37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 432
Írta: 2023. november 10. 15:57 | Link
Alexandra

Ilyen kellemetlen szituációba már régen keveredett, ez még annál is rosszabb volt, mint mondjuk az a nap, amikor Alexa bátyja betámadta és el akarta verni őt a folyosón. Nem túl sok kapcsolata volt eddig, de abban biztos volt, hogy ez, amit a levitással folytat, nem egészen normális. Kéz a kézben kéne járniuk, nem törődni a világgal, most mégis, csak azért, mert felbukkantak a puccos bulák, máris el kellett rejteniük érzéseiket a világ elől. Domi persze belement a színjátékba, s ahhoz képest, hogy most először kellett ezt bejátszania, azért egész ügyesen tette a dolgát. Végül, miután a csinibabák tovább álltak, hogy feltérképezzék a “nyomornegyedet”, Dominik megkönnyebbült, s egy sóhajjal lépdelt Alexandra után. Voltak benne kérdések a történtek kapcsán, de nem akart ezzel előhozakodni, hisz randin voltak és olyan jól telt eddig a napjuk, hogy nem akarta elrontani a pillanatot. Alexa viszont rögtön letámadta, Dominik meg értetlenül nézett a levitás lányra, akinek minden apró rezdüléséből érződött, hogy mennyire dühös. - Mi van? - ez volt az első reakció, a visszakérdezés, mert hát jó, hogy nem ő van lecseszve azért, mert tette azt, amit tennie kellett.
- Hogy tetszik-e? - immár a bökdösés is azt sugalta, mintha neki kellene rosszul éreznie magát, s itt aztán már ő is érezte, hogy ez nem mehet így tovább. - Persze, pont úgy terveztem, hogy a veled való randi közben hívom el... Állj le ezzel! Szerintem miattad kerültünk ilyen helyzetbe, mert Te vagy az, aki nem sétálhat egy ilyen sráccal, mert jajj mit fognak hozzá szólni! - mondta mindezt úgy, hogy érződött hangjából, ez bizony rosszul esik neki.
- Szóval ha nem tetszik a reakcióm, akkor leszel szíves máskor adni egy forgatókönyvet, hogy mégis mit és hogyan hazudjak a sok ismerősödnek, ha együtt látnak. Vagy még jobb, ha mondjuk nem randizunk többé, és akkor nem kell rettegned attól, hogy mit szólna az anyád - dörgölte oda keményebben a szavakat, érződött rajta, hogy mennyire dühös, amiért ő lett beállítva a sarokba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. november 10. 17:28 | Link
ruhácska | kicsitegyütt


Már sejtem, hogy ez a randi ezen a ponton félresiklott. Én csak önző módon nem akartam megint falak között lenni, és próbáltam egy olyan helyet keresni, ahol szinte biztosan nem találkozunk ismerősökkel. Nem sikerült. Legközelebb talán a Pramberger teret kellene megpróbálni. Oda egy magunkfajta csak akkor tenné be a lábát, ha elege van az életéből, hisz... jócskán közünk van ahhoz, hogy az ott lévők ott vannak. Tudom, noha egyet érteni nem tudok vele.
Persze sikeresen felhúzom magam, és gondolkodás nélkül esek az eridonosnak, mintha ehhez egyébként lenne bármi jogom. Dühös vagyok, és elkeseredett, mert én nem akarom ezt. Nem akarok rejtett találkozásokat, sem letagadni, hogy érzek valamit iránta, mert határozottan errefelé haladunk kérem szépen. Egy ponton bánom azt is, hogy ott a sötét szobában nem nyisszantottam el ezt az egészet, akkor most ne okoznék magunknak fájdalmat, de mit lehet tenni? Akkor is önző voltam, és most is.
- Magunkra hagyna? - pillanat tört része alatt fordítom a fejem a sátor eladója felé, s bár kérésnek hangzik, kellően határozott a hangnem ahhoz, hogy ezt ne kérésnek vegye.
- Mégis mit képzel kisasszony?.... Végülis pont megéheztem... - legszívesebben megforgatnám a szemeim, amiért olyan gyorsan álláspontot változtat, amint a zsebembe nyúlva, némi - számomra apró - pénz kerül elé. Amint a férfi elhagyja a helyet, én megfogom Domi kezét, és behúzom magammal, lehetőleg olyan pontjára a sátornak, amit kellően eltakarnak a plüssök meg az egyéb bóvlik.
- Tudom, sajnálom... de rosszul esett, én ezt nem bírom. Nem bírom, hogy más lányokat simogatsz, hogy rá is úgy mosolyogtál... - hagyom, hogy arcomat eltorzítsa a grimasz, még a hangom is halkabb és kérlelő, a nagy őzike szemeimről nem is beszélve, amikkel a fiúra pislogok.
- Emlékszel? Tudtuk, hogy nehéz lesz, és én szoktattam magam a gondolathoz, de így élesben tapasztalni teljesen más. Kérlek ne haragudj - mert tudok bocsánatot kérni, és úgy érzem, hogy most kell is.
- Persze, ha be akarod fejezni én azt is megértem. És én sem akarom örökké ezt csinálni, csak... biztos akarok lenni abban, hogy egymás mellett a helyünk, mielőtt anyám elé állnék, és kitagadtatnám magam - mert valószínűleg a vége az lesz. Bercinek is csak egy hajszálon múlott, velem biztos hogy nem lesznek annyira elnézőek, hisz... csalódást okozok nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 432
Írta: 2023. november 10. 17:58 | Link
Alexandra

Dühös volt, meg persze csalódott is, amiért így alakult ez a délután, amiért tönkre tették azok a lányok a randijukat, és amiért ezt az egész színjátékot űznie kellett. Nem ismerte a lány szüleit, de valahol legbelül most arra gondolt, hogy bárcsak találkozhatna Zsolna anyjával és bárcsak elmondhatná neki a véleményét, amiért miatta ilyen helyzetbe kényszerülnek. Még nem ismerte a nőt, de már nem szívlelte. Most pedig még a lányára is haragudott, haragos szavak hagyták el a száját, s bizony hirtelen még olyat is mondott, amit talán nem kellett volna. Mégis, ott és abban a percben úgy érezte, hogy ha ez ennyire nem működik, akkor nem kéne erőltetniük. De még mielőtt folytathatták volna, Alexandra lefizette a boltost, hogy menjen távolabb, s ami azt illeti, ez sem tetszett annyira a fiúnak.
- Jellemző - csóválta meg a fejét, mintha hirtelenjében egy másik lány lett volna mellette, ám Zsolna bocsánatkérése meglepte, erre igazán már nem is számított. Emiatt kellett is pár másodperc ott a sátor takarásában, hogy a harag tovalobbanjon a tekintetéből, s újra meglássa a levitásban azt a lányt, aki annyira megtetszett neki.
Nem akart a másik szavaiba vágni, így csak zsebre csúsztatta a kezeit és mélyen hallgatott, miközben fürkészte a másik tekintetét, vonásait, ajkainak mozgását.
- Jó én értem ezt, hogy a nyomás rajtad van, csak…Nehéz ez így, hogy bujkálnunk kell. Olyan szívesen megfognám a kezed, vagy adnék egy csókot, de nem tehetem, se a suliban, se itt. És ez nem normális - sóhajtott végül, ahogy őszintén mesélt az érzéseiről.
- Nem haragszom, csak rosszul esik, mintha olyan lennék, akit le kéne tagadni - ez is kikívánkozott belőle, pedig aranyvérű volt , igaz nem gazdag családból származott, de a maga módján annak számított.
- De nem akarom befejezni, csak felhúztam magam - mondta immár higgadtan, ahogy közelebb lépett és tenyere a levitás karjára kúszott.
- Ami meg azt a csajt illeti, nem is szép. És csak azért simítottam meg a karját, mert azt mondtad, hogy Bercinek segítek karkötőt venni, és nem akartam, hogy azt higgyék, hogy én meg Berci…- mert hát azért Dominik jól ismerte már a suli diákjait, és egyáltalán nem hiányzott neki az, hogy hírbe hozzák a Bánffy fiúval.
- Adj egy csókot - kérte inkább, de mit kérte, nem is nagyon várta ki, hogy megkapja, ehelyett jobbja Alexa derekára kúszott és határozottan magához rántva őt, megcsókolta, nem törődve azzal, hogy immár új vásárlók nézegették a portékát, ők a sátor takarásából úgy sem látszottak.
- Anyádnak vehetnénk valami bonbont, tennénk bele bűbájt, hogy halálosan megszeressen engem, na? Akkor nem kéne többé bujkálnunk - szemtelen mosollyal fel-le mozgatta a szemöldökét. - Bár szerintem így is elég szexi vagyok, simán levenném a lábáról, mi? - szemtelen mosollyal nézett a lányra, miközben az asztalka szélének dőlt, s közelebb húzta magához a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. november 10. 18:42 | Link
ruhácska | kicsitegyütt


- Szia, Bánffy Zsolna Alexandra vagyok - nem bírom megállni, a Bánffyt még határozottan meg is nyomom, és most még az élt se próbálom elrejteni a hangomban, mert ha valami nekem fáj, akkor az ez. És tudom, hogy igaza van, hisz mi így működünk. A címerünkre akár rá is lehetne írni mottóként, hogy "mindig van az a pénz", de talán a családom túl átlátszónak találná. Ettől függetlenül még igenis fáj, ha ezt a fejemhez vágják.
Viszont a célom elérem, és tudunk kicsit kettesben lenni, legalább addig, míg megpróbálom megmenteni a helyzetet, mert én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Túl jól érzem magam Domival, és túl boldog vagyok akkor, mikor csak ilyen normális dolgokat csinálunk.
- Tudom, én is legszívesebben Nógrádi képébe vágtam volna, hogy együtt vagyunk, szóval úgy méregessen - hunyom be a szemem egy pillanatra, még hagyom is, hogy az érzéseim kiüljenek az arcomra, mert nem csak neki nehéz. Én viszont tudom, hogy miért teszem.
- De nem letagadlak, Domi. Óvlak. Te nem tudod elképzelni, az én anyám milyen. Hogy egy pillanat alatt tenne tönkre nem csak téged, de a családod is. És túlzok... láttam már. Az idősebb bátyám is rossz lányba lett szerelmes. Tudod hol van Evelin? Szibériában - ezt még soha nem mondtam el senkinek, még a bátyám se tudja, hogy nem csak tudom, mi történt, de még asszisztáltam is anyámnak. Utólag persze bánom, főleg most, hogy velem is megtörtént, de tudom, hogy nem hagyhatom, hogy anyu idő előtt megtudja.
- Ez meg sem fordult a fejemben - vallom be halkan, de őszintén. Annyira megszoktam már, hogy Berci... nos Berci, hogy fel sem merült bennem az, ami Domiban. És ez hiba. Hisz nekem mindenre gondolnom kell.
Épp csak átjár a kellemes borzongás az eridonos érintése nyomán, kezeim máris meglódulnak, hogy átfonják a nyakát. Szinte egyszerre gondolunk ugyanarra, csak a fiú ki is mondja a kérést. Sokáig nem kéretem magam, ahogy húz közel magához, úgy próbálom a lehető legkisebb távolságot hagyni kettőnk között, miközben csókolom. Kezem megint a hajába túr, és egy pillanat alatt felejtem el, hol vagyunk, és mit is csinálunk, egyszerűen csak... én akarom.
- Aztán anyám nem is téged tüntetne el, hanem engem. Micsoda remek ötlet - gúnyolódok, de persze játékosan, és a szemem is megforgatom. Azonban mosolygok, és örülök, hogy amennyire gyorsan történt a bonyodalom, olyan könnyedén túl tudunk jutni rajta.
- Szóval akkor... eszünk? - hisz a gyomrom jelez, mert ő persze nem felejtette el, hogy éhes vagyok ellentétben velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 432
Írta: 2023. november 10. 19:05 | Link
Alexandra

- Szibériába? Jesszus, anyud rokona a Keresztapának? - Dominik döbbenten hallgatta végig a sztorit, sok minden elképzelése volt már a drága anyósjelöltről, de erre azért még álmaiban sem gondolt volna. Ahogy elnézte Alexandrát, el nem tudta hinni, hogy ennek a lánynak egy ilyen undok anyja legyen. Szerencsére sikerült megbeszélniük mindent, mindketten lecsitultak, és az a csók is magával hozta a békét. S bár Dominik sejtette, hogy ez még csak a kezdet, s valószínűleg párszor még elő kell adniuk egy színdarabot, most már kezdte jobban megérteni azt, hogy miért is van erre szükség. Ennek ellenére azért próbált viccelődni, s úgy tűnt, hogy Zsolna is vevő volt rá, a srác fel is nevetett a megjegyzésén. - Tényleg, az anyád téged akarna onnantól elásni - ismét felnevetett, aztán adott még egy puszit a lány arcára, s megfogva a kezét, kilesett a sátor alól.
- Tiszta a terep, mehetünk. Veszek neked hurkát, gyere! - mivel még ilyesmit nem evett a lány, Domi jó ötletnek tartotta, hogy megkóstoltassa vele ezt a finomságot. A bódéhoz érve rendelt is egy tálcára májas hurkát és egy kis kolbászt is mustárral és tormával, meg az elhagyhatatlan finom, friss fehér kenyérrel. - Jó étvágyat! - először a lányt kínálta a közös tálcáról, övé volt az elsőbbség. - Azt mondtad, hogy biztos akarsz lenni kettőnkben. Hogyan akarsz megbizonyosodni? - kíváncsi volt a srác, hisz fogalma sem volt arról, hogy vajon meddig kell majd ezt a szerepet játszaniuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. november 10. 19:48 | Link
ruhácska | kicsitegyütt


- Nem... anyu a Keresztapa - suttogom neki, félig halálosan komolyan, mert nem lepődnék meg, ha mindez kiderülne. Félig persze viccelődök, bár ez nem javít azon, amilyen az én anyám. Sem a bűntudaton, ami szép lassan telepedik el rajtam.
- Csak viccelek - vigyorgok rá - Nem vagyunk olaszok - vágok aztán ugyanolyan komoly képet, mintha csak ettől nem lehet az anyám.
Az hogy most rendeződtek a dolgok, valahol megnyugtat. Legalább annyira, hogy elfelejtve mindent, csak élvezzem a csókját, aminek túl hamar lesz vége. Azon kapom magam, hogy nekem nem elég ennyi, így mikor közli, hogy tiszta a terep, visszahúzom, csak hogy most én csókoljam meg őt. Nem is tudom, volt-e már olyan, hogy én kezdeményeztem, de úgy néz ki, itt az ideje, és egyszerűen imádom a tudatot, hogy most megtehetem.
Teljesen az eridonosra bízom magam, de amint meglátom, mi kerül a tálcára, azért kicsit elbizonytalanodok.
- Figyelmeztetlek Szécsi, ha megint a tudatlanságomon akarsz szórakozni, nagyon megjárod - mert jelen pillanatban nem akarom elhinni, hogy ember ilyet eszik. Tocsog a zsírban, és elnézve, honnan is került hozzánk, gyanítom az ANTSZ-nek is tetszene. Nem, nem vagyok én ebben olyan biztos, hogy az én gyomrom ezt szívesen beveszi. Talán a kenyeret, bár azt se szoktam fehéret enni.
- Idővel. Ha egy év múlva is ugyanitt leszünk, és ilyen.... furcsa izét eszünk, akkor már tudom, hogy biztos - persze túlzok az idővel, de valahogy meg kell értetnem vele, hogy most tényleg arra van szükség. Él bennem a romantikus elképzelés, ha tényleg annyira akar engem, ahogy mondta, akkor nem számít neki, hogy vagyok az övé.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szécsi Dominik
Prefektus Eridon, DÖK elnökhelyettes, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 362
Összes hsz: 432
Írta: 2023. november 10. 20:08 | Link
Alexandra

Lehet, hogy viccelődtek, azért belegondolni is rossz volt, hogy Zsolna anyjában egy igazi maffiózó veszett el. Dominik pedig nem akart lófejként heverni abban az ágyban. Kedvenc filmjének egyik legrémesebb jelenetét próbálta rögvest kitörölni az elméjéből, s inkább koncentrálni a szépre és a jóra, amiben kapóra jött az, hogy ezúttal Zsolna csókolta meg az eridonos fiút, aki pedig egyáltalán nem tiltakozott ez ellen, kiélvezte a pillanatot, és szíve szerint nem is ment volna innen tovább. Tenyere már-már majd, hogy lejjebb kúszott a deréknál, de aztán emlékeztette magát a lovardás esetre, s arra, hogy ott megígérte Zsolnának, nem fogja őt siettetni. Emiatt most sem akart pofátlan lenni, nem akarta, hogy a szép pillanatok után kellemetlenül érezze magát a lány, így visszafogta magát és a hormonjait. A pajzánkodás helyett inkább célba vették a kajás bódét, s röpke pár perc után már állhattak is neki a falatozásnak. - Dehogy is! Esküszöm, hogy ez ízleni fog, nagyon jó! Kóstold már meg - s hogy ne beszéljenek annyit, a villájára tűzött egy karika májas hurkát, aztán Zsolna szája felé tolta, neki már csak harapnia kellett. A kenyeret is az ubit is kínálta ezután, mert úgy az igazi.
- Na milyen? - pislogott rá lelkesen, remélte, hogy a sznob családból származó Bánffy kisasszonynak ízleni fog a disznótoros. Közben beszélgettek, Domi fel is tette a nagy kérdést és elmosolyodott. - Legyen, egy év múlva ugyanitt hurkával - pacsira tartotta a kezét nevetve, aztán adott Zsolnának egy zsíros puszit, majd tovább folytatták a falatozást, s ha utána az időbe belefért, még a céldobáló felé is elkísérte, mielőtt visszatértek volna a kastélyba.
Utoljára módosította:Szécsi Dominik, 2023. november 10. 20:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia D. Rubya
Auror, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 43
Írta: 2024. január 31. 20:08 | Link
Hegedüsh Marcell


Néhány dolog ugyan hiányzik neki Londolból és Spanyolhonból, de kíváncsi miket vesznek és esznek a magyarok. Meséltek neki róla, hogy itt is vannak piacok, ahol a legháziasabb dolgokat lehet beszerezni. Kíváncsisága hajtotta ide ezen a szombati délelőttön. Az idő ugyan kicsit csípős, de hét ágra ragyog a nap, amitől már alapból mosolygós a hangulata. Sárkányölős képzésének első hete után elmondhatja, hogy nem lesz könnyű dolga, de minden pillanatát élezi. Mugli fegyverismerettől a pálcás közelharcon és kezitusán át a túsztárgyalásig mindent érintettek az eddigi órákon. Ez utóbbi megy neki a legjobban. Valahogy minden szituációs gyakorlatból sikerült jól kijönnie. Akkor is, sikert ért el, amikor a nem az egyik csoporttársát, hanem oktatójukat, egy nagyon szigorú, már-már kegyetlen és hatalmas férfiembert kellett rábeszélni arra, hogy tegye le a pálcát. Az egyik esetben odáig elment a heyzetgyakorlat, hogy a partnere utána randevúra hívta. Ezt persze azonnal hárította. Kissé értetlenül állt a dolog előtt. Teljesen más itt minden, mint az angliai akadémián. Egészen különös légkör uralkodik az intézményben, vagy lehet, hogy ő változik? Érez magában ilyesmit, de egyelőre inkább annak tudja be, hogy élvezi a képzést és a Bogolyfalván töltött időt. Első hónapjának végén vissza kell térnie Londonba jelentést tenni, de addig is kihasznál minden adódó alkalmat arra, hogy beilleszkedjen ebbe az új és kellemes környezetbe. Fordítógyűrűjének hála kedélyesen cseveg éppen az egyik kofával a padlizsánkrém elkészítéséről, kezében egy szép nagy lila zöldséget tartva. Sosem evett még padlizsánkérmet, de nagyon érdekli milyen lehet. Mosolyogva hallgatja a receptet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2024. január 31. 20:49 | Link
Artemisia D. Rubya
¤ bevásárlás ¤ GIF ¤
¤ m u s i c ¤

Korán keltem. Visszavittem Imolát Elektrához, aztán előkészítettem a garázsban a mai munkához a szerszámokat és a fát. Úgy döntöttem, hogy ez lesz a legjobb program mára, elvégre még várok a megrendelőm pontos utazási adataira, aztán a hónap végén irány Anglia. Újra. Mindig is szerettem utazni. Munkaügyeim is általában kellemesen alakultak. Kivéve azok a kellemetlen hetek Romániában. Na, de ne is legyen szemeink előtt az a néhány horrorisztikus kép, inkább élvezzük a napsütést. A piactér irányába többször is meg kell állnom, hogy az arra járó ismerősökkel váltsak egy pár szót. Mostanság újra visszatér a régi élet; embereket érdekli, hogy mi van velem, nem néznék rám furcsán, nem éreztetik, hogy kívülálló vagyok azok után, amik az elmúlt évek alatt történtek. Márpedig igencsak megküzdöttem a „ne szólj hozzám” címért. Most mégis hatalmas vigyorral az arcomon érkezek meg a térre, hogy ott is köszöntsem a kedvenc árusaimat egy-egy kedves szóval mint „ma is milyen csinos, Alma” vagy „nem is tudtam, hogy a Napnál is tud valaki ma szebben ragyogni, Irénke”. Csak a régi, szokásos Hege finomságok. Ebben az állapotban érkezek meg az egyik kedvenc zöldségárusomhoz. Éppen nagyon beszélget valakivel, ezért először a portékát veszem szemügyre. Gyönyörű cukkinik, hagymák sorakoznak előttem, így meg is kívánok egy kis cukkinitócsnit. Meg fog gyűlni vele a bajom, mert múltkor is olyan keményre sütöttem a burgonyából készült változatot, hogyha kihajítottam volna az ablakon, és eltalál valakit, akkor most a börtönből írnám az emlékirataimat. A cukkinitócsni gondolatán fellelkesülve fordulok gyorsan a kofa felé.
– Ebből olyan ebéd lesz ma, hogy megszólal – ekkor tekintek a vele beszélgető nőre, amire azonnal összehúzom a szemöldökömet. Látszik rajtam, hogy kutakodok a fejemben. Megnyalom ajkaimat, majd az alsóra ráharapok elgondolkodásom közben. Még nem tudom őt hová tenni, ezért az első gondolatomat elteszem a fejemben. Inkább a recepthez szólok hozzá. – Ne sajnálja belőle a fokhagymát – bökök fejemmel az említett zöldség felé. – Itt pedig úgyis a legjobbat találja majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia D. Rubya
Auror, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 43
Írta: 2024. január 31. 22:06 | Link
Hegedüsh Marcell


Fahéj szín íriszű szemeivel rápillant a mellette megszólaló férfira, majd kedvesen elmosolyodik. Érthetelen számára milyen könnyen teszi mostanában. Egyszerűbben teremt kapcsolatokat, mint egész angliai tartózkodása alatt bármikor. Ráadásul ismét ugyanaz a szívet-lelket melengető érzés árad szét lényében, mint legutóbb a hivatalban. Lehet kicsit tovább is néz a másik vevőre mint az illendő volna. Kezében még mindig a padlizsánt fogja és igen valószínű, hogy el sem engedni, hanem megveszi a javasolt fokhagymával együtt. - Köszönöm a hasznos tanácsot. Bevallom sosem ettem még padlizsánkérmet - szólal meg barátságos hangon, hogy azután az eladótól kérjen fokhagymát, mert az a pult túlfelén van felhalmozva. - Ön mit fog készíteni abból? - mutat rá a cukkinire, amit felismert a férfi kezében. Kisugárzása szelíd, mégis melegséggel teli, mint a kandallóban pattogó tűz hője, ami körülöleli az embert a hideg téli estéken. Élénk, kíváncsi tekintettel figyeli az idegent, akinek válaszát várja. Úgy gondolja, hogy megismerni a helyieket és a szokásaikat is hozzájárul ahhoz, hogy megértse unokanővérét. Éveket élt le itt, távol családjától, mégsem volt boldogtalan. Sőt. Itt talált rá az igaz szerelemre, s bár targédiák szegélyezték az útját, a városról minden szavában szeretettel írt a naplójában, illetve az abból kiadott könyvben. Mi lehet Bogolyfalva titka? Talán az, hogy itt valóban ilyen szimpatikus emberek élnek, mint ez a férfi és a hivatalban dolgozó hölgy? Egyelőre még nem tudja erre a választ, csak azt, hogy jó érzés itt lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák


Harci golymók
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 65
Írta: 2024. február 13. 23:38 | Link

- szombat reggel -


Milyen jobb programot tudtok, mint kora reggel felkelni és kimenni a nagyapával a piacra töltött bundáskenyeret enni? A fiúkat és Kamillát otthon hagytuk, a nagyi adott még egy puszit, mielőtt elindultunk. Jajj, megvolt az a jóleső varázs, hogy csak a nagyapával kiszabadulhatok egy kicsit; mindig elvan a többiekkel a kis falubéli klikkjükben, de néha azért ránk is szakít időt. Félre ne érts, nem hanyagolja el az unokáit, sőt, szerintem oda meg vissza imád minket, csak tudod, mindenkinek megvannak már a maga heppjei és apróságai erre a korra, amik boldoggá teszik- legalábbis nagymama ezt szokta mondani, ha nyávogok, hogy hol a nagypapa.
- Miért nem adtok hozzá édes recepteket is? - Már javában tömöm magamba a sonkás-sajtosat, és meg kell mondjam, a világom végre teljes. Marika néni töltött bundáskenyere messze földön híres azok közt, akik tudják, pontosan mit keressenek. Nagyapa csak a vállát vonogatja sajtos szájszéllel, és váltig bizonygatja, hogy az édes elcsapja a hasunkat. Hát nézzük meg Bálintot, az még a tejet se bírja. Pedig hányszor megpróbáltam elmagyarázni nagyapának, hogy ez nem úgy van, a laktózérzékenység súlyos (és csak akkor szoktam visszaélni ezzel, ha Bálint különösen nagy trógerként viselkedett).
- Vigyünk a többieknek is? - Én vinnék, Kamilla szeret enni, meg amennyi energiát mostanában felemészt a pankrátorkodása Bálinttal, ráfér a fejlődő szervezetére a kalória. Viktornál meggondolnám kétszer is, ő az agyára gyúr; helyes, ne is legyen olyan, mint Bálint, pedig azt a majmot is szeretem, főleg, ha alszik. Legalább Bálint a bátyám, és visszafogja az agymenéseit otthon valamennyire. Ha olyan lenne, mint a három rémálmom az előkészítőből, már sírnék.
Utoljára módosította:Scheffler Ella, 2024. március 20. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Makranczy Maximilián
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős diák


Makrancos fiúcska
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2024. február 14. 00:24 | Link

- az a bizonyos szombat reggel -


Vágjátok mi a szar? Korán kelni. Mi a még szarabb? Szombaton! De anyuska szava szent meg sérthetetlen - apuska szerint - és igazából ő nem is anyámtól fél, hanem a mamuskától. Miért? Pedig tündéri a vénjány és imádom! A maga módján mindig jó arc Nándesszal meg velem, még akkor is, amikor épp kitaposom annak az okoskodó ágyipoloskának a lelkét. No, de! Anyuska kitalálta, hogy ő piacolni akar, - és fog is - mert a vasárnapi nem főzi meg magát... igazából de, ha a megfelelő bűbájokat használja az ember, de... mindig le vagyok hurrogva, hogy ezt még nem érthetem. Pff.
- Maxi, légy jó fiú és hozd a kosaramat, jó? Te leszel a szárnysegédem! - egy dolog van, amiért nem bírok anyámnak ellenállni: túlságosan kedves és ez imponál. Még jó, hogy nincs kistesóm, mert ha ezek kitalálják, hogy meghívják a gólyát hozzánk egy fasza vacsira, másnapra az beállít egy újabb Makranczy ivadékkal, felrúgom a legó váramat! Pedig a logó, öcsém! Na, az nagyon értékes!
- Várj meg itt, beszélek a szomszéd Piri nenével. Hozott nekem ezt-azt, el ne mozdulj innét! Megértetted? - olyan sejtelmes volt, de csak a vállam rángattam az üres kosarát szorongatva a bejárattól nem messze. tizenhárom vagyok, persze, hogy megértettem! Még egyszer megsimogatta az arcomat, adott rá egy puszit is, amire harcolva toltam el magamtól, hogy ne mások előtt égessen le lehetőleg, majd mosolyogva tovább állt. Én? Én is álltam tovább, háttal a falnak dőlve fejemet kopogtatva rajta az unalomtól, ahogy néztem kik jönnek vagy épp mennek el, amikor az érkezők közt megláttam Ellát és Ernő bácsit. Elvigyorodtam, gondoltam meglepem őket, úgyis imádnak. Nyilván nem, de ezzel egyrészt nem foglalkoztam, másrészt nem is tudtam róla. Harmadrészt... van harmadik?
- SZIA ELLAAAAA! - üvöltöttem rá a fejét tömő iskolásra, majd vigyorogva nagyapja felé fordultam - Csókolom, Ernő bácsi! - aztán visszapillantottam az unikornisra - Ti is a vasárnapi ebédhez jöttetek bevásárolni? Muter nagyon rá van pörögve - szemeimet megforgatva böktem hátam mögé hüvelykujjammal, mintha épp ott állt volna, de igazából dementor tudta, hol volt az anyuska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák


Harci golymók
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 65
Írta: 2024. február 14. 00:41 | Link

- szombat reggel -


Igen, ez a köhögés az imént én voltam, és aki félrenyelt, szintén én. Nem számítottam rá, hogy a nyugodt, szombat reggeli nyammogásomat képes lesz valaki csuklóból szétbarmolni, de ember tervez, Isten végez. Az, hogy Makranczy Maxi itt van, nem is lehetne nagyobb csapá- ... De, lehetne nagyobb!
Villámgyorsan körbe pördülök a tengelyem körül, hogy ellenőrizzem, itt van-e a két másik átok, de a legnagyobb megkönnyebbülésemre nyomukat se látom. Nagyapa jó ember, ő kedves mosollyal fogadja a köszönést és viszonozza, mi több, még kezet is ráz a kölyökkel, mintha máris férfi számba venné. Komolyan, nagyapa, nem kell ennyire gálánsnak lenned! Még egy korholó pillantással is megjutalmazom ezért a húzásáért.
- Szia Maxi... - Komolyan, semmi kedvem hozzá. Miéééért van itt? Ráadásul olyan pokolian hangos reggel kilenckor a piac közepén, de az öregek már meg se pirulázzák. Biztos megszokták, meg már nagyothallanak.
- Azt nagymama már elintézte tegnap. - Lehet, hogy túl büszkén húzom ki magam? A szemem sarkából csak annyit veszek észre, hogy nagypapa elnéző mosollyal pillant végig rajtunk, mintha azt mondaná "gyerekek". Fú de felidegel ilyenkor! Már betöltöttem a tizenötöt, nagyon nem vagyok gyerek! A hivatalos megnevezésem már jó ideje tinédzser!
- De látom, te lettél a banyatank. - Az egyik kezemben még mindig ott a töltött bundáskenyér, a másikkal viszont bőven rá tudok böködni a kosárra.
Nem felejtettem el, mennyit idegesített ez a gyerek, és Margaretnek szabályos PTSDje lett a molesztálásától. Nyilván bennem van a kisördög és kicsit a szándék, hogy visszaadjam a mentális pofonokat, amiket ő és a klikkje okozott.
- Kell segítség? - Előveszem a pálcám és megpörgetem az ujjaim között naaagyon magabiztos, talán túl magabiztos vigyorral. - Már, ha nem bírnád el a káposztát meg a répát, meg ilyeneket. - Szándékosan cukkolom, tudom, milyen kis harcias alkat, az előkészítőben is a kelleténél többet ült büntetésben.
Utoljára módosította:Scheffler Ella, 2024. február 14. 00:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Makranczy Maximilián
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős diák


Makrancos fiúcska
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2024. február 14. 01:13 | Link

- az a bizonyos szombat reggel -


Végre valaki, aki férfiként kezelt! Ezt már nevezem, az öreg csóka tudja, mi a dörgés! Büszke vigyorral kihúztam magamat és balkezembe átlogisztikáztam anyuska kosarát, hogy jobbomat Ernő bácsinak nyújthassam kézfogásra. Arról nem is beszélve, hogy Ella feje egyre sötétebbé vált ezek láttán, imádtam hergelni ezt a tyúkot. Annyira a szívére tudta venni a legkisebb hülyeségemet is. Biztosan tetszem neki, az pech. Nekem ő nem. Fúj lányok. Fúj szerelem... Blööeeeeee
- Anyuska is elintézte volna, de tegnap sokáig voltak a rendelőben - vontam meg a vállaimat, illetve mamuskát nem is hoztam fel, mert nem a bejárónőnk. Pedig biztos vagyok benne, csak egy szavába kerülne és hatan hoznák a tömött kosaraikat a hivatali látogatásai miatt. Imádom!
- Haaaaaah, ne is mondd. Mindig engem talál meg ezzel, pedig jobb dolgom is lett volna. Mondjuk most felkelni! - ajkaimat összepréseltem, szemeim majd' kiestek a lángos láttán, nagyon jól nézett ki, de nem tettem szóvá. Inkább elkaptam a figyelmemet, mielőtt éhenkórásznak nevez Ella.
- Nem akarlak kiábrándítani, de néhány hete pont te verted a melleidet, hogy nem varázsolhatsz iskolán kívül, ráadásul prefektus-izé vagy, ezért neked pláne nem szabad szabályt szegni. Csak gondoltam emlékeztetlek, mert kaja közben hülyeségeket tervezel csinálni - patkánymód mosolyogtam rá, most kivételesen nem ő szúrt oda, hanem én... jó mélyre. A pattanásait is szerettem volna felhozni, de félő, azért Ernő bácsi is lezavarna egy sajtos-tejfölös, Miskolci arany sallert.
- Ne aggódj miattam, csak egyél. Az jól áll! - rákacsintottam, megint a lehető legártatlanabb fejet vágva, tényleg csak baráti jótanácsnak hangzott vagy maximum csipkelődésnek. Ez a gyerekek között elmegy, nem? De! Sokkal könnyebb lenne oltogatni Ellát, ha nem lenne itt Ernő bácsi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák


Harci golymók
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 65
Írta: 2024. február 14. 01:31 | Link

- szombat reggel -


Morgána, ments meg, hát mindjárt tanulok Bálinttól és Kamillától, és felrúgom ezt a szégyentelent! Minden egyes szavával csak jobban felidegesít, és sajnos nem az a fajta vagyok, aki jól el tudja rejteni az érzelmeit. Tökéletesen látszik, ahogy felfújom magam, de ha ez nem lenne elég, nagyapa kiszúrja Vili bácsit és még két helybéli éltes urat, meglapogatja a vállam és egy "Mindjárt jövök"kel otthagy ezzel a kétszínű békával!
- Jövőre a közelembe ne gyere, sőt, remélem, a sámánbot be se oszt sehová! - Jó, lehet, hogy az a dühös toppantás tőlem származik, de csak lehet. Maxi, Nándi és Anakin képesek felkergetni a plafonra és párhuzamosan lemaratni saját magammal a saját bőröm a képemről.
Vennem kell egy mély levegőt, mielőtt elsírom magam, mert attól csak boldogabb lenne ez a borzalmas kis gnóm.
- Pedig már majdnem meghívtalak volna egy töltött bundáskenyérre. - Hú, érzem, ahogy elhúzom a számat reflexből. Annyira idegesítő ez a gyerek, annyira tenyérbemászó. Hogy nem bukott még ki az előkészítőből?
Utoljára módosította:Scheffler Ella, 2024. február 14. 01:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállai Lénárd
Előkészítős


Új lehetőségek
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 26
Írta: 2024. március 15. 13:35 | Link
Stephen Zimmermann
Eltévedtem! – Oufite

Pár osztálytársam ajánlotta, hogy nézek le bagolyfalvára nézelődni. Egyik délután elhatároztam magamat. Összepakoltam és ki osontam. Szerencsére senki nem vett észre. Azt hiszem. Mosolyogva tettem meg oda felé az utat. Nagyon vártam, hogy láthassam a nevezetes bogolyfalvát. Már félúton voltam amikor egy hangot hallottam a távolból. Nem figyeltem rá inkább tovább mentem. Mikor oda érkeztem körbenéztem. Mindenhol boltok voltak. Nyüzsgött a sok embertől.
– Csak ne lásson meg valaki akit ismerek – reménykedtem. Egy ismerős alakot pillantottam meg. Ijedten körbenéztem. Majd az ember forgatagban elillantam. Egy bolthoz értem amin az állt, hogy: “Könyvek és régiségek”. Érdeklődve bementem. Körbenéztem a boltban. Találtam is egy könyvet amit érdekesnek találtam.
– Ez segíthet a gitár tanulásban – mert a címe az volt, hogy: “Gitározás alapjai és a következő lépések”
Kifizettem gyorsan a könyvet és az új szerzeménnyel kiléptem a boltból. Elindultam az egyik irányba. Volt nálam egy kicsi övtáska. Kicipzároztam és bele nyúltam. És csak reménykedtem, hogy benne hagytam azt ami kell nekem. Amikor végre megtaláltam amit kerestem felmutattam.

– Végre megvan a zenelejátszóm! – az egyik tanárom elvarázsolta, hogy tudjam hallgatni. Betettem a fülembe és elindítottam a lejátszási listát. Felcsendült az egyik zene. Elkezdtem nyugodtan sétálni és elmélyültem a gondolataimban. Arra nem is figyeltem merre megyek. A zene vezetett. Amikor feleszméltem egy érdekes helyen találtam magamat. Kivettem a fülemből a fülhallgatót és körbenéztem.
– Hol vagyok? – kérdeztem aggodalommal a hangomban. Nem volt ismerős a hely. Elindultam az egyik irányba, de csak még jobban elkavarodtam. És szembe rengeteg ember jött. Az egyik meglökött és kiverte a kezemből a tárgyat amit eddig szorongattam. A lejátszó kiesett a kezemből és leesett a földre. Ahogy le érkezett szét tört. Gyorsan felvettem a földről, de tiszta víz volt. Zsebre vágtam és tovább haladtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
​ 🅺🅰́🅻🅻🅰🅸 ​ 🅻🅴́🅽🅰́🆁🅳
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2024. március 15. 17:11 | Link
Kállai Lénárd

A magyarországi piacokat sokan szeretik, mert olcsón lehet a rengeteg régi vacak között valódi kincsekre bukkanni. Sosem voltam az a vásárolgatós típus, de állítólag vannak könyvstandok is. Nem lehetek szívtelen! Tartanom kell magamat a családi hagyományokhoz és ha van könyv, meg kell menteni! Anyám ritka idióta és szerencsétlen példány. Máig megvetem. Viszont furcsamód ragaszkodott mindig is a könyveihez. Ha bármikor is hozzányúltam egyhez, már repült az a bizonyos papucs. A sok szitok szó.Ami másnak beteges ragaszkodás, neki valódi szeretet volt. Az ő szeretete különös. Valami, ami belőle nekem nem jutott attól a nőtől, de hagyjuk is. Elkerülök egy jókora pocsolyát bal oldalt és leállok nézelődni az egyik standnál ami megfelel szerény feltételemnek. Találok régi lexikonokat, egy-két ifjúsági regényt. Etnikai kisebbség árulja, jó... terebélyes hölgyemény. Kedves mosolyú. Sok bogarászás után boldogan megyek tovább új szerzeményeimmel. Találtam csillagászati lexikont, útikalauzt Uppsalához meg két "kötelező olvasmányt". Kíváncsi vagyok, hogy miért mondják A kis hercegre, hogy nehéz. Ki is kölcsönözhetném, de az nem olyan. Ezekkel a gondolatokkal elmegyek valami bolt előtt és megpillantok egy kölyköt, víz foltos zsebbel. Egyelőre probslom figyelmen kívül hagyni, de az a folt elég nagy. Ennek se nagyon mondták, hogy ne pakolja a hűtőből frissen kivett üdítőt a zsebébe, vagy mi? Igazából az egész gyerek hidegen hagy. Nem az én fiam. El akarok menni mellette, de úgy látom, hogy még csak körbe se néz. Halad bakker, mint vak ló a világba.
- Várjunk csak... - suttogok és megindulok utána. Az előkészítőben töltött büntetőmunkám miatt ismerem. Egyelőre meg nem szólalok, csak csendben követni kezdem. Kíváncsivá tesz, hogy hová tart. Fél szemmel Hubát vagy más felügyelő tanárt keresek. Egyelőre azonban nem találok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Kállai Lénárd
Előkészítős


Új lehetőségek
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 26
Írta: 2024. március 15. 17:57 | Link
Stephen Zimmermann
Eltévedtem! – Outfite

Elment mellettem egy magas férfi. De megfordult. Elindult felém. el akartam futni, de a víztől nem tudtam. Amikor a hátam mögül meghallottam egy hangot. Biztos ő volt az. Félve és a hidegtől dideregve fordultam meg.
– Ige… – kezdtem. – en? – kérdeztem vacogva. Reménykedem, hogy nem akar ártani. Elkezdek hátrálni, de majdnem megbotlok. Ezért még mielőtt elesnék megállok és felnézek a férfira. Ismerősnek tűnik, de nem tudom miért. Lehet, hogy volt egyszer az előkészítőben, de ki tudja. Ijedten fordulok körbe. De mivel nem érzem rajta, hogy valami gyerekrabló lenne ezért elkezdek megnyugodni. Viszont az már biztos, hogy tudni fogja, hogy nincs senki velem. Akkor viszont nagy bajban leszek. Mert nem lehet felügyelő tanár nélkül lejönni a faluba. Ebből még baj lesz.
– Mi járatban erre? – kérdezem most már nyugodtban. Majd várok a válaszra. Körülnézek merre is kellene majd mennem. Ha esetleg itt hagyna. Most pedig reménykedhetek, hogy nem teremt le vagy más szörnyűséget nem csinál amiért kint vagyok egyedül. Nem néz ki nekem olyan jól. Viszont nagyon-nagyon ismerős nekem. De bárcsak tudnám honnan.
Egyre jobban érzem, ahogy szétterül és magába szívja a ruhám a vizet. Ami azért se jó, mert ebben kell vissza mennem az iskolába és elég sok idő oda az út. Meg persze át is kell öltözni. De szuper.
Ijedten emelem tekintetemet a férfira.
Utoljára módosította:Kállai Lénárd , 2024. március 17. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
​ 🅺🅰́🅻🅻🅰🅸 ​ 🅻🅴́🅽🅰́🆁🅳
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2024. március 16. 19:59 | Link
Kállai Lénárd

Bele se gondolok épp, mennyire ijesztő látványt nyújthatok egy gyereknek. Korábbi izmosabb alakom kissé soványabb az utóbbi hónapokban beköszönő történéseknek hála. Többségét magamnak okoztam a sok stresszeléssel. Még hogy a stressznek nincsen fizikai kivetülése. Fenéket nem! Ennek következtében kicsit lógnak rajtam a ruháim, bőrdzsekimet ideértve. Szemeim alatt sötét táskák ülnek, de nem olyan drasztikusan, mintha arcon csaptak volna ököllel. Sok hozzám hasonló hangszínnel rendelkező egyén futkos körülöttünk egyébként, így sok mindenkit lehet hallani, de annyira nem lényeges. A srác legalább úgy didereg, mintha bántani akarnám. Nos, büntetőmunkám alatt sokat jártam az előkészítőbe, vele is éppenséggel összefutottam párszor, a sztoriját már nem ismerem. Első kérdését elengedem fülem mellett, inkább egy riadt őz hangjára emlékeztet, mintsem emberi beszédre.
- Ezt én is kérdezhetném, fiatalember! - vonom össze szemöldökömet, karba tett kézzel. Hangosan rázkódik rajta az a papírzacskó amit megtöltöttem a piacoshölgy könyveivel - Neked az előkészítőben lenne a helyed alapvetően. Ki a kísérőtanárod?
Forgatom fejemet, viszont éppenséggel továbbra se látok ismerős felnőttet, ez meg itt császkál, mint aki egy átlagos napját tölti a falusiak közt. Talán mondjuk van esze és a többi idiótával ellentétben értelmesebb dolgokra költi a pénzt, mintsem cigarettára, de attól még... Na meg az a folt a gatyája bal oldalán... Nem tudom mit tett oda, de a folt egyre jobban megközelíti azt a helyet ahol nem lenne illendő. A végén úgy fog festeni, mint aki épp a nyílt utcán végezte a dolgát valamiféle traumatikus esemény hatására.
- Bocs, már nem azért, de mit raktál a bal zsebedbe? Hamarosan szétázik a gatyád, ha így folytatod - vakarom tarkómat zavaromban. Azt hiszem még el is pirulok. Nem értek a kölykökhöz és fingom sincs, hogy keveredhetek ilyen szituba. Legutóbb pöcs voltam és kiröhögtem Venantot érte, de elismerésem nagyon is őszinte az irányába. Hogy ennyire elkötelezetten tanár szeretne lenni. Affinitása is több van hozzá, mint nekem....! Ebből a szempontból én inkább az elvont kategóriába tartozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Makranczy Maximilián
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős diák


Makrancos fiúcska
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2024. március 17. 10:51 | Link

- az a bizonyos szombat reggel -


Önelégült vigyor képződött arcomon Ella gömbhal fejét elnézve. Kivételesen most én tudtam olyat mondani, amire ő csak hápogni tudna. Viszont tipikusan némaságba burkolózott. Szerettem piszkálni, és valljuk be, ő is engem. Csak nem akarja bevallani, mert a lányok olyan furák. Amit szeretnek, azt tagadják. Amit nem, azt meg nem. Ki érti ezt?
- Ugyan, Ella. Csak figyeld meg! Én leszek a következő eridonos vagy rellonos üdvöske! Mindenem megvan hozzá, ami csak kellhet! - úgy kezdtem feszítgetni nem létező izmaimat, mint valami bodybuilder egy versenyen. Marha vicces látványt nyújthattam, na sebaj. Teljes meggyőződésben voltam, hogy e két ház közül fog beosztani valamelyikbe a sámánbot és nem is alaptalanul. Csak ezeket hallottam vissza másoktól is. Anyuska azt hiszem levitás volt, apus meg rellonos. Belőlük csak egy pure gold eridonos gyerek lehet, amilyen én is vagyok.
- Nem szükséges, reggeliztem már. De te edd nyugodtan. Olyan vézna vagy, rád fér. Bálint tuti felzabál előled mindent - vigyorogtam, bár nem sértésnek szántam ezt kivételesen, a testvére tényleg hatalmas hozzá képest.
Kicsit azért feszengtem az isi miatt, nem tudom, akarok-e következő tanévbe odajárni. Bár ezt nem én döntöm el, amíg tanköteles vagyok, szóval akárhogy nézem, megszívtam.
- Ella. Tényleg annyira jó hely a Bagolykő, mint amilyennek előadják az előkészítőben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák


Harci golymók
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 65
Írta: 2024. március 17. 13:07 | Link

- szombat reggel -


Egy nap még gutaütést fogok kapni emiatt a kis ... csincsilla miatt! Elnézést a csincsilláktól, de hát komolyan!
- Helyes, menj is oda, bármelyikbe, mert a Levitához túl buta vagy, a Navinét meg kerüld el jó messzire! - Mert én is ott vagyok, és nem akarom naponta nézegetni a fejét majd, fúúú! - És vidd magaddal Nándit és azt az agyhalott Anakint is! - Utóbbitól egyenesen irtózok, láttam már túrni az orrát és édesjóMerlin, nagyon undi volt. Bálintnak el is panaszoltam, hogy egy retardált trió jár az előkészítőbe, Kamilla is ismeri őket, meg Viktor is. Egyöntetűen nem tartoznak a kedvenc-listánkhoz, ezt ki merem jelenteni, bár Bálint sokkal felnőttesebben kezeli ezt: ignorálja, nem az ő gondja. Fene a száját!
- Amúgy mit művelsz? - Lehet, hogy tetves és én itt állok mellette? Na jó, hátrébb megyek egy lépést, bár tényleg nem tűnik se tetvesnek, se rühesnek, de akkor mit feszegeti itt a karjait? Fáj a válla? Nem is csodálnám, ő is alig eszik, látszik, milyen csenevész, de még így is van ereje beszólogatni.
- Nem is va- ... Jó, tényleg mindent felesz. - Ezzel nem tudok vitázni, miközben újabbat csippentek a kihűlőben levő bundásból. Meg kellene melegíteni...
- Hm? - Felnézek a bundáskenyér utolsó nagyobb falatjából, aztán, hogy időt nyerjek, betömöm egyben a számba egyáltalán nem elegánsan, de nagyon praktikusan. Kamilla és Bálint borzasztó szokásai ragadósak.
- Hát... igen? Úgy értem, ott már varázsolhatsz, persze csak az iskola területén, és nem párbajozhatsz a szünetekben, mert Kakasi tanárnő, sőt az összes tanár megbüntet érte. De alapvetően nagyon menő. Négy házra vagyunk osztva, Eridon, Levita, Navine és Rellon, és évkezdéskor a sámánbot oszt be minden elsőst a házába. A sámánbot pedig sosem téved! - Nagyon büszkén húzom ki magam, nem hiába lettem Navinés. Ezt a tökkelütöttet viszont egyik házba se tudnám besorolni, egyszerűen képtelenség, hogy bekerüljön. Nándi... Nándi tudálékos és rém idegesítő, őt viheti a Levita. Az az ütnivaló Anakin meg... szintén fogalmam sincs róla.
Utoljára módosította:Scheffler Ella, 2024. március 20. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Makranczy Maximilián
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős diák


Makrancos fiúcska
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2024. március 17. 13:33 | Link

- az a bizonyos szombat reggel -


- Megmutattam a bicepszemet, kislány - ismét ráfeszítettem a karomra, de nem hogy nem látszott semmi, a kabát azt a semmit is úgy takarta, ahogy azt illik - Megfogod? - jött felhorkanva a visszakérdés, mert én sem gondoltam komolyan, ezért is nevettem el magam.
Nagyot bólintottam, ahogy Ella beismerte testvérének nagy étvágyát, mire én csak legyeztem kettőt kezeimmel, hogy egyen nyugodtan, ha zavarba jönne, maximum elfordulok. Beszélek én hozzá akár háttal. Azonban a növekvő feszültség tovább gyűlt bennem, még nem éreztem ilyet iskolával kapcsolatban. Az előkészítő esetében sem, ez valamiért más. Komolyabb. Muszáj volt rákérdeznem, nem-e csak parasztvakítást tartanak az isiben, Lafayette és Bonnie is mindig mondja, hogy "ne féljünk, mert jó buli". Hát nem tudom, öcsém. Ahol tanulni kell, az nekem nem buli.
- Tényleg? Nem lehet? Ki hitte volna...? - a szarkazmus pofátlanul kivehető volt a hangomban, miután elismételte az általam felidézett szabályt. De aztán csak kezeimmel kezdtem csapkodni, hogy megállítsam a nagy darálásban, mielőtt az iskola történelmébe is belekezd. Itt alszom el és mire végezne, már végzős leszek.
- A házakat tudom! Apusék meséltek róla, csak tudod az a bajom, hogy átvernek. Mármint azt ígérik, hogy jó lesz az iskola meg minden, de mi van akkor, ha elkezdem és vért fogok izzadni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák


Harci golymók
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 65
Írta: 2024. március 17. 14:01 | Link

- szombat reggel -


- Hát te tiszta hülye vagy. - Lehet, jobban kellene ügyelnem a számra, de tényleg tiszta fogyi! Mit mutogatja a piszkafa kezeit és a lógó dzsekijét? Most komolyan nekem akar vagánykodni, akinek a bátyja terelő és tudom, milyen a karizom? Ez a gyerek... - Szólok Bálintnak, hogy mutassa meg neked, mi az a karizom. Látom, dunsztod sincs róla. - Természetesen meg fogom ragadni az első adandó alkalmat, hogy az orra alá dörgöljem, mekkora kis réti répa!
Tessék, még gúnyolódik is, fúúú, hát mindjárt odamegyek nagypapához, hogy menjünk innen, mert ezt tuti nem fogom elviselni sokáig!
- Tuti vért fogsz izzadni, mert buta vagy. - Én meg gonoszkodok, amiért anya rám szólna, de mentségemre legyen mondva, ez a kis hörcsög, meg az unokatesója, és a csatlósuk a három olyan személy, akik kitérítenek a hitemből.
- De nem vészes egyébként. A legendás lények gondozása kifejezetten izgalmas, a gyógynövénytan is. Mindkét tanár végtelenül kedves és nem piszkál felesleges dolgokkal, és élőben megmutatják a lényeket és a növényeket. - Most már tényleg kezdek belelendülni a kiselőadásba, sőt az ujjamon sorolom az érdekességeket, hogy mindenre kitérjek, ami szerintem izgi.
- Van például sárkánytanunk, a tanár viszont maga is annyira szigorú, mint egy sárkány. Sose húzz ujjat Denis Brightmore tanár úrral, érted! Nem akarod látni a csúnyábbik arcát! - Láttam már diákokt sírva elkullogni Brightmore tanár úr útjából, és ezt őszinte jótanácsként mondom ennek a félnótásnak. Ne akarja büntetésba küldeni saját magát az első héten. Majd megteszem azt én neki prefektusként, höhö.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Makranczy Maximilián
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős diák


Makrancos fiúcska
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 13
Írta: 2024. március 17. 16:57 | Link

- az a bizonyos szombat reggel -



- Szólj neki nyugodtan, lehet a vén róka eltanul tőlem is valamit! - nagy a szám, veszélyesen nagy és valószínű egyszer ezért fognak megcsapkodni, ha nem vigyázok. De zsigerből jön, na! Lehet nem vagyok olyan magas meg erős, mint a testvére, de előtte még fel kellene nőni, nem?
- Te vagy a buta! - hölgyeim és uraim, Makranczy Maximilián visszavágását hallhatták, milyen kreatívra sikerült... Innen már csak összefont kezekkel figyeltem és látványosan nagyokat ásítottam. Unalmaaaaas, ez mind csak felesleges hablaty. Kit érdekel? Mondjuk, a Legendás lények gondozása egész izginek hangzik, ha láthatunk élőben mágikus lényeket.
- Honnan tudjam, hogy ki ez a Denis Brightmore? Biztos valami idős tata, aki karót nyelt és nem érti a fiatalok nyelvét - igen, erre szinte mérget mertem volna venni. Tudom ám, hogy Ella csak jót akar. Jó fej csaj, de jobb szeretek fejjel menni a falnak és kemény munkával learatni a dicsőséget, igen. Ez vagyok én!
- Jó, hát akkor Brightmore előtt le kell szíjazni Anakint és Nándit. Vettem. Van még más, akivel vigyázni kell?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák


Harci golymók
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 65
Írta: 2024. március 17. 19:56 | Link

- szombat reggel -


Csak megforgatom a szemem, mert ez egy akkora oltári hülyeség, hogy további időpazarlást sem érdemel. Bálint összehajtogatná ezt a gyereket, mint más a kartonpapírt. Nem elég, hogy vézna, de még a kreativitása sem szárnyal túlságosan, hmpf.
- Fiatal és rondán néz. És folyton cigiszaga van. - Mint anyának, de azt inkább nem teszem hozzá, mert anya nem szereti, ha felemlegetem neki néhanapján, hogy hagyja abba a füstölést. Azt szokta mondani, négy gyerek mellé ennyi kikapcsolódás kell, szerintem meg a tüdeje fontosabb volna, de kinek mi a prioritás.
- Igen, a bűbájtan tanárnő, Kakasi Gabriella. Akármit is csináltok más óráján, nála üljetek csendben. Komolyan mondom! Ő az igazgatóhelyettes is, és két kézzel szórja a büntetéseket, ha elkap titeket. Nem kötekedős, de ha hülyeségen kap, megjárjátok. - Én megmondtam. Ha ennek ellenére is ez az elátkozott trió belegyalogol a bajba, az már onnantól nem az én felelősségem. Vagyis... Jajj, ezért anya meg engem fog megbüntetni.
- Érdekel egy menő titok a kastélyról? - Már abból gyanakodhatna, hogy elvigyorodok, de igazából ez az infó tényleg érdekes, csak sosem mertem megnézni magamnak azt a helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállai Lénárd
Előkészítős


Új lehetőségek
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 26
Írta: 2024. március 18. 17:03 | Link
Stephen Zimmermann
Eltévedtem! – Outfite


Kezdek megnyugodni, de még mindig didergek a hidegtől. Oldalra pillantok és akkor megláttam Stephent. Ismerem már az előkészítőből. Hát jól gondoltam.
– Én… – kezdtem.
– Hát úgy gondoltam jó lenne nézelődni egyet. A tanároknak... – folytattam, de megakadtam. Gondolom ebből már kitalálhatta.
– Nem szóltam. Vagyis szóltam. De nem értek rá ezért kiengedtek egyedül. – kamuztam be. Vagy is csak a fél igazságot mondtam. Szóval végül is nem hazudtam.
Lenéztem a zsebembe. Hát tény és való, hogy lett egy jó kora folt. De hát ezzel akkor nem foglalkoztam. Most viszont kihúztam belőle a csuromvizes lejátszómat.
– Gondoltam hallgatok útközben. Csak hát, kiesett a kezemből. – mondtam szégyenlősen. Már most tudom mit fogok kapni ezért az előkészítőben. De talán meg tudom kérni, hogy ne szóljon semmit. Bármiért is hallgatna. Biztos mulatságos lenne neki végig néznie ahogy megkapom a büntetést. De nincs sok időm ezen töprengeni, mert közben telik az idő. Kisvártatva megszólalok:
– Most már vissza kellene menni. – óvatosan felnéztem. Stephen nagyon magas. Bár ismeri az előkészítőt, mi több volt már ott, szóval annyira nem lehet rossz ember. De vajon pont ő mit keres itt? Ennek mekkora volta az esélye, hogy pont vele futok össze? Bár az is igaz, hogy csak látásból ismerjük egymást. De hát akkor is. De legalább nem kell egyedül vissza sétálnom. A lejátszónak úgy is mindegy. De, hogy ezért mit kapok. Na az még egy nagy kérdés. Mert ha ezért kirúgnak na hát abból óriási balhé lenne otthon. Vagyis inkább csak én lennék csalódott. Végül felnézek és várom a választ. Reménykedem, hogy nem hagy csak úgy ott út közben, mert hát megeshet, hogy meggondolja magát. Bár ha egyáltalán leszólított akkor nem lehet annyira szívtelen, hogy ott hagyjon egy gyereket.
Meg hát felelősséggel tartozik értem. Nem? Nahát meglátjuk.
Utoljára módosította:Kállai Lénárd , 2024. március 23. 13:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
​ 🅺🅰́🅻🅻🅰🅸 ​ 🅻🅴́🅽🅰́🆁🅳
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2024. március 20. 11:18 | Link
Kállai Lénárd

- Aaahaaa... - bólintok nagyot, kínos lassúsággal. Nekem meg tollas a hátam! A többire nem reagálok, csak hallgatom, a közben előkerülő zenelejátszót vizslatva. Láttam már jobb állapotban lévőt, de az övé még viszonylag egy darabban megúszta. Csak a felső burkolat tört szét elég komolyan. Ez nem feltétlen a fiú műve, inkább azoké a gyáraké, akik olcsó anyaggal hajlandóak dolgozni. Most mit csináljak vele? Venant mit tenne? Ő is, én is voltunk gyerekek. Egyik lábamról a másikra helyezem a súlyt, azt elemezvén, hogy mégis mennyire tosszam le a kölyköt a hülye cselekedetéért, végül egy erőteljes sóhajjal le is zárom magamban ezt a gondolatfonalat. Ha ráripakodok itt, még miattam kap infarktust.
- Előbb add át azt a zenelejátszót, hadd vizsgáljam meg neked közelebbről - mosolygok biztatóan, ezután felé is nyújtom jobbomat. A könyves zacskót addig kényelmesen átteszem a bal karomra. Voltam már gyerek, az a hozzá hasonló fajta. Sose szöktem el, mert nem volt hova mennem. Csak a zenébe menekültem, azt meg meg tudom érteni. Egy jól megírt darab sok mindenen átsegít. Ha tudnád, mennyi szakításon vagyok túl, meg még egyébként képzelt szerelmen is. Azt hittem szeret a másik, aztán képzeld! Nem úgy volt. Ha bízik bennem eléggé, akkor előkerül a papírzacskóból a ciprusfapálcám, amivel megpróbálnám kihajtani a vizet a készülékből. Egy reparot is megnéznék rajta.
- Kétlem, hogy így elengednének - Pont azok, akik biztonságról és felelősségről papolnak, nem hiszem, hogy kinyitják a kaput, és elengedik a gyerekeket, mint a csirkéket. "Tessék, menjé'!" Felszegett állal pillantok le a fiúra. Éppen csak nyomatékosítani akarom, mennyire átlátok a szitáján - Bemószerolni viszont nem foglak.
Majd ő szépen elmondja a kis szájával, mit tett. El fogom majd kísérni és végignézni mindazt, de egyelőre még állok vele szemben. Nem égbe kiáltó bűnt követett el... Hogyha előttem lenne egy tanár és ezért komolyabban megráncigálná, akkor felszólalnék. Persze valamilyen büntetést még megérdemel, mondjuk mossa csak fel az egész előkészítőt egy héten át, hisz felelősséget kell tanulnia és vállalnia a tettéért. De nem markolnék a karjába olyan erővel, hogy tiszta kék legyen, és azzal az ósdi kukoricaszemen térdelős kínzással se megyünk sokra az ő esetében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Kállai Lénárd
Előkészítős


Új lehetőségek
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 26
Írta: 2024. március 23. 14:14 | Link
Stephen Zimmermann
Eltévedtem! – Outfite

Óvatosan átadom a lejátszót. Kicsit megnézni. Úgy tűnik mint aki ért hozzá. Így nyugodt szível hallgatom.
Oldalra döntöm a fejem mintha néznék valamit, de igazából csak agyalok.
– Hát… Igazából. – kezdem, de semmi értelmes magyarázat nem jut eszembe. Nem vagyok a rögtönzés mestere. Nem is kell kimondanom biztosan tudja.
– Hagyjuk. A lényeg, hogy kicsit elkavarodtam és nem tudok visszamenni.
– megpróbálkozom hátha vissza kísér. Bár már tett rá célzás szóval szerintem ez egyszerűbb lesz. Attól viszont kicsit félek, hogy mit szólnának hozzá a tanárok ha meglátnának vele akit elvileg ismerhetnek. Szóval a rizikófaktor óriási, de hát most nem tudok máshogy visszamenni. Csak rá hagyatkozhatok. Na meg hát a vizes nadrágomban még nehezebb. Bárhogy nézem mindenképpen vele kell tartanom. Párat lépek helyben majd ránézek Stephenre. Várom a választ és az útbaigazítást, hogy merre is kell menni. És remélhetőleg nem egyedül teszem meg ezt a távot. A lejátszó úgy is tönkrement. Majd meg kell javíttatnom, de jelenleg törött állapotban van. Addig pedig nem tudom használni. Mosolyogva pillantok az útitársam. Vagy inkább a kísérőmre.
Utoljára módosította:Kállai Lénárd , 2024. április 19. 19:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
​ 🅺🅰́🅻🅻🅰🅸 ​ 🅻🅴́🅽🅰́🆁🅳
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 92
Írta: 2024. március 28. 21:05 | Link
John Harris


Csendben válogat a zöldséges standon. Mágához képest egész jól megtanult már főzni, ezt a még mindig életben lévő Álmos is bizonyíthatja. A mai vacsorához igyekszik bevásárolni. Túlméretes kabátjában is kifejezetten látszik háta görbesége, ahogy behajol a padlizsánokhoz, hogy válogasson. Ránott zöldségek lesznek és tartár mártás. Egyszerű, de nagyszerű fogás ez, ami nem terheli meg egyikük gyomrát sem, ami igen fontos tényező. Arra már igen hamar rajött, hogy nehéz ételek fogyasztása után nem tudja kipihenni magát. Az pedig egy újkeletű felfedezés, hogy a húsoktól megváltozik az illatuk. Ezt talán Adelina mesélte nemrég és azóta Marfa bizony erre is figyel. A piac nyüzsgését sikerrel kizárta mindeddig, s mindez nem esett nehezére. Az őt körülvevő számtalan érzelem most csak morajlás, és némi színjátszó folt látótere határán. Nincs rá komoly hatással semmi. Nem tolakodik be érzékelésébe egyetlen erőszakos vagy harsány érzés sem, pedig biztosan akadna néhány. Békében vásárol tehát, ami a vele mostanság történtek fényében igen nagy önuralomról vall. Minden nap dolgozik azért, hogy teste, lelke és elméje épsége ilyen jó állapotban legyen. Ma is jógával kezdte a napot, majd végzett néhány tudatrendező gyakolatot, meditatív zene mellett. Csak ezek után lépett ki a külvilágba, kis kék háza védelméből. Egyik kezében egy jókora padlizsán, a másikkal haját simítja el arca elől, hogy azután füle mögé tűrje. Halk szóval szólítja meg az eladót, de az nem fordul felé. Egy zacskót szeretne csak kérni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
...A gondolatok érzelmeink árnyékai...
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 57
Írta: 2024. március 28. 21:54 | Link


A kastély hideg kőfalai közül eredetileg csak málnáért ugrott ki, de mit ad isten, a piactér szélén belebotlik a százéves utazó antikvárosba, akinek útja csak néhány havonta vezet Bogolyfalvára, és akitől már nem egy esetben vásárolt olyan kötetet, amitől egyébként teljesen leesett az álla. Ennélfogva, ha málnáért jött, ha nem, kénytelen megállni. Az ilyen-olyan, őt többé-kevésbé érintő könyvhírek bősz, bár inkább udvarias hallgatása alatt mosolyogva néz szét; őszintén szólva, fogalma sincs róla, hogy az öreg hogyan jut hozzá egy-egy, a szakmában szokatlanul ritkának számító példányhoz, amivel ő máskülönben kizárólag őrizet alatt találkozott, de felesleges kérdezősködés helyett mindig inkább csak fizet. Szótlanul és minél gyorsabban.
- Nem, most tényleg nem, csak gyümölcsért jött... - em, fejezné be arcára fagyott mosollyal John, ha a könyvkereskedő lenne oly kedves és hagyná. Az öreg persze meg sem hallja az ujját a válla fölött felejtő professzort, és egyre növekvő hangerővel győzködi őt a szerzeményről, ami holtbiztos, hogy érdekli, mert a hétszázas évek szibériai vámpírtámadásairól szól, és egyébként is, ki másnak adná el, ha nem neki? Hát más ilyen félcédulás vevője aligha akad, aki fogzó hullák történeteiért fizet vagyonokat, mondja, és még hahotázik is mellé. Csodás.
Végül John is elneveti magát, közben viszont még mindig maga mögé mutat, és fejét oldalra billentve, félhangos ciccegéssel húzza félre száját, jelezvén, hogy ez alkalommal - kivételesen - nem kívánja itt hagyni kéthavi tanári fizetését.
Kisvártatva aztán hátrálni kezd, de mert hajmeresztően illemtudó, továbbra is tartja a szemkontaktust az öregúrral, aki levegővétel nélkül, lelkesen beszél hozzá. Így azonban nem veszi észre a nőt, akinek hátával nekiütközik, és akire valószínűleg egy hangyányit rá is lép.
Akkor viszont...
- Ó, te jóságos ég! - kiáltja azonnal, ahogy ütköznek, és pillanatok alatt megfordul, hogy két kezével finoman, de annál határozottabban fogjon rá két oldalt a nő karjára. - Ezer bocsánat! Rémesen röstellem, istenem, nagyon megtapostam?
Kezét szája elé kapva pillantgat lefelé, majd különösebb gondolkodás nélkül féltérdre is ereszkedik, hogy közelebbről tudja szemügyre venni a nő cipőjét. Úgy, kezeivel a kisasszony cipőit simítgatva emeli vissza rá tekintetét, és homlokát ráncolva szólal meg.
- Mondja, hogy nem fáj nagyon! - mert ha nem teszi, félő, hogy John a piactér kellős közepén kap frászt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér