A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen mozgalmasan fog indulni az ittlétem; tekintettel az évnyitóra, biztos vagyok benne, hogy tartogatni fog még ez a kastély - kellemetlen - meglepetéseket. A reggelem sem indult épp felhőtlenül, az eset óta anyámék baglyokkal bombáznak, érdeklődve a felelőtlen elemi mágusok diákstátuszáról, ám már láttam őket - legalábbis az egyiket - a folyosókon grasszálni, így jó hírekkel sem tudok szolgálni a szüleimnek. A vágy, hogy mindenáron utazzak haza ebből az intézményből, sugárzik a leveleikből, és nem könnyíti meg a reggelijeim felhőtlen elfogyasztását, általában velük vagyok tehát elfoglalva ilyenkor.
Még bájitaltan előtt is a mai adagot nézegetem, fogalmazva a válaszom az aggodalmakra. Persze, én is jobban örülnék, ha mielőbb máshol kezdeném inkább a tanulmányaim, de muszáj kihúznom ezt az egy évet. Nem is beszélve arról, hogy már most olyan ismeretségeket kötöttem - legalább egyet -, amely rendkívül jó hatással lehet az ügyemre később...
Ezzel vagyok tehát elfoglalva menet közben is, s emiatt kissé későn veszem észre, hogy valaki az utamban van; momentán beleütközöm vállal, ahogy igyekszem elhaladni mellette, hogy leüljek a tanterem előtti padra.
- Ó, pardon, ne haragudj - pillantok fel azonnal, ám tekintetem egy szokatlanul ismerős arcra vándorol. Sadie.
A csaj, aki állítólag másik suliba lett menekítve amiatt a bizonyos baleset miatt... Rögtön felidéződnek bennem ugyanis volt háztársaim levelei, melyek főként a roxforti élet tudósítására szolgálnak. Eggyel hátrébb lépek tehát Sallowtól.
- Sadie, nahát... te itt? Még nem is találkoztunk idén... micsoda meglepetés. - Függesztem tekintetem a lányra. Annyira sosem voltunk szoros kapcsolatban, ő inkább a kisebbek szekálásval volt elfoglalva, míg én nem vettem részt hasonló tevékenységekben, hiszen sokat árthatott volna az előmenetelemnek, ha később valaki ilyesfajta vádakat rángat elő, mikor már karrierem van. S nézd, mi lett Sallowból is...
Kimondatlan kérdésem tehát köztünk lebeg, magyarázatot várva emelem meg fél szemöldököm, még úgy is, hogy teljes mértékben tisztábban vagyok a hírekkel. Kíváncsi lennék az ő verziójára is, természetesen, ám fél szemmel azért figyelem, nem kell-e pálcát rántanom majd, ha felidegesítem, és párbaj lenne a vége. Nem csodálkozhatok mondjuk, hogy erőszakos természetű; ilyen vérből való...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=864223#post864223][b]Theodore Julias Ebony - 2023.05.21. 13:14[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy ilyen mozgalmasan fog indulni az ittlétem; tekintettel az évnyitóra, biztos vagyok benne, hogy tartogatni fog még ez a kastély - kellemetlen - meglepetéseket. A reggelem sem indult épp felhőtlenül, az eset óta anyámék baglyokkal bombáznak, érdeklődve a felelőtlen elemi mágusok diákstátuszáról, ám már láttam őket - legalábbis az egyiket - a folyosókon grasszálni, így jó hírekkel sem tudok szolgálni a szüleimnek. A vágy, hogy mindenáron utazzak haza ebből az intézményből, sugárzik a leveleikből, és nem könnyíti meg a reggelijeim felhőtlen elfogyasztását, általában velük vagyok tehát elfoglalva ilyenkor.
Még bájitaltan előtt is a mai adagot nézegetem, fogalmazva a válaszom az aggodalmakra. Persze, én is jobban örülnék, ha mielőbb máshol kezdeném inkább a tanulmányaim, de muszáj kihúznom ezt az egy évet. Nem is beszélve arról, hogy már most olyan ismeretségeket kötöttem - legalább egyet -, amely rendkívül jó hatással lehet az ügyemre később...
Ezzel vagyok tehát elfoglalva menet közben is, s emiatt kissé későn veszem észre, hogy valaki az utamban van; momentán beleütközöm vállal, ahogy igyekszem elhaladni mellette, hogy leüljek a tanterem előtti padra.
- Ó, pardon, ne haragudj - pillantok fel azonnal, ám tekintetem egy szokatlanul ismerős arcra vándorol. Sadie.
A csaj, aki állítólag másik suliba lett menekítve amiatt a bizonyos baleset miatt... Rögtön felidéződnek bennem ugyanis volt háztársaim levelei, melyek főként a roxforti élet tudósítására szolgálnak. Eggyel hátrébb lépek tehát Sallowtól.
- Sadie, nahát... te itt? Még nem is találkoztunk idén... micsoda meglepetés. - Függesztem tekintetem a lányra. Annyira sosem voltunk szoros kapcsolatban, ő inkább a kisebbek szekálásval volt elfoglalva, míg én nem vettem részt hasonló tevékenységekben, hiszen sokat árthatott volna az előmenetelemnek, ha később valaki ilyesfajta vádakat rángat elő, mikor már karrierem van. S nézd, mi lett Sallowból is...
Kimondatlan kérdésem tehát köztünk lebeg, magyarázatot várva emelem meg fél szemöldököm, még úgy is, hogy teljes mértékben tisztábban vagyok a hírekkel. Kíváncsi lennék az ő verziójára is, természetesen, ám fél szemmel azért figyelem, nem kell-e pálcát rántanom majd, ha felidegesítem, és párbaj lenne a vége. Nem csodálkozhatok mondjuk, hogy erőszakos természetű; ilyen vérből való...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=864285#post864285][b]Sadie Sallow - 2023.05.24. 19:13[/b][/url]

Tudtam, hogy egy kész katasztrófa lesz ez az év. Idegen helyen, idegen kultúrában, de legalábbis más szokásokkal körülvéve, és persze egy jókora megbicsaklással tanulmányaimban, mert hát persze, hogy egész más itt a tanrend is. Harmadévesként vettek át, ami abszurd, a Roxfortban már a hatodik évfolyamomat kezdtem volna el. Nem mintha olyan kiváló, vagy várakozáson felüli tanuló lettem volna a szigetországban, de most itt, az eddigi óráimon nem tudtak újat mondani. Unatkozom, és emiatt csak több időm van a gondolataimmal foglalkozni. Ami erősen ellenjavallt, ennyit pszichológus nélkül is tudok.
Viszont minden ellenérzésem ellenére is biztos vagyok benne, hogy ha maradok, az se lenne kisebb katasztrófa. Másféle lenne. Olyan, amikor mindenki engem bámul, összesúg a hátam mögött, sőt, talán még előttem is, és elkerül, mint egy leprást. Vagy, ha magamból indulok ki, átkot küld utánam, amint nem figyelek.
Szóval, talán tényleg jobb itt most nekem. Legalábbis még pár pillanatig így érzek, mígnem nekem nem ütközik valaki, akit egy-két pillanattal előbb felismerek, mint ő engem, de a meglepettség miatt nem marad időm elfordulni, elszaladni, vagy kámforrá változni, bár utóbbi azért sem jön össze, mert nem vagyok házimanó.
- Mi a.. fészkes.. franc! - fújtatok döbbenten, aztán néhány másodpercig az arcmozgásomból ítélve nem tudom eldönteni, hogy mosolyogjak-e vagy se.
Egy másik ex-mardekáros. Nem is akármilyen, a szüleim még dolgoztak is azon, hogy összeismerkedtessenek vele iskolán kívül is, elvégre jó parti lenne. Ha nem irtóznék az egész intézményes szokástól, és nem volna bennem egy általános lázadás minden ellen, amit az őseim akarnak, vagy csinálnak, talán még sikerül is. Így maradt a felületes ismeretség. De vajon eljutott hozzá a hírem? Tudja, miért vagyok itt? És ha tudja.. tudja más is?
Hirtelen már nem is érzem azt, hogy még öt perc, és belehalok a nihilbe. Helyette a pánik uralkodik el rajtam, tekintetem ide-oda vándorol az órakezdést várók arcára, hogy vajon ők is engem néznek már, vagy csak Theony. Igen, magamban így kereszteltem el, bár lehet más szokta is így hívni. De én nem. Vagyis nem volt rá alkalmam még. Más körökben mozogtunk. Ő a jó hírét építgette, én pedig mindent elkövettem, hogy csakazértse hozzam helyre a családom renoméját. És ha itt is híre megy, hogy állítólag mit műveltem, valószínűleg sikerrel is jártam.
Nyelek egyet, és megpróbálok lazának tűnni, szóval nekikönyöklök az egyik festmény keretének, ami persze ettől elmozdul. El is kezd panaszkodni a lakója, de lepisszegem.
- Pszt! Nem látod, hogy beszélgetünk? - nézek csúnyán a mázolt alakra, majd tekintetem visszafordítom háztársamra. Egykori és mostani, a jelek szerint. - Helló! Rég volt már, nem? Te már biztos nem is emlékszel a Roxfortra.
Persze nyilván tudom, hogy nem így van. Maga az iskola jóval emlékezetesebb, mint én, aztán még a nevem is egyből tudta. Vajon megtanulta azóta a legilimenciát is? Remélem nem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866665#post866665][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 13:53[/b][/url]

Az arckifejezése mindent megér. A döbbenettel vegyes "ennek-nem-feltétlen-örülök" máris feldobta a napom, még jobban, mint indokolt lenne - a Beauxbatonsban a nulláról kellett kezdenem, ami nagyon fárasztó folyamat. Úgy néz ki, itt legalább egy ismerősöm van, ami még úgy is inkább a pozitív felé billen, hogy egyértelműen lesz hátulütője is.
- Azért nem kell ennyire örülni - csóválom a fejem, és még egy apró nevetés is kicsúszik.
A lány tekintetét kapkodja, keresi a menekülőutat; az mondjuk örvendetes, hogy nem átkoz azonnal az arcomba, és reménykedhetünk, hogy ez a későbbiekben sem következik majd be. Igaz, a szülei nem nagyon örülnének neki, hiszen azonnal értesülnének róla az enyéimtől - akiknek, ha még nem is mondanám el, valahogy minden ilyesmi információ a birtokukba jut. Az is biztos, hogy nem fognak repesni az örömtől, hogy megint összefújt minket Sadievel a szél.
- Elnézést - mosolygok rá már-már szerényen a portréra, amit Sadie igyekszik megregulázni, ha már a kialakult helyzetben elvesztette a kontrollt. - Ó, dehogynem, tökéletesen emlékszem a Roxfortra. Hiányzik - sóhajtom. - Ahhoz képest ez azért... már bocsánat - vetek ismét egy pillantást a képre -, de nem olyan nagy szám.
Pár pillanatig még szemlélem háztársamat, gondolatban még mindig készülve a pálcahasználatra; azt tippelgetem, mennyire húzhatom meg az oroszlán bajszát, mielőtt túlságosan felingerelném.
- Nagy szerencse, hogy találkoztunk. De eddig nem láttalak az órákon... Nemrég érkeztél? - Érdeklődök enyhén oldalra billentett fejjel, igyekezvén kibogozni a helyzetet. Az előző kérdést - hogy ugyan mit keres itt - nagylelkűen elengedem neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866905#post866905][b]Sadie Sallow - 2023.09.10. 16:00[/b][/url]

A kicsi a világ tipikus esete áll fent, és egyelőre nehéz megítélni, hogy ez jelenleg eléggé vagy rohadtul kellemetlen. Mindenesetre őt láthatóan szórakoztatja zavarodottságom, ami csak tovább erősödik, mikor nem érzek késztetést, hogy képen töröljem, amiért nevet rajtam.
Azért kicsit összeszalad a szemöldököm, mikor a festménytől kér elnézést, és nem tőlem. Ki akarja húzni a gyufát, de még mindig jobb tetszik az arca így, mintha monoklit csinálnék neki.
- Nem, ugye? - kérdezek vissza, szinte boldogan, amiért ő is úgy érez, mint én, és ezen a pontom már inkább magamat ütném, amiért ilyen idióta mód viselkedem, vigyorgok, mint a fakutya és bájcsevegek. Nem tudom, mi lelt, valószínűleg a helyzet váratlansága.
Amikor az embernek van egy bizonyos imidzse, azt igyekszik fenntartani, és bár az enyémet a gőg, és a sértettség is alakította, attól, hogy most olyan érzések uralkodtak el rajtam, melyekre nem voltam felkészülve, még nem lenne szabad kivetkőznöm magamból. Hát más is lát minket... de abba se most kéne belegondolni, hogy milyen lenne kettesben lefolytatni ezt a beszélgetést.
Ellépek a festménytől, és lassan végigpásztázom környezetünkön, a felénk pillantó diáktársakra szúró tekintettel nézek vissza, és mire újra a másik ex-mardekáros felé fordulok, már összefonom magam előtt karjaim, arcom pedig nem tükröz mást, mint érdektelenséget.
- Akkor most szerencsésnek érzed magad, hogy itt lehetsz? - kérdezem kétkedő hangon. - Én próbáltam volna máshol lenni, de mostanra feladtam. Itt voltam már év eleje óta, de én se láttalak eddig téged.
Kimaradt pár tanóra is, az étkezéseken se a többiekkel együtt vettem részt, de így se tudom, hogy úsztuk meg eddig a találkozást. Egyáltalán egy évfolyamon vagyunk vajon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867028#post867028][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.13. 21:30[/b][/url]

Sadie mosolya meglep egy kissé, de nyugodt módon viszonzom, s bólintok is kérdésére.
- Egyáltalán nem - erősítem meg. - Úgy értem, abszolút nem rossz, és van egy-két professzor aki igencsak profi a munkájában, ahogy hallottam... de azért vannak... érdekes aspektusai. - Eddig sem kevés furcsaságban volt részem; például nemrég láttam a faliújságon, hogy az úgynevezett Edictum írókat keres, s utánakérdezésem eredményeképp megtudtam, ez az iskolaújság. Ezzel semmi probléma sem lenne, de mint kiderült, főként diákokról és tanárokról terjesztenek benne pletykákat, ami őszintén egyáltalán nincs ínyemre. Így még jobban kell majd figyelnem rá, hogy... ne tegyek semmi furcsát.
A kérdésére még fel is nevetek halkan, de nem rajta szórakozom, csupán a felvetés meglepő.
- Szerencsésnek? Hát, igen... igen, végülis, miért ne. - Ingatom a fejem. - Csereprogramon vagyok. Édesanyámék szerint jobb, ha minél több oktatási intézményben szerzek tapasztalatot, jól mutat. - Jegyzem meg még mindig egy békés mosollyal. - Na meg, így sok mindenkit lehet megismerni, nemigaz?
Ám a másik azt állítja, ő is itt van év eleje óta, így kissé össze kell vonnom a szemöldököm. Valóban egy tanórán sem találkoztunk, én pedig nem vagyok híres órakerülő, eddig mindegyiken ott voltam.
- Ez furcsa. Nem láttalak a negyedikesek óráján - ismétlem meg. - Pedig egy évfolyamon kellene, hogy legyünk, nem? Elvégre ugyanonnan jövünk. Jó... én egy évet voltam a Beauxbatonsban is, de érted. - Pillantok rá. Igaz, az osztályozóvizsgán, melyet le kellett tennem évfolyamba sorolásom előtt, elég jó eredményeket értem el, hiszen készültem rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867401#post867401][b]Sadie Sallow - 2023.09.23. 14:16[/b][/url]

Nagy bosszúságomra csak szép lassan sikerül rendeznem vonásaim, és testbeszédem, hogy pontosan tükrözzék szavaim, és véletlenül se valami buta fruska képét erősítsem meg magamról Theonyban. Bár talán ismer - valamennyire -, a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen könnyen változik meg az emberek hozzám való viszonya egyik pillanatról a másikra. Korábban népszerű voltam, bár persze nem a mindenki szeret módon, hanem a többség jóban akar lenni velem, a másik fele pedig fél tőlem féle módon, mindkettő odalett, és a lenéző, vagy keresztülnéző magatartás maradt utánuk, kiegészülve némi utálattal.
Igazából nem is tudom, mit foglalkoztat, hogy ő mit gondolhat rólam. Vagy mit tud. És mit fog potenciálisan továbbadni itt...
- Ne is mondd. Hallottál a hazugságokat terjesztő iskolaújságról? - Nem mintha legilimentor lennék, és tudnám, hogy hasonló gondolatok kerülgetik, csupán eszembe jut, hogy ez megfelelő alap lehet az esetleg rólam szóló nem is olyan alaptalan pletykák tagadásához.
Azt nem tudom eldönteni szavaiból, hogy mennyire ért egyet anyjával, amiért ideküldték, de az mindenképp pozitív érzést kelt bennem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit a szülei lökdösnek mindenfelé.
- Gondolom - bólintok kétkedve. - És sikerült olyat megismerni, aki megfelel a szülői elvárásoknak, vagy majd intézkednek, mint korábban?
Nem próbálok bunkó lenni kivételesen, de könnyen úgy hangozhatok. Már észre se veszem.
De Theonyt magát észre kellett volna, ha valóban egy évfolyamon lennénk, és itt kezd gyanússá válni, hogy másokat is látok körülöttünk, akikkel eddig nem vagy nem nagyon találkoztam.
- Negyedikes? Várjunk csak... - Idegesen a táskámba kotrok az órarendet keresve, és közben újabb kisebb pánikroham kerülget. - Itt nem harmadikos átváltoztatástan lesz?
Most már biztos, hogy nem egy évfolyamon vagyunk, és tekintve, hogy mennyire baszta a csőröm, hogy harmadikosként vettek át, így, hogy már azt is tudom, hogy a srác meg előttem jár, az idegességem lassan idegbajba csap át. Kiesik a táskámból egy könyv, mire dühödten az egészet utána vágom a földre, és már majdnem elő is kapom a pálcámat, hogy felgyújtsam a holmim a folyosó közepén. De szerencsére marad annyi lélekjelenlétem, hogy mégse tegyem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868731#post868731][b]Theodore Julias Ebony - 2023.10.22. 10:22[/b][/url]

Az iskolaújság emlegetésére enyhén felvonom a szemöldököm, s kissé elhúzom a szám, nemtetszésemet kifejezve. Mégiscsak egy rugóra jár az agyunk valamelyest, tekintve hasonló - ám épp eléggé eltérő - hátterünket.
- Hallottam. És ami a legrosszabb, hogy úgy tudom, igencsak népszerű is... Nem tudom, hogy a tanárok hogy viszonyulnak a róluk is keringő pletykákhoz, de értetlenül állok a dolog fölött... - Csóválom meg a fejem kissé. Szerencsém, hogy rólam még semmit sem hoztak le, sikerült annyira meglapulnom, hogy ne tegyék; nem keveredtem párbajba vagy összetűzésbe senkivel, nincsenek aggályos szerelmi kapcsolataim... egyelőre megúsztam.
Sadie ismét kiküzd belőlem egy kis szemöldökfelvonást, majd egy már-már negédes, halvány mosolyt, mikor a szüleimről esik szó. A nyers stílusa sosem fog érdemére válni, nehezen, vagy egyáltalán nem fog eredményre jutni vele; ezért is szeretnék a szüleim, ha minél távolabb maradnék a Sallow famíliától, még ha látszólag fent is kell tartanom egy elfogadható kapcsolatot. Ám az nem tetszik, ahogy a mardekáros fogalmaz velem szemben.
- Szerencsére ehhez nincs szükségem az asszisztenciájukhoz... és nem is igazán volt soha. - Mondom töretlen mosollyal. - Elég sokan járnak ide, például Kriseok is megfordulnak a kastély falai között. - Minden utálatom, ami az említett család felé irányul, csak még szélesebbé kényszeríti a görbületet ajkaimon, ahogy eszembe jut leplezett lenézésük irányunkban, és a Nathaniellel való kényszeredett kapcsolatunk.
Sadie azonban szokás szerint el van tévedve, már meg sem lepődöm. Egy halk nevetés is kicsúszik, ahogy megcsóválom a fejem kérdésére, miközben meghallom az óra kezdetét jelző csengőt, s meglátom a szemem sarkából a közeledő Farkasházyt.
Sadie nagyjából ekkor ejti el a könyvét, melyet az összes többi is követ idegességében. Mosolyom hamar szertefoszlik, ahogy megérzem, hogy valószínű: hamarosan tanúja lehetek egy Sallow-féle dührohamnak. Egy fél lépéssel azért hátrálok, miközben táskám szíját igazítom meg a vállamon. Biztos, ami biztos.
- Negyedikes bájitaltan. - Felelem halkan. - Egy kis késés azért talán nem lesz probléma, Sadie. - Igyekszem minimalizálni felfokozott idegállapotát, hogy ne kezdjen el átkokkal vagdalkozni, ugyanis nem most szeretnék bekerülni az emlegetett iskolaújságba. - Még látjuk egymást, gondolom, de most mennem kell, ne haragudj.
Még egy utolsó pillantást vetek a földön heverő kismillió könyvre, melyet nem fogok segíteni felszedegetni. Bólintok egyet Sallownak, majd megfordulva csatlakozom a negyedikesekhez, akik szép sorba rendeződve hömpölyögnek be a terembe, hogy hamarosan már a mandragóragyökeret vagdossák szabályos négyszögekbe.