Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az egyetlen ok, amiért nem húztam még el délnek, mint a vadlibák, az, hogy szeretek tanítani. Megkedveltem a vele járó feladatokat, megszoktam a napi rutint, és nem hagyhatom cserben a tanoncaimat. Nem rohangálnak csak úgy elemi mágiát oktató tetramágusok, szóval, ha lelépnék, valószínű, hogy egy ideig nem tudná senki betölteni a helyem. Addig meg a gyakorlatisok egyedül lennének, felügyelet és segítő nélkül. Azok, akik vizsgáznak év végén, nehezebben készülnének fel rá. A lényeg, hogy maradnom kell.
Éppen ezért állok most is az elemi mágia teraszán, és várom Julient az éb utolsó órájára. Annak ellenére, hogy én az utóbbi időben kezdem elveszíteni az irányítást az elemeim felett, a tanoncaim mégis tanulnak tőlem, és gyorsan fejlődnek is. Órák előtt mindig megpróbálom összeszedni magam, közben pedig erősen koncentrálok. Ha más nem is, majd ők kihúznak a gödörből, még, ha nem is közvetlen módon, de rájuk gondolva kimászok majd a depresszióból. Legalábbis ebben reménykedem.
Amíg Julien érkezésére várok, addig kicsit gyakorlatozok az elememmel. Tenyerem felett aprócska, de erős szélörvényt kavarok, igyekszem minden más szelet és légmozgást megszüntetni, de hiába minden koncentráció, ezt már nem tudom megtenni. Érzem, ahogy a fülem mellett finoman lengedezik egy hajszál a körülöttem kavargó, levegőtől. Végül egy csalódott sóhajtással útjára engedem a kezemben tartott tornádót is. Az pedig olyan erővel oszlik szét, hogy majdnem engem is hátralök. Elhúzom a szám, ökölbe szorítom a kezem, és a továbbiakban inkább csak csendben meditálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kérdése jogos, sértését viszont elengedem a fülem mellett. Úgy tesz, mintha sokat tudna a melodimágusokról, közben csak a töredékének a töredékét, ha tudja. Húzzon csak fel, nyomban a gyengélkedőn köt ki, és még a kezemet se kell használni hozzá.
– Hogy miért nem? Mert érdekelt, hogy mit is akarsz tőlem. –a haverság dologra meg nem is reagáltam már. Nem kell, hogy azok legyünk, ez csak egy opció volt. Úgy se sokat találkoznánk, ráadásul, ha csak a haszon kell neki egy emberből, nálam rossz ajtón kopogtat. Az égadta világon semmit nem kapna tőlem, maximum a tanulásban segítek neki, mert az megígértem, de másban nem. Újabb kérdésére, csak megforgatom a szemeimet. Nocsak, érdekli, hogy miként is jelentkezett a képességem. Ez érthető, biztos azt várja, hogy el is mondom neki, miután közölte, hogy csak a hasznot látja az emberekben. Ennyire bolondnak néz? Vigyorra húztam a számat, majd aprón bólintottam csak, mielőtt megszólaltam.
– Nem feltétlen. Használd még a logikádat, amivel olyan nagyra vagy, és rájössz. –eszem ágában sem volt megmondani neki, hogy mikor jelentkezhet a képessége. Nagyra van magával, hát oldja meg a rejtvényt, és megkapja a válaszát. Ezt viszont nem fogom megvárni, így felkeltem a helyemről, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Felsőmet a kezembe vettem, majd könyveimet elpakoltam a táskámba, amit a vállamra vettem, de az indulás előtt Jeremy szemeibe néztem.
– Fejezzük be ezt az értelmetlen csevegést, de egy valamire figyelmeztetlek… –közelebb léptem hozzám, egyik kezemet mellkasán húztam végig egészen a vállát megfogva, de közben nem álltam meg. Megfordultam, és füléhez hajoltam, hogy befejezzem a mondatot. – …ne akarj újat húzni velem, mert te leszel az, aki alul marad. Többet tudok, mint amit te látsz, és ezt vésd az eszedbe. –gyengéd súgtam a fülébe, közben kezem szívén pihent. Kíváncsi voltam a szívverésére, mert ebből megtudhatom, hogy miként is érintette a dolog. Ha ezt megtudtam, minden szó nélkül kiléptem az ajtón, és hazafele vettem az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Alina Gonzalez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Alina Gonzalez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Alina Gonzalez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kámea Nimoá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kámea Nimoá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kámea Nimoá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kámea Nimoá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kámea Nimoá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kámea Nimoá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kámea Nimoá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ádáááááám! - bősz visítás töri meg a keleti szárny második emeletének viszonylagos csendjét. Ugye milyen jó, hogy hazajöttem?
Nem, amúgy nem ok nélkül sipákolok itt a jónépnek, igen csak komoly indokok vezérelnek. Mert hogy elromlottam. Bizony, szó szerint. Bent valami eléggé komolyan elbaltázódott, mert nem működök ugyanúgy, mint eddig. Nem minősül természetes reakciónak, hogy ha valami 200 métert zuhanok lefelé, akkor a végén nem lesz bajom, mert levegőburok vesz körül, ami lelassítja az esésemet és sértetlenül tesz a földre. Eléggé para a dolog. Pyromágus vagyok - oké, hogy most éppen nem szuperál még úgy az erőm, mint fénykorában -, nem aero. A frászt hozom saját magamra.
Egyetlen közelben levő ismerősöm van, akihez fordulni tudok a bajommal, az pedig Ádám. Charity-t is megkereshetném, ha nem választana el tőle egy óceán, de a volt oktatóm közelebb van jelenleg. Kettesével veszem a teraszhoz vezető lépcsősoron a fokokat, hogy minél hamarabb felérhessek. Otthon nem találtam a férfit, gondoltam hátha itt lesz. Már csak azért imádkozok, hogy ne órát tartson éppen.
- Ádám, technikai problémám támadt - kezdek bele a mondandómba, mindenfajta udvariassági formulát mellőzve. Szerencsére nem látok nála tanoncot, hálistennek nem egy óra közepén támadtam le. - Leestem és nem lett semmi bajom, levegőbuborék vett körbe, az meg csak simán a földre tett és nem értem, úristen - annyira hadarok, hogy én magam sem értem teljesen amit eldaráltam szegény Ádámnak, de teljes a kiakadás, mert remegve ülök le egy székre és a két kezembe temetem az arcomat.
- Elromlottam - rebegem az előző hangerőhöz képest végtelenül halkan és csendben sírni kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nemrég rendeltem meg a legújabb elemi mágiával foglalkozó köteteket, éppen az ezeket tartalmazó doboz fölé hajolok, hogy felpakoljam őket egy polcra, mikor a nevemet hallom. Egy olyan hang kiáltja, amit már viszonylag régen hallottam. Felvont szemöldökkel kérdően fordulok az ajtó felé, várva, hogy a lány betoppanjon, aki hamarosan meg is teszi ezt, de olyan sietősen akárha egy szélvihar szabadult volna el a teremben.
Problémáját el is hadarja, én pedig igyekszem mindent felfogni, de nem egészen tudom követni őt. Annyi biztos, hogy Kiva ijedtnek tűnik, pyromágiaája pedig csak csendesen meghúzódik benne, alig erősebben, mint egy gyertya lángja. Mi a fene folyik itt? Az általam erősnek és magabiztosnak megismert lány a szemem láttára omlik össze. Egy pillanatra előjön a tavaly tanév végén érzett kétségbeesés, hogy nem tehetek semmit, hogy egyszerűen minden kicsúszik a kezemből, mindent tönkreteszek... De aztán elhessegetem, nem ezért jöttem vissza. Nem ezért töltöttem a szünet nagy részét Johnnál. Azért vagyok itt, hogy segítsek, ez az én dolgom, és a felelősségem.
Lehajolok Kivához és megsimogatom a fejét, majd, ha hagyja meg is ölelem, s közben beburkolom magunkat egy finoman vibráló légáramlattal. Bár a lány píromágiája legyengült, még ott van benne, de van ott még valami más is. Valami, ami reagál az aeromágiára. Az pedig csak egy dolog lehet...
- Nincs semmi baj. Nem romlottál el - mosolygok a lányra biztatóan. - Sőt most már többre vagy képes, mint eddig. Elmesélnéd nekem kicsit bővebben, hogy is volt azzal a levegőbuborékkal?
Közelebb húzok egy széket és leülök rá, hogy szemünk nagyjából egy magasságban legyen, kezeimet összekulcsolom az ölemben, tekintetemet a lány arcára függesztem, figyelem minden rezdülését. Hallottam a pletykákat arról, mi történt vele, s mindent végiggondolva talán pont emiatt jelent meg most eddigi rejtőzködő eleme. A hétköznapi varázslók többsége még ma is tartózkodik az elemi mágusoktól, a több évszázados félelem megmaradt bennük. Félik a hatalmas pusztító erőt, amit képviselünk. Pedig az elemi mágia valójában nem kard, hanem pajzs. Egy belső védelmi mechanizmus, ami mindig akkor jelenik meg, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A bennem levő pánik egyre csak növekszik, míg el nem érek a teremhez, aztán mikor végre ki tudom nyögni azt, ami a szívemet nyomja, megkönnyebbülök kicsit, de ezzel együtt egy igen erőteljes rettegés is elfog. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, és mi van akkor, ha Ádám sem tudja majd megmondani? Mi lesz? Hova kellene akkor mennem? Kihez fordulhatok? Újabb kisebb pánikroham, majd megérzem a fejemen a kezét, aztán az ölelését. Úgy bújok oda, mint egy út szélére kitett kiskutya, akit épp most talált meg a jövőbeni gazdája. Valahogy megnyugtató ez a szeles dolog is, mintha lecsillapítaná az eddigi félelmet és szorongást, a sírás is abbamarad. Furcsa nyugalom vesz erőt rajtam az előző lelkiállapotomhoz képest. Eleresztem Ádámot, a körülöttünk kavargó levegőt kezdem figyelni és elengedem magam, mintha vele együtt áramlanék. A hajam finoman libegni kezd körülöttem, de ezt nem Ádám levegője csinálja. Ez a saját légáramlatom.
- Hát... - kezdek bele nagy bölcsen a mondókámba. Hátradőlök ültömben, kezeimet az ölembe ejtem, két hüvelykujjammal pedig lassan malmozni kezdek. - Leestem egy szakadékba. Vagyis hát véletlen meglöktek... de a fontos az, hogy lezuhantam. Rettenetesen féltem, és tudtam, hogy a végén a fejem egy sziklán fog szétloccsanni ott a mélyben. Aztán belül megszólalt a hang, hogy repülni akarok. Mindennél jobban repülni szerettem volna. Akkor jelent meg körülöttem a légbuborék - nem tudom mennyit szeretne tudni ezekből Ádám, így viszonylag tömören - nő vagyok könyörgöm, a tömör nálam 3 oldalas kisesszét jelent - sikerül összefoglalnom a lényeget. Vagyis azt, ami szerintem a lényeg volt.
- Hallottál rólam, igaz? - kérdezem egy kisebb sóhaj keretében. Pontosan érteni fogja, hogy mire célzok, és megpillanthatja a szememben az oda beköltöző szomorúságot is. Már elkezdtem beletörődni. De valahogy mindig újra meg újra a felszínre tör a csalódottság és a vágy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A n n a m á r i a

A tanulószoba. Nincs is jobb hely, ahol úgy tehet, mint aki tanul. Mert amúgy esze ágában sincs, de legalább úgy tűnik, mintha igyekezne. Amúgy megvan a magához való esze, csak lusta, nincs motivációja arra, hogy tanuljon. Sokkal jobban érdekli a kviddics, a kosárlabda, a lányok... minden más sokkal érdekesebb jelenleg, mint a tanulás.
De hát így is alig vették fel, kirúgták a Roxfortból és ő is tudja, hogy most jó fiúnak kell lennie. Csendesen ücsörögni a tanulószobában, karja alatt nyugodtan pihentetve a kosárlabdáját, ami mostanában konstans tartozéka az Ultimate Rey Packnek. Előtte van az LLG könyve, amit unott fejjel lapozgat néha, de amikor elkapja valaki tekintetét, nem rest rámosolyogni. De mindenki annyira tanulni akar és nem szeretne vele foglalkozni!
Szóval sasszemmel nézi, mi történik körülötte. Amikor pedig az egyik vörös lányka leejti a pennáját és egy pergament, nem átall felpattanni és már ott is terem, hogy felvegye.
- Leejtetted. - Állapítja meg végül, kedvesen mosolyogva rá, miközben felveszi a földről. De aztán úgy dönt, nem nyújtja neki, hanem elemeli a kezét, mosolyog rá, töretlenül, mintha olyan ártatlan lenne.
- Kapok cserébe valamit, hm? Egy ölelést, na? - Ajánlja fel végül, mert hát ő már csak ilyen túszejtő, de a cél ugyebár szentesíti az eszközt. És ha Rey azt szeretné, ha figyelnének rá, vagy csak szeretgetnék, akkor el kell érnie valahogy, mielőtt még "kiszárad". Amikor valaki lepisszegi, visszafordul, hátramosolyog és bocsánatot kérve mutatja, hogy becipzározza a száját. Majd suttog, hogy ne legyen baj és Anna mellé támaszkodik az asztalra, rendületlenül vigyorogva és árasztva a pozitív energiát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Rey

Tanulnia kell, mégpedig nagyon sokat. Rengeteg dologgal van lemaradva, amit a többiek már tudnak, és emiatt van némi hátránya. Erik ugyan mesél mindenfélét a varázsvilágról cserébe azért, hogy ő meg a varázstalan világról számol be, ez viszont nem elég. Sokat tud meg, de még mindig kell tanulnia is. Ennek fényében ma egy egész nagy kupac könyvet kölcsönzött ki a könyvtárból, amik most ott tornyosulnak előtte az asztalon, hogy ki sem lát mögülük. Vörösre festett haját a gondatlanság jegyében egyetlen ceruzával tűzte hevenyészett, kusza kontyba, hogy ne lógjon folyton az arcába. Bal lábát felhúzta maga elé székre, állát térdén nyugtatja, és úgy igyekszik haladni az olvasással, hogy magára szedje a szükséges tudást. Sötétkék pulóverének ujját lenyúzta a kézfejére, így igyekszik elrejteni kissé megrágcsált körmeit. Jobb kezével, mutatóujját csak óvatosan nyújtva ki a pulóver ujjának biztonságos rejtekéből, igyekszik nyomon követni a sorokat, nem akar belegabalyodni, mint az előbb, bár ez a szöveg valahogy nem akar összeállni. Harmadszorra olvassa ugyanazt a mondatot, és még mindig nem érti. Ma már rácsodálkozott mindenféle legendás lényre, alapvetően ismerendő varázslatra, általa is ismert vagy éppen sosem hallott történelmi eseményekre, és egyéb csodabogarakra, talán sok volt a rengeteg infó, ez a mondat meghaladja a felfogóképességét, de úgy igazán. Előre bukik a feje akaratlanul is, ahogy lecsukódnak a szemhéjai - az éjszaka sem kellett volna olyan sokáig fennmaradni -, ám azon nyomban mozdul is egyet hirtelen kihúzva magát, csak mert nem érzi, hogy ez a meglehetősen kényelmes ágya lenne. Még a pennát és a pergament is sikerül lesöpörnie az asztalról, a könyvet meg alig sikerül elkapni, hogy ne repüljön utánuk. Szusszant egyet, kissé idegesen dörzsöli meg a szemét, és nyúlna is az említett tárgyak után, amikor valaki felemeli őket és ölelést kér cserébe. Na ne már. Kérdőn vonja fel a szemöldökét, nem akar hinni a fülének. Nem áll úgy, hogy csak minden nélkül újat vegyen helyettük, és nagy szüksége van még rájuk, de nyilvánosan ölelgetni egy ismeretlen hímneműt ezért? Ne már. Összeráncolja a homlokát és a lehető legcsúnyábban igyekszik nézni, ahogy csak tud. Ő aztán nem adja be a derekát, pedig az a pergamendarab meg a pennája nagyon kellene. Mire és mivel jegyezze fel nélkülük, amit mindenképpen megjegyzendőnek tart?
- Hálás köszönet, de nem, nem foglak körbeölelgetni érte. Akkor se tenném, ha te lennél a szőke herceg fehér lovon... - vonja meg a vállát, összecsapja a könyvét, és a mögötte pisszegőre meg olyan nézést vet, hogy az illető jobbnak látja elhallgatni. Összefonja mellkasa előtt a két karját leengedve lábait a földre, és bámul a fiúra kitartóan.
- Egyezzünk meg. Én nem adok egy maflást, te meg visszaadod a pennám. Bár ha az jobban tetszik, két maflásról is beszélhetünk - jelenti ki valami elképesztő üzleti érzékről téve éppen tanúságot. A pergamen nem érdekli annyira, de a penna határozottan kell, szüksége van rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A n n a m á r i a

Amikor a kis vörös szépség felpillant rá azokkal a nagy szemekkel, az arca nagyon is beszédes. Látja ő, hogy ölelést nem fog kapni és belül, mélyen igenis fáj neki, elkeseredéssel tölti el. Pedig ő szívesen visszaadta volna utána, na nem mintha nélküle nem adná. De szeret egyezkedni, mert hát egyedül olyan unalmas, főleg, ha senki nem foglalkozik vele. Igyekszik megfogni a dolgok abszolút pozitív oldalát, legalább foglalkozik vele.
- Ó, de kár, pedig azt nagyon szívesen vettem volna ám... - Mond le sóhajtva a szeretetadagjáról, nem erőszakos ő és nem is túl tolakodó - illetve igyekszik nem az lenni. Mondjuk van egy olyan érzése, hogy Anna határaihoz nem lehet elég tapintatos és visszafogott. Még akkor sem, ha ő ilyen közvetlen srác, aki akár most is elcsevegne vele a legmélyebb lelki gondjairól. Tök megértően és türelmesen hallgatná végig, miért lett ilyen szúrós, igazából szereti is ezt csinálni, de úgy látszik a lány mást szeretne.
- Az attól függ, jót tenne neked, ha levezethetnéd a feszültséget rajtam és lekevernél nekem párat? Mert akkor nyugodtan. - Vigyorog rá végül fesztelenül, miközben lerakja a lány elé a pennát és a pergament, nincs több túsz. De ettől függetlenül ha Annácska éppen egy boxzsákot keres, annak is tökéletesen megfelel, igazából még azzal is elvan, csak foglalkozzanak vele, meg essen jól a lánynak. Végül is... mekkorát üthet ez a lányka? Nem néz ki nagy darabnak egyáltalán. Meg amúgy is, biztosan nem üt nagyobbat, mint Mark. És még azt is túlélte, itt van még, és még csak el sem süllyedt szégyenében.
- Segítsek valamiben esetleg? - Kérdi, miközben "kiszolgálja magát" és leül a lány mellé. Nem, nem lehet levakarni, ragad, mint a légypapír és imádja a társaságot. Még akkor is, ha kicsit szúrós, mint Annamária. Igazából... neki megéri bevállalni.