Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem tudja, hogy melyik szürreális mese két főszereplőjébe botlott bele, de az Alice csodaországban egy-két jelenete beugrik neki. Persze, nem azért mert látta volna, csak mesélték neki, hogy mik vannak benne. Persze. Ő annál keményebb, hogy ilyen baromságokat nézzen, de most egy kicsit bántja, hogy olyan régen lát... mesélték neki, hogy nem emlékszik rá kristálytisztán.
- Minél jobban? - húzza össze a szemöldökét, nem érti, hogy miért kéne maradnia, hiszen annyi történt kétszer is velük, hogy kisegítette őt valamiért. Most nem is őt ráadásul, csak a barna is itt van, még jó, hogy nem kér közvetítői díjat. Talán tényleg hirdetnie kéne az ilyen technológiaguruknak jó pénzért, hogy  ő is vehessen ezt-azt, például egy jobb fejest. Mekkora menő lenne már, ha egy Sennheiserrel járkálna a kastélyba mondjuk. Tudja jól, hogy annyi pénze nemigen lesz, mint amilyen változatára vágyik, de talán érdemes lehet később ebbe az irányba mennie, mint a két világ szakértője.
- Persze, Marinát - hunya be a szemeit, mellé pedig fájdalmas képet vág. Nyilvánvaló, hogy nincs ki egyikőjüknek sem minden kereke, nem véletlenül lehetnek barátok. Azért a srác egy fokkal értelmesebbnek tűnik, de azért Marinának is akadnak erős oldalai... Végül mégis ott tartják őt a nyári koncertlehetőségekkel kapcsolatban. Abban viszont szívesen benne van, hiszen ott bármikor le tud pattanni a kettőről, miután kigyönyörködta magát a barna pogózásában.
- Miért akarsz te minden áron piát locsolgatni? - néz a lányra, és próbálja megfejteni, csak hát nem tudja, hogy ez nem olyan egyszerű, vagy túl egyszerű. Úgy gondolja elsőre, hogy szándékosan szivatja őket, hogy ennyire béna, vagy ilyesmi. Akkor viszont nagyon ravasz, hiszen valamiért mégiscsak a rellonba került a lány.
- Egy területre rengeteg habot lőnek be és az mindenkit beterít, mintha rádszakadt volna egy méter hó. Csak ez hab, vicces, színes és közben lehet hülyülni benne - gőze sincs, hogy józanulmit lehet benne csinálni, ő sosem volt az, amikor már odáig ment, hogy bele is menjen. De jó buli, főleg ha már nem vagy szomjas.
- Oké, mehetünk nyáron. A Balaton amúgy is jó hely, tele van jó csajjal - kacsint Kendére, majd Marinára is, nehogy a lány azt gondolja, hogy rá nem gondolt. Most szó serint nem arra célzott, hogy Marina milyen csinos, hanem akár neki is akad pár csajszi, ha akarja. Mit tudja ő, hogy a dán milyen beállítottságú, ő azért megnézné egy csajjal.
- Amúgy te hogyhogy rellonos vagy? - néz Marinára. - Vagy együtt mentetek be a házválasztó vizsgára és összecserélték a papírjaitok? - néz a másikra, mert Kende tűnik jobban rellonosnak. Igen, biztos ez lehetett az ok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ujjai szokatlanul hamar fáradnak bele a skeccelésbe, és nem is igazán elégedett az eredménnyel, így nem sokáig hevernek előtte a grafitporra vágyó papírlapok. Még csak az első óra ér véget (ami Zinának ilyenkor lyukas), már újra a mágustörténelem eseményeit tanulmányozza, falva a fejezeteket. Azt nem tudja megmondani, hogy nála milyen mértékben játszik most szerepet az igyekezetben a tény, hogy szünetről visszajőve teljesíteni szeretne, az az egy azonban biztos, hogy szeretne mesélni ezekről otthon, ha ismét hazalátogat.
Az óra végével lecserélődnek az emberek odabent, új tanulni vágyók érkeznek, régiek slisszolnak ki csendesen a helyiségből. Zina sóhajt, amikor rájön, hogy ez számára most csak azt jelenti, hogy hallhat még olyan sztorikat amiket nem szeretne, és valljuk be, nem túl boldog ettől a felfedezéstől. Mikor harmadjára kezd bele ugyanaz a vékony fiúhang ugyanabba a mondatba, fejét felemeli, hogy felmérje magának mennyire lenne lehetetlen küldetés elküldeni őket innen, ekkor látja meg, az őt figyelő Nonót. Hozzá beszélt? Hangja egybeolvadt a többiekével, így nem is gondolta volna, hogy a szavaknak ő a célpontja, így viszont kihúzza fülhallgatóját, és úgy pillant a másikra. Ugyan nem tudja, hogy az eridonos kérdezett-e bármi fontosat korábban, arra az egy kérdésre válaszol amit sikeresen dekódolt: bólint, elvégre a könyve érdekes. Ezért is szeretné olvasni tovább, csendben, ahogy eddig is tette. Kényelmetlenül ficeregve köszörüli meg a torkát, elkövetkezett amitől tartott, és beszédbe próbálnak elegyedni vele, hát akkor essünk túl rajta. - Akkor jó olvasást. - Húzza száját mosolyra, mely nem éri el tekintetét, és székében kicsit lejjebb csúszva szegezi pillantását újra a lapokra. Fülét azonban nem dugja be, nem tudja nem tűnne-e úgy túl... Bunkónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Flynn elképesztően jó érzékkel látta meg, hogy ki az, akit érdemes gazdája közelébe engedni és ki az, akit távol kell tartani a lánytól. Szerencsére a barátait nagyon megkedvelte, már majdnem annyira, mint Sárát, ezért ha meglátta őket garantált volt, hogy kiszemelt személy hamarosan kap a nyakába egy sárkányrókát. Most sem történt ez másként, Flynn ugrott, hogy aztán bújjon, míg Lili gügyögött neki. Megszokott jelenetté vált ez, nem csodálkozott, de azért mentegetőzött egy sort, mert mindig kicsit kínosan érezte magát, mikor hiábavalónak bizonyult minden szigorú ne
velése. Pedig annyira próbálkozott, de Flynn ilyenkor bebizonyította, hogy sosem lesz képes teljesen megnevelni, mindig ott marad benne az a kis önfejűség, ami Sárában is megvolt.
- Igen, tényleg szőke vagyok – nevette el magát, és finoman oldalra biccentette a fejét, hogy a hidrogénszőke tincsek gond nélkül Lili ujjai elé essenek. Annyi különböző reakció érkezett ilyen rövid idő alatt drasztikusan megváltozott külsejére, hogy valahogy már ez sem tudta meglepni.
- Tudod, én meg az átváltoztatástan sosem voltunk jóban, aztán valahogy, ne is kérdezd, hogy hogy nos… ez lett – vonta meg vállait, miközben jobb keze mutatóujjára tekert egy szőke tincset. Komolyan nem értette ő maga sem, hogy hogy adta ezt elő, de Tányával arra jutottak, hogy nem is érdemes ezt firtatni. Ami megtörtént azon változtatni úgysem tud, és bár biztosan sokat tanulhatna a miértekből, de nem érdemes a szükségesnél tovább feszegetni. – Mesélj még, mit terjesztenek? Lilla megátkozott? Vagy összekevertem a hajfestékes dobozokat? Vagy hogy ez az eredeti hajszínem és eddig festettem? Esetleg hmm… Szeretőt tartok és neki akarok szőkén tetszeni? – Mivel ő maga is rém pletykás volt, ezért nem esett kifejezetten nehezére, hogy rosszabbnál rosszabb históriákat találjon ki hajszínváltozásának okára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem sikít, nem sír, nem hisztizik, hanem megölel. Ó hála Merlinnek, hogy nem csináltam magamból totális idiótát. Persze a belső megérzéseim alapján tudtam, hogy ez lesz a vége, mert hát hány ezer éve ismerem már Pollit? De mindig ott van benne a kis félsz, hogy mi van, ha. Persze legtöbbször semmi, mert nincs is ha, csak mégis. rettegek attól, hogy elrontok valamit valakivel, aki fontos nekem.
- Látod, hogy mégis – vigyorgok rá, és csak azért nem borzolom össze a haját, mert tudom, hogy utálja ha valaki hozzáér a fényes tincsekhez. Az én hajam szabadon taperolható, annak ugyan már édes mindegy, hogy hány koszos mancs tűnik el benne. Úgyis olyan megzabolázhatatlan. – De értettem, legközelebb engedélyt kérek – szalutálok bohókásan. Mindketten tudjuk, hogy nem fogok, de ha ettől megnyugszik a kisszíve, hát nem fogom elrontani a pillanatot.
A legjobb emberbe kapaszkodik bele, mármint komolyan, olyan nyüzöge vagyok, hogy a szél majd’ elhord, de azért igyekszem megtámogatni, hogy sikerélménye legyen. Amennyiben úgy látom, hogy esni készülne kapok is utána, hogy ne legyen nagy baj. Az hiányozna, hogy betörje itt nekem valamiét a nagy erőfitogtatásban. Nincs kedvem a gyengélkedőn dekkolni mellett, ahogy szerintem neki sincs kedve egy törött karhoz vagy lábhoz. Elvégre akkor nem tudna zongorázni és úgy vélem, abban szabályosan belehalna. Lelkileg legalábbis.
- Ez egy ilyen időszak, most mindenhol unalmas. – És valóban, se kint, se bent nem történik semmi érdekes. Csak megy az élet, ahogy mindig, mindenféle szín és izgalom nélkül. Bezzeg a művészetiben, ott állandó a pezsgés! – Ki lehetett az a galád, akinek még néhány ártatlan hóember is útban volt? – Esküszöm, hogy nagyon ki tud akasztani az ilyen. Mit ártott az a pár vicces hófigura? Ráadásul arról nem is beszélve, hogy valaki rengeteget dolgozott belőle. Gyűlölöm, mikor más munkáját ennyire semmibe veszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tényleg hagyja, hogy a marasztalásnak okát megbeszéljék ők, és amíg szövegelnek Kende teljesen jól elvan a speckón beállítgatott telefonjával, egészen addig a pontig, amíg a fesztivál gondolata meg nem fogalmazódik benne és azzal egy időben már el is hagyja a száját. Pillanatok telnek el, mire már már könnyezik a “Marcsi, baszod” szókombináció létezésén. Arra tett egy lapáttal a szösztalicska kendőzetlen véleménye új becenevéről, mert abban rohadtul biztos lehet, hogy ezt még néha… viszonylag néha, hallani is fogja. - Akkor pogózunk - szögezi le a lényeget, amit leszűrt az utóbbi percekből.
Mae pillantását tartva tudta, hogy sör témában haverjára talált, de az, hogy a svédek mit keresnek itt, meg azoknak az itala, már más tészta volt. A húsgolyójuk jó cucc. Nem a legkedvencebb skandináv kajája, de azért elég pöpec. Roland kérdésére tér vissza a tanulószobába és várja Mae válaszát. - Tök jó kérdés. Én is inkább meginnám -  csusszan lentebb a széken, hogy lábát bokájánál keresztezve feldobja az asztal egyik sarkához a dán mellé.
A habpartiról volt egy elképzelése, de haverja kérdésére ő is ráérősen pillant most Rolandra, aki elég részletesen felvázolja a dolgot. Kende vigyorogva bólogat, mert nem is kérdés, hogy benne lenne. - Ha megittam a piát, amit nem locsolunk szét, pogózok veled a habpartin - nevet fel Mae pillantását elkapva, közben újabb csittegés kör éri a hármasukat. - Szerintem láttam már számukat listán, de még nem hallgattam Kappát - mondja a barnának. - Szerezz rá jegyet, ha gondolod segítek vele  - von vállat ő is, mert ha nem jó, akkor is fel fogják találni magukat, ha meg jól játszanak, akkor nem is kérdés a dolog. Miután persze Mae bedobta a dolgot, ő is bedobja a Balát, Roland reakciójával pedig csak egyet kell értenie. - Így is van! -  kacsintana ő, hogy vette az adást, de nem tud. Úgy nézne ki, mint valami pislákoló idióta, így csak szimplán biccent egyet a srácnak.
A kérdésen némán nevet fel, amit a szösztalicska megkap, aztán emelkedik a szemöldöke a folytatásra. Ő, mint rellonos? Tény, sok időt tölt velük, lehet ragadt rá valami, de őszintén szólva nem igazán izgatja Kendét ez a ki melyik házban történet. Ott van, akkor ott van, csak van valami oka. - Azt nehezen haver, mert én csak pár hónapja, még év közben jöttem - mosolyodik el halványan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Szimplán megvonta a barna a vállát a visszakérdezésre. - Ennél jobban. - És számára ez ennyi volt. Biztos volt benne, hogy az ilyen egyszerű válaszokat a normális lányok hatszor túlbonyolították volna, de hát most mit akart hallani Roland? Hogy könyörögjön, na azért azt nem.
A fejében már el is kezdte listázni, hogy melyek azok az igazi svéd italok, amiket majd jól másokra locsolgat. Észre se vette, hogy közben valami ördögi mosolyra húzódott a szája, és már a két srác is őt nézte. Megrázta a fejét, mint aki csak most érkezett vissza a földre. - Jah, csak mert megtehetem - vont vállat. És ez nem is volt annyira messze a valóságtól. A szülei nem szerették, ha eljárkált mindenfele, és eddig nagyon barátai se voltak, akikkel ezeket megtehette volna. Mármint Dániában, ahol a szünete nagy részét tölti nincs konkrétan egy olyan se, akivel szívesen töltené az idejét. Az egyetlenek akik betehetik a lábukat a kúriába mind hatszáz méterrel a normális emberi szint fölött lebegnek valahol. De a könyvekben mindig olvasott róla, hogy a tinédzserek szoktak ilyeneket. Szóval ha másért nem is, csak hogy normálisnak érezze magát. Már amennyire ő az.
Tenyerével megtámaszkodott Roland térdén, hogy kicsit közelebb csusszanjon a sráchoz, és helyet adjon Kende lábának. Hát komolyan, ez az asztal kezdett egyre szűkösebb lenni. No nem mintha ezzel bármi baj lett volna, mert amúgy nem. - Hab, zene, pia és pogó? - sorolta fel az utóbbi beszélgetés legfontosabb elemeit a lány. - Csak jó lehet, I'm in - mosolygott.
- Nem, meglesznek. Westék jóba vannak a szüleimmel. Majd megkérem őket, hogy küldjenek három jegyet, sima ügy - bólintott a lány. Milyen jó is az, ha mind a két családot kitagadta már egyszer a varázstársadalom, aztán most próbálnak visszakúszni. Tisztán jó érzés volt, amikor néha napján azt beszélik meg mennyivel népszerűbbek mint egy évvel azelőtt. Mintha bármit is jelentene ez.
Kaján vigyor jelent meg Marina arcán is, ahogy egyetértően bólogatott a fiú szavaira, csak hogy egy másodperc múlva észbe kapjon. - Meg természetesen dögös pasival - tette hozzá, mintha eddig is arra bólogatott volna. Igen, az úgy volt. Úgy, persze...
- Megfenyegettem a Sorting Hat-et régen a Hogwarts-on, hogy ha be mer rakni a Hufflepuff közé, akkor ki fogom dobni a kukába. Aztán kimondta a Slytherint - vont vállat a lány, bár nem teljesen értette, hogy ez mégis hogyan kapcsolódott a témához. - Miért, itt a Bagolykőbe vizsgázni kell? - akadt ki, és azonnal összeráncolódott a szemöldöke, ahogy elképzelte, hogy már azelőtt megbukik valamiből, hogy egyáltalán bekerült volna a suliba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Majd' kiesett a szeme, úgy csodálta Sári hajkoronáját, pedig nem tetszett neki igazán, csupán szokatlan és vad és új és izgalmas volt, és meg kellett eméssze a dolgot. Imádta, de most, hogy látta, arra gondolt, hogy oké, most már vissza lehet csinálni.
Azért persze össze is fogdosta, megbizonyosodni felőle, hogy nem illúzió, közben pedig az eridonos magyarázattal szolgált a változásra.
- Ó, szóval elliliskedted - bólintott komolyan, de finoman rángó nevető izmokkal arcán.
Igazság szerint, amilyen béna ő volt, sokkal inkább arra fogadott volna, hogy előbb esik meg az, hogy Sári jön megcsodálni az ő elváltozásait, amiket véletlenül művelt magán, mint fordítva, erre tessék. Persze a változatosságnak is örült, mert hiába nevetett jót ő saját magán is, szerette, ha olyasmi történik, amire nem számít. És ez mindenképp olyan volt, ráadásul.. egy ürügy, hogy a közelében legyen.
Nem mintha szándékosan kereste volna ezeket. Vagy szüksége lett volna rájuk, de mégis eszébe jutott, hiába nem értette, minek elmélkedik ilyesmiken. Sárival barátok voltak, és ennek nagyon örült.
Kuncogott egy sort a pletyka ötleteken, látszott, hogy Sári érti ezt a nyelvet. Lehet, hogy bedolgozik az Edictumba is, azért vannak olyan szaftos pletykák? Mondjuk a nővére biztos megfojtaná érte, ha igen, elvégre mostanában sokszor előkerült a neve az újság hasábjain.
- Igen, a Lillás átkozódósat például pont hallottam - mondta, miközben figyelmét kicsit Sári állatkájára fordította, mert az elkezdte őt az orrával böködni. - Meg olyan is terjed, hogy valójában százötven éves vénasszony vagy! - Ezen a ponton elvesztette az önuralmát és hangosan felnevetett. - És most töredezik meg fakul az illúzió, amit magadra szórtál. Tudod, mint a Levita toronyé két éve. És rövidesen tele leszel bibircsókkal, meg hajlott hátú leszel és macskaszagú.
Lehet, hogy kicsit kiegészítette ezt a pletykát. Épp az imént. De hát nem bírt magával és a fantáziájával.
- Ez persze azt nem zárja ki, hogy közben szeretőt is tartasz - fűzte tovább, felöltve egy gyanakvó ábrázatot arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Zina

Miközben kinézek a szoba ablakán, látom ahogy a természet átöltözik őszből tavaszba. Visszafordulok a asztalhoz. És lenézek a tankönyvre. És felemelem, hogy könnyeben tudjam olvasni a könyvemet. Majd eszembe jut, hogy még meg se néztem, mi van az idei tananyagokban. Vissza kell mennem az Eridon toronyba, mert ott vannak könyvek meg pár jegyzet is, mert én inkább nem cipelek mindent mindenhova, mert mindig találkozom valakivel órára menet, vagy valami ilyesmi, és akkor nem jó egyszerre sok dologgal futkosni össze-vissza, bár mindig lerakjuk a dolainkat, mert nagyrészt Eridonosokkal vagyok együtt nyilván. Kikkel, ha nem a háztársaimal. Persze vannak esetek, amikor nem. De akkor meg nem óráról jövök. Ez milyen furcsa. Erre csak most jöttem rá. De ez most így év elején nyugisak most még a napok, reggelek. De milyen lesz ez később…  Abból állt nagyjából az eddigi év, hogy találkoztam pár baráttal, akiket még előző évben gyűjtöttem. De most pont nincs semmi dolgom. Nyugis napom volt ma. Beszéltem barátokkal. Meg köszöngettem.  Szerintem Zinával is lassan elbúcsúzunk bár nem biztos ez csak feltételezés volt. Mit mondjak?
–  Ja tudom! Elmegyek egy kicsit, mert el kell mennem a klubhelyiségbe. Remélem nem zavar!
Miután elmondom, ami akartam Zinának, azután felállok és elindulok a klubhelyiség felé. Aztán visszafordulok és hozzáteszem.
 –  Ne menj el, persze csak akkor ha elmennél, akkor maradj, még mert visszajövök szóval számíts a visszajövetelemre Zina, mert miután elhoztam az a pár könyvet akkor visszajövök. Nem sok idő. Nem mondok pontosat mert még nem tudom én se mennyi. Elindulok gyors léptekkel, hogy minél előbb vissza érjek. Oda érve elvégzem, azt amit meg kell csinálnom, és már megyek is vissza a tanulószobába tanulni, meg átnézni dolgokat a tananyagban, meg beszélgetni, de szerintem már csak öt percet-fél órát fogok ott lenni, mert még van egy dolog amit nem csináltam meg. De szerintem az nem lesz annyira sok idő, de ki tudja lehet, hogy még több is lesz az az idő, és túllépem a saját korlátaimat. Na most tényleg csinálom a dolgomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Az oszt válasz – emelkedik el a feje hátrafelé, és vág egy „ez igen” fejet mellé. Tudta, hogy nem egy agytröszt a lány, de azért ennél többre számított válaszként, mint, hogy ugyanazt kapja, mint eddig. De hát mindegy, nem lehet mindenki olyan okos, szép és szerény, mint ő, túllép rajta gyorsan. Szürreális beszélgetés kezdődik hármuk között, aminek a felét sem érti olyan szempontból, hogy sok összefüggést nem talál a szavak és ezek értelmei között. Viszont a buli jó ötlet, simán elmegy velük, társaságban jobb inni is, meg hülyülni, amit még ő sem vet meg. Nem sznob és általában le is szarja, hogy mit gondolnak róla az emberek, amíg ki nem mondják. Akkor már képes tettekre is. Közben  a dán lány elkalandozik, talán épp arra gondol, hogy mennyire jó lesz pogózni, vagy ő nem tudja, hogy miért. Mármint akár arra is gondolhat a másik, hogy milyen jó lesz kilocsolni italokat és erre nem csak ő kíváncsi. A válasz már szokásosnak mondható, bár most fellengzősnek tűnik. Nem fogja kioktatni, hogy piát nem öntünk ki, mert nem arra való és általában drága is. Majd megtanulja a drága, egye a szívét leforrázott kiskanállal. A fogdosásra felvonja a szemöldökét, és hiába a női kacsók érintése, csak kapaszkodóként volt használna. Szív egyet az orrán nemtetszése jeléül, szerencsére nem szörcsögős, Roland egészséges. Végül megegyeznek a nyári mókába, Roland már előre dörzsöli a kezét, és el is mondja a főbb látnivalókat.
- Hát persze, hiszen mi ketten is ott leszünk – feszíti be a Marinához közelebb lévő bicepszét, hogy előre vetítse a dögös pasik fogalmát. Kende bár nem olyan jól kigyurmázott, mint ő, de biztos benne, hogy sok csajnak tetszik, szóval végül is belefér a Mariana által felvezetett képbe. A tippje nem jön be, Kende azonnal tisztázza a helyzetet, Mae pedig… hát ő is mond valamit a saját nyelvén.
- Aha – összegzi a hallottakat. Mivel nem igazán ismeri a külföldi varázslóiskolákat, így nem pontosan érti miről van szó. Ahogy Marina kérdését sem teljesen.
- Persze, minden év végén. Elsőben a sámánbot oszt be, utána nem tudom, hogy hogy van – von vállat, azt sem igazán érti, hogy miért egy sámánbot, pedig olvasott róla valamit anno. Annyira érdekfeszítő lehetett, hogy egy feljegyzésnyi sem maradt meg belőle.
- Amúgy nem vagytok kajások? Korog a gyomrom… meg itt ez a sok stréber, biztos örülnének, ha végre ehetnék és nem itt lógnánk. Bekapunk valamit? Marina nyugi, kajáról van szó – nevet fel hangosan és azonnal pisszegős, rászólós kommentárok érkeznek felé, de ő nagyon lassan hagyja abba. Kérdőn néz a másik kettőre, mert sokáig már nem fog itt maradni, hanem ha nem jönnek, ő tutira elmegy valami zabahelyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Valahogy úgy. – Ő barátnőjével ellentétben nem tudta és nem is akarta visszafogni a belőle kitörő kacagást. Minek tagadta volna, hogy jó kedve van, hogy önmagán is jól szórakozik? Felesleges lett volna. Ha nevetni akar hát nevet és kész, nincs ebben semmi rossz. Különben is szüksége volt a vidámságra, mert úgy töltötte fel akár csak az ablakon beragyogó napfény.
Nem tudta eldönteni, hogy Lilinek tetszett-e amit látott, inkább azt a furcsa meglepettséget vélte felfedezni rajta is, mint amit érzett. Szép volt, jó volt, elég volt köszönte szépen. De a bűbáj tartósabbnak bizonyult, mint képzelte, hát maradt a gyönyörködés új képmásában. Már ha ennyitől nevezhettük újnak. Ő maga elvégre nem változott, de hidrogénszőkén mégis egész másnak tűnt még a mosolya is. Furcsa volt és nem tudta megszokni – nem is akarta különösebben. Sosem akart váltani az eredeti barnáról, legfeljebb nyaranta egy-két hétre ilyen egyszer mosható színezőkkel. Eddig egyszerűen nem volt ott az ideje, elvégre állandóan előadásokra és versenyekre járt, hogy nézett volna ki egy feltűnő hajszínű balerina? Nem passzoltak volna, egy kicsit sem.
Tovább kuncogott, ahogy sorra hallgatta a pletykákat. Még hogy vénasszony, csak tudta volna meg, hogy ki terjeszt ilyeneket. – Macskaszagú sosem leszek, legfeljebb… sárkányrókaszagú? – találgatta vigyorogva, hogy hogyan kellett volna ezt mondania. Elvégre Flynn mellé ha akart volna sem tarthatott volna macskát, a szülei már szegény színes szőrgombócot is kirakták volna otthonról szívük szerint – pedig szerették ők az állatokat, csak a megszokott elmuglisodott életükben túlzottan emlékeztette a Vizsnyiczky szülőket valódi hovatartozásukra. – Tudod – hajolt közelebb bizalmasan – valójában legalább hat fiúval meg két lánnyal csalom Zsombort, de erről neki ne szólj – kezdett sutyorogni, mintha valóban valami életbevágóan fontos titkot osztott volna meg. Csak tovább fűzte ezt a rendkívüli históriát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ha Marci és Janka nem lett volna mellette gyerekként, akkor csak Panna lett volna neki társaság. Persze Ő is csodás, de így legalább még egy kis családja volt, vagy ilyesmi. Nagyon közel vannak a szülők egymáshoz, összehozta őket az, hogy zenei csodabogarat nevelnek, sok helyen találkoztak. Pollinak is jó érzés volt, hogy talált valakit, aki megérti, amit érez és amit hall. Jankával csak pár hónap van köztük, azonban a bátyja volt az, akivel igazán el tudott beszélgetni. Janka nem érezte át, amikor a kislány Polli a hangokról áradozott és a zongorán mutatta meg a legújabb darabokat, amiket hallás után egy pillanatra megtanult. Vagy kis dalocskákat, amiket megírt. Eleinte nem szerette, hogy ha Marci túl közel jött hozzá, de ennyi év után már olyan neki, mint egy unokatestvér. Vagy legjobb unokatestvér, olyan, mint a legjobb barát, de rokon. – De Neked megengedtem, csak nem szóltam előre. Azért. – Feleli nyelvét finoman kiöltve, azonban elneveti magát saját dinkaságán. Hát, így is lehet mondani, hogy a fiúnak már sok mindent elvisel, amit mástól biztosan nem.
Vigyorogva visszaszalutál a fiúnak, miközben majdnem a szemébe néz, azonban gyorsan elkapja a tekintetét. Panna az egyetlen, akivel olyan közel kerültek egymáshoz, hogy ez is menjen, nem is próbálja tudatosan erőltetni másnál.
De ha még egyszer megpróbálja engedély nélkül, akkor tuti, hogy megcsikizi bosszúból, ha már megemelni nem tudja. Az ujjai úgyis fürgébbek, mint másnak. Kész az ördögi terv.
Boldogan húzza fel magát Marci segítségével. Sajnos a karja nem olyan ügyes, mint az ujjacskái, így bizony segítségre szorul ennél a roppant bonyolult műveletnél. Amikor leengedi, büszkén húzza ki magát. – Há’, látod milyen erős vagyok! – Persze csak tetteti, hogy nem vette észre a segítséget, érezte a fiú támogató karját, azonban úgy csinál, mintha ez kizárólag az ő kis vézna karjának az érdeme lenne.
- Biztosan direkt csinálják, hogy tanuljunk… - Sóhajt fel életuntan. Tuti nem akarják, hogy találjanak szórakoztatóbb dolgot a környéken, mint a tanulás. Talán még a hideg is direkt érkezett, hogy ne járjanak annyit ki a könyv mellől? – A rellonosok! – Vágja rá egyből, ez amolyan berögzött válasz már nála, mint a mugliknál azok az emberek. Látta a plakátokat, mindig megvolt az, akire haragudni kellett. Fura lenne, ha suliban is lenne Rellonellenes plakát. – Ezt lehet Reparoval javítani? Vagy ez csak… hó? – Kérdi bizonytalanul járatva fejét a romok és Marci között. Ő felette jár, biztosan tudja. Talán majd jövőre neki is fog menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Felhőtlenül, és vidáman kacarászott saját magán Sári, és Lili ha akarta volna, se vette volna le róla pillantását. Abban még semmi rossz nem volt, ha csak nézi őt, nem? Különben is, jó oka volt rá, nem is volt feltűnő a bámulás, hiszen elvileg pont ez volt a találkozó oka: hogy Lili megnézze őt a szőke hajával, amíg még az. Persze remélte, hogy nem lesz tartós a változás, de ettől még ki kellett használni minden percet a befogadására, hiszen ilyet nem fog többé (valószínűleg) látni.
És ha már drasztikus változás, természetesen pletykák egész sora indult útnak, hogy minek is köszönhető a hidrogénszőke hajkorona. Ez persze cseppet sem volt meglepő az Edictum pletykarovatán kulturálódó diákságtól, és többségük igen szórakoztató is volt Lilkó szerint. És úgy tűnt, Sári sincs ezzel másként, kuncogva hallgatta a legkülönfélébb elméleteket, pedig akár ki is kérhette volna magának a vénasszonyozást. Szavaira Lili pedig a kis elemi lényre pislantott, hogy vajon tudja-e, hogy róla van szó.
- Nincs cica illatod, mi? - kérdezte tőle, és jól hozzádugta az arcát, hogy beleszimatolhasson a puha bundájába. Flynn nem nagyon ellenkezett, vagy csak váratlanul érte Lili lesből szaglászása. - Jó az illata, szerintem nyugodtan átveheted vénségedre - nyugtatta meg aztán vigyorogva az eridonost.
De aztán a vigyor mosollyá halványult, és kissé örömtelenné is. Pedig Sári csak tovább viccelődött a Lili által is ütött témán, de ezzel akarva-akaratlanul felébredt a levitásban egy gonosz kis gondolat. És ahogy Sári azt taglalta, hány meg hány fiúval és lánnyal csalja a párját, noha Lili tudta, hogy csak viccel, az jutott eszébe, hogy ő miért nem lehet a harmadik lány? Vagy a két lányból az egyik? Vagy az egyetlen? Akármi.
Pedig a hűtlenség csúnya dolog, és úgy gondolta, sosem akarna szándékosan valakikek a kapcsolatába így belerondítani. Ugyanakkor nem volt meggyőződve róla, hogy ha Sári komolyan akarná, ő visszautasítaná.
Bizonytalanul bólintott egyet, látszott, hogy elkalandozott kissé.
- Megőrzöm a titkodat - mondta olyan hangon, mintha egy visszafojtott sírás nyomná a torkát. Gyorsan meg is köszörülte, és visszatért mosolya is. - De remélem az a legalább nyolc ember is úgy szeret, mint én. Mármint.. szóval azért, hogy ők se mondják el neki. Érted.
Ezt se gondolta át egészen, de mikor gondolt ő bármit is át?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az egyik kedvenc tárgya Rudi bácsival a bájitaltan, nem véletlen az, hogy kiválóra írta meg vizsgáját ötödikben - tizenkét másik vizsgájával együtt, amúgy. Rolandot már ismerte, de úgy érezte, hőskomplexusa csak most juttatta el oda, hogy megpróbálja felzárkóztatni a srácot, aki azóta prefektus lett. Ki tudja, talán Layla is lehetne az, ha nem lenne olyan sok elfoglaltsága, ám sajnos van, így nem vállalt el egy ilyen komoly tisztséget. Amikor meghallotta, hogy Roli arról beszél, épp csak átment tavaly ebből az amúgy tök egyszerű tárgyból, a navinésben rögtön fellobbant a korrepetálási vágy és rá is repült, hogy na majd ő. Azt túlzás lenne állítani, hogy Roland kitörő örömmel fogadta a hírt, miszerint különórákat fog kapni ebből a számára nem túl érdekes tárgyból, de nemet sem mondott, így a szőke értékelése alapján totális sikert aratott.
Nos, igen, gondolta ezt mindaddig, ameddig a tanulószobában le nem ültek tanulni. Ő aztán magyaráz, rajzol, mesél, de maradjunk annyiban, hogy nem sok haszna van a dolognak. A rellonos vagy nyitott szemmel alszik, vagy süket és elfelejtett szólni, merthogy reakciója egy darab nincs, az is biztos.
- Figyelsz te rám egyáltalán? - kissé morcosan csettint egyet Roland orra előtt, aki fittyet hányva minden erőfeszítésre bambul maga elé. A lány ficánkolni kezd székén, megigazítja szoknyácskáját, majd felkönyököl az asztalra és próbál nagyon szigorúan nézni a másikra. - Föld hívja Rolandot, bájitaltant kell tanulnod - pedig igazán nem nagy cucc ez a tárgy és Rudi bácsi is jól adja elő. No persze nem mindenkinek van érzéke ezekhez, de nem is az a feladat, hogy a legbonyolultabb dolgokat elkészítse, csak az elmélettel kell tisztában lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Jön a tavasz, azt a csajok kezdenek vetkőzni, mi, ha ez nem jó dolog? Mondjuk jobb lenne máshol lenni, de 'a nyúl' levakarhatatlan volt, mint valami rászáradt festék, és mindenáron akart korrepetálni. Azt sem tudom, hogy hogyan lettünk jóban, mert Layla sem azok közé a csajok közté tartozott, akik el bírták viselni különleges személyiségjegyeim, mégis valahogy a szőke csaj emlékezett rám. Én persze, hogy emlékeztem rá, hiszen milyen jól néz ki, és még egy buliban is táncoltunk tavaly. Kár, hogy már a fogdosós rész előtt Layla felvette a nyúlcipőjét, pedig akkor kezdődött volna csak a jó móka. Fura, de mégis itt voltam a mestertanonc lánnyal a tanulószobában, és tény, hogy rámfért volna egy kis BBT ismeret. De valahogy inkább a csajszi ajkait bámultam, meg a szép bőrét, a szemeit fürkésztem. Így legalább úgy tűnt, mintha figyelnék... nem, mégsem tűnt úgy, mert rám szólt. Elsőre nem is regálok, hányszor hallottam már ezt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam? De mivel nem tesz le a tervéről az aranyszőke hajú, muszáj vagyok visszatérni a valóságba. Pedig már milyen jól levetközött nekem álmodozásim közepette.
- Aha, az a gyökér, az kell bele - bólogatok, amikor eszembe jut egy szó, amit mondott, majd újra felveszem vele egy sóhaj közepette a szemkontaktust. - Sokkal jobb dolgokat lehetne nekünk csinálni ennél nyuszkóka. Van egyáltalán barátod, vagy ilyen kis szűzieske vagy? - mosolyodom el, ez inkább az én témám. Nem mintha én barátnőerdővel rendelkeznék, és csak annyi lenne a dolgom, hogy néha kivágjak egyet belőle és... na igen, de hát azért mégiscsak volt már ez-az, meg amaz is. Bármiről dumálhatunk, csak a BBT-t hagyjuk nyugodtan. Persze próbálkozni, azt lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Pollika tényleg olyan nekem, mintha a hetedik testvérem lenne. Nagyon hálás vagyok a szüleinknek, amiért már kiskorunkban összehordtak minket, elvégre ha nem tették volna, most egy ilyen baráttal szegényebb lennék. Márpedig nagyon kár lenne érte. Szeretem Pollit, mert értelmes, mindig megérti, vagy ha nem is érti akkor is elfogadja az érzéseimet. Szeretem hogy máshogy látja a világot, ezzel olyan nézőpontokat tár fel előttem, amiket magamtól sosem látnék meg. Türelemre é elfogadásra tanít, cserébe pedig annyi szeretetet ad, hogy csak győzzem feldolgozni. Mindig különleges helye lesz a szívemben.
- Hát így már értem a helyzetet – bólogatok komoly képpel, mielőtt elnevetném magam én is. Olyan bolondok vagyunk mindketten, képesek vagyunk a semmin is órákig nevetni, aztán együtt sírni ki magunkat. Varázslatos ez az összhang, ami köztünk van, én mondom.
Tartom a karom, mert látom milyen boldogságot jelent ez neki. Ha ő boldog ettől segítem benne, mert ha ő boldog én is az vagyok. Ez a legtöbb barátommal így van, hogyha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Elég érzékenyen érintenek mások érzései is, nem csak a sajátjaim, ami olykor jó, máskor kevésbé, mert így a negatív érzelmek is ugyanannyira megviselnek, mint amennyire a pozitívak feldobnak. – Látom, látom – bólogatok szorgosan, hogy valóban nagyon erős. Csak épp talán nem úgy, nem ebben a kontextusban, hanem másként. De valóban elképesztően erős csaj és ezért minden tiszteletem.
- Igen, lehet hogy igazad van. – Elvégre ha sehol nem történik semmi akkor mindenki sokkal könnyebben szánja rá magát a tanulásra mint akkor, ha tele van izgalommal az élet. Az unalom tényleg jó motiváló erő.
Kérdőn pillantok rá, hogy honnan ilyen biztos ebben, a kérdés maga azonban nem hangzik el. Ha akarja majd megválaszolja így is. – Azt hiszem nem lehet megjavítani – nézek ki szomorúan a hóemberek hűlt helyére. Esküszöm nagyon szomorú ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hatalmas ásítást nyom el, mégis kézfeje mozdul a szája elé. Nem bunkó akar lenni, nem unja a szövegelést se, komoly, csak ilyenkor szokott szunyókálni, amikor nem vizsgaidőszak van hanem a rendes tanórák. Na, majd jövőre, Sárkánytanon... A rohadt tűzokádókat majd összekapja utólag a kis unikornis segítségével - ez a mondat, így fura, na de értsd: Margaréta a színes sörényű navinés - aztán majd jól elviszi fagyzni újra hálából. Amúgy is bírja a lányt, tökre türelmes vele, ami a rellonos haverjairól ritkán modnható el - leginkább soha. Most Kende bezzeg, megint tiszta jófej! Hagyja őket türelemmel, amíg a négyzet alakú izék között túrázik a telefon képernyőjén, mielőtt még eltenné.
-Ja, vágom, akkor király - biccent Maenek, ha már egyszer magára vállalja a koncertjegy horgászatot. Néha, ha megköveteli a helyzet Kende is a családi presztízshez rohan segítségért, ha már egyszer szívatja a családja a nevük valamiben segíthessen neki. - De hallod, kérjél már ötöt - túr a hajába. - Móricnak, meg az egyesülő rellonos egótoknak - vigyora világít a fején.
Az úszómedence mellett hányszor látja a nagypofájú haverjait, ahogy feszítgetnek a csajoknak. Ugyanúgy csettint nyelvével, mint olyankor szokott, hogy önelégült vigyora terüljön el utána a képén. Roland felé emeli koccra az öklét. - Így is van! Ambrózy mehet is kapálni - fordul Marinához. Mert ez ennyi, ha mondja! Persze ő nem kezdi el mutogatni szálkázott testét, inkább a humorába rohant.
-Tudod ki vizsgázott… - hőköl hátra. - Úgy volt, ahogy Roland mondja. Legalábbis nekem az igazgatóiba csak a kezembe vágták az a cuccot és jöhettem a navinébe - úgy is meg is szerették, hogy seperc alatt prefektussá avanzsált, szóval jó helye lesz itt neki nagyon.
Bólogatva veszi le lábát az asztalról, aztán röhög fel erőteljesen, de mire bebootol már a szösztalicska előtt áll. - Chill, dude - ingatja a fejét. - De ja, igaza van, most nem fogom benyomni az ujjam a szádba, hogy füttyögj - teli arccal vigyorog a lányra az emlékre, megvárja, hogy összekapja magát, majd a shh-teggésre indul meg Rolanddal kifelé. Reméli tényleg kezelni tudja majd így a telefonját, de annyira nem lehet bonyolult a dolog, hogy ráparázzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Be kellett vallania, hogy ez a szövetség, ami lassan alakulni kezdett hármajuk között majdnem olyan gyümölcsözőnek ígérkezett, mint amikor Kendét egyesítette Lokival. Jó persze, azt a triót még mindig megbonthatatlannak érezte, de azért ebből is születtek máris remek ötletek. Mint ez a buli.
- Haha, nagyon vicces vagy Lost boi - szólt szarkasztikusan a lány, és megforgatta a szemeit. Bár ha őszinte akart lenni, akkor be kellett vallania, hogy sok egoista ember fog akkor összegyűlni azon a koncerten. Talán egyedül Kendének volt normális mennyiségű önkritikája a kis társaságból, de erre se vett volna mérget.
Félmosolyra húzta ajkait a lány Roland reakciójára, és egyetértően bólintott. Az ő egója is beszállhat majd a versenybe, de hát azt se mondaná, hogy nincs is neki mire. - Az biztos. Különben sem értem ezt a Henrik mániát, ami a diákok között terjed. Tisztára mint valami fertőzés. Hát ő olyan... öreg - húzta fel a lány az orrát nemtetszése jeléül, és még a fejét is megingatta.
Az étel gondolatára azonnal felcsillantak a szemei. Bár nem nézett ki úgy, imádott enni. Mindig, mindenkor. Főleg, ha valami egészségtelen szarról volt szó. - Mi? - vonta össze szemöldökét, és értetlenül nézett Rolandra. Mi mást lehet bekap... ohh... Meglökte a srác vállát. - Hülye.
- Amit azóta se tudok megcsinálni - hápogott a lány azonnal, és miközben felállt, bevette a két ujját a szájába, és megint próbálkozott azzal a módszerrel, amit anno Kende tanított neki. Így, fulladozós levegőkieresztésekkel indult meg a két fiú tán kifele, sokak megkönnyebbülésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Jót mosolygott azon, ahogy barátnője orra eltűnt a színes bundában. Flynn segítőkészen nyújtózkodott, és elégedetten dorombolt, mintha csak tetszene neki ez az egész, hogy róla van szó, meg hogy szagolgatják.  Szórakoztató látvány volt ez, de mégis csak a mosolyig jutott, mert talán sértőnek érezte volna, ha elkezd nevetni, vagy ilyesmi. Bár alapvetően ez az egész egy kifejezetten nagyon vidám kis találkozó volt, de azért mégis, az indokolatlan nevetésnek mégsem volt helye. Bár igazából Sáránál mindennek helye volt, ha azt nézzük, hogy ő maga volt a megtestesült két lábon járó furcsaság néhanapján. – Hát ezt örömmel hallom – jelenti ki most már tényleg nem fogva vissza a kibukni készülő nevetést. Legalább tudja, hogy nem lesz büdös vénasszony, vagy ilyesmi. Bár igazából amúgy sem szeretne az lenni, és biztosan tenne is azért, hogy ez ne is következhessen be.
Bólint, hogy helyes, jól teszi. A hangszínt betudja a játéknak, hogy csak úgy tesz, mintha egy valóban valódi, mély és nagyon komoly titkot kellene a sírig megőriznie. Talán a fáradtság, talán hogy ennyire belelendült a mókázásba, talán csak az, hogy gondolatai egészen máshol jártak állandóan. Mióta Zsombor megjelent az életében ha épp nem kellett nagyon koncentrálnia valamire, akkor gondolatait általában ő töltötte ki. – Biztosan. Vagyis nagyon remélem, hogy így van és nem kell csalódnom bennük sem. Mert tudom, hogy rád számíthatok – bólogatott megint. Sára úgy gondolta, hogy azok az érzések, amikről egyszer beszéltek, már eltűntek, ha nem is nyomtalanul, de legalább jó mélyre. Ezért sem vette észre azt, hogy ezt most itt gyakorlatilag értenie kellett volna, mégpedig úgy, ahogy Lili eredetileg szánta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Valószínűleg Marcival sem értenék így meg egymást, ha átlagos fiú lenne, azonban egyáltalán nem az. Pontosan ugyanazokon megy át, amin Polli, még ha neki könnyebben is megy a beilleszkedés. Egészen kicsi koruktól összekötötte őket a zene nyelve, amitől Polli sokkal jobban megbízott és bízik, mint más emberben. Marci értette meg legjobban, hogy mi járt a fejében, amikor kislányként arról beszélt, hogy zene szól a fejében, amit le is tudott játszani. Persze nem hallhatták ugyanazt, azonban a gyermek Pollinak meggyőződése volt, hogy gondolatátvitellel egyformán érzik a ritmust.
Visszafojtott nevetéssel bólogat, hogy bizony így történt, ő csak előre megengedte. – De csak most az egyszer. – Próbál komoly maradni, azonban olyan nehéz. Sosem volt jó az érzelmei elrejtésében, Marci meg Lili pedig kihozzák belőle a legzizzentebb énjét, majdnem olyat, mint amit Panna lát. – Legközelebb én foglak meglepni. – Hangjának megálljt parancsol, nagyon komolynak tűnik, azonban fogalma sincs, hogy mire nem számít tőle Marci. A fiú szemmel láthatóan jobban ismeri az ő reakcióit, mint Polli az övét. Ennyire kiszámítható lenne?
Mindenesetre szerencsére partner a hülyülésben és tartja a karját, nehogy lezúgjon az apró testével. Nagyon szeretne már megnőni, azonban nem lát rá sok lehetőséget. – A gitártól erősödtél meg ennyire? – Kérdi elnevetve magát, ahogy végül méltóztat leereszkedni, mert már szinte remeg a karja a sok erőlködéstől. Nem mindennel képes ennyire elszántnak lenni, mint a csimpaszkodásban. Példának okért a tanulást már nagyon unja, úgy érzi, hogy bénítólag hat rá a dátumok közelsége. – Nem szeretek nyomás alatt tanulni. – A zongorában is az volt a jó, hogy örömből csinálta, azonban jelenleg van néhány olyan tárgya, amitől viszolyog, ha rájuk gondol. – Nem? – Kérdez vissza csalódottan pislogva a ’tetemek’ irányába. Vajon mennyi mindent pusztítanak még el így a többiek, amik másnak fontosak? – Holnap építeni kéne egy hadsereget fenyegető arcokkal. Hóember hadsereg. Pálcával, nem seprűvel. – Mormogja tenyerét a hideg üvegnek támasztva, a sötétségnek mormolva. – Milyen arcot vág egy ijesztő hóember? – Fordul Marcihoz a legrémisztőbb grimaszát felvéve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Értettem, értettem. – Megpróbálok én is komolyságot erőltetni magamra, de ajkaimon finom mosoly játszik, ezzel elárulva magam. Nekem nehezen megy a komolykodás, mert alapvetően nagyon vidám és közvetlen természet vagyok. így általában hacsak a téma nem követeli meg, akkor igyekszem ezt az oldalam mutatni. Önkéntelenül is állandóan vigyorgok azt hiszem, bár én nem látom magam kívülről, de a legtöbben ezt mondják. – Kíváncsian várom, hogy mivel. – De tényleg, szerintem tök érdekes lesz. Mert ha megígéri, hogy meglep majd, akkor az bizonyosan úgy is lesz, egyszóval tehát számíthatok arra, hogy nem csak azért mondja, hogy most visszavágjon, vagy éppen féljek attól, hogy majd visszavág. Szerintem majd valami cuki dologgal lep meg, mert ő maga is olyan cuki, hogy más nem is lehetséges talán.
- Lehet, nem tudom – vonom meg vállaimat mosolyogva. Szerintem nem vagyok kimondottan erős, és lássuk be, nem is teszek érte semmit. Mert eljárhatnék edzeni, vagy kviddicsezhetnék, vagy én nem tudom, de őszintén, rettegek a balesetektől. Na, nem a lábtöréstől vagy ilyesmi, az nem izgatna, de ha a kezeimben megy szét valami, akkor oda lenne az egész életem és a jövőm, így igyekszem minél kevesebb kockázatnak kitennem magam. – Szerintem senki. Olyan frusztráló. – Mármint nem tudom, nekem kicsit olyan mintha valaki állandóan ott állna felettem, és figyelne, hogy tényleg tanulok-e, és ez engem kifejezetten nagyon bosszant.
Csalódottan rázom meg göndör fejem, hogy nem, azt hiszem itt már nincs megoldás. Legfeljebb az újraépítés, de akkor sem lesznek ugyanolyanok. – Nem is rossz ötlet. – Nekem mondjuk sajnos nincs ilyenekre se időm, se energiám, de ha ő belevágna csak hajrá, tényleg. Én támogatom valahonnan a bűbájtan könyvem felől. Kitör belőlem a nevetés, ahogy megpróbál fenyegetően nézni rám, de igyekszem hamar rendbe hozni arcvonásaimat. – Nem tudom, még sosem láttam ijesztő hóembert – vallom meg az őszintét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagyon szeretett volna Lili jó barátnője lenni Sárinak, olyan, akivel alkalomtól és helyzettől függően önfeledten mulathatnak, megoszthatják titkaikat (mármint a komolyakat) egymással, ha kell, sírásra ajánlhatják vállaikat a másiknak, vagy csak beszélgethetnek, mindenféle  rossz vagy elnyomott érzés nélkül, őszintén. Úgy gondolta, hogy túlvan rajta, hogy már nem úgy szereti, hogy szereti, csak szereti. De a belsőjét mardosó gondolatok, amiket a teljesen ártatlanul, komolytalanul felvetett téma előhozott, másról tanúskodtak.
És ő ezt nem akarta. Tudta, hogy nem lesznek együtt úgysem, Sári mást választott, szóval hiába epekedik utána. Akkor meg miért nem múlik el teljesen ez a haszontalan, senkinek se kellő fájdalom? Miért nem enged a szíve, lép tovább, és hozza ilyen helyzetbe? Hogy lehetne így jó barát, ha nem őszinte vele? Mert persze, lehetne, megmondhatná neki, hogy mit érez, de azzal csak azt érné el, hogy Sári távolságot tartana tőle. Mert úgy gondolná, az a helyes, és igaza is lenne. De Lili nem akarta, hogy ne találkozzanak, hogy ne legyenek jóban. És részben pont azért, mert még mindig úgy nézett rá.
Viszont tudta, hogy enélkül is a közelében szeretne lenni, nem csak a szerelemre éhes szíve, de olyan érzések is kötötték őt az eridonoshoz, melyek ugyancsak ott voltak köztük Benivel, vagy Pollival például. Szóval csak ki kellett vonni az egyenletből az ábrándokat, attól még semmi sem változna meg köztük Sárival, csupán nem kéne olyan nyomorultul érezze magát, mint most.
De most, ebben a pillanatban nem tudott segíteni ezen a helyzeten, és ahogy ezt realizálta, rájött arra is, hogy bár jó lenne még itt maradni az eredetileg barna, de most szőkével, jobb, ha megy, mielőtt még mindent elront.
- Rám örökké számíthatsz - jelentette ki tőle szokatlan komolysággal, úgyhogy gyorsan el is vigyorodott, hogy elüsse valami mókázással. - Feltéve, hogy mindketten vámpírok leszünk, vagy szellemekké leszünk. Bár egyik se túl vicces, azt mondják.
Megsimogatta még egyszer Sári állatkájának hasát, majd felemelte, és maga mellé helyezte, hogy fel tudjon állni.
- Bocsi, de közben rájöttem, hogy mennem kell. Van itt egy.. valami, amit el kell még intézzek, és.. szóval.. szóval érted.
Nem tudott mit kitalálni, mert lévén, hogy nem volt szokása hazudni, természetesen iszonyú béna is volt benne.
- Örülök, hogy láthattam a hajad így, de csináld vissza - nevetett még búcsúzkodás közben, majd pápát intett, és már kapkodta is a lábait.
Szüksége volt egy kis egyedüllétre most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#schoolprojekt
#megintitt
#bekezdünk
#Júlia

Be kellett vallania, hogy az iskolában mindent szeret, ami a tanuláson kívül van. Bizony, Marina Darik tipikusan az az ember volt, aki csak a haverjaiért vállalta bevállalta volna, hogy nem lóg el órát, de cserébe nem is figyelt volna a tanárra. Na de hát sajnos nem volt választási lehetősége, így muszáj volt együtt dolgozni azzal a navinés lánnyal. Persze nem a sárgákkal van baja, hiszen Kendével is mekkora haverok már, sokkal inkább a lány hozzáállásával voltak a bajok. Vagyis Mae lustasága nem fért össze az éltanuló Júlia mellett.
- Szerintem Farkasházy direkt találta ki ezt a feladatot - jelentette ki a barna, ahogy öt perc kemény csöndet követően eldobta a tollát. - Tudta, hogy én képtelen vagyok bájitalkodni, és azt akarta, hogy te majd motiválsz - találgatta, és a plafont nézte közben. Jah, hogy azt beszélték meg, hogy elolvasnak egy-egy anyagrészt, és utána cserélik az infókat? Szóval az úgy volt, hogy Marina figyelme nem a legjobb. Meg ha valakivel együtt van, akkor talán egy kicsit, mintha, esetleg, talán sokat járna a szája.
- De ebben a képletben, ha már ilyen dolgokban vagyunk, nem számította bele a mérhetetlen gyűlöletemet a tantárgy iránt. Ne érts félre, Rudolf bá'-t nagyon bírom, de ha nem megy valami, nem értem miért erőltessem. Akkor úgy se azzal fogok foglalkozni egész életemben, sőt. Valószínűleg el is kerülöm, hogy foglalkozni kelljen vele - jelentette ki a barna, saját elmondása szerint nagyon is elmésen. Bezzeg ha most Loki vagy Kende lenne itt, őket tutira rá tudná venni, hogy valami mást csináljanak. Mint amikor tanulás helyett rávette Kendét, hogy fütyülni tanítsa. Vagy amikor Lokival az élet hatalmas problémáiról beszélgettek, minthogy a sajtot miért eszik az emberek meg az egeret is.
- Te Júlia, mennyi van még a leckéből? Már mindenki elment aludni - kérdezett rá a szőkénél. Hú de nagyon ment volna már ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||| |||
______________________________________________________

Amikor megtudtam ki lesz a tanulótársam le kellett ülnöm. Különben is bajom van azokkal a naiv ribancokkal akiket az élet nem képelt fel, vagy lépett a szájukba, vagy rúgott hasba, vagy nyomott a porba. Akik körül ott lebeg a gyerekkorban általában szerte szálló burok, s ezért mindent rózsaszínnek, jónak, meg játéknak látnak. Akik képtelenek felelősséget vállalni a jövőjükért, helyette végigbasszák a fél napot a maradékban meg elvihorásznak a semmiről. Nem arról van szó, hogy az ember nem élvezheti az életet, vagy, hogy mindenkinek gyerekkori traumákat kellene elszenvednie. Inkább arról, hogy aki találkozott az élet valódi arcával, az sokkal jobban képes felfogni, felnőttként mire is fog vállalkozni, s hogy erre készülni kell. Tervekkel, tudással, hadsereggel.
Marina Darik egy ilyen ribanc volt. Aranyvérű külföldi család sarja, rossz jegyekkel, borzalmas attitűddel. Nem volt különösebben bunkó, sem gonosz. Nem nézett le, amiért félvér vagyok - bár szerintem fingja nem volt amúgy sem róla. Mégis volt valami benne. Az, amit a legtöbben soha nem fognak tudni elérni nálam, Marinának néhány pillanat alatt sikerült. Kibaszottúl falra tudtam mászni tőle. Azt hiszem leginkább a hozzáállása az élethez, amit képtelen voltam tolerálni. Első találkozásnál kicsi hiányzott ahhoz, hogy ne adjak neki el port. Ilyen eddig ha egyszer fordult elő velem. A mély benyomás után aztán minden is zavarni kezdett benne. Végül odáig fajult,  hogy ahogy előttem ült, az asztal túlsó végében, sötétbarna, hosszú hajával és unott képével már azért le akartam átkocsizni a picsába. De legalább csendben volt.
A magam részét olvastam. Mellé szorgosan jegyzeteltem, a fontosabb részeket a tankönyvben is kihúztam. Közöttünk egy tányér mézes-diós keksz csücsült az asztalon. A gyerkőcöket le szokta kötni az édesség, gondoltam Dariknál is működni fog. Mivel keksz, nem maszatolt, puha volt, így minimális morzsát hullatott, illata pedig alig volt, nehogy elfonja a figyelmet a tanulásról. Egy darabig működött is, aztán mint a legtöbb gyereknél lenni szokott, ez a hülye is elunta magát.
A megállapítására felpillantottam. Arcomon nem tükröződött semmi bosszúság. Milyen édes gondolat. Én azt hittem Farkasházy véletlen talál ki feladatokat. Mint mikor valaki leeszi magát, aztán, hogy kimosni nem tudja, kénytelen megtartani. A bácsinál is valahogy így lehet. Hupsz egy feladat, na akkor már adjuk ki ha így alakult.
- Biztos csak szeretné, hogy jobb jegyeid legyenek - feleltem mosolyogva. Oh de milyen nehéz is volt ezt a mosolyt a képemre erőltetni, s a hangszínemet nem egy pofoncsapás szintjére leengedni.
Következő mondatain egy picit elgondolkodtam. Milyen lenne ha mindenki ilyen hozzáállással állna a dolgokhoz? A nővérek megjegyezhetnék a lélegeztetőgépre kötött embernek, hogy ha nem tud levegőt venni, akkor nem kell erőltetni, vagy a tolókocsis bácsinak, hogy ha nem képes lábra állni. Igaz, ezek drasztikus példák. A bájitaltan mellőzésével nem árt másnak, csak saját magának, mégis mindenhol is bele akartam kötni abba, amit ez a Zagyvadék kiejtett a száján.
- Hm én lassan végzek a részemmel, ha te is befejezed akkor összevetjük őket és mehetünk aludni - válaszoltam szelíd higgadtsággal kérdésére. Bár gyanítottam, hogy ő sehogy se állt az ő részével. Amikor csak rápillantottam, soha nem a könyvet nézte. Úgy nehéz olvasni. Aztán meg nincs is annyira későn, csak már az okosabbja befejezte a tanulást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

zárás
Szorosabbra húzza magán pulóverét, ahogy elkényelmesedve beleburkolódzik a nyugalomba. Lábujjaitól feje búbjáig megmozgatja minden kis izmát, megnyújtja nyakát balra, jobbra, nehogy elgémberedjen, vagy ami még rosszabb - idő előtt megpúposodjon. Úgyis vár még rá elég borzalom - emlékezteti magát sztoikus nyugalommal -, kopaszodás, kiütések, csak hogy pár kellemest emlegessünk a kellemesek közül. Részéről ennyivel lezártnak is tekinti a beszélgetést, hiszen az eridonos nem mond rá hirtelen mást, így visszafordul könyvéhez. Bal fülébe lassan visszavándorol a fülhallgató odaillő fele, ujjai között pedig halkan sercen a lap, ahogy a következő fejezethez ér. Hazugság lenne azt mondani, hogy szeretne jó előre felkészülni mindenre, és most azért olvas ennyit, hogy aztán a tanév további részében kisujját se kelljen mozdítania, de ha már így felmerül, valahol ez is benne van a pakliban. Inkább okozhatja a hirtelen jött szorgalmidömping amivel foglalkoznia kéne, de nincs kedve, így még előttük beiktat inkább egy párszáz oldalas könyvet… Elvégre ez is tanulás. Ő csak szorgalmas, ő nem halogat!
- Menj csak - kapja fel a fejét zavartan, majd ugyanígy bólint a neki szegezett… felszólításra? Nem teljesen érti, vajon beszélt hozzá korábban, csak ő nem figyelt, és nem vette észre? Végignézi, ahogy Nonó kisiet, és bár nem teljesen érti, mi történik, de vállat vonva olvas tovább. Ugyanígy akkor is, amikor az eridonos visszaérkezik. Biccent neki, még egy óvatos mosolyt is megenged, majd inkább kicsit kínosan lejjebb csúszik, és füleit bedugva kerüli a további kontaktust a következő étkezésig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Halálosan unja már Dominikát is, meg azt a világra szóló produkciót is, amit minden héten kétszer előad. Annyira a szívére vette, hogy Ervin megbukott és évet kell ismételnie, hogy elhatározta, amíg ő él, ilyesmi nem ismétlődhet meg. Arra persze nem is gondolt, hogy a fiút szimplán csak nem érdekelte, s mivel fogalma sincs, mit kezdjen az életével, csak akart még egy potyaévet... Áh, nem fordulhat elő, hiszen a híres Somogyi családban csak zsenik és karrieristák vannak.
Most is, ahogy testvére teljes beleéléssel magyaráz, érzi, hogy elnyomja az álom. Már látja maga előtt a szinte bántóan zöld gyepet, melyen Császár rohan végig, majdnem nyelvére lépve. És tudjátok, hogy ebben az idilli, képzeletbeli képben ő mit tesz? Nos, hever a pázsiton, engedi, hogy a szellő bele-belekapjon némiképp lenőtt szőke tincseibe, s az ellen sem tiltakozik, hogy az álom megváltásként pillájára hulljon. Ó nem, eszében sincs megakadályozni ezek bármelyikét, csakhogy a kegyetlen valóság az, hogy míg odakint verőfényesen süt a nap és mindenki élvezi a tavasz utolsó, lanyha napjait a nyár rekkenő hőségének érkezte előtt, addig ő a tanulószobán gubbaszt és bűbájokról hallgat kiselőadást. Olyan bűbájokról, amiket természetesen kívülről betéve tud. Ha tehetné, ásítana, de nem tervezi még jobban felbőszíteni nővérét, így a jól betanult nyitott szemmel álomba szenderüléshez folyamodik.
Mondanom sem kell, hogy nem tart sokáig: arca, mintha érdeklődőn hallgatna, szemei a papírra szegeződnek, senki sem mondaná meg, hogy éppenséggel egy hajszál választja el attól, hogy hangosan horkoljon - amit nem szokott. Egy ideje azt is megtanulta, hogy becsukja a száját, így hát kicsorduló nyálcseppje sem árulhatja el ravaszkodását. Remélhetőleg Dominika sem veszi majd a szívére, hogy öccse kényelmesen kipiheni magát ezen a csodaszép, madárcsicsergős napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Szögezzük le, Domcának semmi baja nem lett volna azzal, ha Ervin leteszi a VAV-ot, majd közli, hogy kihagy egy évet. Hiszen annyian csinálják ugyanezt, elmennek, világot látnak (a sarki közért és a belvárosi kocsma között), vagy dolgoznak, pénzt és tapasztalatot szereznek, élnek kicsit, boldogok. Na de na, a bukás egy teljesen másik helyzet. A lány pontosan tudja, hogy öccse alapjáraton, normális körülmények között (talán) nem hülye, eskü alatt vallaná, hogy még fejére sem lett ejtve soha. Nem érti hát, hogy most akkor hogyan volt mégis bolond annyira, hogy elsinkófálta az esélyét öt gyönyörű év még gyönyörűbb befejezésére. És tetszik nem tetszik, vagy tanulnak, vagy Ervin mehet házidokihoz, hogy írjon beutalót, nézze meg egy neurológus. Vagy fejlesztőpedagógus.
- A piroinitio és a pirocus közti különbség tehát messze nem elhanyagolható - ér végére egy újabb fejezetnek harmadéves jegyzeteiből. De miért harmad, ha egyszer Ervin ötödévre jár? - kérdezhetné bárki, de nehogy hamis ábrándokat kergessünk, az elsőévnél kezdtek, csak gyorsan haladnak. A lány felpillant a szövegből, ezúttal valamivel hosszabb ideig, mint korábban olvasás közben tette. Öccse semmit nem reagál, csak mered előre, Domcában pedig egy pillanat alatt szalad fel a pumpa, és a vaskos könyvet tenyereivel csapja össze, hogy aztán a gerincet az asztallaphoz verje. Vesztenivalója nincsen, elvégre Ervin vagy tényleg nem figyel, és akkor megérdemli a meglepetést, vagy figyelt, de még akkor is éppen meg van bukva, úgyhogy szintén megérdemli. Ah, a testvéri szeretet.
- Ervin - hangzik fel rögtön az ördögivé mélyített szólam. - Idézd fel az előző három mondatomat. - És bizony jajj lesz, ha erre ööözés a válasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hall hangokat, azt is ki merem jelenteni, hogy hallja Dominikát, ahogy ugyanazon a monoton, magyarázós tanár hangon nyomja a szöveget, mint eddig. A szavak persze nem kivehetőek, néhány latin kifejezés megragad, de így félálomban nem igazán tudja, hogy merre járnak az egyébként másodéves tananyagban. Ne, kérlek, könyörgöm, senki ne kérdezze, miért járnak még csak itt. Azt se, hogy jutottak idáig.
Legszendébb, legcsodásabb álomképéből a becsukódó könyv keltette orkán riasztja fel, majd az a mérhetetlen hangerő, amivel a nehéz gerinc az asztalhoz csapódik. Bár eddig se voltak csukva szemei, most aztán kipattannak, akárha felriadt volna. Bár kitörölhetné az álmot fáradt íriszeiből, de ehelyett Dominikára nézve már látja, hogy nagy a baj. Egy animében most akkorát nyelne a főhős, hogy visszhangozna tőle még az iskolaudvar is, neki azonban csak annyi jut, hogy próbál nagyon értelmesen nézni nővérére. És akkor jön a százdolláros kérdés. Mit száz, van az ezer is, de mit számít, mikor valahol a Finite Incantatem-nél elvesztette a fonalat?
- Nem lehetne, hogy csak az utolsót? - unottan, meggyötört grimasszal arcán veti hátra fejét, majd megadóan felemeli kezeit. Ez nem lesz nehéz, mert az egyik mondat csupán a neve volt, a másik meg, hogy idézze fel az előző hármat. Tehát már csak arra kéne rájönnie, mi volt az 'Ervin' előtt. Elvileg az általános ellenvarázslat után a tűzvarázslatok jönnek, tehát logikus, hogy a Piroinito-val akart valamit. Próba szerencse. - A lényeg, hogy a Piroinito egy nagyon hasznos, de veszélyes varázslat. Ervin. Idézd fel az előző három mondatomat. Tessék - elégedetten biccent és pofátlan módon ásít egyet, kezét is csak tessék-lássék módon rakja szája elé. Na ha eddig nem húzta ki a gyufát, most biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem elég csupán hangokat hallania, elvégre hallhat bármit, az még nem garancia arra is, hogy a szavak értelmét vissza is fogja tudni adni. Márpedig a lánynak garancia kell, most már saját büszkesége sem engedi, hogy egy szárnyai alá vett korrepetált másodjára is elhasaljon az alapképzés záróvizsgáján. Egy dolog nyugtatja: még kétszer nem fog bukni, mert akkor egy évfolyamra kerülne Zentével. Márpedig az a szemforgatás, amit a múltkor megengedett magának Zente hisztije hallatán arra engedi következtetni a lányt, hogy továbbra sem szívesen közösködne egyetlen öccsével. - Nem. - Vágja rá a választ ő is, hasonlóan lenyűgözetlen stílusban.
Annyira tudta. Annyira Ervin. És Domca annyira, de annyira hozza mindjárt a nádpálcát, és annyira de annyira meglengeti öccse előtt, és annyira de annyira élvezni fogja ezt.
- És szintén nem. Ez az előző kettő, plusz az aktuális. Ha egy mondatban azt mondod, hogy az előzőben elmondtad, hol van a kulcs, akkor nem a kettővel azelőttiben mondtad, hanem az azelőttiben, mert az aktuális az még nem előtti. Egyébként pedig összehasonlítottam két varázslatot, nem kifejezetten a piroinitióról beszéltem, úgyhogy most megkérdezném, hogy miért is nem figyeltél. Ó és Ervin - hadar tovább, mielőtt helyt adna közbevágásnak... Bár mindketten tudják, hogy a "miért is nem figyeltél" csupán erősen költői frázis volt -, meséltél nekem egyszer egy viccet. - A lány előhúzza táskájából a már oly sokat emlegetett nádpálcát. - A teve megbotlik; egy, mondja a férfi. - Azzal kecsesen, finom mosollyal lefekteti a pálcát maga mellé az asztalra. - Szóval, mit is mondtam el a pirocusról?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Igazából azzal, hogy határozottan rávágta, hogy 'nem', tulajdonképpen az vált azzá a mondatává, ami előtt volt három másik és ami így kijött. Még mindig olyan kis megvezethető, annak ellenére is, hogy végső soron idősebb Ervinnél... Már épp gondolná, hogy közbevág, de a lány nem egyszerűen hülyeségeket hord össze, hanem szándékosan hadar is, így végül be kell látnia, hogy teljes mértékben felesleges bármiféle erőfeszítés. Különben is, erre kellene pazarolnia megmaradt energiáját? Ugyan.
- Mert nem érdekel, amit mondasz - annyira flegmán és annyira nemtörődöm módon válaszolja zsigerből, hogy még a közbevetett és megkezdett 'ó és Ervin' sem zökkenti ki. Persze akkor, mikor a pálca előkerül, azért átfut agyán a menekülési terv elkészítése. Külön aljasság, hogy azzal a viccel hozakodik elő, melyet még ő mesélt, de ha azt gondolná Dominika, hogy ezzel itt és most vége van a harcnak és megtörte Ervint, nos akkor bizony nagyon nagyot téved. Csak most kezd belemelegedni a pimaszságba, s mivel semmi sem dühíti jobban, mint az, ha magasról tesznek a fejére, öccse épp ezt a kártyát tervezi kijátszani.
- Igazán ötletes, de remélem te sem gondolod komolyan, hogy hagyom magam megverni a tanulószoba közepén - annyira unottan és cinikusan beszél, hogy arra nem is találok megfelelő leíró jelzőt. Vakítóan kék íriszeiből süt az érdektelenség, ám a kérdést hallva nagy kegyesen feljebb ül székén, keresztbe fonja maga előtt karjait és egy óvatos, de végtelenül idegesítő mosollyal arcán nyílnak szét ajkai. - Azt, hogy az nem a Piroinito - mosolya kiszélesedik, s miközben adja a teljesen idiótát, valahol mélyen jól szórakozik. Domcát mindig is bőszítette, ha valaki nem hajlott meg az akaratának, s most sincs ez másképp, bármennyire is próbálja leplezni bugyogó indulatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy csúnyábbnál is csúnyább pillantás, mindösszesen ennyit szán a fiúnak válaszul, aztán az, hogy mindemellett hangereje jelentősen megnő, ujjai kopogni kezdenek az asztalon, és szeme is mintha tikkelne, az már másik lapra tartozik. Oké, ha így, akkor így, akkor Domcát sem fogja érdekelni, amit Ervin mond. Még nyelvet is ölthetnek, hogy megkoronázzák ezt a szintet.
- Prefektus vagyok - mint arra szeret mindenkit emlékeztetni -, kiszabhatok neked bármilyen büntetőmunkát, én nem a veréstől félnék a legjobban. - Majd feszült vonásai kapnak egy ártatlan színezetet, ahogy tenyerével eltakarja száját, hogy csak Ervin lássa mit tátog: - azt majd otthon. - Kacsint kacsint. Aztán nagy levegőt vesz.
Pedig épp csak elrendezte magát, épp csak kezdte elhitetni magával, hogy ő ül a magasabbik lovon, erre tessék, ismét minden igyekezete semmibe vészni látszik, csalódottságát pedig arca is hűen tükrözi. Nem lesz ez így jó. Lehet, hogy ez a fiú számára sértőnek fog tűnni, de Domca a kitérő válasz alapján szentül megrögződik abbéli hitében, hogy öccse jövőjének teljes mértékben befellegzett - hacsak persze nem adja el szerveit a feketepiacon. Nem az az első gondolata, hogy Ervin szívatja őt, nem, úgy gondolja, hogy a fiú azért nem válaszol a feltett kérdésre, mert nem tud. Bízhatna jobban a másikban? Talán. Tesz ő azért, hogy ez így legyen? Nos, Ervin, teszel?
- Én csak azt mondtam, hogy a pirocus - kezd bele tehát ismét egy mély levegővel, az elejéről kezdve el magyarázni megint mindent. Persze, kegyetlenek a módszerei, persze, kéretlenül tukmálja rá segítségét a másikra, de azt azért meg kell hagyni, hogy birkatürelemmel próbálja újra és újra megtanítani a dolgokat. Csak hát, ha nem tudja, hogy a másik mit nem tud...