- Bumszalagbőr!
- Doxitrágya!
- Tatuepét tessék! Friss a tatuepe!
- L-es békatojás!
- Itt olcsó a kadosszagyökér!

Kállai Lénárd

A magyarországi piacokat sokan szeretik, mert olcsón lehet a rengeteg régi vacak között valódi kincsekre bukkanni. Sosem voltam az a vásárolgatós típus, de állítólag vannak könyvstandok is. Nem lehetek szívtelen! Tartanom kell magamat a családi hagyományokhoz és ha van könyv, meg kell menteni! Anyám ritka idióta és szerencsétlen példány. Máig megvetem. Viszont furcsamód ragaszkodott mindig is a könyveihez. Ha bármikor is hozzányúltam egyhez, már repült az a bizonyos papucs. A sok szitok szó.Ami másnak beteges ragaszkodás, neki valódi szeretet volt. Az ő szeretete különös. Valami, ami belőle nekem nem jutott attól a nőtől, de hagyjuk is. Elkerülök egy jókora pocsolyát bal oldalt és leállok nézelődni az egyik standnál ami megfelel szerény feltételemnek. Találok régi lexikonokat, egy-két ifjúsági regényt. Etnikai kisebbség árulja, jó... terebélyes hölgyemény. Kedves mosolyú. Sok bogarászás után boldogan megyek tovább új szerzeményeimmel. Találtam csillagászati lexikont, útikalauzt Uppsalához meg két "kötelező olvasmányt". Kíváncsi vagyok, hogy miért mondják A kis hercegre, hogy nehéz. Ki is kölcsönözhetném, de az nem olyan. Ezekkel a gondolatokkal elmegyek valami bolt előtt és megpillantok egy kölyköt, víz foltos zsebbel. Egyelőre probslom figyelmen kívül hagyni, de az a folt elég nagy. Ennek se nagyon mondták, hogy ne pakolja a hűtőből frissen kivett üdítőt a zsebébe, vagy mi? Igazából az egész gyerek hidegen hagy. Nem az én fiam. El akarok menni mellette, de úgy látom, hogy még csak körbe se néz. Halad bakker, mint vak ló a világba.
- Várjunk csak... - suttogok és megindulok utána. Az előkészítőben töltött büntetőmunkám miatt ismerem. Egyelőre meg nem szólalok, csak csendben követni kezdem. Kíváncsivá tesz, hogy hová tart. Fél szemmel Hubát vagy más felügyelő tanárt keresek. Egyelőre azonban nem találok.

Kállai Lénárd

Bele se gondolok épp, mennyire ijesztő látványt nyújthatok egy gyereknek. Korábbi izmosabb alakom kissé soványabb az utóbbi hónapokban beköszönő történéseknek hála. Többségét magamnak okoztam a sok stresszeléssel. Még hogy a stressznek nincsen fizikai kivetülése. Fenéket nem! Ennek következtében kicsit lógnak rajtam a ruháim, bőrdzsekimet ideértve. Szemeim alatt sötét táskák ülnek, de nem olyan drasztikusan, mintha arcon csaptak volna ököllel. Sok hozzám hasonló hangszínnel rendelkező egyén futkos körülöttünk egyébként, így sok mindenkit lehet hallani, de annyira nem lényeges. A srác legalább úgy didereg, mintha bántani akarnám. Nos, büntetőmunkám alatt sokat jártam az előkészítőbe, vele is éppenséggel összefutottam párszor, a sztoriját már nem ismerem. Első kérdését elengedem fülem mellett, inkább egy riadt őz hangjára emlékeztet, mintsem emberi beszédre.
- Ezt én is kérdezhetném, fiatalember! - vonom össze szemöldökömet, karba tett kézzel. Hangosan rázkódik rajta az a papírzacskó amit megtöltöttem a piacoshölgy könyveivel - Neked az előkészítőben lenne a helyed alapvetően. Ki a kísérőtanárod?
Forgatom fejemet, viszont éppenséggel továbbra se látok ismerős felnőttet, ez meg itt császkál, mint aki egy átlagos napját tölti a falusiak közt. Talán mondjuk van esze és a többi idiótával ellentétben értelmesebb dolgokra költi a pénzt, mintsem cigarettára, de attól még... Na meg az a folt a gatyája bal oldalán... Nem tudom mit tett oda, de a folt egyre jobban megközelíti azt a helyet ahol nem lenne illendő. A végén úgy fog festeni, mint aki épp a nyílt utcán végezte a dolgát valamiféle traumatikus esemény hatására.
- Bocs, már nem azért, de mit raktál a bal zsebedbe? Hamarosan szétázik a gatyád, ha így folytatod - vakarom tarkómat zavaromban. Azt hiszem még el is pirulok. Nem értek a kölykökhöz és fingom sincs, hogy keveredhetek ilyen szituba. Legutóbb pöcs voltam és kiröhögtem Venantot érte, de elismerésem nagyon is őszinte az irányába. Hogy ennyire elkötelezetten tanár szeretne lenni. Affinitása is több van hozzá, mint nekem....! Ebből a szempontból én inkább az elvont kategóriába tartozom.

Kállai Lénárd

- Aaahaaa... - bólintok nagyot, kínos lassúsággal. Nekem meg tollas a hátam! A többire nem reagálok, csak hallgatom, a közben előkerülő zenelejátszót vizslatva. Láttam már jobb állapotban lévőt, de az övé még viszonylag egy darabban megúszta. Csak a felső burkolat tört szét elég komolyan. Ez nem feltétlen a fiú műve, inkább azoké a gyáraké, akik olcsó anyaggal hajlandóak dolgozni. Most mit csináljak vele? Venant mit tenne? Ő is, én is voltunk gyerekek. Egyik lábamról a másikra helyezem a súlyt, azt elemezvén, hogy mégis mennyire tosszam le a kölyköt a hülye cselekedetéért, végül egy erőteljes sóhajjal le is zárom magamban ezt a gondolatfonalat. Ha ráripakodok itt, még miattam kap infarktust.
- Előbb add át azt a zenelejátszót, hadd vizsgáljam meg neked közelebbről - mosolygok biztatóan, ezután felé is nyújtom jobbomat. A könyves zacskót addig kényelmesen átteszem a bal karomra. Voltam már gyerek, az a hozzá hasonló fajta. Sose szöktem el, mert nem volt hova mennem. Csak a zenébe menekültem, azt meg meg tudom érteni. Egy jól megírt darab sok mindenen átsegít. Ha tudnád, mennyi szakításon vagyok túl, meg még egyébként képzelt szerelmen is. Azt hittem szeret a másik, aztán képzeld! Nem úgy volt. Ha bízik bennem eléggé, akkor előkerül a papírzacskóból a ciprusfapálcám, amivel megpróbálnám kihajtani a vizet a készülékből. Egy reparot is megnéznék rajta.
- Kétlem, hogy így elengednének - Pont azok, akik biztonságról és felelősségről papolnak, nem hiszem, hogy kinyitják a kaput, és elengedik a gyerekeket, mint a csirkéket. "Tessék, menjé'!" Felszegett állal pillantok le a fiúra. Éppen csak nyomatékosítani akarom, mennyire átlátok a szitáján - Bemószerolni viszont nem foglak.
Majd ő szépen elmondja a kis szájával, mit tett. El fogom majd kísérni és végignézni mindazt, de egyelőre még állok vele szemben. Nem égbe kiáltó bűnt követett el... Hogyha előttem lenne egy tanár és ezért komolyabban megráncigálná, akkor felszólalnék. Persze valamilyen büntetést még megérdemel, mondjuk mossa csak fel az egész előkészítőt egy héten át, hisz felelősséget kell tanulnia és vállalnia a tettéért. De nem markolnék a karjába olyan erővel, hogy tiszta kék legyen, és azzal az ósdi kukoricaszemen térdelős kínzással se megyünk sokra az ő esetében.

Kállai Lénárd

Átveszem tőle a lejátszót, amiből legalább úgy folyik a víz, mint a repedt kancsóból. Átfut az agyamon, hogy én biztosan nem tettem volna a gatyámba.
- Mit szólnál ahhoz, ha megpróbálnám rendbe hozni? - emelem meg orra előtt a készüléket, hogy értse mit szeretnék. Amolyan udvarias engedélykérés, hiszen, én legalábbis, nem örülnék neki, ha szó nélkül esnének neki a kedvenc kütyümnek. Kissé el is mélázok, van-e nekem olyanom, de hamar rájövök, hogy nincs. A gitáromat imádom, az viszont egy hagyományos, akusztikus darab és azzal csinálod, mintsem hallgatod a dalt. Mielőtt bármibe belemennék, Evaporest alkalmazok pálcámmal a fiú nadrágján éktelenkedő foltra bökve. Legalább nézzen már ki valahogy, ne úgy, mint aki becsinált tőlem az út közepén.
Aztán ha nincs ellenére, akkor ugyanígy megoldható a folyadék eltűntetés a lejátszó belsejéből, Reparoval pedig helyre tudnám állítani annyira, hogy ne legyen darabokban. Ha meg nagyon nem akarja, simán végigmérem a cuccot és visszaadom, nekem aztán édes mindegy ki nyúlkál még hozzá vagy bele, úgy se én leszek az, aki rúnát rak rá. A segítő szándék megvan.
- Ennyire mehetnéked van? - vigyorodom el. Érezné Lénárd, hogy nincs választása? Hmm, jól sejti, okosabb, mint a legtöbb idióta a kastélyban. Vállára rakom két kezem, majd elfordítom finoman a menetiránynak megfelelően. Aztán elengedem.
- Mutatom az utat. Itt először is befordulunk jobbra, fel egyenesen, ennél a standnál balra és végig az úton - magyarázom, hogy hogyan juthat ki a piacról, szorosan mellette maradva - Figyelni kell arra, hogy a standok helye mindig változik, szóval egy héttel később simán másik árus mellett mész majd el.
Lassan magunk mögött hagyjuk a tömeget. Akkor fellélegzem kissé és megkönnyebbülve elrakom a pálcámat a könyves szatyorba.
- Máskor legyen eszed és ne gyere ki egyedül. Nem a felfedezővágyaddal van baj, hanem hogy simán elrabolhatnak.
Nekem pár pillanat és simán a hónom alá kapnám. Na már most elfutni nem tudnék nyomtalan, mivel nem varázslócsempésznek készülök.

Kállai Lénárd

Egy kis Reparo az egybetartásért, hozzá Evapores ízelítőnek a folyadékeltüntetésért és voila! Ezzel olyan, mintha egy nagyon rossz főzőműsor hangulata kerülne felvezetésre. Végre újra egyben van a lejátszó és ha megdöntöm, akkor nem áll neki folyni a víz belőle úgy, mint amikor egyszer túldöntöttem a tejes dobozt és a müzli helyett az asztalra is ment. Hey! Nem lehet rám panasz a háztársaim között, tejben fürösztöm a népet. Tudjátok egyébként, hogy én hányszor tettem tönkre az enyémet? Úristen. Ráfordultam alvás közben, volt hogy az árvaházi csajok közül vitték el és törték szét húskloffolóval… Sok évnyi kimondatlan tortúra volt ez a szívemnek, főleg mert magamnak kellett megoldás után kutatni. Szóval most már mondhatni ez nekem rutin. Na, okostelefont vagy laptopot azért már nem tudnék vállalni.
- Kész is. Jobb, mint új korában! - vigyorgom - Annyi, hogy az alján ott a jel, amiből tudom, hogy rúnáztattad. Eeeeeeeeeh. Az a rúna már nem fog működni, addig zenét se fogsz tudni vele hallgatni, és ebben az egyben nem tudok segíteni. Szóóóval ha ismered azt aki eredetileg csinálta, érdemesebb lenne őt megkérni rá, hogy rúnázza fel újra.
Átnyújtom az eszközt, elteheti a frissen "vasalt" gatyájába, amit igazából csak foltmentesítek, mert Merlinre…! Körbe is nézek, de nem fedezek fel ismerős arcokat, aki körbepletykálná, hogy miattam csinálta össze magát egy kissrác az előkészítőből.
- Elég türelmetlennek tűnsz, azért - Arra próbálok kilyukadni hogy jelenleg egy hajszál választja el attól, hogy egy toporgó kislányhoz hasonlítsam. Meg is unom kicsit a stílusát - Nevetés helyett inkább magadra figyelj.
Nem biztos, hogy más… Áááh sőt, biztos vagyok benne, hogy mástól nem fog praktikus tanácsokat kapni. Legyél türelmetlen/boldog/szomorú = add át magad az érzéseidnek. Nevess de légy résen = sose tudhatod mikor vagy biztonságban, teljesen nem szabad a védfalainkat leengedni. Ezek kimondatlan szabályok az életben.
- Ha rám hallgatsz kölyök, próbálkozz bejutni jutalom kirándulásokra. Biztosan a faluba is szerveznek - eszembe jut az a vakarcs, aki bejött a pálcaboltba autogrammot kérni tőlem. Vajon vele mi lehet? - Ha rossz irányba fordultál volna, akkor csak pár utca innen a Pramberger. Kijut az embernek mindenféle rosszból arrafelé, amit a hírekben hallani.
Én nem vagyok annyira bizakodó, mint ő. Inkább realista. Aki egyszer elszökött, máskor is el fog, mert a szájában érzi a szabadság ízét és megbolondítja őt. Remélem máskor észnél lesz és óvatosságra tanítják.
- Japp, menj csak kölyök! Itt leszek mögötted.
Azzal visszakísérem. Nyugodtan, eseménytelenül telnek a továbbiak. Én leginkább csöndbe burkolózom. Az előkészítőben az egyik nevelőnél eltörik a mécses de tök jól kezeli. Nem oszt neki pofont amiért elszökött, nincs kiabálás. Bakker, nehogy már: itt emberként kezelik a gyereket is! Kicsit úgy érzem most, hogy helyrejön a lelkem. Nem tehetek róla, oké? Még én is elérzékenyülök attól, ha valaki hazatalál. Egy laza intéssel búcsúzom, aztán "haza" megyek szintén, mintha mindig is az elveszett gyerekek védangyalának esküdtem volna fel (nem). Remélem sose lesz kölyköm, különben lenne plusz egy ember, akiért szétaggódnám magam.