36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Ginnie - Óra
Írta: 2014. július 11. 18:29
| Link

Egészen belemerülök az indák mozgatásába, ezért csak akkor veszem észre Ginnie-t, mikor megszólal mögöttem. Hirtelen ülök, majd állok fel, mint egy rosszalkodáson csípett gyerek, rajtakapottságom miatti zavaromban még a hajamat is összeborzolom, mielőtt köszönteném a lányt.
- Szia! Igen, ez hydromágia, bár erősen hasonlít arra, amit a terromágusok csinálnak. Utóbbiak azonban magát a növényt mozgatják, míg a hydromágusok a benne lévő folyadékot. Sok gyakorlással élőlényekkel is meg tudod tenni ugyanezt, de az sokkal nagyobb koncentrációt igényel és sokkal veszélyesebb is. Én például utoljára a mesterem kérésére mozgattam egy embert a benne keringő vér segítségével, de az éppen elég volt egy életre. Valójában nagyon ijesztő érzés, hiszen szinte konkrétan a kezedben van az élete. Ráadásul a minisztérium listát vezet azokról, akik képesek erre, hogy megelőzhessék az ezzel való visszaélést. Na, meg az is igaz, hogy mindenki nem is képes rá. Kisebb állatokat, például egereket mozgatni bármelyik hydromágus képes, de egy embert már alig páran, ők is főleg tetra- és trimágusok. Egy elefántot meg szerintem még senki nem mozdított meg így.
Láttam már olyan hydromágust, akinek arra a gondolatra, hogy emberi szervezetet is képes lehet uralni, felcsillant a szeme, éppen ezért szeretném tudatosítani Ginnie-ben, hogy ez cseppet sem olyan jó "móka", mint amilyennek hangzik. Nekem abból az egy alkalomból, amikor próbálkoztam vele, az maradt meg a legjobban, hogy halálosan ijesztő, számomra merőben undorító, és lehetőség szerint az életben többet nem akarom csinálni.
- Persze ennek is megvan a maga alkalmazási területe, például a gyógyítóknál nagyon hasznos tud lenni az a hydromágus, aki a vér mesterséges keringetésével képes normalizálni a páciens testműködését, vagy éppen szabályozni a szívműködését. De ezekben az esetekben nem próbálják meg magát a testet megmozdítani a benne keringő folyadék segítségével, csupán a folyadékot irányítják magában a testben - magyarázok tovább, hogy Ginnie teljes képet kapjon erről a technikáról, minden oldalát megismerje, aztán maga alkothasson róla véleményt. - Ez utóbbira sokkal több hydromágus képes, bár ahhoz, hogy ezt használják szigorú feltételeknek kell megfelelniük, és külön képzésen megtanulniuk a helyes módot. Csak szakképzett gyógyítók sajátíthatják el teljesen, hogyan is kell mozgatni az emberi test folyadékait. Ha más próbálkozna vele, abba a páciens bele is halna.
Várom, hogy Ginnie esetleg reagál-e az elmondottakra, vagy van-e valami kérdése, esetleg hozzáfűznivalója a témához, majd, ha sikerül lezárnunk, újabbal folytatom.
- Év végén neked, és a többi végzősnek vizsgáznotok kell. Emiatt is kaptok több feladatot, mint a többiek, hiszen folyamatosan ismételnetek kell. Most is ezzel fogjuk kezdeni az órát, de, ha előtte lenne valamilyen kérdésed magáról a vizsgáról, kérlek, tedd fel! - biztatom a lányt, hiszen nekem is jobb, ha a végzősök tájékoztatva vannak, és magabiztosan állnak majd a vizsgabiztos elé, nem pedig rettegve attól, hogy vajon mi vár rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Ashley
Írta: 2014. július 11. 19:40
| Link

Tetszik ahogy Ashley az elemi mágiához áll. Bár a tanoncok számára ez nem csupán egy tantárgy, hanem egyben egy életforma elsajátítása is, Ashley az, akin látom, hogy szorosan kapcsolódik a földhöz. Minden elementalista számára mást jelent az eleme. Runának már meséltem róla, hogy számomra egyértelműen a szabadságot jelképezi, de nem csupán szimbolizálja, mint ahogy említettem, ez egy életforma is. Nem véletlenül kviddicseztem, és még kevésbé a sors játéka az, ahogyan éltem, élek. Ifjúkori beképzeltségem is leginkább tetramágus mivoltom és a levegő eleműekre jellemző nemtörődöm magatartásom miatt alakult ki, természetesen korán megmutatkozó kviddicstehetségem, és - mit tagadjam - szembeszökő jóképűségem mellett. Hm... Úgy látszik a beképzeltséget nem lehet kinőni.
A tanoncaimon is figyelem a jeleket, próbálom megérteni, számukra mit is jelenthet az elemük. Tudom, hogy Kiva tiszteli a lángokat, ez egyértelműen kitűnik abból, ahogy bánik a tűzzel és ahogy beszél róla. Noel talán még fél tőle kicsit, új még neki a dolog, ráadásul azt minden ember tudja, hogy a tűz nagyon jó eszköz a pusztításra. Egyértelmű, hogy fájdalmat lehet vele okozni. Ő még nem látta meg a lángokban az életet, de szerintem csak idő kérdése. Eris hitetlen, ő még a rácsodálkozás fázisában tart, ilyenkor még minden furcsa és nehézkes, mint ahogy a víz alatt is lassabban vagyunk csak képesek mozdulni, de amint rájön, hogy milyen hihetetlen szerencse érte, szökőár módjára fog elszabadulni. Legalábbis remélem. Runa még mindig okoz meglepetéseket a racionális gondolkodásmódjával, ami a lehető legmesszebb áll az én ösztönszerű felfogásomtól, de általa kezdem én is új oldalait meglátni a levegőnek. Ginnie és Shania már tapasztalt elemhasználók, Sharlotte még talány számomra, Ashleyt pedig mindig öröm nézni, ahogyan a földdel bánik.
Figyelem, ahogy a koncentrálásához az eleme segítségét kéri, nem magába fordul, hanem megérinti a földet, tőle kérve az energiát az összpontosításhoz. A feladatomat nem csak egyszerűen végrehajtja, játszik az elemével. Látszik rajta, hogy nem csak akkor gyakorol, amikor muszáj, és nem csak az órán "mozgatja meg" a képességét, hanem folyamatosan használja. Ez meglátszik abban, hogy mennyire magabiztosan teszi azt, amit kell, ahhoz, hogy minden úgy menjen, ahogy ő szeretné. Mindazonáltal egy gondolat felmerül bennem, amit muszáj megosztanom vele.
- Nagyon ügyes vagy, és örülök neki, hogy ilyen remekül mennek ezek a feladatok, de nyugtass meg, kérlek, hogy nem viszed túlzásba a gyakorlást! Remélem, emlékszel még az elméletre, és tudod, hogy, ha nagyon sok elemi mágikus varázslatot végzel el egymás után, meg is betegedhetsz. - Sejtem, hogy talán még nálam is jobban ismeri a tananyagot, de azért úgy érzem, nem árthat, ha erre emlékeztetem. Nagyon dicséretes az, ha valaki ennyire együtt él az elemével, de nem szeretném, ha túlhajtaná magát. Persze az is igaz, hogy minden embernek máshol vannak a határai, és amikor elér oda, azt érezni fogja, így hát több szót erre nem is szánok, helyette kiadom a mai gyakorlatot.
- Azt kellene megpróbálnod először, amit én is csináltam. A kézmozdulatot láttad hozzá, a fejedben pedig úgy képzeld el, mintha lenne egy olyan kalapácsod, amivel a legerősebb követ is szét tudod törni apró darabkákra. Egyelőre az is elég, ha meg tudod repeszteni valamelyik követ, de jó lenne, ha az óra végéig eljutnánk odáig, hogy porrá is omlik a mozdulatodra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Ádám - 1. gyakorlati óra
Írta: 2014. július 13. 16:00
| Link

Ahogy a pyromágusoknak kialakított részhez közeledtek, már nagyon is sejtette, hogy ismétléssel fognak kezdeni. Nem volt ennek semmi köze a helyhez, egészen egyszerűen odáig még nem gondolkozott el, mit is fognak venni, de belegondolva egyértelmű volt, hogy ekkora kihagyás után nem a haladás lesz az első szempont, de persze az is, csak előbb látni kéne, mi megy eddig biztosan.
Ahogy a feladatait egyben megkapta, csak bólintott, és a megszokott mozdulattal felfelé fordította tenyerét. Nem lenne erre mindenképpen szüksége, de szereti, mert jobban tudja így összpontosítani az erejét. A tűzgömb körülbelül egy alma nagyságú, most nem is szeretne nagyobbat, mert az alakjára koncentrál. Nem akar valami sablonosat, vagy a kerek formához hasonlót, így ami elsőként eszébe jut, az most a célnak pont megfelelő kanál. A tűz szépen nyúlik meg, és alakulnak át a vonalai, hol keskenyebb, hol vastagabb, de élethű háromdimenziós evőeszközt formálva, aminek még Lotti is örül.
Ebből pedig egy alak lesz. Nem esik nehezére a vonalakat karcsúvá és nőiessé formázni, de ez kicsit még növel is a méreteken, hogy tisztább legyen, mit akar. Pár másodpercen belül a kanálból lett nő alakú láng már nagyjából 30 centisen lobog a tenyere felett kicsivel. Színezés. Kreativitásért kiált, mert most sem a vártat hozza elő. Az jut eszébe, hogy ruhát kellene adni a kis játékára. De nem több lánggal, a színekkel. Tekintetével és tudatával is összpontosít a kívánt helyekre, ahol reményei szerint kékes-zöldé változik a tűz, felöltöztetve az alakot.
Sokáig azonban ez sem marad így, mert a feladat további részeire visszaemlékezve, még kell füstöt csinálnia. Megfordul az is a buksijában, hogy a tűzből hozza ki, de a rajzolás miatt inkább úgy dönt, hogy a tüzet előbb eltünteti. Tenyerét összezárva csökkenti, amíg el nem tűnik, aztán vesz még egy mély levegőt a folytatás előtt.
Ahogy a füstre koncentrált, még csak egy formátlan gomolyag keletkezett a semmiből, és ezt be kell vallani nagyon imádta. Mindent, amit csinált, a semmiből jön elő. Ahogy most ez is, de miután már kész felhője van, elindít egy szálat kifelé belőle. Lentről fölfelé halad, egy kulcs alakját rajzolja körbe. Lassan, de biztosan halad, mert itt nem a kész formát kapja meg, neki kell a haladást irányítania. Az pedig tény, hogy papíron könnyebb.
Mindenesetre az utolsó forma is ott van előtte, és valamivel nyugodtabban néz most már Ádámra, mint mikor bejött. Tényleg örül neki, hogy legalább az megy, aminek mennie kellett eddig is, és ezen túl már tanulnia kell. Nem mond vagy kérdez semmit, várja a véleményezést, vagy a további instrukciókat egy kedves mosoly mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A büntetés
Írta: 2014. július 16. 08:18
| Link

Merkovszky tanár úr
Még a büntetés napján

A nagyterem tele van reggeliző diákokkal, amikor megérkezik a posta. A rengeteg bagoly közül egy különösen szép példány Noel tányérja mellé száll le. Tollait fontoskodva igazgatja meg mielőtt átadná küldeményét, majd miután a levelet leveszik a lábáról, az ételre rá sem nézve, újra a levegőbe rúgja magát.


"Kedves Ombozi Úr!

Titkos forrásokból arról értesültünk, hogy Ön a Bagolykő Mágustanoda keleti szárnyának első emeletén július 1-én az éjjeli órákban elemi mágikus képességeivel visszaélve több értékes festményt is megrongált.
Az elemi mágus tanoncok varázshasználatának ésszerű korlátozásáról szóló törvény fenti súlyos megsértése büntetést von maga után. A minisztérium illetékesei hamarosan felkeresik Önt és tanárát, hogy a büntetés részleteiről megegyezzenek.
Mivel Ön most először kap hivatalos figyelmeztetést, eltekintünk attól, hogy büntetését a Balatoni Javító- és Nevelőintézetben töltse le, és tanulói jogviszonyát sem függesztjük fel.
Emellett közöljük Önnel, hogy tanára, Merkovszky Ádám is hivatalos figyelmeztetésben részesült, melynek szintén lesznek hivatalos következményei, amik esetleg a többi tanoncot is érinthetik.



Szívélyes üdvözlettel:
Gólyalápi H. Klotild
Mágiaügyi Minisztérium
Elemi Mágikus Ügyosztály"



Az előző bagoly által hozott levélen a fiú még végig sem érhet, mikor érkezik a következő szárnyas. Kisebb, kócosabb példány, talán az iskolai baglyok közül való. Lábára egy darabka pergamen van rögzítve, azon rövidke üzenet. A kis szárnyas próbálja utánozni az előbbi hivatali példányt, de miközben fontoskodva kihúzza magát, egyensúlyát vesztve egy másik rellonos müzlijébe pottyan. Dühösen kimászik a tányérból, lerázza tollairól a tejet, majd mérgesen huhogva elrepül.


"Ma, délután három órakor a teremben. Ne késs!

M. Ádám"


Noel ajkai között sűrűn folyik ki a langyos tej, miközben remegő kezekkel leteszi a leveleket az asztalra. Felpillant, tekintetével Kowait keresi, aki szintén megkapta ugyanezeket a csomagokat - némi tartalmi változtatással természetesen. Szíve egyre hevesebben ver, félti a lányt, aki nem tett semmi rosszat, csupán eltüntette az ő pillanatnyi elmebajának nyomait. A rellonos elegáns mozdulattal törli meg arcát, majd lassan feláll és felszegett fejjel sétál át a keresztes arcú háztársnőhöz.
- Nagyon sajnálom! - mondja neki lesütött szemekkel, és a választ meg sem várva sétál ki a nagyteremből, hogy a pincébe érve a legjobb öltönyéért indulhasson. Ha mennie kell, hát akkor úriemberhez méltó viseletben fog majd távozni. Remegő gyomorral ölti magára ingét, köti meg nyakkendőjét, s mire a mellény és zakó is testéhez simul, lábában is érezni kezdi az ideget. A falon lógó tükörbe néz, hosszan méregetve az abból visszapillantó alakot. Hát ennyire borzalmas lenne? Még egy húzás, és nevelőintézetbe záratják? Akkor majd kapnak még, vigyék csak! A méregtől összehúzódó tekintettel süllyeszti öltönye belső zsebébe szőlőfa pálcáját, mögötte hangosan csapódik szobája ajtaja. Drága lábbelijének sarkai kopognak a hűvös folyosó padlóján. Néhány diáktársa furcsán tekintget rá, de egyikkel sem törődik, félő ugyanis, hogy valakiben végül ténylegesen kárt tesz. Lehajtott fejjel halad, elszürkült arcán rezzenéstelen vonalak ülnek. Csak az jár a fejében, hogy hiába öltözött talpig elegánsba, ha nem volt ideje megborotválkozni. Hiába húzza finom kölniét maga után, ha álla szőrös. Megrázza a fejét, legszívesebben visszafordulna, hogy Ádám haragja közben is a tökéletes formáját mutathassa. Noel elméje meghasadni látszik, nem érdeklik holmi tanulmányok, büntetések és a tóparti nevelőintézet képe sem, csupán amiatt szomorú, hogy magára öltötte versace öltönyét, de arcán hetykén állnak az oda nem illő szőrszálak. Micsoda pazarlás! Öltözködése körül forgolódó gondolatai tömegében észre sem veszi, hogy megérkezett. Az ajtón túl Ádám bizonyára már mind a négy elemével várja, hogy móresre tanítsa, vagy ha nem, akkor biztosan ordibálni fog vele, ő meg majd fapofával megvárja, míg abbahagyja. Nem fog neki segíteni, mert hidegen hagyja mit kap. Apja crutió-délutánja, na meg Michelle elvesztése után nehéz neki mind lelki, mind fizikai fájdalmat okozni. Ezt köszönheti tehát annak a két embernek, akiért úgy odavolt: megtanították őt arra, hogyan legyen teljesen szürke.
- Szia, itt vagyok - nyit be az ajtón két koppantás után, és megtartva a kellő távolságot, közelebb sétál mesteréhez. - Ordíthatsz, bánthatsz, jöhet bármi.
Nincs több hozzáfűznivalója, úgy érzi felkészült a legrosszabbra, és bár nem tudja ebben az iskolában fenyítenek-e fizikai erőszakkal, úgy hiszi Balatonon majd fogják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
1. óra
Írta: 2014. július 20. 09:03
| Link

Merkovszky tanár úr

Ádám közelebb lép, szavak nélkül is jelezve a rellonosnak, hogy itt van, segít, ha kell, és támogatja őt amiben tudja. Noel némán ízlelgeti a hallottakat, tekintete a teremben köröz, megállapodva néha egy-egy momentumon, hogy azokon ábrándba esve saját gondolataiba merüljön. Aztán ismét tanárára pillant, arcvonásai megkeményednek, pont úgy, mint amikor komoly döntést hoz meg az ember, és már az első pillanatban tudja róla, hogy milyen súllyal is jár az együtt.
- Nem vagyok rossz - mondja színtelen hangon, majd egy vállrándítás kíséretében fűzi tovább gondolatát. - De jó sem akarok lenni.
Akármelyik tanárával ugyan nem beszélne a benne lakó démonokról, és Ádámnak sem mond többet annál, mint amennyit éppen jónak lát, de legbelül úgy gondolja, hogy amit neki elárul, az nagy eséllyel köztük is marad. Szívesen beszélne az őt csábító bűnökről, a folytonosan szűkülő világról, a benne helyét kereső önmagáról, ajkai mégsem mozdulnak meg. Csak nézi mesterét mindenfajta érzelem vagy segélykiáltás nélkül, olyan természetességgel, mintha csak a fülledt időjárásról esne köztük szó. A pihenő javaslatára végül bólint egyet, a terem ajtajához húzódik vissza, és leguggolva figyeli tanára mozdulatait. Tekintetével egy ideig követi annak kezeit, de ahogy lassan magába süllyed, úgy veszíti el a jelen fonalát. Gondolatai a fiatal felnőttkor köré telepednek, de megfordul fejében az őt régóta foglalkoztató kérdések egyike is, hogy vajon minden bűn megbocsájtást nyer-e? Hogy a rosszat követheti-e teljes felszabadulás, okozhat-e úgy fájdalmat, sérthet-e, bánthat-e úgy meg másokat, hogy azok egy idő után őszintén azt mondják: megbocsájtok neked? A bűn feledése mögött lakozhat-e igazmondás, a szív szerethet-e ugyanúgy, mint azelőtt? Ha belőle végül rossz ember válik, állni fog-e mellette valaki, aki minden odaadásával érte él? Vagy mindegy mit tesz, egyedül marad, a legvégén úgyis egyedül hal meg? A családja mindvégig, még akkor is, ha börtönbe kell vonulnia, fogják majd kezét, és könnyes szemekkel búcsúznak tőle? Létezik-e könyörület? Létezik-e megtisztulás? Ha úgy dönt, jó lesz, megvalósíthatja-e összes álmát?
Felsóhajt, lehajtja fejét. Beszélgetnie kellene gondolatairól valakivel, aki már túl van az élet fejtegetésén, leülnie otthon az étkezőasztalhoz, míg édesanyja az ebédet készíti, és kiöntenie neki csordultig telt lelkét, vagy megkeresnie Sárát, hogy ha más előtt soha, hát előtte engedje ki gőzölgő könnyeit. Megtelt odabent, nincs több hely megválaszolatlan foszlányoknak. A kérdések szaggatják odabent, amitől minden pillanattal feszültebbé lesz, robbantani akar, gyújtogatni, megőrülni. Csak pár szabad percet szeretne, kiizzadni magából az ördögöt, hogy a továbbiakban szelíd sárkányként hajthassa álomra fejét. Imádkozóformában szorítja össze két kezét, megenged magának egy újabb sóhajt, majd felnéz Ádámra, tekintetével jelezve neki, hogy készen áll, jöhet a következő feladat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. július 20. 19:02 | Link

[Ádám]

Mosolyogva játszik a kövekkel, szinte el is felejti, hogy Ádám itt van - persze képletesen inkább, mert a mágiáján is érzi a tanárbácsiét. Fura ez, de egyben megnyugtató is, hogy mindig tudja, ha elemi mágus van a közelében, és nagyjából azt is el tudja különíteni, milyen elemű. Persze a több eleműekkel még nem áll ilyen szilárd lábakon, Ádámon is alapvetően a levegőt érzi inkább, kivéve, amikor a földet használja, de ez azért is lehet, mert a levegő elem érzete számára nagyon mélyen kódolt, hiszen Anya is levegőmágus.
Csak akkor pillant felé, amikor megszólítja, és kicsit elfintorodik. Milyen választ adhatna erre? Ujjai még járnak a levegőben a kövekkel, noha nem tudja, hol tartanak az egy percben. Anya mindig korholja, hogy túlhajszolja magát - mindennel. De hogy kifejezetten az elemi mágiában tenné? Kár, hogy nem jó az érzések értelmezésében, akkor könnyebben meg tudná mondani, így csak a tényeket tudja sorolni.
-Időnként kicsit elfáradok. Az erdőben szoktam edzeni, mert ott nagyon közel érzem magamhoz az elemet, de... szóval azt hiszem, nem hagyományos módon. Futni és ugrálni szoktam, és néha a végére remegek tőle, gondolom a futástól.- magyarázza, és kicsit elpirul, amikor arra gondol, hogy Kornélt ebből a beszámolóból tökéletesen kihagyta. Aztán leengedi a köveket, és a feladatára koncentrál, csak egyet emel a levegőbe, és a kezeihez közelíti az elemi mágiával, mert az a tapasztalata, hogy minél közelebb van hozzá az, amin valamit el akar végezni, annál könnyebb. Két tenyerét a kő köré tartja, egyiket alulról felfelé fordított tenyérrel, másikat felülről lefelé fordított tenyérrel, közöttük lebeg a kő. Behunyja a szemét, és koncentrálni kezd, elképzel egy nagy kalapácsot, majd azt, hogy a keze ez a nagy kalapács (és erre majdnem el is neveti magát) végül a fent lévő kezét erős mozdulattal lefelé tolja, aztán figyeli, hogy a kezében lévő kövön mintha egy repedés futna végig, de nem tudja eldönteni, hogy ez ott volt-e, vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. július 21. 18:27 | Link

Noel - Büntetés?

Elég nagy meglepetést kaptam a reggelim mellé, mégpedig a kellemetlen fajtából. Egy egész csapat bagoly kért bebocsáttatást az ablakon keresztül a konyhába, majd terhüktől megszabadulva, az újságot hozó kuvik kivételével, mind azonnal el is repültek. A reggeli lap átvétele és a fizetés után, kezemet a másik három madár által hozott, hivatalosnak tűnő levelek felé nyújtottam. Az első egy minisztériumi értesítés volt, amiben tudatták velem, hogy nemrég két tanulóm is, az ő kifejezésüket használva, visszaélt a képességeivel, és ezért figyelmeztetésben részesítették őket, valamint büntetés is vár rájuk. Emellett arra is felhívták a figyelmem, hogy nem ez az első eset, hogy a kezem alatt tanuló diákok olyasmit tesznek, ami a minisztérium berkeiben visszatetszést kelt, éppen ezért én is figyeljek oda, hogy mostantól mit és hogyan teszek, óráimat pedig egy kirendelt személy fogja figyelemmel kísérni.
Első gondolatom az volt, hogy felgyújtom a levelet, aztán a hamvait elegánsan kilebegtetem az ablakon, de sajnos, már elmúltam tizennyolc, ennyire felelőtlen már nem lehetek. Helyette inkább a következő üzenetért nyúltam, ami az igazgatótól érkezett, és amiben tudatta velem, hogy az iskola vezetősége úgy ítélte meg, az lesz a legjobb, ha az év végéig hátralevő időre felfüggesztik a tanári szerződésemet, tanoncaimmal mostantól csak egy kirendelt ember jelenlétében találkozhatok. Ezt már tényleg felháborítónak tartottam, mindazonáltal ez a darab papír is megúszta viszonylag épen, hacsak azt a pár ezer gyűrődést nem nézzük rajta, ami attól keletkezett, hogy kissé kiéltem rajta a dühömet.
A harmadik pergamen pecsétjét már felettébb idegesen törtem fel, a benne álló üzenetet pedig végig sem olvastam, már röpítettem is ki az egész égő papírkupacot az ablakon. A levél írója örülhetett, hogy nem állt velem szemben, bár ez valószínűleg nekem is szerencsém, elvégre egészen megkedveltem az oktatást, nem szívesen lépnék a katedráról egy börtöncellába. Az utolsó üzenetet ugyanis egy igencsak jól informált újságírótól kaptam, aki arról érdeklődött írásos formában, mikor érnék rá válaszolni néhány kérdésére a felfüggesztésemmel kapcsolatban. Remélem, megfelel neki a sohanapján, mert jobb időpontot nem tudok mondani.
Szóval a meglepetés igencsak nagy volt, és nem kevésbé kellemetlen, nekem pedig ráment a fél napom, hogy legalább azt elérjem, hogy a két diákkal hat- vagy négyszemközt beszélhessek, illetve, hogy a minisztérium helyett én dönthessem el a büntetésüket. A leveleket, hogy hol és mikor találkozzunk, még reggel elküldtem nekik abban a reményben, hogy a találkozóra valóban sor kerülhet. Még jó, hogy valamennyi befolyásom még van ismertebb körökben, így ezt az egy dolgot sikerült is megszerveznem.
Délután három előtt tíz perccel már a teremben is voltam, és reménykedtem, hogy eljönnek, ez ugyanis az ő érdekük is. Amennyiben nem jelennek meg, büntetésüket a hivatalos szervek döntik el, és szerintem egy idegennel nem járnának feltétlenül jobban. Szerencsére a megbeszélt időben kopogtatás hallatszott, majd Noel átlépte a helyiség küszöbét. Mondandója azonban egészen felhúzott. Azért jöttem ide, hogy beszéljek vele, hogy közösen megoldást találjunk a problémára, ő meg már akkor feladja, amikor még igazán el sem kezdődött a harc? Én annak idején sosem hagytam magam, csak az eleve veszett ügyekbe nem mentem bele, minden más esetben próbáltam elkerülni a jogosan megérdemelt büntetést, és volt, hogy sikerült. Persze engem sosem fenyegettek meg javítóval, de még ezen tény ellenére is, a fiú tekintetét túl tompának találtam. Ráadásul amit mondott... Ki az, aki védekezés nélkül, mindenbe beletörődve várja a büntetést? És mégis mi az, hogy bánthatom? Mit gondolt, hogy neki fogok esni, és jól megverem? Kinek jutna eszébe ilyesmi?
Gondolataim lenyugtattak, vettem egy mély levegőt, majd fürkészőn néztem Noel arcára. Mit kell ahhoz átélni, hogy az ember ennyire és ilyen gyorsan megadja magát? Úgy éreztem, meg akarom fejteni ezt a talányt, viszont a számunkra kiszabott idő gyorsan fogyott, ideje volt megszólalnom.
- Szia, gondolom nem kell arról papolnom, mekkora felelőtlenség és ostobaság volt a részedről, amit csináltál. Én feleslegesen tépném a szám, te meg úgyis megkapod még ezt néhány embertől, a házvezetődtől a minisztériumon át a szüleidig. Azért vagy itt, hogy megbeszéljük a büntetésed részleteit, és, hogy sikeresen elkerüld a javítót. Nem fogok ordítani, a bántalmazást pedig el sem hiszem, hogy felhoztad, de kérlek, a továbbiakban ne sértegess, mert jelenleg azon kevesek egyike vagyok, aki segíteni szeretne neked.
Szavaim után beljebb sétáltam a teremben, majd hellyel kínáltam a fiút. Megvártam míg ő eldönti, hogyan kényelmesebb neki, aztán folytattam az előbbi gondolatmenetemet.
- Több óránk ebben az évben már nem lesz, engem egy minisztériumi ember fog helyettesíteni, mert nem biztosak benne, hogy megfelelően tanítalak benneteket. Ha a nyár végi fegyelmi tárgyaláson sikerül elbűvölnöm a bírót, talán folytathatom is az itteni munkámat. Na, de ennyit rólam. A büntetésed egy igen nehéz gyakorlatsorozat lesz. Ha lehet, erről ne beszélj senkinek! Hivatalosan valószínűleg az összes folyosó varázslat nélküli felsikálását fogom jelenteni, de abból nem hiszem, hogy bármit is tanulnál. Persze választhatod azt is, ha szeretnéd. Az én feladataim nemcsak nehezek és fizikailag megterhelőek, de mentálisan is érezni fogod a nyomást általuk. Akarod, hogy részletesen is elmagyarázzam, mi lesz a dolgod, vagy inkább nyújtsam át a felmosófát?
A döntés csak rajta állt. Én tudtam, hogy mind a két esetben mellette fogok állni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 12. 15:44 | Link

Runa - 1. gyakorlati óra

Bár eléggé nyögvenyelősen kezdődött az óra, a végére Runa kezd ráérezni az elem irányításának mikéntjére. Érzem, hogy a levegőt körülöttünk már nem csak a természet, de fogadott lányom is uralja. A légpajzs fokozatosan alakul ki a jégfőnix körül, aki ezt az elején érdeklődve, de csendben tűri, később pedig a lány számára észrevehetetlenül, segíti a levegő áramlását, ösztönösen tudva, mit kell tennie, hiszen érzékeli a fejlődő pajzs alakját, energiáját.
Mikor végre kész a folyamatosan örvénylő képződmény, szólok Runának, hogy lassan, fokozatosan "engedje el" a szelet. Ha az összeset egyben útjára engedi, megtörténhet, hogy a levegő ereje hátrataszítja őt.
- Amit most létrehoztál, az egy kezdetleges légpajzs. Jó például eső elleni védelemként, illetve, ha gyakorlottabb leszel és gyorsabban létre tudod hozni, esés esetén is megóvhatod magad a sérülésektől. Ha ezt a pajzsot továbbfejleszted, képes lehetsz, akár komolyabb támadásokat visszaverni vele, illetve hát a hétköznapi példáknál maradva: akár egy a fejedre eső könyvtől is meg tud védeni. Én általában mindig használom ennek egy visszafogottabb, de fejlettebb verzióját, amivel a körülöttem lévő állandó hőmérsékletet tudom biztosítani, illetve ez a pajzs folyamatosan szűri a közvetlen közelembe érkező levegőt. A mindig friss levegő a hosszú élet titka - nevetek viccelődve a lányra, majd az órán bemutatott, egyszerű légpajzs gyakorlását adom fel neki házi feladatként. Részemről az órát befejeztem, de esetlegesen felmerülő kérdéseit még várom, illetve talán azt is megérdeklődöm tőle, hogy ezt a hétvégét nálam tölti-e vagy a kastélyban marad tanulni. Végül közösen elhagyjuk a termet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 25. 16:03 | Link

Ashley - Óra zárás

A gyakorlófeladatok nagyon jól mennek neki, látszik, hogy az órákon kívül is sokat foglalkozik az elemével, az viszont amit mond, kicsit aggaszt. Egy kislány egyedül az erdőben akkor sem hangzik túl jól, ha nem ismerjük a Piroska és a farkas című mesét, és ezen az sem változtat, hogy az említett lány tehetséges földmágus. Hallgatom, hümmögök kicsit, végül mégsem szólok, mert tudom, hogy a családjában van más elemi mágus is, nem hiszem, hogy külön figyelmeztetnem kéne az elemi mágia veszélyeire. Ezt lehet, hogy rosszul teszem, de bennem sajnos egy hajszálérnyi sincs a jósok tehetségéből.
Mikor Ashley elkezdi a fő órai feladatot, figyelek az energiáira, de nem érzek semmi akadályozottságot benne, ezért aggodalmam félresöpröm, hiszen a probléma nem mutatkozik. A lány ügyesen alkalmazza a tanultakat, de azért természetesen elsőre semmi nem megy könnyen. Az aprócska repedés haladás ugyan, de messze van még a vége. Megkérem őt, hogy próbálja "begyógyítani" próbálkozásának eredményét a kavicson, majd, ha ezt megtette, kezdheti elölről.
Türelmesen figyelem és, ha kell instruálom a lányt, megmutatom újra, hogy érezze, milyen energiákat és hogyan kéne mozgatnia ahhoz, hogy sikerüljön a feladat. Az óra végére igencsak elfárad, és én sem érzem frissnek magam, amit főként annak tudok be, hogy a föld a legkevésbé tartozik hozzám, elvégre a főelemem pont az ellentéte, a levegő. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy a lényeget sikerült átadnom, bár a porrá omlasztás nem tökéletes, maradnak még apróbb darabok, de az összeforrasztás profin megy Ashleynek. Kiadom házi feladatnak a gyakorlást, majd kiterelgetem a lányt a teremből, hiszen az időnk lejárt, az órának vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 25. 16:30 | Link

Noel - Óra zárás

Néma támogatásomat megértve Noel végre elmond valamennyit a gondolataiból, és amit hallok, elgondolkoztat.
- Értem - szólok -, ember vagy - teszem még hozzá. - A világ nem fekete-fehér és nem különül el benne ilyen élesen a rossz és a jó. A legtöbbször nézőpont kérdése, hogy mit milyennek látsz. Egy számodra abszolút jó dolog, másoknak lehet szörnyen rossz is. Minden ember fény, de ugyanakkor sötétség is: ebben a világban nem léteznek szentek. Mindenkinek a szívében ott van a sötétség, kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Irigység, keserűség, bánat, gyűlölet, harag, csalódottság... Ezekkel az ember megtanul együttélni. De bármilyen sötétséggel is kell szembenézned, tudnod kell, hogy benned is van jó, mint mindenkiben, kiben kisebb, kiben nagyobb mértékben. Én például biztosan nem vagyok jó - nevetek fel. - Sok olyan dolgot tettem, ami bizonyítja, hogy távol állok a jóság fogalmától, ugyanakkor hibáimat igyekszem helyrehozni. Szerintem nem attól jó valaki, hogy nincs benne rosszaság vagy sötétség, hanem attól, hogy ennek ellenére képes jót tenni, helyesen cselekedni.
A kis beszédemet befejezve szünetet rendelek el, majd gyakorlott mozdulatokkal megtisztítom a levegőt a füsttől és a gőztől. Néha vetek egy-egy pillantást a fiú felé, aki fiatal kora ellenére olyan érettséget mutat, amit igazán tisztelek. Igen, azt hiszem, Noellel kapcsolatban ez a szó jut először eszembe. Nem tudom, miért, de olyan kisugárzása van, ami kiváltja belőlem ezt.
Amikor én ennyi idős voltam, mint ő, még nagyon gyerekként viselkedtem, elkényeztetett kis kölyök voltam, akire hiába szóltak rá, aki azt tett, amit akart, és hitte, hogy egyedül az jó, amit ő tesz vagy gondol. Mérhetetlenül lenéztem másokat, fennhordtam az orrom és istenítettem önmagam. Azt hiszem mai fejjel nagyon is negatív képem van arról a fiúról, aki valaha voltam. Az a srác nem állhatna meg Noel mellett semmilyen téren sem. Talán emiatt érzem azt, hogy szeretnék segíteni a rellonosnak, ugyanakkor nem is akarom ráerőszakolni magamat, azonban, ha majd egyszer úgy érzi, szüksége van segítségre, én ott leszek.
Az óra folytatásaként további vízgömböket idézek, amiket Noelnek el kell találnia, és lassacskán látom a fejlődést is rajta. Egyre kevesebb energiát emészt fel neki a tűz létrehozása és irányítása, ez pedig a későbbiekben jó alapot jelenthet. A gyakorlás után kiadom feladatnak, hogy heti kétszer meditáljon kicsit, illetve próbálja gyertyák, illetve fáklyák lángját irányítani, majd lezárom az óránkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 25. 17:15 | Link

Sharlotte - Óra

A lány láthatóan fejlődött, nyugodtabbnak is tűnik mint korábban, a feladatok könnyen mennek neki, szinte rutinszerűen, ennek örülök, hiszen a vizsga már nincs messze, nem tudunk mindent átismételni, de láthatóan nem is kell. Kreatívan oldja meg a feladatot, mintaszerűen, még akkor is odalennék az ötletességétől, ha vizsgáztató volnék, ez pedig nagy szó.
- Gratulálok, most mentetted fel magad egy rakás pót- és ismétlő óra alól. Nagyon szépre sikerült az alakod, és jó ötlet volt a színezés is, de a vizsgán lehet, hogy izgulni fogsz, ilyenkor érdemesebb egy egyszerű, de jól begyakorolt formánál maradni. Persze a vizsgafeladatokat nem adják meg előre, de néhány alap dolgot érdemes rutinná fejleszteni.
A jó tanácsok és a dicséret után következhet az új anyag, a melegítés. Kivával korábban jeget használtunk, Sharlotte-nak azonban valami mást készítettem elő.
- A mai órán meg fogod tanulni hogyan melegíts fel tárgyakat. Először megfoghatod őket, utána azonban érintés nélkül kell a hőmérsékletüket megváltoztatnod - mondom el, mire is számítson, majd a pálcámat elővéve néhány tárgyat bűvölök elénk: megjelenik egy zacskó fagyasztott borsó, egy pár zokni, egy száraz levél, egy teáskanna, benne vízzel, valamint egy üres pergamen.
- Elmondom a feladatot, régebben volt ilyen vizsga a pyrogmáusoknak. Na szóval: Este vendégek érkeznek hozzád, és te főzöd nekik a vacsorát. Az általad elképzelt étel lényege a borsó, de későn veszed észre, hogy azt a fagyasztóban felejtetted. Már nincs időd megvárni, amíg kiolvad, ugyanakkor mugli eszközök sincsenek a háztartásodban. Elemi mágiát kell használnod. A következő részfeladat a zoknihoz kötődik: Tél van, hideg, spórolsz a fűtéssel, de megfázni sem akarsz, így hát a ruhadarabjaidat melegíted fel. Ha a textil megég, megpörkölődik vagy bármilyen kár esik benne a melegítés során, a vizsgázó nem kap pontot rá.
Kis időt hagyok neki, hogy megjegyezze az eddigieket, vagy feltegyen egy kérdést, ha akar, majd folytatom.
- A levélnél ugyanez a feladat, más körítéssel, de a lényeg, hogy nem eshet kár benne. Úgy kell felmelegítened egy erősen gyúlékony dolgot, hogy az ne gyulladjon meg. Tehát legyen melegebb, de ne annyira meleg, hogy az már roncsolja magát a tárgyat. Fontos, hogy ebben az esetben ne is érj hozzá a tárgyhoz, hiszen a száraz levél nagyon kényes, akár egy apró érintésre is eltörhet! Amint ezzel megvagy főzz teát kérlek, az elemed segítségével, illetve olvasd el, hogy mi áll a pergamenen. Egy vizsgán általában erre összesen fél órád van, szigorúbb vizsgáztató esetén kevesebb is lehet. Néhány feladat kicsit furcsán van megfogalmazva, de, ha figyelsz, és értelmezed, akkor nem lehet baj. Most én itt vagyok és segítek, de a vizsgára nem mehetek be, ott egyedül kell majd helytállnod. Most megmutatom a melegítés alapját, utána kérlek, próbáld megoldani a próbafeladatokat.
Megkérem Sharlotte-ot, hogy emelje fel a kezét maga elé, amint ezt megteszi, tenyereimet az övéire teszem, majd elkezdem lassan melegíteni a bőrét.
- Valójában a lényeg az, hogy el tudd képzelni a meleget lángok nélkül is. Néhány pyromágusnak nehéz úgy forróságot generálni, hogy ahhoz nem használnak tüzet, de a legtöbb esetben nem praktikus gyújtogatni. Egy tárgy melegítésénél az is fontos, hogy az energiát kis helyre, magába a tárgyba, vagy annak felületére koncentrálod. Másrészről az összegyűjtött energiát nem adhatod át egyben vagy hirtelen, mert az károsíthatja annak a dolognak az anyagát, amit melegíteni próbálsz. Meg kell találni az egyensúlyt. Amit most csinálok az egy kicsit más, hiszen itt élőlény szöveteit melegítem, de az alapelv megegyezik.
Addig melegítem a kezét, amíg épphogy túl meleg nem lesz, ekkor hátrébb lépek és átadom neki a terepet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Ádám - gyakorlati óra
Írta: 2014. szeptember 26. 18:18
| Link

Nincs neki önbizalomhiánya, azt sem állíthatja, hogy nincs tisztában képességeivel, ugyanakkor nem is dicsekvő, nagyképű, de a dicséret persze nagyon jól esik neki. Nem igazán szokta érdekelni az emberek véleménye, de ez azon kivételes esetek közé tartozik, amikor a tűzről, az eleméről van szó, és arról, aki tanítja.
Tulajdonképpen csak ezután jön az óra lényege, amit most fog megtanulni, nem is kevés feladattal. Ahogy Ádám említi a melegítést, még a szeme is felcsillan, mivel korábban is próbálkozott már ezzel, és annyira, hogy keze, érintése segítségével fiának a tejet felmelegítse, már képes volt. Ahogy azonban tovább hallgatja a kritériumokat, és a feladatokat, el is tűnik az a fény, ahogy jött. Nem ijed meg, de így egyszerre akkor sem tűnik könnyű feladatnak. Azonban nem az a fajta, aki egy csöppnyi kis nehézségtől megriadjon, meg különben is most ez a tanulás folyamata, méghozzá tanára el is magyarázza a hogyan s miként alapjait. Kezét a kérésre maga elé emeli, és figyelmesen hallgatja, majd már érzi is bőrén, pontosabban valahogyan bőrében a melegséget.
Gondolatban még egyszer sorba veszi a feladatait, hogy biztosan megvan-e az összes, és valami kicsi örömmel konstatálja, még emlékszik rájuk. Most hangzottak el, nem is csoda, de nála már eredmény.
Elsőként kezébe veszi a fagyasztott borsót, de csupán megnézni, néhány pillanat múlva le is teszi maga elé. Fejében megint végiggondolva a folyamatot, már a hőre koncentrál. Tulajdonképpen, ahogyan a füstöt elválasztja a tűztől, úgy a hőt is el lehet a lángtól. Megy is ez neki, csak hát szobahőmérsékletűre melegíteni másfél deci tejet, nem épp borsókiolvasztás. Bár, ahogy észreveszi nem nehezebb, csak többet igényel agyban és energiában is egy kevéssel. Nem teljes természetességgel, de azért nyugodtan tudja venni az első akadályt a négyből.
A zoknira már nem néz akkora belsőből áradó biztonságérzettel. A textil azért különbözik valamiben, nem is kevésben a borsótól, vagy az élő szövettől, nagyon úgy érzi. Száraz, de még nem annyira, mint a levél. Ez külön nyugtalanítja egy kicsit, de ha már feladat, nekilát. Ugyanazzal a módszerrel ugrik neki, agy és energia, egyszerre, azonban egy kicsit utóbbiból többet visz bele. A szokott lassúságra is rámegy, mert a hallottak alapján benne van, hogy lesz időkorlát, és hiába is menne most szépen, ha az kívül lenne ezen. Ezért rágyorsítva, de fokozatosan melegítve próbálkozik, ám azt, hogy égett szagot érezzen, már nem kerülheti el. Meglepődött arckifejezéssel nyúl a ruhanemű felé, és veszi fel, kezében forgatja, amíg az apró lyukra nem talál szemével. Hát ez nem jött össze. Nyugtalanul hajába túr, majd leteszi, hátha mond valamit Ádám, ha pedig szótlan, és bizonyosan a feladatok elvégzésének végére vár a véleménynyilvánításhoz, akkor folytatja.
Az a levél még szárazabb, és ez valamiféle félelemmel tölti el. Tudja, hogy nem kéne aggódnia, de benne van, hogy elrontja azt is. Görcsösen szuggerál a feladat tárgyára, kezd bele, amikor mintha egy kis hang szólalna meg fejében, és szemeit becsukja. Némileg összegörnyed, és próbál mélyeket lélegezni. Régről, csak ez maradt meg benne, még nonverből. Meg kell nyugodni.
Kiüríti fejét, ez az első, minden kisöpör, sem idővel, sem hellyel, sem mással nem foglalkozik, csak a melegítéssel már. Nagyon aprólékosan, fokozatosan, ahogyan a borsót, csak éppen nem felületesen kezelve a törékeny tárgyat. Jó néhány percet elvesz ez az idejéből, de most ez érdekli legkevésbé, csupán teljesíteni akar. Ami be kell vallani nem könnyen, nem zökkenőmentesen, de azért sikerül is neki.
A végére maradt a teafőzéses magyarázat, vagyis a vízmelegítés a teáskannában, de ez előtt megáll. Pihenni, gondolkoznia kell még úgy érzi, mielőtt befejezi. Ahogy észrevette ez egy könnyűnek tűnő feladat. Látszatra legalábbis, mint az első. Pedig logikusan nehezedniük kellene.
Egy mindeggyel letudva fekszik neki ennek is. Tehát ugyanaz a technika megint. Valamivel ugyan lendületesebben, mint előtte, megint együttesen koncentráció és energiabevitel az említett tárgyba. Azonban hamar észreveszi, érzi, hogy ez így nem megy, és le is esik neki, hát a víz nem éppen a barátja, pyromágus lévén. Azzal együtt hiába akar bármit kezdeni. A kulcs maga a tároló lenne, a gáztűzhely is valahogy így működik. Otthon, a birtokon, ahol Daniel is volt.. Rögtön ez a gondolat úszik be, amit gyorsan el is hesseget onnan, és visszatér a jelenbe, a majdnem teához.
- És ehhez nincs teafilter? Vagy csak forralt víz kell? Úgy nem az igazi.. – muszáj megjegyeznie a problémáját, hát teát teafű nélkül nehezen csinálnia.. Nem mintha úgy a melegítésben, egyfajta relaxálógyakorlatban a stressz után ez most tényleg zavarná, de ha már teáról volt szó.. Oké, hogy borsóközpontú vacsoráról is volt szó, de a teát szereti. A borsót nem.
Befejezve egy mély levegőt vesz, amit rögtön ki is fúj, és kérdő tekintettel néz Ádámra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
ZÁRÁS
Írta: 2014. szeptember 30. 20:24
| Link

Ádám - 1. gyakorlati óra

Határozottan süt róla, hogy közelében sem jár a zseniségnek elemi mágiás gyakorlatban, sőt a felhalmozott elméleti tudását sem tudja nagyon implementálni, vagy legalábbis gondjai vannak a gyakorlat és a teória összekötésével és alkalmazásával. Bénasága ékesen mutatja, hogy nem minden az elolvasott és megjegyzett tudás, képesnek kell lenni alkalmazni is azt.  Hiába az elmélet, az nem véd meg semmitől és nem is segít semmiben. Lassan azonban elkezd ráérezni a dolog ízére, a levegő is hajlik rá, hogy belesimuljon a tenyerébe és segítse tanulási célú törekvéseit, hogy beleszokjon a kezelésébe. Fogalma sincs róla, hogy csöpp Lalája máris a szárnyai alá veszi szerencsétlenkedő gazdáját, de ha tudná, összevissza puszilná a kis tollast itt helyben, így azonban vígan tud koncentrálni a légpajzsra, mely apránként formát ölt, rendeződnek az áramlatok és tényleg létrejön egy védőréteg a pici főnix körül.
Örömmel tapasztalja, hogy nem szakasztotta le a mennyezetet, így némileg bátrabban, bár bukdácsolva ereszti útjára fokozatosan a levegőt. Érződik, hogy egyszer-egyszer megtántorodik a pár másodpercnyi procedúra alatt, mert volt, hogy egy nagyobb tömeget engedett ki az ujjacskái közül, de végeredményben sikeresen tovaszáll az a levegő, Lala pedig újból szabadon csiripelhet nekik, ha kedve tartja.
Bólogatva hallgatja a magyarázatot, közben próbálja felpörgetni agyában az elméletet (minden gond nélkül elő tudja hívni szóról szóra, amit olvasott) és összevetni a szavakkal, aztán bólintásokkal jelzi, hogy felfogta és elraktározta az információkat, közben meg Lalát a két kezébe veszi óvatosan, ügyelve, hogy a csiripelő kis tollcsomónak baja ne essen. A könyveket majd szépen lebegteti maga előtt, de most első Lala és az óra.  Nem sok maradt hátra, a házit megjegyezte, de abba már mélyebben belemászik, mi legyen a hétvégi program, Kérdést nem rak, mert a legtöbb tudnivalóról már olvasott és kapásból nem tud olyat kérdezni, amire ne logikázta volna már ki a választ valahogy, ha pedig figyelmen kívül hagyott ezt-azt, úgyis rászól Ádám. Az óra végén megköszöni a munkát és távozik nagybátyjával együtt a teraszról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 24. 21:46 | Link

Dasha

Még a tavalyi tanévben a kékek házában tanulmányi versenyt hirdettek, engem pedig felkerestek az ügyben, hogy tudnék-e valamelyik helyezettnek valamilyen elemi mágiával kapcsolatos jutalmat felajánlani. Rövid gondolkodás után igent mondtam, majd az egész ügyet teljesen elfeledtem, hiszen életem eléggé izgalmas fordulatokat vett közben: volt pozitív és negatív kanyar is.
Év elején Dasha keresett fel, hogy eszembe juttassa ígéretemet, én pedig azonnal meg is rendeltem számára a különleges karkötőt. Az ilyesmit nem lehet akárhol beszerezni, kapcsolatok kellenek hozzá, vagy nagyon jók, vagy alvilágiak. Nekem előbbiek segítségével sikerült szert tennem egy tűzrókák szőréből sodort fonálból készített ékszerre, melynek különleges tulajdonsága, hogy viselője úgy érezheti, hogy képes irányítani a tűz elemet. Természetesen erről szó sincs, mindent a karkötő mágiája végez, de egy olyan ember számára, akinek nem adatott meg az elemi mágia képessége, már ez is élmény számba mehet.
A mai, szombati napon, nem kellett volna bejönnöm az iskolába, de úgy gondoltam, mindkettőnknek egyszerűbb, ha hétvégén találkozunk, amikor nincsenek órák. Az asztalra már előkészítettem a dobozt, amiben az ékszer jött, bár a csomagolás már nem épp, elvégre ki kellett próbálnom átadás előtt, hogy megfelelően működik-e. Ma délelőtt pedig meg fogom mutatni a lánynak, hogyan lehet helyesen használni a karkötőt. Már csak meg kell érkeznie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. október 25. 14:05 | Link

Merkovszky Ádám

Tavaly nagyon belehúztam a tanulásba, próbáltam megfelelni, ahogy tudtam. Ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy sikerül helyezést elérnem a Levitás versenyen. Választhattam három jutalom közül is és miután megtudtam, hogy az egyiknek köze van az elemekhez, már egyértelmű volt számomra a döntés. Az egyik kedvenc tantárgyam az Elemi mágia, annak ellenére, hogy nem születtem hozzá szükséges erőkkel. Nem sokszor voltam olyan boldog, mint akkor és bár Doleance és Merkovszky tanár úr is mondták, hogy még várni kell egy kicsit, én türelmesen vártam, elvégre is, ezt már nem veheti el senki tőlem.
Eljött a nagy nap. Szombatokon én általában 9-ig alszok, de ma már kora reggel kipattantam az ágyból. Még volt pár órám a megbeszélt időpontig, ezért előrehoztam az edzésem. Kimentem egy kicsit futni és nyújtani a rétre. Azért nem akartam nagyon lefárasztani magam, egy jó kis reggeli frissítő testmozgásnak lehetett ezt hasonlítani inkább. Verejtékcseppjeimet törölgetve le a homlokomról ballagtam vissza a szobámba, hogy rendbe tegyem magam. Ezek után is tele voltam energiával, ami keveredett bennem az örömérzettel és a lelkesedéssel. Találkoztam már a tanár úrral, már több mint egy éve tanított engem sőt, volt szerencsém vele, pontosabban a csapatában kviddicsezni is. Mindenképpen jó volt, hogy nem egy idegen tanártól kellett elsajátítanom valamit.  
El is indultam a terasz felé, ahová a tanár úr rendelt. Odaérve köszöntem, majd a tekintetem rögtön az asztalon lévő dobozkára szegeződött. Még nem tudtam, hogy melyik elemmel fogok megismerkedni, de most végre kiderül. Annyit gondolkodtam már ezen, mégsem tudtam megmondani, hogy melyik elem tulajdonsági illenek hozzám a legjobban. Talán a tűz? Vagy a víz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 29. 14:52 | Link

Dasha Fresmoon

Mosolyogva köszöntöm a lány, amikor belép a terembe, és már nyújtom is felé a dobozt, benne a karkötővel. Míg ő kibontja a csomagolásból az ékszert, addig én elmagyarázom neki, hogy pontosan mi is ez, és mire jó.
- Egyeztettem kicsit a házvezetőddel, meg azért én is ismerlek már valamennyire, és ezek alapján úgy gondoltam, hogy a tűz elem állhat hozzád a legközelebb. A karkötő tűzrókák szőréből lett fonva, nagyon ritka holmi. Varázsige kell a működéséhez. Amint kimondod, megjelenik majd a karkötő felett egy körülbelül tíz centiméter átmérőjű fénygömb. A színe rajtad fog múlni, de közben is változtathatod. Talán elöljáróban ennyi elég is, gyakorlatban majd úgyis kitapasztalod a dolgot. Vedd fel kérlek!
Ha kell segítség neki, akkor rákapcsolom a csuklójára az ékszert, ha nem, megvárom, míg egyedül felölti. Persze ilyen könnyen nem engedem el, mindenképpen kipróbáltatom vele, hiszen, bár a fénygömb hideg, és alapvetően nem veszélyes, azért ez is egy viszonylag nagyobb hatalmú tárgy, azokkal pedig mindig vigyázni kell.
- Fontos még tudnod róla, hogy megjavítja magát. Elégetni például nem tudod, hiszen a tűzróka szőre lángálló. Ha elvágod, vagy véletlenül elszakad, elég a két sérült részt egymáshoz illeszteni, aprócska lángok fognak megjelenni rajta, majd újra összeforr a két fél. Ennek ellenére azért nem árt vigyázni rá, bizonyára öt-hat év múlva már nem regenerálódik ilyen könnyen. Sajnos mindent el lehet használni.
Várom a kérdéseket, ha merülnek fel a lányban, aztán végre tudomására hozom a lényeget.
- A varázsige: Luminarium! Miközben kimondod, gondolj egy színre, sőt képzeld magad elé!
Ha sikerül a varázslat, megjelenik a keze felett a fénygömb, olyan színben, amilyenben elképzelte.


Karkötő
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. december 29. 15:39 | Link

Merkovszky Ádám

Amint a teraszra értem rögtön megpillantottam a tanár urat. A köszönés után szemem megakadt egy dobozkán, amit tanárom is észrevehetett rajtam, hisz rögtön felvette az asztalról és felém nyújtotta. Elvettem a dobozkát, egy szó sem bukott ki számon, annyira meg volt lepődve. Hiába készültem rá régóta lelkileg, most mégis meglepettnek és izgatottnak találtam magam. Egyik kezemmel leemeltem a tetejét és azonnal a szemem elé tárult a gyönyörű, piros színű karkötő. Merkovszky tanár úrra pillantottam, majd vissza az ékszerre. A színéből már sejtettem, hogy valószínűleg a tűz elem lesz a nyertes számomra, de a következő másodpercben ezt tanárom is megerősítette. Ahogy óráin már megtanultam, valamennyire képben voltam, hogy melyik elemhez milyen tulajdonságok társulnak és ismertem is magam annyira, hogy gyanakodjak, mégis meglepődtem a tűz hallatán. Talán azért, mert kettő elemhez tudtam magam sorolni, de itt megakadtam. Örültem a tűznek, teljesen egyetértettem a döntéssel, ez látszódhatott is rajtam, elvégre szerényen mosolyogva hallgattam a használati utasítását. Megtisztelve éreztem magam, hogy egy ritka tárgy birtokosává válhattam. Kezembe vettem a karkötőt, letettem a dobozt és felcsatoltam jobb csuklómra az ékszert. Nagyon csinos darab volt, én inkább sportos vagyok, mint nőies, de szerintem így is illett hozzám új kincsem. A gondolatot, hogy milyen gyakran hordjam elvetettem egyelőre, majd később megvitatom még magammal. Szoktam vigyázni a dolgaimra, mégis nyugtatott a tudat, hogy a karkötő megjavítja önmagát, ha valami baja esne. Reméltem, hogy erre nem kerül sor a jövőben.
Rögtön ki akartam próbálni, eddig még fogalmam sem volt, hogy mikre leszek képes vele. Szerencsére a tanár úr is úgy gondolta, hogy egy kis gyakorlás is belefér ebbe a szombati napba. Kissé előrenyújtottam a karom, hogy ne legyen közel a testemhez, ha netán elbénáznám. Elmondta a varázsigét is és mondta a tanárom, hogy gondoljak egy színre. Ez némi kérdéseket fogalmazott meg bennem.
- Függ valamitől, hogy milyen színre gondolok? Az egyes színek más-más hatásokat eredményeznek? - Nem igazán értettem ezt a részét, talán most valami irtó butaságot kérdeztem. De tettem, ahogy kért, kimondtam a varázsigét, miközben a piros színre koncentráltam.
- Luminarium! – Mondtam, melynek hatására meg is jelent a piros fénygömb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 29. 17:40 | Link

Dasha Fresmoon

- Az, hogy milyen színre gondolsz, csak tőled függ, de a megjelenő fénygömb színét befolyásolja - válaszolom kérdésére, majd megvárom, míg megidézi a gömböt.
- Amit most látsz, az a maximális mérete, de koncentrálással változtathatod. Természetesen ennél csak kisebb lehet. Van, amikor hasznos, ha kisebb a fényforrásod - magyarázok tovább, hogy a lány mindent megtudhasson új tárgyáról. - Ha azt szeretnéd, hogy kisebb legyen, képzeld el, ahogy zsugorodik a gömb.
Megvárom míg kipróbálja, intek is neki, hogy bátran próbálkozzon, közben azért folytatom az okítását is:
- A színét most is megváltoztathatod, sőt bármikor, amikor úgy érzed, hogy nem tetszik a jelenlegi, csak gondolj egy másikra! Képzeld magad elé, és máris átszíneződik a gömb! A gömbön nyugodtan átnyúlhatsz, nem tömör, valójában fényből van. Mivel nem forró, vagy meleg, nem is fog megégetni. Nyugodtan hozzáérhet egyéb dolgokhoz is, semmiben nem tudsz kárt tenni vele.
Bemutatóul átdugom rajta az ujjam és bátorítom a lányt, hogy ő is nyugodtan próbálja megfogni a fénygömböt. Természetesen lehetetlen, de így ő is érezheti, hogy nem bánthatja a karkötő mágiája.
- Végül tudnod kell kikapcsolni is, ha már nincs szükséged a fényre. Ezt a következőképpen teheted meg: hangosan mondd ki, hogy Extinguo! Kérlek, most egy kicsit gyakorolj vele!
Figyelem ahogy a mágiával bánik, és, ha úgy látom, nincs semmi gond, gratulálok neki a teljesítményéhez, és biztosítom róla, hogy, ha bármi probléma lenne az ékszerrel, nyugodtan jöjjön hozzám. Ez után nincs más hátra, mint sok szerencsét, jó szórakozást kívánni az ajándékhoz, és elköszönni. Végignézem ahogy távozik, majd én is elpakolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Zárás
Írta: 2014. december 29. 18:15
| Link

Merkovszky Ádám

Kipróbáltam új karkötőm működést, felvettem és tettem, amit a tanárom mondott. A varázsige hatására egy fénygömböcske jelent meg, pontosan olyan színnel, amilyenre gondoltam. Miután megtudtam, hogy akár közben is változtatni tudom méretét és színét, rögtön kísérletezgetni kezdtem. Először zsugorítottam, majd ismét megnöveltem az eredeti méretére. Igaza volt a tanár útnak, elég csak rágondolnom és már teszi is, amit kérek tőle. A színekkel is játszani kezdtem. Először kékké, aztán sárgává, végül zölddé alakítottam át. A legvégén pedig már a szivárvány színeimben táncoltattam a gömböcskét. Érdekes.
Amint kiderült tényleg csak egy fénygömb, hiszen könnyedén át tudtam tenni rajta a kezemet, nem történt semmi baj, még csak nem is éreztem semmit. Egy kis játszadozás után áttértünk a következő, egyben utolsó lépésre, vagyis a kikapcsolására. Merkovszky tanár úr megtanította a szót, amivel ki lehet kapcsolni, el lehet oltani. Ez pedig a Extinguo. Tekintetemet visszahelyeztem az ékszerre és kimondtam.
- Extinguo! – Abban a pillanatban el is tűnt és a karkötő ismét egy átlagos darabnak tűnt. Még néhányszor megismételtem az előbbi lépéseket, szerencsére baj- és hibamentesen.
- Köszönöm, biztos vagyok benne, hogy egyszer hasznát is veszem. – köszöntem meg, majd a karomon a csöppséggel elköszöntem a tanár úrtól. A szobámba igyekezve még rá-rápillantottam a vöröslő karkötőre. Nem igazán értettem, hogy az ereje miben kötődik a tűzhöz, de nem is filozofáltam rajta, elvégre nekem így is tetszett és kétségtelen, hogy az egyik legkülönlegesebb ajándék, amit valaha kaptam. Köszönöm Merkovszky tanár úr és Dol!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. január 4. 17:53 | Link

Julien, óra
Valamikor a tanév végén

Az egyetlen ok, amiért nem húztam még el délnek, mint a vadlibák, az, hogy szeretek tanítani. Megkedveltem a vele járó feladatokat, megszoktam a napi rutint, és nem hagyhatom cserben a tanoncaimat. Nem rohangálnak csak úgy elemi mágiát oktató tetramágusok, szóval, ha lelépnék, valószínű, hogy egy ideig nem tudná senki betölteni a helyem. Addig meg a gyakorlatisok egyedül lennének, felügyelet és segítő nélkül. Azok, akik vizsgáznak év végén, nehezebben készülnének fel rá. A lényeg, hogy maradnom kell.
Éppen ezért állok most is az elemi mágia teraszán, és várom Julient az éb utolsó órájára. Annak ellenére, hogy én az utóbbi időben kezdem elveszíteni az irányítást az elemeim felett, a tanoncaim mégis tanulnak tőlem, és gyorsan fejlődnek is. Órák előtt mindig megpróbálom összeszedni magam, közben pedig erősen koncentrálok. Ha más nem is, majd ők kihúznak a gödörből, még, ha nem is közvetlen módon, de rájuk gondolva kimászok majd a depresszióból. Legalábbis ebben reménykedem.
Amíg Julien érkezésére várok, addig kicsit gyakorlatozok az elememmel. Tenyerem felett aprócska, de erős szélörvényt kavarok, igyekszem minden más szelet és légmozgást megszüntetni, de hiába minden koncentráció, ezt már nem tudom megtenni. Érzem, ahogy a fülem mellett finoman lengedezik egy hajszál a körülöttem kavargó, levegőtől. Végül egy csalódott sóhajtással útjára engedem a kezemben tartott tornádót is. Az pedig olyan erővel oszlik szét, hogy majdnem engem is hátralök. Elhúzom a szám, ökölbe szorítom a kezem, és a továbbiakban inkább csak csendben meditálok.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2015. február 16. 11:23 | Link

- Ádáááááám! - bősz visítás töri meg a keleti szárny második emeletének viszonylagos csendjét. Ugye milyen jó, hogy hazajöttem?
Nem, amúgy nem ok nélkül sipákolok itt a jónépnek, igen csak komoly indokok vezérelnek. Mert hogy elromlottam. Bizony, szó szerint. Bent valami eléggé komolyan elbaltázódott, mert nem működök ugyanúgy, mint eddig. Nem minősül természetes reakciónak, hogy ha valami 200 métert zuhanok lefelé, akkor a végén nem lesz bajom, mert levegőburok vesz körül, ami lelassítja az esésemet és sértetlenül tesz a földre. Eléggé para a dolog. Pyromágus vagyok - oké, hogy most éppen nem szuperál még úgy az erőm, mint fénykorában -, nem aero. A frászt hozom saját magamra.
Egyetlen közelben levő ismerősöm van, akihez fordulni tudok a bajommal, az pedig Ádám. Charity-t is megkereshetném, ha nem választana el tőle egy óceán, de a volt oktatóm közelebb van jelenleg. Kettesével veszem a teraszhoz vezető lépcsősoron a fokokat, hogy minél hamarabb felérhessek. Otthon nem találtam a férfit, gondoltam hátha itt lesz. Már csak azért imádkozok, hogy ne órát tartson éppen.
- Ádám, technikai problémám támadt - kezdek bele a mondandómba, mindenfajta udvariassági formulát mellőzve. Szerencsére nem látok nála tanoncot, hálistennek nem egy óra közepén támadtam le. - Leestem és nem lett semmi bajom, levegőbuborék vett körbe, az meg csak simán a földre tett és nem értem, úristen - annyira hadarok, hogy én magam sem értem teljesen amit eldaráltam szegény Ádámnak, de teljes a kiakadás, mert remegve ülök le egy székre és a két kezembe temetem az arcomat.
- Elromlottam - rebegem az előző hangerőhöz képest végtelenül halkan és csendben sírni kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 19. 21:24 | Link

Nemrég rendeltem meg a legújabb elemi mágiával foglalkozó köteteket, éppen az ezeket tartalmazó doboz fölé hajolok, hogy felpakoljam őket egy polcra, mikor a nevemet hallom. Egy olyan hang kiáltja, amit már viszonylag régen hallottam. Felvont szemöldökkel kérdően fordulok az ajtó felé, várva, hogy a lány betoppanjon, aki hamarosan meg is teszi ezt, de olyan sietősen akárha egy szélvihar szabadult volna el a teremben.
Problémáját el is hadarja, én pedig igyekszem mindent felfogni, de nem egészen tudom követni őt. Annyi biztos, hogy Kiva ijedtnek tűnik, pyromágiaája pedig csak csendesen meghúzódik benne, alig erősebben, mint egy gyertya lángja. Mi a fene folyik itt? Az általam erősnek és magabiztosnak megismert lány a szemem láttára omlik össze. Egy pillanatra előjön a tavaly tanév végén érzett kétségbeesés, hogy nem tehetek semmit, hogy egyszerűen minden kicsúszik a kezemből, mindent tönkreteszek... De aztán elhessegetem, nem ezért jöttem vissza. Nem ezért töltöttem a szünet nagy részét Johnnál. Azért vagyok itt, hogy segítsek, ez az én dolgom, és a felelősségem.
Lehajolok Kivához és megsimogatom a fejét, majd, ha hagyja meg is ölelem, s közben beburkolom magunkat egy finoman vibráló légáramlattal. Bár a lány píromágiája legyengült, még ott van benne, de van ott még valami más is. Valami, ami reagál az aeromágiára. Az pedig csak egy dolog lehet...
- Nincs semmi baj. Nem romlottál el - mosolygok a lányra biztatóan. - Sőt most már többre vagy képes, mint eddig. Elmesélnéd nekem kicsit bővebben, hogy is volt azzal a levegőbuborékkal?
Közelebb húzok egy széket és leülök rá, hogy szemünk nagyjából egy magasságban legyen, kezeimet összekulcsolom az ölemben, tekintetemet a lány arcára függesztem, figyelem minden rezdülését. Hallottam a pletykákat arról, mi történt vele, s mindent végiggondolva talán pont emiatt jelent meg most eddigi rejtőzködő eleme. A hétköznapi varázslók többsége még ma is tartózkodik az elemi mágusoktól, a több évszázados félelem megmaradt bennük. Félik a hatalmas pusztító erőt, amit képviselünk. Pedig az elemi mágia valójában nem kard, hanem pajzs. Egy belső védelmi mechanizmus, ami mindig akkor jelenik meg, amikor a legnagyobb szükség van rá.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2015. február 26. 01:50 | Link

A bennem levő pánik egyre csak növekszik, míg el nem érek a teremhez, aztán mikor végre ki tudom nyögni azt, ami a szívemet nyomja, megkönnyebbülök kicsit, de ezzel együtt egy igen erőteljes rettegés is elfog. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, és mi van akkor, ha Ádám sem tudja majd megmondani? Mi lesz? Hova kellene akkor mennem? Kihez fordulhatok? Újabb kisebb pánikroham, majd megérzem a fejemen a kezét, aztán az ölelését. Úgy bújok oda, mint egy út szélére kitett kiskutya, akit épp most talált meg a jövőbeni gazdája. Valahogy megnyugtató ez a szeles dolog is, mintha lecsillapítaná az eddigi félelmet és szorongást, a sírás is abbamarad. Furcsa nyugalom vesz erőt rajtam az előző lelkiállapotomhoz képest. Eleresztem Ádámot, a körülöttünk kavargó levegőt kezdem figyelni és elengedem magam, mintha vele együtt áramlanék. A hajam finoman libegni kezd körülöttem, de ezt nem Ádám levegője csinálja. Ez a saját légáramlatom.
- Hát... - kezdek bele nagy bölcsen a mondókámba. Hátradőlök ültömben, kezeimet az ölembe ejtem, két hüvelykujjammal pedig lassan malmozni kezdek. - Leestem egy szakadékba. Vagyis hát véletlen meglöktek... de a fontos az, hogy lezuhantam. Rettenetesen féltem, és tudtam, hogy a végén a fejem egy sziklán fog szétloccsanni ott a mélyben. Aztán belül megszólalt a hang, hogy repülni akarok. Mindennél jobban repülni szerettem volna. Akkor jelent meg körülöttem a légbuborék - nem tudom mennyit szeretne tudni ezekből Ádám, így viszonylag tömören - nő vagyok könyörgöm, a tömör nálam 3 oldalas kisesszét jelent - sikerül összefoglalnom a lényeget. Vagyis azt, ami szerintem a lényeg volt.
- Hallottál rólam, igaz? - kérdezem egy kisebb sóhaj keretében. Pontosan érteni fogja, hogy mire célzok, és megpillanthatja a szememben az oda beköltöző szomorúságot is. Már elkezdtem beletörődni. De valahogy mindig újra meg újra a felszínre tör a csalódottság és a vágy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 31. 22:21 | Link

Csendben hallgatom a lányt, és okosnak tűnően bólogatok. Nagyjából mindent megértettem már azelőtt is, hogy mondta volna, elvégre érzem benne az erőt, mégis szükségesnek tartottam, hogy tőle halljam, mert így nem csak a tényeknek jutottam birtokába, de az érzelmi háttere is tisztázódott előttem.
- Igen, hallottam - bólintok finoman, de nem részletezem. Ha el akarja mondani, el fogja, addig viszont nem fogom a kérdéseimmel és a pletykákkal terhelni. Vannak, akik szívesebben és könnyebben emésztik meg a dolgokat magukban, egyedül, nekik nem mindig segítség az, ha mások ösztökélik őket a beszédre. De, ha szüksége lesz rám, ha el akarja mondani valakinek, mi bántja, én mindig itt leszek. - Akarsz róla beszélni? - teszem fel a kérdést, amit direkt fogalmazok úgy, hogy akár nemet is könnyű rá mondani, de esetlegesen azt is megmutatja, hogy készséges hallgatója lennék.
Amennyiben ezen a kérdéskörön vagy így, vagy úgy, de túljutunk, megpróbálom megfogalmazni neki a lényeget az erejével kapcsolatban, bár valószínűsítem, hogy már ő is sejti.
- Úgy tűnik, dimágus vagy - mondom kicsit sem finomkodva. Az igazságot tartom mindig célravezetőnek, és ez még csak nem is egy kellemetlen fajta. - A tűz mellett a levegőt is képes vagy uralni. Valószínűleg eddig is képes lehettél volna rá, csak éppen nem kerültél olyan helyzetbe, hogy igazán szükséged legyen rá, így ténylegesen nem jelent meg az irányítás képessége. Most azonban a mágiád kárpótolni próbál a veszteségért. Nem csak a vészhelyzet, de a lelki megpróbáltatások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy most már aeromágus is vagy.
Ezek voltak a jobb hírek. A kellemetlennel azonban ő is tisztában van. Ugyanakkor beszélnünk kell róla.
- Emellett azonban nem igazán érzem benned a tüzet. Olyan... gyenge. Így nem igazán lehetsz képes használni. Nem tudom, hogy jelenleg milyen terveid vannak, de azt ajánlom, hogy keress magadnak egy magántanárt, aki tud foglalkozni veled. Tudok adni néhány elérhetőséget. Bár, ha nincs ellenedre, én magam is szívesen tanítanálak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Kiva
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2015. április 2. 14:50 | Link

Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy valakinek mesélhetek arról, ami nem olyan rég Amerikában történt. Egyedül Brandon tudott eddig erről, hiszen ő ott volt velem, ő a saját két szemével látta azt, ami a szakadékba lefelé menet lezajlott. De se a levitás, se én nem tudtunk mit kezdeni a látott-átélt élménnyel, így S.O.S. 2 napon belül hazajöttem, hogy beszélhessek Ádámmal.
Volt tanárom szépen átsiklik Csernus doktor szerepbe, mert felteszi azt a bűvös kérdést, amit a pszichomókusok szoktak a kezeltjeiknek. Óvatosan felpillantok, vizslatom kicsit az arcát, majd nekikezdek.
- Nem tudom... - jön ki belőlem egy sóhajjal karöltve a két szó. - A feje tetejére állt a világom. Az, amiért évekig küzdöttem, pillanatok alatt robbant szét, mint az üvegpohár, mikor a földre esik. Én... Próbálom feldolgozni, hát már hónapokkal ezelőtt történt! De egy életcélról lemondani szinte lehetetlen - néhány pillanatig tétovázok, hogy belefogjak-e a mondókába, de végül csak amellett teszem le a voksomat, hogy mesélek. Nincs okom elhallgatni előle bármit is, pláne ha ezzel könnyebbé tudom tenni a magam számára is a feldolgozást.
Kissé elképedve hallgatom Ádám magyarázatát. A kezeimet tenyérrel felfelé fordítom az ölemben, és rámeredek a két fehér területre, mintha valami nem oda illőt láttam volna rajtuk. Igazság szerint belül valahol tudtam, hogy valami ilyesmi lesz a magyarázat, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténhet. Pont velem. Igazából még a tűz használatára sem éreztem magamat méltónak soha teljesen. Nem hogy egy szintén zabolátlan és tekintélyt parancsoló másik őselemet is az irányításom alá vonjak. Felpillantok végül, és kissé lassan, de bólintok Ádámnak.
A másik komoly dolog amiről beszélnünk kell, hááát... Igen, ezzel nagyon is tisztában voltam eddig is. A kviddicsbaleset utáni hetekben egyáltalán nem voltam képes használni a tüzet, akármennyit is meditáltam. Tudtam, hogy neki kell állnom feldolgozni az álmom elvesztését, ha újra meg akarom találni a lelki békémet, már hozzáfogtam, csak ez sajnos nem olyan dolog, ami egyik napról a másikra megy. Két tenyeremet összezárom, pillanatokig koncentrálok, majd szétnyitom őket.
- Jelenleg ennyi a maximumom - mutatom be zavartan mosolyogva Ádámnak a jelenlegi szintemet. A két kezemben ott csücsül egy tenyérnyinél nem nagyobb, eléggé haloványan pislákoló tűzgömb. Ha megkínoznám magamat, akkor sem lenne nagyobb, maximum valamivel erősebben égne, de pillanatnyilag ennyi a limitem.
- Nincs semmilyen tervem egyelőre - felelem némileg lemondóan Ádámnak. - Lehet visszajövök mestertanoncnak és tanulok valamit, hogy normális foglalkozásom lehessen majd. De annak örülnék, ha nem kéne elmennem valaki máshoz. - pici mosoly játszik a szám szegletében, ahogy kimondom az utolsó mondatomat. Borzasztóan hálás vagyok Ádámnak, hogy elvállalná, hogy összelegóz. Ez egy bármilyen, ismeretlen embernek nem hinném, hogy menne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
id. Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. április 4. 07:56 | Link

Türelmesen és figyelmesen hallgatom a lányt, ilyen szempontból elég sokat fejlődtem az évek alatt. Elemi mágia tanárnak lenni nagyon kalandos dolog, ugyanakkor eléggé empatikusnak és jó hallgatóságnak is kell lenni hozzá. Az emberek nagyon sokfélék, a problémáik pedig még változatosabbak lehetnek, az elemi mágusoknak pedig életük minden pillanata kihat arra, hogyan képesek használni az erejüket.
Egy súlyosabb trauma pedig akár a képesség blokkolásához is vezethet. Kiva sok mindenen ment keresztül az utóbbi időben, és én a mázlista fiatalkorommal meg sem érthetem, milyen lehet ez neki. De mellette állhatok, és segíthetek neki túljutni a mélyponton.
- A levegő elem képessé tesz a repülésre. Persze a sporthoz nem térhetsz vissza általa, de talán segíthet feldolgozni a veszteséget. Örülök, hogy a bizalmadba avattál, és sajnálom azt, ami történt.
Nem vagyok pszichológus, még, ha néha úgy is érzem magam. Láttam John hogyan viselkedik a pácienseivel, de nekem nem célom kezelni Kivát vagy bármelyik másik tanítványom. Szívesen segítek nekik bármiben, de inkább, mint barátjuk, támogatójuk, és nem mint lélekgyógyászuk. Így aztán nem is tudom, mit mondhatnék neki. Kicsit előrehajolok, finoman megszorítom a karját, ha hagyja, és közben végigsimítok a hátán egy légáramlattal. Mindig is jobban kommunikáltam testbeszéddel, mint szavakkal. Egy ölelés vagy egy simogatás esetenként vigasztalóbb lehet, mint egy sajnálom.
Miközben Kiva megmutatja pyromágiáját, én a lány erejére koncentrálok, de jelenlegi szintje szemöldökráncolásra késztet. Ha az állami gépezet "jobban" működne, már elvették volna az igazolványát. Mert bár képessége nem olyan erős, hogy bárkit is bántson, nem képes megfelelően uralni. Persze, nem én fogok ezzel a hírrel a hatóságokhoz rohanni.
Megegyezünk abban, hogy a továbbiakban is én fogom tanítani, s ekkor pár kérdéssel és egy felvetéssel igazából el is kezdem az oktatását.
- Hogy van a rókád? Gondoltál rá, hogy ő segíthetne neked az elemed felélesztésében? Azt javaslom, próbálj meg vele naponta fél-fél órákat gyakorolni, játszani. A meditálás is segíthet, de most elsősorban foglalkoznod kéne vele. A lehető leghétköznapibb dolgokat is az elemeddel végezd! Melegítés, forralás, tűzgyújtás, szárítás... Nem baj, ha nem tökéletes, a lényeg, hogy használd.
Kicsit elhallgatok, megvárom, ha esetleg van hozzáfűznivalója, s csak utána folytatom.
- Ebben az évben elég sok tanoncom lett. Lehet, hogy szükségem lenne valamiféle segítségre. Gondolkoztál már esetleg a tanári pályán?
Még, ha nem is szeretne tanárnő lenni, akkor is megpróbálom rávenni, hogy besegítsen a kezdő tűzmágusoknál. Egyrészt, mert tényleg jól jönne egy tanársegéd mellém, másrészt, mert így is visszatalálhat az eleméhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Kiva
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2015. április 4. 10:19 | Link

Halványan mosolygok azon, amit Ádám mond. Esés közben repülni akartam. Zsigerileg kívántam az érzést, hogy a szél a hátára vegyen, mint mikor a seprűt ültem meg. Semmivel össze nem hasonlítható boldogság volt számomra felszállni és akár órákig csak röpködni a pályán, vagy bárhol máshol. Még ha az életem ilyen fordulatot is vett, talán nincs minden veszve.
- Tudod, talán jobb, hogy most történt - mondom váratlanul, és még magamat is meglepem, milyen könnyen mondok ilyeneket. Ezelőtt még nem gondoltam erre így. - Mármint... Mielőtt még teljesen beszippantott volna ez a világ, mielőtt még tényleg profi sportoló lettem volna. Szerintem sokkal nehezebb kikerülni a vérkeringésből, mint a közelébe jutni, aztán mégsem belefolyni - kicsit zavarosnak hathat a magyarázatom, de teljesen biztos vagyok abban, hogy érti, mire gondolok. Nem húzódok el, amikor a karomra teszi a kezét, most először mosolyodok el a beszélgetésünk alatt úgy, hogy a szemem is komolyan gondolja azt az ajakgörbületet. A hátamon végigsimító szélre önkéntelenül előbukkan egy gyenge válaszfuvallat.
Látom a férfi szemébe az aggodalmat és az értetlenséget, mikor feltárom neki a tüzem jelenlegi állapotát. Számomra is szokatlan és szemernyit sem elfogadható, hogy ennyire gyengén muzsikáljon az erőm. Nagyon szeretném visszanyerni azt az állapotot, ami a baleset előtt volt.
- Lina kicsit nehezebben visel mostanság. Ő is tudja, hogy baj van. Félek, hogy megbetegítem, ha hosszabb távon maradok ebben a státuszban - az aggodalom ráncai ülnek ki a homlokomra, ahogy összevonom a szemöldökeimet. Testileg nincs semmi baja, de látom rajta, hogy kedvetlen és sokszor elkerül engem. Pedig előtte el nem mozdult volna semmi pénzért mellőlem. Nem akarom, hogy baja essen, vagy rosszul érezze magát, így nem csak magam, hanem őmiatta is szeretnék minél hamarabb a régi lenni.
- Igyekszem mindent úgy csinálni, mint azelőtt. A pyromágia az életem része, és a hiánya megnehezít dolgokat, amik előtte teljesen természetesek voltak. Vízforralás,törölköző nélkül megszárítani magamat, saját magam felmelegítése. Most is mennek ezek a dolgok, csak sokkalta lassabban és nehezebben, mint normális esetben - sorra veszem azokat a tevékenységeket, amiket az erőm segítségével végeztem és végzek még mindig, csak jelenleg épp szenvedek. Vergődök saját magam miatt, és ezt nagyon utálom.
- Tanárnak? - őszinte érdeklődéssel pislogok Ádám irányába, amikor meghallom tőle a kérdést. - Nem, eddig eszembe sem jutott - vallom be, majd az egyik mutató ujjamat a számhoz emelem és a második ujjpercem oldalát kezdem el rágcsálni gondolkodás közben. Én? Tanítani? Hát ebből szépséges kis katasztrófa kerekedne. Bár tényleg nem gondolkodtam még azon, hogy milyen szakra szeretnék menni. Rövid idő után befejezem az ujjam rituális elfogyasztását, és visszapillantok a férfira. - Ha neked ez segítség és én is rendbe tudok tőle jönni, akkor szívesen. Úgysem volt eddig semmi ötletem, hogy mit kezdjek ezután az életemmel - ismerem be a dolgot hangosan is. Abban biztos voltam, hogy nem akarok semmi olyat tanulni, aminek köze van a kviddicshez. Az túlságosan fájna. Így viszont hasznos lehetek az új tanoncok számára és találhatok magamnak egy új célt az életemben. Ez mindenképpen kecsegtetően hangzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. április 10. 17:21 | Link

Kiva néni
Tanév első hónapja közepén

- Megjöttem.
Toppan be, rövid és tömör volt, körbe sem nézett, csak elballagott egy székig és a padlót kezdte bámulni. A szokásosnál is csendesebb Izabella, miközben ül a teremben, várva minimum a kivégzését. Jó, természetesen lépésről-lépésre nézve, az elmúlt időszakban, hetekben, hála Ádámnak haladgat, hogy ne akarjon sírógörcsöt kapni minden második gondolatától, sőt még annyira is összeszedte magát, hogy beszéljen a dologról, előbb Röncsinek, aztán másoknak is. Hát, ahogy ő sem volt elsőre elragadtatva, úgy a környezetének se egyszerű barátkozni vele, viszont csak veszélyesebb lesz a dolog, ha nem kezd vele sürgősen valamit, ezt ő is tudja.
- Segítesz akkor, ugye?
Lánykánk feje lágya még ugyan nem nőtt be, de némi értelem már szorult belé, ezért is feszeng annyira a Kivával való gyakorlástól. Nem akar leszerepelni, azt se szívesen mutatná újra meg, amit Ádámnak a félelme kapcsán. Két napja beszélték meg, hogy mesél neki a már végzett lány és azt is mondták neki, hogy neki elhiheti, hogy nem lehet baj a tűzből, ebben még nem hisz. Rettegés fogja el ha csak a kezeire néz, hogy bármelyik percben lángok boríthatják, újra, és mi van ha megég? Ezzel is álmodik néha, sírva ébred fel és szorongatva a takaróját percekig némán potyognak a könnyei. Nem áll jól, ez látható.
Vattával már egész jól összebarátkoztak, ő mindig ott van vele, néha vele is alszik, hiába készített neki külön kis helyet, nagyon aranyos és valamiért sokszor úgy érzi, vonzza benne valami. Érdekli, és talán először érzi úgy, hogy a kis állatka miatt is érdemes lenne Kivával előre jutniuk. Eddig ugyanis senkinek nem sikerült a kislányt tudatos erőhasználatra bírnia. Mondjuk egy-két alkalommal sikeresen felébredt arra, hogy éjszaka meggyulladt a párnája, mert félálomban volt egy rémálom után, vagy óra közben valaki piszkálta és a pergamenje porrá égett, minden jegyzetével együtt. Mindkétszer magát próbálta óvni tőle, de ahogy első alkalommal se, most sem lett semmi baja. Ilyenkor a lelke megnyugszik, de az agya lassabban kap az infó után és még bizonytalan.
Ül és vár, vár valami olyanra, amitől előrébb fognak jutni, valamerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Bizizi - hangolódjunk
Írta: 2015. április 13. 23:58
| Link

Van a húgomnak egy nagyon kis tündéri barátnője, Izabella, akivel még az előkészítőben lettek nagyon jó barátnők. Nem olyan régen derült ki a kislányról, hogy pyromágus, de féli, nem csak az erejét, hanem magát a tüzet is, így aztán némi problémába ütközik a gyakorlati képzése. Ádám elkezdett már foglalkozni külön az ő dolgával, de ma én vagyok a soros, hogy egy kicsit bátorítsam és megmutassam neki, hogy nincs komoly félnivalója a tűztől. Legalább én is egy kicsit tudok gyakorolni és valami hasznosat tenni nem csak a kislánnyal, de magammal is. Kivételesen nagyon is időben érkezem meg a teraszra és a kanapén ücsörögve várom, hogy Izabella is befusson. Jön is nemsokára, de annyira halk és rövid, hogy az ember normális esetben fel sem fedezné a jelenlétét. Én sem magára a szavaira figyelek fel, hanem a benne kavargó tűz elem ragadja meg a figyelmemet. Felállok a helyemről, őt pedig átkísérem a tűz részébe a terasznak. Végig lefelé néz, a padlót fixírozza, ez eléggé zavaró tud lenni. Mikor leülünk a tűznek fenntartott részlegben, továbbra is az aljzatot nézi, de végül csak megszólal.
- Persze hogy segítek! Azért vagyunk ma itt, hogy együtt tanuljunk - mondom bátorítóan mosolyogva a lánykának. Lehet ő fog nekem valami fontosat tanítani most, nem pedig fordítva, de nemsokára elválik, hogy mi is a nagy harci helyzet.
- Mesélj nekem: miért félsz a tűztől? Mi az, ami megrémít benne? - jó lenne, ha el tudnék indulni valamerre a dologban, az pedig rengeteget segítene, ha Izzy meg tudná nekem fogalmazni azt, hogy miért fél a tűztől. Nyomozás indul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. április 14. 15:36 | Link

Kiva néni
Tanév első hónapja közepén

- De te már értesz hozzá, nem?
Némi aggodalom cseng a hangjában, miután a padló helyett most már Kivát nézegeti. Egyébként természetes módon, mint ahogy a legtöbb helyre, most is magával hozta ám Vattát, a kis csöppség ott bujkál a kibontott haja alatt a nyakában, kissé előre mászva a vállára kapaszkodik, onnan figyeli a tanárnénit éppen úgy, mint gazdája. Talán azért is megy ilyen jól az állatszereteten túl köztük ez a barátkozás, mert bár Ádám bácsi említette, hogy a tuzinka is tud dolgokat a tűzzel, ez még nem nagyon jött elő, aminek örül a kislány. Meg mindketten szeretik a dinnyét. Nagyon.
- Mi nem? Mármint olyan bántó, és éget, hozzád ér és forró, megégsz. Véletlenül meggyulladok és leég a hajam? Vagy a kezem? És mi lesz a dinnyés fagyimmal?
Hát, ez nem tudja mennyire segítség, vagy sem, de az ujjai tördelésébe kezd idegességében és ritmusosan rázza az egyik lábát is fel s le. Kezd kicsit megint befelé zárkózni a témával miután elhallgat, összefonja maga körül a karocskáit, aztán nagyot nyel és felnéz Kivár ismét, nem nézheti örökre a padlót maguk alatt.
- Félek, hogy ártok vele, nem csak nekem, bárkinek. Én senkinek nem akarok rosszat, soha, még ha veszekszünk se, de ha mégis megtörténik? Nem, jobb ha nem.
Mintha kicsit meg is makacsolta volna magát annak megértésében, hogy pedig ha ügyes lesz, nem fog tudni rosszat okozni. De hát előjött eridonossága ebben is. Mély sóhaj hagyja el száját, amit aztán összeprésel idegesen. Bár a lábait már nem remegteti, az ujjai tördelése még vissza-visszatér. Feszeng és ez senkinek nem jó, egyébként leginkább attól, hogy most tényleg történni fog valami, és előre a negatívot látja benne.
- Sokáig tartott megtanulni irányítani, mikor ne jöjjön?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet