A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

- Okklumencia képzés -

Reményi professzorral volt egy hosszas megbeszélése, ahol letisztázták, milyen irányelvek szerint haladjon tovább a tanoncok oktatása. Megkapta a szükséges papírokat, a diákok aktáit, az eddigi előrehaladásukat, és viszonylag rövid idő alatt felvette velük a kapcsolatot, hogy tájékoztassa őket a gyakorlatban beállt változásokról, illetve, hogy megbeszéljék az első személyes találkozó időpontját. Úgy szeretné felosztani a munkát, hogy minden diákjának minőségi egyéni oktatási időt tudjon biztosítani, és mivel Mr. Ebony volt a gyorsabb, vele a mai napban egyezett meg, és az időpontjuk egész pontosan tíz perc múlva esedékes a karórája szerint.
A sámánizmus tanterem most teljesen üres, lévén délutánra nem időzített órákat, úgy hogy nyugodtan használhatják gyakorlásra. Az ujjai között ott pörgeti a Reményi professzortól elkért elmetervezőt, mert a mai órán megpróbál egy átfogó felmérést készíteni Mr. Ebony jelenlegi tudásáról, ehhez pedig ez az okos kis szerkentyű a legjobb környezetet tudja biztosítani. Az ajtó nincs bekulcsolva, most már csak maga az óra főszereplője hiányzik az egyenletből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868750#post868750][b]Abe Mikihisa - 2023.10.22. 23:04[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Reményi professzorral volt egy hosszas megbeszélése, ahol letisztázták, milyen irányelvek szerint haladjon tovább a tanoncok oktatása. Megkapta a szükséges papírokat, a diákok aktáit, az eddigi előrehaladásukat, és viszonylag rövid idő alatt felvette velük a kapcsolatot, hogy tájékoztassa őket a gyakorlatban beállt változásokról, illetve, hogy megbeszéljék az első személyes találkozó időpontját. Úgy szeretné felosztani a munkát, hogy minden diákjának minőségi egyéni oktatási időt tudjon biztosítani, és mivel Mr. Ebony volt a gyorsabb, vele a mai napban egyezett meg, és az időpontjuk egész pontosan tíz perc múlva esedékes a karórája szerint.
A sámánizmus tanterem most teljesen üres, lévén délutánra nem időzített órákat, úgy hogy nyugodtan használhatják gyakorlásra. Az ujjai között ott pörgeti a Reményi professzortól elkért elmetervezőt, mert a mai órán megpróbál egy átfogó felmérést készíteni Mr. Ebony jelenlegi tudásáról, ehhez pedig ez az okos kis szerkentyű a legjobb környezetet tudja biztosítani. Az ajtó nincs bekulcsolva, most már csak maga az óra főszereplője hiányzik az egyenletből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868968#post868968][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 18:22[/b][/url]

Még tíz percem van odaérni - a lépcsőfokokat az indokoltnál talán gyorsabban szedem. Sietségem oka nem az, hogy késésben lennék, nem is bármiféle randi, vagy egyéb fontos kamasz-kötelezettségeim, hanem az első okklumenciaórám Magyarországon. A szüleim - és a saját - megkönnyebbülésemre egyértelművé vált, hogy okklumenciatanulmányaimat ebben a tanévben végre folytathatom a kastély falai között, így a fő érvük az iskolából való kivetetésem mellett úgy hullott el, mint egy légy a beköszöntő őszi hidegben, nem is beszélve a prefektusi kinevezésről, mely szintén az én malmomra hajtotta a vizet.
A professzorúrról, azon túl, hogy Japánban visszakövethető a családneve, s hogy már korábban oktatott sámánizmust az iskolában, nem sokat tudok; úgy hallottam, nyugodt a természete, ami már ígéretes, s remélhetőleg nem fogja pszichopata módjára az elmém legmélyebb bugyraiba erőltetni magát, nem úgy, mint a Beauxbatonsban Monsieur Charpentier.
Három halk koppanás után nyitok be a terembe, hogy szembetaláljam magam Abe professzorral, s egy kis főhajtás kíséretében lépek be a helyiségbe.
- Jó napot - mondom, majd mikor közelebb érek hozzá, kezet is nyújtok neki. - Theodore Julias Ebony, nagyon örülök.
Az elmúlt időben rendszeressé váló edzések kissé segítettek, hogy még egyenesebb háttal járkálhassak fel-alá, s amúgy is öntudatosnak mondanám magam - most azonban ebbe tagadhatatlanul vegyül az izgalom és tudásvágy, szinte már türelmetlenség, amely a letörölhetetlen mosolyomon is meglátszik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire várom, hogy ismét elkezdődjön a képzésem.
Az elmetervező csak pár pillanat múlva tűnik fel a professzor mellett, melyről eszembe jut az a darab is, melyet a szüleim a Roxfortnak ajándékoztak tanoncságom fejében.
- Szép darab - intek a kis szerkezet felé, melyhez rögtön közelebb is hajolok, hogy alaposan szemügyre vehessem. Végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868969#post868969][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 18:37[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Időközben a kezébe kavarodott Mr. Ebony előrehaladási anyaga is- úgy látja, inkább elméleti alapokat tisztáztak Reményi professzor mintsem az egzakt gyakorlatot, de ez nem hátrány, majd idén szépen hasznosítják az összes információt.
A kopogásra felnéz a fiú aktájából, szétterül az arcán egy nagyon udvarias és barátságos felhangú mosoly, és lerakja mind az elmetervezőt, mind a papírköteget az asztalra, hogy egy apró főbiccentéssel viszonozza a köszönést.
- Mr. Ebony, üdvözlöm! - Természetesen fogadja a kéznyújtást egy határozott, kellemesen rövid kézrázással. - Nem hiszem, hogy volt egymáshoz szerencsénk eddig. A nevem Abe Mikihisa, velem fogja tartani idén a gyakorlati okklumencia órákat. Hozzuk ki a legtöbbet a közös munkából! - Láthatóan egy végtelenül pozitív embert kapott maga mellé az ötödéves prefektus, és a nagy pozitivitás alatt van egy adag munkamánia és komoly elvárások a fiú szintjének megfelelően, de ennek lesz ideje kibontakozni Theodore számára is nyilvánvalóan.
Ő is követi szemmel Mr. Ebony pillantását, és bizony csak egyetérteni tud a megjegyzését illetően.
- Reményi professzor külön engedéllyel szerezte be a minisztériumtól ezt az iskolának. Igyekezzünk illően hasznosítani, ha már a kezünkbe adták. - Ezzel int is az egyik kisebb asztal felé, hogy nyugodtan foglaljon helyet a fiú, ő pedig az asztal túloldalához húz egy széket, kettejük közé pedig lerakja az elmetervezőt egyelőre.
- Az aktájából úgy látom, hogy előzőleg már tanult okklumenciát és az elméleti alapok talán egy kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak a gyakorlatnál. Kezdjük akkor ott, hogy mostanra elvileg kialakult önben egyfajta koncepció, vagy akár több is a saját elmetérképét illetően. Mesélne róla egy kicsit? Hogyan képzeli el, milyen ötletekkel kísérleteztek eddig, mivel kapcsolatban érezte úgy, hogy jobban működhet az ön esetében? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868970#post868970][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 19:05[/b][/url]

- Így van, még nem találkoztunk - bólogatok, s a professzor kijelentésére egy nagyot bólintok is. Szimpatikus a hozzáállása, remélhetőleg nem lesznek nézeteltéréseink, vagy bármi hasonló; ha szorgalmas tanoncot keresett, egyértelműen megtalálta személyemben, s elhivatottságból sincs bennem hiány, már ami az okklumenciát illeti. Már rég bejegyzettnek kellene lennem, legalábbis szerettem volna az lenni eddigre...
- Alig várom a közös munkát - támogatom még meg Abe megjegyzését.
Mikor az elmetervező kerül szóba, ismét bólogatni kezdek.
- Igen, használtam már ilyet, jobban mondva láttam már a Roxfortban - válaszolok, még mindig a szerkezeten tartva a tekintetem. Tudom, hogy nem gyakori ez, ám az okklu- és legilimencia gyakorlását nagyban megkönnyíti.
A professzort követve helyet is foglalok vele szemben az asztalnál, kérdésére pedig ráemelem világoskék tekintetem, hogy aztán egy apró bólintás kíséretében szólaljak meg.
- Így van, főleg a tavalyi évben - jegyzem meg palástolatlanul, hiszen tavaly tényleg csak elméletre volt lehetőségem, másra aligha. - Korábban a Roxfortban és a Beauxbatonsban is tanultam okklumenciát, már majdnem a tesztfázisba érkeztünk, csak hát... igen. Azóta azt hiszem, jócskán megkopott a dolog.
A kérdése második felére bólintok, kissé oldalra billentem a fejem, hogy összeszedjem a gondolataim, s egy pillanatra ki is fókuszálok, hogy mindent megfelelően eleveníthessek fel.
- Igen, a koncepció piramis jellegű volt, kissé labirintusos elemekkel. Egy könnyűnek tűnő útvesztő, amely mindig a kijárat felé terel... az elején próbálkoztunk az üres szoba metódussal is, de az valahogy túl... kopárnak tűnt számomra. Inkább a csapdaállítós, talányos, agytekerően idegesítő módszerek a szimpatikusak, például egy tükörterem, végtelen lépcsők, a jelentéktelen dolgok elrejtése, hogy pont azok tűnjenek fontosnak... Eléggé képies módszerekkel tanítottak mind a Roxfortban, mind a Beauxbatonsban - mondom végül, ismét a tanárúrra emelve a tekintetem. Hiszen pontosan tudom, kívülről hogy nézne ki az elmém, illetve hogy képzelem el azt. - Ha gondolja, szívesen leírom azt is, nem tudom, van-e szükség erre, vagy hogy Ön milyen módszert fog pontosan követni. - Folytatom, mivel felelevenedik bennem, amit Damian egyik francia könyvében olvastam, hogy bizony sokak számára kevésbé fontos a képzelet által szült szobák leírása, s kevésbé látják az elmét ennyire kézzel foghatónak, elképzelhetőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868972#post868972][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 19:31[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Remek, remek, akkor nem lesz teljesen új az elmetervező koncepciója, ez máris eggyel közelebb viszi őket egy sikeres óra teljesítéséhez. Persze az sem kerüli el a figyelmét, hogy a fiú hiányolta tavaly a gyakorlati képzést, de ezt könnyedén betudja a fiatal tudásszomjnak és a teljesen érthető, potenciális csalódottságnak, hogy tavaly nem tudta kamatoztatni a megtanultakat. Sebaj, majd idén!
Mr. Ebony elmondása valóban azt támasztja alá, hogy többféle prototípus is megjárta a tervezőasztalát, míg elkezdte elkapni a megoldás fonalát. Helyes, azt jelenti, hogy ez a diák nem csak ül és várja, hogy a kérdés megválaszolja önmagát; néha-néha megejt egy-egy bólintást, hogy jelezze, figyel és elraktározza a szükséges információkat, közben egy-egy szót is leír az adatlapra, ami valamikor út közben ismét a kezébe került egy tollal kiegészülve.
- Kérem, mindenképp érdekelne, hogy eddig milyen módszerekkel oktatták. Illetve az is, hogy önben ez hogy csapódott le? Inkább hátráltatták vagy segítették az okklumenciája fejlesztésében?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868974#post868974][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 20:06[/b][/url]

Egészen belemelegszem a magyarázatba, majd a professzor biztatására még folytathatom is hosszúra nyúló monológom - bár alapvetően kevéssé vagyok beszédes, mint most, az okklumencia mégiscsak nagyon érdekel, s sokáig nem tudtam senkivel sem diskurzust folytatni róla.
- Hmm, azt mondanám, hogy segítettek - gondolkozom el, ismét kissé oldalra döntve a fejem. - Tizenöt évesen kezdtem, akkor még nehezebben fogtam fel az elme komplexitását, és még mindig rengeteget kell tanulnom róla, hogy értsem. Talán sosem fogom teljesen érteni - merengek el egy pillanatra - de persze mindent megpróbálok. Szóval tizenöt évesen sokat segített, hogy tényleges helyiségeket, sőt, épületet képzeltem tervezés közben.
Ahogy végre szabadon engedem áramolni a szavakat, úgy kezdem el forgatni a pecsétgyűrűt ujjamon, észre sem véve az önkéntelen mozdulatot.
- Tényleg úgy képzeltem el, mint egy egyszerű, hatalmas, poros piramist, aminek a tetején áll egy díszes épület, szóval nem csúcsban végződik. Római stílusú épület, olyasmi, mint a Maison Carrée Nîmes francia városban. - Mosolyodom el a végére, mert utólag kevésbé érzem okosnak magam, mint akkor, mikor ezt a nagy ötletet megalkottam. - Az eredeti koncepció az volt, hogy ha valaki ismer engem, ha nem, rólam biztos azt feltételeznék, hogy a legmagasabb pontján a piramisnak, a legdíszesebb részen találhatóak a legrejtettebb kincsek, nem pedig egy rejtekajtón lefelé, de utólag azt érzem, hogy ezen eléggé könnyű átlátni. - Emelem végül tekintetem Mikihisára. - Bár, ki tudja persze, legilimentortól függ...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868975#post868975][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 20:18[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Nem állja meg egy biztató mosoly nélkül. Szépen lassan elkezd egy vázlatos kép kirajzolódni benne a fejlődés menetéről; nagyon szépen látszik, hogy a fiú nagy falattal akart indítani, és teljesen helyénvaló mód rájött magától, hogy az ördög a részletekben rejlik, nem feltétlen a grandiózus kivitelezésekben. Ezt vagy maguktól realizálják a tervezők, azaz az okklumentorok, vagy nehéz dolguk lesz egy hathatós védelem kialakításakor.
- Már az egy nagyon jó támpont, hogy rájött, érdemes turpisságokat vinni a kivitelezésbe, olyasmit, amire a másik nem számít. - Ezzel összehajtja Mr. Ebony aktáját és leteszi maguk mellé a szomszédos asztalra, majd előveszi a zakója belső zsebéből a varázspálcáját. Nagyon ritkán használja, de ez a mágiaág azon néhányak egyike, amikben nem tudja kikerülni ezt az apróbb kellemetlenséget. Maga a pálcán látszik, hogy szisztematikusan televésték rúnákkal, de egyéb, azonnal észrevehető különlegesség nincs rajta.
- Mit szólna hozzá, ha terveznénk egy kicsit? - Elvégre azért fognak innentől kezdve rendszeresen összeülni, hogy kifejlesszék a Theodore számára legjobb védekezési módszert, és ha nem csak a megérzése, a fiú alig várja, hogy keze alatt égjen a munka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868977#post868977][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 20:39[/b][/url]

Egy apró sóhaj akaratlanul is kicsúszik, ahogy bólintok a tanár úr szavaira. Nem mondom, előbb is tudtam, hogy csavaros megoldásokra van szükség - csupán arról van szó, hogy én ezt épp eléggé nyakatekertnek gondoltam akkoriban. Utólag visszatekintve persze nem hiszem, s csak felesleges erőfeszítésnek, munkának tűnik fenntartani a dolgot.
A pálcája már annál nagyobb érdeklődést vált ki belőlem, mikor megpillantom a rúnákat, még közelebb is hajolok egy kissé. Sosem voltam a legjobb rúnatanból, így nem sokat sejtek, mihez kapcsolódhatnak a szimbólumok, de kevés felrúnázott pálcát láttam eddig; annál gyakoribb a mugli eszközök rúnázása ebben a kastélyban. Azért nem bámulom meg annyira, hogy majd kiessek a padból; más varázseszközét megbámulni olyasmi érzést kelt bennem, mintha valakinek az arcát vizslatnák két centiméter közelségből.
- Természetesen - bólintok a felvetésre, némi dopamin máris szétárad az ereimben annak hatására, hogy végre tettlegesség is kerül a szavak mögé. Kissé kihúzom magam, majd a táskám felé nyúlok. - Papír, penna vagy pálca? Vagy más megközelítés? - Tudakolom meg, hogy szükséges-e az íróeszköz az elején, vagy inkább gyakorlati úton közelítjük meg a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868979#post868979][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 21:29[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Azonnali válasz helyett előbb vidáman rámutat a köztük fekvő elmetervezőre mintegy jelezve, egyik sem talált a felsorolt lehetőségek közül.
- Erre gondoltam egészen pontosan. - Ezzel megkocogtatja a pálca végével, hogy aktiválja, és megfordítja a homokóraszerű ketyerét, de ő maga nem ér hozzá, és a homokszemek sem kezdenek el peregni még.
- Amint hozzáér, az ön elméjével kapcsolódik össze a szerkezet, de figyelmeztetem, hogy első nekifutásra egy óránál többet nem fogunk eltölteni odabent. Biztonsági okokból én is önnel tartok, hogy segítsem, de később, ha már magabiztosan navigál az elmetervező világában, bizonyára Reményi professzornak sem lesz ellenvetése, ha egymaga aktiválja. - Felvezetésnek talán egyelőre ennyi elég. Ijesztgethetné a fiút a szerkezet használatával járó lehengerlő fáradtsággal, de egyelőre ezt is ki kell tapasztalják, hogy egy óra mennyire fogja lemeríteni Mr. Ebony elméjét.
- Még egy fontos részlet: bármikor megszakíthatja a gyakorlást a megszokott Finite varázsigével. Ekkor az elmetervező elengedi az elméjét és úgymond "kidobja" önt és engem a valóságba. Az egy óra leteltével jelezni fogom önnek, ha itt az idő a visszaindulásra a valóságba. - Ez azért fontos útravaló, mert ha nem tudja a tanítványa, hogyan állítsa le a szerkezetet, tényleg eltölthetnek négy órát is idebent.
Ha Theodore hozzáér a szerkezethez, szinte vele egyidőben Mikihisa is ugyanígy tesz. Kívülről úgy tűnhet, semmi nem változott, de látható, ahogy a homokórában elkezdtek legördülni az első szemcsék az alsó tégelybe. Odabent viszont egészen más a helyzet.

Az elmetervező elve elég hasonlatos egy merengőéhez: fizikálisan nem szívja be a mágust, "csak" az elméjét érinti a szerkezet mágiája.
A tér előttük jobb szó híján üres szürkeség. Nem hogy padlózat nincs a lábuk alatt, de azt is nehéz volna megmondani, hogy állnak vagy lebegnek, vízszintes vagy függőleges a pozíciójuk? Meglehetősen nyomasztó érzés is lehet első tapasztalatra.
- Ez az alapállapot, amikor még nem épített fel semmit, Mr. Ebony. Most arra fogom kérni, hogy kezdjen el átgondoltan, és határozottan koncentrálni agyban. Képzeljen el egy egyszerű struktúrát, nem kell egyelőre megbonyolítania. Lehet ez ház, folyosó, belül még üres piramis, bármi, amit vizualizálni tud és nem igényel kirívó technikai ismereteket. - Lépésenként szeretné végigvezetni a fiút a folyamaton a nulláról indulva. Egyelőre megvárja, míg tényleg formát ölt előttük az emlegetett struktúra, aztán további információkkal fogja ellátni a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868980#post868980][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 21:54[/b][/url]

Nem számítottam rá, hogy rögtön az érzékeny műszer közelébe fognak engedni, egyre szélesebb, visszatarthatatlan vigyorom is erről enged árulkodni. Ha én magam tanár lennék, meglehet, hogy kétszer is meggondolnám, hogy egy diákot ilyen arckifejezéssel biztos jó ötlet-e bevinni az elmetervezőbe, hiszen úgy nézhetek most ki valahogy, mint egy mániákus kisgyerek - talán egy kissé enyhébben, rendben...
Lelkesen bólogatok az elhangzó utasításokra, egy óra is sokkal több, mint azt valaha reméltem - Mr. Davies egyszer-kétszer engedte, hogy belekóstoljak a dologba, lévén mégiscsak a szüleim szoros hozzájárulására tudhatott magáénak az iskola egy ilyen értékes eszközt, sőt, még Charpentiernél is kikönyörögtem a dolgot. Hiába volt ő inkább a papír-penna híve, én mégis egy ilyen eszközön szerettem gyakorolni és tervezni. Abet nem kellett győzködni, ez remélhetőleg azt jelenti, hogy jóban leszünk.
- Igen, rendben - veszem tudomásul az utasításokat, az egy órás limitet, és mindent, ami ezzel jár; a prof még azt is mondhatná, hogy öt percet kapok megcsodálni az eszköz mechanikáját, s valószínűleg akkor sem lennék csalódott.

Amint az elmetervezőhöz érek, az ismerős szürke térben találom magam. Vigyorom lemoshatatlan, s csak most érzem úgy igazán, hogy elememben vagyok. Bár Mikisha magyarázatát igyekszem végighallgatni, végül nem bírom kivárni, hogy a végére érjen. "Lehet ház, folyosó, piramis...", kezdi, ám ekkor környezetünk már mozgásba lendül.
Bár profi közel sem vagyok, s rég nem használtam ilyen eszközt, mégis látom magam előtt, ahogy a szürkeségből téglák kelnek életre, hogy lassan elkezdjenek egymásra rendeződni. A komplexitásoktól távol tartom magam, hiszen most újra alapozunk, lévén az előző elképzelésemben sok hibát láttam, s látott ő is.
Szép lassan egy folyosó kezd körvonalazódni előttünk, sötétszürke-barna téglákból, mely kísértetiesen hasonlít egy ősi piramis egy belső szakaszára; maga a konstrukció csupán egyenesen előre tart, nem kanyarog, s most még a semmibe vezet.
A felhőtlen öröm mellett persze érzem az ismerős terhelést az elmémen, melyet mégis valahol elfelejtettem már. Valóban olyan érzés, mintha az elmémmel kellene téglákat mozgatnom - nem egyszerű, nem fürge, és nem is gyerekjáték. Vigyorom, bár lejjebb apad, mégsem tűnik el teljesen, csupán kissé koncentráltabb lesz. Hamarosan már felpillantok az újdonsült tanáromra ezzel a görbülettel - nem titkoltan büszkén -, hogy várjam az utasításokat s a szükséges finomításokat - hiszen a tégla maga is érdes, nehéz felszínű, s egyáltalán nem tökéletesen kidolgozott. Ez pedig csak egyike a valószínűleg nem kis mennyiségű hibámnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868981#post868981][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 22:11[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Tagadhatatlanul kissé meglepődik, milyen gyorsan megelevenedett a folyosó képe, valószínűleg még az is megfordul az agyában, hogy túl gyorsan sikerült, bár tény és való, nem kérdezett rá kifejezetten, hogy használt-e valaha Mr. Ebony emletervezőt? Ő pedig magától szintén nem jelentette ki, hogy volt-e dolga a szerkezettel vagy sem. Nos, ezt az információt elraktározza magában a jövőre nézve, hogy legközelebb, ha kell, még kérdezgessen kicsit az előző okklumencia-tapasztalatok terén.
- Nagyon ügyes, gyorsan ráérzett. - A kezeit zsebre dugja, a pálca már rég megtalálta a helyét a belső zsebében ismét. Egészséges egy lépés távolságban helyezkedik el a fiútól, ha az netán kézzel-lábbal is szeretne alkotni-kalimpálni (látott már ilyet, van, akinek ez a kreatív alkotói folyamata).
- Lássuk akkor tovább: mi a különbség az aktív és a passzív védelem között? Meg tudná fogalmazni a saját szavaival? - Ugyan ez egy újabb elméleti diskurzusnak tűnhet, meglesz a maga jelentőssége mindjárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868982#post868982][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 22:41[/b][/url]

Ahogy a téglák egymásra kerülnek, megkönnyebbülésemben kissé megereszkedik a vállam. A szerkezet mechanikája annyira érdekes számomra, mindig elámulok a mágia komplexitásán, mikor találkozom vele, ám tényleg nem a legegyszerűbb működésre bírni; ehhez egyhelyben álltam, s erősen koncentráltam, tekintetemmel igyekezvén mozgásra ösztökélni az építőanyagokat.
Mikisa dicséretére bólintok egy aprót a mosolyommal arcomon, köszönetképpen. Persze, hiába volt már tapasztalatom ilyesmivel, azért mégis jó jelnek tartom, hogy nem felejtettem el mindent teljesen az elmúlt egy évben.
- Az aktív és a passzív védelem... - ismétlem el a kérdést félig. - A passzív védelem számomra inkább a már kész mechanizmusokat jelenti az elmetérképen belül, azaz... például egy elterelő folyosó tükrökkel. A struktúrában van itt a megoldás, szóval maga a hely úgy van kialakítva, hogy a védelmi mechanizmusok elterelik vagy kizárják a legilimentort. Míg az aktív védelem inkább maga a kilökési próbálkozás, amelyet az okklumentor tevőlegesen végez, például... egy erős lökéssel, vagy sziréna hangjával, mondjuk. Bármi, hogy az elménk pillérére kényszerítsük a legilimentort. De ezek nem a hely mibenlétéből erednek - intek a folyosó felé - ...inkább tényleg maga az okklumentor aktív cselekedetei.
Tekintetem ismét elkalandozik a professzorról, a téglákat vizslatom magunk előtt. Ez egy viszonylag korai anyagrész, mégis úgy vélem, hogy még ez is felettébb összetett lehet, s gondolkozni is sokat lehet rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868983#post868983][b]Abe Mikihisa - 2023.11.01. 22:52[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

És ott a helyeslő bólintás- a lényeget átlátta a fiú, remek!
- Ahogy mondja. Ha körbe-körbe sétáltatunk az elménkben egy legilimentort, megvan rá az esély, hogy végül magától feladja, ha nem tud kitörni a kis útvesztőnkből. Ha pedig már aktívan akadályozzuk a legilimentort, az agyunk megtámadja a behatolót és mondhatni, megverekszik vele, hogy kidobhassa magából. Mindkét taktikának megvan az előnye és a hátránya természetesen. - Mondhatná, hogy a passzív védelem sem száz százalékos, mert mindig kettőn áll a vásár; az állhatatos legilimentor észre fogja venni a védelem apró repedéseit és kihasználja azokat, de ugyanúgy visszatámadhat egy aktív védelmet beüzemelő okklumentor ellen. Elég sok variáció és kombináció létezik ezekre az elmejátékokra, és azért vannak itt, hogy az alapokat lefektessék, és később Mr. Ebony magától fejleszthesse tovább saját elméje védelmét.
- Jelen esetben hogyan fejlesztené tovább ezt a folyosót? Ne mondja ki hangosan, manifesztálja az elméje segítségével. Egy folyosón vagyunk, a kreativitása ebből rengeteget kihozhat. Mutassa meg, ön milyen védelmet rakna be ide elsőként? Nem kell egyszerre sok elemmel dolgoznia, elég, ha egyenként haladunk. - Mert, ha rögtön egy légió ideképzelésével indítanak, nos az eredményezhet egy azonnal kilökődést az elmetervezőből.
Időközben előhalász a nadrágzsebéből egy láncon függő, régi zsebórát, hogy ellenőrizze az eltelt időt- még bőven a megszabott kereten belül vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868987#post868987][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.01. 23:36[/b][/url]

Abe szavaira serény bólogatással válaszolok. Valóban teljesen mások, s magyarázata nyomán még inkább elkülöníthetővé válik számomra a két kategória, ám pont emiatt nyitom is rögtön szólásra a szám.
- Egy kérdést ha megenged - mondom, miután befejezete. - Egy igazán jó okklumentor mindkét technikát kell, hogy tudja alkalmazni, nem igaz? Hiszen ha valaki órákig kóvályog az elmémben, és nem látszik úgy, hogy feladja, valahogy meg kell tudnom próbálni kipenderíteni a betolakodót.
Lehet, hogy számára a válasz magától értetődő lesz, de a francia proffal volt némi nyelvbéli nehézségünk, Davies pedig sokszor elvontabban válaszolt, mint azt szerettem volna. Egyébként is kissé meg voltam illetődve tanulmányaim elején, s akkor még nem is olvastam annyit, hogy a jó kérdéseket fel tudjam tenni.
Hamarosan már egy gyakorlati feladatot kapok. Tekintetem a folyosóra vándorol, ahogy az instrukciókat hallgatom, s agyam rögtön be is indul, először elképesztően grandiózus ötleteket ontva magából, mely a férfi iránymutatása végére le is csillapodik. Egyszerre egy lépés, nem terhelhetem magam halálra most, hogy végre itt az alkalom a gyakorlásra.
- Adjon egy percet, kérem - mondom halkan még mindig a folyosót fixírozva. Valami jót szeretnék, nem csak valami baltaegyszerűt, még akkor is, ha ez csak egy sima gyakorlófeladat; akár még szintfelmérő is lehet, gondolom.
Hamarosan Abe professzor már azon kaphat, hogy pár lépést teszek a folyosón, majd leguggolok, hogy az egyik téglára tegyem a kezem. Igyekszem érezni annak tapintását, s ahogy Mikihisa mondta, manifesztálni azt, amit kigondoltam. Tehát egy mechanizmus... elképzelem, ahogy ehhez a téglához egy szerkezet kapcsolódik, mely végigfut az egész folyosó alatt, kapcsolódva a falak elemeihez is, számunkra láthatatlanul, a túloldalon. Szemöldököm összeszalad, ahogy próbálom pontosan lemodellezni, először még csak a fejemben, hogy fog kinézni a kis csapdám. Talán még hallható is, ahogy körülöttünk épül a plafon fölött és a padló alatt valami olyasmi, melyet mi nem láthatunk azon a ponton, ahol éppen állunk.
Pontosabban végiggondolva azonban hamar rájövök, hogy nem elég, ha ezt a mechanizmust ahhoz az egyetlen téglához kötöm, melyet éppen fogok, hiszen könnyedén átlépheti azt valaki akár csak véletlenül is.
- Ah - sóhajtok frusztráltan, majd további csendes tervezgetés után pillantok a professzorra. - Köszönöm a türelmet. Azt hiszem... valami kész van. De nem lesz túl tökéletes. Csak tessék - emelkedek fel, s intek végül a téglák felé, arra kérve a professzort, hogy lépjen rá a sávra.
Ha pedig megteszi, a folyosó remélhetőleg sikeresen meghullámzik, azt eredményezve, hogy mindketten elveszítjük rajta az egyensúlyunkat, s ezt a hullámzást fent is tartja majd... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868989#post868989][b]Abe Mikihisa - 2023.11.02. 00:27[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Megenged magának egy pillanatnyi szünetet, mert erre is sokféleképp lehetne válaszolni attól függően, mit akar maga az okklumentor.
- Alapvetően igen, de mindegyikkel okosan kell bánni. Elsősorban a védekezés a cél úgy, hogy nem teszünk kárt a másikban. Megtehetnénk, hogy szofisztikált csapdákat tervezünk, és belecsalogatjuk a legilimentort, de akkor elveszhet a fókusz, hogy megvédje az okklumentor a szenzitív információkat. - Kicsit megingatja a fejét, látszik ahogy gondolkodik és próbál olyan választ adni, ami megfelelően kielégíti tanítványa kíváncsiságát. - Tehát a kérdésére a válaszom igen, ugyanakkor az is, hogy emellé sok-sok év gyakorlat és helyzetfelismerési készség is kell, hogy párosuljon. - Ez már inkább a harmincon felül öregedő rókák kéretlen bölcselete, mégis fontosnak érzi elmondani mindezt a fiatal férfinek. Nem biztos, hogy most megérti, vagy egyetért azzal, amit a tanára állít, de talán tíz év múlva elér egy olyan élettapasztalati szintig Theodore is, ahol már másként mérlegel sokmindent.
Ezek után nem szól közbe az alkotási folyamat során, de tüzetes pillantással kíséri végig mind a fiú leguggolását, mind a profilján tükröződő feszült koncentrációt. Theodore érezheti már egy ideje, hogy az elméje nehézkesen kezd forogni, mert az elmetervezőt rendesen kihasználják most, és mivel eddig a fiú nem használta ennyire aktívan a szerkezetet, elsőkézből tapasztalhatja, hogy egy óra is mennyire kimerítő lehet. Nem halálos fáradtság, inkább egy kiadós ebéd utáni emésztős fajta, ahol a gondolatok is lassacskán nehezebben állnak össze egyetlen egésszé, mi több, mintha szándékosan akarnának itt-ott kifolyni az ujjai közül. Ettől függetlenül nagyon is helyeslő a bólintása látván, mennyire odateszi magát a fiú és a falakból felhangzó, csikorgó hangok is erről tesznek tanúbizonyságot: valami készül.
Végül az utolsó simítások is befejeződnek, ő pedig készen arra, hogy kirántsa magukat ebből a közegből, ha bármi balul sülne el, fél kezét a zakó belső zsebébe csúsztatja, ahol a pálcája pihen, és ugyanazon oldali lábával pedig előre lép egyet.
A padlózat valóban hullámzani kezd, tehát gyakorlatilag Theodore csapdája működőképesnek könyvelhető el, szerencsére azonban még nincs akkora ereje, hogy kibillentse őket az egyensúlyukból, bár tény és való, az elgondolás leleményes, és gyakorlással bőven fejleszthető és jobbítható ez a fajta mentális trükk. Láthatóan meginog, hátra is lép egy lépést, és amint abbamaradt a hullámzás, visszafordul teljes testtel a fiú felé.
- Leleményes ötlet! A szerkezeti és működési elvre próbált összpontosítani, mikor megtervezte? - Gondolatban már tovább ment és próbálja összerakni a folyamatot, amit a tanítványa kigondolt.
- Ettől egy következő szint lehet, hogy ha nem a működési elvre koncentrál, hanem a hatásra magára. Hogy pontosítsak: következő alkalommal próbálja meg a hullámzást magát megidézni egyből, amint teljesen tisztában lesz a szerkezet működésével. Az elején rengeteget segít, ha megtanulja, hogyan kattan minden csavar és hogy fordulnak a fogaskerekek. Utána már egyből átugorhatja ezt a részt, és a teljes figyelmét a padló hullámzására és annak felerősítésére összpontosíthatja, és akkor valóban elveszti az egyensúlyát a legilimentor. - Látszik rajta, hogy mindezt biztatásként mondja, semmiképp sem korholás, hogy Theodore nem nyújtott megfelelő teljesítményt. Épp ellenkezőleg, nagyon ritka, hogy valakinek egyből hatást is sikerül előidéznie egy ilyen bonyolult mechanikai szerkezettel a háttérben! Le a kalappal a fiú előtt!
- Még van egy kis időnk idebent. - Újból a zsebórára pillant, csak hogy utána egyből visszasüllyessze azt a zsebébe. - Ha - tegyük fel- én lennék a szóban forgó legilimentor, milyen aktív módszerrel próbálna kitessékelni az elméjéből, Mr. Ebony? Ezúttal megmaradhatunk az elméletnél, így is derekasan megdolgoztatta a fantáziáját. - A fiú esélyesen már fárad mostanra és nem akarná tovább feszegetni a határait a muszájnál, elvégre valahogy vissza is kell jusson a Rellon körletbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868992#post868992][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.02. 11:09[/b][/url]

A férfi sem épp a földhözragadt fajtából való, legalábbis válaszából ezt állapítom meg - mondjuk nem tudom, mit vártam egy sámánizmus professzortól, akinek furcsa rúnák húzódnak a pálcáján. Ehhez még kultúrális különbségek is társulnak, hiszen az ázsiai mágiagyakorlás igencsak különbözik az általam megszokottól - bár lehetséges, hogy a férfi sem Japánban nevelkedett, ezt nem tudom. Az évek gyakorlata traktus már megszokott szöveg, a türelemre intés okklumenciaórán nem ismeretlen számomra, így elnyomom sóhajom, s csak bólintok. Tudom, hogy az okklumencia tökéletesítése nem áll meg ott, hogy megszerzem az engedélyem, mégis frusztrál némiképp a válasz, még akkor is, ha reméltem, hogy igen lesz a végső konklúzió.
A csapda megtervezése azért rendesen kivesz belőlem - a végére már érzem a fáradtdágot, mely lassan ködösíti el némiképp az agyam. Ez valamelyest aggodalomra ad okot, hiszen könyörgöm, ez csak egy apró folyosó, nem pedig egy hatalmas piramis, amely majd a végcél lenne. Persze, apránként kell haladni. De hány év lesz így, mire rendesen megedződöm mentálisan?
A padló meghullámzik alattunk, ám engem is csak arra késztet, hogy egy aprót hátralépjek, ezzel megtartva az egyensúlyom. Már az is csoda, hogy működött, de mégsem vagyok elégedett az eredménnyel. Abe professzor lelkesen fordul felém azonban, leleményességem dicsérve, melyre csak finoman megrázom a fejem.
- Inkább klisésnek mondanám - minősítem saját ötletem. - Így van, pontosan, arra próbáltam.
Figyelmesen hallgatom, milyen javaslatokkal él; eközben kényelembe helyezem magam, és leülök a folyosó padlózatára, hogy fáradtságom kompenzáljam.
- Ó... - Konstatálom szavait, majd lassú bólogatásba kezdek. - Tehát a mechanizmus ott lesz, csak nem kell minden apró részletére koncentrálnom? Vagy túl... hogy is mondjam... túl reálisan fogom fel? Inkább úgy kellene megközelítenem, mint egy mágiát, hogy nincsenek csavarok, fogaskerekek, csak... megtörténik? - Gondolkozom el hangosan. Ott talán nem hibáztam, hogy ahogy ő is mondta, fontos, hogy értsem, hogy működik a dolog. Valahogy az túl nagy falatnak tűnt elsőre, hogy csak úgy meghullámzik a folyosó, tudnom kellett, hogy a téglák pontosan mi alapján mozdulnak...
- Hmm... szinte biztos, hogy először egy fülsükeítő, embertelenül hangos hanggal próbálkoznék, hogy ne tudjon koncentrálni. Vagy egy tényleges lökéssel, hogy a kijárathoz kerüljön, ami még nincs meg mondjuk... - Pillantok a folyosó vége felé. Ez csak egy darab, s ha egyszer épületté fejlődik, sem ez lenne a belépő; szemlátomást agyamat nehezen állítom le, hogy mindenféle terveket szövögessek a jövőt illetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=868997#post868997][b]Abe Mikihisa - 2023.11.02. 20:07[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Nem ő lesz az, aki kiábrándítja Theodore-t, hogy semmilyen hasonló, komplex kérdés sem annyira egyszerű, hogy egy igen/nemmel el lehessen intézni; rendszerint ezt az emberek csakis a saját tapasztalataik mentén ismerik fel, úgy hogy majd ő is begyűjti az ehhez szükséges ismereteket. Addig pedig kénytelen lesz beérni a ködösebb válaszokkal, főleg mert nem akar ötleteket adni a fiatal, forróvérű generációnak újabb vakmerő húzásokhoz.
Való igaz azt hitte, valamilyen egyszerűbb trükköt fog alkalmazni a fiú, de annál nagyobb a meglepetése (ma már másodjára), mikor a vélhetően mégis bonyolultra hangolt szerkezet ténylegesen megmozdítja a lábuk alatt az odaképzelt talajt, igaz, nem olyan vehemenciával, mint azt a kitalálója szerette volna.
- Az a szint, ahol ön áll jelenleg, Mr. Ebony, nincs még teljesen összhangban ezzel a nehézségű csapdával. Higgye el, ez egy remek ötlet volt, és idővel pontosan úgy fog működni, ahogyan azt megálmodta, de időt kell adnia önmagának az alapok megszilárdításához, és főleg a gyakorláshoz. Elvégre kviddicsezni sem egyből tanul meg sok mágus, hanem kitartással és szorgalommal. - A jóindulatú mosolyba biztatás vegyül, miközben ugyanilyen bátorítóan bólint is kettőt, hogy nyomatékosítsa, nincs ezzel a csapdával semmi gond.
- Megfelelően fogta fel. - Ismét kiül az arcára az elgondolkodó arckifejezése. - Az volt a sejtésem, hogy a működést próbálta elképzelni, hogyan indul be a gépezet, hogyan fordulnak el a különböző elemek és üzemelik be a padló mozgását. Képzelje el mindezt úgy, mint magához szólítani a seprűjét: a kezdők mit tanulnak meg első órán? A "Fel" parancsot, és hogy stabilan megüljék a seprűt. Amíg ez a kettő nem megy magabiztosan, nem tudnak magára a repülésre figyelni teljes mértékben. Onnantól, hogy ösztönössé válik ez a két alapfolyamat, és akár le is estek néhányszor, tehát tudják, mi várhat rájuk, egészen átalakul a repülésbeli mentalitás is. Például képesek lesznek cseleket elsajátítani. Nem tudom, követhető-e az analógia? - Azért biztonságból rásandít a fiú arcára, mert ha út közben elvesztette, hiába próbálja megfoghatóvá tenni a mondandóját, üres szavak volnának csupán.
- Próbálja ugyanezt elképzelni az ön csapdája esetében: amint megtanulja, melyik elem milyen hatást vált ki a szerkezetből, és automatikusan felismeri a beindítási folyamatot, már valószínűleg rögzülni fognak önben lépésről lépésre a technikai részletek és nem kell arra figyelmet pazaroljon. Beépül a motorikus memóriájába. Onnantól pedig koncentrálhat magára a padló mozgatására, mert tudni fogja, hogy a háttérben megálmodott csapdája teszi a dolgát. - Hogy teljesen őszinte legyen, az az egyszerűbb variáns, hogy Theodore csak a hullámzást képzelje el mindenféle szerkezet nélkül, mert megoldható volna, de van abban haszon, hogy máris ennyire bonyolítja a saját életét, mert később sokkal komplexebb buktatókat is beépíthet majd a gondolatai védelme érdekében az elmetérképébe. Addig is ideje pihentetni a fiút, mielőtt tényleg durván elkezdene fáradni.
- Akkor a következő alkalomra kérem gondolkodjon el rajta, hogyan képzeli el az elméje tornácát? Illetve legalább három aktív védelmi tervet is kérek öntől, Mr. Ebony. - Az ember azt hinné, gyengekezű a báránymosolya miatt, erre ellátja máris egy rakat házi feladattal szegény fiút, nehogy kevesellje a gyakorlást.
- Hozzátenném, tesztelni fogjuk az elméleteit, kérem úgy készüljön. - Ez volt a bemelegítő magyarán, amikor még igazán könnyedre vették a hangulatot első óra révén. - És ezzel azt hiszem, elérkeztünk az idebent töltött időnk végéhez. Ha volna kedves... - Rámutat a fiúra mintegy jelezve, hogy ideje kiszórni azt a Finite-t, hogy kilépjenek az elmetervezőből. Letelt az egy óra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869041#post869041][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.03. 00:12[/b][/url]

A férfi szavait figyelmesen hallgatom - mikor arról beszél, hogy ez a csapda nem teljesen az én szintem, kissé megingatom a fejem. Azt azért sejtem, hogy egy épeszű tanár ezt csak úgy nem mondaná, hiszen egy középszerű teljesítményt felsztárolni eléggé öngyilkosságnak hangzik, ha egyszer látszik, hogy az illetőnek amúgy is megvan a motivációja. Türelemre int azonban, az alapok megszilárdításán lesz itt a fő hangsúly, melyre csak bólogatok végül. Hogy hogyan leszek türelmesebb ennél, azt nem tudom... majd sokat meditálok, gondolom.
Mikor az elméletre kerül sor, az analógiáját követve valami halvány félmosoly költözik az arcomra. Nem mindenki szokja meg, milyen is leesni arról a seprűről, de egyébként értem, mire céloz.
- Igen, érthető, tanár úr - erősítem meg. - Most tényleg az újraalapozásra kell koncentrálni, így nem meglepő, hogy... szóval értem, igen, értem hogy mi alapján megy majd a dolog. - Szavai ugyanis tökéletesen logikus képet festettek elém, egy utat, amin el lehet indulni. Esetünkben - folyosót.
S folytatja is. Eddig is tudtam, hogy az okklumencia nem a legegyszerűbb délutáni kikapcsolódásra szolgáló elfoglaltság, de ahogy Mikihisa beszél, egyre nehezebb diónak tűnik. Persze, nem mintha bárki tudna arra sarkallni, hogy abbahagyjak valamit csak azért, mert nem könnyű. Sőt: saját magam gondolom a legjobb versenytársnak.
- Sok munka vár ránk - adok hangot konklúziómnak. Igaz, ami igaz: ha ezt az első akadályt megugrom, s ennek a mechanikájára ráérzek, úgy egyre inkább bővülni fog az eszköztáram, és talán nem minden egyes elemnél kell majd végigküzdenem magam a nulláról. Mégsem érződik gyors folyamatnak ez.
A feladat megkapásánál agyam érezhetően azonnal beindulna, s a fogaskerekek mozgásba lendülnének, ha nem találkoznának a lassanként rájuk telepedő köddel, melyet a gyakorlás okozott. Az első edzésnél elképesztően el voltam fáradva - itt sem lesz ez másképp, lassan fogok erőnlétet kiépíteni, emlékeztetem magam. A folytatásra azonban mégiscsak elvigyorodom.
- Állok elébe, igyekszem a legjobb formám hozni - mondom leplezetlen izgalommal a hangomban, melybe kis fáradtság is vegyül. Hamarosan azonban már kitessékelnek a folyosóról, így összekapom magam; felállok a földről, majd pálcám elővéve elmotyogom a varázsigét. - Finite.
A valóságban felnyitni a szemem azért kissé sokkoló - pislognom kell pár másodpercig, hogy hozzászokjak a tanterem fényviszonyaihoz. Elfáradtam.
- Még folytatjuk esetleg? Vagy... - ...vagy elmehetek pihenni? Hiszen ki tudja, milyen elméletet kapok még a nyakamba, miután ezen a tapasztalaton túl vagyunk. Bár őszintén, még úgy is szívesen ülök itt, és hallgatom a férfit, ha közben a szervezetem megpróbál merényletet elkövetni ellenem, és elbóbiskolok. Az okklumencia az egyetlen tárgy, ahol - jelenleg úgy érzem - képes lennék végig ülni egy nyolc órás foglalkozást is, melyből hét óra elmélet. Semmilyen más tárgy nem kap azonban ilyen kitüntetett figyelmet, ezért sem vagyok levitás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=869048#post869048][b]Abe Mikihisa - 2023.11.03. 13:26[/b][/url]

- Okklumencia képzés -

Úgy tűnik, célba talált a mondandója, mert a fiú határozottan elgondolkodó arcot vág. Az egy dolog, hogy a tanulás végeztével vizsga zárja a folyamatot, onnan viszont a diák saját magára lesz utalva, hogy a megszerzett ismeretek tükrében továbbfejlessze a védelmi rendszerét, és tökéletesítse a technikáit. Kár most elsietni a folyamatot, amikor a legegyszerűbb részleteket kell jól elsajátítani előbb. Így aztán az egyetértése őszinte, amikor Mr. Ebony megjegyzi, hogy sok munka vár még rájuk. Sok, de hasznos, és elegendő gyakorlás után már az elme is másként fog viszonyulni a fáradás kérdéséhez, mint most.
- Ezt el is várom. - A bátorító mosoly továbbra is töretlen, s még akkor is ott ül az arcán, mikor odakint a valóságban végre újból egymással szemben ülve találkozik a tekintetük a tanteremben.
- Nem, ennyi mára bőven elég volt, de ha van bármilyen kérdése, kérem nyugodtan tegye fel őket. Egyébiránt remek munkát végzett, Mr. Ebony! - Amennyiben a fiúnak valóban akad kérdése, természetesen szívesen megválaszolja őket, ám ha nem, megvárja, míg Theodore elhagyja a helyiséget, közben ő is összepakol és végül zár a mai napra.