Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865563#post865563][b]Hollósi Zalán - 2023.07.18. 19:40[/b][/url]

A Magpies hajtói megelégelték a játszadozást és megcsillogtatták tehetségüket egy komplexebb szereléssel. A kvaff már a magyarok karikáinál járt és az őrzőre szegeződött mindenki tekintete, akárcsak Zaláné, ő azonban fejben máshol járt. Ajka rándult egyet, amikor Armand mondatával egy időben az apja szavai buzdították a szurkolókat. Ha nem ütközött volna akkoriban, valószínűleg náluk is minden máshogy alakult volna. Az anyja nem lenne ennyire féltő. Nem égnetnék a kortársai a hátára a Szárnyaszegett billogot. Talán a látomások sem kezdődtek volna el.
 Ajkát válaszra nyitotta, de még mielőtt melankólikus részvét szökött volna ki belőle, a nézőtér egy emberként mozdult meg és ujjongás, néhol csalódott hurrogás ütötte fel a fejét. Meglett az első gólja a feketéknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865568#post865568][b]Armand Cedric Felagund - 2023.07.18. 21:54[/b][/url]

Lehet, hogy magától észre sem vette volna, hogy valójában egész búskomor vizekre evezett. Mármint Armand inkább csak elgondolkodott az egészen - és pont ezért  nem is gondolt bele a negatív érzelmi kicsengésébe a témának.
Semmi baj, mert Zalán hirtelen hallgatása és begubózása csak annak nem tűnik fel, akinek kiszúrták a szemét.
Gól. Bedobták az első gólt, a közönség felzúg, kezek emelkednek a magasba.
- YEEY! Vagyis basszus izé, fúúj! - Hirtelen úgy elkapta a gólöröm, hogy félúton jut eszébe, hogy nem a budapestiek, hanem a másik csapat diadalmaskodott jelen pillanatban.
- Hé, na. - Vállal finoman oldalba böki Zalánt. - Még a végén valamelyik játékos meglátja a búskomor arcod, aztán elmegy az életkedve. Hát így kell szurkolni a kedvenceidnek? Várjál.
A zsebébe túr és előszed egy kulcstartó csecsebecsét, amit a bejáratnál osztogattak jelképes összegért. Előveszi a pálcáját, elmondja az átváltoztatás varázsigéjét, és a kulcstartót egy hatalmas, puha habszivacs kézzé változtatja, felfelé mutató hüvelykujjal, ráadásul az egész csoda a Magpies szíveiben tetszeleg, rajta a csapat jelképével.
Zalán kezébe nyomja a kezet.
- Tessék. Így kell ezt. Lehet csinálok magamnak egy Budapesteset és szünetben kihívlak egy hüvelykujj kardpárbajra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865570#post865570][b]Hollósi Zalán - 2023.07.18. 22:47[/b][/url]

Az apjára pillantott fel, aki a gólt követő mondatai után úgy sandított vissza Zalánra, mintha hallotta volna a gondolatait. Az cáfolt csak rá erre, hogy az idősebb Hollósi homloka ráncba szaladt értetlenségében a fia reakciójától. Arra számított ő is, hogy Zalán örömmámorban fog tombolni a közönséggel.
 Csak az tudta megint lerántani a fejéről a borongós fátylat, ahogyan a vállának koccantak. Mosolya először nem volt valami őszinte, akármennyire is szerette volna. Inkább bocsánatkérőnek hatott, hogy nem épp úgy viselkedik, ahogy egy rendes kviddics szurkolótól elvárható lenne.
 - Ha tudtam volna ilyen bűbájokat, amikor még elsős voltam, sok balhét megúsztam volna vele. - nyögte ki végül szórakozottan, ahogy rászorított a habszivacsra.
 Kis idő kellett csak neki, de mire a Magpies már a harmadik gólját szerezte, sikerült felvennie a hangulatot, ami sokkal jobban illett a meccshez.
 - Ez csak azért számít nagy dolognak a magyarok részéről - kezdte lassan, miközben próbálta lekövetni, miért történik egy nagyobb terelőcsoportosulás a magyarok karikáinál - Mert ennyi idő után már el kellett volna kapnia a Montrose-nak a cikeszt. Csak... - elég volt kimondania, hamar kiderült, hogy miért nem olyan könnyű a feketék fogójának a dolga; éppen két gurkót is rászabadítottak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865575#post865575][b]Ardai Kolos - 2023.07.19. 14:35[/b][/url]

A felhők elrejtették őket, így még csak nem is kellett volna bekapcsolnia az álcázó gombot. Az összecsomagolt kis házikó az ülés alatt, pihent a legközelebbi állomásukig, bármeddig is jutnak az út során. El fog tartani pár napig, mire a lakóval eljutnak Etiópiáig. Egy kicsit vágyott vissza. Arra a nyugalomra, ami az utazása végén rá talált. szeretett volna találkozni a törzzsel, akik szomszédságában élt egy ideig. közben pedig félt attól, hogy a nagyapja emlékei is vissza-visszacsordogálnak majd. Ezért is örült annyira, hogy Fanni elkísérte. Hogy van mellette valaki, aki egyenesben tartja majd.
- Gyula? Tutira? - vigyorgott rá az anyósülésen ülő lányra, majd belelesett a kezében tartott térképbe. Még kész szerencse, hogy a levegőben nem kell sávot tartania. - Ha fejjel lefele is ilyen jól tájékozódsz, nem is kellene nekünk az iránytű - sandított vissza egy félmosollyal az arcán Fannira.
Szaffi kettejük közt, az ülésen csavarta össze magát bagel formába, és szundított, fel sem nézve Sparkle megérkezésére.
- Készülj fel, hogy meg fognak bámulni. Jójó, nem csak azért, mert velem vagy... - nevetett fel a saját béna viccén, miközben megragadta a másik kezével is a kormányt, hogy kikerüljön egy csapat madarat előttük. - De mások vagyunk nekik. Meg ők is mások nekünk. Már csak a bőrszínünk is akár... - Egészen elgondolkodott azon, vajon ők hogyan látták Kolost, mikor először érkezett a törzshöz élelemért fohászkodva. Arra emlékszik, először kissé bizalmatlankodva nyújtottak felé egy kalabashban mért kávét, aztán kíváncsian invitálták be a kunyhóikba.
- Várj, mit mondtál? Még sosem jártál külföldön? Egyáltalán nem? - fordult Fanni felé, mire eljutottak a tudatáig a szavai, és nagy szemekkel meredt rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865608#post865608][b]Adele Nadia Krise - 2023.07.21. 18:27[/b][/url]

William
- mainly as Magda Flaviu -

A veszekedést követő reggel csendesen telt: Willt a nappaliban találhatta meg a hajnal, mert nem volt a hálószobában, mikor Adél átment, hogy összepakolja a holmiját. A kanapén alvó férfi nem is biztos, hogy felkelt a felcsapó, zöld lángokra, amik a lány távozását jelentették. Hazament Hévízre.

Magda alapvetően egy türelmes nő, szüksége van erre a kvalitásra, ha sokáig szeretne a karrierjének hódolni főleg most, hogy mindkét gyermeke elköltözött így vagy úgy a hévízi otthonukból. Arra persze nem számított, hogy az eddig olyan állhatatosan válásellenes lánya reggel beállít egy bőrönddel a kezében, és alig pár szóban összefoglalja, hogy gondolkodik a váláson, valamint nem akar hazamenni egy ideig és szeretne itthon lenni. És Magda megértő, jó anya, keblére ölelte az egy szem lányát, megsimogatta a fejét, csókot nyomott a hajába. Kellemes változás volt, hogy Adél nem sír, nem őrjöng, hanem csendes, mint egy porcelánbaba. Nagyon-nagyon szereti, amikor csendes és kezelhető. Óvatosan puhatolózott, hogy mi történt, mi a baj, minek okán a hirtelen változás az álláspontjában? De Adél csak annyit mondott, hogy szóra sem érdemes, ne törődjön vele. Magában hálás volt, hogy ennyit fejlődött a lánya az utóbbi években- már nem kell minden kitörésére ugrania és elsimítani a közéleti botrányokat. Úgy tűnik, lassan Adél is felnő, akárcsak Dominik. Azt viszont teljesen jogosan felhozta, hogy beszélniük kellene a laboreredményekről. Úgy tűnt viszont, hogy Adél egyelőre semmiben sem biztos, ez pedig emlékeztette rá, hogy a döntésképtelenséget valószínűleg valami genetikai mutáció okozhatta a lányuknál, mert sem ő, sem Ilya nem ilyen határozatlanok.

Azon már meg sem lepődik, hogy míg Adél elment a klinikára kihasználva az apja befolyását, megjelent William is az ajtajukon kopogtatni. Először el akarta küldeni melegebb éghajlatra, de túl sok a kíváncsiskodó ember Magyarországon, így az volt a legésszerűbb lépés, hogy beinvitálja a nappaliba, hellyel és teával kínálja.
- Minek köszönhetem a látogatásod, kedvesem? - Udvarias, mosolyog, és cseppet sem próbálja titkolni, hogy Williamnek semmi keresnivalója nincs a házukban már jó ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865609#post865609][b]William Martin Krise - 2023.07.21. 18:45[/b][/url]

Természetesen lelépett. Megint. Ámbár... ébredés után, amikor szobáról szobára járkálva ezt tudatosította magában, amellett, hogy nem lepődött meg, mélyen kénytelen volt egyetérteni a lánnyal.
Tudja, hogy messzire ment. Ismét és nem először. Tudja, hogy ahelyett, hogy tegnap lecsörtet a lépcsőn és bevágja maga mögött a bejárati ajtót, utána kellett volna mennie és még akkor, az incidens hevében beszélni vele. Egy gyors és taktikus bocsánatkérés, egy meleg ölelés, a könnyek óvatos letörlése eddig megbízhatóan csillapították a problémáikat - és most sem számít másra. Igen, megütötte és igen, a veszekedés elvitathatatlanul az ő hibája. Azonban nem hiszi, hogy Adél ne térne vissza hozzá, ahogy azt számtalanszor megtette már.
A feleségének nincsenek barátai, így tudta, hogy két helyre mehet: Lengyelországba vagy ide. Mivel azonban a lány nagynénje a szűkszavú telefonhívás nyomán közölte, hogy semmit sem tud, maradt Hévíz.
Kényelmetlen szájízzel szállt kandallóba, majd ugyanannyira feszengve ült le később a kanapéra, ahol annyi időt töltött és mégis... nem tudja nem érezni a hűvösséget a levegőben.
   -  Adélért jöttem - válaszol, miután udvariasan visszautasította a teát. - Összekaptunk tegnap valami hülyeségen... semmi komoly, különben - teszi hozzá gyorsan. -  Gondolom ide jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865610#post865610][b]Adele Nadia Krise - 2023.07.21. 18:53[/b][/url]

William
- mainly as Magda Flaviu -

Williammel ellentétben ő angyali nyugalommal élvezi a teáját és csak azután hajlandó válaszolni, hogy egy elégedett sóhajjal kortyolt egyet a jeges teából. Ebben a borzasztó nyári melegben nincs is jobb a hűs jeges teánál.
- A kislányom sajnos nincs itthon. - Egy pillanatra elidőz a tekintete a férfin, szinte ugyanaz a kedves, anyai melegség szűrődik át a tekintetéből, mint annak idején az ismeretségük kezdetén azzal a különbséggel, hogy mostanra William biztosan tudatosította magában, hogy ez mind színjáték volt és most is az.
- Bár ő azt mondta, nem akar visszamenni, és fontolgatja a válást. Akkor gondolom, nem volt annyira hülyeség a tegnapi kis súrlódásotok. Egy éve nem hallottam ezt a szót a szájából, hogy "válás". - Mintha csak a legfrissebb híreket veséznék ki a legnagyobb élvezettel, olyan mosolygós a hangulata. Kár tagadnia, hogy örül Adél váratlan hangulatváltozásának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865611#post865611][b]William Martin Krise - 2023.07.21. 18:59[/b][/url]

Mélyen szusszanva hátradől a kanapén. Persze, hogy válni akar. Azonban eleget fenyegetőztek ezzel mindketten a három év alatt hozzá, hogy kihúzzák a mondat méregfogait és súlytalan töltelékmondattá korcsosítják. Most válni akar, jövő héten pedig már ismét odáig és vissza lesz érte, így működik ez Adélnál. De abban igazat kell adnia a nőnek, hogy mostanában ő volt az, aki a válást emlegette és nem Adél.
   -  Meg fog békélni. Én voltam az idióta tegnap, ő is tudja, én is tudom. De vissza kell jönnie. Ha visszajön, akkor megmondom neki és meg fogja érteni ő is, hogy neki a faluban a helye.
Mintha magának bizonygatná csak, beszéd közben lassan bólint is egyet, hogy tovább nyomatékosítsa a szavakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865612#post865612][b]Adele Nadia Krise - 2023.07.21. 19:03[/b][/url]

William
- mainly as Magda Flaviu -

- Hmmm... - Elnéz az előttük álló asztalkára, amin a teák és a nassolnivaló helyet kaptak. Jó néhány másodpercig egy szót sem szól, de a mosoly töretlen. Gondolkodik. Vagy inkább kiélvezi a pillanatot? Ki tudja, mi jár a fejében.
- Akkor azt mondod, hogy vissza kellene mondanom a ma délutáni időpontot az ügyvédünkkel? Adél kérte, én csak felhívtam, és megkértem, hogy jöjjön át. - Az első, irányított lövedék útjára indult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865613#post865613][b]William Martin Krise - 2023.07.21. 19:16[/b][/url]

Az állkapcsa megfeszül. Maga előtt összefont karjai ujjai szorosabban feszülnek össze. Rövid ideig képes állni a nő hallgatását, mielőtt passzívan meghunyászkodva a kandalló felé fordítaná a fejét és úgy maradna mozdulatlanul mindaddig, míg Magda ismét megszólal. Akkor azonban a tekintete nyomban visszatér az anyósára.
   -  Ügyv... na ezt nem. - Feláll az elegánsan mintás kanapéról. - Hol van most Adél? Beszélek vele. El fogja felejteni ezt a hülyeséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865614#post865614][b]Adele Nadia Krise - 2023.07.21. 19:21[/b][/url]

William
- mainly as Magda Flaviu -

Rezzenéstelen derűvel követi William minden, lassan idegességbe áttűnő mozdulatát és reakcióját. Pazarul élvezi, hogy végre éket üthet ennek a két kis patkánynak a kapcsolatába, de míg az egyiket saját maga szülte és a védelmét élvezi, a másikon kiélheti az elmúlt három évben felhalmozódott frusztrációját. Végre.
- A klinikán. Azt mondta, elesett, megütötte magát, és megkérte az apját, hogy hozzák előre a kivizsgálását. Úgy hogy egy ideig nem tudsz vele beszélni, - Ő is feláll, de Williammel ellentétben úgy, mint akinek a világ minden ideje a rendelkezésére áll. - és értékelném, ha a jövőben nem jelennél meg ebben a házban egyhamar. Elég sok... gondot okoztatok, de míg ő a lányom... téged nem muszáj többé beengednem. Értjük egymást? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865622#post865622][b]Molnár Zselyke - 2023.07.21. 21:49[/b][/url]

A húga látogatása kimondottan jót tett a vizsgáktól nyúzott arcának. Különösképpenk kötődött hozzá, főleg úgy, hogy maga választotta őt, első ránézésre tudta, hogy úgymond ő a tökéletes, még akkor is, ha tisztában volt ennek a kijelentésnek hiábavalóságával. Tökéletes eber nem létezik.
Neki mégis Tímea volt „A hugica”, akit el tudott képzelni a családjuk részeként, akihez leginkbb képes volt kapcsolódni érzelmileg, különösképpen a mágiára vonatkozólag. Nem volt jó érzés egyedüli boszorkánynak lenni, és az különösen felüdítette, hogy a szülei átmentek az összes kötelezően előírt ellenőrzési folyamaton, az alkalmassági kérdéskörökön.
Nem volt egyszerű menet, hisz varázsló csemetéket általában varázsló családokhoz adtak csak ki, de sokat nyomott a latba, hogy már volt egy mágus-gyerek a pakkjukban: ő, Zselyke. Ráadsképp am agyar társadalomba is tök jól beilleszkedett ez a kulturálisan is igencsak vegyesfelvágott család.
 – Örülök. Előre küldtem egy baglyot anyáéknak, hogy tudjanak róla, jól vagyunk – tájékoztatta húgát, miközben töltött a friss, hűtőből előpakolt itallal. A pohár hűvös érintése jóleső érzéssel töltötte fel, s egy apró mosoly kúszott arcára, ahogy Timi a zenélés kérdésére reagált.
 – Csak egy példa. Csomó más hobbit is kipróbálhatnál, ki tudja, mibe szeretsz bele később. Nekem ilyen a zene. A díjugratás is ilyen volt, csak aztán ötödévtől később egyre inkább abbahagytam. Fontosabb lett a suli, és a készülés az orvosi pályára – nem kevés tanulással járt, hogy olyan szintre turbózza a jegyeit, mellette még dolgozni is elkezdett, ugye, hogy félretegyen a tandíjára, és ne csak a szülei álljanak mindent. Törekedett szép lassan az önállóság felé, noha úgy érezte, a szülei tényleg időnként eléggé gúzsba kötötték, és megsértődtek, ha nem engedte, hogy segítsenek. Főleg az anyukája a ragaszkodóbb típus, édesapjuk kevésbé szigorúan állt az ilyesmihez.
Ő ahhoz ragaszkodott, hogy a lányai jól érezzék magukat, de abban mindkét szülő egyetértett, hogy az önképzés, önfejlesztés fontos része a személyiségépítésnek.
– A kviddics szuper! – ragyogott fel Zselyke arca, ahogy húga végre kibökte első saját ötletét szabadidős elfoglaltságokat illetően. – Milyen seprűmárkában gondolkodsz?
- Király! Már alig várom, kint lesz az egyik kedvenc zenekarom is – bokszolt lelkesen a levegőbe. Ezaz, végre egy tesós-csajos program, kötöttségek nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865624#post865624][b]William Martin Krise - 2023.07.22. 03:56[/b][/url]

   -  Klinikán...? - ismétli meg halkan a nő szavait értetlenül összevont szemöldökkel, amint Magda kimondja. Nem érti, mit keres Adél bármilyen klinikán? A tegnapi nézeteltérésük valójában meg sem közelítette azt, amit akár egy átlagos hétköznap csinálnak egymással, a felesége pedig messze szívósabb annál, mint hogy egy szerencsétlen és meggondolatlan ütés kárt tegyen benne.
Ha feltételezte volna, hogy megsérült, nyilván nem hagyja magára tegnap éjjel.
Részben, mert a jelek ellenére tényleg szereti őt. Részben pedig - és ez utóbbi egyelőre alig észrevehetően, de jeges vízzel kezdi el feltölteni a vénáit - tisztában van vele, hogy a szabadlábra helyezésének nem meglepő feltétele, hogy nem folyamodhat erőszakhoz. Ha most Adélnál végképp elszakadt a cérna és orvoshoz ment, ki tudja, talán azért, hogy igazolják az állítását...
Nem, nem, nem.
Adél sosem tenne ilyet.
... igaz?
A tekintete elidőzik a szőnyegen. Az arca nem igazán változik, a jelenlétének kisugárzása azonban igen. Szaporán pislogva rázza meg magát. Magda egy ismeretlen megvetésével néz vissza rá, azzal a pillantással, amit eddig nem látott tőle.
Tudja.
De ugyan már! Magdát az sem érdekelte, amikor a szeme láttára taszította be a lányát a rózsák közé, miért ez a nevetséges baleset verné ki a biztosítékot nála? Abszurd, nevetséges... ugye?
   -  Beszélek Adéllal, elsimítom az egészet, jó?
A hangja cseppet mélyebbé, egyben kimértebbé válik. Martin beszél, nem ő - Martin tudná, hogy rágja ki magát abból a gödörből, amit magának ásott.
   -  Nem történt semmi, tényleg semmi. Baleset volt, ezt ő is tudja, igen, az én hibám, de sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865625#post865625][b]Adele Nadia Krise - 2023.07.22. 04:08[/b][/url]

William
- mainly as Magda Flaviu -

Undorítóan kiszélesedik a mosolya, nagyon elégedett Will látható vergődésével, mert elege volt a fölösleges drámából, amit ez a kettő leművelt. Ideje helyrerakni őket, mindkettőt a legeffektívebb módszerekkel.
Ahelyett, hogy konkrétan a bizonygatásra válaszolna, megjelenik mellette kézügyben a levegőben egy ív papír, hivatalos dokumentum, amit Will felé nyújt. Türelmesen megvárja, hogy átvegye a veje, csak azután paskolja meg a vállát anyai melegséggel.
- Az már az ő döntése, hogy akar-e beszélni veled. Mindenesetre végre tettél valami hasznosat is, és ha minden jól megy, tisztán, felesleges komplikációk nélkül elválhattok, kedvesem. Az a hirtelen természeted csak jó volt valamire. - Ezzel ellép Will mellett, és hagyja, hogy amaz átfussa a laboreredményeket pár héttel ez előttről. Hadd ülepedjen az az egyre erősödő, szörnyű gyanú, hogy valójában milyen következményekkel járhat az a tegnap esti gyomorszájon ütés. Vitathatatlanul számára ez egy hasznos fordulat.
- Jó utat vissza, William! - Azzal magára hagyja a mostanra esélyesen megdöbbent vejét az újonnan a nyakába szakasztott hírrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865629#post865629][b]William Martin Krise - 2023.07.22. 10:18[/b][/url]

Nem fog visszamenni a börtönbe. Adél tényleg képes lenne rá, hogy bemártsa őt egy nevetséges kis összetűzés miatt, amit különben is ő provokált ki? De ha így van, miért ment orvoshoz, hogy megmutassa a - szerinte különben sem létező - sérüléseit? Ez egésznek semmi értelme... ennyitől Adél máskor legfeljebb megsértődne rá, de nem rohanna az anyjához, nem fenyegetőzne válással és nem játszaná a hattyú kibaszott halálát. Vagy félreismerte a feleségét, vagy... és ahogy értetlen engedelmességgel átveszi az iratokat a nőtől, most először megfordul a fejében, talán tényleg akaratlanul kárt tett benne. Mennyire abszurd elképzelés.
Magda magyarázatával egyszerre pillant le a kezében tartott papírra. Először a fejlécre vet egy pillantást, majd, miközben rosszalló-értetlenül oldalra billenti a fejét, siklik a tekintete lejjebb. Nehezére esik egyszerre átfutni a sorokat és az anyósa duruzsolására figyelni, így talán szerencsés, hogy a konklúzióhoz nem kell részletekbe menően böngésznie a papírt, elég az, hogy a szeme megakadjon az első sorok egyikén.
A homloka ráncba szalad. Hogy...? Először megfordítja, majd visszafordítja a papírt, a szeme fölszalad a dátumra, majd vissza a számokra.
Az a hazug ribanc.
Úgy érzi, mintha a padló megbillenne alatta. Fölkapja a tekintetét, a szája válaszra és kérdésre nyílik, Magda ajtóban meglibbenő haja azonban magára hagyja a szobában. Rövid ideig bizonytalanul néz hol a papírra, hol pedig az ajtóra, majd nem sokkal később szótlanul távozik ő is, amerről jött, a kandallón át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865658#post865658][b]Armand Cedric Felagund - 2023.07.22. 23:16[/b][/url]

- Hja megspórolnak egy csomó időt és pénzt az ilyenek. Láttad, hogy mennyiért adtak egy ilyet odakinn? Rablás fényes nappal.
Zalán melankóliáját egész tudatosan igyekszik élénk beszédességgel oldani. Amúgy sem az a csendes néző, de ezúttal kifejezetten próbálja a meccset frappáns kommentekkel feldobni. Minden Magpies gólnál látványosan szenved.. annyira, hogy egy alkalommal kalimpálás közben a második gólnál leesik a kezéről a saját habszivacsa és csak az előttük ülő tarkója állítja meg.
- Bocs, bocs, bocs, tényleg. - Zavart vigyorral tarkított bocsánatkérések közepette húzza vissza a kezére a habszivacsot - és folytatja a szurkolást. A végére már egész elégedetten és vidáman veszi tudomásul, hogy a meccs hangulata kezdi ismét eluralni Zalán gondolatait. Nem feszegeti, miért frusztrálja ennyire a téma, miért törte le ennyire. Nem az ő dolga. Az ismerősei magánélete az ő magánéletük, minden ami Armandra tartozik pusztán annyi, hogy jól érzik-e magukat a társaságában.
- Úgy látszik fogópárbajt akartak az elejétől kialakítani, tudván, hogy a kvaffszerzésben a Magpiesnak nagyobb gyakorlata és jobb hajtósora van. Ez amúgy 200 IQ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865659#post865659][b]Hollósi Zalán - 2023.07.22. 23:41[/b][/url]

Barátságos meccseken nem szokta meg, hogy annyit vesződnének a terelők a gurkókkal. Maximum a saját csapattársaikról szokták lehámozni a veszett vasgolyókat, de ez... Voltak azért Zalánnak tippjei, miért történt. Egyrészt attól ez még egy verseny, amit minden résztvevő meg akar nyerni. Másrészt a feketék fényévekkel előrébb jártak a magyaroknál, ha a képességeket tekintjük. Ha ez felkészülten éri őket, nem lett volna akkora kihívás. Talán még örülnek is neki, hogy kicsit nehezítik a dolgukat. Harmadrészt: a alapvető rajongáson túl is sikerült felcsigázni a közönséget, hiszen valamennyien izgatottan figyelték, mi lesz ebből.
 Armand szavaira Zalán egyetértően bólogatott. Ő is kissé előrehajolt, mintha ettől élesebben látná a magasban cikázó fogót, aki immár nem a cikesz miatt suhant fejvesztve, hanem hogy megtalálja a saját terelőit, hogy leszedjék róla a két labdát.
 Amikor ez megtörtént, elégedett vigyor terült szét arcán és nyugodtabban dőlt hátra a padon. Kihívóan nézett a rellonosra, úgy kérdezte:
 - Mennyi pontkülönbséggel fognak nyerni szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865687#post865687][b]Kasza Fanni Stefánia - 2023.07.25. 22:59[/b][/url]

Hiába a sok eltöltött év a mágusok világában, a mai napig elbűvölnek ezek a repülő járgányok. Annyira menő, ahogy a madarakkal együtt szálltunk és nem kellett azon aggódni, hogy mikor kell váltani, vagy a muglik által használt KRESZ szerint helyesen közlekedni. Bruh.
- Tutiiii - csücsörítve koncentráltam a rajzolt magyarországra, majd drámai sóhajjal dobtam is hátra. Nekem ez nem ment!
- Ó Kolos, ha tudnád - színészeket megszégyenítve túrtam bele színes tincseimbe - Az egyenes úton IS eltévedek, eddig csakis miattad jutottunk el! Én csak énekeltem és duruzsoltam neked, hogy szórakoztassalak - bazsalyogtam rá vissza boldogan, így reagálva mosolygós vonásaira. Szaffi bundáján finoman végighúztam a kezemet, majd hagytam, hogy Sparky az ölembe bújhasson, hisz a térkép már nem akadalyozta fizikailag.
- Erre valahol számítottam, de téged úgyis ismernek már, ha ugyanoda megyünk persze, ahol voltál… engem maximum a hajam miatt fognak megbámulni. Sz'al nem félek! - ráztam meg a hajamat neki, ahogy  szavait  hallgatva emésztettem azok jelentését.
- A-a, soha - feleltem röviden, míg vállaimat vonogattam kócosan. Döbbenete láttán elkerekedtek az én szemeim, nem értettem, mi olyan fura ezen.
- Tu-tudod, a Bagolykő előtt anya egyedül nevelt és nem volt pénzünk külföldre utazni, aztán a suli miatt nem jutottam ki, utána jött a két éves elzárás és az utána tartó visszaszokás… Most meg itt vagyok. Szóval, érezzed magadat megtisztelve, KolosKA, hogy elveheted a szüzességemet vagy hogy mondjam… Na, érted te! - olyan fura volt így ezt elmondani. Ugyan meséltem már neki az elmúlt évekről nagyvonalakban, de sok dolgot mégis kihagytam belőle. Ha egyszer megint olyan közel érezhetem magam hozzá, mint amikor temetőt futottunk, lehet elmondom neki. Ennyivel tartozok, de addig nem akarom a hülyeségeimmel fárasztani, van elég baja úgyis.
- Na és te? Afrikán kívül merre voltál még? Milyen volt? Tényleg UFO a legtöbb külföldi? Elvileeeeeg, a lengyelek a bundáskenyeret lekvárral eszik. Mi ez, ha nem UFO dolog?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865820#post865820][b]Rothstein Elektra - 2023.07.30. 14:53[/b][/url]

Hónapok teltek el animágus képzésének befejezte óta. Hősnőnk pedig már egészen belejött a macskalétbe. Azonban életének többi szegmensét sem hanyagolhatja el, így szeretett hivatását az újságírást sem szeretné. Lányával és a nagyszülőkkel jött el Pécsre, hogy kellemest a hasznossal összekötve nyaraljanak és Elektra egy riportot is el tudjon készíteni. Fekete, vállon megkötött vászonruhában, lábán pántos bőrszandálban, kezében egy jegeskávéval, oldalán megkopott táskajával korzózik a megbeszélt hely felé. Csodás látvány, a Székesegyház vonja el figyelmét. A homlokzat szobrait az apostolokat nézve halad célja felé. A nap már lefelé halad, a hőmérséklet ennek ellenére csúcsra jár még mindig. A riporternő nem bánja a meleget, mégha bőrén gyöngyréteget is hagy a veríték. Haja kusza kontyban, karján a heggel, amit néhány hónapja szerzett a sikátorban. Csípőjén is ott van annak a bizinyos napnak a mementója, de egy pillanatig sem bánja. Sebhelyei emlékeztetik arra kicsoda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865822#post865822][b]Molnár Zselyke - 2023.07.30. 15:23[/b][/url]

A koncert hamarosan kezdődött. Még pengetett néhányat, hogy biztosra menjen, mert ugye, a technika ördöge sosem alszik, hamis hangszeren játszani pedig eléggé lebőgés lenne. Ó, de élvezte ezeket a forró, vidám hangulatú, kissé mámoros pécsi késő délutánokat, amikor a nap még bőven mutogatta magát az égbolton, mit sem szégyellve ontotta bőszen a sugarait boldog-boldogtalanra.
Igen. Ilyenkor a város különösen pezsgett.
A felkonf bemutatta őt, és azt a kórust, akiknek játszott, ez a népdalkoncert kollaboráció egyfajta hivatalos debütációnak számított, és elvileg újságíróknak kell majd utána interjút adnia. Még jó, hogy ezúttal fordított elég időt a megjelenésére: egy egyszerű, csipkés klasszikus feketét választott, mely a térdéig ért, és a dekoltázskörnyékén népi motívumos hímzés díszítette, csak finoman.
 Ez az esemény még annyiban is különleges volt, hogy ez a helyi varázslóközösségek kisebbfajta összecsoportulása ez, amolyan hagyományőrzés varázsló módra, korálénekkel és csellókoncerttel egybefűzve.
A lágy dallamokat ezúttal a nyárádmentéről hozták, lassú hallgatóval indítottak, majd csárdás és friss következett. EZ a világ talán sokaknak idegen lehet zeneileg, Zselyke mégis úgy tűnt, otthonosan mozgott benne, és ez a vöröses smink is kimondottan jól állt neki, csak arcára ne olvassza  nap!
Alig ért véget a koncert, szinte máris terelték a sajtósok felé, hogy minden időben lemenjen.
 – Üdvözlöm! – köszönt, némileg izgatottsággal a hangjában. Állítólag az egyik sajtós küldött Bogolyfalváról jött. Na, ettől nem kicsi gombóc szorult a torkába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865823#post865823][b]Rothstein Elektra - 2023.07.30. 16:05[/b][/url]

Megérkezve átadta családjának a belépőket, majd nyakába akasztotta sajátját, ami mellé oda lógatta sajtó igazolványát. Együtt mentek a koncertre a családjával. Ez volt a kikötése. Jegyek a szeretteinek, cserébe dolgozni fog nekik. Rábólintottak. Hősnőnk zenei ízlése talán egysíkúnak tűnhet, de igenis szeret megismerni új stílusokat és kedvérevalók a muzsikában egyre sűrűbb crossoverek. Ezért is örült titkon a feladatnak. A rádió kérte fel a riport elkészítésére, hiszen ki más menne kifaggatni a feltörekvő, tehetséges művészt, mint egy tanárnő az iskolájából? Nem megúszós, áh dehogy...Minden esetre jól járt. A kocertet meghallgatták, majd elköszönve a családjától átballagott a színfalak mögé, ahol a sajtó küldötteit besotolták az interjúkra. Imola és a nagyszülők pedig vacsorázni mentek, majd vissza a szállásukra. - Jó estét! - köszöntötte a lányt, majd folytatta, hiszen idejük limitáltnak igérkezett - Először is engedje meg, hogy gratuláljak és máris egy kérdéssel kezdjem. Honnan jött ennek a szokatlan együttállásnak-hangzásnak az ötlete? - vágott tehát rá jellemző határozottsággal az intetjú közepébe. Kicsit persze utánanézett a lánynak, de alaposságát nem szándékozott fitoktatni. Zselyke saját szavaira volt kíváncsi. Táskájából még útközben elővette jegyzettömbjét és tollát, így azonnal tudja írni az érkező válaszokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865858#post865858][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:52[/b][/url]

Az a fajta bagós vagyok, aki egyik pillanatról a másikra le tudja tenni a cigit, de ha nagyon stresszes a helyzete, akkor azonnal visszanyúl hozzá. Most éppen futás címén ülök a Balaton hajnali, nyirkos padján, bámulom a vizet, és szívom egymás után a szálakat. Fáradt vagyok, a sötét karikák a szemem alatt nem tükrözik még elég jól, hogy mennyire nem tudok aludni napok óra. Arra se tudom rávenni magam, hogy borotválkozzak, a zuhanyzás is csak valami olyan tevékenység, amit arra használok, hogy jó gondolataim szülessenek. Martin tegnap hazajött, ma ő kezd a kórházban, anya végre alszik, délután mi megyünk be, addig nekem is pihennem kéne, de ez képtelenség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865859#post865859][b]Fölnagy Mirella - 2023.07.30. 20:52[/b][/url]

- Ha először ebben a formádban látlak, valószínűleg aprópénzt dobtam volna eléd - szólal meg pár lépésre Mártontól. Ő sincs jól, de rajta nem látszik, mert ő egy büszke, kidobott nő. - Anyukád mondta, hogy itt vagy. Tessék - kérdés nélkül foglal helyet a másik mellett és egy kávét nyújt át neki, majd nézi a Balatont. Félszegen elmosolyodik, ami leginkább annak szól, hogy legelőször itt találkozott a két kedvenc Bontovichával, most meg azért kellett idejönnie, hogy az egyik miatt szomorkodjon, a másikat meg összekaparja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865860#post865860][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:52[/b][/url]

Felpillantok rá, egy pillanatra elvakít a nap, de így is tudom, hogy ő az, és hiába kritikus a helyzet éppen, mégis halvány mosolyra késztet az, amit mond. Az illata, ami egyetlen pillanat alatt az orromba kerül megdobogtatja a szívem, és azt érzem, hogy élek. Mellette mindig élni szeretnék, nem csak létezni.
- Még mindig csak várunk, semmi biztató.
Mondjuk nem biztató sem, csak ez a várakozás, ez idegtépő. A számhoz emelem a cigit, de már nem szívok bele, eloltom magam mellett, és a többi csikkhez teszem.
- Köszönöm.
Emelem meg a kávét, kortyolok belőle, majd a víz felé fordítom a tekintetem.
- Ne haragudj a sok üzenet miatt, ösztönösen hívtalak, hogy miért nem vagyok otthon, aztán, hiába tudatosult bennem, hogy nem vagy ott, nem tudtam nem beszélni hozzád.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865861#post865861][b]Fölnagy Mirella - 2023.07.30. 20:53[/b][/url]

- Ha negatívan álltok hozzá, kevesebb eséllyel lesz pozitív kimenetele - közli gépiesen, ami nem annak szól, hogy ő nem aggódna, csak utálja, ha valakit már előre temetnek. Főleg, ha Miksa az.
- A buli azért látom frenetikus - vet egy pillantást a cigaretta csikkekre. Soha nem mondta, hogy mennyire utálja ezt a szokását, mert ilyen mennyiségben egyszer sem tolta mellette. De azért most tisztán kihallatszik hangjából a nem tetszés.
- Ne legyél bolond. Együtt éltünk, Miksa az én családom is, ahogy a többiek is. Még ha hónapok vagy évek is teltek volna el, akkor sem zavart volna, hogy keresel. Az sokkal sértőbb lenne, ha nem - fordítja fejét egy pillanatra Mártonra, majd vissza a hullámzó vízre és iszik ő is a kávéból

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865862#post865862][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:54[/b][/url]

- Tudom, csak… jó lenne valami jót is hallani.
Valamit, ami segít egy kicsit abban, hogy könnyebb legyen. Elhúzom a számat a jogos kritikára, és én is lepillantok a csikkekre.  
- Az, valóban. Sajnálom, nem akarok szétcsúszni teljesen, és valahogy ebbe kapaszkodtam.
Lehorgasztom a fejem, és kicsit megingatom, az, hogy évekig nem látom, olyan szomorú és fájdalmas, hogy azt elmondani nem tudom.
- Sajnálom, hogy elcsesztem, annyira önző voltam veled. Először észre se vettem, hogy Miksa szarul van, csak a saját problémáimat toltam. Nem is tudom, ha nem olvassa az üzeneted, akkor mi történt volna. Mikor történt volna? Van-e ott valaki vele. Albertet hívta rögtön, és most mind a ketten ott fekszenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865863#post865863][b]Fölnagy Mirella - 2023.07.30. 20:54[/b][/url]

- Türelem - az a legnehezebb, tisztában van ezzel. De Márton és a család nem tud most ennek többet tenni.
- Tőlem nem kell emiatt bocsánatot kérned - elvégre már nem tartozik ilyesmivel egyikük sem a másiknak.
- Hát, akkor legalább volt értelme - nevet fel keserédesen. Eddig úgy is annyira balgaságnak tűnt, de ha így nézik, még jó, hogy Martin elküldte. Legalább Miksa jó helyen esett össze.
- Ne marcangold magad, akik észrevették és tudták, hogy baj van, azok sem tudtak segíteni neki, mert nem hagyta - a nő szemében ők sokkal hibásabbak, mert nem érti, hogy lehet annyiba hagyni, ha látja és tudja, hogy gond van. Ott az átkozott pálca, használják már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865864#post865864][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:54[/b][/url]

- Volt, csak kár, hogy meg kellett történnie.
Hogy egyáltalán ide jutottunk. Tönkretettem őt és magamat is, azért mert annyira vele akartam lenni, hogy észre se vettem, hogy együtt vagyunk.
- Laura bent van velük, nem mozdul el Miksa mellől, egy műanyag széken alszik, de nem is igazán hiszem, hogy ezt megengedi magának. Anya ébren van?
Csak most jut el ez az információ az agyamig, az órámra pillantva sóhajtok egyet.
- Lassan váltjuk Martint. Bejönnél velünk? Téged nagyon szeret, biztos örülne neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865865#post865865][b]Fölnagy Mirella - 2023.07.30. 20:54[/b][/url]

Ezen már kár bánkódni és töprengeni. Megtörtént, vissza aligha csinálhatnák, így nem is mond rá semmit.
- Szegény lány, jól kijut neki mindenből - sóhajt egyet és furcsa számára, de egy kis irigység is van benne. Miért? Mert ugyan a helyzet kifejezetten rossz, de legalább ott vannak egymásnak.
- Nem hiszem, hogy kellenék egy családi dologhoz - görbült szája egy keserédes mosolyra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865866#post865866][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:55[/b][/url]

- Nagyon elszánt. Nem hittem volna, hogy lesz valaki, aki ennyire szereti az öcsémet.
De nagyon örülök neki, hogy igen, mert mindig féltem, hogy Miksa egy idő után ideges lesz, hogy nem találja a helyét a világban. De meglett a maga világa, ahigy nekem is, csak én elvesztettem őt.
- Az előbb mondtad, hogy Miksa a te családod is.
Nyúlok a kezéért, és ha nem húzza el, akkor megfogom és nem is engedem el.
- Szerintem javítana az állapotán, ha látna.