33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Edictum lektor, Másodikos mestertanonc


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 755
Írta: 2021. március 14. 19:37 | Link

Nonó


Éteri nyugalom fogta el valahogy a rajzolgatástól. Régen, nagyon régen volt már ceruza a kezében, talán ez a viszontlátás édes öröme is okozta mindezt. Kicsit olyan volt, mintha egy rég nem látott közeli baráttal találkozna újra, és ez határozottan nagyon boldoggá tette, ha már amúgy nem sok oka volt a vidámságra. Akárhányszor eszébe jutott a Zsomborral eltöltött este az erkélyen valahogy mindig elfogta a félelem, hogy mi lesz, ha… persze tudta, hogy nem lesz ha, vagy legalábbis annyira remélte, hogy azt már tudni vélte, de mégis, mint egy sötét felhő ott lebegett felette, hogy beárnyékolja a mindennapjait.
Kell néhány másodperc, hogy agya visszaálljon a valóvilágra, és érzékelje hogy valaki csatlakozott hozzá. Ilyenkor képes nagyon messze járni fejben, ezért is a kissé késleltetett reakció. – Szia! Jaj nem zavarsz – pillant fel rá mosolyogva, majd gyorsan befejezi az utolsó színezésre váró területet és a földre dobja a füzetet. Halkan puffan a padlón a nem túl súlyos tárgyacska, ami után szépen óvatosan lepakolja a tolltartóit is, hogy azok se legyenek útban.
- Ő Flynn, sárkányróka, az elemi mágiám miatt van velem. – Az állat mintha csak megérezte volna, hogy róla van szó lustán nyújtózott egyet, majd végigmérte mindkettejüket, hogy vajon melyiküktől remélhet több simit. Választása Nonóra esett, orrával finoman böködni kezdte a lány kezét, miközben nagy szemei szinte könyörögtek a simogatásáért. Szeretetéhes egy dög volt világéletében az biztos, imádta ha kényeztetik.  – Simogasd meg nyugodtan, egyáltalán nem bánt – szólt Sára, hogyha esetleg Nonóban lenne valamiféle félelem vagy kétely akkor hamar eloszlassa azt. Elvégre Flynn valóban ártatlan, az meg látszott az, hogy szeretettel viszonyul az állatokhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 611
Összes hsz: 1341
Írta: 2021. március 14. 21:28 | Link




Nyugodtan olvasgattam a társalgóban, bár elég fura volt, hogy alig voltak ott emberek, holott szinte mindenki ebben a helyiségben éli a társadalmi életét. Már ami a kastélyt illeti, mert persze voltak ennél sokkal menőbb helyek is, de egyelőre nekem is ezzel kellett beérnem. Mostanában amúgy se nagyon találtam fel magam. Somával véget ért a kapcsolatom, ráadásul a világ másik felén volt, nem is hallottam felőle azóta. Igaz, közös megállapodásunk volt az, hogy ne írjunk egymásnak, mert azzal csak még nagyobb fájdalmat okoznánk magunknak... ki tudja, lehet, már lett azóta barátnője és boldog vele. De vajon akkor mégsem én voltam neki az igazi? Mi lett volna, ha mégse megy el? Talán így kellett történnie, bár elég szemét volt a sors fintora, hiszen tökéletesen kiegészítettük egymást. Ez az egész túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen kategóriájú dolog volt, megállapítottam már magamban párszor. A jövőbeli terveim legalább megvoltak már Karolával, vele is jó lett volna csevegni egy kicsit egy jó vajsör mellett, de jelenleg eléggé lekötötte a vizsgaidőszak alatti tanulás. Tovább olvasgattam a könyvemet néha-néha elkalandozva, talán mégsem volt olyan érdekes a történet, mint amilyennek gondoltam.
- Anyááám! - bámultam álmélkodva az újonnan érkezőre, aki aztán bőven tett róla, hogy kitűnjön a tömegből. Igaz, most nem volt tömegnyomor a helyiségben, de akkor is elég feltűnő személyiség volt az illető, aki elég harsányan tette meg a belépőjét a társalgóba. Az ismeretlen diák levágódott mellém, majd rögtön elkezdte birizgálni a gyöngyöket a pulcsimon. Úgy tűnt, elnyerte neki a tetszését ez a fajta díszlet, majd legnagyobb meglepetésemre megosztotta velem azt is, hogy ő is vett ilyet, és az öccse megette őket.
- Hűha! És nem lett tőle baja? - kérdeztem tőle. Bár csak nem akadtak meg a torkán a gyöngyök, maximum természetes úton szabadulhatott meg tőlük. Egyáltalán nem zavart, hogy közvetlen volt velem a másik, mert én is hasonló típus voltam, meg legalább nem untam szét a fejem így, hogy társaságom akadt.
- Ha olyat olvasok, ami nem érdekel, mint például száraz tananyag, akkor attól kiguvadnak a szemeim, de ha valami érdekeset, akkor nem okoz gondot a sok betű. Most viszont megszívtam ezzel a könyvvel, azt hittem a címe alapján, hogy érdekes lesz, de dög unalmas. Egyenesen égetni való. Amúgy Dana vagyok. Dana Straw Berry - fordultam oda a másikhoz nagy mosollyal az arcomon a kezemet nyújtva, hátha megtudhatom az ő nevét is. Előtte letettem a könyvet az asztalra, be sem jelöltem rajta, hogy épp hol tartottam, annyira nem kötött le az egész. Közben végigpillantottam a beszélgetőpartnerem talárján, hát meg kellett hagyni, kreatívan kidíszítette. Tipikusan azon emberek közé tartozott, akik szerettek kitűnni a tömegből és valódi egyéniségként élték napjaikat. Nekem is megvolt a magam sajátos stílusa, pont ezért volt az a nagy álmom, hogy egy menő divatüzletet nyissak majd Karolával, ahová kizárólag egyedi, stílusos ruhadarabokat fogunk árusítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 964
Írta: 2021. március 31. 23:38 | Link

Ricsi és Hayden
nagy belépő, nagy pofára esés



- Kár, hogy nem szeretem az édeset, akkor jobb lenne – ez az én bajom, nem másé, és sosem lesz senkié. Nem vagyunk egyformák, ezt mindig mondom és bólogatok rá, így aztán, nincs ezzel semmi gond. – De azért, ügyes vagy, tényleg – mert hogy nincs sós, az oké, de attól még finom, csak nem az én ízvilágom. Azért mintha kicsit elszomorodott volna, de na, nem akartam megbántani. Nem ez volt a cél, szóval… mindegy is.
- Én értelek, csak attól mégse értem meg. Mármint, hogy ez mitől érdekes – vonok vállat, ez van pillantással és Hayden felé nézek, hátha ő jobban érti. De talán épp most veszett el, azt tudom, nem mindenki ért hozzá, főleg nem az instagramhoz. Kinek mi vált be.
- Az már kész tömeg. És mind kajafotóra ment? Tudsz valamit – mert hát, mások magukat teszik ki és azzal szereznek ilyeneket. Nekem aligha van, nem is bánom, hogy nem kell megfelelnem a tányérjaimmal senkinek sem. Hay pedig szerintem már totál elvesztette a fonalat, felé pillantok.
- Az internet dolgai. Képben vagy velük vagy fordítsak? – érdeklődöm, mielőtt Ricsi elsüti a borzalmas viccét és én csak a szemem forgatom. Beszélek én mindenki helyett is, legyen ez elég mondhatni, de hát, nem hiszem, hogy ezzel fogja locsogásra bírni. Az ő dolga, ha meg kap egy fülest, akkor majd még jobban. Tudom, hogy ő keveset beszél, valamit hallottam, meg beszéltek róla páran, nem mindig kellemeset, csak ezekbe én nem mentem bele. Engem is kibeszéltek és cikiztek már eleget, főleg első-második évben, hogy tudjam, milyen kellemetlen ez. Megbélyegzi a napokat. Ellenben, a kérdés meglep, ahogy belekezd. Visszafordulok a srác felé és bután pislogok rá. Na erre se számítottam.
- Ööö… attól függ, mennyivel idősebb – mert nem mindegy, hogy két év, öt, vagy húsz, vagy akár még több, de jó, ebbe bele se akarok gondolni, mert elképzelem és már ráz is a hideg. – Szerintem amúgy nincs bevett módszere. Attól függ mondom, mennyire megy bele abba az ember, ha a srác a fiatalabb. De nem tom’, amik érdeklik, érdeklődni, sokat együtt lógni. Én ebben tök béna vagyok, szóvaaal… nem tudok sokat segíteni – hogyan szedni fel. Sehogy. Vagyis ha rólam van szó. – Legyél kitartó meg pótolhatatlan? Valami ilyesmi – nézek immáron Hay felé, legalább bólintson, hogy valamelyik mondatom helyes-e vagy sem. Komolyan, most semmi jó ötletem nincs a virágon és a csokin kívül, de azt se mindenki szereti. De most komolyan, felnőttetek akar felszedni?
- Ki tetszik? Csak nem egy tanár vagy mestertanonc? – akkor leszek kotnyeles.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. április 6. 00:54 | Link



Már csak-azért-is csapja le a könyvet az asztalra, mert Teddy áldott jó lélek és nem akarja, hogy belealudjanak a többiek a tanulásba. Vagy csak mert az előbb úgy néztek rá, mint a véres rongyra? Megeshet, bármi. Nem érzékeny erre, arra inkább, hogy ő legyen a sötét szobában, pont a füledbe dünnyögő szúnyog, akit lecsapni sem tudsz. Ott van viszont, nem szabadulsz. Na de, lecsapta, aztán leül, mint a dámák, egyenes háttal, olyan tipikus resting-b!tch képpel, aztán a borítóra néz. Na ezt biztos nem akarja elolvasni, csak éppen elég vastag volt? Mindegy.
Csörög a lánc, ahogy félrelöki combján, hogy a zsebébe nyúljon. Kis kotorászás után az a tipikus egyesével csomagolt rágó kerül elő belőle, amelynek talán ha öt percig van íze, de ilyen az, ha az ember nem szereti a mentolosat annyira. Kihúz egyet, kicsomagolva azonnal a szájába tömi, majd jöhet a másik is, a két alufóliát pedig galacsinokba gyűri. Az egyiket a nemrég kedvesen megzavart lányok felé pöcköli, a másikat valami random srác hajába küldi, vagy nyakába, nem figyelte, hova pottyan végül. Némi helyezkedés után, a széken törökülésben ülve csapja fel a könyv fedelét, random fellapoz egy fejezetet és olvasás helyett a képeket nézegeti, szakértő arccal. Azon, a ronda átkok és minden helyett növények szerepelnek, gombák, apró lények. Kedve lenne kipingálni azt a manószerű valamit, de inkább tovább lapoz. Sajtkukac módjára mocorog, vagy éppen csak ujjaival dobol saját térdén, még szerencse, hogy pontosan ezért nem jár a könyvtárba, mert az a mogorva fráter már egyszer kizavarta, vagyis jó, megkérte, hogy fáradjon máshova zajongani. Azóta oda többet sose. De ez így unalmas, hátradől a széken hát és a bent lévőket kezdi el bámulni, miközben egy hatalmas rózsaszín rágó-lufit fúj, kipukkan, rág, majd újra és újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 6. 01:30 | Link

Theodore B. Marchetti


Küllem



Mely terület lehetne a nyugodt tanulás mintapéldánya? Hát persze, hogy a társalgó. Az egyik ismerősömtől hallottam, hogy ő itt szeret tanulgatni, mert itt a kutya sem zavarja, és nyugodt körülmények között szívhatja magába a tudást. Ennek megfelelően én is a társalgót választottam ki, hogy nyugodtan memorizálhassam a legendás lények órán tanultakat. Le is pakoltam szépen a tananyagaimat, a könyvemet és a füzetemet, amelyben leírtam az órán hallottakat, szóval valamiféle vázlatként szolgált számomra. A házi feladat példája az volt, hogy hasonlítsak össze öt varázsbéli lényt öt mugliféle állattal. Nem igazán volt ínyemre az egész, hiszen a muglik a gyönyörű és csodálatos varázsvilágbeli lények nyomába sem érhettek, de muszáj volt jól szerepelnem, hogy kitűnő osztályzatot kapjak a házimra. Amikor beértem a terembe, voltak már ott jó páran rajtam kívül, de egyáltalán nem zavart a dolog, megpróbáltam összpontosítani a saját feladatomra. Azon tanakodtam magamban, hogy vajon lesznek-e még összetettebb házi feladatok is, de nem tudtam dűlőre jutni ez ügyben, így nekikezdtem a mostani feladat megírásának. Miközben nagy nyugodtan koncentráltam az előttem lévő dologra, hirtelen úgy éreztem, mintha valami fura dolog landolt volna a nyakamon. Mikor hozzá nyúltam erős öklendezés fogott el, ugyanis egy rém gusztustalan valami tapadt a torkomhoz. Rögvest elővettem a zsebkendőmet és beleraktam ezt az undorító valamit, majd körbenéztem a termen, hogy vajon ki okozhatta számomra ezt a nagy kellemetlenséget. Nem is telt sok időbe, mire rájöttem, hogy ki volt a tettes. Az egyik asztalnál ott ült egy ízléstelen küllemű diák, amolyan hippi szerűség, akitől anyámék mindig óva intettek. Biztos voltam benne, hogy ő volt az elkövető, úgyhogy mindenféle gondolkodás nélkül felálltam a helyemről morcosan, majd a zsebkendőben ragadt rágóval a kezemben odamentem ehhez a szörnyű illetőhöz, és leraktam az asztalára a hozott tárgyat.
- Üdvözletem! Úgy vélem ez a tiéd. Véletlen pont engem talált célba. Most pedig visszamegyek az asztalomhoz tanulni - szólítottam meg udvariasan, ámde egyben erélyesen is az ismeretlen lényt, majd hátat fordítottam neki, és visszaballagtam a helyemre, hogy folytathassam a tanulmányaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. április 6. 02:01 | Link



Semmi. Abszolút semmi. Még az a fura ikerpáros sincs itt, akikre már ő is múltkor a homlokát ráncolta, hogy nem normálisak, pedig neki se kell a szomszédba mennie. De azok, tuti nem. Viszont legalább lenne valami. Ellenben a névvel, ez sehol sem társalgó, mert aligha beszélnek, vagy bizonyára rossz időt fogott ki. Ez az ő szerencséje, pedig tavaly éjjelente tök jókat mókázott, amikor megindult, csak úgy, majd véletlen találkozott valakivel és közösen mentek tovább. A fura prefektusok elől elbújni, vagy akármi. Alig várja, hogy idén is ilyesmi élményeket szerezzen és sok-sok-sok tudást. Felröhög. a társalgó nyugalmába nem illik bele az, ahogy hahotázik egyet a gondolaton, ő miben reménykedik a bambulásban. Csak bármire, valamire.
Megint a könyvet lapozza, megint a képeket vizsgálja. Merényletet követ el, ahogy szamárfület hajt pár oldalra, majd halad tovább. Újabb lufit fúj, majd vakarássza le arcáról azt, ami oda is ragadt. Ujját bekapva nem pazarol, még van némi íze, mielőtt az asztal aljára ragassza, ahogy órán is szokta, vagy úgy ahogy a tanulók nagy része. Semmiben sem kirívó, mondhatni. Vagy de?
Mozgást lát szeme sarkából, olyan hamar reagál, amennyire lehet. Arca, feje már a srác felé fordul, aki odasétál hozzá és magyarázni kezd. A kis csomagra pillant, majd fel rá, megint le és vissza. Prüszköl kicsit, ahogy kisajtol magából egy elfojtott nevetést.
- Salve - dobja oda neki a kurta köszönést, miután rendezte arcvonását. A csomagra néz megint, majd amit hall... Zseniális. Összecsapja két tenyerét és úgy hajol meg ültében kissé.
- Nélküled hol lennék! - használja ki a fordítórúna és a nyakában pihenő ezzel ellátott nyaklánc előnyeit. Hát a véletlent elismeri, semmi mást nem. Megfogja a zsebkendőt, összegyűri, a rágóval együtt, majd úgy, ahogy van, utána hajítja, a hátának.
- Húzd ki a karót a seggedből, stréber!
Utoljára módosította:Theodore B. Marchetti, 2021. április 6. 02:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 6. 02:23 | Link

Theodore B. Marchetti

Küllem



Nem igazán tudtam mire vélni az ifjú ember hozzáállását a dolgokhoz. Én csupán illedelmességből visszaszolgáltattam neki a rágót a zsebkendővel, ő pedig mondhatni, gúnyt akart űzni belőlem. Pedig hol tarthatott hozzám képest az életben, te jó ég! Nem is akartam összehasonlítani magammal ezt a hippit, aki jóanyám szerint semmire sem fogja majd vinni az életben ezzel a hozzáállással, ebben pedig nagyon is igaza volt. Természetesen nem alacsonyodtam le hozzá, nem akartam belemenni a játékába, hiszen, abból semmi jó sem származhatott. A "jókívánságára" csupán megfordultam, megrántottam a szemöldököm, és egy halovány mosolyt is elejtettem feléje, majd folytattam az utamat az asztalomhoz. Szegény ember, így semmi sem lesz belőle, ha ennyire félvállról vesz mindent! Ráadásul biztos voltam benne, hogy nem aranyvérű, hiszen egy jóravaló, nemes családból származó ember bizony így nem viselkedik, ahogyan ő. A szüleim midig is óvva intettek ezektől az emberektől. Tehát úgy döntöttem, hogy teljes mértékbe ignorálom ezt a hippi életstílusú fiatalt, és inkább folytatom a tanulást, amely által még sokra vihetem az életben, és hasznos tudást szolgáltat számomra. Sose értettem azokat az embereket, akik a szabadidejüket nem önmaguk fejlesztésére szentelték, hogy előrébb jussanak az életben valamilyen szinten. Persze egy kis kikapcsolódás, csínytevés mindig is belefért a dolgokba, de annak is megvolt a maga megfelelő helye és helyszíne. Az már maga volt a vétek, ha valaki ezt feltűnően csinálta, szóval ilyen téren is lehetett volna tanulni tőlem és Marina-tól. Mi mindig tudtuk, hogy mikor követhettünk el egy kis kihágást mindenféle következmény nélkül, amellett, hogy jól szórakoztunk. Ezekkel a gondolatokkal ballagtam vissza és ültem le az asztalomhoz. Próbáltam kihozni magamból a legjobbat, hogy az elém tűzött feladatot kiváló teljesítménnyel valósítsam meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. április 9. 21:45 | Link



Nem, nem, nem. Ez így nem jó, nagyon nem. Elég az, ha órán kell csendben ülnie meg nyugalomban, nem kell mindig ennek körbevennie, erre tessék. Az év csak most kezdődik, ezek meg úgy bújnak a könyveikbe, mintha muszáj lenne. Ez nem jó így, tavaly jobb napokat kapott el. Erre, akármit tesz, semmi válasz. Hallatlan.
Nem csoda, hogy ráakaszkodik, mint valami pióca - pont olyan kellemes - tapad és nem engedi, nem akarja engedni. Olyan ördögi kör ez, melyet nem is gondolt végig szerencsétlen, amikor fogta magát és idejött hozzá, hogy visszahozza azt a galacsint. Ó, imádja a kisugárzást, ami árad belőle. Tipikusan az a srác, akinek beleesik az orrába az eső, annyira fennhordja. Ezüst villa, a cipőfűzője és többet és, mint minden, ami jelenleg Teddy-n van. Szörnyű ez, valamennyire képben van az átlagos különbségekkel a társadalomban, azonban, mágus-szinten ezt nem is akarta felfogni, micsoda különbségek és világok léteznek. Arany, sár, fű, neki mindegy milyen a vér, egyre megy. Mindegyiknek egy gödör a jussa az út végén, semmi több. Egy kupac. Hát akkor minek teszi ez ennyire magát? Nem is válaszol neki, sziszeg felé, ahogy ott hagyja és visszaül a helyére. Komolyan. Komolyan?!
Fújtat egyet, egy kósza tincset lök el arcából, ahogy feláll. Nem finoman, inkább kilöki lábbal maga alól a széket. A könyvet, amelyet már csak dísznek használ, összecsukja, hóna alá csapja és menetel a srác után, felé. Pont olyan peckesen és egyenesen, mint az tette, még a mimikát is az arcára adja, csak épp túlzással. Egy pillanattal később huppan le pont vele szemben, a könyvet az asztalra teszi, de nem nyitja ki. Csak nagy szemekkel bámulja a másikat.
- Te ki vagy? - finom ismerkedős kérdés. Cseppet sem azért, hogy ne idegesítse. Áhh, ő ilyet sosem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 9. 22:44 | Link

Theodore B. Marchetti

Küllem



Hirtelenjében nem tudtam, hogy mely mugliféle állatot válasszam összehasonlításként a nemes varázslatos lényekkel kapcsolatban. Természetesen ismertem az összes állatot mindegyik területről, így éppen azon tanakodtam magamban, hogy melyeket válasszam ki közülük, illetve mely tulajdonságok alapján hasonlítsam őket össze.
- Mugli állatok kontra varázsvilágbeli lények - mormoltam magamban hangosan, miközben az íróeszközömet a pergamenem felé tartottam, a fejemet pedig a kezemre támasztottam, és vártam, hogy megjöjjön az ihlet. Sosem volt még közvetlen tapasztalatom varázslényekkel, mert a szüleim szerint csak felesleges időpazarlást jelentettek, amelyek elvonják az ember figyelmét a fontos dolgokról. Azt mondták, hogy nem szolgáltatnak annyi pluszt ezek a lények, mint amennyi időt és energiát kéne beléjük fektetni, így maximum könyvekből tanultam róluk, valamint az órák során most megismerkedhettem velük valamelyest. Mindenesetre annak kifejezetten örültem, hogy csönd volt a társalgóban. Általában a könyvtárba vonultam el tanulni, de most kifejezetten egy új helyszínre vágytam, főleg azért, mert ez a téma nagyobb kihívásnak bizonyult számomra a kelleténél. "Kutya - crup, macska - kneazle, furkász - vakond" - írtam le a pergamenre ezeknek az állatoknak a neveit, de még két lény bizony hiányzott.
- Mely két állat hasonlít még egymásra e két világban? - morfondíroztam tovább magamban hangosan szemöldökömet nagy ívben felvonva. Közben bizony el-elkalandoztak a gondolataim más irányba. Eszembe jutott, hogy vajon a szüleim jól vannak-e, már egy hete nem hallottam felőlük. Azt is elterveztem, hogy igyekszem többet találkozni a baráti körömmel, de persze főként azt a célt tartottam szem előtt, hogy minél többre vigyem az életben, a tanulmányaimban. Időközben sikerült újra az adott feladatra koncentrálnom, majd mikor tovább gondolkodhattam volna, hogy mely két lényt válasszam még, azon kaptam magam, hogy hirtelen lehuppant a velem szemben lévő ülőalkalmatosságra a fura kinézetű alak, akinek nemrég még illetlen szavak hangzottak el a szájából irányomba. Természetesen az is beleivódott a memóriámba, hogy nemrégiben még rágógumis zsebkendővel dobálta meg a hátamat. Nem értettem, hogy miért ült ide hozzám, azt gondoltam, hogy már kiélte a furcsa mániáit rajtam, és arra számítottam, hogy miután ignorálom őt, le fog szállni rólam. Ám a számításom egyáltalán nem vált be, és egy szemvillanás alatt már helyet is foglalt velem szemben a könyvével együtt. Legnagyobb meglepetésemre azonban nem nyitotta ki azt, hanem egyenesen nekem szegezett egy kérdést, hogy ki is vagyok valójában. A kérdése sok mindent felvetett bennem, azt is válaszolhattam volna neki, hogy "igen, kivagyok", vagy azt, hogy "emberi lény vagyok, mint te", illetve azt, hogy "az, aminek érzem magam" és a többi. Persze tisztában voltam vele, hogy a kilétemre volt kíváncsi, csak furcsán tette fel a kérdést, de mit is várhattam volna tőle... így ennek megfelelően válaszoltam:
- Draskovich Kristóf vagyok. Elsős, Rellonos.
Nos, mivel láttam, hogy esze ágában sincs kinyitnia a könyvét, úgy gondoltam, hogy megkapja tőlem a leckét, ha itt szeretne maradni az asztalnál. Nem mintha nem tudtam volna még két lény párost felsorolni, azért kíváncsi voltam az észjárására.
- Mondd csak, tudnál nekem mondani egy-egy olyan lény párost, amely a két világból származik? Avagy két varázsvilágbeli lénynek kellene megtalálni a muglivilágbeli megfelelőjét. Kutya, macska, vakond kilőve - tettem fel irányába a nagy kérdést. Arra számítottam, hogy ettől vagy elmegy a kedve a társaságomtól, és folytathatom tovább a házi feladatom megírását nyugodt körülmények között, vagy legnagyobb meglepetésemre otthon lesz a témában, és rögtön rávágja a helyes választ a kérdésemre. Az utóbbi esetben, akármilyen családból is származzon, le a kalap előtte. Mindig is tiszteltem azokat, akik kitűnő tanulók voltak, az már más téma volt, hogy egyébként kerültem a társaságukat, kivéve, ha aranyvérűek voltak.




Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. április 9. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. április 17. 14:26 | Link



Vélhetőleg Teddy nagyon nem való ide, ebbe a közösségbe. Talán tévedett a mágia is, amely beléköltözött, bebújt a bőre alá és ki-kitört belőle. Nem való lehet sehova sem, ahol mások is vannak és ahol akárkinek az idegeire mehet, mint az előbb majdnem és mégsem, mert a srác fogta magát és ennyi volt. De nem lehet ennyi, ő akar valamit, bármi ingert, amely kirángatja a temetőhangulatból, amibe menten bele fog aludni. Ásít is egyet, kattan is az állkapcsa, majd aztán lendül bele a dolgokba. Nem ücsörög tovább, hát ha nem marad, akkor megy ő. Úgy érzi, ez a csávó tipikusan az, akit már a létezése is idegesít, arisztokrata feje van, mint mikor a csöves beül az étterembe és mindenki finnyáskodik. Micsoda szép hasonlatok!
Magában dünnyög valamit a srác, szóval vagy bolond vagy nagyon tanul. Teddy is szokott, de ő inkább előbbi kategória, viszont ha ez erre divat, akkor lehet nem is kell tovább őt nem normálisként kezelni, be is illik a képbe. Majd arra fogja, hogy valamit magol éppen befelé, kell neki az, hogy ki is mondja. Minden hülyeség, mégsem motyog, amikor lehuppan, hanem hangosan szól. Mert na, ismerkedni kell, azt mondták, keresse kortársai társaságát, mert az jót tesz neki. Nem, nem tesz, majd ő megválogatja, ki az és miképpen jó. Elvileg. Majd eldől, mennyire oké neki a dolog, addig is, szépen elszórakozik, más kárára jelenleg. Egy pillantást vet csak, mi van előtte nyitva, meg mit ír – de azt fejjel lefele nem tudja elolvasni -, de dolgozik valamin. Vehetne példát, hogy na, igen Teddy, ezt kellene neked is, de hát na. Nem majmol senkit, a maga ura vagy inkább bolondja.
- Rellonos, áhhá. A pincelakó nép – mintha valami különleges fajról lenne szó, úgy beszél. Ő meg a toronylakó népségtől jött, ha épp nem látni, bár most nagyon nincs piros rajta, csak a karcolások, amiket akkor szerzett, amikor elcsúszott odakint a sóderen, de az nem nagyon látszik. – Daskovics – ejti ki helytelenül a nevét, sokadik próbálkozásra. Mert ehhez még talán a fordító se elég. Ezek a halmozott mássalhangzók… borzalmas. Rágódik még egy sort azon a rágón, de már nincs sok íze, így lefele konyul a szája. Ki kéne majd köpni, de egyelőre újabb lufit fúj. Saját bemutatkozóját el is felejti, meg amúgy is kérdez tőle. Húha. Nem szívatásnak veszi, hogy ide ült, erre tessék, még be is veszi a tanulásba. Fintorog egyet, eltolja maga elől a könyvet, hogy nem, nem tanulni akar, aztán végül vállat vont.
- Van az a sün – meg a nem sün, de nem jut eszébe a neve. Teddy alapvetően nem ostoba, megvan a maga esze, ha valami érdekli, akkor főleg. És tessék, ragad is rá sok dolog, csak éppen nem arra megy a figyelme. – Meg a mugli és a varázsló – vigyorodik el. Mert az ember is állat, a mágus is lény vonalon mozog. Miért ne? Kapott egy értelmes választ. – Meg mint te meg ééén. Ez elég jó? – azzal hátradől és felpakolja a lábait az asztalra. Kiveszi a rágót és a kuka felé hajítja. A szándék megvolt, az, hogy hova sikerült, már jó kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. április 17. 23:59 | Link

Theodore B. Marchetti

Küllem



Első blikkre a fiú nem tűnt magolós típusnak, az a fajta volt, aki csupán a jelen pillanatnak élt, és nem igazán foglalkoztatta a jövőbeli sorsa. Még azzal sem foglalkozott, hogy odafigyeljen a megjelenésére, ez pedig már magában sok mindent elárult az illetőről. Számos ilyen embert ismertem, többek között a felnőttek világából is, akik csak úgy tengették a mindennapjaikat mindenfele értékes cél nélkül. Persze aztán koppanás lett a vége az egésznek, mivel sehova sem jutottak, tulajdonképpen a társadalom terhére voltak, mivel semmi hasznuk nem volt. Jómagam el sem tudtam volna képzelni, hogy ne csináljak valami értelmes dolgot, csak úgy tengjek-lengjek, azaz tétlenkedjek. A szüleim alapból úgy neveltek, hogy folyamatosan fejlesszem magam, és később a társadalom javára váljak, mellette pedig biztosítsam magamnak a jó hírnévvel járó ígéretes jövőt.
- Nos, az alagsor helyesebb kifejezés lenne. A pincelakó nép ugyanis eléggé degradáló megnevezés - javítottam ki a fura alak mondandóját. Érdekes, hogy helyileg lenn voltunk az úgymond "pincében", mégis a többi ház felett álltunk. Nem is értettem, hogy hogyan lehet akkora bátorsága a másiknak, hogy ilyen megjegyzést tegyen rám és a társaimra. Persze végigmérve őt rögtön rájöttem, hogy más házba jár, ráadásul amilyen bátran pimasz volt, arra a következtetésre jutottam, hogy csakis Eridonos lehet. Ugyanis ezen ház tagjai ennyire bátrak, meggondolatlanok, illetve vakmerők. Se a Levita, se a Navine nem illett a képbe, mivel teljesen más tulajdonságokkal bírt az illető, a beosztási ceremónián pedig véletlenül sem sorolhatták a hozzá nem illő házba. Az arcán halovány karcokat véltem felfedezni, mivel szemfüles típus voltam, figyeltem a részletekre, rögtön feltűntek, de mivel emellett diszkrét voltam, nem tettem szóvá a dolgot. Egyrészt nem tartozott rám, hogy hogyan szerezte őket, másrészt hatalmas illetlenség lett volna tőle megkérdezni, még akkor is, ha első látásra nem volt túl szimpatikus.
- Nem, nem Daskovics! - vágtam sértődött képet. Úgy gondoltam, hogy nem az én feladatom az, hogy kioktassam őt eme neves családnév helyes kiejtését illetően.
- Megtudhatnám a becses neved? - érdeklődtem meg tőle, mert úgy tartotta az illem, hogy ő is bemutatkozzon, miután már megtettem ezt a lépést. A beszéd közbeni rágást, lufifújást nem tartottam illőnek, pláne nem egy új ismeretség kötése közben, de mielőtt bármiféle megjegyzést is tehettem volna, máris elhangzott egy helyes megoldás a szájából.
- Hát persze! Ez remek válasz! Sün és knarl! - lelkesedtem fel, majd rögvest be is írtam az újabb mugli-varázslény párost a pergamenemre. Már csak két páros kellett ahhoz, hogy befejezhessem a házi feladatomat, amelyet kapásból tudtam is, így azokat leírva elégedett mosoly hagyta el az arcomat.
- Hogy micsoda? De hiszen a mugli és a varázsló egy teljesen más téma - rökönyödtem meg egy pillanatra ezen a nem helyénvaló válaszon. Viszont, amit utána hozott fel példának a másik, nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el rajta.
- Ez már tetszik. Tökéletes hasonlat még akkor is, ha nem írhatom bele a házimba - ejtettem feléje egy nagy vigyort. Bizony, a muglik és a varázslók közötti különbség áthidalhatatlan volt, ez pedig így volt helyénvaló. A muglik ugyanis, sosem érhettek volna fel hozzánk, varázslókhoz, egyébként is mindenkinek megvolt a maga helye a világban. Az utána következő történteket viszont iszonyodva néztem, úgy tűnt, hogy a diákot a szülei egyáltalán nem tanították meg viselkedni. Édesanyám kiváló neveltetést adott, édesapám pedig szintúgy, így sikeresen elsajátítottam bizonyos etiketteket, közösségi helyen pedig egyáltalán nem volt illendő úgy viselkedni, ahogyan azt a másik tette. Személy szerint a saját szobámban sem vetettem volna fel a lábaimat az asztalra, ez számomra olyan szabály volt, mint az, hogy cipővel sem fekszem be az ágyba.
- Úgy látom, nem sikerült beledobnod a rágót a szemetesbe - hívtam fel a figyelmét erre az apró, ám rendkívül bosszantó részletre. Közben végigfutott az agyamon, hogy valószínűleg nem fog felkelni a helyéről, mivel hanyag típus volt. Még arra is számítottam, hogy visszaszól, ha zavar, akkor tegyem vissza a szemetesbe én. Erre az lenne a válaszom, hogy nem az én szemetem, bár azt is kinéztem belőle, hogy csupán egy vállrángatással konstatálja a megjegyzésemet. Nagyon zavaró volt számomra, hogy ennyire kiismerhetetlen ez a figura, és valójában azt sem tudtam, számára mire megy ki a játék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. április 18. 01:27 | Link


egy laza délután


Na persze, persze. Olyan látványosan borzongok meg a dologra, hogy ennél jobban nem is lehet. Kétféle ember van; aki ezt a prefektus dolgot komolyan veszi és izgalmasnak, mekkora felelősség és a többi. A másik pedig tojik rá, buli és igazából arra használja, hogy a nevét „nagyobbítsa” vele, illetve a szadistább álmait. Vagy fogalmam sincs, mire jó az, amikor valaki basa módjára próbál viselkedni. Na igen, nem egy ilyen van, hogy mennek és akkor most nekik minden tökéletes, nincs akadály. Ha jó napjuk van, legyintenek, ha rossz, akkor aztán szívni lehet azzal, amit kitalálnak. Mikor mi jön be. A mi gárdánk meg, nos… nem tudom melyik kategóriába soroljam, de talán nem a becsületesbe.
- Ha fizetnének se. Nincs időm plusz munkára, idegzetem arra, hogy az idiótákkal próbáljam megértetni a házirendet, amit évek óta ismernek. Valljuk be, nagyon önként senki se megy, aki kapja, az is a fogát szívja mellé – vagy fogalmam sincs, milyen ha valakit kineveznek, mit érez. Távol álljon tőlem, hogy kopogtassak a házvezetői iroda ajtaján, hogy nekem jelvény kell. Ezért le ne vegyék senkiről, annyit én nem érek. Nem venném komolyan, előre tudom. No meg, el is felejtenék néha megjelenni.
- Ez a gyomrod? – töri meg apró gondolatmenetemet a hangocska. Simán lehet, hogy más, vagy már képzelődöm, mindegy, már kimondtam a kérdést hangosan. Én nem lehetek, nincs olyan régen, hogy ettem, egy jó darabig biztosan nem lesz étvágyam, meg helyem se. Szerencsére a hónap bizonyos szakaszán kívül nincsenek falási rohamaim, jó, akkor belefér, amikor nagyon bánatos vagyok, de az ritkább, mint a fehér holló. Néha meg annyira fáj a fejem, hogy falat se megy le a torkomon, vagy ha igen, vissza is jön.
- Ó, rendben, rendben. Észben tartom a kívánságod – nevetek fel, az ötlet rettentő abszurd. Annál is jobban. Viszont az igaz, hogy neki, meg a rémtörténetnek nagyon is sokat adna egy ilyen sztori. – Bár attól még kísérteni tudnál, szóval arra is ki kell majd addig találnom valamit – nyugtázom hangosan a dolgot, szerencsére, fele annyira sem komolyan. Távol áll tőlem és valahol remélem tőle is, hogy velem verekedve, csatázva múljon ki, hogy aztán valamelyikünk valóban ásni kényszerüljön. Szép is lenne, bár néha nagyon érdekes emberekkel hoz össze a pletyka, nagyon sok ellenségem van, nagyon sok pasim és már azt hiszem, gyerekem is.
- Ó, mondom én mindig, de valahogy nem értik meg – sóhajtok a mini panasz után, ennyi belefér. Valóban nincs szükségem senkire, ezt mindig nagyon is jól megmutatom, mert minden egyedül tettem meg. Felkeltem, amikor fájt, mentem tovább, amikor még jobban. Bence volt az, aki figyelt és ott volt, néha most is túlságosan erősen reagál a dologra. – Ha kiírnám a homlokomra se értenék meg. Mindegy, mert úgyis megcsinálom. Aggódni fogok, hogy rosszat választok, de ennyi meg belefér. Vagy lehet én is rosszul látom – legyintek egyet, nem is érdekel. – Te meg lassan végzel. Van már valami hely, ahova tudnál menni? – azt tudom, mi a szakiránya, na de azzal kezdeni valamit, nos, igencsak nehéz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. április 18. 18:28 | Link



A tükör fényes és sötét oldala. Míg egyikük rendezett tincsei, gyűrődésmentes ruhái és egyenes háta van ülés közben. Ezzel szemben, a saját kócos, ide-oda álló tincsei, amelyekbe színeket csempészett, a ruha, amely kissé eláll tőle és még – direkt – elnyűtt, lyukas hatást is kelt, oldalán ott lóg a lánc, nyakában nem szokványos függő pihen. A világ két véglete, ha lehet így mondani. Érdekes, másoknak is feltűnt, hogy a kis sznob srác leült ezzel a valamivel, ami hangos és folyton mozog. Szuper nem? De.
- De hát ha az egy pince… mit picsogsz ezen? Az pince, ahogy nekünk torony, meg ahogy ez aaaa nemtudom hányadik emelet – von vállat, hát menten megszakad a szíve. Itt még a lelkére veszi a gyerek, hogy miket mond arra a helyre. Pedig mindenki így nevezi, mindenki így ismeri és senkit se érdekel. Ott laknak, nem a kövön alszanak, hanem vannak szobák, így aztán nem is érti, miért kell ezen kiakadni. Jó, bizonyára még a kislábujja körmére is olyan büszke, hogy novellát tudna arról írni, mennyire tökéletes formában és irányban nő. Na ettől a hideg rázza, visszafogja magát és nem fintorog azonnal. Csak egyszerűen az ilyen annyira irritáló, hogy csak na. A legtöbb helyen, meg ahol ő volt, a gyerekek az ilyet kinézték, de hát a gyerekek hivatalosan is gonoszak, ha nagy csoportba vannak engedve. Előbb vagy utóbb kialakul egy mag, majd abból egy ítélőbíróság, aztán megszületnek a kívülállók. És a többi és a többi. Mindenki boldog.
- Nem tudom kimondaniiii. Ha leveszem ezt – itt bök a nyakában lógó rúnázott ékszerre. – Akkor te nem értesz engem és én se téged. A nyelvtörők nem mennek – és a neve az. Jó, ez nagyon beképzelt srác, már most tudja. Csak azzal tapossa, hogy kivételesen, nem tudja akaratán kívül sem megtenni, amit akart. Mert ez nem rajta múlik, erre tessék.
- Theodore Marchetti – ejti ki, kihagyva a középsőt, bár ennek a tagnak nem mondana sokat, sőt, semmit sem. Ha jól saccolja, arról a világról, amelyből ő jött, semmi fogalma sincsen talán. Szuper. Hasznos is lehetne, hogy na, akkor világok közötti ismeretfejlesztés, de a srácnak Teddyvel van dolga, aki, nos…igen. Nem erre fog összpontosítani. Egy jó pontot mégis szerez, a sünnel. Ezt se gondolta volna senki.
- Király – figyeli, ahogy már írja is, majd értetlenkedik. Felnevet, mert ő komolyan gondolta, miért ne. – Az ember is állat, na – von vállat, hangosan kimondva a miértet ami érv volt a válasza mellett a fejében. Pontosított változata már jobban bejön a másiknak, de valahogy ezt sejtette is. Rá van írva a képére, hogy Teddy-t valami ufónak nézi, mintsem máguspalántának. Hajaj, ha tudná, hogy a rasszizmus egyik fajtája kerül elé, akkor már mindjárt érdekesebb lenne. Vagy nem. De egyelőre ezzel most szembesül elsőre, körülbelül. Valami fogalma van, csak nem érdekli.
- Azt ki mondta, hogy nem írhatod bele? Maximum nem kapsz rá pontot, na és? – pont ő beszél, aki tésztareceptet tolt az egyik durva arcnak, meg is kapta érte a magáét. De erről nem kell tudnia, inkább kényelembe helyezi magát, mit se törődve semmivel. A könyvet az ölébe húzza és kinyitja. Így lapozgat, miközben felpillant rá.
- Ja, nem tudok célozni. Ez van. Mellette van, na – vagyis úgy hiszi. – Te ilyen erkölcsrendész vagy? Ezt ne mond, azt ne csináld. Mint egy hetvenéves öregember. Lazulj már eeeel!
Utoljára módosította:Theodore B. Marchetti, 2021. április 18. 18:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Fekete Nonó
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák


Élete: Kialakuloban
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 435
Írta: 2021. április 22. 13:33 | Link

Sára


Mivel úgy hallottam, hogy azt mondta, hogy nem zavarok, és leülhetek, ezért lehuppanok az egyik kanapéra, és elhelyezkedem, majd Sára megengedő szavai alapján odanyúlok Flynnhez hogy megszokja a jelenlétemet. Furcsa lenne, ha nem tudnám, hogyan kell közeledni egy állathoz, elvégre sok ideig a cirkuszban voltam, és ott azért megtanultam ezt-azt az állatokról.

 Átfordul a hasára. Biztos azt akarja, hogy dörgöljem ott, ezért meg is dörgölöm neki. Hadd örüljön. És aztán abbahagyom a kis Flynn kényeztetését, mert nem tudok egyszere Sárával beszélni és a rókára figyelni. Ezért átadom Sárának.

– Sára nem zavar, ha itt olvasok? Flynn nem fogja szétszedni a könyvemet?
Ha nem, akkor előveszem a könyvemet amit hoztam.


Csak azért kérdeztem meg tőle, hogy nem- e zavarja őt vagy Flynn-t. Aztán felvetődik egy újabb kérdés amit fel is teszek.

– Mostanában nem értem rá olvasni. Egyszer még két hete megvettem ezt a könyvet Bagolyfalván, mert tetszett a címe, hogy Éjszakai cirkusz, de még nem volt időm beleolvasni. Szóval nem tudom, hogy milyen.


Ezt csak azért mondom el neki, hogy ne az legyen az első kérdése hogy „És milyen a könyv?” meg „miről szól?” Inkább jobb elsőre elmondani, hogy ne legyen félreértés. Sóhajtok egyet. És belemélyedek a könyvbe. Végre valahára. Miután már a tizennyolcadik oldalon is túl vagyok, felnézek az olvasott könyvből, és tekintetemmel valamit keresek, amit belerakhatok jelezni, hogy hol tartok.

– Nem láttad a hogyishívjákot? Ja igen! Könyvjelzőt. Az kellene nekem.

Hamar eszembe jut hogy hol lehet a könyvjelző, biztos kiesett a könyvből bele a táskámba. Kotorászok benne egy kicsit, és tényleg abban volt a jelző. Becsukom a könyvet és odafordulok a nagy lányhoz.
Odahajolok, hogy megnézzem hogy mit rajzolt.

– Nagyon szépen rajzolsz! Én nem rajzolok ilyen jól! És mi akar lenni a rajzod?


Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2021. április 22. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"megérkeztem oda ahova tartozom"

Vizsnyiczky Heléna Sára
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Edictum lektor, Másodikos mestertanonc


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 755
Írta: 2021. április 23. 16:13 | Link

Nonó


Mosolyogva figyelte a jelenetet, ahogy házikedvence újabb ember hódított meg magának. Nem csodálkozott volna, ha Flynn egyszer világuralomra tört volna, amennyi hűséges követőt már összeszedett Sára barátai, ismerősei vagy szimplán csak az iskolatársai közül. Mert többször megesett, hogy vadidegenek szólították le, hogy megsimogathatják-e, kérdezősködtek, hogy miféle szerzet ez, és miért van a lánnyal. Sosem gondolta volna, hogy ekkora feltűnést fognak kelteni, pláne hogy nem a sárkányróka volt az egyetlen elemi lény a kastélyban.
- Nem bántja a könyvedet, olvass csak nyugodtan. – Elképesztő volt, de nem rágott szét semmit. Legalábbis semmi jelentőset, mert persze néhány régi felsője amiket ilyen célból hagyott elől kárát látták. Tényleg azóta foglalkozott vele, hogy hozzákerült, napi több órán át, így esélyt sem adva annak, hogy esetleg ilyenek történjenek. Nagyon tudatos és felelős volt mindig, ami az állattartást illette.
- Sajnos mostanában nekem sem igazán van időm olvasni, legfeljebb a tankönyveket – nevette el magát halkan. Hagyta, hogy a kislány elmélyedjen a könyvben, ő maga pedig nekiállt, hogy szétválogassa a színesceruzáit. Mert bár nagyjából mindegyiket a helyére tette vissza, de azért akadt néhány, ami használat közben elkeveredett. Ideje volt hogy szépen átszortírozza elejétől a végéig mindegyiket.
- Nem, nem láttam. Biztosan a táskádban van – dobta fel, mint javaslatot. Elvégre ha a könyv a táskából került elő, akkor a könyvjelző sem bújhatott nagyon máshová. Legalábbis Sára mindig ott tartotta a könyvjelzőit, ahol a könyveit, így valójában csak magából indult ki. Szerencsésen előkerült a jelző, így a könyv visszakerülhetett a táskába, hogy aztán beszélgethessenek.
- Köszönöm! Igazából Flynn, csak kicsit más stílusban. – Meg sem kísérelte a realisztikus ábrázolást, mert tudta, hogy az úgy sem menne neki, így meg feleslegesnek érezte volna erőltetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. május 1. 22:49 | Link

Theodore B. Marchetti

Küllem



A másikról lerítt,  hogy egyáltalán nem való a nemesi körünkbe, hiszen az öltözködése, valamint a frizurája is elárulta róla, hogy nem szerepel a társadalom fontossági listáján. Általánosságban kerültem az ilyen típusú embereket, most viszont nem sikerült ignorálnom, mert pont az asztalomhoz ült, ahol épp a tudásomat bővítettem némi új információval. Az összevissza mozgolódó nyaklánca kifejezetten irritáló volt számomra, mert elvette a figyelmemet a tanulásról. Ráadásként még ellent is mondott nekem, pedig előtte kifejtettem irányába, hogy mit is takar pontosan a Rellon ház helyisége.
- Nos, az akkor is alagsor, nem pedig úgymond pince. Tudod, ez nekünk degradáló dolog, ahogyan a házunkról beszélsz. Én sem fejtettem ki semmiféle negatív kommunikációt a házad irányába - feleltem a másiknak, miközben rá emeltem fürkésző tekintetemet.
- Rendben, ezt teljes mértékben megértem - válaszoltam neki, hiszen tisztában voltam azzal, hogy nem egyszerű megjegyezni a nevemet. Ráadásul a fiú itt még nehézségekbe is ütközött, hiszen teljesen más nyelvcsaládból származott, mint én, azt pedig nem is vártam el tőle jogosan, hogy rögtön megértse, amit mondok neki.
- Üdvözletem, Theodore Marchetti - nyújtottam feléje a kezem amolyan üdvözlésként.
Nagyon boldoggá tett, hogy Theodore segített ötleteket adni a házi feladatom kapcsán, ennek pedig hangot is adtam hangos hümmögésként, amíg az ínyemre volt a dolog. Ám, amilyen jól elkezdte az egészet, olyan rosszul zárta le, emiatt sajnáltam,  viszont rájöttem, hogy ezen körülmények miatt alakultak ki főleg köztünk a társadalmi különbségek.
- Az ember bőven az állatok felett áll, ugyanis nem egy ösztönlény - közöltem röviden kioktató hangnemben a másikkal. Úgy véltem, hogy nagyon el volt tévedve ezen dolgokat illetően, tehát egyáltalán nem volt közel az igazsághoz.
- Nem csupán a pontok fontosak, hanem a válaszok is azok. Nem írhatok bele a házi feladatomba irreleváns dolgokat - közöltem könnyedén a fiúval. Nem értettem, hogy egyáltalán hogyan hagyhatta el egy ilyen haszontalan kijelentés a száját, úgy tűnt, hogy ebben a témában nagy a véleménykülönbség köztünk.
- Nem értem. Ha nem tudsz célozni, akkor egyáltalán miért dobálsz be dolgokat a szemetesbe? Szerintem undorító, ha a szemetes mellé kerül a szemét. Egyébként pedig nem vagyok erkölcsrendész, csak odafigyelek minden apró részletre. Nem vagyok öregember sem, csupán más szemléletet vallok, mint te. Remek taníttatásban sikerült idáig részesülnöm, nem hinném, hogy pont én szorulnék bármilyen változtatásra is - feleltem a fiúnak nagy lendületet tanúsítva. Reméltem mélyen legbelül, hogy felfogja, amiket most mondtam neki, illetve tisztában lesz a továbbiakban a most elhallatszottakkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. május 7. 15:07 | Link

  
"Minden emberi kapcsolatnak lényeges része,
hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást.
E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen."

Nem különösebben lepte meg, hogy Emma sem kapott kedvet prefektusnak állni, sőt, ha lehet, még őnála is visszataszítóbb ötletnek találta. És csak nyűgnek a hátán, ami több negatívummal jár, mint amennyi pozitívum kisajtolható belőle. Lillának mondjuk jól mutatna az önéletrajzában, de az utolsó két évre már inkább csak kapálózásnak tűnne. Arról már tényleg nem is beszélve, hogy kikkel kéne úgy közös munkát ellátnia.
A korgás mellé egy pillanatra úgy érezte, egy ütést is bevittek a gyomrába, mert sajnos akármennyire is próbálta semmibe venni az őt gyötrő éhséget, és annak hangját, a rellonosnak feltűnt a dolog. Kérdésére csak gyorsan megrázta a fejét Lilla.
- Igen, de ne foglalkozz vele, majd bekapok nemsoká valamit.
Amit egyébként tervezett is, mert hiába akarta maximálisan visszafogni az étkezéseit, teljesen ki nem hagyhatta őket, mert az nem hiányzott, hogy szégyenszemre elszédüljön, vagy ne adj Isten, még el is találjon ájulni. Azzal még a végén a gyengélkedőn kötne ki, és bizony ha kivizsgálnák, valószínűleg akadna pár kérdése az ügyeletes gyógyítónak.
Jó volt egy kicsit mulatni a feldarabolásának történetén, és azt is el kellett ismernie, hogy Emmának igaza van. Visszatérhetne, talán még képes is lenne rá, ha nagyon feldühítik. Vagy csak Sári miatt, hogy figyeljen rá továbbra is.
- Majd keresd föl Pouleint. Hátha van egy jó tippje arra, hogy intézz úgy el valakit, hogy ne jöhessen vissza szellemként - kacsintott, majd nyújtózkodott egyet, hogy aztán felkászálódjon ültéből.
Igazság szerint tényleg ideje volt bekapnia valamit, mert ahogy felállt, rögtön majdnem vissza is pottyant kábán a székbe, de szerencsére ez nem történt meg, Emma pedig épp elpanaszolta, mennyire nem értik meg őt, így most épp nem azt leste, hogy Lilla mit művel. De amint elkapta pillantását, a szőke apró, gyors mosolyt intézett felé.
- Figyelj, van még időd. Rá fogsz jönni mindenre, amire kell. Ha időben, nagyszerű, ha meg kicsit később, akkor sem hiszem, hogy komolyan félteni kéne téged. Ami pedig engem illet, most azt hiszem, a konyhába. De csak beugrom valami maradékért, nem is időzöm. Még meg kell keressek pár könyvet is, szóval majd beszélünk, oké?
Rövid búcsúzkodást követően magára hagyta Emmát, avagy különböző irányban mentek tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. május 10. 22:32 | Link



Piszkálja a csőrét a másiknak, Teddy érzi az ilyet. Csak éppen nem törődik vele. Gazdag srác a másik, ez biztosan. Még az illata is más, amennyit innen érez. Igazából már most egészen jól van informálódva erről, a srácnak is ugyan az lesz élete végén a jussa: egy gödör, semmi több. Akkor mire fel verni a dobot? Hja, hát neki majd biztos akkora márvány emléke lesz, mint a ház.
- Nektek degradáló? - röhög fel. Ha valami, akkor ezt már most nem hiszi el. A rellonos társaság pont leszarja, hogy ki minek nevezi ahol élnek, ellenben mások kárára annál többet tesznek. Majd pont ilyen mimózák, hah. - Ez miért negatív? A padlás az padlás, a pince az pince. De most komolyan, nem azt mondtam, hogy penészes szar, meg fingszagú koszfészek. Pince. Miért picsogsz nekem azon, hogy pince? - dől előre, komoly, kérdő tekintettel. Jó hogy nem elsírja magát, mert jaj, rosszat szólt! Ez se lesz kemény csávó, csak egy orrát fennhordó kis pondró. Ó, azok a legjobbak. - Felőlem azt mondasz az Eridonra, amit akarsz - von végül vállat, nem fog ezen vitázni, se semmi. Komolyan, ezen kiakad mindjárt. Annyira nem tudja felfogni, hogy ilyen megesik vele, hogy az nem igaz. Azt persze már megérti, hogy nem tudja kimondani a nevét. Ki tudná, ha akarná, de nem akarja. Tanulnia kell a nyelvet, ezzel tisztában van, azonban ez a név megint elvette a kedvét, hogy kitörje a nyelvét bennük. Egyszer csak meg tud majd a kincset érő fordító nélkül is szólalni, nemde?
- Csá - rövid, velős kézfogás, inkább csak megrángatja párszor a kezét, majd el is engedi. Nem mintha félne az érintéstől, de nem kell ebbe több. Inkább adott volna ökölpacsit, de ahogy elnézi a másikat, nem vágná, mi a fene az, így el is dobta az ötletet még a megszületése előtt. Aztán még akartlan segít is neki a háziban, hát hallatlan. Miket nem tud! Hol vannak ilyenkor a tanárok, hogy lássák, nem olyan hülye, mint aminek látszik? Sehol. Órán nem remekel, mert egy: sokan vannak, kettő: minek, három: ott vannak a stréberek arra, akiktől meg se lehet szólalni.
- Nem-e? Férfi vagy, majd amikor a lábad közével gondolkodol, leszel ösztönlény - vigyorog egy sort. Hogy ő így tesz? Még nem, azonban a felsőbb éves fiúk másról sem tudnak néha beszélni, csak arról kit hogyan, hol és hányszor és akkor abba bele se gondol inkább, miféle pozíciókban. De nem csak a pasik, a nők is. Egy ponton mindenki azzá válik. - Én megtettem, mégis itt vagyok. Másképp unalmas és száraz - azt már nem mondja, hogy ezt nem mindenki dicséri benne, de nem is számít. Miért ne írhatna? Ja, meg ő is az egyike a stébereknek. Ez a srác számára rémesen unalmas alaknak tűnik.
- Húúúúhúúhúúúúúú - kerekednek ki a szemei és pislog nagyokat. - Te hallod magad? - oké, most már biztos. Mindjárt menten szentté is avatja a másikat vele szemben. - Most komolyan, azt tanítják, hogy semmi se jó, amit más csinál? Nem én vagyok az egyetlen, nézz be az asztal alá, ott van ragasztva vagy ezer rágó. Én legalább kidobtam, vagyis akartam. Szívesen - forgatja meg a szemeit. Méghogy változnia kéne? Sosem fog. - Engem is tanítanak, mégse vágok fel vele. Eressz már le egy kicsit, mert ez már betegesen görcsös. Na, káromkodj legalább!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. május 24. 01:46 | Link

Theodore B. Marchetti

Küllem



Úgy tűnt, hogy sokadszorra sem értette azt, amit közölni szerettem volna vele, mert újra rákérdezett játékosan a házunk elhelyezkedési pozíciójára.
- Pontosan, degradáló - válaszoltam neki röviden, miközben szemöldökömet felemelve tekintélyteljesen pillantottam rá. Nem tetszett az, hogy játékot űz ebből a témából, innen is látszott, hogy egyáltalán nem voltunk egy hullámhosszon, ugyanis ő rendkívül gyerekesnek tűnt a szememben.
- Hagyd abba a téma ecsetelését, légy szíves. Én már egyszer elmondtam neked, mit gondolok erről az egészről, és akármit is mondasz, nem fogom megváltoztatni a véleményemet ez ügyben - közöltem hideg hangnemben a másikkal, hogy végre felfogja, bármit is magyaráz nekem a témáról, nem hat meg vele.
- Különben is, hogy vagy képes ennyire trágár módon beszélni? - rökönyödtem meg a mondandóján. Látszott rajta, hogy nem, azaz valóban nem volt gyerekszobája, mert amilyen rút módon elhagyták a szavak a száját, mind azt bizonyították, hogy nem nevelte meg senki sem rendesen az évek folyamán.
- Nos, az Eridon-ról megvan a saját véleményem, de nem vagy méltó arra, hogy megosszam veled ezt az információt. Különben sem tenném olyan barbár módon azt, ahogyan te kifejezed magad - világosítottam fel a fiút arról, amit a kommunikációs különbségeinkről állapítottam meg magamban vele szemben.
- Üdvözlet - ismételtem újra, mikor egy fura "csá" szócskával köszöntött, amit idáig még sosem hallottam, és azt se tudtam, mit jelenthet, de a reakciójából ítélve arra a következtetésre jutottam, hogy a saját nyelvén akart üdvözölni. A rövid, velős, rántgatós kézfogása is arról tanúskodott, hogy nem volt képes udvariasan, az előírtaknak megfelelően bemutatkozni. Igazából már nem is voltam képes hibáztatni ezért, mert az összes gesztusa arról tanúskodott, hogy komoly nevelés-hiányosságbeli problémákkal küzd.
- Ez egyáltalán nem így van. Sosem leszünk ösztönlények, mivel mi képesek vagyunk uralkodni az ösztöneinken, ellenállni a csábítás csapdáinak, és csupán a célunkra koncentrálni. Aki nem így tesz, az egyszerűen alább való, nem ér fel velünk - közöltem a másikkal oly fapofa módon, mintha épp a reggeliről beszélgetnék vele, nem pedig az élet nagy dolgairól. Nem tehettem róla, hiszen engem így neveltek, én pedig maximálisan megpróbáltam helyt állni ebben a környezetben, csakis az érdekelt, hogy sikeres legyek a jövőmet illetően, és, hogy a szülői ház büszke legyen rám.
- Tanulás téren nagyon el vagy tévedve, fel kell világosítsalak arról, hogyha most nem gondolsz a jövődre, akkor sajnos egy senki leszel a későbbiekben. Pont most kellene gondoskodnod a jövődről, ezt pedig senki sem fogja megtenni helyetted. Ha most nem veszed komolyan a tanulást, egy nap bánni fogod, amiképp manapság viselkedtél - világosítottam fel a fiút a saját álláspontomról. Jó magam sem értettem, miért láttam el őt jó tanácsokkal, mert egyébként egyáltalán nem szimpatizáltam vele, de mégis úgy éreztem, hogy mivel bekerültem a képbe, így én is felelős voltam valamilyen szinten a sorsáért.
- Pontosan, hallom magam. És igen, fel kell világosítsalak, hogy a saját érdekedben rám kéne hallgatnod. Először is, amit más csinál, ha jól csinálja, akkor egy rossz szavam se szokott lenni. Ha valamit rosszul csinál az illető, próbálom visszaterelni a jó útra - magyaráztam nagy hévvel a fiúnak, miközben becsuktam a jegyzetfüzetemet.
- Igen? Pedig hatalmas különbség van aközött, ha akar valamit az ember, illetve, ha meg is csinálja. Szóval hiába akar valamit, ha mégsem sikerül. Az pedig megint más téma, ha tisztában van azzal, hogy sikerülhetne neki, mégse teszi meg a maximális, elvárt lépéseket vele szemben - folytattam az eszmefuttatásom, ami épp a témával kapcsolatos volt.
- Válts tanítót! Ha valaki tanít most, az egyáltalán nem végez jó munkát. És egyébként is, miért kéne nekem káromkodnom? Nem fogok leereszkedni arra a szintre, hiszen az szó szerint a gyalázattal érne fel - világosítottam fel a másikat komoly arccal, miközben kezeimet az állam alá emeltem, és minden érdeklődésemet a partnertársamra irányítottam.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. május 24. 02:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. május 27. 23:10 | Link


egy laza délután



Nem vagyok bolond. Nem is kerestek meg persze, hogy legyek az, mindig volt valaki eminens vagy éppen menő alkat, hogy majd ő jó lesz következőnek, így nekem maradt az, hogy nem kerülök egyik útjában sem. Nem volt nagyon büntetőmunkám sem, nem azért, mert annyira szeretem betartani, amit kell, hanem mert vagy senki sem kapott el, vagy mert időben ott voltam, ahol kellett lennem. Én se hagytam ki az éjjeli sétákat, de egyes prefiknek ez nem kihágás, ennél vannak nagyobbak, nagyobb gondok, így aztán, amiatt nem kellett a bátyámnak se aggódni, hogy felkerülök a nagyon rosszak listájára. Lilla viszont a nagyon éhesekére fog, úgy érzem. Szóvá is teszem, bár semmi közöm hozzá, sem ahhoz mit, sem ahhoz mennyit és mikor teszi. Ártatlan megjegyzés.
- Akkor jó. Ha nem engem, még jobb – nevettem el a dolgot, bár nem érzem azt, hogy mérges lenne emiatt. Nem anyáskodva szólok én dolgokról, hogy egyél már, húzd fel azt a cipzárt, távol álljon tőlem ilyesfajta megjegyzés. Még gyereket sem képzeltem el magamnak, csak akkor, amikor épp „álmaim pasijának” egyikét láttam és kislányosan már mindent elképzeltem, amit csak lehet. De az csak bolondozás volt, semmi több. Épp úgy, mint a mostani halott és szellem téma. Ha valamelyik csitri ezt hallja, holnap már arról fognak beszélni, hogy téptük egymás haját is. Szeretem az ilyet, de majd azon is jót mosolygunk.
- Hmm, ez nem is rossz ötlet. Akkor minden kellemetlen találkát megúszok utána. Előtte meg Nora-t, hogy tanítson valami kimutathatatlan mérget – nem mintha lenne okom bárkit így elintézni, meg etikus lenne ilyet kérnem egy tanártól, szóval, ez is csak játék marad, semmi több.
Figyelem, ahogy végül feláll és indulni készül. Nekem is ezt kellene tennem, bár én nem sietek sehova, de ha valóban dolga akadt, vissza nem tarthatom. Nyújtózkodom egyet én is, majd felállok, a lábaim hálásak érte, bár a bal egy kicsit hangyás már.
- Köszi. Ezt jó hallani. Néha kicsit leeresztek, de aztán… jobb lesz. Ez már csak ilyen szeszély – legyintek, hogy nem vagyok én nagyon panaszkodós típus, viszont vannak napok, amikor ezt is kell. Mindenkinek.
- Ahh, menj csak, menj. Valami finom mindig van ott. A tejeskávét isteni finomra csinálják, ha érdekel – adok tanácsot, mert mikor én voltam és kaptam, nem volt panaszom rá. - Beszélünk hát. Légy jó addig – intettem neki, amint kisétáltunk a teremből és végül, elindultunk a magunk útján. Én betértem a körletembe, aztán a szobámba, hogy összeszedjem a beadandóm maradékát és leküzdjem azt.


// Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák


Élete: Kialakuloban
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 435
Írta: 2021. június 14. 17:59 | Link

Sára
Olvasgatás – beszélgetés

 
Ránézek Flynnre, majd a kis állatot ábrázoló rajzra, és egy mosolyt húzok a számra.
– Nagyon hasonlít vagy is nagyon egyforma. – Javítom ki. – De főleg nagyon szép. – És csak úgy felemelem Flynn-t.
– Hát nekem is a tankönyveket kell bújnom. De én élvezem. De az is igaz hogy néha kissé unalmas. De megéri a jó jegyekért.
Én mondom ezt, aki eddig nem szeretett tanulni?
És egy hirtelen mozdulattal balra fordulok. És lehajolok a földig, hogy a táskámat felemeljem. És belekotrok. És kiveszem azt amit találok benne. Egy makkot, meg egy könyvet stb… És aztán végül megtalálom azt, amit keresek.
– Hát megvagy! – Kihúzom a táskám mélyéből a könyvjelzöt. S kérdezek valamit Sárától, amire már jó ideje kíváncsi voltam. Már első óta. Mosolygok.
– Sára, te hogyan lettél Eridonos patrónus? –  Mondom ki ezeket a szavakat. És egy utolsó kérdést felteszek.
– Neked hogy teltek eddig az éveid a Bagolykőben? Mesélsz egy kicsit?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"megérkeztem oda ahova tartozom"

Vizsnyiczky Heléna Sára
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Edictum lektor, Másodikos mestertanonc


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 755
Írta: 2021. június 27. 16:49 | Link

Nonó


- Nagyon köszönöm! - Minden pozitív visszajelzés jól esett neki, mert sosem volt kimondottan megelégedve magával. Ezért ha valaki megdícsérte mindig szívesen vett minden kedves szót. Mondjuk úgy gondolta, hogy ez mindenkinek jól estek az ilyen apró figyelmességek.
- Én sosem törekedtem arra, hogy kimondottan jó tanuló legyek. - Ami érdekelte azt úgyis megtanulta, ami meg nem érdekelte, annak meg nem látta értelmét, hogy erőszakkal megpróbálja magába tuszkolni. Használt úgysem vette  későbbiekben, arra meg mindig elég volt a tudása, hogy ne bukjon meg, és mégis mi más számított volna? A boldogság, ami így tökéletes volt. Persze nem buzdított ő senkit arra, hogy hagyjon fel a tanulással, vagy legyen kevésbé szorgalmas. Sőt mi több, kimondottan bátorított mindenkit arra, hogy vegyen példát a levitásokról, és ne róla, ha lehet, és ha kellett, akkor leült a barátaival a könyvtárban, vagy az udvaron, hogy biztosítsa a csendes, de motiváló társaságot.
- Elég jól ismerem az Eridont és az iskolát, illetve szeretek segíteni. Meg hát megkeresett a házvezető, hogy örülne, ha elvállalnám a pozíciót - foglalta össze röviden a történetét. Bár sosem kérdezték még tőle, nem gondolta, hogy bárkit is érdekelhet igazából ez a sztori. Mert valahogy neki természetessé vált, és úgy érezte, hogy így vannak ezzel mások is. Ami pedig természetes, annak az eredetéről nem szoktunk faggatózni.
A második kérdés megválaszolása előtt azért el kellett gondolkodnia. Először is kényelembe helyezte magát, aztán elkezdett mesélni. Az elejétől, bár csak a lényeget, azt kiemelve, amit fontosnak tartott átadni a jövő generációjának. Addig mesélt és válaszolt a kérdésekre, míg Nonó meg nem unta a társaságát. Utána összepakolt, és visszabattyogott a klubhelyiségbe, hogy aztán boldogan menjen el vacsorázni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 17. 13:12 | Link


nem jó napok, nem jó hely


Ez nem lehet igaz. Csak egy rémálom. És mégis valóság, hogy extra beadandót kaptam, Bájtaltanból és Mágusjogból is, mert nem figyelek. Valóban nem, valahogy a koncentrációm mostanság teljességgel odalett. Mióta az az incidens megesett a portrénál és bent, sikerült magamra haragítanom olyasvalakit, aki nem felejt és nem rest emlékeztetni sem engem, minden változott. Én nem akartam sosem nagy port kavarni, vagy éppen balhét, viszont Augustine igen. Noha nem ver el egy sarkon befordulva vagy éppen máshol, épp elég az, ami: kezd nagyon átfordulni a világ. Reggelente nincs kedvem kimászni az ágyból és elindulni, nemhogy órára, hanem úgy a folyosóra sem. Már a körlet sem az a hely, ahova szívesen megyek ki, jobbára szobámba zárkózom be, remélve, hogy azt nem találja meg, főleg nem a kilincset. Hunornak sem mondtam el, hogy mi a helyzet, egyszerűen hivatkozom arra, hogy ez az új évfolyam annyira nehéz, hogy muszáj sokat tanulnom. De ez nem igaz, mert nem tudok arra figyelni. Azon vagyok, hogy írok haza, vegyenek ki, vigyenek más helyre, azonban nem merek ilyesmit papírra vetni. Még arra sem volt merszem, hogy a testvéreim közül bárkinek szóljak. Egy Somogyi, aki nem tudja magát megvédeni? Szánalmas.
Ahogy ma, órák után, mérgesen, csalódottan indulok vissza a szobába, megakadok a klubhelyiségben. Ott trónol és már hangját hallva liftezik egyet a gyomrom. Talán ha közel mennék, kigáncsolná a lábam, azonban egy vicsornak is elmenő mosollyal hirtelen nekem más dolgom akad, máshol, messze innen. Szinte a kastély másik felééig menekülök, remélve, hogy túl lusta felemelni a valagát, hogy utánam jöjjön. Vagy csak nem találta meg Zalánt? Gyomrom szorul egyet, hogy mint prefektusa, nekem kellene kiállnom érte, meg ilyenek, de… de, erre sem vagyok képes. Most, hogy nincs itt, válogatott szitkokat gyárt az agyam, átkokat ismer és akár még ütne is, de ha ott van, akkor semmire sem vagyok képes. Francba.
Ledobom magam a társalgóban, bár nem idilli hely a tanulásra, sokan járnak erre, lehetséges, hogy a sok szemtanú nem lenne neki sem jó ötlet. Tessék, megint ezen agyalok. Inkább kipakolok, kicsit szipogva, majd a jegyzetekre nézek: hiányos, így kellenek a könyvek is. Elfoglalok egy asztalt, oda sem neki, csak ekkor döbbenek rá: fogalmam sincs, hogy mi van előttem. Teljesen kiment a fejemből. Mormogva túrok hajamba, fektetem a fejem az asztallapra és fogadom el a sorsom: nekem itt végem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 444
Írta: 2021. október 17. 14:07 | Link

Zente
... minden rendben, ugye? … aktuális


Vannak olyan napok, amikor a könyvtár sem adja meg azt a kellő nyugalmat, amire szükségem lenne a tanuláshoz. Egy hangosabb társaság hatalmas hangzavarral robbant be, idősebbek voltak, ráadásul Kazanovval elegyedtek szóba, így nem szólhattam, hogy legyenek szívesek halkabban. Házvezetőm valószínűleg nem örült volna neki, ráadásul biztosan okuk volt elkapni a HV-t. Halkan szusszanva igyekeztem megtartani a koncentrációmat az LLG szorgalmira, és bár halkultak, de így sem volt megfelelő. Halkan szedtem össze a cuccaimat, a könyvekbe csúsztattam az eddigi jegyzeteimet, néhány könyvet a táskámba csúsztattam, míg a maradékot a kezembe fogtam, mert már nem fért bele. Veszélyes ez rám nézve, de talán nem járok úgy, mint pár éve, amikor Kende mentett meg.
Boldogan, halvány mosollyal intek Kazanov felé, majd hagyom el a könyvtárat. Előtte totyorgok párat, mert fogalmam sincs merre kellene mennem. A klubhelyiségbe nem mehetek, mert vége az óráknak, biztosan tele van, a szoba kizárva, hátha zavarnám Rókát, szóval… hát persze! A társalgó! Biztos nem lógnak ott sokan órák után, mindenki megy kiélvezni az órák utáni szabadságot. Szökkenve indulok is el, halkan köszönök mindenkinek, akinek kell, pár szót is váltok pár háztársammal, akiktől nevetve válok el, míg végül halkan lépek be a társalgóba. Majdnem üres.
Kékjeim zizzennek oldalra, fejem is mozdul, hogy meglássam Zentét, aki éppen akkor fekszik el az asztalon, amit teljesen elfoglalnak a jegyzetei és könyvei. Laza ökölbe fogott kezemet emelem szám elé, ahogy visszafogom a nevetést, így csak kuncogok egy halkat, ahogy mellé sétálok. Könyveimet csúsztatom az asztal egy üresebb szegletébe, majd simítom kezemet hátára, lejjebb is hajolok, néhány tincsem simul a papírjaira.
- A tanulás miatt szenvedsz ennyire, vagy mert fáj valamid? - mosolyom széle megremeg a kérdés végével, mert remélem nem az utóbbi. - Ha rosszul vagy, elkísérlek a gyengélkedőre - hangom sokkal aggodalmasabb lesz, mint eddig volt, kékjeimben is az villan meg, ahogy fürkészem Zente arcát.
Utoljára módosította:Havas-Mezei Margaréta, 2021. október 17. 14:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 17. 14:27 | Link


nem jó napok, nem jó hely


Szerencsémre az idő még annyira kegyes, hogy a legtöbben kimenjenek vagy egy napos ablak elé, bánom is én hova, de aligha van tömve ez a hely. Pedig legutóbb leülni sem tudtunk, pedig akkor csak egy kártyapartit akartunk lezavarni az egyik évfolyamtársammal, végül a földön kellett ülni, de volt közönségünk. Döntetlen lett, a revansra azonban várni kellett, mert közbe szólt egy olyan fura és lehetetlen dolog, mint a szünet és az év vége. Idén még nem volt sem kedvem, sem időm rá, hogy szóljak neki, a mostani helyzeteket nézve lehet nem is lesz. Már csak az kéne, hogy valami nyílt helyen találjon meg Augustine és akkor le se vakarhatnám magamról, plusz, tuti lenne a bukás. Másrészről viszont, nagyon is jó lenne ismét olyan dolgokat tenni, mint játék, szórakozás, meg úgy a közösségi élet. Nagyon jó.
Belesóhajtok a jegyzeteimbe, hangosan, úgyse zavarok vele senkit. Valaki nevet a hátam mögött, de pontosan tudom, hogy azért, mert a felsőbb éves srácokat beszélik ki. Az egyik állítólag randira hívta, így kötelezően most fel kell sorolni az összes nevet, akik ott vannak és hogy ki milyen. A fülemre csusszannak a tenyereim, hogy ezt nem kívánom most végighallgatni, tekintve, hogy annyira sem érdekelnek, mint az, hogy megbukom-e idén vagy sem. Az sem segít, hogy fejem van a papíron, mert minden hiedelemmel ellentétben nem mászik bele a tudás a fejembe.
Az ajtó nyílik, egyel vagy kettővel, hárommal többel vagyunk megint, de nem emelem fel a fejem, hogy megnézzem ki az. Próbálom elnyomni, hogy ő az, akit nem várok, mivel azonban csend kíséri egyelőre, biztos más az. Érezze jól magát helyettem is. Nem telik bele sok időbe, míg a lépések közelednek. Kicsit görcsbe rándul a gyomrom, majd végül csak könyvek landolnak az asztalon. Leeresztem a kezem, mire látom, hogy pár színes tincs került a papírokra, meg egy kedves arc mellém. Sokkal jobb látvány, mint más, így arcomra egy halovány mosoly kerül, miközben felegyenesedem. Kissé kócos tincseim rendezem hátra, majd megrázom a fejem. Lehet kicsit sápadtabb vagyok, ezt elismerem.
-Szia Margaréta! Uhh nem, nem vagyok rosszul. De köszönöm – fordulok immár felé, fáradt kissé, de barátságos képpel. - Igazából a tanulás fáj, attól szenvedek – javítom ki a szavait, leginkább csak annyival, hogy számomra helyes sorrendbe pakolom őket. Sóhajtok végül és a halomra nézek, amit rendezni kezdek, hogy elférjen az övé is.
- Bocsi, máris rendet rakok – mondom felé pakolás közben. - Csak sikerült begyűjtenem egy-két extra feladatot, mert… - harapom el a mondat végét, majd inkább legyintek. - Csüccs le – mutatom, hogy immáron neki is akad hely bőven. Nem, nem panaszkodhatok, hát hogy néz az ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 444
Írta: 2021. november 27. 00:29 | Link

Zente
... minden rendben, ugye? … aktuális


Sokkal szélesebb lesz arcomon a mosolyom, amikor meglátom, hogy Zente viszonozza azt. Így már nem is kellene aggódnom azon, hogy vajon rosszul van-e, de valami akkor sem az igazi. Mármint hozzá képest. Nem is tudom. Nem tudom összeegyeztetni a mindig jókedvű srácot ezzel a mélabús tekintettel, szóval ha fizikailag nem is, de valami baj biztosan van. Vagy vészmadár vagyok. Nos, a legegyszerűbb megoldást választom, szóval csak rákérdezek inkább az opciókra, és amikor érkezik a válasz, megkönnyebbülten szusszanok.
- Akkor jó. Már kezdtem aggódni - ami mondjuk hazugság, mert az első pillanattól aggódtam, de ne akadjunk fenn a részleteken, amikor az számít, hogy nincs baja. Ajkaim elnyílnak a folytatásra, majd megingatom egyetértően a fejem. Na, igen. Valakinek a tanulás átok, valaki pedig pillanatok alatt ráhangolódik. - Elakadtál valamivel? - zizzennek kékjeim kezei felé, ahogy pakolni kezd. Szólnék, hogy ne tegye, hiszen nem szeretném zavarni, de ismét megszólal. Ajkaim ó-t formáznak, majd ülök le mellé végül. A székemet húzom közelebb hozzá, érdeklődő kékjeimet emelem rá.
- Mert? - kérdezek vissza. - Megértem, ha nem szeretnél róla beszélni, de hátha tudok segíteni - pislogok rá őszintén. Ha máshogy nem, akkor ülök vele és szenvedünk együtt, de szeretném megpróbálni. Ha olyan anyaggal akadt el, amiben jó vagyok, akkor pedig végképp segíteni szeretnék neki, hiszen nem telik semmibe elmagyarázni pár dolgot egy iskolatársamnak. Előre hajolva fürkészem kicsit arcát, majd egyenesedem fel hümmentve.
- Furcsa vagy te nekem ma, Zente. Biztos csak a tanulás a baj? - sápadtabbnak is tűnik, de lehet csak a fényviszonyok miatt. Nem tudom, de valahogy rossz érzés van bennem, és nem szeretném, ha bántanák. Sehogy. Bár nem tudnék sokat tenni azon kívül, hogy szólok Kendének, hogy legyen szíves megoldani ismét a felmerülő problémámat, de hát… több, mint a semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am grateful
that my suffering,

did not force me to become cruel.
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. december 23. 17:29 | Link


nem jó napok, nem jó hely


Azt mondják, hogy a lányok minden apró változást észrevesznek. Főleg egymáson, hogy épp valaki fogyott, másik oldalra fésüli a választékát, más smink, akármi, de elvileg azt is, ha valami nem oké. Én meg próbálok mosolyogni, hogy minden is oké meg hasonlók, csak épp nincs jó napom. Nem tudom, melyikünket akarom átverni, magamat, vagy őt? Mindegy.
- Ne aggódj, Somogyi vagyok, nem lehet gáz – az a baj, hogy abból is a LITE verzió, ami szép, szép, csak néha nem jó semmire sem. Ez van. Hátha azonban így kimondva tényleg eloszlatja az aggodalmat és szebb nap lesz.
- Hát igen. Pár… dologban – majdnem mindenben lemaradva érzem magam. Azért persze bőven akadnak olyanok is, amik végül beugranak és rájövök, hogy tudom, csak éppen hirtelen nem jutott eszembe. Viszont sok az új anyag is, olyan, amire meg nagyon figyelni kellene, ami nem mindig jön össze és az lesz belőle, hogy lemaradok és nem értem. Francba. Ezzel majd jól jutok valamire, jövőre VAV és én úgy fogok bukdácsolni, hogy öröm lesz nézni. Jó kilátások.
- Meeert – na most kicsit zavarban vagyok, nem azért, mert mellettem ül és idehajol, hanem mert beszélni kell olyan dologról, ami nekem kellemetlen. Nyelek egyet. - Hát nem tudok mostanság mindig jól figyelni. Néha nem alszom jól, máskor ideges vagyok és, és lemaradtam, vagy nem értem. A varázslataim is néha nem mennek jól. Próbálom összeszedni magam – tudom, hogy vizsgákig még rettentő sok az idő, sőt, azonban azt sem árt észben tartani, hogy ami ma sok, az holnap mindjárt itt lesz. Aha, tavaly is ez volt. Elpöffeszkedtem, aztán az lett belőle, hogy kapkodtam. Most nem, csak a jegyzeteket rendezem, amikben itt-ott lyukak vannak, ahol lemaradtam pár sorral. Az egyik tárgyból már kölcsönkaptam kiegészíteni, a másikat pedig a tankönyvből próbálom és persze, ott a beadandó is.
- Persze! - vágom rá azonnal, kicsit hangosabban a kelleténél. Ez éppen elég arra, hogy kvázi nemet mondat. Szusszanok egyet, mert pár fej felénk fordul, nem akarok mozizó tömeget sem. - Vagyis nem egészen csak a tanulás. Meg fogom oldani, csak még nem tudom hogyan. Ahogy ezt sem. Ennyit elolvasni se lehet – mutatok végül a halomra. Szívás, nem szívás, jelenleg azt hiszem a legkisebb bajom az, hogy kicsit fájdogál a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Polaris Jomana
Diák Eridon, Harmadikos diák


Polarbear, a rettenthetetlen
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 66
Írta: 2022. május 24. 23:37 | Link

Kornél
#kislány


A társalgóban az a fenomenális, hogy egy teremtett lélek nem társalog benne. Mármint, tényleg, én még nem voltam benne úgy, hogy rajtam kívül lett volna itt valaki. Egyetlen alkalom kivételével, amikor tényleg volt itt valaki, de ő sem kezdett el velem társalogni, ami lássuk be, eléggé lehangoló élmény volt. Akkor miért ez a neve?
Ezen a dilemmán túllépve ide hívtam el Kornélt, hogy megbeszéljük, mi a rák van vele - ezt a kifejezést Bíborka tanította nekem, nagyon menő, imádom a lányt. Szerintem nála érdekesebb nincs is se közel, se távol, nagyon örülök, hogy ő van.
Na de! Egy meg egy az három, elolvastam azt a bizonyos edictum cikket és nekem adj uram de rögtön beszélnem is kellett Kornéllal. Amint hajlandó volt találkozni.
Előbb jöttem mint ő, ebben nincs semmi meglepő, ez általában így szokott lenni, mert félek, mi van, ha elkerüljük egymást bárkivel, nem várakoztatok meg senkit. Töltöttem magamnak egy pohár gyümölcslevet - a kedvencem, otthon facsargatni, meg szívni kellett a termését a növényeknek, így azért lényegesen kényelmesebb az egész. Amint leborítottam a torkomon a nagy pohár csodát, eldőltem a kanapén és a szemem lehunyva vártam az ajtó csukódásának hangját. Szerencse, hogy nem voltam álmos, különben tuti elaludtam volna. Mikor végre jött a nesz, elmosolyodtam.
- Azt hittem, már ide sem érsz, csókkirály. Ki vele, mi ez az egész az iskolaújsággal? - vettem a fáradtságot, hogy felüljek, de sok köszönet nem volt benne, ropogott mindenem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

finding friends with the same mental disorder?

Priceless.
Athanaczkovics Kornél
Diák Levita (H), Magántanuló, Harmadikos diák


Bicebóca ][ mocsag
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 145
Írta: 2022. május 25. 12:17 | Link

Pol🌸⬅
ennek nem szabadna megtörténnie

Azóta sem sikerült kihevernem azt az Edictum cikket, főleg miután Zalánnal is beszéltünk a lelátón. Azóta csak még inkább nem tudom valahogy elűzni a gondolataim közül. Éppen ezért rohanok - kis túlzással - a Pol által meghatározott helyre, mert szükségem van valakire, aki lány. Aki megérti, mi a fészkes fene folyik itt. Legalább minimálisan, mert ha nem, akkor tényleg elvesztem és iskolát kell váltanom. Amit mondjuk elég nehéz lenne beadni a szüleimnek, mert észérvem nincs rá. Szóval lábaimat szedve, amennyire tőlem telik, robbanok be a társalgóba, ami tényleg mindig üres. Fura. Még oda sem érek, sőt, még fel sem fogom a jelenlétem a helyszínen, Pol már zavarba hoz. Arcomon csattan tenyerem, ahogy igyekszem eltakarni.
- Nem vagy vicces. És ne hívj így, mert... nos, mert ne. Zavarba ejtő és semmi olyan nem történt, plusz nem is fog valószínűleg, csak... aj, csak még jobban összezavarsz! - tárom ki kezeimet, majd dörzsölöm meg szemeimet, hogy levetődjek az első vízszintes felületre. - Nem tudom. De azóta furán néznek rám néhányan, néhány lány meg nevetgél, ha elmegyek mellettük - ráncolódik szemöldököm. Bár az lehet Zalánnak szól, ahogy eddig mindig történt. Kérdéses, ha nincs velem, akkor hogy szólhatna neki, mi? - Azóta meg beszéltem Zalánnal is, és... öm... ez egyre rosszabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Polaris Jomana
Diák Eridon, Harmadikos diák


Polarbear, a rettenthetetlen
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 66
Írta: 2022. május 25. 13:00 | Link

Kornél
#kislány

Az ajtó úgy robbant be, mint mikor az orrszarvú felbőszülve neki rohan valaminek. Kicsit most Kornél is rá emlékeztet, de azt hiszem, ő nem dühös, az arcán inkább zavart és pánikot látok. Fel is csúszott a szemöldököm magasra, ahogy felültem a kanapén, alaposabban szemügyre véve a barátom.
- Tudom, ezt már mondták mások is - biggyesztettem le az ajkamat, de nem vettem magamra. Végül is ez is csak egy vélemény, nem kell nekem semmibe belerokkannom. - Jaj, nem akartalak összezavarni, abból soha, semmi jó nem jön ki. Na, csüccs - ugye de vicces a hangzása? -, és mondd el, hogy történt ez az egész - dörgöltem meg a hátát támogatóan, odébb ülve a kanapén, így volt helye rá, hogy ne essen össze.
- Nem akarom túlreagálni a helyzeted, de hogy lehet ez egyre rosszabb? - kérdeztem kissé értetlenül. Eddig se nagyon tudott a lányokkal beszélni, mi a következő, elrohan, ah meglát egyet? Nem tartom kizártnak, én is futottam a nagymacskák elől, de ez nem ugyanaz. - Kérsz valamit inni?
Örültem, hogy mások nincsenek itt, mert ha itt lennének, akkor most biztos kereshetnénk másik helyet a beszélgetésre. Nem szerencsés.
Utoljára módosította:Polaris Jomana, 2022. május 25. 13:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

finding friends with the same mental disorder?

Priceless.

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet