Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Hónapok teltek el animágus képzésének befejezte óta. Hősnőnk pedig már egészen belejött a macskalétbe. Azonban életének többi szegmensét sem hanyagolhatja el, így szeretett hivatását az újságírást sem szeretné. Lányával és a nagyszülőkkel jött el Pécsre, hogy kellemest a hasznossal összekötve nyaraljanak és Elektra egy riportot is el tudjon készíteni. Fekete, vállon megkötött vászonruhában, lábán pántos bőrszandálban, kezében egy jegeskávéval, oldalán megkopott táskajával korzózik a megbeszélt hely felé. Csodás látvány, a Székesegyház vonja el figyelmét. A homlokzat szobrait az apostolokat nézve halad célja felé. A nap már lefelé halad, a hőmérséklet ennek ellenére csúcsra jár még mindig. A riporternő nem bánja a meleget, mégha bőrén gyöngyréteget is hagy a veríték. Haja kusza kontyban, karján a heggel, amit néhány hónapja szerzett a sikátorban. Csípőjén is ott van annak a bizinyos napnak a mementója, de egy pillanatig sem bánja. Sebhelyei emlékeztetik arra kicsoda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865820#post865820][b]Rothstein Elektra - 2023.07.30. 14:53[/b][/url]

Hónapok teltek el animágus képzésének befejezte óta. Hősnőnk pedig már egészen belejött a macskalétbe. Azonban életének többi szegmensét sem hanyagolhatja el, így szeretett hivatását az újságírást sem szeretné. Lányával és a nagyszülőkkel jött el Pécsre, hogy kellemest a hasznossal összekötve nyaraljanak és Elektra egy riportot is el tudjon készíteni. Fekete, vállon megkötött vászonruhában, lábán pántos bőrszandálban, kezében egy jegeskávéval, oldalán megkopott táskajával korzózik a megbeszélt hely felé. Csodás látvány, a Székesegyház vonja el figyelmét. A homlokzat szobrait az apostolokat nézve halad célja felé. A nap már lefelé halad, a hőmérséklet ennek ellenére csúcsra jár még mindig. A riporternő nem bánja a meleget, mégha bőrén gyöngyréteget is hagy a veríték. Haja kusza kontyban, karján a heggel, amit néhány hónapja szerzett a sikátorban. Csípőjén is ott van annak a bizinyos napnak a mementója, de egy pillanatig sem bánja. Sebhelyei emlékeztetik arra kicsoda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865822#post865822][b]Molnár Zselyke - 2023.07.30. 15:23[/b][/url]

A koncert hamarosan kezdődött. Még pengetett néhányat, hogy biztosra menjen, mert ugye, a technika ördöge sosem alszik, hamis hangszeren játszani pedig eléggé lebőgés lenne. Ó, de élvezte ezeket a forró, vidám hangulatú, kissé mámoros pécsi késő délutánokat, amikor a nap még bőven mutogatta magát az égbolton, mit sem szégyellve ontotta bőszen a sugarait boldog-boldogtalanra.
Igen. Ilyenkor a város különösen pezsgett.
A felkonf bemutatta őt, és azt a kórust, akiknek játszott, ez a népdalkoncert kollaboráció egyfajta hivatalos debütációnak számított, és elvileg újságíróknak kell majd utána interjút adnia. Még jó, hogy ezúttal fordított elég időt a megjelenésére: egy egyszerű, csipkés klasszikus feketét választott, mely a térdéig ért, és a dekoltázskörnyékén népi motívumos hímzés díszítette, csak finoman.
 Ez az esemény még annyiban is különleges volt, hogy ez a helyi varázslóközösségek kisebbfajta összecsoportulása ez, amolyan hagyományőrzés varázsló módra, korálénekkel és csellókoncerttel egybefűzve.
A lágy dallamokat ezúttal a nyárádmentéről hozták, lassú hallgatóval indítottak, majd csárdás és friss következett. EZ a világ talán sokaknak idegen lehet zeneileg, Zselyke mégis úgy tűnt, otthonosan mozgott benne, és ez a vöröses smink is kimondottan jól állt neki, csak arcára ne olvassza  nap!
Alig ért véget a koncert, szinte máris terelték a sajtósok felé, hogy minden időben lemenjen.
 – Üdvözlöm! – köszönt, némileg izgatottsággal a hangjában. Állítólag az egyik sajtós küldött Bogolyfalváról jött. Na, ettől nem kicsi gombóc szorult a torkába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865823#post865823][b]Rothstein Elektra - 2023.07.30. 16:05[/b][/url]

Megérkezve átadta családjának a belépőket, majd nyakába akasztotta sajátját, ami mellé oda lógatta sajtó igazolványát. Együtt mentek a koncertre a családjával. Ez volt a kikötése. Jegyek a szeretteinek, cserébe dolgozni fog nekik. Rábólintottak. Hősnőnk zenei ízlése talán egysíkúnak tűnhet, de igenis szeret megismerni új stílusokat és kedvérevalók a muzsikában egyre sűrűbb crossoverek. Ezért is örült titkon a feladatnak. A rádió kérte fel a riport elkészítésére, hiszen ki más menne kifaggatni a feltörekvő, tehetséges művészt, mint egy tanárnő az iskolájából? Nem megúszós, áh dehogy...Minden esetre jól járt. A kocertet meghallgatták, majd elköszönve a családjától átballagott a színfalak mögé, ahol a sajtó küldötteit besotolták az interjúkra. Imola és a nagyszülők pedig vacsorázni mentek, majd vissza a szállásukra. - Jó estét! - köszöntötte a lányt, majd folytatta, hiszen idejük limitáltnak igérkezett - Először is engedje meg, hogy gratuláljak és máris egy kérdéssel kezdjem. Honnan jött ennek a szokatlan együttállásnak-hangzásnak az ötlete? - vágott tehát rá jellemző határozottsággal az intetjú közepébe. Kicsit persze utánanézett a lánynak, de alaposságát nem szándékozott fitoktatni. Zselyke saját szavaira volt kíváncsi. Táskájából még útközben elővette jegyzettömbjét és tollát, így azonnal tudja írni az érkező válaszokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868104#post868104][b]Molnár Zselyke - 2023.10.07. 12:48[/b][/url]

Jól sikerült, ez a tapsviharból is kiderült, noha nem egy akkor nagy esemény, hogy ilyen sajtós felfordulást kerekítettek köré. Az egész nem volt több négyszáz főnél talán, már amennyi jegy ugye, elkelt, mégis megmelengette a szívét, hogy ennyire élvezték az emberek ezt a kis muzsikát. Legközelebbre talán táncházat is vállal, ha jut rá ideje a tanulmányai és a mási kállása mellett, mert, a bébiszitterkedést sosem adná fel.
 - Köszönöm szépen, tanárnő! Nahát, így máris megkönnyebbültem, magáról tudom, hogy profi a munkájában és az iskolában is. Mondja, mi újság az iskola falain belül? Megvan még a Főnixtorony is? – az emlékek előtörnek, Zselye egy pillanatra csak, de visszarepül az időben képzeletben, amikor még ő is diák volt, és óráról órára rohangált, miközben volt, hogy néha a versenyekről késve, de épphogy bezúgott az iskolába, csupa kellemes emlék. Már, ha nem számolja az évnyitós zavargásokat, amikben általában ő nem vett részt, rendszerint a stréberréteg közé került a kiemelkedő teljesítményeivel. Még egy VZR-ösztöndíjat is elhappolt egyik tanévben.
- Úgy gondoltuk, ideje lenne, hogy egy kicsit felelevenítsük Magyarország keleti tájegységeinek hagyományos zenei anyagát, ugyanakkor modern jazz-korál elemeket vegyítettünk bele, a frissesség-érzés megvalósítására. Néha nem kellenek nagy dolgok, vagy újdonságok ahhoz, hogy valami élvezeteset alkosson az ember. Szépek a hagyományaink, kár volna parlagon hagyni őket, inkább ismertessük meg újra a modern korral, kicsit más köntösben – felelte teljes magabiztossággal, közben az ásványvizes palackjáért nyúlt. – Nem bánja, ugye? Magának is van egy az asztalon, igyon nyugodtan, tikkasztó ez a hőség.
Szeretné, ha az interjú is csak gyarapítaná a sikerhalmazait, noha még mindig fejében motoszkál a Berci által elhintett célzás arra, hogy túl sokat vállal magára. Igen, a nemet mondás korábban sem tartozott túlzottan az erősségei közé, így nem is érti, anno hogy maradhatott ki ennyire a balhés eseményekből. Bár… néha jobb, ha az ember inkább kívülálló szemlélő, és nem alanya az aktuális botrányoknak. Az egyik zenekarnak például villámcsapásos nyári zivatar mosta el a koncertjét, ő kimondottan örült, hogy semmi ilyen gikszer nem szólt közbe.