38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. december 19. 18:09 | Link

Robi

-Szerintem a piros kancsóban lévő is erős lehet. - mondom gyorsan Robi mondata után. Kicsit romboljuk a Rellonos öntudatot, úgy nézem van neki elég, most egy kicsivel kevesebb nem fog neki ártani.
Kapok magam mellé egy szomszédot, a csapattársam a mellettem lévő fotelben helyezkedik el. Bár úgy nézem, hogy még mindig van egy kis baj a rendszerrel, Robi még mindig kicsit akadozva közlekedik, de talán már nem olyan vészes.
- Szét csapatni magamat? Nem, nem annyira az én stílusom. - mondom nevetve - Ritkán van olyan társaságom, akivel lehetne csapatni. De ha nagyon szeretnéd, egyszer majd kipróbálhatjuk. - kacsintok egyet a mondatom mellé, remélem nem veszi zokon. Úgyis akartam csinálni egy csapat bulit vagy valami hasonló elvetemült dolgot.
Annak a fotelnek a háttámláján, amiben éppen ülök, van egy nagy pokrócnak tűnő valami, szépen megfogom és az egyik kezemmel az ölembe húzom. Normálisan fel vagyok öltözve és a kávé is kellőképpen meleg a kezemben, mégis rám jött egy kicsit a hidegrázás. Nagyon remélem, hogy nem fázok meg, már csak a meccsek miatt is, rossz lenne úgy visszatérni ide, hogy a manduláim szeretnének külön életet élni meccs közben.
A pokrócot megpróbálom félkézzel szétteríteni, közben vigyázok, hogy ne borítsam magamra a forró kávét. Aha, na mintha arról lennék híres, hogy nem teszek kárt magamban és a környezetemben. Egy óvatlan mozdulattal az ölembe borítom a kávét, amiből persze még a pléd is kap egy keveset, de a folyadék nagy része a hasamon és a combomon landolt. Felszisszenek a fájdalomtól, amit a forró ital okozott.
-Ezt komolyan mondom nem hiszem el! Tudsz valami bűbájt Robi?
Kicsit nehéz megszólalnom, de kierőszakolom magamból a szavakat, hogy segítséget kérjek. Egyre jobban éget és a tetejében még jobban árad szét, mert a ruháim már nem képesek ennyi nedvességet befogadni.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 18:49
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 22. 23:13 | Link

Szeréna

Gondolta, feldobja valamivel ezt a napot is, és kicsit felszabadítja a szobát saját uralma alól. Tisztában van vele, hogy egy idő után kicsit megterhelő lehet, hogy egyfolytában beszél, ezért kellenek kisebbfajta pihenők, amikor csend és nyugalom borulhat az egész hálóra. Meg amúgy is, imád új helyeket felfedezni a kastélyban, márpedig ismeretlenből akad elég itt a környéken, tehát kalandra fel!
Magára húz egy túlméretezett bordó pulóvert, bordó harisnyával és mustársárga szoknyával, és egy nyuszis mamusszal dobja fel a szettet. Hóna alá csap egy dobozt, vállára telepakolt táskát vet, majd kilépve a folyosóra, céltalanul indul neki a nagyvilágnak. Természetesen a karácsony körül forog minden gondolata, és a nála lévő cuccok is mind az ajándékozáshoz szükségesek. Imád ajándékozni! Szíve szerint minden szembejövőnek adna valami személyeset, de az iskola diákjainak csak töredékét ismeri behatóbban, így arra már rájött, hogy ez nem fog működni. Azért persze vannak ám világmegváltó ötletei, nem kell félni! Szövögeti is becsülettel terveit, és annyira belemerül ebbe az elmélkedésbe, hogy mikor felpillant, rá kell jönnie, fogalma sincs, merre jár éppen. Tökéletes!
Hatalmas vigyorral ugrándozik oda az első ajtóhoz, amit megpillant, és minden teketóriázás nélkül benyit. Nem éppen a Társalgóba lépett be? Ha nem tudnám, hogy én írom a forgatókönyvet, azt mondanám, hogy micsoda véletlen! Belibben a helyiségbe, és odasiet a kandalló elé. Lihegve ledobja a dobozt és a táskát a földre, majd jókedvűen levetődik ő maga is. Aztán a következő másodpercben újból felpattan, hogy kerítsen magának egy bögre kakaót. Az majd megadja az ihletet az ajándékgyártáshoz. Tölt magának az egyik kancsóból, és addig is, amíg kortyolgatja az italt, felül az asztalra, és hangosan énekelni kezd. Csak az alaphangulat kedvéért.
-O Tannenbaum, o Tannenbaum, Wie treu sind deine Blätter!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 12:13 | Link

Leonie.


A karácsony annyira szép ünnep. Manapság már csak divatból is utálja egy csomó gyerek. Hogyan képződhettek ilyen irányzatok? Vérlázító. Ó, mert nem a legjobb versenyseprűt kaptam meg nem aranyozott üstöt meg ki tudja még, milyen sznob gondolatok járnak az elkényeztetett kis vackok fejében. Nem mintha Szeréna annyira idős lenne. Ez a 15 év még eléggé arra utal, hogy félig bújt ki a tojásból, de néhány dolgot átlát. Vagy csak teljesen más elképzelése van bizonyos dolgokról. A fene sem tudja. Mosolyogva indul neki a mai napnak, karácsonyi dalokat énekelget, miközben díszíti a szobáját azokkal az újabb, egyszerű varázslatokkal, amiket Bűbájtanon tanultak. Ezt még nem büntetik. Szerencsére. Habár eléggé meg lettek szigorítva a dolgok az elmúlt pár évben, ahogyan édesapja is mesélte neki. Ehhez nem sokat konyít, de annyit észrevett az iskolában is, hogy alsóbb évesek nem is próbálkozhatnak felsőbb éves Bűbájokkal. Jó lenne tudni, hogy ki a csuda találta ki ezt. Bizonyára az igazgató. Vele még nem is találkozott. Állítólag érdekes, izgalmas figura. Majd talán egyszer.
A hatalmas tükör előtt álldogálva nézegeti magát egy ideig, majd farmerzsebéből előkotor egy jól megviselt hajgumit, s azzal fogja kontyba hatalmas bozontját a fején. Már tényleg alig lehet vele bánni, de a hosszú haj annyira csodás. Nem fogja soha sem levágatni, abban minden egyes élő ember a Földön biztos lehet. Még egy kis átlátszó szájfény, egy csók a csinos tükörképnek, majd elindul egy kis sétára a kastélyban. Most nem megy haza az ünnepekre, és kevés diák marad ilyenkor az iskolában. Van idő szétnézni úgy, hogy ne nagyon botoljon olyan emberekbe, akikbe nem akar. A minap is belesétált egy Rellon házbéli diákseregbe, akiknek nem nagyon tetszhetett Szeréna képe, mert egy ideig követték, és hülyeségeket szóltak utána. Egy szerencséjük van; a Petrovszki lánynak kötélből vannak az idegei, és nagyon nagy ívben tesz rá, hogy ki mit csinál, és ki mit gondol róla. Elér a Társalgóhoz, majd lenyomná a kilincset, amikor látja, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Biztosan van benn valaki. Hátat fordít, majd meghallja a bent lévő lány hangját. Németül énekel egy dalocskát. „Ó szép fenyő! Ó szép fenyő!” Nagyszerű. Őt is elkapta a karácsonyi hangulat. Belép.
 - Guten tag! – köszön szélesen mosolyogva, amint meglátja a vöröskét.
Ha már németül énekel, akkor biztosan beszél is úgy. Habár, jól megszívná Szerénánk, hogyha valamit elkezdene neki beszélni a másik, mert egy szót nem… vagyis, körülbelül ezt a két szót tudja egymás mellé rakni értelmesen németül.
 - Kellemes ünnepeket! – azzal odalép a pulthoz, és tölt magának egy bögre tejet.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 24. 12:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 26. 17:36 | Link

Szeréna

Szörnyen bele van merülve a kakaójába, és olykor hangosan énekelve, olykor teli szájjal hümmögve adja elő anyanyelvén a zöldfenyőt. Teljesen hatalmába kerítette a karácsony szelleme! Kicsit ugyan már fáj a szíve az otthoniak után, mert már olyan régen látta őket, de enyhít valamit ezen a rossz érzésen, hogy most is nekik fog ajándékot gyártani, így minden gondolata körülöttük foroghat. Még sok-sok dolga lesz mindegyikkel, ráadásul elhatározta, hogy random embereket is meg fog lepni, csak azért, hogy adhasson valamit.
Éppen azon jár az agya, hogy mi is legyen a kiválasztott ismeretlenek meglepetése, amikor valaki az anyanyelvén köszön rá. Majdnem ki is ejti markából a bögréjét.
-Guten Tag! – Levágja maga mellé a kakaót, és leugrik az asztalról, hogy odarohanjon Szerénához. Nyilván egyből belelép az aurájába, és megragadja a kezeit. Ragyogó arccal tekint fel a leányra, egészen addig a pillanatig, amíg az nem folytatja magyarul.
-Te akkor most… tudsz németül? – Olyan reménykedve néz újdonsült ismerősére, hogy igazán nem volna szabad nemet mondani neki. Nem törheti össze egy gyermek álmát! Oké, ennyire talán nem súlyos a helyzet, mindenesetre hatalmas öröm lenne számára egy kis hazai érzés.
-Neked is boldogot kívánok! – Vigyorodik el, miközben elengedi őt, és hátrébb lép egy felet, hogy útjára engedje Szerénát, de a nyomában ugrándozva követi őt a pultig. Igazán olyan, mint egy kiskutya.
-Ugye csatlakozol hozzám? – Int a kandalló előtti szőnyeg felé, ahova cuccait pakolta. – Éppen az otthoniak ajándékát rendezgetem! Te nem mész haza az ünnepekre? Én már alig várom, hogy lássam őket! – Ismét megragadja a lány csuklóját, és elkezdi húzni maga után, hogy üljenek le. Közben persze képtelen abbahagyni a beszédet.
-Te eldöntötted már kinek mit adsz? Mindig olyan nehéz valami igazán személyre szabottat kitalálni. A nővéremén például már egy hónapja gondolkodom. Neked vannak testvéreid? Nekem kettő is, alig várom, hogy kiderüljön, mit kapok tőlük! - Magyaráz lelkesen, majd lehuppan a szőnyegre, és cseppet sem odafigyelve, odébb tuszkolja cuccait. Ő pont az a fajta törpe, aki nem csak adni, de kapni is imád. Szinte megőrül a kíváncsiságtól, hogy vajon milyen meglepetések várnak rá idén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:42 | Link

Haspók <3

A bátyus nekem olyan, mint egy nyitott könyv. Kezdjük ott el, hogy régóta ismerem, na meg kicsit zizi vagyok és észreveszek olyan dolgokat is, amiket más lehet, hogy nem. Szóval lényeg, a lényeg, bátyusnak már néha a járásából is megmondom, ha szomorú. Most pedig az. De már nem sokáig. A cuppanós puszi és a gumicukor mindent megold. Tudjátok, a fiúkhoz a pocakon keresztül vezet az út. Szóval egy kis édességbomba és már minden akadály le is van robbantva arról az útról, amin én most keresztülvágok Tyutyuval. Mert ő egy elmaradhatatlan valaki. Még ha Bátyus néha vetélytársnak is tekinti. Mert hát tudom ám, hogy titkon féltékeny rá, mert Tyutyu néha többet tud, mint ő. De hát még egy ilyen lánynak is, mint én, kellenek a titkok. Például, hogy mit veszek karácsonyra neki azt csak nem mondhatom el. Én ugyanis már tudom, hogy mit fogok venni Olikának karácsonyra, noha az még messze van, nagyon-nagyon-nagyon messze. Szeretek előre tervezni. Ezért is tudom már most, hogy mi leszek, hány gyerekem lesz és azokat hogyan is fogják hívni. Már a házamat is megterveztem. Fontos azt, hogy előrelátó legyek. Nagyon fontos. Anya is mindig ezt mondogatja. Ezért vásárol be mindig olyasmit is, amire lehet, hogy csak félév múlva lesz szükség.
 - Pedig kerestelek. Vörös volt a haja és szépen mosolygott. Azt mondta, hogy Eridonos és megmondja, hogy kerestelek. Mert tudod én nem tudok hozzátok bemenni. Nem enged be a kapuőrötök, pedig már próbálkoztam. Szépen mosolyogtam, meg ígérgettem neki mindent, de hajthatatlan. Nemet mondott arra, hogy kap tőlem egy szép rajzot, hogy ne legyen egyedül. Most mond meg! -
A kis monológokból még mindig nem nőttem ki, és lehet nem is fogok. Én már csak ilyen kis cserfes csicsergő csibe vagyok. Jaj, hogy azok a kis csibék milyen aranyosak tudnak lenni. Azok akik csak egy-két napja bújtak ki a tojásból. De én inkább majd egy nyuszit akarok. Azok olyan puhák. Meg aranyosak. Nagy fülük van és pici rózsaszín nóziuk. Akárcsak a kiscicáknak.
 - Milyen Levitás? Ki volt az? Mutasd meg és bebokszolok neki. Így ni! -
Mutatom meg neki a levegőt bokszolva. Bár tudom, hogy én sokra nem mehetek egy nagyobb és erősebb fiúval, vagy akár lánnyal szemben, de azért ha Bátyusról van szó harcias leszek, mint a cica, amikor megijesztik és feláll a szőre, meg kimereszti a karmait. Na, én is olyan vagyok, csak nekem nem áll fel a hajam. Pedig biztos jól állna, ha a hosszú hajam hirtelen az égnek meredne, lehet meg is ijedne az, aki bántotta Olikát és soha többet nem bántaná. Még csak eszébe sem jutna.
 - Jaj, meséltem neked, hogy találkoztam egy lánnyal, aki azt mesélte nekem, hogy te szerelmes vagy? Én meg még nem is tudok róla! Szóval mesélj szépen a te drága jó húgocskádnak, mert rád állítom Tyutyut, hogy nyomozzon ki mindent, ha nem mesélsz! -
Még a mutatóujjamat is felemelem, hogy jelezzem ezt veheti egy komoly fenyegetésnek, de aztán inkább csak elmosolyodok és kicsit vállba bököm a kis szerelmes kópét. Már ha igazak a pletykák, nem pedig csak szórakozott velem az a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 19:37 | Link

Lagger Arm

A folyosókon, a közös helyiségek nagy részében, és összegészében a kastélyban a szokásosnál jóval nagyobb csend honolt a napokban, hiszen sok diák utazott haza az ünnepekre. Persze Fruzsina nem volt köztük, nem is lett volna hová mennie.Karácsony tájékán kicsit mindig sajgott a szíve, amiért nem is ismeri a vér szerinti szüleit, a nevelőszülei valószínűleg meg feljelenték karácsonyi ajándék képpen, ha odamenne. Ezen már trilliószor jártatta az agyát, minden egyes évben, így idén is. Mert vágyott egy meleg családi fészekre, és mégis mostanra eljutott oda, hogy sikerült meggyőznie magát, mindez nem számít. Az ünnep már elmúlt, neki pedig nem kéne még mindig ezen agyalni.
Próbálta hát elfoglalni magát, ilyen céllal indult meg most is a társalgó felé. Néha szívesen üldögélt az egyik ablakban egy könyvvel a kezében, vagy éppen meleg teát iszogatva, és hallgatta mások beszélgetéseit, gyűjtötte magába a pletykákat, és bármilyen hihetetlen tőle, még olyan pillanatai is voltak, amikor társaságra vágyott, és ő maga is beszállt a beszélgetésbe.
Most egyelőre nem tudta eldönteni, hogy hogyan fog hozzáállni bárkihez is, akivel találkozik. Ez nagyban függött a másiktól is. Ha emberére akadt nagyon jól ment neki a felszínes duma, mást pedig két szó után megátkozott, ha úgy hozta kedve. Bár az utóbbira egyre kevesebb volt a precedens, Fruzsi kezdett valamelyest visszafogottabb lenni ilyen téren.
A társalgó most üres volt. Fruzsina kicsit csalódott volt, de odasétált az egyik asztalhoz és öntött magának egy bögre epres teát magának. Sok finomság volt mlg az asztalon, különböző  sütik, forrócsoki, de ő nem törődött velük, ha nagy is volt a választék, ő egy pillanat alatt kiválasztotta, mit is akar. Kortyolt párat a teából, aztán fáradtan elterült az asztal mellett lévő kanapén. Milyen fárasztó is a semmittevés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 29. 19:53 | Link

Kőváry Fruzsina

Lagger unatkozott. Mivel az ünnepeket nem tudta otthon tölteni, hirtelen rászakadt a kezelhetetlenül sok szabadidő. A hálótermében már nem tudott mit kezdeni magával, és amikor az utolsó saját regényét is harmadszorra olvasta lyukasra, úgy határozott, sétál egyet. Nem igazán tudta, hová indul, csak ment egyenesen, remélve, hogy ennél jobb ötlete is lesz. A hangulata a cseppet sem érdekes séta közben percenként váltakozott. Dühös volt a szüleire, amiért elutaztak, és őt nem vitték magával, aztán belegondolt, hogy ha így történt volna, valószínűleg már az ideg összeroppanás kísértené a Svájcban élő rokonaitól. Erre persze megint jó kedve lett, és ez így ment sokáig. Annyira elveszett a gondolataiban, hogy azt sem tudta, merre megy. Azon kapta magát, hogy a lábai a társalgó felé viszik, és amikor átgondolta, lenne-e valami hátránya annak, hogy bemenjen, arra jutott, hogy előre láthatóan nem.
 A legkisebb zajt sem ütve lépett be, és közömbösen szétnézett. Egy lány volt bent, senki más, no nem mintha társaságra vágyott volna. Bár ahogy belegondolt, az sem lett volna ellenére, ha beszélhetne valakivel. Napok óta alig szólt pár szót. Vállat vonva odalépdelt a kanapén elterülő lányhoz, és bele sem gondolva, hogy ezzel mennyire járathatja le magát, lehuppppant mellé.
 - Szólj, ha zavarok - mosolygott rá. - Lagger vagyok.
Ahogy kicsúsztak a száján a szavak, már szívta is volta vissza őket. De erre nem volt lehetősege, így hát vár a válaszra.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Bácskay Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2012. december 29. 19:55 | Link

Hella <3

Nagy szakértelemmel tömte a pofázmányába a gumikígyókat, miközben azért a húg felé pillantgatott és igyekezett rögzíteni az agyában mindent amit mondott. Hella soron következő mondatánál azonban a torkán akadt a falat. Csak egyetlen vörös hajú Eridonos leányzóval ápolt mostanában kapcsolatot, vagyis a furcsa az volt, hogy mostanában pont hogy nem. Így már kezdett derengeni Olivér számára, hogy történhetett, hogy az üzenet nem érkezett meg hozzá.
~ Talán nem kellene kerülnöm Lennát. ~
Ő maga sem igazán tudta, hogy tulajdonképpen miért esett mostanában nehezére találkozni a lánnyal, de akárhányszor összefutottak, mindig zavarba jött, és úgy érezte, kicsit szégyelli magát. Pedig nem volt különösebb oka, tulajdonképpen nem csinált semmit. Ettől függetlenül azonban még a színjátszóból is kilépett és igyekezett eltűnni a föld színe alá.
Mindenesetre egy laza vállrándítással terelte a témát, hagyta, Hella hadd kezdjen el másról beszélni. A lány bejutási tervein csak felnevetett és legyintett egyet. Jóízűen röhögte ki a húgát. Imádta a szeleburdiságát, annál is jobban szeretett rajta nevetni, és a lány gyakran adott is neki alkalmat, hogy megtegye.
- Inkább a belógással kellett volna próbálkoznod. Elvegyülni mondjuk az Eridonosok között... Amilyen picike vagy, menne. Bár most már mindegy, ahogy hallom, a portré most már vakon is felismerne. - nevetett fel újra gonosz módon. Még pár percig halvány mosolyával üldögélt, majd Hella indulatain meglepődve a fejét kezdte csóválni, mikor újra megszólalt.
- Köszönöm, de felesleges. Nem szoktam az ilyen eseteket erőszakos módon megoldani, ha bemosol valakinek az olyan... Pórias. Inkább elrejtek egy viperát az ágyában. - vigyorodott el szélesen, és már el is kezdte törni a fejét jobbnál jobb ötleteken, hogy hogyan tehetne keresztbe a Levitásnak, akiről ugyan egyelőre nem tudta kicsoda, ám sejtései akadtak már most.
Ám nem agyalhatott sokáig, ugyanis Hella egy rendkívül bosszantó mondattal szakította félbe a remek gondolatmenetet.
- Hogy mi vagyok...? Tessék? Ezt a hülyeséget meg ki mondta neked? - nagy szemeket meresztett a testvérére, és nem igazán tudott dönteni, hogy akkor most röhögjön-e egyet, vagy inkább a fejét fogja. Ő? Szerelmes? Na csak az kéne meg... Meg hogy az egész suli erről beszéljen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 20:24 | Link

Lagger

Fruzsi nem volt épp kényelmes pozícióban a kanapán, ugyanis elég bénán vetette le rá magát. A lábai a padlón maradtak, csak a testével dőlt ki a puha bútordarabra, amiről egyébként a jobb karja is lelógott. Ennek ellenére nem tett semmiféle lépést annak irányába, hogy felhúzza a lábait is, vagy más módon fészkelődjön. Tekintetét a mennyezetre függesztette, és máris azon kattogott az agya, hogy ha itt nincs élet, akkor merrefelé kellene vennie az irányt, vagy mivel szórakoztathatná el magát. Egyszerűen sosem volt képes megülni a fenekén két percnél tovább, ő mindig akart csinálni valamit.
A következő pillanatban nyílt a helyiség ajtaja, s ez megállította Fruzsit a nap hátralévő részét illető tervek szövögetésében. Halk nesz volt, vagy inkább csak megérzés, Fruzsina egy röpke másodpercig nem is volt benne biztos, hogy tényleg bejött-e valaki, vagy csak a képzelete játszik vele. Bár ő aztán köztudottan nem sok figyelmet szentelt a legtöbb diáktársának, most mégis kíváncsian pillantott az ajtó irányába. Egy ismeretlen lányka volt ott, és éppen a termen jártatta végig a pillantását. Konstatálva, hogy már nincs egyedül, visszafordult a plafonhoz, nem mintha azon lett volna bármi érdekes. Alig hogy ezt megtette, már a szeme sarkából észrevette, hogy a lány felé tart, és megáll a kanapénál.
- Szólni fogok, ne aggódj - egy ravaszkás félmosollyal válaszolt a lánynak. Ő aztán akkor is nagyon ügyesen elküldte a neki nem szimpatikus egyéneket melegebb éghajlatra, ha azok ebbe nem adták beleegyezésüket.
Mikor a lány leült mellé, kicsit összébb húzta magát, ennyi jólneveltség még belé is szorult, de nem kelt fel a fekvő pozícióból.
~ Lagger~ Visszhangzott a fejében a lány neve, érdekesnek találta, de hát sok érdekes névvel találkozott már a Bagolykőben.
- Fruzsina - árulta el ő is a nevét, ezzel egy időben el is felejtve a lányét. A névmemóriája sosem volt túl jó. Leplezetlenül, gyors pillantással mérte végig a másikat. Fiatalabbnak találta magánál, de egyelőre messzemenő következtetéseket nem mert levonni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 29. 20:41 | Link

Fruzsina

Még idejében sikerült magára parancsolnia, hogy ne kezdjen el fecsegni, mint valami buta liba, hanem próbáljon meg inkább jó benyomást kelteni. Már az is csoda volt, hogy Fruzsina nem küldte el melegebb éghajlatra a hívatlan betoppanása miatt. Felsejlett benne a gondolat, hogy talán túl sokat aggódik amiatt, milyen benyomást kelt, de nem volt ideje ezen sokat filózni, hiszen ha már megszólította a lányt, nem bámulhatta némán. Mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, a szeme az asztalon sorakozó finomságokra fókuszált, és hirtelen ki is ment a fejéből, hogy o most éppen társalogni próbált.
 - Hmm... - szaladt ki a száján, és felemelkedett a kanapéról. Nem sokat teketóriázott, ontott magának egy bögre fekete teát, és felkapott egy maréknyi kekszet. Csak ezek után maradt ideje arra, hogy Fruzsina felé forduljon.
 - Ne haragudj, de imádom a teát - magyarázta, de közben átkozta is magát, hogy újra fecsegni támadt kedve.
Miért haragudna? - korholta magát. -Nem vagyok a szavak embere...
 - Igazából voltam már itt, nem kéne meglepődnöm a választékon, de valahogy mindig elfelejtem, micsoda finomságok vannak itt - beszélt tovább, és hogy nyomatékot adjon a szavainak, bekapott egy kekszet, majd ivott rá.
 
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 21:11 | Link

Lagger

 Teltek  a rizikós másodpercek, amelyek döntően meghatározták Fruzsina hozzáállását a lányhoz, a rellonosnak meg kellett állapítania, hogy Lagger jól szerepelt az első rostán. Konkrétan, nem kezdett bele, hogy melyik házból való és hány macskája van. Fruzsi nagyon nem bírta a túlbuzgó locsifecsiket. De a jelek szerint Lagger nem volt ilyen, és ennek örült. Fél szemmel figyelte, ahogy a másik teát önt magának, és belemarkol a kekszes tálba.  A lány megjegyzésére nem reagált. Egy ilyen kijelentésre most nem jutott eszébe semmiféle gúnyos, vagy csak hűvös megjegyzés. Valahogy egyébként sem érezte most égető szükségét, hogy undok legyen a lánnyal. Igazából egyáltalán nem bánta a másik jelenlétét, és nem is akarta Laggert szándékosan elüldözni magától.  Arról már nem tehetett, hogy előbb gúnyolódott viháncoló fruskákkal vagy (szó)csatázott bárkivel, minthogy egy teljesen átlagos módon, csipkelődés és beszólogatás nélkül megismerkedjen valakivel.  Az eddigiekből ugyanis úgy tűnt neki, hogy az előbb említettekre nem lett volna vevő Lagger. Olyan meg nincs is értelme csipkelődni, aki nem szól vissza.
- Aha, bár állítólag vannak olyan elvetemültek, akik végignyalják a sütiket, és visszateszik … amúgy meg a  konyhában szinte bármit megcsinálnak a manók… kivéve ha…mindegy – próbálkozott valamiféle kedves választ kipréselni magából, és annyira konyha említésére eszébe jutott az egyik ott tett látogatása valamikor az éjszaka közepén. Valamiért akkor a manók nem teljesítették a kérését. Ezt azonban mégse meséli el Laggernek.  Nem szívesen beszélt magáról, még ha csak egy ilyen apróságról is volt szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 29. 22:02 | Link

Fruzsina

 Lagger érdeklődve figyelte a lány mondandóját. Kezdett kicsit felengedni most, hogy már nem csak o beszélt. Miközben figyelmesen rágcsált, elgondolkozott rajta, hogy vajon az a keksz, ami éppen a szájában van, áldozatul eshetett-e a Fruzsina által említett merényletnek.
 - Bármit... - ismételte elgondolkozva, nem is törődve azzal, hogy Fruzsi félbehagyta a mondandóját. - Hm, ez nem hangzik rosszul. Még mindig rengeteg dolog van, amit nem tudok az iskoláról - állapította meg. Szórakozottan nézett beszélgetőpartnerére. - Mondd, te hanyad éves is vagy?
Azt már persze elsőre is látta, hogy Fruzsina idősebb nála, de igazából nem volt tippje, hogy hány évvel. Mindent egybevéve, amit a lányról tudott meg, tokéletesen kijelenthette volna, hogy nem tud róla semmit. Ami ugyan nem volt meglepő, hiszen alig beszéltek egymással. Úgy döntött, igyekszik megismerni a lányt, hátha több lesz a találkozásukból, mint egyszeri, felszínes csevely.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 22:27 | Link

Lagger

Fruzsina hosszan elgondolkodva pillantott Laggerre. Azon tűnődött vajon a lány egyszerűen nem is figyelt rá annyira, mint ahogy hitte, és nem is érdekelte annyira minden szava, vagy pont hogy érezte Fruzsina hangján, hogy jobb ha nem erőlteti a befejezetlenül maradt mondatot. Mindenesetre ezt a dolog a lány javára írta. Ugyanakkor egy picike csalódottságot érzett, mert milyen szívesen vágta volna másik képébe, hogy ahhoz neki semmi köze! De a lány még mindig nem adott neki okot az ilyesfajta reakciókra.
- Az nem olyan vészes, hatalmas a birtok meg a kastély is - jegyezte meg közömbösen. Elég kényelmetlenül érezte magát, mert tényleg nem gyakran cseverészett, főleg nem alsóbb évesekkel, hacsak nem volt vele valami célja. A legtöbb ismeretsége mind valami közös érdekből, vagy utálatból fakadt, vagy óra esetleg büntetőmunka alatt köttetett. Nem látta értelmét, hogy ok nélkül beszélgessen valakivel, akiről rövid idő alatt úgysem tud meg sokat, nem kerülnek egymáshoz közel, és attól még hogy egy suliba járnak, egyáltalán nem biztos, hogy még valaha az életben újra szólnak egymáshoz. Most mégis egy ilyen kategóriába tartozó beszélgetést folytatott. Arra, hogy elüsse az időt, ne unatkozzon tökéletes volt.
- Negyedikes vagyok. Te pedig gondolom elsős. - válaszolt Lagger kérdésére, majd mindenféle kérdő hangsúlyt mellőzve, közölte a lány hányadikos lehet.
- Szeretsz ide járni? - kérdezte szórakozottan. Ha már beszélgetnek, úgy gondolta nem ártana valami semleges és könnyű téma felé terelni a beszélgetést, mint például az időjárás vagy az iskola.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 29. 22:42 | Link

Fruzsina

 Amikor a lány helyesen megtippelte az évfolyamát, csak bólintott egyet. Volt egy olyan érzése, hogy Fruzsina nem lehet valami társaságkedvelő lény. Nem mintha Lagger imádott volna olyasféle beszélgetéseket lenyomni, mint amilyet most kezdeményezett. Furcsa volt az érdeklődő, vidám személynek lenni a beszélgetésben, és most döbbent csak rá, hogy milyen nagy lépés is volt tőle csak úgy leszólítani egy szinte idegen embert.
 - Szeretsz ide járni? - kérdezte Fruzsina, továbbra sem túlságosan fellelkesülve a beszélgetéstől. Persze ez Lagger önbizalmának nem tett jót, de sejtette, hogy maga sem lett volna érdeklődőbb, mint a lány. Elgondolkozott a válaszán, mielőtt kimondta volna. Szeretett volna továbbra is jó benyomást kelteni.
 - Hát, az biztos, hogy szórakoztatóbb, mint otthon gubbasztani - mondta, aztán tovább filózott a folytatáson. Az már világossá vált, hogy Fruzsina nem fog ódákat zengeni, gondolta, megteszi majd ő. - Tudod, a nőverem kvibli, és egy külföldi zeneiskolába jár. Nagyon sokáig nekem sem jelentkeztek a mágikus képességeim, három évvel ezelőtt már lelkiekben arra készültem, hogy én is zenei pályára megyek, ha már boszorkány nem lehetek. Imádok zenélni, de most, hogy itt lehetek, nagyon meg vagyok könnyebbülve.
Nem igazán tudta, miféle választ várjon erre, azt sem tudta, ha Fruzsina mondta volna ugyan ezt, mit felelt volna neki. Magában megállapította, hogy ez a beszélgetés olyan, mint valami társasjáték, ahol minden lépésedre oda kell figyelni. Vagy mint a sakk. Az egyik bábuddal rossz helyre lépsz, és már borul is a taktikád.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 23:26 | Link

Mary

Az elmúlt napokban még a megszokottnál is fáradtabb voltam. Kissé olyan ez, mint mikor az embert nagyon leszívja egy stresszes helyzet; például vizsga; és utána csak arra vágyik, hogy egész nap az ágyában heverészhessen, és ne kelljen még csak a kisujját sem mozdítani. Ezzel az egésszel mindössze annyi probléma volt, hogy nekem mindez nem árthatott. Futhattam akármennyit, még csak lihegni sem kezdtem. Ez is olyasmi, amit a vámpírlét áldásának szokás nevezni. Mióta eldöntöttem, hogy csak ezekre fogok figyelni, úgy tűnik, mintha egyre több lenne.
Szerettem volna kitörni ebből a megrekedt állapotból, ezért róttam a folyosókat már jó ideje. A gondolataim folyton egy felé kalandoztak, az az egy dolog pedig Kinsey volt. Valamiért nagyon hasonlítottunk –bizonyos értelemben– és ez tett minket tökéletes ellenségekké. Ahogy a mondás is tartja; két dudás egy csárdában… Minden esetre én tényleg mindent megtettem, hogy ne legyen közöttünk olyan feszült a hangulat. Például ott volt az a vacsorameghívás… Oké, arról már inkább ne beszéljünk, hogy néha a legszívesebben jól megharapnám, de mégis! Eddig nem tettem meg, pedig igazán megérdemelné. Ebből is látszik, hogy micsoda fantasztikus önkontrollal rendelkezem. Na meg, a másik dolog, hogy ha ő nem lenne, unatkoznék, tehát eszem ágában sincs félresöpörni az útból.
Egy hirtelen és mindenképpen meggondolatlan ötlettől vezérelve löktem be a társalgó ajtaját. Nem is gondoltam rá, hogy odabent esetleg emberek lesznek, és hogy azoknak az embereknek ki kell tudnom zárni az illatát az agyamból. Nem akartam bajt, éppen ez volt az oka, hogy felcsüccsentem egy távolabbi ablakpárkányra és csak bámultam a sötétséget. A gondolataimnak szabad folyást engedve üldögéltem. A fejemben lepergett rengeteg kérdés a létemmel kapcsolatban, de azzal is tisztában voltam, hogy ezekre egyedül kell megtalálnom a választ. Ez nehezebbnek tűnt, mint hittem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 30. 00:38 | Link

Katherine

Szép reggelre ébredt aznap, legalább is, neki az volt. Életében először volt lent Bogolyfalván. A cukrászdában még Veronikával is találkozott. Mostanra már visszajött a kastélyba. A kviddicsen járt az esze. Már alig várta, hogy eljöjjön a nap, amikor kipróbálhatja. Most, hogy visszajött a kastélyba, a folyosókat rótta tovább. Még a Bibircsókos Banya folyosóján is járt, és furcsa mód a portré alatt kedve támadt pihenni pár percig. De valahol hallotta, hogy az nem túl szerencsés, ezért inkább nemet mondott az egyre erősödő kísértésnek, és amilyen gyorsan csak tudott, tovább állt a folyosóról. Érdekes mód, ahogy távolodott a kanapétól, a képtől, és az egész folyosótól, úgy hagyott alább a kívánkozásaa pihenésre. A lába szinte magától vitte előre. Gondolatai össze vissza mászkáltak.
~ Jajj, olyan jó lesz, mikor kipróbálhatom a kviddicset. Milyen furi, hogy seprűn kell játszani. És hogy a seprűknek mennyi féle márkája van... Nimbusz, Jólsep, stb... Vajon az unokahúgom mit szólna, ha megtudná, hogy varázsló, azaz boszorkány vagyok? Minden titkom megosztottam vele eddig. Olyan furcsa, hogy ezt semmiképpen sem mondhatom el neki. Pedig annyit mesélhetnék neki... ~ szállt a gondolatfonál. ~ Tényleg! Lehet, hogy ő is varázsló, és jövőre megkapja a levelet, és mindent elmondhatok neki, és akkor együtt leszünk itt, és NAGYON jó lesz! ...Vagyis boszorkány. Miért is veszik ezt külön? Oké, a nemek megkülönböztetése, de a boszorkány kifejezés olyan, mintha gonoszak lennének. És a varázsló könnyebb is. Legalább is nekem jobban a nyelvemre jön... - miközben ezen rágódott, a lábai szép lassan elvitték a társalgóba, és karjai, vagyis kezei, kinyitották az ajtót. Mire magához tért, már a társalgó közepén állt. Körbenézett. Meglátott egy lányt, aki épp nem dumált senkivel, így úgy döntött, oda megy hozzá.
- Szia! - köszönt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:32 | Link

Lagger

- Ha szórakozásról van szó, keress bármikor - a lány válaszára Fruzsi ajkai sokat sejtető félmosolyra húzódtak. Ő aztán sokfajta formáját ismerte a kastélyban és a környékén történő szórakozásnak. Habár ezek közül sokat mások talán inkább házirendsértésnek neveztek volna. Mostanában azonban már nem nagyon csinált ilyeneket, csak szerette volna, ha így van, de mióta az Ajándékboltban dolgozott, rengeteget változott. Komolyabb, felelősségteljesebb lett. Hiába, hogy eleinte ez csak kötelesség volt, nem tagadhatta hogy a munka nagyban megváltoztatta őt, és már nem ugyanaz az ember volt, mint egy éve.
Aztán Lagger - Fruzsina szerint, csak hogy ne üljenek csöndben - mondott pár személyes dolgot. Önmagához és az eddigiekhez képest egész érdeklődve hallgatta Lagger szavait. Való igaz, idegesítették, akik elkezdték egész életük történetét elmesélni egy véletlenszerű találkozás alkalmával, de Lagger nem ilyennek bizonyult, és más részről viszont szívesen gyűjtött információt másokról, persze anélkül, hogy neki sokat kelljen elárulnia magáról. Ilyenkor valami beteges felsőbbrendűségi érzés futott át rajta, ahogy jobban megismerte a másikat. Most például - bár Lagger egy szóval sem mondat - rájött, hogy a lánynak aranyvérűnek kell lennie, hisz máskülönben a nővére nem lenne kvibli.
- Hát... a mágiával szerintem többre mész mint a zenével. De akkor gondolom felvetted a melodimágiát. - fűzte hozzá megjegyzéseit a Laggertől hallottakhoz. Ő imádott varázsolni, és már el sem tudta képzelni az életét, hogy mágia nélkül éljen, vagy olyan foglalkozást válasszon, ahol nem használhatja a pálcáját. Ha már így eszébe jutott elő is húzta a talárja - mert most is abban feszített, mint szinte mindig - zsebéből a pálcáját, végre felült rendesen a kanapén és szórakozottan lebegtetni kezdte az egyik sütit. Csak úgy, mert miért ne? Ő ok nélkül is szívesen varázsolgatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 30. 17:06 | Link

Fruzsina

 A lány elővette a pálcáját a talárja alól, és se szó se beszéd nekiállt sutit lebegtetni. Nem mintha ez zavarta volna Laggert, inkább csak meglepte. Egy pillanatig elgondolkozott rajta, vajon erre kéne-e valamit reagálnia, de arra jutott, hogy ez Fruzsinának ugyan olyan ösztönös cselekvés lehet, mint neki az, hogy a hajával babrál, vagy dudorászik.
 - A mágia kétség kívül többet segít mint a zene - osztotta a lány nézeteit. - Viszont én még nem döntöttem véglegesen, hogy tényleg ezzel akarok-e foglalkozni. Szerencsére a kettő nem zárja ki egymást.
Amikor a lány szinte csak kijelentette, hogy felvette a Melodimágiát, elintézte egy bólintással. Volt egy olyan érzése, hogy túl sokat beszélt. Úgy döntött, inkább Fruzsi felé tereli a beszélgetést.
 - És neked van valami hobbid? - kérdezte ártatlanul. Kívülről nem tudta volna eldönteni, hogy csinál-e valamit a lány. Remélte, hogy a kérdését nem veszi tolakodásnak. Fruzsina eddig egyszer kezdett el magáról beszélni, azt a mondatát sem fejezte be. Ez inkább feltüzelte mint lelohasztotta Lagger érdeklődését.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 20:17 | Link

Lagger

Fruzsina hamar beleunt a süti lebegtetésébe, ahogy általában minden másba is. Gyorsan be is fejezte a dolgot, visszaeresztve a finomságot a táncára, a pálcáját pedig újra a talárjába rejtette.
- Szeretek varázsolni - jegyezte meg, csak mert látta, hogy a másik figyelte, mit csinál. Tényleg így volt, ahogy mondta, bár azt már semmi pénzért sem mesélte volna el, hogy miért is ez a nagy szeretet. Ő muglik között nevelkedett, nem is épp a legjobb körülmények között, a varázsvilág pedig egyfajta megváltás volt számára, egy új élet kezdete. Nem mintha egyébként érdekelte volna, ebből milyen következtetésekre jut Lagger.
Ő is csak egy aprót bólint a lány szavaira egyetértése jeléül. A hobbi témára ráncolja a homlokát, elgondolkodik egy pillanatra, mit is nevezhetne hobbinak.
- Nem igazán van. Nincs is rá időm, mert félállásban lent dolgozom a faluban az Ajándékboltban. Rengeteg lehet ott kapni, dísztárgyakat, ékszereket majd feltétlenül nézz be! - reklámozta egy kicsit a boltot. A boltról midig szívesen beszélt. Büszke volt magára, amiért dolgozik, pénzt keres, ellátja magát.
- Nem lenne kedved csinálni valamit...? Nem bírom ezt a punnyadást! Csak most le vagyok eresztve. Általában nem vagyok ilyen nyugis - sóhajtott fel, majd nyújtózkodott egyet. Jobban szerette ha folynak körülötte az események, csinál valamit, nem pedig egy kanapén terpeszkedik céltalan beszélgetést folytatva. Máskor már kitalált volna valami őrültséget, de most semmi ilyesmi nem volt a tarsolyában. Úgy meg aztán nem is lehet őrültségeket elkövetni, ha az ember gondolkozik rajta.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 30. 20:35 | Link

Fruzsina

 Lagger figyelmesen hallgatta Fruzsinát. Megjegyezte magában, hogy ha majd eljut Bogolyfalvára, feltétlenül benéz az Ajándékboltba. Hirtelen szerepet cseréltek, a lány mondott többet két szónál, nem o, és ez egy pillanatra levette a terhet a válláról. Megjegyezte magában, hogy talán mégis jobb várni, amíg valaki téged szólít meg, mert elküldheted, ha túl fárasztónak találod. Ez az egy baja volt Fruzsinával; a lány kivívta belőle azt, hogy meg akarjon felelni neki, és ez járt egy bizonyos teherrel. Ez részben azért lehetett, mert o idősebb volt Laggernél, de a személyisége egy gyengébb embert, mint például Lagger, egy cseppnyi félelemre utasított. Ahogy ezen gondolkozott, nem is igazán figyelt Fruzsinára, csak fél füllel, így hát kicsit zavarba jött, amikor rajta volt a válasz sora.
 - Hm... nem is tudom. Talán majd máskor - vonta meg a vállát. Nem volt kedve semmilyen őrült ötlethez, és nem tudhatta, Fruzsina mit forgat a fejében. - Ami azt illeti, kicsit el is álmosodtam. Örülök, hogy megismerkedtünk.
Azzal felállt a kanapéról, lesöpörte a morzsákat a talárjáról, és komótosan elindult a hálószobája felé.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 2. 14:34 | Link

Leonie.


Eléggé kellemesnek ígérkezik az ünnep, az már biztos. Valójában, régóta ez az első karácsony, ami valóban felcsigázza kicsit a Petrovszki lányt. Amióta édesanyja a Szent Mungoban betegeskedik, azóta nem sok olyan ünnep volt, amire szívesen gondolna vissza. Most új helyen van. Új emberek között. Ez egy új életszakasz kezdete. Nem mintha eddig nem tudta volna, hogy belőle valószínűleg pofás boszorkány válhat egyszer, de azért mégis jobb, hogy most már nem magántanulóként, hanem a Bagolykő Mágustanoda diákjaiként folytathatja tanulmányait. Tökéletes. Jobb dolga nem is lehetne. Igaz, hogy édesapja nélkül furcsa lesz a karácsony, de Merlin verje meg! Ráfér erre a kis szeretettel elkényeztetett hölgyeményre, hogy most ő adjon.
Rámosolyog a németül dalolászó lányra, majd egy nagyot hörpint a tejecskéből. Az egyik legfinomabb és legegészségesebb ital a világon. Napi egy liter a minimum, amit elfogyaszt a mi Szerénánk. Isteni.
 - Ó… - kezd bele lehajtott fejjel – Nem sokat. Körülbelül ennyiből kifújt a német nyelvtudásom. Ne haragudj! – kér végül elnézést is, hiszen látja a vörös leányzó arcán, hogy teljesen felvirult, amikor meghallotta anyanyelvét. Vagyis, valószínűleg az anyanyelve, mert különben miért örülne ennek annyira? Whatever.
Csatlakozni? Mihez? Beszélgetéshez? Ajándékcsomagoláshoz? Szektához? Ám hamarosan kiderül, hogy a legutóbbi feltételezése járt a legtávolabb a valóságtól. A kandalló előtti szőnyegre tekint. Ajándékok, csomagolópapírok. Ő már ezekkel szerencsére készen van, habár jobban járt volna, hogyha el sem kezdi a csomagolást. Sok mindenből ki tudja hozni a szépet, a szemet gyönyörködtetőt, azonban az ajándékcsomagolás nem tartozik ezek közé. Sőt… botrányosan szemet öklendeztető az, ahogyan ezt az egészet műveli.
 - Nem megyek most. Igazá… - és itt félbehagyja mondandóját, mivel a vörös bozont gazdája megragadja őt. Szeréna nagyot nyel. Nem bírja az érintést, de elvágni sem akarja magát. Látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki, de inkább nem szól egy szót sem. Nem kéne elrontania. Mély levegő… mély levegő… már el is engedték. Pedig az örökkévalóságnak tűnt ez a pár pillanat, amíg a szőnyeghez nem értek. A meg nem ragadott kezén végigcsurgott a tej, ahogyan a lány elhurcolta idáig, de üsse kavics. Leteszi az egyik asztalra a Levitás bögrét, majd immáron szabad kezével kezdi markolászni csuklóját, amelyiket a lány megragadta.
 - Én már be is csomagoltam. – bár ne tette volna – Szeretek hamar túl leni ezen. Habár, nekem nem sok emberre kell csomagolnom. – gondol itt édesapjára, majd lenéz az ajándékkupacra.
 - Igen, volt… van egy bátyám. – mosolyog halványan Somára gondolva.
Ha arra járnak gondolatai, hogy ismét felhívták a figyelmét arra, hogy ez egy furcsa ünnep lesz… á, nem olyan vészes ez! Hiszen most itt ácsorog egy lánnyal, akinek olyan csoda bájos mosolya van, annyira várja az ünnepet. És annyira szeretne beszélgetni vele, hogy ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. El is feledi hát, hogy mi bántja.
 - Apukámnak vettem egy megbűvölt seprűmakett-készletet. – újságolja – Tehetséges versenyző volt anno. De most már a minisztériumnak dolgozik. – teszi hozzá félhangosan.
 - Neked mit csinálnak a szüleid? – csillan meg kíváncsian a barna szempár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 2. 22:36 | Link

Bátyóka <3

A gumicukorkészletemet, ha egyszer is megtalálná Olika, akkor tuti, hogy nem maradna belőle csak egy kis csomaggal, mert azért gondolna rám annyira, de a többit tuti mind betermelné, pont ahogyan azt is, amit én hoztam most neki. Na igen, tudom, hogy mivel lehet őt megfogni. Ha netán valami nőszemély el akarná őt hódítani, akkor tőlem kellene tanácsot kérnie, én értek hozzá nagyon. Csak hát előtte annak a bizonyos nőszemélynek át kell mennie a Hella vizsgán, ami egy szörnyen bonyolult vizsga. Eddig még senki sem ment rajta át. Vagyis talán egy valaki. Még Olika régi barátnője, akinek már nem tudom a nevét. Mindegy is. Annyira azért nem szerettem. Mindenkivel nagyon-nagyon kritikus vagyok. Fordítva ilyesmire még nincs gond. Nem foglalkoztatnak a kisfiúk sem és a nagyfiúk sem. Nem, nem.
 - Á, nem menne az nekem. Tudod azok a nagy Eridonosok nem szeretik a Navinéseket, úgy vettem én ezt észre. Most mond meg, engem nem szeretni?! Na, mindegy, nincs mit tenni, én oda a piros zászlóaljba sose jutok be. - Sóhajtok egy nagyot beletörődötten és még egy kicsit meg is görbítem a hátamat, aztán vissza felegyenesedek, mert a bátyus bizony engem kinevet. Szokás szerint, amit nem hagyhatok csak úgy annyiban. Még a végén fejemre nő ez a gyerek! Ezt anyu mondja mindig. Aztán apa megmondja neki, hogy már a fejére nőtt, mert ez a nagy kópét megzabolázni nem lehet.
 - Olyan csúnya vagy, hogy mindig kinevetsz! - Még össze is ráncolom a homlokomat és a nyelvemet is kinyújtom rá, aztán pedig jöhet is az, amikor is én be akarok bokszolni annak, aki a bátyust be meri feketíteni. De ő az eridonos szuperhősöm szépen lenyugtat. Megrántom a vállamat. Sokáig nem tart ez engem lázban. Elég könnyen váltogatok hangulatot és dolgokat is. Persze amit és akit szeretek azt nem cserélem le. Így van még mindig vele Tyutyu is. Na, meg a bátyust se cserélnem le semmiért és senkiért sem. Nem, nem. Ő az én bátyusom. Nem adom! Csak esetleg kölcsönbe. Arról lehet szó.
 - Igen, igen. Hallottam. Ne tagadd, te csibész! Amúgy meg már nem tudom ki mondta. Elfelejtettem. Tudod, ami nem fontos, azt nem mindig jegyzem meg, mert nem érdekes. Na, jól van, ha azt mondod, hogy nem vagy szerelmes, akkor elhiszem. De aztán meg ne lássalak valahol valakivel, mert megharagszom. Amúgy te nem akarsz kimenni valamelyik kviddicsmeccsre majd. Azt hiszem legközelebb a ti csapatotok játszik majd. De lehet keverek valamit. Na mindegy. Szóval nem akarsz kijönni velem rá? Naaaa, bátyuuuuuuus! - Jöhet a kiskutya szem, meg a vuki kérlelés. Ha ez nem használ, akkor pedig jöhetnek a könnyes szemek. Érzelmi zsarolás csúnya dolog, ezt már anyu is megmondta, de én ki akarok menni egy meccsre. Punktum. Meg sok minden mást is akarok azért. Például egy kis nyuszit.
 - Karácsonyra már megvetted az ajándékokat? Tudom, még messze van, de ha még nem vetted meg, akkor elmegyünk együtt venni anyuéknak? Semmi ötletem sincs apunak. De anyunak tudom, hogy mit kell venni. Parfümöt. - Nagyon tudálékos fejjel jelentem mi, hogy én bizony pontosan tudom, hogy mire is van anyunak szüksége. A kedvenc parfümje nálam van, ami meg maradt neki abból már kevés van. Szóval itt a remek alkalom a parfüm ajándékozásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 4. 19:41 | Link

Szeréna

Hamar túlteszi magát a sokkon, hogy most aztán nem lesz itt német csevegés, bármennyire is szeretné. Vagyis… lehetne, de az igen egyoldalúvá sikeredne, ha elkezdené anyanyelvén osztani újdonsült ismerősének az észt. Oké, tényleg nem tragédia, hiszen fél perc múlva már nem is emlékszik rá, hogy ma elhangzott volna akár egyetlen német szó a közelében. Sokkal jobban el van foglalva azzal, hogy nekik itt és most karácsonyozniuk kell, meg ajándékot csomagolni és minden mást, amit egy ilyen csodás ünnep megkíván. Még az sem tűnik fel neki, hogy Szeréna ódzkodik az érintéstől. Számára annyira természetes a fizikai kontaktus, eszébe sem jut, hogy másoknak kifogásuk lehet ellene. Elvégre nem leprás ő, és egyéb betegségei sincsenek, amiért üvegfal mögé kéne zárni.
-Te már kész vagy vele? – Hüledezik egy sort, mintha legalábbis most jelentették volna be, hogy feltalálták a soha el nem fogyó táblacsokit.
-Nekem valamiért mindig az utolsó pillanatra marad minden – Túljátszott méltatlankodással forgatja szemeit. Persze, ez abszolút nem az ő hibája, hiszen annyira zsúfolt egy vörös törpe élete, ugyan hol lenne ideje ilyesmikre?
-Volt? – Kerekednek el a szemei, de egy pillanat alatt rájön, hogy egy boldog ünnep közeledtével talán nem kéne olyan témát feszegetni, ami a másiknak fájó pontja lehet. Egy pillanattal később tehát, ha Szeréna nem hajlandó kifejteni a miérteket, inkább maga kezd könnyed fecsegésbe.
-Bátyám az nekem is van. Tudod, ők ikrek Nadine-nal. De kicsit sem hasonlítanak egymásra. Nyilván… - Ingatja a fejét vigyorogva – Az egyik fiú, a másik meg lány… de a jellemük is teljesen különböző ám. – Látható imádattal beszél a családjáról. Bár jó kérdés volna, kit nem szeret ez a kishölgy, de a rokonság különösen piedesztálra van emelve a szívében.
-Hűű, apukád versenyzett? – Derül fel még inkább az arca, és közelebb mászik beszélgető partneréhez. Valószínűleg nem azért, hogy jobban halljon, csak nem bír megülni a hátsóján túl sokáig.
-Hol? Kikkel? – Sosem hitte, hogy valaha hatalmas rajongója lesz a repülésnek, de ez az iskola már az elején belerángatta a sűrűjébe. Bár nem is tiltakozott ellene igazán. A lényeg, hogy folyjanak az események, ő pedig pont benne legyen a sodrásban.
-Nálunk anya grafikus. De inkább amolyan mugli módra. Azt mondja, hogy jobban szereti mágia nélkül a képzőművészetet. Egy kép álljon úgy, ahogy megfestik, és ne mászkáljon arrébb. – Idézi, anyuci méltatlankodó hanghordozását utánozva.
-Apa pedig játékgyárban dolgozik. – Jelenti ki büszkén. Ránézésre ez lehet Leonie álmainak netovábbja is. Volt honnan örökölni…
-Szeretnéd látni, mit küldött? – Kérdezi izgatottan. Felguggol, és összecsapja tenyereit.
-Még én sem bontottam ki, mert a bátyám ajándékának szántam. De olyan kíváncsi vagyok, hogy jó lesz-e! – Megfogja a legnagyobb dobozt, és maguk közé húzza. Ha Szeréna figyel, hallhatja, hogy odabent bizony mocorog valami. Vagy inkább valamik? Sok-sok valami…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 11:15 | Link

Sammy


Joggal mondhatom magara, hogy ügyetlen vagyok. Vagy inkább béna? Mentségemre szolgáljon, hogy a sajgó fejem minden számításomat keresztül húzta, így már az az egyszerű művelet, hogy megmossam a fogaimat sem ment túl egyszerűen. Kabaré lett az egészből és persze egy adag szennyes. Amikor az ember nagyon másnapos legszívesebben mindent félretenne és lemondana aznapra, aztán pedig a semmittevés mocsarában dagonyázna egész nap egy kancsó víz mellett. Ezt tenném én is. Csak fetrengenék ha már aludni nem tudok. Hányingerrel küszködve és most már helyesebbnek látva, pucér felsőtesttel sikálom a fogaimat már körülbelül egy fél órája, mindig újabb és újabb adaggal, mert a kinyomott adagok nagyobb része a pólómon landolt nem egy alkalommal és egy folytonosan megismétlődött, vagy leköptem habbal magam. Bénázások egész sora teszi ki a reggelemet. Miközben a fogamat súrolom hasam nagyot korranva jelzi, hogy ideje harapni valamit. Lelki szemeim előtt látok is egy szép adag tükör tojást pirítóssal és erőt ígérő narancslével, de szemeim pillanatok alatt összefutnak és egész felsőtestem libabőrös lesz. Most talán nem kéne reggelizni. Fintorogva lemosom a fogkrémet fogkefémről és a helyére rakom, majd öblögetek vigyázva, hogy ez az adag most ne a nadrágomon landoljon, mert elég félreérthető lenne. Szám tartalmát sikeresen a mosdónak postázom, majd egy gyors arcmosás után elzárom a csapot és hangosan felsóhajtok, hogy egy zaj forrással kevesebb akarja szétrobbantani a fejemet. Kócos hajamat hátratűrve, magabiztos léptekkel és kissé imbolygó világképpel hagyom el a fürdőszobát, hogy újra felsőt találjak magamnak, vagy kitúrjak egy régebbit a szennyestartóból. Az idő nagy részében egyedül vagyok a szobában most, hogy Benjamin eltűnt a cuccaival együtt, így nem tudok senkitől sem felsőket kölcsön venni. Ásítva megállok a nyitott szekrény előtt és megcsappant létszámú felsőim között kezdek nézelődni, majd egy zöld - fekete hosszú ujjú mellett  döntök. Kihúzom a kupac aljáról és sietősen belebújok. Zsebeimet megtapogatva nyugtatom meg magam, hogy mindenem megvan, ami szükségeltetik a mai napra. Egy doboz cigaretta, az öngyújtóm és egy levél gyógyszer, amit a gyengélkedőről hoztam el, még amikor a karom eltört. Nem feküdtem bent sokáig, sőt csak 5 percet. Egy varázslatnak köszönhetően a javasasszony tökéletesen helyre tette a karomat, majd bekötözte, hogy  hagyjam lógatva egy ideig ne erőltessem meg. Nem értettem, hogy egy gyógyult kart miért nem szabad megerőltetni, de ráhagytam.
A szobából kilépve felkészülök a klub helységben uralkodó káoszra és nyöszörgések hangjára, de ehelyett a teljes csend fogad. Úgy látszik az újévet mindenki az ágyban indítja egy vödör mellett, fejfájósan. Persze a rendetlenség nem maradhatott el itt sem, olyan az egész mintha egy nagyobb vihar felforgatott volna mindent. Törött üvegcserepek roppannak szét a talpam alatt, ahogy próbálom magamat átlavírozni a retek tengeren. Halk nyöszörgések zaja üti meg minden irány felől, ahogy lassan elérkezem a Rellon bejáratához. Ébredezik a jó nép. Apropó nép, mutatóujjamat a számba téve ellenőrzöm, hogy minden fogam épségben van-e, mert valami verekedés rémlik az egész éjszakából, csak a hely kétséges még. Ujjamat hamar kihúzom a számból, miután ellenőriztem, hogy az összes fogam meg van-e és elhagyom a Rellont lassan. A klub helységen kívüli élet már valamivel zajosabb, mint a benti. Fejüket fogó, jajgató diákok mindenfelé amerre a szem ellát, akik tolonganak. Ha lassított felvételben nézném az egészet olyan lenne mint sok nagyon lelassult flipper golyó, amik nem tudják hova guruljanak, mert sehol sem találják a helyüket. Én valamivel gyorsabb tempót diktálva, menekülve a tömeg elől indulok el az egyik lépcső felé és a társalgó felé veszem az irányt. Belül legalább ötvenszer figyelmeztetem magam, hogy figyeljek oda és próbáljak meg ne pofára vágódni, majd nemsokára leülhetek. Fejem lüktet a kiszáradástól és minden zajtól, ami körbevesz. Ajkaim szárazak, nyelvem pedig olyan mint egy szanaszét száradt szivacs, amit nem akarnak kidobni. Hajamat ismét hátratűröm ahogy veszem sorra a lépcsőket, bár van az a gyanús sejtésem, hogy csak körbe-körbe kóborolok, azt sem tudom hol vagyok. Ennyire béna huszár már csak nem vagyok és Laurával ellentétben a tájékozódási készségem egész jó. A rohamléptű lépcsőzés elején lábaimban több erő volt, mint egy Duracell elemben, de úgy látszik ez az elem hamar lemerült, ugyanis most már ólomsúlyú lábakkal vonszolom magamat, de célomhoz legalább elértem. Hangosat szusszanva lépek be a társalgóba, ahol a beszélgetés nem ordibálva zajlik, hanem csendesen. Becsukom magam mögött az ajtót és a többieken végig sem nézve sietek oda egy üres fotelhez és rogyok le rá. Kezeimet a térdeimre támasztom, fejemet pedig a tenyerembe hajtom és úgy meredek a szőnyegen egy pontra, mintha az lenne a világon a legérdekesebb dolog. Lehet, hogy az csak én nem tudom értékelni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. január 5. 13:13 | Link

Bazsika


Most mondjátok, mire jó a szilveszter? Emberek közé menni, megünnepelni, hogy egy új év elkezdődik... igazán jó. Már akinek. Számomra fennkölt, és semmiképp sem ünnepelni való napról beszélünk. Ez volt az első olyan évem, hogy alkohollal kompenzáltam kedvtelenségem, és talán meg ez volt az eddigi legtűrhetőbb a 16 éve alatt. Összeakadtam valami negyedikessel, elvoltam vele, még kedvesebb is voltam. Na ezért nem iszok én alkoholt. A nevét ugyan nem tudom, de nagyon finom koktélt sikerült kreálnunk a réten, ami meg is tette a hatását. Kiszöktünk a faluba, és rendkívül jól szórakoztunk, miközben nem hagytunk nyugtot a lenti lakóknak. Az a sétány tetszett a legjobban, ahol padok, és furcsa árusok voltak. Sötét volt, és volt egy olyan gonosz a levegőben, főleg így éjszaka, de megbűvölt. Már akkor eldöntöttem, hogy oda még visszamegyek. Az este végére nem emlékszem, csak arra, hogy reggel a klubhelyiségben ébredtem, az egyik kényelmes fotelban. Kócosan, csapzottan másztam be a szobába, hogy lezuhanyozhassak, fogat, illetve hajat mossak, és rendbe szedjem magam. Nagyjából egy másfél órát vett igénybe, mire mindennel végeztem. A fogmosás, majd sminkelés befejeztével felöltöztem, és lassan, de annál biztosabban elhagytam szobámat. Próbáltam stabilan állni a lábaimon, és nem kimutatni, mennyire nem akarok most sehova menni. És ment! Olyan voltam, mint mindig, akik féltek tőlem most is féltek, és így tovább. Szeretek én lenni. Na nem mintha egoista lennék, vagy ilyesmi. Útközben beugrottam a konyhába, és kértem a szokásos kávémat, majd a bögrével a kezemben indultam el felfelé. A társalgónál megálltam, és elmorfondíroztam, vajon bemenjek e, vagy inkább haladjak tovább, mintha itt sem jártam volna. Végül úgy döntöttem, bemegyek, és ha nagyon sokan vannak, mindenkit kiküldök. Szerencsére azonban, mire felértem a diákok legnagyobb része már elvonult, hogy aludjon egy jót, letusoljon, vagy tegye a dolgát, esetleg tanuljon. Tanulás, apropó, nekem is kéne, de ezen majd később rágódjunk. Bent elindultam egy szimpatikus fotel felé, azonban arra nem számítottam, hogy útközben találkozni fog a lábam valaki máséval, megbotlottam, és a kávém fele az illető fején kötött ki. Mikor oldalra pillantottam gyilkos tekintettel, és megláttam, hol landolt a meleg ital, elmosolyodtam. Nem úgy, mint amikor kevesen kiröhögsz valakit, inkább olyan lenézően.
- Jó lenne, ha nem az út közepére ülnél. - rezzenéstelen arccal, még mindig mosolyogva jelentettem ki, majd bögrém aljára néztem, hogy pontosan mennyi ital is maradt benne. Azt a körülbelül három kortyot megittam, majd kezemben lóbálva a bögrét fordultam oda a nemrég még bambuló, kávéillatú sráchoz. Nem vagyok egy ilyen nagy kapcsolatteremtő, de élveztem, hogy sikerült pont fejbe önteni. Ez sokkal jobb, mintha ölbe, mellkason, esetleg más helyeken találkozik a kávémmal. Majd később lemegyek még egyért, hogy kompenzáljam ennek az egynek a hiányát, így ma egyel több lesz terítéken, mint amúgy. Csak csinálják meg a manók, igaz félnek tőlem egy bizonyos szinten, így mindenképp megkapom, amit akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 13:51 | Link

Sammy


Egyre halkulnak körülöttem a hangok, sőt néha már el is hallgatnak. Elbóbiskolok úgy gondolom, de még a tudatomnál vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de most jót fog tenni egy alvás. Egyre kevésbé érzem, hogy egyensúly központom éppen felborulni készülne, melynek hatására csökkenő félben van a szédülésem. Hála az égnek! Nyelvem továbbra is olyan mint egy régen használt, száraz szivacs, de nem foglalkoztat a szomjúság. Ha fölébredtem elmegyek valamit inni, aminek az alkohol tartalma igen csekély. Lábaimat kinyújtom és kezeimet magam mellé eresztem, melynek következtében már semmi nem tartja a kába fejemet, ami így egyenesen lóg lefelé. Érdekes látványt nyújthatok a többiek számára, pláne, hogy csak félig ülök a fotelben. Gondolataim újra egy pohár víz felé kalandoznak és félálomban meg is valósul a kívánságom. Ülök a fotelben, fölemelem a fejemet és a mellettem lévő kis asztalkán ott egy pohár jéghideg víz, ami után annyira vágyakozom. Kinyújtom a kezemet és már érzem a pohár hűvös tapintását, torkomban pedig a víz ízét, ami igazából nincs neki, mert hogy ugye íztelen. Bóbiskolásomból egy újabb adag folyadék ébreszt fel, ami nem éppen a számban landol, ahogy lennie kéne, hanem a fejemen. Szemeim kipattannak, de nem mozdulok, csak hagyom, hogy a meleg, sőt inkább forró folyadék égesse a fejbőrömet, folyjon le a nyakamhoz, be a felsőmbe, elöl pedig a nadrágomat árassza el. Lusta jobb kezemet fölemelve nyúlok hátra  a tarkómhoz és túrok bele elázott hajamba, hogy megtudjam mi is az amivel nyakon öntöttek. Ragacsos lötty. Elfintorodva húzom ki a kezemet a hajamból és emelem az orrom elé. Kávé. Valaki a tőle telhető legnagyobb kedvességgel kávéval nyakon öntött. Zavarta, hogy itt akarok elaludni? Kiegyenesedek, miközben visszahúzom a lábaimat és fölnézek az ébresztgetőre. Gúnyosan mosolygó hölgyemény lóbálja a kiürült bögréjét, miközben finom utalást tesz arra, hogy a mértani képességei nem a legjobbak. Orromat megtörölve nézek fel rá továbbra is, majd nem is zavartatva magamat hámozom le magamról a kávé áztatta felsőt.
-Tudod vakegér, ha hordanál szemüveget, valószínűleg nem lett volna megerőltető feladat észrevenni a lábamat. Ha legközelebb erre jársz szerzek neked egy fehér botot és sötét napszemüveget, és felolvasom neked, hogy mértanilag mi van az út közepén. - ajánlom fel számára ezt a kihagyhatatlan ajánlatot, miközben felsőmmel igyekszem a hajamból a legtöbb kávét felitatni egy erős dörzsöléssel, miközben halkan aprókat szisszenek. Sajog a megégett fejbőröm, a nyakam pedig gondolom piroslik. Majd elmúlik és a kávét is kilehet mosni mindenhonnan. Lehet, hogy ez tényleg nem az én napom, mert most már nem csak fogkrémes lett a felsőm, hanem kávés is. A fejem újult erővel akar szétrobbanni és talán most sikerülni is fog neki. Koszos felsőmet az ölembe téve dőlök hátra a fotelben és bányászom elő zsebemből a gyógyszeres levelemet, ami már félig üres. Ennyiszer fájna a fejem? gondolkodás nélkül nyomok ki két pirulát a kezembe, majd a zörgő levelet visszasüllyesztem a zsebembe és a két fehér pirulát bekapom. Ahelyett, hogy lenyelném elkezdem őket rágcsálni és arcom undorodó grimaszba torzul a maróan keserű íztől. Minek rágod Balázskám ha nem bírod? Néha még egy elsősnek is több esze van, mint nekem, főleg amikor túlvállalom magam. Minimális mennyiségű nyállal igyekszem kimosni a számból a gyógyszer ízét, miközben fejemet újra lehajtom és alváshoz készülök. Talán sikerül is elaludnom, hacsak Barbie egy újabb csodás szónoklattal nem tesz keresztbe nekem az Álomország felé vezető úton.
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2013. január 17. 03:15 | Link

Bazsa és Sam

Olyan borongós a tél. Várja már a tavaszt, olyankor az emberek elhagyják a burkot, melyet a tél során szépen felépítettek és megszoktak, és mindenki nyit a másik felé. Tavasszal mindenki szerelembe esik, ő éppen csak rásegít egy cseppet. Most azonban mindenki mogorva és kelletlen, mint például a fiú és a lány, akik a társalgóban, éppen előtte ülnek. Szép a lány, szép a fiú és mégsem nyitnak egymás felé, hát ez igazán hallatlan. A fiú visszaalszik, ő a kevésbé kedves. Ismerős neki ez az arc, mintha hallott volna már róla valamit.
~ Nem ő az érzelemmentes fiú?~
Persze lehet, hogy összetéveszti valakivel, ám mégis úgy érzi, itt az ideje, hogy kezébe vegye az irányítást és ha a fiúról tényleg azt terjesztik, hogy nincsenek érzelmei, akkor majd ő bebizonyítja, hogy tévednek. Egy különleges, a többinél sokkal nagyobb nyilat húz elő és egy jól irányzott lövéssel a fiú combjába lövi a nyilat, mely azonnal eltűnik, és szétárad a fiú testében.
- Téged most nem lőlek meg.
A lányra céloz, de igazából magába beszél. Nem, a lányban van valami. Olyan érdekes a kisugárzása. Erre igazán kíváncsi lesz. Az biztos, hogy az elkövetkezendő egy hónapra meglesz a szórakozása, hiszen a hatás igazán hosszan tart.
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 25. 14:42 | Link

Zoé

Napja teljesen átlagosan telt, semmi szokatlan nem volt benne. Nem törte össze magát, bajba sem keveredett, tehát nyugisnak könyvelhető el. Hazaérkezése után azonban nem töltött többet házában mint pár percet. Az előző egy, szobafogsággal töltött hónap után teljesen felszabadultan indult útjára. Nem mintha betartotta volna azelőtt is a dolgot, de mégis jobb volt egy cseppet úgy mászkálni, hogy nem kell tartani bátyjától, aki bármikor megjelenhet és leszidhatja. Szinte ugrálva indult hát meg kastély felé, ahova elég gyorsan fel is ért. Ok nélküli boldogság ült ki arcára, kivételesen nem gondolkodott el rajta, hogy vajon miért lehet. Csak ment egy határozatlan irányba, hogy majd lesz valami. A Nyugati szárnynál távolabbra nem igazán akart menni, inkább rótta a lépcsőfokokat felfelé. Csak a második emelten állt meg, ahol útját tovább folytatta, és hamar elért egy számára még ismeretlen helyre. Az ajtót kinyitva egy nagy terekkel rendelkező szobába jutott, ahol először a sok kéket vette észre. Beljebb lépve tekintete ide-oda cikázott a berendezésen, kisebb meglepődés is megjelenhetett arcán. Az ajtót behajtott maga mögött, és bár nem akart túlságosan is gyerekes viselkedést produkálni odasietett az ablakhoz és úgy nézett ki a tájra, mintha életében nem látott volna olyat. Belül próbált megnyugodni, de a boldogság, amit csak úgy érzett, nem engedte annyira, amennyire akarta, vagy éppen szükséges lett volna. Nehezen sikerült elszakadnia a látványtól és útját az egyik fotel felé vette. Nem volt fáradt, de nőiesség sem volt felfedezhető abban, ahogyan ledobta magát. Vigyorgott csak magában, de a nevetés még nem tört rá, ahogyan továbbra is örömteli arckifejezéssel tekintett körbe majd dőlt hátra kényelmesen. Nem tartott sokáig, már fel is kelt, de csak egy rövid útja volt az asztalhoz, ahol megpillantotta a sok finomságot. Szinte kötelezőnek érezte, hogy odasétáljon, és birtokba vegyen valamit elfogyasztásra. Nem gondolkodott sokat, a sütemény mellett döntött, de már elhatározta, hogy teát is fog csinálni magának később. Visszatért előbbi ülőhelyéhez, és sokkal szebben, mosolyogva ült le. Akkor, időben bővelkedvén kezdett el egy kicsit gondolkodni, hogy vajon mi lelhette, de semmi választ nem talált, pedig nagyon elmélyült a dologban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. január 25. 15:59 | Link

Shark


Hosszú nap volt ez a mai, amit a könyvek fölött görnyedve töltöttem, de őszintém el sem tudom mondani, hogy az elmúlt egy órában miről olvastam. Nem volt semmi komoly, csupán eredménytelenül próbáltam a bepótolni a hiányosságaimat. De az unalom végül elhatalmasodott rajtam, társaságra vágytam.
Először a konyhába mentem, hogy valami ebédszerű után nézzek. A manók elhalmoztak mindenféle földi jóval így egy órán keresztül alig tudtam megmozdulni. Bár jól laktam, de az eredeti célt nem értem el...emberekkel akartam csevegni, nem pedig házimanókkal. Így könnyes búcsút vettem tőlük és elindultam vándorútra. Fogalmam sem volt merre menjek. Néhányszor eljött mellettem pár kósza diák, akik vagy későn  ebédeltek, vagy valami más dolguk van de sehol egy olyan ember aki csak úgy lézeng. Nem mintha én olyan könnyen barátkozós lennék, soha nem mernék odamenni, talán ha jó hangulatban vagyok...vagy majd kicsattanok az örömtől. De most ez nem így van, sok a baj, sok a probléma.
Észre sem veszem, hogy már a nyugati szárnyban vagyok...automatikusan fordulok be az első ajtón és mikor becsapódik mögöttem az ajtó, mintha éber álomból térnék magamhoz. Körbepillantok és összevonom a szemöldökömet. Úgy látszik a lábam mindig a legjobb helyre visz. Bár itt nem tolongnak az emberek, azért mégiscsak ez a társalgó. Beljebb sétálok és nagy nehezen tudatosul bennem, hogy nem vagyok egyedül.
-  Szia
Intek tétován, majd elindulok a kandalló felé és leülök elé. A lány mindazonáltal nagyon ismerős, de nem tudnám megmondani, hogy honnan. Mindenesetre meghagyom neki a választás lehetőségét. Ha akar beszélgetni, akkor természetesen nem fogom elzavarni, de az sem fog zavarni, ha ez esetleg nem történik meg. Egyenlőre elvagyok azzal, hogy bámulom a lángokat.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. január 25. 15:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 25. 16:27 | Link

Zoé

Ok nélküli boldogsága bár huzamos ideig tartott, voltak benne ingadozások. Amíg a társalgóba fel nem ért teljes mértékben magába kerítette az érzés, és még ott is, az elején. Aztán magányával nem tudott mit kezdeni, és az unalom kezdte elnyomni az örömét, amit érzett. Gyorsan próbált ellene tenni, lefoglalni magát. Először a teakészítéssel próbálkozott, ami ugyan eltartott egy kis ideig, de csak az járt fejében, hogy mennyivel jobb lenne, ha lenne ott valaki. Aztán a kandalló elé ült le, de ott még rosszabbnak érezte a dolgot. Végül az ablakhoz próbált sétálni, és a tájra letekintve kicsit nosztalgiázni. Ez viszonylag visszahozta a boldogságát, főleg a közelmúlton elmerengve. Ez persze nem azt jelentette, hogy nincsenek problémái, csupán azt, hogy figyelmen kívül hagyja egy kicsit őket, hogy úgy igazából tudjon élni, nem pedig a társadalmi korlátok között szorongani. Nem foglalta el magát sokáig, szinte pár pillanat után eszébe jutott minden, és megújult örömmel vethette neki magát a délutánnak, amit tervei szerint ott tölt abban a helyiségben, kiélvezve, hogy bárhova mehet végre. Visszasétált hát az asztalokhoz, ahol a süteményeket felfedezte, és addig magával hordozott teája mellé vett még abból is. Felváltva fogyasztotta őket, néha megállva és mosolyt eresztve a semmibe. Kis idő után útját a fotel felé vette, ahol legelőször ült, majd ezt a tevékenységét a kihagyás után folytatta. Az édesség hamar elfogyott, így csak a nagy bögre tea maradt, ami ki tudja milyen keverékből készült, de az íze csodálatos volt, ráadásul forró. Néha vetett egy pillantást a kandallóra, ahogy kortyolgatta a nedűt, és olyannyira elmerült a lángokban, hogy észre sem vette az idő közben megjelenő lányt. Csak mikor köszönt, akkor pedig Sharlotte a fejét is hirtelen a hang irányába fordította.
- Szia - mosolyodott el, majd pár pillanatig nézte, ahogy a másik is elmerül a cikázó lángnyelvekben. Ezalatt volt ideje kicsit végigmérni, és ismerős is volt számára a megjelenés, de ötlete sem volt, honnan. Csak rémlett neki, hogy látta már, ami elég valószínű, mivel minden sarkon összefuthat itt mindenkivel. A lány azonban nem csak egy ilyen félpillanatból volt ismerős számára, hanem máshonnan. Azt azonban nem tudta volna megmondani, hogy mégis hol látta.
- Sharlotte vagyok, Téged hogy hívnak? - fordult végül felé, teáját letéve és beszélgetést kezdeményezve - valljuk be, elég sablonosan. Mindig van valami téma, amiből kiindulhat, de ott igazából semmi sem volt. Érdeklődhetett volna a lángokról, de akkor biztos hülyének nézte volna a másik, és inkább elkerülte volna messziről. Ez a fajta indítás pedig általában bejön. Hacsak nincs olyan állapotban az ismeretlen, akkor bizonyára egy igen kellemes beszélgetést kezdett meg, ha pedig nem, az sem baj. Akkor csendben marad, és valahogy megpróbálja majd figyelmen kívül hagyni az ott lévőt. Teáját fél perc után újra kézbe vette, de tekintete a lányon maradt, mert nagyon érdekelte már, honnan ismerheti, meg a puszta léte is, hogy ki ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet