A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=867719#post867719][b]Herlai Hélia - 2023.09.30. 13:00[/b][/url]

A hang, ami válaszul érkezik, roppant megnyutató. Lenke lágy, de határozott hangja megnyutat, és kifújom az eddig benntartott levegőt.
- Szuper.- Az is szuper, hogy nem kellett sokat vánom. Őszintén szólva valóban szükségem van némi gyakorlásra, mert sehogy sem tudok mostanában fókuszálni. Elkezdek olvasni, vagy gyakorolni, de ha egyedül vagyok, a gondolataim nem a varázserőm összpontosítására fókuszál, hanem apára meg a levelekre, és a bizonytalan jövőre. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, csak egyszerűen egyre gyanúsabb, hogy apa beteg. És valami komolyabb dologról lehet szó, mert mindig csak terel, a kérdéseim elől kitér. Bosszant a dolog, de nem merek kérdezni.Nem merek, mert rettegek a választól. De valamiért közben úgy viselkedem, mintha cseppet sem érdekelne, sőt, úgy érzem, egyre önzőbb kezdek lenni. Már nem érdeklődöm, mi a helyzet otthon, sőt, már egyre kevesebbet kommunikálok, mintha nem érdekelne a dolog, vagy idegesítene.
-Igen, mehetünk.-
Kezemben a kulcs, és rögtön ki is nyitom az ajtót. Izgi, mert olyan, mintha tilosban járnék, de persze az hülyeség lenne, és felesleges is. Csak gyakorlásra és elszántságra van szükség, és nem loptam a kulcsot, így nem kell suttogni, bár valamiért megint óvatosabban veszem a levegőt, mint aki valóban valami rosszban sántikál. Halkan lépek be a tanterembe, körbesétálok a tanári asztalnál, kicsit leskelődöm, majd leülök az első padra.
- Hm..Azt hiszem, a suvickus és a reparo hasznos lehet. Basszus, tegnap kipróbáltam, hogy letisztítom magam, de helyette még több kosz jelent meg rajtam.
Fintorgok, mert asszem kicsit büdös is lettem, de ilyen részletekbe nem bocsátkozom. Amiről nem beszélek, meg se történt. A lábam kezdem lóbálni, és néha a már csukott ajtóra pillantok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868056#post868056][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.06. 15:35[/b][/url]

Úgy tűnik már nem csak ő érzi, hogy gond van, hanem az iskola vezetősége is, annyira, hogy kötelező korrepetálást intéztek neki. Minden héten, heti kétszer, egyelőre, aztán a teljesítmény javulásától vagy romlásától függően a jövőben még meglátják, hogyan tovább. Először azért elszomorította a hír, nem kicsit lehet a béka segge alatt a tudománya, ha már kirendelnek mellé valakit, aki korrepetálja, de az újabb bukása után valahol számított valami hasonlóra. A vérfarkaskór szinte felzabálja azt a kevéske mágiáját is ami benne lappang.
Amikor megtudta, hogy a Benettet rendelték ki mellé, valamivel kevésbé érezte feszélyezve magát. Benit ismeri, kedveli, Beni kedves és rendes. Így talán tényleg juthatnak majd egyről a kettőre, Rómeó pedig a végén még varázsolni is megtanul.
Ezzel az utolsó gondolatmenettel, hogy itt majd esetleg tényleg varázslást fog produkálni indul el végül az első kis magánórácskájára.
Az egyik üres tantermet kapták meg délutánra, így nem lesznek zavaró tényezők sem. Elvileg.
Benyit a tanterembe, pár perccel előbb érkezett, mint ami  le lett egyeztetve, de inkább előbb mint később, nem akarná megvárakoztatni Benit, inkább vár ő. Szépen lecsücsül az egyik székre, táskáját leteszi maga mellé a földre, pálcáját meg nagya reményekkel a padra. Hátha kell majd használni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868162#post868162][b]Ivanich R. Benett - 2023.10.08. 14:10[/b][/url]

Feldúltan érkezem, gondterhelt arcomat nem rejtem véka alá a teremben ülő fiú előtt. Látszik ugyanakkor, hogy izgulok, eluralkodik rajtam az aggodalom, és próbálom komolyan venni a tantestület rám szabott feladatát, miszerint korrepetálnom kell az egyik diákot. Az év elején, a javítóvizsgák után hosszúra nyúló értekezletünk volt arról, hogy átbeszéljük az egyes diákok tanulmányi teljesítményét, így természetesen külön időt szenteltünk a "problémás" tanulóknak, akiknek a teljesítménye - az óraadók megítélése szerint - évről évre hanyatló tendenciát mutat. Rómeó közéjük sorolandó, mert többször beszélgettem már vele, és tudom, hogy alapvetően okos srácról lenne szó, de nem egyszerű csomaggal érkezett az iskolába. Élénken emlékszem arra, amikor rátaláltam az elhagyatott mosdóban, vagy még korábban, a rosszulléte idején. Úgy tűnik, keresi a bajt, vagy a baj találja meg őt folyton, de elkeserít, hogy mindig történik vele valami. Természetesen nem mondhattam nemet a felkérésnek, hogy foglalkozzak vele. A gyakorlótanárokat eleve szeretik megbízni ilyen, egyesek számára hálátlan feladatokkal. Most, hogy az alapszakommal végeztem az egyetemen, és már csak a pedagógiát kell befejeznem, talán kicsit több időm van. A minisztériumi továbbképzést is magam mögött hagytam ugye, erre a maradék szabadidőmben beraknak heti két korrepetálást. Értem... Idén sem fogok unatkozni. De legalább azt csinálom, amit szeretek. Taníthatok, korrepetálhatok.
Két méterre tőlem, derékmagasságban követ egy lebegő könyvkupac, tetején pergamen, tinta, toll és füzetek. Pontos vagyok, mert órám volt, és a foglalkozás után is lenne dolgom.
- Szervusz! - vakargatom meg a fejem zavartan. Nem is tudom, hogyan kell ezt elkezdeni. - Szóval, mint tudod, én lennék a tanárod, aki korrepetál - megköszörülöm a torkom, mert még egy kicsit rekedtnek érzem. Talán nap végére elment a hangom, annyit beszéltem. Zavarban vagyok, lesütött szemekkel beszélek hozzá, végig se merem mérni, mennyit változott a szünet alatt, mióta nem volt alkalmam beszélni vele normálisan. - Hogy vagy, hogy telt a nyár? - indítok inkább egy kis beszélgetéssel, hogy hangolódjunk. Intek a pálcámmal, Rómeóhoz lebeg a tinta, toll, meg egy füzet, ha esetleg nem hozott felszerelést, míg a többi a tanári asztalon landol. Megállok mellette, s az oldalsó padra ülve hallgatom, elvégre a hivatalos helyemen ülve elég messze lennénk egymástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868277#post868277][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.09. 21:10[/b][/url]

Beni megérkezik. Rómeó arca rögtön felderül, de a másik arcára pillantva kicsit bizonytalanná válik. Talán valami rosszat tett? Biztos lenne szegény Benettnek is jobb dolga, mint őt istápolnia meg terelgetnie szabadidejében. Fejben már el is gondolja, hogy legközelebb hoz valamit a tanci bácinak, valami finomat amit el tud majd nyammogni óra előtt, közben vagy után.
- Szia! - még most sem biztos hányadán állnak a másik arca miatt, mindenesetre ő nem leplezi az izgatottságát. Lába jár a pad alatt folyton, amikor pedig odalebegnek hozzá az eszközök, mosolyogva fogja meg őket és pakolja egy számára tetsző helyre az asztalon.
- Igen, nagyon hálás vagyok amiért bevállaltál, de tényleg - figyel a másikat ahogy helyezkedik, de akárhogy is iparkodik ránézni Benni valamiért nem viszonozza a pillantásait.
- A nyaram? Hm, jól, képzeld elkezdtem futni. Szeretném növelni kicsit az állóképességemet Belián tanácsára és remélem, hogy ha kicsit figyelmet fordítok a testi egészségemnek a varázserőmre is jó hatással lesz. Lassan két hónapja minden reggel elmegyek kocogni, vagyis, majdnem minden reggel. Az átváltozás után ki szoktam hagyni egy napot. Oh, és megtanultam egy új palacsinta receptet, tudtad, hogy az erdélyieknél teljesen más a palacsinta? Ilyen fánkszerű olajos, kelt tészta nagyon finom különben. Lekvárral meg nutellával a legjobb. Úgy együtt. A tiéd hogy telt? - még tudna pofázni, csak idő közben rájön, hogy hol van. Lehet Beni nem is várt igazán sok választ,  ő meg erre a nyakába zúdított majdnem mindent. Ez kicsit zavarba hozza így csak picit elhallgatva néz fel a tanci bácsikára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868380#post868380][b]Ivanich R. Benett - 2023.10.11. 15:07[/b][/url]

Próbálok úgy tenni, mint aki legalább egy kicsit is rutinos ebben, de ez nincs így. Rómeó az első korrepetálásra szoruló diák, akivel a gyakorlati időmben találkoztam, így az elméleti pedagógiai tudást még nem teszteltem élesben, hogy miként tudom átültetni a gyakorlatban. De bízom abban, hogy legalább a szimpátia megvan kettőnk között, őt egy alapvetően jóindulatú fiúnak ismertem meg eddig, sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha egy bajkeverővel kellene kínlódnom. Lelkesnek tűnik, amitől megenyhülök, feloldódom kissé. Jó jel, hogy látszólag alig várja, hogy elkezdődjék a mai alkalom.
Összefonom a karjaim magam előtt, úgy hallgatom a válaszát. Talán jobb nem elmondai, hogy igazából nem sok választásom volt a tanárok előtt a bevállalásáról, de elmosolyodom, amiért így gondolja.
- Remélem, hogy együtt sikerül javítanunk az eredményeiden. Nem szeretném, ha megbuknál - szalad ki belőlem a lényeg egyenesen, köntörfalazás nélkül. Belső elvárás is, hogy jól végezzem el a feladataim, a gárdának is meg akarok felelni, de a srácot kedvelem annyira, hogy jót akarjak neki. Meglepetésemre csak úgy jönnek belőle a szavak. Olyan, mint aki már hosszú ideje alig várja, hogy beszélhessen valamiről, aztán végre lehetőséget kap rá, és be sem áll a szája. Jó hallgatni, mert gyermeki lelkesedéssel, energikusan tudja előadni a maga kis mondandóját. Leköt.
- Nahát, ez tök jól hangzik! Én pár éve kezdtem edzeni egy akkori évfolyamtársammal, és egész sokat segített. Jobban meg tudtam védeni magam utána. Még most is eljárok néha az erőnlét termébe, meg futni. Bár ugyanúgy vékony alkatú maradtam. Szerintem tényleg jó hatással lesz az állóképességedre. Most viszont a szellemi alapok következnek... - próbálom átvezetni a témát lassan, megágyazva a foglalkozásnak. - Nem tudtam amúgy, majd rákeresek. Az én nyaram meg, hát... vizsgáztattunk, aztán nem sokkal később pótvizsgáztattunk. Júniusig még én is vizsgáztam az egyetemen, de legalább a varázslatelmélet alapszak megvan, és csak a pedagógia lesz vissza. Pihentem, családoltam, kicsit utaztam, ilyenek. De eltelt - foglalom neki össze röviden. Azt hiszem, semmi túl személyeset nem mondok, amit más diákokkal nem osztottam volna meg. Amint befejezem a mondandóm, kevésbé kerülöm már a szemkontaktust vele, és végigfuttatva rajta a tekintetemet rájövök, mennyit változott a szünet alatt. - Na, de... Melyik tárgyakkal állsz főleg hadilábon? Melyik anyagrészek fognak ki rajtad? - tudom én mástól, de inkább tőle halljam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868434#post868434][b]Nagy Sándor - 2023.10.13. 14:42[/b][/url]

Koppant egyet a sétabotja, miközben legtöbször sietős léptei lassú ritmusban követték a folyosó falairól visszaverődő hangot. Nagy Sándor gondterhelt volt. Még a lépteinek visszhangja is halk sóhajokkal volt kikövezve, a falakon lógó festmények is bánatosan pislogtak letört professzoruk után.
Nagy Sándor volt már gondterhelt az életében. Mikor elvesztette a cirkuszi társulatot, akikkel utazott. Vagy mikor megtudta, hogy el akarják altatni az öreg sróforrút. De ez a gondterheltség most más volt. Nagyobb volt a tét. Itt most fiatal életek, jövők forogtak kockán. Egy új nemzedék látásmódja.
Megvakargatta a feje búbját, miközben befordult a sarkon az Asztrológia terem felé. Túl nagy fába vágta a fejszéjét. Túl nagy falat lesz  ez így neki. Hiszen mégiscsak más érdeklődő fiatal felnőttekkel beszélgetni az állatokról, mint kamaszokkal, akik a hátuk közepére sem kívánják az iskolát. Erre még bármilyen régen is volt, azért igazán jól emlékezett. A probléma csak ott kezdődik, hogy arra nem emlékezett már, hogy lett volna bárki is, aki rácáfolt volna annak idején az iskola szükségszerűségére vagy éppen annak élvezhetőségére. Arról pedig Sanyinak nincsenek tévképzetei, hogy a szokásos sztorizgatása elég lesz a jövő generációjának a figyelméhez.
Biccentett a mellette elsiető diákok felé, figyelte vidámságtól pezsgő arcukat, és a gondterheltség egy újabb rétege borult a vállára. Már-már egészen letörten kopogott be a nyitott teremajtón, jelezve érkeztét.
- Lenne egy kis szabadídőd, kedves Fanni, egy vén szivarra így az órád után? - Elengedte még az utolsó szünetre siető diákot is maga mellett, csak utána lépett be a terembe. Érdekes, még sosem járt az asztrológia termében. Mindenhol csillagok és alakzatot. Ha most lenne diák, biztosan kifejezetten érdekelné a tantárgy. De hát nem ezért jött most éppen ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868447#post868447][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.14. 01:49[/b][/url]

Az év első néhány asztrológia óráján már túl voltam, és meg kell mondjam, nyugodtan teltek. Valószínűleg a diákok még most is meg voltak szeppenve az évnyitó miatt. Főleg a pirosok!
Az óra végén mosolyogva eresztettem szélnek az elsőseimet, néhány házi dolgozattal megspékelve. Tanuljanak nekem, ne csak a csillagokat bámulják állandóan. Sokan röhögnek, hogy az asztrológia nem tudomány. Bár elhanyagolható tantárgy egy olyannak, aki spirituálisan nem fogékony az ilyenekre. Sajnálom a szegény nyomorultakat, örökre csak tapogatózni fognak magukban. Még mindig azt vallom, hogy az asztrológia valamilyen szinten az önismeret, asztronómia és jövendölés szerelemgyereke. Nagyon jó eszköz az önfejlesztésre és önmagad valamint mások megismerése - ha jól tudod használni. Rengetegen esnek abba a hibába, hogy elolvassák az aznapi horoszkópjukat, aztán puffognak, hogy HáT dE nEm Is iGaZ rÁm, bla bla bla. Rossz helyen kerested, kisapám! Gyere hozzám, majd én elmondom, mi a szitu!
Süvítő elsős raj száguldott szünetre kifelé tőlem, én pedig a szorgalmik átnézésébe belekezdve olvasgattam a sorokat, mire adhatok fincsi, ropogós pontokat.
Dúdolászva javítgattam a feladatokat, amikor egy ismerős hang csendült fel az ajtóból. Hamar felkaptam a  fejemet, félig tátott szájjal néztem kifelé, vajon igazam lesz-e és eltalálom a hang gazdáját. Sanci professzor bácsi láttán meleg mosolyt engedtem meg irányába, eltaláltam. Gondterheltnek látszott, szinte már zaklatott, ami azért engem is megijesztett.
- Jaj, professzor úr! Jöjjön be nyugodtan! - letettem a pennát, majd felálltam és ügyesen megkerülve az asztalt, a pulpitusra könyököltem. Szimpatikus kolléga arcát láttam benne, bár eddig nem nagyon mertem odamenni hozzá.
- Segíthetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868472#post868472][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.14. 22:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868475#post868475][b]Nagy Sándor - 2023.10.14. 22:34[/b][/url]

Kedvesen mosolygott kollégájára, aki talán nem sokkal később kezdte a szakmát, mint ő. Ha lett volna most rajta kalap, valószínűleg nem csak megemelte volna, de le is vette került volna őszülő fejéről. De a kastélyban nem hordta magán, így csak a sétabotját kapta felé maga mellé, hogy aztán nyugodtan besétálva a terembe nekitámaszkodjon az első padnak.
- Nem akarlak nagyon feltartani, tudom, mennyi dolga van egy tanárnak. - Persze neki itt megint sokkal könnyebb helyzetben volt, hiszen három évfolyam oktatása sosem volt akkora kihívás. - Szóval a tanácsodra lenne szükségem.
Vannak emberek, akik nem tudják bevallani, hogy segítségre szorulnak. Akik nem tudják, hogy segítségre szorulnak. Nagy Sándor nem ilyen ember. Ő egy hatalmas sóhajjal nyelte le a büszkeségét, és egy bánatos tekintetbe sűrítve adta tudtára Fanninak, hogy ez bizony nem is olyan egyszerű a számára.
- Gondolom már hallottad te is, hogy Gábriel elment az iskolából. - Sanyit elég váratlanul érte a hír, és nem igazán örült neki. A levelére sem válaszolt azonnal, mikor megkapta. Persze a bagolyra fogta, de igazából nem volt biztos benne, milyen választ is írhatott volna. - Valamiért úgy gondolta az iskolavezetés, hogy van elég tapasztalatom a legendás lényekkel, hogy átvegyem az óráit. - Megvakargatta megint a fejét búbját és felsóhajtott egy újabbat. A legtöbb embernek valószínűleg ez pozitív, örömteli hír lett volna. Nagy Sándor sem olyan ember volt, aki megijedt volna egy kis kihívástól.
- A helyzet az, hogy a legendás lényekkel van tapasztalatom, de fiatal kamaszokkal kevésbé. Te még nagyon fiatal vagy, kedves Fanni. Jobban értesz a legújabb generáció nyelvén. Mondd csak, hogyan lehet megragadni a figyelmüket? Biztosan van néhány trükköd vagy ötleted, amit meg tudok még én is tanulni. Szeretnék az ő nyelvükön beszélni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868488#post868488][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.15. 01:18[/b][/url]

- Jaj, ne is gondoljon ilyesmire! - heves tiltakozásba kezdtem, míg a pulpitushoz kezdtem igyekezni, hogy ne tűnjek nagyképűnek vagy arrogánsnak. Olyan izé lenne, ha maradtam volna a székembe ücsörögve - Tanács…? - kérdeztem óvatosan, és tényleg több dolog fordult meg a fejemben egynél. De a legfontosabb kérdés, miért én? Soha nem kérte senki az én véleményemet, talán a kollégák is lenéznek néhány kivétellel és hiába tanítok itt évek óta, zöldfülűnek tartanak komolytalanságom miatt. Sajnos nem értik, hogy vannak helyzetek, amiket képtelen vagyok koromhoz illően kezelni és muszáj elviccelni összeroppanás helyett. Ezeken sokszor a nyugtatók se segítenek rendesen. A dokit is kiakasztottam az ELME falai között, amikor nevetve meséltem a traumákról. Szó szerint kiejtette a pennáját a jobbkezéből először. Aztán megszokta.
Biccentettem óvatosan, persze, hogy hallottam. Kedveltem Gábrielt, rengeteget segített Sparkle vitaminjaiban. Ha ő nem lett volna, most nem lenne ilyen jó bőrben az a vén csont.
- De ez tök jó dolog! Sanyi bácsit elég terhetőnek gondolja a vezetőség, hogy elvigye Gábriel csemetéit is - hangom kedvesen csengett, motiváló szerettem volna lenni és bíztatni, mert ez igenis nagy dolog! Bár aggódó vonásai baromira nem az örömét tükrözték, tényleg olyan volt, mintha félt volna valamitől. A… gyerekektől?
- Hogy én?! Jaj, én… én nem tudom. Csak önmagam vagyok és ez sokszor nem jön be - kezdtem bele tarkóm ideges vakargatásába - Tipp… trükk? Nem csinálok semmit, csak próbálom a lehető legérdekesebben előadni az asztrológiát. Mivel pyromágus vagyok, gyakran megformálom tűzből a bolygókat, csillagképeket vagy magukat a jegyeket, hogy színesítsem vele az órát. Ezt a trükköt még a volt oktatómtól lestem el, aki illúziómágiával tette még látványosabbá az asztrológiát. Sajnos már nem tanít itt és szeretnék egyszer a nyomdokaiba lépni - mosolyogva gondoltam vissza Várkonyira, és a maga mufurc, fura személyiségére. Imádtam, és Lala is. Na jó, ő azért jobban, én csak oktatóként szerettem.
- Ja, meg néha elkalandozok ez kis szünet nekik is. Picit hétköznapibb nyelvet használok és ostoba történeteket mesélek arról, hogy sikerült felsülnöm a boltba, mert elestem vagy hülyeséget beszéltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868521#post868521][b]Ivanich R. Benett - 2023.10.15. 17:16[/b][/url]

Elhiszem, hogy otthon szigorúan fogják ezentúl, de ez reménnyel tölt el, mert akkor talán tényleg rákapcsol majd a tanulásra. Muszáj, hogy végezzen, legalább a VAV-ig el kell őt rugdosni, aztán majd eldönti, hogy pontosan mit akar csinálni. Egyetem, mestertanonci lét, az már sejthető, hogy nem csatlakozik hozzám a tanári karba kollégának valószínűleg, de vannak még csodák. Hallottam olyanról is, aki művészi pályára talált, míg mások a falu valamelyik üzletében helyezkednek el, nem is kell feltétlenül papír ahhoz, hogy jól keressenek. Még nincs lekésve semmiről. Fiatal, vannak lehetőségei. Az iskola is igyekszik biztosítani ehhez a segítséget.
- Köszönöm szépen - pirulok el. Nagyon hamar eltelt ez a három év, szinte csak tegnap volt, hogy beléptem az egyetem kapuján, most pedig már a záróvizsgákat is sikerrel abszolváltam. - Öhm, hát igen. Lesz dolgunk bőven... - húzom el a szám, hallgatva a tárgyak felsorolását. A második után már lehunyom a szemem, s minden egyes újabb tantárgy elhangzásakor rándul egy aprót az arcom. - Mondd csak, általában hogy szokott kinézni nálad a tanulás? Napi hány órát töltesz vele, hogyan osztod be az időt? Tudod, első dolog lenne a jó időbeosztás. Hogy amikor tanulsz, csak arra koncentrálsz, olyan helyen vagy, ahol nem zavarnak a többiek, nyugalom van. Amikor elfáradsz, tartasz egy kis szünetet, és érdemes tervet is készíteni, felosztani az anyagot apró blokkokra - látom el őt néhány hasznos tanáccsal a jövőre nézve, mielőtt mélyebben belemennénk. Remélem, ezek közül egyik sem újdonság a számára, mert ha igen...
Tudom, hogy ezekkel áll hadilábon, erről már tájékoztattak korábban. A hoppanálás is megüti a fülem, lévén a saját tantárgyam, így emlékszem is az eredményeire. Az órákon jól viselkedett, végig figyelt, legalábbis engem nézett. Fél siker. - Rendben, kezdjük azzal. Kakasi tanárnő, ajajj... - rázom meg a fejem, aztán kihúzom a mellette lévő széket a padsorból, és leülök az asztalával szemben, hogy ne a tanári asztal mögül beszéljek. Így egy kicsit közvetlenebb a légkör, és kiabálnom se kell. Felpillantok a plafonra, úgy esem gondolkodóba. - Negyedik évfolyam, lássuk csak... Mi a neve a duplázó bűbájnak? Mit tudsz róla? - pillantok aztán rá kérdőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868731#post868731][b]Theodore Julias Ebony - 2023.10.22. 10:22[/b][/url]

Az iskolaújság emlegetésére enyhén felvonom a szemöldököm, s kissé elhúzom a szám, nemtetszésemet kifejezve. Mégiscsak egy rugóra jár az agyunk valamelyest, tekintve hasonló - ám épp eléggé eltérő - hátterünket.
- Hallottam. És ami a legrosszabb, hogy úgy tudom, igencsak népszerű is... Nem tudom, hogy a tanárok hogy viszonyulnak a róluk is keringő pletykákhoz, de értetlenül állok a dolog fölött... - Csóválom meg a fejem kissé. Szerencsém, hogy rólam még semmit sem hoztak le, sikerült annyira meglapulnom, hogy ne tegyék; nem keveredtem párbajba vagy összetűzésbe senkivel, nincsenek aggályos szerelmi kapcsolataim... egyelőre megúsztam.
Sadie ismét kiküzd belőlem egy kis szemöldökfelvonást, majd egy már-már negédes, halvány mosolyt, mikor a szüleimről esik szó. A nyers stílusa sosem fog érdemére válni, nehezen, vagy egyáltalán nem fog eredményre jutni vele; ezért is szeretnék a szüleim, ha minél távolabb maradnék a Sallow famíliától, még ha látszólag fent is kell tartanom egy elfogadható kapcsolatot. Ám az nem tetszik, ahogy a mardekáros fogalmaz velem szemben.
- Szerencsére ehhez nincs szükségem az asszisztenciájukhoz... és nem is igazán volt soha. - Mondom töretlen mosollyal. - Elég sokan járnak ide, például Kriseok is megfordulnak a kastély falai között. - Minden utálatom, ami az említett család felé irányul, csak még szélesebbé kényszeríti a görbületet ajkaimon, ahogy eszembe jut leplezett lenézésük irányunkban, és a Nathaniellel való kényszeredett kapcsolatunk.
Sadie azonban szokás szerint el van tévedve, már meg sem lepődöm. Egy halk nevetés is kicsúszik, ahogy megcsóválom a fejem kérdésére, miközben meghallom az óra kezdetét jelző csengőt, s meglátom a szemem sarkából a közeledő Farkasházyt.
Sadie nagyjából ekkor ejti el a könyvét, melyet az összes többi is követ idegességében. Mosolyom hamar szertefoszlik, ahogy megérzem, hogy valószínű: hamarosan tanúja lehetek egy Sallow-féle dührohamnak. Egy fél lépéssel azért hátrálok, miközben táskám szíját igazítom meg a vállamon. Biztos, ami biztos.
- Negyedikes bájitaltan. - Felelem halkan. - Egy kis késés azért talán nem lesz probléma, Sadie. - Igyekszem minimalizálni felfokozott idegállapotát, hogy ne kezdjen el átkokkal vagdalkozni, ugyanis nem most szeretnék bekerülni az emlegetett iskolaújságba. - Még látjuk egymást, gondolom, de most mennem kell, ne haragudj.
Még egy utolsó pillantást vetek a földön heverő kismillió könyvre, melyet nem fogok segíteni felszedegetni. Bólintok egyet Sallownak, majd megfordulva csatlakozom a negyedikesekhez, akik szép sorba rendeződve hömpölyögnek be a terembe, hogy hamarosan már a mandragóragyökeret vagdossák szabályos négyszögekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868750#post868750][b]Abe Mikihisa - 2023.10.22. 23:04[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Reményi professzorral volt egy hosszas megbeszélése, ahol letisztázták, milyen irányelvek szerint haladjon tovább a tanoncok oktatása. Megkapta a szükséges papírokat, a diákok aktáit, az eddigi előrehaladásukat, és viszonylag rövid idő alatt felvette velük a kapcsolatot, hogy tájékoztassa őket a gyakorlatban beállt változásokról, illetve, hogy megbeszéljék az első személyes találkozó időpontját. Úgy szeretné felosztani a munkát, hogy minden diákjának minőségi egyéni oktatási időt tudjon biztosítani, és mivel Mr. Ebony volt a gyorsabb, vele a mai napban egyezett meg, és az időpontjuk egész pontosan tíz perc múlva esedékes a karórája szerint.
A sámánizmus tanterem most teljesen üres, lévén délutánra nem időzített órákat, úgy hogy nyugodtan használhatják gyakorlásra. Az ujjai között ott pörgeti a Reményi professzortól elkért elmetervezőt, mert a mai órán megpróbál egy átfogó felmérést készíteni Mr. Ebony jelenlegi tudásáról, ehhez pedig ez az okos kis szerkentyű a legjobb környezetet tudja biztosítani. Az ajtó nincs bekulcsolva, most már csak maga az óra főszereplője hiányzik az egyenletből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868835#post868835][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.25. 17:55[/b][/url]

Elkezdi sorolni a tantárgyakat, voltaképp nincs túl nehéz dolga, szinte az összeset felmondja, csak a gyógynövénytant hagyja ki, ott egészen ügyes. Sőt, erősen gondolkodik azon, hogy egy nap növényapuka legyen és beszerezzen egy igazi saját növényt a szobájába.
Amikor Beni elkezdi sorolni a tippeket veszi a füzetét és a tollát és körmölni kezd. Időbeosztás, nagy betűvel, aláhúzva. Ezután jönnek a tippek. A szünetet kell tartanit külön kihangsúlyozza, úgy érzi ez egy fontos rész. Nyugalom, terv készítés, tanagyag felvágás.
- Nem igazán szokott haditervem lenni. A könyvtárba szoktam elbújni a szakácskönyveknél, oda viszem a motyóimat és akkor elolvasom. Aztán még néhányszor és tanulmányozom a mozdulatokat ha vannak. Legtöbbször csak a kezemmel, nehogy elsüljön a pálcám, mert a könyvtáros először nem vette jó néven... - meg a másik nyolc alkalommal sem.
Miután a beszámoló megtörtént tovább lépnek az első tantárgyra. Bűbájtan, az egyik legnehezebb tantárgy Rómeó számára, ha nem a legnehezebb. Viszont egyelőre Beni csak elméletet kérdez.
- Geminio, egy másolatot készít, ami pontos hasonmása az eredetinek de értéktelen - nagyjából úgy mondja, mint ahogy a diákok felelni szoktak. Egy nagy levegővel hadarja el a bemagolt szöveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868946#post868946][b]Song Jiyun - 2023.10.30. 12:04[/b][/url]

Képtelenség leírni azt a mérhetetlen boldogságot, ami Jiyun szívét átjárta sikeres jelentkezése után. Mindig is csodálta az animágusokat és szeretett volna egy lenni közülük - még ha ez rengeteg munkával is jár majd a jövőben, megéri neki. Annyira fellelkesedett az utóbbi időben, hogy a könyvtárban kifejezetten az animágiával kapcsolatos könyveket kereste, hogy minden apró részletét átnézhesse. Szeretett naprakész lenni, nem egyszer költötte fel a könyvtáros, hogy ideje vacsorázni menni vagy épp zárná a könyvtárat.
Jiyun egy mappát szorongatva igyekezett a tanterembe, ahol Kedves professzorral átbeszélhetik a közös jövőjüket, ami kizárólag az animágiára fektet hangsúlyt. Mappájában ott volt jelentkezésének másolata, illetve általa hasznosnak vélt jegyzetek az átváltozással kapcsolatban. Az ajtó elé érve vett egy mély levegőt, hezitált kicsit s bekopogott. Várt még ugyan egy kicsit, de kénytelen volt bemenni, egy nagyobb csapat diák közeledett és félt, elsodorják.
- Bocsánat! - hajolt meg mélyen, sűrű elnézések közepette. Óvatosan felpillantott, de embert nem látott sehol csak az összegömbölyödött Antalt. Felegyenesedett és finoman elindult a padok felé, vajon felköltse? Az nem túl illedelmes. Inkább megvárja, amíg felkel magától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868968#post868968][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 18:22[/b][/url]

Még tíz percem van odaérni - a lépcsőfokokat az indokoltnál talán gyorsabban szedem. Sietségem oka nem az, hogy késésben lennék, nem is bármiféle randi, vagy egyéb fontos kamasz-kötelezettségeim, hanem az első okklumenciaórám Magyarországon. A szüleim - és a saját - megkönnyebbülésemre egyértelművé vált, hogy okklumenciatanulmányaimat ebben a tanévben végre folytathatom a kastély falai között, így a fő érvük az iskolából való kivetetésem mellett úgy hullott el, mint egy légy a beköszöntő őszi hidegben, nem is beszélve a prefektusi kinevezésről, mely szintén az én malmomra hajtotta a vizet.
A professzorúrról, azon túl, hogy Japánban visszakövethető a családneve, s hogy már korábban oktatott sámánizmust az iskolában, nem sokat tudok; úgy hallottam, nyugodt a természete, ami már ígéretes, s remélhetőleg nem fogja pszichopata módjára az elmém legmélyebb bugyraiba erőltetni magát, nem úgy, mint a Beauxbatonsban Monsieur Charpentier.
Három halk koppanás után nyitok be a terembe, hogy szembetaláljam magam Abe professzorral, s egy kis főhajtás kíséretében lépek be a helyiségbe.
- Jó napot - mondom, majd mikor közelebb érek hozzá, kezet is nyújtok neki. - Theodore Julias Ebony, nagyon örülök.
Az elmúlt időben rendszeressé váló edzések kissé segítettek, hogy még egyenesebb háttal járkálhassak fel-alá, s amúgy is öntudatosnak mondanám magam - most azonban ebbe tagadhatatlanul vegyül az izgalom és tudásvágy, szinte már türelmetlenség, amely a letörölhetetlen mosolyomon is meglátszik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire várom, hogy ismét elkezdődjön a képzésem.
Az elmetervező csak pár pillanat múlva tűnik fel a professzor mellett, melyről eszembe jut az a darab is, melyet a szüleim a Roxfortnak ajándékoztak tanoncságom fejében.
- Szép darab - intek a kis szerkezet felé, melyhez rögtön közelebb is hajolok, hogy alaposan szemügyre vehessem. Végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868969#post868969][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 18:37[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Időközben a kezébe kavarodott Mr. Ebony előrehaladási anyaga is- úgy látja, inkább elméleti alapokat tisztáztak Reményi professzor mintsem az egzakt gyakorlatot, de ez nem hátrány, majd idén szépen hasznosítják az összes információt.
A kopogásra felnéz a fiú aktájából, szétterül az arcán egy nagyon udvarias és barátságos felhangú mosoly, és lerakja mind az elmetervezőt, mind a papírköteget az asztalra, hogy egy apró főbiccentéssel viszonozza a köszönést.
- Mr. Ebony, üdvözlöm! - Természetesen fogadja a kéznyújtást egy határozott, kellemesen rövid kézrázással. - Nem hiszem, hogy volt egymáshoz szerencsénk eddig. A nevem Abe Mikihisa, velem fogja tartani idén a gyakorlati okklumencia órákat. Hozzuk ki a legtöbbet a közös munkából! - Láthatóan egy végtelenül pozitív embert kapott maga mellé az ötödéves prefektus, és a nagy pozitivitás alatt van egy adag munkamánia és komoly elvárások a fiú szintjének megfelelően, de ennek lesz ideje kibontakozni Theodore számára is nyilvánvalóan.
Ő is követi szemmel Mr. Ebony pillantását, és bizony csak egyetérteni tud a megjegyzését illetően.
- Reményi professzor külön engedéllyel szerezte be a minisztériumtól ezt az iskolának. Igyekezzünk illően hasznosítani, ha már a kezünkbe adták. - Ezzel int is az egyik kisebb asztal felé, hogy nyugodtan foglaljon helyet a fiú, ő pedig az asztal túloldalához húz egy széket, kettejük közé pedig lerakja az elmetervezőt egyelőre.
- Az aktájából úgy látom, hogy előzőleg már tanult okklumenciát és az elméleti alapok talán egy kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak a gyakorlatnál. Kezdjük akkor ott, hogy mostanra elvileg kialakult önben egyfajta koncepció, vagy akár több is a saját elmetérképét illetően. Mesélne róla egy kicsit? Hogyan képzeli el, milyen ötletekkel kísérleteztek eddig, mivel kapcsolatban érezte úgy, hogy jobban működhet az ön esetében? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868970#post868970][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 19:05[/b][/url]

- Így van, még nem találkoztunk - bólogatok, s a professzor kijelentésére egy nagyot bólintok is. Szimpatikus a hozzáállása, remélhetőleg nem lesznek nézeteltéréseink, vagy bármi hasonló; ha szorgalmas tanoncot keresett, egyértelműen megtalálta személyemben, s elhivatottságból sincs bennem hiány, már ami az okklumenciát illeti. Már rég bejegyzettnek kellene lennem, legalábbis szerettem volna az lenni eddigre...
- Alig várom a közös munkát - támogatom még meg Abe megjegyzését.
Mikor az elmetervező kerül szóba, ismét bólogatni kezdek.
- Igen, használtam már ilyet, jobban mondva láttam már a Roxfortban - válaszolok, még mindig a szerkezeten tartva a tekintetem. Tudom, hogy nem gyakori ez, ám az okklu- és legilimencia gyakorlását nagyban megkönnyíti.
A professzort követve helyet is foglalok vele szemben az asztalnál, kérdésére pedig ráemelem világoskék tekintetem, hogy aztán egy apró bólintás kíséretében szólaljak meg.
- Így van, főleg a tavalyi évben - jegyzem meg palástolatlanul, hiszen tavaly tényleg csak elméletre volt lehetőségem, másra aligha. - Korábban a Roxfortban és a Beauxbatonsban is tanultam okklumenciát, már majdnem a tesztfázisba érkeztünk, csak hát... igen. Azóta azt hiszem, jócskán megkopott a dolog.
A kérdése második felére bólintok, kissé oldalra billentem a fejem, hogy összeszedjem a gondolataim, s egy pillanatra ki is fókuszálok, hogy mindent megfelelően eleveníthessek fel.
- Igen, a koncepció piramis jellegű volt, kissé labirintusos elemekkel. Egy könnyűnek tűnő útvesztő, amely mindig a kijárat felé terel... az elején próbálkoztunk az üres szoba metódussal is, de az valahogy túl... kopárnak tűnt számomra. Inkább a csapdaállítós, talányos, agytekerően idegesítő módszerek a szimpatikusak, például egy tükörterem, végtelen lépcsők, a jelentéktelen dolgok elrejtése, hogy pont azok tűnjenek fontosnak... Eléggé képies módszerekkel tanítottak mind a Roxfortban, mind a Beauxbatonsban - mondom végül, ismét a tanárúrra emelve a tekintetem. Hiszen pontosan tudom, kívülről hogy nézne ki az elmém, illetve hogy képzelem el azt. - Ha gondolja, szívesen leírom azt is, nem tudom, van-e szükség erre, vagy hogy Ön milyen módszert fog pontosan követni. - Folytatom, mivel felelevenedik bennem, amit Damian egyik francia könyvében olvastam, hogy bizony sokak számára kevésbé fontos a képzelet által szült szobák leírása, s kevésbé látják az elmét ennyire kézzel foghatónak, elképzelhetőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868972#post868972][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 19:31[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Remek, remek, akkor nem lesz teljesen új az elmetervező koncepciója, ez máris eggyel közelebb viszi őket egy sikeres óra teljesítéséhez. Persze az sem kerüli el a figyelmét, hogy a fiú hiányolta tavaly a gyakorlati képzést, de ezt könnyedén betudja a fiatal tudásszomjnak és a teljesen érthető, potenciális csalódottságnak, hogy tavaly nem tudta kamatoztatni a megtanultakat. Sebaj, majd idén!
Mr. Ebony elmondása valóban azt támasztja alá, hogy többféle prototípus is megjárta a tervezőasztalát, míg elkezdte elkapni a megoldás fonalát. Helyes, azt jelenti, hogy ez a diák nem csak ül és várja, hogy a kérdés megválaszolja önmagát; néha-néha megejt egy-egy bólintást, hogy jelezze, figyel és elraktározza a szükséges információkat, közben egy-egy szót is leír az adatlapra, ami valamikor út közben ismét a kezébe került egy tollal kiegészülve.
- Kérem, mindenképp érdekelne, hogy eddig milyen módszerekkel oktatták. Illetve az is, hogy önben ez hogy csapódott le? Inkább hátráltatták vagy segítették az okklumenciája fejlesztésében?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868974#post868974][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 20:06[/b][/url]

Egészen belemelegszem a magyarázatba, majd a professzor biztatására még folytathatom is hosszúra nyúló monológom - bár alapvetően kevéssé vagyok beszédes, mint most, az okklumencia mégiscsak nagyon érdekel, s sokáig nem tudtam senkivel sem diskurzust folytatni róla.
- Hmm, azt mondanám, hogy segítettek - gondolkozom el, ismét kissé oldalra döntve a fejem. - Tizenöt évesen kezdtem, akkor még nehezebben fogtam fel az elme komplexitását, és még mindig rengeteget kell tanulnom róla, hogy értsem. Talán sosem fogom teljesen érteni - merengek el egy pillanatra - de persze mindent megpróbálok. Szóval tizenöt évesen sokat segített, hogy tényleges helyiségeket, sőt, épületet képzeltem tervezés közben.
Ahogy végre szabadon engedem áramolni a szavakat, úgy kezdem el forgatni a pecsétgyűrűt ujjamon, észre sem véve az önkéntelen mozdulatot.
- Tényleg úgy képzeltem el, mint egy egyszerű, hatalmas, poros piramist, aminek a tetején áll egy díszes épület, szóval nem csúcsban végződik. Római stílusú épület, olyasmi, mint a Maison Carrée Nîmes francia városban. - Mosolyodom el a végére, mert utólag kevésbé érzem okosnak magam, mint akkor, mikor ezt a nagy ötletet megalkottam. - Az eredeti koncepció az volt, hogy ha valaki ismer engem, ha nem, rólam biztos azt feltételeznék, hogy a legmagasabb pontján a piramisnak, a legdíszesebb részen találhatóak a legrejtettebb kincsek, nem pedig egy rejtekajtón lefelé, de utólag azt érzem, hogy ezen eléggé könnyű átlátni. - Emelem végül tekintetem Mikihisára. - Bár, ki tudja persze, legilimentortól függ...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868975#post868975][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 20:18[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Nem állja meg egy biztató mosoly nélkül. Szépen lassan elkezd egy vázlatos kép kirajzolódni benne a fejlődés menetéről; nagyon szépen látszik, hogy a fiú nagy falattal akart indítani, és teljesen helyénvaló mód rájött magától, hogy az ördög a részletekben rejlik, nem feltétlen a grandiózus kivitelezésekben. Ezt vagy maguktól realizálják a tervezők, azaz az okklumentorok, vagy nehéz dolguk lesz egy hathatós védelem kialakításakor.
- Már az egy nagyon jó támpont, hogy rájött, érdemes turpisságokat vinni a kivitelezésbe, olyasmit, amire a másik nem számít. - Ezzel összehajtja Mr. Ebony aktáját és leteszi maguk mellé a szomszédos asztalra, majd előveszi a zakója belső zsebéből a varázspálcáját. Nagyon ritkán használja, de ez a mágiaág azon néhányak egyike, amikben nem tudja kikerülni ezt az apróbb kellemetlenséget. Maga a pálcán látszik, hogy szisztematikusan televésték rúnákkal, de egyéb, azonnal észrevehető különlegesség nincs rajta.
- Mit szólna hozzá, ha terveznénk egy kicsit? - Elvégre azért fognak innentől kezdve rendszeresen összeülni, hogy kifejlesszék a Theodore számára legjobb védekezési módszert, és ha nem csak a megérzése, a fiú alig várja, hogy keze alatt égjen a munka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868977#post868977][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 20:39[/b][/url]

Egy apró sóhaj akaratlanul is kicsúszik, ahogy bólintok a tanár úr szavaira. Nem mondom, előbb is tudtam, hogy csavaros megoldásokra van szükség - csupán arról van szó, hogy én ezt épp eléggé nyakatekertnek gondoltam akkoriban. Utólag visszatekintve persze nem hiszem, s csak felesleges erőfeszítésnek, munkának tűnik fenntartani a dolgot.
A pálcája már annál nagyobb érdeklődést vált ki belőlem, mikor megpillantom a rúnákat, még közelebb is hajolok egy kissé. Sosem voltam a legjobb rúnatanból, így nem sokat sejtek, mihez kapcsolódhatnak a szimbólumok, de kevés felrúnázott pálcát láttam eddig; annál gyakoribb a mugli eszközök rúnázása ebben a kastélyban. Azért nem bámulom meg annyira, hogy majd kiessek a padból; más varázseszközét megbámulni olyasmi érzést kelt bennem, mintha valakinek az arcát vizslatnák két centiméter közelségből.
- Természetesen - bólintok a felvetésre, némi dopamin máris szétárad az ereimben annak hatására, hogy végre tettlegesség is kerül a szavak mögé. Kissé kihúzom magam, majd a táskám felé nyúlok. - Papír, penna vagy pálca? Vagy más megközelítés? - Tudakolom meg, hogy szükséges-e az íróeszköz az elején, vagy inkább gyakorlati úton közelítjük meg a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868979#post868979][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 21:29[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Azonnali válasz helyett előbb vidáman rámutat a köztük fekvő elmetervezőre mintegy jelezve, egyik sem talált a felsorolt lehetőségek közül.
- Erre gondoltam egészen pontosan. - Ezzel megkocogtatja a pálca végével, hogy aktiválja, és megfordítja a homokóraszerű ketyerét, de ő maga nem ér hozzá, és a homokszemek sem kezdenek el peregni még.
- Amint hozzáér, az ön elméjével kapcsolódik össze a szerkezet, de figyelmeztetem, hogy első nekifutásra egy óránál többet nem fogunk eltölteni odabent. Biztonsági okokból én is önnel tartok, hogy segítsem, de később, ha már magabiztosan navigál az elmetervező világában, bizonyára Reményi professzornak sem lesz ellenvetése, ha egymaga aktiválja. - Felvezetésnek talán egyelőre ennyi elég. Ijesztgethetné a fiút a szerkezet használatával járó lehengerlő fáradtsággal, de egyelőre ezt is ki kell tapasztalják, hogy egy óra mennyire fogja lemeríteni Mr. Ebony elméjét.
- Még egy fontos részlet: bármikor megszakíthatja a gyakorlást a megszokott Finite varázsigével. Ekkor az elmetervező elengedi az elméjét és úgymond "kidobja" önt és engem a valóságba. Az egy óra leteltével jelezni fogom önnek, ha itt az idő a visszaindulásra a valóságba. - Ez azért fontos útravaló, mert ha nem tudja a tanítványa, hogyan állítsa le a szerkezetet, tényleg eltölthetnek négy órát is idebent.
Ha Theodore hozzáér a szerkezethez, szinte vele egyidőben Mikihisa is ugyanígy tesz. Kívülről úgy tűnhet, semmi nem változott, de látható, ahogy a homokórában elkezdtek legördülni az első szemcsék az alsó tégelybe. Odabent viszont egészen más a helyzet.

Az elmetervező elve elég hasonlatos egy merengőéhez: fizikálisan nem szívja be a mágust, "csak" az elméjét érinti a szerkezet mágiája.
A tér előttük jobb szó híján üres szürkeség. Nem hogy padlózat nincs a lábuk alatt, de azt is nehéz volna megmondani, hogy állnak vagy lebegnek, vízszintes vagy függőleges a pozíciójuk? Meglehetősen nyomasztó érzés is lehet első tapasztalatra.
- Ez az alapállapot, amikor még nem épített fel semmit, Mr. Ebony. Most arra fogom kérni, hogy kezdjen el átgondoltan, és határozottan koncentrálni agyban. Képzeljen el egy egyszerű struktúrát, nem kell egyelőre megbonyolítania. Lehet ez ház, folyosó, belül még üres piramis, bármi, amit vizualizálni tud és nem igényel kirívó technikai ismereteket. - Lépésenként szeretné végigvezetni a fiút a folyamaton a nulláról indulva. Egyelőre megvárja, míg tényleg formát ölt előttük az emlegetett struktúra, aztán további információkkal fogja ellátni a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868980#post868980][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 21:54[/b][/url]

Nem számítottam rá, hogy rögtön az érzékeny műszer közelébe fognak engedni, egyre szélesebb, visszatarthatatlan vigyorom is erről enged árulkodni. Ha én magam tanár lennék, meglehet, hogy kétszer is meggondolnám, hogy egy diákot ilyen arckifejezéssel biztos jó ötlet-e bevinni az elmetervezőbe, hiszen úgy nézhetek most ki valahogy, mint egy mániákus kisgyerek - talán egy kissé enyhébben, rendben...
Lelkesen bólogatok az elhangzó utasításokra, egy óra is sokkal több, mint azt valaha reméltem - Mr. Davies egyszer-kétszer engedte, hogy belekóstoljak a dologba, lévén mégiscsak a szüleim szoros hozzájárulására tudhatott magáénak az iskola egy ilyen értékes eszközt, sőt, még Charpentiernél is kikönyörögtem a dolgot. Hiába volt ő inkább a papír-penna híve, én mégis egy ilyen eszközön szerettem gyakorolni és tervezni. Abet nem kellett győzködni, ez remélhetőleg azt jelenti, hogy jóban leszünk.
- Igen, rendben - veszem tudomásul az utasításokat, az egy órás limitet, és mindent, ami ezzel jár; a prof még azt is mondhatná, hogy öt percet kapok megcsodálni az eszköz mechanikáját, s valószínűleg akkor sem lennék csalódott.

Amint az elmetervezőhöz érek, az ismerős szürke térben találom magam. Vigyorom lemoshatatlan, s csak most érzem úgy igazán, hogy elememben vagyok. Bár Mikisha magyarázatát igyekszem végighallgatni, végül nem bírom kivárni, hogy a végére érjen. "Lehet ház, folyosó, piramis...", kezdi, ám ekkor környezetünk már mozgásba lendül.
Bár profi közel sem vagyok, s rég nem használtam ilyen eszközt, mégis látom magam előtt, ahogy a szürkeségből téglák kelnek életre, hogy lassan elkezdjenek egymásra rendeződni. A komplexitásoktól távol tartom magam, hiszen most újra alapozunk, lévén az előző elképzelésemben sok hibát láttam, s látott ő is.
Szép lassan egy folyosó kezd körvonalazódni előttünk, sötétszürke-barna téglákból, mely kísértetiesen hasonlít egy ősi piramis egy belső szakaszára; maga a konstrukció csupán egyenesen előre tart, nem kanyarog, s most még a semmibe vezet.
A felhőtlen öröm mellett persze érzem az ismerős terhelést az elmémen, melyet mégis valahol elfelejtettem már. Valóban olyan érzés, mintha az elmémmel kellene téglákat mozgatnom - nem egyszerű, nem fürge, és nem is gyerekjáték. Vigyorom, bár lejjebb apad, mégsem tűnik el teljesen, csupán kissé koncentráltabb lesz. Hamarosan már felpillantok az újdonsült tanáromra ezzel a görbülettel - nem titkoltan büszkén -, hogy várjam az utasításokat s a szükséges finomításokat - hiszen a tégla maga is érdes, nehéz felszínű, s egyáltalán nem tökéletesen kidolgozott. Ez pedig csak egyike a valószínűleg nem kis mennyiségű hibámnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868981#post868981][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 22:11[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Tagadhatatlanul kissé meglepődik, milyen gyorsan megelevenedett a folyosó képe, valószínűleg még az is megfordul az agyában, hogy túl gyorsan sikerült, bár tény és való, nem kérdezett rá kifejezetten, hogy használt-e valaha Mr. Ebony emletervezőt? Ő pedig magától szintén nem jelentette ki, hogy volt-e dolga a szerkezettel vagy sem. Nos, ezt az információt elraktározza magában a jövőre nézve, hogy legközelebb, ha kell, még kérdezgessen kicsit az előző okklumencia-tapasztalatok terén.
- Nagyon ügyes, gyorsan ráérzett. - A kezeit zsebre dugja, a pálca már rég megtalálta a helyét a belső zsebében ismét. Egészséges egy lépés távolságban helyezkedik el a fiútól, ha az netán kézzel-lábbal is szeretne alkotni-kalimpálni (látott már ilyet, van, akinek ez a kreatív alkotói folyamata).
- Lássuk akkor tovább: mi a különbség az aktív és a passzív védelem között? Meg tudná fogalmazni a saját szavaival? - Ugyan ez egy újabb elméleti diskurzusnak tűnhet, meglesz a maga jelentőssége mindjárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868982#post868982][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 22:41[/b][/url]

Ahogy a téglák egymásra kerülnek, megkönnyebbülésemben kissé megereszkedik a vállam. A szerkezet mechanikája annyira érdekes számomra, mindig elámulok a mágia komplexitásán, mikor találkozom vele, ám tényleg nem a legegyszerűbb működésre bírni; ehhez egyhelyben álltam, s erősen koncentráltam, tekintetemmel igyekezvén mozgásra ösztökélni az építőanyagokat.
Mikisa dicséretére bólintok egy aprót a mosolyommal arcomon, köszönetképpen. Persze, hiába volt már tapasztalatom ilyesmivel, azért mégis jó jelnek tartom, hogy nem felejtettem el mindent teljesen az elmúlt egy évben.
- Az aktív és a passzív védelem... - ismétlem el a kérdést félig. - A passzív védelem számomra inkább a már kész mechanizmusokat jelenti az elmetérképen belül, azaz... például egy elterelő folyosó tükrökkel. A struktúrában van itt a megoldás, szóval maga a hely úgy van kialakítva, hogy a védelmi mechanizmusok elterelik vagy kizárják a legilimentort. Míg az aktív védelem inkább maga a kilökési próbálkozás, amelyet az okklumentor tevőlegesen végez, például... egy erős lökéssel, vagy sziréna hangjával, mondjuk. Bármi, hogy az elménk pillérére kényszerítsük a legilimentort. De ezek nem a hely mibenlétéből erednek - intek a folyosó felé - ...inkább tényleg maga az okklumentor aktív cselekedetei.
Tekintetem ismét elkalandozik a professzorról, a téglákat vizslatom magunk előtt. Ez egy viszonylag korai anyagrész, mégis úgy vélem, hogy még ez is felettébb összetett lehet, s gondolkozni is sokat lehet rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868983#post868983][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 22:52[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

És ott a helyeslő bólintás- a lényeget átlátta a fiú, remek!
- Ahogy mondja. Ha körbe-körbe sétáltatunk az elménkben egy legilimentort, megvan rá az esély, hogy végül magától feladja, ha nem tud kitörni a kis útvesztőnkből. Ha pedig már aktívan akadályozzuk a legilimentort, az agyunk megtámadja a behatolót és mondhatni, megverekszik vele, hogy kidobhassa magából. Mindkét taktikának megvan az előnye és a hátránya természetesen. - Mondhatná, hogy a passzív védelem sem száz százalékos, mert mindig kettőn áll a vásár; az állhatatos legilimentor észre fogja venni a védelem apró repedéseit és kihasználja azokat, de ugyanúgy visszatámadhat egy aktív védelmet beüzemelő okklumentor ellen. Elég sok variáció és kombináció létezik ezekre az elmejátékokra, és azért vannak itt, hogy az alapokat lefektessék, és később Mr. Ebony magától fejleszthesse tovább saját elméje védelmét.
- Jelen esetben hogyan fejlesztené tovább ezt a folyosót? Ne mondja ki hangosan, manifesztálja az elméje segítségével. Egy folyosón vagyunk, a kreativitása ebből rengeteget kihozhat. Mutassa meg, ön milyen védelmet rakna be ide elsőként? Nem kell egyszerre sok elemmel dolgoznia, elég, ha egyenként haladunk. - Mert, ha rögtön egy légió ideképzelésével indítanak, nos az eredményezhet egy azonnal kilökődést az elmetervezőből.
Időközben előhalász a nadrágzsebéből egy láncon függő, régi zsebórát, hogy ellenőrizze az eltelt időt- még bőven a megszabott kereten belül vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868987#post868987][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 23:36[/b][/url]

Abe szavaira serény bólogatással válaszolok. Valóban teljesen mások, s magyarázata nyomán még inkább elkülöníthetővé válik számomra a két kategória, ám pont emiatt nyitom is rögtön szólásra a szám.
- Egy kérdést ha megenged - mondom, miután befejezete. - Egy igazán jó okklumentor mindkét technikát kell, hogy tudja alkalmazni, nem igaz? Hiszen ha valaki órákig kóvályog az elmémben, és nem látszik úgy, hogy feladja, valahogy meg kell tudnom próbálni kipenderíteni a betolakodót.
Lehet, hogy számára a válasz magától értetődő lesz, de a francia proffal volt némi nyelvbéli nehézségünk, Davies pedig sokszor elvontabban válaszolt, mint azt szerettem volna. Egyébként is kissé meg voltam illetődve tanulmányaim elején, s akkor még nem is olvastam annyit, hogy a jó kérdéseket fel tudjam tenni.
Hamarosan már egy gyakorlati feladatot kapok. Tekintetem a folyosóra vándorol, ahogy az instrukciókat hallgatom, s agyam rögtön be is indul, először elképesztően grandiózus ötleteket ontva magából, mely a férfi iránymutatása végére le is csillapodik. Egyszerre egy lépés, nem terhelhetem magam halálra most, hogy végre itt az alkalom a gyakorlásra.
- Adjon egy percet, kérem - mondom halkan még mindig a folyosót fixírozva. Valami jót szeretnék, nem csak valami baltaegyszerűt, még akkor is, ha ez csak egy sima gyakorlófeladat; akár még szintfelmérő is lehet, gondolom.
Hamarosan Abe professzor már azon kaphat, hogy pár lépést teszek a folyosón, majd leguggolok, hogy az egyik téglára tegyem a kezem. Igyekszem érezni annak tapintását, s ahogy Mikihisa mondta, manifesztálni azt, amit kigondoltam. Tehát egy mechanizmus... elképzelem, ahogy ehhez a téglához egy szerkezet kapcsolódik, mely végigfut az egész folyosó alatt, kapcsolódva a falak elemeihez is, számunkra láthatatlanul, a túloldalon. Szemöldököm összeszalad, ahogy próbálom pontosan lemodellezni, először még csak a fejemben, hogy fog kinézni a kis csapdám. Talán még hallható is, ahogy körülöttünk épül a plafon fölött és a padló alatt valami olyasmi, melyet mi nem láthatunk azon a ponton, ahol éppen állunk.
Pontosabban végiggondolva azonban hamar rájövök, hogy nem elég, ha ezt a mechanizmust ahhoz az egyetlen téglához kötöm, melyet éppen fogok, hiszen könnyedén átlépheti azt valaki akár csak véletlenül is.
- Ah - sóhajtok frusztráltan, majd további csendes tervezgetés után pillantok a professzorra. - Köszönöm a türelmet. Azt hiszem... valami kész van. De nem lesz túl tökéletes. Csak tessék - emelkedek fel, s intek végül a téglák felé, arra kérve a professzort, hogy lépjen rá a sávra.
Ha pedig megteszi, a folyosó remélhetőleg sikeresen meghullámzik, azt eredményezve, hogy mindketten elveszítjük rajta az egyensúlyunkat, s ezt a hullámzást fent is tartja majd... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868989#post868989][b]Abe Mikihisa - 2023.11.02. 00:27[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Megenged magának egy pillanatnyi szünetet, mert erre is sokféleképp lehetne válaszolni attól függően, mit akar maga az okklumentor.
- Alapvetően igen, de mindegyikkel okosan kell bánni. Elsősorban a védekezés a cél úgy, hogy nem teszünk kárt a másikban. Megtehetnénk, hogy szofisztikált csapdákat tervezünk, és belecsalogatjuk a legilimentort, de akkor elveszhet a fókusz, hogy megvédje az okklumentor a szenzitív információkat. - Kicsit megingatja a fejét, látszik ahogy gondolkodik és próbál olyan választ adni, ami megfelelően kielégíti tanítványa kíváncsiságát. - Tehát a kérdésére a válaszom igen, ugyanakkor az is, hogy emellé sok-sok év gyakorlat és helyzetfelismerési készség is kell, hogy párosuljon. - Ez már inkább a harmincon felül öregedő rókák kéretlen bölcselete, mégis fontosnak érzi elmondani mindezt a fiatal férfinek. Nem biztos, hogy most megérti, vagy egyetért azzal, amit a tanára állít, de talán tíz év múlva elér egy olyan élettapasztalati szintig Theodore is, ahol már másként mérlegel sokmindent.
Ezek után nem szól közbe az alkotási folyamat során, de tüzetes pillantással kíséri végig mind a fiú leguggolását, mind a profilján tükröződő feszült koncentrációt. Theodore érezheti már egy ideje, hogy az elméje nehézkesen kezd forogni, mert az elmetervezőt rendesen kihasználják most, és mivel eddig a fiú nem használta ennyire aktívan a szerkezetet, elsőkézből tapasztalhatja, hogy egy óra is mennyire kimerítő lehet. Nem halálos fáradtság, inkább egy kiadós ebéd utáni emésztős fajta, ahol a gondolatok is lassacskán nehezebben állnak össze egyetlen egésszé, mi több, mintha szándékosan akarnának itt-ott kifolyni az ujjai közül. Ettől függetlenül nagyon is helyeslő a bólintása látván, mennyire odateszi magát a fiú és a falakból felhangzó, csikorgó hangok is erről tesznek tanúbizonyságot: valami készül.
Végül az utolsó simítások is befejeződnek, ő pedig készen arra, hogy kirántsa magukat ebből a közegből, ha bármi balul sülne el, fél kezét a zakó belső zsebébe csúsztatja, ahol a pálcája pihen, és ugyanazon oldali lábával pedig előre lép egyet.
A padlózat valóban hullámzani kezd, tehát gyakorlatilag Theodore csapdája működőképesnek könyvelhető el, szerencsére azonban még nincs akkora ereje, hogy kibillentse őket az egyensúlyukból, bár tény és való, az elgondolás leleményes, és gyakorlással bőven fejleszthető és jobbítható ez a fajta mentális trükk. Láthatóan meginog, hátra is lép egy lépést, és amint abbamaradt a hullámzás, visszafordul teljes testtel a fiú felé.
- Leleményes ötlet! A szerkezeti és működési elvre próbált összpontosítani, mikor megtervezte? - Gondolatban már tovább ment és próbálja összerakni a folyamatot, amit a tanítványa kigondolt.
- Ettől egy következő szint lehet, hogy ha nem a működési elvre koncentrál, hanem a hatásra magára. Hogy pontosítsak: következő alkalommal próbálja meg a hullámzást magát megidézni egyből, amint teljesen tisztában lesz a szerkezet működésével. Az elején rengeteget segít, ha megtanulja, hogyan kattan minden csavar és hogy fordulnak a fogaskerekek. Utána már egyből átugorhatja ezt a részt, és a teljes figyelmét a padló hullámzására és annak felerősítésére összpontosíthatja, és akkor valóban elveszti az egyensúlyát a legilimentor. - Látszik rajta, hogy mindezt biztatásként mondja, semmiképp sem korholás, hogy Theodore nem nyújtott megfelelő teljesítményt. Épp ellenkezőleg, nagyon ritka, hogy valakinek egyből hatást is sikerül előidéznie egy ilyen bonyolult mechanikai szerkezettel a háttérben! Le a kalappal a fiú előtt!
- Még van egy kis időnk idebent. - Újból a zsebórára pillant, csak hogy utána egyből visszasüllyessze azt a zsebébe. - Ha - tegyük fel- én lennék a szóban forgó legilimentor, milyen aktív módszerrel próbálna kitessékelni az elméjéből, Mr. Ebony? Ezúttal megmaradhatunk az elméletnél, így is derekasan megdolgoztatta a fantáziáját. - A fiú esélyesen már fárad mostanra és nem akarná tovább feszegetni a határait a muszájnál, elvégre valahogy vissza is kell jusson a Rellon körletbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868992#post868992][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.02. 11:09[/b][/url]

A férfi sem épp a földhözragadt fajtából való, legalábbis válaszából ezt állapítom meg - mondjuk nem tudom, mit vártam egy sámánizmus professzortól, akinek furcsa rúnák húzódnak a pálcáján. Ehhez még kultúrális különbségek is társulnak, hiszen az ázsiai mágiagyakorlás igencsak különbözik az általam megszokottól - bár lehetséges, hogy a férfi sem Japánban nevelkedett, ezt nem tudom. Az évek gyakorlata traktus már megszokott szöveg, a türelemre intés okklumenciaórán nem ismeretlen számomra, így elnyomom sóhajom, s csak bólintok. Tudom, hogy az okklumencia tökéletesítése nem áll meg ott, hogy megszerzem az engedélyem, mégis frusztrál némiképp a válasz, még akkor is, ha reméltem, hogy igen lesz a végső konklúzió.
A csapda megtervezése azért rendesen kivesz belőlem - a végére már érzem a fáradtdágot, mely lassan ködösíti el némiképp az agyam. Ez valamelyest aggodalomra ad okot, hiszen könyörgöm, ez csak egy apró folyosó, nem pedig egy hatalmas piramis, amely majd a végcél lenne. Persze, apránként kell haladni. De hány év lesz így, mire rendesen megedződöm mentálisan?
A padló meghullámzik alattunk, ám engem is csak arra késztet, hogy egy aprót hátralépjek, ezzel megtartva az egyensúlyom. Már az is csoda, hogy működött, de mégsem vagyok elégedett az eredménnyel. Abe professzor lelkesen fordul felém azonban, leleményességem dicsérve, melyre csak finoman megrázom a fejem.
- Inkább klisésnek mondanám - minősítem saját ötletem. - Így van, pontosan, arra próbáltam.
Figyelmesen hallgatom, milyen javaslatokkal él; eközben kényelembe helyezem magam, és leülök a folyosó padlózatára, hogy fáradtságom kompenzáljam.
- Ó... - Konstatálom szavait, majd lassú bólogatásba kezdek. - Tehát a mechanizmus ott lesz, csak nem kell minden apró részletére koncentrálnom? Vagy túl... hogy is mondjam... túl reálisan fogom fel? Inkább úgy kellene megközelítenem, mint egy mágiát, hogy nincsenek csavarok, fogaskerekek, csak... megtörténik? - Gondolkozom el hangosan. Ott talán nem hibáztam, hogy ahogy ő is mondta, fontos, hogy értsem, hogy működik a dolog. Valahogy az túl nagy falatnak tűnt elsőre, hogy csak úgy meghullámzik a folyosó, tudnom kellett, hogy a téglák pontosan mi alapján mozdulnak...
- Hmm... szinte biztos, hogy először egy fülsükeítő, embertelenül hangos hanggal próbálkoznék, hogy ne tudjon koncentrálni. Vagy egy tényleges lökéssel, hogy a kijárathoz kerüljön, ami még nincs meg mondjuk... - Pillantok a folyosó vége felé. Ez csak egy darab, s ha egyszer épületté fejlődik, sem ez lenne a belépő; szemlátomást agyamat nehezen állítom le, hogy mindenféle terveket szövögessek a jövőt illetően.