A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy tudjam, mennyire fogom én otthon élvezni a karácsonyt. Én is érzem, hogy a családom nem olyan már, hogy mindenki ered a szélrózsa minden irányába, és csak muszájból zsúfolódunk össze, és meg is értem. Azt sajnálom, hogy annak nem tűnik fel, aki miatt ez mind van, mert ő nem lát az egójánál tovább.
Na mindegy. Gyorsan megtudtam, hogy a kedvenc professzoromnak is most lett vége az utolsó órájának, így sietek a terméig, hogy elcsípjem. Nagyon hálás vagyok azért, amiért segített, és életem két legszebb évét tölthettem távol ettől az őrülettől. Nem voltam boldog attól, hogy vissza kellett jönnöm, és tudom, hogy még most sem sikerült teljesen visszarázódni ebbe a kavalkádba, így még jól is esik, hogy van itt valaki, aki itt volt akkor is.
Előbb kicsit hallgatózok az ajtónál, hogy nem-e húzta tovább az órát, de mivel nem hallom jelét annak, hogy lennének bent diákok is, három óvatos kopogás után, csak benyitok.
- Jó napot - végre nem kell megjátszanom a mosolyt, az teljesen őszintén kerül az arcomra.
- Nem akarom feltartani, csak... - sétálok oda a tanári asztalhoz, ahová leteszem a kis ékszerdobozt, amit egyébként semmi különöset nem rejt magában, csupán a pár egyedileg készített mandzsettagombot. Valamiért ez fontos a férfiaknak, tekintve, hogy apám napokig kereste az övéit, így bízom benne nem lövök mellé.
- Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni - fejezem be, amint a dobozka az asztalra került.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870263#post870263][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.25. 13:19[/b][/url]

Nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy tudjam, mennyire fogom én otthon élvezni a karácsonyt. Én is érzem, hogy a családom nem olyan már, hogy mindenki ered a szélrózsa minden irányába, és csak muszájból zsúfolódunk össze, és meg is értem. Azt sajnálom, hogy annak nem tűnik fel, aki miatt ez mind van, mert ő nem lát az egójánál tovább.
Na mindegy. Gyorsan megtudtam, hogy a kedvenc professzoromnak is most lett vége az utolsó órájának, így sietek a terméig, hogy elcsípjem. Nagyon hálás vagyok azért, amiért segített, és életem két legszebb évét tölthettem távol ettől az őrülettől. Nem voltam boldog attól, hogy vissza kellett jönnöm, és tudom, hogy még most sem sikerült teljesen visszarázódni ebbe a kavalkádba, így még jól is esik, hogy van itt valaki, aki itt volt akkor is.
Előbb kicsit hallgatózok az ajtónál, hogy nem-e húzta tovább az órát, de mivel nem hallom jelét annak, hogy lennének bent diákok is, három óvatos kopogás után, csak benyitok.
- Jó napot - végre nem kell megjátszanom a mosolyt, az teljesen őszintén kerül az arcomra.
- Nem akarom feltartani, csak... - sétálok oda a tanári asztalhoz, ahová leteszem a kis ékszerdobozt, amit egyébként semmi különöset nem rejt magában, csupán a pár egyedileg készített mandzsettagombot. Valamiért ez fontos a férfiaknak, tekintve, hogy apám napokig kereste az övéit, így bízom benne nem lövök mellé.
- Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni - fejezem be, amint a dobozka az asztalra került.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870272#post870272][b]dr. Reece Laines - 2023.12.25. 14:00[/b][/url]

Az utolsó napokban már én is hajlandó vagyok elhagyni az öltöny-nyakkendő kombót. Úgysem tudok érdemben tananyagot leadni a diákoknak, minek erőltessem meg magam? Ezek a napok már arról szólnak, hogy félig mindenki otthon van a családjával boldogan, együtt esznek és nevetnek. Én is ezt tervezem.
A diákok egy emberként hagyják el a termemet. Mosolyogva nézek utánuk, elhagyja számat pár kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt, nektek is! mondat, amíg kiürül a terem. Fejemet csóválom meg. Öröm látni mindig őket, ahogy megkönnyebbülten és boldogan hagyják el a termet, mert legalább most egy ideig nem kell találkozniuk a tárgyammal.
Mosolyogva rendezgetem a jegyzeteimet, könyveimet csúsztatom a bőrtáskába. A kopogásra pillantok fel, és mikor meglátom Zsolnát, örömteli mosollyal viszonzom az övét.
- Szervusz - köszönök vissza, a pakolást is azzal a lendülettel hagyom abba. Megkerülve az asztalt döntöm csípőmet annak sarkához, ahogy végig követem Zsolna mozgást. Fejemet ingatom meg arra, hogy feltart.
- Köszönöm, igazán kedves vagy. Neked is kellemes ünnepeket - veszem el az asztalról dobozt. - Nem kellett volna Zsolna - hangomból minimálisan cseng ki a rosszallás, azonban a hála is fellelhető. Nem gondolná az ember, de pár kedves szó és megmozdulás rengeteget segíthet egy diáknak. Erre az egyre őszintén vagyok büszke. Kinyitva azt mosolyodom el szélesen.
- Nagyon szépek - szólalok meg, miután kicsodáltam magam. Valóban gyönyörűek, és mint öltönyös férfi, ezt tudom értékelni. - Készülődsz már haza?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870361#post870361][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.25. 23:11[/b][/url]

Nem szoktam ilyen nagy búcsúzkodásokba fogni, alapból nem szeretek búcsúzkodni, mert az nekem sosem megy. A viszlát, a hiányozni fogsz és társai... mind hazugság. Viszontlátni talán sosem fogom, és az hogy hiányozni fog... pár hétig, esetleg hónapig bizonyára, aztán csak elkopik. Ahogy Kylian is elkopott, mikor hazajöttem, pedig azt hittem, én tényleg szerelmes vagyok.
- Azok után, amit Önnek köszönhetek, ez igazán semmiség - kerül rám a sor, hogy a fejem rázzam, apró, de annál hálásabb mosollyal. Pedig sose sajnáltam a szavakat arra, hogy elmondjam neki, mennyit tett hozzám azzal, hogy segített kicsit elszeparálódni a családomtól, hogy igenis ki tudtam nyílni, és nem folyton a hátsó szándékot keresni amögött, ha egy idegen megszólított. Ha ő nem szól, hogy van ez a lehetőség, ha ő nem segít a papírokkal, sose tapasztalom meg ezt, és lehet még most is Berci nyomában kullognék, és teljesen képtelen lennék külön létezésre.
Próbálom leplezni az izgatottságot, de tekintetemmel végigkísérem, ahogy meglátja az ajándékot, és épp csak sikerül elnyomnom a megkönnyebbül sóhajt, ami ki akart szakadni. Tény, hogy nem én vagyok a Bánffy család legmagabiztosabb tagja.
- Csak mert sok inget hord... - elharapom a mondat végét, mert illetlen sem szeretnék lenni, egyszerű megfigyelés, hisz egy órájáról se hiányoztam. Alapból sem szoktam óráról hiányozni.
- Nem kell annyira készülődnöm, itt lakom a faluban a nagybátyámmal, szóval csak hazamegyek. De igen, az éves Bánffy-féle jótékonysági bál... határozottan kellemes, ha az ember lánya házasodó korban van - nem részletezem, tudom, hogy érti, mire gondolok, hisz valószínű ő is volt ebben a cipőben.
- Szeretnék egy olyan minisztert, aki ezt betiltja - halkan beszélek, mert tudom azt is, ez jószerével már Istenkáromlásnak minősül.
- Gondolom, az Ön családja is már nagyon várja, hogy hazamenjen közéjük - tényleg együttérzés költözik az arcomra, hisz sejtem nem túl jó egy bentlakásos iskolában tanítani, még akkor sem, ha gyakorlatilag bármikor megteheti, hogy hazamegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870399#post870399][b]dr. Reece Laines - 2023.12.26. 12:54[/b][/url]

- Ugyan Zsolna, semmi olyat nem tettem, amit más ne tett volna meg - mosolyodom el őszintén. Rengetegszer köszönte már meg, én pedig rengetegszer mondtam már el neki, hogy semmiség volt. Tudom milyen egy idegen országba jönni, és a papírokkal bíbelődni, így egyértelmű volt, hogy ahol tudok, segítek neki. Nekem talán még egyszerűbb is volt annak idején a hivatásom miatt.
- Tényleg köszönöm, tetszenek - csukom vissza a dobozt és teszem táskám egy biztonságos zsebébe. Őszintén, eszembe sem jutott, hogy ajándékot vegyek egy tanítványomnak - talán az más, ha diáktól kapok én, de ha egy diáknak ajándékoznék, nem kellene adnom a többieknek is? Örök dilemma ez - a végén még azt hiszik, van kedvencem.
- Sajnálom, hogy ezt hallom. Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj. A Mennydörgő utcai társasházban lakom pár éve - mosolyodom el őszintén. - Éppen hazafelé tartok. Elkísérsz egy darabig? - veszem vállamra táskámat, pulóveremet kezembe fogva fürkészem arcát a válaszra várva. Reina már biztosan nagyon vár, és bármennyire szeretek a diákjaimmal társalogni, a húgomnál senki nem lehet fontosabb.
- Nehezebb dolog ez miniszterként is, mint gondolnád. Egy több száz éves hagyomány kiirtása tőből... ezért vannak az olyanok, mint én - vonom meg vállaimat. Ha már a kényszerházasság elleni küzdelemre tettem fel az életem, nem is kell annyira ide miniszteri hozzájárulás.
- A húgom van csak, aki valószínűleg már az ajtóban toporog az óráját nézve, a szín szerint tökéletesen feldíszített fával maga mögött - nevetek fel halkan, hangomból azonban csak és kizárólag színtiszta szeretet érződik ki. Lágyan beszélek róla, de tudom, mennyire fontos ez az ünnep Reinának, főleg, mióta eljöttünk Angliából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870403#post870403][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.26. 13:29[/b][/url]

- Ön segített - meg sem tudom számolni, ez már hányadik kör, és ugyanúgy vonok egy aprót a vállamon. Ő volt az, aki szólt, ő volt az, aki felajánlotta a segítségét. Abban nem kételkedek viszont, hogy ezt más is megtette volna.
- Örülök, próbáltam tényleg olyat készíttetni, amit hordana - mosolyodok, hangomban nincs egy apró fellengzés sem, épp csak tudatni akarom, hogy azért annyira nincs benne a kezem, én csak felvázoltam, mit szeretnék és hogyan. És most valahogy még el is hiszem, hogy tényleg tetszik neki, és nem csak kötelezően udvariaskodik, ami aztán végképp jól esik. Épp csak kezelni nem tudom, így mosolygok, mert... mindig mosolygok.
- Nem gondolnám, hogy tudna. Igazából nekem kellene szembemennem az anyámmal, de... így is aknákon taposunk otthon - halkan beszélek, hisz a családom csak nem beszélem ki lépten-nyomon. Hazudni meg nem vagyok képes, vagy megjátszani magam, főleg, hogy a professzor is tapasztalhatta, mennyire kellemes jelenség az én anyám, mikor bejött papírokat aláírni. Tavasz volt, de nem ártott volna rátekerni a fűtésre, és egyetlen jó szava sem volt a kastélyra, szerinte ízléstelen.
- Ó, persze... mi a Holdfényben lakunk. Oké, az önállóságunk abban merül ki, hogy Farkas nagybátyáméknál lakunk elől... a kisebbik házban, de anyám arról hallani sem akart, hogy beköltözök a kastélyban, egy meleg nagybáty még mindig jobb választásnak tűnt - lelkesen mesélem, miközben állom a tekintetét, amit így, hogy nincs óra kifejezetten nehéz, mert ez azért egy vicces momentum volt. Majdnem kiíratott, mert nem lehetek koedukált kastélyban, azt Berci feldobta, Jeromos dédapa meg egyetértett, így anyu olyan szép mattot kapott, hogy öröm volt nézni.
- Amikor majd Berci lesz, ő megteszi - igen, nincsen ha. Egyrészt én nagyon hiszek az eridonosban, és tudom, amit eltervez, azt véghez is viszi, másrészt ő ígérte meg, hogy majd felszabadít, mint egy manót, csak valahogy el kell húzni addig az időt.
- Akkor mégsem házas? De hát a pletykák... - kissé zavarba jövök, hisz eddig mindig úgy voltam vele, milyen mázlista a professzor felesége, most meg... aprót köhintek, hisz tudom, átlépek egy határt.
- Sajnálom, nem tartozik rám - szabadkozok egyből, mert végtére is a diákja vagyok, semmi közöm a magánéletéhez.
- Idén én is ragaszkodtam hozzá, hogy itt mi állítsuk a fát... nem is sejtheti, mekkora munka van benne, hogy tökéletes legyen. Szegény Albert is nem is tudom hányszor rakta újra az égősort - kelek azért a húga védelmére, bár  kicsit megakadok, mert furcsa ez, hogy így kinyilvánítja az érzéseit, és ennyire lehet hallani, mennyire szereti őt. Nálunk ez nem szokás, így kicsit zavarba is hoz.
- Sütit viszont nem sütöttem, azt a manóra bíztam - vallok színt, hisz sose voltam, és talán sosem leszek konyhatündér.
- Jajj, illetve a cukrászdából rendeltem, Isteni sütik vannak ott - na, ettől belelkesedek, hisz szinte már törzsvásárlónak számítok, amennyiszer mostanában kirabolom a pultot. Határozottan nincsenek jó napjaink.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=870407#post870407][b]dr. Reece Laines - 2023.12.26. 13:58[/b][/url]

Ezzel nem tudok vitatkozni, így csak aprót bólintok. Valóban én segítettem. Nem én voltam az egyetlen, aki tudott volna, de jókor voltam jó helyen, hogy ez megtörténhessen, és őszintén: örülök, hogy én segíthettem neki.
Mikor végre a doboz biztonságos helyre kerül, olyan témát érintünk, amire nem gondoltam volna. Tisztában vagyok a magyar aranyvérű máguscsaládokkal, és tudom, hogy a Bánffy-k is közéjük tartoznak, csak reméltem, valahol mélyen, hogy esetleg Zsolna ebből kimarad. Végül is még az Athanaczkovicsoknál sem hallottam hírét házasságnak, pedig ott idősebbek a fiúk már.
- Semmi baj - teszem vállára szabad kezem, hogy egy kis komfortot nyújtsak neki. - Nem kell olyanról beszélnünk, amiről nem szeretnél. Sajnálom, nem akartam vájkálni - mosolygok le rá, ahogy magam elé engedem, hogy elhagyjuk a termet. Az előtt dobok egyet táskámon és indulok el Zsolna mellett a lépcsők felé.
- Az édesanyádnak igen határozott elképzelései vannak egy fiatal nő mibenlétéről - ennél diplomatikusabb válasz nem telik tőlem, pedig ha egy tárgyalóteremben lennék, ugyanezzel a helyzettel, minden kedvességemet félretéve fejteném ki a véleményem: undorítónak tartom ezt a hozzáállást és viselkedést.
- Nincs kétségem afelől, hogy így lesz. Bár nem jár az óráimra, de hallottam, hogy ilyesfajta ambíció vannak - bólintok határozottan. - Sok sikert kívánok neki - mindig örömmel tölt el, amikor egy diák ekkora érdeklődést mutat a jog, vagy akár a politika iránt: félreértés ne essék, a kettő teljesen különbözik egymástól, valahol mégis egybefonódnak. És amikor erre egy diák rájön, szeretek ott lenni mellette - lássuk csak Améliát. Gyönyörűen és precízen dolgozik, tökéletes ügyvéd lesz belőle. Már most is az lenne.
Gyorsakat pislogva, megszeppenve nézek diákomra. Őszintén nevetek fel.
- Semmi baj, kérdezz nyugodtan. Nem vagyok házas. Igazából a közelében nem voltam vagy vagyok annak, hogy házas legyek - nevetgélek tovább fennhangon. Házasság. Egyetlen egyszer sem volt lehetőségem még csak elgondolkodni sem ezen. Én házas? Lehetetlennek tűnik.
- El tudom képzelni, ezért csinálja nálunk is csak Reina, és nem velem. Abból mindig csak az van, hogy üljek le és figyeljek. Jobb ez így. Békésebb - fordulok a lépcsőfordulóban, ajkaimon halvány mosollyal.
- Meg foglak lepni, de én szoktam sütni. Majd gyere vagy gyertek át, ha van kedvetek. Szívesen beszélgetnék Alberttel is, plusz... ez az ajándékom, ha én már nem vettem neked semmit - igaz, ezt még meg kell beszélnem Reinával is, de afelől nincs kétségem, hogy szívesen találkozna egy magyar aranyvérű család sarjaival. Esélytelen, hogy nemet mondjon.