A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=37836#post37836][b]Samantha H. McSouthernwood - 2013.01.05. 13:13[/b][/url]

Most mondjátok, mire jó a szilveszter? Emberek közé menni, megünnepelni, hogy egy új év elkezdődik... igazán jó. Már akinek. Számomra fennkölt, és semmiképp sem ünnepelni való napról beszélünk. Ez volt az első olyan évem, hogy alkohollal kompenzáltam kedvtelenségem, és talán meg ez volt az eddigi legtűrhetőbb a 16 éve alatt. Összeakadtam valami negyedikessel, elvoltam vele, még kedvesebb is voltam. Na ezért nem iszok én alkoholt. A nevét ugyan nem tudom, de nagyon finom koktélt sikerült kreálnunk a réten, ami meg is tette a hatását. Kiszöktünk a faluba, és rendkívül jól szórakoztunk, miközben nem hagytunk nyugtot a lenti lakóknak. Az a sétány tetszett a legjobban, ahol padok, és furcsa árusok voltak. Sötét volt, és volt egy olyan gonosz a levegőben, főleg így éjszaka, de megbűvölt. Már akkor eldöntöttem, hogy oda még visszamegyek. Az este végére nem emlékszem, csak arra, hogy reggel a klubhelyiségben ébredtem, az egyik kényelmes fotelban. Kócosan, csapzottan másztam be a szobába, hogy lezuhanyozhassak, fogat, illetve hajat mossak, és rendbe szedjem magam. Nagyjából egy másfél órát vett igénybe, mire mindennel végeztem. A fogmosás, majd sminkelés befejeztével felöltöztem, és lassan, de annál biztosabban elhagytam szobámat. Próbáltam stabilan állni a lábaimon, és nem kimutatni, mennyire nem akarok most sehova menni. És ment! Olyan voltam, mint mindig, akik féltek tőlem most is féltek, és így tovább. Szeretek én lenni. Na nem mintha egoista lennék, vagy ilyesmi. Útközben beugrottam a konyhába, és kértem a szokásos kávémat, majd a bögrével a kezemben indultam el felfelé. A társalgónál megálltam, és elmorfondíroztam, vajon bemenjek e, vagy inkább haladjak tovább, mintha itt sem jártam volna. Végül úgy döntöttem, bemegyek, és ha nagyon sokan vannak, mindenkit kiküldök. Szerencsére azonban, mire felértem a diákok legnagyobb része már elvonult, hogy aludjon egy jót, letusoljon, vagy tegye a dolgát, esetleg tanuljon. Tanulás, apropó, nekem is kéne, de ezen majd később rágódjunk. Bent elindultam egy szimpatikus fotel felé, azonban arra nem számítottam, hogy útközben találkozni fog a lábam valaki máséval, megbotlottam, és a kávém fele az illető fején kötött ki. Mikor oldalra pillantottam gyilkos tekintettel, és megláttam, hol landolt a meleg ital, elmosolyodtam. Nem úgy, mint amikor kevesen kiröhögsz valakit, inkább olyan lenézően.
- Jó lenne, ha nem az út közepére ülnél. - rezzenéstelen arccal, még mindig mosolyogva jelentettem ki, majd bögrém aljára néztem, hogy pontosan mennyi ital is maradt benne. Azt a körülbelül három kortyot megittam, majd kezemben lóbálva a bögrét fordultam oda a nemrég még bambuló, kávéillatú sráchoz. Nem vagyok egy ilyen nagy kapcsolatteremtő, de élveztem, hogy sikerült pont fejbe önteni. Ez sokkal jobb, mintha ölbe, mellkason, esetleg más helyeken találkozik a kávémmal. Majd később lemegyek még egyért, hogy kompenzáljam ennek az egynek a hiányát, így ma egyel több lesz terítéken, mint amúgy. Csak csinálják meg a manók, igaz félnek tőlem egy bizonyos szinten, így mindenképp megkapom, amit akarok.