Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856965#post856965][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:18[/b][/url]

El nem hiszem, hogy ekkora köcsög. A család szent és sérthetetlen, az a dilettáns pöcs pedig bejátszotta, hogy nem jött el. Márton ennél többet érdemelt volna, hát mindenki tudja a családban, hogy közöttük van valami titkos kis szövetség, ami úgy tűnik most megbomlott.
Egy nagyobb méretű, meleg pulcsiba bújva, kezemben egy pohár habos kakaóval érkezem meg Márton mellé és a fejemet a vállára döntve nézem a messzeséget. - Jól érezted magad? - szólalok meg végül néhány pillanattal később, de egy centit sem távolodok tőle el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856967#post856967][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:19[/b][/url]

- Szerintem anya mindig örül, ha együtt a család - és ez így van jól.
- Mi a bánat történt Miksával? - kerülgethetném a témát, de tök felesleges. - Beverjem a képét? Én megtehetem, ha attól jobb lesz a helyzet - ajánlom fel teljesen komolyan, aztán ahogy elképzelem a helyzetet, muszáj elnevetnem magam. Kivitelezhetetlen, túlságosan magas, én belőlem meg kispórolták a centiket hozzá képest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856969#post856969][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:20[/b][/url]

- Létra Márton, létra - azzal talán felérném még én is. Micsoda jelenet lenne, istenem. Legalább nem Miksával lenne végre tele az Edictum, hanem én is bekerülnék. Megérné.
- Tiszta idióta mostanában - közlöm totál higgadtan a tényt. - Miért hülyültök meg mind, ha nő kerül a közeletekbe? - az összes Bontovich férfi idióta lesz, ha elkapják a grabancukat, de tényleg nem értem, miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856971#post856971][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:23[/b][/url]

- Jaaaaajj Márton, ne viccelj már - nevetek hangosan. - Úgy elkapták a grabancodat, hogy még afelett is szemet hunytál, amit Miksa az évnyitón tett.. Ne mondd nekem, hogy tavaly vagy tavaly előtt megtehette volna ezt - ciccegek halkan, majd iszok a kakaómból, amit abban a pillanatban, szépen nőiesen ki is köpök, mikor azt mondja, hogy nő lettem.
- Előkelő nők mintaképe vagyok - szempillát is rebegtetek, meg eltartom a kisujjam, mikor újra iszom egy kortyot.
- Nem hiszem, hogy hivatalosan - rázom meg a fejemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856973#post856973][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:25[/b][/url]

- Tök ciki vagy - nevetem el magamat. Én nagyon örülök annak, hogy ő végre ilyen. Ráfért és remélem, hogy nagyon sokáig lesz még részünk abban, hogy ez az énje közöttünk van.
- Készítsek reggelit a petúniának?? - hát már ott tartunk, hogy a növényeknek is reggeli kell? Azt hiszem kezd megbolondulni a világ.
- Onnan, hogy nem vagyok vak. Az évnyitón láttam, Miksa egyből a csaj mellé huppant, ahogy Laura ránézett, mindent elárult. Szóval miután Miksa agya elborult, mikor baszogatták a lányt és Albert oldalán távozott, átültem Laurához és szembesítettem. Mondjuk csak tipp volt, de telibe talált - okos vagyok na, annak ellenére, hogy szőke loboncom van. - Ne nevettess már, szimplán csak nem vagyok vakegér, mint mások

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856975#post856975][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:28[/b][/url]

- Jaaa, hogy ja. Anyának, persze - vigyorogva teszek úgy, mintha most világosodnék meg. Nyilván tudtam én, tudtam, hogy nem a növényről van szó, hát ennyire még Márton eszét se vehette el nő.
- Nem - rázom meg a buksimat. - De őszintén, előtte se az évnyitón kívül - különösen értékelem, hogy Miksában volt annyi, hogy nem akkor kufircolt a közös szobában, mikor ott voltam. Igen, ezt majd tuti elmondom, ha egyszer hivatalosak lesznek.
- Mellesleg, én örülök, hogy boldog vagy. Mondjuk Mirella elég zakkantnak tűnik - nincs mit szépíteni ezen. Őrült liba a szememben, hát hogy viselkedik Mártonnal? Őt vajon felképelhetném?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856977#post856977][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:28[/b][/url]

- Ez remek, nagyon ráfért már, hogy ne csak a gyerekeinek szentelje magát - gondolom azt, hogy igazándiból egyikünk sincs már itt teljesen, rányomott arra, hogy menni kívánt. Az anyjuk mindig is társasági ember volt, csak hát az apjuk halála azért neki is betett.
- Nem tudom, Laura  szobatársam, de ritkán van ott, mert a faluban lakik - oda meg nem állok Miksa elé, hogy megkérdezzem, hát elméletileg nem is tudok róla.
- Mondom én, megbolondultok a nőktől.. Kevés nő volt körülöttetek kiskorotokban - nevetem el magam. - Kellett nektek egymás után öten fiúként jönni a világra? Legalább a harmadik lett volna lány és akkor lett volna, aki nevel titeket - mondjuk Misi a harmadik. Hát majdnem, majdnem ugyanaz, mintha lány lenne a harmadik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856979#post856979][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:29[/b][/url]

- Áhh, igazi girlpower kellett volna nektek, naaa mindegy már - mondjuk érthető miért olyan töketlen mind. Istenem, amint elkapta őket egy nő, máris eltűntek a tesztoszterontól dagadó marhák, aztán jöttek a puli kutyák a helyükbe. Remélem Miksa is így jár, mert körbe akarom nevetni majd, hogy mekkora egy gyík.
- Miii??? Hogy mi? - fulladok bele majdnem a kakaómba, miközben hápogok, mint egy kiskacsa. - Nézzél már rám.. Én Miksa húga vagyok, két opció létezik ebből adódóan. Vagy utálnak, mert közöm van hozzá, vagy úgy néznek rám, mintha a húguk lennék.. Hagyjuk már - legyintek zavartan, lábaim lóbálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856981#post856981][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:30[/b][/url]

Halkan nevetni kezdek azon, hogy mindnek karakán jut. Meg is érdemlik, mondjuk nem mind olyan eszetlen, mint Miksa, de én mondom, kell nekik, hogy valaki jól megszorongassa őket.
- Johannának szerintem több nadrágja van, mint Misinek - súgom oda halkan, majd széles vigyorral fordulok az ég felé. Hiányzik az apánk, szerettem vele sokat beszélgetni, örülök, hogy Márton átvette ezt a szerepet.
- Albert? Mi van vele? - nézek értetlenül Mártonra. Remélem nem arra gondol, amire hiszem, hogy gondol, mert a gyomromba jutott kevéske kakaó elkezd visszaliftezni az biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856983#post856983][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:32[/b][/url]

- Atyaééééég. Le vagy maradva két és fél évvel - nevetem el magamat. - Esküszöm már véglegesen kiszerelmesedtem belőle és már nem is akarok a felesége lenni - de komolyan, totál arra vágytam, hogy Albertné legyek. Aztán megvilágosodtam.. Hát mindenkiben is járt már, tudjátok kinek kell olyan valaki, aki ennyi nőben járt.
- Legyen önmaga, persze. Csak tudod.. Azt gondoltam, hogy most már végre nem lesz a kastélyban. Erre tessék, még Albert is ott van. Mi ez, ha nem nettó kicseszés velem? - sóhajtok drámaian. Szeretem én őket, de na. Kicsit már sok volt belőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856985#post856985][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:33[/b][/url]

- Miből gondolod, hogy nem? -nézek rá érdeklődve. - Szerintem is hülyeség az egész - igen, rettentően az, főleg Miksa esetében és ezzel pontosan tisztában kellett volna lennie. De gondolom majd idővel megbékél, rossz lenne életünk végéig két helyre menni ünnepekre, mint valami elvált szülők gyerekei.
- Előnyömre? - nem értem. Úgy nézek én ki, mint aki bármit is az előnyére tudna fordítani? Nevetséges miket feltételez rólam. - Úgy érted, hogy például az órájukra be se kéne járnom és így is megkapnám a kiválót? - ennyi, ennyi hasznuk lehet számomra, se több, se kevesebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856987#post856987][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:34[/b][/url]

- Bár tudom, hogy az én fenekemen még ott a tojáshéj, de mondhatok valamit? - fordítom felé a fejemet érdeklődve. - Te vagy már apa helyén és neked van jogod másként dönteni. Tudom, hogy tiszteled és szereted, de már más korokat élünk, ezt sose felejtsd el - tőlem telhető legkomolyabban beszélek. Értem én, hogy Márton mit miért tesz. De néha muszáj a hagyományokon kicsit csiszolni.
- Szerintem hagyd egy kicsit, ha megnyugszik úgyis keresni fog. Te vagy neki a mintakép, felnéz rád és rendkívül szeret. Én biztos hagynám, mert szerintem ő az a fajta, akit ha basztatnak, még jobban elfordul - bár még sosem bántottam meg ennyire őt. Sőt, sehogy sem. De azt gondolom, hogy azzal ellentétben, hogy ő biztosan nem hagyná a másikat, ő maga azt várja, hogy nyugalma legyen és leülepedjen benne minden,
- Bulit? Én? Ne viccelj - mosolyodom el szerényen. - Inkább maradok a túlélési játékomnál - az lesz a legjobb. Két év hamar elmegy, nem? Remélem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=856989#post856989][b]Bontovich Sára - 2022.12.01. 21:36[/b][/url]

- Szerintem a lehető legtökéletesebbet választotta - nyomok egy puszit a bátyám pofijára. - Bár nem volt lehetőségem ismerni, de valahogy úgy képzelem el, hogy apa pont ilyen volt, mint ti ketten. Először a nyughatatlan, aztán a felelősségteljes. Tökéletes kör vagytok és ezt majd Miksa is belátja - nincs sok emlékem apáról. Tudom, hogy sokat beszélgettünk vele is és imádtam annak minden pillanatát, de nekem jutott belőle a legkevesebb és azt hiszem ezért az elején nehezteltem is mindenkire. Ma már tudom, hogy szerencsés lehetek, mert egyáltalán jutott belőle.
- Már mindegy. Majd lesz valami - vonom meg a vállaimat, majd lassan feltápászkodom. - Elmegyek aludni, végre ki szeretném pihenni magamat - mosolygok le rá. - Nagyon szeretlek - ölelem őt meg hátulról és nyomok a hajába is egy puszit. - Boldogságos Márton napot Öreg - eresztem el végül, majd ha nem bír maradásra, elindulok a szobámba, ahol legalább tényleg egyedül lehetek egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865402#post865402][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 19:09[/b][/url]

Nem vágyok másra, csak arra, hogy egy sötét szobában, a takaró alatt feküdjek. Nem értem, hogy történhetett ez és nem azt mondom, hogy rossz volt. Sőt. Botond figyelt mindenre, tényleg mindenre és persze fájt, mert fájdalom is társul hozzá, ha az ember lánya nem jártas benne, de jó volt. Nagyon jó volt. Mégis úgy éreztem reggel, hogy el kell menekülnöm mindenki elől.
Ezért is ér váratlanul, amikor kopognak és hang is társul a dologhoz. Nem értem, hogy talált bárki meg, egyáltalán honnan tudta bárki, hogy keresnie kell. Zavartan csoszogok az ajtóhoz, amit résnyire nyitok csak ki. - Mit keresel itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865404#post865404][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 19:13[/b][/url]

- Hogy tessék? - nézek nagyra nyílt szemekkel rá. - Most már mindenki tudja? Az az idióta világgá kürtölte? Én ezt el nem hiszem, hogy lehet ekkora barom valaki? - kelek ki magamból. Tudtam én, hogy Botond sem jobb a bátyámnál. Milyen szépen felépítette ezt az egészet, aztán fél perc se telik el azután, hogy megdug és már mindenki tudja. Hihetetlen. - Remélem legalább sok pénzt nyert vele.. én ezt nem hiszem el - temetem kezeimet az arcomba, mert érzem, hogy jönnek a könnyeim. Nem válaszolok a kérdésre, hogy bejöhet-e, csak elsétálok, vissza a kanapéra, a pokróc alá, amit a fejemre húzok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865407#post865407][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 19:16[/b][/url]

Kidugom egy aprócska lyukon a fejemet, éppen annyira, hogy csak a szemeimet lássa. - Honnan tudtad, hogy itthon vagyok? - mert én aztán senkinek sem szóltam, nem is posztoltam, nem csináltam semmit. Mikor reggel felkeltem, megijedtem és inkább gyorsan távoztam, mert azt láttam jónak.
- Nem, egyáltalán nem - rázom meg a fejemet. - Szerinted bántana? - ez egy kissé meglep. Miksából kinézem, sőt, láttuk is már, hogy elborul az agya. De se Botondot, sem pedig Albertet nem tudom így elképzelni. Egyszerűen képtelenség, hogy ők bántanának bárkit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865410#post865410][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 19:24[/b][/url]

Megforgatom a szemeimet. Hol van az még, hogy meghal? Minimum száz évig kell, hogy éljen még, sőt.. ajánlom neki, hogy annál is tovább.
- Szerintem Botond akkor sem lenne képes bántani senkit sem. Előbb bántaná magát - ő teljesen más, mint Miksa. Én azt sem értem, hogy a bátyám, hogy a fenébe nem került javítóba. Belőle simán kinézem azt is, hogy megölne valakit. De Bánki más, nem hiszem, hogy képes lenne ilyesmire.
- Jól vagyok, tényleg. Csak kicsit megijedtem és lesokkolódtam. De leginkább szégyelltem magam és nem akartam, hogy lásson ebben az állapotban. Igazából, nem szeretném, ha bárki is látna, szóval, ha nincs más dolgod…mehetnél is - nem emlékszem rá, hogy valaha is elküldtem volna őt. Ő egy biztos pont. Viszont most túl nagy a káosz, túlságosan rendezetlen vagyok. Kell egy kis magány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865412#post865412][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 19:29[/b][/url]

Ez egy idióta, már hogy Botond és nem Albert. Simán kinézem belőle, hogy megy és elmondja Miksának a dolgokat. Miksa pedig egyetlen egy ütéssel küldi őt földre és kómába. Simán megtörténhet. Szóval, Albertnek hálával tartozom, nem is kevéssel, s ha majd nem leszek abban az állapotomban, mikor úgy érzem, hogy rám vésték, hogy mi történt, akkor valószínűleg meg is köszönöm neki, hogy nem hagyta Bánkit veszni.
- Csak egyedül akarok lenni, nem kell nekem csajos beszélgetés. Jézusom, hadd emésszem már meg egyedül, hogy lefeküdtünk -kelek ki magamból, s annyira természetesen mondom, hogy az engem is meglep. De hát minek tartsam magamban? Botond már úgyis elmondta neki, meg valószínűleg az egész családnak és világnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865417#post865417][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:02[/b][/url]

- Jézusom, hangosabban kiabáld, hátha Piri néni még nem tudja - én ezt nem hiszem el. Mi ez a hang és kiakadás? Mintha csak most tudná meg.. Várjunk csak. Most tudta meg? Akkor meg mi az Isten nyilát mondott neki Botond és miért van itt? Én ezt nem hiszem el, ez annyira kellemetlen. El akarok süllyedni, most itt azonnal, örökre.
- Mi? Nem, nem, dehogy. Nem vagyok - bár inkább lennék az. Hát akkor nem érezném magamat ennyire kellemetlenül. - Dehogy kényszerített, nem tett semmi rosszat. Manka szaros olajai a hibásak - szedem le végre magamról a takarót, ahogy kiejtem Manka nevét. - Én idióta kértem tőle valamit, hogy ne legyek annyira merev és csóró Botond ne szenvedjen már annyit. De úgy tűnik, hogy az a boszorka túltolta egy kicsit… - nem is értem, hogy mi a fenéért hittem azt, hogy nem tesz ilyet. Csak találkozzak össze vele, tuti, hogy megtépem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865419#post865419][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:07[/b][/url]

- Jézusom Albert, húzz a gecibe! - igen, most kiszól belőlem az, hogy Miksa húga vagyok. Mi a szar ez a duma? Megmondtam neki már az előbb is, hogy menjen inkább el, nem kell nekem ez a jaj, de kár, hogy így alakult, nem számít, stb duma. De számít, mert Bánki megint elvett valamit. A csók még oké, az túlélhető volt, meg túl lehet lépni rajta, de ez? Ez az eddigi életem egy bizonyos szegmensét totál megölte. S igen, tudom. Tudom jól, hogy saját magamnak köszönhetem, de ez Botondot nem menti fel. Mert tudta, tudta jól, hogy mit fogadtam meg és legalább neki észnél kellett volna lennie, elvégre ő a felnőtt. Ő A FELNŐTT. - Menjetek inkább Botondhoz, igyatok, süsseket húst, meg nem tudom én mi. Gondolom ilyenkor ez a ceremónia - vagy minek nevezzem. Törzsi tánc? Trófea ismertetés? Bár, Botond bátor lenne, ha benyögné Miksának, hogy megdöntött. Merlinre, könyörgöm, ne legyen ekkora ostoba. - Csak, csak, védd őt meg Miksától, kérlek. Könyörgöm - nézek Albertre félelemtől csillogó tekintettel. Nem akarom, hogy baja essen, hát szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865422#post865422][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:12[/b][/url]

Némán pislogok  Albetre, mikor az azt mondja, hogy Botond nem jön vissza. Egyetlen egy hang sem jön ki a torkomon, s szemeim lassan könnyekkel telnek meg. Egyszer már előfordult ez,, amikor a világom először dőlt darabjaira, édesapám halálakor. Azt hiszem azzal, hogy Albert közli velem, Botond nem jön vissza, ez az a pillanat, mikor ez másodjára is megtörténik. Nem tudok mit mondani, csak azt érzem, hogy fáj. S bár tudom jól, hogy én jöttem el, de nem azért, mert elhagytam volna. Ez annyira rossz így. Csak nézem Albertet, szólni akarok, próbálkozom, de nem megy. Számat elhúzom, sóhajtok egyet és bánatosan húzom magamra vissza a takarót, mert ettől a pillanattól kezdve még hasztalanabb vagyok, mint eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865424#post865424][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:14[/b][/url]

Tudom jól, hogy vannak az életben ennél sokkal fontosabb és fájdalmasabb dolgok. Azonban nekem ez most az életem. Egy részem, mintha meghalt volna, s nagyon szép példája vagyok annak, hogy mennyire képtelenek a Bontovichok helyén kezelni az ilyen dolgokat. Elfutottam előle, annak ellenére, hogy tudom jól, Botond sosem bántana. Mindent meg tudtunk beszélni eddig és biztos vagyok benne, hogy ezt is képesek lettünk volna. De én tényleg szégyelltem magam reggel és nem akartam a szeme elé kerülni, mert tudom jól, hogy az egész az én hibám. Hiba? Miért nevezem ezt annak? Miért lenne hiba, hogy összebújt két szerelmes fiatal? Én annyira sajnálom őt, mert annyi mindent megtett értem és annyi mindent kibírt már miattam, hogy azt két kezemen sem tudnám megszámolni. Szörnyű alak vagyok, szörnyű barátnő vagyok és megértem, hogy nem is akar látni. Én sem akarom látni magamat, sőt, azt kívánom, hogy soha senki ne lásson többet. Albert ölelésétől és énekétől csak még jobban zokogok, s talán vicces, de még ezt is némán teszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865426#post865426][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:16[/b][/url]

Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de az tisztán megvan, hogy Albert ölelésében, énekétől nyugodtam meg. Most meg egyedül fekszem a kanapén, betakarózva, ami.. nem rémisztő, sőt, inkább örülök, mert nem kell nekem most tényleg semmi más. Jó. Ez nem igaz. Botond kell, de mivel azt elbaszarintottam, csak arra vágyom, hogy jöjjön az este és megint aludjak.
Lassan mozdulok, magam köré tekerem a plédet, mintha kint mínusz fokok lennének, s ilyen csapzott, nyamvadt formámban csoszogok ki a konyhába, ahonnan kávé és valami étel illatának egyvelege szállingózik. Halovány remény csillan bennem, hogy talán Bánki jött mégis. Gondolhatnánk, hogy csalódott leszek, mikor Albertet találom ott, de nem, hiszen hálával tartozom neki, hogy nem hagyott itt és még egy füzetet és tollat is szerzett.
Halkan köhintek, hogy felhívjam magamra a figyelmét, majd intek neki, amikor felém fordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865428#post865428][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:17[/b][/url]

Lehuppanok az első székre és a pulton lévő füzetet, mellette a tollat nézem, amit a kezembe is veszek és elkezdek forgatni. Kérdésére csak jobbra és balra fordítom a fejemet, jelezve, hogy nem, nem ébresztett fel. Aztán felemelem a füzetet, nem lapozok bele, hanem Albert felé nyújtom, kezemben lévő tollal pedig a levegőbe írok. Így kérdezem, hogy ez azért van-e, hogy írhatok bele. Miért nem teszem automatikusan? Mert látom, hogy ki van nyitva és, hogy nem az elején, tehát valami már van benne. Akkor ez viszont nem nekem szánt füzet, jogom pedig nincsen kutakodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865430#post865430][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:19[/b][/url]

Nem lapozok, így bizony látok átütő szavakat, melyek között felfedezem a nevemet, Botond nevét, dátumot is. Tekintetem Albertre siklik, aztán vissza a kis füzetre. Érzem a késztetést, de nem, nem nézek bele, csak leteszem és rá a tollat is.
A kávé kérdésre bólintok egyet, s lecsúszok a székről, hogy a kedvenc bögrémet levegyem a szekrényből. Nem kell kiszolgálnia, itt lennie sem kellene, mert jól vagyok. Nem csinálnék semmi őrültséget, nem vagyok én Miksa.
Az egyik fiókban kezdek el kutatni, s jobb híján előveszek egy szalvétát, meg egy tollat.
- Köszönöm - vésem rá azt a szót, amivel most minden hálámat szeretném kifejezni irányába. - Nem kellett volna maradnod - írom tovább a mondanivalómat egy kissé lassan, hiszen egy szalvéta anyaga azért merőben más, mint egy papírlap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865432#post865432][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:20[/b][/url]

Én tényleg elengedném a füzet dolgot, ám amit Albert mond, az egy kissé megakasztja ezt a folyamatot. Ha az ő emlékei vannak benne, teszem azt, mint egy tinilány naplójában, akkor az miért fontos dátummal együtt, hogy Botonddal és velem mi van?
Érdeklődve nézem őt, látom, hogy egyszerre feszült és szomorú. A füzetre pillantok, aztán Albertre, majd megint a füzetre.
Sóhajtok egy nagyobbat, majd visszalépek érte és írni kezdek bele.
- Ismerlek már ezer éve. Szomorú vagy és közben feszült, főleg attól, hogy ez a kezemben van. Belelapozhattam volna, de tisztellek. Viszont te nem mondasz el valamit, ami azt jelenti, hogy nem bízol bennem annyira, mint amennyire én benned… - odatolom Albert orra alá, megvárom míg elolvassa, majd visszahúzom. - Ez nem fer.. Mindent tudsz rólam!!!!! Mindent! - a felkiáltójelek pontosan azért kerülnek oda, ami a jelentésük. Kiabálnék én most, de nem tudok. Nem megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865434#post865434][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:25[/b][/url]

Most mondanám, hogy ember nézz már rám, elkéstél azzal, hogy összetörj, de hát nem tudom. Legszívesebben megrángatnám, hogy térjen észhez, de mozdulnom sem kell, mert tovább ír. Én pedig kíváncsian sasolom, hogy mi lesz ebből. Nem értem. Az alzheimer szóval találkoztam, de nem tudom összetenni. Számat elhúzva, értetlenül nézek rá, aztán lassan elolvasom a mondatot, egyszer, kétszer, majd háromszor. Fejemet felemelem, nézem őt, nem is tudom mit keresek. Sebeket? Más színű tekintetet? Hulló hajat? - Nem értem - írom fel egy sóhajtás kíséretében. - Mit jelent ez? - tolom oda elé és nagy szemekkel nézek rá. A tollat nem adom vissza, azt akarom, hogy mondja, mert a hangja segít jobban felfogni és megérteni az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865437#post865437][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 20:26[/b][/url]

Eszem ágában sincs visszaadni neki. Ha tényleg el szeretne valamit mondani, azt mondja ki. Én elviselem, beszélni meg úgyse fogok, kinek mondanám el?
Figyelmesen hallgatom, amit mond és közben azt érzem, hogy apránként megsemmisülök. Én meg még azt hittem, hogy nem lehet engem ennél jobban összetörni. De, lehet és veszettül fáj, érzem, ahogy belülről elkezd ez az egész marni és felemészteni. Mikor lejátssza nekem a felvételt, a szívem összeszorul, Aztán Laurát említi, amire kissé felkapom a fejemet. Lehetséges, hogy egy kívülálló - bocsánat Laura, szeretlek - előbb tudta meg, mint én? Ugye nem? Nem lehet ennyire mocsok. Mocsok? Hogy nevezhetem annak, amikor beteg. Hogy lehet beteg pont ő? Én ezt egyszerűen nem értem. Húsz év? De hát annyi már elmúlt, akkor ez jó, nem? Biztos csak viccel. Ez nem. Ez nem lehet igaz.
Nézem, s az arcán lévő megtörtség, a hangjában lévő keserűség, a kezemben lévő füzet, na meg az a hangfelvétel. Ennyire nem jó színész és nem hinném, hogy képes lenne arra, hogy ilyesmit kiterveljen. Leteszem a füzetet, szólni hát.. nem szólok, csak megölelem őt, miközben elfojtom a sírást. Annyira szeretem őt, tényleg jobban, mint Misit vagy Martint, sőt.. Miksánál is jobban és nem szeretném őt soha elveszíteni. Én nekem ez sose volt benne a jövőképemben, ez nem fer. Ez egyszerűen, nem fer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865458#post865458][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:14[/b][/url]

Bár tudom, hogy a világon semmi jogom nincs hozzá, de kicsit haragszom Alberte, mert eddigi életünk során, megannyi helyzet lett volna, mikor közli ezt az egészet. De nem. Ő kiválasztotta életem második legszarabb szakaszát, s bár logikus a dolog, mert kotyogni nem fogok senkinek róla, akkor is hihetetlen. Én nem vagyok képes ilyesmit feldolgozni és elfogadni, főleg nem egyedül. Az ágyban kuksolok, s mikor hallom a közeledő lépteket a fejemre húzom a takarót, ezzel is kimutatva haragom és szomorúságom. Nem tervezem semmire sem reagálni, ami érkezni fog. Ám, amikor Botond hangját hallom az ajtó felől, lélegzet-visszafojtva emelem meg a takarót és nagyra nyílt, bánatos szemekkel nézek rá.
Most tényleg itt van? Nem álmodok? Nem csap be valaki egy főzettel, hogy rávegyen a beszédre? Hogy kerül ide?
Ezer és egy fejemben kavargó kérdéssel, lassan kimászok az ágyból és óvatos léptekkel indulok meg felé. Ha csak ámítás, arra biztos, hogy rájövök, hiszen ismerem minden pillantását, porcikáját az illatát. Az illatot, ami édesen, szavak nélkül csábít el minden egyes nap és ami most is csiklandozza az orromat. Tényleg ő az és mikor erre ráébredek, akár akarja, akár nem, befurakszom a karjai közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=865460#post865460][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:15[/b][/url]

Fejemet a mellkasába fúrom és mélyen szívom be a levegőt, hogy az illata minél jobban szétterjedjen az agyamban. Kell, hogy bekapcsolja azt, mert én is pontosan jól tudom, hogy az a szarkupac, ami szellemként itt ténfereg, nem a legjobb barát és barátnő képét mutatja. Pedig nekem most annak kellene lennem. Szegény Albert, kiteregeti itt élete titkát és mit kap? Semmit. A nagy büdös semmit, mert én a saját szarommal foglalkozom. Szörnyű ember vagyok.
- Én is téged - akarom mondani, minden sejtem, izmom azon van, hogy segítsen ebben, de nem megy. Egyetlen egy hang sem jön ki a torkomon. Szemeimbe könnyek gyűlnek és kérdésére úgy bólintok, hogy próbálom leplezni azokat. Nem értem, hogy miért nem megy, miért vagyok szomorú, ha ő itt van, miért nem dalolok, miért nem tudom elmondani neki, hogy mennyire sajnálom az egészet? Ez így nem okés, nem lehetek néma megint hónapokon át.
Szorosabban ölelem, egyelőre csak ezzel vagyok képes kommunikálni, de ezzel szeretném átadni neki azt, hogy mennyire örülök neki, hogy itt van és nincs most másra szükségem csak és kizárólag rá. Meg ételre, amiről a hasam hangos korgása tudósít minket.