Sziasztok! Kinek hogy telik a napja?

Miért vagy jégvarázs??  

Lassan nálam is, csomagra várok.

Én írok, ha ez számít  

jaj,de édes macsek  

úgy látom dúl a love  

Sziasztok! Én is kérek burgert!  

Sziasztok!  

Sziasztok!  

Jó reggelt mindenkinek!  

Én is itt vagyook   sziasztok!

Fruzsi

Eljött a nap ezen része is, a bájitaltan. Pálmi már nagyon várta, hisz ez a kedvenc tantárgya, ráadásul ma zsugorító főzet készítése volt a feladat, amit új tanulótársával Fruzsival kellett véghez vinnie. Emiatt az együtt dolgozás miatt nagyon izgatott volt, és már az óra kezdete előtt jóval megjelent a már jól ismert teremben. Lepakolta a cuccait, és várta a többieket, addig is hogy elfoglalja magát, a könyvtárból újonnan kivett könyvét kezdte el olvasni. Egy kis idő múlva aztán el is kezdtek szállingózni az emberek, és nem sokkal később Fruzsi is megérkezett.
-Szia!-Köszönt vissza neki.
Miután Fru felállította az üstöt és előkészítette a vizet, Pálma elkezdte felkockázni a százszorszép gyökeret. Remélte hogy nem fog semmit sem elrontani, hisz ha valaki hát ő képes rá.
-Fruzsi, idehoznád kérlek a kékmályvát? Addig megkeresem a vidrafüvet.-Mondta és már el is indult a polcok felé.

Benedek

Elhagyván az Akváriumot, Benedek tanácsára a Társalgó felé igyekeztek. Pálma még nem járt arra, de szívesen fedezett fel új helyeket, pláne ilyen jó társaságban. Belépvén a társalgóba, Pálmi hirtelen megtorpan. Egy hatalmas szoba tárul eléjük, főként a kék szín dominált, aminek P. levitásként nagyon megörült.
- Szóval ez lenne az. Hűha...leülünk? - indul el egy kanapé felé.
- Nahát, az ott egy kandalló? - mutat jobbra.
Nagyon tettszett neki ez a hely, le sem tagadhatta volna. Jó ötlet volt Benedektől, hogy ide jöjjünk.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide, imádom. - odalép a sráchoz, és megöleli.
Viszont gyorsan észbe kap és hátrébb lép egyet, nem akart rámenős lenni, csak nagyon örült, és az egész csak úgy jött. Kellemetlenül érzi magát, hisz még csak nemrég ismerik egymást, és nem akart betolakodni a srác személyes szférájába. Reméli hogy nem haragszik rá emiatt.
- Bocsi, tényleg. Bocsánat. Ne haragudj.
Reméli hogy nem tett tönkre mindent.

Benedek nem haragszik rá, ennek nagyon örül. Tényleg nem akarta tönkre tenni a barátságukat.
Váratlan dolog érte Pálmát, a srác visszaölelte, ráadásul elég hosszan. Hűha... Nem tudta, hogy mit tegyen. Végül amellett döntött hogy viszonozza. Elég merész cselekedet volt tőle. Egy kis idő múlva viszont hátrébb lépet egy kicsit, úgy érezte, hogy egy barátsághoz ez lehet hogy egy kicsit túlzás. Pedig nagyon örült, hogy a fiú viszonozta az ölelését.
- Szóval... akkor....ömm... leülünk? - váltott témát gyorsan.
Remélte hogy most sem sértette meg Benedeket, bánná ha elvesztené. Közel került hozzá, és ugyan vannak barátai a kastélyban, de kevés ilyen barátja van.

Leült Benedek mellé az egyik kanapéra. Reméli hogy a fiú nem bánja.
- Nem voltál tolakodó, ugyan már. - nyugtatja a srácot.
Örült a fiú ölelésének, kellemes érzéssel töltötte el. Bár nem tudja még hova tenni ezt az érzést. Általában a fiatalabb srácok nem szokták érdekelni, de ez most mintha másként lenne. Viszont nem akar túl tolakodó lenni, fél, hogy esetleg elveszítené a fiút, pedig olyan jó kapcsolat alakult ki közöttük, kár lenne tönkretenni. Ráadásul lehet hogy Benedek nem egy idősebb lánnyal akar lenni, hanem inkább egy vele egy időssel vagy egy nála fiatalabbal. Nem tudja, hogy képes lenne e kockáztatni ezt a barátságot.
- Remélem nem bánod hogy melléd ültem, átülhetek a szemben lévő fotelbe is ha gondolod.
Kíváncsian várja a srác reakcióját.
- Nem csodálkozom, hogy ez az egyik kedvenc helyed itt, engem is rögtön megfogott. És még egyszer köszönöm, hogy elhoztál ide, igazán jó ötlet volt tőled. - mosolyodik el.
- Remélem még sok ehhez hasonló helyet tudsz majd mutatni nekem. - kacsint.

Benedek

Benedek azt mondta ne üljön át, hanem maradjon mellette. Ez igazán kedves volt tőle.
A srác megnyílt előtte, és jól estek a szavai Pálminak. Ő is pont ugyanúgy érez.
- Rendben, köszi, akkor maradok. Én is pont így érzem a dolgokat, és örülök, hogy minden ilyen jól alakul.
Nagyon is örült. Hogyne örült volna?? Legvadabb álmaiban sem gondolta volna hogy egy ilyen sráccal fog itt találkozni. Tetszik neki a fiú stílusa, kevés ilyen fiú van manapság mint Benedek.
- Miért utasítanék vissza egy ilyen jó társaságot? - nevet.
Nagyon is örült a srác válaszának és vétek lett volna visszautasítani. Reméli még sok helyet barangolnak majd be együtt.
Mindeközben Benedek érdekes dolgot tett. Elkezdte ugyanis simogatni Pálma kézfejét. P.-t ez váratlanul érte, de ugyanakkor örült a fiú érintésének. Érezte azonban, hogy kezd egyre vörösebb és vörösebb lenni. Még nem igazán tudta eldönteni, hogy mit is szeretne pontosan a srác.
Nem sok ideig volt a fiú keze az övén, de mégis Pálmi remélte, hogy örökké tart majd ez a pillanat.
- És..ömm...nos...milyen helyeket is szeretnél ajánlani?
Próbálja terelni a témát, azért, hogy leplezze zavarát, amit a srác keltett benne.

Benedek

- Szeretem a titkokat, kíváncsian várom a helyszínt. - mosolyodik el.
A fiú újabb ötletekkel áll elő, jobbnál jobbakkal.
- Persze, szívesen mennék sétálni, de a teát sem utasítom el. Bár be kell hogy valljam inkább az az otthon teázós közben könyvolvasós és versírós típus vagyok, de miattad kivételt teszek, és ha gondolod beülhetünk valami helyre.
Pálma még nem nagyon volt lent idén a faluban, de ez egy jó alkalom lehet arra hogy pótolja. A társasága pedig egész jónak ígérkezik.

Nahát, végre egy srác aki szeret olvasni, sajna elég kevés Benedekhez hasonló fiúval találkozott eddig.
- A kakaót is szeretem, szóval nem tudsz mellényúlni. Könyvek terén amúgy szerintem eléggé mindenevő vagyok, viszont mostanában a nagy kedvenceim a történelmi jellegűbb könyvek lettek. És te? Milyeneket szeretsz? - kíváncsian várja a fiú válaszát.
Hmm, szóval összebújós olvasós estét szeretne... érdekes.
- A parti igazán jól hangzik, ha zártkörű akkor pedig még jobb. És tudod amúgyis nagyon fázós vagyok... Szóval ezt veheted egy igennek. - kacsint.
Előző kijelentése után Benedek nem győz elnézést kérni, pedig nem sértette meg Pálmát.
- Nem sértettél meg, nem kell bocsánatot kérned, tényleg. Nekem is jól esik veled lenni. - pirul bele saját mondandójába.
Kíváncsian várja hogy hogy alakulnak majd a továbbiakban a dolgaik.

Szereti a szépirodalmat, ez hihetetlen, Pálma már most odavan érte már csak emiatt is.
- A Sci-fivel kapcsolatban egyetértek, nekem sem az a legnagyobb kedvencem.
És egy újabb közös pont.
- Gondolom van már ötleted a helyszínnel kapcsolatban is, jól sejtem? Én rád bízom a döntést. Választásod, biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz számomra is. Már alig várom. - mosolyodik el.
A srác mélyen Pálmi szemeimbe nézett gyönyörű barna szemeivel, szinte megigézte.
Pálma még nem tudja, hogy vajon lesz e közöttük valami, de reméli hogy igen. És már borzasztóan várja a közös kis estéjüket. Nem is tudja elképzelni, hogy mivel érdemelte ki ezt az egészet, hiszen borzasztóan boldog. Talán két hónap után először és számára is hihetetlen, de a korkülönbség sem izgatja. Jelen pillanatban csak igyekszik minél jobban kiélvezni a történéseket, és a Benedekkel töltött páratlan időt.

Benedek

Pálmi tudta, hogy Benedeknek van egy pár ötlete a helyszínnel kapcsolatban, nem lepte meg.
- Tudtam, hogy vannak ötleteid. A gondolatolvasás pedig csak egy időnkénti képesség, de ebben az esetben határozottan a közös hullámhossz jele.
A srác röviden kifejti az érzéseit Pálmával és a találkozásukkal kapcsolatban, majd gyengéden megsimogatja a felkarját.
- Én is nagyon örülök, igazán jó társaságra sikerült szert tennem személyedben. - mosolyodik el.
- Én is biztos vagyok benne, nagyon jó kis esténk lesz. Köszönöm, de elég ha te ott leszel, a társaságod amúgy is mindig felvidít. Ugyanmár, nem vagyok ilyen különleges. - pirul el.
P. már egyre jobban várja azt a bizonyos estét, ráadásul nem tagadhatja, hogya fiú egyre kíváncsibbá teszi. Reméli,  hogy a srác is ugyanígy érez iránta, mint ő a srác iránt, ugyanakkor nem akar semmit sem elsietni.

Benedek

Pálma elpirul, amint a srác kimondja hogy számára különleges. Ezt nem gondolta volna, és azt sem hogy ilyen jól fog sikerülni ez a találkozás. És fura, de szeretné ha egyszer majd több is lehetne közte és a fiú között, de ez még a jövő zenéje.
- Köszönöm, tényleg. - pirul el és érzi hogy könnyes lesz a szeme.
Nem is számított volna ilyenekre, de nagyon örült. Borzasztóan kedves és őszinte dolog volt Benedektől, hogy elmondta ezeket. Reméli, hogy a fiú komolyan gondolja, bár ismervén őt szinte biztos benne hogy amit mond azt komolyan is gondolja.
- Milyen meglepetés? Ugye tudod hogy nem szükséges meglepned, tényleg,nem kell semmivel.
Nem szeretné, hogy a srác a közeljövőben pénzt áldozzon rá, a társasága számára bőven elég. Bár azt el kell ismernie, hogy Benedek titokzatossága nagyon is imponált neki.

Benedek szavai most is meghatják, hihetetlen srác, tényleg.
- Igazán nem kell, de úgy látom meggyőzhetetlen vagy ezzel a témával kapcsolatban, én pedig nem akarok veled vitatkozni. Ez igazán kedves tőled, én is készülni fogok ám valamivel és lesz benne sok szeretet, ezt garantálhatom. - mosolyodik el.
Még most sem hiszi el hogy mindezek vele, pont vele történnek meg. Kicsit olyan számára mintha egy tündérmesébe csöppent volna.
- Igen, engem is meglepett ez az egész, de nagyon örülök hogy most itt vagyunk. Jó veled lenni, megnyugtat a társaságod.
A srác megcsókolta, igaz nem tartott sokáig, de nagyon meglepte Pálmát. Nagyon boldog lett, olyannyira hogy összeszedte minden bátorságát, átölelte a srácot, és megcsókolta, hosszabban mint azt Benedek tette. Hirtelen megszűnt körülötte a világ, nem gondolt másra csak az adott pillanatra. Ennyire bátor talán még egész életében nem volt, de a fiú ezt is kihozta belőle.  

Benedek

A srác viszonozta csókját, emiatt hihetetlen boldogság töltötte el és a csók sem volt utolsó.
- Én sem hittem soha, de... nos... talán mi vagyunk a kivételek, ahogyan te is mondtad. És egy pillanatát sem bántam meg. - mondja őszintén.
Kavarognak benne az érzések, és még mindig nem hiszi el hogy mindez megtörtént.
Benedek átkarolta, és hozzábújt. Pálmi igazán jól érzi magát a fiú karjaiban. A fiú a fülébe suttog egy pár dolgot velük kapcsolatban, Pálma szinte beleborzong a srác gyönyörűen csengő hangjába. Az egész helyzet olyan mesebeli számára.
- Hihetetlen számomra is ez az egész szituáció, de mégis annyira jó...jó itt veled lenni.
Nem hazudott amikor kimondta ezeket a szavakat, szívéből szólt. Benedek fontos kérdéseket tett fel neki, de hezitálás nélkül tudja hogy mit fog válaszolni.
- Hogyan tovább?? Nos, ha te nem állod útját kettőnknek, én sem fogom. Miért is állnám? Te vagy az egyik legjobb dolog, ami valaha történt velem. - néz rá a srácra és megpuszilja.
Élete egyik legjobb napja a mai.

Benedek

Reméli, hogy ez a pillanat örökké fog tartani. A fiú kimondta azt a bizonyos szót, Pálmának most már kétségei sincsenek, a srác tényleg szereti őt.
- Én is szeretlek, nagyon is, és ha kell ezt világgá kürtölöm. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt így meg fogok valakit szeretni.
Akkor, ott már nem érdekelte, hogy Benedek fiatalabb tőle vagy hogy az iskolatársaik mit fognak majd szólni, ha hírt szereznek kettejükről. Nem érdekelte semmi, csak ott akart maradni a srác karjaiban.
- Én sem gondoltam volna, hogy itt töltött éveimben találni fogok egy hozzád hasonló nagyszerű embert, akit mostmár páromnak nevezhetek. Borzasztóan szeretlek, remélem ezt tudod. Oh, és nehogy azt hidd hogy a közös esténkről megfeledkeztem volna, ezt a tartozást még be fogom hajtani rajtad. - nevet.
Újabb csók csattant el és még egy pár.
- Gondolkoztál már azon, hogy a közvetlen környezetünk  vajon mit fog kettőnk kapcsolatára reagálni? És a családunk? Szerinted örülni fognak? - tette fel a kérdést és közben bele nézett szerelme barna szemeibe.
Habár úgy gondolja, hogy bárki bármit is fog mondani, ki fog tartani Benedek mellett.

Benedek

Benedeket sem érdekli mások véleménye, Pálma ennek nagyon örül és teljesen egyet is ért vele. Aztán a szülei is szóba kerülnek, szerinte örömmel fogják fogadni Pálmit, és P. is ebben reménykedik. Végül a fiú szokásához híven bókokkal halmozza el.
- Remélem tényleg szeretni fognak majd a szüleid, fontos számomra hogy jó kapcsolatot ápoljak velük. A szüleim pedig bizonyára örülni fognak. Anyu minden levelében a fiúkról kérdez, most legalább hírrel szolgálhatok majd neki, ráadásul milyen jó hírrel. Ami pedig aput illet először lehet hogy kicsit rideg lesz veled, de ne vedd majd magadra, csak azért teszi mert nem akarja, hogy bárki is összetörje a szívem. De biztos vagyok benne, hogy amint jobban megismer majd, azonnal megszeret, ahogy azt én is tettem. A nővérem pedig nagyon barátságos és kedves, tőle nem kell félned. - taglalja hosszasan a család témát.
- Viszont elég későre jár már, nem gondolod? És előkészülhetnénk arra a bizonyos olvasós partinkra, vagy eleged van már mára belőlem? - nevet.
Reméli azért, hogy kedvese nem unja társaságát.

Hozok egy kis hangot
Sziasztok!

Reggel van. Felpattan gyorsan ágyából és el is kezd készülődni, hisz szerelme hamarosan jön érte és nem akarja megvárakoztatni. Hosszasan készülődik, nagyon jól szeretne kinézni. Már alig várja a mai partijukat.
Amint meglátja kedvesét, szíve hevesebben kezd verni. Benedek átöleli, megcsókolja, ezeket Pálma is viszonozza. Aztán egymást kezét fogva indulnak el a társalgó felé. Belépnek a szobába, és Pálmi legnagyobb meglepetésére senki sincs ott. Ennek nagyon örül, így legalább kettesben lehetnek.
A fiú most először nevezte kicsimnek, és ez nagyon tetszett P.-nek.
- Mit szólnál a kanapéhoz, a mi kanapénkhoz? Szívesen megkóstolnám a híres-neves kakaódat. - kacsint.
- És, hogy aludtál? Álmodtál valamit? - kérdezi.

Kezébe kapja a bögre kakaót és belekortyol.
- Nagyon finom lett, köszi. - mosolyodik el.
Benedek tereli a témát, ezzel csak egyre kíváncsibbá teszi Pálmát. Vajon milyen estéje lehetett szerelmének?
- David Ebershofftól hoztam A dán lány című könyvet. És a tiéd milyen? Beleolvastál már?
Végül aztán választ kap kérdéseire.
- Örülök, hogy jól aludtál. Ugyanmár, nem hiszem el hogy rólam álmodtál, de szép próbálkozás volt. - kacsint.
- Én is jól aludtam, bár nagyon izgatot voltam a mai nap miatt. Álmom? Volt, de azt már rád bízom hogy kiről. - mosolyodik el.
Majd kap egy puszit a nózijára, aztán közelebb bújik a sráchoz.

Szóbakerülnek a hozott könyvek.
- Kölcsönadom szívesen, persze. Lányregény? Dehogyis az első nemváltó műtéten áteső emberrel szól, és arról hogy a felesége hogy tudja elfogadni férje változását. Igényt tartok majd arra a könyvre. - mosolyodik el.
Szerelme csíntalanul megpróbálja kitalálni Pálma álmának főszereplőjének a kilétét.
- Nos, ha eddig még nem tudtad volna én egy fekete özvegy vagyok. És mindig keresem az áldozatomat. - nevet fel hangosan.
Újabb puszit kap szerelmétől, aki még szorosabban öleli át. Nagyon jól érzi, most így magát kedvese karjaiban. Szinte kicsattan az örömtől és el is határozta magában, hogy a holnapi édesanyjának szánt levélben említést fog tenni a srácról. Úgy érzi hogy ezt meg kellene osztania a fiúval is.
- Drágám, nem bánnád ha a következő anyumnak írt levélben megemlítenélek? - teszi fel kicsit félve a kérdést, melyre kíváncsian várja a választ.