37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély
Tantermek - Bánffy Zsolna Alexandra hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. december 25. 13:19 | Link



Nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy tudjam, mennyire fogom én otthon élvezni a karácsonyt. Én is érzem, hogy a családom nem olyan már, hogy mindenki ered a szélrózsa minden irányába, és csak muszájból zsúfolódunk össze, és meg is értem. Azt sajnálom, hogy annak nem tűnik fel, aki miatt ez mind van, mert ő nem lát az egójánál tovább.
Na mindegy. Gyorsan megtudtam, hogy a kedvenc professzoromnak is most lett vége az utolsó órájának, így sietek a terméig, hogy elcsípjem. Nagyon hálás vagyok azért, amiért segített, és életem két legszebb évét tölthettem távol ettől az őrülettől. Nem voltam boldog attól, hogy vissza kellett jönnöm, és tudom, hogy még most sem sikerült teljesen visszarázódni ebbe a kavalkádba, így még jól is esik, hogy van itt valaki, aki itt volt akkor is.
Előbb kicsit hallgatózok az ajtónál, hogy nem-e húzta tovább az órát, de mivel nem hallom jelét annak, hogy lennének bent diákok is, három óvatos kopogás után, csak benyitok.
- Jó napot - végre nem kell megjátszanom a mosolyt, az teljesen őszintén kerül az arcomra.
- Nem akarom feltartani, csak... - sétálok oda a tanári asztalhoz, ahová leteszem a kis ékszerdobozt, amit egyébként semmi különöset nem rejt magában, csupán a pár egyedileg készített mandzsettagombot. Valamiért ez fontos a férfiaknak, tekintve, hogy apám napokig kereste az övéit, így bízom benne nem lövök mellé.
- Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni - fejezem be, amint a dobozka az asztalra került.
Szál megtekintése

Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. december 25. 23:11 | Link



Nem szoktam ilyen nagy búcsúzkodásokba fogni, alapból nem szeretek búcsúzkodni, mert az nekem sosem megy. A viszlát, a hiányozni fogsz és társai... mind hazugság. Viszontlátni talán sosem fogom, és az hogy hiányozni fog... pár hétig, esetleg hónapig bizonyára, aztán csak elkopik. Ahogy Kylian is elkopott, mikor hazajöttem, pedig azt hittem, én tényleg szerelmes vagyok.
- Azok után, amit Önnek köszönhetek, ez igazán semmiség - kerül rám a sor, hogy a fejem rázzam, apró, de annál hálásabb mosollyal. Pedig sose sajnáltam a szavakat arra, hogy elmondjam neki, mennyit tett hozzám azzal, hogy segített kicsit elszeparálódni a családomtól, hogy igenis ki tudtam nyílni, és nem folyton a hátsó szándékot keresni amögött, ha egy idegen megszólított. Ha ő nem szól, hogy van ez a lehetőség, ha ő nem segít a papírokkal, sose tapasztalom meg ezt, és lehet még most is Berci nyomában kullognék, és teljesen képtelen lennék külön létezésre.
Próbálom leplezni az izgatottságot, de tekintetemmel végigkísérem, ahogy meglátja az ajándékot, és épp csak sikerül elnyomnom a megkönnyebbül sóhajt, ami ki akart szakadni. Tény, hogy nem én vagyok a Bánffy család legmagabiztosabb tagja.
- Csak mert sok inget hord... - elharapom a mondat végét, mert illetlen sem szeretnék lenni, egyszerű megfigyelés, hisz egy órájáról se hiányoztam. Alapból sem szoktam óráról hiányozni.
- Nem kell annyira készülődnöm, itt lakom a faluban a nagybátyámmal, szóval csak hazamegyek. De igen, az éves Bánffy-féle jótékonysági bál... határozottan kellemes, ha az ember lánya házasodó korban van - nem részletezem, tudom, hogy érti, mire gondolok, hisz valószínű ő is volt ebben a cipőben.
- Szeretnék egy olyan minisztert, aki ezt betiltja - halkan beszélek, mert tudom azt is, ez jószerével már Istenkáromlásnak minősül.
- Gondolom, az Ön családja is már nagyon várja, hogy hazamenjen közéjük - tényleg együttérzés költözik az arcomra, hisz sejtem nem túl jó egy bentlakásos iskolában tanítani, még akkor sem, ha gyakorlatilag bármikor megteheti, hogy hazamegy.
Utoljára módosította:Bánffy Zsolna Alexandra, 2023. december 25. 23:30 Szál megtekintése

Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. december 26. 13:29 | Link



- Ön segített - meg sem tudom számolni, ez már hányadik kör, és ugyanúgy vonok egy aprót a vállamon. Ő volt az, aki szólt, ő volt az, aki felajánlotta a segítségét. Abban nem kételkedek viszont, hogy ezt más is megtette volna.
- Örülök, próbáltam tényleg olyat készíttetni, amit hordana - mosolyodok, hangomban nincs egy apró fellengzés sem, épp csak tudatni akarom, hogy azért annyira nincs benne a kezem, én csak felvázoltam, mit szeretnék és hogyan. És most valahogy még el is hiszem, hogy tényleg tetszik neki, és nem csak kötelezően udvariaskodik, ami aztán végképp jól esik. Épp csak kezelni nem tudom, így mosolygok, mert... mindig mosolygok.
- Nem gondolnám, hogy tudna. Igazából nekem kellene szembemennem az anyámmal, de... így is aknákon taposunk otthon - halkan beszélek, hisz a családom csak nem beszélem ki lépten-nyomon. Hazudni meg nem vagyok képes, vagy megjátszani magam, főleg, hogy a professzor is tapasztalhatta, mennyire kellemes jelenség az én anyám, mikor bejött papírokat aláírni. Tavasz volt, de nem ártott volna rátekerni a fűtésre, és egyetlen jó szava sem volt a kastélyra, szerinte ízléstelen.
- Ó, persze... mi a Holdfényben lakunk. Oké, az önállóságunk abban merül ki, hogy Farkas nagybátyáméknál lakunk elől... a kisebbik házban, de anyám arról hallani sem akart, hogy beköltözök a kastélyban, egy meleg nagybáty még mindig jobb választásnak tűnt - lelkesen mesélem, miközben állom a tekintetét, amit így, hogy nincs óra kifejezetten nehéz, mert ez azért egy vicces momentum volt. Majdnem kiíratott, mert nem lehetek koedukált kastélyban, azt Berci feldobta, Jeromos dédapa meg egyetértett, így anyu olyan szép mattot kapott, hogy öröm volt nézni.
- Amikor majd Berci lesz, ő megteszi - igen, nincsen ha. Egyrészt én nagyon hiszek az eridonosban, és tudom, amit eltervez, azt véghez is viszi, másrészt ő ígérte meg, hogy majd felszabadít, mint egy manót, csak valahogy el kell húzni addig az időt.
- Akkor mégsem házas? De hát a pletykák... - kissé zavarba jövök, hisz eddig mindig úgy voltam vele, milyen mázlista a professzor felesége, most meg... aprót köhintek, hisz tudom, átlépek egy határt.
- Sajnálom, nem tartozik rám - szabadkozok egyből, mert végtére is a diákja vagyok, semmi közöm a magánéletéhez.
- Idén én is ragaszkodtam hozzá, hogy itt mi állítsuk a fát... nem is sejtheti, mekkora munka van benne, hogy tökéletes legyen. Szegény Albert is nem is tudom hányszor rakta újra az égősort - kelek azért a húga védelmére, bár  kicsit megakadok, mert furcsa ez, hogy így kinyilvánítja az érzéseit, és ennyire lehet hallani, mennyire szereti őt. Nálunk ez nem szokás, így kicsit zavarba is hoz.
- Sütit viszont nem sütöttem, azt a manóra bíztam - vallok színt, hisz sose voltam, és talán sosem leszek konyhatündér.
- Jajj, illetve a cukrászdából rendeltem, Isteni sütik vannak ott - na, ettől belelkesedek, hisz szinte már törzsvásárlónak számítok, amennyiszer mostanában kirabolom a pultot. Határozottan nincsenek jó napjaink.
Szál megtekintése

Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 7. 21:10 | Link


Mágusjog terem |nemzavarokesküszöm


Bella sír. Bella talán most fogja fel igazán, Bercinek nősülnie kell. A szemem forgatom, mert tényleg próbálom én ezeket a dolgokat kizárni. Nem elég csak átmennem a nyavalyás VAV-on, minimum VF kell, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, de... én a K-ra hajtok természetesen. És mindenki elégedett, tényleg. Nem veszekszem senkivel, csak a betűkkel, amik estére már képesek elmászni a szemem elől a fáradtságtól.
- Dominik dühös rád - elém állnak, mikor épp beenném megint magam a könyvtárba pár nyugodt óra reményében. Ha ez nem lenne elég, a lány hangja még vádló is, nekem meg tényleg el kell gondolkodnom azon, most megint mit ártottam, már azon túl, hogy létezek, de... hamar rájövök, hogy ez még a múltkori utóhatása.
- Örülök neki - reagálom le tényleg értetlen fejet vágva, és már kerülöm is ki, vagyis kerülném, ha nem fogná meg a felkarom, hogy maradásra bírjon.
- A suli legjobb pasija szomorú volt miattad, most meg dühös rád, nem tudom, mit képzelsz magadról...
- Menj, vigasztald meg - sziszegem, miközben határozottan fejtem le magamról a kezét. Komolyan nem értem, mi folyik itt. Mi történik az emberekkel?
- Ó, hogy a létezésedről sem tud... hát... sajnálom, próbálj meg jó hangosan szidni a közelében... az én nevemre bizonyára felkapja a fejét - még egy mosolyt is megeresztek, amolyan "szívesen" jelleggel, és tényleg folytatom az utam.
Egy ponton azonban megtorpanok. Ha most kezdett terjedni, esélytelen, hogy nyugalmam legyen a könyvtárban. Azt se tudom, hány ilyen lány van még, mint az előbbi is, és abszolút nincs nekem sem időm, sem kedvem ilyen jó tanácsokat osztogatni.
Mély sóhaj után változtatom meg az úti célom, már most érezve, mennyire remek ötlet lesz ez részemről, de jobb nincs. Haza nem akarok menni. Farkasék meg Auréllal szenvednek még mindig, hiába mondta, hogy mehetek... mégse akarok kellemetlenkedni.
- Jó napot... én csak... lehetne, hogy? - három darab kopogás után gyorsan fel is tépem az ajtót, mert három lányt is látok felém közeledni, nem túl boldog arccal, így szinte bemenekülök a terembe. Az ajtónál tovább azért mégse lépek, ráadásul a kezem a kilincsen, viszont vágyódva nézek a padom felé.
- Megőrültek az emberek - adok valami magyarázatfélét, de még legyintenék is, ha lenne rá szabad kezem.
- Csak... el szeretnék bújni... - harapok az ajkamba, most már rá is nézve, dr. Lainesre... ami megint nem bizonyul életem ötletének.
- De ígérem, nem fogok zavarni - ha kell még a nagy esküt is leteszem, de komolyan.

Utoljára módosította:Bánffy Zsolna Alexandra, 2024. február 7. 21:11 Szál megtekintése

Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 8. 16:51 | Link


Mágusjog terem |nemzavarokesküszöm


Már egy ideje elkönyveltem, hogy ez egyetlen biztos pont az órája. Mikor nyugodtan lehetek vele egy légtérben, mert Bálint mellettem ül, és ezért esett meg már a múltkor is, hogy ránk szólt.
Mégis úgy szelem a folyosókat, és tépem fel az ajtót, mintha tényleg a világ legbiztonságosabb helyére mennék, csak... csak átgondolni nincs túl sok időm, így a döbbenet kiül az arcomra, mikor szembesülök vele, tényleg egyedül ül egy halom pergamen felett.
Pedig hányszor elgondolkodtam már rajta, hogy lehet van a kastélyban még valaki, aki ugyanígy menekül hozzá, de sose tudtam megfejteni az érzésem ezzel kapcsolatban. Megnyugtató lenne mindenképp, de most is parányira zsugorodik a gyomrom miatta, pedig... pedig csak gondoltam rá.
- Köszönöm - hálás mosolyt engedek meg, és el is foglalom a helyem. Mi sem bizonyítja jobban, hogy stréber vagyok, hogy mindig a tanári asztallal szemben ülök. Nem csak az ő óráján, mindenkién, mert... ha bejárok, figyelni szoktam általában.
- Ohh... Bálint beadandójához semmi közöm. Tényleg egyedül írta - bűvölöm cinkossá a mosolyom, és nyitom is fel a jegyzeteim. Nem hazudok. Miután elmagyaráztam neki, mit és hogyan írjon ahhoz, hogy ne húzzák meg... tényleg egyedül írta.
Szál megtekintése

Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 8. 17:44 | Link


Mágusjog terem |nemzavarokesküszöm


Persze most egyszerű. Mert itt van. Vele vagyok. Szinte már el is felejtettem, mellette mennyivel egyszerűbb minden, már ha... nem gondolkodok a dolgaimon, csak végignézem, ahogy a keze a bögréért nyúl, és elmosolyodok azon, mennyire jól el tudja rejteni a tetoválásait. Ilyenkor tényleg nagyon egyszerű minden.
- Igazából nem hülye, csak másra összpontosítja a figyelmét - vonom meg a vállam, mert ha valamit, akkor ezt sikerült elkönyvelnem az eridonosról. Nagyon jól elvagyunk... miután közölte, hogy én tabu vagyok neki. Amíg ez így is marad, semmi gond nem is lesz.
Az már kicsit nagyobb, hogy hiába ülök a jegyzeteim felett, nem fog az agyam szinte semmit. Izgatott vagyok, és megmagyarázhatatlanul boldog, pedig... szinte érzem a távolságot kettőnk között.
- Igen. Most már biztos, hogy gyógyító leszek, legalábbis a családom részét illetően, de... a Mungóban irreálisan nagyok az elvárások. Ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, VF-et kell írnom minimum bájitaltanból, átváltoztatástanból, bűbájtanból, gyógynövénytanból és SVK-ból - sóhajtok fel, kicsit hagyom is kiülni a pánikot az arcomra.
- Nyilván jó lenne a K, de a VAV mellett még ezek is... Nem fontos. Csak közben épp hogy csak nem lincselnek meg, mert magamra haragítottam Domit... - elhúzom a szám. Nem vagyok büszke magamra, de akkor is átléptem egy határt.
- Otthon meg Bella és Berci felváltva zokognak fel, mert Berci "mindjárt" nősül - talán így legalább megérti, miért is menekülök.
Szál megtekintése

Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 8. 19:06 | Link


Mágusjog terem |nemzavarokesküszöm


- Soha senkiről nem feltételez semmi rosszat, igaz? - kérdezem lágy hangon, kicsit meg is rázva a fejem, aztán észbe kapok, hogy nem tea délutánon vagyok. És még azt is megígértem, nem fogom zavarni.
- Sajnálom, csendben maradok - suttogom magunk közé, visszatérve a jegyzeteim fölé. Előveszem a pennám, és gyorsan kijavítom azt a hülyeséget, amit írtam, még a homlokom is ráncolom. Épp csak nem teszem fel a kérdést, hogy ezt meg honnan  szedtem, de a dátumot nézve - mert persze mindenhez kell a dátum -, megbocsátok magamnak.
Mentségemre legyen mondva, ő kérdezett. Igazán nem tehetek róla, hogy megnyílt a csap, és az arcomon is látszik, mennyire szeretném megbeszélni valakivel. De ez van, ha a családnak megvan a maga problémája, amiben ha segíteni nem is tudok, legalább nem tetézem a sajátjaimmal.
- Magnus Axel miatt... annyira megszerettem, hogy nekem kell rendbe tenni, hogy úgy gondoltam, menni fog az másokkal is. És segíthetek - osztom meg vele halkan, de még mindig mosolyogva. Nyugodt vagyok, már az alap gyomorgörcsöt leszámítva, ami mostanában a legjobb barátom.
- Csak ez mégis más. Most már a jövőm múlik rajta, és nincs senki mögöttem, aki segítene... Vagyis nem lesz. És ha elszúrom, vagy rossz helyre írom a választ, mert... mert túlizgulom? - sejtem, nem a legjobb embert traktálom ezzel. Szerintem a prof sose volt izgulós, és én őket nagyon tudom irigyelni. Nem a tudásomban kételkedem, egyszerűen csak... félelmetes.
- Igen. Zoyával egyébként nincs gond. Rendes lány, a maga módján - pislogok nagyokat, hisz sok kontaktom nem volt vele, épp csak pár szó. De én szimpatikusnak találtam.
- Hiányzott nekem... a terem - nézek körbe gyorsan, hogy valahogyan topítsam a kifakadásom. Csak egyszerűen nem bírtam bent tartani, mert nekem már megint muszáj magam alatt vágnom a fát. Egyszerűen rá se merek nézni.


Utoljára módosította:Bánffy Zsolna Alexandra, 2024. február 8. 19:09 Szál megtekintése

Tantermek - Bánffy Zsolna Alexandra hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély