Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hála égnek lassan véget ér a tél. Annyira jó lesz végre a tavasz! Napsütés, virágok, madarak, szivárvány minden kis cuki dolog, amit csak el lehet képzelni.
Ezekkel a színes gondolatokkal indult el szürkületkor Marci a falu irányába, igazából különösebb oka nincs az esti sétának, semmi randi, semmi barátkozás, egyszerű februári séta az egész. Megunta már a kastélyban való ücsörgést. Azért felöltözött rendesen, nem suta ő, gondolta, hogy be fog fagyni a feneke, ha térdnadrágban meg ujjatlanba bandukol. Ezért került rá hosszú, szűk farmer, kék kötött pulcsi, és természetesen egy meleg fekete kabát. Még egy sapka is simán elkélt volna, de valamiért nem rajong értük.
Útközben a közeledő vizsgákra terelődtek gondolatai. Még össze is rezzent, mikor realizálta, hogy alig pár hét, és már be is kell számolnia az elmúlt évben tanultakról. Elképesztő. Azért az elfogadható minősítést mindenképp meg kell szereznie legalább három vizsgájára, szóval itt lenne az idő egy kis tanulásnak.
Bogolyfalva egész csendes ma este, meg úgy összességében mindig, tehát ezen nem is kell meglepődni. Lényegtelen.
Pillanatok alatt már a falu határán találja magát, a tavacskánál. A legközelebbi fára egy szempillantás alatt fel is költözik, s onnan kémleli a környéket, mint valami béna, óriási, vörös bagoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

{Halbárány}
Szombat hajnal

Nos, Marcikánk megint hajnalig maradt barátaival a kocsmában, mint minden szombaton általában. Lassan le kellene szoknia az állandó éjjeli kalandjairól, még a végén az összes pénze felszívódik, és akkor nem lesz több pia. Bár néha-néha Đominic ad több pénzt, mondjuk nem a lenyűgöző takarítós képességeiért, hanem csak a két szép szeméért.
Szóval a játszótér egyik hintáján ücsörög, kissé ittas állapotban. Haverjai valamikor felszívódtak, neki meg semmi kedve sem volt visszamenni a kastélyba. Majd reggel. A nedves homokot bámulja, lassacskán elhagyja az értelem az arcát, s csak bambul, mint általában a tanórákon. A szokásosnál több alkohol került a szervezetébe. Hiába na, mégiscsak 17 éves, honnan tudná hol a határ? Azért nincs annyira rosszul, hogy össze-vissza okádja a játszóteret.
Hirtelen megrezzen, beletúr a hajába. Nincs valami jó illata, ingét leöntötte, kabátján ismeretlen foltok találhatók. Nadrágja egyik szára fel van tűrve. Úgy néz ki, mint valami rossz csöves. Borzalmas. Ingén a felső három gombot próbálja begombolni, de nem igazán jön össze, s őszintén szólva, nem is nagyon áll szándékában összeszednie magát.
A hintáról a homokba telepedik, s az eget kémleli. Szép a Hold. Tetszik neki, majdnem kerek, meg kellene ugatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Erik(a)

Szabad hétvége van nyugi, most az egyszer nem engedély nélkül császkál a faluban, eskü. Bár, mindenki pontosan tudja, hogy neki a bezárt kapuk sem jelentenek akadályt, azért Marci mégiscsak nyugodtabb szívvel van Bogolyfalván, mikor engedélye is van rá. Mondjuk mintha már saját Tücsök Tihamérja mintha kezdene lemondani róla. Ez kevésbé pozitív.
Mindenesetre a mi kis Marcink ráérősen lépeget a falu utcácskáin. Az ember azt hinné, hogy totálisan céltalanul bolyong, pedig ő tökéletesen tudja mi lesz a végállomás. Kettőt lehet találni. A pub? Hmm... Majdnem, de az mégiscsak túl elit számára. Különben is, ma szakadtabban néz ki az átlagosnál. Akkor hát a kocsma? Talált-süllyedt. Kedvenc helye, második otthona. Egyszerűen imádja. Az a por, a bűz, az alkoholisták, a zaj, az undorító alig megtisztított söröskorsók... Aww, mennyei, pompás!
Apropó visszatérve elhanyagolt külsejére. Arcszőrzetével régóta nem foglalkozott, így nem csoda, hogy eluralkodott a káosz. Haja össze-vissza áll (különben sem szokta belőni), és ruházata... Nos... Egy teljesen szakadt farmer takarja lábait, vagyis próbálná, ugyanis körülbelül az egész egy nagy lyuk. Még jó, hogy a combja felett még nem adta meg magát a gatya. Fehér pólója szintén borzasztó állapotban van. Egy lyuk a hasánál, másik a mellkasánál, harmadik a hátán és még sorolhatnám. De hála égnek a talárja mindent eltakar. Micsoda szolgálatokat képes nyújtani ez a szúrós genyó. Mondjuk hozzá kell tenni, az említett ruhadarab sem csodás. De ugyan ki a francot érdekel?
Pillanatok alatt már be is toppan. Látja, amint egy-két ember felkapja a fejét, de a legtöbben magasról tesznek rá. Egyből a pult felé veszi az irányt. Beszerez egy sört - egyelőre annyi elég -, majd egy üres asztalhoz ledobja magát. Legalább itt semmi kínos nincs abban, ha valaki totálisan egyedül van. Általában itt mindenki így kezdi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

(O)Szkár

Napsütéses szombat délelőtt van. A madarak csicseregnek, a szél lágyan cirógatja a fák lombjait, valahol messze egy őzike iszik a patakból. És akkor bumm. Hirtelen egy tornádó bukkan elő a semmiből, elpusztítva mindent, amit csak tud, és... Ó, igen. Pontosan ez történne egy bűnrossz katasztrófafilmben. Eh, undorító. Milyen szerencse, hogy Marci életében semmi katasztrófa nem jelentkezett... még.
Egyébként a leírás első fele érvényes, valóban pompás napnak nézünk elébe. A mi kis vöröskénk pedig éppen lábait szedi a faluban, az állatkereskedés irányába. Ugyanis Scarlettel - egyik barátjával a kastélyból - megbeszélték, hogy ők bizony közösen vesznek egy állatot. Még nem tudják mit, de valami mozgó, puha, simogatható élőlényt. Ez pont kapóra jött a srác számára egyébként, hiszen egyedül képtelen lenne egy állatról gondoskodni - és túl sok pénzt ki sem perkálna érte - de így a felelősség és a zsozsó is megoszlik. Milyen remek!
Meglepő módon ő érkezik meg előbb, holott általában rá kell várni minimum tíz percet. Úgy dumálták le, hogy a bolt előtt várják meg egymást. A biztonság kedvéért azért bekukucskál az ablakon, hátha megpillantja a szőkeséget. De nem. Hm... Akkor még egy darabig ebben a pozícióban marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Álmos

Marci egész álló nap a kviddicspálya közelében ólálkodott. Szünetekben folyton arra járt, ebéd után szintén, s most, hogy már semmi kötelessége nincs a napra - kivéve a házi írás, de ugyan... - , újra arra ténfereg. Kérdezhetnénk, hogy de mégis mi a frászért? Elvégre a kis vörös sosem a kviddicsimádatáról volt híres. Igaz, párszor már megkérték, hogy csatlakozzon már az eridon csapatához, ám ő sorra visszamondta a lehetőségeket. Ó, nem, koránt sem azért, mert tehetségtelen lenne, és a többiek csak azért keresték fel, hogy viccet csináljanak belőle, vagy mert édesapja seprűket gyárt. Egyszerű az ok: mondhatni tehetséges. Jó, mondjuk inkább azt, hogy nem rossz. Olyan átlagos. Megy neki a cselezés, ügyesen passzol... bár a trükkök kevésbé jönnek neki össze, de igyekszik.
Ó, kicsit elkanyarodtunk a témától. Szóval az ok... Nos, hát... Kicsit kényes téma, igazából Marci kellemetlenül érzi magát, hogy voltaképp... részben kelemenannásat játszik, de a pénz nagy úr... És hát nem pontosan olyan kelemenannás, csak hát na... Szóval semmi hihetetlenül durva dolgot nem kell tennie vagy ilyesmi, főleg nem a kviddics pályán - bizarr lenne, valljuk be -, csak hát... Oké, tehát az a helyzet, hogy a minap megkereste egy lány - egy elég csinos lány -, hogy egy bizonyos összeget ad Marcinak havonta, ha az öccsével összehaverkodik, név szerint:
Ohridszki-Füst Álmos. És jöhetne még több kérdés: miért pont ő? mire kell neki egyáltalán a pénz, elvégre szülei havonta küldik a galleonokat. Nos, Zenkő annyit mondott, hogy nincs annyira kétségbeesve, hogy minden második diákot megállít, s könyörög neki, hogy legyen már Álmos pajtása. Nem, egyáltalán nem így van. Állítása szerint egy ideje már figyeli az eridonost, s látta, hogy rendkívül közvetlen, nyílt, kedves, és még sorolhatnánk azt a megannyi pozitív tulajdonságot, melyekkel Marci rendelkezik. Hozzátette a lányka, hogy öccse természete olyan igazi rellonos, és Marci pontosan tudja mit jelent ez. Mikor kisebb volt rengetek rellonos haverja volt, ismeri a fajtájukat. Egyébként meg a vörös kiváló színész is, úgy gondolja nem lesz itt gond. Zenkő állítása szerint Álmos gyakran fellelhető a kviddicspályán, szereti ezt a sportot. Marcellunk meg hát nem akarta, hogy csak random a folyosón leszólítja, vagy a Nagyteremben véletlenül elgáncsolja, esetleg ráönti a narancsléját, s ezzel megteremtve a tökéletes ismerkedési lehetőséget. Akkor már legyen egyből valami közös pontjuk: a kviddics.
Ahogy körbenéz a pályán, szemével kiszúr valakit a levegőben. Hát ez nem lehet más, mint Álmos! Egy kicsit azért megrezzen, mikor a srác alig pár centire tőle kapja el seprűjét, de tudja: mutatnia kell mennyire kemény, nem tűnhet nyámnyilának.
 - Hát ez nagyon baró volt! - mondja a lehető legőszintébben. Mindenesetre igyekszik. - Taníthatnál egy-két trükköt, látom neked királyul megy! - teszi hozzá ordítva, fél attól, hogy a srác nem hallja meg, olyan messze van. Gyorsan a saját seprűjére pattan, s már fel is emelkedik, egyenes a srác irányába fordítja járművét. Micsoda estének nézünk elébe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bojarski professzor

Vannak tantárgyak, amik nem mennek könnyedén, sőt... egyenesen kínszenvedés a tanulás olykor. Marciról tudniillik, hogy ő gyűlöl segítséget kérni diáktól, s tanártól egyaránt, inkább a maga módján tanulja meg. Vagy valami olyasmi. Azonban a vielkedéselemzéssel roppantul meggyűlik a baja, mi sem bizonyítja, hogy tavaly pont ebből a tárgyból bukott meg. Bármennyire is igyekszik, vet be mindenféle módszert, egyszerűen nem megy a fejébe, mintha ez a tantárgy direkt szórakozna vele. Házijai általában pontatlanok, dolgozatai állandóan troll minősítést kapnak, s ezek egyre jobban elveszik a vöröske kedvét. Akárcsak régebben a muglisuliban a matek. Legszívesebben elégetnék a tankönyvet, szétcincálná a jegyzeteit, dobná ki az ablakon a pennáját... Azonban a minap végül megint sikerült felszívnia magát, s úgy határozott, hogy ő bizony megoldja a problémát. Így vagy úgy. Félfüllel hallotta, hogy Bojarski professzor mindenhez konyít valamennyit. Különben is szimpatizált a tanár úrral, nem mintha hosszasan beszélgettek volna a valaha. Pusztán köszönnek egymásnak a folyosón, ha Marci látja, hogy épp segítség kell, mert nem bír a seprűkkel, ő nagyon szívesen cipeli a járgányokat stb. Talán ő az egyetlen a kastélyban, akitől hajlandó lenne segítséget kérni. Azt is mondták, hogy ő nem feltétlen ragaszkodik a régi módszerekhez, könnyen szót lehet érteni. És különben is, inkább neki szól, mintsem Naizer professzornak. Valószínűleg már a kezdettől fogva beskatulyázta. Legalább Bojarskinál még lenne esélye. Szóval ami azt illeti így is tett, felkereste, nem vetette el a gondolatot, s szerencsére a professzor simán beleegyezett. Úgy döntöttek, hogy egy jó kis péntek délutánt rászánnak erre.
Most pedig az a bizonyos péntek délután van. Marci sebes léptekkel halad a tanulószoba irányába, talárja csakúgy lebeg utána. A legrövidebb utat választotta, ugyanis késében volt már induláskor. 5 órát beszéltek meg, s ő konkrétan akkor indult el. Baromira reménykedett abban, hogy ő ér oda előbb, mert ha a Bojarski már ott fog üldögélni az elég kínos lesz.
Hála égnek perceken belül megérkezik a keleti szárny második emeletére. Gyorsan kitárja az ajtót, s mosolyogva nyugtázza, hogy senki nincs benn. Elhelyezkedik egy babzsákfotelben, jegyzeteit és tankönyveit pedig az ölébe fekteti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bojarski professzor

Ez a viselkedéselemzés nem lenne olyan rossz, ha nem lenne ilyen rohadtul száraz az anyag, vagy lenne valami gyakorlati óra. A sárkánytan, vagy a legendás lények azért szimpatikus számára, mert ott valóban tud tapasztalni, de egy ilyen órán... Sőt, még azt is meg meri kockáztatni, hogy a gyógynövénytan is izgalmasabb, ez pedig merész kijelentés!
 - Úgy hallottam, hogy ön ebben a témában is otthon van... - jegyzi meg Marci. Amit azonnal meg is bán, mert a professzor simán érdeklődhet azután, hogy mi mindenről hallott még a vörös. Fú, ha a tanárok tudnák micsoda pletykák terjengenek róluk... Bár ez nem a diákok hibája, sokkal inkább a portréké. Marci gyűlöli őket. A bajkeverésen kívül máshoz nem igazán értenek.
Próbálkozik a drága felvázolni a problémát, azonban már valószínűleg itt elássa magát, mert a béna tananyag alapja sem jut eszébe. Érzi, hogy kicsit izzadni kezd. Mindig ez történik ha a ideges. Megvakarja tarkóját, izegni-mozogni kezd. Azt kívánja, bárcsak legalább egy kicsit is konyítana ehhez a hülyeséghez, vagy a béna agya legalább a fránya nevet megjegyezte volna, de nem.
 -Igen, igen totál. Nem is értem miért most vesszük. Baromság - helyesel, meg bólogat, mintha már korábban is gondolt volna erre. Vagyis arra mindenképpen, hogy az egész egy nagy baromság, de nem igazán tudta fölmérni, hogy ez nem negyedikesnek való anyag.
 - Igen, igen ez megvan. De mi is volt ennek a pontos menete? A tankönyv ezt olyan hosszan ecseteli, és olyan béna szavakat használ... - panaszkodik Marci, de aztán megembereli magát. Kihúzza magát. - Persze ez így van rendjén, én pedig mindezt meg akarom tanulni - olyan, mintha magához beszélne. Mintha leginkább meg akarná győzni magát ezekről a dolgokról. Több-kevesebb sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Álmos

Marci el sem hiszi, hogy végre találkozott Álmossal. Legalább most már kevésbé van lelkiismeret-furdalása a pénzt illetően. Mondjuk tart attól, hogy egy gyengébb pillanatában, amikor már valamennyire barátságot kötött a sráccal, elszólja magát. Azonban ahhoz, hogy ez megtörténjen, először össze kellene haverkodniuk. Szóval kezdjünk is bele!
Nos, ami azt illeti, már az egész dolog eleje sem megy zökkenőmentesen. Álmos nővére említette, hogy az öccse nem egyszerű eset. Általában, ha egy ismeretlen beszélgetést kezdeményez veled, leszállsz a seprűdről, bemutatkozol neki, és ha nem vagytok egymásnak szimpatikusak, akkor távoztok, mert valószínűleg a csevegés kínos lesz. Hát kezdjük azzal, hogy a srác nem csakhogy nem száll le járgányáról, majdnem elgázolja a mi kis vöröskénket, a másik meg az, hogy bármennyire is kínos, gáz, vagy erőltetett lesz kettejük között a kommunikáció, Marci nem adhatja fel. Felszívja magát, s ahelyett, hogy itt hagyná a francba szitkozódások közepette - igen, ezt csinálná, ha lehetne -, felpattan seprűjére, s meg is dicséri azt a "király mozdulatot", ami szó szerint - majdnem - le vette a lábáról.
Utána ered a levegőben, azonban Álmos eléggé nyilvánvalóan kijelenti, hogy nem igazán vágyik társaságra. De mint tudjuk, Marcit ez soha nem fogja érdekelni.
 - Neeem, kajak meg akarom tanulni. Szerintem egész jó lennék! Ja és... A Pumukli baromi jó mese, te is nézted? - kérdezi vigyorogva és ordibálva, miközben száguldozik utána, ugyanis Álmos már megint arrébb repült. Álmos bizonyára teljesen idiótának nézheti. Nem sokan reagálnának így egy-egy beszólásra, de hát a srác nem tudja, hogy ő sem puszta udvariasságból teszi, vagy mert teljesen meg van húzatva. Mindenesetre a srác iszonyú jó a seprűlovaglásban, ugyanis Marci alig bírja utolérni. Valószínűleg többet fog ma repülni, mint repüléstanon valaha.
 - Szóval játszol a suli csapatában vagy valami? Csak mert elég jól megy. - próbálkozik beszélgetést generálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bojarski professzor

Szóval bármennyire is igyekszik a drága, tudatlanságát nem igazán sikerül lepleznie. De hiszen ezért vannak itt, hogy megtöltsék üres kis buksiját finom, ropogós tudással. Nincs miért szégyenkezni, minden a legnagyobb rendben lesz. Bojarski különben sem fogja lenézni, vagy lebutázni... legalábbis ebben reménykedik a kis vörös. Aztán majd kiderül, hogy a beszélgetés végére milyen szemmel fog a srácra nézni. Mindenesetre Marcinak úgy kell koncentrálnia viselkedéselemzésre mint még soha.
A professzor bele is kezd a magyarázásba. Marci összpontosít. Hol Bojarski-t bámulja, hol a földet. Néha egyetértően bólint egyet, mintha mindent felfogna. Egyébként hihetetlen, de így is van. Esküszöm. Ezerszer jobbnak találja, mint az órán, sőt, egész élvezetesnek. Végül azért csak rákérdez arra, ami a leginkább foglalkoztatja, ami leginkább nincs a buksijában. A professzor pedig megadja neki a pontos választ. A férfi kerít papírt meg íróeszközt, s vázolja a helyzetet. Na, lássanak csodát, a vöröske megértette! Wooow. Ez aztán teljesítmény a javából!
 - Igen, igen. Teljesen! Jobb, mint az órán. Komolyan - mosolyog rá a srác. - Úgy emlékszem van valami 4 alappillére, hogy miért ennyire kényszerítő erejű a normáknak való engedelmesség. Vagy valami ilyesmi. Ezt is el tetszik nekem magyarázni? - kérdi. - Vaaagy haladjunk szépen sorban, ahogy ön jónak látja - teszi hozzá Marci. Nem akar ő csapongani, de őszintén szólva kicsit siettetné a dolgot. Inkább beszélgetne másról Bojarskival, mintsem ilyen unalmas dolgokról. Beh. Undorító.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Branny

Hála égnek nem kellett sokáig győzködnie Branny-t a fürdőzéssel kapcsolatban. Így hát fogták magukat, és a Boglyas térről átvánszorogtak a falu szélén elterülő tavacskához. Mellesleg szó legszorosabb értelmében vánszorogtak. Ebben a tikkasztó hőségben alig tudták vonszolni maguk után izzadt testüket. Legalábbis Marci. Úgy érezte, mintha a sivatagban lenne, s csak egy csepp vízért sóvárogna. Nos, valóban így van - mármint a víz után való sóvárgás - csak épp nem szomját oltaná vele, hanem egyenesen belevetné magát. Tulajdonképpen nem is érti miért nem ez fürdőzést beszéltek meg, annyi lehetőség van a környéken. A faluban a barlangfürdő, a kastélyban az alagsori medence, vagy akár még a bátrabbak a vízesénél is berakhatják lábukat, s nem beszélve arról a medencéről, amely Merkovszkyék udvarán terül el. Piszkosul ismeri, elvégre ő takarítja azt. Nem egyszer gondolt már arra, hogy mennyire jó lenne egyet csobbanni, azonban sosem volt még rá alkalma.
Lassacskán meg is érkeznek a kiszemelt helyszínre. Mikor a látóhatárban feltűnik, a vöröske megtorpan egy pillanatra, vigyorogva a Brannyre néz, majd azt mondja:
 - Verseny a tóig! Három... Kettő... Egy! - és Marci már rohan is, mint az őrült, nem törődve azzal, hogy lehet a levitás még fel se fogta, hogy ő valójában mit akart. Miközben szalad, megszabadul a trikójától, övét kezdi kicsatolni, s mire a tóhoz ér, lecsúsztatja magáról a nadrágját, amilyen gyorsan csak tud, megszabadul cipőjétől, s pillanatokon belül már a vízbe veti magát bomba alakot öltve. Elnyeli a víz. Egyenesen imádja ezt az érzést. Hamar kidugja buksiját, nem állt szándékában sokat időzni a víz alatt. A tó felszíne kellemes, a Nap jól átmelegítette, ám a lentebb azért nem ennyire mesés a helyzet. Azonban ebben a hőségben roppant jól esik.
 - Hát nem remek?! - kérdi elégedetten behunyt szemmel Brannytől. Csodálatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Branny

Marci mindig is híres volt az őrült ötleteiről. Azt hiszem ott kezdődött az egész, amikor 9 évesen fogta magát, s éjnek évadján, mikor már a prefektusok is az igazak álmát aludták, - a tanárok meg főleg - úgy döntött, hogy lecsekkolja mit rejt a földszinten lévő elhagyatott mosdó. Szerencsére semmi bántódása nem esett, sőt, barátságot kötött egy goromba rellonossal. Aztán mikor a faluból minél gyorsabban vissza akart érni a kastélyba, s ezért az erdőt választotta, hiszen úgy tudta úgy lehet a legkevesebb idő alatt visszaérni... Nos, nem. A srácnak még rengetek ehhez hasonló sztori van buksijában, amiket baromi jó lesz az unokáinak mesélni esténként. Nyilván csak ezért csinált ilyen dolgokat.
Ez a mostani valójában semmi a többihez képest. Csak egy sima fürdőzés a tóban, semmi több. Valószínűleg rajta kívül még a többi ezer diáknak is eszébe jutott, no meg azoknak is, akik már évekkel ezelőtt végeztek a Bagolykőben. Ennél azért eredetibbnek kellene lennie.
Jól sejtette. Branny hirtelen azt sem tudta mi történik körülötte, mikor Marcika rohanni kezdett, akárcsak egy őrült. Futás közben megszabadult ruhadarabjaitól, s amint csak tudta, belevetette magát a vízbe. Egyébiránt a kis vöröske nyerte a versenyt, s mihelyst felbukkant Bran feje, vigyorogva mondta:
 - Én nyertem, pancser. Mi a jutalmam? - közben a srác közelebb úszott hozzá. Legalább így nem szükséges kiabálniuk egymásnak.
 - Naná! - egyezett bele semmi gondolkodás nélkül Marci. Baromi király ötletnek tűnt. Különben is, a kis vörös mindig is imádott úszni, főleg mert az első vízzel kapcsolatos élménye iszonyú mókásra sikeredett. Emlékszik, mikor Noel belehajította a vízesésbe, s majdnem megfulladt, ám mielőtt még utolsókat dobbant volna a szíve, Noel - akárcsak a Baywatchban - utána ugrott, mint egy hős, s kimentette a pici Marci. Hah, milyen mesés emlékek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Branny

Csupán egy hatalmas csobbanás hallatszik, jelezvén, hogy Kováts Marcell - hölgyeim és uraim - megérkezett a tavacskába, méghozzá bomba formájában. Micsoda ugrás! Egyszerűen legendásnak lehetne nevezni. Ilyet még az emberiség nem pipált, az tuti! Mellesleg a futóverseny győztese is a vöröske lett. Ennél baróbb napja valószínűleg nemigen lesz. Közben érdeklődik, hogy mi lesz a jutalma, elvégre minden nyertesnek jár legalább egy tábla csoki, minimum egy érem. Bár ő egy sörrel, vagy hétfogásos ebéddel is beérné, egyáltalán nem nagyravágyó.
Branny megkérdi, Marcit volna-e kedve olyan mélyre úszni, mint még soha. A válasz nyilvánvaló: IGEN.
Először a srác pálcája segítségével eltünteti a lenti sötétséget, hogy minden tökéletesen láthassanak, majd megragadja Marcika csuklóját, s a vöröske azt veszi észre, hogy egy vízhártya keletkezik a feje köré. Legszívesebben megtapogatná, azonban attól tart, hogy kilyukasztaná, vagy valami hasonló rossz dolog történne, s akkor pápá vízalatti kalandozás.
Az eridonost különösebben nem zavarja a másik fogása, sőt... egy idegen, különös érzés járja át, olyan, mint még soha. Megrázza fejét, mintha szabadulni akarna a váratlanul ért dologtól, s inkább azzal törődik mit láthat lenn. Nos, halakon, kagylókon, és egyéb ismeretlen cuccokon kívül más nem kerül szemei elé. Egész gyorsan haladnak, gyorsabban, mint az átlag. Aztán pillanatokon belül visszatérnek a felszínre. Marci fütyül egyet.
 - Hűha! - kezd bele - Ez aztán szuper volt! Szívesen mennék még egy kört, hátha összetalálkozunk egy sellővel. Gondolj bele, lehetne egy halbarink! - kacag a srác. Bár ha jobban belegondol, tényleg összehaverkodna egy olyan vízalatti lénnyel. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy halbarija van. Marci pedig olyan akar lenni.
 - Na, gondolkodtál már a nyereményemről? - kérdi vigyorogva, miközben elfekszik a vízfelszínén, behunyja szemeit, s pusztán élvezi a napsütést. Ennél kellemesebb nem is lehetne!