Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871901#post871901][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 19:44[/b][/url]

- Azt senki nem tudja, csak érzi - mosolyodom el mindentudóan. Halkan hümmögök következő szavaira, az ablak felé fordítom fejemet, ahogy gondolkodom a megfelelő válaszon. - Gondolj arra, hogy most talán könnyebb volt, mint később lett volna, ha már ott tartasz, hogy el kell engedned - bár nem vagyok abban biztos, hogy ez így megállja a helyét. Elengedni a szerelmed minden helyzetben végtelenül nehéz lehet. Törékeny dolog ez, amit óvni kell, hiába jó vagy rossz az időzítés - csak azt tudjuk befolyásolni, mennyire fáj akkor és ott.
- Nem tudhatod mikor jön el. Lehet húsz év múlva, lehet már a következő hónapban - fogom meg ismét csészémet. Aprót kortyolok a gőzölgő kávéból, egyetlen pillanatra hagyom csupán, hogy a meleg ital átjárja minden porcikámat. Nem is tudnám tovább hagyni, hiszen ismét témánál vagyunk.
- Nyitott vagyok egy kapcsolatra, csak a megfelelő ember várat még magára - Reina szerint nem lehet elég válogatós az ember, de ilyen idősen már, ilyen karrierrel és sikerrel a háta mögött az ember már kicsit megülne. Idő kellett hozzá, de arra is rájöttem, hogy nem egy éjszakás kalandokban találom meg azt a nyugalmat, amit keresek.
A csésze fölött mosolyodom el, arcát fürkészem mézbarna tekintetemmel, miközben beleharap a muffinba. Nem engedem a pillantását, a reakciót várom: ami pontosan úgy érkezik és akként, amire számítottam.
- Nem vernélek át - felelem elégedetten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871918#post871918][b]Markovits Boglárka - 2024.01.14. 20:17[/b][/url]

Örömmel megtanítja bowlingozni, örömmel randizik vele és még nagyobb örömmel tölt Kiliánnal annyi időt, amennyit csak lehet. Felnőtt, annak is érzi magát, úgyhogy az sem érdekli, ha a családja nem fog hozzá jópofát vágni. Itt fognak majd kibukni a férfi által emlegetett problémák, de ennyi miatt biztosan nem fogja a szemétbe dobni azt, ami alakul köztük.

A kávé és Kirill megetetése után Kilián lakásában kötnek ki. Az első alkalom elég viccesre sikeredett egy héttel ezelőtt, megverte a férfit gazdálkodj okosanban, majd más mellett ébredt, amiről persze mélyen hallgat. Csak a barátja volt.
- Nem kellene beszerezned neki egy ágyat? - kérdezi kicsit félve, mikor Kilián az ágyba rakja Kirillt. Túl sok rémtörténetet hallott az interneten, de talán a kisfiú már elég nagy hozzá, hogy ne legyen baja. Bogi lepakolja a táskát és követi a férfit.
- Nagyon jól bánsz vele, biztos a sajátoddal is sima liba lesz - állapítja meg őszintén, mindenféle hátsószándék és gondolat nélkül. - Hé - kuncogva simít az arcára, ahova a puszit kapta. Kilián karja után nyúl, hogy megállítsa és ő is nyom egy puszit az arcára.
- Nem akarsz te is pihenni Kirillel? Nem akarlak feltartani - kérdez, mielőtt még rábólintana, de végül leül a pulthoz és megpróbálja nem túl komolyan venni a férfi jövőbetekintését.
- Levente a legrosszabb, de neki teljesen mindegy, kit vinnék haza, mindenkit meg akarna fojtani egy kanál vízben. Kviddicsezik a Mennydörgőknél, még az ifiben, talán egy-két éven belül bekerül a válogatottba. Apa edző. Szereted a kviddicset? Mert akkor eljöhetnél majd a meccsekre velem - veti fel mosolyogva. Szívesen beszél a családjáról, bár sokaknak be sem kell mutatni őket. - Aztán Bazsi szintén elég forrófejű tud lenni, Bence viszont olyan, mint anya. Anyát imádnád, ő a szíve és lelke a családunknak. Vele és Bencével nem lenne gond, szóval csak hármat kell meggyőzni róla, hogy nem vagy emberrabló...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871923#post871923][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 20:32[/b][/url]

- Ez olyan elcsépeltnek hangzik - próbálom kicsit az agyát húzni, de belekötni persze nem tudok, csak megint ott tartok, hogy az érzések. Mennyivel jobb lenne, ha nem lennének, ha mindenki valóban olyan porcelán és üres lenne, mint akinek láttatni akarja magát... könnyebb lenne.
- Én magam is erre jutottam... - biccentek, újabbat kortyolva a meleg folyadékból, de egy percig sem hagyom, hogy elvegye a kedvem a Dominikról való beszélgetés. Sőt már annak is örülök, hogy tudok róla beszélgetni, még akkor is, ha belül megint letörik egy darab... a nagynéném szerint fog még több is, és ez így van rendjén.
- És Önnek is el fog jönni, lehet húsz év múlva, lehet a jövő hónapban - őszintén mosolygok rá, mert biztos vagyok benne, hogy ő is meg fogja találni a megfelelő embert, a kérdés csak annyi, hogy az illető elég jó lesz-e hozzá. Mondania sem kell, mégis tudom, hogy sok és rosszabb dolgon ment keresztül, mint én... és annak ellenére lett ilyen ember, ha valaki igazán megérdemli, hogy boldog legyen, akkor az ő.
Eleinte tényleg óvatosan harapok a muffinba, de annyira kellemes a csalódás, hogy szerintem megint gyerekesen viselkedem.
- Tudja, ez az, amit bármikor hezitálás nélkül én is el tudnék mondani. Pedig nekem nehéz dolog a bizalom, nagyon nehezen bízok meg másokban, de soha... egyszer se fordult meg a fejemben, hogy ártana nekem - és ahogy kimondom, kicsit még én is megdöbbenek ezen, és most én nézek ki az ablakon. Eddig nem mertem, de most még el is időzik a tekintetem, mert annyira furcsa látni, hogy odakint javában zajlik az élet, miközben itt bent számomra megállt az idő. És nagyon szeretem ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871935#post871935][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.14. 21:15[/b][/url]

- Nincs nálam annyit, hogy indokolt legyen, de... lehet, hogy kellene. - A fejvakarás ékes jele annak, hogy elbizonytalanodott módszere sikerességét illetően, eddig ugyanis semmi baj nem történt, párnázóbűbáj van ilyenkor a padlón is, de mégis csak egy egyévesről van szó, aki már forog, mászik, jár. Másfelől riasztóbűbájokkal pakolja tele a szobáját ilyenkor, hogy ha a gyerek nem csak megmoccan, de átfordul, Kilián fülébe visítani kezdjen a varázslat vészmadárként. Hektikus tud lenni egy-egy felvigyázás.
- Háth... - A nevetése vérszegény, főleg ha belegondol, miféle nevelési és családminta sorakozik előtte. - ... adjunk ennek még egy kis időt. Bár nincs ellenemre a gondolat, de semmiképp nem most. Nem tartok ott az életemben. - Van annyi önismerete már, hogy tudja, ha most válna apává, nem biztos, hogy a legjobbat tudná kihozni magából ilyen téren. Márpedig a maximalista lelkének ez egy igen erős érvágás volna, ha megbukik egy alapvető szerepkörben.
Sokkal jobb belesimulni most a könnyed flörtbe, megállni, visszafordulni egy kicsit, élvezni a súlytalan ismerkedési fázist, és közben elnyomni az agya hátsó szegletében morgó rosszallást. Utóbbi egészen erőre kap a Markovits família leírása hallatán.
- Akkor kezdjük a kviddicsmeccsekkel. Tériszonyom van, de a kviddicset imádom, és apád neve sem ismeretlen. - Azt tudja, hogy Markovits István már nem játszik, helyette játékosmegfigyelővé avanzsált át, ha minden igaz. A meccseit ugyan sajnos nem látta, helyette Leoval elég sok ír és brit mérkőzésre kimentek, hogy elmondhassa, közepesen lelkes szurkolónak számít.
- De őszintén szólva átérzem. Ha Kiara és Katarina valaha hazahozzák a leendőjüket, biztos, hogy én is utánuk járok, nehogy valami őrülttel akadjanak össze, bár... nem, nálunk nem jellemző, hogy korlátozzuk egymást. Persze kiállunk egymás mellett, de a szabadsághoz való jog szerintem fontos, és hogy meghozhassa mindenki a saját döntéseit onnantól, hogy felnőtt. - Ezzel persze együtt járnak a saját hibák, bukások, feltápászkodások és a támogatás is a család részéről. Akármennyire különböznek, összetartó a jellemük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871948#post871948][b]Markovits Boglárka - 2024.01.14. 21:48[/b][/url]

A gyerekvállalás és házasság komoly téma, amiben Boginak szerencsére még nincs része. Az is bőven elég tud lenni, mikor a rokonság a karácsonyi vacsoránál arról faggatja őket, van-e már barát, barátnő a láthatáron. Bogi ilyenkor mindig elmondja, hogy igen, van egy barátnője, így őt onnantól fogva nem faggatják. ezekre a részletekre senki nem kíváncsi. Bezzeg ha előállna azzal, hogy egy harminchároméves férfi lakásán éppen babára vigyáz, hát abból lenne okoskodás.
Tudatában vannak annak, ha ezt most kifejti, valószínűleg nem jön meg a férfi lelkesedése a kapcsolathoz és talán még visszakozik is. Mégis belemerül, mesél és az egész családot leírja, csupán Domit, mint ötödik testvért hagyja ki a felsorolásból, aki szintén problémát jelenthet. Látta Kilián reakcióját már a név említésekor, ezt jelen pillanatban kihagyná.
- Tériszonyod van? - csodálkozik rá elkerekedő szemekkel. - Oké, oké, akkor egyeztetünk. Ha jól tudom, tavasszal kezdődnek a meccsek, addig van időd átgondolni...mindent - kissé zavartan megvakarja a fejét, de ebből elég hamar kizökken. Szívesen megismerné jobban a lánytestvéreket is. volt egy furcsa jelenet a kávézóban, mikor Kiara teljesen felháborodott Koni egyik intimebb kérdésén, és ezt a mai napig nem tudja Bogi hova rakni.
- Később ők is így fogják majd fel, most még nagyon fiúk. Neked sok kapcsolatod volt már? Erre nemmuszáj válaszolnod... De taníthatnád Levinek, hogy kell egy lányhoz szólni, ő nagyon béna benne. - Kissé kritikus a testvérével szemben, Levente csajozási módszerei azonban hagynak némi kivetnivalót maguk után. Nem beszélve az instagramra feltöltött szelfijeiről. - Leo tud már...rólunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871955#post871955][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.14. 22:14[/b][/url]

Odakint a konyhában már ismerős a terep Boginak is, ő nekiáll teát főzni, de közben tudnak beszélgetni, voltaképp elég fontos dolgokról; ha a család elzárkózik ez elől a viszony elől, az Boglárkát érinthető legrosszabbul, és nem szeretné választás elé állítani a lányt sem így, sem úgy.
- Igen, egészen kicsi koromtól, de nem emlékszem, hogy valami okozta ezt, vagy csak simán kialakult? Amióta az eszem tudom, nem szeretem a magaslatot. - Ezért sem ült soha seprűre és felmentése volt Repüléstanból elsősként. Attól még a sportot bőven élvezte és élvezi is, Bogi apja és ezek szerint a testvére is bőven implikált ilyen téren. Lesz közös témájuk, de most egyelőre csak bólintva ért egyet, hogy majd egyeztetnek.
Ahogy azt is csak egy kurta félmosollyal nyugtázza, hogy a testvérek még annyira fiúk. Hát igen, amikor először beüt néhányuknál a bizonyítási vágy, hogy márpedig ők majd megmutatják a védelmező oldalukat, az elég balul is elsülhet, főleg, ha nem veszik figyelembe a mindenáron megvédelmezett fél óhaját.
- Nekem? Igazából... Egy komoly volt. Három évig tartott, de végül elváltak útjaink. Azon felül volt még három, de egyik sem érte meg a hat hónapos határidőt. Nem igazán szerették, hogy "unalmas" vagyok. - Még a macskakörmöket is mutatja. Tényleg emiatt nem működtek a kapcsolatai, mások voltak az igények, nem találkoztak félúton, és sokkal üdítőbb volt ideje korán befejezni a dolgot, mint egymást kínozni.
- Persze. Neki mondtam el elsőként. Biztos lehetsz benne, hogy nem adja tovább és nem is fordul ellened. Nem az a fajta. - Leo kincset ér, mert türelmes és hűséges, bátorító. - Szerintem örül nekünk, gyakorlatilag tűkön ült eddig is. Úgy látszik, én vagyok a lassú csiga az egyenletben. - Belekortyol az elkészült teába, és ha Bogi kért, az övét is odakészítette.
- Akarsz róla mesélni, én kikkel szállok versenybe? - Exek terén, természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871974#post871974][b]Markovits Boglárka - 2024.01.15. 17:05[/b][/url]

- Apu ki fog akadni, ha megtudja, hogy tériszonyos pasit viszek haza - halkan nevet, viccel persze vele. Valószínűleg ez lenne István legkisebb gondja, de kviddicsező családban egy tériszonyos is érdekes lehet.
Bogit egyre jobban érdekli, Kilián miket tapasztalt és most nem a kávézói ismereteire kíváncsi. ha nem akarna róla beszélni, nem erőltetné, hisz magánügy, de örül, amiért megnyílik előtte. Még akkor is, ha kissé aggasztja, vajon köztük működni fog-e ezzel az ellentéttel.
- Nem zavar, ha én viszont eljárok szórakozni? Szerintem a bizalmon múlik minden, de nem dobnám el a társasági életet egy teljes ágyban töltött hétvégéért. Még nem - és itt ütközik ki az első esetleges probléma, amit a korkülönbségük okoz. A lány azért ezt elég felnőttesen fogja fel, számára egy-egy komolyabb barátság vagy alakuló párkapcsolat többet ér holmi bulis kavarásnál. Erről a szilveszter tett tanúbizonyságot leginkább, mert egész idő alatt a telefonját csekkolta és a férfinak írogatott. Idővel egyébként is össze fognak csiszolódni, Bogi beleviszi Kiliánt a szórakozásba, Kilián pedig hozzászoktathatja az egymás mellett olvasáshoz.
- Komolyan? - meglepetten pislog párat, mint hal a szatyorban. Valamiért arra a válaszra számított, hogy nem mondott még senkinek semmit, hisz ez még csak ismerkedés. - Beszélhetne Domival és Levivel, ők kevésbé voltak lelkesek, miután megtudták, hogy veled voltam szilveszterkor. Mondjuk azóta megenyhültek, de... Szervezhetnénk dupla randit. Leonak van valakije? - érdeklődik inkább, mielőtt túlságosan belemerülne a testvéri balhéba. Az, amit Levente leművelt, hát jobb is, hogy senki más nem hallotta.
Beízesíti a teáját miközben röviden hümmögni kezd. Néhány másodpercre a bögrében is elveszik az arca, na nem mintha titkolna valamit, vagy zűrös magánélete lett volna.
- Nem volt még komoly kapcsolatom. Néhány randi, pár hétig tartó kavarások... Fiúkkal és lányokkal is - ezen a ponton felpillant, látni szeretné a férfi reakcióját. - Tudod ez elég vicces... Az első találkozásunk után sokszor eszembe jutottál és Dominik gyanút fogott, szóval azt mondtam neki, a Rellon házvezetőjébe vagyok belezúgva - arcát a tenyerébe temetve nevet. Még el is hitték neki, Várnai elég jóképű hozzá, hogy ne kételkedjenek miatta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871981#post871981][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.15. 18:06[/b][/url]

Ó, igen, ő is érzi, mennyire ironikus a felállás. Azt is tudja, hogy fele ennyire sem fogja félvállról venni a helyzetet, ha ténylegesen a családjaikkal való megismerkedésre kerül a sor, mert az egy feltehetőleg sokáig emésztendő felállás lesz, ha Bogi testvérei már ennyire ellenzik a dolgot.
- Egyelőre azt mondanám, hogy nem. Nem akarlak arra kötelezni, hogy az én szabadidős programjaimat űzd, ha nem az az érdeklődési köröd. Még úgyis kialakul az egész, de tényleg erről szól, hogy ha bízunk egymásban és tartjuk az alapvető játékszabályokat, akkor ez abszolút működhet hosszútávon. - Beszéd közben Bogival szemben rákönyököl a pultra a túloldalon, közben a kezei közt forgatja az átmelegedett bögrét.
- Vagy csak arra van szükségük, hogy megismerjenek, amire mellesleg nyitott vagyok. Azt viszont nem ígérem meg, hogy a szarkazmusom nem fog kibukkanni, ha túl sokat kóstolgatnak. - A bögre pereme fölött megbújó gyanús mosoly árulkodó. Boginak már lehet róla segédfogalma, hogy az újdonsült partnere sértődékeny, és még ezek szerint szarkasztikus, cinikus is, sőt mi több, kicsinyes, de ezt már nem hangoztatja, gyakorlatban ki fog derülni.
- De visszatérve Leora... - Az egy kicsit kényesebb téma, ami azt illeti, de Bogi ezt nincs honnan tudja. - ... azt hiszem, nála türelmesnek kell lennünk bármilyen dupla eseménnyel. Még keresi a hangját egy múltbéli incidens miatt. Nehezen gyógyul. - Ennél többet nem kíván mondani, mert ez Leo magánügye. Részéről mélységesen megveti azt a lányt, és bármikor elhajtaná, ha újból felbukkanna Leo küszöbén. Undorító volt, amit a barátjával művelt, nem csoda, hogy a barátja bizalma megrendült a randevúk és párkapcsolatok tekintetében.
Mélázásából az "és lányokkal is" mondatrész rántja ki majdhogynem a haját cibálva. Akkora tányér szemeket mereszt Bogira, mintha most látná először.
- Térjünk csak vissza oda, hogy "lányokkal is"? Arról nem volt szó, hogy kétszer annyi emberrel kell ölre mennem, Markovits kisasszony? - Félő, hogy eltűnik a fél szemöldöke, ha ettől feljebb csúszik a homlokán. Bár... ha már bombák, igazán neki is van egy, amit ledobhat Boglárkára.
- Szóval így... és mi a preferenciád? Mondjuk valami... hasonló? - Roppant vicces és gyors az arca átalakulása, de még a teste is igazodik valamicskét: az orra összébb megy és fitosabbá válik, az ajkai elvékonyodnak, az arcformája összébb megy, elkeskenyedik, a haja lenő egész a derekáig, a szemei közelebb ülnek, a válla összemegy kissé. Mire Bogi kettőt pislog, Kilián helyén az iskolai tanárnője jelenik meg, Illés Karina, de még a hangja is stimmel. Hároméves kora óta önkénytelenül, később pedig tudatosan művelte a metamorfmágiát, és elég időt töltött Karinával a munkahelyen, hogy le tudja másolni, de igazából bármelyik munkatársát tudná utánozni.
- Vagy a szőke jobban imponálna? Olyat is tudok. - Hallani a tanárnő vékonyabb, magasabb oktávú hangján, hogy az illendőnél jobban szórakozik a kialakult helyzeten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871987#post871987][b]Markovits Boglárka - 2024.01.15. 18:55[/b][/url]

Nagyon hamar, nagyon fontos dolgokról kezdtek el beszélni, ami jó megalapozása a kezdődő kapcsolatnak kettejük között. Bármi is lesz belőle, Bogi igyekszik felnőni Kiliánhoz és képes már most kompromisszumokat kötni, ha szükséges.
- Alig várom, hogy összeeresszelek velük - vigyorra húzódnak ajkai, mert amennyire kellemetlen lesz, annyira fogja élvezni a jelenetet, amint Kilián a földbe döngöli a testvéreit, mert játszák a nagymenőt. A mosolygás egészen addig tart, míg be nem avatja Leo dolgaiba. - Oh! Értettem, nem nyomulunk Leora. - Jó is, hogy figyelmezteti, mert Boglárka nem köntörfalaz általában. Könnyedén rátapintana Leon fájó pontjára, ahhoz pedig még nem ismerik egymást eléggé. Ezen azért szeretne változtatni a jövőben, mert Kilián legjobb barátja, jó lenne jóban lenni vele.
Bogi igyekszik visszafogni a nevetését, nem akarja felébreszteni Kirillt, de Kilián reakciójától a teába prüszköl.
- Talán nagy a kihívás, Eszterházy úr? - szemtelenül vigyorog rá, s ez az arcára fagy, mikor a férfi arca alakulni kezd. A döbbenettől előbb eltátja a száját, aztán annyi perverz gondolat születik meg a fejében, hogy csak remélni tudja, Kilián nem titkolt legilimentor.
- Lehetne más, aki nem a tanárom? - beszáll, még jó. Fel is kel, hogy néhány lépéssel a pult másik oldalára érjen, közelebb a férfihoz. Szemtelenül simít a mellkasára és csalódottan biggyeszti le alsó ajkát a teljes átalakulás hiánya végett. - Szóval metamorf vagy, hm? És ha valamelyik arcodra azt mondanám, jobban tetszik az eredetinél? - fél szemöldöke emelkedik csak meg, kíváncsi, habár elképzelhetetlennek tartja. Neki Kilián a saját arcával jelenti a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871994#post871994][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.15. 19:37[/b][/url]

Nem is a kihívás az érdekes, hanem amit utána csinál: átformálja az arcát, noha mivel sosem ment bele bővebben, nem tud róla, hogy Karina Bogi tanárnője is egyben. Csak egy kollégát akart utánozni, ehhez képest Karina szépen ívelt szemöldökei fennakadnak a meglepettségtől, és Bogi tapogatózó kezeit is csak késve fogják közre a két tenyere közé.
- Nem is tudtam, hogy a tanárnőd. Kicsi a világ. - De még mennyire. Arra, hogy metamorf, bólint, az incselkedésre viszont már határozottan csúfondárosra veszi a vigyorát. - Honnan tudod, melyik az igazi arcom? - Zavard össze az ellent! Egyúttal derékban átöleli és magához húzza Bogit, miközben visszaformálja az arcát és a testalkatát a sajátjává.
- A kérdésedre válaszolva: szomorú lennék. Azt gondolnám, hogy hazudtál, amikor azt mondtad, hogy tetszem neked. - Dehogy lenne szomorú, mert egyelőre nem akar ilyen "mi lenne, ha" gondolatokkal foglalkozni. Ha valaha tényleg elhangzik ilyesmi, az már kapcsolati válságra utaló jel lenne.
- Maradjunk annyiban, hogy - És ezúttal csak a vonásain fiatalít, egészen pontosan így nézett ki tizennyolc évesen. Sokkal simább, tinédzseresebb vonásokkal, kevesebb izomzattal és a gondosan levágott haj helyett nyakszirtig érő lobonccal néz szembe Bogival. - akár így is a testvéredék elé állhatok a vicc kedvéért. Ha ez a felem jobban tetszik, azt még megbocsátom, ennyi engedményt kapsz. - Nagylelkű, senki nem mondhatja, hogy nem az. Mellé komisz is, hiszen lehetetlen volt eltéveszteni a lány lelkesedését a változás láttán. Ez a kis tuladonsága lehet, egészen új távlatokat fog megnyitni előttük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872003#post872003][b]Markovits Boglárka - 2024.01.15. 20:18[/b][/url]

- Te honnan ismered? - inkább ez a kérdés, ami akkor még nem is foglalkoztatja Bogit, mikor letapizza a tanárnőjét. Vagyis... Majdnem tanárnőjét, szerencsére viszonylag hamar visszakapja az eredeti arcot, amibe ő ott és akkor a parkban menthetetlenül belehabarodott.
- Szép visszavágás - kuncog jókedvűen, láthatóan jól szórakoznak egymás társaságában. Átöleli a férfi nyakát, kiélvezi a ritka közelséget és a tekintete akaratlanul cikázik a tengerkék szempár és a mosolygós ajkak között.
Bogi az átalakulást figyeli, de nem húzódik hátrébb. Kezei bejárják a szikár vállakat, a kiálló kulcscsont hangsúlyosabb, mint általában, végül ujjai a hosszú tincsek közé fúródnak.
- Sokkal jobban tetszik az, amit megismertem. Nem fogok kertelni, olyasmiket képzeltem most el veled, amit...nem tartanál helyesnek - suttogóra veszi hangját, ahogy egyre több teret enged magának. Vagy ahogy egyre többet fed fel magából, gondolataiból és vágyaiból. - Kérlek tolj el magadtól és nézz rá az öcsédre, mert magamtól nem fog menni. - Nem a saját védelmében, Kiliánéban kéri ezt. Nincs hozzászokva a randizás és ismerkedés enyhe szakaszához és nagyon a határán táncol annak, hogy túllépje a Kilián által állított határokat. Bogi hormontúltengéses agyában és testében elég aktívan mocorognak az akaratos és türelmetlen katonák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872021#post872021][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.15. 21:46[/b][/url]

- A munkatársam, csak ő részállásban van velünk, speciális körülményekkel. De felváltva vittük el az ünnepek alatti munkanapokat, mert könnyíteni akartunk a családosokon. - És mint kiderült, messze nem is volt annyi teendőjük, mint gondolta. Karácsony idejére belassul a világ még munkatéren is.
- Ugye? - Nem csak Boginak roppant stimuláló ez a fajta közelség. Botorság volna azt állítania, hogy nem lennének ötletei a folytatásra, azonban felelős testvérként, aki tudja, hogy itt alszik egy egyéves a lakásán, és nem engedheti meg a felnőtt tartalmú cselekményt ezúttal, inkább megmarad a szoros fizikai kontaktusnál. Őszintén szólva, nagyon mulatságos és vonzó, hogy Bogira ekkora hatást gyakorol, hogy még ő kell féken tartsa a lányt, mielőtt úszni kezdenének az árral.
Akármennyire engedne a pillanatnak, summa summarum tényleg ellép végül a lány mellett, az arcberendezését is visszakorrigálja az eredeti formájára, de mielőtt teljesen megkerülné Bogit, annyi még belefér az absztinenciájukba, hogy adjon az arcára egy csókot.
- Majd máskor, jó? Most inkább hazaviszem Kirillt, mielőtt felébred és sírni kezd anyámért. Előtte hazavihetlek Bogolyfalvára? - Azt nem tudja, hogy Bogi budanekeresdi, mert legtöbbször Bogolyfalván találkoznak, szilveszterkor is onnan szedte őt össze, hát feltételezi, hogy ottani lakos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872033#post872033][b]Markovits Boglárka - 2024.01.16. 08:06[/b][/url]

Mintha nem létezne a korkülönbség, szépen működik köztük a kémia. Bogit nem zavarják a férfi kolléganői, egyelőre nem versenytársat lát bennük, mert magától értetődőnek veszi, hogy ha Kilián megnyílt felé, akkor nem másba fekteti az energiát. Igaz, ehhez kellett a szilveszteri megjelenése és az egész egyértelmű "nincs feleségem, sem eltitkolt szeretőm" megnyilvánulás.
- Nem kell, köszönöm, van még dolgom a városban - mosolyog rá, miután nagy nehezen észhez tér és megköszörüli a torkát. Ha Kilián egy szende kislányra számított, mellényúlt. Habár az elejétől fogva Bogi volt az, aki jobban taposott a férfiért.
- Puszild meg Kirillt a nevemben is, oké? Jól éreztem magam veletek - búcsúzóul miután felvette kabátját, még puszit ad Kiliánnak. Nem látja úgy, hogy a közeljövőben a férfi ágyba akarná vinni, de jól is van ez így, mert most Bogi is tisztességesen akarja csinálni. Előbb az ismerkedés, szórakozás, aztán ha ez működik és betöltötte a huszadik életévét, lehet szó többről. Hoppanálás helyett a sétát választja, Pécs ezen részén még úgysem fedezte fel a rejtett szépségeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872046#post872046][b]dr. Reece Laines - 2024.01.16. 12:06[/b][/url]

- Tényleg az. Általában a legsnasszabb dolgok mindig igazak. Nagyon rossz volt belátnom, de így van - somolyodom el bajszom alatt. Ügyvédként elismerni azt, hogy minden úgy van, ahogy pár egyszerű mondás mondja, szörnyű felismerés volt.
- Nem szép dolog a saját szavaimat felhasználni ellenem - nevetek fel jóízűen. Ügyes húzás volt, még ha nem is feltétlen értek ezzel egyet. Kicsit olyan, mintha az akkor adandó lehetőséget elrontottam volna, és soha többet nem lesz alkalmam ugyanolyat találni. Megnyugtatott a közelsége, nem is tűnt minden olyan szétszórtnak akkoriban, mint most tűnik. Halk sóhaj hagyja el tüdőmet, mégis csillanó barnákkal pillantok fel a lányra.
- Köszönöm, Zsolna - pillantásom lágyan pihen arcán, ahogy a napsugarak törnek utat maguknak a házak között, minimálisan hunyorítok be, hogy ne égjen ki a szemem. Reina imádná ezt a pillanatot: ilyenkor látszik a legjobban szemem igazi színe.
A levitás reakcióját észrevéve vigyorodom el szélesen. Kezemet veszem le a támláról, az asztalra könyökölve támasztom meg arcomat tenyeremben.
- Tudod... - szólalok meg halkan, arcát fürkészve. - Nem gondoltam volna annak idején, hogy valóban ilyen bizalmi kapcsolat lesz kettőnk között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872049#post872049][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.16. 12:37[/b][/url]

- Erre szokták azt mondani, hogy a régi öregek tudtak valamit - persze megértem, sőt. Tiszta szerencsés vagyok, hogy Jeromos dédapa még él.
- A dédnagyapám... a gróf... nem hiába ül annyira meginghatatlanul a trónján.. néha nagyon ijesztő tud lenni. Kiskoromban megtanított sakkozni, azóta se tudtam legyőzni - nem nagyon beszélek a grófról sem, nem azért mert nem lenne mivel büszkélkedni, nemes egyszerűséggel tartok tőle, és ez érezhető a hangomban, de ha a professzor a bátyámmal, vagy épp a nagybátyámmal beszélne, tőle is ezt a reakciót kapná.
- De ha már egyszer olyan jól megfogalmazta, vétek lett volna kihagyni - mosolygok rá cinkosan, de csak mert inkább hallgatom a nevetést. Nagyon jó hallani, főleg hogy nem kell tennem érte semmit, és látom, tényleg jobb a kedve. Teljesen más, mint az előbb ott bent, és remélem kicsit segít is neki, hogy elkényszerült a munkából.
- Még mindig nekem van mit megköszönnöm, de már így is olyan hosszú a lista, hogy egy hét se lenne elég a hálálkodásra - nagy szemekkel mondom ezt neki, arcomon pedig tényleg ott az a hála, amit érzek. Tudom, ha Ő nem lenne, én se üldögélnék itt... nem lenne bátorságom.
Túlságosan leköt a kinti világ, az hogy az emberek rohannak, valaki idegesen gesztikulál, miközben a telefonba beszél, és én meg itt ülök nyugodtan a melegben... ez annyira furcsa, de jó érzés, szeretek az ablak mellett ülni.
- Én sem. És sokszor bűntudatom is van miatta... - elhalványodik a mosolyom, ahogy megkeverem az italt.
- Velem... velünk nem életbiztosítás bármilyen viszonyban is lenni, és kicsit tartok tőle, hogy ezt Ön is hamar megfogja tapasztalni - grimaszolok egy aprót, ahogy csak arra gondolok, hányan megtapasztalták már. Valahogy mind bekerültek, és elnyelődtek... nem szeretném, hogy dr. Lainest is maga alá temesse egy Bánffy hullám.
- És ezt nem értette meg Dominik sem, pedig esküszöm, nem dobálóznék ekkora szavakkal, ha nem tudnám, nincs mögöttük a valóság, ami még csúnyább - sóhajtok fel, mert azt is tudom, hogy az eridonos fiúval ellentétben az előttem ülő férfi, tényleg megérti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872141#post872141][b]dr. Reece Laines - 2024.01.17. 17:00[/b][/url]

- Majd eljön annak is az ideje - valahol irigylem az olyan embereket, akiknek megadatott, hogy a családjuk körében nőjenek fel. Még akkor is, ha kicsit merevebben - mégis megtanították őket sakkozni gyerekkorukban.
- Igazán befejezhetnéd a hálálkodást. Apropó... Alberttel sikerült megbeszélnetek mindent? - sandítok rá a csészém fölül, amiből az utolsó kortyot iszom ki. A csészét teszem a tányérra, azt arrébb tolva húzom magam elé a muffint, amibe azonnal bele is harapok. Szalvétát tartok állam alá.
- Meredekebb dolgokkal is kellett már szembe mennem, mint a Bánffy-k - szólalok meg a falat lenyelése után. - Ha bármi történne, nyugodtan keressen a családod is, állok elébe. Segíteni is tudok talán - mosolyodom el szélesen. Egy magyar aranyvérű családtól sem áll meg bennem az ütő - szögezzük le, hogy a külföldiektől sem. Elég volt abból, hogy azért, mert tiszta vér csörgedezik az ereinkben, azt hisszük, mások vagyunk. Nem vagyunk. És ha a Bánffy-knak a fülébe jut a hozzáállásom, hogy a lányuk keresi a társaságomat, tárt karokkal várom őket, hogy megbeszéljük.
- Olykor a valóság sokkal ridegebb, mint azt hinnénk. Tényleg a helyes döntést hoztad meg, ha úgy érzed - bólintok. - Ne kételkedj magadban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872207#post872207][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.18. 08:50[/b][/url]

- Nem szeretném. Ha kiderülne, hogy a dédi nem valami misztikus mindent tudó, csalódnék... Sokan félik és okkal, de tiszteljük, és lehet akármilyen, lehetnek erősen megkérdőjelezhető döntései, azért nem elhanyagolható, hogy egy igencsak terebélyes családot tart kézben. Ha nem lenne, akkor lenne valódi káosz - nem érzem, hogy ezzel bármi újat, vagy olyat mondanék, ami nem lenne így is nyilvánvaló. A grófot mindenki ismeri, vagy legalább hallott róla, és azt bármikor írásba adom, hogy a pletykák nem alaptalanok.
- Sose lesz egy kedves, őszülő vénember, aki megfáradt, és csak a családjának él, de szeret minket... a maga módján - és tényleg isteni ez a muffin, kicsit csalódottá is válok, hogy olyan hamar elfogyott, emlékeztet arra, hogy az idő is telik, azt pedig végképp nem szeretném. Nagyon jól érzem magam.
- Többé kevésbé. Hatalmas ostobaságot vett a fejébe, és nem tágít mellőle, hiába próbálom én meggyőzni, hogy most először becsapták a szenzorai - nagy szemekkel nézek a profra, de nem akarok többet mondani, mert az megint olyan lenne, amiről nekünk nem lehet beszélgetnünk, és ezt nekem egyre nehezebb szem előtt tartani, szóval, ha sikerül, akkor én tíz körömmel ragaszkodok hozzá.
- András Krisztián nehezebb eset volt. Tajtékzott, mert méltatlanul viselkedtem. Nem tudom elítélni, igaza volt - tényleg ezerszer megbántam már azt a pofont, és megértem, hogy a legidősebb bátyámat nem érdeklik az okok. Nem nyilvános helyen kellett volna. Nem annyi szem láttára.
Közben valahogy ott felejtődik a tekintetem, nem tudom nem végignézni, ahogy beleharap a muffinba. Szinte azonnal nyúlok a lattémért, mert nem elég, hogy a torkom kiszárad, de pár fokkal melegebb is lett hirtelen, csak bízom abban, hogy ebből ő semmit nem vesz észre.
Nem pislogok, arcomra ráfagy a hitetlen kifejezés, ahogy a szavait hallom. És úgy mondja őket, hogy biztos vagyok benne, tudja, hogy én az előbb miről beszéltem. És még csak meg se rezzen.
- Tudja... - nem bírom ki, felszakad belőlem egy száraz nevetés, és még a fejem is megrázom, mert mit számít már.
- most igazán sajnálom, hogy a tanárom. Ha nem lenne, még azt a vallomást is megfontolnám. Így viszont... csak reménykedek abban, hogy olyas valaki fog az utamba kerülni húsz év, vagy egy hónap múlva, amilyen Ön is - és nem, egyáltalán nem gondolom, hogy ezzel bármi rosszat mondtam volna, vagy illetlent. Én csak... őszinte vagyok.  És mint egy végszóra, a lattém maradékát is eltüntetem, de végig az arcát nézem. Nem érzem zavarban magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872234#post872234][b]dr. Reece Laines - 2024.01.18. 13:50[/b][/url]

- Van is mire büszkének lennie valószínűleg - felelem apró mosollyal. Örülök annak, hogy rám nem került ilyen feladat: kézben tartani a Laineseket alapból is hálátlan lenne, hát még a hozzájuk tartózóakat. Pedig Maximilian után én lettem volna a soros.
- Remélem ő is azt mondta, hogy helyesen döntöttél. Kellemetlen, ha az embert elbizonytalanítják egy neki fontos döntésben - gondolkodom el kicsit. Bár engem nehéz elbizonytalanítani, már a munkámból adódóan is, de nem egyszer történt már meg, hogy éreztem a talajt a lábam alatt inogni egy-egy ügy kapcsán. Az ember soha nem lehet elég biztos magában, azonban úgy vélem, vannak olyan dolgok, amikhez foggal-körömmel ragaszkodhatunk. Mint Zsolna döntése Dominikkal kapcsolatban.
- Lehetséges, hogy az volt, ámbár részemről csak egy reakció volt egy másik méltatlan viselkedésre - tartom kezemben a megkezdett muffint. Nem figyelek a levitásra, így elkerüli a figyelmem, hogy hirtelen zavarban lesz - és valljuk be, ez így van jól.
Halkan hümmentve esik tekintetem arcára. Letörök egy darabot a megkezdett muffinból, ami egyben a reggelim is, és türelmesen fürkészem vonásait, bár belátom, a nevetés kicsit meglep. Értetlenségem arcomra is kiül - és a szavaival csak még inkább egyértelműek lesznek.
- Zsolna... - rázom meg fejemet óvatosan, a süteményt teszem le, sarkalnám arra, hogy ne folytassa. Lelki szemeim elé villan be a Kakasival történő beszélgetés. Aprót sóhajtok, a szalvétával törlöm meg a számat, mielőtt megszólalnék ismét. - Jól esik, amit mondasz, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a diákom vagy, és nagyjából tizenhárom év van köztünk. Lehet tizennégy is megvan már - mosolyodom el halványan, tekintetem sütöm le egy pillanatra, mielőtt visszanéznék rá.
- Visszakísérlek az egyetemhez - jelentem ki és egyetértést vagy ágálást sem várva húzom fel dzsekimet, majd viszem vissza a piszkos tányérokat és poharakat. Amíg Zsolnára várok kérek elvitelre a muffinból és indulok az egyetem felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872245#post872245][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.18. 16:36[/b][/url]

Soha nem gondoltam még Dr. Laines mellett arra, hogy valaminek nem kellene elhagynia a számat. Túlságosan megszoktam, hogy vele tényleg bármiről beszélhetek anélkül, hogy hülyeségnek kellene gondolnom, vagy rájönni, hogy jobb lett volna, ha meg sem szólalok. Ezt most érzem először, most hogy látom az arcát. Hallom ahogy csendre int, de.... a szavak csak kicsúsznak, és ami még rosszabb, vissza se akarom szívni őket. Még most sem gondolom, hogy annyira rosszat mondtam volna.
- És ezzel tisztában vagyok - biccentek is, előveszem a komolyabbik felem, mert tudom, hogy viccesnek ez egyáltalán nem vicces. Nem is szólok semmit arra, hogy kísér, épp csak magamra veszem a kabátom és illedelmesen elköszönök.
- Mostanában nem csak határokat, de úgy érzem, a türelmét is feszegetem - jegyzem meg már odakint, de még mindig kedvesen mosolygok.
- Kérem felejtse el, amiket mondtam, és tudja be a kamaszodó hormonoknak - és tényleg kérem, ráadásul hatalmas szemekkel, mert nem akarom, hogy emiatt már ne legyen a bizalmasom.
És el is indulok, mert túl önző vagyok ahhoz, hogy megkérjem, hogy ne kísérjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872369#post872369][b]dr. Reece Laines - 2024.01.20. 11:17[/b][/url]

Hogy igaza volt-e Kakasinak? Természetesen. Hogy tudtam-e, hogy igaza van/lesz? Hogyne. Egyszerűbb volt azonban - egészen eddig - abban a tudatban élni, hogy csak és kizárólag kamaszkori crushoknak vagyok a céltáblája, amik komolyan vehetetlenek, hiszen csupán crushok.
Eddig tartott. Egészen pontosan addig, amíg Zsolna a kérésem ellenére is folytatja és kimondja azt, amit nem szabadna.
A pultnál fizetek, rámarkolok a muffinokat rejtő zacskókra és indulok el.
- Felejtsük el - biccentek aprót, mintha az elmúlt percek nem arról szóltak volna, hogy fogok ebből kimászni, ha bárkinek is a fülébe jut. Tudom, hogy indult már el pletyka, nem véletlen a látogatás Kakasinál is, ugye, ám ez már kézzelfoghatóbb. Gondterhes arccal köszönök el a levitástól, és amint látótávolságon kívül van fordulok sarkon és indulok haza.
A zacskókra pillantok le: az egyiket neki szántam. Nem fordulok vissza, nem jelzem neki, csak sétálok tovább, hogy minél előbb hazaérhessek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872398#post872398][b]Armand Cedric Felagund - 2024.01.20. 16:13[/b][/url]

Némileg értetlenül néz Zalánra, mikor az sajnálkozni kezd. Ja, hogy nem figyelt? Mintha felróná egy ilyen baleset után valakinek, hogy nem hallgatja végig a bullshitjeit! Igazából neki csak jót tesz, hogy beszélhet, hogy elterelheti a figyelmét. Talán már nem látszik, de ő is halálra rémült, mert bár nem személyes emlék, de neki is vannak rossz tapasztalatai kviddicsbalesetekkel.
Te jó ég, ha ezt a bátyja megtudja! Nem tudhatja meg. Majd mikor Zalán már nem olyan fehér, hogy krétaként lehetne írni az arcával egy táblán, megkéri, hogy tartsa titokban vagy mi. Azért mikor hosszas vizsgálgatás meg gyógyító varázslatok után közlik vele, hogy nem lesz nagy baja, nem tud nem megkönnyebbülni. Pontosan a testvére példáján látta, hogy mit tud tenni egy gurkó.
- Uhh, köszi. Hát na, volt kiktől tanulni. - Válaszolgat zavartan mosolyogva az őket körülzsongó embereknek, és most kezd csak úgy igazán rázuhanni, mennyien veszik őket körbe. Főleg, mikor némelyik játékos jön oda, akkor főleg hirtelen azt sem tudja, hogy biztosítsa eléggé róla, hogy semmi baj.
Ha valaki hibás ebben, az a budapesti kviddics-aréna, akik nem tudnak egy normális védőbűbájt feltenni a nézőtér köré.
- Hogyne, köszi. - Ilyen osztatlan figyelmet is rég kapott, bár ha lehet, legközelebb nem vállalna be egy támadó gurkót cserébe. Most, hogy már nem sápadt a rémülettől, inkább kicsit pirozspozsgásabb az arca zavarában mint természetes lenne.
Néhány válasz után ismét visszafordítja a figyelmét Zalánra, de a fiú valamiért nagyon zavartnak és elveszettnek tűnik. Néhány perce sem nézett ki biztatóan (teljesen érthető), de most értetlenség is tükröződik az arcán, amit Armand hirtelen nem tud hová tenni.
- Figyu, minden rendben tuti? Ugye nem ütötted be a fejed? - Ez a kérdés Armand szájából még súlyosabb is, tekintve a testvérével történteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872400#post872400][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 16:15[/b][/url]

Hangosan hümmögök szavai közben, és tényleg elgondolkodom a hallottakon, majd határozottat bólintok.
- Aha, valami ilyesmire gondoltam amúgy én is - vonom meg vállaimat. Mit kell finomkodni, amikor már láttuk a lényeget? Vagyis Zalán látta a lényeget, én csak támogatásként voltam ott, de annak nagyon.
Fél kézzel nyúlok a könyvért, amiről tudhatnám már a méretéből, hogy nem egy könnyű darab, de így is lesüllyed a kezem, ahogy Zalán átadja. Meglepetten lépek az asztalhoz és teszem rá. Kihúzom a széket, mankómat támasztom neki, majd ülök le, hogy akkor nekiállhassak. Bár elképzelésem sincs, miben segítenek nekem a nagymamája jegyzetei, de nem leszek ünneprontó.
Már készülök kinyitni a vaskos kötetet, amikor az vissza is csukódik, ugyanazzal a lendülettel.
- Nagymamád aeromágus volt? - kerekednek ki szemeim. - Hogyan? Mikor jött ki neki? Miért nem mondtad eddig? - választ sem várva csapom fel a könyvet és kezdem el bújni azt. Ha a nagymama aero volt, akkor igencsak hasznos információk lehetnek ebben a könyvben. És valahogy az erkölcsöm is hagyja, hogy elolvassam, nem úgy, mint Ezra naplóját. Az személyesebb volt ennél sokkal. Kezemet felemelve kezdem el rágcsálni hüvelykujjamat olvasás közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872408#post872408][b]Hollósi Zalán - 2024.01.20. 17:24[/b][/url]

- Nem - motyogta még mindig fókuszt vesztett pillantással. Végül sikerült közelebb férkőznie a Rellonoshoz. - Nem, minden oké.
 Ujjongás hallatszott be a sátorba, úgy érződött, hogy a meccs halad tovább, de Zalán nem bánta, hogy most eljöttek onnan. A többiek kedélyes hangulata lassan őt is megfertőzte, pár percel később már mosolyogva viccelődött Armand oldalán. A magyar csapat pár tagja, akiket újonnan küldtek vissza a cserepadra, már az ő társaságukat gazdagították és hiába mozgott Zalán apja a köreikben, látszott rajta, hogy kellemes meglepetés velük szóbaelegyedni. Még egy közös fotót is felajánlottak nekik, így bátran kijelenthették, hogy nem akkora tragédia, hogy lemaradtak a mérkőzés másik feléről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872412#post872412][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 17:43[/b][/url]

Vannak ezek a női megérzés dolgok, amik nálam rendszerint nem működnek. Most viszont határozottan érzem, hogy ez jó lesz. Szegény May. Kicsit bűntudatom van, amiért elcibáltam ide, és ő megint hezitálás nélkül pakolt be.
- Mondom, hogy semmi - vágom a világ legártatlanabb képét, mikor sokadszorra jön a kérdés, hogy mi van már, miért nézem ennyire az időt. De hát izgulok, szeretném, hogy tényleg olyan jól süljön el, ahogy az a fejemben lejátszódott.
- Ohh, megjött a vacsi - kiszaladok, mielőtt még segítene, vagy bármi, mert tudom, hogy a futár után, hamarosan Csinszkának is jönnie kell.
- Hát szia - mosolygok rá a nőre, és mutatom az irányt, befelé is megyek, csak hogy a konyhába le is pakoljak nekik, csak aztán fordulok boci szemekkel May felé.
- Emlékszel, mikor azt beszéltük, egy vakrandi jó ötlet? Hát Csinszka... ő a világ legcsodálatosabb, legcukibb barátnője... ez a nő pedig olyan lattét csinál, hogy attól elájulok. És meg is jegyzi, hogy szeretem. Én pedig most lelépek... - a végét persze hadarom, és hatalmas vigyorral az arcomon, hagyom ott őket ketten. Végre... valami értelmesre is van használva a házikónk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872418#post872418][b]Weisz Csinszka - 2024.01.20. 18:18[/b][/url]

Amikor a kis csicsergős Zsolna azt találta kérdezni pár napja, van-e kedve vakrandizni, semmi oka nem volt nemet mondani az ajánlatra, mi több, kifejezetten viccesnek és aranyosnak találta főleg a lelkesedést és a lendületet. Az az alapszlogene, hogy mindegy, kivel és hol, csak izgalmas legyen.
Megadta a módját a készülődésnek is, a ruhaválogatásnak, a sminknek, mindennek, az egyetlen meglepetés csak a cím. Bakonybél? Fogalma sincs, miben töri az a lány a fejét, de a vakrandi alanyának kiléte jobban izgatja.
- Szia, jó messzire hoztál a civilizációtól. - A nevetése elárulja, hogy cseppet sem bánja. Hoppanálni tud, pálcája van, semmi gond. Az enteriőr nem kicsit lenyűgöző, be kell vallja, miközben a kabátját felakasztja a fogasra. Phoenix imádná a különböző dekorelemeket, neki persze rögtön a süppedős szőnyegen akad meg a tekintete, utána rögtön továbbsiklik az idegen lányra. Ezek szerint ő a titokzatos idegen? Oh my... És olyan petite vonásai vannak. Legszívesebben megsimogatná az arcát, roppant aranyos.
- Weisz Csinszka, nagyon örve... Woah... - Igen, Zsolna szó szerint lelépett és itthagyta őket villámsebességgel.
- Kicsit úgy érzem, ő itt a leglelkesebb hármónk közül. - Ha már így alakult, és főleg mindez Zsolna szervezése, nem zavartatja magát a továbbiakban, inkább helyet foglal a lánnyal szemben. - Remélem, azért nem tartott pálcát a fejedhez, hogy itt légy? - Zsolna elragadtatottságát látva muszáj kicsit villára vegye őt, bár őszintén reméli, hogy senki nem kényszerített senkit. Nem mindenki rugalmas gondolkodású 2024-ben sem, azt pedig végképp nem szeretné, hogy a másik fél feszengéssel töltse az idejét a közelében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872420#post872420][b]Hollósi Zalán - 2024.01.20. 18:28[/b][/url]

- Dunsztom sincs - rándított a vállán egyet és egyenként kezdte méregetni a régebbnél régebbi borítókat. - Nem kezdett vele sokmindent, a deffenzív bűbájokhoz nagyobb tehetsége volt. Legalábbis Borisz bá ezt mondta - utalt nagybátyjára, fel sem nézve a kutakodásból. - Vele jobban megértették egymást, mint mondjuk apával, gondolom mert ő sosem tervezett semmit a repüléssel. Azért ez is elég árulkodó. De azt még tudom, hogy amikor nagyapa elkezdte a bizniszt, a Fecske első prototípusát együtt dolgozták ki. És aero-elméletet vettek alapul, hogy tökéletesítsék.
 Halvány mosoly futott át ajkán, mikor az egyik könyvből előhalászott egy régi fotót, ahol még az apjáék fiatalok voltak. Áron nagy büszkén feszített seprűvel a kezében, Borisz pedig pofákat vágva figurázta ki fivérét a háttérben. Aztán az anyjuk úszott be a képbe, fontoskodva előrébb terelte kisebbik fiát. Pálcájával hadonászva magyarázott valamit a fotósnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872422#post872422][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 18:36[/b][/url]

Jött az ötlet, én pedig rohantam haza pakolni. Úgyis hétvége van, nem is vagyok beosztva a könyvtárba, úgy voltam vele: miért is ne? Kényelmesen öltöztem fel, mert azzal a tudattal indultam el, hogy ketten leszünk. És nem mással, csak és kizárólag Zsolnával.
Éppen hogy sikerült pár ruhadarabot kipakolnom a táskámból, Zsolna rohan az ajtóhoz, majd hallom meg beszélgetni. Széles mosollyal érkezem a nappaliba, le is huppanok, hogy biztosan mindjárt bemutat a barátnőjének, de... erre nem kerül sor. Elviharzik. Vakrandi? Igen, jó ötlet lenne, ha úgy lennék öltözve!
Felpattanva mutogatok felé, hogy álljon meg, mert neki is elmondanám ezt, de már ott sincs.
Félve ülök vissza, a lányra nézek.
- Szia, Havas-Mezei Margaréta - nyújtom kezemet kézfogásra. - Én is nagyon örülök - felelem mosolyogva. Megrázva a kezét pislogok lefelé a padlóra.
- Nem, egyáltalán nem. Önszántamból jöttem, csak nem tudtam, hogy randira. Sajnálom, amiért... szóval, hogy nem úgy vagyok öltözve - nézek végig magamon elpirulva. Azért csak jobban odatettem volna magam egy randira! Egy nővel is! Merlinre... egy nővel! Fejemet kapom oldalra.
- Te vagy a randim?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872426#post872426][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 18:56[/b][/url]

Összeszűkült szemekkel figyelem barátomat, ahogy a vállát vonogatja. Persze, rendezzük le ennyivel!
- De hát... ha lappangott benne, miért nem kezdett vele semmit? - inkább magamnak teszem fel a kérdést hangosan, mintsem Zalánnak. Valahogy soha nem érzem magam elég okosnak ahhoz, hogy elmondjam, mégis milyen érzés felfedezni azt, hogy elemista vagy. Egyszerűen lehetetlen.
Kékjeim zizegnek a sorokon, tematikusan követem a nyilakat és jegyzeteket a mondatok között, előtt és után. Eggyé válás az elemmel. Ne erőltesd! Eggyé válni vele? De bennem van! Múltbéli események lezárása. Ez mondjuk nem is rossz ötlet.
Fejben kezdd el csinálni, aztán a kezeddel segíts rá.
Fejemet kapom fel, meredten bámulom Zalánt.
- Ha a nagymamád most segített nekem, nem tudom mit csinálok - jelentem ki csillogó kékekkel, fel s alá járó lábbal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872430#post872430][b]Weisz Csinszka - 2024.01.20. 19:09[/b][/url]

Bájos lány, aranyos, ahogy zavarba jön, még a kézfogásukat is végigkíséri ez a jótékony feszengés teljesen érthető módon. Zsolna a semmiből százra ugrott ezzel a randi-dologgal, de majd máskorra hagyja, hogy elmondja neki, azért a másik felet is jó lett volna beavatni a korrektség jegyében.
- Ha engem kérdezel, ez egy teljesen jó randi öltözet. Elvégre nem a Ritzbe készültetek amúgy sem. - Vidám kacsintást küld felé, közben ő is leül a kanapéra kényelembe helyezve magát. Van ideje körbenézni a helyiségen, és mi tagadás, az elkövető igen nagy hangsúlyt fektetett a hangulatra. Nem az ő világa, de ettől még otthonos érzetet kelt benne. Mi több, Margaréta őszinte kérdése újból előcsalja a nevetést belőle.
- Csalódtál? Csupafül vagyok, milyennek képzeltél volna? - Nem zavartatva magát átveti egyik lábát a másikon, törzsével Margaréta felé fordul az érdeklődés minden olvasható jelével az arcán, miközben félig felkönyököl a kanapé támlájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872431#post872431][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 19:18[/b][/url]

Időm sem volt feleszmélni, hogy Zsolna családjának valami elit nyaralóhelyén vagyok, mert az események túl gyorsan indultak el, és nem is hagyják, hogy utolérjem őket. Pedig nem vagyok belassulva általában. Annyira nem. Néha nem.
- Nem, tényleg nem - szusszanok egy aprót. - Mi az a Ritz? - kezdem el ujjaimat tördelni a kérdés után, de kíváncsian nézek rá. Fogalmam sincs miről beszél. Ezek szerint ő is hasonló lehet Zsolnához? Bár a nevetése olyan őszintén csilingel, hogy már nem is foglalkoztat a kérdés, amikor még jobban zavarba jövök.
- Hát én... nem, nem csalódtam, ne érts félre - kezdek bele gyorsan a magyarázkodásba. - Nagyon kellemes a kisugárzásod és nagyon szép vagy, én csak... szóval nem randiztam még lánnyal. Nővel - javítom ki magam egy sóhaj mellett. - Semmit nem csináltam még lányokkal - köszörülöm meg torkomat, fejemet hajtom le, hogy tincseim takarják valamennyire arcomat, mert úgy elpirulok, egy érett cseresznye csak jelenthet nekem.