A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=864223#post864223][b]Theodore Julias Ebony - 2023.05.21. 13:14[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy ilyen mozgalmasan fog indulni az ittlétem; tekintettel az évnyitóra, biztos vagyok benne, hogy tartogatni fog még ez a kastély - kellemetlen - meglepetéseket. A reggelem sem indult épp felhőtlenül, az eset óta anyámék baglyokkal bombáznak, érdeklődve a felelőtlen elemi mágusok diákstátuszáról, ám már láttam őket - legalábbis az egyiket - a folyosókon grasszálni, így jó hírekkel sem tudok szolgálni a szüleimnek. A vágy, hogy mindenáron utazzak haza ebből az intézményből, sugárzik a leveleikből, és nem könnyíti meg a reggelijeim felhőtlen elfogyasztását, általában velük vagyok tehát elfoglalva ilyenkor.
Még bájitaltan előtt is a mai adagot nézegetem, fogalmazva a válaszom az aggodalmakra. Persze, én is jobban örülnék, ha mielőbb máshol kezdeném inkább a tanulmányaim, de muszáj kihúznom ezt az egy évet. Nem is beszélve arról, hogy már most olyan ismeretségeket kötöttem - legalább egyet -, amely rendkívül jó hatással lehet az ügyemre később...
Ezzel vagyok tehát elfoglalva menet közben is, s emiatt kissé későn veszem észre, hogy valaki az utamban van; momentán beleütközöm vállal, ahogy igyekszem elhaladni mellette, hogy leüljek a tanterem előtti padra.
- Ó, pardon, ne haragudj - pillantok fel azonnal, ám tekintetem egy szokatlanul ismerős arcra vándorol. Sadie.
A csaj, aki állítólag másik suliba lett menekítve amiatt a bizonyos baleset miatt... Rögtön felidéződnek bennem ugyanis volt háztársaim levelei, melyek főként a roxforti élet tudósítására szolgálnak. Eggyel hátrébb lépek tehát Sallowtól.
- Sadie, nahát... te itt? Még nem is találkoztunk idén... micsoda meglepetés. - Függesztem tekintetem a lányra. Annyira sosem voltunk szoros kapcsolatban, ő inkább a kisebbek szekálásval volt elfoglalva, míg én nem vettem részt hasonló tevékenységekben, hiszen sokat árthatott volna az előmenetelemnek, ha később valaki ilyesfajta vádakat rángat elő, mikor már karrierem van. S nézd, mi lett Sallowból is...
Kimondatlan kérdésem tehát köztünk lebeg, magyarázatot várva emelem meg fél szemöldököm, még úgy is, hogy teljes mértékben tisztábban vagyok a hírekkel. Kíváncsi lennék az ő verziójára is, természetesen, ám fél szemmel azért figyelem, nem kell-e pálcát rántanom majd, ha felidegesítem, és párbaj lenne a vége. Nem csodálkozhatok mondjuk, hogy erőszakos természetű; ilyen vérből való...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866665#post866665][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 13:53[/b][/url]

Az arckifejezése mindent megér. A döbbenettel vegyes "ennek-nem-feltétlen-örülök" máris feldobta a napom, még jobban, mint indokolt lenne - a Beauxbatonsban a nulláról kellett kezdenem, ami nagyon fárasztó folyamat. Úgy néz ki, itt legalább egy ismerősöm van, ami még úgy is inkább a pozitív felé billen, hogy egyértelműen lesz hátulütője is.
- Azért nem kell ennyire örülni - csóválom a fejem, és még egy apró nevetés is kicsúszik.
A lány tekintetét kapkodja, keresi a menekülőutat; az mondjuk örvendetes, hogy nem átkoz azonnal az arcomba, és reménykedhetünk, hogy ez a későbbiekben sem következik majd be. Igaz, a szülei nem nagyon örülnének neki, hiszen azonnal értesülnének róla az enyéimtől - akiknek, ha még nem is mondanám el, valahogy minden ilyesmi információ a birtokukba jut. Az is biztos, hogy nem fognak repesni az örömtől, hogy megint összefújt minket Sadievel a szél.
- Elnézést - mosolygok rá már-már szerényen a portréra, amit Sadie igyekszik megregulázni, ha már a kialakult helyzetben elvesztette a kontrollt. - Ó, dehogynem, tökéletesen emlékszem a Roxfortra. Hiányzik - sóhajtom. - Ahhoz képest ez azért... már bocsánat - vetek ismét egy pillantást a képre -, de nem olyan nagy szám.
Pár pillanatig még szemlélem háztársamat, gondolatban még mindig készülve a pálcahasználatra; azt tippelgetem, mennyire húzhatom meg az oroszlán bajszát, mielőtt túlságosan felingerelném.
- Nagy szerencse, hogy találkoztunk. De eddig nem láttalak az órákon... Nemrég érkeztél? - Érdeklődök enyhén oldalra billentett fejjel, igyekezvén kibogozni a helyzetet. Az előző kérdést - hogy ugyan mit keres itt - nagylelkűen elengedem neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866690#post866690][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 23:10[/b][/url]

A jóslástanokat mindig leplezett izgalommal várom; a magam csendességében forgatom meg a szemem nagy ritkán, mikor a professzor valami elrugaszkodottat talál mondani, miközben diszkréten igyekszem magamba szívni a füstölők és gyertyák okozta finom illatelegyet, ami leuralja ezt a termet. Sosem tökéletesek a válaszaim, ha felszólít, legalábbis igyekszem, hogy ne tűnjön úgy, hogy szinte csak ilyen könyveket olvasok szabadidőmben.
Ami kiváltképp idegesít benne, az az elképesztően komolytalan attitűdje, hogy hangos, hogy végigbohóckodja az órát ezzel a goofy stílusával. Egy picit sem veszi komolyan magát, hát a tárgyát ki tudná komolyan venni? Már persze... rajtam kívül...
Szokásos helyem elfoglalva - olyan nevetségesen érzem magam ezeken a kis babzsákokon gubbasztva, mint valami kertitörpe - inkább előveszem a pergament, tintába mártom a pennám, hogy jegyzetelni tudjak, mert azt minden órán, még mugliismereten is szoktam. Legalább az ambíció látszik, még amellett is, hogy minden erőmmel igyekszem meggyőzni a környezetem - Arandal professzort is beleértve -, hogy a legkevésbé sem érdekel.
Az álomfejtés és a jóslástan kapcsolata, pontos dátum, óra száma - ez mind feljegyzésre kerül. A férfire nem nézek fel, általában kerülni igyekszem a tekintetét valamiért - talán mert nem akarom, hogy felszólítson, vagy csak a paranoia...
Persze, a férfi egy idő múlva hippiként a padon üldögélve magyaráz, komolyan, csak annyi hiányzik, hogy előrántson egy kis tudatmódosító szert, felajánljon pár mézsört a diákoknak és kiosszon 150 pontot köztünk pusztán azért, hogy nem nyírjuk ki egymást az óráján. Finoman megcsóválom a fejem, ahogy elképzelem ezt a képet, s tekintetem ráfüggesztem, azt kívánva, bár egy kicsit megemberelné magát végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867027#post867027][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.13. 21:11[/b][/url]

Hazudnék, ha azt mondanám, az álomfejtés nem foglalkoztat kifejezetten az elmúlt időszakban, így akármennyire is hadar és mutogat, még úgyis odafigyelek, hogy egyébként elegem van a stílusából. Hogy lehet valaki ilyen vidám, aki...
Összenézünk, s ekkor látom szemeit kikerekedni. Az enyéim is követik a példáját, nulláról százra emelve a pulzusom, mert ez a kifejezés mostanra egy harmadik arcon is visszaköszön ittlétem óta. Az üres tekintet elárulja, hogy éppen egy másik világban jár, s körülötte, körülöttünk a diákok is észreveszik a változást; van, aki egyenesen felsikkant ijedtében, egy rellonos fiú pedig mintha felpattanna. A fejembe belehasít a fájdalom, arcom összeszorul egy másodpercre, s egy kissé meg is ugrok. Valami történik - egyetlen másodpercre mintha bevillanna egy fekete-fehér kép, mely ismerős, ám azonnal el is múlik. A fejfájás azonban természetesen velem marad.
Már felemelem a tekintetem, mikor Arnada professzor megkapaszkodik az asztalában. Rám szerencsére senki ügyet sem vetett - túl nagy lett a felbolydulás ahhoz, hogy számítson, hiszen eddig a legtöbb tekintet a tanárúrra szegeződött. Én sem tudom elszakítani a pillantásom róla, még fájó fejjel sem - csak amikor le akarom tenni a pennám, érzem meg, hogy kezeim kihűltek, s mintha ujjaim egy kissé remegnének is.
- Jól van, professzor úr?
- Mi történt?
- Hozzak egy kis vizet esetleg?
- Ez most mi volt?
Az összesúgástól a direkt megszólításig minden előfordul a diáktársaim között. De én hallgatok. Remegő kezeim rögtön a pad alá rejtem, a combomra helyezve. Kissé lejjebb süllyedek, remélhetőleg feltűnésmentesen. Nem vagyok itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867028#post867028][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.13. 21:30[/b][/url]

Sadie mosolya meglep egy kissé, de nyugodt módon viszonzom, s bólintok is kérdésére.
- Egyáltalán nem - erősítem meg. - Úgy értem, abszolút nem rossz, és van egy-két professzor aki igencsak profi a munkájában, ahogy hallottam... de azért vannak... érdekes aspektusai. - Eddig sem kevés furcsaságban volt részem; például nemrég láttam a faliújságon, hogy az úgynevezett Edictum írókat keres, s utánakérdezésem eredményeképp megtudtam, ez az iskolaújság. Ezzel semmi probléma sem lenne, de mint kiderült, főként diákokról és tanárokról terjesztenek benne pletykákat, ami őszintén egyáltalán nincs ínyemre. Így még jobban kell majd figyelnem rá, hogy... ne tegyek semmi furcsát.
A kérdésére még fel is nevetek halkan, de nem rajta szórakozom, csupán a felvetés meglepő.
- Szerencsésnek? Hát, igen... igen, végülis, miért ne. - Ingatom a fejem. - Csereprogramon vagyok. Édesanyámék szerint jobb, ha minél több oktatási intézményben szerzek tapasztalatot, jól mutat. - Jegyzem meg még mindig egy békés mosollyal. - Na meg, így sok mindenkit lehet megismerni, nemigaz?
Ám a másik azt állítja, ő is itt van év eleje óta, így kissé össze kell vonnom a szemöldököm. Valóban egy tanórán sem találkoztunk, én pedig nem vagyok híres órakerülő, eddig mindegyiken ott voltam.
- Ez furcsa. Nem láttalak a negyedikesek óráján - ismétlem meg. - Pedig egy évfolyamon kellene, hogy legyünk, nem? Elvégre ugyanonnan jövünk. Jó... én egy évet voltam a Beauxbatonsban is, de érted. - Pillantok rá. Igaz, az osztályozóvizsgán, melyet le kellett tennem évfolyamba sorolásom előtt, elég jó eredményeket értem el, hiszen készültem rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867098#post867098][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 13:39[/b][/url]

Hogy minden rendben van? Szemem sarkából pillantok fel a férfire, figyelem néha kissé el-elmerengő tekintetét, hogy abszolút jól van, nem kell leülnie vagy feküdnie. Hogy kezei mintha nem is remegnének, orra nem vérzik, nem érez semmilyen fájdalmat, vagy legalábbis nem olyan erősen, hogy meglátszon rajta. Csak volt egy látomásom. A hátamon lefolyik a keresztvíz ettől a mondattól, hogy ennyire egyértelműen, és ennyi embernek mondja - elképzelhetetlen számomra, hogy valaha hasonló hagyja el a számat. Túl sokáig titkolóztam, s túlságosan igyekszünk rejtőzködni Hollósival ahhoz, hogy ez a mondat bármennyire is normálisnak és hétköznapinak hasson.
- Látomás? Húú, de izgi - hallom magam mellett háztársnőmet. - Ez nagyon kemény, nem? Tök jó lehet.
Csak bólintok. Persze, tök jó lehet.
Szerencsére nem pillant rám Aranda; holmijaim lassú és nyugodt tempóban pakolom el, igyekszem ugyanis leplezni az ujjaim enyhe remegését. Pontosan olyan rövidke kép volt ez, mint álmomban. Örülhetnék, hogy most nem a kígyó köszöntött rám.
A füstölők kialszanak, s helyette egy másik illat lesz lassan úrrá a szobán, a gyógynövényeké. Akaratlanul is nagyot lélegzem, magamba szívva az illatot. Meg kell nyugodnom. Semmi különös nem történt...
Az üres padról azonban szavak köszönnek vissza.
Amint megpillantom a morzsákat, kezemmel gyorsan söpröm le őket az asztalról. Még meg sem nyugodtam, máris egy másik szívroham köszön rám. Ne, ne. Miért akar velem beszélni? Elmenjek egyáltalán? Tudom annyira hülyének tettetni magam, hogy átverjem? Biztos, hogy meglátta, ahogy néztem. Látta, hogy remeg a kezem. Túl csendes vagyok.
- Ja, biztos izgalmas lehet - motyogom inkább oda Lillának, olyan hangsúlyt próbálok megütni, mint aki még mindig szkeptikus. Miért akar velem találkozni? Ez nem jó. Ez baromira nem jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868731#post868731][b]Theodore Julias Ebony - 2023.10.22. 10:22[/b][/url]

Az iskolaújság emlegetésére enyhén felvonom a szemöldököm, s kissé elhúzom a szám, nemtetszésemet kifejezve. Mégiscsak egy rugóra jár az agyunk valamelyest, tekintve hasonló - ám épp eléggé eltérő - hátterünket.
- Hallottam. És ami a legrosszabb, hogy úgy tudom, igencsak népszerű is... Nem tudom, hogy a tanárok hogy viszonyulnak a róluk is keringő pletykákhoz, de értetlenül állok a dolog fölött... - Csóválom meg a fejem kissé. Szerencsém, hogy rólam még semmit sem hoztak le, sikerült annyira meglapulnom, hogy ne tegyék; nem keveredtem párbajba vagy összetűzésbe senkivel, nincsenek aggályos szerelmi kapcsolataim... egyelőre megúsztam.
Sadie ismét kiküzd belőlem egy kis szemöldökfelvonást, majd egy már-már negédes, halvány mosolyt, mikor a szüleimről esik szó. A nyers stílusa sosem fog érdemére válni, nehezen, vagy egyáltalán nem fog eredményre jutni vele; ezért is szeretnék a szüleim, ha minél távolabb maradnék a Sallow famíliától, még ha látszólag fent is kell tartanom egy elfogadható kapcsolatot. Ám az nem tetszik, ahogy a mardekáros fogalmaz velem szemben.
- Szerencsére ehhez nincs szükségem az asszisztenciájukhoz... és nem is igazán volt soha. - Mondom töretlen mosollyal. - Elég sokan járnak ide, például Kriseok is megfordulnak a kastély falai között. - Minden utálatom, ami az említett család felé irányul, csak még szélesebbé kényszeríti a görbületet ajkaimon, ahogy eszembe jut leplezett lenézésük irányunkban, és a Nathaniellel való kényszeredett kapcsolatunk.
Sadie azonban szokás szerint el van tévedve, már meg sem lepődöm. Egy halk nevetés is kicsúszik, ahogy megcsóválom a fejem kérdésére, miközben meghallom az óra kezdetét jelző csengőt, s meglátom a szemem sarkából a közeledő Farkasházyt.
Sadie nagyjából ekkor ejti el a könyvét, melyet az összes többi is követ idegességében. Mosolyom hamar szertefoszlik, ahogy megérzem, hogy valószínű: hamarosan tanúja lehetek egy Sallow-féle dührohamnak. Egy fél lépéssel azért hátrálok, miközben táskám szíját igazítom meg a vállamon. Biztos, ami biztos.
- Negyedikes bájitaltan. - Felelem halkan. - Egy kis késés azért talán nem lesz probléma, Sadie. - Igyekszem minimalizálni felfokozott idegállapotát, hogy ne kezdjen el átkokkal vagdalkozni, ugyanis nem most szeretnék bekerülni az emlegetett iskolaújságba. - Még látjuk egymást, gondolom, de most mennem kell, ne haragudj.
Még egy utolsó pillantást vetek a földön heverő kismillió könyvre, melyet nem fogok segíteni felszedegetni. Bólintok egyet Sallownak, majd megfordulva csatlakozom a negyedikesekhez, akik szép sorba rendeződve hömpölyögnek be a terembe, hogy hamarosan már a mandragóragyökeret vagdossák szabályos négyszögekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868968#post868968][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 18:22[/b][/url]

Még tíz percem van odaérni - a lépcsőfokokat az indokoltnál talán gyorsabban szedem. Sietségem oka nem az, hogy késésben lennék, nem is bármiféle randi, vagy egyéb fontos kamasz-kötelezettségeim, hanem az első okklumenciaórám Magyarországon. A szüleim - és a saját - megkönnyebbülésemre egyértelművé vált, hogy okklumenciatanulmányaimat ebben a tanévben végre folytathatom a kastély falai között, így a fő érvük az iskolából való kivetetésem mellett úgy hullott el, mint egy légy a beköszöntő őszi hidegben, nem is beszélve a prefektusi kinevezésről, mely szintén az én malmomra hajtotta a vizet.
A professzorúrról, azon túl, hogy Japánban visszakövethető a családneve, s hogy már korábban oktatott sámánizmust az iskolában, nem sokat tudok; úgy hallottam, nyugodt a természete, ami már ígéretes, s remélhetőleg nem fogja pszichopata módjára az elmém legmélyebb bugyraiba erőltetni magát, nem úgy, mint a Beauxbatonsban Monsieur Charpentier.
Három halk koppanás után nyitok be a terembe, hogy szembetaláljam magam Abe professzorral, s egy kis főhajtás kíséretében lépek be a helyiségbe.
- Jó napot - mondom, majd mikor közelebb érek hozzá, kezet is nyújtok neki. - Theodore Julias Ebony, nagyon örülök.
Az elmúlt időben rendszeressé váló edzések kissé segítettek, hogy még egyenesebb háttal járkálhassak fel-alá, s amúgy is öntudatosnak mondanám magam - most azonban ebbe tagadhatatlanul vegyül az izgalom és tudásvágy, szinte már türelmetlenség, amely a letörölhetetlen mosolyomon is meglátszik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire várom, hogy ismét elkezdődjön a képzésem.
Az elmetervező csak pár pillanat múlva tűnik fel a professzor mellett, melyről eszembe jut az a darab is, melyet a szüleim a Roxfortnak ajándékoztak tanoncságom fejében.
- Szép darab - intek a kis szerkezet felé, melyhez rögtön közelebb is hajolok, hogy alaposan szemügyre vehessem. Végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868970#post868970][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 19:05[/b][/url]

- Így van, még nem találkoztunk - bólogatok, s a professzor kijelentésére egy nagyot bólintok is. Szimpatikus a hozzáállása, remélhetőleg nem lesznek nézeteltéréseink, vagy bármi hasonló; ha szorgalmas tanoncot keresett, egyértelműen megtalálta személyemben, s elhivatottságból sincs bennem hiány, már ami az okklumenciát illeti. Már rég bejegyzettnek kellene lennem, legalábbis szerettem volna az lenni eddigre...
- Alig várom a közös munkát - támogatom még meg Abe megjegyzését.
Mikor az elmetervező kerül szóba, ismét bólogatni kezdek.
- Igen, használtam már ilyet, jobban mondva láttam már a Roxfortban - válaszolok, még mindig a szerkezeten tartva a tekintetem. Tudom, hogy nem gyakori ez, ám az okklu- és legilimencia gyakorlását nagyban megkönnyíti.
A professzort követve helyet is foglalok vele szemben az asztalnál, kérdésére pedig ráemelem világoskék tekintetem, hogy aztán egy apró bólintás kíséretében szólaljak meg.
- Így van, főleg a tavalyi évben - jegyzem meg palástolatlanul, hiszen tavaly tényleg csak elméletre volt lehetőségem, másra aligha. - Korábban a Roxfortban és a Beauxbatonsban is tanultam okklumenciát, már majdnem a tesztfázisba érkeztünk, csak hát... igen. Azóta azt hiszem, jócskán megkopott a dolog.
A kérdése második felére bólintok, kissé oldalra billentem a fejem, hogy összeszedjem a gondolataim, s egy pillanatra ki is fókuszálok, hogy mindent megfelelően eleveníthessek fel.
- Igen, a koncepció piramis jellegű volt, kissé labirintusos elemekkel. Egy könnyűnek tűnő útvesztő, amely mindig a kijárat felé terel... az elején próbálkoztunk az üres szoba metódussal is, de az valahogy túl... kopárnak tűnt számomra. Inkább a csapdaállítós, talányos, agytekerően idegesítő módszerek a szimpatikusak, például egy tükörterem, végtelen lépcsők, a jelentéktelen dolgok elrejtése, hogy pont azok tűnjenek fontosnak... Eléggé képies módszerekkel tanítottak mind a Roxfortban, mind a Beauxbatonsban - mondom végül, ismét a tanárúrra emelve a tekintetem. Hiszen pontosan tudom, kívülről hogy nézne ki az elmém, illetve hogy képzelem el azt. - Ha gondolja, szívesen leírom azt is, nem tudom, van-e szükség erre, vagy hogy Ön milyen módszert fog pontosan követni. - Folytatom, mivel felelevenedik bennem, amit Damian egyik francia könyvében olvastam, hogy bizony sokak számára kevésbé fontos a képzelet által szült szobák leírása, s kevésbé látják az elmét ennyire kézzel foghatónak, elképzelhetőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868974#post868974][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 20:06[/b][/url]

Egészen belemelegszem a magyarázatba, majd a professzor biztatására még folytathatom is hosszúra nyúló monológom - bár alapvetően kevéssé vagyok beszédes, mint most, az okklumencia mégiscsak nagyon érdekel, s sokáig nem tudtam senkivel sem diskurzust folytatni róla.
- Hmm, azt mondanám, hogy segítettek - gondolkozom el, ismét kissé oldalra döntve a fejem. - Tizenöt évesen kezdtem, akkor még nehezebben fogtam fel az elme komplexitását, és még mindig rengeteget kell tanulnom róla, hogy értsem. Talán sosem fogom teljesen érteni - merengek el egy pillanatra - de persze mindent megpróbálok. Szóval tizenöt évesen sokat segített, hogy tényleges helyiségeket, sőt, épületet képzeltem tervezés közben.
Ahogy végre szabadon engedem áramolni a szavakat, úgy kezdem el forgatni a pecsétgyűrűt ujjamon, észre sem véve az önkéntelen mozdulatot.
- Tényleg úgy képzeltem el, mint egy egyszerű, hatalmas, poros piramist, aminek a tetején áll egy díszes épület, szóval nem csúcsban végződik. Római stílusú épület, olyasmi, mint a Maison Carrée Nîmes francia városban. - Mosolyodom el a végére, mert utólag kevésbé érzem okosnak magam, mint akkor, mikor ezt a nagy ötletet megalkottam. - Az eredeti koncepció az volt, hogy ha valaki ismer engem, ha nem, rólam biztos azt feltételeznék, hogy a legmagasabb pontján a piramisnak, a legdíszesebb részen találhatóak a legrejtettebb kincsek, nem pedig egy rejtekajtón lefelé, de utólag azt érzem, hogy ezen eléggé könnyű átlátni. - Emelem végül tekintetem Mikihisára. - Bár, ki tudja persze, legilimentortól függ...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868977#post868977][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 20:39[/b][/url]

Egy apró sóhaj akaratlanul is kicsúszik, ahogy bólintok a tanár úr szavaira. Nem mondom, előbb is tudtam, hogy csavaros megoldásokra van szükség - csupán arról van szó, hogy én ezt épp eléggé nyakatekertnek gondoltam akkoriban. Utólag visszatekintve persze nem hiszem, s csak felesleges erőfeszítésnek, munkának tűnik fenntartani a dolgot.
A pálcája már annál nagyobb érdeklődést vált ki belőlem, mikor megpillantom a rúnákat, még közelebb is hajolok egy kissé. Sosem voltam a legjobb rúnatanból, így nem sokat sejtek, mihez kapcsolódhatnak a szimbólumok, de kevés felrúnázott pálcát láttam eddig; annál gyakoribb a mugli eszközök rúnázása ebben a kastélyban. Azért nem bámulom meg annyira, hogy majd kiessek a padból; más varázseszközét megbámulni olyasmi érzést kelt bennem, mintha valakinek az arcát vizslatnák két centiméter közelségből.
- Természetesen - bólintok a felvetésre, némi dopamin máris szétárad az ereimben annak hatására, hogy végre tettlegesség is kerül a szavak mögé. Kissé kihúzom magam, majd a táskám felé nyúlok. - Papír, penna vagy pálca? Vagy más megközelítés? - Tudakolom meg, hogy szükséges-e az íróeszköz az elején, vagy inkább gyakorlati úton közelítjük meg a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868980#post868980][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 21:54[/b][/url]

Nem számítottam rá, hogy rögtön az érzékeny műszer közelébe fognak engedni, egyre szélesebb, visszatarthatatlan vigyorom is erről enged árulkodni. Ha én magam tanár lennék, meglehet, hogy kétszer is meggondolnám, hogy egy diákot ilyen arckifejezéssel biztos jó ötlet-e bevinni az elmetervezőbe, hiszen úgy nézhetek most ki valahogy, mint egy mániákus kisgyerek - talán egy kissé enyhébben, rendben...
Lelkesen bólogatok az elhangzó utasításokra, egy óra is sokkal több, mint azt valaha reméltem - Mr. Davies egyszer-kétszer engedte, hogy belekóstoljak a dologba, lévén mégiscsak a szüleim szoros hozzájárulására tudhatott magáénak az iskola egy ilyen értékes eszközt, sőt, még Charpentiernél is kikönyörögtem a dolgot. Hiába volt ő inkább a papír-penna híve, én mégis egy ilyen eszközön szerettem gyakorolni és tervezni. Abet nem kellett győzködni, ez remélhetőleg azt jelenti, hogy jóban leszünk.
- Igen, rendben - veszem tudomásul az utasításokat, az egy órás limitet, és mindent, ami ezzel jár; a prof még azt is mondhatná, hogy öt percet kapok megcsodálni az eszköz mechanikáját, s valószínűleg akkor sem lennék csalódott.

Amint az elmetervezőhöz érek, az ismerős szürke térben találom magam. Vigyorom lemoshatatlan, s csak most érzem úgy igazán, hogy elememben vagyok. Bár Mikisha magyarázatát igyekszem végighallgatni, végül nem bírom kivárni, hogy a végére érjen. "Lehet ház, folyosó, piramis...", kezdi, ám ekkor környezetünk már mozgásba lendül.
Bár profi közel sem vagyok, s rég nem használtam ilyen eszközt, mégis látom magam előtt, ahogy a szürkeségből téglák kelnek életre, hogy lassan elkezdjenek egymásra rendeződni. A komplexitásoktól távol tartom magam, hiszen most újra alapozunk, lévén az előző elképzelésemben sok hibát láttam, s látott ő is.
Szép lassan egy folyosó kezd körvonalazódni előttünk, sötétszürke-barna téglákból, mely kísértetiesen hasonlít egy ősi piramis egy belső szakaszára; maga a konstrukció csupán egyenesen előre tart, nem kanyarog, s most még a semmibe vezet.
A felhőtlen öröm mellett persze érzem az ismerős terhelést az elmémen, melyet mégis valahol elfelejtettem már. Valóban olyan érzés, mintha az elmémmel kellene téglákat mozgatnom - nem egyszerű, nem fürge, és nem is gyerekjáték. Vigyorom, bár lejjebb apad, mégsem tűnik el teljesen, csupán kissé koncentráltabb lesz. Hamarosan már felpillantok az újdonsült tanáromra ezzel a görbülettel - nem titkoltan büszkén -, hogy várjam az utasításokat s a szükséges finomításokat - hiszen a tégla maga is érdes, nehéz felszínű, s egyáltalán nem tökéletesen kidolgozott. Ez pedig csak egyike a valószínűleg nem kis mennyiségű hibámnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868982#post868982][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 22:41[/b][/url]

Ahogy a téglák egymásra kerülnek, megkönnyebbülésemben kissé megereszkedik a vállam. A szerkezet mechanikája annyira érdekes számomra, mindig elámulok a mágia komplexitásán, mikor találkozom vele, ám tényleg nem a legegyszerűbb működésre bírni; ehhez egyhelyben álltam, s erősen koncentráltam, tekintetemmel igyekezvén mozgásra ösztökélni az építőanyagokat.
Mikisa dicséretére bólintok egy aprót a mosolyommal arcomon, köszönetképpen. Persze, hiába volt már tapasztalatom ilyesmivel, azért mégis jó jelnek tartom, hogy nem felejtettem el mindent teljesen az elmúlt egy évben.
- Az aktív és a passzív védelem... - ismétlem el a kérdést félig. - A passzív védelem számomra inkább a már kész mechanizmusokat jelenti az elmetérképen belül, azaz... például egy elterelő folyosó tükrökkel. A struktúrában van itt a megoldás, szóval maga a hely úgy van kialakítva, hogy a védelmi mechanizmusok elterelik vagy kizárják a legilimentort. Míg az aktív védelem inkább maga a kilökési próbálkozás, amelyet az okklumentor tevőlegesen végez, például... egy erős lökéssel, vagy sziréna hangjával, mondjuk. Bármi, hogy az elménk pillérére kényszerítsük a legilimentort. De ezek nem a hely mibenlétéből erednek - intek a folyosó felé - ...inkább tényleg maga az okklumentor aktív cselekedetei.
Tekintetem ismét elkalandozik a professzorról, a téglákat vizslatom magunk előtt. Ez egy viszonylag korai anyagrész, mégis úgy vélem, hogy még ez is felettébb összetett lehet, s gondolkozni is sokat lehet rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868987#post868987][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 23:36[/b][/url]

Abe szavaira serény bólogatással válaszolok. Valóban teljesen mások, s magyarázata nyomán még inkább elkülöníthetővé válik számomra a két kategória, ám pont emiatt nyitom is rögtön szólásra a szám.
- Egy kérdést ha megenged - mondom, miután befejezete. - Egy igazán jó okklumentor mindkét technikát kell, hogy tudja alkalmazni, nem igaz? Hiszen ha valaki órákig kóvályog az elmémben, és nem látszik úgy, hogy feladja, valahogy meg kell tudnom próbálni kipenderíteni a betolakodót.
Lehet, hogy számára a válasz magától értetődő lesz, de a francia proffal volt némi nyelvbéli nehézségünk, Davies pedig sokszor elvontabban válaszolt, mint azt szerettem volna. Egyébként is kissé meg voltam illetődve tanulmányaim elején, s akkor még nem is olvastam annyit, hogy a jó kérdéseket fel tudjam tenni.
Hamarosan már egy gyakorlati feladatot kapok. Tekintetem a folyosóra vándorol, ahogy az instrukciókat hallgatom, s agyam rögtön be is indul, először elképesztően grandiózus ötleteket ontva magából, mely a férfi iránymutatása végére le is csillapodik. Egyszerre egy lépés, nem terhelhetem magam halálra most, hogy végre itt az alkalom a gyakorlásra.
- Adjon egy percet, kérem - mondom halkan még mindig a folyosót fixírozva. Valami jót szeretnék, nem csak valami baltaegyszerűt, még akkor is, ha ez csak egy sima gyakorlófeladat; akár még szintfelmérő is lehet, gondolom.
Hamarosan Abe professzor már azon kaphat, hogy pár lépést teszek a folyosón, majd leguggolok, hogy az egyik téglára tegyem a kezem. Igyekszem érezni annak tapintását, s ahogy Mikihisa mondta, manifesztálni azt, amit kigondoltam. Tehát egy mechanizmus... elképzelem, ahogy ehhez a téglához egy szerkezet kapcsolódik, mely végigfut az egész folyosó alatt, kapcsolódva a falak elemeihez is, számunkra láthatatlanul, a túloldalon. Szemöldököm összeszalad, ahogy próbálom pontosan lemodellezni, először még csak a fejemben, hogy fog kinézni a kis csapdám. Talán még hallható is, ahogy körülöttünk épül a plafon fölött és a padló alatt valami olyasmi, melyet mi nem láthatunk azon a ponton, ahol éppen állunk.
Pontosabban végiggondolva azonban hamar rájövök, hogy nem elég, ha ezt a mechanizmust ahhoz az egyetlen téglához kötöm, melyet éppen fogok, hiszen könnyedén átlépheti azt valaki akár csak véletlenül is.
- Ah - sóhajtok frusztráltan, majd további csendes tervezgetés után pillantok a professzorra. - Köszönöm a türelmet. Azt hiszem... valami kész van. De nem lesz túl tökéletes. Csak tessék - emelkedek fel, s intek végül a téglák felé, arra kérve a professzort, hogy lépjen rá a sávra.
Ha pedig megteszi, a folyosó remélhetőleg sikeresen meghullámzik, azt eredményezve, hogy mindketten elveszítjük rajta az egyensúlyunkat, s ezt a hullámzást fent is tartja majd... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868992#post868992][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.02. 11:09[/b][/url]

A férfi sem épp a földhözragadt fajtából való, legalábbis válaszából ezt állapítom meg - mondjuk nem tudom, mit vártam egy sámánizmus professzortól, akinek furcsa rúnák húzódnak a pálcáján. Ehhez még kultúrális különbségek is társulnak, hiszen az ázsiai mágiagyakorlás igencsak különbözik az általam megszokottól - bár lehetséges, hogy a férfi sem Japánban nevelkedett, ezt nem tudom. Az évek gyakorlata traktus már megszokott szöveg, a türelemre intés okklumenciaórán nem ismeretlen számomra, így elnyomom sóhajom, s csak bólintok. Tudom, hogy az okklumencia tökéletesítése nem áll meg ott, hogy megszerzem az engedélyem, mégis frusztrál némiképp a válasz, még akkor is, ha reméltem, hogy igen lesz a végső konklúzió.
A csapda megtervezése azért rendesen kivesz belőlem - a végére már érzem a fáradtdágot, mely lassan ködösíti el némiképp az agyam. Ez valamelyest aggodalomra ad okot, hiszen könyörgöm, ez csak egy apró folyosó, nem pedig egy hatalmas piramis, amely majd a végcél lenne. Persze, apránként kell haladni. De hány év lesz így, mire rendesen megedződöm mentálisan?
A padló meghullámzik alattunk, ám engem is csak arra késztet, hogy egy aprót hátralépjek, ezzel megtartva az egyensúlyom. Már az is csoda, hogy működött, de mégsem vagyok elégedett az eredménnyel. Abe professzor lelkesen fordul felém azonban, leleményességem dicsérve, melyre csak finoman megrázom a fejem.
- Inkább klisésnek mondanám - minősítem saját ötletem. - Így van, pontosan, arra próbáltam.
Figyelmesen hallgatom, milyen javaslatokkal él; eközben kényelembe helyezem magam, és leülök a folyosó padlózatára, hogy fáradtságom kompenzáljam.
- Ó... - Konstatálom szavait, majd lassú bólogatásba kezdek. - Tehát a mechanizmus ott lesz, csak nem kell minden apró részletére koncentrálnom? Vagy túl... hogy is mondjam... túl reálisan fogom fel? Inkább úgy kellene megközelítenem, mint egy mágiát, hogy nincsenek csavarok, fogaskerekek, csak... megtörténik? - Gondolkozom el hangosan. Ott talán nem hibáztam, hogy ahogy ő is mondta, fontos, hogy értsem, hogy működik a dolog. Valahogy az túl nagy falatnak tűnt elsőre, hogy csak úgy meghullámzik a folyosó, tudnom kellett, hogy a téglák pontosan mi alapján mozdulnak...
- Hmm... szinte biztos, hogy először egy fülsükeítő, embertelenül hangos hanggal próbálkoznék, hogy ne tudjon koncentrálni. Vagy egy tényleges lökéssel, hogy a kijárathoz kerüljön, ami még nincs meg mondjuk... - Pillantok a folyosó vége felé. Ez csak egy darab, s ha egyszer épületté fejlődik, sem ez lenne a belépő; szemlátomást agyamat nehezen állítom le, hogy mindenféle terveket szövögessek a jövőt illetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869041#post869041][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.03. 00:12[/b][/url]

A férfi szavait figyelmesen hallgatom - mikor arról beszél, hogy ez a csapda nem teljesen az én szintem, kissé megingatom a fejem. Azt azért sejtem, hogy egy épeszű tanár ezt csak úgy nem mondaná, hiszen egy középszerű teljesítményt felsztárolni eléggé öngyilkosságnak hangzik, ha egyszer látszik, hogy az illetőnek amúgy is megvan a motivációja. Türelemre int azonban, az alapok megszilárdításán lesz itt a fő hangsúly, melyre csak bólogatok végül. Hogy hogyan leszek türelmesebb ennél, azt nem tudom... majd sokat meditálok, gondolom.
Mikor az elméletre kerül sor, az analógiáját követve valami halvány félmosoly költözik az arcomra. Nem mindenki szokja meg, milyen is leesni arról a seprűről, de egyébként értem, mire céloz.
- Igen, érthető, tanár úr - erősítem meg. - Most tényleg az újraalapozásra kell koncentrálni, így nem meglepő, hogy... szóval értem, igen, értem hogy mi alapján megy majd a dolog. - Szavai ugyanis tökéletesen logikus képet festettek elém, egy utat, amin el lehet indulni. Esetünkben - folyosót.
S folytatja is. Eddig is tudtam, hogy az okklumencia nem a legegyszerűbb délutáni kikapcsolódásra szolgáló elfoglaltság, de ahogy Mikihisa beszél, egyre nehezebb diónak tűnik. Persze, nem mintha bárki tudna arra sarkallni, hogy abbahagyjak valamit csak azért, mert nem könnyű. Sőt: saját magam gondolom a legjobb versenytársnak.
- Sok munka vár ránk - adok hangot konklúziómnak. Igaz, ami igaz: ha ezt az első akadályt megugrom, s ennek a mechanikájára ráérzek, úgy egyre inkább bővülni fog az eszköztáram, és talán nem minden egyes elemnél kell majd végigküzdenem magam a nulláról. Mégsem érződik gyors folyamatnak ez.
A feladat megkapásánál agyam érezhetően azonnal beindulna, s a fogaskerekek mozgásba lendülnének, ha nem találkoznának a lassanként rájuk telepedő köddel, melyet a gyakorlás okozott. Az első edzésnél elképesztően el voltam fáradva - itt sem lesz ez másképp, lassan fogok erőnlétet kiépíteni, emlékeztetem magam. A folytatásra azonban mégiscsak elvigyorodom.
- Állok elébe, igyekszem a legjobb formám hozni - mondom leplezetlen izgalommal a hangomban, melybe kis fáradtság is vegyül. Hamarosan azonban már kitessékelnek a folyosóról, így összekapom magam; felállok a földről, majd pálcám elővéve elmotyogom a varázsigét. - Finite.
A valóságban felnyitni a szemem azért kissé sokkoló - pislognom kell pár másodpercig, hogy hozzászokjak a tanterem fényviszonyaihoz. Elfáradtam.
- Még folytatjuk esetleg? Vagy... - ...vagy elmehetek pihenni? Hiszen ki tudja, milyen elméletet kapok még a nyakamba, miután ezen a tapasztalaton túl vagyunk. Bár őszintén, még úgy is szívesen ülök itt, és hallgatom a férfit, ha közben a szervezetem megpróbál merényletet elkövetni ellenem, és elbóbiskolok. Az okklumencia az egyetlen tárgy, ahol - jelenleg úgy érzem - képes lennék végig ülni egy nyolc órás foglalkozást is, melyből hét óra elmélet. Semmilyen más tárgy nem kap azonban ilyen kitüntetett figyelmet, ezért sem vagyok levitás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=877408#post877408][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.22. 12:45[/b][/url]

Ez az év nem kezdődik a legfényesebben. Altea még mindig kerül, ráadásul egy évfolyamon vagyok vele, nem is beszélve anyámról, aki a legkevésbé sem türelmesen tapossa a sarkam, hogy ha már buktam, ideje részletesebben kiépíteni a kapcsolataim a diáktársaimmal. Zalán még mindig olyan, amilyen, én pedig már most elfáradtam.
Az egyetlen dolog, amiben sikerélményem lehet, az az okklumencia, elvégre tavaly minden ellenére is megugrottam a lépcsőt; igaz, nekifutásból, de sikerült. Így hát most is motiváltan érkezek Abe órájára, finoman kopogok, majd be is engedem magam.
- Theodore vagyok, megjöttem - szólok még előre a férfinek, majd be is lépek a tanterembe. - Jó napot, professzor úr. Hogy van? - Kérdem, majd hamarosan le is ülök, szememmel már kutatva, hátha találok bármi arra utaló jelet, hogy mi fog rám várni a mai órán.