Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kicsit furcsán éreztem magamat, miután Dustin ott hagyott az ajtó előtt, hogy neki sietnie kell, órája lesz, de én azért csak menjek be és gyakoroljak, nem lesz semmi gond. Az iskola is olyan furcsa volt, meg maga az elképzelés, hogy én most nekiállok és gyakorolgatok itt egyedül... hát. Trusia a vállamon egyensúlyozott épp, rosszalló pillantással is nyújtottam neki a karomat, hogy akkor legyen szíves és másszon le onnan, ahogyan beléptem a terembe. Hatalmas, üvegkupolás egy hodály volt, amire kicsit el is nyíltak az ajkaim. Innen biztos csodaszépek a csillagok éjszaka.
Kissé beljebb is sétáltam, a lépteim visszhangot vertek, ahogyan végül a terem közepén megtorpantam és felpillantottam. Tényleg volt esztétikai értéke.
Aztán sorban az ajtókhoz sétáltam, hogy be-bepillogjak mindegyikbe külön, mi is rejtőzik a fal mögött. Az első, amibe benéztem, teljesen átlátszó volt, így gondolom a levegőhöz tartozhatott. Magasan volt, nem különösebben volt szimpatikus a számomra, még meg is borzongtam. Aztán meghallottam, hogy nyílik az ajtó és automatikusan arra is fordultam, ahonnét a hang jött. Trusia a fejét oldalra biccentve nyökörgött egy sort, mire tanácstalanul néztem rá.
- Nem értelek ám - mondtam, mintha egyértelmű lenne, majd ismét felemeltem a fejem. - Hahó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Furcsa érzései támadnak még mindig ettől az épülettől évekkel azután is, hogy valamikor a minisztérium által kirendelt felügyelőként járt itt. Különös emlékeket idéz fel benne minden egyes folyosó, minden ajtó, titkos átjáró, amelyet akkor sikerült megismernie, és még annál is sajátosabb érzés szembesülni a ténnyel, hogy mennyit változott azóta. Hol van már az az auror, aki ide s tova négy tanévvel ezelőtt még az elemi mágus kollégák réme volt? Maga is egy közülük, és ezzel még mindig birkózik tulajdonképpen, mert mégsem olyan nehéz lenyelni minden negatív érzést, minden mélyről fakadó félelmet az egésszel szemben, akkor is, ha tudja valahol, hogy irracionális az egész. Bele sem mer gondolni, mi lenne, ha még csak nem is a föld lenne az eleme, amely számára szinte már elemi (minő irónia), hanem mondjuk a levegő. Szorongással tölti el most is a tény, hogy minden bizonnyal egy légtérben kell majd tartózkodnia majd néhány aeromágussal is - ha szerencséje van, nem lesznek sokan -, ha már Vilmos még mindig a fővárosi ispotály ragályos betegségben szenvedők számára fenntartott osztályán fekszik karanténban. Állítólag a sárkányhimlő egyik mutálódott változatát sikerült elkapnia valahogyan, meglátogatni azonban nem engedték és ami azt illeti, habár gonosznak hangzik ez így, nem is tervezte, csupán levelet és ajándékot küldött kedves gesztus gyanánt, hiszen mégsem lenne jó dolog, ha az újfent állapotos felesége vagy az alig féléves kislányuk kapna el valami mutálódott vírust, amivel még a gyógyítók sem igazán tudnak mit kezdeni. Állítólag még mindig olyan az oktatója bőre, hogy bármelyik sárkány megirigyelhetné és eddig a kezelésre tett kísérletekkel csak azt sikerült elérni, hogy az egész ciánkék színt öltött. Ha szerencséje van, még a végén bekerül valami orvosi szaklapba, esetleg tankönyvi példa lesz belőle a gyógyítói szakképzéseken. Minden esetre az ő szerencsétlenségére ez azzal jár, hogy itt töltheti az idejét összezárva kamaszokkal, akikről egyelőre elképzelése sincs, mennyire lehet velük dolgozni és mennyire lehet nehéz nekik az elemük irányítása. A maga részéről az iskola által felbolygatott emlékei okán - biztos, ami biztos - önként viseli ismét a képességkorlátozó karpereceket, bármennyire kényelmetlenek is. Néha meg-megforgatja őket, habár ez semennyit sem segít azon az érzésen, amely olyan, mintha a mellkasába akarna tuszkolni valami külső erő még egy fél világot és sosincs elég helye a levegőnek ettől a tüdejében, így a teremben le is veszi őket. Ismeri már ezt a helyet. Anno még ő szorgalmazta, hogy a képességbirtokos diákoknak csak itt és a tanórákon ne kelljen hordani a képességkorlátozó varázstárgyakat. Zubbonya zsebébe süllyeszti őket - egyenruha van rajta, egyértelműen jelezve, hogy auror és pillanatnyilag csak az irodából szabadult el két órára külön engedéllyel, mert ott is tűkön ülve várják már, hogy végre visszaküldhessék terepre, jelen pillanatban azonban ezt még tanonci minőségében nem lehet - aztán megközelíti a növényekkel teli terem ablakát. Megnyugtatják a növények. Mélyet lélegzik, tenyerét a falra helyezve. Túl fogja élni ezt a gyakorlati valamit, túl fogja élni. Senki sem halt még bele ebbe, legalábbis hirtelen nem jut eszébe olyan eset, hogy így lett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Hiii! - Diána pont kiélvezi, hogy nem csak itt a teremben, hanem úgy egyébként is végre lehetősége van megválni a karperectől, még akkor is, ha annak a kinézetét átváltoztatással valami sikkesre alakította. Az eredeti szerinte úgy nézett ki, mint egy börtönbilincs, annak meg köszi, de csak a dungeonben van helye.
Jól hangozna, mi? Hogy tökéletesen kiélvezi - egy része tényleg úgy éli meg, mintha súlyos terhet vettem volna le a válláról, a mágiája ismét  teljes szélességében és erejében nyújtózkodhat ki a többhónapos kényszerű pihenő alól; ugyanakkor talán nem véletlenül a levegő elemet birtokolja. Azt a megfoghatatlan és nehezen zabolásható erőt, ami maga a varázslat, Dia vékony, törékenynek mondható teste és szervezete nehezen viseli. Amennyire szeret szélsőségek közt ugrálni pszichológiai értelemben, annál rosszabbul esik neki fizikailag ez az éles váltás. A bioritmusa egyértelműen felborult, rosszabbul alszik, ingerlékenyebb - még a piros napok is sokkal tovább tartottak, ráadásul na, emiatt a sok egészségügyi tünet miatt már az orvost fontolgatja.
Viszont ebből, ha rajta (és a sminkkészletén) múlik, semmi sem látszódik a külvilág felé. Nemám. A megszokoss Diánás vidámsággal int oda Farkasnak, akiről mesélték neki, hogy még anno szigorú minisztériumi vérebként eresztették a suliba, de őszintén nehéz elhinnie. Mármint sokan mondták már neki, hogy a veszélyérzete annyira minimális, hogy gyakorlatilag a nullával egyenlő, így a férfi tüskés, félrehúzódó attitűdjét is a legteljesebb természetességgel hagyja figyelmen kívül - még csak nem is szándékosan.
- Minden oké? Ha hányni kell, változtatok át neked zacskót.
Hát na, Farkas pont úgy támaszkodott a falnak, ahogy a haverjai szoktak kint a bár falának, mielőtt visszajönne a margarita.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagyon nagy szívás, amikor azon kevés napok egyikén amikor programod van, el kell menned a kötelező pofavizitre. Ariananak dünnyögtem is egy sort, ennek köszönhető, hogy mostanra legalább már bosszúsan, de az iskola felé gyalogolok. Ha kések is, legalább odaérek. Hihetetlenül mérges tudok lenni. Ez egy új tulajdonságom, eddig nem tudtam, hogy létezik. De egy ideje - az óta az este óta - folyamatosan előjön, hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimen, és néha az elememen sem. Pedig alapból egy nyugodt fickónak gondolom magam.
Az viszont segít, amit Denis mutatott, azóta egyre többször figyelek a környezetemre, a hangokra, a rezgésekre. Egyre több időt töltök a szabadban, ismerkedem a levegővel, a változások apró jeleivel. Már tudom, honnan. Tudom, ha vihar lesz. Már értem, miért, és elfogadtam, hogy miért ilyen későn. Az életem sosem volt könnyű, de igazán nagy törés akkor ért, amikor Ariana robbantotta a maga bombáját. Esküszöm, hogy soha többet nem kérdezem a mértékét. Soha többet.
Gyors tempóban szelem át a kastélyt, hiába volt majdnem tíz éve, hogy utoljára itt jártam, úgy ismerem minden zugát, mintha tegnap siettem volna mágiatörténetre, vagy kaptam volna frászt bájitaltanon a hozzávalóktól. A legundorítóbbak amúgy a leghasznosabbak, ezzel nyugtattam magam. Befordulok az utolsó sarkon, és Denis után szinte másodpercekkel befutok én is a társaságba.
- Helló.
Intek bizonytalanul, és állapítom meg, hogy valóban senkit sem ismerek, maximum látásból a pizzériából.
- Arie vagyok.
Így hódítok, tenném hozzá még vicceskedve, de nem tudom, mennyire van humoránál a társaság, egyelőre azt hiszem, én vagyok a zöldfülű, és jobb, ha vicceskedéa helyett, inkább odafigyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hányni kell? A két szó valahonnan nagyon távolról érkezik és arcátlanul kúszik be a nemrég még nagyon is békés gondolatai közé megkondítva egy olyan vészharangot, amiről eddig tudomást sem vett. Pedig milyen remekül elvolt a fal előtt, már azon morfondírozva, hogy átlép a növényekkel teli terembe, amely olyan hívogatóan terül el minden nyugalmával a fal túloldalán, erre tessék, felbukkan itt egy aeromágus, és most, a szavak nyomán tényleg tudatosul valahogyan az agyában is, amit a gyomrában már pillanatokkal ezelőtt megmozdult valami. Tényleg hányni kell. Nem kell, dönti el, összeszorított fogakkal közölve magával a saját döntését és már nem is vesz tudomást a különös, de ismerős kavargásról a szegycsontja alatt.  
- Köszönöm, nem kell, megvagyok - válaszolja szinte már kimérten, mintha épp nehezére esne kilépni az auror túlontúl hivatalos szerepéből, noha még ott sem előírás igazából, hogy az embernek távolságtartónak kell lennie. Annára gondol meg Vesznára egy pillanatra, amitől a szája szeglete máris barátságosan görbül felfelé a következő pillanatban, ahogy Diára pillantva megrázza a fejét.
- Csak a növényeket néztem. Gyönyörűek - teszi hozzá az iménti szavaihoz amolyan magyarázatféleként, hogy miért is volt annyira elveszve az imént a gondolataiban leginkább. Amikor legutóbb itt járt, mindez még nem érdekelte. Akkoriban csak azt látta amúgy is, hogy minden elemi mágus veszélyes és meghagyta Feiglernek a nemes feladatot, hogy foglalkozzon velük, erre tessék, azóta mekkora változás állt be az életében, csak győzze feldolgozni, merthogy még mindig dolgozik rajta, ami azt illeti. Talán még fel is emlegetné Feiglert, habár Dia már csak hírből ismerheti eme kedves kollégáját, akárcsak Feliciánt vagy Ferdinándot meg Fédrát. Ahogy hallotta, regélnek azért még a felügyelőkről néha az iskola falai között, nem felejtették el csak úgy azt az évet, amikor a Minisztérium kirendelte őket ide. Csakhogy mielőtt bármi mást is mondhatna, újabb ember toppan be, aztán meg még egy, akinek a jelenlététől ismét csak feléled gyomrában az iménti érzés. Na tessék, még egy légmágus. Elvileg ez valami ilyen apriori tényállás, hogy nem az aeromágusokkal a legkompatibilisebb, de azért igyekszik leküzdeni az érzést, hiszen józan ésszel mégiscsak belátható, hogy egyikük sem tehet arról, hogy ezt az elemet képes uralni, ahogyan ő sem választotta a földet, meg aztán nem is bántották, csak túléli ezt a gyakorlatot. Zsebébe mégiscsak jólesik egy pillanatra megérinteni a karperecet, amelyet magával hordani mindig amolyan biztonsági intézkedés részéről arra az esetre, ha úgy érezné, mégsem tudja uralni az erejét netán. Elvégre most még ő is csak tanonc, hiába lehetne tanár a korát tekintve. Köszön az újonnan érkezőknek, még egy mosoly is kijut nekik, aztán a kérdés hallatán önkéntelenül is előkerül egyébként abszolút természetesnek mondható iróniája.
- Hát ha a cél annak a felmérése, hogy hány aeromágussal tudok meglenni egy térben, jó úton haladunk - jegyzi meg egy kurta vállvonással. - Viszont kétlem, hogy ez erről szólna, gondolom, inkább gyakorlásra szánt alkalom lenne, ha már ebben a csarnokban biztonságos körülményeket teremtettek a képességhasználatra. Meg lehet ám tapsolni a sherlocki következtetéslevonási képességeimet - közli féloldalasan elmosolyodva, vállát kissé előrebiccentve, aztán megrántja azt és gondolva egyet leül a földre lábait keresztbe rakva egymáson. - Ha az éves elemi vizsga lenne, arról csak kaptunk volna értesítőt, gondolom én, bár korábban nem itt tanultam, ez is csak átmeneti elméletileg, szóval ha meglepetésszerűen működik, akkor arról még nem szólt senki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Hm.. - Nem gondolkodik el azon, hogy mennyire átlátszó vagy sem Farkas magyarázata, nem zavarja, sőt akkor hát már partner is lesz a dologban.
- Ugye? Szerintem is tök jól néz ki az egész. - Ez az egyik kedvenc helye a kastélyban, még akkor is, ha az elemi mágiához való kötődése az utóbbi időben nem szerzett neki túl fényes pillanatokat. Részéről kifejezetten sajnálja, hogy lemaradt arról a nevezetes felügyelőkkel töltött évről. A mennyország lett volna, na nem azért, mert elemista, hanem azért, mert...
imádja az idősebb férfiakat ÉS az egyenruhát is! Ahw, elsőszámú rajongó lett volna, nagy eséllyel az idegösszeroppanás határára sodorva a gárda felét.
- Sziasztok! - int vidámat az érkezőknek egy széles mosollyal. Ez kellett neki igazából, emberi társaság, beszélgetni, szocializálódni, nem pedig elmerülni a rá nem jellemző frusztrált gondolatokban.
- Most miért? Nem szereted az aerokat? .. - kis szünet, homlokráncol, próbálja felidézni tanulmányaikból, hogy van-e valami kitétel arra, hogy rosszul reagáljon az egyik elem képviselője a másikéra. Ha van is, valószínűleg szokásához híven ezt a lexikális tényt nem sajátította el.
- Miért? Nézd a jó oldalát, ingerküszöböt emelünk.
Ahogy felvetődik a kérdés, hogy most mihez kezdjenek, ha már így összegyűltek itt, mint a násznép, tanácstalanul hümment egyet.Egzakt terve ugyanis nem volt.
- Helló, én meg Dia. - Érdekes, ezt a srácot még a kastélyon belül sem látta eddig, igaz mestertanoncnak beillik. El is könyveli magában annak - mondjuk Eridonos, Eridonos mestertanonc. Olyan eridonos feje van.
- Szóval, ki milyen elemű? Próbáljunk meg bemenni együtt egymás szobáiba, hogy ne csak a saját elemünkkel gyakoroljunk? Vagy az veszélyes? - Körbenéz, nem lát-e valami nagy figyelmeztető táblát erre vonatkozóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Már napok óta nem találom a helyemet, valami úgy hiányzott. Már vagy ezerszer körbemászkáltam a szokásos helyeimen, egyik könyvet a másik után tettem a szekrényemre olvasatlanul. Semmi nem volt jó. Semmi nem kötött le.
Ma is ezen agyalva sétálgatok a kastélyban, oda se figyelve, hogy hova is vezet az utam. Nagyot pislogok, amikor üvegfalakat veszek észre magam körül. Megvan! Tudom már mi volt a baj! Gyorsabban kezdem el szedni a lábamat, hiszen már rájöttem, hogy merre is tartok, mit fogok csinálni. Elemi mágia terasza reszkess! Gyakorolni fogok, nagy tömeg irányítását, átalakítását. Pompás napom lesz.
Ahogy a terembe érek meghökkenek, ugyanis az nem üres. Sőt! Igaz, hogy tanórákon kívül nem nagyon szoktam ide járni, de eddig egy esetet leszámítva még sose találkoztam itt mással. Kicsit furcsa érzés is, hiszen ez a hely volt az én kis magányos mentsváram, ahol teljesen elengedhettem magam, és kedvemre szórakozhattam anélkül, hogy bárki beleszólt volna, vagy kinevetett volna amikor valami nem sikerült. Persze nem akarom kisajátítani a helyet, de valljuk be arra azért nem sok esélyt láttam, hogy valaha is itt legyen egy egész csapatnyi ember. Az azonnal világos volt számomra, hogy nem csupán diákok, hanem mindannyian elemisek.
- Sziasztok! Laura vagyok. Zavarok? – szólítom meg őket. Nem tudom, hogy milyen céllal jöttek, lehet hogy mindenki csak úgy gyakorolni jött, vagy összebeszéltek és már összeszokott társaság és rendszeresen találkoznak. Még nem úgy tűnik, mintha bármibe is belekezdtek volna, van aki itt beszélget, van aki ott. Mindenesetre nem szeretnék útban lenni nekik, ezért elhaladok a mellettem beszélgetők mellet és a víz terme felé teszek pár lépést, hogy gyorsan eltűnhessek ott, ha a kérdésemre igenlő választ kapok. Már a puszta gondolat, hogy hamarosan beléphetek oda is elég ahhoz, hogy nedvesség járja át a tenyerem. Mindig abban az egy pontba koncentrálódik először. Szabadon engedem az elemem, hagyom hogy összegyűljön egy kisebb labdára való, amit aztán a kisujjam felé terelek, majd végiggörgetem az ujjaim között. Ide-oda, ide-oda. A vízlabdámra oda se figyelve érdeklődve szemlélem a többieket, próbálva rájönni, hogy ki milyen elemű. Azt már megtanultam, hogy nyíltan nem bámulok másokat, hátha meglátom a jelet. Idővel úgy is kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tanulósrandi. A hivatalos megfogalmazása talán annyi, hogy anyádék akkor nyugodtak, ha a találkozásotok nevében benne van a tanulás szó, de igazából az első húsz perc varázstani alapismeretek után elkezdenek elindulni a kezek. Először persze csak "véletlenül" érsz hozzá a másikhoz, éppen csak, hogy megkérdezd: "Mennyi időm is van kidolgozni a B tételt?", aztán mosolyogtok egymásra, majd közelebb csúsztok, egyre sűrűbben érzitek, hogy a másik néz titeket, és ti is sűrűbben pillantotok fel, aztán egyszer csak bumm, azon kapod magad, hogy egy apró puszin túl nyelveddel kérsz bebocsátást a szájába.
Ez volt olyan, három órája. Saccra. Azóta leginkább csak csókolózom, simogatom az ölembe húzott aprócska lányt. Imádom őt, az egész lényét, ahogy az arcával grimaszol, ahogy próbálom őt zavarba hozni. Ahogy egyre inkább fiúvá válok mellette. Bolondos, kissé akaratos és makacs kölyökké. Akaratos, de tisztelettudó kölyökké. Nem léptünk át még egy határt, még ha nagyon akarom is, mert, azt mondtam, ez a dolog csak akkor történhet meg, amikor ő is akarja. Nem leszek olyan gyökér, aki kiköveteli magának a dolgot, aztán elégedetten csettint, hogy kösz, ez jó volt. Nem. Eszemben sincs. Mélyen tisztelem őt, és érzem, hogy vannak dolgok, amikről nem kell beszélnünk, például a családja, és van, amiről kell, például a kviddics, a képregények, mi.
- Megszöktetlek a hétvégére.
Suttogom az ajkaiba, szorosabban húzva magamhoz, és mivel valahogy - magam sem tudom, hogyan - a székekről a fotelekbe telepedtünk, így most kérlelőn pillantok fel rá, hogy mondjon igent. Igazából már mindent elterveztem, és kivételesen áldását adta apám is arra, hogy ne legyek itthon a hétvégén. Viszont ehhez mondjuk Mei sem árt, egyedül nem olyan izgalmas a dolog.
- Arra gondoltam, hogy felmegyünk Pestre. Turistáskodunk, elviszlek vacsorázni, veszünk pár új játékot. Kell valami, amiben nem alázol szét harminc perc után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

Senki nem tudná elképzelni, hogy mennyire boldoggá tesz engem ez a srác. Nem gondoltam, hogy egyszer én is olyan barátnő leszek, aki nehezen talál magára, amikor nincs mellette a párja. Nem mintha nem találnám fel magam; gyakran próbálgatom a pyromágiát, továbbra is eljárok dolgozni, és a jegyeim is ugyanolyan jók, mint eddig. Egyszerűen csak nem ugyanaz nélküle, mellette vagyok igazán boldog.
Még akkor is, amikor nem tudom befejezni a házimat. Az elején még próbáltam a tételekre koncentrálni, de hogy lehetne ellenállni neki? Remélem sosem fogom megtalálni a választ. Először csak felnevetek a tervein, ami utána egyre jobban tetszik.
- Pedig van olyan, ami nekem sem megy - jelentettem ki félig komolyan. Imádom, hogy előtte nem kell megjátszanom magam, mert ugyanazokat szeretjük. És Geri az egyetlen, aki képes elérni, hogy még egy online játék se érdekeljen, amikor hozzámér. Kit érdekel, hogy nem lehet megállítani? Fontosabb, hogy ő van mellettem. Meg persze az sem elhanyagolható tényező, hogy eszméletlenül csókol.
- Akkor készülj, mert imádok turistáskodni. A véremben van szerintem - megforgattam a szemeim, mert hát igaz volt. Csak remélni mertem, hogyha felteszem a fényképezőgépet a nyakamba, nem fog elhagyni valahol.
Kicsit fészkelődni kezdtem, hogy a kezemet könnyebben a nyaka köré tudjam fonni. Egész közelről nézhettem a szemeibe, így már minden jobb.
- De akkor szólnom kell Franknek, szombatra be vagyok írva - vontam össze a szemöldököm. Egy kis fizukiesés nem fog a padlóra küldeni, de ő volt az első normális főnököm. Nem akartam megbántani, sem bonyodalmat okozni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Sállálállálá, úgy döntöttem, hogy itt biztosan sarokba szoríthatom a kiszemelt áldozatot, akit oly kedves és szeretett háztársaim javallottak, tekintve, hogy a srác ismeri az apámat. A lépcsőkön óvatosan szökdécselve ugráltam le örömömben, és eldöntöttem, ha törik, ha szakad, egy darab szempillát bizony kikuncsorgok Brightmore-tól.
Hm, vajon apa még életben van a röhögéstől? Én ha tudnék olvasni a saját gyerekem fejében, és ilyen vicces helyzetbe kerülne, nagyon nagy nehézségek és áldozatok árán tudnám csak megállni, hogy ne görnyedezve egy asztal alatt röhögjek rajta. Tudom, gonosz vagyok, de na, nem tagadom a zöld alma oldalamat sem. Nem, még véletlenül se vagyok házi… szóval az, na. Ne ébreszd fel az alvó szörnyeteget, ugyebár. Nem, én nem vagyok az. Legfeljebb egy helyenként nyűgös kis kamaszfruska, hisztizés sem a kenyerem. Azzal pont a célom ellenkezőjét érem el, úgyhogy a kedvesség az én fegyverem, és a cukiság. Legalábbis próbálok az lenni, hogy ne legyen mellette feltűnő a törtető jellemem.
- Szia! – köszöntem mézes-mázos hangon, remélve, hogy ebből nem fogja sejteni, akarok valamit, ami nála van, és nekem kell ahhoz, hogy ezért ne kapjak plusz büntimunkát. Nem, én nem fogok koszos üstöket pucolni Fela bá’ kedvéért, úgyhogy gyorsan véget vetek az ügynek, megcsinálom a löttyöt, és hagyok hátra ezzel egy jó sztorit a köv. generációnak, legyen min röhögni velem együtt.
- Ugye, milyen csodálatos napunk van? – Ha egy nő ezzel kezdi, vagy legalábbis egy pöttöm kölök, mint én, nos… azt hiszem, sejthető, mi fog következni. – Ráérsz egy csöppet? Tényleg nem tartalak fel tovább, öt perc az egész procedúra.
Ja, Jerry-nek se nagyon tart tovább öt percnél kicincálni Tom macska összes bajuszát. Rejtély, hogy utána hogy kerül újra vissza, de nem ez a lényeg. Gyorsan essünk túl rajta, és éljem túl a hadműveletet. Jobb egyből a nehezén túlesni. Rellonos pasi szempillája. Azt nem írta a recept, hogy hány darab kell, úgyhogy érje be eggyel. Ne kínozzuk sokáig az áldozatot.
- Lenne egy aprócska kérésem, tényleg nem nagy. És te rellonos vagy, meg srác, szóval… kérek egy szempillát tőled. Légyszi! – azt az ’é’ hangocskát jó alaposan elnyújtottam, kb. mint amikor egy macska könyörög újabb adag alutasakos kajáért, mert az előzőről már lenyalta a szószt. Ha ezt a bájitalt megtanulom elkészíteni, utána semmi gáz nem lesz később egy százfűléfőzettel. Még jó, hogy az nem válogat ennyire a testrészekben, körömmel vagy simán hajszállal is beéri. Ez meg? Egyből szempilla, meg más könnye. Che, a finnyása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Hablabla.
Ennyit tudok felelni arra, hogy neki se megy mindig az én legyőzésem. Kamus. Hatalmas kamus maga Ms. Watts. Dehogynem. Lehet, hogy megnehezítem a dolgát, de nem győztem hetek óta. És nem, én nem a cuki barát vagyok, aki hagyja a barátnőjét nyerni, mert abban reménykedik, hogy a felfokozott hangulatban majd a lány kapható lesz mindenre. Nem, én a fiú vagyok, aki vért izzadva próbál taktikusabb lenni, mint a mellette ülő, próbál jobban kellékeket választani, és a végén mégis gyöngyöző homlokkal nézi végig, ahogy veszít. Nem értem, hogyan veszítek. Vagyis de, de néha csak nézek, mint a lukinyúl.
- De bolond vagy.
Nevetem el magam az egyértelmű utalásra, ami a származását illeti. Valóban, az ő népe igazán ért ahhoz, hogy egy utcán végigsétálva nettó nyolcvanhat jó és húsz elfogadható képet készítsen. Én meg, csóró, éppen csak kihozok valamit ugyanabból a látványból. Nevetésem enyhül, ahogy a nyakam köré fonja a kezeit, és eláll, amikor a tekintete találkozik a tekintetemmel.
- Azt nagyon jól teszed.
Illedelmes és türelmes vagyok, de fiú is, nagyon kamasz, ha Meiről van szó, így a derekát átölelve rántom közelebb magamhoz az ölemben, és ajkaimmal ajkait célzom meg, már nem udvariaskodom, ha csókról van szó, ennyi idő alatt kiismertem az ízlését, és illik az enyémbe. Szeretek vele csókolózni, és nyilván minden mást is szeretnék, de türelmesnek kell lennem, mert nem akarom elveszíteni. Azt akarom, hogy akkor történjen meg közöttünk, ha ő készen áll. Addig pedig teljesen nyugodtan csókolózok vele órákon át. Kicsit előre hajolok, hogy testem a testének feszülhessen, és érezhessem, hogy itt van velem.
- Annyira gyönyörű vagy ma is.
Suttogom az ajkaiba, és csillogó szemekkel nézek a szemébe. Mei mindig szép, de egy ideje már gyönyörűbbnek látom mindenkinél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

Mosolyom szélesebb lesz, amikor nem ad érthető választ. Beismerem, hogy már gondoltam rá, hogy egyszerűen hagyom nyerni, de ezzel két problémám is van. Az egyik, hogy a játék hevében nem szokásom ilyenekre figyelni, a másik, hogy szerintem mérges is lenne rám. Ez olyan, mint amikor kegyelem elfogadhatót kapni egy vizsgán, vagyis úgy képzelem el. Én is irtó dühös lennék, ha hagyna nyerni.
- De a te bolondod vagyok - felelem azonnal. Lényegében ez egy figyelmeztetés is, bár azt hiszem, már túl vagyunk egymás kiismerésén. Sosem volt még egyszerű ennyire gyorsan elfogadnom és megszeretnem bárkit is. És talán tartozok neki az igazsággal, ami a családomat illeti, de pont ettől félek. Tudja, hogy valami nagyon nem stimmel velem, de elmondhatom neki, hogy mit csináltam? Most először kezdtem el szégyellni, hogy mit tettem.
A csókja mindent is elfeledtet velem. Nem érzem már a mázsás súlyokat a vállamon, csak ő van, meg én. És abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy Frank is simán elenged, lesz egy csodálatos hétvégénk együtt.
Szokásosan elpirulok, amikor bókol. Tudom, hogy Geri komolyan gondolja és ez a legcsodálatosabb, ami valaha történt velem.
- Szeretlek - mondom, ahogy a homlokomat az övének döntöm. - És hétvégén, ha elmegyünk... mit szólnál ha... tudod... este - Ha lehetséges, még vörösebb színt vesz fel az arcom, ahogy lesütött szemekkel célozgatni próbálok. Most már tudom, hogy mindenem az övé, és én is azt szeretném, ha az enyém lenne ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kiscsibém

- Ez így igaz.
Folytatnám azzal, hogy örökre, de egy nevét elhallgatni kérő háztársunk azt mondta, hogy a kapcsoltunk statisztikailag halálra van ítélve, mert a korunkat nézve még diákszerelemnek számítunk, ráadásul túl nagy a kulturális differenciáltság - jelentsen ez bármit is -, és, hogy egy olyan lány, mint Mei nem illik egy olyan kölyökhöz, mint én. Azóta, amióta ezt ilyen simán a szemembe mondták, azon gondolkozom, hogy igaz lehet-e, hogy tényleg képes-e a statisztika győzni az érzelmeinken, hogy lesz-e egy olyan pont, amikor azt mondja, hogy nem kér belőlem, hogy szép volt, jó volt, de inkább egy igazi férfi az, akire vágyik. Hiába nézem magam a tükörben hosszú órákon át, nem tudok férfiasabb lenni, nem tudok olyan lenni, mint mondjuk a házvezető-helyettese, vagy a tanári kar többi tagja, vagy a rellonos alfahímek. Én túlságosan is anya vonásait örököltem.
- Szeretlek.
Mosolyogva hunyom le a szemem, ahogy a homlokát a homlokomnak dönti, megnyugszom. Nem érdekel az, ha ez egyszer véget is ér, az a jövő, nem a jelen. A jelenben pedig mindennél jobban hiszek magunkban, hiszem, hogy boldog, hiszen én is az vagyok. Nem tudom már felvenni apám megjegyzéseit, mert ha beszól valamit, csak az jut az eszembe, hogy Mei mellett vagyok, és ez erőssé tesz, mintha a kapcsolatunk egy láthatatlan, erős pajzsot képezne a világ ellen. Persze néha az olyan kis szemetek, mint a statisztikázós átjutnak rajta, de többségében mindent kibír. Vagyis majdnem, mert a célozgatására rákvörössé válok.  
- Hm.
Hümmögök, torkot köszörülök, a világ legvonzóbb embere lehetek ebben a pillanatban. Ujjaim feljebb csúsznak, a nyakát simogatják, majd két kezem közé fogom az arcát, és komolyan nézek rá.
- Oké.
Nem csak a legvonzóbb, de a legromantikusabbnak ható is tudok lenni. Oké... Istenem Gergő, ez már túlmegy azon is, mint a Star Wars ikonikus Szeretlek - Tudom párbeszéde. Nem, ez nem egy félvállról vett oké, az arcom, a szemem ezt mondja, de a hangom, az nem tudom, a mutáláskori Gergőt idézi inkább.
- Valamit tudnod kell.
Ajkaimat megnyalva nézek rá, bátorságot gyűjtve hozzá, hogy kimondjam. De hát csak nem olyan vészes a dolog nem. Ez is vajon része lesz a statisztikának? Remélem, hogy nem.
- Én még soha.
A fejem is megrázom, hogy értse, mire gondolok. Elméleti ismereteim vannak, számos, de gyakorlati? Annak rendesen híján vagyok, és aggódom, hogy mi van, ha kiábrándítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

Még mindig olyan varázslatos, amikor kimondja, hogy szeret. Túljutottam azon az érzelmi "válságon", hogy nem érdemlem meg, nem illünk egymáshoz, blabla. Pont ezért egy csoda, hogy itt van nekem és még lesz is. Tudom, hogy komolyan gondolja és ugyanúgy érez, mint én. A kapcsolatunkban talán ez az egyetlen rész, ahol nem versenyzünk, mert már megkaptuk a főnyereményt.
Nem azért, de egy ilyen tökéletes levezetés után csak hümmögött egyet, mire azért egy egészen parányit megijedtem. Nagyon megijedtem egyébként, de ez mellékes most. Nem igazán értek a másik nemhez, de azt hittem, hogy nekünk több idő kell, erre így nagyon elbizonytalanított. Őszinte mosollyal nézek rá az oké után. Életem okéja volt, remélem ezt mindenki megérti.
- Ó - jelentem ki nagyon bőven, mire is gondolok. Nem mintha ez gondot okozna, sokkal inkább boldog vagyok tőle. A mosolyom még szélesebb lesz, ahogy rám néz. - Én sem, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog számítani - mondom ki, amit elsőre gondolok. Mármint úgy értem, hogy senkit nem szeretek nála jobban, és nekem így tökéletes, ahogy van. Nem tudom, hogyan zajlik az egész, de egyértelmű, hogy bénázni fogunk, még ha nekem nem is számít annak. Tudom, hogy sosem bántana, ennyi nekem pedig pont elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Felfedni magunkat a világ egyik legnehezebb dolga Egy ember kezébe helyezel egy hatalmas súlyt, megadva a bizalmat neki, hogy képes lesz az idők végezetéig tartani. A szerencsésebbek elég erős kezekbe adják a "csomagjukat", és valóban bíznak a lehető legjobb végkimenetelbe. Én pedig most remélem, hogy életem legerősebb markát fogtam ki.
Válaszára a zavarom növekszik, mégis megjelenik valami más, a megkönnyebbülés. Meg persze ezáltal az aggodalom is, mert mi van, ha nem lesz jó neki, de mi együtt jók leszünk, és életünk végéig összetartozunk majd, és amikor a játszótéren beszélget majd a többi anyukával, ő is szélesen mosolyog, de belül aggódik majd, hogy az igazságot nem mondhatja ki, hogy nem több, amit kap, csak egy gyenge közepes. Előreszaladtam.
Az a baj, hogy ezt viszont én tekintem kihívásnak, olyan kihívásnak, amiben nagyon meg kell felelnem, nagyon meg akarok felelni, nagyon azt akarom mondani, hogy igen, ez olyan, amire büszke lehetek. Azt hiszem, megvan a program, hogy min fog kattogni az agyam egész éjjel. Közelebb húzom magamhoz, és újra birtokba veszem az ajkait, hogy éreztetni tudjam vele, mennyire csodálatos, és mennyire örülök, hogy van nekem.
- Egy kicsit sem.
De még mennyire, hogy nem. Csak nagyon messze van az a hétvége, szívem szerint most azonnal, mielőtt még túl mélyre ásnék a témában, megtenném, de nem akarok egy tanulószoba hátsó sarkában elvesztett és elvett szüzesség gondolatával élni. Szeretem Mei-t, szerelmes vagyok belé, és ezt az élet minden terén ki akarom mutatni neki, tisztességesen, elkényeztetve őt. Nélküle nem lennék ilyen erős, ilyen nyílt, nem tudtam volna kiadni magamból azt, ami eddig bennem gyűlt feszültség főleg apám miatt.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kaptam szempillát. El se hittem először, hogy nem csupán én álmodtam, hogy ez megtörténik velem. De valóban, az a pár darab szempilla ott pihent a tenyeremben, és Denis belement. Még csak meg se kérdezte, mire kell ez nekem, de talán jobb is így.
- Köszönöm, aranyos vagy, házisárkány – mosolyogva, ragyogva, mint valami Disney-hercegnő, köszöntem meg az „adományt”, és reméltem, hogy ennyiben is maradunk. Jó, első fázis pipa, már nem kerülök büntetőmunkára, még két hozzávaló volt csak hátra: navinés szőke női hajszál, ez még viszonylag könnyű. De honnét csórjak én eridonos lánytól könnyet? És festett szőke haj is jó a bájitalnak vajon, vagy csak és kizárólag természetes szőke?
Az agyamban csikorogtak a fogaskerekek, eléggé fáradtnak éreztem magam, de örültem, hogy elcsíptem apu házisárkányát. Habár, így utólag meggondolva, az aranyos és a házisárkány szóösszetétel nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt, mármint most simán csak jobb lenne lelépnem szerintem, de akkor mégis miért álltam meg itt lecövekelve, mint aki gyökeret eresztett?
Azt hiszem, rájöttem: túl könnyű ez az egész. Túl könnyen odaadta, és ezért szinte biztos voltam benne, hogy kérni fog valamit, és ez valami egészen rellonos lesz, és nem igazán tudom, jó ötlet-e belemenni. Már úgy bántam, hogy szövegeltem a barátnőmmel Fela bá’ óráján, mint kutya, amelyik kilencet fialt.
Nem ártana néha lakatot tennem a sütilesőmre.
Denis az ablak felé bámult továbbra is, én pedig oldalra billentett fejjel vártam, hogy lesz-e valami további közlendője, vagy csak mehetek utamra, és ennyi volt.
Aj, ez annyira ciki. És valahogy mégis örülök, hogy egy hozzávalóval közelebb vagyok a célomhoz, elkészíteni azt a nyavalyás bájitalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

A pulzusom továbbra is az egekben van, de az arcszínem talán végre újra hasonlítani kezd a normálisra. Valahogy más most ez a csók, de ugyanúgy élvezem. Érzem rajta, hogy a csillagokat is lehozná az én kedvemért, a kimondatlan ígéretét a legjobbakról. A legszerencsésebb lánynak gondolom magamat az egész világon miatta.
Válaszára széles vigyor költözik az arcomra, lágyan cirógatni kezdem az arcát. Tény, hogy nem tanultunk túl sokat, talán ha a házim fele készült el, de mostantól szeretném, ha bevezetnénk ezt a tanulós randit szokásként. Újra megéreztem, hogy elpirulok, de amikor ilyen tekintettel néz rám, meg ilyeneket mond, mit csinálhatnék?
- Én köszönöm - ahogy kimondtam, már tudtam, hogy mindent el fogok neki mondani a hétvégén, nem lesz több titok.
De előbb még van valami, ami sokkal fontosabb, és mindenképp meg kell kérdeznem tőle.
- Nem is meséltem neked, de tegnap az egyik elsős kislány valami furcsa néven hívott. Vagyis fura módon, és rám nézett... Szóval azt mondta, hogy Benzsayne? Nem, nem, valahogy máshogy. Aha, Benzsayné! Ez mit jelent? Mert a te nevedet mondta, de rám nézett - összeráncoltam a szemöldököm, ahogy újra elgondolkoztam rajta. Japánban nem jelentett túl sok jót, ha valamilyen ragot tettek a vezetéknevek mögé, Amerikában pedig semmilyen rag nem létezett. Igazi kérdőjelként éltem meg ezt az esetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Benzsayné?
Emelem meg a szemöldökömet, de a szám szélesebb mosolyra húzódik, mint eddig, és van egy furcsa mellékdobbanása a szívemnek. Végül is, igen, ha azt vesszük ő az, pontosabban nagyon szeretném, ha egy nap az lenne. Mondjuk nem tudom, hogy miként lenne a neve, mert vegyes házasság lenne, de megoldanánk, ebben biztos vagyok.
- Hogy hozzám tartozol.
Mondom ki azt, amit először gondolok a dologról, mert valóban ezt jelenti ezen a szinten. Iskolások vagyunk, és az iskolai párokat általában így szokták hívni, mint a Révay lány, akit még most is Vajdáznak. Mondjuk oké, vannak akik ezt a dolgot komolyan veszik, ezért lett Stella is Kreßler, Cath meg Brightmore. Ha tippelnem kellett volna, akkor én Lilire tettem volna, mint tanulmányai alatt házasodóra, és Stellára mondtam volna azt, hogy ő nem lesz soha házas, mert minek azt, ő egy erős, független nő. Igen, elelmélkedem ezen békésen, egy perc is eltelik így talán, miközben monoton simogatom Mei hátát, és azon gondolkozom, hogy mikor is ideális házasságra lépni.
- Igazából a magyar megfelelője annak, hogy Mrs. vagy.
Oké, és akkor benne is vagyunk a témába, hogy miért is mondják ezt. Mi eléggé látványos szerelmesek vagyunk, de nem nagyon érdekelnek a füttyögők meg azok, akik javasolják, hogy menjünk szobára. Már nem jövök zavarba, csak egy kacsintással jutalmazom az ilyen ötleteket. Megyünk, a hétvégén. Ez a hétvége egy új szint lesz mind a kettőnknek, és nem izgulok, most még, mert vele történik meg. De majd akkor? Na akkor nagyon fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

Már a mosolyából tudom, hogy ennek a becézésnek nincs olyan rossz jelentése, mint ahogy attól előre féltem. Akármilyen körülmények között is használták a lányok, végső soron nem gondoltak rosszra, és ez megnyugtat.
- Akkor ezt eltalálták - mosolyodtam el én is. Éreztem, hogy a szív szemű emojihoz hasonló kifejezéssel tekintek rá, de mégis hogy máshogy tudnék. - Nem mintha olyan nehéz feladat lenne - nevettem fel röviden. Akármennyire is utálom a szereplés mindennemű formáját, most az egyszer örültem az edictumnak. Legalább hamar megtudta a suli női fele, hogy az enyém és senki másé.
- Ó - hirtelen csak ennyit tudtam mondani, ahogy folytatta. Mármint persze, a szerelemnek nevezett rózsaszín felhőben lépkedek minden nap miatta, de ennyire előre gondolni sosem mertem. Én olyan napról-napra élő típus vagyok, vagy spontán, ha úgy tetszik. - De csak viccnek szánták - vontam meg a vállam végül. Persze, nagyon aranyos vicc, csak engem érintett furán. Mellette szeretnék maradni életem végéig, neki szeretnék szülni, és vele tervezem kipörgetni az összes játékot, ami létezik a világon, mindig Geri lesz az "A" játékos a csapatomban. De a házasság nehéz kérdés nálam, mert nincsenek előttem túl jó példák. Haru évekig járt jegyben, hogy aztán hoppon maradjon, a szülőanyám pedig valószínűleg mai napig egy bántalmazó férj mellett él. Nehéz ügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Viccnek.
Még bólintok is hozzá, mert ezt többnyire tényleg így gondolják, Vagy ha nem is vicc, hát kedves gesztus. El van ismerve a kapcsolatunk, és ez ellen senki nem tehet már semmit. Kőbe van vésve, vagy valami ilyesmi. Szóval a lényeg, hogy már széles körben elterjedt, hogy ezt komolyan gondoljuk, és foglaltak vagyunk mind a ketten. Már jó, Már olyan dolog, ami miatt nem kell aggódnunk, kivéve, ha valamelyik nagyszájú nekikezd az én elhódítom kezdetű dolgoknak, de mivel szinte minden diák nálunk vásárol, erre kicsi az esély. Minket sosem piszkáltak, sosem ugrattak azzal, hogy együtt vagyunk, sem azzal, hogy Mei felettem jár.
- Segítenie kell nekem Benzsayné, mert fogalmam sincs, hogy merre tanuljak tovább.
Apámnak még mindig nem meséltem el, hogy egyelőre nem szándékozom átvenni a kereskedést, hogy szeretnék továbbtanulni. Tudom, hogy ez neki nem szerepel a tervei között, de amikor anyával erről beszélgettünk, ő azt mondta, mindenben támogat, és ott lesz mellettem, amikor közlöm apával, csak gondoljam át, hogy mit akarok. Itt folytatni a tanulmányaimat, vagy esetleg egyetemre menni. Csak annyit kért, hogy segítsek továbbra is a boltba, mert ő egyedül nem bírná. Sem apát, sem az eladást. Szóval ez a része csak természetes.
- Fogalmam sincs, hogy mi lehetnék.
Kellene egy külső, és lehetőleg reális ötlet, vagy kettő, mert jelenleg a szuperhősön kívül nem nagyon jut eszembe, ami lehetnék. Eddig csak sikertelen kísérleteim vannak, mint például a legyen olyan arcszőrzetem, mint Tony-nak. Konkrétan az arcomon szinte semmi sem nő, nem hogy szőr. Szóval egyelőre tényleg kicsit elfuseráltnak érzem magam ezen a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

Szívem szerint azt mondanám, hogy kiveszek egy év szabadságot a suliból, hogy elmehessünk utazni. Az elinduláshoz simán össze tudjuk szedni a pénzt, alkalmi munkát pedig bárhol találunk. Tény, hogy egy rózsaszín party-szemüvegen keresztül látom csak ezt az alternatívát, ahol apró kis motelszobákban szállnánk meg, bejárnánk az összes várost, mindenhol turistáskodnánk, hogy utána pár hét kemény meló után továbbálljunk.
De még csak gondolnom sem szabadna erre, mert nem engedhetem, hogy itthagyja az anyukáját. Tudom, hogy mennyire fontos neki és mi tagadás, én is megkedveltem.
Na meg persze ezt a megszólítást is meg tudnám szokni, főleg, hogy végre tudom, mit jelent.
- Hát szerintem a politológia szóba sem jöhet - közelítettem meg egy kicsit más irányból a témát. Komolyan törtem rajta a fejemet, mert szerettem volna a kedvére tenni. - Meg szakács se - ráztam meg a fejem nevetve. Kettőnk közül inkább én mutatok jól a konyhában, ez nem is nagyon volt kérdés.
- A vendéglátás meg ugyanaz, mint a kereskedelem, csak pepitában. De nem is tudom, én szeretem hallgatni, amikor magyarázol nekem. Mit szólnál a tanításhoz? - végül itt lyukadtam ki. Elvégre ha ez nem is jön be annyira, pedagógiáról bárhová át lehet jelentkezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A hideg futkos a hátamon a politika és a vendéglátás emlegetésétől is, viszont van valami plusz, valami jóleső plusz, ami a tanítás szóval együtt érkezik. Lehet, hogy csak azért, mert olyan szépen mondja, lehet azért, meg igazán élvezném, ha tanár lennék. Igazán élvezném? Sosem gondoltam még bele, hogy tanítsak, de be kell vallanom, nem érzem magam rosszul, nem úgy, mint a politikától, attól iszonyatosan rosszul érzem magam.
Tanítani. Látom is magunkat ebben a felállásban, ahogy az oktatás után vidáman hazasétálok, otthon ő vár, belebújva a számlákba, és megállapítva, hogy abban a hónapban meglepően sok sajt fogyott el, mert az új kreálmányát viszik, mint a cukrot. Nézem, ahogy átcsoportosít, miközben lepakolok, és hallom a dübörgő, sietős lépéseket, ahogy felszalad egy tizenéves forma gyerek, riadtan közölve, hogy megint elfogyott a sajt, ő pedig leszalad vele, hogy megoldást találjanak. Ilyen egy jól működő, egyedi ízeken alapuló étterem tulajdonosának lenni. Látom magunkat, és tetszik, amit látok.
Kívülről azonban csak annyi látszik, hogy halványan elmosolyodom, miközben a lehetséges jövőképet elemzem. A hátát simogatva nézem őt, és kicsit nyújtózkodok egy újabb csókért, hogy ne nézzen teljesen bolondnak. Tetszik, amit ez az egész este kiváltott bennünk.
- Szóval tanítás.
Bólogatok párat, miközben elnyomok egy ásítást. Tekintetem az órámra téved, és egy nagy sóhajjal fordítom felé, hogy ő is lássa, hogyan állnak a mutatók.
- Kiváló, megint megbüntethetsz.
Nevetem el magam, mert nem ez lenne az első eset. Sokkal könnyebb volt, amíg prefektus voltam, hiszen akkor nem számított az óra. De most már számít, és ezt a helyzetet úgy hívják, hogy szívás. Viszont ha ő csinálja, annyira nem bánom. Ilyen ez a szerelem dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hétfő délután ღ Épp Most

ღ Köszöntem

Ezer évig tudnám ezt csinálni; csak ülök az ölében és random puszikat kapok. Ennél már csak az lenne jobb, ha lenne mellettünk egy 11/11-es KFC kosár, de hát azért ne legyek telhetetlen, igaz?
- Mármint ahogy érzed. De szerintem nagyon jó tanárbácsi lennél - kacsintok rá csintalanul. Lehet, hogy meg kellene buknom - gyors fejszámolás - minimum ötször, és akkor én is beülhetnék az órájára, már ha minden rendben megy és nem kell neki (is) évet ismételnie és felvennék azonnal ide.
Csak akkor néztem körül, amikor felhívta rá a figyelmem. Észre sem vettem, hogy már teljesen kiürült a szoba, csak a kandallóban égett a tűz, de egyébként semmi mozgás. A szemeimet forgatva tornáztam magamat álló pozícióba, hogy aztán a csípőmre tett kézzel álljak meg előtte.
- Holnap törlesztened kell, ezt ugye tudod? - kérdeztem vissza, majd a kezemet nyújtottam felé, amikor ő is felállt.
Még mielőtt kiléptünk volna a folyosóra, megálltam egy percre, hogy a kandallóban lobogó lángokat visszafogjam. Biztosan nem gyulladt volna ki semmi, de legalább gyakorolhattam egy kicsit. Már nem okozott problémát megtizedelni a tűz mennyiségét, szóval gyorsan tovább is állhattunk. Mint mindig, most is kikísértem a kastély bejáratáig, az orrára kötöttem, hogy vigyázzon a haza vezető úton, puszilom az anyukáját, majd megkezdtem az őrjáratozást.