A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=672394#post672394][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.04. 18:45[/b][/url]

Csak megemeltem a szemöldököm a megjegyzésére, milyen kört futottunk? Bunkóztam vele? Ilyen nekem miért nem rémlik? Biztos elkalandozott és tovább gondolta dolgokat vagy tudom is én. Én jó gyerek vagyok!
Másnap este volt, ahogy ígértem be voltam osztva járőrözni akkorra. Nem vártam meg a levita előtt, nagyfiú volt már és biztos voltam benne, hogy el fog találni a BIT tanteremhez, ezért körülbelül fél tizenegy tájékán célirányosan odabaktattam, fekete talárom lobogott nyargalásom közben, bár a szél nem fújt. Ugyan mi a gurkóért fújna bent a szél? Akkor szoknyát se hordhatnának a lányok, mert Marilyn Monroe a sírjából felkelve azzal vádolna minket, hogy lopjuk az ő… az ő… szoknyalibbenését! Látjátok? Ezért veszek mindig biciklisnadrágot a szoknya alá, nem csak melegít a hidegben, de az én mozgásomat is megkönnyíti, főleg, ha felmászok valamire. Például a tanári asztalra tombolni, járőrözés közben esténként tök jó móka, de psszt. Ha megtudja Várkonyi bácsi, hogy az asztalán az én cipőm nyoma volt pár napja, biztos büntető feladatokat kapok asztrológiából.
Alig két perce érkeztem a terem elé, jól ismertem már az ajtót, gyakran aludtam órákon, még ha párszor nyitott szemmel is kellett. Vicces volt azért, mit ne mondjak.  A levitást még nem láttam, ami azt jelenti, hogy végre nem késtem el, yay! … vagy én nem vettem észre őt, megesik az ilyen.
Egyelőre sötét volt, még a pálcámmal sem ragyogott a lumostól –szándékosan- csak a maradék fénykibocsájtó világította meg a folyosót annyira, hogy a félhomályban ne mehessen a falnak az ember lánya. Ha lett volna órám, biztos ránéztem volna, hogy tisztában legyek az idővel, de mivel nem volt karórám, ezért csak a pálcámat forgatva zsonglőrködni próbáltam félig kinyújtott nyelvvel, ahogy arra koncentráltam, hogy elkapjam azt a nyavalyás botot, amíg meg nem jön Milán. Teljesen jó elfoglaltságnak tűnt, és ha arra jönne egy másik prefi-bubu, nos igen, adnám a felelősség teljes, határozott diákot, aki komolyan veszi a feladatát és éppen csak nyomokat keres, mert „hallotta” hogy valaki arra járt. Tökéletes alibi, jobb nem is lehetne, haha!
Gyere már Milán, hol vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=674878#post674878][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.16. 18:32[/b][/url]

Minden felém közeledő alakot Milánnak hittem először és megörültem, hogy végre jön és nem felejtette el, erre... valami idióta alvajáró volt, vagy egy másik prefi-bubu, akinek integetve-vigyorogva köszöntem. Úgy illik, nem? Mindenesetre a harmadik ilyen egyén után már úgy voltam vele, hogy biztos hülyére vett a levitás és visszaélt a bizalmammal. Ez azért egy kicsit feldühített, mert én tökre segítettem volna neki, meg minden. De így... nem is szólok többet hozzá, sőt lehet megbüntetem, mert felültetett egy prefektust. Majd kitalálok valami menő, formális megfogalmazást erre az okra és majd hordhatja a bőröndjeimet lefelé az Eridon toronyból a kiköltözéskor, a pálcáját pedig addig elkobozom, mert igazán gonosz vagyok! Muhahahaaa.
Végül már épp tapostam volna le, amint befejeztem az elmélkedést, csakhogy rám köszönt valaki. Ismerős volt a hangja, azonnal felkaptam a fejem, hogy megnézzem, ki volt az s egy kő zuhant le a szívemről. Nem vert át! Tudtam, hogy érdemes ennek a csávónak segíteni, ám... most kócosabb volt, mint tegnap meg úgy... ma. Ez csak egyet jelenthetett.
- Valld be, hogy elaludtál! - jegyeztem meg csipkelődve -normálhangnemben persze- és el is tűnt az előbbi kételyhalom a fejemből. Helyette mosolyogva intéztem hozzá az előbbi kijelentésemet, majd biccentve egyet előre mentem a terembe.
Egy lélek sem volt a teremben és sötét is volt, marhára sötét. Pont, mint a nevelőapám feje. Csórit olyan könnyű kijátszani, mint elvenni egy gyerektől a csokibékát. De anyám, na őt már nehezebb, de nem lehetetlen. Mindegy is.
- Miért akartál idejönni? - megvártam, amíg ő is belépett a terembe és követtem minden lépését, ha elindult esetleg valahová.
- Ugye tudod, ha Felagund észreveszi a hiányt, hajtóvadászatot rendez? - kérdeztem vigyorogva, hangomon érezhető is volt, hogy mókásnak találtam a kérdésemet, mert komolyan elképzeltem. Sőt, olyan agyszüleményem is támadt, ahol az iskolai kviddics csapatok hajtói röpködtek a folyosókon, hogy előkerítsenek minket aztán seprűn lovagolva vinnének Fela' bá' elé. Olyan vicces lenne a repülős rész, a másik... nos... hát nem is tudom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=675034#post675034][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.16. 21:55[/b][/url]

Ahogy előreengedett és beléptem a terembe, a sötét úgy ölelt magához, mint szerető anya a csecsemőjét. Éreztem, ahogy magába szippantott az atmoszférája a teremnek, már majdnem eltátottam a számat, levegő után kapva aztán fény gyulladt mellettem. A pupillám hirtelen összehúzódott és konkrétan kiégett a retinám. A szemeim elé kaptam a kezeimmel, próbáltam hozzászokni ismét a fényhez. Rosszabb voltam, mint vámpír a déli órákban a parkban.
Lassan sikerült megszoknom a világosságot, addigra Milán már a függönyöket húzogatta el és egy tök romcsi hangulatot teremtett a lángokkal, király volt. Bár semmi olyan nem volt tervben, mert hát egyrészt alig ismertük egymást, másrészt nekem ott volt Matt. Igaz, kapcsolatunk akkoriban eléggé… hanyagolt volt, nem is tudom mi volt vele, de majd kifaggatom, mert tök rossz volt hanyagolva lenni.  
Már viszonylag könnyezés nélkül tudtam közlekedni és azonnal hozzávágtam két kérdést is, mert hát én amúgy aggódtam érte, még ha nem is látszik. Mi lesz, ha megbüntetik? Akkor többet nem fog velem rosszban sántikálni. Az borzasztó lenne, pedig olyan vicces azokkal az okosan hangzó mondatokkal, ahogy velem kommunikál néha.
- Áááááh, értem! - bólogattam, bár még mindig nem értettem, mit akart kotyvasztani, de gondoltam, idővel úgy is rájövök, mert hát én is vagyok olyan okos, mint ő! Bizony! Úgyhogy egy széket odavonszoltam mellé és leültem, csillogó szemekkel figyeltem némán az ügyködését egy ideig, mint egy gyerek. Nem bírtam sokáig némán, bár ez nem is csoda, akkor nem én lettem volna.
- Mit főzöl amúgy? Ennyivel tartozol, ha már fedezlek - lebiggyesztett ajkakkal pillantottam fel rá majd vissza az üstre, ami alatt feltehetőleg már lobogott a láng.
- Tudok egyébként segí... pszt! - sziszegtem, felálltam és ahogy csak tőlem tellett, odalopakodtam az ajtóhoz, mert mintha hangokat hallottam volna kintről, fejemet, jobban mondva a fülemet az ajtólaphoz tapasztottam, s csak füleltem, szemem jobbra-balra járt, ahogy koncentráltam, nem t'om miért. Akkor valahogy így jobban hallottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=675058#post675058][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.16. 23:42[/b][/url]

Csak pimaszul nyelvet öltöttem Milánra, tényleg elhozhatta volna azt a sütit, bár a morgásán és a pasi reakcióin jókat szórakoztam és magamban hangosakat röhögtem, ha már a teremben nem lehetett, különben azonnal bukta! És nem, nem lekváros, hanem fájdalmas.
Lehet már tényleg ki volt velem a tökéletessége, de annyira kíváncsi voltam, és érdekelt is a dolog, hogy tulajdonképpen mit is akar ott csinálni. Amikor már a hátizsákból szedegette elő a dolgokat, kibukott belőlem még egy kérdés, ami a végére inkább megjegyzésnek hangzott. Jogosan is kérdeztem, mert azért ha a többieknek mesélem az Eridonban, hogy miféle buliba voltam egy levitással, tudjak már mivel felvágni. Ugye nem gondoltad, hogy név szerint említeném a kócos kis barátomat? Nem-nem-nem! Nyilván nem fogom, mert akkor az egész akciónk rohadt felesleges lett volna. Csak egy levitás. Így fogom nevezni.
- Öhm..... hát... - a fejemet vakargattam, próbáltam előkaparni mindazt, amit tanultam harmadikban, mert mintha tavalyról rémlett volna ez a B betűs kotyvalék, amit Milánka most olyan hevesen kezdett el összeütni - ez a felejtős bájital, nem? Ugye nem rajtam akarod használni?! – aztán elgondolkodtam, hogy minek használná rajtam. Ha annyira nem akarja, hogy ott legyek, nem kérte volna a segítségemet. Jó, este volt már nekem, ilyenkor zizibb vagyok, mint amúgy máskor.
A válaszára már nem reagáltam, csak igyekeztem felajánlani a segítségemet, hátha szüksége lenne rá. Mondjuk a bájitaltanban nem voltam egy színjeles, de erről neki nem kellett tudnia. Alig fejeztem be a mondatom, beszélgetést hallottam a folyosóról. Azzal az utolsó pszttel még elcsendesítettem, és ahogy csak tudtam, az ajtóhoz siettem, kicsit megijedtem bevallom. Fela' bácsitól még engem is a hideg rázott eridonos jellem ide vagy oda. Amíg a lépteket és a beszélgetést hallgattuk, először csak magam elé meredtem, próbáltam valami megoldást keresni, hogy kisebb bajba kerüljünk, mint kellene aztán a hangok egyre távolodtak és elnémultak. Ekkor pillantottam fel a velem szemben hallgatózó levitásra.
- Kilesni? -suttogtam - Biztos vagy benne? - emeltem meg a jobb szemöldököm, aztán sóhajtva bólintottam egyet beleegyezően immáron komolyabbá válva kicsit- Jó, majd én kinézek, az én esetemben kisebb az esély, hogy megbüntetnek. Állj.... állj oda! - mutattam nekem jobbra, hogyha nyitom az ajtót és ne adj’ isten ott állna valaki, ne lássa már meg Milánt.
Ha odébbállt, nyeltem egy nagyot és a lehető legtermészetesebb Fannis vigyorommal lassan lenyomtam a kilincset és húzni kezdtem az ajtót. Nem mozdult.  
-Miért nem mozdul? – fogaimat összeszorítva, vigyorogva kérdeztem magamtól. Megint meghúztam, megint csak nem mozdult. Szinte rángattam már, de semmi.
- Milán, van egy kis gond...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=676916#post676916][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.23. 22:34[/b][/url]

Nem mozdult. Miért nem mozdult? MIÉRT?! Ha lefele rángattam, semmi nem történt, ha felfele, akkor sem. Most ez komoly? Épp készültem belerúgni az ajtóba, amikor inkább csak odaszóltam Milánnak, hogy mi is volt a helyzet. Reméltem, hogy előbb-utóbb belerúghatok abba a szarba, mert már nem először történt velem, hogy bezártak valahova kívülről.
A levitás csak finoman lehámozta a gyengécske ujjaimat a kilincsről, én pedig ezzel együtt készségesen odébb álltam egy lépésnyit, magam előtt összefontam a karjaim és vártam. Szemeimmel követtem, amikor visszasietett az asztalhoz és ismét bepróbálkozott.
- Mondtam, hogy van egy kis gond! - böktem oda, amíg azt a bamba arcot fürkésztem. Szinte én is hallottam, hogy kattogtak abban a kobakban a fogaskerekek.
Hagytam, had gondolkodjon ott, én addig elindultam a terem másik végébe, pontosabban az ablakok felé, távolságot tartva attól a fehér, harapós virágtól, ami ott volt a tanári asztal közelében. Méregettem egy-két percig az ablakokat, aztán megszólaltam:
- Te, figyu! Mi lenne, ha kinyitnánk az ablakot és kimásznánk rajta? - fordultam vissza, picit hangosabban beszéltem, csak hogy jól hallja - Esetleg letéphetnénk két függönyt és összekötöznénk, akkor le tudnánk ereszkedni rajta. A bejutást pedig megoldanám, ismerek egy titkos folyosót, amin régebben mindig kilógtam - felfedtem előtte mocskos kis titkaim egy részét, mármint a ki-be lógásról.
- Esetleg a függönyökön még azt a kapaszkodó búbájt is alkalmazhatnák, amit a kvaffra használnak kviddicskor, hogy jobban ellehessen kapni meg ilyenek - fejtegettem ki a kezdetleges, mugli gondolkodású tervemet, de jobb nem jutott az eszembe, hiszen az ajtó láthatóan csukva volt és csak reggel szabadulhattunk onnét leghamarabb.
- Mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=678626#post678626][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.04.30. 20:07[/b][/url]

Az ablakokra meredve kezdtem kitalálni egy naaagyon menő és szerintem kivitelezhető menekülési útvonalat. Az ilyenekben mindig is jó voltam. Néha azért elgondolkodtam, hogy most vagy a néha felbukkanó emberutáló pillanataim miatt vagy üldözési mániám miatt -amit amúgy nem neveznék mániának-, szoktam ilyen jókat kitalálni. Tudoood, olyan…. ugrabugrálósakat, mászósakat, csak meg tudjam őket csinálni, lol.  Mondjuk, ha sétálok, szívesen lekötöm magam ilyen gondolatokkal, hogy menekülési útvonalat keressek az esetleges balhék miatt. Sokszor belém kötöttek már a színes hajam vagy a csorba fogaim miatt, illetve a felemás szemeim miatt. Nem értem mi a baj velük, biztos féltékenyek... tuti! Én 20%-kal menőbb vagyok az átlagnál, ezzel nem lehet senkinek sem vitatkoznia!
- Miii?! - kétségbeesetten kérdeztem vissza -  De miért nem? Tériszonyod van? - próbáltam kitalálni mi lehetett a problémája, mert ha tériszony, akkor lehet tényleg jobb nem kimásznia, mert a végén leesne és kampec, azt pedig nem akarjuk, mert tuti kivágnának a suliból, mint macskát szarni. Szóval, ha valóban ez volt a problémája, akkor inkább nem is erőltettem, mert átéreztem. Fogalmam sem volt a valódi okáról, de lehet jobb is. Meg igazából nekem pókfóbiám volt...van még most is. Egy aprócska kis mütyür pókocskától is sírógörcsöt kapok ha meglátom, nem hogy azoktól a nagy keresztes micsodáktól, amiknek gyakorlatilag foguk van és leharapják a fejed és a gerincedet fogpiszkálónak használják. Én nem akarok fogpiszkáló lenniiiiii!
- Mi? Ja, aha, fogó vagyok, mé'? - kérdeztem vissza picit visszazökkenve a valóságba a pókok után.
- Öhm.... Azt hiszem az nem fog menni olyan egyszerűen. A seprűink, ha jól tudom a szertárban vannak, ami szintén ezzel a gyerek biztos bűbájjal van lezárva. És szerintem csak a csapatkapitányok és helyetteseik ismerik. Azt hiszem.... nem tudom pontosan, de mivel egyik sem vagyok, így.... vagy várj! Van nálam telefon! - előkotortam a felrúnázott mugli kütyüt a zsebemből - Ezzel feltudnám hívni Lalát, ő CSKH és... talán eltudná hozni a seprűmet - ekkor felnyitottam telefonom zárolását a rajzolgatós kóddal és rögtön böngészni kezdtem a nevek között. Bíztam a szobatársamban, hiszen ő is olyan sügér volt, mint én, sosem árult volna be a tanároknak és én sem őt. Olyanok voltunk, mint Bonnie és.... Bonnie. Nem volt Clyde. Két rosszaság, muhahaaa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=718887#post718887][b]Kasza Fanni Stefánia - 2018.03.30. 20:31[/b][/url]

Kicsit feszült voltam a közelgő navis meccs miatt, hisz amióta szétmentünk Mattel, nem nagyon találkoztunk sőt. Kis ellenségeskedést érzek iránta felém, bár lehet ez a saját tudatom játéka magammal.
Túl sok a stressz, túl sok a baj és túlzottan túlaggódom a dolgokat. Szerencsére Kolossal minden jól ment közöttünk, bár féltett a meccs előtt, de mindig mondtam neki, hogy ez csak egy buta iskolai mérkőzés, tényleg nem olyan komoly, még ha páran véresen komolyan is veszik. Küldtem a fiúnak egy mosolygós selfiet, mivel nem találkoztunk naponta, inkább csak hétvégente és szerettem ilyen apróságokkal feldobni a másik napját. Végül elmentem egy üres tanterembe, elhatároztam, hogy kicsit gyakorlok elemi mágiát, de előtte meditálnom kellett, mert sík ideg voltam a meccs miatt.
A terembe belépve valóban nem volt ott senki, sőt a folyosón sem, úgyhogy az ajtót is nyitva hagytam. Levettem taláromat és az asztalra terítettem, egyenruhámban feszengve ültem fel a tanári asztalra, törökülésbe felhúzva a lábaim és lehunyva szemeim kezdtem összpontosítani, megszólítani az elemem mélyen magamban. Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy Olive néni tanította nekem.
Nem mondom, hogy ijedős vagyok, de észrevettem, hogy meditáció közben igen fosos vagyok és van, hogy akaratlanul is felgyújtok valamit, amikor Hime vagy Sparkle megzavar. Tök ciki, de ez van, aztán ellen tűzzel kezelem a problémát és eloltódik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719210#post719210][b]Kasza Fanni Stefánia - 2018.04.02. 11:36[/b][/url]

Zöld.
Ez a szín a  teljes nyugalmat jelképezi, azt mondják a zen színe is, bár halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mi a csuda a zen. Gondolom olyan, mint a zeller vagy a zeldség vagy zenség? Az is zöld.
Szóval ott tartottam, hogy zöld, a zöldről sok minden eszembe jutott. Mező, Boci csoki, Rellon, Kolos. Igen, ő is zöld volt.
Ahogy átszellemültem, tűzcsóvák jelentek meg körülöttem, vagy három ökölnyi nagyságú lebegett a fejem mellett, ahogy a Star Warsban is mondják, átjárt az erő, de ez hirtelen szertefoszlott, amint egy ismeretlen hangot hallottam meg.
Mondtam már, hogy nem vagyok egy ijedős fajta, de ott azt hittem, hogy majd leborulok az asztalról, a három gömböcske pedig szertefoszlott egy szempillantás alatt a koncentrációt megzavarva.
- Haliiii - vigyorommal lepleztem ijedtségemen, de szerintem elég bénán sikerült. Kinyújtva a lábaim leugrottam az asztalról és leporoltam a fenekem.
- Mit hogyan? - hülye kérdésre hülye válasz, persze csak utólag esett le, hogy mire értette- Óóóóóh, hogy aaazt! - utalgattam a lángokra, amikor végre egy hatalmas koppanással leesett a tantusz.
- Pyromágus vagyok, gyerekjáték nekem a tűz idomítása - kacarásztam - Egyébként Kasza Fanni vagyok, eridonos prefektus, de ne rólam vegyél példát! - ekkor hangszínemet halkabbra vettem - Néhány hónapja volt egy nagy balhé, amikor a festmények sztrájkolni kezdtek, én voltam a ludas, de psszt - persze, ezt mindenki tudta addigra, de volt egy-két festmény, aki máig nem volt tisztában azzal, ki volt az a merész, aki lemoshatatlan zsírkrétával kipingálta a Banya portréját.
Hirtelen természetemnél fogva jó ötletnek tarta a következő cselekedetem, kinyújtottam pimasz mosollyal a bal kezem Liza felé és egy lángocska lebegett benne.
- Ártatlan, nem de? - Ártatlan? Mint a ma született bárány esetleg. Olvastam róla, hogy a tűzön kívül az összes elem képes életet adni vagy éltetni, bezzeg ez csak elvenni tudja. Keményen kell dolgoznom, hogy megzabolázzam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868447#post868447][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.14. 01:49[/b][/url]

Az év első néhány asztrológia óráján már túl voltam, és meg kell mondjam, nyugodtan teltek. Valószínűleg a diákok még most is meg voltak szeppenve az évnyitó miatt. Főleg a pirosok!
Az óra végén mosolyogva eresztettem szélnek az elsőseimet, néhány házi dolgozattal megspékelve. Tanuljanak nekem, ne csak a csillagokat bámulják állandóan. Sokan röhögnek, hogy az asztrológia nem tudomány. Bár elhanyagolható tantárgy egy olyannak, aki spirituálisan nem fogékony az ilyenekre. Sajnálom a szegény nyomorultakat, örökre csak tapogatózni fognak magukban. Még mindig azt vallom, hogy az asztrológia valamilyen szinten az önismeret, asztronómia és jövendölés szerelemgyereke. Nagyon jó eszköz az önfejlesztésre és önmagad valamint mások megismerése - ha jól tudod használni. Rengetegen esnek abba a hibába, hogy elolvassák az aznapi horoszkópjukat, aztán puffognak, hogy HáT dE nEm Is iGaZ rÁm, bla bla bla. Rossz helyen kerested, kisapám! Gyere hozzám, majd én elmondom, mi a szitu!
Süvítő elsős raj száguldott szünetre kifelé tőlem, én pedig a szorgalmik átnézésébe belekezdve olvasgattam a sorokat, mire adhatok fincsi, ropogós pontokat.
Dúdolászva javítgattam a feladatokat, amikor egy ismerős hang csendült fel az ajtóból. Hamar felkaptam a  fejemet, félig tátott szájjal néztem kifelé, vajon igazam lesz-e és eltalálom a hang gazdáját. Sanci professzor bácsi láttán meleg mosolyt engedtem meg irányába, eltaláltam. Gondterheltnek látszott, szinte már zaklatott, ami azért engem is megijesztett.
- Jaj, professzor úr! Jöjjön be nyugodtan! - letettem a pennát, majd felálltam és ügyesen megkerülve az asztalt, a pulpitusra könyököltem. Szimpatikus kolléga arcát láttam benne, bár eddig nem nagyon mertem odamenni hozzá.
- Segíthetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868488#post868488][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.10.15. 01:18[/b][/url]

- Jaj, ne is gondoljon ilyesmire! - heves tiltakozásba kezdtem, míg a pulpitushoz kezdtem igyekezni, hogy ne tűnjek nagyképűnek vagy arrogánsnak. Olyan izé lenne, ha maradtam volna a székembe ücsörögve - Tanács…? - kérdeztem óvatosan, és tényleg több dolog fordult meg a fejemben egynél. De a legfontosabb kérdés, miért én? Soha nem kérte senki az én véleményemet, talán a kollégák is lenéznek néhány kivétellel és hiába tanítok itt évek óta, zöldfülűnek tartanak komolytalanságom miatt. Sajnos nem értik, hogy vannak helyzetek, amiket képtelen vagyok koromhoz illően kezelni és muszáj elviccelni összeroppanás helyett. Ezeken sokszor a nyugtatók se segítenek rendesen. A dokit is kiakasztottam az ELME falai között, amikor nevetve meséltem a traumákról. Szó szerint kiejtette a pennáját a jobbkezéből először. Aztán megszokta.
Biccentettem óvatosan, persze, hogy hallottam. Kedveltem Gábrielt, rengeteget segített Sparkle vitaminjaiban. Ha ő nem lett volna, most nem lenne ilyen jó bőrben az a vén csont.
- De ez tök jó dolog! Sanyi bácsit elég terhetőnek gondolja a vezetőség, hogy elvigye Gábriel csemetéit is - hangom kedvesen csengett, motiváló szerettem volna lenni és bíztatni, mert ez igenis nagy dolog! Bár aggódó vonásai baromira nem az örömét tükrözték, tényleg olyan volt, mintha félt volna valamitől. A… gyerekektől?
- Hogy én?! Jaj, én… én nem tudom. Csak önmagam vagyok és ez sokszor nem jön be - kezdtem bele tarkóm ideges vakargatásába - Tipp… trükk? Nem csinálok semmit, csak próbálom a lehető legérdekesebben előadni az asztrológiát. Mivel pyromágus vagyok, gyakran megformálom tűzből a bolygókat, csillagképeket vagy magukat a jegyeket, hogy színesítsem vele az órát. Ezt a trükköt még a volt oktatómtól lestem el, aki illúziómágiával tette még látványosabbá az asztrológiát. Sajnos már nem tanít itt és szeretnék egyszer a nyomdokaiba lépni - mosolyogva gondoltam vissza Várkonyira, és a maga mufurc, fura személyiségére. Imádtam, és Lala is. Na jó, ő azért jobban, én csak oktatóként szerettem.
- Ja, meg néha elkalandozok ez kis szünet nekik is. Picit hétköznapibb nyelvet használok és ostoba történeteket mesélek arról, hogy sikerült felsülnöm a boltba, mert elestem vagy hülyeséget beszéltem.