A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868997#post868997][b]Abe Mikihisa - 2023.11.02. 20:07[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Nem ő lesz az, aki kiábrándítja Theodore-t, hogy semmilyen hasonló, komplex kérdés sem annyira egyszerű, hogy egy igen/nemmel el lehessen intézni; rendszerint ezt az emberek csakis a saját tapasztalataik mentén ismerik fel, úgy hogy majd ő is begyűjti az ehhez szükséges ismereteket. Addig pedig kénytelen lesz beérni a ködösebb válaszokkal, főleg mert nem akar ötleteket adni a fiatal, forróvérű generációnak újabb vakmerő húzásokhoz.
Való igaz azt hitte, valamilyen egyszerűbb trükköt fog alkalmazni a fiú, de annál nagyobb a meglepetése (ma már másodjára), mikor a vélhetően mégis bonyolultra hangolt szerkezet ténylegesen megmozdítja a lábuk alatt az odaképzelt talajt, igaz, nem olyan vehemenciával, mint azt a kitalálója szerette volna.
- Az a szint, ahol ön áll jelenleg, Mr. Ebony, nincs még teljesen összhangban ezzel a nehézségű csapdával. Higgye el, ez egy remek ötlet volt, és idővel pontosan úgy fog működni, ahogyan azt megálmodta, de időt kell adnia önmagának az alapok megszilárdításához, és főleg a gyakorláshoz. Elvégre kviddicsezni sem egyből tanul meg sok mágus, hanem kitartással és szorgalommal. - A jóindulatú mosolyba biztatás vegyül, miközben ugyanilyen bátorítóan bólint is kettőt, hogy nyomatékosítsa, nincs ezzel a csapdával semmi gond.
- Megfelelően fogta fel. - Ismét kiül az arcára az elgondolkodó arckifejezése. - Az volt a sejtésem, hogy a működést próbálta elképzelni, hogyan indul be a gépezet, hogyan fordulnak el a különböző elemek és üzemelik be a padló mozgását. Képzelje el mindezt úgy, mint magához szólítani a seprűjét: a kezdők mit tanulnak meg első órán? A "Fel" parancsot, és hogy stabilan megüljék a seprűt. Amíg ez a kettő nem megy magabiztosan, nem tudnak magára a repülésre figyelni teljes mértékben. Onnantól, hogy ösztönössé válik ez a két alapfolyamat, és akár le is estek néhányszor, tehát tudják, mi várhat rájuk, egészen átalakul a repülésbeli mentalitás is. Például képesek lesznek cseleket elsajátítani. Nem tudom, követhető-e az analógia? - Azért biztonságból rásandít a fiú arcára, mert ha út közben elvesztette, hiába próbálja megfoghatóvá tenni a mondandóját, üres szavak volnának csupán.
- Próbálja ugyanezt elképzelni az ön csapdája esetében: amint megtanulja, melyik elem milyen hatást vált ki a szerkezetből, és automatikusan felismeri a beindítási folyamatot, már valószínűleg rögzülni fognak önben lépésről lépésre a technikai részletek és nem kell arra figyelmet pazaroljon. Beépül a motorikus memóriájába. Onnantól pedig koncentrálhat magára a padló mozgatására, mert tudni fogja, hogy a háttérben megálmodott csapdája teszi a dolgát. - Hogy teljesen őszinte legyen, az az egyszerűbb variáns, hogy Theodore csak a hullámzást képzelje el mindenféle szerkezet nélkül, mert megoldható volna, de van abban haszon, hogy máris ennyire bonyolítja a saját életét, mert később sokkal komplexebb buktatókat is beépíthet majd a gondolatai védelme érdekében az elmetérképébe. Addig is ideje pihentetni a fiút, mielőtt tényleg durván elkezdene fáradni.
- Akkor a következő alkalomra kérem gondolkodjon el rajta, hogyan képzeli el az elméje tornácát? Illetve legalább három aktív védelmi tervet is kérek öntől, Mr. Ebony. - Az ember azt hinné, gyengekezű a báránymosolya miatt, erre ellátja máris egy rakat házi feladattal szegény fiút, nehogy kevesellje a gyakorlást.
- Hozzátenném, tesztelni fogjuk az elméleteit, kérem úgy készüljön. - Ez volt a bemelegítő magyarán, amikor még igazán könnyedre vették a hangulatot első óra révén. - És ezzel azt hiszem, elérkeztünk az idebent töltött időnk végéhez. Ha volna kedves... - Rámutat a fiúra mintegy jelezve, hogy ideje kiszórni azt a Finite-t, hogy kilépjenek az elmetervezőből. Letelt az egy óra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868998#post868998][b]Ivanich R. Benett - 2023.11.02. 20:10[/b][/url]

Örömmel tölt el, amikor látom, hogy jegyzetelni kezd a szavaimra. Lehet, hogy okoskodónak tűnök, megkaptam már párszor ezeket a mindenféle szép jelzőket itt a kastélyban, de mostanra talán elértem egy olyan korba és pozícióba, amikor a diákság minden szemrebbenés nélkül hallgathat rám. Jobban teszi, mert jót akarok, meg lelkes vagyok, ezt tanulom, és még nagyon benne vagyok a dologban. Nem befásult, mint egyesek a tanári karban, és ezért is sózhatnak rám - a fejlődés ösztönzésén túl - egyre több ilyen jellegű próbatételt. Amit megpróbálok a legjobb tudásom szerint teljesíteni. Elhivatottan, komolyan, Rómeót ismerve némi elfogultsággal is, de törve magam, hogy ebből valami jót hozzunk ki. Utóbbit persze nem adhatom a tudtára, még elbízná magát. Szóval, elismerően bólintok, majd elmosolyodom. Részben magán a történeten, részben pedig azért, mert MinJongot jól ismerem, és el tudom képzelni, mennyire meglephette a srác balesete. Ezek szerint másoknál is bemutatkozott. A könyvtárba ugyebár én is sokat járok.
- Aha. Azt tudom tanácsolni tényleg, hogy ha lehetőséged adódik rá, próbáld ki ezt a fajta tanulási módszert. Ismételj, vázlatot is készíthetsz, kikérdezed magad a tükör előtt, vagy valamelyik háztársaddal, barátoddal. A pálcás varázslatokat pedig a gyakorlóteremben nyugodtan gyakorolhatod. Biztosan találsz olyan időpontot, amikor nincsenek sokan, és nem lesz ciki kísérletezned - zárom tanácsaim. Aztán már vele szemben ülök, és kezdetét veszi az igazi kikérdezés.
Csak most van időm először megnézni őt jobban, amióta elkezdtük a korrepetálást, amint gondolkodni hagyom, meg a válaszára figyelek. Sokat változott a nyári szünet alatt. Érettebbnek tűnik, de még mindig olyan ártatlanul csillogó szemű, tele energiával. Zavarba hoz ez a kisugárzás. Félve merem csak rajta tartani a szemem, míg félig elkalandozok a terem túlsó végébe, és csak a kellemesen ismerős hangjának csengésére fókuszálok.
- Igen, így van. Eddig nagyon jó. Mit gondolsz, sikerülne megdupláznod ezt a pennát itt előtted? - bökök az említett tárgyra. - Ha nem, nem muszáj. Kezdhetünk mással, mondjuk harmadikos anyag, de a baziteoval meg is növelheted. Segítsek? - kínálom fel a választás lehetőségét nyugodt, türelmes hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869000#post869000][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.11.02. 20:49[/b][/url]

- Song Jiyun | elméleti óra -

Két év híján mindjárt négy évtizede képes átváltozni a méretes szürke kandúrrá, akivel a lány a terembe belépve szembe találja magát. Mondhatni elmacskásodott kicsit az évek alatt amúgy is, a szó szoros értelmében, elvégre tulajdonképpen kényelmesebben érzi magát négy lábon, mint kettőn. Ebben a formájában viszont híján van a karórának, sőt, minden földi tulajdonnak is, egyetlen nyakörvet kivéve, ami tulajdonképpen arra szolgál, hogy amikor éppen úgy alakul, hogy nem lenne jó ötlet visszaváltoznia, mégse adják le a menhelyen, mint kóbor macskát. A már említett karóra hiányában azonban annak sincs tudatában, hogy késett-e a lány vagy sem, ezért pislog párat meglepetten, mielőtt könnyedén visszaalakulna a kissé köpcös, lassan őszülő professzorrá. Bár Ana váltig az ellenkezőjét állítja, ő biztos benne, hogy macskaként kellemesebb látvány.
- Üdvözlöm, Song kisasszony - köszönti máris a levitást, akit ebben a tanévben éppen az egyetlen arra méltó diáknak ítélt, hogy időt és energiát nem kímélve segítse az animágia elsajátításában. Már eleve szimpatikusnak tűnt, amikor megjelent a megbeszélt időpontban, hogy előadja, miért is szeretne animágiát tanulni, aztán pedig egész meggyőző érvekkel szolgált, hogy miért is lenne jó neki a képességet elsajátítani.  
- Semmi gond - teszi hozzá máris iménti megszólalásához engedékenyen, közben helyet foglalva az egyik széken. Most már nem is tartja fontosnak, hogy az óráját nézegesse, inkább csak a lánynak int, hogy ő is nyugodtan foglaljon helyet. - Nos... először is ez nem egy formális tanóra, csak biztosra szeretnék menni, hogy birtokában van a szükséges elméleti tudásnak, szóval, ha úgy érzi, hogy kész rá, mesélje el nekem, kérem, hogy mit is tud eddig pontosan az animágiáról? A többit majd kiegészítjük és hoztam egy mandragóralevelet is útravalónak - próbál vicces lenni, de láthatóan nem erőssége a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869041#post869041][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.03. 00:12[/b][/url]

A férfi szavait figyelmesen hallgatom - mikor arról beszél, hogy ez a csapda nem teljesen az én szintem, kissé megingatom a fejem. Azt azért sejtem, hogy egy épeszű tanár ezt csak úgy nem mondaná, hiszen egy középszerű teljesítményt felsztárolni eléggé öngyilkosságnak hangzik, ha egyszer látszik, hogy az illetőnek amúgy is megvan a motivációja. Türelemre int azonban, az alapok megszilárdításán lesz itt a fő hangsúly, melyre csak bólogatok végül. Hogy hogyan leszek türelmesebb ennél, azt nem tudom... majd sokat meditálok, gondolom.
Mikor az elméletre kerül sor, az analógiáját követve valami halvány félmosoly költözik az arcomra. Nem mindenki szokja meg, milyen is leesni arról a seprűről, de egyébként értem, mire céloz.
- Igen, érthető, tanár úr - erősítem meg. - Most tényleg az újraalapozásra kell koncentrálni, így nem meglepő, hogy... szóval értem, igen, értem hogy mi alapján megy majd a dolog. - Szavai ugyanis tökéletesen logikus képet festettek elém, egy utat, amin el lehet indulni. Esetünkben - folyosót.
S folytatja is. Eddig is tudtam, hogy az okklumencia nem a legegyszerűbb délutáni kikapcsolódásra szolgáló elfoglaltság, de ahogy Mikihisa beszél, egyre nehezebb diónak tűnik. Persze, nem mintha bárki tudna arra sarkallni, hogy abbahagyjak valamit csak azért, mert nem könnyű. Sőt: saját magam gondolom a legjobb versenytársnak.
- Sok munka vár ránk - adok hangot konklúziómnak. Igaz, ami igaz: ha ezt az első akadályt megugrom, s ennek a mechanikájára ráérzek, úgy egyre inkább bővülni fog az eszköztáram, és talán nem minden egyes elemnél kell majd végigküzdenem magam a nulláról. Mégsem érződik gyors folyamatnak ez.
A feladat megkapásánál agyam érezhetően azonnal beindulna, s a fogaskerekek mozgásba lendülnének, ha nem találkoznának a lassanként rájuk telepedő köddel, melyet a gyakorlás okozott. Az első edzésnél elképesztően el voltam fáradva - itt sem lesz ez másképp, lassan fogok erőnlétet kiépíteni, emlékeztetem magam. A folytatásra azonban mégiscsak elvigyorodom.
- Állok elébe, igyekszem a legjobb formám hozni - mondom leplezetlen izgalommal a hangomban, melybe kis fáradtság is vegyül. Hamarosan azonban már kitessékelnek a folyosóról, így összekapom magam; felállok a földről, majd pálcám elővéve elmotyogom a varázsigét. - Finite.
A valóságban felnyitni a szemem azért kissé sokkoló - pislognom kell pár másodpercig, hogy hozzászokjak a tanterem fényviszonyaihoz. Elfáradtam.
- Még folytatjuk esetleg? Vagy... - ...vagy elmehetek pihenni? Hiszen ki tudja, milyen elméletet kapok még a nyakamba, miután ezen a tapasztalaton túl vagyunk. Bár őszintén, még úgy is szívesen ülök itt, és hallgatom a férfit, ha közben a szervezetem megpróbál merényletet elkövetni ellenem, és elbóbiskolok. Az okklumencia az egyetlen tárgy, ahol - jelenleg úgy érzem - képes lennék végig ülni egy nyolc órás foglalkozást is, melyből hét óra elmélet. Semmilyen más tárgy nem kap azonban ilyen kitüntetett figyelmet, ezért sem vagyok levitás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869048#post869048][b]Abe Mikihisa - 2023.11.03. 13:26[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Úgy tűnik, célba talált a mondandója, mert a fiú határozottan elgondolkodó arcot vág. Az egy dolog, hogy a tanulás végeztével vizsga zárja a folyamatot, onnan viszont a diák saját magára lesz utalva, hogy a megszerzett ismeretek tükrében továbbfejlessze a védelmi rendszerét, és tökéletesítse a technikáit. Kár most elsietni a folyamatot, amikor a legegyszerűbb részleteket kell jól elsajátítani előbb. Így aztán az egyetértése őszinte, amikor Mr. Ebony megjegyzi, hogy sok munka vár még rájuk. Sok, de hasznos, és elegendő gyakorlás után már az elme is másként fog viszonyulni a fáradás kérdéséhez, mint most.
- Ezt el is várom. - A bátorító mosoly továbbra is töretlen, s még akkor is ott ül az arcán, mikor odakint a valóságban végre újból egymással szemben ülve találkozik a tekintetük a tanteremben.
- Nem, ennyi mára bőven elég volt, de ha van bármilyen kérdése, kérem nyugodtan tegye fel őket. Egyébiránt remek munkát végzett, Mr. Ebony! - Amennyiben a fiúnak valóban akad kérdése, természetesen szívesen megválaszolja őket, ám ha nem, megvárja, míg Theodore elhagyja a helyiséget, közben ő is összepakol és végül zár a mai napra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869195#post869195][b]Rasztovich Márk - 2023.11.06. 05:39[/b][/url]

Érzem, hogy néz, és körülbelül tizenöt perce tettetem, hogy nem vettem észre, hogy néz. De nem sokáig bírom még ki. Lustán az órámra sandítok, és elkeseredve látom, hogy még legalább húsz percig itt fognak tartani minket. Ekkora baromságot. Nekem jelenleg végtelen köröket kéne futnom a pályán, hogy aztán a saját izzadságomban fulldokolva álljak a zuhany alá, és az izmaim felszabadultan élvezzék a megtisztulást és azt, hogy elernyedhetnek. Ehelyett, csak mert valami barom felírt, most itt kell ülnöm. Nem hitték el, hogy hasonlít a nevünk meg a macskakaparásunk. És akkor jön a megvilágosodás. Az, aki már egyszer eljárt a nevemben, megteheti megint. Szét fogom verni a képét annak a baromnak. A lábam rugózik, ahogy hallgatom a tanárt, és közben szusszanok egyet. Fel akarok kelni. Most. De nem tehetem, hát már ketten is néznek.
- Nem szeretnél pénzt keresni? Nyugi, fájdalommentesen. - írom le az előttem lévő fecnire, majd feltűnésmentesen odacsúsztatom a cetlit a mellettem ülő lánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869199#post869199][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.11.06. 11:59[/b][/url]

Tíztől számolok vissza, hátha mire végzek történik valami. Nem így lesz. Kár, hogy nem voltam lustább, akkor most hallanék új információkat vagy bármit ami picit is érdekes lehet, de nem érintjük amiért itt vagyok.
Fehér ingem karomon feltűrt szélét piszkálom meg, mielőtt arcomat a tenyerembe támasztva hallgatom tovább a háztartástan tanárt. Épp belekezd valami hangos kézikönyvbe, nőknek, hogy hogyan bánjunk a férjünkkel mert persze az is része a háztartás vezetésének... körbepillantok. Ha itt bárki házasodni készül, én a Betyárok hajtója vagyok! Mintha 1955-ben lennék. Korhű, hangos, nőies sóhajomat viszont el kell nyomjam, mert figyelmem és lesütött kékjeim egy macskakaparásra tévednek.
Szemöldököm íve moccan aprót, de kíváncsian.
- Házalókat toborzol? Nem. - a papír olyan halkan susog a padon, hogy azt elnyomja a tanár hangja, és a diákok türelmetlen mocorgása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869200#post869200][b]Rasztovich Márk - 2023.11.06. 12:10[/b][/url]

Elhúzom a számat, lány nekem, bár mondott már nemet, de tuti, hogy ilyen gyorsan még sosem. Lopva rá pillantok, olyan átlagos, aki szerintem élvezné azt, ami az eszembe ötlött. Visszahúzom a papírt, és bekattintom a tollam, hogy újra írjak neki. - Nem lennél a csajom? Csak egy hétre. Utána kidobhatsz, lehetek egy rohadék, ami miatt dobsz. De kellene egy barátnő, aki nem akar a csajom lenni. - visszaküldöm a cetlit, érzem, ahogy a tarkóm zavaromban él, odanyúlva vakargatom, mintha az nem rontana, hanem segítene. Hát nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869202#post869202][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.11.06. 12:28[/b][/url]

Kezdek eljutni arra a szintre, hogy beismerjem megint makacs voltam és Izzynek igaza volt az órával kapcsolatban. De valahogy csak átvészelem, aztán csak annál jobban fogok örülni az esti programnak. Főleg mert mióta Marina-ék elmentek, furcsán csendesebb a kastély. Hiányoznak, azt hiszem.
Nem számítok további ajánlatokra, amikor újabb cetlit kapok. Szőke hajam tűröm félre, hátha csak útban van olvasás közben, de a kérdés ugyanúgy virít a papíron. A körítésről nem is beszélve. Ez lenne a fájdalommentes lehetőség? Szkeptikusan forgatom a tollat az ujjaim közt, mert vagy azt írom le neki, hogy nem lenne nehéz szerep számomra, de kösz nem vagy:
- Miért akarsz valakinek fizetni azért, hogy a csajod legyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869203#post869203][b]Rasztovich Márk - 2023.11.06. 12:33[/b][/url]

- Mert szombaton komoly meccsünk lesz az Eridon ellen, most is arra kéne készülnöm, nem megismerni önmagam meg egy nő erényeit egy buzitól. - mert aki ilyen baromságokat ír, az tuti, hogy nem volt nővel, azért ír ki ilyen hülyeségeket. - Mivel szabadnak tűnök, nyomulnak. Bámulnak. Nem akarom elbukni a meccset. Csak kint kéne ülnöd, szurkolni, átkarolnám a vállad, egy buli a meccs után. Aztán dobhatsz. - a második részt már új papírra megy, amit visszahúzok, és még gyorsan hozzáírom. - Tudok almáspitét sütni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869204#post869204][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.11.06. 12:34[/b][/url]

Szemöldököm ezúttal nem aprót mozdul fentebb, pedig már azt hittem megedzettek a barátaim, de vannak itt még érdekes stratégiák. Pár elnyújtott pillanat után végül csak rásandítok a srácra. Fix, hogy összekever valakivel. Én meg megesküdtem volna, hogy új, amikor egyetlen kép kéretlenül és rögtön beugrik róla: ez a pasi küldte rám a gurkót tavaly, amikor majdnem gyengélkedőre kerültem a Rellon elleni döntőnk után! Micsoda önhitt, beképzelt alak…
- Süss egyet a tanárnak, beesne egy háztartástan kiváló - gyöngybetűkkel leírt válaszom fordítom felé, vállát meglökve vállammal, hogy elolvashassa mielőtt még jönne a folytatás. Csak azt sajnálom, hogy egy csapatban vannak Marinaval, de amiről nem tud, az nem fáj ugye. - Sajnálom. Ha lennétek olyan jók, mint a Levita kviddics játékosai, nem izgulnál azon, hogy ennyi miatt elbukjátok a meccset. De ne aggódj, az egyik bámészkodó biztos elvállalja a rajongó barátnő szerepet. Csak aztán nehogy az egész karodat akarják - úgy érzem ma nem szerzek új barátot. Azért elé csúsztatom a mostanra megviselt cetlit, oldalasan pillantok fel rá szemtelen megcsillanó búzavirágkék szemeimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869205#post869205][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2023.11.06. 12:36[/b][/url]

Attól még, hogy ketten beszélgetnek, nem jelenti azt, hogy az óra körülöttük nem zajlik. A száraz témára, régies gondolatokra érkezik oktatói válasz, sőt, páran a saját véleményüket is kifejtik, majd ezt követően jön a tájékoztató arról, hogy a minisztériumnak milyen előírt követelménye van a tárgy teljesítésére. A párok egymás felé fordulnak, páran vihognak, és talán én magam is megtenném, ha nem én lennék a tanár, vagy az, aki reggel tizenkét babakocsit massíroztatott végig a folyosón, hogy a szertárba állítsa őket. Nem röhög, én sem tettem.
- Rasztovich úr, kérem húzzon a barna tálból és olvassa fel a számot, majd Kőszegi kisasszony, mint az ön párja kihúzza az annak megfelelő nemeket.
Igen, eddig mindenki egyet húzott, de ahogy fogynak a lehetőségek, hamarosan a két ikerpáros egyike is megkerül majd, és lássuk be, ez azért izgalmas és vicces kívülről. Hozzám hamarosan egy élő gyereket hoznak, átmenetileg, mint a legutóbb, szóval nyilván most csak mosolygok, még nem rajtam van a sor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869206#post869206][b]Rasztovich Márk - 2023.11.06. 12:37[/b][/url]

Megforgatom a szemeimet arra a mondatra, amit ír, és most először felsandítok az oktatóra, nem is néztem még meg magamnak, és elégedett arckifejezéssel mustrálom végig, ahogy abban a szigorú ruhában magyaráz. Pedig nem tűnik öregnek, sőt, simán lehetne dögös is, de valószínűleg nincs pasija, akiért erőfeszítéseket tenne. Viszont azt nem mondhatom, hogy nem néz ki jól, nem is olyan rossz gondolat neki sütni. A tekintetem visszasiklik a papírra, és majdnem hangosan felröhögök, de időben kontrollálom magam, így csak egy horkantás jön ki.
Pont ez a lényeg, kis levitás, hogy nekem nem kell olyan, aki akar engem, hanem olyan kell, aki érezhetően semleges. Ha leszbikus vagy és van csajod, akkor
- Hogy mi? - pillantok fel őszinte döbbenettel, főleg, hogy a páromnak hívja, én pedig erre a kijelentésre bátorkodom lazán a széke háttámlájára tenni a kezem, mintha a csajom volna. Ez a lényeg, pont ezt a kijelentést szerettem volna hallani. Jó, nem úgy, hogy a köztünk lévő papíron éppen leszbikusnak vélem. A kérésének eleget téve lazán kihúzok egy papírt, és vigyorogva olvasom fel a számot. - Kettő. - és erre a magabiztosságra többen elröhögik magukat, én pedig tudom, hogy valami lényegesről lemaradtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869207#post869207][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.11.06. 12:39[/b][/url]

Hallom ám, hogy horkant! Ellaposodik a tekintetem, de arcommal a tenyeremben csak azon morfondírozok hogy a fenében hiheti komolyan, hogy ez a kis ötlete megoldás lehet a problémájára. Sőt. Tulajdonképpen mi a probléma? Már azon kívül, hogy még fizetne is. Lesandítok a papírra, amin meg se szárad a tinta amikor felszólítanak minket.
Lassan fordulok én is arra, mint aki nem biztos abban, hogy jól hall. A párja? Na mindenki nagyon téved ha azt hiszi, hogy én kettőnk helyett fogok kiválót hozni! Pedig amilyen arccal olvassa fel, hogy nem egy hanem kettő babát sóznak a nyakunkba… az ég szerelmére.
- Gratulálok, fiaink lennének… - lengetem meg a papírt, amit én húztam ki, majd ahogy ma egész órán úgy ezt is elé csúsztatom, majd a kezemet emelem a levegőbe.
- Elnézést tanárnő, ha megbocsátana egy szóra. Félreértettem az órája célját, de nem gondolja, hogy túl korai lenne még házaséletet szimulálni kisbabákkal a karunkon amikor egyelőre azt se tudjuk milyen lenne háztartást megalapozni egymagunk? A kastélyban rengeteg mindenben segítenek és ellátnak minket. Az utolsó évek közeledtével erőteljesen abba a korba érünk, amikor nem csak családi fészkünket, de a kastély védőfalait is elhagyjuk. Én ilyen indítattásból vettem fel az órát és elfogadom, ha ön szerint érdemes életszakaszokat átívelve a mélyvízbe dobni minket, de elmondaná: miért? Továbbá, lehet viszakozni a partnert avagy feladatot illetőleg avagy ez tenné ki az egész éves jegyünket? - fejem billen félre minimálisan, ahogy őszinte érdeklődéssel figyelek az oktatóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869208#post869208][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2023.11.06. 12:41[/b][/url]

Lépnék is tovább, miután felírom, hogy két fiú gyermeket fognak kapni, amikor a keze a magasba emelkedik. Nagyon erősen koncentráltam, hogy ne olvassak bele a levelezésükbe, de vannak olyan szavak, ami egyszerűen odavonzzák az ember tekintetét. Egy jól irányzott leszbikus például ilyen.
- Vegyen egy mély levegőt, fújja ki, majd ismételje meg párszor. Nem szeretném, ha agyvérzést kapna, vagy bármilyen szervi elváltozása lenne azért, mert nem megfelelően cserélődik az oxigén a szervezetében.
Gondolom nem ezt a választ várta, de olyan sok szót mondott egymás után, hogy rendesen elcsendesedett az egész terem, és a legtöbben, akik eddig jól szórakoztak, most úgy bámulnak Améliára, mint egy idegenre.
- Ha nem Rasztovich úrral flörtölt volna az elmúlt húsz percben, akkor ön is tudhatná, hogy jelen pillanatban ez nem az én, hanem a minisztérium döntése, akinek feltett szándéka, hogy a mestervégzettséget szerzett hallgatók felkészültebbek legyenek az élet minden területén, így a gyermekvállalás terén is. Ez a kísérlet kiválóan fejleszti a koncentrációs készséget, a szervezési - és problémamegoldó képességet. Higgye el, nekem sem öröm, hogy nem én alakíthatom ki a saját tanrendemet, de ha én meg tudtam ezzel birkózni, akkor önnek is menni fog, hiszen eszes lánynak mondják. Szeretne valaki partnert cserélni és kockáztatni a jó jegyét, hogy a partnere helyett Rasztovich úrral osztozzon a szülői terheken?
Mert az esélyt meg kell adni, és hirtelen mindenki meg is adja, a másiknak, ugyanis szinte mindenkinek egyszerre válik roppant érdekessé az asztallap.
- Sajnálom Amélia, marad az eredeti felállás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869209#post869209][b]Rasztovich Márk - 2023.11.06. 12:42[/b][/url]

Én csak néma szereplője vagyok ennek a jelenetnek, a székemen hintázok, miközben a meccs megy a két nő között, a gondolataim pedig már el is terelődnek. Még, hogy olyannak lenni, mint a Levita kviddicscsapata, na még mit nem. Hülye művészek… meg stréberek. Szinte tátott szájjal bámulom azt, ahogy egyetlen levegővétel után lenyom egy monológot. Te jó ég, ez a lány félelmetes, és nagy valószínűség szerint még meg is ver.
- Ne parázz Kőszegi, tök jó apa leszek. - Vigyorgok rá szélesen, mert én is tudom, hogy ez egy borzalmas ötlet, viszont akkor már meg is lovagolom a helyzetet, és még szélesebben elvigyorodom. - Ugyan Cicám, hát mi a legrosszabb, ami történhet? Rájössz, hogy nem tőlem akarsz gyereket. Legalább idejekorán letisztázzuk. - Neki a kiválója ugrik, nekem meg az életem, ha így folytatom, de folytatom.
- Tannéni kérem, ugye mi nevezhetjük el őket? Káin és Ábel? Akkor év végén csak egyet kell visszahoznunk, ha a másik tönkremegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869210#post869210][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.11.06. 12:43[/b][/url]

Elnyílnak ajkaim és egy pillanatig zavartan pislogok az oktatóra a megjegyzése után. Talán túl sok időt töltöttem mostanában a tárgyalótermekben és dr. Laines irodájában és túlzásba estem, mindenesetre azzal, hogy mindenki más néz vagy nem néz egyetlen pillanatig sem foglalkozom. Már jó ideje teszek rá ki-mit gondol rólam.
A flörtölésnél csak határozottan megingatom a fejem, mert ez nevetséges, ahogyan a tanárnőt sem tartom jelenleg túl profinak a hamis feltételezésekkel, bár legalább segítene megszabadulnom újdonsült partneremtől és a választ is megkapom. Mindenre. Végignézek az eddig bámészkodó rajongói klubtagokon. Na persze, hogy most inkább a padot stíröli mind.
- Rendben. Köszönöm a választ - beletörődve és éretten elfogadva helyzetemet nagyot szusszanok. Három gyereket kaptam.
A vezetéknevem hallatán szemem forgatva fordulok a padtársam irányába.
- Aha. Apa, tök jó távolsági végzéssel - bárcsak bejátszhatnám. Helyette a karját egy könnyed és elegáns mozdulattal lelököm arrébb a székem támlájáról. Flörtöljön vele, akinek pálcája tört. Szemöldököm ráncolva hallgatom a sületlenségeket, amiket összehord mígnem hirtelen és hangosan nevetek fel. Szinte azonnal összeszorítom az ajkaimat, mint korábban a mai órán. Valaki mondja már meg miért vonzom be az idiótákat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869211#post869211][b]Rasztovich Márk - 2023.11.06. 12:45[/b][/url]

Szegény lány, már most látom, hogy nagyon nehéz éve lesz, és hirtelen szent küldetésemnek érzem, hogy felvidítsam az elkövetkezendő hetekben. Az nem, hogy megkönnyítsem az életét, hiszen nemet mondott a kiváló almáspitémre, de azért nem szeretném, ha csak szar lenne neki. Az iskola amúgy is szívás, hát még ha stréber vagy. Elnevetem magam, ahogy a kezem lecsússzan, és ahelyett, hogy visszatenném, csak lógatom, mintha pont így terveztem volna. Fő a magabiztosság, az már fél győzelem. Amikor pedig elneveti magát, akkor én is vele nevetek, közben lopva megnézve az arcát, hogy milyen, amikor vidám. Határozottan megéri megnevettetni.
- Találd ki az árat, a reális árat, amiért eljátszod, hogy vannak romantikus érzéseid irántam, és tisztázzuk le a szabályokat. - Súgom oda neki végül, remélve, hogy másodszorra nem utasít el. - Csak ésszel, most váltam kétszeres apává, vannak kiadásaim. Itt megtalálsz. - firkantom le a kviddicspálya szó mellé a címemet is, és abban a pillanatban, ahogy megszólal a csengő, már pattanok is fel, hogy elvágtázzak edzeni, ám abban a pillanatban két parán valós baba landol a karjaim között. - Gondolom nem lehet holnaptól. - morgom az orrom alá, és visszahuppanva nézek a lányra. - Kijöttök a gyerekekkel megnézni aput a pályán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869212#post869212][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.11.06. 12:47[/b][/url]

Erős megérzésem van, hogy ez a srác mellettem pontosan olyan humorral rendelkezik, hogy a lányokat csak kínjukban tudja megnevettetni. Erre hozom is a példát. És amikor csatlakozik, már biztosan tudom, hogy nem leszünk a tanárnő kedvencei. Egy halk sóhajjal pakolom el a holmimat az asztalról, elég nyilvánvaló, hogy nem lesz rájuk szükség, amikor odasúg nekem.
Szemöldököm szalad össze és mielőtt bármit regálhatnék elém kerül a címe. Miután ugrál egyet és megint mellém kerül, szemtelen mosollyal kapom el a tekintetét.
- Azt hittem nem kell paráznom, tök jó apa leszel. Meglepne ha átvágnál a karikán, nem illene hozzád - pillogok rá az enyhe szarkazmusom mellé. - Különben sem érek rá, vár egy precedens. Szóval egyet elviszek, tied a másik, amíg ki nem találjuk hogyan ütemezzük be - sandítok a tanárra, közben felkelek és a padon végig csúsztatott papírcetlit a farmerem zsebébe süllyesztem.
- Majd kereslek, Rasztovich… - kérdő hangsúllyal hal el a mondatom és a hatásszünetet kitartva várom, hogy megtudjam mi a gyerekeim apjának a keresztneve.
Remekül indul az utolsó évem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869213#post869213][b]Rasztovich Márk - 2023.11.06. 12:51[/b][/url]

- Túl rendes, jófej és szexi vagyok, tudom. A tökéletes férfi a megkérdezett nők 99,6%-a szerint. Ne nézz így rám, sosem tudhatod, hogy a brit tudósok mekkora állatok, ki tudja mit csináltak a 0,4%-os nővel, amiért nemet mondott. - mondjuk biztos, hogy ő lenne az, aki nem tesz két gyerek apjává nettó harminckét perc ismeretség után. Felpillantok a tanárnőre, aki teljesen nyugodtan pakolja meg az évfolyamunkat gyerekekkel, aztán vissza Améliára. - Szereznünk kéne neki egy csávót, akivel babázhat. Rózsaszín köd, instant kiváló év végén, sőt, lehet, hogy ki is tüntetnének minket. Önzetlenül az iskoláért, elég jól hangzik, nem? - mondjuk valószínűleg azt nagyobb hőstettekért osztogatnák, de egy-két fejet elnézve, tuti összedobnának nekünk is valamit. - Legyen. Vidd az egyiket, de apu nem boldog, hogy a kis szeme fényei meg a dögös kis asszonykája nélkül kell lennie. - ciccegem félhangosan, mert hát ez tényleg egy ironikus és nevetséges helyzet. Most komolyan, kezdődik a szezon, és egy levitással kell papás-mamást játszanom? Főleg azzal, amelyiket tavaly olyan szépen kiütöttem? Nagy bűnöm lehet. Kérdőn néz már, én meg rá, majd sóhajtva kiegészítem. - Kálmán. Haveroknak, csajaimnak Kálmi. - de nem bírom ki a végén azért elnevetem magam, és megingatom a fejem. - Márk. - nehéz évem lesz, neki se legyen könnyebb. Kacsintok is egyet hozzá, hogy igazán menőnek hasson, ahogy távozom, egy gyerekkel a kezemben, aki szerintem csak a jelre várt, hogy a következő pillanatban telibe fossa a napomat. Szó szerint. De profi vagyok, úgy csinálok, mintha nem az én gyerekemből jönne a szag, és büszkén vonulok végig vele a folyosón. Babával lehet csajozni, de vajon kamubabával is? Nem! Nem, nem. Meccs van, arra kell koncentrálni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869259#post869259][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.11.08. 18:38[/b][/url]

Benett utolsó mondatával nem ért egyet, és ezt vékonyra préselt szája is jól mutatja.
- Egy negyedikes aki hiába hadonászik a pálcával nem működik neki, minden időpontban ciki... -  nem szemrehányásképp gondolja, inkább csak úgy megjegyzi a saját tapasztalatait. Az elsősök is összesúgnak ilyenkor a háta mögött vagy kuncogni kezdenek. Valószínűleg ezért nem is nagyon szeret oda járni, inkább keres rá más helyet, ami kevésbé szabályos, de szempárból sincsen egy se.
Az elmélet megy. Ez a könnyebb rész, mégis Beni elismerésére nem tud nem büszkén vigyorogni. Alapból szereti, ha megdicsérik, de valahogy Benett dicsérete többet jelent számára. Aztán, ahogy jön a következő feladat már kevésbé vigyorog. Lepillant a tollra. Keze enyhén izzadni kezd és egy nagyot nyel.
- Ahm...megpróbálom - enyhe rekedtséggel nyögi ki. Ajkába harap, elsőre semmiféleképpen sem akarja elfogadni a segítséget, sem másik varázslatot választani. Az olyan lenne, mintha erre egyedül nem lenne képes. Beni előtt. Nem akar leszerepelni Benett előtt.
Felnéz a másikra, azokba a kék, várakozó szemekbe. Hát most aztán nem szerepelhet le, mert elássa magát. Megragadja a pálcáját és kicsit hátrébb tolja a széket, hogy kényelmesen tudjon hadonászni.
- Geminio! - mondja ki a hozzá tartozó mozdulattal.  Érez valamit, valami melegséget. Ez mindig jó jel. Talán megtörténik, talán sikerül, de csak megremeg a toll, semmi más nem történik. Rómeó arcára kiül a csalódottság, mégis megpróbálja újra, most már kevésbé türelmesen.
- Geminio, Geminio, geminiooo - egymás után hadarja, a mozdulatsorral. A toll azonban makacsul egyedül marad.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869688#post869688][b]Karamakov Léna - 2023.11.27. 23:00[/b][/url]

Reptan után hangosan nevetek Kornél egyik megjegyzésén. Nem biztos, hogy viccnek szánta, de nem bírom ki és nagyon felröhögök miközben a másik terembe érve levágom magam a mellette lévő padba.
- És mit gondolsz Szirtesről? Ő az új HVH-tok, nem? - egy kedves mosollyal érdeklődöm, mert tényleg érdekel. Jófej tanárnak tűnik, tavaly is jóarc volt amikor elmeséltem neki, hogy bár messze nem vagyok melodimágus mennyire sok jó ska-punk zenét szeretek. Azóta a szünetben sokkal többet lógtam deszkás haverokkal, így néhány Oisin szám, meg a mugliktól Green Day is felkerült a zenelejátszómra.
- Játszol bármilyen hangszeren? Én tök szívesen megtanulnék valamit... - hazaállítanék egy dobszerkóval, Mamuska azzal együtt paterolna ki a kert végébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869721#post869721][b]Gaál Ida - 2023.12.01. 10:27[/b][/url]

Jólesőn nyújtóztatja meg végtagjait, ahogy az óra végeztével társai felcsapják a port, bezárt és táskába söpört könyveikkel, füzeteikkel. Nem, nem-nem, nem most ébredt... az nagyjából tíz perce volt, amikor is saját, köhögéssé álcázott horkantása riasztotta. Nagy Sándor szemhéja már nem rándult meg a hangra rosszallóan, mint tette azt az első tíz alkalommal - talán lemondott már a navinés lány éberségéről? Vagy kivételesen nem hallotta? Gidának bármelyik magyarázat elfogadhatónak tűnik.
Ami nem elfogadható azonban, az az egyre tetemesebb lemaradása. Miközben a többiek példáját követve ő maga is összerámol, gyámoltalanul simítja végig foghíjas jegyzeteit, és sejti, ezt bizony jobb lenne elkezdeni kiegészíteni idén lehetőleg még a vizsgák előtt. Nem, ez természetesen nem célzás arra, hogy tavaly némiképp ráfázott. Kakasi egyetlen mondatát értette félre, bele is bukott. Szó szerint.
Látókörébe ekkor egy levitakék szoknya úszik, a feltápászkodás közepén ragadt Gida pedig ezt jelként értelmezi. Jel, akár a kék-piros pepsi logó. - Hé, hé, Hélia! - szólítja meg a mellette eligyekvő lányt, és táskája fülét megmarkolva lép is utána. Nem dadog, nem űz gúnyt, de maga is érzi, hogy ez kissé furcsán jött így ki. Így párat pislog, és tétován vakargatja meg tarkóját, mielőtt enyhén elrózsásodott orcával köszörülné meg torkát. - Izé, van egy perced? Volt valami a kentaurokkal kapcsolatban... fagyos orr? Fogas kor? Te ugye figyeltél?
Tökre látszik rajta, hogy elvesztette a fonalat, és esdeklőn mered Hélre, hogy segítsen neki azt picit felgörgerni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869765#post869765][b]Herlai Hélia - 2023.12.03. 20:22[/b][/url]

Komolyan nem akarom elhinni, hogy az a kis bosszantó Eridonos felpofozott. Felállt, és akkora taslit adott, hogy cseng a fülem. És miért? Csupán azért., mert sületlenségeket beszél, és hazudozik, én meg kijavítottam. És igen, másolt rólam. Másolt rólam, amit a dolgozat írásnál nem említettem, mert reméltem, a tanár úrnak feltűnik, de nem így lett. És mikor csak ömlik belőle a sok sületlenség és képtelenség, nem bírtam tovább, hát kitálaltam. Ott, az óra közepén. Jogos volt, és kész.
Áááááh..nem hiszem el! Mindjárt szétvet a méreg! És egyáltalán nem tartom igazságosnak, hogy jelentkeznem kell este büntetőre, hiszen engem vágtak pofon! Az arcomon éktelenkedő tenyérnyom színt visz a sápadt arcomra, bár ahgy a dühtől vörösödök, lassan hozzápiroslik az egész fejem. Dühösen trappolva igyekszem el a társaim mellett, hogy a gyengélkedőn kérjek valami kencét az arcomra, közben halkan kéromkodok.
- Hülye állat, teljesen nem normális...
Hallom a nevem, de csak a magamét hajtogatom az orrom alatt, mintha mantráznék valami fontosat.
- Komolyan meg kéne ruházni, meg is érdemelné. Valami bosszantó varázsige kell..vagy csak eldugjam a ruháit? Francba hogy nem vagyok Eridonos...wáááááhülyehülyehülyeee..
A léptek mellettem nem lassítanak, hűen követnek, így veszek egy nagy levegőt, kifújom, és lelassítok. Olyanok mond, hogy fagyos orr, kentaur.
- Azokat persze nem érdeklik az emberek piszlicsáré problémáik. Deee, legalább tisztelnek mindenkit. Minden élőlényt. Nem vágják pofán az embereket csak úgy, brahiból. Majd jól megdárdázom a csajt!
 Kiabálom Ida arcába, bár nem azért, hogy elijesszem, csak hatalmas kétségbeesett dühömbe hadonászok itt össze vissza. Az arcom! Fáj, és ég! Persze szegény Ida azt hiszem nem kapott választ a kérdésére, miszerint fagyos vagy fogas az orruk, túl paprikás a hangulatom ahhoz, hogy higgadt választ adjak, és az agyam ilyenkor csak úgy kidobálja a gondolatait anélkül, hogy különösebben irányítani tudnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870070#post870070][b]Ivanich R. Benett - 2023.12.22. 20:18[/b][/url]

- Jaj, nem úgy értettem! - vágok közbe kétségbeesetten a kommentjére. - Figyelj, tudom, hogy igyekszel. És aki emiatt gúnyol, azt valahogy próbáld meg kizárni. Nem könnyű, nem is vagyok benne biztos, hogy teljesen sikerülhet, de nagyon sokat elvesz a koncentrációdból, ha hagyod magad miattuk tépelődni. Akkor tényleg csak bújj el valahol, ha szerinted úgy jobban megy a gyakorlás. Esetleg megbeszélhetjük, hogy én felügyeljelek. Ami neked biztonságot ad - ezen a ponton egy kissé elbizonytalanodom, hogy mennyire bánjak vele kesztyűs kézzel, és mennyire kell szigorúnak lennem. Azt hiszem, így a tanév elején kár nyomás alá helyeznem amiatt, hogy ha nem teljesít a gyakorlatban, akkor újból évet ismétel. Ezért a komfortzónáján belül próbálok maradni, csak lassan, a beleegyezésével feszegetem a határait. Látom rajta, hogy izgul a jelenlétemben. Gondolom idő, hogy jobban el tudja magát engedni. Emiatt járt jól velem, egy idegen előtt még ennél is lassabban nyílna meg.
Bátorítóan nézek vissza rá, és elmosolyodom. Elvörösödik a fejem, és egy adott ponton azon is elgondolkodom, hogy talán jobban elkezdek izgulni, mint ő. Hiszem, hogy meg tudja csinálni. Ha nem is egyből, de képes lesz rá.
Az első kísérletet tűkön ülve, rezzenéstelen arccal bámulom végig. Amint türelmetlenné válik, óvatosan a csuklójáért nyúlok, hogy egy balul sikerült próbálkozást megakadályozzak. A kapkodás, türelmetlenség semmi jóra nem vezet.
- Nyugi, ráérünk - tudatosítom vele, és lassan leveszem a karjáról a kezem. Mellé ülök a padban, hátha úgy kevésbé tűnik neki szereplésnek, vizsgahelyzetnek a dolog, hiszen nem is erről szól a mai alkalom. - Mi jár a fejedben? - azt hiszem, tudom merre induljak, de előbb meg akarok róla győződni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870095#post870095][b]Gaál Ida - 2023.12.23. 18:58[/b][/url]

A lassúság néha lehet áldás, azt mondják, leggyakrabban viszont átok Gida számára. Most is nehezen szakad ki a fejében keletkező forgatókönyvből, és késve illeszti a képbe a valóság finom, enyhe jelzéseit... Például a levitás ordítását, sietős lépteit, látható frusztráltságát. Gida csak azért nem kérdez vissza hangosan, hogy "ideges vagy?", mert azért rúgta már sípcsonton a húga, Jucus. Nyilván idegegességében. Senki nem mondhatja, hogy nem tanul a lány.
Jobb későn mint soha alapon már rájött, hogy rosszkor szólította le Héliát. Mégis, hülyén venné ki magát a "jöjjek vissza később?", és tényleg kellenének azok a jegyzetek, szóval... - Segíthetek? - hallja magát kiejteni az ösztönös frázist. Azt még nem fogta fel, hogy valaki meggyepálására ajánlkozott éppen, de a szándék a fontos, nem igaz? - Persze csak ha van szükséged rá, mert alkalmatlankodni sem szeretnék, vagy ilyenek.
Jellemző. Mások ok nélküli megverésére jelentkezik puszta jóindulatból, majd nem azért visszakozik, mert felfogná a helyzetet, hanem tart attól, hogy esetleg zavarna a procedúra közben. Mire gondol, hogy Hélia egyszemélyesnek szeretné megőrizni a bosszúját? Bah, tinédzser lányok és az ő követhetetlen észjárásaik.
- Hú, amúgy nagyon piros az arcod, nem kérsz rá egy borogatást a gyengélkedőről? - várd ki a végét, lesz ez még rosszabb - mit csináltál vele?
Gida gyönyörűen átaludta az egész konfliktust, de ez legalább megmagyarázza, kivételesen miért nem vele foglalkoztak. Valószínűleg csupán olajat önt a tűzre azzal, hogy visszakérdez rá, de... Nem szándékos, kérlek, tényleg nem az!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870263#post870263][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.25. 13:19[/b][/url]

Nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy tudjam, mennyire fogom én otthon élvezni a karácsonyt. Én is érzem, hogy a családom nem olyan már, hogy mindenki ered a szélrózsa minden irányába, és csak muszájból zsúfolódunk össze, és meg is értem. Azt sajnálom, hogy annak nem tűnik fel, aki miatt ez mind van, mert ő nem lát az egójánál tovább.
Na mindegy. Gyorsan megtudtam, hogy a kedvenc professzoromnak is most lett vége az utolsó órájának, így sietek a terméig, hogy elcsípjem. Nagyon hálás vagyok azért, amiért segített, és életem két legszebb évét tölthettem távol ettől az őrülettől. Nem voltam boldog attól, hogy vissza kellett jönnöm, és tudom, hogy még most sem sikerült teljesen visszarázódni ebbe a kavalkádba, így még jól is esik, hogy van itt valaki, aki itt volt akkor is.
Előbb kicsit hallgatózok az ajtónál, hogy nem-e húzta tovább az órát, de mivel nem hallom jelét annak, hogy lennének bent diákok is, három óvatos kopogás után, csak benyitok.
- Jó napot - végre nem kell megjátszanom a mosolyt, az teljesen őszintén kerül az arcomra.
- Nem akarom feltartani, csak... - sétálok oda a tanári asztalhoz, ahová leteszem a kis ékszerdobozt, amit egyébként semmi különöset nem rejt magában, csupán a pár egyedileg készített mandzsettagombot. Valamiért ez fontos a férfiaknak, tekintve, hogy apám napokig kereste az övéit, így bízom benne nem lövök mellé.
- Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni - fejezem be, amint a dobozka az asztalra került.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870272#post870272][b]dr. Reece Laines - 2023.12.25. 14:00[/b][/url]

Az utolsó napokban már én is hajlandó vagyok elhagyni az öltöny-nyakkendő kombót. Úgysem tudok érdemben tananyagot leadni a diákoknak, minek erőltessem meg magam? Ezek a napok már arról szólnak, hogy félig mindenki otthon van a családjával boldogan, együtt esznek és nevetnek. Én is ezt tervezem.
A diákok egy emberként hagyják el a termemet. Mosolyogva nézek utánuk, elhagyja számat pár kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt, nektek is! mondat, amíg kiürül a terem. Fejemet csóválom meg. Öröm látni mindig őket, ahogy megkönnyebbülten és boldogan hagyják el a termet, mert legalább most egy ideig nem kell találkozniuk a tárgyammal.
Mosolyogva rendezgetem a jegyzeteimet, könyveimet csúsztatom a bőrtáskába. A kopogásra pillantok fel, és mikor meglátom Zsolnát, örömteli mosollyal viszonzom az övét.
- Szervusz - köszönök vissza, a pakolást is azzal a lendülettel hagyom abba. Megkerülve az asztalt döntöm csípőmet annak sarkához, ahogy végig követem Zsolna mozgást. Fejemet ingatom meg arra, hogy feltart.
- Köszönöm, igazán kedves vagy. Neked is kellemes ünnepeket - veszem el az asztalról dobozt. - Nem kellett volna Zsolna - hangomból minimálisan cseng ki a rosszallás, azonban a hála is fellelhető. Nem gondolná az ember, de pár kedves szó és megmozdulás rengeteget segíthet egy diáknak. Erre az egyre őszintén vagyok büszke. Kinyitva azt mosolyodom el szélesen.
- Nagyon szépek - szólalok meg, miután kicsodáltam magam. Valóban gyönyörűek, és mint öltönyös férfi, ezt tudom értékelni. - Készülődsz már haza?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870310#post870310][b]Herlai Hélia - 2023.12.25. 21:09[/b][/url]

Ida

Igazából nem is kellene, hogy bosszantson, anya mindig azt mondja, ne a mások dolgával törődjek, van elég vaj az én fülem mögött is. Amiben lehet igaza van, de az indulatok, azok indulatok. Jönnek, és tarolnak. Ami vicces, hogy annyira tarolnak, hogy a másik lány indualatának nyoma épp az arcomon égtelenkedik.
- Nyavalyás dög.- Aztán kitör belőlem a kentaur zagyvalék, amit szegény Ida arcána tolok kendőzetlenül. Mire észre veszem magam, a kezeim már javában össze vissza hadonászik. Kedves kis hangon szólal meg, és óóó..segítséget ajánl. Ettől kicsit összerendezem magam, és igyekszem lehiggadni.
- Izé...elnézést, ne haragudj, ha ordíttam. Nem veled akartam...-
Két kövér könncsepp gördül le az arcomon. Nem is tudom, a zsibbadó arcomtól, vagy a meghatódottsgtól, vagy esetleg attól, hogy egy hangyányit elszégyelltem magam.
- Kö...köszi..nem szükséges..Vagyis, nem tehetsz semmit.-
Persze közben azt gondolom, dehogyisnem, kellene a segítsége valami jó kis bosszantó átok megtanulásában, de egyelőre nem tűnik olyan bosszúálló, vagy körmnfontnak, így nem akarom belevinni valami rosszba, amihez amúgy nincs is köze.Lelassítom a lépteimet is, de az arcom egyre jobban vörösödik, és vörösödik. Nem is tudom, talán be volt kenve a keze valami szömörcével, vagy mi a manó?!
- Tényleg piros? Mert érzésre lángol, és egyre nagyobb.-
A fény felé fordítom az arcom, hogy jobban szemügyre vehesse, de eztán meglep egy váratlan kérdésével. Hát..Hogy hogy mit csináltam?
- Bocsi..egy órán voltunk nem?- egy pillanatra elbozonytalanodom, mert simán megeshet, hogy a mérgem miatt nem is egy órán voltunk.  És azért kér jegyzetet, mert elkésett az órájáról. Ahogy elnézem, biztos elaludt és nem ért be. A Folyosóról lassan mindenki elkanyarodik egyik másik irányba. Megvárom, még körülöttünk elmennek az emberek, és halkan vetem oda a csúfos választ.
- Pofán vágtak.- Most mit hímezzem? HOgy egy gyökér Eridonos másol, aztán hazudik? Mondjuk igen. POnt ezt.
- Másoltak rólam. A mai órai vita után bepöccentem, és elmondtam, erre pofán vágott.-
Ésráadásul bevarrtak büntetőmunkára is, de az mellékes. Hát hol itt az igazság kérem?
- Szóval épp a gyengélkedőre siedtem. Nem tudom normális e ez a dagadás és zsibbadás, tudniilik engem még sosem pofoztak fel.- Vetem oda sértődötten Idának, miközben újrból az arcomra teszem a kezem, hátha kevésbé zsibbad tőle.
- Idának hívnak ugye? Mindig is tetszett a neved.-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870361#post870361][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.25. 23:11[/b][/url]

Nem szoktam ilyen nagy búcsúzkodásokba fogni, alapból nem szeretek búcsúzkodni, mert az nekem sosem megy. A viszlát, a hiányozni fogsz és társai... mind hazugság. Viszontlátni talán sosem fogom, és az hogy hiányozni fog... pár hétig, esetleg hónapig bizonyára, aztán csak elkopik. Ahogy Kylian is elkopott, mikor hazajöttem, pedig azt hittem, én tényleg szerelmes vagyok.
- Azok után, amit Önnek köszönhetek, ez igazán semmiség - kerül rám a sor, hogy a fejem rázzam, apró, de annál hálásabb mosollyal. Pedig sose sajnáltam a szavakat arra, hogy elmondjam neki, mennyit tett hozzám azzal, hogy segített kicsit elszeparálódni a családomtól, hogy igenis ki tudtam nyílni, és nem folyton a hátsó szándékot keresni amögött, ha egy idegen megszólított. Ha ő nem szól, hogy van ez a lehetőség, ha ő nem segít a papírokkal, sose tapasztalom meg ezt, és lehet még most is Berci nyomában kullognék, és teljesen képtelen lennék külön létezésre.
Próbálom leplezni az izgatottságot, de tekintetemmel végigkísérem, ahogy meglátja az ajándékot, és épp csak sikerül elnyomnom a megkönnyebbül sóhajt, ami ki akart szakadni. Tény, hogy nem én vagyok a Bánffy család legmagabiztosabb tagja.
- Csak mert sok inget hord... - elharapom a mondat végét, mert illetlen sem szeretnék lenni, egyszerű megfigyelés, hisz egy órájáról se hiányoztam. Alapból sem szoktam óráról hiányozni.
- Nem kell annyira készülődnöm, itt lakom a faluban a nagybátyámmal, szóval csak hazamegyek. De igen, az éves Bánffy-féle jótékonysági bál... határozottan kellemes, ha az ember lánya házasodó korban van - nem részletezem, tudom, hogy érti, mire gondolok, hisz valószínű ő is volt ebben a cipőben.
- Szeretnék egy olyan minisztert, aki ezt betiltja - halkan beszélek, mert tudom azt is, ez jószerével már Istenkáromlásnak minősül.
- Gondolom, az Ön családja is már nagyon várja, hogy hazamenjen közéjük - tényleg együttérzés költözik az arcomra, hisz sejtem nem túl jó egy bentlakásos iskolában tanítani, még akkor sem, ha gyakorlatilag bármikor megteheti, hogy hazamegy.