A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859438#post859438][b]Návay Regina - 2023.02.19. 18:49[/b][/url]

- Ugyan, Borcsa. Hát mire van a cellatárs meg a fegyőr? Mondjuk van, ahol az egy dementor, de ha jól viselkedsz, akkor ezt úgyse tudod meg sose - válaszolom biztatóan ütögetve meg a vállát közben, mielőtt még áttérnünk a továbbképzés kérdésére. Bólogatok is egy sort, majd megtalálom a megfelelő képzést előbb vagy utóbb, ebben biztos vagyok. A seprűről is szót ejtünk, ami most az enyém, de valaha Viktoré volt. Öreg darab, rángat már, tényleg örülnék, ha valaki szakértő vetne rá egy pillantást.
- Jah, majd az lesz a valami régi - nevetek fel az ötleten. Nem látom még magam férjhez menni az előrelátható jövőben egyébként, de azért vicces elképzelni a dolgot. Ha anya ruhája nem jönne rám, akkor ott lesz még a Hullócsillag. Az ajánlatra, hogy ha nem sikerülne megjavítani, eljön velem seprűt venni, hálám jeléül puszit nyomok az arcára. Örüljön, hogy nem megszorongatom éppen teljes erőbedobással, hogy levegő után kapkodjon, mert egyébként lehet, hogy megérdemelné. A bocsánatkérésre elmosolyodom azért, mielőtt az orra alá dugnám a mutatóujjam.
- Auror, hallod? A-u-ror - teszem szóvá összevont szemöldökkel, mielőtt nevetősen szusszannék, tudom, hogy csak piszkálni akar, én meg nem hagyom magam. Belekarolva húzom végül magammal, hogy megszerezzem, amiért jöttem, és közben azt is kiderítsük, merre találjuk azt, amit ő keres. Zsófi néni segítőkész szerencsére, elárulja, merre is kell mennünk, így az utasításait követve hamar megtaláljuk azt a standot is, ahol doxicidet kapni.
- Jól van, akkor majd még beszélünk. Örülök, hogy találkoztunk. Szia, szia - köszönök el én is integetve még utána, mielőtt szaladnék tovább minden mást intézni, ha már ritka szabadnapjaim egyike van. Nem haragszom, van még ám nekem is dolgom bőven, meg ha itt lakik ismét, fogunk még találkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861384#post861384][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.26. 22:04[/b][/url]

Még szoknia kell az itteni életet. Hiába telt már el lassan három hónap azóta, hogy visszajött az országba, még mindent újként él meg. Hogy bővítse ismeretségi körét, s potenciális visszatérő vásárlókat szerezzen, úgy döntött, hogy havonta egyszer szerencsét próbál a piacon.
A többi portához képest, az ő kis asztalkája és eladni kívánt termékei még csekélyek, sőt, mondhatni eléggé észrevehetetlenek, de ez sem tántorítja el attól, hogy mosolyogva ácsorogjon ott. Ő hisz az ásványokban, az olajokban, a növényekben, az ékszereiben, melyek egyediek és utánozhatatlanok és természetesen magában is. Veszteni valója nincs, hiszen az idejébe bőven belefér az, hogy egy fél napot itt ácsorogjon. Maximum majd úgy megy haza, hogy nem ad el semmit. Nem fog tőle a kardjába dőlni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861414#post861414][b]Fellner Ádám - 2023.03.27. 09:13[/b][/url]

Ahogy az lenni szokott, a sors mindig a legrosszabbkor vág közbe, és teszi tönkre az ember életét. Leilát elveszítettem, onnantól kezdve pedig rohadtul nem érdekelt a suli, koncentrálni sem tudtam, és úgy éreztem, hogy megfulladok ebben a városban. Hátam mögött hagyva a sulit, el is utaztam, anyámat kísértem a fotózásaira, szükségem volt arra, hogy kikapcsoljon az agyam és valahol máshol legyek, távol attól a helytől, ami folyton Leilára emlékeztetett. Az iskolától persze kaptam egy figyelmeztetést, miszerint jó lenne, ha összekapnám magam, mert a sorozatos bukásokat nem tolerálják, s még egy esélyem maradt. Ki gondolta volna, nem igaz? Mindenesetre úgy döntöttem, adok még egy esélyt az iskolának, így a vizsgaidőszak végeztével visszajöttem, egy kicsit talán sikerült túllendülnöm a történteken, de Leila mindig is hiányozni fog, vele egy darabot veszítettem. Az életnek viszont mennie kell tovább, hamarosan vége a szünetnek, jön az évnyitó, és még be kellene szereznem pár holmit a sulihoz. Nem beszélve arról, hogy közeleg anya születésnapja is, viszont fogalmam sincs, hogy mit is kéne adnom neki. Emiatt kezdtem el ténferegni a piacon, míg meg nem akadt a tekintetem egy tetovált lányon. Jó, őt nyilván nem vihetem haza anyának, nem is azért akadt meg rajta a szemem, hanem mert ilyen sokféle tetoválást még nem láttam. Elő is húztam a fényképezőmet, s a távolból lőttem róla egy képet, aztán egy kicsit közelebb sétáltam, mire feltűnt, hogy árul is valamit.
- Szia, bocsi, az előbb lőttem rólad egy képet, ha nem gond, felhasználhatom a portfóliómban? - kérdeztem a lányt egy barátságos mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861416#post861416][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.27. 09:43[/b][/url]

Ő nem a rámenős fajta. Nem mászik bele a piacon mászkáló emberek arcába, hogy mindenáron rávegye őket a vásárlásra. Inkább olvas, vagy huszadszor is átpakolja a dolgokat, mintha ezzel előrébb lenne. Éppen színek szerint rendezi a dolgokat, amikor megszólal mellette hang, Manka pedig meglepetten fordul irányába.
- Mi? Mármint, szia. Rólam? Miért? - hangja inkább meglepett és érdeklődő, mint mérges lenne. Megszokta már, hogy megbámulják, mert feltűnő, de ennyire konkrétan még nem célozta meg senki fénykép vagy bármi más miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861417#post861417][b]Fellner Ádám - 2023.03.27. 09:50[/b][/url]

- Szia - köszöntem ismét mosolyogva, szerencsére egész jól reagált, mert volt már olyanban részem, amikor meg akartak csapkodni, mert félreértettek.
- Fotós vagyok, vagyis olyasmi és portfóliót készítek magamnak, hogy később dolgozhassak, ahhoz kéne pár fotó, téged meg már rögtön kiszúrtalak, mert tök jók a tetkóid! - tény, ritkán látni ilyen motívumokat, ez egyáltalán nem volt jellemző ezen a környéken.
- Persze, csak ha nem bánod, meg is tudom mutatni, ez digitális - böktem rá a kamerára, s már toltam is elé, hogy lássa azt a képet, amit a távolból lőttem róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861418#post861418][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.27. 10:07[/b][/url]

- Szia - köszön ő is ismét, szintén mosolyogva. Mondjuk vicces lesz a dolog, ha itt perceken át köszöngetnek, de ő aztán nem bánja, mert legalább valaki meg merte szólítani. Kezdi úgy érezni, hogy nem is azzal van a gond, amit árul, hanem ahogy kinéz. Pedig nem harap ám, sőt, kifejezetten kedves egyén.
- Szerintem te vagy az egyetlen, akinek tetszik, szóval köszönöm - mosolyog még mindig, s hátát neki támasztja az asztalkájának, hogy megnézze a képet, amit a srác lőtt róla.
- Legalább nem éppen nyitva van a szám vagy csukva a szemem - neveti el magát. - Jó kép lett, ahhoz képest, hogy lesifotó - ezt nem tudja elvitatni tőle. Ha még rá is dolgoz, ahogy a fotósok szoktak, lehet el is kéri.
- Nem zavar, sőt.. Csinálnál párat az ékszerekről? Feltenném, meg előhívnám, hátha az ékszert nézve mernek rendelni, vásárolni - néz érdeklődve a másikra. Tiszta haszon lenne számára ez a véletlen találkozás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861419#post861419][b]Fellner Ádám - 2023.03.27. 10:20[/b][/url]

- Szia - és még egy kör, ezen már el is nevetem magam, az biztos, hogy köszönésben a maximálisat nyújtottuk.  - Na, miért mondasz ilyet? Nagyon menő, Kaliforniában mindenki így mászkál - enyhe túlzással, de igen, elég sokan varratták magukat a nyugaton, meg mondjuk Londonban is, de tény az, hogy ez a kis város Margit nénivel még nem volt felkészülve erre. A digikészüléket közben úgy tartottam, hogy a fényviszonyok ne rontsák a kép minőségét, így kicsit közelebb lépve hozzá. - Mondjuk az se lenne rossz - nevettem fel, de tény, hogy azért ez az elkapott pillanat tényleg jól sikerült.
-  Az ékszerekről? Persze, szívesen. Hogy szeretnéd, csak az ékszerekről, vagy Te is legyél rajta? - villantottam egy mosolyt, s még mielőtt válaszolt, már lőttem is róla egy képet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861421#post861421][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.27. 10:44[/b][/url]

Van az a pont, amikor valamelyiküknek fel kell adni ezt a köszöngetést. Nem azért eszi, mert kínos lenne, hanem azért, mert már csak nevetve tudna ismét kiejteni a száján ismét egy sziát. Ami valószínűleg értelmetlenné is válna így.
- Ott divat, itt Magyarországon viszont még mindig kinézik az embert, ha ennyire díszes - ez tény, de nem fogja azért elrejtegetni, mert Marika néni elátkozza minden egyes alkalommal, amikor utcára lép. Múltkor már adott neki fényképet, mikor még nem voltak tetoválások rajta, de akkor meg az nem tetszett a néninek, hogy látszanak a sebei. Ő a tipikus, mindenre is ráérő öregasszony.
- Neeem, én kifejezetten neem. Hééé - nyúl a gépért, s ha véletlenül sikerül megkaparintani, ő is kattint egy képet a srácról. - Na így egál, mondjuk - nyújtja vissza neki a fényképezőt, mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861423#post861423][b]Fellner Ádám - 2023.03.27. 10:57[/b][/url]

- Pedig jó lett - vigyorgok a kattintás után, s már a képet csekkolom, ekkor sikerül kikapnia a kezemből a gépet, és mire reagálnék, már lőtt is rólam egy nyitott szájas képet. - Héé, de nyitva volt a szám - röhögve rázom meg a fejem, meglesem a fotót, azért nem gáz annyira, de a tetkós lány jobban mutatott a képeken. - Na oké, akkor lövök ezekről a bigyókról pár képet, aztán előhívatom és majd kirakhatod, vagy át is küldhetem, ha az jobb. Egyébként mik ezek a cuccok? - érdeklődöm, miközben kicsit rendezkedek az asztalnál , leguggolok és próbálok egy közelit lőni az ékszerekről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861424#post861424][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.27. 11:24[/b][/url]

- De, legalább sült galamb nincs benne - közli nevetve. Nem rossz az a kép, sőt. Bár azt nem tudja nem észrevenni, hogy a mosoly és nevetés mögött, mintha lenne más is. De nem ismeri, nem kérdez rá, inkább csak odébb oldalaz, hogy tényleg csak a portéka legyen a képeken.
- Öhm, ékszerek? - nevet ismét. Lehet, hogy azért nem érdekli másokat, mert nem egyértelmű, hogy mik ezek? Mondjuk, ez még nem jutott eszébe.
- Oké, az ott nem ékszer - mutat a fiolák felé, amiben illóolajok vannak. - Vannak itt ásványok, illóolajok, meg hát ugye az ékszerek, amik között van, ami teljesen átlagos, de a legtöbbjük bűvölt. Például, ha azt mondod, hogy jövő hétre szeretnél egy olyan medált, amiben ott a kicsinyített másod, ami mozog, úgy csinál, mintha fényképezne, akkor azt elkészítem - persze, nem készít igazi képet, de azt simán megoldja, hogy villanjon a vaku.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861434#post861434][b]Fellner Ádám - 2023.03.27. 16:44[/b][/url]

- Pedig éhes vagyok - feleltem nevetve, de sajnos igaz volt, tényleg kezdtem megéhezni, ami egy piacon mondjuk nem csoda, hisz kavarognak az illatok, sütik a lángost és mindenféle finomságot. Most viszont munka van kéremszépen, így vissza is pillantottam az asztalra, aztán meg a gazdájára.
- Nem? Hát mi? - kíváncsian vettem szemügyre és érdeklődve hallgattam a tetovált lányt. - Wow, komolyan? Ez de menő! - na ilyenről se hallottam még, az egyiket balommal kézbe is kaptam, hogy jobban szemügyre vegyem, egyelőre viszont nem láttam benne miniÁdámot, és azt se, hogy mondjuk lézerkarddal rohangál. - Hm, és mondjuk ha ajándékba szeretném valakinek és hozok róla egy fotót, akkor is el tudnád készíteni? - lelkesen pislogtam, mert azt hiszem, hogy megvolt anyának az ajándék. Bár, ezek a furi üveges illóolajok is jól néztek ki. - És ezek itt mire jók? Szerelmi bájital? - pillantottam rá egy mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861454#post861454][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.27. 21:27[/b][/url]

- Ühm, van egy félig megrágott müzli szeletem - ajánlja a világ legrosszabb étkét nevetve. Nem, nem gondolja komolyan, ezért is nem áll ott fapofával, hanem érzékelteti egész testével, hogy csak viccel. Reméli, hogy a srác is veszi a poént.
- Persze, megoldom - válaszol mosolyogva arra, hogyha hoz egy képet, akkor is sikerül-e. Nagyon sok időt tölt azzal, hogy a lehető legtökéletesebbet alkossa. Van olyan darab, aminek három prototípusa is van, mert sosem tetszett neki. Ez nyilván sok idő, energia, de imádja csinálni, kikapcsolja a dolog.
- Neeem. Nem vagyok bájital keverő - rázza meg a buksiját mosolyogva. - Tudod az illóolajoknak vannak jótékony hatásai, millió és egy keveréket lehet készíteni, amik tovább fokozzák a dolgot. Nem mellesleg az illatuk is jó - na nem mindnek, de ezt nem szokta említeni, mert mindenkit más szagok irritálnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861478#post861478][b]Fellner Ádám - 2023.03.28. 14:37[/b][/url]

Feljebb vontam a szemöldököm a felajánlásra, aztán el is röhögtem magam. Jó nem voltam finnyás túlzottan, lehet, hogy még el is fogadtam volna a müzli felét, de nem akartam pofátlan lenni, másrészt inkább lángosra vágyakoztam. Előtte azonban volt még némi teendőm, s most hogy sikerült megbeszélnünk a képekkel kapcsolatos dolgokat, neki is állhattam fotózni. Lőttem is pár képet, közelebbről, hogy szépen és élesen látszódjon a portéka, közben két kattintás közt figyeltem, hogy mit mesél a lány.
- Szuper, szerintem akkor sokszorosítok neked a képekből párat, hogy tudj kitenni hirdetést is, hátha többen jönnek majd - meséltem egy mosollyal, s még lőttem pár képet.
- Hát kész is vagyok. És ha ennyire jók ezek az olajok, akkor ebből és hm, mondjuk ebből kérnék egyet. - böktem rá két különböző színű fiolára, majd elkezdtem matatni a dzsekim belső zsebében, keresve a tárcámat.
- Hú amúgy, meddig dolgozol? Mert felvinnélek anyámhoz - néztem rá egy mosollyal, át se gondolva azt, hogy nem fejtettem ki neki a mondandóm lényegét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861479#post861479][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.28. 15:15[/b][/url]

Sűrű pislogások közepette állt ott az asztalka mellett, úgy fél percig. Mert rájön ám, hogy a srácnak sem esik le, hogy mit mond. Vesztére, Manka nem az a fajta, aki kihagyna egy ilyen túlságosan is magas labdát. – Anyukádat is bevesszük? –teszi fel tök természetesen a kérdést. – Ne értsd félre, nekem totál oké, na de azért azt nem néztem ki belőled, hogy hát anyukádat vonnád be harmadiknak.. - somolyog egyet és azt hinnénk, hogy itt befejezi, de nem. Ugyan, az nem Gyarmati Lora Manka lenne. – Tehát ma anyukád, holnap esküvő, utána gyerek? Mondjuk, kicsit húzós, hogy még a nevedet sem tudom, de vannak, akiknek totál bejön, hogy csak az oltárnál találkoznak először, nem? – jó, itt már nevet, mert nem akarja, hogy esetleg a srác agyvérzést kapjon, vagy elmeneküljön, még mielőtt megkapja a képeket.
– Tessék – nyújtja át végül a kiválasztott fiolákat. - Azt pedig tedd el, nem kérhetek értük semmit, ha már ennyi képet készítettél és még a napom is feldobtad – szép is lenne, ha ezek után számlát nyújt be. Nem tudna tükörbe nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861480#post861480][b]Fellner Ádám - 2023.03.28. 15:52[/b][/url]

- Előtte mondjuk ennék, mert tényleg éhes vagyok - fűztem még hozzá, félig-meddig már a finom lángosra gondolva, talán emiatt se vettem észre, hogy mit mondtam. - Mi? - értetlen arckifejezéssel néztem aztán a lányt, de ahogy tovább mondta, már kezdett is égni a képem, mert rájöttem, hogy félreérthette a mondandóm.
- Fúúú nem, bocsi! Nem vagyok ennyire tapló, meg semmit se akarok, na ne érts félre, mert egyébként csinos vagy, csak… - hű és itt már kezdett is folyni rólam a víz, minél jobban magyaráztam, annál inkább nyílt meg alattam a föld.  
- Jó, kezdjük elölről - vigyorogtam rá végül zavartan.
- Szóval Ádám vagyok, szia - ismételt köszönés, és nyújtottam is a kezem egy kézfogásra.
- Anyukám fotós, mostanában különleges emberekről készít portrékat és amikor megláttalak, bevillant, hogy wow, hát mennyire örülne már, ha ő is lőhetne rólad néhány fotót. Emiatt gondoltam, ha van kedved így modellt állni, akkor szívesen bemutatnálak neki, meg az ő szülinapjára szeretném azt az ékszert és akkor egyben így ugye látnád is, hogy milyen. Túl sokat beszélek, mi? - kínos vigyort húztam az arcomra, s inkább a tárcámban kezdtem kotorászni, hogy fizessek.
- Tuti? Köszi! De akkor mondjuk egy lángost? Arra meghívhatlak? - ha már tapló voltam, hát legalább ezzel engeszteljem ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861492#post861492][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.28. 21:14[/b][/url]

A képzeletében ez a jelenet sokkalta viccesebben zajlott le, mert a srác reakciója, inkább kínos érzést kelt benne, mint viccest. Legalább jól megtanulta ma, ha véletlenül még összefutnak, hogy vele a világért se poénkodjon szexuálisan. Kár érte, egész finom falatnak tűnt volna. – Ne aggódj, csak vicceltem - közli könnyedén, annak ellenére, hogy most valahogy már nem érzi annak az egészet. Pedig jól indult.
– Lora vagy Manka, amelyik szimpatikusabb. Szia – fogadja el a felé nyújtott kezet és megrázza a másikét.
– Ühm, nem sűrűn hallok férfiakat ennyit dumálni, annyi biztos – mosolyodik el szelíden. – Nagyjából délig terveztem, hogy maradok, ha hazadobhatom a cuccaimat, akkor végül is, ráérek – nem tervezett mára nagy dolgot. Oké, ez hazugság. Azt gondolta, hogy sikerül jó pár holmit eladnia és azt jól megünnepli némi süteménnyel és ruhavásárlással, de láthatóan erre nem fog, sor kerülni. – Nem kérek, köszönöm szépen – nem igazán szereti az olajban sült dolgokat, valahogy az illatuk és állaguk nem jönnek be neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861532#post861532][b]Fellner Ádám - 2023.03.29. 17:50[/b][/url]

- Jaaa, húúú bocs, én azt hittem, hogy én voltam túl tapló - mosolyogtam rá, s végre így már fel is engedtem. Azt hiszem, hogy túl komolyan vettem mostanában mindent, mióta megtörténtek a dolgok, s valahogy vissza kellett még lazulnom a való világhoz. - Nem vagyok ám mindig ennyire…merev - fűztem hozzá, közben megráztam a kezét is, mindkét név szimpi volt, viszont a szomszéd Manci miatt úgy döntöttem, hogy inkább Lorázni fogom.
- Ha hiszed, ha nem, ez még engem is meglep, soha nem dumáltam még ennyit - megint csak nevettem, hát mit tehetek róla, hogy most itt szómenésem lett. Fura, biztos a levegő okozta, vagy az időeltolódás.
- Szuper!  - örültem, hogy nem kellett győzködni, bizonyára anya is kiugrik majd a bőréből, mert egy tetovált nőre már hetek óta vadászott, az egyik modellügynökség jelzett is neki, de aztán váratlanul visszamondták, így már ezért is megérte kijönnöm a piacra.
- Tuti? Hát jó, pedig szívesen kajáltam volna veled, de akkor mit szólnál hozzá, ha mondjuk én elmegyek kajálni, meg hazamegyek és előhívatom a fotód, aztán mondjuk délután négy körül találkozunk és akkor hoppanálunk Budanekeresdre? - reméltem, hogy a távolság nem tántorítja majd el ettől a kis kiruccanástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861542#post861542][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.29. 20:40[/b][/url]

Kissé megemelkedik a szemöldöke, mikor Ádám a merevséggel jön, de tanulva az előző félreértésből, nem lő el rá egyetlen egy poént sem. Pedig kapásból három eszébe jut. Inkább csak elmosolyodik és hallgatja tovább a másikat. – Biztos az éhség szól belőled ennyire – bár, akkor inkább ájulás közelébe szoktak lenni az emberek, nem pedig fosni a szavakat. Lényegtelen. Az mindenesetre nem rossz, hogy nem ragadnak benne a kínban, hanem képesek túllendülni. Végén még tényleg gyümölcsöző kooperáció lehet közöttük.
– Nem igazán szeretem ezeket az étkeket – ad némi magyarázatot arra, hogy miért ad nem leges választ. – Nem veled van a gond, ne értsd félre. Egész rendben vagy - igen, ezt az iménti miatt közli, s mosolyogva teszi. Nem tudja meghazudtolni önmagát, muszáj, hogy kicsit élcelődjön, hiszen az élet szép, nem lehet mindig búskomor. – Nekem teljesen oké a dolog. Hol találkozzunk? – legalább nem csak gyorsan lepakolni és rohanni lesz ideje, hanem arra is, hogy teljesen átöltözzön és adjon is magára. Mert azért most nincs annyira kikerázva, mint általában, hiszen ez csak a piac.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=863167#post863167][b]Fellner Ádám - 2023.04.17. 18:56[/b][/url]

- Még az is lehet, ha éhes vagyok, nehezen tudok gondolkodni - jegyeztem meg egy szemtelen mosollyal, jó is volt tisztázni a félreértést, azt meg el tudtam fogadni, hogy nem éhes, vagy nem kedvelei a piaci ételeket. Nekem sem volt minden a kedvencem, utáltam a belsőségeket, viszont itt a piacon szívesen ettem sült kolbászt, lángost vagy valami jófajta pörköltöt. Már a gondolattól is jobban éheztem, halkan korgott is a gyomrom, a dicséret viszont nem kerülte el a figyelmem, el is mosolyodtam. - Hát ezt most bóknak veszem -  nevettem tovább, majd biccentettem. - Találkozzunk négykor az árnyas sétányon, aztán majd keresünk egy jó helyet, ahonnét elhoppanálhatunk. Akkor majd délután! - integetve mentem tovább, vettem magamnak egy sajtos-tejfölös lángost, megettem, aztán visszamentem a kastélyba, hogy előhívjam a képeket a délutáni találkozóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=868823#post868823][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.25. 10:20[/b][/url]

Kivételesen egyedül jöttem, hisz csak körbenézek, megveszem a dolgaimat, aztán az unokatesóim majd elhozzák. Egész jól megy már a munkamegosztás, főleg miután megértették, hogy nem kell mindent megcsinálni helyettem, nem fog letörni a körmöm.
Túlságosan is élvezem a mostani életem, ezt a szabadságot, amit kaptam, és valószínű ezt a férjem is látja, ezért nem is rajong annyira azért, hogy még mindig itt vagyok. Hát... én se rajongok sok mindenért, és azt határozottan állíthatom, semmi esetre sem fogok visszamenni abba a kúriába.
Szeretem a piacot, megvan a maga hangulata, pont mint Törökországban, és az sem érdekel, ha jóformán kinéznek innen. Már jó ideje innen szerzem be az alapanyagokat, és még sosem kellett csalódnom, nem úgy az utolsó beszállítóban, aki megpróbált hülyének nézni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy mindig lesz valaki, aki megpróbál bepróbálkozni, aztán maximum csalódik egyet, hogy mégsem olyan könnyű engem bepalizni.
Épp az avokádókat szemlélem, mert azt otthonra is szeretnék, mikor meglátom Dávidot. Egyből felragyog az arcom.
- Szia, el is felejtettem megköszönni a segítséget. Az a jegyzet életmentő volt, de tényleg - hálásan pislogok rá, mert így talán idén megúszom, hogy megbuktassanak. Még mindig rosszul érzem magam a hülye köves tárgy miatt.
- Te is beszerző körúton? - pillantok rá, meg a dolgokra, amiket már beszerzett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=868995#post868995][b]Jankovits Dávid - 2023.11.02. 19:46[/b][/url]

Vannak beszállítóim, akik miatt nem szükséges minden hétvégén a piacon téblábolnom. Tudják, hogy nyitás előtt, vagy olykor zárás után, de jelenésük van a raktárbejáratnál, és a szerződésünk alapján zajlik a biznisz. Szempont is volt, hogy többnyire helyi termelőktől vásároljam az alapanyagokat, támogatva őket, meg minden. A piacra kikapcsolódni járok, nézelődni, élvezni a sajátos forgatagot, és inspirálódni. Például, ha új recepteten agyalok valamelyik hamburgerhez, és azt a titokzatos egyedi hozzávalót keresem. Volt már, hogy a suliban is ezt a feladatot kaptam. Aztán meg, ittlétem jelenlegi oka nem más, mint hogy anya helyett tudjam le a heti nagybevásárlást otthonra, mert a tesóim nem érnek rá, apa dolgozik, anya meg ugye ágynak esett az őszi nyavalyás időben. Szóval, kezemben egy fonott kosárka, alulról kockás kendő béleli, én meg tipegek a sorok között azon a sebességen, amin az idős boszorkányok engednek maguk mögött.
- Oh, szia! Hogy vagy? - hirtelen kapok oda a fejemmel, mert nem látom jönni Victoriát magam mellett, elveszek ilyenkor a tömegben. Egyszerűen annyi inger van körülöttem, hogy csak sodródom, és a következő pillanatban meg olyan, mintha a semmiből tűnt volna fel mellettem. Talán hoppanált? - Jaj, nincs mit. Nyugodtan szólj, ha kell a segítség. Gondolom nem egyszerű belezáródni a kastély dolgaiba - mindenkivel igyekszem segítőkész lenni, amennyire a kapacitásom engedi. A múltkor jegyzetet kért, megtettem, amit tudtam. Természetes, ha már évfolyamtársak vagyunk, tartsunk össze.
- Valami olyasmi. Igazából most otthonra vásárolok főleg a családnak. Te ezek szerint...? Gondolom, a teákat azért nem innen vásárolod - szúrom oda játékosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869061#post869061][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 18:54[/b][/url]

- És az mi? - mutatok ilyen édességszerűségre, és megint meg kell állni.
Szegény Domi nem tudja, mire vállalkozott, mikor engem kihozott ide. Úgy viselkedek, mint egy gyerek, de hát nagyon sok új és számomra ismeretlen dolgot látok, amik annyira lekötnek, hogy már nem is foglalkozok azzal, megnéznek. Pedig úgy fogom az eridonos kezét, mintha attól tartanék, hogy fogja magát és faképnél hagy.
Elnézem ezeket a szív alakú valamicsodákat, nagyon tetszenek, de továbbra sincs lövésem se arról, hogy ezt most megeszik, vagy kirakják dísznek.
- És tényleg emberek díszítik? - nézek a fiúra teljesen döbbenten, mert az árusnak nem hiszek. Tudom, hogy csak a pénz kell neki, és rágyúr az érdeklődésemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869063#post869063][b]Szécsi Dominik - 2023.11.03. 19:03[/b][/url]

Egy mosoly kúszott az arcára, látva a lány őszinte érdeklődését a mézeskalács szívek láttán. Nagyon úgy tűnt, hogy a hercegnő eddig még nem járt vásárban, de talán ennek épp most volt itt az ideje, így legalább nem volt unalmas a napjuk és Dominik is tudott pár érdekes dolgot mutatni a lánynak.
- Az ott egy professzionális adóvevő, amivel tudjuk fogni a jeleket a holdon élő manóktól - mondta teljes komolysággal, miközben elemelt egy szívet, de ki is tört belőle a röhögés, Zsolna is tudhatta, hogy ez tök baromság. - Mézeskalács szív, van, amelyiken még tükör is van, nézd csak! - egyet átnyújtott a lánynak, hogy megcsodálhassa. - Állítólag régen a parasztok nem tudták kimondani egymásnak szóban az érzéseiket, ezért inkább ilyen szíveket vásároltak egymásnak - mesélte mosolyogva, s a zsebébe túrva már vette is elő a tallérokat, hogy kifizesse ezt a szívet az eladónak.
- Ezt megkapod tőlem - pillantott mosolyogva Zsolnára. - Így ha ránézel, mindig eszedbe fogok róla jutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869068#post869068][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 19:24[/b][/url]

Összeszűkítem a szemem, mert azért mindent én sem hiszek el, és kicsit bosszant is, hogy Domi kihasználja a tudatlanságom, de sokáig nem tudok rá haragudni, hamar nevetek vele együtt a képtelen teórián, amit előadott.
- Aha... - veszem el a szívet, és nézem a tükröt. Várom igazából, hogy megszólaljon, vagy zenélni kezdjen, de semmi nem történik, csak van a tükör és benne én.
- Még szerencse, hogy ez nem terjedt át az aranyvérűekre... ja de - próbálok most már én is viccelődni, bár túlzok, hisz ők nem nem tudják, egyszerűen csak nem akarják.
- Kicsit rosszul érezném magam, ha egy tárgy kellene ahhoz, hogy eszembe juss, de köszönöm - adok egy óvatos puszit az arcára, mert boldog vagyok. És a szívet is úgy szorongatom, mintha valami ritka kincs lenne.
- Eszünk valamit? Vagy hát... lehet itt enni? - nézek körbe hunyorogva, de evés előtt még gyorsan elkapom Domi kezét, hisz látok itt furcsa bőr ékszereket is. Oda is vezetem hozzá.
- Válassz egyet - pislogok rá szépen, de izgatottan, mert ezek a karkötők még nem is néznek ki rosszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869074#post869074][b]Szécsi Dominik - 2023.11.03. 19:51[/b][/url]

- Áh nem, tősgyökeres paraszt vagyok - fűzte hozzá nevetve, mintha ő nem lenne aranyvérű, pedig az volt ám, csak egész más családból érkezett, mint a többiek. Sajnos a szülei kviblisége eléggé megpecsételte a sorsát, apja önfejűsége végett nem igazán kötődött az aranyvérű normákat hűen kötődő nagyszüleihez, mint ahogyan az elvárható lett volna.
- Ez csak egy gesztus, vedd úgy, mintha mondjuk egy plüsst kaptál volna - mosolygott, főleg akkor, amikor még egy puszit is bezsebelt, ettől még kicsit zavarba is jött, amit persze csak azok vehették észre, akik igazán ismerték.
- Csak nem megéheztél?- kérdezte egy mosollyal, aztán bólintott. - Lehet itt enni sok mindent, van lángos tejföllel, sajttal meg van disznótoros is. Hm, ettél már olyat? Hurka-kolbász? - kíváncsi mosollyal nézett Zsolnára, aztán mivel kézen ragadták, így sétáltak kézenfogva tovább egyik standtól a másikhoz.
- Komolyan? Akarsz nekem venni egy karkötőt? - mosolyogva fel-le emelgette a szemöldökét, majd átfutotta pillantásával a kínálatot. - Hm, az tetszik - rábökött a karkötőre és fel is emelte, hogy alaposabban szemügyre vegye. - Szerinted jól áll? - fel is próbálta és megmutatta csuklóját a lánynak. Közben a levegőben már terjengett a frissen sültek illata, nehéz volt nem az ételre gondolni. A távolban pedig egy puccosabb társaság tűnt fel, akik szintén úgy bolyongtak a piactéren, mintha most járnának életükben először ilyen helyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869077#post869077][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 20:28[/b][/url]

- Csak el ne kezdj olyan furán beszélni, mert itt hagylak - mutatom meg neki akkor, én meg mennyire tudok sznob lenni. Tény egyébként, hogy nem áll messze tőlem. Egyszerűen vannak események, amik egyenesen megkövetelik az ilyen viselkedést, de most csupán viccelődök ezen.
- Sose kaptam plüsst se... utoljára is egy Tiffany karkötőt kaptam - ami természetesen nincs a csuklómon, mert az számomra már egy lezárt korszak, és a hangomon is hallatszik, hogy ennek a furcsa szívnek sokkal jobban örülök.
- Kizárt dolognak tartom, hogy valaha is kóstoltam - viszont a szemem felcsillan, mert ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném. Tényleg érdekelnek ezek a hétköznapi dolgok, és az illatok is jók, csak nem lehet belőle bajom. Azonban van ami fontosabb, így viszem is Domit a karkötőkhöz.
Csak biccentek, és hagyom, had nézelődjön.
- Tökéletes - szólalok meg elégedetten, persze némi töprengés után, mert azért ezt jól meg kell fontolni. Sőt, az egész napra rá tudnám aggatni ezt a jelzőt, de abban a pillanatban szépen bele is rondítanak.
- Szia....sztok. Hát ő? - nem is tudom, mennyire hiányzott nekem a Nógrádi lány, meg a sleppje. Kritikusan méri végig Domit, ami miatt nyílik is a bicska a zsebemben, de... uralkodnom kell magamon.
- Segít karkötőt találni Bercinek - vágom rá a tőlem megszokott nyugodt tónusban, pontosan úgy, mintha tényleg csak most futottam volna össze az eridonossal.
- Furcsa a nagybátyád... - rázza meg a fejét a lány, aztán jelentőségteljesen néz a másik lányra, velem pedig fordul egyet a világ, ahogy a lány közelebb lép Domihoz.
- Már akartalak keresni, gondoltam... megihatnánk egy lattét. Közben mesélhetnél a kviddicsről, annyira jól  nézel ki... a seprűn - tényleg össze kell szednem magam, hogy a vonásaim nyugton maradjanak, de ahogy még a haját is libbenti, és szikrázó mosolyt küld felé... Ráadásul még nem is ronda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869083#post869083][b]Szécsi Dominik - 2023.11.03. 21:00[/b][/url]

- Osztan mié te jány? Mikó gyüssz velem újra ganajozni az istállóba’? - direkt tréfálkozott, de közben jót is nevetett, hisz értette a poént és azt is tudta, hogy azért Alexandra is csak viccelődött. Arra mondjuk hirtelen nem tudott reagálni, amikor szóba esett a Tiffany karkötő, mert Dominik családja anyagilag nem volt úgy eleresztve, hogy csak úgy beszerezzen egy ilyen ékszert a leányzónak. S bár tudta jól, hogy nem ezért hozta szóba ezt Alexandra, a srác most kezdte csak érzékelni, hogy mennyire más világból érkezhetett a levitás lány.  - Akkor itt az ideje, szerintem kezdjük majd egy kis hurkával, elvitelre meg kérünk lángost - javasolta, csak közben útba esett az a karkötős bódé, ahol muszáj volt megállniuk. Örült is a srác, hogy ő is kap valamit a lánytól, bár nem akarta, hogy költsön rá a levitás, azért mégis kedves gesztusnak találta. Már épp ki is választották a megfelelő karkötőt, amikor váratlanul rájuk köszönt néhány nagyon csinos lány. Dominik is rájuk pillantott, s közben az is feltűnt neki, hogy ismerik egymást a csajok. A fülét mégis az sértette leginkább, mikor Zsolna annyit mondott, hogy ő csak segít neki karkötőt választani. Dominak ez nem volt az ínyére, eddig még nem kerültek ilyen szituációba, s bizony még szoknia kellett azt, hogy a levitás titkolni szeretné a kapcsolatukat. Azt sejtette, hogy ez nem lesz majd ilyen egyszerű, eddig még sem kellett szembesülnie ilyen helyzettel. Most viszont elég kényelmetlenül érezte magát, pillantása egyik lányról a másikra vándorolt, s leginkább, hogy ne szólja el magát, csak megköszörülte a torkát, s közben bólintott Alexandra szavaira, mintha csak alátámasztaná a mondandóját. A következő pillanatban pedig mellé lépett az egyik lány, s Domi meg is lepődött azon, hogy mennyire rányomult a csaj.
- Hogy mi, úgy érted mi ketten? - mintha csak rosszul hallott volna, ismételte, aztán Alexandrára kapta a pillantását, mert ennél kellemetlenebb helyzetbe nem is kerülhetett volna. Mégis, mit kellene csinálnia? Nem akarta megsérteni a felkínálkozó lányt, de esze ágában se volt vele randizni, viszont azt sem mondhatta, hogy Alexával van együtt, mert akkor lebuktatta volna a levitást.
- Hát izé, majd…majd lehet róla szó valamikor - nyögte be, mert semmi normális kibúvó nem jutott az eszébe, amivel kimagyarázhatta volna magát, közben Alexandrára kapta a tekintetét, amolyan sos ments már ki ebből pillantással.
- Akkor ti nem vagytok együtt? - a Nógrádi lány kérdően fordult Alexa felé, miközben gyanakodva méregette őket, hisz felettébb furának tartotta kettősüket, Dominik meg közben, hogy mentse a helyzetet, odahajolt az őt lattézni hívó lányhoz, megérintette a karját és a fülébe súgott valamit, majd rámosolygott, ezzel pedig talán el is terelte Nógrádi gyanúját. Vagy még sem?
Mindenesetre Dominik próbálta legyűrni a benne rejlő feszültséget, s úgy tenni, mintha teljesen határozott lenne, de azért borzasztóan érdekelte, hogy mit fog mondani Alexandra a lány kérdésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869127#post869127][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.04. 13:04[/b][/url]

Hangosan nevetek azon, Dominik mennyire jól tudja ezt adni. Felszívom magam, hogy akkor én most itt is hagyom, de a lábaim nem indulnak meg, csak csúnyán próbálok rá nézni, de mivel a mosolyom szinte letörölhetetlen, nem kelti azt a látszatot, mint abban a szobában. Jó, akkor tényleg mérges voltam rá.
- Ez mind úgy hangzik, amitől durván ki fog akadni a gyomrom - mélázok el, de vállat is vonok, hisz van otthon rá bájital. Amúgy sem bírok sok mindent enni rosszullét nélkül, szóval ez nekem mindennapos, noha azért próbálom szándékosan nem a rosszullétig etetni magam.
Tényleg nagyon jól érzem magam, szinte már várom is, hogy valaki belerondítson ebbe a napba, és mit ad Merlin, Nógrádiék fel is tűnnek.
Pocsékul érzem magam, hisz szívem szerint rávágnám, hogy amúgy randizunk, de a lány abban a pillanatban rohanna Krisztiánhoz, arra meg még nem vagyok kész. Előveszem a Berci kártyát hát, mert amennyire undok volt vele a nagybátyám múltkor, sejtem, hogy nem fog odaállni elé, minek neki a karkötő.
Arra viszont nem vagyok felkészülve, hogy a barátnője egyből lecsap Domira. Minden önuralmam össze kell szednem, mert már szorulna ökölbe a kezem, az viszont újabb kérdéseket vetne fel.
- Nem... nem vagyunk - még szerencse, hogy születésem óta gyakorlom, hogy uralkodjak a vonásaimon, így ez elég határozottra sikerül. Egyetlen pillanatra megvillan a tekintetem, mikor Domi nem elhajtja a lányt, hanem még szinte bele is megy.
- A cukrászdában a sütőtökös latte nagyon finomra sikerült - erőltetek lelkesedést magamra, és negédesen mosolygok a párosra, mintegy ötletet adva neki.
- Mész a minisztériumba? Ha látod a bátyám, üzenem neki, jó lenne, ha szakítana rám is időt... ez a karkötő nem tetszik, de láttam arrébb egy másikat, megnézzük? - szedem is le Domi kezéről, csak hogy valahogy lerázzam a lányokat. Megköszönöm azért az eladónak, aztán szó nélkül vonulok át egy másik árushoz. Még szerencse, hogy sok van belőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869129#post869129][b]Szécsi Dominik - 2023.11.04. 13:15[/b][/url]

Ez egy remek randi lett volna, ha nem rondítanak bele azok a lányok, márpedig nagyon is széttrollkodták kettejük romantikus pillanatát, s mi több, még jöhetett egy kisebb színészi játék is, ami nem kis erőfeszítést igényelt Dominik részéről. Nem volt neki egyszerű belemenni abba, hogy titokban tartsák a kapcsolatukat, de úgy volt vele, hogy talán csak idő kérdése, és Zsolna ha rájön arra, hogy ez tényleg komoly, akkor már nem fogja erre kérni, és a szülők előtt is felvállalja. Ez pedig megérte a srácnak, ezért még ha nehezére is esett, azért hozta a lehető legjobb formáját. Persze azért sandán fülelt, hogy vajon mit reagál Alexandra a Nógrádi kérdésére, s persze, hogy tagadta kettejük kapcsolatát. Ez így is volt megbeszélve, mégis valahol azért mélyen rosszul esett neki. Annyira azért nem volt rossz arc, hogy ne lehessen őt felvállalni. Mindenesetre összepréselte az ajkait, s még a szemeit is lesütötte, nehogy véletlenül bármit is eláruljanak a vonásai. A cukrászdás megjegyzésre aztán felkapta a pillantását, s bólintott.
- Köszi, jó ötlet! Akkor mehetünk majd oda - mosolygott arra a csajszira, s még a karján is végig simított, mert hát ez talán csak belefért a színjátékba.
- Örültem hölgyek! - biccentett feléjük, az őt ostromlóra még rá is kacsintott, aztán sarkon fordulva követte Alexandrát, aki eközben már a távolabbi ékszeresnél nézelődött.  - Hát ezek meg kik voltak? - kíváncsiskodott, közelebb lépve hozzá, mert úgy tűnt, hogy nagyon is ismerték Alexandrát. Közben a kínálatot nézegette, de még mindig érzett némi feszültséget a korábbi percek miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869297#post869297][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 11:33[/b][/url]

Ostoba voltam. Számítanom kellett volna rá, hogy amint kimozdulunk a négy fal közül, fenn is áll a veszélye annak, hogy észrevesznek minket. Domi mellett viszont nagyon nehéz erre is koncentrálni, és annyi új inger ért megint, hogy ez tényleg ki is ment a fejemből. Egészen Nógrádi és a sleppjének felbukkanásáig. Persze ott zakatol fejemben a kérdés, hogy ő vajon mit keres egy ilyen helyen, de csak nem teszem fel neki, pusztán próbálom eloszlatni a kételyeket. Amennyi időt a családjaink együtt töltenek, nem bírnám ki, hogy valami elhagyja a lány száját. Igen, a kétségbeesés jelenleg nagyobb, így az eridonos helyzetébe bele se gondolok, mikor reflexből tagadni kezdek, hovatovább még feszítem is a húrt, a saját tűréshatárommal együtt.
Végig Eliza szemeibe nézek, de így is látom, ahogy Domi a lány kezét simogatja. Hosszú évek gyakorlata van már abban, hogy arcomon egyetlen ránc sem rezdül, nekem sokkal jobban megy, mint a velem szemben álló lánynak, aki még csak kapirgálja annak felszínét, amibe ő beleszületett. Ahogy tudom, rázom is le őket, és megyek egy másik standig. Nem tudom kifújni a levegőt, az agyamban lassan terjed el a vörös köd, amit nem szeretek. Mindig is a hidegvérem volt az, ami előrelendített, vagy segített... most meg, pillanatok tört része alatt veszítem el a fejem, és ismerkedek ezzel a féltékenységgel, ami soha nem lesz a legjobb barátom, ezt már tudom.
- Miért mész vele randizni? - szegezem neki a kérdést, halkan és dühösen. Mutatóujjammal még a mellkasára is bökök, ahogy közelebb araszolok hozzá. A tekintetem is dühös és vádló, mert...
- annyi, de annyi kifogásod lehetett volna, miért nem akarsz vele menni, de te mégis belementél. Talán tetszik? - igen, még a kérdés is vádló, a tartásom is sugallja, hogy eszébe ne jusson hazudni, mert még képes vagyok belökni oda a tárgyak közé, aztán ráaggatni egy árcédulát, hogy vigye aki akarja.