30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Társalgó - Bácskay Hella hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 11. 18:27 | Link

Bátyus <3

Hajjaj Ma a fejemre koppintott reggel a bagoly, ami egy levelet hozott anyutól. Az volt benne, hogy Olika nem válaszolt az egyik sürgős levelére. (Anyu Olikának hívja mindig a bátyust, amit persze ő többnyire nem díjaz, de ilyenek a szülők.) Szóval én bagoly fordultával üzentem anyának, hogy tessék szépen megnyugodnia, kézbe veszem a dolgokat. Ami egészen pontosan annyit jelent, hogy a dugi tartalékaimat előveszem az ágy alól és kiveszem belőle Oli kedvenc édességét.
 ~ Háhá, ez mindent megold! ~
Örömittas vigyor és már vígan ugrálok is le a lépcsőkön. El kell mennem a bagolyházba, mert bizony nekem nincsen baglyom és valahogy üzenni kell annak a nagy mamlasznak, hogy másszon el a társalgóba. Szóval hát fogom magam és a szoknyácskám zsebébe rejtett levelet a bagoly lábára kötözöm, ami még egy kis jutalmat is kap tőlem, majd elrepül én pedig elmegyek a konyhába.
 ~ Kell egy fehér csokis forró csoki! ~
Utam során ez az első gondolat, ami megfogalmazódik bennem, mint rendelés. Szóval amikor odaérek a manózugba szólok is a köpcösebbiknek, hogy mit is kérek, aztán leülök az egyik asztalhoz. Mert egy jó forró csokira várni kell. Tyutyu, aki eddig a nyakamban csüngött, mint a szuperhősök köpenye most a másik székre kerül. Már kinőttem a babázós korszakomból, szóval nem is ültetem őt le úgy, hogy a keze és a feje az asztalon legyen. Helyette elterül a szék egész ülőkéjét elfoglalva ezáltal.
 - Jaj, de lusta vagy, Tyutyukám! -
Dorgálom meg, de tudom, hogy nem egy élőlény, de azért jól esik anyáskodni felette, ahogy azt anya is teszi mindig felettem. Főleg amikor kicsi voltam és leettem magam. Imádtam mindent összemajszolni, főleg mások haját.
A forró csokira nem kell szerencsére órákat várni, így hamar megkapom a bögre forró boldogságot. Egy buksi simivel jutalmazom meg hálaképpen a manót, majd immáron nem ugrálva, Tyutyut ismét a nyakamba tudva megyek a társalgó felé, ami innen már nincs is olyan messze. Azt hiszem. De még mindig képes vagyok ebben a lépcső és ajtórengetegben eltévedni.
Szóval, ha minden igaz és miért ne lenne az, a konyhából való távozásom után már a társalgóba sétálok be, ahol az első dolgom az, hogy belesüppedjek a legkényelmesebbnek kinéző fotelbe és úgy teszek, ahogy apa szokta egy fárasztó nap után. Kezeimet a karfára helyezem, kicsit túljátszva a helyzetet és kifújom a levegőt.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 24. 14:17 Szál megtekintése
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 22:09 | Link

A kis morcos <3

Gyerekeknek kedve jó, édes élet Haribo... Dudorászom magamban a mugli reklámzenét, amit az egyik kislánytól hallottam, amikor anyuék valami nagy bulit csapnak nálunk. Nagyon megtetszett és ha éppen eszembe jutnak a gumimacik, akkor mindig ezt kezdem el dúdolni. Bár ez most éppen nem vág a forró csokimhoz, amit jókedvűen szürcsölök. Igen, jó hangosan szívom be a folyékony boldogságot. Otthon sose szabadott ilyesmit csinálnom, így most kihasználom az alkalmat és ha egyedül vagyok, akkor minden olyan dolgot művelek, amit nem szabad. Egyszer például a rágót felragasztottam az asztalra. De egy manó észrevette és még azon nyomban le is vette és morgolódott rám. De nem baj, jó volt kicsit kipróbálni milyen dolog is az, ha az ember nem kis angyalka. Mert hát Bátyuskám mellett nekem illett annak lennem. Egy kissé ördögi angyalkának.
És ha már a bátyusnál tartunk, akkor az éppen most morcolódik be a társalgóba, ahol lezuttyan mindösszesen egy köszönést elmorogva. Felrántom szemöldökömet, a poharamat lerakom és a szám elé kapom a kezemet.
 - Mindig is tudtam, hogy egyszer ki fognak cserélni az ufók, de azért reméltem, hogy nem ilyen leszel. Na várj, mindjárt segítek rajtad. Ez majd meggyógyít! -
Kapom elő a zsebemből a csoki és cukorkapakkot, amit Olinak hoztam és nagyon fontoskodva ki is bontom a csokit és a szájába dugom, mint ahogyan a kisbabának szokták a bébi papit.
 - Na már jobban vagy? Vagy Be kell vetnem Tyutyut is? -
Kapom fel a hűséges szuperhős segédemet, Tyutyut és Oli felé közelítek vele, aztán inkább úgy döntök, hogy én ugrok az én nagy szuperhősöm ölébe egyik kezemben a cukorkákkal másik kezemben a plüsskutyámmal és megölelem az én nagy mamlasz bátyusomat.
 - Hiányoztál, tudod-e? Kerestelek a minap. Mikor is volt az? Jaj, elfelejtettem. Tudod, memóriában nem vagyok valami jó. De mindegy, szóval a múltkor, de senki se tudta, hogy hol vagy és meg nem tudok elmenni az Eridonba. -
Lebiggyesztem a számat és visszabújok a nyakába a kis táncoslábúnak, de nem tart sokáig a bújás, mert megint eszembe jut valami, amit sürgősen el kell mondanom neki.
 - Azért hívtalak ide, mert anya írt, hogy te nem válaszolsz neki, mert irtómirtó fontos lenne, hogy még ma adj neki valami hogy is hívjákra választ. Te biztos tudod mire gondolt. -
Megrántom a vállam, aztán végre tényleg befogom a lepénylesőmet egy kicsikét, mert eddig igencsak megvontam Olika szólásszabadságát.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 29. 19:36 Szál megtekintése
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:42 | Link

Haspók <3

A bátyus nekem olyan, mint egy nyitott könyv. Kezdjük ott el, hogy régóta ismerem, na meg kicsit zizi vagyok és észreveszek olyan dolgokat is, amiket más lehet, hogy nem. Szóval lényeg, a lényeg, bátyusnak már néha a járásából is megmondom, ha szomorú. Most pedig az. De már nem sokáig. A cuppanós puszi és a gumicukor mindent megold. Tudjátok, a fiúkhoz a pocakon keresztül vezet az út. Szóval egy kis édességbomba és már minden akadály le is van robbantva arról az útról, amin én most keresztülvágok Tyutyuval. Mert ő egy elmaradhatatlan valaki. Még ha Bátyus néha vetélytársnak is tekinti. Mert hát tudom ám, hogy titkon féltékeny rá, mert Tyutyu néha többet tud, mint ő. De hát még egy ilyen lánynak is, mint én, kellenek a titkok. Például, hogy mit veszek karácsonyra neki azt csak nem mondhatom el. Én ugyanis már tudom, hogy mit fogok venni Olikának karácsonyra, noha az még messze van, nagyon-nagyon-nagyon messze. Szeretek előre tervezni. Ezért is tudom már most, hogy mi leszek, hány gyerekem lesz és azokat hogyan is fogják hívni. Már a házamat is megterveztem. Fontos azt, hogy előrelátó legyek. Nagyon fontos. Anya is mindig ezt mondogatja. Ezért vásárol be mindig olyasmit is, amire lehet, hogy csak félév múlva lesz szükség.
 - Pedig kerestelek. Vörös volt a haja és szépen mosolygott. Azt mondta, hogy Eridonos és megmondja, hogy kerestelek. Mert tudod én nem tudok hozzátok bemenni. Nem enged be a kapuőrötök, pedig már próbálkoztam. Szépen mosolyogtam, meg ígérgettem neki mindent, de hajthatatlan. Nemet mondott arra, hogy kap tőlem egy szép rajzot, hogy ne legyen egyedül. Most mond meg! -
A kis monológokból még mindig nem nőttem ki, és lehet nem is fogok. Én már csak ilyen kis cserfes csicsergő csibe vagyok. Jaj, hogy azok a kis csibék milyen aranyosak tudnak lenni. Azok akik csak egy-két napja bújtak ki a tojásból. De én inkább majd egy nyuszit akarok. Azok olyan puhák. Meg aranyosak. Nagy fülük van és pici rózsaszín nóziuk. Akárcsak a kiscicáknak.
 - Milyen Levitás? Ki volt az? Mutasd meg és bebokszolok neki. Így ni! -
Mutatom meg neki a levegőt bokszolva. Bár tudom, hogy én sokra nem mehetek egy nagyobb és erősebb fiúval, vagy akár lánnyal szemben, de azért ha Bátyusról van szó harcias leszek, mint a cica, amikor megijesztik és feláll a szőre, meg kimereszti a karmait. Na, én is olyan vagyok, csak nekem nem áll fel a hajam. Pedig biztos jól állna, ha a hosszú hajam hirtelen az égnek meredne, lehet meg is ijedne az, aki bántotta Olikát és soha többet nem bántaná. Még csak eszébe sem jutna.
 - Jaj, meséltem neked, hogy találkoztam egy lánnyal, aki azt mesélte nekem, hogy te szerelmes vagy? Én meg még nem is tudok róla! Szóval mesélj szépen a te drága jó húgocskádnak, mert rád állítom Tyutyut, hogy nyomozzon ki mindent, ha nem mesélsz! -
Még a mutatóujjamat is felemelem, hogy jelezzem ezt veheti egy komoly fenyegetésnek, de aztán inkább csak elmosolyodok és kicsit vállba bököm a kis szerelmes kópét. Már ha igazak a pletykák, nem pedig csak szórakozott velem az a lány.
Szál megtekintése
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 2. 22:36 | Link

Bátyóka <3

A gumicukorkészletemet, ha egyszer is megtalálná Olika, akkor tuti, hogy nem maradna belőle csak egy kis csomaggal, mert azért gondolna rám annyira, de a többit tuti mind betermelné, pont ahogyan azt is, amit én hoztam most neki. Na igen, tudom, hogy mivel lehet őt megfogni. Ha netán valami nőszemély el akarná őt hódítani, akkor tőlem kellene tanácsot kérnie, én értek hozzá nagyon. Csak hát előtte annak a bizonyos nőszemélynek át kell mennie a Hella vizsgán, ami egy szörnyen bonyolult vizsga. Eddig még senki sem ment rajta át. Vagyis talán egy valaki. Még Olika régi barátnője, akinek már nem tudom a nevét. Mindegy is. Annyira azért nem szerettem. Mindenkivel nagyon-nagyon kritikus vagyok. Fordítva ilyesmire még nincs gond. Nem foglalkoztatnak a kisfiúk sem és a nagyfiúk sem. Nem, nem.
 - Á, nem menne az nekem. Tudod azok a nagy Eridonosok nem szeretik a Navinéseket, úgy vettem én ezt észre. Most mond meg, engem nem szeretni?! Na, mindegy, nincs mit tenni, én oda a piros zászlóaljba sose jutok be. - Sóhajtok egy nagyot beletörődötten és még egy kicsit meg is görbítem a hátamat, aztán vissza felegyenesedek, mert a bátyus bizony engem kinevet. Szokás szerint, amit nem hagyhatok csak úgy annyiban. Még a végén fejemre nő ez a gyerek! Ezt anyu mondja mindig. Aztán apa megmondja neki, hogy már a fejére nőtt, mert ez a nagy kópét megzabolázni nem lehet.
 - Olyan csúnya vagy, hogy mindig kinevetsz! - Még össze is ráncolom a homlokomat és a nyelvemet is kinyújtom rá, aztán pedig jöhet is az, amikor is én be akarok bokszolni annak, aki a bátyust be meri feketíteni. De ő az eridonos szuperhősöm szépen lenyugtat. Megrántom a vállamat. Sokáig nem tart ez engem lázban. Elég könnyen váltogatok hangulatot és dolgokat is. Persze amit és akit szeretek azt nem cserélem le. Így van még mindig vele Tyutyu is. Na, meg a bátyust se cserélnem le semmiért és senkiért sem. Nem, nem. Ő az én bátyusom. Nem adom! Csak esetleg kölcsönbe. Arról lehet szó.
 - Igen, igen. Hallottam. Ne tagadd, te csibész! Amúgy meg már nem tudom ki mondta. Elfelejtettem. Tudod, ami nem fontos, azt nem mindig jegyzem meg, mert nem érdekes. Na, jól van, ha azt mondod, hogy nem vagy szerelmes, akkor elhiszem. De aztán meg ne lássalak valahol valakivel, mert megharagszom. Amúgy te nem akarsz kimenni valamelyik kviddicsmeccsre majd. Azt hiszem legközelebb a ti csapatotok játszik majd. De lehet keverek valamit. Na mindegy. Szóval nem akarsz kijönni velem rá? Naaaa, bátyuuuuuuus! - Jöhet a kiskutya szem, meg a vuki kérlelés. Ha ez nem használ, akkor pedig jöhetnek a könnyes szemek. Érzelmi zsarolás csúnya dolog, ezt már anyu is megmondta, de én ki akarok menni egy meccsre. Punktum. Meg sok minden mást is akarok azért. Például egy kis nyuszit.
 - Karácsonyra már megvetted az ajándékokat? Tudom, még messze van, de ha még nem vetted meg, akkor elmegyünk együtt venni anyuéknak? Semmi ötletem sincs apunak. De anyunak tudom, hogy mit kell venni. Parfümöt. - Nagyon tudálékos fejjel jelentem mi, hogy én bizony pontosan tudom, hogy mire is van anyunak szüksége. A kedvenc parfümje nálam van, ami meg maradt neki abból már kevés van. Szóval itt a remek alkalom a parfüm ajándékozásra.
Szál megtekintése
Társalgó - Bácskay Hella hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet