Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egyetlen pillanatra koppan be a szeme, és máris sikerül levernie valamit a következő mozdulatával. Még szerencse, hogy ezt nem a csárdában művelte éppen, ahol lehúznak a fizetéséből minden eltört poharat. Ügyel is mindenre, és igazából itt is kellene éppen annyira, csak egy nagyon kicsit fáradt három óra alvással. Vagy volt az annyi? Már nem is emlékszik, hogy elaludt-e ő öt órakor vagy sem, kicsit összefolyt az idő e tekintetben. Nem lényeg, és gondolkodni sem nagyon tudna rajta, főleg, hogy betolakodik a képbe egy önkéntes hősjelölt, hiába, hogy ő aztán nem kérte, hogy tessék megmenteni. Egyáltalán nem szakadt volna bele a körme, ami nincs, de még a háta sem, ha megmozdul, hogy ő maga vegye fel a pergament és a pennát, amit sikeresen levert. Kéretlenül felveszik, hát köszöni, nyakba borulni érte viszont nem fog, és ez ott ül határozottan az arcán is. Úgy tűnik, hogy újdonsült ismerőse is érti ezt az egyetemes nyelvet, amelynek révén ő éppen közölni igyekszik, hogy ő aztán nem pótolja senki szeretethiányát. Az övét se igyekszik senki pótolni, és amikor megpróbálta Gergőt megölelni nemrég, a bátyja csak annyit bírt közölni, hogy lemarad a csillaghullásról. Azóta is a tanulásba és a munkába öli minden energiáját, hagyják békén. Még üzletelni is megpróbál felajánlva, hogy milyen mértékben nem bántja a másikat, ha az visszaadja a levert dolgait, amikre amúgy szüksége van még a közeljövőben, a válasz viszont nagyon meglepi. Egy egészen kicsit elképedve bámul a társaságára. Vajon normális ez az egyed? Nem biztos benne, szemernyit sem.
- Mókuska, ha az agyamra akarsz menni, igazán jó úton haladsz, de nem most tervezem kirúgatni magam verekedés miatt - jelenti ki szemforgatva. Túl sok múlik neki azon, hogy itt lehet vagy sem, nem akar bajt a nyakába, bármekkora is a szája, egy pillanatra még el is fogja hirtelen valami ijedtségszerű akármi, hogy de mi van, ha ebből komolyabb baj lesz még. Ne legyen, de a lehetőség megvan rá. Ne, ne, ne, ez a srác még le is ül mellé, nem igaz. Mivel érdemelte ezt ki, de őszintén? Hiába emeli az égre a tekintetét azonban, erre nem kap választ, a srác még helyet is foglal. Úgy tűnik, nehezen elijeszthető. Levakarhatatlan. Csodálatos.
- Téged se lehet lerázni, mi? Azt se tudom, mi a neved, miért segítenél? - kérdezi meg végül, és ismét felhúzva maga elé a lábát, megtámasztja állát a térdén, majd kinyitva a könyvet megpróbálja negyedjére is újraolvasni azt a szerencsétlen mondatot, amibe az imént majdnem belealudt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A n n a m á r i a *_*

Amikor felajánlja, hogy lelki szemetes lesz, pontosabban feszültség levezetésére szolgáló bokszzsák, akkor a kis vörös kevésbé lelkes, mint amilyennek gondolta. A gyilkos tekintetéből úgy tűnt, mint aki örömmel lekever neki kettőt, ő pedig a jó cél érdekében még be is vállalta volna. Bár már nem látszik, de Mark "üdvözlő üzenete" még mindig érzékennyé teszi a bal szeme környékét. Na igen, ő nem úgy üt, mint egy lány.
- Kirúgatni? Verekedés? Sosem nyomnálak fel olyasmiért, amit amúgy is én engedtem meg. Hidd el, nem lesz bajom tőle, egy-két saller néha még jól is jön, felfrissít. Amúgy sem tudsz nagyobbat ütni, mint a bátyám és azt is túléltem. - Igen, valószínűleg a normális emberek nem próbálnák meg rábeszélni Annát, hogy üssék meg. De ő tök szépen tud érvelni maga ellen, és messze áll a normális kategóriától. Mellesleg tudat alatt is mindig szembemegy a társadalmi normákkal, egy szó, mint száz, most sem hazudtolja meg önmagát.
Aztán leül, látja, hogy Anna forgatja a szemét és nem tetszik neki, de csak fesztelenül vigyorog vissza, mintha ezzel kicsit megenyhíthetné. Igenis lát rá némi esélyt. Roppant keveset, de az már pont elég remény neki, hogy bepróbálkozzon.
- Igazából le lehet, de ne áruld el senki másnak! - Kacsint rá a lányra, majd kuncog kicsit halkan. Ami úgy tűnik, nem elég halk, mert ismét lepisszegik őket, ő pedig bocsánatkérően mosolyog és integet neki, majd visszafordulva Annához csendesebben folytatja.
- Rey Averay vagyok, most már tudod a nevem, segítsek? - Kérdezi immár suttogva, de nem kevésbé vigyorogva. Látta ám, hogy Annácska szenved, ő pedig szívesen nyújt segítő kezet. - Szerintem amúgy sem kell különösebb ok, hogy segítsek. Sőt, csak most, a te kedvedért, még csak ölelést sem kérnék érte cserébe, megelégszem a neveddel is. - Mosolyog rá szélesen, szívmelengetően, miközben alkarját Anna székének támláján pihenteti tovább, kicsit közelebb hajolva. Érdeklődően nézi, mit is tanul a lányka annyira, de igyekszik nem nagyon bemászni a személyes terébe. Van egy olyan érzése, hogy nem tetszene a lánykának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Rey

Éppen próbál nem bajba kerülni. Nagyon koncentrál rá, hogy ne csináljon elfogadhatónál nagyobb zűröket, mert ha itt hívatják az igazgatóiba, neki biztosan annyi. Haza nem mehet, máshová meg hová menne? Híd alá vagy utcasarokra, vagy fene tudja, belegondolni sem akar, marad az a verzió, hogy nagyon meggondolja, mit csinál. A verekedés gondolata is elborzasztja, úgy egyébként is, nem csak amiatt, mert zűr lehet belőle. Nem szokása verekedni, még ha azt is gondolnák róla ránézésre, hogy hobbiként bizonyos számú pofont simán kioszt naponta. El kell ismerni, ha azon múlna az élete, be tudna húzni bal horgot jobb egyenessel megtámasztva, például, de amíg ez nem élet-halál kérdése, legfeljebb egy bokszzsákon gyakorol az edződerem egyik sarkában és kész, emberen soha. Gyakorlatilag semmin, aminek az fájhat.
- Más még megteheti, abban meg azért a helyedben nem lennék olyan biztos. Nem ismerem a bátyádat, és te sem engem, szóval inkább ne mérd össze, mert még a végén pofára esnél - válaszolja továbbra sem a legkedvesebb arcát mutatva, de hát jelen pillanatban minden vágya az, hogy megszabaduljon a fiútól, aki kéretlenül is itt lóg a nyakán. Még szerencse, hogy nem szó szerint műveli az említett dolgot, bár elnézve, kitelhet tőle. Az kellene még csak. Az is bőven sok, hogy helyet foglal mellette és további társalgásra próbálja kitartóan rávenni, pedig ő aztán éppen elég határozottan igyekszik belemerülni az olvasásba és nem figyelni. Idegesen horkant egyet nagyon nőiesen - bár hátha leszűri belőle a fiú is, hogy valószínűleg nem rá fáj a foga, akkor is, ha szépnek tűnik az égővörösre festett haja vagy a szeme, vagy akármi rajta, bármit is lát vagy nem lát éppen benne a másik -, és homlokát a könyv lapjainak nyomva dől előre egy pillanatra. Feladja. Nincs más választása. Sóhajtva húzza ki magát újra és a vigyorgó Rey-re néz.
- Istenem, téged tutira determinál a neved, napsugár - közli erőltetett vigyorra húzva a száját, aztán összecsapja a két kezét és már majdhogynem hálás pillantást vet a fiúra.
- Halleluja. Úgysem ölelnélek meg, még a végén kiderül, hogy ragályos az idegesítő értetlenséged, de ha már ennyire nagyon segíteni akarsz, magyarázd el nekem, mi a hétizé az a Wizengamot? - pislog az előtte névre, amiről valahogy nem tudja kiköbözni, mi a fene, pedig nagy hatáskörű döntővalamicsoda lehet, tekintve a mondatot, de úgy tűnik, tudni illik, mi is az, lábjegyzetet ugyanis hiába keres.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A n n a *___*

Ő tényleg próbál a tökéletes bokszzsák lenni, amit Anna csak el tud képzelni. Még vigyorog is rá, ami idegesítő lehet, bár nem szeretné idegesíteni, ha ez kell ahhoz, hogy megüsse és kiengedje a fáradt gőzt... miért ne? De akkor sem akar menni. Annácska csak fenyeget, de nem harap olybá tűnik. Nem mintha, Rey annyira bánná, de legalább akkor szeretgetné, vagy csak ne szúrna úgy, mint egy valamire való süni. Na nem baj, a jó dolgokért úgyis meg kell szenvedni.
- Ugye tudod, hogy a túl sok felgyülemlett feszültség káros? - Kérdezi végül halkan, nehogy idegesítsen valakit aki tanulni próbál. Mégis teljesen komoly, érdeklődő. De kivételesen még csak nem is mosolyog, inkább kicsit aggodalmas tekintettel pillant végig a lányon, de úgy látszik semmi baja. Főleg, amikor sóhajtva homlokához emeli a könyvet, akkor még kifejezetten bájos és szórakoztató látvány is. Rey számára biztosan, elnézegetné még kicsit, de Anna még elemében is van. Legalábbis leszólni könnyedén tudja a nevét, de csak vigyorogni tud rajta.
- Én lettem a napsugarad? De kedves. - Ragadja meg vigyorogva a lényeget, igen, a lényeget! Mert számára igenis ez az, még akkor is, ha Annácska vigyora láthatóan nem igazi és inkább sértésnek szánta. Ő igenis fel tudja ezt fogni a jó oldaláról: foglalkozik vele. És ha még utálja is vagy a pokolra kívánja, akkor is, legalább rajta jár az esze. Neki pedig ez már tökéletesen elég, hogy hajtsa előre, így oda is hajol a lányhoz, hogy megkérdezze, tényleg nem kér-e a segítségéből.
- Óóó, na az az, amivel sosem akartam találkozni. Amúgy a a varázslók legfelsőbb bírósága, a Mágiaügyi Minisztériumban üléseznek meg ilyen nagyon komoly dolgokat csinálnak, amiket mi, halandók nem is érthetünk. - Magyarázza, a végén pedig elfojt egy aprócska nevetést, hogy ne zavarjon másokat, mert ő igenis tekintettel van a körülöttük lévő tanulókra is. Tényleg nem célja az idegesítés, mindegy mennyire tűnik úgy. De tényleg, Rey Annának sem csak célból segít, látta, hogy majdnem elaludt. Majd okot ad neki, hogy ébren maradjon és talán segíteni is tud neki ilyesmikben. Bár az elmúlt évben nem túl sok tudást szedett magára... apropó, melyik évről is beszélünk?
- Melyik évfolyamra jársz, Vöröske? - Kérdezi bájos mosollyal, a vörös nem gúnynév, csak nem árulta el a nevét, hiába kérte a segítségért, szóval most kénytelen improvizálni. Egész jól megy neki, valljuk be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ez a srác hihetetlen. Az előbb ölelést kér, most meg bokszzsáknak ajánlkozik, egyre furcsább. Ennyire szeretné, hogy vele foglalkozzanak, méghozzá pont tőle. Ő nem ért az emberekhez, ki nem állhatja őket, mert többnyire sosem tudja, hogy viszonyuljon hozzájuk és mit várnak tőle. Túl bonyolultak, ő meg úgy érzi magát, mint aki a holdról jött. Megpróbál belemerülni a tanulásba, de csak nem hagyják békén, és újfent szemöldökét felvonva, kérdőn pillant a másikra.
- Majd felrobbanok, felkenődök a falra és téged foglak kísérteni életed végéig - válaszolja nemtörődöm módon rántva meg a vállát, majd vissza is fordul a könyv felé, a következő pillanatban viszont látványos, színpadias reakció közepette adja fel a kísérletet, hogy megpróbáljon koncentrálni. Rey mellett nem lehet, ez a fiú egyszerűen levakarhatatlan, képtelenség megszabadulni tőle. Ami még jobb, a cinikus megjegyzéseket se veszi komolyan, hiába szánja annak. Itt próbálja sértegetni, ez a fiú meg még a végén bóknak veszi a szavait. Kevésen múlik, hogy nem neveti el magát, de akkor meg biztos, hogy a mögötte ülő menten megtépi. Az előbb is kitartóan pisszegett, még ha egy csúnya nézéssel ideiglenesen el is lehetett hallgattatni. Lemondóan sóhajt egyet és legyint. Ha így fogja fel Rey, hát legyen, nem szenved azzal, hogy elmagyarázza, hogy ez bizony részéről sértésnek indult. Még egy egészen kicsit ő is elvigyorodik ezen a makacs pozitív hozzáálláson, aminek köszönhetően Rey éppen mindent félreért, önmaga számára előnyös módon csakis.
- Aha... szóval olyasmi, mint egy legfelsőbb bíróság. Mint mondjuk az emberjogi Strassbourg-ban? - kérdez vissza a kapott információra koncentrálva - máris sokkal kevésbé undok, mint volt -, igyekezve hasonlítani valamivel, ami számára is ismerős, hogy pontosan megértse, miről is van szó. Érdeklődve pislog hol a könyvre, hol a fiúra, végül felkapva az asztalon heverő pennát gyorsan le is jegyzi gyöngybetűkkel a pergamen szélére, hogy Wizengamot, és alá is húzza. Bővebb utánaolvasást igényel a fogalom, úgy érzi, Rey viszont meg úgy, hogy még nem beszéltek eleget, pedig neki már ez is bőven sok volt.
- Eridon, első évfolyam, és ne tárgyiasíts, ha kérhetem. Te? - kérdez vissza, miközben igyekszik újra visszatérni undokabbik énjéhez. Mi az, hogy Vöröske? Nem kér ilyesféle beceneveket, köszöni. Kíváncsiságból azért még visszakérdez, tudja, hogy kivel van dolga, bár van egy olyasféle megérzése, hogy vagy évfolyam, vagy ház, valami egyezni fog, és nincs akkora szerencséje, hogy minimális esélyük legyen újra találkozni. Alig várja, hogy választ kapjon a kérdésére, de csakazértis belebújik a könyvbe, mintha csak úgy mellékes kérdés lenne ez, mert muszáj volt, ha már tőle is kérdeztek. A következő oldalra lapozva haladni próbál az olvasással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A n n a *___*

Amikor meghallja a verziót, csodálkozva pillog rá, hogy tudja ilyen érzéketlenül ezt mondani, mintha nem lenne a világ egyik legnagyobb tragédiája. Márpedig Rey maga annak tartja, ezért furcsán pillant rá, miért mondja ezt így... aztán rájött, hogy nem volt komoly. Illetve, ő nem veszi komolyan, így tud rajta vigyorogni és természetesen kihozni belőle a legjobbat.
- Szerintem igazából élvezni fogom. - Állapítja meg elégedett mosollyal az arcán, lévén sosem lesz egyedül. Amúgy sem bántja, ha csinos lánykák szelleme követi egész nap, bár a hús-vér formációt jobban preferálja, azért a szellemalakkal se lennének hatalmas gondjai. Amíg beszélget és társaság, neki csak feldobja a napját. Nincs mit tenni, menthetetlen hippi a gyermek, és komolytalan. Épp ezért csillog a szeme, amikor látja Annát majdnem nevetni a napsugaras megjegyzésén. Mint aki éppen most nyerte meg a legutóbbi keresztes hadjáratot, akkora hősként vigyorog és örül magának. Végre valami aprócska jel, hogy a lány igazából jól érzi magát a társaságában és ez neki bőven elég bátorítás, hogy ne adja fel. Amúgy sem szokása, de most még kevésbé van kedve eloldalazni.
Főleg, hogy a vörös lányka végre kérdez, ő pedig tudja is a választ és hiába vezeti be komolytalanul, igenis tud normális választ adni. És persze megfelelően halkat, hogy ne lincseljék meg őket és ne rakják ki őket a tanulószobából záros határidőn belül. Nem mintha neki nem kéne tanulnia éppen, de valahogy nincs olyan hangulatban. Majd valamikor máskor... amikor nincs semmi érdekes.
- Igen, olyasmi. Csak ez a varázslótársadalomé. Mugli származású vagy, igaz? - Kérdi mosolyogva, mert ő ezt vonta le a lány kérdései alapján. Lehet, hogy téves a megérzése, de nem olyan tipikus aranyvérűnek tűnik, mint Rey, akinek tulajdonképpen minden az ölébe hullott. Ő pedig meglepő szorgalommal kanalaz ki mindent az öléből, dob el minden lehetőséget csak úgy, teszi tönkre a jövőjét. Hm, kissé beképzelt húzás, jobban belegondolva.
A mély lélektanon túl viszont egy kérdést is feltesz, ami normális, ismerkedős, semmi baj nincs vele... még választ is kap rá, aminek örül, de még mennyire.
- Eszemben sem volt, csak nem árultad el a neved. Amúgy harmadikos vagyok. - Igen, még mindig a nevetés kerülgeti, amikor ezt kimondja. A Roxfortban mennyire régen volt már harmadikos? Nagyon, elképzelhetetlenül rég. Valószínűleg több tudással is rendelkezik, mint az itteni diákok java, révén ott már hatodik évfolyamot húzta volna le, ha... erről inkább nem beszélünk, a múlt, ő már elföldelte, ideje nekünk is.
- Kicsit idősebbnek nézel ki, mint egy elsős. - Állapítja meg végül Annamáriát végigmérve, nem szemtelenül, csak úgy finoman, felmérően. Ha így néznek ki a 14 évesek manapság, akkor ő valami nagyon rossz életfelfogással született.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy tűnik, Rey-t sem elijeszteni, sem elüldözni nem lehet. Muszáj lesz megbirkóznia vele, hogy a sráctól képtelenség szabadulni. Egyelőre fel is adja, és bár elég nemtörődöm módon közli vele, hogy majd ha úgy alakul, egy életen át őt kísérti, a másik válasza meglepi. Felpillant rá kérdőn, hogy ez most tényleg, komoly? Egy fél pillanatig még figyeli is, aztán már egészen nehezére esik, hogy ne nevesse el magát. Ez a srác nem normális, az biztos, de még a végén jól fog szórakozni rajta.
- Mazochista - jelenti ki, és csak azért, hogy ne vigyorogjon szembe vele, még határozottabban bújik bele a könyvbe nagy igyekezettel olvasva az előtte lévő oldal tartalmát. Pár percig még bírja is szó nélkül, de aztán ha már annyira segíteni akarnak, beadja a derekát és rákérdez a Wizengamot-ra, amiről sehol egy lábjegyzet, bizonyára tudnia kellene, mi az, de nem tudja. Nem kívánt, de azért nyakán lógó társasága szerencsére témában van és ki is használja az alkalmat, hogy ő lehet a figyelem középpontja, így pillanatokon belül válaszol. Feljegyzi egy papírra, hogy el ne felejtsen azért utánaolvasni, és bólogat közben válaszul a kérdésre.
- Mármint ha azt érted ezen, hogy nem varázslók a szüleim, igen. A bátyám viszont szintén varázsló. Az is ugyanaz a kategória? - kérdezi meg, mert még mindig nincs tisztában minden szakkifejezéssel, ami csak szóba jöhet varázslók kapcsán, a szakszerű használatukról meg még ne is beszéljünk.
- Ja... bocs. Bakonyi Anna - közli a nevét kissé el is szégyellve magát, hogy hoppácska, ezt tényleg nagyon illetlenül nem közölte, és nem hagyott másik opciót, mint kreatívkodni. Arra a megjegyzésre pillant fel csak újra a könyvéből, hogy idősebbnek tűnik, mint egy elsős. Lemondóan sóhajt egyet, abbahagyja az olvasást és újra becsukja a könyvet ujjával jelölve azért, hogy hol is volt az imént nyitva.
- Tizenhét vagyok, és nem, nem buktam, és nem máshonnan jöttem át, csak a szüleim nem szeretik, hogy tudunk varázsolni a bátyámmal és most szöktem meg otthonról. A bátyám tizennyolc lesz lassan és másodikos. Kicsit le vagyunk maradva, de ez van. Majd behozzuk - válaszolja, még mielőtt találgatásokba bocsátkozna a fiú, aztán ismét kinyitja a könyvet, remélve, hogy már Rey is elégedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A n n a *___*

Halkan, elfojtva nevetgél kicsit, amikor látja Anna tekintetét. Látszik rajta, hogy nem erre a válaszra számított, és most olyan édesen pillog rá. Addig legalább hagy neki némi időt, hogy feldolgozza a történteket. Aztán amikor hallja a választ, ismét jó kedélyűen vigyorog a lányra.
- Nohát, a jó cél érdekében... bármit. - Válaszolja nemes egyszerűséggel, könnyed mosollyal az arcán, mégis látni rajta, hogy igenis komolyan gondolja. Ó, mennyi mindenre képes lenne ő a figyelemért, szeretetért! Egy életen át tartó üldözés, kísértés még talán kísértés is számára, csábító, hogy egy saját szelleme legyen. Főleg, ha ilyen gyönyörű és ilyen vonzó, vörös hajkoronával rendelkezik. Ki tudja szúrni messziről. Amúgy is, az ő filozófiájában az a lényeg, hogy jól nézzen ki, szeresse, főzni majd megtanul. Bár ki tudja, a lánykából azt is kinézi, hogy már tud.
- Igen, a szülők számítanak. - Bólogat hümmögve, mint aki nagyon okos és nagyon bölcs, még állát is dörzsölgeti kicsit. Nem szívesen tanítaná meg a lánynak a szitokszót, amivel a mugli származásúakat. Annak ellenére, hogy aranyvérű, sosem hencegett ezzel, nem érezte magát többnek, mindig nyitott a mugli kultúra, főleg a sportok és zene felé. Ő lenne az első, aki felháborodottan állna ki Annácskáért, ha valaki lenézné, csak azért, mert sárvérű, ahogy azt a rosszmájúak mondják.
 - Anna, de szép. Szoktak Panninak becézni? Vagy nem azt a nevet szokták így becézni? - Kérdezi érdeklődve, mert azért a magyar nevekkel nincs annyira képben, főleg a becézésben nincs otthon. De nagyon is tetszik neki ez a név, és az elképzelt becézés is, szóval hirtelen villan fel vigyora.
- Pedig olyan pannis vagy. Panni, Panka, Pankóóó... - Ízlelgeti elgondolkodva a további változatokat és talán a Panka a kedvence, bár van egy olyan érzése, hogy Annának nem annyira fog tetszeni, mint neki. Minden esetre, ha meg akarja enni, akkor várnia kell kicsit. Hoz neki evőeszközt, hogy könnyebben boldogulhasson azzal a kemény fejével.
Amikor Anna mégis becsukja a könyvet és feladja a tanulást, diadalittas vigyor ül ki az ajkára. Csak elérte, hogy rá figyeljen, és barna szemei már csillognak is lelkesen. Főleg attól, hogy hajlandó mesélni magáról.
- Megszöktél otthonról? Nahát, én is! - Lelkesedik, de megint kicsit hangos, szóval bocsánatkérően veszi le a hangerőt. De azért lelkesen tartja a kezét pacsira, hogy Panka belecsaphasson. Úgy látszik, sorstársak, legalábbis ebben, szóval úgy dönt, az a fair, ha ő is megosztja a saját sztoriját az idekerüléssel kapcsolatban.
- Én a Roxfortban már hatodikos lennék, de most kezdem majd a harmadikat. Nem baj, legalább tovább nem kell gondolkozni, mit kezdek magammal. - Vigyorog végül elégedetten, hogy igen, most még jó pár évig nem kell foglalkoznia a jövőjével, csak lébecolni, éldegélni, mint hal a vízben. És igen, neki addig van nyugodt élete, amíg nem kell ilyen fontos döntéseket meghoznia. Elégedetten dől hátra a széken, ujjait tarkóján kulcsolja össze, elégedetten mosolyogva néz a lánykára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Most már biztos, hogy ennek a srácnak minden vágya, hogy ő legyen a fegyelem középpontja. Nem csak itt, nem csak most, hanem lehetőleg mindig, mindenhol, mindenkinél. Mazochista, de nagyon. És ő még azt hitte, hogy szórakozik, pedig most nagyon úgy hangzik, hogy komolyan gondolja. Meglepetten pillant fel egyetlen pillanatra, majd visszafordul inkább a könyvéhez és próbál nem törődni továbbra sem a fiúval, bár láthatólag ő másként gondolja. Továbbra sem hagyják békén, nagyszerű. Azt legalább megtudja, hogy ő is mugli származású, mert a szülők számítanak, úgyhogy ezt el is könyveli magának. Vajon milyen sokan lehetnek? Nem kérdez rá inkább, mert még úgy értelmezné Rey, hogy nagyon beszélgetni akar. Dehogy akar, nem most, nem vele, úgyhogy inkább majd kideríti ő a választ valamelyik könyv segítségével, úgy is jó lesz. A lehetséges becenevek hallatán szörnyülködve néz fel és megrázza a fejét.
- Ne merészeld. Nem viccelek... ha becézni merészelsz, kitekerem a nyakad - fenyegetőzik hirtelen nagyon komoly arcot vágva, és közben azért nagyon reméli, hogy még csak fel sem merül olyan helyzet, amikor kiderülne, hogy nem váltaná be az iménti kijelentését. Olyan ő is, mint egy hamis korallkígyó. Tetszik tudni, az az élénk színekben pompázó siklóféle, ami nagyon hasonlít mérgező társára, és ha az ember nem ismeri elég jól ezen kígyóféléket, hát jobb, ha távol tartja magát mindkettőtől függetlenül attól, hogy méregfoga csak egyiknek van, harci színek ide vagy oda. Annának nagy szája van, de még a lénynek se ártana, csak ezt aztán nem kell róla tudni, vagy még a végén túlságosan barátkozni akarnának vele az emberek. Jobb is lesz, ha feledésbe merülnek a neve kapcsán felmerülő becézési lehetőségek. Feladja a tanulást, és inkább röviden összefoglalja, hogy ő aztán nem bukott, ne nézze senki olyan ostobának, mert nem az, pusztán csak későn kezdte az otthoniak nem igazán létező támogatásának hála.
- Na ne mondd. Kellett valaki, akin a bátyád csiszolhatja a pofozkodás terén szerzett eddigi tudását? - érdeklődik cseppet sem szívélyesen, bár kezdi felfogni, hogy ez sem lesz elég Rey elijesztéséhez. Roxfort... az mintha egy másik iskola lenne. Rémlik neki valami. Elgondolkodik, majd hirtelen belelapoz a jegyzeteibe, mert tudja, hogy valahová leírta. Ott is áll, hogy Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, avagy Hogwarts, híres-neves angliai iskola.
- És miért jön el az ember Roxfortból idáig? Azt ne mondd, hogy tényleg csak a bátyádnak kellesz boxzsáknak - kérdezi meg végül, és mivel ismét pisszegni kezd a tőle nem messze ülő tanulni vágyó diák, hát elkezdi összeszedni a jegyzeteit.
- Úgyse fogok megszabadulni tőled egyhamar, ahogy elnézem, viszont ha itt lógsz a nyakamon, mindjárt valaki más fog megfojtani egy kiskanál vízben és abban meg semmi élvezet nem lesz nekem. Konyha? Kell egy kávé amúgy is, vagy mindjárt elalszom - jegyzi meg, miközben már a táskájába gyömöszöli a könyveket és a lapokat. Ha szerencséje van, még a végén nem társul hozzá Rey, ki tudja. Bár ha igen, legalább ihat kávét, az se semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

P a n n a *___*

Amikor találgatja, ízlelgeti a beceneveket, akkor tökre elégedett, hogy valami egyedivel próbálkozik. Anna, ez gyönyörű, de olyan hivatalos, lapos, talán személytelen is, hogy nem tudná hosszú távon elviselni. Olyan roppant kreatívtalan és picikét unalmas, hogy már-már összeegyeztethetetlen Rey személyiségével. Bezzeg a Panna, Panni, Panka... tökéletes! Viszont amikor látja Anna arcát, elneveti magát, főleg a fejrázásra.
- Ezért a reakcióért, édes Panna, bármi megéri... - Mondja ábrándos sóhaj, majd fülig érő vigyor kíséretében. Igen, imádja a kis harcias lánykát, ahogy egy egyszerű becenévtől hirtelen ragadozó szemfogakat növeszt és vicsorog. Még a keze is viszket, hogy picit megsimogassa hozzá az arcát, de egyelőre még kicsit félti az ujjait. Hasznosak azok, jók, nem véletlen van belőle tíz darab, maradjon is annyi. Meg amúgy is, szívére venné, ha megfeküdné Panna gyomrát.
 - Inkább nekem kellett valaki sürgősen, aki helyreteszi a fejem. - Neveti el magát halkan. Még sosem mondta ezt ki ennyire egyértelműen, sosem ismerte el, hogy hülyeségeket csinált anno és ez élhetetlen volt, nem csinálhatta végtelenségig. És igenis kellett neki Mark, aki rendesen helyrerakta, és persze felelősséget vállalt érte. Meg befenyítette, hogy ha még egyszer ilyesmit csinál, akkor megy haza és sínylődhet a büntiben, tőle távol. Nincs kedve nagyon szórakozni Markkal, szóval semmi durvával nem fog bepróbálkozni, ez is biztos.
- Hát, imázsváltás kellett. - Mondja a hivatalos verziót tök komoly fejet vágva, aztán elkuncogja magát és közel hajol Panna füléhez, hogy belesuttogjon. - Igazából kicsaptak, de ne mondd el senkinek! - Mosolyogva súgja, majd rá is kacsint a lányra egyet, hogy tartsa meg a titkát. Nem mintha annyira titkolná, inkább nem annyira büszke rá. Aztán ismét pisszegik őket, ő pedig bámul, mint borjú az új kapura. Már megint hangosak voltak, nem lehet tőlük koncentrálni? Pedig olyan jó fiú volt, igyekezett csendes és visszafogott lenni. Talán ez az egyetlen mázlija Annácskának.
Vigyorogva, elégedetten bólogat az elismerésre. Igen, Anna végre elfogadta, hogy bizony sehova nem fog menni. Nem fogja békén hagyni. Nem tudja elijeszteni, csak azért, hogy neki könnyebb legyen.
- Jó ötlet! - Mondja lelkesen, ahogy felpattan, mosolyog, és megvárja Pannát is, hogy az oldalán vigyorogva, mesélve, hülyéskedve menjen a konyháig. Igen, tényleg levakarhatatlan. Pontosabban, olyan, mint a jojó. Minél erősebben lököd el magadtól, annál nagyobb lendülettel jön vissza hozzád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Csendben hallgatom a lányt, és okosnak tűnően bólogatok. Nagyjából mindent megértettem már azelőtt is, hogy mondta volna, elvégre érzem benne az erőt, mégis szükségesnek tartottam, hogy tőle halljam, mert így nem csak a tényeknek jutottam birtokába, de az érzelmi háttere is tisztázódott előttem.
- Igen, hallottam - bólintok finoman, de nem részletezem. Ha el akarja mondani, el fogja, addig viszont nem fogom a kérdéseimmel és a pletykákkal terhelni. Vannak, akik szívesebben és könnyebben emésztik meg a dolgokat magukban, egyedül, nekik nem mindig segítség az, ha mások ösztökélik őket a beszédre. De, ha szüksége lesz rám, ha el akarja mondani valakinek, mi bántja, én mindig itt leszek. - Akarsz róla beszélni? - teszem fel a kérdést, amit direkt fogalmazok úgy, hogy akár nemet is könnyű rá mondani, de esetlegesen azt is megmutatja, hogy készséges hallgatója lennék.
Amennyiben ezen a kérdéskörön vagy így, vagy úgy, de túljutunk, megpróbálom megfogalmazni neki a lényeget az erejével kapcsolatban, bár valószínűsítem, hogy már ő is sejti.
- Úgy tűnik, dimágus vagy - mondom kicsit sem finomkodva. Az igazságot tartom mindig célravezetőnek, és ez még csak nem is egy kellemetlen fajta. - A tűz mellett a levegőt is képes vagy uralni. Valószínűleg eddig is képes lehettél volna rá, csak éppen nem kerültél olyan helyzetbe, hogy igazán szükséged legyen rá, így ténylegesen nem jelent meg az irányítás képessége. Most azonban a mágiád kárpótolni próbál a veszteségért. Nem csak a vészhelyzet, de a lelki megpróbáltatások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy most már aeromágus is vagy.
Ezek voltak a jobb hírek. A kellemetlennel azonban ő is tisztában van. Ugyanakkor beszélnünk kell róla.
- Emellett azonban nem igazán érzem benned a tüzet. Olyan... gyenge. Így nem igazán lehetsz képes használni. Nem tudom, hogy jelenleg milyen terveid vannak, de azt ajánlom, hogy keress magadnak egy magántanárt, aki tud foglalkozni veled. Tudok adni néhány elérhetőséget. Bár, ha nincs ellenedre, én magam is szívesen tanítanálak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy valakinek mesélhetek arról, ami nem olyan rég Amerikában történt. Egyedül Brandon tudott eddig erről, hiszen ő ott volt velem, ő a saját két szemével látta azt, ami a szakadékba lefelé menet lezajlott. De se a levitás, se én nem tudtunk mit kezdeni a látott-átélt élménnyel, így S.O.S. 2 napon belül hazajöttem, hogy beszélhessek Ádámmal.
Volt tanárom szépen átsiklik Csernus doktor szerepbe, mert felteszi azt a bűvös kérdést, amit a pszichomókusok szoktak a kezeltjeiknek. Óvatosan felpillantok, vizslatom kicsit az arcát, majd nekikezdek.
- Nem tudom... - jön ki belőlem egy sóhajjal karöltve a két szó. - A feje tetejére állt a világom. Az, amiért évekig küzdöttem, pillanatok alatt robbant szét, mint az üvegpohár, mikor a földre esik. Én... Próbálom feldolgozni, hát már hónapokkal ezelőtt történt! De egy életcélról lemondani szinte lehetetlen - néhány pillanatig tétovázok, hogy belefogjak-e a mondókába, de végül csak amellett teszem le a voksomat, hogy mesélek. Nincs okom elhallgatni előle bármit is, pláne ha ezzel könnyebbé tudom tenni a magam számára is a feldolgozást.
Kissé elképedve hallgatom Ádám magyarázatát. A kezeimet tenyérrel felfelé fordítom az ölemben, és rámeredek a két fehér területre, mintha valami nem oda illőt láttam volna rajtuk. Igazság szerint belül valahol tudtam, hogy valami ilyesmi lesz a magyarázat, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténhet. Pont velem. Igazából még a tűz használatára sem éreztem magamat méltónak soha teljesen. Nem hogy egy szintén zabolátlan és tekintélyt parancsoló másik őselemet is az irányításom alá vonjak. Felpillantok végül, és kissé lassan, de bólintok Ádámnak.
A másik komoly dolog amiről beszélnünk kell, hááát... Igen, ezzel nagyon is tisztában voltam eddig is. A kviddicsbaleset utáni hetekben egyáltalán nem voltam képes használni a tüzet, akármennyit is meditáltam. Tudtam, hogy neki kell állnom feldolgozni az álmom elvesztését, ha újra meg akarom találni a lelki békémet, már hozzáfogtam, csak ez sajnos nem olyan dolog, ami egyik napról a másikra megy. Két tenyeremet összezárom, pillanatokig koncentrálok, majd szétnyitom őket.
- Jelenleg ennyi a maximumom - mutatom be zavartan mosolyogva Ádámnak a jelenlegi szintemet. A két kezemben ott csücsül egy tenyérnyinél nem nagyobb, eléggé haloványan pislákoló tűzgömb. Ha megkínoznám magamat, akkor sem lenne nagyobb, maximum valamivel erősebben égne, de pillanatnyilag ennyi a limitem.
- Nincs semmilyen tervem egyelőre - felelem némileg lemondóan Ádámnak. - Lehet visszajövök mestertanoncnak és tanulok valamit, hogy normális foglalkozásom lehessen majd. De annak örülnék, ha nem kéne elmennem valaki máshoz. - pici mosoly játszik a szám szegletében, ahogy kimondom az utolsó mondatomat. Borzasztóan hálás vagyok Ádámnak, hogy elvállalná, hogy összelegóz. Ez egy bármilyen, ismeretlen embernek nem hinném, hogy menne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Türelmesen és figyelmesen hallgatom a lányt, ilyen szempontból elég sokat fejlődtem az évek alatt. Elemi mágia tanárnak lenni nagyon kalandos dolog, ugyanakkor eléggé empatikusnak és jó hallgatóságnak is kell lenni hozzá. Az emberek nagyon sokfélék, a problémáik pedig még változatosabbak lehetnek, az elemi mágusoknak pedig életük minden pillanata kihat arra, hogyan képesek használni az erejüket.
Egy súlyosabb trauma pedig akár a képesség blokkolásához is vezethet. Kiva sok mindenen ment keresztül az utóbbi időben, és én a mázlista fiatalkorommal meg sem érthetem, milyen lehet ez neki. De mellette állhatok, és segíthetek neki túljutni a mélyponton.
- A levegő elem képessé tesz a repülésre. Persze a sporthoz nem térhetsz vissza általa, de talán segíthet feldolgozni a veszteséget. Örülök, hogy a bizalmadba avattál, és sajnálom azt, ami történt.
Nem vagyok pszichológus, még, ha néha úgy is érzem magam. Láttam John hogyan viselkedik a pácienseivel, de nekem nem célom kezelni Kivát vagy bármelyik másik tanítványom. Szívesen segítek nekik bármiben, de inkább, mint barátjuk, támogatójuk, és nem mint lélekgyógyászuk. Így aztán nem is tudom, mit mondhatnék neki. Kicsit előrehajolok, finoman megszorítom a karját, ha hagyja, és közben végigsimítok a hátán egy légáramlattal. Mindig is jobban kommunikáltam testbeszéddel, mint szavakkal. Egy ölelés vagy egy simogatás esetenként vigasztalóbb lehet, mint egy sajnálom.
Miközben Kiva megmutatja pyromágiáját, én a lány erejére koncentrálok, de jelenlegi szintje szemöldökráncolásra késztet. Ha az állami gépezet "jobban" működne, már elvették volna az igazolványát. Mert bár képessége nem olyan erős, hogy bárkit is bántson, nem képes megfelelően uralni. Persze, nem én fogok ezzel a hírrel a hatóságokhoz rohanni.
Megegyezünk abban, hogy a továbbiakban is én fogom tanítani, s ekkor pár kérdéssel és egy felvetéssel igazából el is kezdem az oktatását.
- Hogy van a rókád? Gondoltál rá, hogy ő segíthetne neked az elemed felélesztésében? Azt javaslom, próbálj meg vele naponta fél-fél órákat gyakorolni, játszani. A meditálás is segíthet, de most elsősorban foglalkoznod kéne vele. A lehető leghétköznapibb dolgokat is az elemeddel végezd! Melegítés, forralás, tűzgyújtás, szárítás... Nem baj, ha nem tökéletes, a lényeg, hogy használd.
Kicsit elhallgatok, megvárom, ha esetleg van hozzáfűznivalója, s csak utána folytatom.
- Ebben az évben elég sok tanoncom lett. Lehet, hogy szükségem lenne valamiféle segítségre. Gondolkoztál már esetleg a tanári pályán?
Még, ha nem is szeretne tanárnő lenni, akkor is megpróbálom rávenni, hogy besegítsen a kezdő tűzmágusoknál. Egyrészt, mert tényleg jól jönne egy tanársegéd mellém, másrészt, mert így is visszatalálhat az eleméhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Halványan mosolygok azon, amit Ádám mond. Esés közben repülni akartam. Zsigerileg kívántam az érzést, hogy a szél a hátára vegyen, mint mikor a seprűt ültem meg. Semmivel össze nem hasonlítható boldogság volt számomra felszállni és akár órákig csak röpködni a pályán, vagy bárhol máshol. Még ha az életem ilyen fordulatot is vett, talán nincs minden veszve.
- Tudod, talán jobb, hogy most történt - mondom váratlanul, és még magamat is meglepem, milyen könnyen mondok ilyeneket. Ezelőtt még nem gondoltam erre így. - Mármint... Mielőtt még teljesen beszippantott volna ez a világ, mielőtt még tényleg profi sportoló lettem volna. Szerintem sokkal nehezebb kikerülni a vérkeringésből, mint a közelébe jutni, aztán mégsem belefolyni - kicsit zavarosnak hathat a magyarázatom, de teljesen biztos vagyok abban, hogy érti, mire gondolok. Nem húzódok el, amikor a karomra teszi a kezét, most először mosolyodok el a beszélgetésünk alatt úgy, hogy a szemem is komolyan gondolja azt az ajakgörbületet. A hátamon végigsimító szélre önkéntelenül előbukkan egy gyenge válaszfuvallat.
Látom a férfi szemébe az aggodalmat és az értetlenséget, mikor feltárom neki a tüzem jelenlegi állapotát. Számomra is szokatlan és szemernyit sem elfogadható, hogy ennyire gyengén muzsikáljon az erőm. Nagyon szeretném visszanyerni azt az állapotot, ami a baleset előtt volt.
- Lina kicsit nehezebben visel mostanság. Ő is tudja, hogy baj van. Félek, hogy megbetegítem, ha hosszabb távon maradok ebben a státuszban - az aggodalom ráncai ülnek ki a homlokomra, ahogy összevonom a szemöldökeimet. Testileg nincs semmi baja, de látom rajta, hogy kedvetlen és sokszor elkerül engem. Pedig előtte el nem mozdult volna semmi pénzért mellőlem. Nem akarom, hogy baja essen, vagy rosszul érezze magát, így nem csak magam, hanem őmiatta is szeretnék minél hamarabb a régi lenni.
- Igyekszem mindent úgy csinálni, mint azelőtt. A pyromágia az életem része, és a hiánya megnehezít dolgokat, amik előtte teljesen természetesek voltak. Vízforralás,törölköző nélkül megszárítani magamat, saját magam felmelegítése. Most is mennek ezek a dolgok, csak sokkalta lassabban és nehezebben, mint normális esetben - sorra veszem azokat a tevékenységeket, amiket az erőm segítségével végeztem és végzek még mindig, csak jelenleg épp szenvedek. Vergődök saját magam miatt, és ezt nagyon utálom.
- Tanárnak? - őszinte érdeklődéssel pislogok Ádám irányába, amikor meghallom tőle a kérdést. - Nem, eddig eszembe sem jutott - vallom be, majd az egyik mutató ujjamat a számhoz emelem és a második ujjpercem oldalát kezdem el rágcsálni gondolkodás közben. Én? Tanítani? Hát ebből szépséges kis katasztrófa kerekedne. Bár tényleg nem gondolkodtam még azon, hogy milyen szakra szeretnék menni. Rövid idő után befejezem az ujjam rituális elfogyasztását, és visszapillantok a férfira. - Ha neked ez segítség és én is rendbe tudok tőle jönni, akkor szívesen. Úgysem volt eddig semmi ötletem, hogy mit kezdjek ezután az életemmel - ismerem be a dolgot hangosan is. Abban biztos voltam, hogy nem akarok semmi olyat tanulni, aminek köze van a kviddicshez. Az túlságosan fájna. Így viszont hasznos lehetek az új tanoncok számára és találhatok magamnak egy új célt az életemben. Ez mindenképpen kecsegtetően hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Van a húgomnak egy nagyon kis tündéri barátnője, Izabella, akivel még az előkészítőben lettek nagyon jó barátnők. Nem olyan régen derült ki a kislányról, hogy pyromágus, de féli, nem csak az erejét, hanem magát a tüzet is, így aztán némi problémába ütközik a gyakorlati képzése. Ádám elkezdett már foglalkozni külön az ő dolgával, de ma én vagyok a soros, hogy egy kicsit bátorítsam és megmutassam neki, hogy nincs komoly félnivalója a tűztől. Legalább én is egy kicsit tudok gyakorolni és valami hasznosat tenni nem csak a kislánnyal, de magammal is. Kivételesen nagyon is időben érkezem meg a teraszra és a kanapén ücsörögve várom, hogy Izabella is befusson. Jön is nemsokára, de annyira halk és rövid, hogy az ember normális esetben fel sem fedezné a jelenlétét. Én sem magára a szavaira figyelek fel, hanem a benne kavargó tűz elem ragadja meg a figyelmemet. Felállok a helyemről, őt pedig átkísérem a tűz részébe a terasznak. Végig lefelé néz, a padlót fixírozza, ez eléggé zavaró tud lenni. Mikor leülünk a tűznek fenntartott részlegben, továbbra is az aljzatot nézi, de végül csak megszólal.
- Persze hogy segítek! Azért vagyunk ma itt, hogy együtt tanuljunk - mondom bátorítóan mosolyogva a lánykának. Lehet ő fog nekem valami fontosat tanítani most, nem pedig fordítva, de nemsokára elválik, hogy mi is a nagy harci helyzet.
- Mesélj nekem: miért félsz a tűztől? Mi az, ami megrémít benne? - jó lenne, ha el tudnék indulni valamerre a dologban, az pedig rengeteget segítene, ha Izzy meg tudná nekem fogalmazni azt, hogy miért fél a tűztől. Nyomozás indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egészen újszerű élmény ilyennek látni Izabellát; eddig mindig olyan kis pattogós, vidám, cserfes lánykának ismertem, de most bebújt a kis csigaházába és nem igazán tudom, hogy ki fogom-e tudni húzni belőle. Mindenképpen meg kell próbálnom.
- Mondhatjuk. Mostanában történt néhány dolog, ami inkább parazsat csinált a tüzemből. De most azért vagyunk itt, hogy elsősorban neked segítsünk - kissé zavartra sikerül a mondat végére odatoldott mosoly, de legalább próbálkozok. Aki nem követte nyomon a nemzetközi kviddics történéseit, az nem nagyon tudhat az egész esetről, én meg nem annyira szívesen beszélek mindenkivel erről a dologról.
Figyelmesen végighallgatom azt, amit Izzy mond, és próbálok valami konklúziót levonni belőle. Szóval nem magával a lánggal, hanem inkább a forrósággal van baj. Meg tudom érteni a félelmét, bár én magam hálistennek nem éltem át hasonlót az elején. Az egy dolog, hogy tisztelem az elemet, de ha úgy hozza az élet, soha nem félek használni. Ő viszont fél attól, hogy bánt vele valakit, bárkit. Egyelőre nem tudom, hogy ez a félsz mennyiben befolyásolja az elemhasználatban, de rövidesen megpróbálom kideríteni.
- Sokkal-sokkal nehezebb volt azt megtanulni, hogy jöjjön, ha kell - kuncogok a kérdésen, mert eszembe jut, hogy mennyi szenvedés volt az elején az elem megjelenése után. Alig tudtuk előhúzni Juli nénivel a tüzemet, valamiért ugyanolyan makacs volt, mint én, és nem nagyon akarta mutatni magát. Aztán elkezdtem meditálni és minden sokkal könnyebben ment utána.
- Megígéred nekem, hogy bátor leszel? Akkor add ide a kezedet - nem sokáig várom azt, hogy válaszoljon, nyúlok a kezéért, és az ölembe húzom. A saját tenyeremet az övére teszem, és néhány másodpercig eléggé erősen koncentrálok. Óvatosan elkezdem leemelni az én kezemet Izzyéről, hogy láthassa mi ül a markában. Dió nagyságú lángocska jár ott táncot, de ő is érezheti, hogy ez a tűz nem olyan, mint amilyennek lennie kellene: nemhogy nem meleg, de igencsak hideg. Pattanásig feszült idegekkel és izmokkal ülök, hogyha a pánik legkisebb jelét is látom rajta, azonnal intézkedni tudjak. De remélem erre nem lesz szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ma egy picivel feszültebb vagyok talán a szokásosnál. Ma volt az első napom, amit tanárként kellett abszolválnom. Nem volt semmi különleges, vagy említésre méltó, csak egyszerűen annyira bestresszeltem, hogy még mindig igencsak ideges vagyok. Elsősöknek tartottam egy elméleti órát a tűzről, amit tudtam, azt prezentáltam is nekik az erőmmel, nem volt bonyolult. Ádám nem volt ott, mert más dolga akadt, szóval teljesen rám volt bízva az egész. Respect neki, hogy ekkora bizalmat szavazott nekem, hogy ezt meg meri tenni. Jó, végül is nem pörköltem meg egyik diákot se, de azért nagy volt a kísértés, hogy kicsit odaégessem az egyik kis Rellonos ficsúr pergamenjét, mikor azt találta odasúgni a mellette ülőnek, hogy "gyufafej". Nincsenek kellemes emlékeim erről a megszólításról.
Sietve baktatok fel a teraszra, ahol végre egy kicsit talán mugnyugodhatok, még mielőtt nekikezdünk a gyakorlati óránknak Ádámmal. Csendben suhanok be a helyiségbe és sétálok át a levegő részlegébe. Nem látom még semerre a tanártársamat, így kissé megnyugodva telepszem le a földre, hogy meditáljak egy kicsit. Legalább a stresszszintemet le kéne vinni a normálisra még gyakorlás előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Üdvözlök mindenkit az órán! - lép be a terembe Ádám, miközben hangosan köszönti a már megérkezetteket. Akik még nem jártak korábban a teremben, azoknak nem lehetett furcsa, de azoknak, akik egy ideje felvették a tárgyat, szemet üthetett a hatalmas tükör az egyik fal mellett. Az üvegfelület fekete, mintha obszidiánból lenne, de nem tükröz elég jól. Homályos, ködös alakok suhannak át meg át benne, akárha malíciamutató lenne.
Ádám észrevéve a kíváncsi pillantásokat, a tárgy felé int:
- A Levitából kértem kölcsön. Lugosvölgyi Albert tükre. A fiú egyébként jelenleg benne tartózkodik, segít nekem az óra megtartásában. Az ő képességeinek segítségével ma mindannyian kipróbálhatjátok, milyen elemi mágusnak lenni.
Nem volt nehéz meggyőznie a szőke fiút, hogy legyen a segítségére, Albert amúgy is felettébb boldog, hogy mindenki visszatért a kastélyba, magányának és unalmának elűzéséhez pedig pont kapóra jön a kis feladat.
- Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy az óra alatt előfordulhatnak sérülések, remélhetőleg csak kisebbek. Ha valaki bajba keveri magát, vagy én, vagy Albert kihúzzuk a pácból, de azért jó lenne, ha minél kevesebb áldozattal megúsznánk a dolgot.
Arckifejezéséből nem lehet eldönteni, hogy az áldozat szót mennyire gondolta komolyan, pedig Ádám csupán rá akar kicsit ijeszteni a tanulókra.
- A feladat egyszerű. Egyesével vagy párosával, ahogy jobban tetszik, beléptek a tükörbe. Abban a világban, ami igazából Bert álomvilága, tudni fogtok elemi mágiát használni. Nem kell félni, a fiú azt mondta, tudni fogok veletek kommunikálni, így, ha valaki nagyon elakadna, elvégre az elmélet és a gyakorlat nem ugyanaz, annak tudok segíteni. Ha van kérdés, most tegyétek fel!
Válaszol mindenre, amire kell, aztán tenyereit összecsapva ösztökéli a diákokat, hogy induljanak meg a tükör felé. A lányokra kisebb frászt hozhat, hogy az udvariasság mintaszobra, Bert, kezét nyújtja nekik a tükörből, hogy átsegítse őket a keret küszöbszerű részén. Amint mindenki eltűnik az üveg mögött, Ádám leül elé, és figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az elemi mágia, mint olyan, mindig is érdekelt. Amint visszatértünk a kastélyba, meghallottam, hogy nyílt órára lehet jelentkezni, s az elsők között írattam fel magam. Kipróbálni az elemi mágiát? Hülye lennék nem megtenni.
Így hát izgatottan lépkedtem az Elemi mágia terasza felé, melyen eddig még sosem jártam. Kissé kialvatlanul léptem be a terembe, az elsők közt voltam. Sóhajtottam egyet, álldogáltam, vártam. A tömeg lassan megérkezett; elsősöket alig, felsőbb éveseket viszont inkább kiszúrtam, bár lehet, hogy csak azért, mert általában nem fordítok figyelmet a kortársaimra.
Merkovszky professzor úr is megjelenik, s amint üdvözöl minket, tényleg izgulni kezdek, s mohó tudásvággyal figyelem szavait. A tükörfiúról már hallottam, de nem tudtam róla túl sokat, de biztos voltam benne, hogy hamarosan ezzel az információval is gazdagabb leszek.
A férfi sérüléseket emleget, én nyelek egyet azért, de ennyi, többet nem mutatok ki. Végül is, a Lillával való találkozásom után nem feltétlen baj, ha megsérülök, legalább egy óra keretei közt teszem, nem? Sóhajtottam azért egy aprót. "Áldozatok"? Na, remek.
Feszült lettem egy kicsit, de nem szállt inamba a bátorságom. A tükörfiúban azért nem bíztam annyira, hiszen ki tudja, hogy mire képes (illetve, hogy mire nem), meg hát, a levitásokkal szemben néha kicsit előítéletes tudok lenni. Mindegy, ezeket a gondolatokat most félretettem, hogy a feladatra koncentráljak.
Merkovszky a tükör felé mutatott, a kezdeti habozás után pedig (persze, semmiképpen sem elsőként) a tükör felé lépdeltem. Nagy levegőt vettem, majd azt kifújva léptem át a tükör keretén. Na, és most...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Valahol a lelkem legsötétebb bugyraiban egy icipicit mindig is irigy voltam azokra az emberekre, akik irányítani tudtak egy elemet. Nem vagyok benne biztos, gondolom sokan nem örültek a képességük megmutatkozásának pillanataiban, de nem tudok helyettük nyilatkozni. Érdekeltek a tanoncok, érdekelt az elemi mágia is, szóval kifejezetten örültem a nyílt óra hírének. Izgatott voltam, ugyanakkor féltem is, mert hát mennyire lehet nehéz irányítani egy elemet? Úgy értem azért mégis a vízről, a tűzről, a földről és a levegőről van szó. Ezek mind veszélyesek a maguk módján.
Útközben elkaptam Gwent, és mivel ő is éppen az órára igyekezett, miért ne alapon csatlakoztam hozzá, közben pedig azt is sikerült lebeszélnem vele, hogy maradjunk együtt, bármi is történik. Mert azért na. Ez mégis csak elemi mágia. A terembe lépve már jó pár ember ott tartózkodott, de sajnos senkit sem ismertem fel közülük. Gwenre pillantva biccentettem a fejemmel a fal felé, és már el is indultam volna, mikor a diákok után a tanár úr is belépett az ajtón. Nos, ha eddig még nem lettem volna ideges, hát a férfi mondandójának kezdésére az lettem. Igazából nem nagyon ismertem, annak ellenére, hogy egyszer egy csapatban voltam vele egy kviddicsmeccs alkalmából - már ha az számít, hogy ő a cikeszt üldözte, én meg a karikákat védtem. Mindegy is, szóval amint beszélni kezdett, feszülten hallgattam a dolgokat. Még a sérülés szónál sem estem kétségbe, ezt is köszönjük szépen a kviddicsnek. Amint befejezte a mondandóját, és az első pár diák átment már a tükrön, Gwenre pillantottam csak amolyan utolsó bizalomlöket gyanánt. Ha ő is rám nézett, biccentettem egy aprót, és előrementem, hogy aztán barátságosan rámosolyogva Albira átlépjek a tükrön egyenesen a másik világba. Jézusom, kezdek félni. Remélve, hogy nem keveredtem el, az érkezés után rögtön megálltam és bevártam Gwent. Nos, és innen hova tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...egy sziklaszirten állsz. Melletted nincs már senki. A szél erőteljesen neked rohan, rángatja hajadat, ruhádat. A közelben nincs más, csak kopár sziklák, szürkés kövek. Mélyen alattad egy városka látszik. A házak kéményéből füst száll fel, de a város lakóinak zaja nem jut el hozzád, ahhoz túl magasan vagy, és a szél is túl hangosan fütyül a füledbe. Melletted jobbra kezdődik egy meredek, veszélyes utacska lefelé. De te most már levegő elemi mágus vagy. Tudsz repülni varázsszó és seprű nélkül is. Kipróbálod új képességeid, vagy inkább lesétálsz a meredek úton? Esetleg keresel másik lehetőséget az előbbre jutásra?

...és egy tóparton találod magad. Előtted pár méterre egy fiatal férfi horgászik. Elkeseredett arcából ítélve, itt nem nagyon van fogás. Rajtatok kívül nincs más a területen. A távolban egy erdő látszik, mellette néhány ház, talán egy falu. Még messzebbre tekintve hegyeket látsz, de sejtheted, hogy gyalog napokba telne eljutni odáig. A hátad mögött egy kis liget látszik, a fák mögött lassan lemegy a nap, fénye mindent narancsvörösre színez. Mit teszel? Segítesz újonnan felfedezett erőddel a fiún, és megpróbálsz halat fogni neki, vagy továbbindulsz valamerre?

...egy forgalmas város főterén találod magad. Ez azonban nem egy modern település. Szekérrel haladnak el melletted, lovak nyerítenek, mezítlábas suhancok rohangálnak a közelben. A közeli piacról áthallatszik az árusok kiabálása, a sötétben rablók és zsebmetszők ólálkodnak. Nagy a zaj, sok az ember, főleg egy bizonyos részén a térnek. Egy fiatal elemi mágus lány mutatványokkal szórakoztatja a többieket. Elindulsz felé, és megismerkedsz vele, vagy inkább más szórakozás után nézel?

...és egy csapatnyi játszó gyermek között találod magad. Este van, a levegőben kacaj hangja száll, és a sülő hús illata hat mindenki nyáltermelésére. Egy fiatal fiú lanton játszik, néhányan köré ülnek, mások táncolnak a dallamra. A lobogó tábortűz fénye megvilágítja a lángokat élesztgető idős férfit. Arcán nevetőráncok véstek mély nyomokat, hosszú haja és szakálla szürke. A gyerekek értetlenül mutogatnak rád.
Az idős férfi felkel, merengő tekintetét rád szegezi, hirtelen mindenki elhallgat.
- Mit keresel te itt? Ki vagy te? A tűz lánya vagy? Ha igen, bizonyítsd!
Úgy látszik egy történetbe csöppentél. Mihez kezdesz? Megpróbálod használni újonnan szerzett erődet, hogy meggyőzd a férfit, vagy inkább odébbállsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ajjaj, elemi mágia nyílt óra, és hát nem megint késésben vagyok? De úgy is kell nekem, vagyok én olyan esztelen és szétszórt, hogy még indulás előtt fél órával a padlásszörnyemet tanítgatom arra, hogyan rajzoljon szép pálcika embereket. Igazán megérdemelném, ha nem engedne be a tanár úr az órára, de azért nem adom fel, amíg nem muszáj.
Tapsot érdemelnék, nem pedig kósza füttyöket, ahogy a hosszú, bokáig leérő, lenge azték mintás ruhám alját felcsippentve suhanok a Keleti szárny felé. És igen, csak egyszer botlottam meg, ami miatt külön díjat, sőt, koronát érdemelnék a fejem búbjára! Lehet két korona kéne, mert egyedül nehéz kormányozni egy egész királyságot, és mivel kell az ember mellé egy király is.. biztos nem venné rossz néven a Levitásom. Nyah, meg is van, hogy mi lesz az elfoglaltságom a következő hétre! Tehát egy kis botlás, a hasra eséstől pedig egy páncél mentett meg: szépen belementem igen nagy lendülettel, megöleltem (bár szavamra mondom, nem állt szándékomban) aztán oldalra eldőlt szegény. Hatalmas csörömpölés és a fémszerkezet a bal irányba megadta magát: szép hangzavarral megáldva felmondta a szolgálatot és a szó szoros értelmében ledőlt pihenni egy kicsit. Felszisszentem, szívem szerint ott összekapartam volna, de akkor nem csak 2 percet kések, hanem kapásból negyed órát, tehát rossz szájízzel otthagytam és tovább futottam. Szerencsémre, vagy tán épp balszerencsémre mindez a baleset már a célként kitűzött terem folyosóján történt, tehát bizonyára hallotta az egész emelete az esetet. Jól van Lilla, szép volt. Elnézést kértem a lefegyverzett páncéltól, majd most már hagyva a ruhámat a bokámnál susogni, tovaröpültem a kiszemelt helység felé. A kilincset először kifelé rángattam, csak aztán jöttem rá, hogy befelé nyílik az ajtó. Szívem a torkomban dobogott már, mire nagy nehezen benyitottam, és már az utolsó ember kászálódott éppen át a tükörben.
- Elnézést, én csak.. szóval a szörnyem most tanul sajtolni... mármint rajzolni. Igen. - mintha saját magamat győzködtem volna, hogy ez hatásos belépő volt (azért persze fülig elvörösödtem) - Ugye be lehet még menni? - igazgattam egy picit az elöl felgyűrődött ruhácskát, aztán bátortalanul a tükörhöz mentem, többnyire hátrafelé pillogva Merkovszky bácsira. Helyes Lilla, így is kell, rögtön az első órán így elkésni, ráadásul nem is lehet összetéveszteni senkivel, mert nincs más olyan kétbalkezes, aki ilyen hangos belépővel jelenik meg. Albertet már ismertem korábbról, kedves fiúnak tartottam, és ha felém nyújtotta a kezét, akkor kicsit remegve ugyan, de hálásan fogadtam el azt és bíztam magam rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza