A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=30478#post30478][b]Petrovszki Szeréna - 2012.12.24. 12:13[/b][/url]

A karácsony annyira szép ünnep. Manapság már csak divatból is utálja egy csomó gyerek. Hogyan képződhettek ilyen irányzatok? Vérlázító. Ó, mert nem a legjobb versenyseprűt kaptam meg nem aranyozott üstöt meg ki tudja még, milyen sznob gondolatok járnak az elkényeztetett kis vackok fejében. Nem mintha Szeréna annyira idős lenne. Ez a 15 év még eléggé arra utal, hogy félig bújt ki a tojásból, de néhány dolgot átlát. Vagy csak teljesen más elképzelése van bizonyos dolgokról. A fene sem tudja. Mosolyogva indul neki a mai napnak, karácsonyi dalokat énekelget, miközben díszíti a szobáját azokkal az újabb, egyszerű varázslatokkal, amiket Bűbájtanon tanultak. Ezt még nem büntetik. Szerencsére. Habár eléggé meg lettek szigorítva a dolgok az elmúlt pár évben, ahogyan édesapja is mesélte neki. Ehhez nem sokat konyít, de annyit észrevett az iskolában is, hogy alsóbb évesek nem is próbálkozhatnak felsőbb éves Bűbájokkal. Jó lenne tudni, hogy ki a csuda találta ki ezt. Bizonyára az igazgató. Vele még nem is találkozott. Állítólag érdekes, izgalmas figura. Majd talán egyszer.
A hatalmas tükör előtt álldogálva nézegeti magát egy ideig, majd farmerzsebéből előkotor egy jól megviselt hajgumit, s azzal fogja kontyba hatalmas bozontját a fején. Már tényleg alig lehet vele bánni, de a hosszú haj annyira csodás. Nem fogja soha sem levágatni, abban minden egyes élő ember a Földön biztos lehet. Még egy kis átlátszó szájfény, egy csók a csinos tükörképnek, majd elindul egy kis sétára a kastélyban. Most nem megy haza az ünnepekre, és kevés diák marad ilyenkor az iskolában. Van idő szétnézni úgy, hogy ne nagyon botoljon olyan emberekbe, akikbe nem akar. A minap is belesétált egy Rellon házbéli diákseregbe, akiknek nem nagyon tetszhetett Szeréna képe, mert egy ideig követték, és hülyeségeket szóltak utána. Egy szerencséjük van; a Petrovszki lánynak kötélből vannak az idegei, és nagyon nagy ívben tesz rá, hogy ki mit csinál, és ki mit gondol róla. Elér a Társalgóhoz, majd lenyomná a kilincset, amikor látja, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Biztosan van benn valaki. Hátat fordít, majd meghallja a bent lévő lány hangját. Németül énekel egy dalocskát. „Ó szép fenyő! Ó szép fenyő!” Nagyszerű. Őt is elkapta a karácsonyi hangulat. Belép.
 - Guten tag! – köszön szélesen mosolyogva, amint meglátja a vöröskét.
Ha már németül énekel, akkor biztosan beszél is úgy. Habár, jól megszívná Szerénánk, hogyha valamit elkezdene neki beszélni a másik, mert egy szót nem… vagyis, körülbelül ezt a két szót tudja egymás mellé rakni értelmesen németül.
 - Kellemes ünnepeket! – azzal odalép a pulthoz, és tölt magának egy bögre tejet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=35820#post35820][b]Petrovszki Szeréna - 2013.01.02. 14:34[/b][/url]

Leonie.


Eléggé kellemesnek ígérkezik az ünnep, az már biztos. Valójában, régóta ez az első karácsony, ami valóban felcsigázza kicsit a Petrovszki lányt. Amióta édesanyja a Szent Mungoban betegeskedik, azóta nem sok olyan ünnep volt, amire szívesen gondolna vissza. Most új helyen van. Új emberek között. Ez egy új életszakasz kezdete. Nem mintha eddig nem tudta volna, hogy belőle valószínűleg pofás boszorkány válhat egyszer, de azért mégis jobb, hogy most már nem magántanulóként, hanem a Bagolykő Mágustanoda diákjaiként folytathatja tanulmányait. Tökéletes. Jobb dolga nem is lehetne. Igaz, hogy édesapja nélkül furcsa lesz a karácsony, de Merlin verje meg! Ráfér erre a kis szeretettel elkényeztetett hölgyeményre, hogy most ő adjon.
Rámosolyog a németül dalolászó lányra, majd egy nagyot hörpint a tejecskéből. Az egyik legfinomabb és legegészségesebb ital a világon. Napi egy liter a minimum, amit elfogyaszt a mi Szerénánk. Isteni.
 - Ó… - kezd bele lehajtott fejjel – Nem sokat. Körülbelül ennyiből kifújt a német nyelvtudásom. Ne haragudj! – kér végül elnézést is, hiszen látja a vörös leányzó arcán, hogy teljesen felvirult, amikor meghallotta anyanyelvét. Vagyis, valószínűleg az anyanyelve, mert különben miért örülne ennek annyira? Whatever.
Csatlakozni? Mihez? Beszélgetéshez? Ajándékcsomagoláshoz? Szektához? Ám hamarosan kiderül, hogy a legutóbbi feltételezése járt a legtávolabb a valóságtól. A kandalló előtti szőnyegre tekint. Ajándékok, csomagolópapírok. Ő már ezekkel szerencsére készen van, habár jobban járt volna, hogyha el sem kezdi a csomagolást. Sok mindenből ki tudja hozni a szépet, a szemet gyönyörködtetőt, azonban az ajándékcsomagolás nem tartozik ezek közé. Sőt… botrányosan szemet öklendeztető az, ahogyan ezt az egészet műveli.
 - Nem megyek most. Igazá… - és itt félbehagyja mondandóját, mivel a vörös bozont gazdája megragadja őt. Szeréna nagyot nyel. Nem bírja az érintést, de elvágni sem akarja magát. Látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki, de inkább nem szól egy szót sem. Nem kéne elrontania. Mély levegő… mély levegő… már el is engedték. Pedig az örökkévalóságnak tűnt ez a pár pillanat, amíg a szőnyeghez nem értek. A meg nem ragadott kezén végigcsurgott a tej, ahogyan a lány elhurcolta idáig, de üsse kavics. Leteszi az egyik asztalra a Levitás bögrét, majd immáron szabad kezével kezdi markolászni csuklóját, amelyiket a lány megragadta.
 - Én már be is csomagoltam. – bár ne tette volna – Szeretek hamar túl leni ezen. Habár, nekem nem sok emberre kell csomagolnom. – gondol itt édesapjára, majd lenéz az ajándékkupacra.
 - Igen, volt… van egy bátyám. – mosolyog halványan Somára gondolva.
Ha arra járnak gondolatai, hogy ismét felhívták a figyelmét arra, hogy ez egy furcsa ünnep lesz… á, nem olyan vészes ez! Hiszen most itt ácsorog egy lánnyal, akinek olyan csoda bájos mosolya van, annyira várja az ünnepet. És annyira szeretne beszélgetni vele, hogy ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. El is feledi hát, hogy mi bántja.
 - Apukámnak vettem egy megbűvölt seprűmakett-készletet. – újságolja – Tehetséges versenyző volt anno. De most már a minisztériumnak dolgozik. – teszi hozzá félhangosan.
 - Neked mit csinálnak a szüleid? – csillan meg kíváncsian a barna szempár.