31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 10. 19:02 | Link

Alina és Bran part 1


Hát persze. Jellemző… Alig töltöttek el egymás társaságában pár röpke percet, máris csipkelődni kezdtek. A hosszú évek alatt ugyan hozzászoktam ehhez valamennyire, ám még mindig idegesített egy kicsit. Azonban mikor Alina beleegyezett a cukorkabolt és a falu édességkészleteinek kifosztásába, rögtön sutba vágtam minden bosszúságomat. Elvégre mégiscsak nyalánkságokról volt szó. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek Karácsony idején az ajándékosztáskor. Majd’ kiugrottam a bőrömből, olyan nagyon izgatott lettem. Mindössze egyetlenegy hajszálon múlt, hogy ne kezdjek el ugrándozni, cigánykerekeket hányni és közben két oktávval magasabb hangon sikongatni, kifejezve határtalan boldogságomat. Erőt vettem magamon, így csupán egy-egy cuppanós nagy puszit kaptak mind a ketten. Persze gyorsnak kellett lennem, ugyanis egyikük sem szerette ezt a fajta érzelemnyilvánítást, de hát velem már csak ez jár, el kell fogadni, így kell engem szeretni.
Bran unatkozni kezdett, vagy nem tudom, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az asztalon levő kancsóból három, kábé egykortynyi gömböcske folyadék lebegett ki. Az egyik igazán szép ívvel felém repült, gyorsan nyitottam is a számat, hogy megigyam. Szerencsére nem nyeltem félre, aminek nagyon örültem, s magamban gratuláltam egy sort nekem.
Brannel együtt felnevettem, majd valamivel komolyabb hangon válaszoltam a feltett kérdésére.
- Ti mikor értek rá? Nekem jó lenne minél hamarabb. Kifogytak a készleteim. Tudjátok, milyen vagyok, amikor hosszú ideig csoki nélkül maradok… – Az utolsó mondatot sejtelmesen, sokat sejtetően és kissé baljóslatúan mondtam (vagy legalábbis próbáltam), majd mélyen a szemükbe néztem, hogy lássák, nem teljesen vicc az egész.
- Uuu! Még szép, hogy elolvasom! A múltkori is nagyon szupi volt. Ezúttal milyen pletyiket szedtél össze? – Kérdeztem felé hajolva, csillogó szemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 10. 20:17 | Link

Cat és Brandon

Brandon szavai egy ideig még csengtek a fülemben, de inkább nem reagáltam rájuk, hisz mit tagadjam - nem vagyok egy kedves teremtmény, nem is csoda hogy a Rellonba kerültem.
Cat teljesen önkívületi állapotba kerülve sikongatott, meg ugrabugrált a fotelben, aztán kisvártatva felpattant a helyéről, mire hátrahőkölve néztem rá. Volt is okom miért félni - a következő pillanatban egy-egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcunkra.
- Cat, ne már - fintorogtam, majd egy határozott mozdulattal letöröltem az arcomról a pulcsim ujjával Cat nyálát. Utálom, ha ölelgetnek, azt meg pláne, ha puszilgatnak, de természetesen ez alól kivétel Cat, amit ki is használ - csak ha legalább el kell viselnem, hogy puszilgat, kevesebb nyállal tegye már, az isten szerelmére...
Brandon mocorgott egy kicsit a takaró alatt, majd kitartotta a kezét az almalével teli kancsó felé, aztán finom mozdulatokkal mozgatni kezdte a csuklóját. Legnagyobb döbbenetemre az italt kiemelte az átlátszó üvegből, három kisebb gömböt formált belőle, az egyiket bekapta Ő, a másikat Cat felé irányította, a harmadikkal pedig engem célzott meg. Mivel egy ideig haboztam, a vállát vonogatva játszadozni kezdett a folyadékkal. Lefagyasztotta, visszahibernálta, összevissza mozgatta a levegőben, különböző árnyalatokra színezte...
- Ejha, nem rossz - bólintottam elismerően, aztán kissé korrigáltam a stílusomon, nehogy a végén még túlságosan elbízza magát. - A Nesquik gabonapehely dobozának a hátuljáról tanultad ezt a trükköt? - kérdeztem végül gúnyosan, majd ahelyett, hogy elfogadtam volna az általa még mindig előttem lebegtetett innivalót, nemes egyszerűséggel felálltam és töltöttem magamnak egy pohárba almalevet, aztán gonosz vigyorral az arcomon visszahuppantam mellé a kanapéra.
Halványan elmosolyodtam Cat megjegyzésére, miszerint nem tud élni csoki nélkül, aztán a vállamat megvonva fordultam feléjük:
- Nekem bármikor jó. Mármint - köszörültem meg a torkomat -, biztos be tudlak titeket szorítani valahova még erre a hétre.
Próbáltam azt a látszatot fent tartani, hogy igenis be vagyok táblázva erre a hétre, de ez sajnos nem volt igaz az otthoni életemmel ellentétben - itt Caten és Brandonon kívül szinte senkit sem ismertem, ismeretség híján pedig programom sem nagyon volt.
Nagyon elmerülhettem a gondolataimban, mert amikor végre sikerült elhessegetnem az oda nem illő dolgokat a fejemből, Cat és Bran már teljesen más témába keveredtek bele.
- Hm, szóval te vagy itt a pletykafészek? - intéztem a kérdésemet Brandon felé, ezzel viszonylag elrontva a kis bájcsevejüket.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 11. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 705
Összes hsz: 1157
Írta: 2015. február 11. 00:29 | Link

A csapat

A hármas kis cseverészése, amely az iskola társalgójában zajlik önmagában túl átlagos és már egy kis vihar előtti csendnek is betudható. Jól tudjuk, hogy itt mindig, de tényleg mindig történik valami. Most sincs ez másként. Ahogy a társaság tervezgeti a közös programját egy elszaladó macska töri meg, aki egyenesen a sötét hajú lánynak ront. Karmait előhívva ugrik egyenesen Alina mellkasának ezzel hátrataszítva őt kicsit, pont annyira, hogy hátradőlve a kanapén közelebb kerüljön a kandallóhoz. Ott közben egy nedvesebb fadarab miatt durranás hallható és a szikrák pontosan a lányka pulóverére vetődnek, ami ettől az ujján a könyökénél meggyullad. Pillanatok alatt kezd nagyon forró lenni a helyzet.
Vajon hydromágusunk a toppon van, vagy a hirtelen macskatámadástól teljes figyelemveszteségben várja, hogy barátnője sérüléseket szenvedjen. Közben persze többször rá is rápillantott a cica a fiúra. Következő áldozat?
A cica ezzel nem érte be, heves nyávogás közepette indult meg a vörös lány felé, hogy annak lábához dörgölve magát emelje magasba hátsó fertályát. Egy pillanatra megállt, karmaival felkapaszkodott a navinés lábán, majd belemélyesztette kicsit karmait.
- Nyáu.Nyáuuu. NYáááuu.
Kétszer körbejárta őt, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is a helyiségből. A kis látogató nem ment messze, mert az ajtóból még visszadugta a fejét kicsit vernyákolni, mintha csak megköszönte volna a napi mókát.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. február 11. 00:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2015. február 19. 10:20 | Link

A fiú kényelmesen belesüpped a puha fotelba, egészen elengedi magát, amikor...
- ÖSSZEVARRJÁK? - kiált fel Erik előre hajolva, mire a társalgó minden szeme rászegeződik. - Bocsánat - vesz vissza a hangerőből rémesen bűnbánó arccal.
- Összevarrják? - ismétli ezúttal halkabban visszafordulva Annához, miután napirendre tért önnön udvariatlansága felett. - Mint a ruhákat?
A szája már készen áll a nevetésre, mert ez csak valami poén vagy vicces félreértés lehet. Ez nem lehetséges. Hogy egy állítólagosan fejlett embercsoport ilyen barbár módon kezelje a betegeit!?
Most Eriken van a felelés sora. Nem is értené a kérdést, ha előtte Anna nem hangsúlyozta volna ki, hogy a sebgyógyulás minden esetben lassú folyamat a mugliknál.
- Öhm... persze. Csak egy pálcaintés az egész - vakarja a fejét. - Lehet használni gyógynövényeket közvetlenül a sebeken, de a nem ilyen látható bajokra, mint a megfázás vagy a gyomorrontás például, lehet belőlük bájitalokat készíteni. Aztán ott vannak még az átkok okozta bajok, amiket nem olyan könnyű meggyógyítani, mert néha nehéz rájönni, mi okozta vagy mi az ellenszere.
Felidéződik benne az eset, amikor három napot ültek az öccse ágya fölött a falu vajákosa és néhány érdeklődő segíteni vágyó szomszéd, hogy kitalálják, hogyan tüntessék el a varázslópárbajban szerzett félresikerült rontás végtermékét: a kisfiú mellkasát és vállát borító narancsszín és bordó leveleket és hajtásokat.
- Aztán ott vannak még a nagyobb betegségek, mint a ragyaszóródás, a sárkányhimlő meg ilyenek, ezeket akár hetekbe is telik kikúrálni.
- Mi is használunk kötéseket néha - itt üres kezével a ferula varázslat pálcaintését imitálja -, de csak ha nagy a baj, és el kell vinni a beteget a gyógyítóig. A kis vágásokra, horzsolásokra, csonttörésekre nem kell semmi egyéb, csak néhány ige.
Újabb emlék rohanja meg.
- Hű, de ha eltűnnek a csontjaid! Na, azokat sokáig tart visszanöveszteni. - Megborzong a borzalmas bájital és a csontnövekedéssel járó nyilalló fájdalom gondolatára.
Anna meséje egy egészen más világot tár fel Erik előtt. A varrás csak egy dolog volt, de forró fémet öntsenek a sebbe? A mugli módszereket lelkes gyermeki kíváncsisággal fogadó varázsló már nem tudja, mit gondoljon. Összemosódik előtte a muglitörténelem-órán az ősemberekről látott kép a gyors személygépjárművek látványával, amelyet budapesti látogatásakor tapasztalt. Ez az egész nem áll össze.
- Csak... tényleg csak egy intés. És a seb begyógyul. Nem fogok semmiféle fémet használni, csak a pálcám.
Erik előveszi varázseszközét, és tudatában nem lévén ujjai között megbillegteti, mire néhány ezüstös csillag pattan ki a végéből, hogy pár pillanattal később eltűnjön. Egyszerűbb lenne megmutatni a dolgot, mint beszélni róla, mert láthatóan nem értik egymást. Mondjuk ő a sebforrasztás és patkolás művészetének bemutatóját szívesen kihagyná.
Felajánlja a dolgot, de közben türelmetlenségében még kérdezget, így elterelődik a bagolycsípésekről a szó. Erik meghallgathatja, hogy dolgoznak a mugli gyógyítók. Elgondolkodik, a varázslóknak van-e szemüvegük a csontok és belső betegségek meglátására. Nem tudja. De hogy azoknak a bizonyos orvosoknak még van mit fejlődnie ez után a varrás és összekapcsozás után, az biztos. Szegénykék.
- Vajon miért nem segítenek a varázslók a mugliknak, ha azok ennyire elmaradottak? - teszi fel a logikus kérdést. Ahonnan ő jött, mindenki utálja a muglikat, de az itt töltött idő alatt, a sok mugliszületésű és muglikedvelő varázsló között egy egészen más - és számára inkább szimpatikus - hozzáállással találkozott. Itt a Bagolykőn nem tűnik lehetetlen elgondolásnak, hogy varázslók dolgozzanak titokban a mugli ispotályokban.
Ezen folyik az eszmecsere, mígnem Anna veszi a bátorságot, hogy alávesse magát a felsőbb éves "műtétének".
- Naná - mosolyog a fiú, és addig nyugvó pálcáját most megint felemeli. - Levennéd ezeket a ragaszokat?
A kezébe veszi az egyik mancsot. A sebek környékén még maradt némi ragacsos dolog, azokat ujjával megpróbálja finoman ledörgölni Anna kézfejéről, de nem jár sikerrel, és nem szeretne belenyúlni a sebbe és fájdalmat okozni, ezért felhagy vele. Tulajdonképpen nem fogja zavarni a varázslásban. Inkább pálcája hegyét a sérült részhez közelíti, apró kacskaringós mintát rajzol vele a levegőbe, és mielőtt a sebhez érne, az már be is forr, mintha ott sem lett volna. Eztán kíváncsian felnéz, mit reagál a lány, jöhet-e a többi sérülés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. február 25. 23:20 | Link

Kiranella és a cica

Kedves ajándék fogadott tegnap az ágyamnál, egy cica volt. Mellette lévő levélből tudom, hogy Kira ajándékozott meg vele. Remélem időben írtam neki egy találkáról, hogy adjunk neki nevet. Részemről ez lenne a legjobb ötlet, névadás terén nem a legjobb ember vagyok. Karomban a cicával ballagok a levélben megjelölt hely, azaz a társalgó felé. Itt futottunk össze először, ez szerintem egy jó hely a névadáshoz is. Ahogy belépek, látom még nincs itt senki, hát valószínű én érkeztem korán, vagy jócskán megvárakoztattam és már rég elment? Mi van ha nem tudott eljönni?
Először is nyugi! Biztatom magam, majd leülök a kanapéra, a cicát simogatva és szememmel az ajtót figyelem. Érzem, ahogy a cica nyugodtan, lassan dorombolni kezd és enyhén mintha fészkelődne, kényelmet keresve magának.

- Remélem Kira hamar megjön és nem maradsz név nélkül, kis cicus.

Persze, mintha bármi választ várnék is tőle, kuncogom el magam a gondolattól. Ekkor nyújtózni kezd, mintha értené és várná, hogy milyen név is fogja őt illetni. Óvatosan körbesandít, majd fejét visszateszi az előző helyére, alszik tovább.
Remélem nem szúrtam el semmit! Hatalmasodik el rajtam a gondolat, mert hát lássuk be, az utóbbi időben eléggé sok dolgot hanyagoltam.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2015. február 25. 23:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 25. 23:37 | Link

Zoli és a cica

Sietek a társalgóba nagy örömmel, mert Zoli leveléből, kiderül, hogy tetszik az ajándék, amit neki adtam. Valahogy éreztem, hogy örülni fog neki. Törtem a fejem mi lenne jó név a kis cicusnak, de valahogy egyiket sem találtam elég jónak. Befordulok egy folyosón, nemsokára ott is vagyok. Egy pillanatra megtorpanok. Hoppá Csipet a vállamon kapaszkodik izgatottan. Vajon kijön, majd a cicussal? Mert, ha nem az én kis mókus barátom bizony elég sok galibát okoz, majd. Kicsit elgondolkodom a problémán, de aztán megnyugszom. Végül is a cica még kicsi, így talán nem lesz ebből gond. Nemsokára elérem a Társalgót. Mikor belépek meglátom Zolit a cicával.
-Szia Zoli! Látom már milyen jól összebarátkoztatok.
Kicsit közelebb lépek. Csipet a vállamon cserreg egy kicsit, de lapvetően jól tűri a helyzetet. Odalépek a cicához és új gazdijához és megsimizem a kis állat fejét.
-Olyan ennivalóak a kis fülei nem? Helyes cica vagy te.
Mivel Csipet féltékenyen ugrabugrálni kezd és a fülembe cserreg gyorsan hozzáteszem.
-Jól van neked is Csipet! Becs szó, enni valóak a kis mókus füleid!
Kicsit bírom még, aztán elnevetem magam, mikor a mókusom elégedetten visszahelyezkedik a vállamra. Állatokkal sokkal vidámabb az élet és ezt biztosan Zoli, is hamarosan meg fogja tapasztalni. Tényleg úgy látszik megszerette a kiscicát. Ez jó, mert kicsit aggódtam mit szól, majd, de úgy néz ki a lehető legjobban sült el a dolog.
-Kigondoltál már valami jó nevet neki?
Nézek kérdőn az új gazdira és nem várva, tovább állva, inkább leülök mellé.

Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 26. 12:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. február 28. 15:36 | Link

Kira és a cica


Annyira a cicával vagyok elfoglalva, hogy nem is veszem észre, hogy belép valaki. Hogy ki ez a valaki, észre se veszem, egészen addig míg kedves, barátságos és ismerős hangon nem köszön nekem. Felnézek rá, mosoly húzódik az arcomon, már a cicától. Még szélesebb a mosoly, mikor meglátom a kedves lányt.

- Szia Kira! Igen, jól összebarátkoztunk. Gyere ülj le ide.

Nevetem el magam, közben mutatva a szabad helyre. Szerencsére a cicát nem ejtem el, pedig közel jártam hozzá. Még jó, hogy éberen alszik, így meg bír kapaszkodni. Kezemmel gyorsan megfogom és vissza húzom, hogy ne essen le. Míg a cicával foglalkozik, azon töröm a fejem milyen név is illene ennek a csöppségnek. Aztán a mókus hangjára figyelek fel. Kira még vele is foglalkozik, majd felém intézi azt a kérdést, amire őszintén nincs válaszom.

- Igazándiból, nem találtam még neki megfelelő nevet. De arra gondoltam, hogy ha közösen találnánk ki neki, az sokkal jobb lenne. Vagy az se baj, ha te adsz neki nevet. Elvégre tőled kaptam.

Mosolygok a lányra, a mondat végére még egy kacsintást is engedek felé. Magamban nagyon remélem, hogy nem haragszik meg, azért sem, mert nem adtam a cicának nevet. Igazándiból tényleg jól esne, ha közösen találnánk neki nevet. Ez így volna a legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 28. 17:32 | Link

Zoli és a cica


Zoli láthatóan igazán jó hangulatban van. Mosolyog, így még jobban meggyőződök róla, hogy jó ötlet volt a cicus, igaz nem biztos, hogy ettől van csak jó kedve, de mindegy most szeretném ezt hinni. Rám kacsint úgyhogy szélesen elvigyorodok.  
-Igazából, azt hittem már el is nevezted, de szívesen segítek, ha szeretnéd, akkor adhatunk neki együtt nevet.
Mondom és azonnal megpróbálom felidézni az ismert macska neveket magamban.
Cirmi, Kormi, Garfield, Nyafi, Miák, Tgirs, ....
Igazából sok van, de vajon melyik illene a legjobban rá. Kicsit tűnődve nézem a macsekot. Kis hegyes fülei és élénk kék szemei vannak. Igazán nagyon aranyos és nyugodt, bár kíváncsian szemléli Csipetet, de nem vadássza le. Nem is olyan könnyű ez. Oldalra billentett fejjel szemlélem és megpróbálok egy nevet aggatni rá magamban, de valahogy egyik sem tűnik telitalálatnak és mivel Zoli cicája fontos, hogy neki is jó legyen.
-Hát...ööö...van egy pár tippem, de azért fontos lenne, hogy neked is tetsszen a név. Mondjuk fiú macska, úgyhogy ez szűkíti a nevek körét, de még így sok marad. Hm... mi is lenne a legjobb,... ami biztosan rád illik.
Nem is gondoltam rá eddig, hogy a név választás egy cicának ilyen nehéz feladat. Még egyszer megnézem, ahogy Zoli ölében nyújtózik és kis rózsaszín mancsaival dagonyáz maga alatt. Olyan édes, biztosan jó barátja lesz a gazdiának. Hirtelen bevillan egy név, ami illene a cicára nagyon is...sőt...Bár nem gyakori cica név, de neki talán pont jó lesz. Persze nem tudom Zolinak fog e tetszeni, de, ha nem kitalálunk másikat.
-Ahhoz mit szólnál, hogy Amikusz?
Nézek rá kicsit bátortalanul, mert tudom, hogy ez igazán nem gyakori cica név, de annyira illene rá.
-Tudod ez latinul azt jelenti barát. Azt gondoltam ez illene rá, de kereshetünk másik nevet is.
Teszem hozzá gyorsan és tényleg nem bánom, ha másik név mellett dönt. Kicsit megsimizem a cica fejecskéjét, de mivel Zoli ölében van gyorsan visszahúzom a kezemet, mikor kapcsolok és zavartan köhécslek. De ciki vagyok, jó ég!
-Öhm... szóval, akkor mi legyen?
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 1. 08:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 1. 18:24 | Link

Rozsos Annamária
Korrepetálás
Ruha

Negyedóra késéssel, a rohanástól kicsit fáradtan érkezek a társalgó ajtaja elé. Kicsit kifújom magam aztán eltökélt arkifejezéssel belépek az ajtón. Szerencsémre a Annamária sem érkezett még meg vagy már elment, amivel csak az én szenvedésemet nyújtotta meg. Hisz muszáj lesz korrepetálnom.
Körül nézek hátha láttok valamilyen cetlit ami arra utal, hogy még se kell korrepetálnom ma, de semmilyen papír fecnit nem találok.
Vállat vonva lerakom a könyveket és jegyzeteket amiket hoztam az asztalra, adok magamnak egy pohár vizet. Közben pedig azon gondolkodom, hogy mért pont ilyen hülye büntetést kellet kapnom, végül is nem csináltam semmi igazán rosszat. Leteszem az üres poharat és sóhajtva kézbe veszek egy könyvet és az ablak párkányhoz sétálok. Leveszem a dzsekim és az egyik fotelbe dobom. Aztán leülök az ablak párkányra. Kinézve az ablakon gyönyörű napos udvart pillantok meg, ez végkép elrontja a kedvem. Fintorogva fellapozom a tankönyvet egy random fejezetnél. "Rezervátumok" hirdeti a cím, hát ez se a nem a kedvenc témám, de mindegy ezen már nem akadok fen. Vettek egy utolsó vágyakozó pillantást az ajtóra, aztán kissé fanyalogva elkezdek olvasni.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 3. 19:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. március 1. 21:39 | Link

Állia Szipenni

Na, tessék. Így jár, aki nem okos, hajlamos begörcsölni, hajlamos mismásolni, de főleg nem okos. Hát akkor korrepetálást kell kérnie. És kapnia is. Olyantól, aki maga se jólelkűségből gondolt arra, hogy segít neki. Hogy mi lesz ebből, az majdnem biztosra megjósolható: kevés érdemi haszon és annál több nyüglődés.

Nem csoda, hogy a navinés se túl lelkesen lép be az ajtón. Bocs, hogy késtem, nem akartam jönni. Jó, tényleg sajnálja a késést, nem direkt volt és a korrepetítor számára se könnyíti meg a helyzetet, de az idő kifolyik a keze közül, és inkább mosott fogat kétszer, mint elindult volna, na.

 - Szia, ne haragudj, hogy késtem. - adatik tudtára minden jelenlévőnek, hogy akkor itt van végre. Nyá, a pokolba kívánja ezt az egészet, mert nyűg és mert szégyen és mert hülye, de mivel a másik is akar lenni mindenhol máshol, mint itt, ezen talán túlléphetnek.

Ugye, milyen naiv egy személet. Ki fogják csinálni egymást lassúsággal, türelmetlenséggel, morgással, és hangos könyvlapozgatással.

 - Akkor hol is kezdjük? - néz várakozóan a másikra, miután kényelembe helyezte magát, előkészített mindent és felkészítette magát egy pocsék és idegőrlő másfél órára. Jó esetben annyira, ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 3. 19:31 | Link

Rozsos Annamária

Már majd nem a fejezet és a türelmem végén járok amikor nyílik az ajtó és elpárolog minden reményem arra nézve, hogy ma még se korrepetálok. Flegma arccal nézek a belépő lányra, hangosan becsukom a tankönyvet amit olvastam. Majd mosoly erőltetek az arcomra és vissza köszönök.
-Szia.
Felmérem a belépő lányt és első ránézésre eldöntöm, hogy nem lesz könnyű ez a remélhetőleg másfél óránál nem hosszabb "közös tanulás". Lecsusszanok a párkányról és az asztalra teszem az eddig olvasott tankönyvet. Amíg én pakolok Annamária megkérdezi, hogy mivel kezdjük. Grimaszolok, hát még azt se tudja, hogy mit akar tanulni?! Hát ez nem lehet igaz...
Nyugalmat erről tettek magamra, hisz még lesz másfél órám idegeskedni. Most már mosoly nélkül fordulok vissza hozzá.
-Válasz, az asztalon vannak a tankönyvek amiket hoztam.
Töltők magamnak egy újabb pohár vizet és a dzsekimet arrébb rakva beleülök a fotelba. Várakozva nézek Annamáriára, hogy válasszon végre valamit és haladhassunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. március 3. 20:45 | Link

Állia Szipenni

Aztarohadt, azt mind? Ne már, most komolyan, ránéz a könyvekre, és fáradt lesz előre. Ránéz a lányra, és ideges és csalódott. Ó, gyerekek, hát ez így érdekes lesz.

 - Öhm.. kezdjük nagyon alap átváltoztatástannal, jó? - hogy miért? Mert azt tudja. Háhá. Na jó, volt a könyvtárban, és szépen, alaposan átnézte az elsős könyvét, meg még egy párat hozzá. A részleteket érti, viszont össze még nem álltak a dolgok, és ugye úgy nehéz lesz nem hogy vizsgázni, hanem rátanulni még a következő években. És akkor ez csak az elmélet volt, a gyakorlat.. ő mugli helyről jött, és volt már pálca a kezében korábban is, itt meg jónéhányszor, de mégis. Akárhányszor ránéz szegény pálcikára, muszáj visszafognia magát, mert ez gyújtósnak is kevés, ezzel varázsoljak? Ezzel változtassak át dolgokat? Előbb töröm el véletlenül, minthogy jussak vele valamire. Az átváltoztatástan elmélete meg szimplán röhejes. Egy komolyan vett mese, gondolja akkor, amikor felülkerekedik benne a mugli fele, és megkörnyékezi a megőrülés, mert olyankor a varázsvilág röhejesen szürreális helynek tűnik.

 - Neked biztos nagyon megy. - hm, akkor ez most hízelgés volt, vágyakozás, hogy ha neki is jól menne, vagy beszólás, hogy biztos jó vagy a tárgyból, ha egyszer ide küldtek hülyéket korrepetálni. Hát ezt döntse el a rellonos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 5. 18:44 | Link

Rozsos Annamária

Annamária arcán a könyvek láttán azonnal fáradság jelenik meg. Bár amikor rám néz az sem örömteli. Fáradtan sóhajtok. Remek meg se szólaltam még, de már zavarom, ez így marha kellemes lesz.
Nagy nehezen választ végre egy könyvet. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, szerencsére egy olyan tárgyat választott amit szeretek.
A hozzá fűzésétől viszont ez a mosoly azonnal eltűnik és helyette csalódottság jelenik meg. Kell egy perc amíg megemésztem, hogy a legegyszerűbb dolgokról indulunk. Türelmes arc kifejezést erőltetek az arcomra.
-Elmélettel kezdjük vagy gyakorlattal?
Kipréselek magamból egy bátorító mosolyt, közben pedig a pokolba kívánom a csajt. Amíg a választ várom lerakom az asztalra a poharam. Amikor újra elhelyezkedem. Annamária furcsa mód elkezd jó pofizni. Legalábbis én egyenlőre nem veszem beszólásnak. Bár eljátszom a gondolattal, hogy rajta mutatom be a gyakorlatot, de egyenlőre csak bólintok.
-Kösz.
Előveszem a pálcám és ördögi mosollyal a lányra irányítom. Aztán a kellő hatás elérése után a poharamra.
-Coloris mutatio viridis!
Fel állok oda sétálok a poharam hoz és végig húzom fölötte a pálcám.
-Galacius!
A zöld víz sikeres megfagyása után megfordulok és unottan a lányra nézek.
-Nos, akarsz még idegesíteni vagy eleget mutattam ahhoz, hogy meggondold magad?
Várok egy kicsit a reakciójára aztán a könyvemet felkapva vissza ülök a fotelba és fellapozom az első fejezetnél.
Felnézek a könyvből Annamária, hogy vajon ő is kinyitotta-e a könyvét vagy kérvényt vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. március 5. 19:20 | Link

Állia Szipenni

 - Nekem mindegy. - von vállat, mert tényleg mindegy neki. Egyik se megy. Na meg persze, ezzel a határozatlansággal még inkább felidegesítheti a másikat - várjál, nem azért van ő itt. Nem, azért, hogy tanuljon. Ugyan már, kit áltat, egyik se a maga öröméből van itt, az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy itt egymás idegeire mászás lesz korrepetálás helyett.

Ezt a másik demonstrálja is. Szépen ráirányítja a navinésre a pálcáját, amire az megrezzen, de jelen pillanatban nem bánná nagyon, ha indiai futóegérré változtatnák. Akár van olyan, akár nincs. Annak nem kell ilyenekkel veszkődnie, akkor az már gyöngyélet. Hogy esetleg nem futóegeret akarnak belőle csinálni, hanem apró darabokra szétátkozni - hát, végeredményben, ezer darabként se kell átv-t tanulni. Vállalja.

 - Szép volt. - jegyzi meg nyilvánvalóan minden elismerés nélkül. Jó, tényleg ügyes volt, és? Minden halmazállapot-változást örömmel fogadna jelen pillanatban, ha róla van szó; ha meg nem, akkor nem nagyon nyűgözi le a dolog. Inkább érjenek túl az első fejezeten. Igen, az elsőn. Hogy három hét múlva vizsga? Hát ez az.

 - Legyen a gyakorlat inkább. - válaszolja egyhangúan, persze miután alkalmi tanítója már leült és kinyitotta a könyvet. Mondjuk,ülve is lehet gyakorolni, de az nem jó, amennyi kedve van hozzá, előbb veri be a könyökét az asztalba, mint változtat át bármit is. Állva erre kisebb az esély. Úgyhogy szépen kinyitja a könyvét, előveszi a pálcáját, és annyi értelemmel néz a lányra, mint az egyszeri kiskutya, aki beütötte a fejét, és azóta egyszerűbb lett, mint a faék. Hát nem sokkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 7. 17:50 | Link

Rozsos Annamária

A türelem azonnal eltűnik az arcomról, amint meghallom a választ. Jeges tekintettel méregetem a velem szemben álló lányt. Már most szörnyen utálom a csajt, de egyenlőre nem mutatom ki. Rá nézek az órára és csalódottan veszem tudomásul, hogy még fél óra sem telt el.
A lány bókját hallgatva úgy döntök, hogy meg ijesztem, aztán bemutatok neki egy-két egyszerű varázslatot próba kép. Hát ha utána könnyeben haladunk.
A pálcámat elővéve Rellonoshoz illő mosollyal a lányra irányítom, de Annamária éppen, hogy csak megrezzen.
Magamban vállat vonva bemutatok két egyszerű varázslatot. Majd a könyvemmel vissza ülök a fotelba és ránézek a lányra.
Elégedetten veszem tudomásul, hogy a lány szerencsére nem az elmélet mellet dönt végül.
Belepillantok a könyve. Mit is kéne most tanítanom? Pár perc lapozgatás után megtalálom a kereset fejezetet és örömmel veszem tudomásul, hogy pont az kell tanítanom amit bemutattam.
Mosolyogva a lány mögött lévő poharakra mutatok.
-Tölts meg egy poharat vizel és próbáld meg azt amit én csináltam.
Becsukom a kezemben tartott könyvet és várakozva nézek Annamáriára. Szerintem nem kértem sokat, végül is nem várom el, hogy megtudja csinálni. Hisz akkor nem szenvednénk most itt, ha képes lenne rá. Én szimplán csak felakarom mérni mit tud, de azért reménykedem benne, hogy legalább az egyik varázslat sikerülni fog neki és akkor csak a másikat kell megtanítanom neki. Amivel le is tudnám a korrepetálást....
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 7. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 7. 19:57 | Link



Igyekszem elmagyarázni, hogyan is működik nálunk, azaz a nem varázslóknál a gyógyítás. Pillanatnyilag nem tudom, hová is tartozom éppen, de azért még ezt ismerem. Egészen eddig azt hittem, hogy messzire jutott a gyógyítás, ami a varázslatmentes formáját illeti, erre Erik mégis úgy mered rám, mintha legalább egy horrorfilm tartalmát mesélném neki a lehető legszemléletesebben. Ennyire nem tűnik humánusnak az orvoslás? Pedig az. Még fel is kiált első alkalommal, aztán csendesebben ismétli meg a kérdést, és azt sem tudom, bólogassak-e vagy a fejem rázzam.
- Olyasmi, de azért nem olyan vészes, mint amilyennek hangzik. Adnak rá érzéstelenítést. Vagy legalábbis én kaptam - válaszolom, igyekezve megnyugtatni, hogy azért mégsem olyan barbár ez a módszer, hogy csak úgy nekiáll valaki és előkapva a varrókészletét pillanatok alatt összefércel. Érdeklődve hallgatom aztán a válaszát és még a számat is sikerül eltátani. Pálcaintéssel sebgyógyítás? Ez olyan fantasztikus filmbe illő valami, nehéz elhinni, hogy valóság is lehet. Szemöldököm felhúzva bámulok rá kissé hitetlenkedve, és még enyhén meg is rázom a fejem.
- Az komoly? Ilyen sokat tud egy pálca? - pislogok rá, mert számomra tényleg hihetetlen. Mindössze olyasféléről olvastam, mint az az y alakú vízfakasztó vagy forráskereső, vagy fene tudja micsoda, de ilyen csodapálcáról még sehol. Akkor bizonyára nekem is ilyet kellene vásárolni minél hamarabb, csak mert erősen javallták, hogy szerezzem be.
- A bájitalok meg olyanok, mint a tea? Vagy inkább mint a Macbeth-ben... hogy békaláb meg denevérszárny meg minden ilyen izé megy bele? - húzom el a szám kicsit undorodva, mert olyat aztán sose innék meg, gyógyíthatja még a rákot is felőlem. A betegségek hallatán megint sikerül eltátani a szám közben. Sárkányhimlő? Az olyasmi lehet, mint a démonhimlő abban a könyvben? Vagy mi? Nem szólok közbe inkább, már így is millió kérdésem volt, ami fontosabb, úgyhogy elraktározom a fogalmat, képzeletben csillagot rajzolva mellé, hogy ennek is utána kellene olvasni.
- Csontnövesztő? - most esik csak le igazán az állam, még bólogatni is elfelejtek, hogy értem. Ezt kivételesen még nem is értem. Mi az, hogy csontok nőnek és... elveszve pislogok Erikre, hátha megmagyarázza, hogy megy ez.
- Ez fura - jelentem ki, mintha nem lenne eddig is nyilvánvaló, hogy mennyire fura nekem az, amit ő mond, és neki az, amit én mondok.
- Fémet azért már szerintem csak nagyon végszükség esetén használnak nálunk is, ha nincs más, de ez... hajj, megmutatod inkább? Nehéz elhinni, amíg nem látom - vallom be, elvégre tényleg ott motoszkál bennem a kétely, hogy ez bizony lehetetlen, miközben ő olyan segítőkészen magyaráz. Nem hinném, hogy csak kitalálja mindezt.
- Nem tudom. De azt olvastam tegnap egy könyvben, hogy nem varázslók előtt tilos varázsolni. Az úgy van? És egyébként meg nem annyira vészes, mert tényleg érzéstelenítenek, meg van altató meg mindenféle és nem is érzed a fájdalmat olyankor - igyekszem védeni azt, amit ismerek, bár tekintve, hogy mit mesél, tényleg elmaradottnak hat a varázslatmentes gyógyítás. Tényleg, miért is nem segítenek akkor a varázslók, ha nekik annyival egyszerűbb sok dolog? Hirtelen nem értem én sem. Még mindig hitetlenkedve pillantok rá, de azért kérésére leszedegetem a ragtapaszokat, hagyom, hogy megpróbálja eltüntetni a maradék ragacsot, bár nem sok sikerrel jár. Majd leszedem meleg vízzel, ha visszaérek a szobáig, nem gond. Inkább kíváncsian, izgatottan várom, mit is mutat, és láss csodát, kacskaringós mintát rajzol, majd eltűnik a seb. Másik kezemmel meg is dörzsölöm a szemem, aztán magam elé tartom a kezem, hogy közelebbről is megszemléljem. Tényleg sehol a seb, pedig még ott volt az előbb.
- Ez... ez... eszméletlen. Tanítják itt az iskolában is, hogy hogy lehet ilyet? Hűű... komolyan, tényleg, köszönöm - nem szoktam ilyen lelkes lenni, mosolyogni se nagyon, legalábbis úgy őszintén, de most Erik kiérdemel egy hálás majdnem-mosolyt, és nem győzöm megköszönni, hogy éppen megszabadított egy sebtől.
- Van amúgy bármi más kommunikációs eszköz, mint bagoly? Azt hiszem, kicsit megszorítottam, azért csípett meg, de nem értek hozzájuk - reménykedve kérdezem meg, hátha tud ebben is segíteni. Úgy tűnik, a legjobb embert sikerült kifognom, hogy meséljen a varázsvilágról, hiszen úgy tűnik, minden részletét ismeri.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. március 8. 00:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2015. március 7. 23:47 | Link

Annyi információ áramlik közöttük néhány perc alatt, hogy egy könyvet meg lehetne tölteni vele.
Anna próbál felsorolni néhány enyhítő körülményt, de Erik szemében nem lesz kedvezőbb a mugli orvoslás attól, hogy a muglik nem érzik, amikor éppen összefércelik őket, mint egy lyukas zoknit.
A fiú cserébe elmeséli, hogy igen, a bájitalokba néha varázstalan vagy varázslények testrészei is belekerülnek, ezért elképzelhető, hogy valamibe denevérszárny kell, bár maga még sosem készített ilyen bájitalt. Mondjuk még csak ötödéves, és csak a kötelező bájitaltanulmányokat tette le, mert annyira nem érdekli ez az ágazat. Hogy a "Mahbet" mi lehet, arról fogalma sincs, de nem tűnik fontosnak a dolog. Talán egy ispotály vagy egy könyv, de ez a kis hiányosság nem zavarta meg a beszélgetésüket.
A lány jól értesült volt a titokvédelmi törtvényt illetően, végül arra jutottak, hogy furcsa lenne a mugliknak, ha néha egy-egy sérülés, aminek a gyógyulása heteket, hónapokat vesz igénybe, ripsz-ropsz megjavulna, talán ezért nem segítenek a mágusok a varázstalanokon.
Eztán bemutató következett. Na nem, szerencsére Anna nem végzett valami civilizálatlan szertartást Erik előző kviddicsmeccsen elszenvedett felkari zúzódásán (ami csak azért nem lett rögtön eltüntetve, mert gazdája öntudatosan viselte), hanem a fiú gyógyította be a gólya frissen szerzett sebeit. Nem volt jellemző rá ez az érzés, mégis büszkeséggel töltötte el Eriket, hogy így lenyűgözte a lányt ezzel a végtelenül egyszerű varázslattal, kicsit ki is húzta magát ültében, közben pedig széles, kedves mosollyal fogadta a hálálkodást.
- Talán sötét varázslatok kivédésén előfordul gyógyító bűbáj, nem emlékszem - próbál visszagondolni tavalyi és idei óráira, közben a homloka összeráncolódik, de hiába. - De ha megvan az alapfokú mágikus bizonyítványod, tanulhatsz gyógyítós tantárgyakat mestertanonc korodban.
Ha Erik bőbeszédűbb lenne, elmesélné ezen a ponton azt is, hogy ő is gondolkodott ezen a szakmán, de aztán úgy döntött, nincs akkora tehetsége hozzá, nem ez a hivatása. Így csak hallgat, ameddig újabb kérdés nem érkezik hozzá.
- A kastélyon belül megbűvölhetsz például papírmadarakat, hogy repüljenek a címzetthez. Ha nem titkos, mert könnyű őket elfogni - sorol alternatívákat a bagolyhasználatra. - Ha pedig valaki távolinak akarsz üzenni, akkor a faluban megtalálhatod a... - elakad a szava - beszélő...
- ilyen kis fogantyú...  - kezével úgy csinál, mintha valamit a füléhez fogna, így próbálja Anna értésére adni, mire gondol. Látott már embereket használni azt a szerkezetet, de nem tudta, pontosan hogy működik, ezért csak veszett kíváncsiságát ügyetlenül elrejtve kerülgette a falubeli piros fülkét, sosem próbálta még ki.
- Szívesen tanítok neked valamilyen varázslatot, ha szeretnéd. Te pedig megmutathatnád nekem a... - kezével újra a füléhez emeli a képzeletbeli telefont.
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2015. április 17. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. március 9. 03:18 | Link

Állia Szipenni

Tölts meg egy poharat vízzel. Hm. Oké, az még megy. Ugye?

De, megy, miután pár másodperc után beugrik végre a varázsige. Rettenet ez a lány. Hétköznap jobban megy a varázslás, már persze akkor, amikor minden kötél szakad, és muszáj használnia a pálcáját. Mivel akkor muszáj, ezért tudja is használni. Egy rosszul teljesítő elsőshöz megfelelően viszont nem túl sok mindent képes vele csinálni. Ő inkább kézzel pakolgat meg mosogat meg öntöz meg ilyesmi. Nehéz dolog a beilleszkedés, pedig már túl vagyunk a jaj, de rossz nekem egy ekkora hodályban-fázison.

 - Aguamenti! - szól és csinálja a pálcamozdulatot és körülbelül három cseppnyi vizet elő is varázsol. Nem a pohárba, szigorúan, de ez most nem direkt volt, szimplán elnézte. Ő már fel se veszi az ügyetlenségét, minden nap előfordul, most is csak feltörli az asztalról a vizet a ruhaujját használva.

És megpróbálja még egyszer. Immáron két csepp víz után apad el a forrás. Valami rettentő töketlen módon néz a lányra, hogy akkor most tessék elmagyarázni, miért nem sikerül. Főleg, hogy időnként össze szokta hozni a bűbájt. Máskor viszont nem, tehát egy alapos rávezetésnek azért tudná hasznát látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. március 11. 13:44 | Link

Kira és a Cica

Hallgatom a kedves lányt, közben magamban végigpörgetem az összes általam ismert macskanevet. Hm, egyik se igazán rá illő erre a macskára.

- Nehezebb mint hittem! Nekem bármilyen javaslat jól jön. - Mondom neki, eltöprengve. Utolsó mondatom mosolyogva intézem felé. - Hisz tudod, az is segít!

Nevetem el magam. majd megsimogatom a cicát, aki kedves dorombolással jelzi, mennyire jól esik neki. Közben Hallgatom a lányt, mikor egy nevet javasol. Amikusz!

- Amikusz.

Mondom utána, gondolkodva. Barátkozom a névvel és "ízlelgetem" kicsit. Kira még hozzá teszi a jelentést. Ettől felcsillan a szemem. Csodálatos neve van a Cicának, nyugtázom magamban.

- Tökéletes! - Majdnem kiáltom, kicsit megijesztve a cicát, Kirát és a mókusát. - A cica neve Amikusz! Köszönöm Kira!

Hálásan mosolygok, majd Amikuszt letéve megölelem a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 11. 20:49 | Link

Zoli és a cica


Kili kicsit elgondolkodni látszik, ezért csendesen figyelem, ahogyan átgondolja jó lesz e, a név kis kedvencének. Aztán olyan hirtelen kiált fel, hogy egy kicsit bele is rázkódok meglepetésemben, Csipet pedig jól irányzottan a kanapé támlájára ugrik. De egy pillanattal utána már újra mosolyogva figyelem, mert úgy látszik nagyon tetszik neki a név és ettől olyan lelkes.

-Szívesen, tényleg örülök, hogy így tetszik a név.

Kili megölel, így egy picit zavarba is jövök ettől, de mivel ennyire lelkes, hát legyen. A baráti ölelés után kénytelen vagyok Csipetet is megnyugtatni, mert cserregve adja a tudtomra, hogy ő még nem nyugodt. Kibontakozom gyorsan az ölelésből és egyik kezemmel végig simítok csipet vörös kis bundáján.

-Jól van na, nyugodj meg, látod Amikusz is nyugodt.

Így kimondva még jobban hangzik a név. Örülök, hogy ilyen hamar sikerült.

-És van már helye? Úgy értem kis alvókosara, meg tálja meg ilyesmik? Ha nincs akkor segítek beszerezni, ha akarod.

Biztatóan nézek rá, mert vásárolni nagyon szeretek, így ha segítségre van szüksége, akkor biztosan számíthat rám.

-Különben mi történt veled a bál óta? Nagyon örültem, hogy végül mégsem vettem hiába fel azt a ruhát.

Hálásan mosolygok rá és közben a szememmel keresem Amikuszt, hogy megnézzem mit csinál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 21. 06:12 | Link



Annyi a frissen tudomásomra jutó adat, hogy csak győzzem kapkodni a fejem és mindenre odafigyelni. Menten bele fogok zavarodni, már így is kezdem elveszíteni a fonalat. Igyekszem mindent megjegyezni, de ez rengeteg, úgyhogy egy adott ponton arra a döntésre jutok, a papír emlékezőtehetsége túlszárnyalja az enyémet és kénytelen vagyok igénybe venni. Egy pillanatra feltartom a kezem, hogy akkor most szünetet kérek, és gyorsan előhorgászom a táskámból a magammal hozott jegyzetfüzet egyikét. Kihúzom a lapokat összefogó spirálból a tollamat és őrült sebességgel kezdem lejegyezni a hallott dolgokat. Kissé csúnya a végeredmény, pedig általában szépen írok, de most ez is megteszi, a lényeg, hogy ne felejtsek el semmit.
- Sötét varázslatok kivédése? Láttam már az órarendben, de az pontosan mit takar amúgy, ha megkérdezhetem? Vannak egyáltalán nem sötét varázslatok is? Lehet, hogy épp oltári nagy marhaságot kérdezek, de fehér mágiáról futólag már hallottam, meg feketéről... vagy így van ez egyáltalán? - pislogok rá tanácstalanul és pillanatnyilag a tollam kupakját kezdem rágcsálni. Ez se szép szokás, de még mindig jobb, mintha a körmömet rágnám éppen, úgy vélem.
- Mestertanonc? Ühm, messze vagyok én még attól, de azért ezt megjegyzem. Köszi - és már firkantom is fel a lap sarkára legfelül egy csillaggal egyetemben, hogy majd utána kellene nézni az egész mesternanonci izémizének, még akkor is, ha bőven ráérek ötödév végéig. Nagyon gyorsan húzom alá, annyira, hogy nem is lesz egyenes a vonal, hanem elcsúszik szépen ferdén felfele és egy részét át is húzom az utolsó szónak egyúttal, de nem tehetek róla, hogy önkéntelenül kapom fel a fejem a kommunikációs lehetőségek tárgyalásával egyidejűleg. Beszélőke? Telefonra gondol? Van telefon? Meglepetten pislogok, majd még egy félmosolyt is sikerül elővarázsolni hirtelen támadó örömömben. Nem azért, mert nagyon lenne akit hívogatnom, de ha lenne, akkor megvan, honnan lehet. Nagyszerű, de komolyan.
- A telefonra gondolsz? Nem láttam, amikor jöttem, de az csak jó, ha van és még működik is. Ez a... - ismét a táskámba nyúlok motyogva közben az orrom alá, és jobb, ha nem érti, mert morgok éppen kelletlenül, közben meg előszedem a telefonomat is. Ócskának mondható, régi példány, de otthon még működőképes volt. Sőt, a vonaton is. Itt egyáltalán nem fog jelet. Bekapcsolom, de most sincs változás.
- Szóval ez a vacak itt nem használható, de ha van, ami működik, szívesen segítek. Viszont... azokhoz a varázslatokhoz pálca is szükségeltetik? Csak mert... kaptam egy listát, hogy mit kellene beszereznem, de még nem sikerült. A könyvtárból levadásztam egyébként pár könyvet, de... nem mintha béna lennék, csak kíváncsi vagyok, hogy el lehet őket nagyon rontani? - érdeklődöm a biztonság kedvéért, mert ha ez is olyan, mint a kémia, hogy egyetlen kis hibával felrobbantható a labor, hát nem biztos, hogy neki merek vágni egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 26. 16:41 | Link

Rozsos Annamária

A kérésemet sikerül felfognia Annamáriának, de a pohár elővételénél nem jut tovább hosszú percekig.
Lemondó tekintettel nézem, ahogy gondolkodik. Hát igen, rosszabb diákot nem is kaphattam volna. A pálcám végével lassan ütemesen elkezdek dobolni a könyvön, közben pedig megfogadom, hogy nem kerülök több ilyen hülye helyzetbe.
Felcsillan a szemem amikor végre sikerül vizet fakasztani a pálcából, majd ugyan ilyen gyorsan tűnik is el látva, hogy három csepp után abba marad a víz folyás.
Majd ugyan így még egyszer.
Ránézek az órára és majd nem sírva fakadok, hát ez nem lehet. Még csak fél óra telt el, én pedig már most sikítani tudnék a lánytól.
Gondterhelten beletúrok a hajamba, na most mi csináljak?
Sóhajtva intek a pálcámmal az egyik pohár felé.
-Invito pohár!
Miután a kezembe száll a pohár, flegma arckifejezéssel nézek Annamáriára.
-Figyelj megmutatom, hogy kell.
Lassan megcsinálom a pálca mozdulatot, hogy a lány jól lássa. (Attól függetlenül, hogy ez ment neki.) Közben pedig szépen hangsúlyozva elmondom a varázslatot.
-Aguamenti!
Félig megtöltöm a poharat, aztán hagyom elállni a vizet. Feljebb emelem a poharat és várakozva pillantok a lányra.
-Nos, szerinted nálad mivel van gond?
Közben pedig magamban imádkozom az összes hirtelen eszembe jutó istenhez, hogy mindent értsen és most már sikerüljön neki ez az egyszerű varázslat, ami a tanításom végét jelentené.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 26. 16:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. március 27. 22:07 | Link

Állia Szipenni

 - Öh... fogalmam sincs..? - néz kérdően és meglehetősen sandán a lányra, és persze rögtön ez az első mondat, amit csípőből kimond. Csak utána kezdi el számba venni, mi is a különbség a kettejük varázslata között. Hát, ahogy látja, a kézmozdulata jó. Erre mindig igyekszik ügyelni, mert frászt tud kapni ettől a mágusvilágos abszurditástól, hogy nem mindegy, hogyan mozgatod a faágat a kezedben. Vagy várjál, az az abszurdabb, hogy kimondasz egy szót, és a faágadból víz jön ki? Néha kicsit sírni szeretne, annyira szürreális ez az egész. Most is tudna használni egy kis pityergést, mert ez az este fogcsikorgatóan el lett rontva valahol. De ő képes felnőttként viselkedni, gondolja ő, és a felnőttként való viselkedés azt jelenti, hogy összeszedettek és kiegyensúlyozottak vagyunk, és tudjuk, mit kell tenni. Gondolja ő.

 - Nem, továbbra se tudom. - adja fel nyugodt hangon a hiábavaló próbálkozást, hogy rájöjjön, mit ront el rendszeresen. Ez, kérlek, elmélet és gondolkodást kíván, és attól mentse meg az Isten. Ő a gyakorlat híve. Pontosabban annak a híve, hogy egyszer csak sikerül, csak ne kelljen gondolkodni. Ennek szellemében nagy bátran megpróbálja még egyszer.

 - Aguamenti! - szól, és csuklót forgat, és lám. Nem, tényleg, ezt érdemes megnézni. Először csak csöpög, majd olyan, mint amikor beindul a csap, egyre sűrűbben csöpög, végül csordogál, végül újra csöpög, és ennyi volt. De legalább félig megtelt az a pohár, amit maga elé rakott, ha már az előzőt elhappolták előle. A tekintete szimplán csak annyit mond, hogy hát ez meg mi volt. Ja, meg annyit is, hogy végeredményben ha elmagyaráztad, el is mehetünk, mert máshol azért szívesebben lenne. Esetleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. április 7. 11:49 | Link

Rozsos Annamária

Rosszabb választ nem is kaphattam volna, de némi remény csillan meg a tekintetemben látva, hogy Annamária egy kicsit gondolkozik utána.
Bátorító szándékkal nézek rá, hát ha ez segít.
-Gondolkozz.
Amíg ő gondolkodik én a táskámba teszem a kezemben tartott könyvet. A többit pedig egy egyszerű varázslattal bele reptetem. Közben pedig félszemmel a diákomat figyelem, aki abba hagyja a gondolkozást és feladja a hiba keresést, ezzel pedig engem nem kicsit sikerül felmérgesítenie.
Aminek következtében az egyik tankönyv rossz irányba megy és a táskám belseje helyet Annamáriát célozza meg.
Akinek furcsa mód éppen jól sikerül a varázslat és félig megtölti a poharat, de tovább nem jut, mert eltalálja a könyv.
Sóhajtok, ekkora pechet. Magamhoz hívom a könyvet.
-Invito könyv!
Majd gyorsan a táskámba ejtem a könyvet. Közben pedig érzelem mentes hangom bocsánatot kérek.
-Bocs.
A félig megtelt pohárra pillantok aztán a lányra.
-Ez jó volt. Gyakorolj sokat és koncentrálj jobban, akkor menni fog.
Ezzel úgy érzem letudtam a tanítást és távozhatok. Felkapom a táskám, megkeresem a dzsekim.
Búcsúzólul még vissza nézek Annamáriára az ajtóból és mosolyt erről tettek az arcomra.
-Sok sikert a vizsgákhoz elsős.
Félig kilépve az ajtón még elköszönök.
-Szia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zabos Annus
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. április 7. 12:52 | Link

Állia Szipenni
zárás

És akkor egy könyv repül neki. Felháborodottan felkiált, és örül, hogy nem dobol, mert akkor a tanára széket hajigálna felé, mindegy is. Kikéri magának, és éppen kikérné hangosan is, mikor bocsánatot kérnek, és ja, hogy időközben a másik már össze is pakolt? Teljesen meg tudja érteni, ő is menne már.

 - Jó'van. - morogja a könyv becsapódási helyét dörzsölgetve, nem jókedvűen. Arra csak futólag gondol, hogy bosszúból ő szimplán hozzávágja a másikhoz a saját tankönyvét, mert egyrészt esélye sincs, másrészt meg annál hamarabb mehetnek, ha nem csinál teljesen értelmetlen jelenetet. Nagyon durcásan nézve ő is pakolni kezd, és csak futólag pislant fel, mikor elköszönnek tőle. Jó lesz ide a morgás megint, úgyhogy morog valami nem kedveset a bajsza alatt.

 - Elsős. Minek nevekkel vacakolni, mi? - horkan fel aztán az ajtóban megint, mert ennél még a kutyát is szebben szólítják, aztán nagy elánnal becsapja az ajtót maga mögött, és eltrampol a házáig. Hát ez az este pont annyit ért, mintha nullával osztanánk. Teljesen felesleges volt, csak rontott a helyzeten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Telepi Merkovszky Brandon
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. április 7. 20:19 | Link

Cat és Alina

Régóta szeretnék beszélni Cattel valamiről. Valamiről, ami talán az egész életemet megváltoztatja.
De neeeem, Alinának itt kell lennie! És még azt is mondja, hogy kóstolhatom. Pedig rellonos, a rellonosok pedig köztudottan keserűek. a levitások sótlanok, a navinések cukorból vannak (legalább is abból következtetve, hogy mennyi édességet esznek) az eridonosok pedig... csípnek.
Elszórakoztatom magam a hydromágiával, Alina pedig természetesen beszól.
- Nem tudom miért nem fogadod el tőlem, de te tudod. - semmi viccelődés nincs benne, kezd zavarni egy kicsit.
hallgatom, ahogy próbál elfoglaltnak tűnni, ujjaim a kanapé szélén zongoráznak.
- Igen, mondhatjuk, hogy én vagyok. Van pár érdekes, de majd elolvassátok az Edictumot, és megtudjátok.
Ebben a pillanatban, egy naaagyon aranyos kiscica sétál be a terembe aprókat nyávogva. Jézusom, de aranyos! Már nyúlnék érte, amikor a kandúr Alina mellkasának csapódik, hátrébb lökve a lányt. Alig bírom elfojtani feltörő nevetésen  a jelenetet, de ez még nem minden!
Az égő fák roppannak egyet, karmazsin szikrákat szórnak szét maguk körül... A közelükben lévő Alina felsője lángra lobban, addigra a cica már Cat mellett áll, ugrásra készen. Nem valami jó érzés, ha egy macska a karmaival kapaszkodik beléd, ez személyes tapasztalat... De akkor is... Cicaaaaaaaaaaaaaaaa!
Utána ugrok, ölembe veszem, és elkezdem simogatni a bundáját.
- Jaj, de kis cukorfalat vagy! - mondom neki észre sem véve a sikítozó Catet és a lángoló Alinát. Mikor leesik, hogy a fény és hőforrás történetesen az egyik "barátom" Oda se nézve küldök felé egy vízlabdát. Nos, vagy a kezét, vagy a lábát találta el, de ez bizony sikertelen volt... Na mindegy, cicaaaaa!!!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Ipari KitKat
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 7. 21:10 | Link

Lina és Bran


Ahogyan arra számítottam is, a puszim után Lina egyből fintorogni meg nyafogni kezdett. Már megszoktam. De biztos vagyok benne, hogy mélyen, a szívében szereti, csak az „imidzse” miatt nem akarta bevallani. Engem ugyan nem tévesztesz meg, barátnőm!
A modorához tartozott a csipkelődés is, így én csak ültem csendben, kissé csalódottan és ingerülten, és hallgattam a rövid szócsatát.
- Akkor mit szólnátok, ha elmennénk holnap délután? Aztán még körbe is nézhetünk a boltokban. – Dobtam fel az ötletet, addig is megszakítva a szópárbajt.
- Az elsők között leszek, akik elolvassák! – Ígértem meg Brannek. – Tuti, hogy a tiéd lesz a legeslegjobb cikk! – Néztem fel rá mosolyogva.
Ezután kábé fél másodperccel egy irtó édes cicus lépkedett be nagy nyávogások közepette a társalgóba. Indultam is, hogy megsimizzem a kis buksiját, de az állatka meg sem állt Alináig, vagyis inkább Katy mellkasáig, hogy pontos legyek. A váratlan meglepetésnek köszönhetően a lány hátrébb lökődött a fotelban, közelebb kerülve a kandallóhoz. Ekkora valami durrant egyet, mint valami bomba, majd szikrázni kezdett. Az apró szikrák, akár az eső, röpködtek mindenfelé. Egy nagyobb Alina pulcsijára pattant, és az anyag kigyulladt.
A jelenetet figyelve már csak azt vettem észre, hogy a macskusz a lábamhoz dörgölőzött, majd hátsóját a magasba emelte. A következő pillanatban szúró fájdalmat éreztem, ahogy a macska belém mélyesztette az éles karmait.
- Áúcs, jaj, ne, szép cicus, jó cicus, kérlek, ne karmolj! – Szóltam hozzá könyörgő hangon, mire a cirmos elengedett.
- Úristen Alina, ugye jól vagy? – Kiáltottam oda Katynek, aki még mindig lángokban állt. Szó szerint. Már közeledtem is felé, mikor Bran végre aktivizálta magát, és egy vízgolyót küldött a lány lábára. Hát, azzal nem sokat segített szegény barátunknak, de az istenért le nem vette volna a szemét a cicáról. Jellemző. Bran odavan a cicákért, örülök is, hogy állatbarát, de akkor is. Linával mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. április 7. 21:41 | Link

Cat és Bran

- Izgatottan várom már, hogy olvashassam - biztosítottam Brandont egy apró biccentés kíséretében, ezúttal mindenféle gúny nélkül. Mert bár mindig is tudtam, hogy a mi Brandonunk egy vérbeli kis pletykafészek, de eddig még csak nem is sejtettem, hogy írni is tud, így hát azért elég kíváncsivá tett.
A Brannel kialakult kisebb szájkaraténkat és az azt követő programlehetőségekkel való dobálózást egy elég nagy termetű macska zavarta meg, ami a hatalmas faajtón bevágtázva egyenesen nekem rontott, mire reflexszerű mozdulatokat hajtottam végre, ami ebben az esetben ész nélküli csapkodás volt a cica irányába. Ám ez a fajta védekezés nem igazán vált be, ugyanis a következő pillanatban az állat a kandalló felé lökött. Épphogy sikerült felfognom, hogy az alkaromon hatalmas vércsík jelent meg - a fenevad hatalmas karmainak köszönhetően, ami másodpercről másodpercre egyre több és egyre élénkebb színű vérrel telt meg -, hangos reccsenésre kaptam fel a fejem, mire ijedten pördültem meg a tengelyem körül. Rosszat sejtettem, a gyanúm pedig be is igazolódott: a fura hang a kandalló irányából jött, ahonnan a hevesen pattogó fadarabok egyikéből egy hatalmas szikra a feltűrt ujjú pulóveremre pattant, ami abban a minutumban meg is gyulladt.
- Forró, forró, forró! - visongtam toporzékolva, majd teljes elkeseredettségemben fújni kezdtem a könyökömön feszülő pulcsim anyagát, hátha elalszik a tűz, de ez természetesen teljes mértékben haszontalan volt. A fájdalom hirtelen mart a testem lángoló részébe, mire kissé könnybe lábadt szemekkel Brandon tekintetét kerestem. Kedvenc kis hydromágusunk mindenféle pánik jelei nélkül, halál nyugodtan üldögélt továbbra is a kanapén, az ölében a gyilkos döggel, amit gügyögve simogatott. Hirtelen elfeledkeztem a könyökömbe nyilalló fájdalomról, és dühtől itatott hangon üvöltöttem rá.
- A rohadt életbe, Brandon!
A fiú unottan megemelte a karját és nemtörődöm stílusban felém lövellt egy vízből formált golyót, ami bár kedves gesztusnak is elment volna, csakhogy miután a vízlabda a lábamon csattant szét és ezáltal továbbra is lángba borult pulóverrel toporzékoltam a kandalló előtt, teljesen higgadtan simogatta tovább a térdén csücsülő kis szörnyeteget.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? - kiáltottam rá sírós hangon Catre, aki mindig rosszkor mond (ez esetben kérdez) rosszat, de aztán remegő ajkakkal bocsánatot kértem tőle a heves reakciómért és biztosítottam róla, hogy jól vagyok. Egyelőre legalábbis.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. április 7. 22:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2015. április 17. 14:33 | Link

Erik némileg zavarban érzi magát, hogy leírják, amit mond. Szabadkozva meg is jegyzi, hogy ő nem tanár, és egy profi sokkal jobban és bővebben is elő tudná adni, hogy megy ez varázslóéknál. Másfelől az ötlet a jegyzetelésre nem utolsó. Erik agya olyan, mint a kiselefánté, viszont nagyon lassan is ír emellett, ezért az első gondolatát elvetve inkább mégsem követi Anna példáját, hanem egyszerűen felfekszik a muglimese folyamára, és szívja magába belőle, amit csak tud.
A lány még nem találkozott a sötét varázslatok kivédésével, hát elmondja neki, amit arról a tárgyról tud, illetve meghökkenve, először szavakat sem találva magyarázza, hogy dehogyis sötét minden varázslat. Rögtön felhozza példának a sebgyógyítást. Azt csak nem lehet fekete mágiának titulálni!
Beszélgetnek egy kicsit a fehér és fekete mágiáról és arról, hogy tényleg nehéz olykor különbséget tenni, hiszen csak az ember kreativitása szab annak határt, egy varázslatot hogyan használjon jó vagy rossz célra.
Ezután, az üzenetküldési lehetőségeket firtatva lehullik a lepel Erik számára a fogantyú alakú szerszámot tartalmazó beszélő dobozról: telefon! A lány átad neki egy a faluban láthatóhoz semmiképp sem hasonlatos tárgyat, és azt állítja, ez is ugyanúgy telefon, mint a másik. A felsőbb éves fel nem foghatja, milyen sokféle alakú, méretű és színű telefonok lehetségesek. Van akár puffskeinszerű is, vagy olyan, amelyik virágot mintáz? Biztosan...
Egy kis félreértés után (Erik nem fogta fel, ugyan hogyan ronthatná az ember akaratlanul a könyveket) biztosítja még a gólyát, hogy igen, bár pálca szükséges a varázslatokhoz, és könnyű őket elfuserálni is, de mindent az alapoktól fognak kezdeni az iskolában, a tanárok pedig értik a dolgukat, ezért semmi végzetes nem fog történni sem az órákon, sem a gyakorlások alatt.
Próbál a srác türelmes lenni, de kezében Anna működésképtelen készülékével már alig bír a fenekén maradni, hogy menjenek, és próbálják ki a tele...micsodát Bogolyfalván! Így hát felveti, hogy induljanak a faluba, hiszen ott is be tudják szerezni a szükséges könyveket majd. Erik segít, csak hozza a listát... és ha már úgyis arra járnak, a téren ugye ott a fülke...
Így hát felkerekednek, otthagyják a társalgót, hogy körülnézzenek a faluban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 21:03 | Link

Lilla



Mint említettem, nem sokáig bírok megmaradni a saját házam táján, egyszerűen nem érzem úgy, hogy odatartoznék. Bennem az a valami nincs meg, ami a nagy többségben, azokban, akiktől még én magam is tartok, így hát nem vehető csodaszámba, hogy amíg nincs takarodó, én se megyek a pince közelébe.
Inkább fogom a könyvet, aminek tartalmát úgy röpke két hét alatt kéne kivégeznem, és olvasást imitálva, szelem a folyosókat, legalább is addig, míg a társalgóig nem érek.
Felröppent egy urban legends, miszerint ott lehet kapni forró csokit, és még csak a manókkal se kellem lefutni a köröket - nem, valahogy nem sikerült megkedvelnem őket, s félő, ez fordítva is így van -, szóval kapva kapok a lehetőségen, hogy életmentő folyadékhoz jussak.
Engem lep meg a legjobban, de annyira nem is szörnyű ez a hely, mármint most, hogy sikerült kilábalnom a hisztiből, kezdek élni a hely adta lehetőségekkel, és igen, ki is merem jelenteni, vannak itt jó arcok, olyanok, akikkel az ember lánya szívesen lóg.
Új dolgokat próbálok ki, s közben csinálom azt is, amit szeretek. Már nem figyelek arra, hogy ki mennyire tart abnormálisnak, mikor például úgy döntök, kézen állva teszem meg az utat az egyik teremig, és hasonlók, mert hát... én ilyen vagyok.
Sose korlátoztak, apu is mindig azt mondta, csináljam, csináljam, csak ne felejtsem el közben jól érezni magam, és igen... eljutottam arra a szintre, hogy jól tudom érezni magam anélkül is, hogy "a régi szép időket" siratnám.
- Szia, nem zavarok, ugye? Csak egy forrócsokiért szaladtam be - mosolygok a bent lévőre, mert a világért se szeretnék én itt tolakodó lenni, majd a pulthoz is sietek, hogy megkaparintsam azt, amiért jöttem.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. szeptember 27. 21:03
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet