Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865425#post865425][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 20:15[/b][/url]

Bosszant, hogy nem tudok többet adni neki, csak ennyit. Utálok kudarcot vallani, és a sors iróniája lehet az, hogy éppen egy olyan betegségben szenvedek, ami csak kudarccal végződhet. De amíg emlékszem arra, hogy mit csinálok, miért csinálom, kikkel vagyok, addig nem akarok egyetlen napot sem elvesztegetni. Éppen ezért is vagyok itt, mert Sára olyan ember, akit boldogan szeretnék látni az utolsó napjaimon. Táncolni az esküvőjén, kezeim között tartani a gyermekeit, hallgatni őt, ahogy csacsog, ahogy nevet. Így hát, most annyit tudok tenni, hogy itt vagyok, és várok, kivárom azt, amíg elég erős lesz előmerészkedni, és reményeim szerint ahhoz is elég erős lesz, hogy visszajöjjön velem. Mást nem tehetek, de magára semmiképpen sem fogom hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865426#post865426][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:16[/b][/url]

Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de az tisztán megvan, hogy Albert ölelésében, énekétől nyugodtam meg. Most meg egyedül fekszem a kanapén, betakarózva, ami.. nem rémisztő, sőt, inkább örülök, mert nem kell nekem most tényleg semmi más. Jó. Ez nem igaz. Botond kell, de mivel azt elbaszarintottam, csak arra vágyom, hogy jöjjön az este és megint aludjak.
Lassan mozdulok, magam köré tekerem a plédet, mintha kint mínusz fokok lennének, s ilyen csapzott, nyamvadt formámban csoszogok ki a konyhába, ahonnan kávé és valami étel illatának egyvelege szállingózik. Halovány remény csillan bennem, hogy talán Bánki jött mégis. Gondolhatnánk, hogy csalódott leszek, mikor Albertet találom ott, de nem, hiszen hálával tartozom neki, hogy nem hagyott itt és még egy füzetet és tollat is szerzett.
Halkan köhintek, hogy felhívjam magamra a figyelmét, majd intek neki, amikor felém fordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865427#post865427][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 20:17[/b][/url]

Egyre többször kötök ki a padlón, ami nem feltétlenül jó, de sokszor segít. Nekem is, és Miksának is. Valami, amiről nem beszélünk, csak úgy csinálunk, mintha természetes lenne. A padlón vagyok, mert ott akarok lenni típusú helyzetek. Nem sokat tudtam így aludni, egy ideig az instát pörgettem, meg-megállva egy-egy közeli ismerős képe előtt, elmosolyodva azon, hogy miket is csinálnak éppen. Aztán tovább más oldalakra, míg végül ki nem kötöttem a legújabb diagnózisnál, amit kaptam. Ez volt az a pont, amikor szusszanva felkeltem, és némán a konyhába mentem, hogy megírjam a tapasztalt tüneteimet, az elmúlt nap fontosabb eseményeit, a tényeket Sacival és Botonddal kapcsolatban. A jelölőt átfordítottam erre az aktuális oldalra, majd a pulton hagyva nekiálltam reggelit és kávét készíteni, ami egészen addig megszokott rutin szerint ment, amíg nem köhintettek mögöttem, és én meg nem fordultam, egy pillanatig zavartan nézve a lányra, de az agyam szerencsére most nem hagyott cserben. Ezt fel kell írnom…a füzetem! A tekintetem automatikusan a bőrkötéses, vastag füzetre siklik, majd lazán vissza Saci arcára, mintha semmi lényeges ne volna.  - Felébresztettelek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865428#post865428][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:17[/b][/url]

Lehuppanok az első székre és a pulton lévő füzetet, mellette a tollat nézem, amit a kezembe is veszek és elkezdek forgatni. Kérdésére csak jobbra és balra fordítom a fejemet, jelezve, hogy nem, nem ébresztett fel. Aztán felemelem a füzetet, nem lapozok bele, hanem Albert felé nyújtom, kezemben lévő tollal pedig a levegőbe írok. Így kérdezem, hogy ez azért van-e, hogy írhatok bele. Miért nem teszem automatikusan? Mert látom, hogy ki van nyitva és, hogy nem az elején, tehát valami már van benne. Akkor ez viszont nem nekem szánt füzet, jogom pedig nincsen kutakodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865429#post865429][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 20:18[/b][/url]

Érzem, ahogy hevesen dobog a szívem attól, hogy a kezébe veszi a füzetet, és ha bele fog lapozni, ha csak egyet is visszalapoz, akkor látni fogja amit ma beleírtam, és azt hiszi, hogy komplett elmebeteg vagyok, aki figyeli őket, pedig nem, de nem biztos, hogy a mostani sokk után közvetlenül el kellene neki ezt mondanom. Viszont a döntés rajta áll. Újabban erősen nyomom rá a tollat a papírra, mert nincs érzékem a fogáshoz, tehát simán átüthetnek a szavak, és mégis felém nyújtja, én pedig indulnék, de mintha a lábamba ólomsúly került volna. - Nyugodtan. Csak, ha olyan, amit magaddal vinnél, akkor szerintem lapozz egyet, könnyebb kiszedni. - fő a nyugalom, nem igaz? Én nyugodt vagyok? Egyáltalán nem, de a reményt meghagyom magamnak, hogy annak látszom. - Kérsz kávét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865430#post865430][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:19[/b][/url]

Nem lapozok, így bizony látok átütő szavakat, melyek között felfedezem a nevemet, Botond nevét, dátumot is. Tekintetem Albertre siklik, aztán vissza a kis füzetre. Érzem a késztetést, de nem, nem nézek bele, csak leteszem és rá a tollat is.
A kávé kérdésre bólintok egyet, s lecsúszok a székről, hogy a kedvenc bögrémet levegyem a szekrényből. Nem kell kiszolgálnia, itt lennie sem kellene, mert jól vagyok. Nem csinálnék semmi őrültséget, nem vagyok én Miksa.
Az egyik fiókban kezdek el kutatni, s jobb híján előveszek egy szalvétát, meg egy tollat.
- Köszönöm - vésem rá azt a szót, amivel most minden hálámat szeretném kifejezni irányába. - Nem kellett volna maradnod - írom tovább a mondanivalómat egy kissé lassan, hiszen egy szalvéta anyaga azért merőben más, mint egy papírlap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865431#post865431][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 20:20[/b][/url]

Érzem, ahogy megfeszül az állkapcsom, hiába próbálok természetesen viselkedni, és tudom, hogy nem tudom teljes mértékben leplezni a szomorúságot, ami bennem van. El kell mondanom. Neki is és mindenki másnak is, és tudom, hogy mikor, de fogalmam sincs, hogy hogyan fogom tudni elmondani. Azt hiszem, részegen. Részeg leszek, akkor megered a nyelvem. Furcsa nem? Az enyém megered, Sacié pedig éppen bezár, pont úgy, mint amikor az apukájuk meghalt.
- Nyugodtan használd a füzetet. Az emlékeim vannak benne, legalább erről a beszélgetésről is lesz emlékem. - nem mintha kérdések nélkül tudnám majd, hogy mire válaszolt. - Komfortosabb lenne, ha én is írnék? Levelezhetünk, ha gondolod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865432#post865432][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:20[/b][/url]

Én tényleg elengedném a füzet dolgot, ám amit Albert mond, az egy kissé megakasztja ezt a folyamatot. Ha az ő emlékei vannak benne, teszem azt, mint egy tinilány naplójában, akkor az miért fontos dátummal együtt, hogy Botonddal és velem mi van?
Érdeklődve nézem őt, látom, hogy egyszerre feszült és szomorú. A füzetre pillantok, aztán Albertre, majd megint a füzetre.
Sóhajtok egy nagyobbat, majd visszalépek érte és írni kezdek bele.
- Ismerlek már ezer éve. Szomorú vagy és közben feszült, főleg attól, hogy ez a kezemben van. Belelapozhattam volna, de tisztellek. Viszont te nem mondasz el valamit, ami azt jelenti, hogy nem bízol bennem annyira, mint amennyire én benned… - odatolom Albert orra alá, megvárom míg elolvassa, majd visszahúzom. - Ez nem fer.. Mindent tudsz rólam!!!!! Mindent! - a felkiáltójelek pontosan azért kerülnek oda, ami a jelentésük. Kiabálnék én most, de nem tudok. Nem megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865433#post865433][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 20:23[/b][/url]

Nevethetnék is azon, hogy milyen vicces így veszekedni, és komolyan mondom, ha eddig nem mondtam még, akkor Botond megnyerte a főnyereményt Sacival. Nevetni azonban nem nevetek, ez most nem egy olyan helyzet. Hosszan nézem a papírt, és rajta az üzenetet, amit Saci írt. Jogosan van felháborodva. Megfogom a tollat, és végül úgy döntök, hogy én is írásban kommunikálok. - Ez nem igaz, csak túlságosan szeretlek ahhoz, hogy összetörjelek. - megállok én is, felé csúsztatom a lapot, de még mielőtt írhatna, visszahúzom, és felírom azt az egy szót: Manalzheimer. - mivel tudom, hogy ez így nem mond sokat, hiszen egy nagyon ritka betegségről van szó, ezért egy kiegészítő mondatot is írok hozzá. Jelenleg én vagyok a legerősebb mágus a világon, csakhogy a mana éppen “felzabálja” az agyam. - ennyi, ezzel teljesen leírtam mindent, és mégsem írtam le az az egyetlen szót, ami a valóság, hogy haldoklom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865434#post865434][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:25[/b][/url]

Most mondanám, hogy ember nézz már rám, elkéstél azzal, hogy összetörj, de hát nem tudom. Legszívesebben megrángatnám, hogy térjen észhez, de mozdulnom sem kell, mert tovább ír. Én pedig kíváncsian sasolom, hogy mi lesz ebből. Nem értem. Az alzheimer szóval találkoztam, de nem tudom összetenni. Számat elhúzva, értetlenül nézek rá, aztán lassan elolvasom a mondatot, egyszer, kétszer, majd háromszor. Fejemet felemelem, nézem őt, nem is tudom mit keresek. Sebeket? Más színű tekintetet? Hulló hajat? - Nem értem - írom fel egy sóhajtás kíséretében. - Mit jelent ez? - tolom oda elé és nagy szemekkel nézek rá. A tollat nem adom vissza, azt akarom, hogy mondja, mert a hangja segít jobban felfogni és megérteni az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865436#post865436][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 20:26[/b][/url]

- Saci… - suttogom szinte kétségbeesetten, mert ismerem, tudom, hogy miért tartja magánál a tollat, mert hallani akarja. De én nem tudom, hogy ezt hogyan mondhatnám el neki úgy, hogy ne bántsam. Ezt szerintem nem lehet úgy elmondani, hogy ne legyen rossz. - Fokozatos leépülést. Több szakaszon át. Három szakaszon át. Korai, mérsékelt, súlyos. Egy ideje már a mérsékeltben vagyok. A káromkodás, a dühkitörés, az, hogy elejtek vagy éppen meg sem tudok fogni tárgyakat, hogy néha nem tudom, hogy mit keresek az adott helyen, tünetek, amik azt jelzik súlyosabb a helyzet. Miksa volt az első, akit nem ismertem fel. Azóta ilyeneket készítek, ha megyek valahova. - előveszem a telefonom, és megnyomom a hangfájlt, amit idefele hallgattam, és amit elmondja, hogy ki vagyok, hogy ne pánikoljak, tudok vezetni, hogy hova jövök, kiért jövök, miért jövök. Majd újra elindul és megint, mielőtt kikapcsolom. - A memóriafejlesztők, a rejtvények, amiket Laurával játszom, azért vannak, hogy dolgoztassam az agyam. Nyelveket tanulok, hangszereken játsszom. A betegek maximum húsz évet tudnak élni ezzel a betegséggel, de ez nem jelenti azt, hogy húsz évig vannak tudatában azzal, hogy kik ők, vagy kik vannak a környezetükben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865437#post865437][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:26[/b][/url]

Eszem ágában sincs visszaadni neki. Ha tényleg el szeretne valamit mondani, azt mondja ki. Én elviselem, beszélni meg úgyse fogok, kinek mondanám el?
Figyelmesen hallgatom, amit mond és közben azt érzem, hogy apránként megsemmisülök. Én meg még azt hittem, hogy nem lehet engem ennél jobban összetörni. De, lehet és veszettül fáj, érzem, ahogy belülről elkezd ez az egész marni és felemészteni. Mikor lejátssza nekem a felvételt, a szívem összeszorul, Aztán Laurát említi, amire kissé felkapom a fejemet. Lehetséges, hogy egy kívülálló - bocsánat Laura, szeretlek - előbb tudta meg, mint én? Ugye nem? Nem lehet ennyire mocsok. Mocsok? Hogy nevezhetem annak, amikor beteg. Hogy lehet beteg pont ő? Én ezt egyszerűen nem értem. Húsz év? De hát annyi már elmúlt, akkor ez jó, nem? Biztos csak viccel. Ez nem. Ez nem lehet igaz.
Nézem, s az arcán lévő megtörtség, a hangjában lévő keserűség, a kezemben lévő füzet, na meg az a hangfelvétel. Ennyire nem jó színész és nem hinném, hogy képes lenne arra, hogy ilyesmit kiterveljen. Leteszem a füzetet, szólni hát.. nem szólok, csak megölelem őt, miközben elfojtom a sírást. Annyira szeretem őt, tényleg jobban, mint Misit vagy Martint, sőt.. Miksánál is jobban és nem szeretném őt soha elveszíteni. Én nekem ez sose volt benne a jövőképemben, ez nem fer. Ez egyszerűen, nem fer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865438#post865438][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 20:27[/b][/url]

- Nem tudja. Azt hiszi, hogy a vérét szívom, hogy nem elég okos Miksához. - először nem hagytam nyerni, aminél bűntudatom volt, de ahelyett, hogy rosszul esett volna neki, újabb játékot talált, majd én is ajánlottam, és ez lett a mi kis közös elfoglaltságunk. Csak nem tudja, hogy miért teszem ezt.
Szorosan magamhoz húzom, ringatom kicsit, nyugtatóan, és szeretnék valami jót mondani, valami biztatót, de az ebben a helyzetben nyilván nincs. - Elmentem Fannihoz, hogy jósoljon nekem. A negyvenet megérem még, aztán a többi homályos. Talán egy pár évet látott még utána, de érzelmileg ez őt is megviselte akkor. - hát ezzel nem hiszem, hogy olyan nagyon vigasztaló lennék, és nem is tudom, hogy mit mondhatnék még neki. - Mindig itt leszek, Saci. Mindig szeretni foglak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865457#post865457][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:14[/b][/url]

Nem a legkönnyebb egy órán vagyok túl, az is biztos. A háztól nem messze hoppanáltunk, és Albert kért Zorkától pár percet, amíg beszél velem arról, hogy mi a helyzet most. Én azt hittem, hogy csak a némaságról lesz szó, és arról, hogy hogyan kell jól bánni ilyenkor Sacival, és tényleg, mondott nagyon sok mindent, én pedig ittam minden szavát, aztán jött minden más is, és mikor egyedül lépek be a házba, vegyes érzések vannak bennem. Mintha minden egyszerre omlana össze. Lassan és megfontoltan sétálok a szoba elé, próbálom utánozni Albert járását, ami most már értem, hogy miért változott meg az utóbbi időben, és egy rövid kopogás után kinyitom az ajtót, hogy az ajtófélfának támaszkodva megpillantsam a kupacot, ami Saci.
- Albert elmondta, hogy beteg. Nagyon sajnálom Saci, tudom, hogy mennyire szereted őt.
Halkan és együttérzően beszélek, nem szeretném felkavarni, bár jelenleg én sem tudom, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen bennem is kavarog minden, de egyelőre nem merek közelebb lépni hozzá, nem szeretném áthágni a határokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865458#post865458][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:14[/b][/url]

Bár tudom, hogy a világon semmi jogom nincs hozzá, de kicsit haragszom Alberte, mert eddigi életünk során, megannyi helyzet lett volna, mikor közli ezt az egészet. De nem. Ő kiválasztotta életem második legszarabb szakaszát, s bár logikus a dolog, mert kotyogni nem fogok senkinek róla, akkor is hihetetlen. Én nem vagyok képes ilyesmit feldolgozni és elfogadni, főleg nem egyedül. Az ágyban kuksolok, s mikor hallom a közeledő lépteket a fejemre húzom a takarót, ezzel is kimutatva haragom és szomorúságom. Nem tervezem semmire sem reagálni, ami érkezni fog. Ám, amikor Botond hangját hallom az ajtó felől, lélegzet-visszafojtva emelem meg a takarót és nagyra nyílt, bánatos szemekkel nézek rá.
Most tényleg itt van? Nem álmodok? Nem csap be valaki egy főzettel, hogy rávegyen a beszédre? Hogy kerül ide?
Ezer és egy fejemben kavargó kérdéssel, lassan kimászok az ágyból és óvatos léptekkel indulok meg felé. Ha csak ámítás, arra biztos, hogy rájövök, hiszen ismerem minden pillantását, porcikáját az illatát. Az illatot, ami édesen, szavak nélkül csábít el minden egyes nap és ami most is csiklandozza az orromat. Tényleg ő az és mikor erre ráébredek, akár akarja, akár nem, befurakszom a karjai közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865459#post865459][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:15[/b][/url]

Kivárok. Ez az a szó, amit olyan sokszor mondott Albert, és annyira idiótán hangzott, de most, ahogy közeledik felém, tényleg ezt teszem. Szépen, nyugodtan viselkedem, nem mint egy idióta eridonos, aki a falon át is, de beront. És így cselekszem jól, hiszen nagysokára ugyan, de a karjaim között tudhatom őt. Szorosan ölelem magamhoz, és simogatom a hátát, puszilom a fejét, hogy érezze, itt vagyok, mellette állok.
- Nagyon szeretlek, Saci. Mindennél jobban. Még a hajamnál is.
Hátha csak egy kicsit is elmosolyodik, ami már jó lenne, hiszen pontosan azt láttam magam felé közeledni, amit Albert is felvázolt, egy nagy adag szomorúságot.
- Itt vagyok, együtt mindent átvészelünk, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865460#post865460][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:15[/b][/url]

Fejemet a mellkasába fúrom és mélyen szívom be a levegőt, hogy az illata minél jobban szétterjedjen az agyamban. Kell, hogy bekapcsolja azt, mert én is pontosan jól tudom, hogy az a szarkupac, ami szellemként itt ténfereg, nem a legjobb barát és barátnő képét mutatja. Pedig nekem most annak kellene lennem. Szegény Albert, kiteregeti itt élete titkát és mit kap? Semmit. A nagy büdös semmit, mert én a saját szarommal foglalkozom. Szörnyű ember vagyok.
- Én is téged - akarom mondani, minden sejtem, izmom azon van, hogy segítsen ebben, de nem megy. Egyetlen egy hang sem jön ki a torkomon. Szemeimbe könnyek gyűlnek és kérdésére úgy bólintok, hogy próbálom leplezni azokat. Nem értem, hogy miért nem megy, miért vagyok szomorú, ha ő itt van, miért nem dalolok, miért nem tudom elmondani neki, hogy mennyire sajnálom az egészet? Ez így nem okés, nem lehetek néma megint hónapokon át.
Szorosabban ölelem, egyelőre csak ezzel vagyok képes kommunikálni, de ezzel szeretném átadni neki azt, hogy mennyire örülök neki, hogy itt van és nincs most másra szükségem csak és kizárólag rá. Meg ételre, amiről a hasam hangos korgása tudósít minket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865461#post865461][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:15[/b][/url]

Tudom, hogy nem szabad csodát remélnem, és azzal nyugtatom magam, hogy végül is, nem is reméltem csodát attól, ami most itt van. Nem hittem, hogy azonnal megszólal, sem azt, hogy minden újra normális lesz. Kicsit lejjebb hajolok, és ha engedi, akkor szájon, ha nem, akkor arcon csókolom, amibe persze, hogy belekorog a hasa.
- Hihetetlen, hogy itt drámázik neked és meg se etet, pedig egy Bontovich-csal él együtt. Nem csodálom, hogy Miksa olyan nőt választott, aki tud főzni, az élettársa nem tudja rendesen ellátni.
Még ciccegek is a hülye kis poénjaim kíséretében, és ujjaimat az ujjai közé csúsztatva indulok el vele a konyha felé. Azt is mondta Albert, hogy viselkedjek úgy, mintha minden teljesen normális lenne, mintha nem lenne néma.
- Mondom mi a terv, eszünk, aztán kicsit pihenünk, mert rossz hírekre jó zsírosat kell enni, utána meg visszamegyünk szépen a hotelba. Előtte viszont mindenképpen pihenünk, mert ez a hoppanálgatás meg zsupszkulcsozás gusztustalan egy utazási forma. Rendben?
Pillantok le rá kérdőn, nekem az is jó, ha bólint vagy a fejét rázza, aztán majd minden szépen megy tovább a maga útján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865462#post865462][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:16[/b][/url]

Boti  

Úgy viszonozom csókját, mint, aki napok óta sóvárgott. Nem is akarom őt könnyen ereszteni, mert érzem, hogy most erre nagyon szükségem van. Vannak filmek, amikben így szívják el egymástól az emberek az energiát. S bár én nem szeretném őt lenullázni ezen a téren, úgy érzem, hogy a közelségével folyamatosan feltölt és már nem a hatalmas szarkupac vagyok, csak egy picinyke.
Elmosolyodok azon, ahogy Albetről beszél, bár ez nem a megszokott, ragyogó mosoly, sokkal fásultabb. Ha tudná, hogy szegény mennyit próbálkozott, de sikertelenül. Talán rájönne, hogy mennyire nevetséges volt féltékenykednie, merthogy Albert azt sem érte volna most el, hogy kikeljek az ágyból, vele ellentétben. Kezét fogva, követem őt kifelé, miközben hallgatom a tervét és egy pontnál megtorpanok.
Homlokomat kissé összeráncolva nézek rá, mert nem értem, hogy miért akar a hotelbe visszamenni. Azzal nem tudnék vitatkozni, hogy gusztustalan utazási formák az említettek, mert teljesen igaza van, viszont tényleg nem igazán értem, hogy miért akar visszamenni. Ezért sem bólintok és nem is rázom meg a fejem, hanem egy tollat és papírt keresek, hogy elkezdjek írni rá. - Miért megyünk vissza? - tolom elé a papírlapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865463#post865463][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:16[/b][/url]

- Mert három napig még nyaralunk és van vagy hét program, amire még beregisztráltál minket, és mert egy csomó pénzt elköltöttem arra a furcsa nadrág izére, arra a fűszoknyásra, amiben menni kell az utolsó esti vízi összejövetelre. Tudod, a riszálós, amit kinevettél, majd bepipáltál.
Még meg is riszálom a fenekem, úgy mint az az anakondás csaj a videoklippben, hogy lássa, nagyon bennem van a mozgás. Szörnyen rossz táncos vagyok, és ehhez hozzájön, hogy kisgatyában, fűszoknyában kell kiviteleznem a mozdulatokat. Komolyan mondom, visszasírom a hegymászást.
- És még volt humora főzni is a szemétnek!
Háborodom fel, ahogy körbenézek, hogy mi ehető van. Tészta meg borsos tokány, mondjuk csirkéből, szóval tokánynak aligha nevezhetnénk, és ráadásul rengeteg zöldborsó van benne.
- Több főzésórát kéne vennie.
Mondom, miközben két tányért veszek elő, és jó nagy adagot pakolok ki mind a kettőből, hogy aztán a mikróban elkezdjem őket átmelegíteni.
- Ja és nekem is van egy meglepetésem, szóval muszáj visszamennünk, mert ez helyspecifikus.
Mi igazából mindent fordítva csináltunk eddig, így hát miért is ne lehettünk volna előbb nászúton, mint kötöttünk volna házasságot, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865464#post865464][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:16[/b][/url]

Boti

Igen, egy kicsikét valóban túlterveztem, de csak azért, mert nem akartam, hogy egymásra unjunk a nagy nyaralás közepette. Aztán tessék, nem hogy nem untunk, hanem még tovább is jutottunk, mint kellett volna. Annyira fura, hogy Botond nincs ezen leakadva, hanem olyan Botondos. Nincs ezzel baj, én nagyon szeretem, hogy ő ilyen, csupán fura ez így. Én itt gyötrődöm, szenvedek, ő pedig látszólag már el is felejtette, mintha mi sem történt volna. Szóval ez így ennyi? Volt, nincs?
Amíg ő az ételt intézi, én veszek elő evőeszközöket és poharat, amiket az asztalra teszek, majd a hűtőből veszek ki vizet és azt is leteszem. Aztán a tollhoz és papírhoz megyek, hogy ismét írjak.
- Sajnálom - csupa nagybetűvel írom le és nem csak odatolom elé, hanem egyenesen a kezébe adom, ezzel is érzékeltetve, hogy ez nem csak egy levésett szó. Mindent sajnálok onnantól kezdve, hogy én nyitottam ki az ajtót Miksáék házában, azon át, hogy hibáztattam, hogy ellopta a csókom, azt is rettenetesen sajnálom, hogy elmentem Svájcba, azt pedig végképp, hogy csak úgy otthagytam. Nem kellett volna. Meg kellett volna várnom, hogy felébred és megbeszélni az egészet, akkor most nem itt kéne Albert szörnyű tokányát ennünk, hanem élvezhetnénk még a nyaralásunkat. Szörnyű ember vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865465#post865465][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:16[/b][/url]

- Ez kedves tőled, de egy kis pontosítás kéne, hogy pontosan mit is, mert nem tudom, hogy mit kéne éppen megbocsátanom.
Mondjuk Albertnek azt, hogy szörnyen sótlan ember, legalábbis ami a főzést illeti, így próbálom egy kicsit helyrekalapálni az ételt, mielőtt itt teljesen elvesszük a mai nap szépségét. Már, ha van bármi is, amit jelen pillanatban szépnek kell gondolnunk. A két tányért a pultra teszem, és kihúzom neki a széket, hogy felüljön, majd ha már fent van, akkor én is ugyanígy járok el, és elkezdem enni az ételt.
- Ha hazajöttünk, akkor meg keresünk ennek a fiúnak egy rendes asszonyt, mert a jelenlegi tudásával én is inkább elfelejtenék mindent.
Nem, azt, amit nekem mondott, azt felfogtam, csak még belegondolni nem tudok abba, hogy akkor most mi is fog történni. Szerintem azzal, hogy viselkedjek normálisan és átlagosan a saját betegségének kezelésére is utalt.
- Szóval, mit is sajnálsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865466#post865466][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:17[/b][/url]

Lassan kifújom a levegőt, mert most tökéletes tükröt tart nekem azzal, amit csinál. Istenem, én is ennyire idegesítő vagyok, mikor félvállról veszem a komoly dolgokat és úgy teszek, mintha minden rendben lenne? Oké, megértettem, változni fogok, mert szerencsétlen ember, miket élhet át mellettem, rossz belegondolni is.
Nem tudok mosolyogni azon, hogy Albertnek keresünk valakit, főleg hogy hozzáteszi, inkább ő is elfelejtene mindent. Ez nem vicces, egyáltalán nem olyasmi, amin nevetni kéne. Nem tetszésemet azzal fejezem ki, hogy néhány szem tésztát hozzávágok, majd szikrákat szóró tekintettel nézek rá, ezzel azt üzenve, hogy hallgass. Aztán eszek és muszáj elszörnyülködnöm azon, hogy tényleg mennyire sótlan az étel. Bezzeg Botond, ő tudja, hogy mit hogyan készítsen el, s ezen mosolygok, mert ha Miksa azért választotta Laurát, hogy főzzön rá.. Hát Botond van egy rossz hírem, te is ezért lettél kiválasztva.
- Mindent - tátogom, s némi hang is társul hozzá, de még a suttogás leghalkabb formájában. Ezen én is meglepődök, így szám elé is kapok hirtelen, aztán bűnbánó, kiskutya szemekkel nézem Botondot. - Nem kellett volna ilyen helyzetbe kényszeríteni téged és utána otthagyni. Felelőtlen és ostoba voltam. De nagyon szeretlek - a papírt eléteszem, s az utolsó szót tátogom, ami  inkább lesz egy félelmetes suttogás, de remélem, hogy a lényeg azért átmegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865467#post865467][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:17[/b][/url]

- Hé, te szadista!
Nem mintha olyan nagy sérüléseket lehetne okozni három darab orsó tésztával, mert a neve ellenére nincs benne semmi Csipkerózsika-effektus, csak tészta.
- Albert azt kérte, hogy kezeljük hétköznapian ezt az egészet, Azt mondta, hogy egész életében ott volt benne ez, és, hogy tizenhat volt, amikor kiderült, hogy több éve úgy élünk mellette, hogy ő alatta beteg volt, mégsem kezeltük másként. Ebben igaza van, Saci. Ugyanaz az ember, aki volt, csak most már nem kell félrepillantanunk, ha valami furcsát tapasztalunk, hanem tudjuk, hogy miért tapasztaljuk. Azt mondta, hogy már nem akar tovább titkolózni, neked elmondta, és úgy érzi, hogy most már készen áll mindenkinek elmondani. De ez csak egy tény, Sára. Egy tény.
Nem szeretnék nagyon ellenségesnek hatni, sőt, próbálok teljesen tárgyilagos lenni, de azért ezt a szót egy picit megnyomom, hogy érezze ő is, hogy attól még, hogy tudom, úgy fogok tenni, ahogy Albert kérte, normálisan viselkedem, és kinevetem a betegséget. Igen, én saját magammal szemben is ezt tenném, kinevetném.
- Ez igaz, de itt vagyok. És tudod mi van? Zorka is itt van. De látod, nem kaphatod meg, mert visszaviszlek magammal.
Még a nyelvem is kinyújtom rá, hogy érezze, mennyire élvezem én most ezt.
- Nagyon szeretlek Saci, és éppen ezért remélem, hogy ez az eset megerősíti a kapcsolatunkat. Nem tudom, hogy miért történt, de megtörtént, és mi bölcsebbek lettünk. Rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865468#post865468][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:17[/b][/url]

Boti

Az amit Albert kér, részemről egyelőre lehetetlen. Ha újra találkozunk, biztos, hogy kap tőlem egy alapos fejmosást, nyilván a végén én bőgni fogok, de nem úszhatja meg egy váll veregetéssel, hogy a legrosszabb pillanatot választotta. Mérgelődésemből Botond egyetlen egy névvel ránt ki, melyre egyből felkapom a fejem.
- ZORKA!? -igen, ez bizony kijön úgy, ahogy annak kell. Hát tudja jól, hogy mennyire odavagyok azért a nőért. Ha leszbikus lennék és mondjuk 5 évvel idősebb, biztos, hogy nem hagytam volna, hogy Jason Payne elvigye A NŐT. A számon kijövő hang, annyira meglep, hogy oda is kapok elé kezemmel, mintha csak szégyen lenne, hogy megszólaltam és sűrűn pislogva nézek Botondra. - Ha miattad nem találkozom vele, agyonütlek Bánki! fenyegetem meg azért még jóval halkabban, mint ahogy beszélni szoktam.
- Mindennél jobban szeretlek Bánki Botond és köszönöm, hogy visszajöttél - leszállok a székről, hogy odalépjek hozzá és tiszta szerelemmel öleljem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865469#post865469][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:17[/b][/url]

Elnevetem magam, amikor hangosan kimondja a nővérem nevét. Meg is sértődhetnék, de nem teszem, mert tudom, hogy mennyire szereti. Hálás vagyok Zorkának, egyre több fronton. Még akkor is,ha megfenyegetnek miatta.
- Nem torpanhatunk meg egy kis akadálynál. De azért örülök, hogy Albert nem főz jól. Én igen.
Nem, már nem vagyok féltékeny, ez formálódott bennem a beszélgetésünkkor. Azért kíváncsi leszek, mások hogy reagálnak erre az egészre.
- Menjünk vissza, jó? Csak te és én még egy kicsit, kettesben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865470#post865470][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:18[/b][/url]

Boti

- Te nagyon jól főzöl. Bontovich ízlésnek tökéletesen megfelelően - nevetem el magamat, majd visszahuppanok a helyemre és eszek még a tésztából. Nálam jobbat készít, szóval nem panaszkodhatok.
- Jó, de ígérd meg, hogy nem maradok le Zorkáról, mert komolyan bele fogok bolondulni, ha igen - ez véresen komoly. Ha úgy megy vissza a nő, hogy nem kaptam tőle ölelést, Botond sírni fog addig, míg Zorka haza nem ér. - Alszunk előtte egyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865471#post865471][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:18[/b][/url]

- Ennek örülök, akkor van esélyem, hogy megtarts
Vigyorodom el, majd bólintok, bár aggódom, hogy a nővérem előbb lép le, sosem tudhatod egy kisgyerekes anyánál, hogy mikor jön el a most pillanata.
- Nem maradsz le, de ha vissza kell mennie idő előtt, akkor elmegyünk mi hozzá, rendben?
Ennyit viszont megígérhetek neki, hogy ha nem sikerül itt találunk, akkor megyünk majd mi.
- Aludjunk, ez jó ötlet.
Tényleg az, és tetszik is, ennél a hülye hoppanálásnál amúgy is az a legszerencsésebb, ha az emberek kipihentek. Felkelve a mosogatóba viszem a tányérjainkat, majd a kezem nyújtom felé, hogy lesegítsem a székről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865472#post865472][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:18[/b][/url]

Boti

- Tényleg? - nézek rá nagyra nyílt szemekkel. - Még sosem voltam olyan messze - de, Svájcban sem voltam, míg el nem menekültem. Sőt Albániában sem, míg ő el nem vitt. Folyamatosan kimozdít a komfortzónámból, ami lehetne akár félelmetes is, de nem az, mert teljes mértékben bízom benne.
Még mielőtt elvinni a tányéromat, lopok még egy falatot magamnak, azon nyammogok, míg visszaér és a kezét megfogva elindulok a szoba felé, ahonnan ki tudott hozni. Fejemben ott motoszkál, hogy akkor ez most így jó-e? Tényleg úgy csinálunk, mintha semmi sem történt volna és minden totál rendben lenne? De nem adok ennek hangot, mert élvezni akarom egy kicsit, hogy itt van, még mielőtt borulna a bili. Behuppanok az ágy jobb felére, s miután sikerül elhelyezkednie, odabújok hozzá, hogy még véletlenül se legyen közöttünk egy milliméternyi távolság se. Szükségem van rá, mindennél jobban és szeretném ezt éreztetni vele, ha kell örökké.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865558#post865558][b]Armand Cedric Felagund - 2023.07.18. 11:14[/b][/url]

- Nem tudok róla, de szerintem nem. Őszintén, nekem sem lenne hozzá lélekerőm.
Az egész eset egy jó bizonyítványa volt a családnak, ami azt illeti. Ahogy a testvérével bántak utána.. napersze nem nyíltan, csak na. Addig Armandnak mint legfiatalabb testvér a családban volt egyfajta naiv elképzelése a családjukról, hogy azért furák-furák, de amikor baj van, teljes mellszélességgel kitartanak egymás mellett. Az élt benne, hogy Damienért is _mindent_ el fognak követni, minden követ megmozgatnak majd a testvére érdekében.
Ugyan nem is kell hamuban térdeplő mostohagyereknek elképzelni Damit, de a családjuk messze alulteljesítette Armand elvárásait.
- Minden szempontból szar egy ilyen szitu. - Figyeli, ahogy a külső íven süvít el az egyik játékos. Passz. Hozzá kerül a kvaff, a közönség lelkesen felzsibog.
- Másoknak lehet egy sima sportbaleset kívülről nézve, de kábé mindenre kihatott nálunk. Sz'al ja, szerintem a legkisebb gondja azután az volt, hogy visszaül-e.