A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=864223#post864223][b]Theodore Julias Ebony - 2023.05.21. 13:14[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy ilyen mozgalmasan fog indulni az ittlétem; tekintettel az évnyitóra, biztos vagyok benne, hogy tartogatni fog még ez a kastély - kellemetlen - meglepetéseket. A reggelem sem indult épp felhőtlenül, az eset óta anyámék baglyokkal bombáznak, érdeklődve a felelőtlen elemi mágusok diákstátuszáról, ám már láttam őket - legalábbis az egyiket - a folyosókon grasszálni, így jó hírekkel sem tudok szolgálni a szüleimnek. A vágy, hogy mindenáron utazzak haza ebből az intézményből, sugárzik a leveleikből, és nem könnyíti meg a reggelijeim felhőtlen elfogyasztását, általában velük vagyok tehát elfoglalva ilyenkor.
Még bájitaltan előtt is a mai adagot nézegetem, fogalmazva a válaszom az aggodalmakra. Persze, én is jobban örülnék, ha mielőbb máshol kezdeném inkább a tanulmányaim, de muszáj kihúznom ezt az egy évet. Nem is beszélve arról, hogy már most olyan ismeretségeket kötöttem - legalább egyet -, amely rendkívül jó hatással lehet az ügyemre később...
Ezzel vagyok tehát elfoglalva menet közben is, s emiatt kissé későn veszem észre, hogy valaki az utamban van; momentán beleütközöm vállal, ahogy igyekszem elhaladni mellette, hogy leüljek a tanterem előtti padra.
- Ó, pardon, ne haragudj - pillantok fel azonnal, ám tekintetem egy szokatlanul ismerős arcra vándorol. Sadie.
A csaj, aki állítólag másik suliba lett menekítve amiatt a bizonyos baleset miatt... Rögtön felidéződnek bennem ugyanis volt háztársaim levelei, melyek főként a roxforti élet tudósítására szolgálnak. Eggyel hátrébb lépek tehát Sallowtól.
- Sadie, nahát... te itt? Még nem is találkoztunk idén... micsoda meglepetés. - Függesztem tekintetem a lányra. Annyira sosem voltunk szoros kapcsolatban, ő inkább a kisebbek szekálásval volt elfoglalva, míg én nem vettem részt hasonló tevékenységekben, hiszen sokat árthatott volna az előmenetelemnek, ha később valaki ilyesfajta vádakat rángat elő, mikor már karrierem van. S nézd, mi lett Sallowból is...
Kimondatlan kérdésem tehát köztünk lebeg, magyarázatot várva emelem meg fél szemöldököm, még úgy is, hogy teljes mértékben tisztábban vagyok a hírekkel. Kíváncsi lennék az ő verziójára is, természetesen, ám fél szemmel azért figyelem, nem kell-e pálcát rántanom majd, ha felidegesítem, és párbaj lenne a vége. Nem csodálkozhatok mondjuk, hogy erőszakos természetű; ilyen vérből való...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=864242#post864242][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.05.21. 19:09[/b][/url]

- Song Jiyun | elméleti óra -

Az átváltoztatástan tantermet szemelte ki a mai alkalomra. Az animágiával kapcsolatos elméleti oktatás nem igényel egész féléves tantárgyat, ezért tanterme sincs. Az első, alapos átbeszélést követően pedig már úgyis megtalálja bármelyik diákja a tanáriban vagy éppen csak egy levelet kell neki írni, és már meg is jelenik a megbeszélt helyen és időben. Volt már, akinek az otthonában beszélték át ezeket a fontos részleteket, mással a kávézóban kerítettek rá sort, ma is csak azért nyert a tanterem, mert ez üres és ebből adódóan megfelelően csendes hely ahhoz, hogy megbeszéljék a dolgokat Jiyunnal. Bár jelentkező akadt volna egyébként is, sajnos az 'azért szeretnék animágus lenni, mert az mennyire menő' indoklások nála csuklóból kizáró oknak számítanak, legalább két embernek mondta, hogy gondolja ezt át és beszélgetnek ismét a témáról jövőre. Jiyun viszont alapos és átgondolt indoklással érkezett, mint újdonsült aurortanonc, így most a levitásra vár éppen. Készült a szokásos jegyzetekkel, ajánlott szakirodalommal, teendőlistával, mint ahogy azt már tőle bárki megszokhatta. Mivel a katedrát túlságosan távolinak látja a padoktól, inkább az egyik padba ül be maga is, és mivel eleve korábban érkezett, kicsit elmereng, milyen régen is volt már diák, és milyen rég a másik oldalra cserélte ezt a szerepet, hiszen ha itt nem is tanít, csupán az animágia elsajátításában támogatja az elkötelezett diákokat, az egyetemen bepótolja ezt. Végül úgy dönt, addig is, amíg ideér a mestertanonc, remekül el lesz maine coon alakjában, összegömbölyödve a padon a magával hozott mappa mellett. Majd élőben demonstrálja, milyen könnyedén megy ez az oda-visszaváltozás tulajdonképpen, ha az első átalakulást sikeresen teljesíti az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=864285#post864285][b]Sadie Sallow - 2023.05.24. 19:13[/b][/url]

Tudtam, hogy egy kész katasztrófa lesz ez az év. Idegen helyen, idegen kultúrában, de legalábbis más szokásokkal körülvéve, és persze egy jókora megbicsaklással tanulmányaimban, mert hát persze, hogy egész más itt a tanrend is. Harmadévesként vettek át, ami abszurd, a Roxfortban már a hatodik évfolyamomat kezdtem volna el. Nem mintha olyan kiváló, vagy várakozáson felüli tanuló lettem volna a szigetországban, de most itt, az eddigi óráimon nem tudtak újat mondani. Unatkozom, és emiatt csak több időm van a gondolataimmal foglalkozni. Ami erősen ellenjavallt, ennyit pszichológus nélkül is tudok.
Viszont minden ellenérzésem ellenére is biztos vagyok benne, hogy ha maradok, az se lenne kisebb katasztrófa. Másféle lenne. Olyan, amikor mindenki engem bámul, összesúg a hátam mögött, sőt, talán még előttem is, és elkerül, mint egy leprást. Vagy, ha magamból indulok ki, átkot küld utánam, amint nem figyelek.
Szóval, talán tényleg jobb itt most nekem. Legalábbis még pár pillanatig így érzek, mígnem nekem nem ütközik valaki, akit egy-két pillanattal előbb felismerek, mint ő engem, de a meglepettség miatt nem marad időm elfordulni, elszaladni, vagy kámforrá változni, bár utóbbi azért sem jön össze, mert nem vagyok házimanó.
- Mi a.. fészkes.. franc! - fújtatok döbbenten, aztán néhány másodpercig az arcmozgásomból ítélve nem tudom eldönteni, hogy mosolyogjak-e vagy se.
Egy másik ex-mardekáros. Nem is akármilyen, a szüleim még dolgoztak is azon, hogy összeismerkedtessenek vele iskolán kívül is, elvégre jó parti lenne. Ha nem irtóznék az egész intézményes szokástól, és nem volna bennem egy általános lázadás minden ellen, amit az őseim akarnak, vagy csinálnak, talán még sikerül is. Így maradt a felületes ismeretség. De vajon eljutott hozzá a hírem? Tudja, miért vagyok itt? És ha tudja.. tudja más is?
Hirtelen már nem is érzem azt, hogy még öt perc, és belehalok a nihilbe. Helyette a pánik uralkodik el rajtam, tekintetem ide-oda vándorol az órakezdést várók arcára, hogy vajon ők is engem néznek már, vagy csak Theony. Igen, magamban így kereszteltem el, bár lehet más szokta is így hívni. De én nem. Vagyis nem volt rá alkalmam még. Más körökben mozogtunk. Ő a jó hírét építgette, én pedig mindent elkövettem, hogy csakazértse hozzam helyre a családom renoméját. És ha itt is híre megy, hogy állítólag mit műveltem, valószínűleg sikerrel is jártam.
Nyelek egyet, és megpróbálok lazának tűnni, szóval nekikönyöklök az egyik festmény keretének, ami persze ettől elmozdul. El is kezd panaszkodni a lakója, de lepisszegem.
- Pszt! Nem látod, hogy beszélgetünk? - nézek csúnyán a mázolt alakra, majd tekintetem visszafordítom háztársamra. Egykori és mostani, a jelek szerint. - Helló! Rég volt már, nem? Te már biztos nem is emlékszel a Roxfortra.
Persze nyilván tudom, hogy nem így van. Maga az iskola jóval emlékezetesebb, mint én, aztán még a nevem is egyből tudta. Vajon megtanulta azóta a legilimenciát is? Remélem nem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866119#post866119][b]Herlai Hélia - 2023.08.15. 11:41[/b][/url]

Igen, igen, Hél, Igen! eljött az első vzsgaidőszak, és úgy érzem magam, mint akiben belülről világít a lumos. Nem ragyogok úgy, mint egy arckrémreklám modellje, de nem is vagyok képes annyira vigyorogni. Nem tehetek róla, ha boldog vagyok, akkor is egy kis félmosoly jelenik meg az arcomon, a teljes vigyor nem megy, pedig eskü, ugyanúgy örülök. Persze itt pislákol bennem a szorongásom, ami mostanában elég sokszo felfelé kúszik, amitől jobban dobog a szívem a kelleténél. Apa miatt, a suli miatt, hogy hiába szeretek itt lenni, és hiába tanulok, talán mégsem tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék, és ez megrémít. Kora reggel rögtön a könyvtrba sietek, és ha nem is maradok ott, kiveszem a könyveket és a szobában, vagy egy fa alatt tanulok. Még nem mondtam seninek, de rettegek, hogy talán nem is vagyok olyan okos, olyan jó, mint hiszem. Az harmadik ilyen pánikrohamom után kértem el Kakasi kulcsát, hogy bejöhessek gyakorolni. Hogy koncentrálhassak a belső energiámra. Őszintén szólva a napokban ez egyre nehezebben megy, mindig eszembe jut valami, ami miatt idegeskedek, és vagy eltörök valamit, vagy meggyújtom a társam papírját. Ez történt tegnap előtt is, akkor határoztam el, hogy muszáj lenyugodnom. Jó lenne, ha végre felemelném a dolgokat a pálcámmal, nem felgyújtanám, és akkor nem forgolódnék egész éjszaka az ágyban. Márpedig a mgia érzi, hogy ki fél használni őt, így egyszerűen lelkileg kell megnyugodnom, hogy átvegyem az irányítást. A kulcsot olyan erősen markolom, hogy érzzem, ahogy benyomódik a tenyerembe. Úgy beszéltük meg Lenkével, megvárom a terem előtt, de pár perccel előbb értem ide a megbeszélt idővel. Ez van, ha nem tudok a fenekemen ülni az izgatottságtól. A klubheliység pedig amúgy is nyüzsögni kezdett, ami meglepő, mert év közben kellemesen csendes. Tele van, de csendes. Tudom, hogy nem csak én rezeltem be, a közhangulat az elsősök között zsizsegőbb lett. Mindenki egy kicsivel ingerlékenyebb, egyáltalán nem segít abban, hogy jómagam lenyugodjak. A héten három másodévest is kioktattam, de nem azért, mert nem kedvelem őket, csak én sem tudom már annyira kordában tartani az ingerültségem. Ostobaságokat kérdeznek, én meg rögtön a plafonon vagyok tőle, pedig nem vagyok ilyen. A folyosón lépések zaját hallom, de aztán fura módon abbamarad, majd újrakezdődik. Hátranézek, de semmi. OKé, ha hallom a saját hangom, akkor kevésbé félek.
- Lenke, te vagy az?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866159#post866159][b]Stephen Zimmermann - 2023.08.17. 02:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866168#post866168][b]Kakasi Gabriella - 2023.08.17. 13:31[/b][/url]

Az utolsó vonással végezte be a megbűvölt kréta a dolgát, ami összefoglalta a táblán az elsősök éves tananyagát. Utolsó gyakorló órájuk volt a vizsga előtt és mérhetetlenül büszke volt rájuk. Kedélyesen oszlatta fel a diáksereget, de amint kitárult az ajtó, égtelen bődülés rengette meg a folyosót, amit egy hasonló volumenű káromkodás követett. A gyerekek a döbbenetet követően röhögcsélve hagyták el a termet, de a professzorasszony résnyire szűkülő szemekkel vonult ki az ajtón és csapott rá botjával a fiú fejére.
 - Fegyelmezze a nyelvét Zimmermann, ha nem akarja, hogy a szájpadlásához ragasszam! - nyekeregte ingerültem, ahogy a tollakkal tarkított köpenye árnyékot vetett a levitásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866170#post866170][b]Stephen Zimmermann - 2023.08.17. 14:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866172#post866172][b]Kakasi Gabriella - 2023.08.17. 14:39[/b][/url]

Vastagon rúzsozott ajkát csücsörítette, miközben méltóságteljesen kihúzta magát és a sétabotját maga elé támasztotta. Jól esett neki a bók, de sejtette, miért kapta, így próbálta leplezni elégedettségét.
 - Tudom kedvesem, hogy jól áll, másképp nem aggatnám magamra.
 Csendben hallgatta a fiút, de mivel a kertelésnek nem volt híve, türelmetlen sóhajjal hajtotta le fejét és pillantott át szemüvege felett.
 - Felvetésem nekem is rengeteg van. Mire alapozza a magáét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866173#post866173][b]Stephen Zimmermann - 2023.08.17. 15:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866176#post866176][b]Kakasi Gabriella - 2023.08.17. 20:05[/b][/url]

 - Feltételezem nem ebben a sorrendben történt - jegyezte meg, de hagyta, hogy a másik tovább magyarázzon. Homlokán a ráncok elmélyültek, ahogy égnek emelte a szemöldökét minden újabb mondat után.
 - Egyszerre ígéretes nyom, pont annyira, amennyire érthetetlen - rázta a fejét. - Egy portréról tűntek el azok a hangszerek, amiket én kerestem és bár lehetséges, hogy valaki matériává bűvöljön egy képet, számtalan előfeltételnek kell hozzá teljesülnie, köztük a tapasztalt igézés az egyik. Meglehetősen valószínűtlen, hogy egy harmadikos diák ilyet műveljen. Engem csak harsogó portréalakokról értesítettek, amik már nem válogatják a kereteket a kastélyban.
 Értetlen pillantását futtatta végig a diákon, majd kisvártatva újra megszólalt. - Tapasztalt maga bármilyen csendháborítást? És ha igen, akkor hol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866287#post866287][b]Stephen Zimmermann - 2023.08.24. 19:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866333#post866333][b]Kakasi Gabriella - 2023.08.26. 23:25[/b][/url]

Kissé hátradőlt a kusza magyarázat hallatán, amiből momentán alig tudott kibogozni hasznosnak tűnő információkat. Az is meglepte, hogy diákjában ekkora lelkesedés van az ügy iránt. Nagyokat pislogott és bár habozott kicsit, de kísérletet tett arra, hogy medrébe terelje vissza a beszélgetést.
 - Túlságosan egyedi ez a... története, hogy csupán véletlen hasonlóság legyen az eredendő problémánkkal. De még mielőtt bárkit meggyanúsítanék, javaslom - itt lendületesen megfordult, fekete talárja pedig valósággal repült a mozdulattól -, hogy vessünk egy pillantást a helyszínekre.
 Sétabotjának hegyével körbemutatott a folyosón, válla felett pedig kérdőn pillantott hátra azt várván, hogy a fiú segítsen neki megtalálni a hang pontos forrását, amit pár perccel ezelőtt hallottak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866445#post866445][b]Stephen Zimmermann - 2023.09.01. 21:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866515#post866515][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.02. 18:49[/b][/url]

- Pedig ha tudná, mennyi mindent alakít véletlenek sorozata a világban... Ne becsülje alá, fiam - dünnyögte menet közben. Hangjában semminemű megrovás nem csendült, csupán némi melankólia, mintha saját tapasztalatból beszélne.
 Mikor a folyosó elágazásához értek, a tanárnő megtorpant. Tekintetét a falon futtatta végig először. Egy portréhoz fordult, de nem kellett hosszasan tanulmányozni ahhoz, hogy annak konklúziójára jusson: üres a kerete. Egyelőre semmi jel nem utalt arra, hogy a festményen keresztül járatná valaki velük a bolondját.
 - Ha megkérhetem, kedvesem - hangzott sietősen az asszonytól és pár másodperc után a fiú kezébe nyomta a sétabotját. Pontosabban annak markolatát. Lecsavarta róla az ébenfapálcát, melyet aztán úgy tartott szája elé, mintha trombitába készülne fújni.
 - Appare Vestigium - duruzsolta és valóban fújt egyet, mire a pálca hegye nyomán aranyló csillámörvény szabadult el a folyosón, beterítve mindent, ami az útjába került. Néhány ponton, mintha ragasztóba akadtak volna a mágikus részecskék és különböző formákat fedtek fel kettejüknek. A többségük lábnyomok kuszasága volt a padlón, a falnál pedig egy-egy diák sziluettje is kirajzolódott.
 Először úgy tűnhetett, mintha Kakasi elejtette volna a pálcát, de hamar egyértelművé válhatott, hogy azt szándékosan dobta le, mivel az célirányosan fúrta hegyét egy a sarokban toporgó cipőnyomba.
 - Mit tudunk ebből kikövetkeztetni? - nézett Zimmermannra olyan könnyedséggel, mintha csak órán volnának és ő már tudná a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866518#post866518][b]Stephen Zimmermann - 2023.09.02. 19:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866520#post866520][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.02. 19:34[/b][/url]

Nyakát vén madár módjára nyújtotta, hogy szemügyre vegye a nyomot ő is. Vékony ujjait megtáncoltatta a pálca felett, mire arctalan emberek alakjának kuszasága bontakozott ki térbelileg is körülöttük.
 - A sors egy biztos végpontot jelöl, de a véletlen! - itt elmosolyodott, mely a diákjai többségének ijesztően hathatott, mert ritkán csinálta. - A véletlen, Zimmermann ismeretlen változók láncolatának kikövetkeztethetetlen eredménye, ami új válaszutat nyújt nekünk.
 Zöld csizmájának kopogása vert visszhangot a falakról, ahogy járkálni kezdett.
 - Mágiára utaló jelet talált, nem feltétlenül gyanúsítottat. Ami valljuk be, meglehetősen gyakori egy varázslóiskolában. Ha a zavargás forrása egy mágiával materializált hangszer, akkor lehetséges, hogy találtunk valamit. Talán egy hölgy lábához tartozhat a nyom, ha a méretét nézzük. Egyelőre ennyivel lettünk okosabbak.
 Megperdült, hogy a fiúra szegezze most pápaszemes tekintetét.
 - Mi a következő tetthely?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866524#post866524][b]Stephen Zimmermann - 2023.09.02. 20:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866525#post866525][b]Kakasi Gabriella - 2023.09.02. 20:27[/b][/url]

- Remélem hallja maga is az ökörséget, ami elhagyja a száját - sóhajtott lemondón s elkönyvelte magában, hogy ehhez a leckéhez később lesz ajánlatos visszatérniük.
 - A kóválygással egy teória után csak időt pocsékolunk, arról nem is beszélve, hogy könnyen félrevezethetjük magunkat. A Levita hálókörletet említette. Nekem pedig még a tanulószobát jelentette egy prefektus. Amit a többi helyen találhatunk, segíthet pontosabb képet adni ahelyett, hogy valakit egy mágikus lenyomat alapján vádolnánk meg elhamarkodottan. Válasszon fiam és induljunk, nem érünk rá egész nap! - legyintett sürgetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866531#post866531][b]Stephen Zimmermann - 2023.09.02. 22:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866633#post866633][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.09.04. 18:03[/b][/url]

A bűbájtantanterem felé tart, ahogy megbeszélték Héliával. Kezében forgatja gyertyánból készült pálcáját, amit annyira megszeretett az elmúlt tanévben. Úgy, hogy sokáig nem mutatkozott a varázsereje, talán kicsit még nagyobb becsben tartja a mágiáját. A pálcája ráadásul kiválóan működik, és hamar sikerült végrehajtania a legtöbb bűbájt az órán.
Gyakorolni viszont sosem árt, ezért is egyezett bele, hogy társul új barátnője mellé. Csupán a pálcáját sikerül majdnem eltörnie menet közben. Egy pillanatra megtorpan, hogy felvegye a varázseszközt, s már megy is tovább. Közben már meg is hallja Hélia hangját, ahogy befordul a keresett folyosóra.
- Igen, én - mosolyog rá a levitásra. - Na, mehetünk? - mutat a bűbájtantanterem ajtaja felé. Látja a kulcsot Hélia kezében, így a rellonos csak izgatottan toporog, várva, hogy a másik ajtót nyisson.
Van valami izgalmas abban, tanár nélkül terveznek épp bemenni egy tanterembe. Igaz, csak gyakorolni terveznek, de akkor is ritkán akad ilyen alkalom. Aztán ki tudja? Lehet megihleti a rellonost a helyzet.
- Melyik bűbájokat szeretnéd gyakorolni? - érdeklődik, ha már beléptek a terembe, s be is zárult mögöttük az ajtó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866665#post866665][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 13:53[/b][/url]

Az arckifejezése mindent megér. A döbbenettel vegyes "ennek-nem-feltétlen-örülök" máris feldobta a napom, még jobban, mint indokolt lenne - a Beauxbatonsban a nulláról kellett kezdenem, ami nagyon fárasztó folyamat. Úgy néz ki, itt legalább egy ismerősöm van, ami még úgy is inkább a pozitív felé billen, hogy egyértelműen lesz hátulütője is.
- Azért nem kell ennyire örülni - csóválom a fejem, és még egy apró nevetés is kicsúszik.
A lány tekintetét kapkodja, keresi a menekülőutat; az mondjuk örvendetes, hogy nem átkoz azonnal az arcomba, és reménykedhetünk, hogy ez a későbbiekben sem következik majd be. Igaz, a szülei nem nagyon örülnének neki, hiszen azonnal értesülnének róla az enyéimtől - akiknek, ha még nem is mondanám el, valahogy minden ilyesmi információ a birtokukba jut. Az is biztos, hogy nem fognak repesni az örömtől, hogy megint összefújt minket Sadievel a szél.
- Elnézést - mosolygok rá már-már szerényen a portréra, amit Sadie igyekszik megregulázni, ha már a kialakult helyzetben elvesztette a kontrollt. - Ó, dehogynem, tökéletesen emlékszem a Roxfortra. Hiányzik - sóhajtom. - Ahhoz képest ez azért... már bocsánat - vetek ismét egy pillantást a képre -, de nem olyan nagy szám.
Pár pillanatig még szemlélem háztársamat, gondolatban még mindig készülve a pálcahasználatra; azt tippelgetem, mennyire húzhatom meg az oroszlán bajszát, mielőtt túlságosan felingerelném.
- Nagy szerencse, hogy találkoztunk. De eddig nem láttalak az órákon... Nemrég érkeztél? - Érdeklődök enyhén oldalra billentett fejjel, igyekezvén kibogozni a helyzetet. Az előző kérdést - hogy ugyan mit keres itt - nagylelkűen elengedem neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866685#post866685][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.09.05. 22:21[/b][/url]

Bereggeliztem. Miután végre sikerült találni egy házat, ahová beköltözhetünk az öcsémmel a família kapott is az alkalmon és ránk küldték a bácsit meg a fonott kosarát. A hétvégén meglátogatott minket tío Valerio, annyi mindent hozott otthonról, hogy nem tudtam abbahagyni az evést. De Andrés sem!
Az étvágyamat nagyon, a honvágyamat minimálisan csillapította, pedig az utóbbira nagyon szükségem van mert még csak a tanév fele telt el és legközelebb a tanév végi szünetben utazunk Mallorcára, mi hermanoval karöltve. Jó ez az új ház, de hatod annyira sem hangos, mint odahaza. Ellentétben az osztályteremmel, ahova belépve azonnal elhajolok egy röptetett papírgalacsin elől. Pletykálnak, nevetnek és élik a diákok önfeledt életét, meg ott van az a csendes gyerek is, aki rögtön szemetszúrt: egyedül ő viszakozik hátraülni a babzsákfotelekhez. Mindenki más már tudja és mellette szereti is a szokást az óráimon.
- Ay-ay-ay! - táskámat teszem az asztal mellé, barnáimmal nézek végig a diákjaimon, de szemeim szem jókedvűek annyira, mint alattuk széles mosolyom. - Látom mindenki nagyon eleven ma. Remélhetőleg ahhoz pont eléggé, hogy beszéljünk az álomfejtés és a jóslástan kapcsolatáról - elhalkulnak és fele annyira tűnnek aktivizáltnak, mint amikor bejöttem. A fele nem rossz arány, láttam őket önismeret előtt is.
Bele is kezdek a tananyagba, időközben pedig én is hátrakeveredek közéjük: felülök az egyik asztal tetejére és onnan diktálom a fontosabb információkat mielőtt kitérek az izgalmasabb esetekre és példákra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866690#post866690][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 23:10[/b][/url]

A jóslástanokat mindig leplezett izgalommal várom; a magam csendességében forgatom meg a szemem nagy ritkán, mikor a professzor valami elrugaszkodottat talál mondani, miközben diszkréten igyekszem magamba szívni a füstölők és gyertyák okozta finom illatelegyet, ami leuralja ezt a termet. Sosem tökéletesek a válaszaim, ha felszólít, legalábbis igyekszem, hogy ne tűnjön úgy, hogy szinte csak ilyen könyveket olvasok szabadidőmben.
Ami kiváltképp idegesít benne, az az elképesztően komolytalan attitűdje, hogy hangos, hogy végigbohóckodja az órát ezzel a goofy stílusával. Egy picit sem veszi komolyan magát, hát a tárgyát ki tudná komolyan venni? Már persze... rajtam kívül...
Szokásos helyem elfoglalva - olyan nevetségesen érzem magam ezeken a kis babzsákokon gubbasztva, mint valami kertitörpe - inkább előveszem a pergament, tintába mártom a pennám, hogy jegyzetelni tudjak, mert azt minden órán, még mugliismereten is szoktam. Legalább az ambíció látszik, még amellett is, hogy minden erőmmel igyekszem meggyőzni a környezetem - Arandal professzort is beleértve -, hogy a legkevésbé sem érdekel.
Az álomfejtés és a jóslástan kapcsolata, pontos dátum, óra száma - ez mind feljegyzésre kerül. A férfire nem nézek fel, általában kerülni igyekszem a tekintetét valamiért - talán mert nem akarom, hogy felszólítson, vagy csak a paranoia...
Persze, a férfi egy idő múlva hippiként a padon üldögélve magyaráz, komolyan, csak annyi hiányzik, hogy előrántson egy kis tudatmódosító szert, felajánljon pár mézsört a diákoknak és kiosszon 150 pontot köztünk pusztán azért, hogy nem nyírjuk ki egymást az óráján. Finoman megcsóválom a fejem, ahogy elképzelem ezt a képet, s tekintetem ráfüggesztem, azt kívánva, bár egy kicsit megemberelné magát végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=866905#post866905][b]Sadie Sallow - 2023.09.10. 16:00[/b][/url]

A kicsi a világ tipikus esete áll fent, és egyelőre nehéz megítélni, hogy ez jelenleg eléggé vagy rohadtul kellemetlen. Mindenesetre őt láthatóan szórakoztatja zavarodottságom, ami csak tovább erősödik, mikor nem érzek késztetést, hogy képen töröljem, amiért nevet rajtam.
Azért kicsit összeszalad a szemöldököm, mikor a festménytől kér elnézést, és nem tőlem. Ki akarja húzni a gyufát, de még mindig jobb tetszik az arca így, mintha monoklit csinálnék neki.
- Nem, ugye? - kérdezek vissza, szinte boldogan, amiért ő is úgy érez, mint én, és ezen a pontom már inkább magamat ütném, amiért ilyen idióta mód viselkedem, vigyorgok, mint a fakutya és bájcsevegek. Nem tudom, mi lelt, valószínűleg a helyzet váratlansága.
Amikor az embernek van egy bizonyos imidzse, azt igyekszik fenntartani, és bár az enyémet a gőg, és a sértettség is alakította, attól, hogy most olyan érzések uralkodtak el rajtam, melyekre nem voltam felkészülve, még nem lenne szabad kivetkőznöm magamból. Hát más is lát minket... de abba se most kéne belegondolni, hogy milyen lenne kettesben lefolytatni ezt a beszélgetést.
Ellépek a festménytől, és lassan végigpásztázom környezetünkön, a felénk pillantó diáktársakra szúró tekintettel nézek vissza, és mire újra a másik ex-mardekáros felé fordulok, már összefonom magam előtt karjaim, arcom pedig nem tükröz mást, mint érdektelenséget.
- Akkor most szerencsésnek érzed magad, hogy itt lehetsz? - kérdezem kétkedő hangon. - Én próbáltam volna máshol lenni, de mostanra feladtam. Itt voltam már év eleje óta, de én se láttalak eddig téged.
Kimaradt pár tanóra is, az étkezéseken se a többiekkel együtt vettem részt, de így se tudom, hogy úsztuk meg eddig a találkozást. Egyáltalán egy évfolyamon vagyunk vajon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867001#post867001][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.09.12. 22:06[/b][/url]

Az álomfejtés jövendölési formáját mi mama megszenvedte velem. A mai napig szikla szilárdan és büszkén hiszem, hogy ő volt a legjobb a szakmában. De mivel nekem eleinte vagy rövid látomásaim vagy önkívületi állapotba jóslatok jöttek elő, az álmok teljes mértékben hidegen hagytak. Eltartott egy darabig, hogy észrevegyem magam. Sosem felejtem el mi mama arcát, amikor megkértem vegyük át újra az egészet, mi köze van az álmokhoz a jövőnek és legfőképp: a valóságnak. Nagyon is sok. A sors fintora, hogy megálmodtam a szüleim elvesztését. Andrés és én is. Azóta ha akarnék, sem tudnék szkeptikus lenni az álmokkal, ezért beszélek róla most is nagy átéléssel, minden részletet próbálok átadni a diákoknak, hogy tudják hol lehetnek kapcsolódási pontok. Veszélyes kombináció az érzelmektől túltengő spanyol vér és a jövőbelátás keveréke. A tájékoztatón nincs rajta, de könnyen hadarást eredményezhet.
Kezeimmel mutogatok közben, azokkal próbálom nyomatékosítani a mondandómat. Végignézek a gyerekeken, mindenféle kifejezés tükröződik vissza, így hol egy-egy mosolyt kapnak, hol igyekszem elkapni a tekinteteket, hogy a kalimpálásom helyett a szavaimra figyeljenek. Sok értelme nincsen, mivel két levegővétel helyett egyenesen egy módszertani kifejezés közepében sikerül belefagynom. A kék tekintet felerősíti homloklebenyemnél a bizsergést, amit hetek óta érzek az osztályom előtt. Felismerem mi jön, hirtelen és erősen. Kívülről annyi látszik, mintha éppen gyomorszájon vágtak volna, csak éppen a számat mintha egy bűbáj húzná össze mindössze egyetlen vonallá. Barna szemeimre árnyék borul, az elmémben kitárul a világ.
Borzongató érzés társul a mély lélegzetek mellé, szinte már zilálok olyan súlyos a levegő. Nem csillapodik, de mögötte visszhangot ver valami éles hang, mint amikor a pálca fémet karistol. A homályos kép, a foltok tisztulni látszanak, így a hinta nyikorgó hangja mellé formák is társulnak. Fókuszálva próbálok körülnézni, de nem mozdulok arra amerre akarok, kívülről nézem. Egy játszótéren állok, valaki mégis csoszog. Egyre ütemesebb a hang, mint a szívverés és a légzés, ami mellé társul. Ahogy pedig egyre és egyre gyorsabb lesz, én kizökkenek és meg kell kapaszkodnom az asztalba nehogy leessek róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867027#post867027][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.13. 21:11[/b][/url]

Hazudnék, ha azt mondanám, az álomfejtés nem foglalkoztat kifejezetten az elmúlt időszakban, így akármennyire is hadar és mutogat, még úgyis odafigyelek, hogy egyébként elegem van a stílusából. Hogy lehet valaki ilyen vidám, aki...
Összenézünk, s ekkor látom szemeit kikerekedni. Az enyéim is követik a példáját, nulláról százra emelve a pulzusom, mert ez a kifejezés mostanra egy harmadik arcon is visszaköszön ittlétem óta. Az üres tekintet elárulja, hogy éppen egy másik világban jár, s körülötte, körülöttünk a diákok is észreveszik a változást; van, aki egyenesen felsikkant ijedtében, egy rellonos fiú pedig mintha felpattanna. A fejembe belehasít a fájdalom, arcom összeszorul egy másodpercre, s egy kissé meg is ugrok. Valami történik - egyetlen másodpercre mintha bevillanna egy fekete-fehér kép, mely ismerős, ám azonnal el is múlik. A fejfájás azonban természetesen velem marad.
Már felemelem a tekintetem, mikor Arnada professzor megkapaszkodik az asztalában. Rám szerencsére senki ügyet sem vetett - túl nagy lett a felbolydulás ahhoz, hogy számítson, hiszen eddig a legtöbb tekintet a tanárúrra szegeződött. Én sem tudom elszakítani a pillantásom róla, még fájó fejjel sem - csak amikor le akarom tenni a pennám, érzem meg, hogy kezeim kihűltek, s mintha ujjaim egy kissé remegnének is.
- Jól van, professzor úr?
- Mi történt?
- Hozzak egy kis vizet esetleg?
- Ez most mi volt?
Az összesúgástól a direkt megszólításig minden előfordul a diáktársaim között. De én hallgatok. Remegő kezeim rögtön a pad alá rejtem, a combomra helyezve. Kissé lejjebb süllyedek, remélhetőleg feltűnésmentesen. Nem vagyok itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867028#post867028][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.13. 21:30[/b][/url]

Sadie mosolya meglep egy kissé, de nyugodt módon viszonzom, s bólintok is kérdésére.
- Egyáltalán nem - erősítem meg. - Úgy értem, abszolút nem rossz, és van egy-két professzor aki igencsak profi a munkájában, ahogy hallottam... de azért vannak... érdekes aspektusai. - Eddig sem kevés furcsaságban volt részem; például nemrég láttam a faliújságon, hogy az úgynevezett Edictum írókat keres, s utánakérdezésem eredményeképp megtudtam, ez az iskolaújság. Ezzel semmi probléma sem lenne, de mint kiderült, főként diákokról és tanárokról terjesztenek benne pletykákat, ami őszintén egyáltalán nincs ínyemre. Így még jobban kell majd figyelnem rá, hogy... ne tegyek semmi furcsát.
A kérdésére még fel is nevetek halkan, de nem rajta szórakozom, csupán a felvetés meglepő.
- Szerencsésnek? Hát, igen... igen, végülis, miért ne. - Ingatom a fejem. - Csereprogramon vagyok. Édesanyámék szerint jobb, ha minél több oktatási intézményben szerzek tapasztalatot, jól mutat. - Jegyzem meg még mindig egy békés mosollyal. - Na meg, így sok mindenkit lehet megismerni, nemigaz?
Ám a másik azt állítja, ő is itt van év eleje óta, így kissé össze kell vonnom a szemöldököm. Valóban egy tanórán sem találkoztunk, én pedig nem vagyok híres órakerülő, eddig mindegyiken ott voltam.
- Ez furcsa. Nem láttalak a negyedikesek óráján - ismétlem meg. - Pedig egy évfolyamon kellene, hogy legyünk, nem? Elvégre ugyanonnan jövünk. Jó... én egy évet voltam a Beauxbatonsban is, de érted. - Pillantok rá. Igaz, az osztályozóvizsgán, melyet le kellett tennem évfolyamba sorolásom előtt, elég jó eredményeket értem el, hiszen készültem rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867095#post867095][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.09.16. 13:12[/b][/url]

Minden jóssal előfordul, hogy szkeptikussal kerül egy társaságba. "Humbug" - tegnapi idézet a tanáriból. Engem elég sokáig elkerült. Mi mamá környezetében felnőve tökéletes buborékot kaptam, iskoláskoromig meg sem fordult a fejemben, hogy létezik aki nem hisz a jóslásban. Addigra olyan magabiztosan kezeltem, mint kőbevésett tényt ami felhatalmazott egy jó kis verekedésre. És attól, hogy a szülői csevely utána már nem volt olyan jó, teljesen megérte. Még jó, hogy azóta felnőttem és nem fogom szó szerint beleverni a Bagolykövesekbe, hogy a világunk egyik legkényesebb képessége nem csak létezik, de rengeteget jelent. Yo sussuro, nem is így terveztem mint a mai, dehát benne van a pakliban.
Sűrűn pislogva, elfehéredett ujjakkal kapaszkodok a fába, a kép lassan tisztul. A gyakorlatnak hála a légzésem és szívverésem képes vagyok kordában tartani, utórengésnek a szokásosat élem meg: zsibog a halántékom. Egy hosszú pillanatra van szükségem, hogy kiegyenesedjek és végigpillantsak a termen teli zsibongó gyerekkel. Legilimentorok hallhatják, ahogy cifrán káromkodok az anyanyelvemen, miközben megerőltetem magam, hogy ne nézzek a chico felé. Ay.
- Nyugi, minden rendben van, csak volt egy látomásom - biccentek is egyet, bíztató mosollyal. - Üljetek vissza ti is - mutatok rá a rellonosra meg a navinés barátjára és mivel érett, felnőtt ember vagyok nem a pálcámmal hadonászok feléjük. Csak utána nyúlok a cseresznyéért. Automatikusan túrok hosszú hajamba, talán többször is amíg elbambulok egy percre. Hogy kellene ezt most kezelnem?
- Beszélgessünk kicsit barátaim. Nyugodtan elpakolhattok - pálcám hegye moccan, a füstölők elalszanak. Az ablak felett lógó szárított gyógynövények közül néhány csokor halkan rezegni kezd, azzal a levegőbe járatva nyugtató, kissé bódító hatásukat. Tovább mozgatom a pálcám, és amíg a diákok elpakolnak észrevétlen lebegnek el mellettem a porszem méretű gyógynövény morzsák, azok fogják formálni a chico előtti padon az üzenetet: délután 4; vízesés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867098#post867098][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.16. 13:39[/b][/url]

Hogy minden rendben van? Szemem sarkából pillantok fel a férfire, figyelem néha kissé el-elmerengő tekintetét, hogy abszolút jól van, nem kell leülnie vagy feküdnie. Hogy kezei mintha nem is remegnének, orra nem vérzik, nem érez semmilyen fájdalmat, vagy legalábbis nem olyan erősen, hogy meglátszon rajta. Csak volt egy látomásom. A hátamon lefolyik a keresztvíz ettől a mondattól, hogy ennyire egyértelműen, és ennyi embernek mondja - elképzelhetetlen számomra, hogy valaha hasonló hagyja el a számat. Túl sokáig titkolóztam, s túlságosan igyekszünk rejtőzködni Hollósival ahhoz, hogy ez a mondat bármennyire is normálisnak és hétköznapinak hasson.
- Látomás? Húú, de izgi - hallom magam mellett háztársnőmet. - Ez nagyon kemény, nem? Tök jó lehet.
Csak bólintok. Persze, tök jó lehet.
Szerencsére nem pillant rám Aranda; holmijaim lassú és nyugodt tempóban pakolom el, igyekszem ugyanis leplezni az ujjaim enyhe remegését. Pontosan olyan rövidke kép volt ez, mint álmomban. Örülhetnék, hogy most nem a kígyó köszöntött rám.
A füstölők kialszanak, s helyette egy másik illat lesz lassan úrrá a szobán, a gyógynövényeké. Akaratlanul is nagyot lélegzem, magamba szívva az illatot. Meg kell nyugodnom. Semmi különös nem történt...
Az üres padról azonban szavak köszönnek vissza.
Amint megpillantom a morzsákat, kezemmel gyorsan söpröm le őket az asztalról. Még meg sem nyugodtam, máris egy másik szívroham köszön rám. Ne, ne. Miért akar velem beszélni? Elmenjek egyáltalán? Tudom annyira hülyének tettetni magam, hogy átverjem? Biztos, hogy meglátta, ahogy néztem. Látta, hogy remeg a kezem. Túl csendes vagyok.
- Ja, biztos izgalmas lehet - motyogom inkább oda Lillának, olyan hangsúlyt próbálok megütni, mint aki még mindig szkeptikus. Miért akar velem találkozni? Ez nem jó. Ez baromira nem jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867401#post867401][b]Sadie Sallow - 2023.09.23. 14:16[/b][/url]

Nagy bosszúságomra csak szép lassan sikerül rendeznem vonásaim, és testbeszédem, hogy pontosan tükrözzék szavaim, és véletlenül se valami buta fruska képét erősítsem meg magamról Theonyban. Bár talán ismer - valamennyire -, a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen könnyen változik meg az emberek hozzám való viszonya egyik pillanatról a másikra. Korábban népszerű voltam, bár persze nem a mindenki szeret módon, hanem a többség jóban akar lenni velem, a másik fele pedig fél tőlem féle módon, mindkettő odalett, és a lenéző, vagy keresztülnéző magatartás maradt utánuk, kiegészülve némi utálattal.
Igazából nem is tudom, mit foglalkoztat, hogy ő mit gondolhat rólam. Vagy mit tud. És mit fog potenciálisan továbbadni itt...
- Ne is mondd. Hallottál a hazugságokat terjesztő iskolaújságról? - Nem mintha legilimentor lennék, és tudnám, hogy hasonló gondolatok kerülgetik, csupán eszembe jut, hogy ez megfelelő alap lehet az esetleg rólam szóló nem is olyan alaptalan pletykák tagadásához.
Azt nem tudom eldönteni szavaiból, hogy mennyire ért egyet anyjával, amiért ideküldték, de az mindenképp pozitív érzést kelt bennem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit a szülei lökdösnek mindenfelé.
- Gondolom - bólintok kétkedve. - És sikerült olyat megismerni, aki megfelel a szülői elvárásoknak, vagy majd intézkednek, mint korábban?
Nem próbálok bunkó lenni kivételesen, de könnyen úgy hangozhatok. Már észre se veszem.
De Theonyt magát észre kellett volna, ha valóban egy évfolyamon lennénk, és itt kezd gyanússá válni, hogy másokat is látok körülöttünk, akikkel eddig nem vagy nem nagyon találkoztam.
- Negyedikes? Várjunk csak... - Idegesen a táskámba kotrok az órarendet keresve, és közben újabb kisebb pánikroham kerülget. - Itt nem harmadikos átváltoztatástan lesz?
Most már biztos, hogy nem egy évfolyamon vagyunk, és tekintve, hogy mennyire baszta a csőröm, hogy harmadikosként vettek át, így, hogy már azt is tudom, hogy a srác meg előttem jár, az idegességem lassan idegbajba csap át. Kiesik a táskámból egy könyv, mire dühödten az egészet utána vágom a földre, és már majdnem elő is kapom a pálcámat, hogy felgyújtsam a holmim a folyosó közepén. De szerencsére marad annyi lélekjelenlétem, hogy mégse tegyem.