Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elég speciális helyzet ez a mostani, azonban mint minden más, ennek segítése is részben a minisztériumiak vállát nyomja. A beadott dokumentumok és az ahhoz köthető munka mennyisége mellett úgy látták jónak, ha Merkovszky professzor kisegítésére időlegesen felkeresnek saját berkeiken belül az elemi mágiában jártas oktatókat, hogy gördülékenyebb lehessen a munka, még minden helyreáll. Soó Anna is az egyike ezen kijelölt személyeknek, akik a tanár úr felmerült problémáihoz próbálnak besegíteni. Emberek mind, bárkinél bekövetkezhet családi változás, munkahelyváltási kényszer, vagy más, nagy horderejű lépés. Ennek köszönhetően kapott egy csomó jegyzetet, neveket, akikhez egyelőre arcokat nem tud kötni még, és egy ütemtervet, amikor órákat kellene tartani. Eljött ennek az elsőnek is az ideje, méghozzá egy Regős Manó nevű fiatalemberrel. Azt már tudja, hogy a víz elem uralma az övé, és azt is, hogy milyen szinten van, és, hogy vannak nehézségei, de sajnos semmi pontosat. Az tűnik most célszerűnek, hogy kicsit beszélgessenek, aztán az alapokkal való próbálkozás közelebb hozhatja a fiút az eleméhez, amivel bárki csak jól járhat.
Nyugodtan sétál körbe a teremben, jó negyed órával a megbeszélt időpont előtt érkezett. Centiről-centire méri fel a teret, hátha valami olyanra bukkan, amit még nem figyelt meg a korábbi percekben. Az évek alatt, mikor még csak tanonc volt, jól tudta mennyivel nehezebb idegen helyen kibontakozni, ráérezni bármire. Közben átlapozta a jegyzeteket, amit eddig tud, az érkező diákról, majd elindult, az ajtót nyitva hagyva, a víz elemének birodalmába, hogy ott várja meg leendő gyakorlótársát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Fehér haja, az üres vászon azóta sem kapott színt. Lázadása jele volt ez a szokatlan festés, közvetlenül Bagolykőbe jövetele előtt változtatta meg üstökét szülei nem kis rosszallására. Megújultan, más emberként akarta átlépni új iskolája és lakhelye küszöbét. Hátrahagyta a múltját - ő ezt hitte legalábbis -, hogy most tiszta lappal kezdjen. Apja közbenjárásával került csak negyedik évfolyamba, pedig a volt sulijában történt kínos eset óta, ami eleme megjelenésére és menekülésre, iskolaváltásra késztette, egyetlen varázslatot sem tudott végrehajtani. A bűbájtan és hasonló pálcás tárgyakkal szemben elemi mágiából legalább senki nem várta el tőle, hogy négy év tananyagát betéve tudja. Ebben az ágazatban újszülöttnek számított. Pontosabban már egy évesnek kellett volna lennie, hiszen tavaly óta próbálja fejleszteni magát, eddig szinte semmi eredményt nem sikerült felmutatnia.
Merkovszky Ádámmal eljutottak némi vízmegidézésig (Manó szerint csak izzadt a tenyere, a tanár pedig nagyvonalúan ezt tulajdonította sikernek). Bármilyen feladatot szorgalmasan megcsinált, ami nem gyakorlati volt, így az elementálja alakján legalább már gondolkozott, de persze ennyi eredménnyel nem engedhették át a következő évfolyamba.
Egy alkalommal ijedtében jéggé változtatta a klubhelyiség díszéül szolgáló aranyhal vizét, és utána Farkas barátja segítségével, jó sok szuggerálással és forró dolgok elképzelésével sikerült visszaolvasztania azt. De ezt sem újságolta senkinek lelkesen, mert a) nem akart azzal dicsekedni, hogy majdnem megölt egy halat; b) szerinte csak a szobahőmérséklet miatt olvadt vissza a jószág, arra pedig, hogy hogy lett egyről a kettőre a jégből víz, a "csoda" magyarázatot adta.
Tehát Manó nemigen hitt magában és képességeiben, és hiába gondolta, hogy itt elbújhat régi világa elől, magával hozta keresztjét, ezért képtelen volt varázsolni.
Elemi mágia tanára küldött neki egy baglyot, hogy a mai órát egy helyettese fogja tartani. Tehát az abbéli szorongását, hogy gyakorlati tárgy lesz hiába oldotta volna fel Ádám megértő jelenléte, most mégis izgult, az új tanár mit fog szólni tehetségtelenségéhez. Addig agonizált ezen szobájában, hogy végül el is késett az óráról. Négy perc késéssel, lihegve érkezett meg a terasz vízmágusoknak fenntartott részéhez.
- Jó... napot... kívánok - lehelte szaggatottan, pedig előtte néhány levegővételnyi ideig igyekezett megregulázni tüdejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Minden magában töltött perccel csak mosoly húzódott ajkaira, hiszen ő is volt egyszer fiatal. Bár helyzetéből és beosztásából adódóan jobban is morgolódhatna azon, ha valaki késik, amíg az nem nyúlik túl 10 percen, nem szokott belőle nagy ügyet csinálni. Egyébként is, kinőtt már minden diák itt, és a legtöbb iskolában, ahol megfordult, a formálható korból. Így jóformán tanácsnak érzik a szabályokat, amit maguk dönthetnek el betartanak-e vagy sem. Két babzsákfotel hevert a terem közepén, ezeket a sűrű vízoszlop vette két oldalról körül, éppen annyi utat engedve, hogy oda lehessen menni. Anna hallva a szapora lépteket az ajtó felé fordult, majd kedves mosollyal intette a fiút az ülőalkalmatosságok felé.
- Üdvözlöm, Manó, ha nem tévedek. Soó Anna vagyok, azért jöttem, hogy egy kicsit megpróbáljunk együtt pancsolni.
Olcsó humor a harmincas éveiben járó nőtől, ellenben ha most a vérkomoly leckét kezdené vázolni, lehet anélkül, hogy leülne elé a fiú, elmenekül innen. Minden elemi mágus más és más. Van aki örül, van aki megretten, van aki szereti, van aki nem. De az mindegyikükben közös, hogy legbelül mindenre képesek lehetnek, csak egy kis hit és bizalom kell magukban.
- Tegeződhetnénk, ha nem bánod, úgy könnyebb beszélgetni. Mesélhetnél egy kicsit. Hallottam, hogy nem vagytok annyira összhangban még a vízzel, próbálkoztál előhívni magadból mostanában?
Ez pusztán érdeklődés, még mielőtt bármi történne, meg talán ha kicsit beszél magáról, a viszonyáról az elemmel, akkor el is indulhatnak valamilyen nyomon. Azért jött, hogy segítsen, és ehhez a lélek mélyére is be kellhet tekinteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

- Elnézést a késésért! - szabadkozott Manó rögtön a bemutatkozás után. Abban a pillanatban elfelejtette a nő nevét, amint az a következő mondatra tért. A "pancsolni" kifejezéstől remegős, bizonytalan mosoly került ajkára. A kedves szótól kicsit jobb közérzete lett, de újra aggódni kezdett, amikor a babzsákok felé mutatott a hölgy.
Át kell mennem anélkül, hogy vizes lennék! - Manó rémeket látott.
Semmi ilyesmit nem kértek tőle, a vizsgáztatás elnapolódott. Bátran használhatta a kis átjárót, és leülhetett. Egy szerény köszönömmel elfogadta a tegeződés lehetőségét, mielőtt egy nagy levegővétellel rákészült volna arra, hogy mesélnie kell.
Bármit gondolt a tanárnő a Manó arcán megjelenő pír okáról (hogy kínosan érzi magát, amiért nincs összhangban az elemével, vagy hogy nem mostanában próbálkozott elemi mágiával a fiú), igaza volt. Mostanában nem gyakorolt, igaz, alig múlt két hete, hogy ezt utoljára megtette. Sok tantárgya volt, és szinte mindegyikből faragnia kellett lemaradásán. A gyakorlatot sikerélmény hiányában, gondolván, hiába strapálja magát, hajlandó volt újabban komolytalanul venni.
- Hát... mikor legutóbb próbálkoztam, nem sikerült - ütötte el a pontos válaszadást. - Kaptam segítségül egy sunkit, de még csak ismerkedünk egymással.
A víz és levegő elemű mágikus lény nehéz jellemnek bizonyult. A gőgös állatka bár megtűrte környezetében, egyelőre távolságtartó volt Manóval. Talán csak a fiú képzelte ezt be, esetleg kivetítette rá bűntudatát, hogy képtelen neki nevet találni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ugyan, a fő, hogy ideértél.
Látható a fiún, azon túl, hogy esetlegesen leszúrná még mellé, hogy így is feszeng. Ezt, főleg ilyen koncentrációt igénylő gyakorlati oktatásnál pedig nem kéne tetőzni. Próbálja inkább a fiút szóra bírni, hogy ne süllyedhessenek a tehetetlenség, vagy a lelkiismeretfurdalás mocsarába. Ő maga sem volt mindig ilyen határozott a képességgel, de az élő példája annak, hogy bármi lehetséges.
- Értem. Általában az erő megjelenésétől már vonzódnak úgymond az azonos elemű állatok a mágushoz, így biztosan ő is. Mikor én kezdtem a tanulást szükségem volt egy bizalmas, állandó pontra, ami a gyakorlást segíthette. Neked akár az állatod is lehet az. Mindig ott van,segít közelebb érni a sikerélményhez, és leginkább akkor érzi jól magát, ha érzi a kapcsolatban is a víz erejét, amit te tudsz neki kimutatni és életre hívni.
Hosszabb monológra sikeredett, de egyrészt úgy gondolta a válasz nem volt teljes, így pedig a fel nem tett visszakérdezésre is akár válaszolhat, másrészt a beszélgetés egy bizalomépítő kapocs. Idegenek még egymásnak, így időbe telik majd, hogy ha bármit szeretne előcsalni a fiúból, az menjen egy-két szóra.
Míg figyeli Manó reakcióját, tenyereit felfelé fordítja, - ő ugyan régóta nem használ sok, aprólékos mozdulatot, de ha valakinek így mutatja, megkönnyíti neki - és előhívja a vizet. Először csak kavarog a keze felett, milliméterekre a bőrétől, majd gömb alakját ölti, lassan pedig kásás, havas állagúvá kezd válni, pont, mint a hógolyó.
- Arra gondoltam, ha vannak kérdéseid, szívesen felelek bármire, után pedig ha jól megnézed ami a kezemben van, ehhez hasonló változásokat próbálnál meg a víz sikeres előhívását követően. Megpróbáljunk együtt rákoncentrálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Minél több időt tölt a fiatal tanerő társaságában, annál inkább érzi, az illető csak segíteni szeretne, és nem fog ítélkezni felette. A görcs belsejében így kicsit oldódni kezd. Csak eszébe ne jusson újra az a rengeteg dolog, ami miatt szégyellenie kell magát.
A tanárnő azt állítja, elemi mágikus lényének vonzódnia kellene hozzá. De nem vonzódik! Na tessék, eddig tartott a nyugalom.
Mégis megpróbálja erővel eltolni ezt a gondolatot. Az óra után komolyabban veszi a kapcsolatépítést a kis sunkival. Nevet választ neki, ami a macskalénynek is tetszik, azután együtt fognak gyakorolni. Nyitott ajtónál, mert azért lehetőséget akar adni az állatkának arra is, hogy elmenjen, ha nem szereti őt. Akkor visszaadja Merkovszky profnak. Egyszerre válik szomorúvá és önutálóvá erre a gondolatra.
Na, de most tényleg lezárja a sunki felé vezető utat az agyában, és arra figyel, amit oktatója mutat.
Kapva kap a lehetőségre, hogy kérdéseket tegyen fel. Már hozzászokott, hogy inkább az elméletbe temetkezik, ha a varázslás nem megy. Addig is elodázhatja a felsülést. Próbál olyan kérdéseket feltenni, amik közelebb vihetik a gyakorlat megvalósításához. Hiába hallotta már a válaszokat a kérdések legtöbbjére, még mindig nem érzi.
- Milyen érzés a víz előhívása? Mit kell éreznem? Mire gondoljak? - először lassan, de aztán egyre felbátorodva ontja őket.
- Az lehet a baj, hogy mindig is féltem a víztől? Nem tudok úszni. - Bár most már legalább hajlandóságot mutat arra, hogy megtanulja. Ha előbb biztos lehet abban, hogy képes kezelni a vizet.
- Nincs egy egyszerűbb feladat...? - kérdezi végül, pedig maga is sejti, ez az a minimum, amire már most képesnek kéne lennie, mindenféle előképzettség nélkül. - Én tényleg nagyon kezdő vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Úgy tűnik, ha kérdések lehetőségére adja át a teret, kezd oldottabb lenni a tanítványa is. Ezt egy szélesebb, bátorító mosollyal nyugtázza, miközben nagyon figyel arra, mire is kíváncsi Manó. Alapvetően a legtöbb diáknak van valami gátja az eleme kapcsán, ami ha feloldódik még nagyobb élmény a tanulás, mint amúgy. De ezek nem látszanak csak úgy, ki kell deríteni őket, ahhoz pedig jó alap a beszélgetés.
- A víz a te részed, minden érzésedben ott van, veled együtt él. Jártál már a tengernél? Vagy nagyobb tónál? Esetünkben mondjuk, hogy szemléltessem ott a tenger. Szokták mondani, hogy akkor háborog, és viharos, mikor dühös vagy haragos. Ellenben nyugalomban szépen ring, tiszta víztükörrel.
Kezdett bele, remélve, hogy elkezdi kicsit megérteni a fiú is, hogy azt akarja sugallni ezzel, nem csak, hogy nem kellene tartson tőle, hiszen az élete része, hanem teljesen a részévé tehetné azzal, ha közelebb kerülne hozzá. Ugyan olyan kifejezőeszköz lehet a víz, mint egy szó az érzelmek esetében. Persze ehhez még sokat kell majd tanulni és gyakorolni.
- Fontos, hogy az elemed nem csak, hogy együtt él veled, de óv is téged. Nem bánt, nincs rá szándéka. Sőt egyébként még abban is segíthet, hogy új dolgokat tanul, mint az úszás.
Kacsint rá Manóra, hátha egy kis lelkesedést ismét visszacsalogat belé, mint a kérdésekkor már kezdte érezni. Kinyújtotta felé mosolyogva a tenyereit szemeivel jelezve, hogy szeretné, ha a fiú az övére helyezné a sajátjait.
- Tudod, a tehetség nem tanulható, de benned már ott van. Minden más csak gyakorlás kérdése. Szabad a kezed? Megpróbáljuk együtt a víz előhívását, rendben? Aztán rátérünk a többire. - Megvárta, még kicsit gondolkodni tud a tanonc, esetleg belekérdez, majd ránézett ismét.
- Koncentrálni fogunk most, rendben? Hunyd le a szemed, ha úgy könnyebb, aztán pár mély lélegzet után képzeld el, ahogy a víz lassan a tenyeredbe csordogál.
Próbálta elérni, hogy Manó akarata se blokkolja azt, amit szeretne elérni, igaz nem feltétlenül kell minden, azonnal sikerüljön, de minél többször igyekszik, annál több a sikerélmény is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Vannak vizek, amikre szívesen gondol az eleme megjelenése óta, mióta tudja, hogy ez az elem nem fogja megölni. A mély, cápákkal, medúzákkal és azokkal a borzasztó uborkákkal teli nyílt tenger nem tartozik a kedvenc vizek közé, bár látványra az is gyönyörű. Igen, volt a tengernél, ezt meg is osztja tanárával. Motyogva pedig hozzáteszi, hogy a bokájánál mélyebbre nem merészkedett bele. Neki a parti napozás a tökéletes nyaralás, nem a vízben lubickolás - ez csak a magyarázat, nem pedig valami, amit szintén megoszt a mentorral.
Szívesen nyújtja kezét a tanárnak, mert örül, hogy nem kell egyedül csinálnia. Mikor tenyerei már a nőében vannak, nagyon figyel arra, történik-e változás a kezei körül, vagy a levegőben. Valamit éreznie kell!
Az instrukcióknak megfelelően becsukja a szemét (minden segítséget megad magának), mélyeket lélegzik, megpróbál minden gondolatot száműzni. Aztán megjelenik az agyában egy patak képe, egy sötétzöld fákkal teli erdő közepén. A hely nem barátságtalan, a fény beszűrődik a lombok között, és megcsillan a tiszta ezüst színű erecske hullámain, láttatni engedi a fehéres szürke köveket, amin vándorol a víz. Csuklója alatt, ahol összeér a két kéz, ott a forrás. A víz pedig tenyérét simogatva, az ujjai között csorog lefelé. Mint ahogy a lapos föld szélén folyik le az óceán. Valahogy így tanulták, mit gondoltak az emberek még Kolumbusz előtt.*
Ezt képzeli lehunyt szemmel, és annyira élethű a fantáziája, hogy fél szemmel kipislant tenyereikre, mi történik ott.


*Valójában már az ókori görögök is tudták, hogy a föld gömbölyű, de nekem így tanították általános iskolában.:)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ahogy kezeit a tanoncé alatt tartotta biztonságot és segítséget akart egyszerre nyújtani neki, azonban ennél többet nem tett. Létrehozhatta volna egyből a vizet a tenyereik fölé, azonban az hamis ígéretet adna, az pedig most biztos nem segítene még. Figyelte, ahogy tényleg koncentrál Manó, összpontosított rá, hogy továbblendíthesse, ha elakadna a dolog. Nem sok idő telt el, még ugyan víz nem lett belőle, de Manó leselkedni kezdett, láthatóan érdeklődően, nem pedig a félelem járta át. Ismét magához vette a szót, majd kihúzta kezeit az övé alól és szembe helyezte Manóéval.
- Kinyithatod a szemed nyugodtan. Figyeld, mit csinálunk, de próbáld meg továbbra is magad előtt tartani az előző gondolatokat, jól haladunk. Amint már érzed, ahogy a víz ott van a kezeidben, próbáld ott is tartani, hívogasd magadhoz, ne engedd, hogy elcsordogáljon céltalanul.
Miközben magyarázza, a maga kezében formálja is az elemet. Lassan áll össze cseppekből egy kavargó kis részen, de egyelőre ezt a valóját tartja. Szemeit a folyékony nedűről átemeli a tanoncára. Várta, hogy nyugodtan koncentráljon tovább, és kisüljön belőle valami, amint előtte lesz, azzal már tudnak mit kezdeni, akár egyelőre csak elméleti szinten is. És lás csodát, ha nem is nagy mennyiségben, de mintha kisebb mennyiségű, és bizony nem izzadtság, elkezd Manó kezei körül vándorolni. Meg kell szokja ezt a folyamatot és az érzést, ami a víz birtoklásával jár, de biztos benne Anna, hogy a kezdők közt is nagyon tanulékony emberrel van dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Csalódott volt, hogy nem azt látta, amire számított. Még ha nem is alakult takaros gömbbé tenyerén a víz, igazán megjelenhetett volna. Hiszen látta maga előtt. De a tanárnő így is elégedett, ő optimistán látja a helyzetet. És szavai alapján Manó meg is érti, mi volt a probléma. Hagyta elfolydogálni a patakot, pedig épphogy meg kellett volna őriznie.
Rajta volt a sor, egyedül. Becsukta a szemét. Így jobban tudott koncentrálni, mintha a csupasz tenyerét nézve próbálja elhitetni magával, hogy ott mindjárt folyadék lesz. Visszatért az erdőbe, de most nem hagyta elszökni a patakot az avarban, a kövek és ágak között. Egy kis földbe vájt medencébe érkezett a víz, ott kavargott tovább. Így képzelte a csuklóból kifutó patakocskát, és a tenyerét mint medencét. Próbálta összeegyeztetni a két képet, majd elvonatkoztatni az erdőtől, és a tenyerére összpontosítani. A gondolatai így már elcsámborogtak, ő erőnek erejével igyekezett mederben tartani őket. Úgy, mint a vizet. Úgy, mint a vizet.
Újra kihunyorított csukott szemén át, és most tényleg megtörtént a várva várt hatás! Úgy megörült ennek, hogy rögtön el is engedte a vizes képeket és a koncentrációt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A minisztérium egyik kiküldött dolgozóját már sokan láthatták és ismerhetik, azonban másikuk, szokásához híven, megint elkésett, ha úgy vesszük, akkor csak potom két hetet, és az órájára is épphogy csak beesik. Természetesen lóhalálával, szóval az első itt töltött percei a normális szívritmusának visszahozatalára mennek el. Pazarlás...
Abban a pár percben kicsit át is gondolja, hogy mit fog ma csinálni, aztán rá kell jönnie, hogy lusta disznó volt, mert még a diák nevét és elemét sem tudja. Ezt minél gyorsabban pótolnia kéne, úgyhogy előkapja kis szütyőjéből a méteres pergament, amire minden rá van vezetve, slissz-slussz átolvassa, visszatekeri, megpaskolja, mintha csak az eszét tartaná ott, és visszacsúsztatja öltönyének belső zsebébe.
Két pislogással körbetekint, nyugtázza, hogy jól van, minden megvan, majd, csak, hogy elüsse a maradék néhány percet, a nyilvános teremben kezd gyakorlatozni. Kisebb tűzgolyókat lövell, majd felgyorsítja a szél erejével, vízzel eloltja, földdel betemeti, ami leesve máris kis növénykét kezd "termelni", ami gyorsan eléri a másfél méteres magasságot, és magától kezdi elölről a folyamatot a tűzlabdákkal.
A férfit azonban ez sem köti le sokáig, mindössze 10-15 percre, szóval nekiáll összetakarítani maga körül, hogy egyre morcosabb kedvvel várja a vendégét, miközben nem is sejti, hogy a tanóra valójában négy óra helyett fél hatkor kezdődik, csak lusta volt elolvasni a baglyot, ami a levelet hozta a változásról, inkább fogta magát és kitessékelte a tollast a szobájából. Hát most tanulhat a kis hibájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ez fantasztikus.
Erős visszacsatolást próbál adni, látva a belefektetett munka és koncentráció mértékét. Érzi, hogy erre most szükség van és a továbbiak mind egy ilyen sikerélményre tudnak épülni. Mosolyogva hagyja, hogy kiélvezze Manó a pillanatokat, hogy átjárhassa őt az érzés, bízik abban, hogy ez nem csupán véletlen, tényleg kibontakozik majd lassan a benne rejlő erő. Hagyta, hogy ízlelgesse az érzéseket, amit kelthet ez most benne, majd kis idő után, mikor a nagy örömben látszik, hogy elveszni látszik a koncentráció, közbeszól.
- Most elengedheted már, nyugodtan. Megpróbálod még egyszer, de most nem elképzelve, hanem az érzést, az érzelmeid felhasználni hozzá? Azt próbáld felidézni, és újra hívni, rendben?
Kérdezett vissza, hiszen ez a gyakorlatok alapja, amit szeretne neki bemutatni, így pedig lehetőség lesz még erre is. Természetesen a kezeit még mindig ott tartja előtte, érezze a segítő szándékot, de lássa, hogy az önállósága eredménye mindez. Mikor már úgy tűnik neki, hogy sikerült megértetnie, mi kell történjen, belevágott kicsit az elméleti részébe a halmazállapot és hőmérsékletváltásnak.
- Amiről az elején beszéltem, az is mind hasonlóan gyakorolható. A hideg és meleg érzete lesz, amit át kell majd adj a megidézett vízbe a hűtéshez és melegítéshez. Ezekkel tudod majd a halmazállapotot is változtatni, amit majd meg is mutathatok több módon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Csermely a tanulószoba padlóján ült törökülésben, körülötte mint erőd, apró körben egymásra stócolt könyvek hevertek, néhány fellapozva, mások még érintetlenül várva a maguk sorára. Fehérarany hajtincsei pókhálóként szőtték át a legközelebbi kötetek lapjait és fedeleit, a lány baloldalán pedig egy már órákkal korábban feldöntött tintásüveg árválkodott csendesen, arra várva, hogy foglalkozzanak végre a gyomrából már rég kifolyt fekete masszával, mely lassan lyukat festett a gondosan tanuló gyermek világos szoknyájára.
A lány az ölében heverő könyvre figyelt, bár betűi nem emelkedtek ki a lapok közül, Zoru minden szót készségesen fordított neki, annyiszor elismételve egy-egy mondatot, amennyiszer csak kívánta az ifjú levitás. A memorizálás nem volt nehéz feladat számára, az írás annál nehezebb. Valamiféle macskakaparást ugyan tudott produkálni Zoru irányításai nélkül is, ám ahhoz, hogy ezekből órai jegyzetek vagy házi feladatok legyenek sokkal nagyobb odafigyelésre és koncentrálásra volt szüksége. Épp ezért volt lassacskán itt az ideje, hogy olyan bűbájt keressen, legyen szó akármilyen osztályról is, amely könnyedén írja le a diktált szavakat anélkül, hogy a lánynak bajlódnia kéne azokkal a kusza, általában maguktól kunkorodó betűkkel és számokkal.
De addig is olyan szorgosan gyakorolt, ahogyan csak tudott. Az olvasás közben a füle mögé gyűrt pennát újra apró ujjai közé zárta és ajakit beharapva kezdett el írni egy összefoglalást az előbb hallottakról.
Valószínűleg hajkoronájának fele arca előtt nyújtózkodott, ugyanis annyira csikizte valami a leány orrát, hogy hiába próbálta visszatartani, hatalmasat prüszkölt és egy óriási tintapaca került a lap közepére, melyet Zoru azonnal Csermely tudtára is adott.
- Jaj ne, pedig már majdnem kész volt - sóhajtott egy nagyot, arcából megpróbálva kifújni a nem odaillő fürtöket, ám azok csupán az égbe emelkedtek, hogy azután visszazuhanjanak a gyermek arcába, mint rossz vendégek. Túl hosszúak voltak a loknik, lassan a fenekéig is leértek, azonban a lánynak nem volt szíve megválni tőlük, akárhányszor is akadtak bele vagy rontottak el dolgokat, így hát kénytelen volt tűrni és tűrni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Honnan tudja, hogy mi a trükköm? - tűnődött el Manó. Ennyire látszott volna az ábrázatán, hogy egy másik helyszínre képzelte magát a varázslathoz?
Akárhogy is, most egy újabb szinttel feljebb kell lépnie. Bár örült a kezdeti sikernek, ettől azért megijedt. Gyorsan, mert közben ezt elfelejtette megtenni, próbálta újra lejátszani magában, milyen érzés megidézni a vizet. Valamiféle bizsergést, simogatást érzett. Vagy mintha a pórusain energia szökne ki, de nem távolodna el, és nem is tűnne el a semmiben, csak kavarogna a bőre, a tenyere körül. Effélét keresett most. De hogy érzelmek?
- Milyen érzelem kell hozzá? - próbálta kifejezni, amit akar. Maga sem tudta megmondani, milyen emocionális állapotban volt most már. A kezdeti szorongás vagy eltűnt, vagy legalább háttérbe szorult. Talán a nyugodtság a kulcsa?
Tenyerét nyitva felejtette, hát most újra visszanézett rá, és próbálta felidézni az érzéseket, amiket az előbb produkált, de nem menekülni erdőbe értük. Próbálta maga irányítani azt a mágikus érzetet, aminek a tenyerén át a szabadba kell jutnia, és vizet létrehoznia.
Ha sikerült a gömb - és most ha annyi minden is, de a kétkedés nem ronthatta el ezt, az elvesztette a csatát az érdeklődéssel és koncentrációval vívott harcban -, tett egy próbát, amint elképzelte, a vízgömb egy belső, forró pontjából meleggé változtatja az egész folyadékhalmazt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elvigyorodott a kérdésen, de csupán azért, mert nagyon megörült, hogy látja a további próbálkozások előszelét ebben. Nem akarta túlságosan megszabni a fiúnak, mit és hogyan kell érezzen, hiszen minden embernél más képes előhozni bizonyos érzéseket, ahogy egy dolog több félét tud generálni. Manó fogékonyabb a víz kapcsán mindenre, ha ezt még kevéssé is érzi, viszont ott van benne, az ereiben, a zsigereiben. Egyszerűen éreznie kell, ahogy vele él, hogy ez egy éltető, energikus, kellemes és talán örömteli érzés is. Bár inkább a sikerélményhez kötik ezt a tanoncok általában.
- Tudod nagyban függ attól, minek éled meg ezt. Az imént, én legalábbis ezt láttam, és hasonlóan szoktam idézni, úgy vettem észre, felszabadultál. Érezted és hívtad, a természetes, szabad, simogató és élő valójában. A lényeg abban van, hogy mindig tudd és érezd, hogy veled van az elemed, ott van benned, csak eléggé bíznod kell benne és előhívni.
Ahogy befejezte, látta, hogy Manó ismét koncentrál, így elhallgatott, miközben figyelte a történéseket. Valami most sikeresen átszakadt az eddigi próbálkozásokon és sikerélménnyé állt össze, ez a lendület pedig sokat adhat a tanuláshoz. Nem csak figyelte, de a közelben lévő keze percekkel később érezni kezdte, hogy a víz melegebb, mint az elején.
- Nagyon szép munka.
Elégedett és biztató mosollyal bólogatott Manó felé, jelezvén mennyire ügyes. Közben a saját kezében a vizet gömb alakban megidézte, cseppekből összeállt egy Manóéhoz hasonló méretű. Rákoncentrálva a folyadékra lassan kezdte el a szobahőmérséklettől hűteni, a folyadék pedig kavargott, majd lassan kásásodni kezdett, ahogy ki is fehéredett. Elérve a havas állagot se állt azonban le ezzel, egészen addig kitartott és hűtötte, még a gömb el nem jegesedett teljesen és üvegszerűen össze nem állt. Ezután megvárta, még Manó az előző gyakorlatból feleszmél. Tudja hogy ez sok erőt és koncentrációt emészt, főleg a kezdőknél, ezért is ő csinálta a következőt végig elsőnek.
- Mit gondolsz, ha pihensz egy kicsit fejben, és megmutatom ennek a jéggömbnek még a kiolvasztását is, megpróbálsz te is egy hógolyót?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Hát az érzelmekre vonatkozó tanáccsal nem megy sokra. Ez nem a tanárnő hibája, de megnehezíti a felkészülést, ha nem egyértelmű, hogyan kezdjen neki egy elemi mágikus idézésnek. Felszabadultság. Valami, amit festés közben érez. Ezt fogja akkor keresni.
A második gondolattal is nehezen tudott megbarátkozni. Mindig éreznie kell az elemét, hogy vele van. Víz. A vér, ahogy csörgedezik az ereiben? Aggasztó, hogy nem érzi azt, hogy mondjuk egy vízbuborék lengi körbe folyton... Néhány másodpercre teljesen elcsendesedett, hogy arra figyelhessen, érzi-e maga körül és magában a vizet. Talán mindig is így volt, ezért nem érzi a különbséget? Semmi különöset nem tapasztalt.
Hogy hogy csinálta, nem is az a lényeg, hanem az, hogy eddig siker koronázta képességeit. Érdekes, hogy egy éven át ez nemigen sikerült neki, ezzel a tanárral pedig rögtön. Nem hitte, hogy a fiatal hölgy csal, de valahogy mégis az ő mentorálásának tulajdonította a sikert. Az is segített, hogy ilyen lelkesen örült az eredményeinek. Átszállt Manóra is az elégedettség érzése. Még a hőmérsékletváltoztatás is sikerült. Elsőre!
Most pihenésre szólították fel, ezért a "mozizás" alatt tényleg próbált rövid idő alatt sokat lazítani. Elfáradt már a sok összpontosításban. A kristályként csillanó sima gömbfelület pedig olyan csodásan nézett ki!
Bizonytalanul bólintott, majd amikor a tanárnő jéggömbje kiolvadt, és rá került a sor, tenyerének éleit összeszorítva, kezéből gömböt formálva, újra megpróbálta a víz létrehozását, utána pedig homlokráncolva az erőfeszítéstől, annak belsejéből hógörgeteg képében eláradó hűvösséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ugyan a feladat, tekintve azt, hogy miként haladtak meredek, fel merte dobni. Ahogy pedig tapasztalja, Manó el is kapná azt a labdát. Persze csak képletesen, a vízzel nem tervez dobálózni különösebben, nem ezért vannak most jelen. Örül neki, hogy nem kellett tovább kapargatni a felszínt, és ha nem is nagy horderejű változásokat, de kisebbeket elért. Úgy látja, hogy azért már sok munka volt abban, hogy ez most mehessen, pont ezért nem is tekinti saját sikernek, inkább Manóénak és a jó alapoknak, amit már szerzett. Ha az főleg elméleti, akkor is érvényes ez. Anélkül a gyakorlat se állna biztos talpakon.
Lassan végiggondolta, miként akar szemléltetni, majd látva, hogy Manó kicsit hátradől és ellazul, lassú olvasztásba fogott. Alapvetően ez nem igényelne tőle hosszú időt, de próbálta elnyújtani, hogy látható legyen, ez azért egy hosszabb folyamat, és nem kell megijedni a sikertelenségtől sem. Mikor már újra cseppfolyóssá válik az anyag, három csuklómozdulatból eltünteti az egészet, majd összekulcsolja kezeit.
- Előfordul, hogy egy-egy gyakorlat nem sikerül tökéletesen, vagy csak többedszerre kapod el majd a fonalat, de csak akkor lehetsz eredményes, ha bízol magadban és a vízben. Abban, hogy ő engedelmes lesz, te pedig erre rá tudod bírni, ha már előhívtad.
Miután elmondta teljes figyelmét Manó mozdulatainak szánta. Látta, hogy erősen koncentrál, de tudta, hogy még útja elején jár, a kitartása sem a legerősebb még és el is fáradhatott. Mikor hosszabb másodpercek után, csak apró hőmérsékletváltozást vesz észre, közbeavatkozóan, de nem hirtelen újra kitartja kezeit a fiú felé.
- Szerintem nagyon jól haladtál ma, de talán ehhez egy picit most nagyobb pihenő kell majd. - Mosolyodik el, aztán megvárja, még reagál a tanonc, csak aztán húzódik vissza. - Mi lenne, ha útravalóra adnék neked egy feladatot? Nem lesz bonyolult, és ez is segít majd a későbbiekben.
Veti fel, de egyelőre a feladatot meghagyja a végére, ha valóban elég elhivatott a gyakorlatok terén Manó. Nem kötelezőek ezek a házik, szimplán elég lenne megkérni gyakoroljon, de úgy érzi Anna, hogy előbb a felszabadulást kellene valahogy könnyíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Soó Annaöltözet

Nem akadékoskodik, sőt megkönnyebbül, mikor a tanárnő megállítja. A gondolatai már szétolvadnak a fejében. Hiába volt ez rövidebb óra, mint általában egy tanóra a Bagolykőn, már most ki vágyik a teremből. Pedig nemcsak hasznos, de élvezetes is volt a mai gyakorlat. Csak egyszerűen sok elsőre.
- Nagyon, nagyon köszönöm! - hálálkodik. Mindenért. A dicséretért, a segítségért, a tanácsokért és a válaszokért is. Örül, hogy ezt az idegen tanerőt fogta ki mára. Bárcsak emlékezne a nevére! Amint itt végzett, baglyot ír Merkovszky Ádámnak - határozza el -, leírja neki a nő külsejét, és megtudakolja a nevét. Most már kínos lenne visszakérdezni rá.
- Igen, szívesen csinálok feladatot! - mosolyog Manó. Nem ugrik ki a bőréből lelkesedésében, szemén látszik, hogy szívesen nekiáll majd, lehet rá számítani.
Zsebéből elővesz egy darab papírt és egy tollat. Nem erőssége a memorizálás, és nem akarja elfelejteni a feladat részleteit. Figyel a tanárnőre is, de közben belül repes.
- Most akkor Ön lesz a tanárom ezentúl? - kérdezi hirtelen ötlettől vezérelve, talán a tanár szavába is belevágva, reménykedve. Azt már elfelejtette, hogy segítője tegezést ajánlott fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ádám éppen az egyetemi jelentkezési lapjait nézi át, amikor meghallja a kopogást. Felnézve kikiált, belépésre kérve a tanítványt. A papírokat összerendezgeti, mert bár már bejelentette a távozását, azért ezt igyekszik nem a tanoncok orra alá dörgölni.
Mosolyogva fogadja a lányt, megállapítja, hogy jót tett neki a külföldi tanulmányút, valahogy biztosabbnak látja és érzi őt. Kicsit sajnálja, hogy neki nem sok köze volt ahhoz, hogy Izzy végül nagyrészt egyensúlyba került az elemével, de öröme sokkal nagyobb ennél az érzésnél, hiszen a legfőbb az, hogy a lány láthatóan sokat fejlődött.
- Készen állsz? - kérdezi, bár talán ostoba kérdés, hiszen, ha nem lenne biztos abban, hogy akar elementált, eleve nem is kellett volna megbeszélniük ezt a találkozót. - Kitaláltad már, milyen lesz az oltárod? Illetve remélem, az elmélettel tisztában vagy - húzza fel kicsit a szemöldökét kérdőn. Nem szeretné, ha most derülne ki, hogy semmit nem tud az egészről. Az elementál idézése első évfolyamos anyag az elméletiseknél, és a gyakorlatisoknak az elméletet álmukból ébresztve is magabiztosan képesnek kell lenniük elmondani.
Persze, ha fel kell frissíteni az emlékezetét, Ádám szívesen segít neki benne, elvégre ez még nem a vizsga, bár a férfi szerint ez több szempontból fontosabb, mint az. Az elementál sokkal nagyobb felelősség, sokkal biztosabb tudást igényel, és nem utolsósorban sokkal nagyobb buli, mint megfelelni a hivatalos szerveknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Szerencsére ma extrán nyugika volt körülöttem, úgyhogy most is könnyen megnyugtattam magamat az engem ért trauma után. A ruhám már tiszta volt, hála a tök durván nagy lélekjelenlétemnek – tökre jelen vagyok, de tényleg, nem vagyok én szellem – meg hát a szájfényeimnek sem esett bántódása, úgyhogy semmi fontos dologban nem esett kár itt. Tiszta szerencse, komolyan. Különben bizti rossz napom lenne és egész este sírnék. Vagy legalábbis addig, amíg így nem ártana a bőrömnek meg a szememnek, mert hát ugye a piros, duzzadt szemek tökre előnytelenek. Én pedig sosem nézek ki előnytelenül. Más kérdés, hogy másoknak sem illene, de valamiért egyesek nincsenek tekintettel másokra. Én a környezetemért vagyok, világbéke meg minden.
Megtudtam a lány nevét is, és azt is, hogy így tökre ért a szájfényekhez, mert rögtön felismerte, hogy melyik a legújabb szájfényem. Bizony apu tegnap hozatta nekem, ugyanazzal a csomaggal, amelyikkel így a pónimnak is a sörény-fényesítőjét hozták. Úgyhogy a tegnapi napom is annyira hiperboldog volt, hogy arra már szinte szavak sincsenek! Ráadásul rendesen ahogyan illik manó hozta, és nem az a koszos-büdös bagoly. Fujj már.
Miután a szomszéd asztalnál ülő fiú visszakérdezett Hedda felajánlására, kicsit szemöldökráncolva (egy icipicit talán lesajnálóan) néztem rá, majd megemeltem a szájfényes pakkot.
- Ez nem körömlakk hanem szájfény, te butus! Ezt nem tudni... – a második mondatot már csak magamnak mormogtam halkabban, Hedda elkaphatta, a fiú nem annyira. Perszi, értem én hogy fiú és nekik nehezebben megy az ilyesmi, dehát azért ezt igazán felismerhette volna.
Az viszont tökre tetszett, ahogy a fiú beszólt a hülye tanulósoknak. Bizony ha már annyira bele vannak szerelmesedve a hülye könyveikbe, akkor ne a mi dolgunkkal foglalkozzanak. Amúgy is, tanulni akárhol lehet, ha nem tetszik nekik, hát lépjenek le. Már majdnem meg is mondtam neki, hogy milyen királyul megmondta nekik, de aztán úgy éreztem, az annyira nem én lennék. Én nem szoktam ám csak úgy mindenkit megdicsérni, azt ki kell érdemelni.
- Hogy hívnak? – szóltam át az asztalához. Egyelőre legyen elég jutalom neki az, hogy legalább érdeklődöm iránta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Pontosan érezte, hogy közel a tűréshatár, és rosszabb átlépni, mint félbehagyással pihenőre kényszeríteni önmagukat. Szerencsére Manó se orrolt meg rá, sőt, még meg is köszöni. Mivel többnyire már bejegyzés előtt álló tanoncokkal találkozott elmúlt évei alatt, különös élmény, hogy ilyen apró dolgokért, amiket ma mutatott, ilyen hálás neki valaki. Örömmel, boldogsággal és büszkeséggel vegyített érzések ülnek ki arcára, és csak egy igazán nem tesz semmit legyintéssel lesüti szemeit. Szinte biztos benne, hogy ha rögös lesz is az út a hydromágus előtt, sok sikerrel is ki van az kövezve, ideje lesz ezeket is megélnie.
- Ezt örömmel hallom, de azért nem lesz ám olyan sok, vagy nagy dolog. A lényege az, hogy a sunkival kell majd gyakorolj. Nagyon kedves lény, és képes a víz megidézésére. Ha azt látja, te is teszed és közeledsz ezzel hozzá, hasonlóan fog reagálni, amolyan tükörként. Próbáld meg a biztos vízidézést vele gyakorolni, így lehetőséged lesz hozzá is közelebb kerülni.
Próbált tanácsot rejteni a kérésbe, amit meghagyni kíván a tanoncnak. Egyrészt úgy érzi, hogy a szigorú és tömött gyakorlati példák nem mindig hatásosak teljesen, néha kell egy lazább, könnyedebb vonal, ami ráébreszti az elemirányítót arra, hogy a saját dolgát is megkönnyítheti. - A másik dolog pedig az iménti tevékenység elsajátítása. Melegebbé tenni, forralni a vizet úgy tűnik egészen jó ráérzéssel tud menni, így azt kérném, hogy az egészen üvegszerűvé fagyasztást gyakorold, és utána annak olvasztását melegítéssel.
Mondja végig, igyekszik lehetőleg lassan és érthetően, hogy lejegyezhesse, már amennyit ebből le akar a fiú. Nagyon türelmes, és még az utolsó szavai közben érkező kérdés sem zökkenti ki. Feláll az eddigi kényelmes pozícióból, majd Manó vállára helyezi kezét közelebb lépve. Bátorítóan végigsimít rajta, aztán felel csak.
- Előre sajnos nem tudom, ezt a minisztérium határozza meg. Ha gondolod, meghagyok egy pontos elérhetőséget, és bármikor megkereshetsz engem is, mint Merkovszky urat. Bár bizonyos vagyok benne, hogy remekül boldogultok.
Ezzel a zárszóval pedig, ha nincs több kérdés, lassan figyeli a fiút és, amint készen állnak az óra végével a távozásra, megindul a kijárat felé. Neki még a minisztériumban erről majd jelentést kell írnia, de csak pozitívan tud reagálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egy minisztériumi dolgozó. Nem vagyok lelkes. Ahogy lépkedtem a folyosón, megszorongattam a csuklómon feszülő karpereceket, már előre várván a pillanatot, amikor is a minisztérium küldötte majd szépen leoldja, hogy órát tarthasson. Szuper lesz... egy sóhajtás kíséretében fordultam egyet, a megfelelő folyosó felé véve az irányt. Nem elég, hogy Merkovszkynak el kell mennie a suliból (ezzel itt hagyva az összes tanoncát, miközben ezek ránk szálltak), de az, hogy még több minisztériumi ember lepi el a kastélyt... felemelő érzés.
Nem tehetek róla, de úgy érzem magam minden nap, mintha egy bilincs lenne a csuklómon. És egyáltalán nem érzem az elemem kavargását, mikor rajtam van, valahogy lefojtja az egészet, és ez baromira frusztráló tud lenni. Nagyon. Szóval ennek fényében eléggé feszülten lépkedtem az elemis terasz felé, folyamatosan piszkálva a karpereceket, mintha azt várnám, hogy csak úgy lepattannak a csuklómról. Hát nem.
Hat óra előtt pontosan öt perccel már az ajtó előtt álltam, s egy lélegzetvétel kíséretében kopogtam be, majd amennyiben bebocsájtást nyertem, be is léptem a terembe, s a férfi felé vettem az irányt.
- Jó estét. - köszöntem halkan, azonban megvártam, hogy (amennyiben igényli) a férfi nyújtson kezet, ne én. Egyébként talán kissé fáradt tekintettel néztem rá, de már gyakorlatilag mindegy volt. Annyira tele volt mindenem ezekkel a minisztériumi intézkedésekkel, Merkovszky távozásával, meg az egész herce-hurcával, hogy már szinte nem is izgatott. Gyakorlatilag a minden mindegy szinten voltam, egyszerűen nem tudta felkelteni ez az egész az érdeklődésem. Csak teszem a dolgom, és remélhetőleg békén hagynak. Jó lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Richárd

A morcosság nem tűnik csak el úgy, mintha minden tökéletesen oké lenne, így a küldött vissza se méltat köszönni, amikor tanítványa belép hozzá. Odasétál elé, kezet nyújt, majd mogorva, mély hangján annyit sikerül neki kinyögni, hogy:
- Kemenes Viktor.
Mutatkozik be olyan egykedvűen, amilyen talán még Richárd sincs. Mivel szokása, ezért enyhén utalgatva akar rákérdezni, mit is csinált eddig, ebben az egy órában a fiú, hiszen az órája már rég elkezdődött.
- Mennyi is az idő?
Kérdezi meg Ricsit, majd csettint egyet ujjával, mert az nagyon illedelmes, mire Richárd kezéről sebtében elszivároghat a karkötő utolsó maradványa is.
- Ma megtanulunk mérgező gázokat semlegesíteni, így rögtön rá is térnék az anyagra. A toxikus környezet, mondani sem kell, elég egészségromboló tud lenni, de te, ha képes vagy irányítani az elemed, seperc alatt megszüntetheted, és helyére a legfrissebb hegyi oxigént teremtheted oda. Persze átvitt értelemben.
A reakciói, cselekedetei nem épp a leghelyénvalóbbak, olyan, mintha egy komplexusos ürge lenne, de nem az ám.
- A mérgező gázokat azonosítani a legkönnyebben úgy tudod, ha megszínezed őket. Mivel levegő az elemed, így a körülötte lévő levegőt színezed valójában, nem pedig az anyagot, de onnantól már gyerekjáték az eltüntetése is. De, hogy ne csak én beszéljek, a kérdésem a következő. Mit gondolsz, milyen nagy csoportokba foglalhatjuk a levegőben található mérgeket?
A mivoltom már jóval barátságosabb lehet, mint előszörre, mert azzal foglalkozom, amivel akarok. Az elemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Most, hogy már kicsit megismerte a helyet, jobb kedvvel indul Viktor órát tartani. Annától is halott már információkat, hogy mit, és hogy lesz majd érdemes megoldania, így nem kell csak önmagára, és kissé nyers stílusára támaszkodnia.
A szokásos helyen várja diákját, a lépcsők tetején, miközben sétálgat, és szemügyre veszi az egész helyet. Az az aprólékosság, amivel megformálták a a teret, olyannyira vonzóvá teszik számára a helyet, hogy egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy ezután itt fogja leélni az életét, semerre nem fog mozdulni onnan.
Megint sok-sok perccel korábbi, de múltkori mogorvasága már rég tovaszállt, így csak leül a legfelső fokra, és hátraveti magát, hogy a plafont szemlélhesse. Nem túl felnőttes, de neki pont megteszi. Ilyen ez. Egyszer nyugodt, mint a hegyek közt fellelhető tavak, másik pillanatban pedig háborgó, mint a tajtékzó tenger. Nem is csoda, ha fő eleme a víz, hiszen a legfőbb jellemvonása, amiről tuti mindenki felismeri, csakúgy ezt táplálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kemenes Viktoröltözet

Manó ezúttal nem késik. Az első Soó Annás órája óta sikerélménye van, ennek hatására olyan aktívan gyakorolja az elemi mágia használatát, hogy lassan félő, emiatt nem fejlődik semennyire a pálcás varázslásban. (Pedig tudjuk, hogy azon a tájékon nagyobb problémák vannak a gyakorlás hiányánál.)
Mióta elnevezte víz és levegő elemű állatkáját, amit itt a Bagolykőn kapott, még inkább megy a koncentráció. A sunkit, Ecsetet azóta szinte kenyérre lehet kenni, és puszta jelenlétére is támogató erőt nyújt fehér hajú gazdájának. Most ugyan nem Soó Annával - magában is így hívja - lesz órája, de ez nem lohasztja le lelkesedését: biztosan sokat fog tanulni az új próbatanártól is. Ha a víz elem létrehozásáról és manipulálásáról van szó, a legkülönösebb érzés járja át, amit amúgy ritkán tapasztal: Menni fog! A sok dicséret és biztatás miatt, amit a tanárnőtől kapott, a ritka fennakadások sem szegik annyira kedvét, pedig ez alapbeállítás nála.
Könnyű léptekkel szökell fel a lépcsőkön, az utolsó sor tetején pedig ott ül valószínűsíthető tanára.
- Jó napot kívánok! - mosolyog vidáman Manó és két pillantással később már a férfi mellett áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ezek a diákok szeretnek nagyon pontosak lenni, ami még derűsebbé varázsolhatja az amúgy szürke hétköznapokat. Vigyorognia kell rajta, miközben feltápászkodik, és kiigazítja amúgy makulátlan öltözékét.
- Üdv újra itt. Mivel még nem találkoztunk, Viktor vagyok.
Nyújt felé egy gyors, határozott kezet, hogy mindezek után máris mutassa az utat az óra helye felé. Ő megy hátul, Manó elől, így illik ezt, ha meg már nyugis helyzet van, akkor nincs mire várni...
- Ma a színekkel fogunk foglalkozni, azonban előtte kíváncsi vagyok, mit mutatsz nekem. Anna mesélte, hogy múlt órán idéztetek, és a hőmérkélettel foglalkoztatok. Az első feladat, hogy megmutasd, mit tanultál, háziként pedig tökéletesítettél. Hógolyót, fortyogó vizet, vagy akár patakocskát. Rád bízom, meg most még a sunkid is segíthet benne, elvégre te ő vagy, ő pedig te.
Elnémul, várakozik, ha nagy baj történne, segít, most viszont a fiún a sor. Ha az állatkájával demonstrál, őt az sem zavarja, elvégre még kezdő tanonccal van dolga, ha viszont anélkül is megy, akár csak közepes teljesítménnyel, akkor is örülni fog neki. Túlságosan nyugodt most ahhoz, hogy annyira megkösse bárki kezét, mint múltkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kemenes Viktoröltözet

A férfi feláll, így a diák meg tudja állapítani, milyen tökéletesen van felöltözve. Röpkén végignéz magán, mit tudott nyújtani e téren. Nem hivatalos, de az órákra elvileg nem is kell ünneplő. Nem ebből mutatkozik meg a tisztelet a tanár felé, és Manó szokása szerint igyekezett harmonikus öltözetet választani.
- Helló! Regős Manó - felel a köszöntésre és bemutatkozásra. Ezúttal meg sem fordul a fejében, hogy magázódnia kéne, olyan közvetlen Viktor üdvözlése. Elfogadja a felé nyújtott kezet; az ő kézfogása nem olyan határozott.
Intésre megindul a víz szentélye felé. Odabent leteszi bőrtáskáját - még nem volt ideje betenni a szobájába, pedig ide nem kell tankönyv. A házi bemutatására szóló kérést hallva kicsit felbuzog benne az izgalom, pedig kigyakorolta a dolgot, hogy büszke legyen rá tanárnője.
- A sunkim nincs itt - mondja előbb -, hozzam legközelebb?
Ennyi azonban, most már nem halogathatja a "felelést", szorongása szerencsére nem olyan borzasztó.
Előre nyújtja két tenyerét, kisujjait összesimítja, és megidéz egy vízgömböt. Rövid várakozási idő után sikerül megtalálnia a módját annak, hogy a gömb a kezében lassan megfagyjon. A felületet tükörsimának és átlátszónak célozza. Eztán a kiolvasztás következik, melegítéssel. Ráncolódó szemöldökkel adja az impulzust a gömbnek, melynek hatására az elveszti kemény burkát, és hamarosan hullámzó kitüremkedések, buborékok mutatják, ahogy forrni kezd a vízgömb a kezében.
Próbált egy kicsit felvágni. Azért van némi félénkség a tekintetében, ahogy felpillant a tanárra, az elégedettségét lemérendő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merő határozatlanság az első benyomás, de nem is baj. Az sosem mérvadó...
Beterelgeti tanítványát a helyükre, hogy aztán megszemlélhesse, amit mutat majd neki. Ezt csak csendben, némán nézi végig, és szinte bánja, hogy mindössze pár percig csodálhatta csak a jelenetet, aminek a végére ő is kénytelen beszállni.
A gömb alját fagyasztja csak meg, minden mozdulat vagy erősebb koncentráció nélkül. Nézi, figyeli, és elképzeli, ahogy a gömb alja megfagy, a teteje szinte forr, színek tekintetében pedig a hideg sárga, a teteje piros lesz, közte szép átmenettel, mint ahogy a hőmérsékleti jellemzők is.
- Ne haragudj, elkapott az ihlet.
Vigyorog el, ha már kijátszotta magát, és csak hagyja lebegni a teremtményüket, mely most színváltós kedvében tündököl. Egyszer egy, másszor két színű lesz, mindig más-más kombinációban.
- Tehát. A mai óra végére eddig még nem jutunk el, amit most megcsináltunk, de a víz színét megtanuljuk kezelni. Ahogy arra már Anna felhívta a múltkor a figyelmed, bizony, minden azon múlik, mennyire hangolódsz rá az elemedre, mennyire képzeled magad elé. Ebben nagy segítséget nyújthat a sunki. Nem muszáj hoznod, de rengeteget segíthet, hiszen gyakorolni is vele szoktál, ha nem tévedek.
Megmarad álló helyzetében, így jelezvén, hogy nem fognak ma sokat ücsörögni. Felemeli a kezét, elképzeli, ahogy megtölti a levegőt a vízpára, amit mindketten tökéletesen átérezhetnek. Elázni nem fognak, de az érzet közel lesz hozzá nem több, mint 2-3 perc alatt.
- A mai feladat, hogy színt vigyünk a cseppekbe. A könnyítés az, hogy a víz már megvan, így most csak a színekre kell, hogy koncentrálj. Megmutatom...
Maga elé helyezi két kezét, tenyérrel felfelé, majd összesűrít oda némi vizet, hogy lebegjen néhány centivel a bőre felett, majd magyarázatba kezd.
- A fontos az, hogy elképzeld, milyen színt szeretnél neki. Képzeld el, ahogy a cseppek kékje látható zöld legyen. Azért zöld, mert ez van legközelebb a kékhez, így ez lesz a legkönnyebb is. Lehet türkiz, lehet natúr zöld, rajtad áll. Lásd a szemed előtt, ahogy apránként, mintha most folyna ide, úgy áramlik szét a zöld körülötted, természetesen a víz képében.  Mint amikor az ecsetről lecseppen egy festékcsepp a tiszta vízbe.
Ahogy elmondja, mit tesz, a tenyerében lévő folyadék azt teszi, amit mondd. Szépen lassan az egyik oldalról kezd elszíneződni, hogy a végén az átlátszóság az említett árnyalatot vegye fel. Így tartja, vár, hátha van valami kérdés, ha lesz, szívesen válaszol majd, segít, ha nem, akkor kiadja a feladatot.
- Ha szeretnéd, csukd be a szemed, úgy egyszerűbb, hiszen mindent a fejedben láthatsz. Nyugodj meg, lazulj el, és érezd, amit csinálsz. Itt vagyok, segítek, szóval csak bátran.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kemenes Viktoröltözet

Az afölötti megrökönyödését, hogy véletlenül, a tudta nélkül átalakította a gömbjét, ráadásul annak színeit - ami a mai anyag volna -, eloszlatja a tanár, aki elnézést kér, hogy belenyúlt az attrakcióba. Egy bátortalan mosollyal reagál, mert még nem ocsúdott fel, aztán persze biztosítja a tanárt, hogy semmi probléma.
Viktor elégedettnek tűnik, a fehér hajú elengedi a színes vízgolyóbisukat. Hosszú magyarázat következik, a kellő pontokon Manó bólogat, agyban pedig a nehéz feladatra készül, hogy ennyi különálló cseppre fókuszáljon egyszerre. A tanár beletrafált a festékcseppel, Manónak így van mibe kapaszkodnia: szeretett hobbijához.
Nem kell neki kétszer mondani, becsukja a szemét. De csak az első elképzeléshez, nem akar abba a hibába esni, mint múltkor, amikor túl élénk volt a fantáziája, pedig meseképek nélkül kellene manipulálnia az anyagot. Kap a lehetőségen: kedvenc türkizévé tervezi változtatni a cseppeket.
A víz mindenütt ott van, Manó úgy érzi, mintha egy ideje már ázna, de ahogy egyik kezével lopva megdörzsöli pólója szegélyét, az száraz. A víz fullasztóan köré tolakodott, még ha egy éve tudja is, hogy képtelen megfulladni.
Tehát csak rövid időre engedi magát fantáziaországban barangolni. Ez idő alatt egy ecset végét érinti cseppekhez, így válnak az átlátszó pöttyök zöldeskékké. Aztán nagyban gondolkodik: mintha egy lüktetést küldene szét, testétől távolodva fokozatosan, akár egy aurát kitolva, türkiz festékcseppé változtat minden esőcseppet.
Önmagában. Az energiát nem szüntetve kinyitja szemét: valóban elindult-e a hullám a cseppek színessé változtatására, vagy túl nagyot harapott egyszerre?