37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. december 29. 19:27 | Link

Aurél
/^^/

Jegyzeteit és könyveit sincs ideje elrendezni, csak táskáját kapja a vállára, minden mást kezében szorongat. Valószínűleg elhagy 1-2 pergamen lapot sietségben, de nincs ideje foglalkozni vele - csak most érkezett meg a bagoly, hogy a korrepetálás időpontja ma van 3-kor, a Mágusjog teremben és nem pénteken.
Kifulladva ér a teremhez, mély levegőt véve kopog be, de válasz nem érkezik. Óvatosan nyit be, néz körbe, hogy konstatálja: a terem üres. Legalább tanulótársa sem érkezett még meg. Csak beljebb sétálva látja meg a neki hagyott cetlit az asztalon. Dr. Laines direkt hagyta nyitva a termet, hogy tudják használni, a tanulószobát lefoglalták egy szakkörnek mára.
A cetlit olvasva pakol le az első padra, ami útjába esik. Halkan hümment, körbenéz, végül leül - nem sokáig tud így maradni. Lába automatikusan kezdd el remegni, ahogy izgatottsága a tetőfokára hág, szorongásáról nem is beszélve. Soha nem kérték még meg ilyesmire, nem tudja, kinek kell segítenie - mi van akkor, ha egy olyannak, aki nem kedveli őt? Sokan vannak a kastélyban, akik messziről elkerülik...
Hozzászólásai ebben a témában
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


boldogsággombóc
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 41
Írta: 2023. december 29. 21:13 | Link



Azt hiszem, Laines tanár úr megunhatta, hogy tényleg ezer és egy kérdésem van, amiknek köszönhetően időnként még a témától is sikerül eltérni, ha túlságosan belemerülök. Ami, lássuk be, előfordul. A hatályosságról is annyi kérdést sikerült feltennem a legutóbbi órán, hogy azt mondta, talál valakit, akivel ezeket megbeszélhetem, mert az évfolyamtársaimnak is haladni kellene a tananyaggal, hogy a vizsgáig mindennek a végére érjük. Nekem egy árva kifogásom se volt, mit ne mondjak. Egy órát igazán rá tudok erre szánni, akár kettőt is, és majd csak hétvégén sajátítom ki megint a konyhát legfeljebb, hogy kipróbáljam a legújabb ötletemet. A gyógynövénytan órát követően még lepakolom a könyveimet a hálókörletben, majd begyűjtve a mágusjog jegyzeteimet útnak indulok a tanterem felé, amit a tanár úr kijelölt, elvégre ő mégiscsak jobban átlátja, melyikben lesz még óra és melyikben nem. A tanteremhez érve megnézem még egyszer, hogy a jó előtt állok-e éppen, aztán benyitok. Azt mondták, ha üres nem is lesz, legfeljebb az lesz itt, akivel majd megbeszélhetem a kérdéseimet, úgyhogy nem látom értelmét a kopogásnak, csak lenyomom a kilincset, kitárom az ajtót és besétálok. Minő meglepetés, éppen az a levitás ücsörög bent, akitől a héten a pergament kuncsorogtam, miután véletlen épp a gyógynövénytan jegyzeteimet dobtam be a táskámba óra előtt. Na ennek mekkora volt az esélye vajon?
- Szia - köszönök széles mosollyal neki. - Veled beszélhetem meg az összes kérdésem a heti mágusjog témáról? Bocsi, nem hoztam extra pergament, de legközelebb tényleg nem felejtem el - közlöm vele, miközben közelebb sétálok és leülök a szomszédos padhoz, a táskámat a földre rakva a lábam mellett, hogy előszedjem belőle a könyvem és a legutóbbi jegyzetet.
Hozzászólásai ebben a témában


Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 1. 17:49 | Link

Aurél
/^^/

Emlékszik még azokra az időkre, amikor valóban csak és kizárólag az miatt aggódott, hogy ne kerüljön olyan útjába, aki nem kedveli. Hogy kerülje el őket, lehajtott fejjel sétáljon, ne üljön a közelükbe, olvasson és ebédeljen egyedül. Őszinte lesz: ezek hiányoznak. Inkább átél ismét minden kellemetlen szívatást, mintsem, hogy azzal kelljen szembesülnie, ami történik.
Aurél lép be a terembe. Köszön is. Majd leül a mellette levő padra. És mindezt ő kicsit elnyílt ajkakkal követi végig. Amint észbe kap teszi kezét lábára, hogy lenyomja: tervei szerint abbamarad a remegés, de nem ér rá ezzel foglalkozni.
- Szi-szia. Igen, úgy tűnik - szalad ráncba szemöldöke értetlen. Miért vele és most történik ez? Eddig olyan jól elkerülte ezeket a helyzeteket. Véletlen sem került olyan szituációba, ami... mondjuk ilyen lett volna.
- Nem baj, hagyd csak - enged meg magának egy mosolyt. - Ez csak pergamen. Majd visszaadod, ha nekem kellene - süti le tekintetét szégyellősen. Mégis mit művel? Nagy a szája, de nincs semmihez bátorsága, hogy mondhat ilyet? Tényleg annyira flörtölősen hangzott kívülről is, mint a fejében? El akar süllyedni...
- Sz-szóval, hol akadtál el? - köszörül torkot inkább és tér a lényegre. Talán minél előbb szabadul el innen, annál könnyebben fogja túlélni, hogy szíve olyan hevesen ver, egy egész kentaur csordát el tudna űzni vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


boldogsággombóc
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 41
Írta: 2024. január 2. 20:02 | Link



Nem számítottam rá, hogy éppen az a levitás évfolyamtársam fog segíteni megtalálni a válaszokat a kérdéseimre, akitől a héten pergament kaptam kölcsön, miután figyelmetlen módon nem vittem üreset magammal az órára. Mondjuk nem kellene meglepődnöm ezen, hiszen a levitások többsége nagyon jó tanuló. Igaz, nem tudnám megmondani, hogy hívják pontosan, ha jobban belegondolok, mert valahogy sose lógtunk együtt, de majd most, ha már úgyis ő lesz az, aki segít nekem a mágusjoggal. Letelepszem a szomszédos padhoz, de egyelőre nem szedek elő semmit. Az tűnik fel, hogy annyira hevesen jár fel-le a lába, mintha sietne valamerre egyébként. Lehet, hogy nem lenne most neki annyira alkalmas?
- Figyelj, ha most esetleg nem lenne igazán időd, nekem máskor is jó. Te is bent laksz a kastélyban, nem? Vagy bogolyfalváról jársz fel? Mármint az se gond, legfeljebb besétálok, ha az úgy egyszerűbb - kezdek máris a lehetséges megoldások felsorolásába. Tényleg könnyen alkalmazkodom, ezen nem múlik semmi sem, ha ma mégse lenne neki ideális. Nem élet-halál kérdése, hogy választ kapjak minden kérdésemre a hatályosság témáját illetően, a vizsga úgyis messze van még.
- Azt is lehet. Nem szoktam olyan szétszórt lenni, csak rohantam, de majd pakolok be extrát minden órára, ha esetleg kellene, bár az igazat megvallva nem tűnsz olyan diáknak, aki egyszer is elfelejtene bármit is - válaszolom neki széles mosollyal. Nem erőltetem én ezt annyira, hogy visszaadjam a pergament most azonnal. Sütit viszont most már tutira készítek neki, ha másért nem is, hát mert éppen segít itt és most. Vagyis fog. Mindjárt.
- Igazság szerint csak egy csomó kérdésem van a hatályosságról. Szerintem a tanár úr már megunta, hogy folyton dumálok az órán, és nem tud tőlem haladni - közlöm a számat csavargatva kicsit. - Szóval neked akkor nagyon megy a mágusjog? Bár... van, ami nem megy? Ja, egyébként szerintem sose mutatkoztam be még teljesen, nem is tudom, miért, pedig jófejnek tűnsz... na, igen... Dragomán Aurél - osztom meg vele, remélve, hogy ő is bemutatkozik. Az rémlik, hogy Szentesi, de hogy a keresztneve mi, arra tényleg nem tudom a választ.
Hozzászólásai ebben a témában


Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 5. 20:06 | Link

Aurél
/^^/

Szíve dobban akkorát, mintha el akarná törni a bordáit. Nem akarja, hogy Aurél azt higgye, kényszerből van itt. Szólna, de az eridonos folytatja, így nem tud azonnal ágálni: ő szívesen segít. A szorongása sem könnyíti meg, hogy pozitívan fogja fel Aurél opcióit.
- Ne érts félre! Nagyon szívesen segítek, nincs más dolgom, csak... - és itt hagyja abba. Nem tudja, hogy folytathatná, így inkább csendben marad és nézi az előtte levő könyv borítóját. Egy kis kopást kezd el kapargatni rajta. - De egyébként igen, a kastélyban lakok - köszörüli meg torkát, ahogy halkan válaszol.
Szégyellősen mosolyodik el, hogy milyen diáknak nem tűnik. Még jobban lehajtja a fejét, a sötétbarna borító alatt már lassan a fehér lap látszik, ahogy tovább kapirgálja azt. Nem felel, nem tudna mit, így inkább csak tovább mosolygok. Aprót biccent, ám nem biztos, hogy Aurél ezt látja.
Mikor elkezd válaszolni a kérdésére fordul felé a székén. Érdeklődve hallgatja: ezek szerint a hatályosság lesz a téma. Bólogat az eridonos szavai közben, és igyekszik nem hagyni, hogy figyelme elterelődjön arra, milyen őszinték a szemei.
- Hát én... átlagos tanuló vagyok. Remélem tudok segíteni - süti le tekintetét. - Ó, igen - kapja fel fejét. Ha tudná a másik, hogy mióta tudja a nevét... - Kevin. Öm... Szentesi Kevin - toldja meg a vezetéknevével, bár nem hiszi, hogy az olyan fontos részlet lenne Aurél számára, azonban úgy tartja illendőnek, ha a másik így mutatkozott be, akkor neki is így kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


boldogsággombóc
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 41
Írta: 2024. január 15. 20:41 | Link



- Csak? - kérdezek vissza, ha már félbemarad ott a mondat. Ha nem siet, akkor ideges lenne? Vagy ez csak valami olyan, mint Trisztán szorongása, amitől folyton véresre rágja a körmét, hiába szólunk rá, mert tulajdonképpen ösztönösen csinálja? Azért még kíváncsian várom, mit mondott volna, ha nem hagyja félbe ott a mondatot.
- Levita torony akkor, gondolom... vagyis hát, aligha kérdés, ha már egyszer levitás vagy. Azt hallottam, megdolgoztat a szfinx mindenkit, aki oda be akar jutni. Ez igaz? Vagy csak amolyan városi legenda? Sose próbáltam még oda belógni - szalad meg a nyelvem rendesen. Nem is tudom, hogy sikerült egyébként négy év alatt soha meg se próbálni bejutni, pedig azért ismerek egy-két embert onnan is. Talán az lehet a magyarázat, hogy a többségükkel mégis a könyvtárban találkozom, vagy a tanulószobában, vagy éppen itt, ami nekem tökéletesen meg is felel. Előszedem közben végre a könyvemet is, mellé meg a pergament, amire ezen a legutóbbi órán jegyzeteltem. Már csak a tollat kell megtalálnom a táskám megfelelő zsebében, mert erről anya gondoskodott, hogy mindennek legyen egy zseb, és akkor nem keverednek el szerinte a dolgok. Lám, így is sikerült másik pergament bepakolnom legutóbb, de majd tényleg jobban odafigyelek erre, és nem hagyom utolsó pillanatra a pakolást. A baj úgyis mindig abból lesz, amikor fejvesztve rohanok.
- Átlagos? Mármint levitás mércével mérve? Tudod ugye, hogy az eridonos mércével már kész zseni? - kérdezem széles mosollyal az arcomon, aztán ha már bemutatkozom, kezet is nyújtok neki. Mégse mondhassa senki a szüleimre, hogy nem tanítottak meg az illemre. - Kevin. Örvendek. Úgy hangzik ez amúgy, mint a Bond, James Bond... aztán majd rólad is kiderül, hogy valami titkosügynök vagy, és megfigyeled itt a diákokat, hogy ki kavar sok bajt. Jó, csak viccelek, ne vegyél túl komolyan. Eridon at its finest. Na szóval, nem akarlak sokáig fenntartani, magamat ismerve úgyis egész estig tudok kérdezni... hatályosság, hatályosság... tudom már, szóval... van ugye az időbeli kezdetnek, hogy mettől meddig, de a jegyzeteim szerint az a végpont, amikor valami más hatályon kívül helyezi. Tuti nincs semmi olyan helyzet, amikor ez meghatározott ideig él? - kérdezem nagyon komolyan, mert bár lehet, hogy hülye kérdés, de akkor is muszáj tudnom a választ. Ha azt, hogy hülye kérdés, hát azt.
Hozzászólásai ebben a témában


Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 16. 11:45 | Link

Aurél
/^^/

- Hát én... - immár leplezetlenül hagyja, hogy lába rángjon, bahogy akar, alsó ajkába harap. Mégis mit mondjon erre? Fél, hogy elbaltázza és kinevetik a végén? Fél, hogy nem tud segíteni a másiknak? Mindentől fél lényegében, ami itt történhet. - Én csak... izgulok - feleli végül lesütött tekintettel. Ezzel egy időben áll meg lába, mintha eddig nem akarta volna imitálni a kentaurok vágtázását. Torkát köszörüli meg.
- Igen, ott - bólint halvány mosollyal, ami kiszélesedik a következő kérdéssel. - Vannak olyan napok, amikor valóban fel kell kötni a nadrágodat. Egyszer egy háztársam a Szfinx előtt töltötte az éjszakát, mert nem tudta megfejteni a rejtvényt - vonja meg vállait. Egyebekben ez a háztárs lehetne ő is, de most tényleg nem ő volt ekkora szerencsétlen. Nem mondja, bűntudatot érzett a másik iránt, amikor kiderült, még ha nem is volt hozzá köze, ám örült annak közben, hogy nem ő maradt kint.
- Minden mércével mérve átlagos vagyok mindenben - mosolyodik el szégyenlősen. Soha nem tartotta magát kitűnőnek semmiből, és szerinte ez így van jól. Még csak az kéne, hogy észrevegyék... Lassan pislogva próbálja követni az egymás után érkező, sőt, rázúdított információkat. Próbálna reagálni, de Aurél annyira belelovalja magát, az esélytelenek nyugalmával hagyja végül, hogy végig mondja és a lényegre térjenek.
Aprókat bólint.
- Olvastam valahol arról, hogy maximum akkor lehet ilyen, ha tényleg újat hoznak vagy... - húzza maga elé az egyik könyvet, hátha segítség kellene. - Ha felülírják. Ha mondjuk hoznak egy olyat, hogy január 2-től érvényes, de februárban történik valami, felülírják, tehát módosítják és mondjuk ugyanaz, de már kicsit más, így február 12-től érvényes az új - bólint elégedetten. Pár pillanatig tart csupán ez - hirtelen kapja fejét Aurél felé. - Érted?
Hozzászólásai ebben a témában
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


boldogsággombóc
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 41
Írta: 2024. január 17. 21:32 | Link



- Hogy mennyi hülye kérdést tudok feltenni? - kérdezek vissza vigyorogva. Mondjuk attól lehet is, mert ha azon múlik, mire tudok rákérdezni, akkor szerintem holnap reggel is itt fogunk még ülni. Annak tuti nem örülne, sőt. A helyében én is izgulnék, hogy meddig fogom itt tartani ahelyett, hogy tanulhatna, de majd megpróbálok a lényegre szorítkozni.  
- Uhh, szegény. A mi portrénk ehhez képest vajszívű cukorfalat, ha elég szépen kéred, lehet, hogy be is enged - válaszolom neki, pedig azért tegyük hozzá, makacsul kell győzködni, amennyiben valaki tényleg be szeretne jutni más házból, mert szeret akadékoskodni. Néha még az Eridonosokkal is kötekszik mondjuk, ha rossz napja van.
- Hm... hiszem, ha látom - felelek neki vigyorogva, mert azért ebben pont nem értünk egyet. Nem tudom eldönteni, hogy csak szerénység-e vagy esetleg nincsen elég önbizalma, de ezt ugyan nem firtatom, mert még pontosabban át kellene gondolni az érveimet, ha esetleg arra kérdezne rá netán. Inkább belefogok a kérdéseimbe, haladjunk, mielőtt tovább tartanám fel, mint amire ideje lenne.
- Aha... de szóval tényleg nincs olyan, hogy mondjuk kitalálják, hogy most akkor minden... várjál, most kitalálok valami hülyeséget... szóval minden... minden boszorkány kézen áll pénteken háromtól három óra öt percig, mert az valamiért jó nekünk, de ezt nem akkor hagyják abba, amikor majd kijön a következő kör, hogy most már vége három hónappal később, mert már álljanak fél lábon, hanem előre tudjuk, hogy ez csak három hónapig fog tartani, mert addig jó nekünk... most tudom, mekkora marhaság, de szóval érted, nem? Ilyen sosincs? - kérdezem meg hevesen kalimpálva magyarázás közben, és hátha még a végén ő se fog már itt izgulni vagy idegeskedni, hogy ilyen hülye példákkal jövök. - Na látod, egyes számú hülye kérdés pipa. Totál megértem Lainest, hogy miért igyekezett megszabadulni tőlem - közlöm nevetve. Nem mintha bánnám, de az más kérdés.
Hozzászólásai ebben a témában


Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 19. 17:54 | Link

Aurél
/^^/

- Nem. Inkább attól, hogy tudok-e segíteni valóban - jól esik neki Laines professzor bizalma, de hazudna, ha azt mondaná, nem érzi sokkal nagyobb felelősségnek a vállán ezt, mint amit elbír. Kötve hiszi, hogy nem lett volna alkalmasabb diákja erre a professzornak - hiába rágódik már ezen. Itt ül Auréllal, akinek tényleg segíteni szeretne a legjobb tudása szerint.
- Soha nem próbáltam bejutni más házba - vallja be szemöldök ráncolva. Furán érezné magát, és furán is nézne ki, ha egyszer csak az Eridon klubhelyiségébe császkálna, mondjuk Aurélt keresve. Már csak a gondolattól is elpirul: miért keresné? Kötve hiszi, hogy ezeken az alkalmakon kívül, kíváncsi rá a fiú.
A saját maga által okozott pirulás csak még vörösebb lesz Aurél reakciójára. Nem tud rá mit reagálni, így inkább a könyv sarkát kezdi piszkálni, amíg nem tud érdemi segítséget nyújtani az eridonosnak.
Aki elkezdi, és próbálja követni, amit mondd, igyekszik minden figyelmét neki szentelni, ami mondjuk sikerül is, csak nem abban az értelemben, ahogy mindenki gondolja. Hallgatja a hangját, de a szavak nem állnak össze. Csak annyit érzékel, milyen kellemes hangja van a főnixnek, hogy milyen szépen artikulál beszéd közben, és hogy az egyik tincs a hajában, mennyire máshogy áll, mint a többi. A gyomrában a pillangók olyan elánnal csapják hasfalát, mint eddig még soha.
- Ott már alapból időkorlát van megszabva, hogy csak három hónapig kell úgy állniuk mondjuk, nem addig, amíg hatályon kívül nem helyezik - pillanatnyi szünetet tart. - Szóval, már tudod, hogy három hónapig kell ezt csinálnod, utána vége, és jön a következő, akkor az, hogy fél lábon kell állni - mosolyog kedvesen, lesüti tekintetét.
- Szerintem nem ezért passzolt le Laines professzor. Biztos nagyon elfoglalt... úgy értem, öm... szóval úgy értettem, hogy én biztos nem passzolnálak le, me-, tehát, hogy elfoglalt és szívesen segítek - lába áll neki ismét fel-le rángatózni, kezeit ölébe ejti, ahogy lefelé bámul a lábaira. Nem lehet ekkora szerencsétlen.
Hozzászólásai ebben a témában
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


boldogsággombóc
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 41
Írta: 2024. január 19. 21:47 | Link



- Biztos. Ha meg olyat kérdeznék, amivel nem tudsz segíteni, legalább megtudjuk, hogy mit nem tud egy levitás se. Max beülhetünk a könyvtárba kikeresni, és ha az se megy, azt is tudni fogom, mivel kell tényleg Laines-t zargatnom - válaszolom neki a szokásos optimizmusommal, elvégre csak meg kell találni mindenben a jót vagy éppen az értelmet. Nálam ez a kettő valahogy gyakran egybe is esik.
- Én se, de majd ezek után talán mégis kipróbálom. Jövőre ötödikes leszek, még azelőtt kell valami hülyeséget csinálni, hogy azt kellene eldöntenünk, mihez kezdünk az életünkkel. Mekkora lenne megpróbálni besétálni a Rellonba például. Múltkor láttam is a kőkosukat, amikor az egyik prefi sétáltatta, a másik meg rajta ült. Nekünk is van mondjuk egy harapós vízköpőnk meg egy angóranyúl, Gombóc úr. Nem tudom, melyik harap nagyobbat néha - mesélem neki nevetve már a mondat végére. Az biztos, hogy fájdalmasnak mindkettő harapása fájdalmas, de Jeremiástól legalább csak lila lesz az ember. Gombóc úr veszélyesebb, ha bosszús, mert éles foga is van. Én meg végre a lényegre térhetnék, úgy vélem, úgyhogy fel is teszem az első, meglehetősen hülye példával illusztrált kérdésemet, ami nem az egyetlen. Akad még pár, nem fogom unatkozni hagyni, az már tuti.
- Na jó... akkor csak van ilyen, jó tudni. Ezen törtem a fejem az óra óta, hogy ez hogy van. A földrajzi részét értem, meg még azt is, hogy az a belföldi, külföldi cucc hogy van. A tárgyi izénél viszont talán el is bambultam. Tárgyi hatály, na... valahogy nem teljesen értem, azt hogyan kell értelmezni  - vallom be már nem olyan büszkén, hogy azon a ponton nem annyira figyeltem oda, ahova éppen kellett volna. - Á, csak hülyülök. Mindig olyan nagyon elfoglaltnak tűnik amúgy is, folyton rohanásban van, de abszolút értékelem, hogy mégis talált megoldást erre is. Rabolhatom a te idődet az övé helyett.
Hozzászólásai ebben a témában


Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. január 26. 19:59 | Link

Aurél
/^^/

Szerényen mosolyog. Valahogy elmegy a kedve attól, hogy ő is mondjon bármit, amikor a másik ennyire jókedvűen teszi. Éjt nappallá téve tudná hallgatni. Igazából szégyellheti magát - meg is teszi -, mert abban nem biztos, hogy vissza is tudná mondani mit mondott a másik eddig. Csak hallgatja, de nem figyel, úgyhogy utolsó mentésként bólogat hevesen.
A Rellon említésére fut végig rajta a borzongás. Az a hideg fajta, amit még utána egy csomószor érzel a bőröd alatt és mindig kellemetlen érzést hagy maga után. Igazából el sem múlik.
- Én kihagynám a Rellont - emeli fel kezét félénken, majd ejti is vissza. Most már figyel minden szavára, mert ezért jöttek: a kérdőjeleket eloszlatni az eridonosból, hogy jobban megragadjon a tananyag. Vagy, hogy ne Dr. Laines-t zargassa, ki tudja? Nem bánja, ha őt zargatja, csak ne süljön fel a nagy segítségben, amit úgy eltervezett...
- Nos... öm... pillanat, csak meg kell fogalmaznom, hogy érhetően mondhassam el - szalad ráncba szemöldöke. Mégis hogy magyarázza ezt el? Ha messziről kezdi, soha nem fogja megérteni a másik, ha a könyvből olvassa fel, nincs értelme, a jegyzeteinek sem veszi hasznát... Tehát józan ész. Hümmög párat. - Szóval... a tárgyi hatály, az igazából azt jelenti, hogy... jó, figyelj - húz maga elé egy pergament, majd mártja pennáját a tintába. A lap szélére írja fel, hogy tárgyi hatály. - A tárgyi hatály ugye, azt jelenti, milyen társadalmi viszonyokra vonatkozik a jogszabály - körmöli le gyorsan ezt is. - De tovább kell vinni, meeeeert... és itt jön a lényeg - nyújtja ki nyelve hegyét a nagy koncentrálásokban, miközben próbál egyenes nyilat húzni. - Szóval, mert a normák, amik szerepelnek benne attól függően fejtik ki a jogkövetkezményeket, hogy éppen milyen esemény következett be. Eseményfüggő az egész - írja le a végét. - Emberölésnél más lesz a jogkövetkezmény, mint... lopásnál - firkantja le gyorsan a példákat is az eddig leírt dolgok alá. - Érted így? - néz rá reménykedve, mert nem tudja, hogy magyarázhatná el másképpen. A továbbiakra csak elmosolyodik - az ő idejét tényleg rabolhatja, nemigen vannak fontos elfoglaltságai.
Hozzászólásai ebben a témában
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


boldogsággombóc
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 41
Írta: 2024. február 2. 20:33 | Link



- Pedig biztos izgi lenne. Akármilyen marcona is némelyik, tuti nem esznek szerintem embert - válaszolom a fejemet ingatva, miközben arra igyekszem gondolatban indokot találni, mitől lehet ijesztő bárki is. Mit ne mondjak, nem igazán megy. Szerintem valami jó biztosan van mindenkiben, legalább egy kicsi. Hamar rátérünk aztán a hatályossággal kapcsolatos kérdéseimre, amiért valójában itt vagyunk úgy egyébként. Érdeklődve hallgatom a válaszait, és jegyzetelni igyekszem. A nagy odafigyelésben még a toll végét is rágcsálni kezdem elmélyülten, ám a sastoll pihéi nem túl finomak, úgyhogy fintorogva próbálok nem köpködni hirtelen, de mégis megszabadulni attól a fura íztől.
- Pff... bocsánat. Ha foglalkoztatott volna valaha is, ne próbáld ki. Valami hihetetlenül rémesen keserű - osztom meg vele a roppant fontos felfedezést. Az a helyzet, hogy olyan pennám is van, aminél nem gond, ha néha esetleg megrágcsálom a végét mellékesen, de ez most a pótkészletemből való, miután a testvéreim kiforgattak a tulajdonomból. Na jó, nem bánom én, hogy lenyúlták a tollaimat, éppen csak el kell mennem ismét abba az írószerboltba, ahol ilyen különleges darabokat lehet kapni, amik ráadásul még sokáig is bírják a strapát. Majd a szünetben elintézem ezt is, addig meg hozzáadom a gondolatban vezetett bevásárlólistámhoz.
- Ja, hogy annak függvényében, hogy mit csináltál, lehet, hogy tíz évet kapsz a Zengőbarlangban vagy éppen egy ejnyebejnyét pénzbírsággal. Aha, így már értem - közlöm bólogatva, és gyorsan fel is jegyzem a példát. Na erre van szükségem nekem, hogy össze tudjam rakni, mi minden van mögötte. - Te tudod már amúgy, mit akarsz csinálni a VAV után?
Hozzászólásai ebben a témában


Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 10. 19:32 | Link

Aurél
/^^/

- Nem is tudom... - feleli elgondolkodva. - Mármint biztos nem esznek, csak... attól még ijesztőek - nem szokott első látásra ítélni senkit, még arra a rellonosra sem tud haragudni, aki mindig az őt szekáló csapatot vezeti. Sokan mondják, hogy lenne rá oka, de nem akar. Szerinte nem azért csinálja, hogy bántsa őt, hanem, hogy beilleszkedjen a társaságába. És innen nézve a helyzetet, máris jobban meg lehet érteni miért teszi azt, amit. Legalábbis Kevin megérti, ha más nem is akarja.
Fejét kapja fel a hangra. Premier plánba nézheti végig, ahogy apró toll darabok röpködnek szerteszét, mert az eridonos diszkréten kezd el köpködni. Mármint nem is köpköd, csak... küzd. Ajkai biggyednek le, ahogy próbálja visszatartani a nevetést, köhint egyet, majd még egyet, de végül felnevet. Laza ökölbe szorított kezét emeli szája elé, ahogy nevet.
Még rázkódó vállakkal próbálja meg húzni rendesen azt a nyilat, hogy Aurél megértse, amit mondani próbál.
- Pontosan - szusszan egy nagyot, hogy végül is sikerült elmagyaráznia érthetően, amit akart. A pennát teszi le, meglepetten néz a másikra.
- Hát én... nem. Voltak elképzeléseim még régebben, de egyik sem vonzz már annyira. Ha felvesznek a Művészetire, akkor azzal mennék tovább - piszkálgatja meg a pergamen sarkát. Hangja halkul fokozatosan, ahogy elmondja Aurélnak mégis mit tervez. - Te?
Hozzászólásai ebben a témában
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


boldogsággombóc
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 41
Írta: 2024. február 11. 00:27 | Link



Nem megyek bele ebbe a témába idő szűkében, hogy én azt gondolom, mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni. Biztos a rellonosokban is, csak kicsit legfeljebb tovább kell keresni, viszont nem akarom nagyon rabolni az idejét sem, ami azt illeti, mert nem ezért vagyunk itt. Elkezdem hát feltenni a kérdéseimet, ő meg válaszolgat. Közben még azt is sikerül kiderítenem, hogy mennyire nincs jó íze a tollamnak, ő pedig nevetni kezd a produkciómon. Azt hiszem, ez a nevetés még vissza fog csengeni egy ideig a fülemben. Bár nem csatlakozom be a nevetésbe, azért én is mosolygok, amint sikerül megszabadulni az utolsó pillétől is.
- Akkor már ezt is értem, köszi - mondom az újabb válasz hallatán, amitől mintha csak felkapcsolták volna a villanyt a fejemben, máris minden a helyére került. Ez igazán nagyszerű és megérte. Fel is jegyzem ezt a példát, nehogy elfelejtsem, mint valami rövid eszű aranyhal, aztán meg újfent sikerül eltérnem a témától.
- Ó, és milyen szakra jelentkezel? - érdeklődöm további részletek iránt, amint megosztja, hogy a művészetibe szeretne bejutni. Az mondjuk egészen messze van, valahogy reméltem, hogy marad még itt mestertanoncnak például, de igazság szerint messze van még a VAV szerencsére, addig még bőven változhatnak dolgok. - Én... hát én vacillálok. Elgondolkoztam a botanikán, mert szeretem a növényeket, de a szüleim tolmácsok, és az is vonz, úgyhogy lehet inkább arra adnám a fejem. Az olyan... olyasmi, amivel segíthetek másoknak, hogy jobban megértsék egymást.
Hozzászólásai ebben a témában


Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2024. február 12. 19:48 | Link

Aurél
/^^/

Aprót biccent a köszönetre. Végül is, ezért vannak itt, ő pedig szívesen segít. Főleg az eridonosnak, akinek soha nem fogja elfelejteni a mosolyát valószínűleg.
- Kreatív írásra megint - mosolyodik el. Zavartan hajtja le a fejét, meredten nézi a könyvét, pedig nyitva sincs. - Jelentkeztem már, csak nem tudták megfelelőre értékelni a projektmunkámat, pedig a felvételim jól sikerült - vonja meg vállait, mintha nem lenne nagy dolog, pedig emiatt hagyta abba az írást hónapokra. Ha nincs az apja, lehet még most sem írna. Pedig nagyon szereti - és nem akarja elhinni, hogy még mindig ennyire nehezen viseli, hogy akkor nem sikerült neki.
Túllendül a saját rossz szájízén és csillogó tekintettel hallgatja Aurélt.
- Ez igazán kedves tőled. És illene hozzád. Könnyen megtalálod a hangot az emberekkel, ami előnyös lehet... - köszörüli meg torkát, majd pislant inkább az ajtó felé. Az afölött levő órát meglátva nyel egy nagyot, végül halad tovább az anyaggal. Bármi kérdése van Aurélnak, megválaszolja a legjobb tudása szerint, ha más nem, annyit mondd, ezzel menjen a tanár úrhoz, mert rajta is kifogott.
De vele van. És segít neki. Boldogan megy vissza a körletébe a másfél óra után.


// Love
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély