A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=857346#post857346][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2022.12.12. 19:56[/b][/url]

- Volt valami atlétika csoportos tevékenység, ha az ilyen választható volt, én meg inkább repülni tanultam. Kaptam egy Meteort aputól, és már egészen ügyesen meg tudom ülni - magyarázza válaszul a kérdésre. Bele sem gondol, hogy az Eridonosnak ez talán pont annyira nem magától értetődő, mint amennyire neki nem az a mugli oktatási rendszer. Meg úgy általában a mugli világ. Nem teljesen idegen ugyan, mégiscsak kimozdult már a gotlandi, varázslók lakta szülőhelyéről, ám Bogolyfalva is éppen annyira mágustelepülés, még ha nem is rekedt egyik helység sem a középkorban úgy mellékesen. Látott már ő telefont például meg számítógépet, éppen csak közelebbről nem ismeri őket még annyira, merthogy sajátja nincs, bármennyire is úgy tűnik, hogy néhány mugli találmánytól egyszerűbb lenne az élet. Nem mintha a mágiától nem lenne egyébként egyszerűbb bizonyos szempontból. Mégsem kell hosszan utaznia Svédországból idáig például. Mindezt azonban inkább most nem meséli el, hiszen nem akarja saját tapasztalataival untatni a tanulótársát, csak gondolatban kalandozik el iciripicirit, közben a könyv lapját bámulva, habár el nem tudná olvasni a szöveget, annyire nem fókuszál. A kérdés viszont gyorsan visszarántja a pillanatban, és röviden összefoglalja, hogy négy testvérből ő a második, és jól nevelt gyerekként érdeklődik Tímea testvérei felől is, igyekezve nem túl sok teret adni egyébként gyakorta végtelennek tetsző kíváncsiságának.
- De jó. Akkor legalább már van, akitől megtudhatod, mi hogyan működik az Eridonban. Tetszik ott amúgy? - érdeklődik még, félig már el is feledkezve a feladatról is, de társa olyan kitartóan nézi a könyvet előtte, hogy azt nem tudja figyelmen kívül hagyni. Végtére is jogos, nem csacsogni ültek össze.
- Bocsánat... elkalandoztam - szólal meg kicsit zavartan, haját füle mögé tűrve, ezúttal körme helyett szája szélét rágcsálva hajolva a könyv fölé. - Öhm... ott tartottunk, hogy a fűzfa pálca gyógyító erejű. Az enyém meg szőlő... az... aaaaz... - lapoz hevesen az oldalra, amit már kikeresett korábban, sőt el is olvasott. - Szóval a szőlő pálca olyan mágusokat választ, akik valami nagy célt keresnek, a szokásosnál nagyobb elképzeléseik vannak. Azt írják, nem túl népszerűek. A magja viszont sárkányszívizomhúr. A tiednek mi a magja? Főnixtoll? - tippel. Igaz, nem minden Eridonos pálcájának főnixtoll a magja, ahogy nem minden Rellonos kap sárkányszívizomhúrral készült pálcát, szegény levitásoknak pedig nincs is olyan, amihet a szfinxtől származna a mag. Buta tipp, de mindjárt kiderül, mekkorát tévedett, ha tényleg mellényúlt ezzel a tippel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=857371#post857371][b]Szentesi Kevin - 2022.12.13. 12:08[/b][/url]

Már előre mosolyog, mikor Emma neki áll beszélni. Nem számít lelkesítő beszédre, igazából már a szüleitől sem, mégis mindig megkapja tőlük, de... Emmától főleg nem várja el. Fejét ingatja meg az elhangzott szavak alapján. Tenyerei térdeire csúsznak, ahogy kicsit kihúzva magát emeli a plafon felé a fejét egy sóhajjal.
- Kedves, hogy ezt mondod. De én ezzel úgy vagyok, hogyha a második próbálkozás is kudarcba fullad, akkor egyáltalán nem vagyok odavaló - vonja meg vállait. Nem szomorú ettől, még csak letörtnek sem mondaná magát. Az első visszautasítás után volt elég ideje magába szállni és rájönni, hogy el kell fogadnia, hogyha egy ilyen nívós intézmény nem fogadja be.
- Meglep, hogy ilyen véleménnyel vagy a művészetről... - pislog rá láthatóan megszeppenve, ajkain mégis feltűnik pár másodperc múlva jól megszokott mosolya. Jól esik, amit a lány mondd, még ha tényközlés mögé is bújtatja a kedves szavakat. Vagy csak ő lát bele többet, és tényleg csak tényeket közöl, de ez most mindegy. Jól esik neki és kész.
- Nem hiszem, hogy képes lennék abbahagyni. Talán kicsit megülne a lelkesedésem, mint legutóbb, de teljesen elengedni szerintem nem tudnám - nyammogva néz ismét a plafonra. - Maximum hobbiszinten űzném. Azzal sincs baj - vonja meg vállait, majd bólint egy határozottat inkább saját magának. Végül Emmára néz szélesen mosolyogva.
- Kösz mindent. Újabb lendületet adtál - pattan le a párkányról és kezd el felfelé nyújtózkodni. - Őszintén, ezek után nem is merném abbahagyni, mert félnék, hogy megkergetsz - mosolyog szélesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=857715#post857715][b]Szirtes Huba - 2022.12.25. 23:17[/b][/url]

Elégedetten bólintott a lány válaszára. - Pontosan, Lili - erősítette meg szavakkal is, csak mert hallotta a másik hangjában megbúvó félszt. Tudta nagyon jól, hogy ez elsősorban nem neki szól, sokkal inkább a szituációnak, és az új képesség adta bizonytalanságnak. Mindazonáltal először van jelen fiatal melodimágusok életében, mint mester, és ez bizony az ő vállát is ugyanannyira nyomja.
- Na mármost, a melodimágusok esetében ez egy hangyányit módosul. Te, mint a fizikai ág képviselője majd a tárgyakat leszel képes megállapítani. A hangszereddel kibocsátasz hangokat, amelyek valamilyen módon visszaverődnek, illetve elszívódnak az adott tárgyakban, attól függően az milyen nagy, milyen anyagból van. Ehhez nagyon sok gyakorlás kell, de lényegében ez olyan mint egy szonár. Hangok segítségével térképezel fel élettelen dolgokat. Ha elég erős lesz az echod, akár épületeket is majd - mondta Huba teljesen beleélve magát a mesélésbe. Mindig is elképesztette a többi ág, többnyire azért, mert azokhoz nem értett úgy, ahogy a sajátjához. Éppen ezért a negatív oldalát se élte meg testközelből.
- Na szóval. Azt szeretném, ha a hangszered segytségével megpróbálnál rákapcsolódni ennek a frekvenciájára - tett le egy fa rubikkockát az asztalra Huba. - Próbálgasd a hangokat, nyisd ki a mágiád, és fogadd be mit kapsz vissza az echoból. És próbáld nekem elmondani szavakkal, hogy tudjalak vezetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=857818#post857818][b]Kósza Lili - 2022.12.30. 12:17[/b][/url]

Kifújom a levegőt, és a kis sikerélmény végre elnyomja az eddigi aggodalmamat. Többnyire legalábbis.
 Bólogatva, figyelmesen hallgatom a magyarázatot, és a végére felcsillan a szemem. Hiheteten, hogy puszta zenével ennyi mindent lehet csinálni.
 Már pozitív izgalom tölt el, és emiatt remeg kicsit a kezem mikor a húrokra teszem az ujjaimat. Nem igazán tudom, hogyan kezdjek neki, így először csak egy random hangot játszok, mire meglepetten, de boldogan megszólalok.  
- Érzek valamit, mintha a hang a kezem lenne meghosszabbítva - Próbálom körülírni az érzést, ami miután jobban koncentrálok, felerősödik, és segít feltérképezni a szobát. Lehunyom a szememet, és kommentálom amit látok.
- Nagyon elmosódott sárga vonalakkal, de látom a bútorokat. - A szóhasználatra nem figyelek, így meglehet, hogy máshogy kellene mondanom.
 Néhány újabb pengetés után már "megtalálom" a kockát, és érzem, hogy hogyan mennyire ellenáll a hullámoknak. Ahogy összpontosítok, egyre élesebben rajzolódnak ki a körvonalai.
- Megvan a kocka! - Vidáman jelentem ki, és kinyitom a szememet mire egy kicsit kizökkenek, és a következő pengetés után kissé kaotikussá alakulva érzem a visszaverődést. Gondolom megszűnt a fókusz, így kissé letörten kezdem újra, de ez az érzés hamar elmúlik. Most, hogy tudom mire számítsak, már eggyel könnyebb megtalálni a kockát.
- Mintha egyre jobban elpuhulna, és lefoszlana a külső része. - Rossz vagyok magyarázatokban, csak remélni tudom, hogy érthető. Közben kezdek ráérezni, és már kezdem érteni mot kell csinálni. Mint hangolásnál, itt is észrevehető, hogy mikor kell kicsit magasabban, mikor pedig mélyebben játszani. Ennek megfelelően követem a megérzésemet, és csúsztatom kezemet a húrokon.
 Megint becsukom a szememet. Valószínűleg később már nem lesz erre szükség, de most csak így látom a háttér finom sárga vonalait, és a szinte világító, éles kockát. - Nagyon élesen látom, a szélei halványabbak, a közepe viszont élénksárga. - Oda nem ért még el az echo, gondolom.
 Kicsit fáradok, de a sikerérzet és a kíváncsiság tartja bennem az erőt, miközben a következő lépésre várok és újra kinyitom a szememet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=857975#post857975][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.01.01. 20:44[/b][/url]

Csak azért nem kérdez rá a Meteorra, mert nem akar butának tűnni a másik előtt. Repülés órája pedig volt már neki is, mint kötelező tantárgy. Nem bánja, egészen tetszik neki a dolog, ügyes benne. Mindenképp ügyesebb, mint átváltoztatástanból. Mindkettő kötelező tantárgy viszont, így nem panaszkodik. Korábban is jobban szerette a tesit mint a bioszt.
- Igen... Jó. - Nem biztos benne, hogy így fejezné ki Zselykével való kapcsolatát. Kicsit remélte, hogy nem egy házban lesznek, de igaz ami igaz, hasznos volt, hogy eleinte volt kitől kérdezni. Valahol mélyen pedig az is jól esik neki, hogy újdonsült nővére néha ránéz, foglalkozik vele. Korábban senki nem tett érte ilyesmit. - Tetszik. Bár nem tudom, a többi ház milyen - von vállat egyszerűen.
- Unikornis szőr - felel egyszerűen a kérdésre. - És az mit jelent? -Fogalma sincs, mi az, amit egy mágusgyereknek tudni kéne, hiszen ő nem tud semmit. Legalábbis nem sokat. Néhány dolog azért ragadt már rá, vagy Zselykétől, vagy abból az időszakból, mikor annál a népes máguscsaládnál élt. Ők azonban nem sokat tanítottak neki, s ugyan látott dolgokat, a magyarázatot sokra a mai napig nem ismeri. - De igazából a pálcánk nagyon sok mindenre jó lehet, nem? - Úgy dönt, rákérdez, felfedi, hogy valójában nem egészen érti a feladatot. Rövidke boszorkányként töltött ideje alatt, sok féle, különböző órái alatt azt már megtanulta, hogy a pálcáját pont úgy használhatja egy háztartás rendben tartására, mint önvédelemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=858025#post858025][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.01.03. 20:36[/b][/url]

- Az jó lehet - közli elmosolyodva. - Én csak a Rellonról tudok mesélni, az a pincében van, és van, aki penésznek csúfol minket, de egyébként nem rossz hely. Nem penészes - osztja meg rövidre fogva a tapasztalatait, kuncogva a végére kicsit, majd gyorsan vissza is tér a feladathoz, miután észbe kap, hogy nagyon is elkalandozott. Zavartan lapozgat kicsit, mire megtalálja a szőlőt is a listában, majd a pálcamagokra is rátérhetnek. Azokból szerencsére jóval kevesebb van, ha az ember nem számítja a nagyon ritka egyedi pálcákat, aminek valami igazán különleges magja van.
- Azt írják, hogy abból készülnek a leghűségesebb pálcák és nehéz őket sötét mágiákra használni. Meg azt is, hogy a legkiegyensúlyozottabbak, és apró hibájuk, hogy hajlamosak a búskomorságra, ami azzal járhat, hogy ritka esetben egy pálcakészítőnek ki kellhet cserélni benne a magot, ha az elhal. Huh, nem is tudtam, hogy ilyen létezik - vallja be, miután összefoglalja az oldalon található információkat, a könyvet is kicsit az Eridonos felé fordítva, hogy ha akar, nézzen bele nyugodtan.
- A sárkányszívozomhúr meg erőteljes, de nem annyira hűséges, gazdát válthat, és vonzza a baleseteket, mert temperamentumos. Azt hittem, hogy az a vélahajra jellemző, mert az meg kifejezetten arról híres, hogy rakoncátlan mag - morfondírozik hangosan, majd a kérdésre válaszul bólogatásba kezd.
- Persze, ez csak azt írja le, hogy általában mire ideális. A fontos az, hogy a mágus kompatibilis legyen a pálcájával, ezért is választja ki a pálca a gazdáját. Az enyém magától varázsolni kezdett, amikor bementünk a boltba, de apukám azt mondja, hogy amúgy nagyon vigyázzak rá és össze kell vele barátkozni, akkor meg bármilyen varázslatot meg lehet tanulni vele a bűbájtanon, átváltoztatástanon vagy amit még éppen tanítanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=858171#post858171][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.01.04. 23:07[/b][/url]

Halkan fel nevet ő is a rellonossal együtt, és a mosoly az arcán is marad az követően egy rövid ideig. Szemei közben visszatérnek a könyvre, ahogy társa elkezd a pálcamagokról olvasni. A leírásban felismeri azokat a kulcsszavakat, amiket a pálcakészítő is mondott, mikor megvették a pálcát.
- Én meg aztán pláne nem - kontrázik. Könnyebb, ha lazán kezeli az ilyen helyzeteket, ha beletörődik, hogy ő nem tud annyit, mint sok társa, akik jártasabbak a mágiában. Könnyebb, ha poénnak veszi, és nevet önmagán. - Véla? - És a tökéletes példa az előző esetre.
A másik válaszára csak lassan bólint. Tekintete varázspálcájára téved, és kézbe véve azt kezdi vizsgálgatni. Az egyszerű markolatot, a szépen faragott fát. Kezdettől fogva tetszett neki, hogy nem olyan csicsás a pálcája, mint némelyik amit a kezébe adtak az üzletben. Örült, hogy végül ez lett az a pálca ami őt választotta.
- Még mindig nem értem, hogyan tud egy fadarab kiválasztani téged - néz fel féloldalasan. - Először azt hittem, ezt csak úgy mondják - nevet fel ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=858281#post858281][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.01.07. 23:59[/b][/url]

Észreveszi, hogy az Eridonos is vele nevet, amitől kicsit még jobban felenged, hiszen úgy tűnik, sikerült éppen valami vicceset mondania. Visszatérve a feladathoz igyekszik összefoglalni mindent, amit a könyv a témában tartalmaz, és bevallja, hogy ebben akad olyan is, amit korábban soha nem is hallott. Mivel igyekszik a feladatra figyelni, mielőtt ismét nagyon elterelődne a figyelme valamerre, nem különösebben töpreng el, hogy milyen más is lehet amúgy Timinek ezekkel ismerkedni, miközben neki meg rengeteg minden magától értetődő, egyszerűen az a természetes, mert ezekkel a dolgokkal nőtt fel. Meg is lepi kissé újfent, hogy a lány láthatóan nem hallott még vélákról, de nagyon nem rökönyödik meg. Északon kicsit mintha gyakoribbak lennének amúgy is, mint errefelé, bár azt tudja, hogy akad a családjukban is, aki negyedvélát vett feleségül.
- Ühümm. Ők egy mágikus faj, úgy néznek ki, mint az emberek, csak sokkal-sokkal vonzóbbak. Meg nagyon rondák lesznek, amikor hisztisek. A hajukat pedig néha szokták használni pálcákhoz, de... ó, itt is van. Azt írják, hogy eléggé rakoncátlan mag tud lenni, meg kell szelídíteni, különben hajlamos megmakacsolni magát és nem együttműködni - válaszolja tényleg csak a lényeget igyekezve összefoglalni, közben a könyvben a megfelelő oldalra lapozva, mielőtt hosszas mesélésbe kezdene véletlenül, és csak nem haladnának a feladattal. A megjegyzés nem is annyira váratlanul éri, mint inkább csak felkészületlenül. Kitátja a száját, majd becsukja egy kósza ö hangot adva ki tanácstalan felhanggal, füle mögé igazítja a haját, majd roppant egyet a bal mutatóujján. Sóhajt egy aprót, majd zavartan neveti el magát.
- Ezt... ezt én sem tudom. Lehet, hogy a könyvben van valami. Láttam már, milyen, amikor kiválaszt egy pálca, de hogy hogyan és miért... egy pálcakészítő biztos többet tudna mesélni. Mágikus, de valami logikának biztos kell lennie mögötte - szólal meg végül inkább hangosan gondolkodva, mint értelmes választ adva. A tartalomjegyzékhez lapoz, majd a könyv elejére, belepillant a bevezetőbe, ujja hegyét a lapon húzva végig, hogy követni tudja a sorokat is, majd lemondóan megrázza a fejét. - Csak annyit ír, hogy egyedi a kapcsolat. Lehet van róla könyv a könyvtárban, de azt is hallottam, hogy a mestertanoncoknak tanítanak pálcakészítést, esetleg megkérdezhetjük a tanár bácsit, hátha tud mesélni. Van amúgy már kedvenc tanárod? Szerintem az SVK tanár bácsi egész vicces - tér el végül a témától ismét, szinte észre sem véve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=860681#post860681][b]Fekete Nonó - 2023.03.13. 18:40[/b][/url]

Pont az egyik óra vége felle járunk. Azt hiszem svk, de nem vagyok benne biztos, mert a gondolataimba mélyedek. Jacobon gondolkodom. Küldtem neki levelet, de nem válaszolt lehet neki nem tetszem? Van barátnője? Vajon mit gondol rólam? - ezeken a kérdéseken morfondirozom. Szomorúan tekintek a füzetembe amibe semmi sincsen írva csak irka firkák. És aligha figyeltem az órán. Már vége is lett. Vissza térek a gondolataimból a terembe és látom, hogy melletem egy lány ül. Előre pillantok a táblára és felálok. Egy idelyig gondolkodom, hogy zavarjam-e a lányt, mert jó lenne elkérni az órai anyagot, mert hát valjuk be, hogy nincs meg. Kicsit még gondolkodom végül le szolitom.
- Szia, bocsi hogy zavarlak, de elkérhetném az órai anyagot. Nem figyeltem és nem tudtam le írni semmit. - ovastósan kövezelitek a lány fellé. Remélem nem lesz mérges azért, hogy zavartam. Biztos lenne jobb dolga mindt nekem oda adni az anyagot, de se baj. Majd ki derül, hogy reagál. Várok egy idejig és felálok az asztaltól és össze pakolom a holmiaimat addig amíg várok a lány válaszára. Mikor készen vagyok kicsit jobban megnézzem a lány és látom a jelvényén, hogy levitás. Na hát pont jót fogtam ki biztos örömel fog segíteni hiszen a levita a láng elme jelképe. Kicsit merengek és végül rá nézek a lányra aki talán el akarja pakolni a cuccait csak nagyon lassan. Rá nézek a képzelet belli órámra és dobolni kezdek a lábamal. Végül ha benne van song elindulunk és társalgoba ahol elkezdhetünk beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=860720#post860720][b]Song Jiyun - 2023.03.14. 14:18[/b][/url]

Sötét varázslatok kivédése. A levitás szemében, ez a tárgy elengedgetetlen a jövőjére tekintve. Ha igazán jó aurorrá szeretne válni, értenie kell mindenhez, amelyet a hivatás megkövetel. Szerencsére, Ármin nagyon jól szokta leadni az anyagot. Tiszta, érthető és kicsit sem száraz, mint amilyennek hitte elsőre.
Az órán Nonó mellé ült le, mellette volt hely , de nem bánta. Úgysem beszélt még az eridonossal, biztos nagyon kedves lehet ő is, ahogy tapasztalta a diákok többségével. Az óra után, még a könyvében utoljára átolvasta a főbenjáró átkok jellemzőit, amikor padtársa odaszólt neki. Jiyun összerezzent, hiába volt Nonó figyelmes. Nem számított rá, hisz ahogy fél szemmel néha Nonóra sandított, az teljesen máshol járt fejben. Bólintott hát egyet, óvatosan letette a könyvet, miután egy szamárfület hajtott a sokadik oldal jobb felső sarkára, hogy jássa, hol tartott. Szorongás kapta el, amikor az eridonos türelmetlenül bőrórajára nézett és siettetve dobolt lábával. Tudta Jiyun, hogy lassú volt és túlságosan az anyagba süllyedt ezért igyekezett, ahogy csak tudott. A pergament végül átcsúsztatta az asztalon, melynek terjedelme meghaladta a másfél oldalnyi jegyzetet is.
- Tessék - szólt oda lesütött szemekkel. Zavarban volt és kellemetlenül érezte magát, amiért megváratta a másikat. Gyorsan összepakolt ő is, nem akarta utolsókent elhagyni a termet, ezért csipkednie kellett magát. Nonó mellett haladt a folyosón csendesen a padlót nézve, míg átértek a társalgóba, ahol feltehetőleg lemásolja az eridonos Jiyun írasat.
- El voltál va... varázsolva nagyon SVK órán. Minden... minden oké? - tette fel bátortalanul kérdését. Nem szerette, ha szomorú körülötte valaki, de tolakodó sem szeretett volna lenni. Úgy gondolta, ha tud legalább annyival segíteni, hogy meghallgatja a másikat, már boldogabban fekszik le este aludni. Ez persze attól is függött, meg akarják-e osztani vele bajukat az emberek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=860724#post860724][b]Fekete Nonó - 2023.03.14. 15:51[/b][/url]

Össze pakoltunk és songal át baktattunk a társalgoba. Amikor oda értünk. A cuccaimal együtt le dobtam magamat. Probáltam kicsit vidámabbnak mutattni magamat a levitás ellőt, de nem anyira sikerült. Csak  a szerelmi bajomra és a VAVra tudtam éppenségel gondolni. - vettem egy nagy levegőt és kifujtam.
A tankönyveimre néztem és üres agyal néztem a rakás füzetre.
- Hát… - probálok belle kezdeni, de nem anyira sikerül.
- Érezted már úgy magad, hogy valaki fontos neked, de elérhetettlen? - teszek fel egy ártattlan kérdést – vagy úgy, hogy az illető máshogyan tekint rád mindt te rá? - tanácstalanul érzem magamat. - vellem most ez van. Tudod… - nem merem kimondani. Mi van ha valaki meg hallja? Inkább közelebb hajolok hozzá – Tetszik egy srác. A suliba jár és navines. - Fu, hát nagy nehezen kimondtam. Probálom egyelőre csak körül írni, mert ha elmondom rögtön lehet elmondja valakinek
remélem nem fogja, mert ha kiderül az nagyon égő és cikki lenne. - Nem tudom mit tehetnék, mert fojton rajta agyalok és nem tudok velle anyira beszélni. Ha a közelében vagyok nagyon furcsa érzés fog el. Nem olyan mindt egy barátnál. - kezdek megnyilni a lánynak, de még ovatosan. Az egyik könyvemet kinyitom, hogy ha nagyon meglepödne akkor ne kelljen rá néznem leolvadt és szégyelős fejjel. Nem akarom, hogy lássa, hogy nagyon szégyenlem. Szerencsére magamal szemben már nem kell titkolnom
- Csak az a baj, hogy el kell felejtenem, mert biztos, hogy nem tudok velle beszélni és össze jönni se. Azért, mert két ével allatam jár és idén én elfogok menni. Persze akkor ha át megyek, de az mellékes. Szóval nincs esélyem nála és nem is anyira tudok velle találkozni. Soha nem vagyunk egy órán vagy egy időben egy helyen. - szomorú boci fejel tekintek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=860728#post860728][b]Song Jiyun - 2023.03.14. 17:19[/b][/url]

A társalgóban visszafogott mozdulatokkal tette le holmiját és telepedett Nonó mellé. Látta a lány arcára kiült erőltetett mosolyt, érzékelte is annak hamisságát, ám nem szólt. Hagyta, had beszéljen.
- Folyamatosan ilyen érzéseim vannak - válaszolta csendesen szemeit lesütve. Jiyun sem tudta hová tenni a Daeyounggal kapcsolatos érzéseit. Nem tudta, hogy ezek a vonzódás jelei vagy csak egy erős tartozni akarási vágy… lehetett tulajdonképpen bármi is. Felgyűrődött szoknyáját gondosan igazgatva hallgatta Nonót, aki ködösen fogalmazott a fiút illetően. Alsóbb éves és navinés. Elég sok ilyen fiú járt az iskolába, nem tudta kiről lehetett szó, sokan beleestek ebbe a halmazba.
- Próbáltál már neki bagolypostán üzenni? Hátha ő is csak félénk veled kapcsolatban - találgatott vakon. Szerelemmel is javarészt az általa bújt regényekben találkozott. Ó, de azok olyan őserővel rendelkezően vibrálóak, a lány lábai is beleremegtek a sorok olvasása alatt.
- Lemondani? Egyetemre mész? Nem maradsz akkor mestertanonci képzésen? De a távolság legyőzhető, ha két lélek kapcsolódni akar - próbált ügyetlenül érvelni, hisz minden tudását a korábban emlegetett könyvekből szerezte. Vajon milyen érzés lehet a szerelem? Azt mondják, olyankor az ember pillangókat érez a gyomrában és állandóan mosolyog, ha csak szíve választottjára gondol.
- Szerintem próbálj vele beszélni. Így belebetegszel. Esetleg várd meg az órák után és mondd el, mit érzel iránta. Ezt, amit nekem is elmondtál. Tudom, hogy nehéz, de csak így kaphatsz választ a kérdéseidre - aggódó tekintettel méregette Nonó vonásait, kezét pedig támogatóan annak vállára tette. Elszomorította, hogy így látta évfolyamtársát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=860735#post860735][b]Fekete Nonó - 2023.03.14. 19:29[/b][/url]

Kicsit nehezen és félénken beszéltem az érzéseimről. De reményiem szerint kicsit meg tudok nyilni a lánynak.
Ha nem az sem baj. Hagynom kell magamnak időt adni. A naplómnak elszoktam mondani mi van bennem, de hát nem tudom.
A lány ötleteire félszegen mosolygok és probálom magamat azzal vidítani, hogy azért nincs minden veszve.
- Hát, sajnálom. - probálom kicsit mind a kettőnket felvidítani.
Elgondolkodom és mindtha adtol tartanék, hogy be fog lépni jacob hátra pillantok az ajtóhoz.
- Nem hiszem, mert mi ugye úgy találkoztunk, hogy amikor én negyedikes és ő volt aszem másodikos, de  már nem tudom. És együtt jelenkeztünk önkénteskedésre, kertészkedni. És amikor beszélgetünk akkor valahogy nem úgy viszonyultam hozzá mindt az egyik barátomhoz. Valami többet éreztem iránta. Nem tudom. - mesélem neki a történett és közben újra át élem a pillanatott.
- Ez ki mutattam fellé, de valahogy elhuzodot vagy nem is tudom. Lehet nem jó ötlet. - szomorkodom
- De megprobálom. - kacsintok. - Neked mik a terveid a jövőre nézve? - hozom fel hamár a tovább tanulásról vagy szó
- Én még fogalmam sincsen. - mondom még mindig szomorkodva. Kezdek egyre jobban lelombozodni.
Felállok és körbe megyek kétszer a kanapék környékén. És úgy teszek mindtha keresnél valamit. Peddig csak gondolkodom
És probálom lenyugtattni magamat. Ezt mantrázom: „nem huzod fel magadat nem kell aggodni. Jacob nincs itt.”
Amikor az utolsó kört is megtettem és kicsit nyugotabb vagyok az ajtó felle tekintek és reménykedem, hogy jacob tényleg nincs itt. Mert akkor tényleg nagyon hülyét csinálnék magamból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=860810#post860810][b]Song Jiyun - 2023.03.16. 09:05[/b][/url]

Hümmögve hallgatta Nonó és a titokzatos fiú történetét a kezdetektől. Aranyosnak találta és annyira spontánnak, amilyennek leírták a könyvek is a szerelmet. Hirtelen jött, amikor az ember picit sem számított rá. Olyan romantikus, az ilyeneket hallani, azonban ez be nem teljesült a lány elmondásai szerint. Elhúzta ajkait, ahogy tudatosult benne, Nonó már megpróbálta feltárni a srác előtti érzéseit, viszont az nem épp úgy reagált, ahogy azt Jiyun gondolta.
- Elhúzódott? Valóban? - kérdezte meghökkenve míg fejét csóválta.
- Mi van, ha ez csak egyoldalú a részedről és ő nem úgy tekint rád, mint… te rá? Sajnos benne van a pakliban, hogy tényleg nem tetszel neki csak nem meri megmondani - sütötte le szemeit, pedig meg volt győződve arról, csak egy kis löket kellene nekik. De nem.
- Próbáld meg, aztán, ha nem... Szerintem engedd el - felelte bölcsen - Tölts időt a barátaiddal, keress valaki mást, aki tudja viszonozni az érzelmeid vagy bármi, hidd el, jobb lesz - mosolygott az eridonosra félénket. Ettől okosabbat nem tudott volna mondani.
- Nekem? - kérdezett vissza, majd elgondolkodott jövőjét illetően - Szeretnék aurorrá válni, így maradni tervezek mestertanonci képzésen -amennyiben sikerül a VAV-, aztán pedig tovább, a Sárkányölő Aurorképzőbe szeretnék menni - fogalmazta meg határozott elképzeléseit terveivel kapcsolatban. Majd Merlin tudja, mi lesz még vele. Nem merte egyelőre Daeyoungot beleszőni, félt, a fiú hazamegy amerikába és soha többé nem láthatja.
Nonó furcsa felpattanása összerezzentette, megijedt, nem számított a hirtelen mozdulatokra. Követve annak tekintetét, Jiyun is az ajtó felé sandított kérdőn, de csak néhány diák sételt be vagy ki rajta. Szemöldökét felvonva nézett vissza Nonóra.
- Vársz valakit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=860842#post860842][b]Fekete Nonó - 2023.03.16. 17:21[/b][/url]

Félve bolintok, de még nem szólalok meg, mert egy kicsit le vagyok fagyva. Legalábbis így tünhet, de csak a gondolataiban veszekszem. Mert a gondolataim két írányba szakadnak és veszekednek, hogy elmondjam-e vagyis mind kettő probál meggyőzni az ellenkezöről. Az egyik azt mondja: „igen, mond el nem lehet bellőle semmi baj. Mert ha soha nem mondod el jacobnak mindig azon fogsz gondolkodni, hogy mi lett volna ha… Maximum nem lesz a válasz. Majd lesz másik.” – viszont a másik peddig azt modja „nem, ne mond el. Ha elmondod és nem lesz a válasz csak rosszabb lesz inkább hagyd az egészet.” - így cikáznak a gondolataim és mind két fél probál meggyőzni. Végül kezdek felrobbani.
- ELÉG! - kiáltok egy nagyot. Aztán jövők rá, hogy ezt most hangosan is kimondtam. Baszus
– Sajnálom, csak a fejemben teljesen össze kavarodtak a gondolatok és hangosan álitottam le. - kérek bocsánatott. Kicsit megnyugszik a testi és lelki érzelmeim egy kis időre. - Igen, tudom. Majd túl esek rajta. - válaszolok röviden
– Igen, elhuzodot. Mondtam neki, hogy találkozhatnánk majd másskor is. És én csak jó szándékból közelitettem hozá, de azt mondta nem. Aztán rájöttem, hogy ezzel el is indulhatott volna valami. Szóval kb randira hívtam a saját akaratom ellenére aszem - elmosolyodom – na ja és azt mondta majd máskor. Kicsit szomrú voltam, de ne majd majd máskor össze jönn. Igen, ez egy jó ötlet csak nem anyira ér rá. Mert küldtem neki egy üzenetett, de azt mondta dolga van. - ez az én szerencsém az első fiú aki úgy jobban tettszik és ő se szeret.
- Ez jó terv. Na én nem tudom. Peddig itt a nyakunkon az év vége szóval nem tudom. - Bár ellőte át kénne menni. Teljesen megértem, hogy furcsálja, hogy ilyen hirtelen felugrotam, de tényleg azt hittem, hogy ő jönn.
- Ja, nem csak azt hittem… Á, az nem lehet. Mindegy semmi. - nem szeretném elmondani, hogy azt hittem, hogy Ő az. De azért megijedtem és kicsit kihagyot a szívem vagyis… Inkább csak úgy éreztem mindtha közel lenne. Nem tudom miért. Furcsa ilyen még nem volt.
- Mindegy csak azt hittem, hogy jacob az. - Bár az furcsa lenne ha ő itt lenne. Bár miért is lenne furcsa? Hiszen a társalgóba bárki jöhet. Végül figyelem a lányt.