38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Staubach Balázs összes hozzászólása (40 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 7. 19:10 Ugrás a poszthoz

Leonie


A lehető legnagyobb óvatossággal teszem le tarantuláim terráriumát az éjjeliszekrényem mellé. Napok óta csak a pálcámat használva pöckölgetem be nekik a rovarokat. A nőstény megint lepetézett és nem tudtam a mérgét lefejni, ergo ha benyúlok azt támadásnak véli, megmar és itt fogok a szoba közepén fetrengve a nyálamba belefulladva meghalni. Így belegondolva nem túl szép halálnem. Bár teljesen mindegy, hogy élek-e vagy halok. Ez csak az én álláspontom. Apám a lelkemre kötötte, hogy Laurára, az ő egyetlen kincsére, anyám utolsó hagyatékára, a húgomra úgy vigyázzak mint a szemem fényére, sőt még annál is jobban. Tehát engem nyugodtan eltalálhat egy gyilkos átok, eljön a temetésemre és slussz. Nem fogja magát megerőltetni, viszont ha Laurának baja esik, rajtam veri el a port, mert én vagyok az idősebb és nekem kell rá vigyázni. Ezt a sok fegyelmezés és verés alatt volt időm bőven megtanulni. A testvérem az első. Persze én ezt nem érzem így, ahogy semmi mást nem érzek, de legyen meg apámnak az öröme és fogja be azt a nagy száját. Aprót fintorogva kapcsolom be az éjjeli szekrényen álló melegítő lámpát, majd a terrárium fölé szerelem. Most, hogy beállt az ősz és egyre hidegebb van, nem kéne, hogy reggelre megfagyjanak a pókjaim. Fölkelek, igazgatok még egy kicsit a lámpán, majd ránézek az órámra. Fél hat. Lemaradtam a reggeliről, az ebédről. Reggel történetesen elaludtam, az ebédidőm meg azzal telt el, hogy Laurát hajkurásszam, vagy esetleg másoljam az órai anyagot, talán a leckét. Egyszer ébren kéne maradnom az órákon és lyukas órán meg kéne írnom a leckét, vagy már este ivászat helyett. Néha úgy érzem, hogy ide csak nyaralni jöttem. Persze az ember a nyaralást máshogy képzeli el. Általánosan mindenki úgy képzeli el a nyaralását, illetve inkább az emberek nagyja, hogy egy tenger parton heverészik egy napágyon, kókuszdióból issza a kókusztejet, vagy esetleg valamilyen szeszes italt fogyaszt és égő vörösre pörköli a bőrét a napon. Én hogy képzelem el a nyaralásomat? Sehogy. Éppen elég, hogy el tudom képzelni más milyet akar, akkor pedig meg már nekem is megvan egyfajta elképzelés, nem kell magamat túlhajtani. Többször mondták már, hogy lusta vagyok, nem tagadom le. Értelmetlen lenne. Elsétálok szobám ajtajáig és menet közben megigazítom kockás ingemet, ami testvéremnek az egyik nagy kedvence. Véleménye szerint parasztos, szerintem meg simán kényelmes. Nem vakarózom benne, mint az összes többiben. Több helyen elszakadt farmeromból kikandikál már a térdem, és talán tornacipőm az egyetlen olyan dolog, ami még normális. Nem szakadt, nem parasztos, sima és fekete. Nincs rajta semmi kivetni való. A kilincset lenyomva nyitom ki az ajtót, majd kilépek rajta és csak behúzva magam mögött az ajtót indulok el a házamból kifelé vezető portré felé. Kezemet  a zsebeimbe gyömöszölve kerülgetem a többi rellonost, akik valami csínytevésen törik a fejüket, főleg az elsősök, akik másik házbéli társaikkal szeretnének kibabrálni. Amikor én voltam elsős, már ezzel kilógtam a  sorból, hogy csak álltam és néztem, hogy a többiek hogyan kínoznak másokat. Sosem vettem részt semmiben, Laurával ellentétben, aki élvezettel tett másoknak ott keresztbe ahol lehetett, utána nekem büszkélkedett el vele. Akkor még úgy tettem, mintha lelkesednék az egészért, mosolyogtam, próbáltam normális lenni, de ma már akkor mosolygok, amikor nagyon muszáj. Még akkor is ritkán. Kilépek a portré mögül és kisétálok a folyosóra, majd a lépcsők felé veszem az irányt. Itt már valamivel nagyobb, sőt sokkal nagyobb az élet, mint a házon belül. Beszélgetésektől hangos  az egész iskola. Minden beszélgetés eggyé olvad és csak egy hatalmas kavalkád lesz belőle. Elcsíp az ember egy-egy szót, melyből megpróbálja kitalálni, hogy mi lehet a beszélgetés tárgya, aztán továbbadja másnak. Így indul el a pletyka. Szlalomozva haladok magabiztosan a konyha felé, bár elég lenne, hogyha beülnék vacsorázni a többiekhez, hiszen nemsokára nekik is itt a vacsora idő, utána meg a takarodó, vagy másoknak a kilógás időszaka. Én szerintem az utóbbit választom, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy ma este sem fogok tudni aludni. Ez a második nap. Ilyenkor még csak fel sem merül bennem, hogy akár egy percre is lehunyja a szemeimet. Bár alattuk éktelen fekete karikák vannak és ezt még a legerősebb fedésű alapozó sem tudná eltüntetni, nem tudom álomba ringatni magam. Se zene nem segít, se könyv, sem az, hogy számolom az ugráló bárányokat, vagy hogy elszámolok százig. Éjszakáim nagyja olvasással telik el, vagy forgolódással, amit szobatársaim a nyikorgó rugók miatt nem igazán tolerálnak és már párszor kaptam is érte, hogy ahelyett, hogy aludnék, nyikorogtatom direkt nekik a rugókat, vagy égetem a lámpát. Ezért választom inkább a faluban való csavargást éjjelente és a konyhában való éjszakázást. Nem zavarok senkit és még enni is adnak kérés nélkül. Lábaimban már benne van az útvonal, hogy mikor merre kanyarodjak, mennyit menjek egyik kanyartól a másikig. Óvatosan körülnézve a haladok a folyosókon, elsietve a portrék előtt, nehogy valamelyik lármázni kezdjen. Az első alkalommal ez történt. Elindítottam ezzel egy kisebb lavinát, amikor elsősként beszöktem a manók közé a konyhára. Mára meg már megszokták a jelenlétemet, néha látom a szemem sarkából, hogy csóválják a fejüket, amikor erre járok, de nem szólnak egy szót sem, hanem a maguk dolgával törődnek. Ezért is jutok el hiba nélkül a konyháig. Még egyszer utoljára körbenézek, majd a kilincset lenyomva lépek be az ajtón és csukom be magam után. Jó formán az összes itt dolgozó manó nevét megtanultam az évek folyamán, meg tudom különböztetni egyiket a másiktól, és már kedvencem is akad. Tira. Ennivaló kis manó lány, akinek vékonyka hangja nagyon bántja az ember fülét az első időkben, de lassan hozzá lehet szokni. Viszont amikor másnapos vagyok, mindenre felkészülve hozok magammal egy füldugót, hogy ne robbanjon le a fejem a helyéről a cincogó hang hallatán. Automatikusan sétálok már az egyik sarokban álló asztalhoz, amit már nevezhetek a saját helyemnek. Tekintetemmel Tirát keresem a manók között, de nem látom sehol. Biztos valamit halaszthatatlanul fontos dolga akadt és most robotol. Leülök a helyemre és a falnak dőlve kezdek a mai vacsorámon gondolkozni, miközben cigarettás dobozomat elővadászom nadrágom zsebéből öngyújtóval együtt. Elmosolyodva húzom végig ujjamat az öngyújtóba gravírozott sason, mely az egyik önkényuralmi jelképet fogja a lábaival. Kihúzok a dobozból egy szál cigarettát, majd felnyitom az öngyújtóm tetejét és a kis magányos sárga lánghoz tartva cigarettám végét megnyújtom azt. Bezárul az öngyújtó a végén s a dobozzal együtt újra a zsebemben kötnek ki. Máris otthonosabban érzem magam a konyhában.
Utoljára módosította:Staubach Balázs, 2012. október 7. 20:36
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 8. 16:42 Ugrás a poszthoz

Leonie


Fejemet az ajtó felé fordítom, miután hallom halk nyikordulását. Tanár jött ellenőrizni, vagy esetleg egy diák szánta magát ugyanarra a sorsa mint én? Csöndben tovább szívva cigarettámat állapítom meg, hogy egy kislány sétál be az ajtón, kezében egy tányérral, arcának eredeti színe pedig nagyon elüt a szája körül találhatótól. Kissé hunyorítva veszem szemügyre az újonnan érkezett személyt, majd a hunyorgást abbahagyva figyelem az egyre közelebb érkezőt. Köszönésére csak egy bólintással válaszolok, majd belehamuzok a manók által elém pakolt teás csésze tányérkájába, mivel nem tudtak hamutállal szolgálni. Ez is valami, legalább nem a földet hamuzom tele szegényeknek. Lábamat már készülök levenni a padról, hogy a kisasszony helyet tudjon foglalni mellettem, de szándékomtól el is térek, amint meglátom, hogy kényelmesen elhelyezi magát a földön. Mindenkinek vannak furcsa szokásai. Lábamat ismét kinyújtom, és már emelem a számhoz újra, reflex szerűen a cigarettát, amikor az újonnan érkezett egy halom kérdéssel és információval kezd el bombázni. A kezem félúton megáll és felvont szemöldökkel nézek át az asztalon, hogy lássak is a lányból valamit. Állításaival nem mondott túl sok újat, pláne nem azzal kapcsolatban, hogy szörnyen nézek ki. Már többen megállapították és szóltak is, hogy valamit tegyek karikáim ellen, mert félnek rám nézni, este meg egyenesen szívrohamot kapnának tőlem a sötétben. Az ő bajuk.
-Tudok róla. A vacsorám pedig ott jön, és nem köszönöm nem kérek. Te meg tudtad, hogy a túlzottan sok csokoládé elhízáshoz vezet? Ha már te tájékoztattál a cigarettázás veszélyeiről, gondoltam én is megteszem. - intek cigarettámmal az egyik manó felé, aki két jól megrakott tányérral siet asztalom felé. Felesleges volt a lánynak mondanom, hogy a nutella elhízáshoz vezethet, mivel rajta úgysem látszódna meg. Összesen lehet az egész lány 40 kiló körüli, ha nem kevesebb. Akár pálcika baba cérnametélt hajjal. Az első szellő elfújja, az első betegség, még a legkisebb nátha is ledöntheti a lábáról, ami nem is igazán nehéz vagy megerőltető feladat. Cigarettámat ajkaim közé illesztve veszem el a kis lógó fülű manótól a tányérjaimat, majd pakolom le őket magam elé. Az egyiken egy nagy adag sült krumpli található, ropogósra sütve, a másikon pedig két akkora szelet halfilé, hogy a krumplik már nem is fértek oda mellé. Nem lenne ellenemre, hogyha minden nap ezt kapnék vacsorára. Teás tálkámat odébb tolom egy picivel, majd újra belehamuzok és elnyomom benne a csikket. Nem ül meg a konyhában a füst, hiszen épp elég nagy ahhoz, hogy eloszoljon benne, és még a manók az ablakot is folyton nyitva tartják, úgyhogy nem okoz problémát a beltéren való dohányzás. Tekintetem az újdonsült vacsora társamra téved, akinek arcán még mindig ott virít a mogyorókrém újféle arcápoló gyanánt, a kezeit is beleértve. Mint egy kicsit túl nagyra nőtt 6 vagy 7 éves, aki még nem tud normálisan enni. Zsebemből előkotorva egy használatlan, kissé meggyűrt pappírzsebkendőt tolok oda felé az asztal szélére, hogy mégse a ruhájába törölje a kezét. Pár manó is felsorakozott már konyharuhával a kezében, azzal a céllal, hogy megszabadítsák a kislányt az arcára tapadt mogyorókrémtől. Mókás menet lesz, főleg hogyha a hölgyemény nekiáll az egész ellen görcsösen ellenkezni és hadonászni fog a tányérral, a kenyér meg a plafonon köt ki. Egész kis kabaré alakulhat ki belőle. Magamban mosolyogva kezdek neki a halfilé apró darabokra való szétszedésének és elfogyasztásának, miközben tekintetem néha a manók hármasára és a hölgyemény nutellától áztatott arcára téved. Csodálom, hogy jól fésült haja még lett nutellás. A nagyjából majdnem teljes csöndet csak a manók sürgés forgása, tányérok csörömpölése töri meg, de már majdhogynem nem veszem ezeket észre. pár év alatt hozzászoktam és már olyan általánosságnak hat az egész, mint amikor valamelyik szobatársam hangosan szidkozódik vagy pakol a szobában, miközben én vagy megpróbálok elaludni, vagy esetleg olvasok, nagy ritkásan tanulok. Főleg Benjaminra jön rá rendszerint a dobálózhatnék, amikor olvasok, vagy próbálnék aludni. Vagy még lehetséges opciónak tekinthető nála a Balázs nem akarunk inni egyet és közben beszélgetni? című időszak, amikor valakinek nagyon a tetőfokára hág és utána megbánja. Rendszerint nekem önti ki a lelkét, mert tudja, hogy túl sok kommentárt nem fűzök az eseményekhez, tanácsokat meg pláne nem adok. Nem tudom mennyire ismeri az igazi oldalamat, aki nem színészkedik, nem játssza meg, hogy vannak érzelmei, hanem egyszerűen csak van, vegetál és elvan magában csöndesen. Gondolom nem túl sokat tud erről az egészről, vagy épp eleget Laura révén. De ezek szerint nem nagyon foglalkozik vele. Mindegy is, nem azért jöttem most le, hogy másokkal foglalkozzam, hanem azért, hogy a hasamat megtömjem. Két szem krumplit tuszkolok be a számmal és kifejezéstelen arccal meredek immáron az asztal falapjára és készülök fel a lányból kitörő újabb információ vagy kérdés áradatra, mert valószínű, hogy ennyi beszélgetéssel nem érte be.
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 18. 10:47 Ugrás a poszthoz

Leonie


-Igen, komolyan gondolom. - felelek ennyit, miközben vacsorám lehető leglassabb elfogyasztásán dolgozom. Csak akkor állok meg egy pillanatra, amikor a lány elkezdi a lányok legfőbb hisztériáinak a tárgyát: a Kövér vagyok! című előadást. A sült krumplit szám előtt tartogatva nézek rá, majd ujjaim között kezdem el forgatni, mintha játszanék vele. Na már most erre ilyenkor mindig mondani kell valamit, mert akkor soha nem fog megnyugodni és minden nap hallgathatom. Már nagy sóhajtás kíséretében nyitom kis a számat, hallva a lány egyre sírósabbá váló hangját, amikor az arca hirtelen felderül és sírásnak, még csak elkeseredésnek a legapróbb nyomait sem találja rajta az ember. Számat becsukva veszem le lábaimat a padról, majd húzódok odébb kicsit, hogy elférjen. Bár fogadni mernék rá, hogy ez az apró mozdulat is hisztériás rohamot vált ki belőle és megint kitalálja, hogy ő kövér. Miért kell a nőknek mindig ezt hajtogatniuk? Persze, teljesen tiszta a kép, hogy két, vagy három okból. Az első: önbizalom hiányosok, tudják magukról, hogy nem kövérek egyáltalán, sőt már egy partvisnyéllel rokonságba lehetne őket hozni, de nekik azért is kell a visszaigazolás, hogy Nem, dehogy vagy kövér! Olyan vagy vékony vagy mint egy modell. Ezután még egy kicsit nyafognak, de a lelkük legmélyén teljesen megnyugodtak, hogy nem kövérek egyáltalán, volt értelme a diétázásnak, a diétázáshoz elengedhetetlen kellékként szolgáló tablettáknak, a sok edzésnek a konditeremben, a futásnak a futópályán. A második ok: pszichés tévképzetük van, mert annyira magukba sulykolták, hogy ők kövérek, hogy egyszerűen már ha tükörbe néznek akkor is azt látják, hogy bizony van rajtuk egy-két csúnya zsírpárna, míg egy külső szemlélő annyit lát, hogy egy élő-halott csontváz remegve áll a tükör előtt, fogdossa a bőrt a karján, húzkodja, csavarja miközben majd leesik róla a ruha. A harmadik: az illető tényleg kövér, tudja magáról de nem tesz ellene semmit, vagy nem tud. Ezt úgy érzem, hogy nem is kell magyaráznom. Szórakozottan kapom be az ujjaim között lévő krumplit, hogy aztán a lány maszatos arcára tekintve kaphassak igazolást arról, hogy a csoki mennyire jó. Kíváncsi vagyok, hogyha valaki ennyire hiperaktív és életvidám, akkor hány adag csokoládét tömhet napi szinten magába. Világ életemben ellenségemnek tekintettem a csokoládét. Mondanám, hogy ezért vagyok ilyen fapofa, sőt az embereknek a legtöbbje el is hinné, de akkor megszállnának és naponta öt táblányit belém diktálnának. Így inkább azt hazudom, hogy allergiás vagyok mindenféle csokoládéra és cukros dologra. Nagyobb az esélye, hogy elhiszik. Kobakomat megrázva utasítom vissza a lány ajánlatát a csokoládéra vonatkozóan.
-Majd máskor talán. - török egy jókora darabot a halfilémből, de még mielőtt számba vehetném, partnerem előáll forradalmian új divatötletével. Egy lábra egy szoknya? Felvont szemöldökkel bámulom a velem szemközt lévő falat és próbálom elképzelni ezt a lehetetlen ötletet, bár ki tudja. Ma már mindenfélét kitalálnak az emberek divat címén. Senki nem veszi észre, hogy bohócnak öltöztetik őket. Különösen a lányok nem.
-Manapság már mindent lehet hordani, úgyhogy szerintem nyugodtan hordhatod a szoknyáidat mind a két lábadon, ha meghízol. Amire igen kicsi esélyt látok, mármint az elhízásodra, de ha mégis bekövetkezne legalább van egy B terved. - vonom meg vállamat, majd utána folytatom a vacsorázást és semmit mondó arccal figyelek a kis kabaréra, amit összehozott nekem a lány a manókkal együtt. Hangos kacarászásától visszhangzik az egész konyha. Kezdek tőle tartani, hogy előbb-utóbb betörnek az üvegek, elrepednek tőle az üstök, összetörnek a poharak meg a tányérok. Egyik rellonos mesélte nekem nemrég könnyes röhögés közepette, hogy az egyik festményen szereplő hölgy áriázva igyekezett eltörni egy üvegpoharat, de nem nagyon akart neki összejönni. És amikor már a sokadik diák szólt rá, hogy mindennek van határa - de ez a portré kapott sajna egy útlevelet -, akkor sértődötten hagyta abba, a poharat pedig gyorsan a falhoz vágta, majd azzal dicsekedett, hogy a hangjával sikerült eltörnie. Csodálatos. Nem lesz miből kortyolgatnia a délutáni borocskáját.
Szó nélkül tolom oda elé a krumplis tálamat, még mielőtt ténylegesen egy-két nyálcsepp a vacsorámon landol.
-Vegyél amennyit szeretnél. - veszek el a tálról egy szemet, majd azt rágcsálva tolom odébb újra a hamutálként funkcionáló csészés tányért. Ezzel az egésszel zöld utat adtam a lánynak, hogy csináljon a vacsorával, amit akar és ki tudja, hogy mi zajlik le abban a furcsa agyában. Lehetségesnek tartom, hogy elkezd velük bábozni, vagy az orrába dugja őket, esetleg megdobálja velük a manókat csak mert le akarták törölgetni az arcáról a mogyorókrémet. Fél szemmel azért odafigyelek, hogy az ártatlan krumpliknak mi lesz a sorsa és hogy hol kötnek ki.
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 10:28 Ugrás a poszthoz

jó reggelt emberek:DD
túlélhető, főleg betegen:P két napja mást sem csinálok csak hentergek. nem hittem volna, hogy a betegség tud unalmas is lenni:DD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 11:15 Ugrás a poszthoz

verekedtél vagy allergiás vagy?:D azért jobbulást, reméljük minél hamarabb elmúlik
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 11:27 Ugrás a poszthoz

oké, szurkolok mindenképp:DD
kezd kimerülni a fantáziám. másik fórumon et-t kéne varázsolnom a karakternek, már megvannak a dolgok is csak összerakni nehezen tudom. és szerda óta ezzel szenvedek. lehet az a baj, hogy nagyon megakarom alkotni a karaktert?:DD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 11:31 Ugrás a poszthoz

tegnap meg még direkt bemelegítettem egy hsszel, hogy áh így majd biztos jobban fog menni az írás stb, de amikor nekiálltam volna csak néztem a billentyűzetet, meg doboltam rajta. ez.. kicseszés Angry
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 11:35 Ugrás a poszthoz

hát nemxD

őőőm nem hiszem. számomra kérdőjelessé vált most mi is vagy ki is az az Alan Wake^^''''
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 11:39 Ugrás a poszthoz

akkor mégsem a google a hülyexD barátnőm mutatta az együttest és azóta a fanjuk vagyok:DD

hát szerintem eléggé nagy baj. biztos nem allergiás reakció?
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 11:52 Ugrás a poszthoz

ma már midnenben lehet. nekem is azt mondták, hogy semmire nem vagyok allergiás, az utolsó porszemre sem, erre kiderült, hogy allergiás vagyok a mangóra, a kutya- és macskaszőrre
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 11:59 Ugrás a poszthoz

együtt érzek, jövőhéten vasárnap leszek 2 év után újra kutya tulajdonos:DD elő kell keresnem az allergia bogyókat
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 12:10 Ugrás a poszthoz

Elhiszem:DD
Köszi, majd igyekszem. Gázálarcban fogok vele játszani Grin
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 12:13 Ugrás a poszthoz

Az első okból kifolyólag:DDD 2 éve halt meg az előző és már elég nehezen bírom, úgyhogy anyámat sikerült rávenni, hogy szerezzünk be egyet
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 12:19 Ugrás a poszthoz

Örüljünk együtt:DD
vizslát szeretnénk, de menhelyre megyünk, úgyhogy abból válogatunk, amiből lehet:) A lényeg, hogy jó legyen neki a panel lakás
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 12:32 Ugrás a poszthoz

^^
Elméletben igen mind a kettőre, de ezen majd segítünk. Az utolsó kutya vizsla keverék volt és iszonyatosan lusta volt, szóval lehet, hogy most ezzel is jól járunk:DD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 12:39 Ugrás a poszthoz

Hm, kellemes lehet utána takarítani:DD Nekünk egyszer volt macskának, azóta én nem szeretnék, tesóm meg Dolhoz hasonlóan fűzi anyámat, hogy de igenis kell macska mert izé-bizé milyen jó:D Csak szerencsére anyám allergiás rájuk, úgyhogy macska kilőve, höhö Grin
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 12:41 Ugrás a poszthoz

Fogjatok össze és törjetek világuralomra a macskákért:DDD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 12:48 Ugrás a poszthoz

Ééén nem bántom:D
Legalább könnyű összeszedni és még egy rögtönzött frizura igazítást is kap mind a kettő:D Az én kutyám kicsit antiszociális volt. Nekiment mindegyik kutyának, illetve ment volna, ha hagyjuk, de ha bunyó is volt, akkor addig gyepálta az ellenfelet, ameddig fölénybe nem került. Így nagyjából mindig ő volt a winner, de mondom nem hagytuk, hogy verekedjen, mert nem akartuk a környéket magunkra haragítanixD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 12:58 Ugrás a poszthoz

Nem mondod komolyan, hogy takaró alatt alszik?xDDD
*behúzza fülét farkátxD*
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:02 Ugrás a poszthoz

Kutyám is ezt csinálta. Matracon laktam évekig nem ágyon, és mindig befészkelte magát mellém a takaró alá, reggel meg nem volt hajlandó kimászni onnan, hanem csak morrant egyet és aludt tovább. Én könyörögtem, hogy hadd vihessem le sétálni őt..xD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:08 Ugrás a poszthoz

Több mint laza, majdnem szétesett:DD

Szerezz be neki egy futógépet és egyből le fog fogyni!:DDD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:11 Ugrás a poszthoz

Próbáld ki, hogy kaját húzol az orra előtt és majd fut utánaxD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:17 Ugrás a poszthoz

Legalább sok baj nincs vele:DD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:22 Ugrás a poszthoz

Szerintem csak leborítja, bár az sem jobb mintha beszakítaná:DD
Az normális ha percek óta felfújt arccal nézelődöm?ooxD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:25 Ugrás a poszthoz

Ha mindenáron életben akarjuk tartani a macskát akkor csak borítsa le a tévét, mert ha beszakítja, akkor lehet, hogy lesz egy kisebb lakástűz sült macskávalxD

Akkor windows módba kell kapcsolni: probléma megoldás keresése az interneten.:DD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:28 Ugrás a poszthoz

Nagy a valószínűsége:D

Vagy egy újratelepítés. Bár azt elég nehezen fogom megoldanixD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:31 Ugrás a poszthoz

Ennyire nem utálom magamxD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:38 Ugrás a poszthoz

Majd odafigyelek, hogy ne tudjanak hipnotizálni. Max elalszom rajtaxD
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:42 Ugrás a poszthoz

Az első mondatod vaamiéééért nagyon perverzül hangzottxD
Akkor lehet, hogy alvajáró vagyok!:D Erről eszembe jutott, hogy mit álmodtam. Arra keltem fel, hogy félek nagyon. eeeh.. viszont tök jó hír, hogy meggyógyult a piercingem íííí*örömcsörög*
Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 13:48 Ugrás a poszthoz

Ej-ej:DDDD

Én igen, és az az érvényes!:D
Sehogy, de sokszor írok összefüggéstelen dolgokat és akadt belőle már pár problémám:D Nem a legjobb a koncentrációkészségem
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Staubach Balázs összes hozzászólása (40 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel