Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Az átváltoztatástan nekem se ment könnyen. Eddig magántanuló voltam, mert sokat költöztünk, nyáron mindig a legjobb barátom segített nekem.
Ash minden nyáron igyekezett lehozni a lemaradásomat és rám pakolni annyi tudást, ami alkalmassá tett a következő évfolyam elvégzésére, persze nyáron ment a dolog, jó tanárom volt, na meg persze türelmes is, és szerintem élvezte, hogy kiskorúként varázsolhat a szünetekben.
- Legendás Lények Gondozása. Tele van jegyzetekkel, amiket diákok írtak. Vizsgatapasztalatokkal, gyakran visszatérő kérdésekkel. Nagyon hasznos, állítólag ha ezt elolvassa az ember, sokkal nagyobb eséllyel megy át jó jegyekkel. A párom, ő egy nagyon okos fiú, nagyon sokat tanul és nem szeretném, ha butának tartana. Mármint nem fog, mert kiskorunk óta ismerjük egymást, csak nem szeretném, ha leégetném. Érted?
Nem szeretem csak úgy terhelni az embereket a problémáimmal, nem is szoktam, de most még olyan vékony jégen lépegetünk, hogy félek, nehogy valami apróság miatt beszakadjon. Elég sok minden van, ami necces körülöttünk, és hát ez most eléggé ki is visz az észből. Közben meg itt van a vizsgaidőszak is. Rossz az időzítés, ha viszont még mindig csak topognánk, lehet, hogy a visszatartott érzéseim miatt felrobbannék.
- Óóó, még nem? Pedig hasznos. A polcokon van nagyon sok könyv, amiben hasznos infók vannak hagyva, hogy milyen a tanár, vagy mi az, amit mindenképpen tudj a vizsgán. Érdemes egyszer időt szánni rá, és átnézni a polcokat, mert nagyon sok minden van itt, ami megkönnyíti a dolgod.
Kinyitom random a könyvet, és szélesen elmosolyodok.
- Látod? Ez itt általános ismertető a puffskeinekről, de itt nagyon sok mindenki hozzáírt olyanokat, amik nincsenek benne a tankönyvbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Én furcsa, de azt tapasztalom, hogy valahogy sokkal jobban haladtam magántanulóként. Azt hiszem itt sok minden elvonja a figyelmemet. Persze nagyon örülök, hogy a kortársaim között lehetek, de valahogy nem minden olyan, mint, ahogy azt elképzeltem. Apukám színész, és ezért elég sokat költöztünk, mindig másfele vitt minket az élet.
Én vagyok szerintem az egyik rekorder azok között, akik több iskolában járták az alapképzést. Én magam több helyen voltam tanuló, mint ahogy évig az alapképzés tartott. Viszont megérte, mert nagyon sok tájat láttam és nagyon sok kultúrát tapasztaltam, emellett nagyon sok tanárral találkoztam, így már tudom, hogy miként kezeljem a zűrösebb helyzeteket is. Szóval öröm az ürömben, ahogy mondani szokták.
- Nem, vagyis gondolom, hogy nem. Csak ő a legjobb barátom is, tudod? Már egészen kicsi korunk óta. Mindig csodáltam őt. A kitartását és a szorgalmát. Most is, hogy mennyire oda koncentrál a kiváló vizsgáira. Én meg elég linknek érzem magam mellette, mert tanulok, de nem ilyen beleéléssel.
Ash szerintem akkor sem tagadna le, ha épp csak bukdácsolnék. A mi kapcsolatunk különleges, tudom, hogy az, mert amíg nem mondtam ki, addig olyan volt a pocimban meg a torkomban az érzés, mintha valaki folyton ütne és fojtogatna, most meg, mióta már tudja, hogy nem csak a barátomnak tartom, olyan vagyok, mint akit tényleg a föld felett két méterrel tartanak a pillangók.
- Amúgy nyugodj meg, én is béna vagyok a szerelemhez. Ez az első kapcsolatom, pedig lassan húsz leszek, szóval fogalmam sincs, hogy jól csinálok -e bármit is.
Pedig jó lenne tudni nagyon, mert nagyon szeretem ezt a fiút, és mindent meg akarok tenni, hogy boldog legyen mellettem.
- Igen. Pár könyvbe már írtam én is. Alapvetően utálom, ha a könyvek össze vannak firkálva, de itt minden betű a jó ügyet szolgálja. Szerintem sokkal érdemesebb innen tanulni, mert ezekbe a könyvekbe olyanok is benne vannak, amiket nem adnak le órán, de ha a vizsgádba beleírod, sokkal okosabbnak tűnsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy tigris is mellette lesz. A döbbenet miatt a koncentrációm csökkent, így a tűzgolyó szertefoszlott. Ha nem érezném az erőt, talán ráfognám arra, hogy Đomcsi bátyó van a lábainál, de lehetetlen. Érdekes, hogy ilyen formája van az elementáljának, és kedvem lenne megkérdezni, hogy miért, meg a képességeit, satöbbi, de inkább befogom a számat, és csak bólintottam. Követtem a terembe, habár beljebb nem igazán merészkedtem, csak az ajtótól pár lépést tettem.
– Üdv tanárnő. –Mert persze a köszönés elmaradt, amit elég későn realizáltam, de legalább megejtettem. – Azt hiszem ehhez totál analfabéta vagyok, szóval… hogy is kéne elkezdeni ezt az egészet? –Valamennyi rémlett belőle, de inkább a tanárnő mutassa meg az elejétől a dolgokat. Akkor csak kis mértékben ba… ronthatom el, nem? Vagy akkor is gáz, ha elrontom? Mindegy, majd ő megmondja. Addig meg tarkót vakarva ácsorogtam mögötte, és figyeltem a tigrisét, ha még ott volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Gondolom az elméleten sikerült átesni, kigondoltad már mi lesz az oltárod? Van itt eszköz, csak rajtad áll, hogyan áll majd össze, hogy lesz könnyű számodra.
Kérdezett rá, miközben leült az egyik babzsákfotelbe Ádámot figyelve. A tigris lassan kezdett beleszokni az új helybe és helyzetbe, nagy mancsaival lassan sétált be, tekintetét végig Ádámon tartva, a fejével előtte is meghajolt picit, majd Liv lábához fekve figyelt. Hát, a nő csak reméli, hogy a diákjai elementálja gyorsabb, lelkesebb és valamivel aktívabb is. Bár nagyon szereti Seraphielt, pontosan ismeri is. Közben az asztalka felé mutat, ahol rengeteg fajta faanyag, törmelék, papír és hamu is található, ami mind-mind az oltár tüzének alapját képezheti. Ráhagyja a fiúra a felfedezést és a válogatást, mit hoz ki belőle. Ő maga segít természetesen, ha szükséges, de tudja, hogy sokkal nagyobb élmény és siker, ha maga küzd meg érte, persze ettől nem biztos hogy szimpatikus lesz a hozzáállása. De instrukciókat persze ad.
- Van amit nehezebb, van amit könnyebb felhevíteni és meggyújtani, az oltár erejéből táplálkozik majd a tiéden kívül az elementál. Ha valami masszívabb az alap, attól ő is az lesz. Egy könnyedebb, lágyabb fa eredményezheti, hogy több plusz energiát kell neked adnod, és az elementál inkább hozzád idomul, egy komolyabb, vulkanikus alapnál kemény munka lesz eléggé felhevíteni, de meghálálja. Az biztos, hogy minden verzióban készülj fel, hogy nagyon kimerítő lesz. Érdemes vegyíteni, hogy ne csak az erőd merüljön közben.
Miután elmagyarázta a kimeneteleket nem volt más hátra, minthogy a lényegi rész előtt is lerántsa a tananyagon kívül is bővebben a leplet. Kicsit megköszörülte a torkát, ha már ennyit beszélt, majd a nagymacskára pillantott, aki ekkor felállt, Ádám mellé lépett és tisztes távolsággal leült, majd a készülő oltárra pillantott. Fejével a fiú vizslatása után egy szárazabb babércsokorra bök. Aminek remek, tartós lángja van, földelempreferenciával pontosan tudja ezt és csak tanácsnak szánja.
- Segíteni akar neked. - Teszi hozzá Liv, majd Ádira hagyva a döntést előredől, a térdeire támaszkodva figyeli a navinés fiút.
- Ha már az oltár áll, elég meleg és nagy lánggal ég, akkor kezdődhet felette a lángok segítségével az elementálod megformálása. Mikor az alak egésznek tűnik neked, valami sajátos módszerrel fel kell ruházd a tulajdonságaival. Én annak idején levelekre írva lebegtettem az alak egészébe. De rajtad áll csak. Mikor ez megvolt, meg kell tartsd, nagyon erősnek kell lenned és koncentráltnak, végül kimondani a képességeit. Ezután érezni fogod, ha eljött a pillanat. Akkor a nevén szólítva őt meg kell jelenjen.
Mire végigér a lassan, és pontosan leírt feladaton az ő szája is kiszáradt így a bekészített poharak egyikét Ádám felé nyújtja, a másikat magához veszi. Nem teljesen átlagos ez így, hiszen Ádáméban kóla van, de a koffein és a cukor is kell most a szervezetnek. Nem kis munka áll előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Oltár? Azt nem mondták, hogy imádkozni is kell. Ha ezt tudom, bele se vágok a dolgokba, de azt hiszem ezt már túl késő eldönteni, nem? Na mindegy, csak bólintottam egyet, hogy nagyjából megvan a kép, csak ne jöjjön rá, hogy halvány lila gőzöm sincs ahhoz, hogyan is kezdjek neki az egésznek. Még szerencse, hogy a tanerő minden instrukciót elmondott, ami már jó kezdési alapnak, különben egész nap itt dekkoltunk volna. Gondolom van jobb dolga is, meg nekem is lenne még elintéznivalóm, csak ez fontosabb.
Végignéztem az éghető anyagokon, és próbáltam kiválasztani a megfelelőket. Liv elementálja is segített, mert egy ágra bökött. Hálásan mosolyogtam rá, mert nekem nem jutott volna eszembe azt használni, de mivel egy föld elemű „lény” van itt, megbízom a választásában. – Az addig oké, hogy a nevén kell szólítanom, de honnan tudjam én azt? –Ez aztán a felkészült diák… Amíg a válaszra vártam, megittam az italt, amit kaptam, és ha megvolt minden, ami kellett, neki is kezdtem az oltár építésének. Előbb szárazabb, könnyen begyulladó ágakat kerestem, és a papír segítségével meg is gyújtottam őket. Ha ez megvolt, és volt egy stabilabb lángom, akkor jöhettek a nehezebben égő és hevülő dolgok, és az az ág is, amit a tigrancs adott tippnek. Szerettem volna erős lángú oltárt készíteni, és nagyon remélem, hogy sikerült is. Eléggé kimerítő már most, de úgy hiszem, hogy sikerrel jártam. Talán még egy olyan ágat rátettem, amit tippnek kaptam, és befejeztem az építést.
Ezután jött az alak megformálása. Mivel már jól tudtam, hogy milyen alakja lesz, csak a gyakorlati megformálás okozott gondot. Próbáltam minden apró részletre kitérni, mert nem akartam egy elcseszett alakot magam előtt látni. A főnix is szépen kezdett kialakulni, és a tökéletes forma után jött a nehezebb dolog. Oké, hogy arra koncentráltam, hogy egyben maradjon az alak, de a tulajdonságait is el kellett juttatni hozzá. Jobb ötlet nélkül, kisebb tűzgolyókat formáltam a levegőbe, és leírva a tulajdonságait, egyenként juttattam a vázba.
A legnagyobb szerencsém az volt, hogy ültem, különben már rég padlót fogtam volna. Fárasztó, és eléggé nehéz fenntartani az egészet, és még van két szint, amit meg kellene csinálni. A képességeit is át kell gondolnom, hogy biztosan azokkal ruházom-e fel, de mivel nem láttam benne buktatókat, meg jók is, így szépen, érthetően mondtam ki őket. Minden tökéletes, csak nem éreztem, hogy mikor is kellene hívnom. Liv azt mondta, hogy tudni fogom, de egyelőre nem érzek vagy látok semmi jelet. Meg a nevét se tudom, ezért kicsit aggódva néztem a tanerőre, már amennyire volt még lélekjelenlétem. Aztán valami azt sugallta, hogy most kell hívnom, de még mindig nem tudtam, hogy milyen néven. Aztán beugrott, amit még a kezdés előtt kaptam infóként, így a főnixre pillantottam.
– Avienus! –Határozottan csengett a hangom, és nagyon reménykedtem abban, hogy meg is jelenik az elementálom. Ha nem, hát… csak én lehetek olyan béna, hogy képtelen vagyok erre is. Legnagyobb meglepetésemre sikerrel jártam, és a főnix meg is jelent a maga alakjában. – Woah. –Ámultan néztem, ahogyan tartja magát a szárnycsapásokkal, de sokáig nem is tudtam csodálni a lényt. Éreztem, hogy nincs sok erőm itt tartani és tudatlanul is megszakítottam vele a kapcsot. Ő eltűnt, én pedig elterültem a földön. Teljesen kimerültem, csodálom, hogy egyáltalán magamnál vagyok… vagyis nem vagyok, mert a szemeim le is csukódtak. Azt hiszem ezzel meg is vagyok, de az eredményt csak Liv szavai tudják megerősíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Liv elmosolyodott a visszakérdésre, majd egy mély levegő után próbálta magát túllendíteni, mielőtt vigyorogva csak megveregetné szerencsétlen vállát, hogy "na, te is a jövő reménysége vagy". Nem szokott kritikus lenni, mikor nem szükséges, vagy esetlegesen negatívan érinti bármelyik gyermekét. Igen, minden tanonc az egy kicsit, hiszen a problémáikkal és erejükkel kel s fekszik. Ezért van itt, ennek szenteli az idejét, ennek ellenére nem lehet mindig csak simogatni a buksijukat, hiszen nem lennének eredmények, fejlődés, nevelés. Ádám esetében, bár rövid ideje dolgoznak együtt, úgy érzékelte kicsit szétszórt gyermek, ennek ellenére tanulékony és érdeklődő, nem gondolta volna sosem, hogy gondja akadhat és még mindig úgy érzi rendben lesz ez, bár semmi esetre sem könnyű a fiúcska dolga. Ezt ő is, és az elementálja is tudják, pont ilyen aggodalommal és óvással figyelnek hát most is.
- Seraphiel, erősítsd meg, kérlek.
Kevesen tudják, de a tanerő elementáljának egyik képessége, hogy bármely elem elemistájáról is legyen szó, de képes számára erőt adni, ha szükséges,
ezzel segíteni, mikor nagy erőfeszítéseket kell tenni. Eredendően csak Livnél tette mindezt, főleg nagy versenyek és megerőltetések után töltődtek fel így, együtt. Ádám mit sem érzékel eleinte belőle, csak azt, hogy még mindig képes kitartani és érzi magában a potenciált. A nagymacska dolga végeztével erőtlenül gazdájához csámborog, fejét leszegi előtte, majd kósza por formájában tovalibben saját világába. Mára ő mindent megtett itt, amiért nagyon hálás neki a nő. Ezek után már szinte pislogás nélkül figyelte a fiút, ahogy lassan teljesen összeáll előtte minden apró részlet. Érezte a hezitálást, össze is préselte ajkait, még várta a reakciót, azonban a név hallatán előbukkant a kis drága. Széles mosollyal figyelte az első pillanatokat, majd a zuhanáskor egy ügyes rúgással a földön hagyott párna Ádám feje alá csusszant. Ennyit tudott tenni, hiszen ha az elemeivel közbenyúl, azzal most inkább zavaró lett volna.
- Nagyon szép munka. Megmaradsz, ugye? - Pillantott felé, közben pedig a patrónusát megidézve üzent Đomcsiért - még jó, hogy tudja kit kell és mivel keresni! -, hogy lenne itt egy csomag a mai napra, amihez ő igazolja a távollétet, de se idő, se erő szegénykét szobáig juttatnia.
A férfi megérkezésével pár szót még váltottak, aztán Ádám fejét megsimogatva, Đominak meg egy puszit adva még megvárta hogy eltávolodjanak, majd ő is elhagyta a termet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A víz termében ácsorogva sokáig nem tudott koncentrálni. Charle nem kedvelte különösebben a vizet, Happy pedig meg volt őrülve örömében. Idő kellett, míg elrendezte az állatait, csak utána tudott az elemére koncentrálni.
Örült neki, hogy a megbeszélt időpont előtt érkezett, mert így volt ideje gyönyörködni és bemelegíteni. Már sokszor próbálta színezni a vizet, sikerült is neki, de itt teljesen más jutott eszébe - vajon képes a teremnek más színt adni?
Nagyobb feladatnak érezte ezt, mint amikkel eddig próbálkozott, ezért komolyan vette. Lehunyt szemekkel állt, a gondolatait kiürítette, pár pillanat múlva a vízre gondolt, ahogy pirossá változtatja. Ahogy mindig, még most sem merte azonnal megnézni az eredményét, csak néhány másodperc elteltével.
A lyukakból víz került elő, ami vékony kört alkotott a lány körül. Ez pirosban pompázott, azonban a többi, azok, amelyek messzebbek voltak tőle, ugyanolyan átlátszóak maradtak. Kicsit elkeseredett, de azért örült a kisebb sikerének is.
Egyszerűen elengedte a vizet, majd csendesen nézelődve várta tovább az elemi mágia tanárát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Percre pontosan érkezett a teremhez, ahogy a megbeszélt időt mutatta a karórája be is nyitott az ajtón, szinte már a mutatóval együtt lehetett hallani cipője koppanását. Két nagyobb könyvvel és egy elég ramaty állapotban lévő növénnyel a karjaiban kereste Vikit, akit miután megpillantott üdvözölt is.
- Szia. Hogy vagy? Egy pillanat és jövök. - Furcsán méregette a még mindig jelenlévő unikornis csikót, tanárként még mindig hihetetlen volt ez neki, hiszen bármennyire anyátlanodik el egy lén, nem újat keres, hanem küzd az eredeti kegyeiért eleinte, pláne egy olyan büszke lény, mint ez. Ettől függetlenül nyilván nem érzett különösebb gondot a jelenléttel, sőt. Az egyik nagyobb szekrényhez sétált miután lepakolta az asztalra, amiket hozott, ahol kétféle tápot vett elő és vitt be magával a terembe. Erejével földet idézett, majd a víz hozzáadásával agyagosította és formálta meg, végül a tűzzel kiégetve a két tál készen állt az állatkák előtt. Viki ölébe tette a megjelölt étkeket, jelezve, hogy hát a gyakorláshoz jobb lesz lefoglalni a többieket.
- Hallottam róla, hogy haladgatsz az erővel és hogy voltál Faraday tanárnőnél is. Hogy sikerült? - Helyet foglalva érdeklődött tőle, de persze sokkal jobban érdekelte már most az, ma mit is szeretne csinálni a navinés lány. Minden tanoncát figyelemmel követi távolról is, de ezek a plusz órák mindig sokat segítenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Gyanította, hogy Olive pontosan érkezik, mert mindig úgy szokott. Sosem látta még késni a nőt, és gyanította, hogy akkor érkezik el a világ vége, amikor nem lesz pontos a tanerő. Őszintén remélte, hogy nem mostanában fog eljönni az a pillanat.
- Jó napot - köszönt, közben picit meghajolt. Nemrég ért vissza egy villámlátogatásról, így még mindig nagyon benne vannak a japán szokások.
Olive pillantását követve mosolyogva nézte a kis csikót, aki még mindig aggodalmasan nézte önmagát a földön összegyűlt vízben. Amikor visszatért a nő, majdhogynem tátott szájjal figyelte, ahogy két tányért készít. Ő is akart ilyet.
A Faraday nevet hallva el is felejtette, összepréselt ajkakkal figyelte, ahogy a két kedvence enni kezd.
- Azóta tudom a víz színét változtatni - tárgyilagosan jelentette ki, nem akart mást mondani. Végül is, másra nem is volt kíváncsi a nő, legalábbis ezt gondolta.
- Viszont most már szeretném megfagyasztani a vizet. - A kedve újra visszaállt a normális helyzetbe, amikor egy újabb szint elérésére gondolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bojarski professzor

Vannak tantárgyak, amik nem mennek könnyedén, sőt... egyenesen kínszenvedés a tanulás olykor. Marciról tudniillik, hogy ő gyűlöl segítséget kérni diáktól, s tanártól egyaránt, inkább a maga módján tanulja meg. Vagy valami olyasmi. Azonban a vielkedéselemzéssel roppantul meggyűlik a baja, mi sem bizonyítja, hogy tavaly pont ebből a tárgyból bukott meg. Bármennyire is igyekszik, vet be mindenféle módszert, egyszerűen nem megy a fejébe, mintha ez a tantárgy direkt szórakozna vele. Házijai általában pontatlanok, dolgozatai állandóan troll minősítést kapnak, s ezek egyre jobban elveszik a vöröske kedvét. Akárcsak régebben a muglisuliban a matek. Legszívesebben elégetnék a tankönyvet, szétcincálná a jegyzeteit, dobná ki az ablakon a pennáját... Azonban a minap végül megint sikerült felszívnia magát, s úgy határozott, hogy ő bizony megoldja a problémát. Így vagy úgy. Félfüllel hallotta, hogy Bojarski professzor mindenhez konyít valamennyit. Különben is szimpatizált a tanár úrral, nem mintha hosszasan beszélgettek volna a valaha. Pusztán köszönnek egymásnak a folyosón, ha Marci látja, hogy épp segítség kell, mert nem bír a seprűkkel, ő nagyon szívesen cipeli a járgányokat stb. Talán ő az egyetlen a kastélyban, akitől hajlandó lenne segítséget kérni. Azt is mondták, hogy ő nem feltétlen ragaszkodik a régi módszerekhez, könnyen szót lehet érteni. És különben is, inkább neki szól, mintsem Naizer professzornak. Valószínűleg már a kezdettől fogva beskatulyázta. Legalább Bojarskinál még lenne esélye. Szóval ami azt illeti így is tett, felkereste, nem vetette el a gondolatot, s szerencsére a professzor simán beleegyezett. Úgy döntöttek, hogy egy jó kis péntek délutánt rászánnak erre.
Most pedig az a bizonyos péntek délután van. Marci sebes léptekkel halad a tanulószoba irányába, talárja csakúgy lebeg utána. A legrövidebb utat választotta, ugyanis késében volt már induláskor. 5 órát beszéltek meg, s ő konkrétan akkor indult el. Baromira reménykedett abban, hogy ő ér oda előbb, mert ha a Bojarski már ott fog üldögélni az elég kínos lesz.
Hála égnek perceken belül megérkezik a keleti szárny második emeletére. Gyorsan kitárja az ajtót, s mosolyogva nyugtázza, hogy senki nincs benn. Elhelyezkedik egy babzsákfotelben, jegyzeteit és tankönyveit pedig az ölébe fekteti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bojarski professzor

Ez a viselkedéselemzés nem lenne olyan rossz, ha nem lenne ilyen rohadtul száraz az anyag, vagy lenne valami gyakorlati óra. A sárkánytan, vagy a legendás lények azért szimpatikus számára, mert ott valóban tud tapasztalni, de egy ilyen órán... Sőt, még azt is meg meri kockáztatni, hogy a gyógynövénytan is izgalmasabb, ez pedig merész kijelentés!
 - Úgy hallottam, hogy ön ebben a témában is otthon van... - jegyzi meg Marci. Amit azonnal meg is bán, mert a professzor simán érdeklődhet azután, hogy mi mindenről hallott még a vörös. Fú, ha a tanárok tudnák micsoda pletykák terjengenek róluk... Bár ez nem a diákok hibája, sokkal inkább a portréké. Marci gyűlöli őket. A bajkeverésen kívül máshoz nem igazán értenek.
Próbálkozik a drága felvázolni a problémát, azonban már valószínűleg itt elássa magát, mert a béna tananyag alapja sem jut eszébe. Érzi, hogy kicsit izzadni kezd. Mindig ez történik ha a ideges. Megvakarja tarkóját, izegni-mozogni kezd. Azt kívánja, bárcsak legalább egy kicsit is konyítana ehhez a hülyeséghez, vagy a béna agya legalább a fránya nevet megjegyezte volna, de nem.
 -Igen, igen totál. Nem is értem miért most vesszük. Baromság - helyesel, meg bólogat, mintha már korábban is gondolt volna erre. Vagyis arra mindenképpen, hogy az egész egy nagy baromság, de nem igazán tudta fölmérni, hogy ez nem negyedikesnek való anyag.
 - Igen, igen ez megvan. De mi is volt ennek a pontos menete? A tankönyv ezt olyan hosszan ecseteli, és olyan béna szavakat használ... - panaszkodik Marci, de aztán megembereli magát. Kihúzza magát. - Persze ez így van rendjén, én pedig mindezt meg akarom tanulni - olyan, mintha magához beszélne. Mintha leginkább meg akarná győzni magát ezekről a dolgokról. Több-kevesebb sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bojarski professzor

Szóval bármennyire is igyekszik a drága, tudatlanságát nem igazán sikerül lepleznie. De hiszen ezért vannak itt, hogy megtöltsék üres kis buksiját finom, ropogós tudással. Nincs miért szégyenkezni, minden a legnagyobb rendben lesz. Bojarski különben sem fogja lenézni, vagy lebutázni... legalábbis ebben reménykedik a kis vörös. Aztán majd kiderül, hogy a beszélgetés végére milyen szemmel fog a srácra nézni. Mindenesetre Marcinak úgy kell koncentrálnia viselkedéselemzésre mint még soha.
A professzor bele is kezd a magyarázásba. Marci összpontosít. Hol Bojarski-t bámulja, hol a földet. Néha egyetértően bólint egyet, mintha mindent felfogna. Egyébként hihetetlen, de így is van. Esküszöm. Ezerszer jobbnak találja, mint az órán, sőt, egész élvezetesnek. Végül azért csak rákérdez arra, ami a leginkább foglalkoztatja, ami leginkább nincs a buksijában. A professzor pedig megadja neki a pontos választ. A férfi kerít papírt meg íróeszközt, s vázolja a helyzetet. Na, lássanak csodát, a vöröske megértette! Wooow. Ez aztán teljesítmény a javából!
 - Igen, igen. Teljesen! Jobb, mint az órán. Komolyan - mosolyog rá a srác. - Úgy emlékszem van valami 4 alappillére, hogy miért ennyire kényszerítő erejű a normáknak való engedelmesség. Vagy valami ilyesmi. Ezt is el tetszik nekem magyarázni? - kérdi. - Vaaagy haladjunk szépen sorban, ahogy ön jónak látja - teszi hozzá Marci. Nem akar ő csapongani, de őszintén szólva kicsit siettetné a dolgot. Inkább beszélgetne másról Bojarskival, mintsem ilyen unalmas dolgokról. Beh. Undorító.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

A formális üdvözlésre egy halovány mosollyal biccentette oldalra a fejét, ugyan tisztában van több kultúrával is, a sajátján kívül szokásmódon semmiben nem mélyed el, az pedig hát elég közvetlen. Család, ismerős és ismeretlen egyformán van kezelve általa, ami sokak szerint furcsa és erősen extrovertált jellemnek mutatja őt. Az is, de nem pont ettől. Közben az állatok lefoglalására tett erőfeszítéseket még megérdeklődte mi a helyzet.
- Lazíts kicsit, nem kell ennyire komolynak lenni. Meséld el inkább milyen érzés volt, sokat elmond a kapcsolatról az elemmel, ha kiderül, milyen vele bánnod. Könnyű? Nehéz? Segít téged vagy makacskodik? Tetszik maga az érzés, ahogy a lelked irányítása alá vonja?
Lehet kicsit elragadtatja magát Liv, de ez megesik vele, fel is nevet a végére, mert ő biztos abban, hogy legalább olyan fontos a lelki edződés és felismerés, mint a fizikai. A nyugalom és koncentráció alapja, hogy ezeket felismerje magában az elemi mágus. A lelkességre, legalábbis ami a határozott kijelentést illeti, elismerően bólogatott, és nem is volt ellenére.
- Jól hangzik, kezdjük egy könnyebb gyakorlattal akkor. Egy gömböt kell idézz, a színe teljesen mindegy, ha szeretnéd kicsit cifrázni, adhatsz a víznek, a lényeg nem ezen lesz. Érzékeled általában egy egyszerű kézmosásánál is, vagy ivásnál, hogy a folyadékoknak különböző hőmérséklete van. Koncentrálj a hidegebb, hűtött italokra és ez alapján csökkentsd a kezedbe idézet vízét is. Nagyjából addig, hogy már nehezen lehessen viselni azt a hideget, de még nem az a kásásodó állaga legyen tőle a víznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem akart túl komoly lenni, csak maga a helyszín, meg úgy az egész fura volt neki. Még nem igazán gyakorolt kettesben Olivevel, bár erősen reménykedett benne, hogy nem olyan lesz, mint Kivával. Nem utálta azt a nőt, csak hát nem is volt a kedvence. Pedig itt akar maradni elemi mágus mestertanonci képzésen, akkor pedig sokkal többet fogja látni. Az ajkába harapott, inkább az aktuális témára koncentrált.
- Könnyű vele bánni, vagyis legtöbbször. Ha mérges vagyok, vagy ilyesmi, akkor egyáltalán nem megy - egész könnyedén mondta ki, talán azért, mert a tetramágus nem vizsgálgatja közben, nem szegez rá kutató tekintetet. Elmosolyodott, miközben folytatta. - Imádom azt az érzést.
Nem sokáig váratta a tanárnőt, ahogy meghallotta az instrukciókat, bele is kezdett. A kisegítő könyvében olvasta, hogy könnyebb, ha van személyes kontakt az elemmel, így a kisebb gömböt konkrétan a tenyerére idézte meg. Hogy formába lendüljön, ezüstté változtatta a színét. Merev tekintetét csak a gömbre fókuszálta, megvárta, míg lassan, de biztosan, elszíneződik a folyadék. Csillogóssá nem tudta varázsolni, de reménykedett benne, ha sikerül jéggé változtatnia, szebb lesz.
- Ez így jó lesz? - kérdezte a méretére utalva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Minden tanonca külön-külön érdekelte általában, szívesen kérdezett az életükről, arról, hogyan befolyásolja őket az erejük. Igaz, ő is átélte az ismerkedést, az első szárnypróbálgatásokat és akadályokat is, minden elemnél érezte azt a bizsergést, sőt, ő maga azt is, ahogy meg kellett szokja, hogy az egymást taszítóakat hogy bírhatja közös munkára. Pont ezért nem tudta hibáztatni őket és sosem akarta, ha valami nehezen ment. De hitte, hogy amint ráéreznek, nem lesz akadály. Széles mosollyal fordította fejét a lány felé és nevette el magát halványan a bátor kijelentésre.
- Az bizony jó, nagyon jó. Hidd el, mikor nehéz is, ő is hasonlóan van veled. Ha az elemednek lenne saját személyisége, olyan lenne, mint az egypetéjű ikred, mindig veled lesz, támogat és nagyon is közel áll, még ha néha önállósítja is magát.
Régen nem filozofált ezen sokat, mikor ő tanulta csak legyintett a legtöbb okfejtésre, gyakorlatiasan a feladatok érdekelték és mindig valami új, amit azzal, hogy ezt a négy csodát birtokolja, meg is kapott. Lassú, kimért pillantásokat vetett a formálódó gömbre a kérdésre pedig bólintott, miközben ő maga is hasonlót hozott létre, ám ez a narancs-és a citromsárga közti átjátszás színében pompázott. a méretét Viki formájára igazította a sajátján, aztán lassan hűteni kezdte, érezve, ahogy a cseppek egyenként és egészet alkotva is változnak a kezei fölött.
- Nem kell különösebben megijedni, ha elsőre nem sikerül, vagy csak részletekben, esetleg szétesik, előfordul. Maga a módszer, hogy érezned kell, mi történik előtted a fontos. Ha az megvan gyakorlás kérdése a minőség és az idő, ami alatt megvan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A navinést nem érdekelte a miért, vagy a hogyan, csak irányítani akarta kezdetben a vizet. De mióta rendszeresen jár Olive különóráira, odafigyel arra, amit a nő mond. A legtöbb tanórán csak létezik, szeret üldögélni ott, mint egy sült hal, de nem az elemi mágia órákon. Eleve tudta, hogy ez nagyon fontos, meg hát érdekelte is. Végül is nem minden boszorkány elemi mágus, elég egyedi dolog ez. Még a nagymamája is elcsodálkozott rajta, pedig elég nehéz kibillenteni az öreg hölgyet a normális állapotából.
Arra már a színezésnél rájött, hogy a vizualizáció segítségével érheti el legkönnyebben a kívánt hatást. Figyelmesen nézte, ahogy a tanára gömbje kristályosodik. Nagyon gyönyörű látvány volt, egyre jobban izgulni kezdett.
Miután kigyönyörködte magát, a sajátjára koncentrált. Ha történt is valami változás, nem vette észre, de most nem félt kérdezni.
- Elég, ha a megfagyást akarom, vagy esetleg mást is kellene?
Nem tudott érthetően fogalmazni, de ez sűrűn előfordult vele, ha másra koncentrált. Azért megpróbálkozott azzal, hogy először lehűtse a gömbjét. Nagyon lassan, de finom hűs érzés indult ki a tenyeréből, ahol a gömbje is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

Szeretett tanítani, kiváltképpen a gyakorlati órákon, mert azoknak megvolt a maguk varázsa. Közvetlenek lehettek, nem követelte meg soha a gyermekeitől a magázódást és kellemes volt ettől a légkör is. Viki is az egyik olyan fiatal volt, aki még bőven iránymutatásra szorult, de úgy tűnt elég érdeklődő. Voltak félénk, csendes, harsogó és csetlő-botló diákok is már az orra előtt. Üdítő a változatosság és valahol ebben találta meg a számára kellő kihívást is. Ezért tudott az iskola falai között megmaradni és a nyughatatlan lelkét itt tartani. Nem vágyódott éppen haza, vagy tovább, valami új kihívásba. A gömbje lassan, de biztosan lehűlt, majd gyakorlatilag pillanatok alatt havassá kásásodott, aztán lassan kezdett simára fagyni a tenyerei fölött, közben persze Viki kérdésére is ügyelt.
- Ne a végeredményben gondolkozz kizárólag, az oda vezető út jóval fontosabb, főleg ha egy új és nem is egyszerű folyamat áll előtted. Biztosabb a siker, ha egy ismertebb részből indulsz ki. Most például remekül csinálod, hogy a hőmérsékletét változtatod.
Mert ugye az állag nem minden, hiszen ahhoz ez is szükséges, ráadásul ameddig nincs meg a kellő hőmérséklet, akarhat a lány fagyasztani, a szobahőmérsékletű, vagy éppen meleg forma a kezei felett nem fog bizony engedelmeskedni. Tudnia kell mit tesz vele és mindezt a víznek is át kell adnia.
- Jó lesz az, csak folytasd...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A fő problémája mindig is az volt, hogy még mindig túlságosan is élénken élt benne az az este, mikor előjött az eleme. Rettegett a vérfarkasoktól, már az ismeretlenekről is feltételezte, hogy őket is megharapták. Imádta az elemét, a trollos támadásnál is áldotta az eget, amiért ilyen képességgel született. De tudta, hogy amíg nem tudja legyőzni a félelmét, addig nem is tud túl sokat haladni, vagy ha épp előre lép, mindig fogni kell valakinek a kezét, nehogy elbukjon.
Olive üde megnyilvánulásai mellett sosem gondolt a vérfarkasokra, vagy más csúnya lényekre. Nyugodtan tudott koncentrálni, ahogyan azt gyakorolta akkor is.
A biztatásra folytatta, amibe belekezdett, talán túlságosan is erősen. Érezte, hogy a víz mintha ellent akarna állni, mire összeráncolta a szemöldökét.
- Mit szokott tenni, ha az egyik eleme nem akar engedelmeskedni?
Az is felmerült benne, hogy mi van akkor, amikor egyszerre több mondja be az unalmast? Nem, nem, nem, a saját feladatára kell koncentrálnia.
Ő maga azzal próbálkozott, hogy felhagyott az erős sietséggel. Megelégedett a lassan elért sikerével, de nem is akarta feladni. A gömbje belsejébe egy hőmérőt képzelt, szinte látta, ahogy milliméterről milliméterre megy lentebb a szint, nagyon lassan.
A hűs érzet nehezen akart fokozódni, még mindig érezte azt az ellenállást, bár mintha már egy kicsit igazodott volna az akaratához. Olive csak pár pillanattal ezelőtt mondta el, hogy az eleme olyan, akár az ikertestvére. Némán biztatta őt, azt akarta, hogy könnyedén tudjanak együtt dolgozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után

A figyelme lassan, de biztosan teljesen Viki arcára és mozdulataira siklott. Ő már gyakorlatilag kisujjból ismerte a feladatot, különösebb erőbefektetés és figyelem nélkül képes volt elég jól megoldani így is, ám most nem is annyira az eredmény, mint a tanoncának haladása érdekelte. Érzékelte, hogy mintha a kapkodás nehézségeket szülne, így csak biztató mosollyal figyelte a gömböt és a magáénak megfagyasztásával arrébb lebegtette a levegő elemével, hogy közelebb csúszhasson. A tenyerével a navinés kezei alá nyúlt, annak kézfejeit megtámasztva.
- Fontos, hogy ne görcsölj, ne akarj sietni vele, van rá bőven időd. Mivel az elem belőled fakad, te irányítod, ahogy könnyebb együtt élnetek békében, úgy az esetleges zavartság, görcs is átáramlik, ezt érzed viszont. Tükörként mutatja az egymáshoz való hozzáállásotokat.
Már-már egészen irodalmian hangzik, pedig ezek csupán tények. Persze nem akarta kikerülni a választ, de elsősorban azért van itt, hogy irányt mutasson, közben pedig rá fog térni arra is, amire a leányzó kíváncsi. Kicsit kivárt, még úgy érezte innentől rendben lesz a folyamat, akkor elhúzta a karjait, és a gömböt visszaszerezve lassan leolvasztotta a rétegeit, hogy ugyan annál a résznél tartsanak.
- Megesett velem is már, hogy nem voltunk kibékülve, és meglepő módon nem a levegő, mint a főelemem "ellenfele", hanem a tűz az, ami makacskodik. Nehezen találtuk meg az egyensúlyt. A temperamentumom indokolná, hogy éltessük egymást, de túl szilárd és tevékeny vagyok az elemhez, már dominánsan, ezt pedig érzi. Ilyenkor próbálna a többi fölé kerekedni és nehezebb irányítani.
Miközben beszél halványan elmosolyodik, aztán a gömbjét lassan kezdi átformálni egy hattyúvá. Lassan nyúlik meg az előtte levegő víztömeg. Kialakul a faroktollak nyúlványa, a nyak és a fej, még apró, színes hullámokkal a tollazat is felsejlik. Tudja, hogy ez némileg elvonhatja Viki figyelmét, ez most egy próba is, vajon így, képes-e fenntartani a korábban jól átvett koncentrációt. Liv képesnek tartja rá a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is rossz ez az ötlet. Szerettem vele gyakorolni, ezúttal zsugorító főzet szerepelt a projektünkön. Legalább bájitaltanból volt gyakorlótársam, és most elhatároztam, hogy nála rákérdezek, szerinte ki az esélyes, aki ennyire szeret üzenetekkel bombázni. Kedves tőle, hogy írt nekem, és ezek után már ideje lenne megismernem. Szerencse, hogy vannak informátoraim a Levitában. No, nem mintha bárkit is meg akarnék lincselni, eddig velük kapcsolatban csak jó tapasztalatom volt.
A levitásokkal barátkozni egyébként is előnyös, náluk jobb tanulótársat keresve se találhatnék.
- Szia! - köszöntem Pálmának, amint beestem a helyiségbe, pakkomban a kötelező felszereléssel.
Sosem árt a gyakorlás, megéri a kockázatot, a jobb jegyért cserébe, hátha anyám is örülni fog egy kicsit, hogy nem hanyagolom el az ő imádott szakterületét.
Egyszerű, kicsit kinyúlt felső volt rajtam, amit övvel csinosítottam a derekamon, és egy sima leggings, meg tornacipő, ennyiből állt a ruházatom. A hajamat jó alaposan a fejem tetejére kontyoltam, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő semmilyen haj-baj. Nem szeretnék hónapokat várni, mire újra kinőne a hajacskám.
A hajamat szerettem magamon, és örültem, hogy ezt valaki észrevette, és pozitívan díjazta.
Az üstöt lepakoltam, felállítottam, és a vizet recept szerint előkészítettem a főzethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagy rohanásban kopog a magassarkúin a lépcsőházban, egyik kezében Sorin, a másikban vagy négy mappányi dolgozat. Minél előbb szeretne beérni a szobájába és Vivire bízni őt is. Néha meg kell állapítania, hogy el kell gondolkodjon, az Erdős-Prinz lány hogy lehet oktató, de az biztos, hogy jelenleg a legmegbízhatóbb és egyetlen megoldása is bébiszitternek. Ő nagyon szívesen cipeli magával a már két éves fiúcskákat, de nem biztos benne, hogy az a diákoknak mindig kellemes. Sokszor hoznak lámpalázat nézőként a tanoncaira, ami nem túl segítőkész. De ma bizony nem így lesz, a navinés tanoncával már megbeszélte az időpontot és a helyet, ő meg átesett a kicsi lepasszolásán és a dolgozatok fiókba zárásán. Majd később.
Liv az új év közeledtével sem erőltette volna meg magát, most azonban kénytelen volt, hiszen a segítségét kérték, nem is akárki, hanem a navinések házvezetője. Ő is dolgozott ott, tudja, hogy néha elkél még egy jobb kéz, pláne, ha éppen kispapa van a háznál, így nem is gondolkodott sokat, hogy besegít a diákok terelgetésébe, szerencsére belefért az idejébe is, most azonban már az alacsony hölgyemény is a dolgát végzi, így ő újra az elemi mágiával tud törődni.
Sokkal könnyedebben és visszafogottabban lépdel már az elemis terem felé, ahogy egy cserepes kaktuszt szorongat, ami úgy néz ki eléggé a végét járja. A kis növényt az Eridon portréja körül találta, nem igazán viselték gondját. Benyitva a terembe egyből elindul a terros szárnyba, a szervezete is belebizsereg, hiszen itt érzi magát igazán jól. A futós liánok üdvözlésként vonulnak mellette, ahogy a földből és zöldből kialakult hintaágyszerű képződménybe ül. A kaktuszt egyelőre cserepestől a földre teszi, majd az órájára pillantva elégedetten dől hátra, hogy még van is tíz perce, még Leon megérkezik.