A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=872798#post872798][b]Szentesi Kevin - 2024.01.26. 19:59[/b][/url]

Szerényen mosolyog. Valahogy elmegy a kedve attól, hogy ő is mondjon bármit, amikor a másik ennyire jókedvűen teszi. Éjt nappallá téve tudná hallgatni. Igazából szégyellheti magát - meg is teszi -, mert abban nem biztos, hogy vissza is tudná mondani mit mondott a másik eddig. Csak hallgatja, de nem figyel, úgyhogy utolsó mentésként bólogat hevesen.
A Rellon említésére fut végig rajta a borzongás. Az a hideg fajta, amit még utána egy csomószor érzel a bőröd alatt és mindig kellemetlen érzést hagy maga után. Igazából el sem múlik.
- Én kihagynám a Rellont - emeli fel kezét félénken, majd ejti is vissza. Most már figyel minden szavára, mert ezért jöttek: a kérdőjeleket eloszlatni az eridonosból, hogy jobban megragadjon a tananyag. Vagy, hogy ne Dr. Laines-t zargassa, ki tudja? Nem bánja, ha őt zargatja, csak ne süljön fel a nagy segítségben, amit úgy eltervezett...
- Nos... öm... pillanat, csak meg kell fogalmaznom, hogy érhetően mondhassam el - szalad ráncba szemöldöke. Mégis hogy magyarázza ezt el? Ha messziről kezdi, soha nem fogja megérteni a másik, ha a könyvből olvassa fel, nincs értelme, a jegyzeteinek sem veszi hasznát... Tehát józan ész. Hümmög párat. - Szóval... a tárgyi hatály, az igazából azt jelenti, hogy... jó, figyelj - húz maga elé egy pergament, majd mártja pennáját a tintába. A lap szélére írja fel, hogy tárgyi hatály. - A tárgyi hatály ugye, azt jelenti, milyen társadalmi viszonyokra vonatkozik a jogszabály - körmöli le gyorsan ezt is. - De tovább kell vinni, meeeeert... és itt jön a lényeg - nyújtja ki nyelve hegyét a nagy koncentrálásokban, miközben próbál egyenes nyilat húzni. - Szóval, mert a normák, amik szerepelnek benne attól függően fejtik ki a jogkövetkezményeket, hogy éppen milyen esemény következett be. Eseményfüggő az egész - írja le a végét. - Emberölésnél más lesz a jogkövetkezmény, mint... lopásnál - firkantja le gyorsan a példákat is az eddig leírt dolgok alá. - Érted így? - néz rá reménykedve, mert nem tudja, hogy magyarázhatná el másképpen. A továbbiakra csak elmosolyodik - az ő idejét tényleg rabolhatja, nemigen vannak fontos elfoglaltságai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=872931#post872931][b]Song Jiyun - 2024.01.28. 18:34[/b][/url]

Kedves professzor mosolya Jiyunt igazán felvillanyozta. Lesütötte szemeit szégyenlősen, szája sarkában pedig ott lapult egy aprócska mosoly. Büszke volt rá, így ő is büszke volt magára.
- Komolyan úgy gondolja? - kérdezett vissza, hangjából meghatódottság volt érezhető. A Minisztériumnál dolgozni nagy szónak számít, szóval Kedves ekkora Jolly Jokere lenne a levitásnak? - Egyébként i...igen. Auror szeretnék lenni, ez minden álmom. De szociális munkásként is szívesen tevékenykednék, ha úgy hozná a sors - kezeit feszengve tördelte. Mindkettővel tehet valami jót az ártatlanok védelmében, anélkül, hogy megváltoztassa életcélját.
- Természetesen, professzor úr - bólintott egyet, majd portfólióját egy szempillantás alatt fellapozta. Egyenesen a likantrópia és animágia összehasonlításánál nyitotta fel a vaskos papírhalmazt. Ujját könyvjelzőként odatette, majd a jogi szabályozást is kikutatta. Kedves két szemöldöke közti T vonalat kezdte bámulni egy látszólagos szemkontaktust felvéve. Egyszerűen zavarba jön, ha neki hangosan kell beszélni; nehogy azt gondolja bárki, hogy Jiyun simliskedik. Szimplán higgadtsága védelmében folyamodik ehhez a taktikához.
- Míg az animágia tanulható képesség, addig a likantrópia egy fertőző harapás révén terjedő kóros elváltozás, amelynek eredményeként teleholdkor, saját akaratától függetlenül vált alakot az egyén. Emberi tudatát is csak akkor őrzi meg az ember, ha farkasölőfű főzetet ivott. Ezzel szemben az animágus bármikor képes átalakulni, emberi tudatát is megőrizve állati alakjában - itt kivette könyvjelzőnek használt ujját a mappa lapjai közül, aztán már csak a jogi szabályozás sűrű leírása tündökölt a tanerő szemei előtt. Jiyun továbbra is tartotta a T vonalra való összpontosítást, s folytatta:
- Minden animágusnak regisztrálnia kell magát a Mágiaügyi Minisztériumnál az Animágus Nyilvántartásban. A regisztráció során az egyénnek meg kell neveznie, milyen állattá képes átalakulni, illetve le kell írnia a sajátos ismertetőjegyeit. Ez lehet egy folt is, ami anyajegyet jelezhet az illetőn vagy bármi olyan kiegészítőt ami napi szinten rajta van, mondjuk egy szemüveg. Vagy, ha valaki fél szemére vak, akkor az állati formája is félszemére vak lesz.
Az Animágus Nyilvántartásban bárki bármikor megtekinheti, ki sajátította el ezt a képességet. A regisztráció elsődleges célja, hogy az animágusok ne éljenek vissza a képességükkel, ugyanis így a minisztérium követni tudja őket. Amennyiben egy animágus elmulasztja a regisztrációt, és erről a minisztérium tudomást szerez, letöltendő börtönbüntetésre ítélheti az illetőt. Meséljek még másról is? Esetleg... esetleg a Homorphus bűbájról? A pálcamozdulatot is megtanultam már, de sajnos nem volt még lehetőségem érdemben alkalmazni - biggyesztette le ajkait, szinte ijesztő volt, hogy nem létezett más számára a tanuláson kívül. Sem barátok, sem szerelem, semmi. Nem is érezte ezek szükségességét, amíg volt elég könyve. Szabadidejében az urbexet is jobb szerette egyedül csinálni. Más lelassítaná vagy akár baja eshet. Ilyen esetekben a levitás nem igazán tudná, mi a helyes reakció részéről. Több, mint valószínű, ő is a sérülttel sírna szimpátiából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873067#post873067][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2024.02.01. 21:00[/b][/url]

- Song Jiyun | elméleti óra -


- Különben nem mondanám - válaszolja, mintha ennek aztán végképp mindenkinek magától értetődőnek kellene lennie bárkinek, aki már találkozott vele. Hát még a fenyegetései se üresek, amelyekkel a bolondabbnál bolondabb ötleteket megvalósítani igyekvő eridonosait igyekszik jobb belátásra bírni, elvégre eddig még mindig komolyan gondolta, amit mondott. Az már pusztán mellékes apróság, éppen ezért felejthető, hogy mivel nem tanít semmilyen alapvető tantárgyat, így a diákok egy számottevő részével nem is érintkezik, tehát honnan is tudhatnák.
- Vagy végezze el mindkettő, még jól jöhet mindkét szakmában a másikban szerzett tudása - közli bátorítólag. Tetszik neki ez az ambíció, még ha nem is azt a választ kapja, hogy második opcióként lehet rá esély, hogy egyszer a lány beáll a hallhatatlanok meglehetősen véges sorába. Majd csak akad oda még néhány ritka érdeklődő úgyis idővel, mert szoktak elvétve létezni, addig pedig legfeljebb emelkedik még pár évet az átlagéletkoruk. Közben tényleg csodálattal szemléli, milyen komoly munkát végzett a lány már az előkészületekkel is, és bár nem övé az érdem ezért, mégis érez némi büszkeséget, hogy ilyen alapos, megfontolt és elkötelezett jelentkezőt választott ki. Ezt a lányt követendő példaként fogja majd felhozni minden későbbi diáknak, aki csak képességtanulásra adja a fejét, az már most biztos. Hümmögve bólogat aztán a választ hallgatva, így jelzi, hogy nagyon is jó dolgokat mond a lány.
- Igazán elismerésre méltó, kisasszony. Ha már így kérdezi, miért is ne? Az elsajátítása eléggé komoly erőfeszítést vesz igénybe, de ha... mennyire jó átváltoztatástanból? Szóval ha az alapok megvannak, akkor végülis megpróbálkozhat vele, szívesen adom át a tudásom - feleli egészen lelkesen, végtére is azt igazán kevesen akarták eddig megtanulni tapasztalatai szerint, és még kevesebb embernek sikerült is. Büszke lenne, ha akadna még pár diákja, aki mégis megmutatja, hogy nem lehetetlen, eddig azonban valahogy a diákjai mind átváltozni akartak inkább, semmint azt tudni, hogyan szakíthatják meg mágia révén az átváltozást. Jiyun igazán üdítő kivétel, és már reménykedik is, hogy azt mondja, csupa kiválóval vizsgázott eddig átváltoztatástanból. - Még azt foglalja nekem aztán össze röviden, ha kérhetem, hogy pontosan miből is áll a rituálé, és szerintem azzal le is fedtünk mindent. Vagy legalábbis majdnem mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873070#post873070][b]Song Jiyun - 2024.02.01. 21:49[/b][/url]

Meghatódott a levitás. Csillogó tekintettel bámult a középkorú professzorra, aki a lehető legegyszerűbben válaszolta meg butácska kérdését. Valóban nem mondta volna, ha blöff lenne.
- Igaza lehet, megfogadom a tanácsát. Köszönöm - ismét mély meghajlással hangsúlyozta minden tiszteletét a tanerő irányába. Erre volt szüksége, pontosan erre, hogy kapjon egy kis támogatást olyan külsöstől, aki nem ismeri igazán csak az alapján, hogy mit tett le az asztalra.
Az elkövetkezendő kérdésekre úgy válaszolt, ahogy az a tankönyvekben van leírva. Szóról-szóra idézte fel portfólió-szerű dossziéjában szereplő információk tömkelegét. Kedves professzor bólogatása láttán kicsit tördelte ujjait az izgalomtól, pedig nem volt mitől.
- Kiválóval végeztem eddig minden vizsgámat a kastélyban, professzor úr. A     Varázslástani Alapismeretek Vizsgán külön dicséretet kaptam Holló professzor úrtól az összeszedett vizsgalapom után - messze nem vágott fel, hangszíne inkább szerény volt, mint felvágós - A Homorphus bűbáj kékes-fehér fényű varázslat, amely egy időre emberi alakba kényszeríti az animágust, de nem képes hosszantartóan megakadályozni az átváltozást. Ahogyan korábban említette ez egy igen bonyolult varázslat, az elsajátítása hosszú időt és rengeteg gyakorlást vesz igénybe - emiatt szeretné megtanulni, bizonyítani magának egy majdnem lehetetlen küldetéssel - Nagyon szeretném megtanulni! -mellkasa felett ujjait összefonva pillantott fel ismét Antalra. Tényleg reménykedett.
- Röviden. Értettem! A tanoncnak addig kell várnia, amíg tanúja nem lesz egy olyan viharnak, amely során rengeteg a villám. Ennek a várakozásnak változó lehet az időtartama. A bájitalt egy ilyen vihar ideje alatt kell meginni, szívéhez a odatartani pálcáját és a varázsigét kántálni. Egyébként, amíg a tanonc vár, addig is napi rendszerességgel reggel és este kell ismételhetnie az Amato Animo Animato Animago varázsigét. - igyekezett annyira lerövidíteni, amennyire csak lehetett. Még szívesen mondott volna ezt-azt róla, de a különóra is lassan a végéhez közeledett. Nem kellene a rizsázásával elszórakozni az időt.
- Még egy kérdést megenged? - amennyiben igenlően felel, minden bátorságát összeszedve  mély levegőt vett.
- Egy animágus képes felismerni másik animágust anélkül, hogy tudja hol és mi a jegye? Az elemi mágusokból kiindulva, ők megérzik egymás... rezgését. De az velük született képesség, az animágia ezzel szemben tanult. Itt is lehet szó ilyesmiről vagy butaságot kérdezek....? - sütötte le tekintetét, a mondat végére egyre vékonyabbá vált hangja, elbizonytalanodott. Erről egy szót sem talált a könyvtárban és érdekelte. Fel szerette volna ezt is jegyezni magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873102#post873102][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.02.02. 17:47[/b][/url]

Nagyon boldog, amiért legalább valamit elért, ha a varázslatot ugyan nem is hajtotta végre, de legalább képes volt pici hatással lenni a tollra. Úgy tűnik Beni is boldog, ez pedig Rómeót vigyorgásra készteti. Arra, hogy negyedikes anyag tehát idei, csak mosolyog tovább, nem emlékezteti Benit inkább, hogy neki ez az év már másodjára játszódik le.
A következő felajánlásnál viszont haboz. Necces kérdés, máskor talán élből rávágná, hogy igen, de egy ekkora szintű siker után ha mégsem történik a másik varázslatnál semmi olyan, mintha az elsőt se tudta volna megcsinálni. Az ajkába harap és egyszerűen csak megvonja a vállát.
- És ha elrontom? - kérdez rá végül aggódalmát felszínre emelve, hátha Beni mond rá valami okosat. A csalódottságtól félő tekintetét is a másikra emeli, hogy erőt merítsen a talán biztosabb kék szempártól.
- Lehet csak véletlen volt... - leengedi a pálcáját a padra. Véletlenek gyakran előfordulnak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873116#post873116][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.02. 20:33[/b][/url]

- Pedig biztos izgi lenne. Akármilyen marcona is némelyik, tuti nem esznek szerintem embert - válaszolom a fejemet ingatva, miközben arra igyekszem gondolatban indokot találni, mitől lehet ijesztő bárki is. Mit ne mondjak, nem igazán megy. Szerintem valami jó biztosan van mindenkiben, legalább egy kicsi. Hamar rátérünk aztán a hatályossággal kapcsolatos kérdéseimre, amiért valójában itt vagyunk úgy egyébként. Érdeklődve hallgatom a válaszait, és jegyzetelni igyekszem. A nagy odafigyelésben még a toll végét is rágcsálni kezdem elmélyülten, ám a sastoll pihéi nem túl finomak, úgyhogy fintorogva próbálok nem köpködni hirtelen, de mégis megszabadulni attól a fura íztől.
- Pff... bocsánat. Ha foglalkoztatott volna valaha is, ne próbáld ki. Valami hihetetlenül rémesen keserű - osztom meg vele a roppant fontos felfedezést. Az a helyzet, hogy olyan pennám is van, aminél nem gond, ha néha esetleg megrágcsálom a végét mellékesen, de ez most a pótkészletemből való, miután a testvéreim kiforgattak a tulajdonomból. Na jó, nem bánom én, hogy lenyúlták a tollaimat, éppen csak el kell mennem ismét abba az írószerboltba, ahol ilyen különleges darabokat lehet kapni, amik ráadásul még sokáig is bírják a strapát. Majd a szünetben elintézem ezt is, addig meg hozzáadom a gondolatban vezetett bevásárlólistámhoz.
- Ja, hogy annak függvényében, hogy mit csináltál, lehet, hogy tíz évet kapsz a Zengőbarlangban vagy éppen egy ejnyebejnyét pénzbírsággal. Aha, így már értem - közlöm bólogatva, és gyorsan fel is jegyzem a példát. Na erre van szükségem nekem, hogy össze tudjam rakni, mi minden van mögötte. - Te tudod már amúgy, mit akarsz csinálni a VAV után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873173#post873173][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2024.02.03. 18:16[/b][/url]

- Song Jiyun | elméleti óra -

Biccent válaszul, mert félő, hogy ha még hozzászól a témához, belecsúszna aztán valami nagyobb lélegzetvételű kiselőadásba arról, hogy mennyire fontos az embernek küzdeni az álmaiért. Na persze, az is fontos, hogy az ember el tudja engedni azt, ami irreálisnak bizonyul, de a lány éppen megosztott elképzelései még egymással kompatibilisnek is hangzanak. Rátér inkább arra, amiért itt vannak, bár már az első pillanattól kezdve csak egyre erősödik abbéli meggyőződése, hogy Jiyun számára az elméleti órára nincs is szükség, puszta formalitás az oktatás folyamatában, semmi több. A levitás igazán komoly felkészültségről és érdeklődésről tesz tanúbizonyságot egészen hamar, amire büszke is, bár tényleg csak annyit tett, hogy elbírálta a jelentkezését pár héttel ezelőtt és úgy döntött, ad neki egy esélyt, a lány pedig éppen kiérdemelni látszik ezt a megelőlegezett bizalmat. Bólogat a válaszait hallgatva, igazán nincs oka közbevágni, nincs szükség helyesbítésekre a részéről, hiszen minden információ pontos. Sőt, meglepetésére még a Homorphus-bűbáj iránt is érdeklődést mutat a levitás.
- Nagyszerű. Kellőképpen jó alapokra van szükség hozzá átváltoztatástanból meg úgy általános pálcahasználatból is akkor már, a többi pedig kitartás és gyakorlat kérdése valójában. Kissé kellemetlen érzés ugyan annak, akin éppen alkalmazzák, hiszen visszarántja egy pillanatra az eredeti emberi alakjába, de talán sikerül találnom majd valakit orvosi lónak, mindenesetre megkérdezek néhány ismerőst, hátha valamelyikük vállalná legalább egy bemutató erejéig a dolgot. Gyakran okoz dezorientációt, néha pillanatnyi rosszullétet vagy igazán ritkán akár eszméletvesztéshez vagy emlékezetkieséshez is vezethet, de ugyancsak összetett probléma, sokban függ attól is, hogy az animágus mennyire tapasztalt már vagy éppen milyen állapotban van - válaszolja részben hangosan gondolkodva a témáról, máris eltöprengve azon, hogy vajon ki vállalná, hogy ezt rajta demonstrálja. Végül rákérdez a rituáléra, és ismételten helyeslően hümmögve és bólogatva hallgatja a választ, ami az utolsó részletig helyes.
- A bájital összevőit még nem kérdeztem, ugye? - kérdezi meg, majd egy intéssel jelzi, hogy nyugodtan jöhet a kérdés is, ezért van itt, csak tessék.
- Hmm... igazán jókat kérdez. Azt kell, hogy mondjam, nem tudok igazán konkrét választ adni. Az a tapasztalatom, hogy közel negyven évnyi tapasztalattal az esetek többségében ráérzek, ha animágussal találkozom, de ha nem keresztezi egymást az utunk, nem érzékelem a jelenlétüket, ha így érti a kérdést. Nem rezonálunk egymásra ilyen szinten - igyekszik összefoglalni a tapasztalatait leginkább a témában, aztán mindjárt kiderül, hogy erre volt-e kíváncsi a levitás pontosan vagy nem teljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873180#post873180][b]Song Jiyun - 2024.02.03. 19:43[/b][/url]

Kedves professzor úr szavaira Jiyun elhúzta a száját, ahogy belegondolt milyen érzés lehet egy kényszerített visszaváltoztatás. Borsódzott a háta, ha csak belegondolt a tanár által leírt kellemetlen hatásokra. Nála biztosan játszana a legtöbb ilyen esetben. Viszont, ha egyszer aurorrá válhat, és ne adj Merlin olyan animágusokkal találkozik, akik rosszra használják képességüket, hatásos lesz a Homorphus-bűbáj ellenük.
- Nagyon hálás lennék, ha egyszer élőben is láthatnám. De semmiképpen sem szeretnék senkinek kellemetlenséget okozni a tudásszomjammal - felelte kissé félénken. Jiyun próbált mindent úgy csinálni az életben, hogy azzal ne ártson semminek és senkinek. Azonban így is vannak sajnos olyan konfrontációk, amik elkerülhetetlenek. Egyszer, talán tényleg csak egyszer szeretett volna ártani valakinek, akkor is lefagyott a félelemtől.
- A bájital két fő összetevője a mandragóra levél, amit egy hónapon keresztül kell a tanoncnak szájában tartania, anélkül, hogy kivenné evés vagy alvás alkalmával. Illetve egy olyan különleges harmatcsepp, amelyet nem ért napfény és nem is léptek rá egy egész héten át - felelte automatikusan, tényleg szerette volna lenyűgözni a tanerőt, hogy méltó lehessen a képesség megtanulására.
- Ó, értem - bólintott egy nagyot - Tehát, lényegében nincs semmi olyan különleges mágikus erő, ami jelezné, hogy egy hozzájuk hasonlóval találkoztak. Akkor valóban a legjobb, ha nyitott szemmel járnak - zárta le egy mosollyal gondolatmenetét.
- Egy utolsó kérdést még feltehetek? A professzor úr szerint a későbbiekben hol lenne érdemesebb harmatcsepp után kutatni? Én a közeli erdő szélére és mélyére gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873293#post873293][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2024.02.05. 22:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873363#post873363][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.07. 21:10[/b][/url]

Bella sír. Bella talán most fogja fel igazán, Bercinek nősülnie kell. A szemem forgatom, mert tényleg próbálom én ezeket a dolgokat kizárni. Nem elég csak átmennem a nyavalyás VAV-on, minimum VF kell, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, de... én a K-ra hajtok természetesen. És mindenki elégedett, tényleg. Nem veszekszem senkivel, csak a betűkkel, amik estére már képesek elmászni a szemem elől a fáradtságtól.
- Dominik dühös rád - elém állnak, mikor épp beenném megint magam a könyvtárba pár nyugodt óra reményében. Ha ez nem lenne elég, a lány hangja még vádló is, nekem meg tényleg el kell gondolkodnom azon, most megint mit ártottam, már azon túl, hogy létezek, de... hamar rájövök, hogy ez még a múltkori utóhatása.
- Örülök neki - reagálom le tényleg értetlen fejet vágva, és már kerülöm is ki, vagyis kerülném, ha nem fogná meg a felkarom, hogy maradásra bírjon.
- A suli legjobb pasija szomorú volt miattad, most meg dühös rád, nem tudom, mit képzelsz magadról...
- Menj, vigasztald meg - sziszegem, miközben határozottan fejtem le magamról a kezét. Komolyan nem értem, mi folyik itt. Mi történik az emberekkel?
- Ó, hogy a létezésedről sem tud... hát... sajnálom, próbálj meg jó hangosan szidni a közelében... az én nevemre bizonyára felkapja a fejét - még egy mosolyt is megeresztek, amolyan "szívesen" jelleggel, és tényleg folytatom az utam.
Egy ponton azonban megtorpanok. Ha most kezdett terjedni, esélytelen, hogy nyugalmam legyen a könyvtárban. Azt se tudom, hány ilyen lány van még, mint az előbbi is, és abszolút nincs nekem sem időm, sem kedvem ilyen jó tanácsokat osztogatni.
Mély sóhaj után változtatom meg az úti célom, már most érezve, mennyire remek ötlet lesz ez részemről, de jobb nincs. Haza nem akarok menni. Farkasék meg Auréllal szenvednek még mindig, hiába mondta, hogy mehetek... mégse akarok kellemetlenkedni.
- Jó napot... én csak... lehetne, hogy? - három darab kopogás után gyorsan fel is tépem az ajtót, mert három lányt is látok felém közeledni, nem túl boldog arccal, így szinte bemenekülök a terembe. Az ajtónál tovább azért mégse lépek, ráadásul a kezem a kilincsen, viszont vágyódva nézek a padom felé.
- Megőrültek az emberek - adok valami magyarázatfélét, de még legyintenék is, ha lenne rá szabad kezem.
- Csak... el szeretnék bújni... - harapok az ajkamba, most már rá is nézve, dr. Lainesre... ami megint nem bizonyul életem ötletének.
- De ígérem, nem fogok zavarni - ha kell még a nagy esküt is leteszem, de komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873390#post873390][b]dr. Reece Laines - 2024.02.08. 14:43[/b][/url]

Soha nem ringattam magam olyan tévhitekben, minthogy könnyű a tárgyam, csak tanulni kell rá, és mindenki egységesen jó lesz belőle. Nem. Ennél sokkal bonyolultabb, és tudom, hogy akinek nincs hozzá érzéke, vagy nem érdekli egyszerűen, az esélytelenek nyugalmával szokott bejönni a vizsgáimra. Ezért szeretem mindig megadni a lehetőséget, hogy esetleg egy otthon megírt esszével kiválthassák a felsőbb évfolyamok a vizsgát megajánlott jeggyel, de... nem jön be. Így is érthetetlen, ami ide van írva.
A pennát letéve dörzsölöm meg szemeimet és dőlök hátra a székben. Ez így nagyon hosszú lesz, pedig elég sokan megpróbálkoztak vele. Így siklanak barnáim a több tíz pergamenre magam mellett - de nem tudom megfelelően pontozni azt, hogy "két ág van, amiből négy család nő ki, ezek a rómaiak, a kommunisták, a szekták és a szocialisták."
Lehet az igyekezetet kellene osztályoznom? Akkor mindenki K-t kapna, ha rajtam múlik. Fejemet kapom a szinte kicsapódó ajtó felé, arcomon azonnal kedves mosoly villan. Az előző aggodalomnak nyoma sincs.
- Gyere csak - intek az asztala felé, figyelve, hogy ne tartsam rajta a tekintetem tovább, mint az illendő. Az ominózus este óta nem beszéltünk, egyértelműen kerül, én pedig nem loholok a nyomában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873399#post873399][b]Song Jiyun - 2024.02.08. 16:42[/b][/url]

Alsóajkát szemei lesütésével egyetemben beharapta és csak bólogatott, hogy érti, és elfogadja. Tisztelte Kedves professzort, abszolút igazat adott neki szinte bármiben, amiben a férfi nála sokkal jártasabb volt. Ezesetben az élettapasztalat is ebbe a halmazba tartozott.
Pironkodva mosolygott, büszke volt magára, amiért lenyűgözhette szorgalmával és tudásszomjával. Ugyan nem volt fotografikus memóriája, de valahogy jobban ragadt rá a tudás szorgalma miatt, mint a kosz. Ennek persze volt egy hátulütője, ugyanis szociális kapcsolatait képtelen volt egészségesen felépíteni és legtöbbet csak a sarokban meghúzódva, külső szemlélője volt egy-egy társaságnak. Furának érezte magát, UFO-nak. Gyakran ki is nézték ázsiai vonásai miatt. Sokszor tapasztalta a magyarok egy-egy rasszista megjegyzését, még ha azt a legtöbb esetben akaratlanul vágták fejéhez véletlenül sem Jiyun szándékos megbántása érdekében.
- Rendben - bólintott és jól elraktározta fejében ezt az információt is, ha esetleg a különóra után akadna még fel nem tett kérdése, nyugodtan merje zaklatni a professzort. Ami azért is kényelmesebb volt, mert különben így nem kell a tanári előtt ácsorognia vagy egy-egy hebrencs eridonost Kedves professzor hollétéről könnyek közt faggatni. Nem tudja helyesen kezelni mások hevességét. Ideje lenne kicsit megedződnie, ha auror akar lenni egyszer.
- Értem, köszönöm szépen a jótanácsokat - meghajolt tiszteletét kifejezve, majd felegyenesedett és elmosolyodott. Akkor végül működhet az erdő mélye is, nem bízott a kastély elfeledett zugaiban. Annyi felelőtlen diák szaladgált fel s alá, képtelenség lenne megvédenie a harmatcseppet egy héten keresztül, arról nem is beszélve, hogy nem mindenki jószándékú s benne van a pakliban, hogy direkt szabotáljanak egy strébert, mert az jó buli.
- Hasonlóan pajzsbűbájokon gondolkodtam, de ha ezt a professzor úr is ajánlja, nem lőttem annyira mellé. Esetleg... van még valami, amiről nem tudok vagy... mindent.. mindent átbeszéltünk? Nem... nem mintha sürgős dolgom lenne vagy valami, csak nem tudom, kimaradt-e esetlegesen valami az animágiával kapcsolatban - hangja aggodalommal volt teli, ami mondandója végére érve egyre bizonytalanabbá vált és elvékonyodott. Véletlenül sem szerette volna sürgetni vagy diktálni az iramot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873401#post873401][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.08. 16:51[/b][/url]

Már egy ideje elkönyveltem, hogy ez egyetlen biztos pont az órája. Mikor nyugodtan lehetek vele egy légtérben, mert Bálint mellettem ül, és ezért esett meg már a múltkor is, hogy ránk szólt.
Mégis úgy szelem a folyosókat, és tépem fel az ajtót, mintha tényleg a világ legbiztonságosabb helyére mennék, csak... csak átgondolni nincs túl sok időm, így a döbbenet kiül az arcomra, mikor szembesülök vele, tényleg egyedül ül egy halom pergamen felett.
Pedig hányszor elgondolkodtam már rajta, hogy lehet van a kastélyban még valaki, aki ugyanígy menekül hozzá, de sose tudtam megfejteni az érzésem ezzel kapcsolatban. Megnyugtató lenne mindenképp, de most is parányira zsugorodik a gyomrom miatta, pedig... pedig csak gondoltam rá.
- Köszönöm - hálás mosolyt engedek meg, és el is foglalom a helyem. Mi sem bizonyítja jobban, hogy stréber vagyok, hogy mindig a tanári asztallal szemben ülök. Nem csak az ő óráján, mindenkién, mert... ha bejárok, figyelni szoktam általában.
- Ohh... Bálint beadandójához semmi közöm. Tényleg egyedül írta - bűvölöm cinkossá a mosolyom, és nyitom is fel a jegyzeteim. Nem hazudok. Miután elmagyaráztam neki, mit és hogyan írjon ahhoz, hogy ne húzzák meg... tényleg egyedül írta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873403#post873403][b]dr. Reece Laines - 2024.02.08. 17:32[/b][/url]

Mindössze biccentek egyet. Meglepő lehet, de sokan kéretőznek be a terembe, ha itt vagyok, ha nem, hogy egyedül lehessenek. Amélia a mai napig használja előszeretettel, hiszen ez egy olyan hely, ahova csak azok járnak, akiket tényleg érdekel a tárgyam, nyugalomra vágynak, vagy éppen a szülei pálcát tartanak a fejéhez, hogy könyörögjön ki egy javítási lehetőséget. Túl gyakran van ilyen, pedig ennél jószívűbben már nem tudok osztályozni.
- Még nem találkoztam az övével, de észben tartom - pillantok a lányra egy pillanatra, végül vissza a pergamenre. Kezem nyúl ki, hogy a teámat fogjam magamhoz, apró kortyok után teszem vissza és váltja fel a penna. És bármilyen hihetetlen legyen is, de nem ér kevesebbet az a dolgozat, mert segítséggel írták: meglepő, de gyakran jönnek hozzám is segítségért, én pedig állok rendelkezésükre.
- A VAV-ra készülsz? - szólalok meg pár perc csend után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873405#post873405][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.08. 17:44[/b][/url]

Persze most egyszerű. Mert itt van. Vele vagyok. Szinte már el is felejtettem, mellette mennyivel egyszerűbb minden, már ha... nem gondolkodok a dolgaimon, csak végignézem, ahogy a keze a bögréért nyúl, és elmosolyodok azon, mennyire jól el tudja rejteni a tetoválásait. Ilyenkor tényleg nagyon egyszerű minden.
- Igazából nem hülye, csak másra összpontosítja a figyelmét - vonom meg a vállam, mert ha valamit, akkor ezt sikerült elkönyvelnem az eridonosról. Nagyon jól elvagyunk... miután közölte, hogy én tabu vagyok neki. Amíg ez így is marad, semmi gond nem is lesz.
Az már kicsit nagyobb, hogy hiába ülök a jegyzeteim felett, nem fog az agyam szinte semmit. Izgatott vagyok, és megmagyarázhatatlanul boldog, pedig... szinte érzem a távolságot kettőnk között.
- Igen. Most már biztos, hogy gyógyító leszek, legalábbis a családom részét illetően, de... a Mungóban irreálisan nagyok az elvárások. Ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, VF-et kell írnom minimum bájitaltanból, átváltoztatástanból, bűbájtanból, gyógynövénytanból és SVK-ból - sóhajtok fel, kicsit hagyom is kiülni a pánikot az arcomra.
- Nyilván jó lenne a K, de a VAV mellett még ezek is... Nem fontos. Csak közben épp hogy csak nem lincselnek meg, mert magamra haragítottam Domit... - elhúzom a szám. Nem vagyok büszke magamra, de akkor is átléptem egy határt.
- Otthon meg Bella és Berci felváltva zokognak fel, mert Berci "mindjárt" nősül - talán így legalább megérti, miért is menekülök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873413#post873413][b]dr. Reece Laines - 2024.02.08. 18:48[/b][/url]

- Soha nem feltételeztem róla - mosolyodom el. Mint mondtam, valakit vagy érdekel ez a tárgy, vagy nem. Utóbbi esetében igenis jól jön a segítség, amit pedig el kell fogadnunk.
A kérdés közben írok egymás mellé három kérdőjelet egy mondathoz az esszében, mert egyre jobban nincs értelme. Ilyenkor szeretek szabad kezet adni a diákoknak: írjanak arról, amit a legközelebb éreznek magukhoz, de így sem győzhetek. A válasz kezdetén nézek fel, a penna a levegőben áll meg.
Kissé elnyílt ajkakkal, egy idő után veszem észre magamon, hogy még fejem is oldalra billent, ahogy hallgatom.
- Nyugodj meg első körben, az sokat segíthet - eresztem lejjebb a pennát. - Örülök, hogy a családod elfogadta a gyógyítói pályát, tökéletesen illik hozzád, a tárgyak miatt pedig ne aggódj. Eddig is remekül mentek, most sem lesz másképp - hangom lágyan cseng, de éppen elég határozottan ahhoz, hogy egyértelmű legyen mennyire komolyan gondolom szavaimat. Sok olyan diákom van, akik remekelnek majdnem az összes tárgyból, mert igenis odateszik magukat és küzdenek azért, hogy jók legyenek belőlük. Zsolna ezen diákok közé tartozik.
- Áprilisban, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873414#post873414][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.08. 19:06[/b][/url]

- Soha senkiről nem feltételez semmi rosszat, igaz? - kérdezem lágy hangon, kicsit meg is rázva a fejem, aztán észbe kapok, hogy nem tea délutánon vagyok. És még azt is megígértem, nem fogom zavarni.
- Sajnálom, csendben maradok - suttogom magunk közé, visszatérve a jegyzeteim fölé. Előveszem a pennám, és gyorsan kijavítom azt a hülyeséget, amit írtam, még a homlokom is ráncolom. Épp csak nem teszem fel a kérdést, hogy ezt meg honnan  szedtem, de a dátumot nézve - mert persze mindenhez kell a dátum -, megbocsátok magamnak.
Mentségemre legyen mondva, ő kérdezett. Igazán nem tehetek róla, hogy megnyílt a csap, és az arcomon is látszik, mennyire szeretném megbeszélni valakivel. De ez van, ha a családnak megvan a maga problémája, amiben ha segíteni nem is tudok, legalább nem tetézem a sajátjaimmal.
- Magnus Axel miatt... annyira megszerettem, hogy nekem kell rendbe tenni, hogy úgy gondoltam, menni fog az másokkal is. És segíthetek - osztom meg vele halkan, de még mindig mosolyogva. Nyugodt vagyok, már az alap gyomorgörcsöt leszámítva, ami mostanában a legjobb barátom.
- Csak ez mégis más. Most már a jövőm múlik rajta, és nincs senki mögöttem, aki segítene... Vagyis nem lesz. És ha elszúrom, vagy rossz helyre írom a választ, mert... mert túlizgulom? - sejtem, nem a legjobb embert traktálom ezzel. Szerintem a prof sose volt izgulós, és én őket nagyon tudom irigyelni. Nem a tudásomban kételkedem, egyszerűen csak... félelmetes.
- Igen. Zoyával egyébként nincs gond. Rendes lány, a maga módján - pislogok nagyokat, hisz sok kontaktom nem volt vele, épp csak pár szó. De én szimpatikusnak találtam.
- Hiányzott nekem... a terem - nézek körbe gyorsan, hogy valahogyan topítsam a kifakadásom. Csak egyszerűen nem bírtam bent tartani, mert nekem már megint muszáj magam alatt vágnom a fát. Egyszerűen rá se merek nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873456#post873456][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2024.02.09. 21:50[/b][/url]

- Song Jiyun | elméleti óra -

Ha ilyen kérdéseket kap, biztos, hogy még az éjszaka közepén is szívesen bocsátkozik komoly eszmefuttatásba a témáról, bár abban az időpontban inkább csak levél formájában jó eséllyel azért. A napközi időpontokban pedig bármikor szán időt egy tartalmas beszélgetésre, főként, hogy eddig a lány csupa olyan kérdést tett fel, amelyekről ő a doktori disszertációjában értekezett vagy éppenséggel a minisztériumi kollégáival beszélgetett mélyebb és tartalmasabb formában. A legtöbb esetben még a magiantropológus hallgatói sem mutatnak ilyen érdeklődést, végtére is animágiáról főként nekik beszél, inkább csak a kísérleti transzfigurációt tanulók körében akadnak csak hasonló kaliberű kérdések alkalmanként, de azok meg ritkán vonatkoznak animágiára.
- Bármikor - válaszolja meglehetősen lelkesen, végtére is tényleg szívesen ad tanácsot a témával kapcsolatban, s nagyon is örömmel veszi, ha kikérik a véleményét.
- Az remek megoldás tapasztalataim szerint, úgyhogy nem, nem nyúlt mellé. Egyéb pedig jelenleg nem jut eszembe. Talán csak annyi, de ez már nem az elmélet része, hogy amennyiben érdekelné egy látogatás a Minisztériumba, gondolkodjon el rajta. Ha akad még érdeklődő a tanoncok körében, megmutatnám az Animágus Nyilvántartó Irodát egy... nevezzük tanulmányi kirándulásnak. Megkérdezem a többi leendő animágust is, és addig is aludjon rá nyugodtan párat, majd jelezzen és megbeszélhetjük majd a további részleteket - osztja meg az éppen körvonalazódóban lévő tervét, aztán még megvárja, ha a lány valamit mondana, mielőtt berekesztenék ezt az elméleti órát, és mindenki mehet a maga dolgára a mai napra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873486#post873486][b]Szentesi Kevin - 2024.02.10. 19:32[/b][/url]

- Nem is tudom... - feleli elgondolkodva. - Mármint biztos nem esznek, csak... attól még ijesztőek - nem szokott első látásra ítélni senkit, még arra a rellonosra sem tud haragudni, aki mindig az őt szekáló csapatot vezeti. Sokan mondják, hogy lenne rá oka, de nem akar. Szerinte nem azért csinálja, hogy bántsa őt, hanem, hogy beilleszkedjen a társaságába. És innen nézve a helyzetet, máris jobban meg lehet érteni miért teszi azt, amit. Legalábbis Kevin megérti, ha más nem is akarja.
Fejét kapja fel a hangra. Premier plánba nézheti végig, ahogy apró toll darabok röpködnek szerteszét, mert az eridonos diszkréten kezd el köpködni. Mármint nem is köpköd, csak... küzd. Ajkai biggyednek le, ahogy próbálja visszatartani a nevetést, köhint egyet, majd még egyet, de végül felnevet. Laza ökölbe szorított kezét emeli szája elé, ahogy nevet.
Még rázkódó vállakkal próbálja meg húzni rendesen azt a nyilat, hogy Aurél megértse, amit mondani próbál.
- Pontosan - szusszan egy nagyot, hogy végül is sikerült elmagyaráznia érthetően, amit akart. A pennát teszi le, meglepetten néz a másikra.
- Hát én... nem. Voltak elképzeléseim még régebben, de egyik sem vonzz már annyira. Ha felvesznek a Művészetire, akkor azzal mennék tovább - piszkálgatja meg a pergamen sarkát. Hangja halkul fokozatosan, ahogy elmondja Aurélnak mégis mit tervez. - Te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873536#post873536][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.11. 00:27[/b][/url]

Nem megyek bele ebbe a témába idő szűkében, hogy én azt gondolom, mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni. Biztos a rellonosokban is, csak kicsit legfeljebb tovább kell keresni, viszont nem akarom nagyon rabolni az idejét sem, ami azt illeti, mert nem ezért vagyunk itt. Elkezdem hát feltenni a kérdéseimet, ő meg válaszolgat. Közben még azt is sikerül kiderítenem, hogy mennyire nincs jó íze a tollamnak, ő pedig nevetni kezd a produkciómon. Azt hiszem, ez a nevetés még vissza fog csengeni egy ideig a fülemben. Bár nem csatlakozom be a nevetésbe, azért én is mosolygok, amint sikerül megszabadulni az utolsó pillétől is.
- Akkor már ezt is értem, köszi - mondom az újabb válasz hallatán, amitől mintha csak felkapcsolták volna a villanyt a fejemben, máris minden a helyére került. Ez igazán nagyszerű és megérte. Fel is jegyzem ezt a példát, nehogy elfelejtsem, mint valami rövid eszű aranyhal, aztán meg újfent sikerül eltérnem a témától.
- Ó, és milyen szakra jelentkezel? - érdeklődöm további részletek iránt, amint megosztja, hogy a művészetibe szeretne bejutni. Az mondjuk egészen messze van, valahogy reméltem, hogy marad még itt mestertanoncnak például, de igazság szerint messze van még a VAV szerencsére, addig még bőven változhatnak dolgok. - Én... hát én vacillálok. Elgondolkoztam a botanikán, mert szeretem a növényeket, de a szüleim tolmácsok, és az is vonz, úgyhogy lehet inkább arra adnám a fejem. Az olyan... olyasmi, amivel segíthetek másoknak, hogy jobban megértsék egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873591#post873591][b]Ivanich R. Benett - 2024.02.11. 20:08[/b][/url]

Pislogok rá, nagyokat. Egy kicsit értetlenül, egy kicsit csalódottan, de a nézésemben ott van minden, ami ahhoz kell, hogy szuggerálni tudjam őt a folytatásra. Most nem adhatja fel. Most, amíg tart a lendület, és felbuzdult a sikertől. Nem is értem, hogy honnan jöhetett ez az elbizonytalanodás. Még meg sem próbálta, és már így áll hozzá, akkor erre szokták mondani, hogy ne csodálkozzon, ha utána nem sikerül valami. Félek, hogy a szorongásai az oka annak, hogy nem tud jól teljesíteni, és magamat is emészteni kezdem, hogy képes leszek-e ezen változtatni.
- Akkor mi van? Még meg sem próbáltad - ingatom a fejem rosszallóan. - Egyébként meg, akkor megpróbálod újra. És újra. Van jobb ötleted? - nem vagyok mérges, hanem inkább nagyon hatásosan akarom őt meggyőzni, hogy márpedig lásson neki, mint egy túlpörgött porszívóügynök, aki éppen most ajánlja a másiknak élete üzletét. Várok, akár perceket is, hogy döntsön, majd annak függvényében folytatom a mondókámat.
- Ugyan... tök ügyes vagy - győzködöm, de kezdem érezni, hogy kezdek erőszakos lenni. A tanulónak, pláne az első alkalmán, egy kicsit több teret szeretnék hagyni. - Na jó, ha úgy érzed, elfáradtál, vagy ma már pihennél inkább, akkor befejezhetjük mára - ajánlom fel, és bár a lelkem mélyén szomorú vagyok, mindezt nem akarom kimutatni neki, mert nem az az érzelmileg zsarolós, manipulatív fajta ember vagyok.
- Vagy beszélgethetünk is - teszem hozzá a végén egy mosollyal. Aztán persze lehet, hogy rohanna ki a teremből a dolgára. Döntsön ő, az ő korrepetálása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873633#post873633][b]Szentesi Kevin - 2024.02.12. 19:48[/b][/url]

Aprót biccent a köszönetre. Végül is, ezért vannak itt, ő pedig szívesen segít. Főleg az eridonosnak, akinek soha nem fogja elfelejteni a mosolyát valószínűleg.
- Kreatív írásra megint - mosolyodik el. Zavartan hajtja le a fejét, meredten nézi a könyvét, pedig nyitva sincs. - Jelentkeztem már, csak nem tudták megfelelőre értékelni a projektmunkámat, pedig a felvételim jól sikerült - vonja meg vállait, mintha nem lenne nagy dolog, pedig emiatt hagyta abba az írást hónapokra. Ha nincs az apja, lehet még most sem írna. Pedig nagyon szereti - és nem akarja elhinni, hogy még mindig ennyire nehezen viseli, hogy akkor nem sikerült neki.
Túllendül a saját rossz szájízén és csillogó tekintettel hallgatja Aurélt.
- Ez igazán kedves tőled. És illene hozzád. Könnyen megtalálod a hangot az emberekkel, ami előnyös lehet... - köszörüli meg torkát, majd pislant inkább az ajtó felé. Az afölött levő órát meglátva nyel egy nagyot, végül halad tovább az anyaggal. Bármi kérdése van Aurélnak, megválaszolja a legjobb tudása szerint, ha más nem, annyit mondd, ezzel menjen a tanár úrhoz, mert rajta is kifogott.
De vele van. És segít neki. Boldogan megy vissza a körletébe a másfél óra után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=873844#post873844][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.18. 02:04[/b][/url]

Tényleg nem érti, és ezt Kakasi pontosan tudja, mert Lafayette figyelme és részlet-lekövetési készsége elég... csapongó a legkedvesebben körbeírva. Ettől függetlenül van valami felemelő abban, hogy Kakasi bizalmat fektet belé, ezt kár volna tagadnia. Nem hiába megy kiskutyaként az öregasszony tanításai után, még ha sokszor az agyát kaparná ki a koponyájából tőle.
Ettől független nyilván megpróbálta az alkudozást, és ő is tudta, hogy ez veszett seprű nyele lesz, de attól még irtó vicces nézni, ahogy Kakasi átmegy keselyűbe a szeme előtt. Akarva-akaratlan is elvigyorodik az újabb leckéztetés hallatán, de már fél lábbal kint is van az ajtón, onnan szól vissza.
- Nem is gondoltam komolyan, tanárnő. Köszönöm a mai órát, tessék vigyázni az egészségre! - És leillan, mielőtt Kakasi tényleg meggondolná magát és újabb büntetést ad neki szemtelenkedésért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=874647#post874647][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.03.09. 17:17[/b][/url]

Újra, újra és újra. Ahogy egész életében tette, mégis meddig jutott el, a fiú úgy érzi sokáig nem. Csak zavartan bámul maga elé, látszik rajta, hogy elméjében egy egész fiaskó lezajlik és amikor már a tetőfokára hágna a benne tomboló vihar Benett nem is tudva róla megtörti. Egy pihenő. Talán ez volna a legjobb most. Kicsit hagyni, ülepedni a dolgokat. Fordulni egyet, talán még aludni is rá, aztán később újra nekiülni. Van még idejük, nem lesz semmilyen dolgozat vagy felelés a héten. Még csak jövőhéten sem. Ezzel a döntéssel úgy tűnik kiegyezik a fiú.
- Pihenjünk - bólint végül. Kifújja a levegőt, amit kitudja mióta tartott magában, majd felpillant Benettre.
- Van kedved harapni valamit? Mi a kedvenc süteményed mondjuk? Hátha tudnak valamit hasonlót adni a manók - mosolyodik el. Szívesen megsütné ő is, de az sok idő. Könnyebb csak elkapni valamelyik házimanót és kérni, aztán reménykedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=874651#post874651][b]Ivanich R. Benett - 2024.03.09. 17:36[/b][/url]

Beletörődően bólintok Rómeó szavára. Ha pihenni szeretne, akkor nem erőltethetem tovább a mai korrepetálást. Szerintem nagyon szép teljesítmény így, hogy még teljesen időben vagyunk. És ez csak az első alkalom volt! Nem csak a saját képességeimben hiszek, amit már megalapozott néhány egyetemi év, hanem az ő akaraterejében, kitartásában és nem utolsó sorban tehetségében is. Ugyanakkor borzasztóan izgulok azon, hogy el tudja végezni a sulit, és tudjon találni valami olyan irányt, ami illeszkedik a képességeihez, és jól érzi magát benne, érdekli is. Nekem se volt könnyű diákkoromban, mert rengeteg minden érdekelt, és egy se volt, amiben kimagaslóan jó voltam, hogy csak arra az egyre szűkítsem a fókuszt.
- Rendben - erősítem meg döntését hangosan. Kiegyenesedem, felállok a székből, és az asztal felé indulok, hogy összepakoljak. Az óránk véget ért, de ez nem zárja ki azt, hogy kicsit levezessük a feszültséget. Már, ha nincs elege a gyakorlótanárból.
- Persze, mehetünk. Valami csokis süti most jólesne - vallom be őszintén, mosolyogva. - De ehetjük a te kedvencedet is - intek, hogy ha ő is összepakolt, akkor elhagyhatjuk a helyiséget, és megindulhatunk keresni valami finom falatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=875299#post875299][b]Breagha Beth Gillins - 2024.03.20. 11:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=875952#post875952][b]Rothstein Elektra - 2024.04.01. 19:50[/b][/url]

Tűpontosan érkezik. Mindenek felett odafigyel arra, hogy soha ne késsen el sehonnan. Néhány pillanatig messzebbről figyeli meg a diákját, aki legfirissebb nyomozásának célszemélye is egyben. Ravasz tervesz hegeszt fejben, melynek megvalósításába nyomban bele is kezd. Úgy határozott ugyanis, hogy késik, majd megnézi erre miként reagál a fiatal és feltűnően szép hölgyemény. Farmert visel és hozzá egy könnyű fekete inget, lábán csizmája. Haja kusza fonatba fogva, enyhe sminkben és szemüvegben várat magára a szó legszorsabb értelmében. Negyed óra, ennyi kell, majd szép ívű ajkát furmányos mosolyra húzva indul el a nebuló felé. - Üdvözlöm! Jöjjön utánam! - szólítja meg és esze ágában sincs elnézést kérni. Ezzel és hangjának arrogáns élével is csak az oroszlán bajszát húzgálja. Átható, sötét tekintetével szenvtelenül néz végig rajta, majd megindul befelé és miután mindketten termen belül vannak, megukra csukja az ajtót. Ez most privát korrepetálás lesz. - Hallgatom. Mondja miben tudok segíteni Önnek? - kérdezi kissé oldalra billentett fejjel és modorából némi lesajnálás hallatszik. Remekül mímeli azt amilyen sosem. Ítélkező, maga lóról beszélő. Mindezt teszi csak annyira, hogy kiváltsa vele a megfigyelni vágyott reakciókat. Előzetes kutatásai alapján ugyanis a kisasszony igen érdekes életutat tudhat mmagáénak, amiben a nemesi vértől a verésen át minden beletartozik. Pletykák ezek, melyek némi igazságot ugyan mindig tartalmaznak, ám Rothstein Elektra nem elégszik meg ennyivel. Neki a teljes való számít. Az őszinte megnyilvánulás. Az őszinte szándék és kinyilatkoztatás. Nem dől be rendnek-rangnak. Az ember számít, nem a cím melyet visel vagy épp hordani kénytelen. Lássuk hát Breagha ennek fényében milyen. Nem így kellene kezdenie? Talán. Mégis ezt az utat választja, ha már a nő önszántából sétált be hősnőnk kíváncsiságból és elkötelezettségből szőtt hálójába? Pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=876012#post876012][b]Breagha Beth Gillins - 2024.04.02. 18:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=876060#post876060][b]Rothstein Elektra - 2024.04.02. 21:42[/b][/url]

Terve beválni látszik. A fiatal nőn az idegesség mikrojeleit véli felfedezni, melyeket leplez egyfelől nemesi jómodorral, másfelől öntudattal. Abból elég sok juthatott neki, véli hősnőnk. A meghajlás, a hanghordozás, mind árulkodók egyként. Látja menten, hogy nehezen fogja tudni kizökkenteni belénevelt szerepéből, hogy igaz valóját lássa. Mégis ez a kihívás a benne égő kíváncsiság tüzét csak táplálja. - Hiszen olyan könnyű volt ez a vizsga. Ha ezen elperecelt, mi lesz a következőnél? - folytatja a hergelést, s oly becsmérlőn pillant a nőre elhelyezkedve a tanári asztal szélére felülve, hogy azt oktatni illenék. Remekül játsza a szerepét. A lebukásnak csekély az esélye. Elvégre egy tanáráról nem feltételezné, hogy most épp őt teszi elemzés tárgyává. Elektra arrogáns és rátarti, pedig ezen jellemvonások nem sajátjai. Kitanulta azonban, hogyan ölthet álarcot magára és lehet bárki, akinek a helyzet megkívánja. - Az anyag melyik részét nem tudta értelmezni? Meg tudná fogalmazni? - kérdezi meg szemrebbenés nélkül. Diákjai előtt sosem viselkedett könnyeden. A szigorú és következetes tanerő volt ő a kezdetektől, aki követel és nem tudja befolyásolni vagy épp manipulálni semmilyen eszközzel senki. Fenyegetéssel hatást gyakorolni rá pedig még kevésbé lehet. Nem féli a rangot, mivel számára mit sem számít az ilyesmi. Ezért lesz jelenlegi attitűdje teljesen hiteles. Miközben róla is simán hihetné bárki, hogy vére arany, pedig ő épp arra büszke módfelett, hogy mugli anyától született.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=876240#post876240][b]Breagha Beth Gillins - 2024.04.05. 20:29[/b][/url]