A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Sokadjára nyúl nyakához, hogy az apró, vörös kis dudort vakarja meg, amelyből szép kis pattanás lesz, ha nem kaparja ki idő előtt. Néha a bőre olyan, mintha most lépne be a pubertás rémségébe, de vélhetően csak túltolta az olajos magvakat, semmi több. Kezét leengedve lépdel a kanapé felé, ahol ismerős sziluett foglalt helyet nem is olyan rég, csak ő még a terem másik felében volt éppen, befejezett egy apró javítást a beadandójában, amelyre a könyvtárban esélye nem volt, mert az elsőévesek túl lelkesen keresgéltek a polcok között. Elpakolt már, kezében nincs más, csak két muffin, amit még az ebédről csent el, azzal a megfontolással, hogy uzsonnára jó lesz. Végül más terve adódik, amint megkerüli a kanapét, Lilien elé tolja a kezében tartott kettőst és lepillant rá.
- A csokis vagy a gyümölcsös? - mintha élete kérdését tenné felé neki, úgy vár, majd válasszon akárhogy, leül mellé. A lánnyal már jó ideje ismerkedett meg, hasonlóképp töltöttek időtlen időket a könyvtárban és a könyvek felett, akár egy asztalnál is, amelyből néha beszélgetés, majd ez a barátság következett. Ugyan nem egy házban léteznek, de elférne már sokak véleménye szerint a levitás berkeken belül, Zombor ezen sosem pörög, neki megfelel minden úgy, ahogy van. Lili a szemnek is szép lány, azonban hamar kiderült, hogy más felé húz a szíve, még ha fogalma sem volt ki az, a viselkedése és a szavai finoman árulták el, így hajdani, első érzelmei igencsak átalakultak másféle érzésekbe. Még mindig nem jelentették be otthon, hogy érkezne a testvére, anyja pedig kitartóan próbálkozik, Zombor addig a soha nem volt kishúgát találja meg benne, holott a lánynak bőven széles a rokonsága. Nincs ezzel gond. Hátra dől, majd a  neki maradt muffin papírját bontogatja.
- Hogy vagy ma? Örülök, hogy nem látom nálad azt a vaskos kötetet, vagy éppen nem a könyvtárban látlak. Pihenj is - szavai mellé mosolyog, hiszen nincsen ebben semmi szigor, csupán tudja, a vizsgaidőszakban mind a ketten túltolták a könyvek habzsolását és a kimerülés szélén álltak. - Mesélj inkább, hogy mennek a dolgok feléd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=877156#post877156][b]Balassa Zombor - 2024.04.18. 10:45[/b][/url]

Sokadjára nyúl nyakához, hogy az apró, vörös kis dudort vakarja meg, amelyből szép kis pattanás lesz, ha nem kaparja ki idő előtt. Néha a bőre olyan, mintha most lépne be a pubertás rémségébe, de vélhetően csak túltolta az olajos magvakat, semmi több. Kezét leengedve lépdel a kanapé felé, ahol ismerős sziluett foglalt helyet nem is olyan rég, csak ő még a terem másik felében volt éppen, befejezett egy apró javítást a beadandójában, amelyre a könyvtárban esélye nem volt, mert az elsőévesek túl lelkesen keresgéltek a polcok között. Elpakolt már, kezében nincs más, csak két muffin, amit még az ebédről csent el, azzal a megfontolással, hogy uzsonnára jó lesz. Végül más terve adódik, amint megkerüli a kanapét, Lilien elé tolja a kezében tartott kettőst és lepillant rá.
- A csokis vagy a gyümölcsös? - mintha élete kérdését tenné felé neki, úgy vár, majd válasszon akárhogy, leül mellé. A lánnyal már jó ideje ismerkedett meg, hasonlóképp töltöttek időtlen időket a könyvtárban és a könyvek felett, akár egy asztalnál is, amelyből néha beszélgetés, majd ez a barátság következett. Ugyan nem egy házban léteznek, de elférne már sokak véleménye szerint a levitás berkeken belül, Zombor ezen sosem pörög, neki megfelel minden úgy, ahogy van. Lili a szemnek is szép lány, azonban hamar kiderült, hogy más felé húz a szíve, még ha fogalma sem volt ki az, a viselkedése és a szavai finoman árulták el, így hajdani, első érzelmei igencsak átalakultak másféle érzésekbe. Még mindig nem jelentették be otthon, hogy érkezne a testvére, anyja pedig kitartóan próbálkozik, Zombor addig a soha nem volt kishúgát találja meg benne, holott a lánynak bőven széles a rokonsága. Nincs ezzel gond. Hátra dől, majd a  neki maradt muffin papírját bontogatja.
- Hogy vagy ma? Örülök, hogy nem látom nálad azt a vaskos kötetet, vagy éppen nem a könyvtárban látlak. Pihenj is - szavai mellé mosolyog, hiszen nincsen ebben semmi szigor, csupán tudja, a vizsgaidőszakban mind a ketten túltolták a könyvek habzsolását és a kimerülés szélén álltak. - Mesélj inkább, hogy mennek a dolgok feléd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=877675#post877675][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.28. 16:26[/b][/url]

Elmélyülten olvasgatja a kezében tartott könyvet az asztrofizikáról, felmerül benne a gondolat, hogy talán kérhetne egy időpontot Oshiro professzorhoz és akkor megvitathatnák a kérdését, mert hogy ez a könyv nem egy gondolatot vetett fel benne. Éppen az egyiken agyal, amikor Zombor elé tol két igazán finomnak tűnő muffint.  - Uh, nem lehetne fele-fele? - pislog lelkesen a fiúra, mert nem tud dönteni. Ugyanannyira szereti a gyümölcsöst, ahogyan a csokisat és abban is biztos, hogy mindkettő nagyon finom. Attól függően, hogy a navinés osztozkodik-e, a hozzá jutó finomságba végül beleharap és jóízűen majszolja, szabad kezét pedig a másik alá tartja, hogy az apró, lehulló morzsákat felfogja, ölében ugyanis könyvtári könyv hever, amit nem lenne jó összekoszolni. - Mert ez szerinted mi? - nevetve mutat az ölében heverő asztrofizika könyvre. - Jó, vegyük úgy, hogy ez pihenés, mert amúgy nem kötelező anyag, csak kíváncsiságból lapoztam fel - még mindig mosolyog Zombira, közben összecsukja a könyvet és félreteszi, hogy minden figyelmét a navinésnek szentelhesse. - Mire vagy kíváncsi? Gondolom, nem a jegyeim érdekelnek - fordul ki felé és egy újabb harapást vételez a finom muffinból.
- Nem tudom amúgy - sóhajt. - Van az a srác, akiről múltkor meséltem. Tetszik, de nem tudom, hogy én tetszem-e neki. Talán nem is kellene ilyesmivel foglalkoznom, most úgyis új év következik és jó lenne még jobb eredményeket elérni. Veled mi újság? - kíváncsi lenne, hogyan is telt a szünet Zombinak, reméli is, hogy a fiú mesélni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=877966#post877966][b]Balassa Zombor - 2024.05.01. 20:51[/b][/url]

Nagyon nehéz választ kap a kérdésére, olyannyira, hogy nem rest azonnal leülni és keríteni egy arra alkalmas pontot a kis asztalon, ahova leteheti a sütiket. Szerencsére szalvétája van, így arra bontja ki a papírból és felezi el előbb az egyiket, majd a másikat, végül pedig így nyújtja át neki azokat.
- Lásd a jó szívem – mintha valaha irigy lett volna, úgy bárkivel. Nem jellemző rá, így neki aztán bőven jó így, hogy mind a kettőből jut, ha tudja, akkor hoz többet is, de előre nem látott reakció volt ez, így legközelebb majd ügyesebben gondolkodik. Kényelembe helyezve falatozik egyet ő is, majd lágyan csóválja meg a fejét arra, hogy nem valami romantikus regényt lát a lány ölében, vagy egy naplót, amibe a napirendjét írja be, vagy úgy bármit is. Szóval, ugyanúgy pihen, mint Zombor maga, érthető, de nála most tényleg nincs semmi a süteményen kívül. Csak a táskájában.
- Az ennél sokkal de sokkal vastagabb volt és nem volt benne kép – nyúl oda, hogy belelapozzon, majd engedi is el a lapokat és tér vissza a muffinhoz. - Mire vagy kíváncsi belőle? Nem mintha ebbe beleolvastam volna, elkerülte az érdeklődésem – még, mert sosem tudni, mikor kel fel úgy, hogy szüksége lesz rá. Egy újabb falat után von finoman vállat, hogy a jegyek is jöhetnek felőle, de nem, nem ez volt az elsődleges cél. - Mire nem? Mondjuk még nem árultad el, hogy hogyan sikerült a beadandód Átváltozástanból – vagy emlegette? Mindegy, a lényeg, azt együtt írták, szóval valóban érdekli, hogy hülyeséget beszélt vagy sem, amikor odaért, hogy átnézze, mi kell még bele.
- Na – fordul felé féloldalast, bár nem az a pletykás típus, a lány dolgaira mindig kíváncsi, tekintve, hogy míg Lilivel mindig történik valami, saját magánál nem, tökéletes kompenzálás. - Nem szégyen manapság már az, ha a lány hívja el a fiút valamire. Akár megpróbálhatod azt és akkor kiderül, hogy tetszel-e neki vagy legalább szimpatizál-e veled, ilyenek. Ennyi még belefér az új évbe is akár – igen, szokatlan a felállás, de nem ördögtől való, így egy próbát meg is ér, nem? Fogalma sincs, nem történt még ilyen vele, de ami késik, az nem siet. - Velem? Elvoltam koncertezni, kirándulni, meg vettem egy csomó könyvet, ami nem tanulásra van. Egy mugli filmen alapszik, Star Wars. Elég érdekes világ, szóval belekezdtem, csak nehéz meglelni a régieket. Ezen kívül… nem nagyon. Én nem randiztam sikeresen a szünetben – azzal visszatér a maradék süti elfogyasztásához. - Mi is a srác neve, amúgy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=878376#post878376][b]Várkonyi Lilien - 2024.05.12. 17:40[/b][/url]

- Köszi, aranyos vagy - örömteli mosollyal nézi, hogyan választja ketté a muffinokat Zombi, ezért is szereti ennyire ezt a fiút, aki már régóta az egyik legjobb barátja. Önzetlen és jólelkű, nála nem is találhatna jobb barátot.
Éppen hogy elfeleződnek a sütik, már le is csap az egyik félre és neki áll majszolni, másik tenyerét alá tartva, hogy ne morzsázzon össze mindent.
- Ne kérdezd, majd ha elolvastam, utána választ tudok adni a kérdésedre - mosolyodik el, maga sem tudná megfogalmazni azt, hogy miért is érdekli ennyire ez a téma, de leginkább talán amiatt, mert ki tudja, egyszer ha mégis ilyen szakirányt választana, akkor később még akár űrhajós is lehetne, és kimehetne az édesapjához Houstonba. - Ó az jó lett! Még dicséretet is kaptam rá - meséli fülig érő vigyorral. - A tiéd hogy sikerült? - biztos benne, hogy barátjának is csak jó beadandója készülhetett, sokat tanulnak együtt és tudja, hogy milyen eszes srác Zombi. - Hogy micsoda? Ne bolondozz már! - azonnal meg is rázza a fejét, Zombi mégis miféle tanácsot ad neki. - Nem vagyok bolond, biztosan nem hívom el sehová! - nagyon tiltakozik ez ellen, bármennyire is tetszik neki a rellonos, azért nem szeretné lejáratni magát az egész iskola előtt.  - Amúgy sincs időm ilyenekre - mutatja fel az ölében tartott könyvet és gyorsan muffint gyűr a szájába, nehogy meg kelljen indokolnia azt, hogy miért nem kezd el egy kicsit szórakozni. Bárcsak olyan könnyen venné ezeket az akadályokat, szeretne lazább lenni, úgy mint a többiek, de sosem volt olyan típus. - Akkor neked sokkal izgalmasabb szüneted volt - mosolyog a fiúra, a könyvek felkeltik az érdeklődését. - Izgi, behozod majd valamikor? Szívesen elolvasnám, ha már végeztél velük - bármi is legyen, ha könyv, arra azonnal lecsap, szeret újdonságokat megismerni, aztán később úgyis kiderül, hogy tetszik-e és érdemes-e folytatni, vagy inkább lerakja végleg a kötetet.
- És miért nem randiztál? Nincs senki sem, aki tetszene? - erre nagyon kíváncsi, mert Zombi is kicsit olyan zárkózott, amilyen ő maga is, nem sűrűn beszél ezekről a dolgokról. A labda viszont visszapattan hozzá, először nem akar mesélni, de Zombi nagyon közel áll hozzá, ezért sincs mitől félnie. - Fúh, olyan vagy, mint egy harapófogó - böki vállon. - Markovits Levente, a rellonba jár, de annyira cuki. Szerintem házat tévesztett - meséli mosolyogva, csillogó szemekkel.
- Kviddicsezik is és nagyon jól, olyan sok lány rajong érte, tuti van köztük barátnője, ha a barátaiból indulok ki - sóhajt. - Az egyik legjobb barátja egy olyan srác, aki állítólag járt már a fél sulival. Mi van, ha Levi is olyan? - gondolkodik el egy fél pillanat erejéig, miközben az arcát támasztja tenyerével. - Na de most már nem úszod meg, tényleg mesélj, hogy ki az, aki tetszik? És ne mond azt, hogy senki, mert azt úgy sem veszem be.