38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Ramóna Zita összes hozzászólása (38 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 5. 22:11 Ugrás a poszthoz

Ron, évnyitós késős program


Kissé fáradtan és kótyagosan esett be az évnyitóra, miután késett pár percet, és még jó, hogy semmi fontosról nem maradt le tulajdonképpen. A taláros gonddal ő is küzdött, ő csak szimplán fordítva vette fel az egyenruhájára, még jó, hogy akadt egy segítőkészebb felsős, aki röhögés helyett inkább kicsit szárnyai alá vette a szöszke, elanyátlanodott lurkót.
Noha alapjáraton vidám és lelkes, most annyira nem volt az, nem szerette a kötött, hivatalos cicomákat, és a beszédeket is unalmasnak tartotta.
Aztán ettől az unalomból egy még nála is később érkező srác mentette ki, meg is lepődött rendesen.
- Ejha, te aztán nem pazarolod az időd – vigyorgott, kicsit ironizálva. – Szia, én Juhász Ramóna Zita, hívj, ahogy akarsz.
Imádta, hogy két neve van, bár nem okozott volna meglepetést, ha a srác a Zitát választaná, ő mindegyik nevére hallgatott.
- Semmi különös, ez a baj. Unatkozom, kezdjük már el és essünk túl rajta – nyöszörögte, lábával picit idegesen, de halkan dobolva a padlón. Erősen gondolkodott rajta, hogy ne generáljon-e ő maga valami szép kis eseményt, hadd legyen egy jelenet, ami emlékezetessé teszi ezt az összecsődülést.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 19:40
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 7. 21:35 Ugrás a poszthoz

Ron, évnyitózás

Ramóna általában hamar észrevette, ha valaki feszült, feszélyezett a környezetében, és ez a másikról egyenesen ordított. Tuti a formaságok miatt van így, tekereg eme gondolat a kis agyában a csöpp elsősnek.
Örült neki, hogy nem valami bunkó ült mellé, és eléggé tolják is a képébe a cirádás bókokat. Kicsit húzza a száját, nincs oda a különleges dolgokért, az egyszerűség híve, vagy, ahogy mondani szokta, az ahogy sikerül-szabvány a kedvence.
- Ugyan már, semmi különös nincs benne, bár az olaszos izében van valami – gondolkodott el, de gyorsan tovább is hessegette ezt a foszlányt, mielőtt még jönne a következő ötlet a fejében. Nem igazán szokott törődni a nevek eredetével, nekik tulajdonított jelentésükkel, mert szerinte nem a név tesz valakit azzá, aki – sokkal inkább a tettei. A dolgokhoz való hozzáállása az, amiért kedvel, vagy nem kedvel valakit.
- Rendben, ahogy szeretnéd – bólintott, lezártnak tekintve ezzel az ismerkedős, sablonos köröket, amiket eddig róttak. Utálta a hivatali formaságokat, fölösleges időpocsékolásnak vélte, és rettentően unatkozott.
Minek ezeket túlnyújtani? Bah! Zavarják le minél gyorsabban, és mehessek aludni! Vagy játszani Kökénnyel. Vagy bármit, csak ne tétlenkedjünk már…
- Eh, azt ne mondd, hogy ennyire érdekel a tanulás. Jó sok van idén, kész vicc az órarendem. Három választhatót vettem fel a kötelezők mellé, Álomfejtést, Csillagászatot és Asztrológiát. És te? – Jah, már megbánta, hogy első ízben így összezsúfolta a napi beosztásait, mert így rohangászhat, mint pók a falon, hogy odaérjen egyik helyről a másikra, még jó, hogy ütközője itt nem lehet, hallott már szépségeket a mugli iskolák óraütközéseiről. – Milyen választható óráid vannak az alapon túl?
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 11:32 Ugrás a poszthoz

Várkonyi tanár úr

Ramóna szerette a csillagokat. Annyira, hogy néha, még ha nem is egészen legálisan, fent maradt, csakhogy láthassa őket. Sajnos a gépével még nem sikerült lekapnia őket, nem lett jó a kép, és emiatt szomorkodva ballagott vissza a klubhelyisége felé. Már egész jól eligazodott a kastélyban, úgyhogy nem sietett, remélte, hogy csak nem kapja rajta senki.
Kökény már bizonyára az igazak álmát aludhatta a lányka párnáján, és neki is azt kellett volna tennie, de a Nettával való kilógás után egyszerűen nem bírta megállni, hogy ne induljon éjszakai túrákra. Majd benő a feje lágya, és leszokik róla. És talál helyette valami más elfoglaltságot, ami leköthetné, mostanában egyébként is folyton változott az aktuális kedvence. Kialakul az még, volt rá bőven ideje, hogy megtalálja, mi az, amiben igazán jól érzi magát és nem is untatja halálra.
Nóri is alaposan elültette a bogárkát a fülében, sikeresen felkeltette érdeklődését a csillagok iránt, bár még nem nagyon igazodott ki a kezében cipelt csillagtérképen, hiába bámulta azt órákig egy Lumos fénye mellett, keresve az égen a neves képeket.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 20:06
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 12:39 Ugrás a poszthoz

Várkonyi tanár úr

A kislány mindenre számított, csak arra nem, hogy pont az útja kellős közepén fog beleütközni egy tanárba. Na, jó, nem szó szerint, az azért fájt volna, bár amilyen ügyes tud lenni néhanapján, simán koccan az emberekkel. Ez van, ha valaki hajlamos az elbambulásra.
Azokra a szépséges kifejezésekre igen érdekes pofit vág, mint aki nem tudja eldönteni, hogy most sírjon-e, avagy nevessen.
A hang nagyon is úgy tűnt, felnőtt szájából hangzott el. Viszont ha az a felnőtt tanár, akkor bizony alaposan ráfázott.
Jellemző, csakis én lehetek ilyen peches. Menjek tovább, és hátha nem vesz észre, vagy vágjak hátraarcot, és tiplizzek az ellenkező irányba?
Pár percig tanakodott ezen a két lehetőségen magában, mire eldöntötte, melyik opciót választja. Vagy jó döntés, vagy nem, de egyszer élünk, úgyhogy végül vállat vonva bevállalta a merész mutatványt, elvégre az nem ő lenne, ha nyuszi módra megfutamodna. Bár helyenként nem ártana, ha fejébe kerülne a mondás: szégyen a futás, azonban alkalomadtán nagyon is hasznos tud az lenni, főleg, ha az ember lánya-fia egy morcos tanerő elől készül elslisszolni, nehogy rajta kapják éjjeli kilógáson.
Szép halkan próbált osonni, lábujjhegyen, hogy még véletlenül se csapjon neszt, még a pálcája fényét is halkan kioltja, hogy ne lehessen felfedezni. Mit nem adott volna egy láthatatlanná tevő köpenyért! Jól jött volna, de hát ez van, nem lehet mindenkinek hat ökre…
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 19:42 Ugrás a poszthoz

Everett bácsi *-*

Hiányzott az előkészítő, és ha már úgy adta szabadideje, nem volt rest lesétálni a faluba, hogy benézhessen a régi iskolájába. Nehéz az elszakadás, eleve az előkészítős első napján is bőgve ment be, az anyja alig bírta levakarni a lábáról, szó szerint.
Aztán hamar megszokta, és most megint változás jött, és Bagolyköves lett. Furcsa volt, de nem lehetetlen, mindig is imádta az új dolgokat, rendelkeztek egyfajta varázzsal, amit fel kellett fedezni, és pont ez éltette. Csak elsőre ijesztőek.
Gyorsan múlt az idő, Ramóna is szép méretesre fejlődött, de még közel sem állt meg ebben a folyamatban, tizennyolc éves koráig bőven ráért magasodni.
- Szép napot, Everett bácsi! – köszönt a régi igazgatójának, sugárzó mosollyal, mint mindig, amint belépett az irodájába. Jól esett az ismerős légkör, a maga elragadó, gyermeki hangulatával, szerette az épületet.
Ja, néha őt is elragadta a nosztalgikus hangulat, hiányoztak a szép előkészítős emlékek, mint pl. amikor a barátnőivel a homokozóban alkották a szebbnél szebb várakat a játszótéren, vagy amikor az udvaron fogócskáztak, de aztán később az órákat is nagyon szerette, kivéve az éneket, abból mindig épphogy átment kegyelemből, pocsék az énekhangja. A tesi és a rajz már más tészta, azokért odáig, meg vissza volt, ahhoz képest, hogy egyébként az alvás az egyik hobbija, amit úgy űzött, mint olimpiai bajnokok a saját sportágukat.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 7. 22:38
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 6. 19:50 Ugrás a poszthoz

Marianne Isabelle Beauvoir

A francia levitással megbeszélték, hogy együtt készülnek Mugliismeretből. Maire-t kedves, szimpatikus lánynak találta, olyannak, akivel szívesen tanulna együtt, és remélhetőleg némi önfegyelmet is nevel belé.
Neki ez az aranyvérű-história kissé túl magas volt, az apja nagyon nem hozakodott elő odahaza, mivel az anyjáért cserébe képes volt ott hagyni a varázsvilágot, és csak mugli módra élni, nagyon ritkán használta a pálcáját, úgyhogy volt mibe beleszokni, beletanulni.
Az aranyvérű szokások különösen érdekelték. Félvér lévén szeretett volna minél többet tudni mindkét származási ágáról, noha annyira nagy jelentőséget nem tulajdonított ennek, apja mindig is arra tanította, hogy soha ne a vérminőség alapján ítéljen meg más embereket, és ne is az anyagi javak legyenek a mérvadók.
A tettek sokkalta inkább mutatják meg, kik is vagyunk valójában… emlékezett vissza apja szavaira.
A Tanulószobába érve majdnem megijedt, hogy elkésett, aztán rápillantott a karórájára, és megkönnyebbülten sóhajtott. Épp időben érkezett, az a pár másodperc meg mi már?
Nem számít, a lényeg, hogy nem egyedül unatkozik a körletében.
- Szia! – köszönt a nagylánynak, és kisebb lelkesedéssel, de csak odasétált egy kényelmes ülőalkalmatossághoz, és lehuppant rá, kezében tankönyvvel, jegyzetekkel, meg egész írócucc-arzenállal felszerelkezve egy kis, hengeres tolltartóba pakolva. – Sokat vártál rám?
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 21:17
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 7. 22:33 Ugrás a poszthoz

Várkonyi tanár úr

Hamarosan felbukkant kékséges szeme előtt a nem túl szép kifejezések tulajdonosa is. Ramóna most már biztos volt benne, hogy ez az, amit a társai csak úgy emlegettek jobbára, hogy Várkonyi-jelenség.
A horrorfilmbe is beillő jelenet azonban nem tántorította el a pöttömöt, nem is ő lenne, ha csak úgy feladná. Elvégre a tanár úr nem vámpír, legjobb tudomására alapozta ezt a következtetést. Azt kifejezetten sajnálta, hogy az égbolt lenyűgöző látványát egy széles, és szörnyen unalmas hát kitakarta. A kérdés inkább utasításnak, mintsem komoly érdeklődésnek hangzott.
 – Tudom, hogy későn van már – merész felelet egy aprócska kis nebuló szájából, aki úgy festett a tanerő mellett, mintha a Vas János óriását állítanánk valamelyik hét törpe mellé a Hófehérkéből. Zavarta az ez után beálló csend, nem is kicsit, feszengett is volna, ha nem tudná, hogy a felnőttek erre mindig, de úgy mindig vérszemet kapnak, és azonnal kiszúrják, mint az idegesség halovány nonverbális jelét.
  – Sajnos nem – ingatja a fejét, mintegy megerősítve a férfi feltételezését, amiért éppen ebben az időben itt állt a folyosón, freskókkal körülvéve. – Csillagokat próbáltam fényképezni, de most se sikerült, hát visszamegyek a klubba, valahogy csak elalszom most már.
Talán ismerős lesz az indok a tanár számára, talán nem, ez kevésbé érdekelte, jobban örült volna, ha békében tovább engedik, és ha már mindenáron szőrszálhasogató akart lenni a másik, megtehetné másnap, bagoly formájában. Jelenleg a legkisebb kedvet sem érzett rá, hogy elővegye a bosszantóan kötekedős formáját, ahhoz eléggé elfáradt már.
Sajnos ahhoz nem, hogy aludni is tudjon.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 7. 22:38
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 8. 20:43 Ugrás a poszthoz

Várkonyi tanár úr

Eh… tizenegy óra? Azt hittem, már éjfél is van… Igaz, ő általában azok táborába tartozott, akik addig „mát” mondanak, amíg el nem alszanak, és nem nagyon érdekelte, hogy az óra mutatója már átlépte a határvonalat, és könyörtelenül vánszorgott tovább. A holnap létezésében sem igazán hitt, mégpedig azért nem, mert hiába mondta egy időben azt, hogy majd holnap, rá kellett jönnie, hogy ilyen igazából sosem lesz, mert mindig mára változik az a fránya „holnap”.
 – Felesleges. A magolásból sose voltam jó, nem véletlenül nem szeretem a Mágiatörit – felelte kevés híján ásítva. Még a végén kiderül, hogy a Házirendet kell felolvasni neki, és elalszik rajta, mintha csak esti mesét hallgatna? Meglehet. Igaz, mindig ki szokta várni a mese végét, de ezen az egyen garantáltan szunyókálna, ha unalmasan, magolva adnák le neki.
– Persze, nézze csak meg – kérdés nélkül adja át a gépet, ami egy digitális darab, nem egy profi készülék, de egy ilyen mániákus, ám kezdő fényképezőnek tökéletesen megfelelt. Csak a kedvenc csillagait nem tudta vele lefotózni, de a gépen, aminek tárhelyét aznapra tökéletesen kimaxolta, volt mindenféle: az első ötven kép elmosódott, sötét-fényes folthalmazt ábrázolt. Nóri és Netta alaposan megszerettették ezt vele, mármint a csillagnézést, és úgy a csillagokat, hiszen ő még a nyári szünetben érkezett. – Őket akartam ott, meg ott lefényképezni. A Hattyút, meg a Cassiopeiát.
A hattyúkat szerette, főleg a Hattyúk tavát és a meséjét. Szerette a meséket, első sorban a Disney-t, de azért a többit se vetette ám meg, ha tényleg jók voltak és lekötötték az egyelőre csapongó figyelmű szöszkét.
  – Netta a nyári szünetben mutatta a Cassiopeiát, azóta csak ilyen elmosódott izé lesz a képekből. Mit csinálok rosszul a gépen? – reménykedik, reménykedik, hátha a felnőtt meg tudja regulázni a makacs masinát, és elégedett pofival dőlhet be a saját ágyikójába, két újabb képpel bővítve az albumát.
Hát ez igazán nem szép… jó, az se, hogy ő meg nem figyelte az órát, és nem ért vissza időben a Főnixfészekbe.
 – Juhász Ramóna Zita vagyok, elsős eridonos – válaszolta, kissé megrökönyödve, mert szinte biztosra vette, hogy valami készülőben volt. Valamit tervezett a tanerő. – Már elmondtam. A Hattyú, meg a Cassiopeia. De erős a gyanúm, hogy állati hattyút ezzel a szerkentyűvel előbb kapok le, mint a csillagképet.


Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 20:12
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 11. 13:30 Ugrás a poszthoz

Everett bácsi *-*

Felcsillantak a lassan kamaszkorba lépett gyermek szemei. Az igazgatót mindig is kedvelte, bár különösebb baja egyik tanárával sem volt. Bírták kezelni a kissé nyughatatlan, hiperaktív természetét.
Az igibcsi puszis köszöntője szívét melengette, hiányolta is az előkészítőt, kicsit talán korainak is érezte, hogy ilyen gyorsan elengedték, még nem volt egészen tizennégy, amikor már megkapta a belépőt a Bagolykőbe.
 - Ó, köszönöm, Everett bácsi, de már ettem a kastélyban, mielőtt eljöttem, és ittam is. Finomakat főznek a manók – jó volt valakivel beszélgetni arról, mennyi változás is érte az elmúlt időszakban, március óta.
- Furcsa. Nagy. Minden sokkal nagyobb. Eridonos lettem, és képzeld, Várkonyi bácsi a kedvenc tanárom. Tudom, nem lenne szabad kedvencezni, de az ő órái a legjobbak – eredt meg a csöpp szöszke nyelve Thomas bátorítására. – A legjobb, amikor legálisan fenn maradhatunk sokáig, csillagokat nézni, bár az nagyon ritka, de mindig nagyon várom. És milyenek az új kicsik? Én annyira szeretnék egy kistestvért, de anyáék mindig azt mondják, hogy majd megfontolják. Ez nem igazságos, a majd meg a holnap sosem létezik.
Ritkán szokott elmélkedni az élet dolgairól de ezt az egyet hamar megtanulta. Igaz, az idővel gazdálkodni azóta sem tanult meg, rendszeres későnek bizonyult, és az alvás is kiemelt hobbijai között szerepelt, különösen mágiatörténeten. Azt nem szerette. - A mágiatörténet szörnyen unalmas. Önnek melyik tárgy volt a kedvence régen?
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 26. 16:43
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 11. 15:05 Ugrás a poszthoz

Várkonyi tanár úr

A tanár ezen mondatába jobbnak látta, ha nem köt bele, így is örült, hogy nem harapta le egyből a fejét, amiért ilyen későn kint kószált. Biztonságban érezte magát a kastélyban, nem értette, mi más baja történhetett volna itt, hiszen jól védett az épület. Ahogy figyelte a tanárát, egyből levágta, hogy nagyon is tudatában van a férfi saját képességeinek, és az önbizalma talán már-már túlságosan is átlépte az egészséges határokat. Fölényben érezhette magát, ami jogos is, rajtakapni éjnek évadján egy picurka nebulót… ki ne akarná fitogtatni ilyenkor a hatalmát a kisebbel szemben?
- Máris – megtartotta a jó vaskos kötetet, két kezével, mielőtt még eldobná, aztán azért jönne a megrovás, pedig nincs annyira oda az olvasás művészetéért. A képzőművészet jobban érdekelte az irodalomtól, és rendesen, csillogó szemmel itta az asztrológus professzor szavait, ahogy szinte kiselőadást tartott a fotográfia művészetéről. Szomorúan konstatálta, hogy ez a konstrukció, amivel ő rendelkezett, fényévekre volt attól, ami szükséges ahhoz, hogy égi objektumokat is lencsevégre kaphasson, kiváló, vagy legalábbis jó, elfogadható minőségben.
Tehát új gép kell, jobb, mint amivel eddig dolgozott. Nincs mese, kinőtte a régi, kezdő kis tákolmányt, már nem bírt az el annyit, amennyit ő használta.  
- Rendben, bár az karácsonynál előbb nem valószínű, hogy sikerül beszereznem. Ahhoz el kell utazzak a fővárosba, hacsak a tanár úr nem tud jobb helyet fényképezőgép-vásárlásra – pillantott fel rá nagy, ártatlan, kék szemével, annyira nem volt ez könnyű feladat az aprócska termetével, de na, csak udvariasabb úgy társalogni, ha a másik szemébe néz az ember.
- Én ezt vissza is adnám a tanár úrnak, engedelmével – nyújtotta vissza a könyvet, majd magához szorította szeretett masináját, amint ismét a kezébe került.
- A hattyú kicsit olyannak látszik, mint egy majdnem teljesen oldalra döntött keresztfa. És az ott, ő a Deneb, a legfényesebb csillaga, a madár farkánál – nem kellett kétszer kérni, a kis főnix szeretett beszélni, hát még azt hogy szerette, ha lehetőséget kapott rá. – Azért szeretem, mert olyan szép a története. Héliosz fia szekér-balesetben meghalt, és az ő emlékére lett ez a csillagkép, de a másik meseváltozatot jobban szeretem. Azt, amelyikben hattyúvá változtatják a fiút, hogy titokban találkozhasson az égbolton a szerelmével. Szerintem ez nagyon szép.
Kissé elmélázott, ahogy bámulta az eget. Nem nagyon zavartatta magát, különösebben a büntetés sem igen hatotta meg, így járt, ez van, nem lehet mindig minden tökéletes. Ahhoz terveznie kellett volna, de a spontán, maguktól felbukkanó ötleteket jobban preferálta. A rögtönzés tökéletesen az ő terepe volt.
Tekintete átvándorolt a Cygnusról a Cassiopeiára. – Őt Lala mutatta a nyáron, tőle hallottam a történetéről is. A görögöknek sok klassz történetük van. Én azt ismerem, amelyikben Perszeusz királyfi megmenti Androméda királylányt a tengeri szörnytől. A többi részét nem szeretem, az olyan szomorú.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 20:16
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 13. 18:45 Ugrás a poszthoz

Várkonyi tanár úr

A főnixfióka nem értette, miért tartotta olyan hihetetlen információértéknek azt, hogy Lanetta ilyesmit mutogatni neki. Hiszen asztrológia-tanársegéd, ez logikus, nem?
 – Igen, ő – bólogatott helyeslően, ő nagyon élvezte azt a csillaglest, a mostanit már nem annyira, mert végül is nem sikerült teljesítenie a kimért célját – mint utóbb kiderült, technológiai képtelenség a masinájával, de majd ez is meglesz egyszer.  Ő elmondta, amit tudott, és csak most realizálta így, szemtől szembe, hogy mennyire magas is a tanerő.
Ez nem ér, én meg persze, ilyen kicsike vagyok… még az évfolyamon is, aaazt hiszem… – morfondírozott magában.
– Lássuk csak… alig múltam tizennégy, nem is olyan rég óta járok ide, előtte nem nagyon volt ilyen órám, és amit tudok, azt is Netta mutatta, hogy ilyen is van. Persze, hogy még nem vagyok olyan okos, meg profi… kicsi vagyok, de majd még leszek nagy is… és remélhetőleg okos is – próbálta magát megvédeni, és kissé el is szontyolodott, amiért a másik nem igazán értékelte. Pedig tényleg igyekezett, hogy lenyűgözze a másikat. – Mi hiányzott belőle? Mit lehet még róluk tudni?
Hát, ebből ma már nem nagyon lesz alvás, előre érezte, de imigyen jár az az elsős nebuló, aki túlságosan kíváncsi, és ez a tulajdonsága elnyomja az egészséges félelemérzetét.  Szemét forgatva reagált az elhangzottakra.
Fekvőtámaszozva olvasni… olyat hogy a bánatba lehet egyáltalán? Egyébként is kevés ez a meglévő fény hozzá…
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 13. 19:05
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 14. 13:10 Ugrás a poszthoz

Bíboranna Cheesy
Bájital-baleset

Hát, a Mágiatörténet óra után a Bájitaltan sem lett a kedvence. Fela bá’ meg különösen nem, és kételkedett benne, hogy valaha is tűrhető viszonya lesz a tanerővel, ami inkább nevezhető iszonynak jelen esetben.
A Goulens bájital különösen nem nőtt a szívéhez, mivel szó szerint rároppant az egész kondérnyi vacak. A nyugtató bájital most ahelyett, hogy normális rend szerint lehiggasztaná a szöszkét, ingerelte. Egyrészről mehetett fel átöltözni, másrészről mehetett a gyengélkedőre, és hirtelenjében nem is tudta eldönteni, melyiket helyezze előbbre a sorrendben.
- Huh? – fordult meg, miután többször is utána kiabáltak, immár a bejárati csarnokban, útban a gyengélkedő felé. Nem akart a ruhákkal vacakolni.
- Kis… baleset… - ismételgette a szavakat. – Hát ez minden volt, csak nem kicsi.
Nem, egyáltalán nem akart bunkó lenni, de ez valahogy nagyon nem az ő napja volt. – Ha elkísérsz az összerakó-helyre, elfelejtve az egész, de legközelebb ne reptess levegőbe minket.
Nem is értette, hogy bájitalkészítést miként bízatnak hozzá hasonló felelőtlen, dinka kamaszokra, szerinte ráérne ezt a tárgyat vagy két évfolyammal feljebb bevezetni az órarendbe, de ezt nem ő határozza meg, úgyhogy erről az álmáról le is tett viharos sebességgel.
Aaaz első nap is hasonlóan járt, mondjuk akkor meg ő locsolta le magát, és égetett lyukat az egyenruháján, úgyhogy bénaságból jeles. Nem, a bájitaltan határozottan nem az ő terepe, és szilárd meggyőződése volt, hogy soha nem is lesz az.

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 14. 21:40 Ugrás a poszthoz

Bíboranna Cheesy
Bájital-baleset

Sóhajtott, és nagyon, de nagyon szerette volna magában tartani a véleményét, ami, mint tudjuk, mindenkinek van, csak éppen senki sem kíváncsi a másikéra… annyira.
 – Drága, ezt én aligha nevezném kicsinek. Egy eegész kondér bájitalt zúdítottál a nyakamba. Bakker, más is megsérülhetett volna, komolyan… magamban se bízok, ne aggódj, egy bájitalt még önkezembe se adnék elkészíteni – zúdította rá a szeplősre mindazt, ami benne lapult jó mélyen, és vulkán módjára kitörni vágyott. Neheem, kizárt, hogy ép ésszel elvisel még egy ilyen volumenű órát, akkor inkább dupla dózissal magolós mágiatörténet. Valahogy csak kibírja alvás nélkül.
 – Kösz. Én tudom, nem először járok ott. A gyógyító ki lesz akadva rám – lemondóan plafonra szegezte tekintetét, nem hitte volna még az év végén, hogy már az évkezdés ilyen tartalmas lesz. Alig kezdődött meg a tanítás, máris két félkész főzet rárobbant, jó pár óráról késett, rajtakapták egy éjszakai kilógáson… és ez még csak az évi felfordulás kezdete.
– Ez nem rajtad múlik, más is lehet, a nyakamba reptette volna – grimaszolt. – Nem mindegy? Bocsi, de ne akarj gyógyítóst játszani, arra ott van az iskolai szakember. Mára elég adagot kaptam a tudásodból.
Közben sietős léptekkel haladt a gyengélkedő irányába.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 15. 13:42
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 14. 23:37 Ugrás a poszthoz

Maximilian

Ma nem volt túl lelkes. Hiába a szabad hétvége gondolata, ezúttal egyedül kellett lecsámborognia a faluba. Ő viszonylag gyorsabb volt a barátainál, és most egyáltalán nem akart lelassulni. Imádott pörögni, ez volt az élete értelme.
Most is ezért csattant neki valami keménynek, és csak a földre huppanva vette észre, miután felpillantott, hogy az a kemény valami bizony, egy ismeretlen férfi volt. Ajaj…
- Bocsánat, nem vettem észre, elbambultam – kért elnézést, ha már majdnem elgázolta, bár azért ez egy leheletnyit túlzás, hogy ilyesmire vetemedne a maga fizikumával.
Aprócska volt és vékony, szinte mindig azonnal lemozogta az elfogyaszott ételből származó energiáját, és irigyelte azokat a társait, akik tudtak hízni, és nem fújta el őket a szél.
A kedvtelenségéhez hozzátett a nem túl fényes időjárás is, illetve az, hogy legutóbb nem aludta ki magát túlzottan, helyette fekvőzött a Vigadófreskónál,  de túlzottan nem tántorította el az újabb kalandozásoktól az a sok minden, ami az utóbbi időben érte. Leginkább egy naplót szeretett volna, amiben kiszenvedhette mindazt az élményt magából, amit az agya már nem bírt befogadni… azaz be bírta, csak nehézkesen. Kicsit lelassult az a memóriakártya. Kellett az a napló, bár utált írni és az olvasásért sem rajongott, finoman szólva, de erre szüksége volt.

Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 19:47
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 15. 00:22 Ugrás a poszthoz

Maximilian

Határozottan meglepődött, még a kis száját is kinyitotta a gyerek, szép méretesre. Minimum egy hajleüvöltős balhéra számított, meg egy mai fiatalok-litániára, ehelyett mit kap? Egész normális hozzáállást, körülbelül a gyerekéhez hasonló humorérzékkel.
  – Üljön le, és megtudja… a háta mindenesetre elég kemény – fintorgott, közben lesöpörte magáról a fölösleges koszadagot.
A jópofizást ő is szívesen kikerülte volna, baromira utálta ezeket a kötelező udvariassági köröket, amik többnyire nem vezettek sehová, sőt, inkább megnehezítették a felek dolgát.
  – Tud valami jó helyet? Gyakorlatilag most járok harmadszor, vagy másodszor a faluban, még nem ismerem ki magam – tért is rögtön a lényegre, ha már szó szerint beleüközött végre valaki élő ember fiába.
– Összeütközni valakivel, és eláztatni magam az esőben még mindig jobb, mint robbanó, kifutó bájitalok célpontjává válni – felelte, a talajon heverésre célozva. Azért a csatt száraz, poros út sem a legjobb hely a cseverészésre.
Az eső időközben elkezdett csöpögni, és persze, hogy a galád Murphy-nek már megint igaza lett, mert a kisasszony elfelejtett esőkabátot, vagy esernyőt hozni, az eső meg gondolt egyet, és jó alaposan megleckéztette.
  – Jó lesz behúzódni valahová – vetette fel az egyébként is ésszerűvé váló tervet. – Feltéve, ha nem arra vár, hogy megöntözzék az égiek.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 19:49
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 15. 01:14 Ugrás a poszthoz

Maximilian


Azt hitte, rosszul lát. Még a szemét is megdörzsölte, hogy tényleg nem a képzelete játszik-e vele, annyira nem várt ilyesmit. Az a férfi most komolyan… leült a poros talajra… vele szemben. Nem tehetett róla, a kezdeti döbbenet után elemi erővel tört ki belőle a nevetés, mint vulkánból a láva.
 - Hihetetlen egy fickó maga – jegyezte meg tökéletesen őszintén. – Ó, csak nem kviddicses? Én megpróbáltam, de nincs türelmem hozzá, első adandó alkalommal kihátráltam belőle.
- Ú, de paraszt vagyok, elnézést... be se mutatkoztam. Juhász Ramóna Zita vagyok, itt tanulok a kastélyban - csapott a homlokára a kislány, aztán baráti jobbot nyújtott a másik felé, miután sor került az elmulasztott illem pótlására.
A feltápászkodást követően is még könnyeit törölgetve vigyorgott, sokkal jobb kedvre derült mostanra.
- Hát, én csak egy helyet tudok, ami közel esik, remélem, szereti a sütiket. Az enyémek sajnos igen. Nem vagyok valami profi bájitaltanból, legutóbb is mehettem a gyengélkedőre. Goulens robbant a nyakamba – ecsetelte, ha már így szóba került a bájitaltan.
Kimondottan rühellte a tárgyat, nem is várta, hogy jobb lesz belőle. – Bájitalkészítéssel foglalkozik?
Ő maga elindult abba az irányba, amerre a kedvenc cukrászdája leledzett, remélhetőleg nyitva, és nem agyonzsúfolva. Mi megadott volna egy száraz helyért, meg némi sütiért és kakaóért!
Kakaó nélkül lehet élni, de nem érdemes…

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 15. 02:26 Ugrás a poszthoz

Maximilian
(előzmények a Boglyas téren)

Az eső alaposan megkergette a furcsa duót. Rami már nyitotta is az ajtót, amint megpillantotta az áhított épületet. Szerette az édességet, eddigiek alapján a férfi is, szóval jó választásnak tűnt a Czukorvarázs, azt legalább tudta is, hogy merre van.
  –  Végre! – adott hangot megkönnyebbülésének a csöpp leányzó, és leült az első adandó helyre, amit ért, jobb kéz felől. – Nem ül le? Eleget szaladtunk az „égi áldás” elől.
A kislány már vette is kezébe az étlapot, abban már biztos volt, hogy kakaót fog rendelni, de kellett mellé még egy kis sütemény is.
Hétvégéhez képest kevesebben voltak, mint a nyári szünetben, nem csoda, az iskolakezdéssel együtt megcsappant a forgalom. Na, azért Bogolyfalva még így is hozta a formáját, nem nagyon voltak gondok a vendéglátásban, ahogy észrevette.
A sütiket szinte mindenki szereti, különösen ő, ahogy a kakaót is, de a forró csokoládét sem vetette meg. Tejszínhabbal, a tetején reszelt csokival, vagy fahéjjal, úgy az igazi.
– Ön melyik országból jött? Az előbb hallottam, hogy valami nem egészen magyar szót mondott – kíváncsiskodott, mert miért ne? – Mit jelent az?
Alapjában véve nyitott gyerek volt, emiatt sokszor próbálták már megróni, ez azonban egyik fülén be, másikon ki. Persze, igaz, hogy sose lehet tudni, de ha mindig bizalmatlanul állunk a környezetünkhöz, akkor egyedül marad az ember. Ez az, amit Ramóna a legkevésbé sem tudott volna elviselni. Szeretett társaságban forogni, közösségben lenni, és ha egyedül kellett valamit megtennie, na, akkor volt igazán bajban.
Csapatjátékos, na.

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 15. 14:24 Ugrás a poszthoz

Bíboranna  Smiley
Bájital-baleset

Ez a nap nem sikerült valami fényesre. Valahogy semmi sem volt a helyén, még egy bájital is rajta kötött ki… félkészen. Csak úgy le akarta húzni a rolót mára, ha már a hangulatát taccsra vágta a mai szerencsétlenség-áradat.
Na, igen. Majd valahogy kiengeszteli Annát, ha lecsillapodik a tárgy iránt érzett haragja, és undora, de erre most képtelennek érezte magát. A makacsság egyébként is régi ismerőse volt már, és nem mostanában óhajtott leszokni róla.
A gyengélkedő felé menet azon gondolkodott, vajon mit ronthattak el, miből kerülhetett túl sok, vagy éppen túl kevés?
Egy sima nyugtatófőzetnek nem kéne csak úgy felrobbannia, nem? Vagy mégis?
– Egy feltétellel megbocsátok – gondolkodott el, mert úgy érezte, eleget szenvedett mellette a másik már figyelmetlenségéért. – Ha soha, de soha többet nem lesz köztünk téma ez a hülye tárgy. Annyira utálom. Egy nagy darab hülyeség az egész, elsősre nem is kéne egy nyugtatóbájitalt rábízni… sőt, én még kondért se adnék a kezébe, nemhogy egy egész főzetet készítsen el… egyáltalán mi a bánatot ronthattunk így el rajta? Nem kellett volna a levegőbe repülnie. Mire emlékszel, miket pakoltunk bele?
Felagund… sosem lesz a kedvence. – Ne is említsd… inkább dupla Mágiatörténetes alvásóra, csak bájitaltant ne. Meg Felát se.
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 17. 12:21 Ugrás a poszthoz

Várkonyi bácsi *-*

  – Ha nem, hát nem. – Vállat vont. Legközelebb majd Lanettát megkérdezi, ha már a tanár úr nem volt hajlandó a csöpp elsős kíváncsi kérdéseire válaszolni. Ez van, ezt kell szeretni, vagy nem, minden esetre érdekes egy este ez, aminek elébe nézett, bár már inkább éjjel, sőt, hajnal felé vánszoroghatott az óra.
Ó, nagyon is tudta a gyerek, hogy mit kért Várkonyi, és meg is tette, bár kedve úgy igazán nem volt hozzá. Utált olvasni, nem szeretett ennyire lelassulni, ezért is teljesített jobban az olyan órákon, amik gyakorlattal párosultak, és nem csak színtiszta elméletből álltak.
 A krumpliföldes szövegre felvonta a szemöldökét. Ilyet még az életében nem hallott, mármint beszólásba beleölteni a krumpliföldet.
Ja, manapság egész kreatívan tudják kreténnek nyilvánítani egymást az emberek, azért ez is valami.
 – Mikor lesz megint olyan csillagnézős óra? Valódi csillagokkal? – hiányolta az ilyen programokat, igaz, tetszettek a szöszkének a tantermes csillagképek is, de mégsem olyan, mint igazából leülni, vagy leheveredni egy pokrócra a legjobb barátaink, osztálytársaink, legkedvesebb családtagjaink társaságában, és csak meredni az égre.
Na, ilyenkor jó volt lelassulni, ezt a fajta lassúságot simán elviselte, akár órákra is, annyira, hogy a takarodóidőt képes legyen elfelejteni mellette.

Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 17. 14:21
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 17. 12:45 Ugrás a poszthoz

Everett bácsi *-*

A szája fültől-fülig vigyorától már zsibbadt, de nem bánta, az Igi bácsi mellett vétek rosszkedvűnek lenni. Szerette hallgatni, amikor mesélt valami izgiset, tanulságosat, de ugyanígy volt a többi előkészítős tanárával is. Igaz, neki Karina néni szakköre, a fényképezés volt a kedvence. Tantárgyból meg a környezetismeret.
Mindig is érdekelte az őt körülvevő világ, mindent és minden áron meg akart nézni, vizsgálni, tapasztalni.
A száraz elmélet untatta, ha nem társult hozzá valami, ami az elméletből az életben is megtalálható.
 - Ö… – Azt az őt jó hosszan elnyújtotta, talán kitarthatott egy egész percig is. – Konkrét bajom nincs vele, de a bájitaltan egy horror tárgy. Nem adnék elsősök kezébe kondért se, nemhogy főzet készítését bízni rájuk… pontosabban rám.
Rami eltökélte, hogy ő márpedig nem megy legközelebb főzet közelébe, elege volt már abból, hogy vagy ráfröccsent, vagy a haja lógott bele, vagy pedig rárobbant valami. – Engem nem szeretnek a főzetek. Illetve de… rám robbanni, meg ráfröccsenni a ruhámra.
 – Én is örülök, nagyon aranyosak ott, de a Navinéseket is kedvelem. Az egyik legjobb barátnőm, Lora navinés. Most? Ádi bácsi, és Viktor bácsi a HVH – nagyon szívesen válaszolt Thomas bácsi kérdéseire, akár egész nap tudott volna beszélni a kastélyról, olyan sok mindennel találkozott eddig, ami érdekes. Az unalmas részeket inkább kihagyta.
– Apa szokta mondogatni, hogy belőlem az egy is bőven elég. Ha csak a természetemen múlna, egy hordányi halálfalót képes lennék átsegíteni a túlvilágra – még szerencse, hogy csak néhány embernek okozott ráncokat a homlokára-arcára a húzásaival. – Szerintem nem vagyok olyan szörnyű, de tényleg elég sokat dolgoznak, és én meg unatkozom egyedül.
Az unalom pedig sosem jó, ha Ramónával találkozik, é közösen kisütnek valamit… legalábbis másoknak nem, neki igen, mert legalább történik valami, ami feldobja a napot.
– Húha, az nagyon jó lesz, fognak örülni a kicsik szerintem. Nekem nagyon rossz volt, amíg nem ismertem meg Lorát, mert minden ismerősöm jóval idősebb, mint én, csak Nóri az, aki csak egy évvel nőtt túl engem – aztán a mágiatörténet is szóba került. Az állát szinte hallotta koppanni a padlón, nem tudta, hogy Thomas bácsi eredetileg mágiatöri-szakos lenne. – Wow. Én biztos nem bírnám ki. Nekem a bűbájtan, és a csillagászat a kedvenceim. De szeretem a gyógynövénytant és az állatgondozást is. Én fényképész szeretnék majd lenni, azt már biztosra tudom. Apa azt mondta, ahhoz takarékra kéne tenni magam, mert túl gyors vagyok. Tényleg így van ez?
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 17. 13:44 Ugrás a poszthoz

Maximilian


Ő magának egy krémet rendelt, meg kakaót, mert ahogy vallotta, kakaó nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ha szomorú volt, ha örült, kakaót ivott.
 - Németország jó nagy – pontosan az adatokra nem emlékezett, de azt tudta, hogy jó párszor beleférne még Magyarország a jelenlegi állapotában, de ő nem bánta, hogy saját hazája ilyen kis picike. Legalább pont illik hozzá, hiszen Rami is pöttöm volt… még!
Szerencséjére akadt bőven ideje, még négy éve, hogy kellően nagyra nőjön. – Melyik részén van? Jó sok része van Németországnak.
Mivel nem tudott németül, még szép, hogy rákérdezett arra a szóra.
- Olyan nehéznek tűnik, de nekem az angol se könnyű – jegyezte meg, közben átvette a rendelését. Aztán a német rákérdezett arra, hogy mit keresett a faluban egyedül…
- Vannak szabad hétvégék, amikor lejöhetünk a faluba. Én naplót szerettem volna venni, annyi minden történt, amióta itt vagyok, nem akarom, hogy elvesszenek az emlékek – felelte készséggel.
Az eső időközben egyre jobban rázendített, Ramóna legnagyobb bánatára.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 17. 14:21
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 19. 21:44 Ugrás a poszthoz

Vörös Laura
aki kék Cheesy


Szomorúan csücsült a szobában, amit nem is olyan régen fedezett fel, egy tanítás utáni szép, szabad délutánon.
Sajnos a hőn szeretett kártyáiból csupán tizenötnek sikerült a nyomára bukkannia, de ő mind a háromszázat ismét a dobozában akarta tudni. Olyan szorgosan gyűjtögette, és nem akadt egy szál értelmes ötlete sem, hogyan is tűnhettek el szőrén-szálán a kis pimaszok.
Vagy talán nem is ők voltak a pimaszok? Meglehet, hogy valaki ellopta volna őket, hogy így szórakozzon rajta? Áh, kizárt.
Legalább tizenötöt megtalált, az is több a semminél.
Kökény vele tartott a vadászatra, most is ott pihent a lány vállán, bár már nehezebben fért el, nőtt a kis szeretetgombóc, mióta ide kerültek a Bagolykőbe.
Nyugis, halk zene szólt, hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy Brahms, vagy Bach, neki úgy kb. egyre ment, ki a szerző, csak jó legyen a zene.
A kedvenc csemegéjéből, szeletelt almából már bespájzolt, kicsit besurrant a konyhára, hogy szerezzen egy uzsonnás táskányit. Kedvjavítónak még egy kis csokit is kapott a kedvenc manójától, akinek a nevét már zsinórban ötödszörre felejtette le, épp ezért hívta magában Csokinak. Ő mindig megkínálta Ramit csokival, ha rossz kedve volt.

Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 23. 22:34
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 20. 19:19 Ugrás a poszthoz

Bíboranna
Bájital-baleset

Ramónának a haragja továbbra is fennállt, de most már nem a padtársa irányába, ez a düh leginkább annak szólt, hogy eddig minden második alkalommal jóformán a gyengélkedőn kötött ki valamilyen rárobbanó, ráfröccsenő bájital miatt, és már kezdett ebből nagyon elege lenni.
A felvetés, hogy talán felcserélték a sorrendet, nagyon is szöget ütött a leányzó fejébe.
– Ó, hogy az a… ez eddig eszembe se jutott. De, meglehet. Legközelebb jobban odafigyelünk rá – állt meg egy pillanatra, csak azért, hogy a homlokára csaphasson.
 – Legközelebb jobban odafigyelünk, nem szeretnék hosszútávra kibérelni egy ágyat a gyenguszon – legyintett. A navinés vöri megállapítására csak hümmögött egy sort, jelezve, hogy hallotta, bár úgy különösebben nem érdekelte, ő ugyan nem fog magolni, legfeljebb Csillagászatra meg Asztrológiára, azokat a tárgyakat szerette. Esetleg még LLG-re tanul, az állatok is nagyon kedvencei voltak.
 – Az első pár napban hidd el, én is jó párszor eltévedtem. Egyszer emiatt takaríthattam a bagolyházat, ne akard tesztelni, rohadt büdös. Szegény baglyok… - felelte a tájékozódási képességére vonatkozó kérdésre. – Figyelj, ez tök természetes, hogy nem ismeri ki magát az ember azonnal idegen helyeken. Majd belejössz, megszokás kérdése az egész.
Persze, könnyen volt ő, aki nem stresszelt, ritka esetnek minősült, ha valamivel ő komolyan foglalkozott, és kitartott mellette, amilyen nehezen koncentrált.
 – Ha az égési sebeimet lekezeltettem, vigaszdíj gyanánt bevethetjük magunkat a konyhába egy kis finomságért. Mit szólsz hozzá?
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 23. 22:30 Ugrás a poszthoz

Alison Black

Egy rémálomnak tűnt ez az új hét, és az is kész csoda volt, hogy Ramit a könyvtárban meg lehetett találni. Ritkán vetette erre a lábát, csak nagyon minimálisan ugrott fejet az olvasnivalók tengerében, de a legutóbbi khm, feladata után esze ágában sem volt még egy ilyen „cuki” megaláztatásban részesülni.
Nehem, ilyen olcsón nem adja ő a bundáját, bár az már az ő butasága volt, hogy nem nézett órát, és így lekéste nem is kicsit a takarodóidőt, plusz még olvastatták is.
Utált olvasni. Hogy miért?
Ennek egész egyszerű oka volt: nem bírt odafigyelni rá. Mindig volt valami, ami elvonta a figyelmét arról, amit meg kellett tennie, öt-tíz percnél tovább nem nagyon bírta, az is kész csoda volt, hogy az órákon úgy-ahogy nyugton maradt, mert egyébként alig-alig bírt megülni a fenekén.
Ezúttal azonban muszáj volt valami csendes, nyugis helyet találnia a csillagászat-elmélethez, illetve az asztrológiához, ha jót akart magának. Ez az egy érdekelte annyira, hogy oda tudott koncentrálni huzamosabb ideig, illetve könyvtárosi segédlettel, de az önismeret, önfejlesztő kötetekhez is eltalált.
Pár önsegítő példányt lekapott magának, rendszerezés témájában. Ha másért nem is, de azért mindenképp meg akart változni, jobb akart lenni, hogy bizonyítson önmagának. Régebben többször kísérletezett vele, de tervei valahogy mindig kudarcba fulladt, és sosem értette, hogy ez miért történik vele, mit ront el?
Kedvenc asztalánál foglalt helyet, valahol középtájon, ahol nem láthatott rá nagyon, hogy mikor ki lép meg – általában az ilyen sima események is képesek voltak rá, hogy eltereljék a figyelmét.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 24. 11:45
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 23. 22:44 Ugrás a poszthoz

Vörös Laura
aki kék Cheesy



A belépőre felfigyelt, ugyanis a szoba hangulata nem ugyanaz volt. A csokoládés aroma eltűnt, a zene váltott, és a színek is mások lettek.
Fel is kapta a fejét, hogy lássa, ki csöppent oda mellé. Ismerős volt neki is a lány, de így hirtelen a neve nem ugrott be, kevés elsőst ismert, eddig csak Lora és Bíboranna voltak az ismerősi pakkban.
– Szia! Ö… ismerlek, de a neved hirtelen nem jut eszembe, csak az, hogy közös óráink vannak, és Levitás vagy – kérte a leányzót, könyörgő boci szemekkel pillogva rá. A névmemóriája arc-összeköttetéssel körülbelül egy aranyhaléval vetekedett, ha nem sűrűn botlott bele bizonyos személyekbe, márpedig olyan egyedekből elég sok akadt széles-e planétán.
– Gyere, csüccs le. Én Juhász Ramóna Zita vagyok, úgy hívsz, ahogy akarsz, szinte már mindenre hallgatok – invitálta, közben bátorítva a kék „vendéget”. – Kérsz csokit?
Még szép, hogy megkínálta abból, ami neki is örömet okozott, és egyből jobb kedvre derítette, szerinte a másikra is ráfért egy kis egészséges kedvjavítás.
Kisebb, pár perces késéssel esett le neki, hogy tulajdonképpen mégis csak tudja, hogy kicsoda a csajszi, sok közös órájuk volt, ÁTV-ről emlékezett rá.
 – Jé, te vagy Laura, a Vörös, aki kék is – vigyorgott a felismeréstől boldogan.

Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 25. 13:17
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 24. 11:45 Ugrás a poszthoz

Alison Black

Ramóna felvonta a szemöldökét az ismeretlen hangra. Jé, akadt még valaki a környezetében, akinek legalább akkora a csőrikéje, mint az övé? Ez felemelő volt, vigyorogva pillantott a másikra.
- Helló. Gyere, csüccs le – biccentett fejével a szemközti székre. Aztán a lánynak tovább jár a szája, de a várt név csak nem akart kibukni.
- Ő, ebben nem tudsz, kaptam egy adag Várkonyit a nyakamba – ingatta a fejét. – Dettó, de olvasnom kell. Az egyetlen, amit nem szeretek benne, az az olvasás. Elfáradok tőle. A hangos könyvekkel könnyebben menne.
Sehonnét se akart neki beugrani a szöszi neve, sőt, talán idősebb is nála a másik.
- Bocsi, ne vedd sértésnek, de te ki vagy? – vetette fel a szerinte fő illemszabályt, hogy talán be is kéne mutatkozni, ha már dumálunk valakivel. – Én Juhász Ramóna Zita, de úgy hívsz, ahogy szeretnél. Mindkét nevemre hallgatok. Külföldről jöttél, ugye? Az akcentusod árulkodó.
Szeretett külföldiekkel beszélgetni, mindig tanult tőlük valami újat, sőt, az egyik levitás lánnyal még közös korrep-órája is volt, Mugliismeretből együtt készültek.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 25. 10:52
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 10:52 Ugrás a poszthoz

Alison Black

A másik fecsegős szöszke szimpatikusnak tűnt, pláne, hogy ezen tulajdonságát nem is rejtette véka alá. A lány jókat derült a másik megfogalmazásán, nem is lehetett volna ennél jobb a napja.
- Wow, ez… ez tök jó, akkor te máris egyszerre két nyelvet tudsz… nagyjából. Ó, részvétem a nagyid miatt. Én egyiket se ismerhettem már, nekem csak anyu meg apu van. Sajnos a varázslásunk miatt a mugli rokonság látogatása úgy kb. kizárt. Úgy tudják, bentlakásos suliba járok, mert messze van, és ennyi. Apu rokonsága meg azért kizárt, mert sokat dolgozik, alig van idő látogatni őket, pedig hívnak. Én félvér vagyok. Apum varázsló, anya mugli – Eddig se volt baja a rellonosokkal, most is szívesen leállt cseverészni, pedig sok volt még hátra abból a bizonyos csillagászat-anyagból. Az egész féléves rátát átnyálazni nem olyan egyszerű egy ilyen csapongó elmének, mint az övé, de legalább ehhez volt kitartása.
- Hát, ha a most címszó alatt azt érted, hogy nemrég, akkor nem, kicsit régebben. Valamivel a tanévkezdés előtt érkeztem. Ó, dehogy zavar, nekem is örökké be nem áll a csőröm. És, mik a kedvenc tárgyaid? Nekem a Csillagászat és a Lénygondozás. A bájitaltant utálom, az egy rémálom.


Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 25. 23:08
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 13:25 Ugrás a poszthoz

Vörös Laura
aki kék Cheesy



Úgy tűnt, erre a helyre mindkettejüknek szüksége volt ma. A Csoki manótól kapott édesség kicsit helyrerázta a kedvét, és az újonnan felfedezett ismerős évfolyamtársa is.
 – Sajnos nincs, de ha gondolod, lemehetünk a konyhába, ha elrendeztem a kártyáimat. Sajnos mind a háromszáz eltűnt, és csak tizenötöt találtam meg – panaszolta bánatosan, ajkait lebiggyesztette.
– És te? Neked mi vágta taccsra a napod? – érdeklődött, ha már ebben a szobában úgysem lehet nagyon titkolózni a másik előtt.
 – Igen, és ha jól emlékszem, te ülsz mellettem Átváltoztatástanon – kedvelte a levitásokat, különösen azóta, hogy első napján véletlenül eltévesztette a házasztalt, aztán beült a kékek közé. Senkit sem zavart, hiszen nem küldték el, csak a szedelőzködésnél jöttek rá azok az újdonsült barátnők, hogy ő nem egészen jó helyre ült.
 – Melyik Lilivel? Sok van az iskolában, egy csöppecske pontosítást kérnék – pillantott rá nagy boci-szemekkel.
Szívesen segített ő, ha tudott, főleg akkor, ha olyan kedve volt hozzá,
 és szimpatikusnak találta az illetőt, de hát egy kéknek miért ne segítene?
 A Lili névvel viszont sikerült Laurának kifognia a szöszkén, fogalma sem volt így első blikkre, hogy kit is takar az emlegetett megszólítás.
- Szereted a csokibékát, vagy azokból a kártyákat?

Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 25. 13:28
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 18:12 Ugrás a poszthoz

Maximilian

Ez a nap sem alakult valami fényesen, és csak imádkozhatott, hogy időben visszaér a kastélyba, nehogy bajba kerüljön, most igazán nem volt kedve büntetőmunkával kínlódni, elég büntetés volt neki, hogy az anyja írásra kötelezte.
Az óravázlatain is többnyire csak nagyon fontos dolgokat jegyzetelt, néha az is egy kész káosznak tűnt még a gazdájuk, Ramóna számára is. Az eső csak nem akarta kiereszteni őket, így hát egy kis finom csoki mellé még kért magának egy törölközőt is, mert ő maga nem varázsolhat, de ő alaposan megázott idefele jövet.
Nem szerette, ha kényszerzuhanyban részesült piszkosszőke lobonca, így is nehezen boldogult vele, mire úgy-ahogy szalonképes állapotba rendezte reggelente.
A kis földrajzi értekezés feldobta a szösszencs kedvét, hát még a beérkezett süti és kakaó. Nyamm!
- Wow, az klassz lehet. Én csak tóparton lakom, egy tóparti kis faluban, Révfülöpön. Nyáron érdemes meglesni, jó kis hangulat szokott lenni ott, és a Balcsivíz is valami fenséges a kánikulában – szövegelt, már megint, és fel sem merült benne, hogy talán untathatja a másikat.
- Úgy, hogy unalmas. Nem szeretek ilyeneket tanulni, sok a blablabla. Fölös sallanggal tömik tele a tananyagot, aztán meg zsong a fejem – a kérdéspasszt szépen el is kapta, jó lendületesen vissza is küldte.
Kortyolt egyet az italából, és két falat süti között kilesett, hátha már megenyhült rajtuk az időjárás, de annak esze ágában sem volt. – Ismer valami jó vízhatlanító bűbájt? Én még sajnos nem, és nem varázsolhatok sulin kívül. Nem akarok egész napra itt ragadni.

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 23:05 Ugrás a poszthoz

Everett bácsi *-*

- Én is így vélem. Legutóbb pl. fordított sorrendben pakoltunk bele pár hozzávalót, elég is volt, hogy rám fröccsenjen, és hülye sebeket okozzon. Még szerencse, hogy a gyenguszon helyre raktak, és nem kellett hiányoznom, csak egy órát – ecsetelte bosszankodva, mik történtek vele. A bájitaltan az a téma, amin simán fel tudta magát hergelni a mini-főnix, és nagyon nem rajongott érte, ha szóba hozták.
- A ruhát tojom le, egy Reparo rendbe teszi, ha nem, hát így jártam. A testi épség fontosabb a nyamvadt göncnél – legyintett. Néha el-elcsodálkoztak rajta, hogy hogyan képes ennyire elveszni a részletekben és ilyen intenzitással tartani magát egész nap, hogy aztán bevágódjon az ágyába, és még csak gonggal is alig lehessen felébreszteni.
- Igen, a kicsiknek nagy segítség lenne, főleg a környező országokból érkezőknek, akiknek itt talán alig van ismerősük. Ha jól tudom, a szomszédos országokból is inkább ide jönnek, mint a Roxfortba, a közelség miatt, plusz azért az oktatási díjszabvány sem mindegy. Azokról nem is beszélve, akikről lemondtak a szüleik, mert ők muglik, a gyerek meg mágus. Kevésbé lenne félelmetes számukra – értett egyet bólogatva. Már szabályosan várta, hogy mi fog kisülni ebből a programtervből, az újdonságoknak mindig örült, szerette azt a pillanatot, amikor valami régiből valami egészen új, más dolog keletkezett. Talán ezért is tudott ennyire azonosulni az iskolai házával, hiszen a főnix is ilyen állat. Újjászületik a hamvaiból.
- Hehehe – jókat nevetgélt Thomas bácsi anekdotáján az elsős fényképező lányról, aki apucit fényképezgeti alvás közben. Ő ilyeneket nem csinált, ha valaki nem akarja, vagy nem kapott engedélyt az illetőtől, ő biza nem kattint róla fotót.
Majd megtalálja az önbizalmát az illető, utána lehet, de e nélkül nem. Kellemetlen érzés lehet annak, akit úgy fotóznak, hogy nincs megelégedve magával, és aztán örök tüskének ott marad az emlékeiben az a „ciki” kép, amitől rosszul érezheti magát.
- Én még nem igazán tudom, mit szeretnék, azon kívül, hogy fényképezek, sajnos nincs türelmem szinte semmi máshoz. Egyedül Várkonyi bácsi tud lekötni, úgy, hogy nem firkálgatok, vagy izgek-mozgok az óráin. De csak azért nem, mert tudom, hogy képes lenne olvastatni velem valami borzasztó unalmasat, ha rosszalkodnék. Egyszer elkapott este, nem értem időre vissza. Tudom, tudom, nem kellett volna sokáig kint maradnom, de ki az, aki még életében nem csinált semmit rosszul? Tuti nincs olyan.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Ramóna Zita összes hozzászólása (38 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel