Hélia
Jólesőn nyújtóztatja meg végtagjait, ahogy az óra végeztével társai felcsapják a port, bezárt és táskába söpört könyveikkel, füzeteikkel. Nem, nem-nem, nem most ébredt... az nagyjából tíz perce volt, amikor is saját, köhögéssé álcázott horkantása riasztotta. Nagy Sándor szemhéja már nem rándult meg a hangra rosszallóan, mint tette azt az első tíz alkalommal - talán lemondott már a navinés lány éberségéről? Vagy kivételesen nem hallotta? Gidának bármelyik magyarázat elfogadhatónak tűnik.
Ami nem elfogadható azonban, az az egyre tetemesebb lemaradása. Miközben a többiek példáját követve ő maga is összerámol, gyámoltalanul simítja végig foghíjas jegyzeteit, és sejti, ezt bizony jobb lenne elkezdeni kiegészíteni idén lehetőleg még a vizsgák előtt. Nem, ez természetesen nem célzás arra, hogy tavaly némiképp ráfázott. Kakasi egyetlen mondatát értette félre, bele is bukott. Szó szerint.
Látókörébe ekkor egy levitakék szoknya úszik, a feltápászkodás közepén ragadt Gida pedig ezt jelként értelmezi. Jel, akár a kék-piros pepsi logó. - Hé, hé, Hélia! - szólítja meg a mellette eligyekvő lányt, és táskája fülét megmarkolva lép is utána. Nem dadog, nem űz gúnyt, de maga is érzi, hogy ez kissé furcsán jött így ki. Így párat pislog, és tétován vakargatja meg tarkóját, mielőtt enyhén elrózsásodott orcával köszörülné meg torkát. - Izé, van egy perced? Volt valami a kentaurokkal kapcsolatban... fagyos orr? Fogas kor? Te ugye figyeltél?
Tökre látszik rajta, hogy elvesztette a fonalat, és esdeklőn mered Hélre, hogy segítsen neki azt picit felgörgerni.
Ami nem elfogadható azonban, az az egyre tetemesebb lemaradása. Miközben a többiek példáját követve ő maga is összerámol, gyámoltalanul simítja végig foghíjas jegyzeteit, és sejti, ezt bizony jobb lenne elkezdeni kiegészíteni idén lehetőleg még a vizsgák előtt. Nem, ez természetesen nem célzás arra, hogy tavaly némiképp ráfázott. Kakasi egyetlen mondatát értette félre, bele is bukott. Szó szerint.
Látókörébe ekkor egy levitakék szoknya úszik, a feltápászkodás közepén ragadt Gida pedig ezt jelként értelmezi. Jel, akár a kék-piros pepsi logó. - Hé, hé, Hélia! - szólítja meg a mellette eligyekvő lányt, és táskája fülét megmarkolva lép is utána. Nem dadog, nem űz gúnyt, de maga is érzi, hogy ez kissé furcsán jött így ki. Így párat pislog, és tétován vakargatja meg tarkóját, mielőtt enyhén elrózsásodott orcával köszörülné meg torkát. - Izé, van egy perced? Volt valami a kentaurokkal kapcsolatban... fagyos orr? Fogas kor? Te ugye figyeltél?
Tökre látszik rajta, hogy elvesztette a fonalat, és esdeklőn mered Hélre, hogy segítsen neki azt picit felgörgerni.