36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 23. 10:22 | Link

Kornélia

//Hétköznap, késő este.//


  Habár Amélia rengeteget segített neki a Protegoval, még mindig nem úgy viselkedett a platánpálca, ahogy szerette volna. Az órai teljeseítménye sem volt kiemelkedő. Kicsit örült, hogy évfolyamtársa is hasonló cipőben járt, hiszem így volt kivel tanulni a vizsga előtti utólsó pár alkalommal. Egyszer már hasonlóképp ottmaradtak egyik délután gyakorolni. Ezúttal viszont Zalán nem kevés könyvet is hozott magával, hiszen az órai jegyzeteknek sajnos híján volt, amik leginkább segítettek volna neki.
 - Tutira átmentünk - motyogta Zalán maga elé. Betelepedett az egyik padba és éppen egy defenzív mágia alapjait taglaló fejezetnél tartott a tankönyvében - Már csak az a kérdés, mennyire kapunk jó jegyet.
 Kornélia hangjából kiszűrte, hogy már nagyon nyűglődik és elfáradt, de ő csak most kezdett el igazán felébredni. Nem akart tapintatlan lenni a lánnyal, de szemeit még nem tudta levenni a lapokról. Ez a fejezet még érdekelte is őt.
 - Nemsokára mehetünk, csak még... - még a mondatot sem tudta befejezni. Ha valaki bármikor is kételkedett abban, hogy Zalán tényleg a Levitába való-e, ilyenkor kellett volna megnéznie őt magának.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 24. 08:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. augusztus 23. 11:13 | Link


SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.


Arcába hulló tincseire összpontosított bandzsítva, orrán keresztül levegővel mélyen megtöltötte tüdejét, hogy legyen elég ereje elfújti a rakoncátlan hajzuhatagot arcából. Visszaszámolt hármat, aztán fújt és huss, volt haj-nincs haj. Vagyis de, volt haj ismét, hisz visszahullottak a rakoncátlan szálak arcába, mitöbb, most mégjobban szétterültek.
- Ahrrrggh - kezeivel hisztérikusan elkezdte kipofozgatni a képéből, míg meg nem unta és ujjait fésűnek használva egy laza mozdulattal hátratűrte oroszlánsörényét. Tökéletes.
- Nekem csak az a lényeg, hogy görbüljön - kamuzott, szerette volna, ha legalább egy négyesre levizsgázhat majd. Az ötösben nem reménykedett, de talán a négyes még elérhető álom volt számára.
Tekintetét a hirtelen elhallgató Zalánra emelte, ezzel párhuzamosan szemöldöke megemelkedett érdeklődően, hisz a fiút elég beszédesnek ismerte és ez még finom megfogalmazás. Lassan lépkedett hozzá és odahajolt, hogy ő is lássa mitől fagyott belé a szó. Ahogy Auróra elnézte a könyvet, csak száraz papolást látott a defenzív mágia fontosságáról és felépítéséről. Még képek sincsenek benne! Ne ettől ő is elhagatna, bár igaz, a lány annyit nem beszélt, hogy ez meg is történjen.
- Azért ennyire nem ijesztő ez a könyv - szemeit forgatva lépett hátrább, és ismét végignézett a kupin, amit a széthányt könyvekkel okoztak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 24. 08:42 | Link

Kornélia

  Fél füllel hallgatta, ahogy a másik már valósággal szenvedett. Laposan pislogott egyet erre, majd szólásra nyitotta a száját.
 - Pedig még a kiválót is össze tudnád hozni. Ügyes vagy. - hangja zalántalanul száraz volt, pillantását le sem vette a betűkről, csak amikor Kornélia odahajolt hozzá. Kicsit eltartotta magától a könyvet, hátha tényleg bele akar ő is olvasni, bár valószínűbbnek vélte, hogy a lánynak már nincs kedve egy szónál többet sem tanulni ma.
 - Szerinted, ami ennyire le tud foglalni, az csak valami ijesztő kísértethistória lehet? - hosszú percek óta most nézett fel először. Halk nevetés tört fel belőle saját mondata abszurditásán. Egyik kezét szabaddá téve a pálcájáért nyúlt. Kimondta a varázsigét, hogy fény törjön elő belőle, majd a pálca végét az állához emelte.
 - Ez az éjszaka is úgy kezdődött, mint a többi - hangját megpróbálta elváltoztatni egy öregebb, vészjóslóbb tónusra. - Kornélia még nem tudta, hogy milyen veszélyek leselkednek rá. Mit sem sejtve hagyta, hogy egy levitás bűnbe vigye őt. Gyanútlanul sétált bele a... - összecsukta a könyvet, hogy gyorsan ránézhessen a borítójára - Diadalmaskodj defenzíven: Védekező bűbájok kézikönyve csapdájába, ami végül halálra untatta őt! Csontváza most is ott hever valahol az SVK terem egyik sarkában emlékeztetőül a mit sem sejtő diákoknak, hogy mit tesz velük a túl sok tanulás.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 24. 10:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 27. 13:23 | Link


Éppen csak meghallja a borús kinézetű srác szavait, hogy hova sorolná Brightmore-t és igyekszik nem megfulladni a nevetéstől miután őt pont nem cseszte le az ST. A góré úgy tűnik vissza is pozícionálja magát korábbi helyére, onnan meg nem mozdul újra, így Kende próbál a tanagyaggal masírozni, kérdezgetni a többieket és azokat a fonalak felvéve haladni tovább. Kisebb-nagyobb sikerrel. De aztán megállnak ujjai, mosolya szélesedik és várja mivel fog előrukkolni a fazon a Walesi Zöldekről. Néhol bólint, hogy addig a másik folytassa ő meg végiggondolja egyáltalán jó-e a válasz. Végigizzadja a mai órát, mint a kvaélet. – Aham, igen. Azért nem könnyű vadásznia, mert a juhok meg főleg emberek környékén vannak, akiket ahogy mondod, kerül – ezt a faj sem valami okos. Legalább dallamosan üvölt, az meg olyan mintha csengetnének a vacsihoz. Folytatja inkább a többivel és figyel kinek van meg az ukrán dög. Itt van valahol a ciripelő tücsök helye, mikor végre a trágyázós gyerek kezét a levegőbe mozdítja. Így is van! – Durva, de Ukrajnában, az ukrán vashasú – bólogat egy sóhaj-szerű nevetéssel. Oké, hogy nem akarja megfingatni őket, de azért a kövi kérdést jobban is odatehetné. Még ez sem lett teljesen megválaszolva, aztán a Szösztalicska dán kacsója lendül annyira, hogy abba még Kende is beleszédül. Meg se szólal a másikból már ömlenek a szavak. Lehet ez mást meglepne, de ő már hozzászokva mosolyodik a barátjára. Hajába túrva ugrik le az asztalról a válasz végén és dől neki annak. – Azt hogy ott, akkor mi történt még most se tudja senki tisztán, de ezeket a dolgokat ismerjük, ezek lettek megosztva – a góréra sandít, aztán Móricra, az ismerős navinés arcokra és morzsol a fülén. Nem kellene most leblokkolnia. Megjegyzett dolgokat Margarétával és a javításokkor is attól mert az órákon néha –sokszor- elaludt a korábbi években. Érződik is, hogy az idei év fekszik neki inkább. – A lényeg – szólal meg végül. – A lényeg az, hogy ezzel lelepleződött, mivel szökés közben rengeteg mugli is meglátta, akik szintén, mint Angliában is felejtés átkot kaptak. A cikkely ilyenkor már rég létezett, az ukránoknak el kellett számolnia a felelősséggel és megoldást találni – rizsázik rá. Most jön rá, hogy ő hányadán is toporzékol a Sárkánytannal meg a rezervátumokkal. – Ti jártatok már rezervátumba? – kérdez körbe, senkitől nem vár konkrét választ, csak bármi reakciót. Magához képest egész türelmesen skubizik. – Én még sosem voltam. Így, hogy még nem láttam hogyan működik, csak tanulok róla és hallom a dolgokat, rohadtul nem tetszik. Bezárják az állatokat és még ha gondoskodnak is róluk, fogságban vannak tartva. Ha nem így lenne, veszélyben élnénk, nem tudhatnánk mikor pörkölnek alánk vagy rosszabb. Meg a muglik elől el kell őket titkolni, vágom én. Innen úgy látom az önzőségünk miatt vannak ott, szóval az lenne a legkevesebb, hogy egyszer elmenjen minden mágus és lássa hogyan élnek ezek a lények miattunk. Lehet, hogy nem szenvednek hiányt, de egészen más egy bezárt teret bejárni, ismerni egy határt mint tudni mennyire határtalan lehetne – szövegelését szakítja meg, mégsem jön zavarba csak féloldalasan elmosolyodik. – Erről mit gondoltok srácok? Aki volt és aki nem – kérdez és figyel a kezekre. – Szerintem jobb, ha elmondjátok pár szóba, mint esszében – húzza el a száját, majd elmosolyodik. Frankón nem akarja, hogy Brightmore lecsapjon rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. augusztus 27. 13:59 | Link

Átcsúsztok vagy felsültök?
szedjétek össze magatokat - 08.09. - Sárkánytan óra I.-IV. évfolyamig


Szinte már büszkeséget érzek aziránt, amit Kende éppen letol több évfolyamnak is. Témát visz tovább témából, összekapcsolja a történéseket és a kérdéseket ennek megfelelően teszi fel, amikre még meglepőbb, de válaszok is érkeznek, és nem is rosszak. Fejemben folyamatosan pörögnek a nevek, mellettük a pontok, de füleim ki vannak élezve, így hallom meg, hogy nemcsak Darik és Hudson tiszteli meg Kendét, de Vattacukor is. Hangosat morranok.
- Vattacukor kapaszkodik a székébe kikúrt erősen - figyelmeztetem az eridonost, majd várok pár pillanatot és vagy megcselekszi vagy nem, de a széke attól még könnyedén emelkedik el a padlótól, majd fordul fejjel lefelé. Ha nem kapaszkodik elég erősen simán benne van a pakliban, hogy leesik, de nem kell aggódni: a levegő megtartja. - Megkérdeztem, hogy van-e valakinek mondanivalója, nem éltél a lehetőséggel. Akkor csendben vagy, hacsak nem a kérdésre válaszolsz, mint Darik - biccentem előre fejemet, hogy ránézhessek. - Érthető voltam? - rebben meg szemöldököm kérdőn, és szinte válasz nélkül fordítom vissza rendesen, ültetem a székbe, majd eresztem vissza egy hang nélkül. Intek Kende felé, hogy folytassa, jöhetnek az Ukrán Vashasúak, amit ismét gyönyörűen visz tovább. A végén tényleg elérjük, hogy büszke legyek, azonban a következő kérdésre kénytelen vagyok Reinerre pillantani. Akaratlan a mozdulat, ahogy előrébb is dőlök, könyökömmel támaszkodom meg térdemen, miközben hallgatom a kifakadást. Szám elé teszem kezemet, így támaszkodom tovább, ahogy szám szeglete ráng meg aprót, valamiféle mosoly kezdeményre. Felegyenesedem, térdemre vetem bokámat, ahogy hátradőlök.
- Én jártam már - szólalok meg. Hangom még így is átvágja a teret, ajkam szegletében hagyom kibontakozni a féloldalas mosolyt. - A 73. cikkely mellett rengeteg kritériumnak kell megfelelnie egy rezervátumnak, és elsődlegesen mindig az adott rezervátum állatállományát szem előtt tartva szükséges megoldást találni egy felmerülő problémára - támaszkodom térdemre, felállok, majd indulok el a padsorok között a tanári asztal felé. - A rezervátumok beláthatatlan és bejárhatatlan területtel rendelkeznek, amik az állatoknak remek életkörülményeket biztosíthatnak, míg a rezervátumban dolgozóknak igencsak megnehezítik a munkájukat. Lássuk csak... - hunyom le szemeimet, pillanatok múltán lobban fel az első padsor előtt egy sor hidegláng, amik felveszik a walesi sárkányrezervátum formáját. - Ez a Wales-ben található sárkányrezervátum központi épülete, nyilván egy kicsinyített mása, körülötte a terület, amit felügyelet alatt kell tartani. Ki tudja hány százezer hektár területről beszélünk - döntöm derekamat az asztalnak, fejem fordul Kende felé. - Hogy oldanád meg a bejárhatatlanság problémáját? Hopponálás, zsupszkulcs, seprű kizárva, figyelemmel arra, hogy repülni tudó és defenzív-agresszív állatokról beszélünk - fejemet fordítom előrefelé, majd mosolyodom el őszintén a jelen levő diákokat figyelve. - Közelebb jöhettek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Reina D. Laines
INAKTÍV


KILLER QUEEN
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 67
Írta: 2021. augusztus 28. 18:34 | Link

LEILA
I N S P I R A T I O N A L

Körmeit nézegette meg várakozás közben, de mindegyiken hibátlanul állt a manikűr pedig nem is olyan frissek, mint ahogyan azt Reina elvárná. Panaszt tesz majd a bűbájra. Amíg persze ezen gondolkodik a másik is helyet foglal, így felveszi a pozíciót amibe még ki tudja mennyi ideig kell majd maradnia. Megpróbálja, ám sose lenne képes ennyire merevnek lenni, sőt, ahogy Reece szóba kerül úgy arcvonásai is mosolygósabbá válnak. - Akkor kezd átgondolni, hogy biztosan lefestenéd-e a bátyámat - mondja, bár egyértelműen olvasható kisugárzásából, hogy a másik magabiztosságát még nem veszi készpénznek. Aztán ahogy többet mesél a projektről egyre csak felkelti érdeklődését legbelül, kívülről nem más látszik csak egy olyan széles, mint bájos vigyor.
- Izgalmasnak hangzik és merésznek - bár elég lenne ennyi a tévképzetek rombolásához. - Ha legalább egy férfira sikerül hatnod, már megéri - teszi hozzá félre billenő fejjel, aztán pozícionálja magát vissza. Szörnyű egy a mozdulatlanság és még csak most kezdték! Ezért nem lenne belőle kiváló fotómodell sem. A kifutót persze még meghódíthatja.
Aprót bólint, néhány tincse rezdül vele dúsan göndörödő hajából. - Nocsak, nemrég érkeztem és már körbe járnak a hírek? - játszik, mintha annyira meglepné, míg valójában cseppet sem. - Jól tudod. Hasonló dolgok foglalkoztatnak engem is - beszél, addig is nyer magának időt a másik kérdésre, ami cseppet sem fűlik a fogához. Zengjen dicshimnusz és pompát az országról? - Szerintem minden ország tud hozzád adni, ha van elég pénzed és a családneved kiemelkedik a hierarchiából - hangja cseng a mély magabiztosságtól és önfeledtségtől. - A Bagolykő egy kiváló iskola. A bátyámnak tanítani és nekem tanulni - valójában az egyetlen mágustanoda a Roxforton kívül ahova hajlandó volt eljönni tanulni. - A művészeti sincs messze, minden összeállt - mégsem fogja magát ide korlátozni, amikor bármikor megteheti, hogy váltson. - A szavaidból úgy veszem ki, nem áll közel hozzád a hely - úgy tűnik Leilához úgy tud simulni a stílusa, mintha az édesanyját hallaná beszélni és ez cseppet sem tetszik neki. Mégis tökéletesen elfedi és úgy tesz, mint aki rendkívül kíváncsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. augusztus 29. 22:37 | Link

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Szórakozottan morranok fel a szavaira. Persze, hogy tudom milyen az, amiről beszél. Nekem is voltak olyan tanáraim, akik olyan merevek voltak, mint a beton, de olyan lazák is, akikkel simán leültem sörözni. Ki milyenre neveli magát az évek alatt, tény, aki lazán kezdi, ki is tud égni hamar, vagy épp nem és akkor vége a dalnak.
- Megesik. Ezért sem lettem teljes értékű tanár. Én nem tudok akkora seggarc lenni minden nap – vonok vállat. Tessék, még a szavaim se válogatom meg, bár ez még mindig finom ahhoz képest, miket tudnék. Na de ezzel is csak jelzem neki, nem tartom magam azok közé, akik elfelejtették. Én az életem egy teljesen másik szakaszát igyekszem elfelejteni, szóval a tini-mód bármikor jöhetne, ha tudnék olyat. Az miből is állt? Ittam és… ja igen, már minden megvan. Maradjunk is a tanításnál jelenleg.
- Igen, az is egy jó opció. Én galamb akartam lenni, hogy tojhassak mindenki fejére. Erre kutya lett. Az élet kegyetlen – nem mintha ezzel meg akarnám ijeszteni, mert felesleges. Felfogta, hogy nem ő választ, csak tippel, amit megjegyzek és amikor majd eljön az ideje, megnézzük, mennyi sikerült belőle. Nekem is csak elsőnek volt „csalódás”, hogy nem az lett, amit akartam, aztán mennyi mindent kihoztam belőle. És most rajta a sor, hogy kihozza magából. Figyelem, ahogy az üvegre esik a tekintete, majd el is veszi azt. Már jól áll hozzá.
- Akkor máris előrébb vagy. Ha nem adod fel, akkor pikk-pakk megleszünk. Szeretem az ilyet – nem mintha olyan sok diákom lett volna, illetve, az sem, hogy annyira türelmetlen lennék. De na, jobb előbb megvalósítani valamit, mint tökölni összevissza. - Óha, hajaj – vigyorodok el a kérdésre. Értem én mire gondol és céloz, nem bírom ki, hogy ne viduljak rajta egy sort. Ez olyan, mint mikor gyógyszert ír fel az orvos és az az első kérdés, hogy lehet-e rá inni. Nos, nem mondom, nekem is hasonló kérdésem akadt és hasonló miatt bukott el az első próbálkozás. Csak másodjára maradt meg a levelem, mert nos, kicsit másra használtam a nyelvem és elfelejtettem. Na de ismétlés volt a tudás anyja és arra az egy hónapra fékeztem magam. Vagyis a szám.
- Amennyiben nem löki ki, felőlem csőrözhettek. Az a kevés idő vagy több, amit ott tölt, nem zavarja meg, a lényeg, hogy hát… lényegében abban az időben csakis nálad van és beissza, amit kell. De azért csak óvatosan – kacsintok egyet, majd összeszedem a papírokat. - A másik feladat könnyebb, bár a szavakkal nem lesz. A papírra írva van, de mondom is, hogy halljad: Amato Animo Animato Animago. Ezt kell gyakorolnod mellette, a levéllel együtt. Egyelőre csak ennyivel kínozlak – a vigyorból most mosoly lesz csupán, aztán hagyom, hogy eméssze a dolgokat. - Van még kérdésed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. augusztus 29. 22:59 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Teljesen mások a diákjaim, ha azt nézzük. Rebeka részben nem is az, mert, mert mindegy is, de itt van ez a két kiscsaj, mint Júlia és Zayday. Ők ketten is mások, pedig egy házból valók. Nem mintha zavarna a dolog, mert nekem aztán nem az a dolgom, hogy őket megítéljem, addig kellett, ameddig elbíráltam, alkalmasak-e. Annak tartottam és tartom az előttem állót is, még ha a lelkesedése máshogy is mutatkozik meg. Ha el akar érni valamit, nem hiszem, hogy nem fog tenni érte épp úgy, mint bárki más, én pedig ebben segítek neki, amennyire tudok. Most egyelőre még kicsit szárazon én inkább infókkal telve, de később már izgalmasabb lesz. Vagyis, remélem. Nekem annak idején vegyes érzéseim voltak mindennel kapcsolatban, ami ezt illette, végül aztán eminens diák lettem, legalább ebben. Igazából megijesztett az oktatóm, hogy vagy valami félformában ragadok, vagy rosszabb és akkor majd megnézhetem magam. Nos, ez a módszer is jó volt valamire.
Átadom neki az írást, hogy azzal barátkozzon, abban minden unalmas dolog benne van, viszont később is elő tudja venni, ha valami nem kerek, de nem akar hozzám rohanni vele. Nem vagyok itt mindig, szóval nehéz is lenne neki, így neki könnyítek és kicsit magamnak is.
- Ugyan – legyintek, hogy ez alap. Nem nagyon gondoltam másképp, diktálást semmiképp sem, mert nem tudok szépen előadást tartani annyira, hogy ne keverednék bele. Amikor írtam egyedül voltam, így könnyű volt összeszedni és lineárisan egymás után feljegyezni.
- Hát előre tudni nem lehet sajnos. Lehet sejteni, vagy random tippelni. Ha valaki sunyi, akkor benne van, hogy akár róka is lehet. Ha valaki kotnyeles, akár légy és a többi. A jellem az, ami leginkább hozzá tesz – aztán fene tudja. Én sosem éreztem magam kutyának és aztán mégis, mert csak rám kell nézni. Nem mindig barátságos a külsőm, a nézésem, mégsem ártanék senkinek csak úgy. Ugyan ez az alakom, vad és mégis kezes. No meg, a hűség és társai. - Tőled függ és senki mástól. Ezt az atya úr Isten sem tudja befolyásolni, vagyis ő talán, de alapvetően senki. Egy barát sem, anyuka sem. Ami vagy odabent, az fog kiszabadulni – legyen az bármi. Még egy csigának is lehet jelentősége, még ha többen le is nézik. Lehetőség mindenben akadni fog, másnak nem is, ott lesz a szabadság és a tudat, hogy ezt ő érte el. Neki valami kis izgága valamit tudok elképzelni, ami mellette aranyos is. Talán mókus?
- Elmélettel és gyakorlással. Nem szabad sietni, se most, se amikor egyedül vagy mással gyakorolsz majd – kezdek bele, karjaim lazán fonva össze mellkasom előtt. - Az a lényeg, hogy minden lépést pontosan kell tartani, nincs rövidebb út, mert aztán olyan lesz, amit senki sem akar – tessék, veszek egy kicsit abból, amivel engem oktattak. Belefér.
- Az első lépés két részből fog állni. Az egyik egy egyszerű gyakorlat, a másik viszont nehezebb. Először is lesz egy ige, amit újra és újra ismételned kell. Ez ott van a papíron, de neked is mondom, hogy halld hogyan: Amato Animo Animato Animago – ejtem ki, hogy hallja is, illetve ha akarja, megkeresse a lapon. Aztán most jövök én. Előveszem az üvegcsét, amiben a levél van és feltartom.
- A második fele. Nem véletlen volt feltétel, hogy ne legyen rá allergia, ez egy mandragóra levele. Fontos összetevő lesz a bájitalhoz, amibe magadból is kell tegyél kicsit. Na ne ijedj meg, nem úgy – nevetek egy aprót. - Ennek a feladatnak a lényege, hogy ez a levél egy teljes hónapig a szádban kell legyen, a nyelved alatt. Nem lehet kivenni mint egy ékszert, vagy fogszabályzót. Ennek ott kell lennie. Ha kiesik és visszateszed, a számláló indul előröl. Ha lenyeled, elveszik, akkor szólj és adok másikat, de szintén kezdődik előröl. Menni fog? - nem kérdés, mert akkor nem állna itt, a hatás kedvéért azonban fel kellett tennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2021. szeptember 2. 12:00 | Link

Ambrózy bá’


Az okkultizmus és fekete mágia elég ijesztő tantárgy, amióta jobban ismerte, hogy milyen is a világ sötétebb oldala, valahogy nem állt olyan derűsen a rituálékkal szórakozó tinédzser társai hülyeségei felett. Egy ilyet el is kobzott egy barátnőjétől, egy démonidéző rituálékkal kapcsolatos, részletes leírásokat tartalmazó kötetet, mondván, hogy kölcsön szeretné kérni, ha nem bánja. Azt persze, Zselyke már elfelejtette khm, közölni a kis hölggyel, hogy nem állt szándékában visszaadni, mielőtt még komolyan a fejébe venné, hogy valamelyiket kipróbálja. Pont ezért kereste fel bagolyban a tanárát, hogy átbeszélje vele a továbbiakat, milyen sors vár a könyvre, ami valójában nem is igazi könyv, inkább csak amolyan naplóféleség.
 – Szép napot! Köszönöm, hogy az elfoglaltsága ellenére fogadott – kopogott, majd miután bebocsáttatást nyert, elő is vette táskából a kérdéses tárgyat. – Szeretném, ha bevizsgálná. Az egyik mugli barátnőm adta kölcsön, és ezt az Árnyak Könyvét én örülnék, ha nem hasznosíthatná.
Arcán komoly aggodalom tükröződött, tekintetét még mindig nem merte teljesen a pedagógusra emelni – valahogy az ő szemében olyan félelmetesnek tűnt, mint kapásból a tárgya, amit oktatott. – Hogyan tudok én magam biztonságosan meggyőződni egy tárgy veszélytelenségéről?
Határozottan viszolygott a gondolatától is, hogy egyszer egy ilyen a keze ügyébe kerüljön, nem, köszöni szépen, ő nem akart kis Caspereket a szekrényébe, vagy babába zárt démonnal bújócskázni. Egyértelmű lenne a kimenetel számára, és azt se szerette volna, ha a környezete folyamodna ilyen elborult időtöltésekhez, mint mondjuk, az idézzünk démont-típusú „játékok”.
A lány azt kívánta, bár kellemesebb apropóból kellene farkasszemet nézniük egymással, mondjuk azért, mert kiválót kapna a vizsgájára, vagy hasonlók, nem pedig egy kétes biztonságú könyvnapló okán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. szeptember 4. 13:56 | Link


SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.


- Ugyan már - legyintett, nem kellett neki a kiváló érdemjegy, tökéletesen megelégedett ő a négyessel, az már inkább az ő műfaja volt. Közelebb sasszézva Zalán könyvét kezdte méregetni, de nem értette mi volt benne olyan ijesztő. Talán az a sok betű, fúj. Tett is egy kellemes megjegyzést, mire kérdéssel válaszolt a levitás. Korni kicsit elgondolkodott, majd csak a vállát megvonva felült az egyik pad tetejére.
- Hát én nem tudom mi okoz neked félelmet, de nem hiszem hogy a betűktől ijednél meg - nyújtotta ki nyelvét s mire feleszmélt, már a fiú bosszúja kúszott gonosz kis manó ként fülébe, akárcsak egy igazi kísértethistória. Először arcán eluralkodott a gyanakvás és a kíváncsiság vegyes egyvelege. Végül a gyors technikai szünetnél a lányból nevetés tört elő, viccesnek találta a levitás humorát és úgy gondolta az eridonos, hogy talán már a másiknak is kezdett tele lenni a hócipője az unalmas és száraz elmélettel. Be kellett vallja, azért a gyakorlati része izgalmasabb ennek a tárgynak. Neki legalább is jobban megmaradt úgy minden, mintha valami régi poros könyvet bújna.
Az órára pillantva látta, hogy igen későre járt már, kacagását mintha elvágták volna, olyan hirtelen állt le.
- Zalán, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám neked, hogy lekéstük a vacsorát és már bőven túl vagyunk a takarodón is? - tekintett kíváncsian a fiú irányába, majd végignézett a kuplerájon körülöttük. Ott még rendet is kellett csinálnijuk, mielőtt elmennek, mert a professzor úr rajtuk mutatja be a legcsalafintább átkait a “Mit Ne Csinálj, Ha Hülye Vagy, Fiam!” órákon. Nem akart élő bokszzsák lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. szeptember 7. 12:39 | Link


Egészen elvan. Ami Kendénél annyit jelent, hogy kiszedték a nyugalmából, így kénytelen tényleg beindítania az agyát, akkor is, ha az egyik diáktársát fejre állítják a szeme láttára. Kissé jobban kikerekedő szemekkel nézi végig a műsort, elnyom egy ásítást, majd odacsap az Ukrán Vashasúak közé, amitől valahogy elbukfencezik a rezervátumokig. Annyira belelendül a témába, hogy konkrétan észre sem veszi az állásfoglalását a témában. Kende a góré felé fordul, szemöldöke szökik össze, majd billen a feje, ahogy hallgatja az ST tanárt a rezervátumokról beszélni. Nyílnak ajkai, de belobbannak a hideglángok és az ellentétes elemre akaratlan reagálva hőköl hátra és mászik jobban az asztalra. Bakker, már csak ez hiányzott! Újabb ok, amiért kizökken, de megpróbálja inkább azt skubinzi, hogy mi az épület és miről beszél a tanár. Mondaná, hogy megy minden, mint a karikacsapás, de ez egyre rosszabb lesz - erre még kérdést is kap, hogy biztos legyen, ami tuti. Nagy szemekkel pislog kicsit. - A föld alatt. Alagutakkal mondjuk, aminek a felső részére védelmi bűbájt használnék a tűz ellen. Ott lehetne valamilyen hálózatot kialakítani, de az is sok munka, szóval… - hajába túr és Brightmore-ra néz. - Nyilván nem repkedhetnek köztünk, mivel mindenki jobb szeret élni. Azért, hogy működjenek a rezervátumok, baromi sok áldozattal és melóval járhat  - visszapillant a buzgerájos lángokra. - A sárkányok meg, ha ott is az a terület, akkor is fogságban vannak miattunk és erről szerintem sokkal kevesebben vesznek tudomást, mint kellene - jött rá minderre az utóbbi kemény öt-tíz percben. - Ezt akartam az előbb mondani… Szerettem volna - javítja ki magát egy laza vállvonással. - Érdekelt, hogy a többiek hogyan látják - pillant Mae-re, majd a többi diákra, aki végigszenvedi vele ezt a sárkánytan órát (is).
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 12. 11:52 | Link

Kornélia

Örült, hogy legalább egy kicsit is, de ki tudta zökkenteni Kornéliát abból a szenvedős, fáradt hangulatából. Pálcáját eloltotta, majd a lány szavait végighallgatva elgondolkodón bámulni kezdte a terem falát. Már egy ideje realizálta, hogy kezd későre járni, ugyanis sokkal éberebbnek érezte magát, mint amikor nekiveselkedtek a tanulásnak.
 - Azt mondanám, hogy ebből a vacsora részét bánom a legjobban. - vont vállat végül. Talán ez volt idáig a leinkább 'nemtörődöm' mondata, amióta Bagolykőre jött. Nem tartotta magát szándékos szabályszegőnek és az apróbb kihágásai sem voltak soha rossz szándék által vezérelve. De a takarodó rendszerével még egy év alatt nem sikerült kibékülnie. Annyi mindent tudna csinálni alvás helyett, ha nem kényszerülne minden éjjel a klubhelyiségébe. És annak jó része hasznos volna.
 - Nem akartalak bajba keverni - tisztázta egyszerűen és tömören a főnixlánynak, ugyanakkor mosolya szerény és udvarias volt. Felállt a székéről és elkezdte összepakolászni a saját kacatjait, a könyveket pedig szétválogatni, és a helyükre tenni, jelezve Kornéliának, hogy ő szívesen elbajlódik ezzel és ha a ő a büntetés miatt aggódik, akkor elindulhat nyugodtan, hogy hamarabb visszaérjen a körletébe. - Nem muszáj megvárnod.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 21. 00:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 16. 13:26 | Link

Csongor
finally... / valahogy

A tanári szobától sétálok komótos léptekkel Laines mellett. Halvány, de jól látható mosoly pihen ajkaimon, míg végig beszélgetjük az utat. Ez a rövid időintervallum éppen elég arra, hogy elmondhassam neki nagy vonalakban, mégis miért van erre szükségem, egyáltalán mire kellenek a névtelen feljegyzések. A férfi viszonozza a mosolyt, a terem előtt válnak el útjaink, mikor ő a tanári asztalhoz sétál, én pedig a hátsó sorok mögé, direkt nekem kihelyezett szék felé indulok. Elsétálok pár már bent lévő diák mellett, ha valaki felismer és köszön, viszonzom, de egyebekben egyenesen a szék felé veszem az irányt. Fejemet visszafordítva akad meg egy pillanatra tekintetem az egyik hátsó padnál ülő srácon, de mintha észre sem vettem volna siklanak tovább kékjeim.
Gondolkodás nélkül fogom meg a széket, egy lezser mozdulattal helyezem mögé. Könnyed mozdulattal huppanok le rá, táskámból túrom ki a tollamat és a füzetet. Bokámat vetem rá másik lábam térdére, ahogy előrehajolok. Székének támlájára könyökölök, mutatóujjam kezd el játszani egy tincsével. Köré csavarom, majd hagyom leesni, ismét felcsavarom, és a mozdulatsor ismétlődik pár pillanatig, mintha csak azt mondanám vele, hogy elkaptam, mielőtt előredőlnék. Kezemet fektetem a támlára, államat támasztom rá, míg végre eljutunk oda, hogy meg is szólaljak.
- Igazán váratlan hely egy ismételt találkozásra, Csongor - választ sem várva dőlök hátra ismét, hátam huppan a támlának, majd emelem kékjeimet Laines-re. Az óra előrehaladtával szerencsére mindig találok módot arra, hogy véletlen se felejtse el: mögötte ülök. Halvány mosollyal ajkaimon, dőlök előre újra, leheletem csapódik tarkóján, ahogy Laines egy történeténél kezdek el játszani ismét hajával. Államat térdemre támasztott kezembe helyezem, meredten előre figyelek, véletlen se lehessek megvádolva azzal, hogy nem csinálom a dolgom, ami a diplomám megszerzéséhez kell. Mindössze egy szemtelen mosolyos oldalvást sandítást engedek meg magamnak, ahogy másik kezem folyamatosan jár, véletlenszerűen itt-ott megérintve a tarkóján lévő puha bőrt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 17. 23:57 | Link

Sárkánytan

A fiú szíve kihagyott egy ütemet, amikor látta, hogy Teddy széke elemelkedik a földtől. Megrökönyödve pislogott padtársára, majd Brightmore-ra. Csendben bólintott egyet, jelezve, hogy semmi okot nem akar adni tanárának arra, hogy megforgassa őt a levegőben anélkül, hogy seprűt kapna előtte a kezébe. Amikor Teddy széke ereszkedni kezdett, kérdőn nézett rá és ajkával artikulálta csak a kérdést: Minden oké?
 A szó lassan a sárkány rezervátumokra terelődött. Zalán kíváncsian fülelt, mert ez a téma még ismeretlen volt számára és nagyon is érdekelte. Még sosem járt egyikben sem és ezt egy fejrázással jelezte is a tanársegédnek. Apja egyszer megígérte, hogy valamikor sort kerítenek majd egy romániai kirándulásra és akkor majd láthat élőben sárkányt, de hát az is még odébb van. Talán idén nyáron.
 Kíváncsian nyújtotta nyakát Brightmore varázslata láttán, de nem látta pontosan, mi is történt. Nem mert elsőnek felállni, csak amikor észrevette, hogy többen is előre merészkednek Brightmore hívására. Ötlete sem volt, mekkora területű lehetett a walesi rezervátum, de feltételezte, hogy nem kicsi.
 - Nem igazán miattunk vannak így tartva - bukott ki belőle, mert erről anélkül is megvolt a véleménye, hogy látta volna, hogyan él egy sárkány - Hanem a muglik miatt. Sokkal rosszabb sorsuk lenne, ha a varázstalanok megtudnák, hogy léteznek. Én jártam már mugliknak az úgynevezett állatkertjében. Nem egy szívderítő látvány. Még a legnagyobb állat is két perc alatt körbe tudja járni az élőhelyét. Szerintem ez a leghumánusabb megoldás, ahogy most vannak a sárkányok. Mindenki biztonsága miatt.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 19. 01:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2021. szeptember 20. 09:45 | Link

Reina
Cinderella (1997)




A mustár sárga körítést határozott mozdulatokkal kezdtem el felkenni a vászonra. Nem volt bennem félelem, hogy talán ezzel elrontok mindent, hiszen a művészek nem igazán szokták szeretni az ilyen nyers színeket. De szerettem kilépni a komfort zónámból. És amúgy is. Reinához illet ez az árnyalat. A sárga a hatalom, a felsőbbrendűség és az egészséges öntudat színe. Mi mutatná meg ennél jobban a rellonos személyiségét?
- Ugyan már, nem élek a tévképzeteknek - horkantam fel a választ hallva. Még hogy a férfiakra hatással lenni. - Az összes férfi a farkával gondolkodik. Ha meg akarod változtatni a gondolataikat, azt maximum szex közben tudnád csak, de akkor meg úgy sem figyelnek - forgattam a szemem, és egy halvány barna árnyalatot kezdtem kikeverni a palettán. - Én a kivetettekhez próbálok szólni. Nekik kell felkelni a seggükről, hogy változás történjen - jelentettem ki egyszerűen. Milyen könnyedén hagyták el a számat a szavak, mintha én bármit is tennék. Képmutató vagyok. Mindig is az leszek.
- Wow, ez nagyon demokratikusan hangzott, minimum annyira, mintha betanultad volna - biccentettem el oldalra egy kicsit a fejemet rosszallóan. Éjt nappallá téve hazudok, még szerencse, hogy ennél jobban csinálom. Valószínűleg ha nem így lenne már rég ránk hívták volna a gyámügyeseket. Bár ha jobban belegondolok, lehet még az se történt volna meg. Ez Magyarország. Itt minden szar megtörténhet.
- Maradjunk annyiban, hogy ha lenne elég pénzem és családnevem, akkor biztosan nem itt basznám a rezet - vontam meg a vállamat egyszerűen, és nekiálltam a részletek kidolgozásának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. szeptember 20. 10:12 | Link


Zalánnal, Ramival, meg az őrülettel


Az, hogy jól szórakozik, nem kérdés. Bár tény és való, hogy egy fokkal finomabban műveli, mégsem az az egyeneshátú, figyelő tekintetű mintadiák, aki lehetne. Soha nem is lesz, így aki erre vár, az jobb, ha fel is adja. Az viszont várható volt, hogy egy ideig rezeg csak a léc, aztán ki is borul, aminek ki kell. Nem nagyon kapja fel a nevét a tanára sajátos becézésére, amit rá aggatott, mert igencsak abszurd. Fogalma sincs honnan és miért szedte, úgy néz ki, mégis marad és szavajárása lesz. Remek, rettentő férfias, bár ő sem a macsóságról híres, arról sem, hogy cukorból lenne. De arra már reagál, ahogy megmoccan alatta a szék. Fojtott kiáltás hagyja el ajkát, pár nem túl kedves, olasz káromkodás keretében, amit inkább csak maga elé morog, mert felfogja, mi is történik. Kivételesen annyira másra koncentrált, hogy megijedt. A szék nem áll meg, sőt, ahogy oldalra billen, ismét nyikkan egy sort, talán most kellene segítségért kiabálnia. De végül nevetni kezd. Lábait igyekszik a székláb köré kulcsolni, érzi, hogy a gravitáció működne, mégsem engedi el a széket. Ujjai fehérednek bele, nevetését lenyeli és égnek – padlónak – álló üstökével sandít a tanár lába felé. Csak a bakancsoknak bólogat hevesen. Eddig is tök sok kérdésre válaszolt, nem is érti, hogy mi a gondja éppen. Ja de.
- Értettem, főnök, értettem! - és mire a szék huppan, arca kissé vöröses a fejébe tódult vértől. Pislog párat, körbenéz a diákokon, majd Zalánra pislog és vigyorog. Feltartott hüvelykujjai jelzik, hogy tök jól van, ez egy érdekes kaland volt.
- Hol tartunk? - suttogja padtársa felé, de hamar felveszi a fonalat és figyel. Rezervátumok. Vagy úgy. Ritka érdekes helyek lehetnek, csak a tananyag miatt olvasott róluk, meg amit mezei ember fejével tudhat.
- Aaaa – pattan fel, amint a már látott lángok most nem sárkányt, hanem egy épületet kezdenek formázni. Közelebb ólálkodik a látványosság felé. Van itt minden, még égnek maradt tincseit rendezi menet közben normálisba, amikor megáll a többiek mellett és hallgatja a szavakat. Hú, most a többiek okosak.
- Az állatkert tök más. Az ketrec ketreccel – rázza meg a fejét, noha nem egy vérmes állatvédő, ilyet már látott. - Dee például ott vannak Afrikában azok a kikúrt nagy rezervátumok. Szavanna és ott se látod a végét, elférnek bőven az állatkák. A mugliknak is vannak, csak elefánt meg hasonlók élnek ott és nem hiszem, hogy szenvednek. Szerintem a sárkányok sem – rázza meg a fejét. Érti ő, hogy alagút meg biztonsági cuccok, de ami muszáj az muszáj.
- Meg elég nagy káosz lenne ha repkednének a repülők között meg ilyenek – mint valami rossz fikciós film, káosz és sok-sok halál. Félrebillent fejjel nézi a miniatűrt és bólogat. Ja. Jobb nekik ott. - Deee gondolom, még így is benne lehet a szökés, mint hiba. Vagy manapság nincs ilyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. szeptember 20. 15:11 | Link

Rola Kiss
kinézet
Reptan terem előtt


Nem izgultam túlságosan. Mint Repüléstan tanársegéd, nem lesz megerőltető a vizsga majd. Szóval izgalomnak nyoma sincs és kicsit bánt, hogy többet tanultam, mint segédkezem idén Volkov profnak, de őt sem lehetett túlságosan fülön csípni. Meg egyébként is elég mozgalmas évem volt mindenféle szempontból. Inkább az LLG-re feszültem rá, nem tudom, mire számíthatok Nagytól, ő különleges vizsgát említett. Különleges = meg lesztek szívatva. Az én szótáramban ez a rendhagyó, különleges, stb. nem éppen a kedvenceim voltak. Sokkal jobban szeretem a hagyományos vizsgákat, ott maximum a kérdésekben érhet meglepetés, a módszerben nem. Ráadásul könnyebb is rájuk készülni. Pont ezt magyaráztam Karolámnak, aki viszont a Reptan miatt izgult.
- Szóval azt beszéltük Lillával, hogy talán Nagy prof mivel még új, csak nem szivat meg mindenkit. Szerintem nem lenne bölcs egy új tanártól megbuktatni mindenkit, ilyenkor sokkal jobb először jó benyomást kelteni. Vagy te mást gondolsz, Rola? - nézek rá, fürkészvén a csodás szemeit. De most egy kicsit, mintha kitűnt volna belőle a csillogás, nem is tudom, ez mitől függhet. Lillának mostanság tökre csillog, meg másoknak is, de Karcsi mostanában olyan feszült. Pedig szerintem nincs rá oka, és minden vizsgaidőszakban tiszta ideg. Egy csomót fejlődött már mindenfélében amióta megismertem, de ez azóta sem megy, fura.
- Volkov meg nem ilyen, ismerem jól. Akármilyen szigorúnak is látszik, nem kell izgulnod. Van egy csaj, Lilla mutatta be nekem... mármint, amikor csináltuk azt a projektet, megjegyzem nagyszerű lett. Szóval ő kért tanácsot, hogy megkérdezheti e a proftól azt, hogy megmutatná neki, amit tud és hogy lenne-e esélye kviddics-ösztöndíjra. Szegényt Lilla kiröhögte, kicsit bunkó volt talán, de azért elintéztem neki a találkát Volkovval. Mármint a csajszinak. Kíváncsi vagyok, lett-e belőle valamit, nem kérdeztem utána, Lilla meg nem mondta, hogy visszajött hozzá a hír. Hmm, el is felejtettem igazából - elgondolkodok, hogy miért nem szólt egyik fél sem nekem, hogy "kösz", vagy "még egy ilyet ne", hát milyen dolog ez már. A lényeg, hogy most nem kéne izgulnia Karcsinak a vizsga miatt.
- Na, figyelj. Nem tud olyat kérdezni, amit nem tudnál. Adjak tippet? - mindentudó mosolyom elég árulkodó, hát persze, hogy láttam más évfolyamok dolgozatát. Figyelmesen várakozom a mellkasom előtt összefont kézzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. szeptember 20. 21:06 | Link


SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.


Halvány mosoly húzódott orra alatt, viszont egyet kellett értsen a fiúval. Azért a vacsora neki is hiányzott aznap este. Ezzel ellentétben a kötelező lefekvés, erőltetett alvás majd a rémálmok és alvásparalízis, no meg a semmittevő ébrenlétből köszönte, de határozottan nem kért. Az utóbbi időben, így is azt érezte, kezdett elmenni az a tyúkszarnyi esze is a sok furcsa hallucinációja miatt. Ezeket valószínűleg csak a kialvatlansága és a vizsgadrukk okozta, de a lány bizony nagy feneket kerített ezeknek a dolgoknak is. Tipikus.
- Nekem is csak a vacsi okoz szívfájdalmat, egyetértek - vállát vonva válaszolta. Kicsit megnyílt Zalán felé abban az értelemben, hogy lazábban tudta kezelni a vele való társalgást és nem kisegér hangon közölni vele, ha épp kínja volt.
- Segítek! - pattant a fiú mellé, hogy kivehesse részét a rendrakásból, hisz ő is hozzájárult ám a rendetlenség kialakulásához. Kis kezeivel serényen szedte jegyzeteit, tollait és a szétszórt kitudjakié pergameneket, melyek között talált egy megcsócsált darabot. Őgy mustrálta, mintha ő maga lett volna Sherlock és bizonyítékot keresne egyik ügye megoldására.
Hmm.
Hümmögött orra alatt a kézzel írott szövegen végig futtatva szemeit egy büdös szót sem értve belőle. Vagy már nem is akart, pedig magyarul volt megfogalmazva. A megcsócsált vége pedig nem volt nyálas már, tehát nem látta hitelesnek azt a gyanúsítást, hogy Zalán kínjában megkóstolta a tananyagot, hogy magába olvassza, mint Kőmíves Kelemen neje a várfallal, akit beleépítettek. Persze az egész történetre már nem emlékezett, csak az asszony cementadalékká válása meredt meg buksijában. Csóri. Az is rosszkor volt rossz helyen.
- Na még mit nem! - dobbantott egyet és felvette az utolsó cetlit is a földről, melyet meg se nézve zsebébe gyűrt, ezzel egylendülettel megemelte a saját könyvhalmát.
- Vigyük vissza a könyveket és nagyon óvatosan, szinte Naruto ninjaként vissza kell szambáznunk a hálókörleteinkbe, anélkül, hogy egy prefektus meglátna minket! - vázolta fel a tervét, amely egy kis ügyességgel egész kivitelezhető volt - szerinte.
Az ajtóhoz libegve könyökével ránehezedett a kilincsre, meg se várta Zalán válaszát, már ki is lökte lábbal az ajtót és kikukucskált.
Tisztának tűnik.
Suttogta magában és még egyet hátranézett, követte-e a levitás vagy ott szedegette a cuccait még.
- Gyere! - sürgetve suttogta s eltűnt az ajtó túloldalán.
Utoljára módosította:Agárdi Kornélia Auróra, 2021. szeptember 20. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 20. 22:47 | Link

Bencus Love

Széliránnyal ellentétesen, balra dől…nem, jobbra. Balra. A gondolataimban újra átismételtem a tananyag egy részét, mert ezzel nagyon hadilábon álltam, igazából repülni sem mertem túlzottan a tériszonyom végett, még szerencse, hogy a vizsga a földön zajlott. Csak épp nagyon nehezen ment a téma, mindig összekevertem a szélirányokat, a dőlésszögeket, nem beszélve arról, hogy mikor milyen varázslat volt a segítségünkre. Azt is mondhatnám, hogy reptanból analfabéta voltam, s valószínűleg soha nem kaptam volna jogosítványt seprűre.
Bence persze lazának tűnt, róla mindig is tudtam, hogy jól ment neki a repülés, nem véletlenül játszott a kviddics csapatban. Most sem látszott rajta semmi feszkó, jó neki, nekem azonban görcsben állt a gyomrom, s még az sem enyhített ezen, hogy Bence már megint szóba hozta Lillát.
Tulajdonképp nem is ezzel volt gondom, meg azt hiszem, hogy nem is kellett volna féltékenynek lennem, de ami azt illeti, az utóbbi időben rengeteget lógott ezzel a Lillával, párszor láttam is őket, hogy mennyire jól elvannak egymással, és az, hogy Bencusom az elmúlt hetekben lassan már minden második mondatában kiejtette annak a szőkének a nevét, az…nos, az meglehetősen zavart.
- Hogy? Bocs, nem figyeltem - elnézést kérően pillantottam rá, bár az túlzás, hogy nem figyeltem, csak a vizsga okozta görcs, meg a szőke bevillanó arca egy kicsit felkorbácsolta az idegeimet.
- Egy csaj? Milyen csaj? - erre már felkaptam a fejem, közben egy kicsit meglegyeztem magam, mert éreztem, hogy kezd nagyon melegem lenni, ez pedig csakis a vizsgadrukk miatt lehetett. - Áh…aha, értem. Szerencsés az a lány, hogy ennyire segítőkész vagy, mármint az a másik - jegyeztem meg, jelezve, hogy nem Lillára utalok, pedig gondolatban akár ezt is hozzáfűzhettem volna. Még szép, hogy jó lett a projektfeladatuk, amikor hetekig minden időt együtt töltöttek…
- Hát, ez a Lilla akkor nagyon feledékeny lehet, ha nem mondta - fűztem hozzá még Bence szavaihoz, de úgy, hogy ebből szimplán kiérződött az, hogy valami bajom van azzal a csajjal. Pedig nem akartam szóvá tenni, tényleg igyekeztem cuki édes barátnő lenni, aki nem hisztériázik minden hülyeségen, de az a kis zöldszemű szörny azért mégis csak ott motoszkált bennem. Mert mi van, ha ők ketten annyira összehaverkodtak, hogy? Nem…vagy mégis?
Tessék, már nem csak a vizsga miatt pöröghettem, hanem amiatt is, hogy vajon most mi lehet Bence, meg a csaj között.
- Jajj Bence, légyszíves ezt ne csináld - tört ki belőlem egy kicsit feszülten, mert ezt utáltam a legjobban, amikor nyugtatni próbált, miközben pontosan tudta jól, hogy milyen sík hülye vagyok a reptanból. Emellett azonban az indulatom rejtett érzésekből adódott, mert bizony nagyon is bökte a csőrömet ez a Lilla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 21. 01:28 | Link

Kornélia

Kicsit örült azért, hogy Kornélia beszállt a pakolásba. Viszont ő is elakadt abban, amit csinált, amikor meglátta a félig megevett pergament. Neki nem voltak órai jegyzetei - érthető okokból -, de tudta, hogy kié lehet.
 - Azt hiszem, az... Boldizsáré. - mondta halkan, majd kezét nyújtotta a papírosért, hogy eltehesse. Csak remélni tudta, hogy már így kapta kölcsön tőle, de az igazat megvallva, nem emlékezett rá.
 - Nem tudom, ki az a Naruto, de remélem jól tud lopakodni - bólintott határozottan. Az ő könyvkupaca valamiért kisebb volt Kornéliáénál. Meg volt győződve arról, hogy a lány az ő köteteiből is magához vett néhányat, de amikor ezt szóvá tette volna, a lány a szavába vágott. Akkor jutott újra szóhoz, amikor az eridonos a kilinccsel szenvedett. - Ilyenkor hiába akarod már visszavinni őket. Holnap ráér. Csak jussunk vissza a klubhelyiségünkbe. - Eszébe jutott egyik kellemetlen találkozása Bettivel. Akkor nem keveredett bajba ugyan, mert nem volt miért, mégis feszülten gondolt bele, mi lenne, ha most megtörténne. Semmi köszönet nem lenne benne, ebben biztos volt.
 A többi lányhoz képest, akit ismert, Auróra egészen magasnak bizonyult, de még így is át tudott nézni a kobakja fölött, amikor kilesett a folyosóra. Hagyta, hogy vezessék őt. Egy darabig még úgyis egy irányba kell menniük. Bár a lánynak valószínűleg könnyebb lesz bejutnia az Eridon körletébe. Zalánra még várt egy feladvány a szfinxtől. Mondjuk egészen ébernek érezte magát. Talán nem lesz gond.
 - Éjjel annyira más - jegyezte meg halkan, a kastélyra utalva. Az ablakok sötéten ásítottak rájuk s a folyosó még halk lépteiktől is visszhangot vert. A falra függesztett lámpások segítettek nekik nem orra esni, de nem arra tervezték őket, hogy barátságos fénnyel borítsák be az egész teret. Inkább csak halvány pislákolással jelezték a kínálkozó elágazásokat és felbukkanó lépcsősorokat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. szeptember 21. 13:53 | Link

Rola Kiss
kinézet
Reptan terem előtt


Tényleg mindig be van feszülve vizsgakor, és erről nem lehet leszoktatni Őt. Számtalanszor próbáltam már a múltban, amikor még nem voltunk együtt, csak barátok voltunk. De Ő valahogy hajthatatlan ebben a témában, vagy az egyszerűség kedvéért nevezzük izgulósnak. Na, de, hogy ennyi idő alatt sem tudta ezt levetkőzni egyfelől borzalmas, másfelől meg imádnivaló. Azért mindig próbálom valahogy kizökkenteni, de azt sem szabad túl sokáig csinálni, mert a végére meg tud sértődni, hogy nem hagyom békén.
- Hát, hogy Lillával beszéltük, hogy Nagy Sándor különleges vizsgát szeretne, mi meg nem. Mert, hogy egy új tanár ne most influenszerkedjen már, nem? - kérdezem meg újból, és elújságolom, hogy hátha jó pontot kaptam annál a csajszinál. Persze rákérdez, hogy ki is volt, nekem pedig erőltetnem kell a névmemóriámat.
- Balajthy Bea. Tudod, az az ötödéves levitás - nézek rá, hátha ismeri. Mondjuk neki biztos nagyobb fogalma lesz a fekete hajú csajsziról, mint nekem volt, mégiscsak egy körletben laknak nagyjából. - Ja, szerencsés, ahogy te is, hehe - nevetek fel, néha nem árt egy kis egosimogatás nekem sem. Nem tartom magam túl nagyra, de Karolának tetszem. Gondolom sok más lánynak is, talán majd megkérdezem Lillát, hogy 10-es skálán hányra pontozna be. A Rolától kapott medállal játszom közben, miközben panaszkodom, hogy nem tudom mi lett a Bea-Volkov sztoriból.
- Ez a Lilla? Másikat nem is ismerek. Van másik? - értetlenkedem egy kicsit, mert szerintem csak ő van, akivel kontaktusom van. A szépszemű, kívülre morcosságot mutató csaj, akivel egész jó barátok lettünk. Soha nem gondoltam volna. Persze megpróbálom lenyugtatni a kedélyeket, mert Karola kifakad végül, de megértem, csak az a bajom vele, hogy...
- Most mit degradálod le magad? Minden évben legalább V lettél Reptanból. Most se lesz máshogy. Mondta Lilla is, hogy szerinte simán átmész, mondjuk azt is javasolta, hogy ha ilyen izgulós vagy, akkor ne szekáljalak. De hát nem szeretem, amikor morcos vagy, és mostanában eléggé az vagy - sóhajtok a végén, hát, csak kijött belőlem az utóbbi hónapok frusztrációja. De tényleg, amióta a projekttel foglalkoztam, egyre jobban azt éreztem, hogy ez zavarja, és nem jó barátnőként viselkedik. Pedig én igyekszem szeretni őt, de hát mit csináljak, ha dolgom van? Lilla legalább türelmes velem, mostanában talán jobban is, mint Karola. Egek, és mindez a vizsgaidőszak miatt!?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. szeptember 21. 16:06 | Link

Átcsúsztok vagy felsültök?
szedjétek össze magatokat - 08.09. - Sárkánytan óra I.-IV. évfolyamig


Minden halad a saját medrében és legnagyobb megdöbbenésemre fakad ki tanársegédem éppen a rezervátumok témájánál, ami a többi diák figyelmét is sokkal jobban felkeltette, mint arra valaha gondoltam volna. Szemöldököm rebben meg, ahogy a már lángokból kirakott épület előtt állok, és hallgatom az óra aktív fiú tagjait.
- A levitás törpe jól beszél - bólintok egy aprót. Marchetti káromkodását figyelmen kívül hagyom, azonban szavait semmiképpen sem, még a mosolyom is kitart. - A rezervátumok az adott lénynek készülnek. Nekünk egyszerűbb dolgunk van, mint a mugliknak, mert ugye pár pálcasuhintás és kész a beláthatatlan terület - döntöm csípőmet az asztalnak. - A rezervátumok lényege, hogy az állatok biztonságban legyenek pontosan akkora területen, amekkora nekik megfelel, nem az az elsődleges szempont, hogy minden jöttment rájuk lásson, mint egy kiállításon, viszont - hagyok pillanatnyi szünetet. - Teljes mértékben meg tudom érteni az álláspontodat, Kende. Hiába a hatalmas terület, ha az állat lényegében be van zárva, azonban Vattacukor szavai is teljesen helytállóak, ahogy… - pillantok a levitásra, hátha mondd valami név félét, de igazából meg sem várva folytatom. - A levitásé is. Ebben a témában igazán nehéz dűlőre jutni, mert mindenkinek igaza van - menten lemegyek hídba, hogy van egy olyan téma, ahol komolyan önálló gondolatokat fogalmaznak meg a diákjaim, különböző évfolyamokról, ráadásul nem is rosszul. Halkat hümmentek, Kendére sandítok oldalvást, majd egyetlen mozdulatom nélkül tűnik el a rezervátum miniatűr változata a teremből.
- Szökés mindig előfordul, amíg a sárkányokkal emberek foglalkoznak - kivéve Wales-ben, mert ott vagyok én. - A két legnagyobbról beszéltünk már vagy fogunk beszélni, kisebb hibák pedig mindig is voltak és lesznek, habár nem engedhetné meg magának egyetlen rezervátum sem - vonom meg vállamat. Nehéz munka ez, mikor olyan emberhiányban szenvedünk, akik tudják is, hogy mit csinálnak és még értenek is hozzá, ne adja Merlin.
- Oké. Nem kötelező - ehhez ne szokjatok hozzá -, de aki érez magában motivációt, az írhat egy beadandót a rezervátumokról. Hogy látja és miért úgy, min kellene változtatni, min nem, hogy oldaná meg a szerinte problémákat. A leadási határidőről, valamint a pontozásról minden évfolyamot értesíteni fogok az új tanév első Sárkánytan óráján. Kende… - pillantok ismét tanársegédemre. - Folytasd, kérlek, ha van még valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. szeptember 21. 16:19 | Link

O K O S  D U D I
tesóóóó, nyugi | hirtelen váltás | mood | kukkantás

Nagyon küzdök az elején azért, hogy tudjam követni az óra menetét, de a dudi olyan faszán viszi tovább a témákat a témákból, hogy inkább csak tátott szájjal figyelek, ahelyett, hogy jegyzetelnék vagy ilyesmi. Majd elkérem valami baromtól, aki inkább ír, mintsem figyelne. Az első sorból tolom a csupportot haveromnak, kivéve, amikor Kende arcára fagy a minden, automatikusan kihúzom magam, mert ha most kell meghalni, akkor most kell meghalni, de túl fiatal és szép vagyok hozzá, azonban… Rin! Vállam felett fordulok hátra és hopp egy Brightmore valag az arcomban. Szám elé kapva a kezemet fojtom vissza magamba a röhögést, ahogy bekönnyezett tekintettel pislogok felfelé a dudira. Meg-ha-lok.
Majd jön végre valami izgi. Mármin azután, hogy Csetti lebeg, mint valami hülye, belőlem a nemrég visszatartott röhögés tör ki. Csípőre tett kezekkel dőlök előrébb a mini rezi felett, majd pislogok Brightmore-ra, a srácokra, majd megint a góréra. Hangosan hümmögve bólogatok. - Nemtom, én Kendével értek egyet. Mármint vágom, hogy tök nagy a terület, meg tértágítás is lehet ott meg minden, de egy Mennydörgő például nem a saját otthonában van, a saját területén, hanem egy idegen országban. Kevés emberrel nehéz megoldani, hogy a hőmérséklet is megfelelő legyen meg minden izé… - legyintgetek kicsit jobb kezemmel a levegőben. - Mer’ há’ ja. Hiába a terület, ha attól még körbe vannak bűbájozva, az is olyan, mint egy kerítés a mugliknál - bólogatok erőteljesen ismét, mint aki nagyon tudja, hogy mégis miről beszél, pedig igazából csak Kende gondolatait viszem tovább, mintha olyan brutál okos lennék, közben meg mindössze tolom a csupportot a dudinak, érted. Majd megkapja a másik pudingomat, mert egyet félretettem neki. Bezony.
- Ha elszökne a sárkányom, én tökre szomorú lennék. A prof visszahozná nekem? - nézek rá pillogva, mint egy elesett kisdiák, mer’ tényleg nagyon szomi lenne, ha elszökne a sárkányom. Ráadásul a bro sosem bocsátaná meg nekem. Elhúzom a számat a lehetőségre. Hogy én nyáron beadandókat írogassak, ahelyett, hogy a dudival szétszedjük a Balaton partot? No way, tes. Még mázli, hogy nem kötelező.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 21. 17:50 | Link

Bencus Love

- Aha - bár Bence igyekezett felvilágosítani arról, hogy miről is beszél, láthatóan nagyon nem voltam toppon a témában, mert csak egy aha-ra futotta válaszként. A reptan anyaga közben még mindig ott motoszkált az agyamban, ismételtem is volna újra és újra, ha nem lyukadunk ki Lillánál, meg ott, hogy ez a Lilla bemutatta Bencust egy másik csajnak is, aki történetesen nem más, mint Bea. - Igen, tudom, hogy kicsoda Bea - persze, hogy jól ismertem, az egyik legtörtetőbb levitás volt, akit ismertem, szerintem úgy, ahogy van házat is tévesztetett, a rellon színei sokkal inkább passzoltak hozzá. Szóval ez a Bea most Bencétől várta a segítséget, és biztos voltam abban, hogy még be is hízelegné magát, csak hogy elérje azt, amit szeretne. Szerencsére Bencét azért jó emberismerőnek gondoltam, így emiatt nem is féltettem őt. Ami leginkább zavart, az Lilla volt. Közben Bencusom elsütött egy poént, amin máskor jókedvűen nevettem volna, vele együtt, most viszont inkább csak egy lesújtó pillantásra futotta tőlem, mert túlságosan is feszült voltam ahhoz, hogy jó kedvem legyen.- Ja bocs, más Lilla nem is létezik - magam sem tudom, hogy ez a mondat miért lett ennyire gúnyos, de azt hiszem, ezzel csak még jobban kiadtam magamból, hogy mennyire is feszélyez a szőke, meg Bence kapcsolata. S ha nem lett volna az elég, hogy ma már vagy hússzor hallottam Lilla nevét különféle kontextusokban, még hátra volt a vizsga is, amire nem tudtam kellően összpontosítani Bence csacsogása végett, s ez pedig egy újabb feszültségbombával robbant ki belőlem. - Bence, azokra a vizsgákra normálisan fel tudtam készülni, erre meg nem! És ha még egyszer kimondod annak a csajnak a nevét, felrobbanok! - fújtattam előre, miközben még a szemöldököm is dühösen ugrott össze, majd azon nyomban össze is fűztem magam előtt a karjaimat, s oldalra fordítottam a fejem, hogy nehogy olyat mondjak, amit később megbánnék. Pedig lehet, hogy már ezzel is túl sokat adtam ki magamból a fiúnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. szeptember 21. 19:08 | Link

S z e x i   T a n á r n é n i

Bizonyára a pokolba jut ezért – no nem csak ezért, ez pusztán a számtalan okok egyike lesz. Lefeküdni a tanárával, majd szándékosan kellemetlen helyzetbe hozni, szemtelenkedni, pimasz módon feleselni? Szinte látja maga előtt Keserűt, ahogy újonnan mesél a régi szép időkről, mikor még ő volt fiatal. Megéri? Ha visszagondol a múlt éjszakára, nem tesz fel ilyen bárgyú kérdéseket, hiszen annak ellenére is megismételné, hogy tisztában van vele, a nő az oktatója.
- Alig várom a büntetést… - hanyagul dől hátra, ám mivel a hangsúlyt felvitte a mondat végén, a jelenlévők mind visszafojtott lélegzettel várják annak baljóslatú végét. Csalódniuk kell azonban, hiszen nem egy ’de’ vagy ’viszont’ követi, még csak nem is valamiféle arcpirító sértés. Épp ellenkezőleg. – tanárnő – ahogy ajkai formálják a szót, ahogy hangja játszik a magán- és mássalhangzókkal, az ember hátán végigfut a jeges hideg. Már persze annak, akinek fogalma sincs, mi történt kettejük között. Ami Catherine-t illeti, inkább érezheti a perzselő tüzet, hiszen nem kell a régmúltba nyúlnia, hogy felidéződjön benne Augustine hangja, ahogy vágyainak nyomatékot adva bírta rá egy s másra.
A feladat hallatán mindenki izgatottá válik, ami valószínűleg a tinik teszteléssel kapcsolatos indokolatlan lelkesedését hivatott alátámasztani. Csupán Augustine az, aki le sem veszi tekintetét a szőkéről, hiába fordul el. Jobban szemügyre veszi a fenék kerekségét, a vékony, mégis fognivalót bőven rejtegető combokat, amikor pedig megfordul, hogy a tesztlapokat felmutassa és elkezdje kiosztani, nem feledkezik meg a szinte körzővel rajzolt mellekről sem.
Amikor a nő mellé ér és igyekszik mindenféle figyelemre méltatás nélkül elé helyezni a papírt, Augustine épp akkor mozdul, hogy az asztal fölé görnyedjen és mit ad isten, végigsimít a szabadon maradt bőrfelületen a lábon. Szexuális zaklatás? Az sem kizárt, hogy Cath valahonnan, ki tudja honnan, talán csak gondolatainak hátsó szegletéből hallani vél egy alig érthető „ribanc” kijelentést, de mivel rajta kívül senki nem hallja, ezáltal fel sem kapja rá a fejét, hiheti maga is, hogy csupán képzelete játszadozik vele. Pedig hatalmas tévedés, mert a levitás az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 20:21 | Link


i might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


Bőségesen idejekorán csattan be pihegve az ürességtől kongó terembe, teljes meggyőződéssel, hogy elkésett – majd telefonja képernyőjére pillant és pislog még kettőt, mire realizálja, hogy csak huszonnyolc perc múlva kezdődik az óra. Megadón szusszan és lassan a hátsó padok egyikéhez lépdel, ahol kényelmesen el is fészkel; törökülésben, fél fülében lóg a fülhallgató és dúdolgatva pakol elő, hogy lustán rajzolgasson jegyzetlapján az aktuális órát jelölő dátum köré. Elveszik annyira a dallamokban, hogy hamar fejben koreografálni kezdjen szórakozottan, az egyre nagyobb alapzaj pedig pont nem hatja meg annyira, hogy előbb eszméljen, minthogy a tanerő elhallgattatja a mindig lelkesen csacsogni képes diákságot – így lemarad Mihail érkezéséről. Ahogy tanórához illendőbb tartást vesz fel, perifériájából azonban már meglátja a világosszőke tincseket és azonnal felismeri gazdáját.
Nem.
Kis híján hangosan is kibuggyan belőle a szó, ahogy Mihail közvetlen mellé húzza a székét és már önmagában ezzel tönkreteszi Csongor minden esélyét arra, hogy képes legyen odafigyelni a mai tananyagra. Dacosan dr. Lainesre szegezi tekintetét, csak hogy az első érintésre lehunyja szemeit egy halk szusszanás mellett, és végigfut a gerince mentén a hideg. El akar húzódni, hogy koncentrálhasson, valahol meg még inkább belesimulna az érintésbe – pont mintha a két vállán vitatkozna a kisangyal és a kisördög.
- Váratlan? Kötve hiszem, hogy valóban az lenne számodra, kedves stalker – mormog nemlétező bajsza alatt, a tény felett pedig, hogy Mihail a nevén nevezte, teljes mértékben elsiklik. Leköti az a megterhelő feladat, hogy normálisan lélegezzen és egészen véletlenül se kalandozzon el gondolatban a nyakát érő módszeres kínzásnak köszönhetően. Emberfeletti képességekre utal, hogy le-lejegyzetel infókat, de lényegében fel sem fogja jelentésüket, csak random szűri az elhangzottak alapján, hogy mi lehet fontos. Tuti hasznos kis cucc lesz, talán még egy-két Mihail tortúrájához köthető morzsácska is belekeveredik a komoly jogi eljárások taglalásába.
- Lehetne, hogy abbahagyd? – a suttogva elhangzó kérdés inkább hangzik kérlelésnek, semmint olyan határozott, megelégelt felcsattanásnak, mint ahogy azt tervezte, és őszintén… Igazából már azt is megbánta, hogy kimondta. Ne hagyd abba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 20:45 | Link

Csongor
finally... / valahogy

Elfojtom a nevetést, ami feltörni készül belőlem szavaira. Meglepő, de majdnem ugyanakkora önuralom kell nekem is ehhez valószínűleg, mint neki ahhoz, hogy moderálja magát. Természetesen szavaira nem reagálok, annál sokkal jobban élvezem a helyzetet, mintsem hagyjam, hogy elrontsa a szórakozásomat. Csavargatom a tincset, valamikor a másik oldalon vélek találni egy sokkalta szimpatikusabbat, mint az előző, akkor ujjaim odavándorolnak. Somolyogva, és teljes mértékben elégedetten figyelem, ahogy mindössze pár szó kerül lejegyzetelésre a lapra, ami Csongor előtt hever. Szusszanok egyet, mintha csak unalmamat hangoztatnám, pedig figyelmemet nem kerüli el a diákság egyetlen mozdulata sem, azonban az óra közepétől már legalább nem hazugság.
A kérdésre állnak meg ujjaim, amik inkább már valóban a puha bőrt cirógatták, mintsem tincsét csavargatták volna. Visszahúzom kezemet, felemelem mindkettőt óvatosan, amolyan “kérésed számomra” kimondatlan jeleként, majd dőlök hátra a széken, belül teljes elégedettséget érezve. Bokámat ismét térdemre vetem, tollam serceg megállás nélkül, ahogy valóban az órára figyelek, megadva így a lehetőséget Csongornak is.
Laines közli, hogy vége az órának, kezem mozdul oldalasan, hogy táskámat az ölembe téve tegyem bele a füzetet, majd ejtsem bele a tollat. Nem sietem el, teljesen ráérősen mozgok, türelmesen várom meg, míg a diákok elhagyják a termet, egyre különösen figyelve, hogy véletlen se nézzek rá. Abbahagytam.
Szőke tincseim közé fúrom ujjaimat, minimálisan borzolok rajtuk, ahogy felállok, majd az ajtó felé indulok. Magam elé engedek el egy lányt, kinek arcát elönti a pír, majd lassú léptekkel hagyom el a termet, lehetségesen pontosan ugyanolyanokkal, mint ahogy érkeztem. Köszönök a kint állóaknak, köztük a nemrég kiengedett lánynak is, miközben zsebemből túrom ki a megrezzenő telefont. Elmosolyodom, majd azzal a lendülettel csúsztatom vissza farzsebembe a készüléket, hogy elinduljak a folyosón, azzal a feltett szándékkal, hogy elmenjek ebédelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 20:52 | Link


I might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


És abbahagyja.
Nézzenek oda, milyen jól nevelt egy férfiú ez a Mihail, hát azt remélte gondolta volna a navinés, hogy az ilyesmik még inkább erősítik a késztetést, amolyan csakazértis módon és bár full meg fog bukni mágusjogból, de legalább élvezheti a cirógatást. Ahelyett, hogy megkönnyebbülne, amiért már csak mérsékelten vannak az intimszférájában, talán még jobban is frusztrálja csupán a férfi jelenléte, az érintés hiánya; szinte bizsereg a bőre, ahol korábban játszadoztak azok az ujjak és nem, még egy bő tíz percig semmivel sem tud jobban koncentrálni, mert érzelmek teljes armadája vonul át és tol le egy villámháborút elméjében. Egy röpke pillanatra a gondolattal is eljátszik, hogy majd ő kezdeményez valami finom, sejtelmes kis közeledést, aztán a bosszankodás teljes erejével agyoncsapja a már majdhogynem kétségbeesett vágyakozást.
Csendben forrong magában, de legalább már csak két vázlatpont közt dünnyög gondolatban, és a szeme sarkából vet egy pillantást élete újdonsült megkeserítőjére. A szükségesnél épp csak két másodperccel húzódik tovább, de elszakítja tekintetét a tökéletes vonásokról, még mielőtt a férfi kékjeivel találkoznának.
Tehetetlen mérgelődését tovább tetézi, de valami brutális mértékben, amikor az ex-rellonos ISMÉT csak úgy se szó, se beszéd ott hagyja. Mintha nem csavargatta volna a hajtincseit az imént, olyan közel helyezkedve, hogy ha a navinés felé fordult volna… Khm. Szóval sietősen elpakolja az óra nem túl bő termését, és még mielőtt Mihail túl messzire juthatna, utána lépdel, csak hogy a folyosón, már némiképp eltávolodva a teremből kiáramló diáksokaság útjából, a férfi csuklójáért kapjon és megállítsa.
 - Ez aljas volt. – Hogy a simogatás, vagy hogy hallgatott a kérésre, és ténylegesen abbahagyta, örök rejtély marad. – Nem tudom, mit képzelsz magadról, de nem csinálhatod… ezt csak úgy, órán. A mágusjog állati nehéz, nem jelenhetsz meg a semmiből és vonhatod el a figyelmem! – Igazából maga se tudja, hogy mire dühös, szóval csak buknak ki belőle a szavak különösebb gondolkodás nélkül. – És könyörgöm, azt ne mondd, hogy valami hospitáló tanár vagy és majd korrepetálsz – milyen szép fantázia is lehetne ez, ugyebár –, mert kábé annyira fogom komolyan venni, mint a legutóbbi fenyegetésed. Ó, vagy ez lett volna a nagy beteljesítése? Hát, ahhoz meg elég gyenge volt.
Elég sok minden történik pár másodperc leforgása alatt, de amint minimálisan leülnek a kedélyek, elengedi Mihail karját finoman, szinte ösztönösen visszakozva, a szemkontaktust azonban egy pillanatra sem szakítja meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 20:56 | Link

Csongor
finally... / valahogy

Elég pár másodperc, és a gondolataim már teljesen máshol járnak. Bár annyira nem kalandoznak el, mint azt bárki gondolná, főleg ezen apró szösszenetre tekintettel, amit Csongorral műveltünk, de pontosan arra elég, hogy láthatóan lepődjek meg, amikor megérzem karomon az érintést. Megmerevedek, kékjeim minimálisan kerekednek ki, ahogy felső ajkam húzódik fel az undortól. Megállok, és egy szó mint száz, rengeteg mindent mondanék az illetőnek, mikor fülemet csapja meg az ismerős tónus. Először vállam felett pillantok hátra, meglátva őt mérséklődik a bennem érzett undor, majd fordulok felé teljes testtel. Rendben, így elfogadom, hogy tapogat. Egy-egy szavára, valamikor egy teljes mondatra rebben meg szám széle, annak jeleként, hogy mekkora erőfeszítést igényel a mosolyom visszatartása ismét. Moderálom magam, megvárom, míg kiadja magából, bólogatok, ha szükséges, de egyebekben csak állok előtte, bal lábamra helyezve testsúlyomat, fürkésző kékekkel, és közelebb araszolva hozzá.
- Befejezted? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn. Nagyon őszinte leszek, és elmondom, hogy fogalmam sincs min is van pontosan kiakadva. Esetleg azon, hogy elkezdtem a hajával játszani? Azon, hogy abbahagytam, ahogy kérte tőlem? Vagy tényleg az zavarja ennyire, hogy nem tudott figyelni az órára? Az utóbbit még meg is érteném, csak az első kettő közül még szükséges lenne választani egyet, hogy egyértelműbb legyen. - Elmondhatnád min vagy kiakadva pontosan - nyammogok egyet halkan, arcomat dörzsölöm meg lágy mozdulattal. Fejemet a plafon felé biccentem pár pillanat erejéig, míg lehunyt szemekkel, kissé ingatott fejjel latolgatok. A helyzet az, hogy normális esetben egyáltalán nem kellett volna ennyire élveznem a helyzetet, ami nemrég történt, azonban a tény csak rásegít, hogy ő is élvezte. Már-már imponáló az, hogy mindezek ellenére megkért, fejezzem be. Utolsó, aprót nyammogok. Akkor… fejem előre esik, ezzel egy időben lépek egyet előrébb, hogy közvetlen előtte állhassak. Elkapom tekintetét, miközben jobb kezem mozdul lassan, tenyeremet simítom arcára, minimálisan elnyílt ajkaimon villan fel egy mosoly, hüvelykujjam simításával együtt hajolok kicsit lejjebb, de éppen annyira, hogy a szemkontaktust ne kelljen megszakítanom, míg ajkainkat centiméterek választják el egymástól.
- Ha gyengének érzed, akkor ne folytassam? - búgom ajkai közé, leheletem verődik vissza az ő ajkairól, amíg hangom lágyan szeli át azt a pár centimétert. - Mert valamiért utánam jöttél - rekedtesen szólalok meg, az önuralmam legmagasabb fokának legmagasabb pontjánál állok éppen. A végkimenetel valószínűleg mindkettőnk előtt ismeretlen még, ámbár én szeretném, ha úgy végződne, ahogy gondolataim között már az egyetemen megfogalmazódott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 20:58 | Link


I might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


Megilletődötten pislog egyet a neki szegezett kérdésre, és ha nem fejezte volna be eddigre a majdhogynem összefüggéstelen, dacos monológot, ez biztosan beléfojtja a szót. Nem reagál, hiszen nincs is rá különösebben ideje, a soron következő szavak újra izzítják a pislákoló indulatokat – hogy mi baja pontosan? Mihail jelenléte, egyúttal elérhetetlensége. Az, hogy olyan természetességgel érinti a navinést, mintha legalábbis hozzá tartozna, és hogy ő maga is könnyűszerrel idomul a férfihez, mintha világéletükben ezt csinálták volna. Nem ismerik egymást, ez a kis kirohanás volt a leghosszabb szóváltásuk ezidáig… Még véletlenül sem olyan nyálas kliséket kell ide érteni, minthogy bizonyosan egymásnak lettek teremtve, hiszen sejthető, hogy feltételezett szerelmük nem lenne túl gyümölcsöző, azonban szigorúan testiség szintjén tagadhatatlan a kémia. Vágyik bármelyikük ennél többre?
 - Hogy nem vagyok a játékszeredlegalábbis nem igazán. Ó, ha tudná. A hév ismét alábbhagy, a válasz pedig nem kifejezetten elutasítás, sokkal inkább rávilágítás, hogy kettejük közül nem csak a navinésen a sor, hogy döntésre jusson. Ez a huzavona hosszú ideig izgalmas és élvezetes tud maradni, ha kap valamiféle megerősítést annak kapcsán, hogy a mögötte meghúzódó szándék nem csupán az ex-rellonos önszórakoztatási céljából való hülyítés – ezesetben szimplán kegyetlenség. Persze mit tudna tenni ellene…
Az arcára simuló kéz egy pillanatnyi üzemzavart okoz a józan gondolkodásban, hát még a tény, hogy szinte a sajátjain érzékeli Mihail ajkait, ahogy a szavakat formálja. Kell egy pár súlyos másodperc, hogy egyáltalán jelentésükben helyre kattintsa őket, a szünet pedig dramaturgiailag jobban ki sem jöhetne. Légzése felületesebbé válik, ajkai enyhén elnyílnak, ahogy ösztönösen rezdül, fejét egy picit feljebb biccentve, alkalmazkodva a fölé tornyosuló férfi magasságához, s éppen csak egy leheletnyit az érintésbe simulva szusszan egy aprót. Reakciói hangosabbak minden szónál; kérlek, folytasd.
 - Ha megint csak itt hagysz, keress valaki mást, akinek kellőképp kielégítő ez a gyermeteg kis közjáték – halkan duruzsolja, még egy millimétert közelebb húzódva, így már ténylegesen majdnem egymáshoz érnek ajkaik; végigfut a gerince mentén a hideg. Szavainak ellentmondva lassan elhúzódna, két okból: nehézkesen jut levegőhöz a rájuk telepedő feszültségtől, és a nyomósabb, hogy tesztelni akarja Mihail szándékait. Olyan apróságok, mint hogy párzási táncukat épp a folyosó kellős közepén bonyolítják le szégyentelenül, fel se merülnek az indokok közt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély