A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=864285#post864285][b]Sadie Sallow - 2023.05.24. 19:13[/b][/url]

Tudtam, hogy egy kész katasztrófa lesz ez az év. Idegen helyen, idegen kultúrában, de legalábbis más szokásokkal körülvéve, és persze egy jókora megbicsaklással tanulmányaimban, mert hát persze, hogy egész más itt a tanrend is. Harmadévesként vettek át, ami abszurd, a Roxfortban már a hatodik évfolyamomat kezdtem volna el. Nem mintha olyan kiváló, vagy várakozáson felüli tanuló lettem volna a szigetországban, de most itt, az eddigi óráimon nem tudtak újat mondani. Unatkozom, és emiatt csak több időm van a gondolataimmal foglalkozni. Ami erősen ellenjavallt, ennyit pszichológus nélkül is tudok.
Viszont minden ellenérzésem ellenére is biztos vagyok benne, hogy ha maradok, az se lenne kisebb katasztrófa. Másféle lenne. Olyan, amikor mindenki engem bámul, összesúg a hátam mögött, sőt, talán még előttem is, és elkerül, mint egy leprást. Vagy, ha magamból indulok ki, átkot küld utánam, amint nem figyelek.
Szóval, talán tényleg jobb itt most nekem. Legalábbis még pár pillanatig így érzek, mígnem nekem nem ütközik valaki, akit egy-két pillanattal előbb felismerek, mint ő engem, de a meglepettség miatt nem marad időm elfordulni, elszaladni, vagy kámforrá változni, bár utóbbi azért sem jön össze, mert nem vagyok házimanó.
- Mi a.. fészkes.. franc! - fújtatok döbbenten, aztán néhány másodpercig az arcmozgásomból ítélve nem tudom eldönteni, hogy mosolyogjak-e vagy se.
Egy másik ex-mardekáros. Nem is akármilyen, a szüleim még dolgoztak is azon, hogy összeismerkedtessenek vele iskolán kívül is, elvégre jó parti lenne. Ha nem irtóznék az egész intézményes szokástól, és nem volna bennem egy általános lázadás minden ellen, amit az őseim akarnak, vagy csinálnak, talán még sikerül is. Így maradt a felületes ismeretség. De vajon eljutott hozzá a hírem? Tudja, miért vagyok itt? És ha tudja.. tudja más is?
Hirtelen már nem is érzem azt, hogy még öt perc, és belehalok a nihilbe. Helyette a pánik uralkodik el rajtam, tekintetem ide-oda vándorol az órakezdést várók arcára, hogy vajon ők is engem néznek már, vagy csak Theony. Igen, magamban így kereszteltem el, bár lehet más szokta is így hívni. De én nem. Vagyis nem volt rá alkalmam még. Más körökben mozogtunk. Ő a jó hírét építgette, én pedig mindent elkövettem, hogy csakazértse hozzam helyre a családom renoméját. És ha itt is híre megy, hogy állítólag mit műveltem, valószínűleg sikerrel is jártam.
Nyelek egyet, és megpróbálok lazának tűnni, szóval nekikönyöklök az egyik festmény keretének, ami persze ettől elmozdul. El is kezd panaszkodni a lakója, de lepisszegem.
- Pszt! Nem látod, hogy beszélgetünk? - nézek csúnyán a mázolt alakra, majd tekintetem visszafordítom háztársamra. Egykori és mostani, a jelek szerint. - Helló! Rég volt már, nem? Te már biztos nem is emlékszel a Roxfortra.
Persze nyilván tudom, hogy nem így van. Maga az iskola jóval emlékezetesebb, mint én, aztán még a nevem is egyből tudta. Vajon megtanulta azóta a legilimenciát is? Remélem nem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866905#post866905][b]Sadie Sallow - 2023.09.10. 16:00[/b][/url]

A kicsi a világ tipikus esete áll fent, és egyelőre nehéz megítélni, hogy ez jelenleg eléggé vagy rohadtul kellemetlen. Mindenesetre őt láthatóan szórakoztatja zavarodottságom, ami csak tovább erősödik, mikor nem érzek késztetést, hogy képen töröljem, amiért nevet rajtam.
Azért kicsit összeszalad a szemöldököm, mikor a festménytől kér elnézést, és nem tőlem. Ki akarja húzni a gyufát, de még mindig jobb tetszik az arca így, mintha monoklit csinálnék neki.
- Nem, ugye? - kérdezek vissza, szinte boldogan, amiért ő is úgy érez, mint én, és ezen a pontom már inkább magamat ütném, amiért ilyen idióta mód viselkedem, vigyorgok, mint a fakutya és bájcsevegek. Nem tudom, mi lelt, valószínűleg a helyzet váratlansága.
Amikor az embernek van egy bizonyos imidzse, azt igyekszik fenntartani, és bár az enyémet a gőg, és a sértettség is alakította, attól, hogy most olyan érzések uralkodtak el rajtam, melyekre nem voltam felkészülve, még nem lenne szabad kivetkőznöm magamból. Hát más is lát minket... de abba se most kéne belegondolni, hogy milyen lenne kettesben lefolytatni ezt a beszélgetést.
Ellépek a festménytől, és lassan végigpásztázom környezetünkön, a felénk pillantó diáktársakra szúró tekintettel nézek vissza, és mire újra a másik ex-mardekáros felé fordulok, már összefonom magam előtt karjaim, arcom pedig nem tükröz mást, mint érdektelenséget.
- Akkor most szerencsésnek érzed magad, hogy itt lehetsz? - kérdezem kétkedő hangon. - Én próbáltam volna máshol lenni, de mostanra feladtam. Itt voltam már év eleje óta, de én se láttalak eddig téged.
Kimaradt pár tanóra is, az étkezéseken se a többiekkel együtt vettem részt, de így se tudom, hogy úsztuk meg eddig a találkozást. Egyáltalán egy évfolyamon vagyunk vajon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867401#post867401][b]Sadie Sallow - 2023.09.23. 14:16[/b][/url]

Nagy bosszúságomra csak szép lassan sikerül rendeznem vonásaim, és testbeszédem, hogy pontosan tükrözzék szavaim, és véletlenül se valami buta fruska képét erősítsem meg magamról Theonyban. Bár talán ismer - valamennyire -, a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen könnyen változik meg az emberek hozzám való viszonya egyik pillanatról a másikra. Korábban népszerű voltam, bár persze nem a mindenki szeret módon, hanem a többség jóban akar lenni velem, a másik fele pedig fél tőlem féle módon, mindkettő odalett, és a lenéző, vagy keresztülnéző magatartás maradt utánuk, kiegészülve némi utálattal.
Igazából nem is tudom, mit foglalkoztat, hogy ő mit gondolhat rólam. Vagy mit tud. És mit fog potenciálisan továbbadni itt...
- Ne is mondd. Hallottál a hazugságokat terjesztő iskolaújságról? - Nem mintha legilimentor lennék, és tudnám, hogy hasonló gondolatok kerülgetik, csupán eszembe jut, hogy ez megfelelő alap lehet az esetleg rólam szóló nem is olyan alaptalan pletykák tagadásához.
Azt nem tudom eldönteni szavaiból, hogy mennyire ért egyet anyjával, amiért ideküldték, de az mindenképp pozitív érzést kelt bennem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit a szülei lökdösnek mindenfelé.
- Gondolom - bólintok kétkedve. - És sikerült olyat megismerni, aki megfelel a szülői elvárásoknak, vagy majd intézkednek, mint korábban?
Nem próbálok bunkó lenni kivételesen, de könnyen úgy hangozhatok. Már észre se veszem.
De Theonyt magát észre kellett volna, ha valóban egy évfolyamon lennénk, és itt kezd gyanússá válni, hogy másokat is látok körülöttünk, akikkel eddig nem vagy nem nagyon találkoztam.
- Negyedikes? Várjunk csak... - Idegesen a táskámba kotrok az órarendet keresve, és közben újabb kisebb pánikroham kerülget. - Itt nem harmadikos átváltoztatástan lesz?
Most már biztos, hogy nem egy évfolyamon vagyunk, és tekintve, hogy mennyire baszta a csőröm, hogy harmadikosként vettek át, így, hogy már azt is tudom, hogy a srác meg előttem jár, az idegességem lassan idegbajba csap át. Kiesik a táskámból egy könyv, mire dühödten az egészet utána vágom a földre, és már majdnem elő is kapom a pálcámat, hogy felgyújtsam a holmim a folyosó közepén. De szerencsére marad annyi lélekjelenlétem, hogy mégse tegyem.