Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862981#post862981][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 22:41[/b][/url]

A lány felé fordul és a hátát a konyhafal csempéinek veti a széken. Csak az egyik karját nyugtatja továbbra is az asztalon, a másikat könnyedén az ölébe ejti.
Csak ne gondolkodj rajta.
Júlia elfordul. Az ő keze, a pálcát magával húzva csúszik le az asztalról. Hallja a lány szavait, cseppet megemeli a pálcát. Megtorpan.
Csak. Ne. Gondolkodj. Rajta.
Röviden levegőt vesz. Kinyújtja a kezét, az ébenfa pálca pedig a lány tarkójára mutat.
   -  Imperio.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862983#post862983][b]Vattai Júlia - 2023.04.15. 23:02[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862987#post862987][b]William Martin Krise - 2023.04.15. 23:15[/b][/url]

Mintha egy pillanatra illékony pára derengene fel a lány tarkója mögött. Az ő pálcát tartó keze megremeg, mire erősebben rászorít az ébenfára. A víz túlfolyik a bögre peremén, végig a porcelánon a pultra, majd onnan a padlóra tovább.
A fülében érzi, hallja a saját szívverését. A keze lejjebb ereszkedik, a pálca azonban még mindig a lányra szegeződik.
Megállhatna egy pillanatra, hogy végiggondolja, mit tett. Azonban tisztában van vele, hogy ha most morfondírozni kezd ezen, képtelen lesz végigvinni a továbbiakat.
Megrázza magát, megköszörüli a torkát.
   -  Törd össze a bögrét a padlón - adja utasításba a lánynak bizonytalan, szinte elcsukló hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862992#post862992][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 00:12[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862995#post862995][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 00:25[/b][/url]

Feszülten figyeli a lány minden mozdulatát. Az ujjai bizonytalanul tartják a pálcát a levegőben, amit leengedni egyelőre nem mer. Ahogy azt sem hagyja, hogy az agyába férkőzzön a sötét lehetőség: akár most egy mozdulattal meg is nyomoríthatta őt.
Az elmúlt két napot a falut övező erdőben töltötte. Apró állatokkal kezdett, az egyszerű idegrendszerüket pedig szimpla utasításokkal tette próbára. Az évek gyakorlatlansága pedig azonnal és riasztó eredménnyel mutatkozott meg. Tudta, hogy több időre lenne szüksége, jóval több időre, Júlia menthetetlen makacssága azonban nem hagyott más választást.
A bögre hangos csattanással összetörik a padlón. Ő pedig reszketeg sóhajtással ereszti le a pálcát tartó kezét végül. Kihűlt ujjaiban érzi az elfojtott remegést.
   -  Júlia. Figyelj rám.
Megvárja, hogy a lány ránézzen és azt, hogy a tekintete összeakadjon a lány ködös, megbabonázott pillantásával.
   -  Hozd ide a dolgokat, amiket elvettél tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862996#post862996][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 00:43[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Az újabb utasításra azonnal újabb engedelmes cselekedet felel, a fejem a tócsáról a férfira emelem, bár nem nézek vele farkasszemet. Mintha nem tudnék elmélyedni a tekintetében, csak karcolni a felszínt, vagy talán ő nem képes az én szememben elmélyedni.
Egy szó nélkül  hátat fordítok neki és a pulthoz lépek, megragadva a pálcámat. Aztán újra szembe fordulok Willel. Egy pillanatra mintha valami mást akarnék cselekedni, de a gondolat annyira rövid életű, hogy csak egyetlen kézrándulásig jut. Elsiklik tekintetem Willről és elindulok a dolgozószoba irányába. Jobb láb, bal láb, jobb láb, bal láb, az akadályokat kikerülöm, de mintha csak átlebegnék a lakáson, olyan érzés az egész. Aztán megállok a fiókos asztal előtt. Végrehajtom a helyes pálcamozdulatot hozzá kimondom a varázsigét ami kinyitja a fiókot. A zár kattan. Tudom, hogy a fiókot innentől kezdve ki tudom nyitni, rámarkolok, de a gombon megdermed a kezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862999#post862999][b]Hollósi Zalán - 2023.04.16. 11:05[/b][/url]

Nevetését próbálta visszafojtani, amit a képtelen ellenérvek próbáltak a felszínre hívni. A heves gesztikulációtól azonban már muszáj volt hangosan felnevetnie. Hangja egybeolvadt a tömeg üdvrivalgásával, hisz a tiszteletkörök után - ami közben az idősebbik Hollósi felsorolta a csapattagok felállását - mindegyik versenyző felsorakozott a kezdőkörnél, szemük pedig a játékvezetőre tapadt, a közönség pedig már türelmetlenül várta a sípszót.
 - Na igen, arról... tudnék mesélni - felelte aztán kissé vontatottan, arcáról szép lassan leolvadt a vigyor, ahogy a gondolataiba merült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863008#post863008][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 13:26[/b][/url]

A második utasítás már szilárdabb és határozottabb, mint amilyen az első volt. Júlia láthatóan él, reszponzív, az átok mélyén pedig valószínűleg eszméleténél és tudatában van a történteknek - ez pedig számára elég, hogy javarészt megnyugodjon. Júlia kiszolgáltatott helyzetének morális hozadéka, vagy épp az, hogy a rózsafai kiskonyha sámliján ülve főbenjáró átkot szórt valakire, akit állítólagosan szeret, nos, ez olyasmi, amin majd ráér akkor rágódni, ha az iratok ismét nála lesznek. Ha egyáltalán felmerül majd benne a kétség.
A szabad akarathoz való jogot részéről ő sosem tartotta igazán elidegeníthetetlennek.
Júlia a pálcája után nyúl, felé fordul, ő pedig éri, hogy az ujjai akaratlanul elhűlnek. Dermedten néz farkasszemet a lány üres tekintetével néhány elhanyagolható pillanat erejéig... majd Júlia továbblép, ő pedig ismét kieresztheti a benn tartott lélegzetet.
A lány nyomában ő is feláll a kisszékről és cseppet lemaradva követi őt a dolgozószobáig, ahol eddig még nem igazán járt. Lemarad, megáll a küszöbön, a pálcát az oldala mellett lógatva figyeli a ténykedést. Varázsige, halk kattanás.
Az ajtófélfának dől. Nem érzékeli az elbizonytalanodást, így csak passióból pontosítja az utasítást:
   -  Vegyél ki mindent, ami az enyém és csinálj róluk egy másolatot. Az eredetit add ide, a másik nálad marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863027#post863027][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 15:17[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Talán kicsit tovább időzik a kezem a markolaton, mint amennyire kellene, de végül csak sikerül kihúznom a fiókot. A tárgy tértágított így ténylegesen mélyre kell nyúlnom ahhoz, hogy elkezdjem előhúzni azokat a dolgokat, amiket azon az éjszakán kimentettem a Krise házból. A papírok, a hamvak, a kis dobozka csontocskák, mindet elpakolom a földre, majd utoljára kihúzom az aktákat is. Azután a pálcával az összesre kiterjedően kimondom a Geminio varázslatot. Tisztán és tökéletesen végzem el az egészet, a tárgyak megduplázódnak majd lebegtetéssel a másolatokat beteszem a fiókba, ezután megállok, mint aki pillanatnyilag el se tudja dönteni, hogy mit is akar pontosan csinálni a következő pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863032#post863032][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 15:36[/b][/url]

Nem mozdul az ajtóból addig, amíg Júlia akadékoskodás nélkül végrehajtja az utasításait. A tekintete megkeményedik, ahogy a tárgyak egymás után a kopott szőnyegre kerülnek: lezárt zacskókba gyűjtött, megbarnult csontok, amik túlságosan aprók ahhoz, hogy felnőttől származzanak, összeaszott koponyák a homlokcsonton fekete filctollal megszámozva, kirojtosodott szélű mappák, füzetek. A vörös-fekete-fehér szimbólum.
Nem tudja, mit és mennyit láttak a lányok a holmijából azon az estén. Egyértelműen az ő könnyelműsége volt szerteszét hagyni őket abban a házban, ahol Adél és Júlia nyilvánvalóan képtelen uralkodni azon a kurva kíváncsiságán, de mégis mit tehetne velük? Kitörölhetné az emlékeiket, megváltoztathatná az agyukban a narratívát, ez azonban nem radírozná ki Adél vallomását és a vádiratot, ami azóta is súlyos felhőként lebeg felette. Tudja, hogy ahhoz, hogy elhárítsa ezt a problémát, már kevés. Így kénytelen megragadni a pillanatnyi tűzoltásnál.
Töprengve nézi Júlia ténykedését. A lány sosem volt ennyire... könnyen kezelhető. Szinte már bájos. Nem ellenkezik, nem vág pofákat, nem okoz fejfájást az akaratosságával. Lényegében...
Azt tehetne vele most, amit csak akar.
Még csak meg sem tudná senki.
Elpillant a lefüggönyözött ablakon túl burjánzó szőlőlugas felé. Hacsak...
   -  Menj vissza a szobába. Feküdj le. És aludj el.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863033#post863033][b]Armand Cedric Felagund - 2023.04.16. 15:39[/b][/url]

- Haha, mih? - Nevetősen kezdi a visszakérdezést, mert lefoglalják a figyelmét a felszálló csapatok, akik épp elfoglalják helyeiket a kezdőkörnél újra. Aztán oldalra fordul, hogy miért csendesedett úgy el a másik, akkor látja, hogy nem igazán viccelt, hanem a szavait szomorú arckifejezés kíséri.
- Hé, ugyanmár. El ne biggyedj itt a kedvenc csapatod meccsén. Hát szerinted szomorú rajongókkal jó szívvel fognak nyerni? - Szelidül a mosolya és kicsit meglapogatja Zalán vállát azzal a kezével, amivel korábban átkarolta a nagyívű magyarázata közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863049#post863049][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 17:42[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

William utasítása megint annyira logikusan és reálisan cseng, mintha a saját gondolataim fogalmazandónak meg elmélyében és csúsznának le ajkáról. Aludni, igen, lassan elindulok a háló felé monoton léptekkel, leülök az ágyra, lefekszem, majd magamra húzom a takarót és az oldalamra fordulok úgy, ahogy mindig is aludni szoktam. Nem kell sok, hogy az álom el is kapjon és lassan belemerüljek a sötét lebegésbe. Aludni. Milyen fantasztikus ötlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863059#post863059][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 18:41[/b][/url]

Hátrébb lép, hogy elengedje a visszakozás nélkül kifelé induló lányt. Nem követi, csak hallgatja a lépteit, majd a matatást: az ágy rugójának nyekergését, a tollpaplan ismerős ropogását, majd a csendet ami ezeket követi.
Valami nincs rendben. Valami nem jó. Ennek nem így kellene lennie. Mindez túlságosan...
Lepillant a nyirkos ujjai közt tartott ébenfa pálcára.
Egyszerű.
Rég használta az átkot utoljára célzottan, talán hónapokkal azelőtt, hogy börtönbe került volna. A kísérletek során kapóra jött az alanyok vak és türelmes engedelmessége, az általuk tapasztalt, megnyugtató lebegés. Az Imperius- átok alatt tartottakon nem kellett tudatmódosító szereket használniuk, amik befolyásolták volna a kutatásuk eredményét, éberek és használhatóak maradhattak olyan helyzetekben is, amiket józanul nem viseltek volna el. Azonban az más volt, mint a mostani helyzet. Ők tudták, mi történik majd velük, hagyták, hogy átvegye a testük fölötti irányítást és meg sem próbáltak ellenállni. Benne pedig nem merült fel, hogy visszaéljen az állapotukkal, hiszen miért tett volna ilyesmit?
Júlia nem tanúsított ellenállást. Ez pedig őszintén meglepi őt. Nem tudja, mire számított, de ez annyira... szokatlan így. És ez a szokatlanság kémyelmetlen érzést hagy benne.
Közelebb sétál, leguggol a szőnyegen hagyott tárgyak mellé. A pálca hegyével egymás után megérinti és akkorára zsugorítja őket, hogy elférjenek a tenyerén, majd a dolgozószoba ajtaját maga után bezárva a bejárati ajóhoz sétál. A kacatokat a fogason hagyott kabátja zsebébe szórja. Majd az ellentétes oldali zsebbe nyúl és egy nyufásdobozt húz elő.
Kizárt, hogy pálcával törölje Júlia emlékeit. Ez csak egy kösza gondolat erejéig merült fel benne, de számára nem volt kérdés, hogy gyáva lesz megtenni. Instruálni viszonylag egyszerű és megvan a tapasztalata hozzá, az Obliviate azonban olyan precizitást igényel, ami az ő pálcaforgatásából mindig hiányzott. Szíve szerint pedig nem bűvölne langyos pudingot a lány agya helyére, még ha... még ha néha őszintén megérdemelné az az elviselhetetlen kis kurva.
Az ágyhoz érve leül a lány mellé. Gondoskodó, szinte atyai érintéssel simít végig a párnán elterülő haján.
Különben bármit csinálhatsz vele és tényleg nem tudná meg senki.
Enyhén megborzong. A dobozkába nyúl. A mutatóujja ujjbegyére fénylő, a grafitnál világosabb por tapad. Óvatosan közelebb hajol, majd anélkül, hogy különösebb erőt fejtene ki a vékony bőrre, a lány halántékára keni a haja vonala mentén.
A szer könnyű, praktikus és nagyon kíméletes. Ha a lány felébred, halvány, szürreális álomként fog emlékezni a történtekre majd, ahogy egy átlagos álommal történne, olyan hamar felejti majd el a részleteit. Az egész nem lesz több, mint. nevetséges abszurdum számára, egy furcsa, délutáni lázálom, amivel nincs is értelme többet foglalkozni.  

Pár percig mellette marad a csöndben, mielőtt végül felállna és halkan elhagyná a szobát. A fogason lógó kabátja mellett oldja fel a lányra szórt átkot, mielőtt a visszaváltoztatott pálcát óvatosan a zsebbe csúsztatná. Eztán pedig csak a konyhából hallatszik a csörömpölő matatása, amivel a bögre romjait takarítja össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863069#post863069][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 19:17[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

A matatásra rögtön kinyílnak szemeim. Egy pillanatra azt sem tudom hol vagyok, mi történt, majd grimaszba forduló arccal mélyesztem fejem a paplanba. Olyan furcsa érzés az egész. Az intenzíven bennem élő, mégis lagymatag és illékony képek túl abszurdok. Ritkán álmodok. Bár általában nap közbe szoktam, mikor csak rövid időre csukom le a szemem. Kell néhány perc még felülök, nyöszörögve hajamba túrok majd mélyet szusszanva kikelek az ágyból. Kajakra elaludtam? Nem vall rám, még szex után sem.
- Will? - álmos arccal, szemeimet dörzsölve slattyogok ki a konyháig - mi a faszt csinálsz? Eltörted? - leülök a kis sámlira és felteszem kezeimet. De ja vu fog el, ettől a felállástól.
- Használtál pálcát - törlöm meg fejem kezemmel, de őszintén szólva ez az alvás szörnyen szarul esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863070#post863070][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 19:29[/b][/url]

Zaklatottan áll az összetört bögre feltakarításának, bár jószerével pótcselekvésnek használja ezt, várva, hogy a lány ismét felébredjen. Mintha semmi sem történt volna, ezt mantrázza magában, hogy elnyomja a belső hangot, ami emlékeztetné rá, mekkora utolsó, undorító emberi hulladék ő valójában. Szerencséjére megvan a tapasztalata benne, hogy ignorálja a lelkiismeretét és különben is... ahogy a helyzete áll, nem egy Imperiuson fog múlni a sorsa a Végítélet napján úgysem.
A partfissal a kezében néz hátra a lányra, miután egy, kiömlött kávétól mocskos kupacba terelgette a bögre darabjait a padlón. Nem kell megjátszania magát, így hagyja, hogy az irritáltsága kiüljön az arcára.
   -  Használnék, ha lenne - válaszol mogorván. Nem ejti kétségbe a válasz, ismeri a szer hatását és számított ilyesmire: így inkább úgy tesz, mintha nem, vagy egyszerűen félreértené Júlia ébredező szavait - Megtennéd...? - Bök a romok felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863071#post863071][b]Vattai Júlia - 2023.04.16. 19:36[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

Figyelem ahogy terelgeti a halmot ezzel tönkrebaszva a seprűmet.
- Nem, nem, de tényleg használtál...azt álmodtam, hogy van - rázom meg a fejemet, hogy ne nézzen annyira fogyatékosnak.
- Aha - de mikor körbe nézek nem látom sehol. Meglepődve pillantok körbe a konyhában. Nem itt hagytam? Úgy rémlik.
- Nem láttad a pálcámat? - a pulton volt, nem? De hát nem is ittunk sokat. Megvakarom a fejem viszont, hogy őszinte legyek nincs se kedvem se erőm kúpálózni.
- Nem tennéd meg, hogy simán feltakarítod? - pillantok rá. Amúgy sem elég házias a lelkem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863079#post863079][b]William Martin Krise - 2023.04.16. 22:51[/b][/url]

Ahh... azt álmodta. Lassan bólint egyet, mintha ez valami új információ lenne, ami nem érdekelné eléggé ahhoz, hogy bármit hozzáfűzzön. Mi ez a vékonyka, nyaggató  hang? A lelkiismerete?
A tekintete a pultra vándorol, majd onnan, nem figyelve rá, mit csinál, a szobára, ahonnan a lány az előbb nyűgösen kisétált.
   -  Az ágy mellett láttam, azt hiszem - válaszol egyszerűen. Amilyen szétszórt a lány és amennyire kaotikusak a látogatásai azelőtt, hogy először ágyba kerülnének, talán nem tűnik fel neki, hogy a pálca nem egészen ott van, ahol emlékei szerint hagyta. Különben is, ő, William, a megbűvölt karkötő miatt eleve nem nyúlhat pálcához, így csakis Júlia tehette oda, ahol van.
   -  Nah - ezzel letámasztja a seprűt a konyhapult széléhez - nem akarsz inkább nézni valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863081#post863081][b]Hollósi Zalán - 2023.04.16. 23:33[/b][/url]

- Mindig nyernek - motyogta maga elé meredve, de összerezzen kicsit az érintés hatására. A cikeszt eleresztik a gurkókkal egyetemben, majd a síp az apja kiáltásával együtt teszi próbára a dobhártyájukat, ahogy a kvaffot feldobják.
 A szokásos kezdeményezésért folyó harc dúl a hajtók között, de most Zalán tekintete kivételesen a fogókra téved, pontosabban Eugenia Murrayre. Irigyen leste, hogyan szántja a levegőt azzal az ezüstnyíllal, ami neki is szíve vágya volt már sok-sok éve. Neki még nem kellett egyelőre hatalmas cseles mozdulatokkal előállnia, csak sebesen cikázott a stadion egyik pontjából a másikba.
 - Nagyon hiányzik - bukott ki belőle akaratlanul a vallomás. Habár a repülésre értette, könnyen úgy hangozhatott, mintha éppen szerelmi fájdalmát sírta volna el Armandnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863090#post863090][b]Armand Cedric Felagund - 2023.04.17. 00:41[/b][/url]

Armand is visszafordítja a figyelmét a kezdődő mérkőzésre. A seprűlovasok közül a hajtók egyszerre indulnak meg, hogy megpróbálják megkaparintani a kvaffot, míg a terelők rögtön a gurkók nyomába erednek. A Magpies szerzi meg a labdát. Gyakorlottak, összeszokottak és igazi veteránok - szóval ilyen egy igazán profi csapat. De azért a budapestiek sem igazán nevetségesek mellettük, látszik, hogy ebben az idényben ők is sokat edzettek.
- Micsoda? - Armand jótékony tudatlansága szüli a kérdést. A rellonos srác ugyanis nem kifejezetten tud semmit Zalán viszonyáról a repüléshez, a jóslatról, de még a káoszos magánéletéről sem. Mit tegyen, annyira elterjedt az Edictumról, hogy csupa buta pletykákat írnak csak, hogy nem nagyon vitte rá a lélek, hogy rászánja az időt. Így a diáklap kiszemelt üdvöskéjének (aka Zalán) bajos-zsúfolt szerelmi életéről sincs halvány lila gőze sem, hogy félreérthesse a fiú kijelentését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863093#post863093][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 00:57[/b][/url]

Szeme a seprűre tapadt, ujjai rezdültek reflexből, mintha ő korrigálná Murray irányát, mélyet szippantott a levegőbe, de a csípős menetszél helyett csak Armand rágcsálnivalójának illata talált urat az orrához.
 - A repülés - válaszolta lemondóan a fiúnak. - Meg... megfogadtam, hogy nem csinálom egy darabig, amíg... rendbe nem jönnek körülöttem a dolgok.
 El nem tudta képzelni magáról, hogy valaha élőben láthatja a szarkákat a pályán, erre mit csinál, amikor végre megtörténik? Arról álmodozik, hogy újra adrenalin szabaduljon fel benne, amivel feszegethetné a saját határait. Elcseszettnek érezte a helyzetét és egy bocsánatkérő pillantást küldött a rellonos felé, mielőtt visszafordult volna a pálya felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863096#post863096][b]Armand Cedric Felagund - 2023.04.17. 01:35[/b][/url]

- Ááhh. - Kis szünet, mert hát nem igazán tudja hirtelen, hogy erre mit mondjon. Szerencsére azért nem elképesztően kínos a csend, mert egyrészt: nem kínos, van mit nézniük, van műsor. Kettő: minden van, csak csend nincs. Körülöttük izgatottan szurkoló tömeg, amit Zalán apjának kihangosított kommentárjai zengenek túl. Nem tudja elképzelni, hogy ha nem valami sérülés, akkor mi lehet az oka annak, hogy valaki abbahagyja a kviddicset, amit szeret.
- És ha játszhatnál, milyen pozíción játszanál... vagy játszottál eddig. - Armand mindig is csak lelkes néző volt a nagy nemzetközi meccseken - meg még mielőtt átjött, a Beauxbatons-ban. A legutóbbi Bagolyköves évadról viszont lemaradt, túlságosan elfoglalta az első itt töltött évében, hogy felzárkózzon az itteni tanmenethez. Nem mintha otthon kevesebbet tanítottak volna nekik, csak más sorrendben, más rendszerezés és elgondolás alapján válogatták meg a tananyagot. Így bőven lefoglalta ennek a szakadéknak a legyűrése tavaly. Szeret hülyülni és szórakozni, de a látszat ellenére kifejezetten szorgalmas.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863097#post863097][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 01:51[/b][/url]

- Én csak gyorsulásiban utazon, de... - megállt egy pillanatra, hogy elgondolkodhasson. Ha ez volt Armand taktikája, hogy elterelje kissé a figyelmét, jó úton haladt. - Terelő. Mindig az van a legnagyobb biztonságban a pályán, akinek a kezében van az ütő - bólintott magabiztosan. - Meg most talán már az alkatom is meglenne hozzá. Vagy fogó, mert az hasonló ahhoz, amit eddig csináltam: hogy mindenkinél gyorsabb legyek. Na és te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863098#post863098][b]Armand Cedric Felagund - 2023.04.17. 01:56[/b][/url]

- Jó választás. A terelők tűnnek külső szemmel a legbadassabbnak. Végül is, ők foglalkoznak a legagresszívabb szegmensével a játéknak. - A gurkók. Ha ő lenne a levegőben, biztosan folyton azon feszülne, hogy hol vannak a gurkók, mikor küldik rá az egyiket, eltalálja-e, egyebek.
- Ha csak elméletről beszélünk, akkor a fogó. Menő, hogy eldöntheti egy egész meccs sorsát és az utolsó pillanatban is fordíthat az eredményen. - A fogó szerep valahogy a leginkább "regényes" szerinte. Olyan, mintha a fogók lennének a főszereplők a történetben, amit a kviddics ír. Persze a többiek is érdekesek, mindenkinek vannak kedvenc mellékszereplői, támogató karakterei és egyebek, de mégis..
- Nem mintha valaha játszanék. Egyrészt szerintem abszolút antitálentum lennék a levegőben. Másrészt a bátyám azt hiszem kiakadna.
Figyeli, ahogy továbbpasszolják a kvaffot egy gyönyörű manőverrel, közben a budapestiek terelője menti a saját csapattársukat egy érkező gurkótól.
- Neki volt pár éve egy nagyon durva balesete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863099#post863099][b]Hollósi Zalán - 2023.04.17. 02:02[/b][/url]

Megfagyott benne a vér az utolsó mondat hallatán. A tömeg üdvrivalgásban tört ki, amikor a magyarok szerezték meg közben a kvaffot, de Zalán csak dermedten ült és a lelátó korlátjára szegeződött tekintete.
 - Szabad tudni, milyen baleset pontosan? - Az apja egészen lazán fogadta az ilyesféle kérdéseket, bár neki többnyire nem kellett erről magyarázkodnia. Szinte mindenki ismerte a Szárnyaszegett nevét. De másnál lehet, ez tapintatlan faggatózás. Hiába, furdalta az oldalát a kíváncsiság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863100#post863100][b]Armand Cedric Felagund - 2023.04.17. 02:12[/b][/url]

Az a helyzet, hogy lehet, hogy Damiennek, a bátyjának érzékeny és tapintatlan kérdés lenne. Armand viszont Armand, akárhogy is nézzük, ilyen szempontból kívülálló. Nyilván nagyon szereti a bátyját és jaj mindenkinek, aki rosszat akar neki, de nehéz felmérnie, hogy mi számít oversharingnek.
Most például nem érzi annak, hogy megossza Zalánnal az esetet. Talán ha még az iskolában lenne Damien, akkor még kétszer meggondolná - és végül arra jutna, hogy itt ideje lezárni a témát. Úgy viszont, hogy nagy az esélye, hogy Zalán és a bátyja nem lesznek öribarik meg közeli bajtársak az életben, könnyű döntés.
- Kviddics. Ráküldtek egy gurkót, szerintem meg is volt bűvölve, mert alapból nem üthetne akkorát, de lehet, hogy csak nagyon rossz szögben nagyon rossz pontot talált el.
Le is ereszti a nachos-t, mert nem éppen az a téma ez, ami közben jóízűen eszeget az ember.
- Nem voltam ott, de úgy is.. hát. - Megrázza a fejét, na, hát nem akarja itt elrontani a hangulatot! - Mindegy. Szóval túlságosan félnék a gurkóktól, maradjunk annyiban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863163#post863163][b]Vattai Júlia - 2023.04.17. 18:34[/b][/url]

William
Rózsafa
______________________________________________________

- Hah - nincs sok kedvem elbattyogni odaáig, hogy leellenőrizzem, ott van-e itt csak csendesen figyelem ahogy a férfi önerejéből feltakarítja. Még mindig úgy érzem, hogy egy részem kicsit alszik, félig itt vagyok, félig ott. Erre Will javaslata a punnyadásra pedig ideális ebben az állapotban.
- Oh de! Nemsokára kezdődnek a délutáni szappanoperák, pattogtassunk kukoricát!- csillan fel a szemem, és állok fel, hogy előkeressem az egyik felső szekrényből a kukoricát. Az ilyen semmire se való sorozatok mindig tök jók szundításhoz, ha meg figyeli az ember akkor meg totál jókat is tud röhögni egy-egy borzalmas vágáson vagy muglikat meghazudtoló fantáziadús ötleten semmiségeken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863164#post863164][b]Létai Roland - 2023.04.17. 18:53[/b][/url]

Gyorsan tisztáztam a helyzetet, és megfelelő dicséretet kaptam. Igaz, én sem szorítkoztam arra, hogy nem dicsérem meg, főleg ha már ilyen cuccban jött ide és még meg is ijesztettem. Nem volt szándékos, csak vicces, de a beszélgetés jól alakult. Az nyilvánvaló, hogy nem ártana kicsit idősebbnek lennem ahhoz, hogy másfelé is mehessen az éjszaka, de ki tudja, hogy milyen fétise van a nőcinek, lehet, hogy a fiatalabbak is bejönnek neki. Főleg, hogy most nagyon úgy néz ki, hogy "egyéjszakázni" jött Dóra, de ez még kiderül majd. Szerencsére a kézfogása is határozott, szóval nem éppen egy nyámnyila valakivel van dolgom. Nyilván egy olyan típusú nő, nem is így jönne le inni egy idegen konyhába. Vagy csak én gondolom így?
- Az nem olyan, mintha igazit látnál - mondok picit ellent és felveszem a sajtot, amit félreteszek és megkérdezem, hogy szeretne-e még valamit inni.
- Van háromfajta vörös és egy rose - nyitom ki a borszekrényt. Apa nagyon szereti a borokat, de most úgy tűnik kicsit megfogyott a készlet. Amint választ valamit töltök mindkettőnknek és átnyújtom neki a poharát.
- Nyilván, mert akkor nem legeltetem rajtad a szemeim - vigyorgok be a pohár mögött, sőt még be is promózom Zsolti nagybácsit, hogy hátha nem ez lesz az egyetlen éjszaka. Egyébként hazudok, mert nem hiszem, hogy nem tudnám bámulni, ha még itt cseverészünk egy fél órát, de majd igyekszem illendő lenni a választól függően. Nos, hamar kiderül, hogy bámulhatom.
- Pedig egy szexi nagynénit el tudnék viselni - nevetek fel, én sem gondolom ezt tovább, vélhetően ő sem. Nem mintha annyit találkoznék a suli miatt Zsoltival, de most nem akarom a poén élét elvenni ilyen hülyeségekkel.
- Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de tény, hogy láttam már hálóingben lányt. És mivel nem velem jöttél, gondoltam, hogy Zsolt lehetett. Főleg, hogy láttalak benneteket a bárban - kuncogok és emelem a poharam koccintásra.
- Felejthetetlen? Még valamit megtudtam akkor Zsoltról - vigyorok és koccintok, és így nem kellett hazudnom, hogy nekem azért eddig nem felejthetetlen. Semmi extrát nem csináltam, bár az, hogy közelebb jött, jól esett. Kicsit, mintha incselkedne velem, de nem hinném, hogy komoly. Persze, majd megpóbálom letesztelni ezt, ha lesz rá valami alkalom. Finom a Pinot Noir, jól csúszik és elég jó a hőmérséklete is. Apa azért mégis tud valamit.
- Mestertanonc vagyok egy suliba a Mátrában, azaz hmm, mindegy, ilyen zsaruféleség akarok lenni majd. Amúgy nem is tudom, hogy mit szeretnél még tudni rólam. Csípem az olyan nőket, mint te, akik nem olyan félénkek, de amúgy nincs senkim - vonok vállat, mit is mondhatnék ezek után még el. - Bírom a jó zenéket, ahh, uncsi vagyok, inkább igyunk még - emelem a poharam és lehúzom a maradékot, majd újratöltöm az üres poharakat, az enyémet mindenképpen.
- És te mivel foglalkozol, ha nem éppen pasikkal szórakozol? - vigyorom teljes, ahogy nézelődöm végig rajta, nekidőlve a pultnak. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kamuzni, mert szerintem az igazat nem fogja elárulni. Lássuk Dóra, ki vagy te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863306#post863306][b]Hegedüsh Marcell - 2023.04.20. 12:45[/b][/url]

Ma reggel végre madárcsicsergésre ébredtem. Nem arra a keservesre, amiben csak sírnak a jó idő után, hanem arra, amikor virgoncmód csivitelnek, és mintha pletykálnának valamiről. Be sem áll a csőrük, én pedig mosolyogva nyújtózkodom egyet kényelmes franciaágyamban. A takaró szinte teljesen lekerült rólam, csupán deréktól lefelé takar valamennyire, párnáim teljesen összegyömöszölve. Látszik, hogy ez bizony egy jó alvás volt. Ébredező feketéimet az éjjeliszekrényre emelem, ahol a magam káoszos rendjében pihen a lámpa alatt karórám, kulcsaim és az ásvány, amit Dél-Amerikából hoztam. Ismét felvillan. Vöröses fénye egy pillanatra bejárja a szobát, amire én felülök hátam mögött támaszkodva az ágyon. Szájam tátva marad, szemeimet vénségemre összeszűkítem és koncentrálok a megjelent különös látványra, majd a fény egyre halványodik, s én mintha el is felejtettem volna, hogy mi történt pattanok ki az ágyból, hogy kockás alsónadrágomban elinduljak a fürdőszobába zuhanyozni.

Bukósisakomat és a bőrruházatot tépi a szél, nekem pedig csak egy dallam jár a fejemben. Az egyre zöldülő fák árnyékában száguldok a szerpentines utakon, miközben énekelgetem a számomra oly’ kedves nótát. Most valóban szerencsefiának érzem magam. Ugyan egyedül, emberekkel a legkevesebbet érintkezve, de jól vagyok. Kell a magány néha, hogy átgondold életed döntéseit. S azt is, ami még rád vár. Sehol egy jármű. Most is egyedül vagyok magammal. Én és önmagam. Klasszikus rockzene és motorozás. Mi lehetne ennél hegésebb? Tiszta vagyok. Noha egy szendvicset jó lenne elfogyasztani, ezért a legközelebbi megállóhelyre be is fordulok, és mélyet kordul motorom gyomra is, ahogyan leállom azt. A támasz a nedves fűben éppen csak annyira süllyed be, hogy megtartsa, majd a járgány sárkánybőr oldaltáskájához nyúlok, hogy előhalásszam löncshúsos szendvicsemet. Szalvétába csomagolva, ahogyan azt kell. Az egyik közeli padhoz sétálok, leteszem az ételt, majd lehúzom bőrkesztyűmet, kicsatolom sisakomat. Magam mellé hajítom, és nekilátok az ebédnek. Micsoda gyönyörű nap…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863307#post863307][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.04.20. 13:03[/b][/url]

Végre nem esik az eső és süt annyit egyhuzamban a nap, hogy elmerje hozni szüleitől a legnagyobb szerelmét, amin nem ült már jó ideje. Mióta újra az országban van, már többször is volt nevelői szüleinél és akkor bőszen javítgatta, fényezte, cirógatta a járgányt, mindig ígérve neki, hogy eljön a nap, mikor végre nem nélküle, hanem rajta megy vissza a faluba. Tudom, kissé nevetségesen hangzik ez így, hiszen egy motorról beszélünk, de akinek van ilyen járgánya, az biztosan megérti.
Mikor a napsugarai meleg simogatással ébresztették, szó szerint kiugrott a bőréből. Tudta, hogy a mai lesz a legmegfelelőbb pillanat és végre majd Bogolyfalva utcáit is beveheti két keréken. Természetesen az atyai tanácsokat végighallgatva, hogyan váltson, hol engedje gurulni, mikor érdemes gyorsulni és minden hasznos információt újra meghallgatott. Hiába ez az ezredik alkalom, tudja jól, hogy csak a szeretet és a féltés az, ami apjában ilyenkor előjön. Megérti. Nevetős búcsúzkodás után, kezeit összedörzsölve indította be a gépet, mely boldogan pöffentett kettőt, aztán kismacskaként dorombolt. Manka pedig ennyitől is érezte, hogy újra él.
A januári tragédia után, most először nem agyalt, nem törődött azzal a sok mindennel, ami a fejében motoszkált, csak élvezte a szelet, az utat, a sebességet. Egészen addig, míg valami nem úgy szuperált, ahogyan kellett volna. Váltás, lassulás, majd gördülés be az első pihenőre. - Ne csináld ezt velem, már nincs sok - sóhajtott egyet, miközben leállította a betegesen pöfékelő motort, melyről lassan, mégis rutinosan szállt le. - Hát örülnöd kéne, hogy végre elhoztalak, te meg így hálálod meg? - bolond, mert a motorhoz beszél? Lehet. De nem zavarja, ha ezt esetleg valaki felrója majd számára. Sisakját kicsatolja, hogy leemelje fejéről és az ülésre tegye, majd elkezdi jobban szemügyre venni, hogy vajon mi is lehet a gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863311#post863311][b]Hegedüsh Marcell - 2023.04.20. 14:21[/b][/url]

Teli pofával rágom a szendvicset, miközben nézem az előttem elfekvő domborzatot. Madárhangok, semmi mesterséges, csupán a természet maga. Jobb lábam – szokásomhoz híven – erősen és gyorsan dobol, elvégre nekem egy helyben maradni igencsak embert próbáló feladat. Éppen egy kisebb darab szalvétát szeretnék leszedni nyelvemről, amikor ezt a meghitt pillanatot egy másik motoros töri meg. Érdeklődőn fordulok hát a hang irányába, miközben hosszú mutató- és hüvelyujjam közé csípem a szalvétát, hogy aztán elpöccintsem a távolba. Csúnya ez a hang. Szegény motor kissé betegnek hangzik. Erre fájdalmas fintor terül szét borostás arcomon, majd figyelem a motorost leszállni a járműről. Nem egy férfias alkat, így összehúzom szemöldökömet, s amikor lekerül a sisak ismerem fel a néhány hete – vagy már nem is tudom, hogy mikor – látott lányt. Manka, ha jól emlékszem. A különleges nevek és a hozzá tartozó karakterek megmaradnak a fejemben. S elvégre ő volt az első találkozásom visszatérésemkor. Szendvicset tartó kezemmel integetve köszönök felé.
– Hé! – lehetett volna kedvesebb is maga a köszönés, de a hangnemem barátságos marad. Leugrok a padról, és sietős léptekkel indul el a lány irányába. Amikor odaérek, és a motorra tekintek ismét elhúzom színtelen ajkaimat. – Ez pech – baromi nagy segítség is vagyok, igen. – Leellenőriztél mindent, mielőtt beindítottad volna? – meglehet, hogy már jó ideje állt a garázsban, és előtte a csekkolás kardinális dolog.