Lily

Magia Naturlis, az életem megkeserítője lett az utóbbi napokban, minden japán istenre esküszöm. Itt ülök, egy kulacs kávéval és tanulófelszerelésemmel karöltve, s azon töprengek, hogy a szöszbe fogok átmenni a vizsgán? Én se voltam normális, mikor úgy döntöttem, hogy na akkor mágiatörténészet leszek, de hát ez van. Igazából érdekes, meg minden, csak azt hiszem mindjárt bealszok. Menyire is vagyok ébren, 16 órája? Hát, ha háromkor keltem. Aztán végig vittem a napot, tanultam, most meg itt vagyok. Le kellene szoknom az öt órányi alvásról, tönkreteszem ezzel a szervezetem. Majd ma lefekszek időben és nem is kelek föl túl korán. Menni fog, addig is a fejembe verem ezt a hülyeséget.
Újra és újra átolvasom a jegyzeteimet, végül megunom. Egyszerűen csak félreteszem, s nekiállok Shakespeare-t olvasni. Tudom én, hogy nem a világon a legjobban élvezhető szonetteket olvasom,  viszont az egyik legagyzsibbasztóbbakat. Ha a mai napot gond nélküli túlélem, holnap Luffyval megyek egy hosszabb sétára.

Lily

Olvasom, s magával ragad az egész. Jöjj szerelem, szólíts engem! Hisz nincs senkim se, míg mindenki más boldog a párjával. Se család, se pár, csak barátok. Megszólít egy leányzó, kit még nem ismerek. Egy igen merész feltételezést enged meg, mely igaz.
- Jöjj hozzám, légy a hitvesem te gyermeklány, ki hozzám hasonlóan szereti eme költőt! Éljünk és lélegezzünk együtt! - Hirtelen felindulásból pattanok föl, és ölelem is meg a lányt. Hangom halk, szavakat tisztán ejtem ki. Ráznilándzsa Vilmos, a körte művei a maga nemében zseniálisak s elképesztőek, rengeteg szonettet is írt. Ott vannak a darabok, mint például a Rómeó és Júlia, amely egy szerelmes pár tragikus történetét meséli el. Nem vagyok se őrült, se zakkant, csak körte túladagolást kaptam.