Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetA kviddicskupa feliratú táblácskával és alatta egy furcsa szóval, valamint a tavalyi évszámmal ellátott serleg vitrinjének tükröződésében nézve magát Manó lassú, módszeres mozdulatokkal simítgat minden egyes ezüstös fehér hajszálat a helyére. Mikor bilifrizurája tökéletes megzabolázásra kerül, a fiú végre jobban szemügyre veszi az eddig tükréül szolgáló üveg mögötti írást. Túlzás lenne azt mondani, hogy izgatott lesz tőle, de legalábbis felkelti érdeklődését annak lehetősége, hogy itt kupát lehet nyerni a kviddicsezéssel. A feliraton lejjebb haladva az üvegről visszaverődő kíváncsi tekintet szemöldökráncolássá változik. A tükörkép tulajdonosa sejti, hogy a Bagolykő egyik diákcsoportjának neve lehet az idegen szó. Tudja már, hogy itt szegregálva vannak a diákok a személyiségük szerint, de hogy hányféle úgynevezett "ház" van, arra nem emlékezik. Hogy mi a nevük, arra pedig végképp nem. Ha fel akarja idézni az iskolai elhelyezésről olvasottakat, semmi más nem jelenik meg lelki szemei előtt, mint Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Kuka és Morgó - a tüsszögést nem tudja jellemhez kötni - egy-egy kőből készült viskó előtt. Manó olyan kínosan igyekezett időben érkezni a megbeszélt találkozóra, hogy bőven van ideje még az iskola következő büszkeségét, a házkupát is szemrevételezni, átballag hát a nagy kapu túloldalára. Egy újabb különös szó szerepel ezen is. Képzeletében Tudor magasba tartja a serleget. Itt nincs több látnivaló, a jövendőbeli diák még egyszer végignéz a helyiségen, és elfogja a késztetés, hogy felmásszon az impozáns és csalogató, széles lépcsősoron, amely több, mint valószínű, hogy nagyobb izgalmak felé vezet. De nem, nem bóklászhat el. Kívülről már felmérte - hitte, de valójában felét sem látta -, milyen hatalmas ez a kastély, és magát ismerve két kanyar után végérvényesen eltévedne benne. Nem, nem lehet. Meg kell várnia kalauzát, akiről az iskolavezetés írt levelében. A leendő diáktársat, aki tart számára némi körbevezetést, majd leparkolja őt az igazgatói szoba előtt, ahol egy kis csevej vár rá direktorral a leendő felvételi vizsgájával kapcsolatban. Hogy elhagyja a bejárati csarnokot, nem reszkírozza ugyan meg, de azzal még nem okozhat nagy bajt, ha beljebb merészkedik a teremben. Fejét nyaktörésig hajtja hátra, arcát a mennyezet felé fordítja, ahogy kiszúrja a festményeket odafönn. Alaposan végignézi a festék által írt történetet, miközben körbejár a freskó alatt, vakon lépdelve a visszhangos kövezeten.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. július 15. 10:39
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetMár majdnem a végére ér a plafonon játszódó "sztorinak", mikor megszólítják. Ekkor lekapja tekintetét a fejük fölötti freskóról, és beméri a hosszú talárban feszítő, jelvényekkel tüzdelt mellkasú jóképű fiút. Az ő szájából, ebben az idegen környezetben a neve nevetségesnek hat, pedig amúgy sosem volt semmi baja vele, sőt. Zavarba jön, menekülési lehetőségként újra felpillant a "félbehagyott" mennyezetre, de ez csak reflex. Azonnal észbe kap, hogy ebből a helyzetből nem kerül ki ilyen könnyedén, ha a szociális konvenciókat is szeretné betartani, illetve nem szeretné, ha már az ismerkedős napján totál idiótának néznék. Ha a furcsán ejtett neve még nem lenne elég táptalaj annak, hogy kirekesszék. Tehát rögtön a következő pillanatban újra a fiúra fókuszál, válasza suttogás: - Igen, én. Hogy leplezze a zavart, és indokolttá tegye a hangerő-problémákat, hangosan köszörülni kezdi torkát, közben pedig kezet nyújt. Szorítása... nem nevezhető szorításnak. Hamarosan megtudja megszólítója nevét, amit a következő pillanatban már el is felejt, mert a mondat másik felében is bőven van információ, amit jegyezni kell: Navine. Ház. Prefektus. A bemutatkozó szöveg alatt úgy érzi, mentem vigyázzba kell vágnia magát, és hasonlóan hivatalos felelettel élni, de nem készült erre, ezért csak egy suta "ááh, köszi"-re futja tőle, hogy jelezze, érti a dolgot. Nem tűnik sem lenézőnek, sem rosszindulatúnak a másik, a fekete-fehér filmből kilépett majdani diákban mégsem enyhül a zavar. Tenyerét végigtolja farmerja combrészén, talán az izzadságot letörlendő, talán a zsebébe akarta dugni őket, de még idejében észbe kapott, hogy az milyen illetlen dolog volna. Nem tudja, mit mondjon következőnek. Néhány kérdés már felmerült benne, de ezeket egyelőre nem meri feltenni. Például: kötelező viselet ez a mindent takaró köpeny, vagy csak a prefektusfélék hordják? Ma igyekezett szolidan öltözködni. Szerencsére nővére azt mondta, nem szükséges ünneplőbe vágnia magát, így a különleges alkalomra maga által szabott kereteken belül nyugodtan szemezhetett szekrényeiből. Nem válogatott össze lehetetlen színeket és mintákat, bár jelenlegi ruhadarabjai hajával és világos bőrével így is szép kis kompozíciót alkotnak. De ha az iskolában egy nagy fekete lepedővel kell eltakarnia önkifejezésének eme fontos eszközét, az majdhogynem tragédia értékű lesz.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetHarmadik mondata már emberi fül számára is természetesen hallható, bár nem ad semmivel többet, mint az előzőek: - Igen. Érzi Manó is, hogy így gyötrelmes társalgó fél lesz a körbevezetés alatt, ezért igyekszik a lehető leggyorsabban magához térni hirtelen rátört félénkségéből. Na nem, mintha egyébként olyan tökös legény volna, de azért szívesen barátkozik, és eddig normális körülmények között nem okozott neki gondot a beszélgetés. Ezt rövid idő alatt maga is végiggondolja, és hogy legalább valami informatívat közöljön, hozzátesz még néhány mondatot a korábbi "igenjéhez". - Rövid volt. A faluba érkeztem kandallóval, és onnan felsétáltam. Szép ez a hely, egyszerű békét áraszt, egészen más, mint Budapesten. Na ugye, Manó, tudsz te, ha akarsz! Korábban nem igazán túrázott, úgyhogy már az is izgalmas volt, hogy gyalog trappoljon fel macskakövön, földúton, erdőn-mezőn át az új iskolájáig. Vagyis hát majd meglátjuk, de valójában nincs sok választása. Mindenkinek az lenne a legjobb, ha itt folytatná tanulmányait, nem a régi magániskolájában. A szülei nem kísérték el, de így még inkább kiélvezhette új környezetét, rácsodálkozhatott a természetre itt, ahol igazán testközelben találkozhat vele, nem csak az erkélyen vagy a teraszon sorakozó virágok, vagy az iskola melletti park képében. - Nem hoztam semmit - rázza a fejét a poggyászkérdésre, mikor már éppen induláshoz készülnek. - Farzsebében lapul néhány irat, amire szüksége lehet, minden egyéb még nem kell vagy már nem kell. Ez tényleg csak egy kis kiruccanás, ismerkedés. Az igazgatóval való beszélgetés sem tűnik most még olyan komolynak. Ha pedig az ajtaja előtt ráébred, hogy egy Gucci Who? feliratú pólóban kíván bemutatkozni a tanoda és kollégium dirijének, és ez rémisztően illetlen... majd vigasztalja a tudat, hogy legalább ünneplőszínekben pompázik. Manó ámul azon, hogyan képes a felsőbb éves egyszerre olyan hivatalos lenni, miközben azért könnyedebb hangvételű megjegyzéseket is tűz beszédébe. Úgy dönt, a prefektussággal járó stílus lehet ez. De a talár...? Oké, hogy a házirend is érvényes Manóra, kár, hogy fogalma sincs, mi van abban, így csak reménykedhet, hogy akaratlanul nem szegi meg. Míg ez a csapongó gondolatkavalkád végigfut az agyán, elindulnak a hívogató széles lépcsősor felé, Ágoston pedig újabb kérdést tesz fel. - Igen - hangzik a válasz, pedig Manó még nem is gondolkozott ezen, így fogalma sincs, várja-e a beköltözést. Egyelőre annyi a vágya, hogy élje túl a felvételi vizsgát és vegyék fel. Aztán pedig még mindig ott van a lehetősége, hogy ha nagyon kellemetlennek tűnik ez az iskola, kikönyörögje a szüleinél, hadd menjen máshova, akkor pedig nincs is szüksége szobára itt. De egyelőre tetszik neki a hatalmas, középkori hangulatot árasztó kastély. Kezével végigsimít a korláton, ahogy fellépegetnek az emeletre. Néhány lépcsőfok után végre veszi a bátorságát, és felteszi az őt nyomasztó kérdést: - Mindenki ilyen köpenyekben jár itt, vagy csak ha akar? Vagy csak a prefektusok?
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. augusztus 3. 16:01
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetAz igazgató részletesen elmondta neki, hogyan jut az irodájából a tanári szobába, de ez sem segített. Talán Rabbot Portnipper szerette volna, ha Manó kicsit eltéved, és ezáltal is jobban megismeri a kastélyt, elkapja a hangulatát. Az új fiúcska egyáltalán nem neheztelt ezért az igazgatóra. Nem volt nagy cókmókja, az egyetlen teher, amit cipelt, a kis szorongással vegyes izgalom volt, amit a leendő tanárával való találkozás keltett benne. Ideje is annyi volt, mint a tenger, így mikor a lépcsőszedést eltúlozva az első emeletről az alagsorban kötött ki sem bosszankodott, hogy talán elkésik. A tanár nem várt rá, nem tudta még, hogy megy, ha csak Portnipper igazgató nem jelzett neki bagolyban. Az alagsort Manó amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta, nem érezte a nyomasztó sötétségben és a fáklyák nyugtalan fényében jól magát. Felbukkant egy újabb ismeretlen helyen, és ekkor bevallotta magának, hogy eltévedt. Mindenki az óráján ült, egy teremtett lelket sem látott a környéken. Illetve egy lelket igen, de mikor utánaszaladhatott volna, hogy útbaigazítást kérjen, az eltűnt az egyik fali szőttesen át. Végül egy diákot talált, aki egy fémlovag tövében guggolt, és a tenyerébe suttogott. Az új fiú először megijedt a furcsa figurától, de végül megemberelte magát, odalépett hozzá, és a tanári szoba irányáról kérdezte őt. A különc bagolyköves tisztán és érthetően elmondta, hogy mely folyosón merre menjen. Manót egy útelágazás sem zavarta a célhoz vezető sétán, így csont nélkül eltalált a megfelelő ajtóig. Be akart kukucskálni, de egy aranyszínű szalag tolakodott ki a félfa melletti résen, és az orra előtt kezdett kacskaringózni. A fekete-fehér látogató lassan a szalagért nyúlt, mintha attól félne, mint egy pillangót, megriaszthatja, és akkor elreppen. Bátor szalag volt ez, nem illant el a fehér bilifrizurás, gyerekarcú fiú elől, hagyta, hogy az elcsippentse őt.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. július 26. 22:36
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetA rózsaszín pöttyökkel tarkított aranyszín szalag egy ideig nyugodtan hevert a tenyerében. Épp úgy, mint mugli társai tették volna. Aztán persze megunta a dolgot, életre kelt, és Manó csodálkozva nézegetthette a tenyerén mocorgó szalagot. Varázslócsemete volt, ha nem is a legkiválóbb és legerősebb mágusok gyermeke, látott már bűbájt eleget, ő is úgy-ahogy tanult varázsolni, de ilyen különös, haszontalannak tűnő felhasználási módjával még nem találkozott a boszorkányságnak. Érdeklődve vizsgálta a színes csíkot, meg is bökte másik kezének mutatóujjával, de nem érzett semmi furát. Erre viszont megjelentek a szalag társai. A fiú jól meghökkent, hogy esetleg sértésnek vették a böködést, azért rontott rá egy regimentnyi további anyagdarab. Tényleg megrohamozták őt a társak lefagyásra késztetve Manót. Hamar rájött azonban, hogy a szalagok nem ártanak neki, maximum kicsit megcsiklandozzák itt-ott. Aranymasnis kezét a levegőben felejtve másik kezével a pólója alá igyekvő szalagot próbálta megállítani tevékenységében, ekkor jelent meg az ajtóban a lány. - Ő, szia! - nyögte Manó meglehetős zavarban, hogy szalagokkal körbetekerve, elszúrt ajándékcsomagként ácsorog az ajtóban. Szegény aranycsíkot megnyomta kicsit, ahogy összezárta rajta az öklét, és kihúzva a pólója alól a kéket, most már aktívabban próbálta lehessegetni magáról támadóit. Azok szófogadón lehulltak karjáról és derekáról. Az arany nem járt ilyen jól, azt Manó a markában felejtette, úgy válaszolt kérdezőjének: - Markovits... Á... Elfelejtette a nevet, amit idefelé olyan sokáig memorizált! Viszonylag gyorsan megkerülte a problémát. - Tanár urat keresem. Ekkor megszólalt a csengő, amely a tanórák végét jelezte.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetBeszélgetés bontakozik ki közöttük, és ezen most már Manó is épp annyira igyekszik dolgozni, mint túravezetője. Vagyis majd mindjárt igyekszik, de most még újraindítja elakadt lélegzetét, amit az a meglepetés okozott, hogy Ágoston a füléhez hajolt. Nahát, mégsem olyan hivatalos! - valamiért rögtön ez jut eszébe. Ahogy gyorsan próbálja végigvenni, mit jelenthet pontosan az ajánlat, végül elpuskázza a lehetőséget, hogy még időben válaszolhasson, mint aki benne van bármilyen mókában. Túl sokat gondolkodott. - Oké, köszi, jó ötlet - válaszolja vereségtudattal, de kívülről csak mosolya látszik. Úgy érzi, valamit elszalasztott, ami sosem jön vissza. - Amúgy melyik részében élsz a városnak? - folytatja vörös fejjel, visszakanyarodva oda, hogy a fiú szintén Budapestről érkezett. Valószínűleg rajta kívül még rengeteg bagolyköves, hiszen úgy tudja Manó, más középfokú köziskola nincs Magyarországon, biztosan rengetegen járnak ide a fővárosból. Sőt, Magyarország minden tájáról! Színes kavalkád lehet itt. És az újonc még nem is tudja, a diákoknak milyen nagy hányada külföldi, vagy legalább félig külföldi származású! Ágoston mellett sétál, aki - akármilyen hülyét is csinált magából az imént Manó - fennakadás nélkül meséli, mi található a kastély ezen részlegén. Az új fiú már a harmadik mondattól kezdve tudja, semmi konkrétum nem fog megmaradni a fejében a szöveggé konvertált térkép hallatán, de azért benyomásokat így is szerez, úgyhogy nem haszontalan a mese. Felfoghatatlan számára, hogyhogy nem tudják, mennyi alagút húzódik a föld alatt. Vajon mennyire veszélyes ez? Mekkora lehet, vagy miért nem tartják számon? Manó nem járt még varázsépületben. Ugyan tisztában van vele, hogy technikailag lehetséges, jelenleg eszébe sem jut, hogy talán az játszik közre, hogy a Bagolykő folyosói néha elvándorolnak, illetve varázslat segítségével könnyen lehet egy vécé méretű helyiségbe báltermet passzírozni. Jobban megfogják a történetek, amelyek egy-egy teremhez vagy folyosórészhez kapcsolódnak. Így már egyszerűbb megjegyezni őket. Kicsit úgy érzi, egy sárgaházzal kevert vidámparkba került a történetek alapján, de tetszik neki ez az őrület. Némileg enyhít a tragikus tényen, hogy a nap jelentős részében egy alaktalan fekete talárban kell majd feszítenie - feltéve, hogy ide fog járni. Szimpatikus neki ez a prefektus. A kastélylátogatás alatt mintha maga is feloldódott volna, viccelődött Manóval, most pedig csak állnak és beszélgetnek. A srácot nem zavarja, annyi mindent elmesélt már Ágoston, hogy úgy érzi, az összes fontosat tudja már az iskolaépületről. Vagyis még egy dolog érdekelné Manót, ami pont összevág az idősebbik következő kérdésével. Vállal a falnak dől ő is, szabad karjával átkarolja saját magát. - Szeretek fotózni - említi hobbiként. Hogy ruhabolond is emellett, arról egyelőre inkább hallgat. - És... azt akartam kérdezni, van-e itt szervezett kviddics? A pályát láttam nem messze a vártól. A régi sulimban játszottam, és itt is szívesen folytatnám. - Tetszik - mondja megint inkább udvariasságból, mint szívből jövő őszinteséggel a kérdésre, milyennek találja az iskolát. Még nem tudja. Vegyesek az érzései. - Egy magániskolából jövök. Gazdag üzletemberek járatják oda a gyerekeiket, akikből szintén gazdag üzletembereket szeretnének faragni. Nem nekem való. Örülök, hogy eljöhettem. Az iskola ennél még speciálisabb, hiszen nem járnak oda muglik, mágiát is oktatnak. De olyan alacsony szinten, és ez az egész Manónak annyira természetes, hogy el is felejti említeni, pedig hallgatóságának érdekes lehet. - Mondd, hogy itt nincs matek és közgazdaságtan, meg egyéb ilyen tantárgyak! - szenvedő arccal könyörög a szőkeség. Hallotta, hogy a varázslást részekre bontják itt: van bűbájtan és átváltoztatástan külön például, de tüzetesebben nem nézte át a tantárgylistát. Még függhet attól is, hányadik évfolyamba osztják majd be.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. augusztus 14. 20:22
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
Találkozás egy elemi mágus tanonccal Írta: 2015. augusztus 13. 21:37
|
Ugrás a poszthoz
|
öltözetMég csak délután volt, de Manó már érezte, hogy elfáradt. Nem a kviddicsre való bemelegítés fáradtsága volt ez, agyilag dőlt ki a sok új információtól, amit ma az agyába csepegtettek. Bogolyfalva némán osztotta meg vele titkait; a prefektus srác, aki egy kis körbevezetést adott neki, biztosította róla, hogy az a rengeteg hely, amit meglátogattak, csak töredéke volt a kastély teljes látnivalóinak. Aztán az igazgató látta el temérdek adattal az iskolát illetően, és rémisztgette egy kicsit egy hosszú és átfogó felmérővel, amit majd azért kell letennie, hogy évfolyamba sorolhassák. Végül útjára indította, hogy egymaga keresse meg a tanári szobát, az út során pedig újabb szegleteit fedezze fel az iskolának. A rendhagyó fogadtatás a tanáriban színesítette az újdonságok kavalkádját a fejében, végül pedig Merkovszky tanár úr is kibővítette a megjegyzendők képzeletbeli listáját. Az elemi mágia professzora volt olyan rendes, és ahelyett, hogy találkájuk zárásaképp ködös útvonaltervet bízott volna rá, elkísérte ebbe a gyönyörű belső kertbe Manót, így nem kellett újabb kóválygásba fognia az ismeretlen folyosókon, hogy meglelje azt. Itt leültette és otthagyta a diákot, hogy várjon türelemmel, nem sokára érkezik valaki, akivel bővebben beszélgethet az elemekről, és aki saját bőrén tapasztalta már az itteni oktatást. Manó a szökőkút szélén ül. (Fehér farmerjában. Reméljük, nem lesz koszos!) Gyanítja, Merkovszky nem véletlenül választotta éppen a kristálytiszta vízzel teli medencét a randevú színhelyéül. Az újonc tétován dugja egyik ujját a másik után a hűvös, átlátszó folyadékba. Fejét lehajtja, csak egyenes, fehér haja látható szemből, amely buraként övezi kobakját. Biztosan éreznie kellene valami különlegeset a vízzel kapcsolatban, de nem érez semmit.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
Nyári szünetben egy tetoválószalonban Írta: 2015. augusztus 14. 14:24
|
Ugrás a poszthoz
|
öltözetNyári szünet. Manónak is, aki még mindig egy budapesti magániskolába jár. Nem is akármilyenbe: affélébe, amit csak az igazán tehetős családok engedhetnek meg maguknak, és ezek közül is olyanba, ahol varázslókat oktatnak. Bár egy kicsit megtévesztő így jellemezni Manó iskoláját, tudniillik a vezetőség nem szakad meg azon igyekezetben, hogy használható varázstudást tömjön az ott tanulókba. Az ő - és valójában a családok - célja ugyanis az, hogy mágikus erejüket kontrollálni tudó, de inkább a mugli világban, és főleg az üzleti életben alaposan otthon levő fiatal felnőtteket eresszenek szélnek. De már csak körülbelül harmincat kell aludni, és a varázstudásra éhes srác is a Bagolykő padjait fogja koptatni, átvették ugyanis ebbe a patinás Mágustanodába. Hamarosan maga mögött hagyhatja a pénzügyet és a gazdasági ismereteket, és közelebbről megnézheti magának a bűbájtant és az elemi mágiát. De most egyelőre még szünet van, és - ahogy a gyomrában kavargó pillangók minden lépésnél emlékeztetik - Manó épp egy tetoválószalon felé igyekszik. Na nem maga akar tetoválást, és nem is ez okozza a szűnni nem akaró izgatottságot. Egy levelezőtársával fog ismét találkozni a fiú. Egyszer látták egymást élőben, a Bagolykövön. Mat - így hívják ismeretlen ismerősét - beszélgetett vele egy kicsit a navinések klubhelyiségében, mutogatta meg az ottani helyiségeket. Címet cseréltek akkor, és azóta csak bagollyal tartották a kapcsolatot olykor-olykor egészen ezidáig. Most Mat elhívta élete első tetoválásának születésére. Így hát Manó beutazott a város centrumába, elhagyta a metróaluljárót, és a nem messze berendezkedett üzlet felé vette az irányt. Szerette volna kicsit egyedül is szemrevételezni a kirakatot, de korábban kellett volna felkelnie ehhez. A zsúfolt utcán sietők egy pillanatra felfedték az épület falának támaszkodó illetőt, aki már várt rá. Manó lassított a léptein, és próbált felkészülni a találkozásra. Nem értette, miért aggódik ennyire. Váltottak már néhány baglyot, nem mintha tökéletesen idegen lenne számára a másik. Megigazította a szemüvegét, és átlibegett a keresztirányú gyalogos had által hagyott réseken, mígnem már senki nem választotta el őket. Manó önkéntelenül elmosolyodott, ahogy rendesen megnézhette magának Matet: összeöltöztek pirosba és feketébe. Hajuk ütött el csak igazán egymástól: Manóé egy rövid, inkább fehér, mint szőke, egyenesre nyírt hajkorona, míg ismerőséé hosszabb, oldalra fésült sötét frizura, nem kevésbé gondosan beállítva. Bejött neki a másik hajviselete, de úgy döntött, mégsem indít azzal a másiknál, hogy "jó a hajad". - Szia! - köszönt inkább ehelyett. - Ugye nem kellett sokat várnod?
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetMindent megbeszéltek, amit egy ilyen túrán csak meg lehetett. Már rengeteg folyosót bejártak és még több lépcsőt másztak meg, mire megpihentek egy falnál. Az iskolai témákon kívül a magánéletükről is váltottak pár szót, sőt levelezési, valamint e-mailcímet is cseréltek, hogy később tarthassák a kapcsolatot. Egészen máshogy viszonyult hozzá ez a fiú, mint azok, akiket otthon, az iskolájában ismert meg. Az első ismerőse lett, akit akár barátként is el tudott volna képzelni, hiszen nem a pénzén, saját magán vagy a marhuláson járt az esze, kellemes csevejt lehetett vele folytatni. Ahogy sétáltak, egyre feloldódtak. Kiderült, hogy közös érdeklődési körük is akad: mindketten kviddicseznek. Vagy legalábbis Ágoston valaha hajtó volt. Ezért az információért cserébe Manó elárulta, hogy fogóként játszott eddig, de azt is hozzátette, hogy nem tudja, mennyire jó, mert náluk az iskolában nemigen vették komolyan ezt a sportot, így kevés alkalma adódott igazi megmérettetésre. Végül egy rövid szünet állt be a beszélgetésben, és Ágoston kijelentette, hogy végére értek a körbevezetésnek. Az igazgatói iroda előtt elbúcsúztak egymástól. A prefektus próbálta megnyugtatni Manót, és ez egy kicsit sikerült is. Ha ő nem jegyezte meg, hogy az öltözete hagy némi kívánnivalót maga után, nagy baj nem lehet. - Viszontlátásra! - visszhangozta a fehér hajú, bármilyen furcsa volt az adott helyzetben ez a köszönési forma. Nézte Ágostont, amíg az el nem tűnt egy kanyarban, azután a magára hagyott srác az igazgató ajtaja felé fordult. Ácsorgott ott néhány pillanatig, majd felemelte a kezét, és kopogtatott.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetMat is mosollyal indított, ami jó jel volt, de Manó csak egészen kicsit lett ettől nyugodtabb. Az ide úton azzal próbálta sikertelenül csitítani a zsongást a gyomrában, hogy a tetoválás aktusa alatt úgysem a beszélgetésé lesz a főszerep, így nem kell tartania kínos csendtől sem. A szőkeség ránézett az órájára: tényleg nem késett, még néhány perccel előbb is érkezett szerencsére. - Szívesen jöttem, köszönöm, hogy engem hívtál - válaszolt őszintén a másik hálálkodására. Tényleg sokat jelentett neki, hogy egy iskolatársa máris elhívta őt valahova. Ráadásul az első tetoválása készültére. Manó ezt egy fontos dolognak tartotta. Kívülről csak, hiszen neki nem volt tetoválása, ámbár nem zárkózott el a gondolattól, hogy egyszer csináltasson egyet. - Mit hallgatsz? - kérdezte eztán a másik nyakában lógó fejhallgatóra célozva. Ez volt az első dolog, amit ki tudott ötölni mint beszédtéma. Persze érdekelte is a válasz. A zene nem került szóba eddig közöttük, és kíváncsi volt, vajon milyen Mat ízlése ezen a téren. Ennél tovább azonban nem mentek a csevejjel, Mat indítványozta, hogy húzódjanak beljebb, a hűvösbe. Egyúttal tegyék meg, amiért végtére is jöttek. - Igazad van - nyugtázta Manó, és több szót nem pazarolva benyitott a valóban légkondicionált helyiségbe. Társa kezébe adta az ajtót, hogy az becsukhassa, közben pedig szétnézett a helyiségben. A narancsszínű falakon mindenhol különféle minták kaptak helyet, némelyik bekeretezve, némelyik csak úgy. Rajtuk kívül néhány cserepes növény és afrikainak tetsző faszobor igyekezett feldobni a környezetet. A nem túl bizalomgerjesztő tetováló székeket ellensúlyozandó a srácokat fogadó művész nem olyan teljesen szétvarrt nagy darab fickó volt, mint ahogy Manó elképzelte. A vékony és magas illető egy metál együttes pólóját hordta, haja hosszú volt, lófarokba fogva. Barátságosan köszöntötte őket. - Helló, mit tehetek értetek? - kérdezte, mikor a fiúk "felsorakoztak" egymás mellett. Manó visszaköszönt, de meghagyta a válaszolás jogát Matnek, úgyis a pult mögött balra történő eseményekkel volt elfoglalva: egy másik fickó - egy mackós alkatú nagy szakállal - éppen egy férfi hátán dolgozott.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetNem ismerte jól a Tokio Hotelt, csak azt az egy-két számát, amit a televízió zenecsatornáján játszottak néhány éve. Tudta milyen nagy divat volt egy időben. Hatalmas port kavart ez az együttes: utálóinak tábora legalább akkora volt, mint a rajongóié. Manó nem értette, azok, akiknek nem tetszett a tagok fizimiskája vagy zenéje, minek fordítottak annyi energiát, hogy mások kedvét is elrontsák a szidalmazással. De mindezt nem tudta elmondani, hiszen kint álldogáltak a tűző napon, és Mat már nagyon szeretett volna bemenni, és végre szert tenni élete első tetoválására. Így hát megjegyzés nélkül maradt a kedvenc együttes, ehelyett beléptek a boltba. A szőke akkor látta először a képet, amit Mat a kezeire akart tetováltatni. Egy kicsit erősnek találta, hogy levelezőtársa kezdésként rögtön egy ilyen feltűnő, finomkodást nélkülöző tetoválást választott. Míg a tetováló ember a lapot nézte - Manó remélte, nem most először látja a képet, úgy tudta, valamennyi előre tervezést igényel egy tetoválás, nem lehet csak úgy beleugrani ebbe -, ő kibogarászta fejjel lefelé a betűket. A mondanivaló tetszett neki, ő is hasonlóképpen érzett. Manó felnézett, és összetalálkozott Mattel a tekintetük. Bátorító mosolyt küldött az izgatott srác felé. Biztosan nehéz menet lesz az érzékeny bőrön ez a sok minta. Az ott dolgozó fickó magabiztosnak tűnt, leültette a srácokat és eltűnt egy kis időre. Mat befoglalta trónját, Manó viszont nem ült le a sámlira - sejtette, az nem neki lesz -, és amúgy is jobban lát és könnyebben is beszélget, ha inkább csak áll barátja mellett. Hogy kell neki a lelki támogatás, arról mindjárt újra biztosította is Manót. - Azért próbáld visszatartani - igyekezett megnyugtató hangot megütni, és rátette a kezét a leendő tetkótulajdonos vállára. Aztán valami téma után kutatott, hogy elterelje az izgatott fiú figyelmét. Meg akarta kérdezni, honnan jött a tetoválás gondolata, vagy hogy hallotta-e már valamelyik ismerősétől, milyen érzés a varratás. De talán olyan beszédtéma kellene, ami nem a jelen helyzetre emlékezteti a másikat. ... Semmi ilyen nem jutott eszébe. Milyen furcsa lenne már csak úgy megkérdezni, hogy "mit fogsz csinálni a nyáron?"?! Na jó, talán nem tetézi a helyzetet azzal, ha mégis rákérdez ezekre a tetoválós dolgokra. - Honnan jött az ötlet a tetkóra? És miért épp ez a minta?
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetAz első napjait tölti a Bagolykőben. Még nem ismer sok embert - de akiket igen, mind nagyon kedvesek voltak vele, és biztatták, hogy keresse fel őket, bármire szüksége van, még ha csak egy beszélgetőtársra is. Manó egyelőre nem tud élni ezzel a lehetőséggel. Körülötte a sok diák sürög-forog, órákra jár, órákra készül vagy már a jövő heti beadandóját írja (utóbbit főleg a kék címereseknél vette észre). Senkit nem akar zavarni, és ő nem is az a fajta, aki csak úgy leszólít másokat. Néha vannak ilyen elvadulásai, amikor feltétlenül ismerkedni akar, és a feje tele van olyan őrültségekkel, amiket bátran megoszt bárkivel. Ez nem egy olyan nap. Most keresi a helyét, hogyan kapcsolódhatna ki, hogyan üríthetné ki a fejét, amit az órákon már teletömtek mindenfélével. A művészetek termet már próbálta. Elvileg lehet használni, ha az embernek festeni támad kedve, ott a legkönnyebb. De ezt sajnos mások is tudják, akik már rég befoglalták a helyiséget. A második gondolata az, hogy kihasználja a jó időt, amíg még lehet. A természetben rajzolni... rég csinált ilyet, ideje felfrissíteni az emlékeket. Egy fa tövében ül, fehér kobakját, ezüst hajtincseit mintha vonzaná a papír a térdére támasztott táblán. Nem tudja, mit rajzol, csak figyeli a nyomot, amit ceruzája hagy a fölötte lévő lomb levélárnyékaival szabdalt lapon. Ezért kell ilyen közel hajolnia. Aztán hátradől, felnéz, mint aki álomból ébred. Megvizsgálja, mi változott, mióta legutóbb eszébe jutott, hogy létezik a külvilág. Szemben egy fánál valaki más is rajzol. Oldalt ül neki, a tájat kémleli. Nyilván megfogta valami. Manó követi a tekintetét, próbálja elképzelni, mit rajzol a srác. Akármi is lehet az, annyi itt a látnivaló, de Manót inkább a rajzoló ember alakja kapja meg. Ellapozza a semmiséget, amit csak a vonások öröméért készített, és valódi munkába kezd: megörökíti a rövid hajú fiút, ahogy az a saját rajzába mélyed. Közel sincs kész, amikor feltűnik egy újabb személy, talán a srác barátja. Megzavarja a rajzolót, elrontja a kompozíciót. Manó bosszúsan fújtat egyet és leejti ceruzás kezét a fűbe. Na mindegy. Félrerakja a táblát, feltápászkodik. Végigsimít a fenekén, hogy megszabadítsa a ráragadt fűtől vagy falevelektől, és lehajol a holmijáért. Olyan szótlanul, ahogy jött, visszaindul a kastélyba, hogy keressen valami más elfoglaltságot.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. október 2. 22:28
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
a talár alattEljött ez is. Az új életének kezdete. Hátralévő életének első napja, vagy mi. A régit már hónapokkal ezelőtt ott hagyta, de azóta csak a berendezkedés folyt az újrakezdéshez. Most mindezeknek vége: megvolt az osztályozóvizsgája, ebben az idegen iskolában negyedik évfolyamba került. Gyanította, hogy nem kevés hátszéllel, de próbált nem gondolni erre. Pláne arra, hogy ha nem hozza fel magát a negyedikesek szintjére, villámgyorsan ki fog bukni a Bagolykőről. Ja, nem. Az apja úgyis elintézi. Dühös lett, amikor ez jutott eszébe. Próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat, és hogy elterelje a figyelmét, elkezdett ismerősök után nézni. Nem sok ilyenje volt neki. Megismerkedett már két tanárral (bár az egyik sokkal gyerekesebb volt, mint Manó a tizenhét évével), az igazgatóval és négy házbélivel. Most egyiküket sem látta a tömegben, ahogy beáramlott a többiekkel a nagyterembe, így szótlanul és magányosan ült le a Navine asztalához. Próbált nem elveszettnek tűnni. Fejét felszegte, a díszítést nézegette, az arcokat figyelte, vetett pár pillantást a többi asztal diákjaira is. Mindenkin egyentalár feszült, ami fölött Manó még mindig nem tudott napirendre térni. Értette az indokokat, amik az egyenruha mellett szóltak, mégsem tudott egyetérteni velük. Ő önkifejezésében gátolva érezte magát ettől a rendelkezéstől. Hogy ezt valamelyest mégis kimutassa, talárja alá, egyszerű fekete nadrágja és inge fölé egy különleges, fehér, virágmintás zakót vett. Sajnos hacsak meg nem pillantották a néha kikandikáló szegélyét, más nem gyönyörködhetett benne. Pedig a nyári szünetben felfrissített átváltoztatástan tudását kamatoztatva Manó néhány virágot sárgára is változtatott rajta, hogy prezentálja Navinehűségét, mert állítólag ez fontos volt ebben az iskolában. Aki látja, meg nem mondaná, hogy a gyenge teljesítményű varázslógyerek nem teljesen így tervezte az átalakítást. Tehát Manó büszkén viselte szerelését, amely tökéletesen illett fehér bubifrizurájához, még ha senki sem látta, illetve senkit sem érdekelt, mi rejlik az unalmas és közönséges fekete talár alatt.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. szeptember 29. 21:37
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözet- Á... - kezdte volna Manó, amikor Mat hellyel kínálta. Aztán meggondolta magát. - Na jó. Leült a sámlira. Ha mégsem neki lesz, legfeljebb elzavarják, de mégis sok lenne végigállni a procedúrát. Nem gondolta, hogy ilyen mélyre tapint ezzel a kérdéssel. Hogy Mat tetoválása hátterében sokkal több van, mint egy minta és egy felirat. Nem merte megkérdezni, de nagyon érdekelni kezdte, mi történhetett a fontos személlyel, és mi lehetett ez a sötét időszak, ami ráadásul nem is ért végleg véget. Jól megnézte magának Matet. Nem tűnt depressziósnak. De mit ért ő ehhez? Elhessegette a gondolatot, hiszen nem ért hozzá, és nincs joga elemezgetni levelezőtársát. Mielőtt bármit reagálnia kellett volna erre - mivel hümmögésen vagy bólogatáson kívül mást nem tudott volna, kérdéseket pedig nem tartotta illendőnek feltenni -, szerencsére megjelent a "varrómester". Mat szörnyen lelkes lett az újrarajzolt minta láttán. Manó elgondolkodott, vajon milyen érzés lenne számára a tetoválás küszöbén állni. Mit rakatna magára? Nem tudta. A fiú őt is megkérdezte a mintával kapcsolatban. A szőke még mindig túl soknak és feltűnőnek tartotta, de maga a kép tényleg jó volt, és ha a gazdája örömét lelte benne, hát miért ne? Ha mindentől függetlenül nézi, tényleg menő látvány volt. Így őszintén tudta felelni: - Igen, király lesz! - mosolyodott el újra. A másik kép is ott volt a srác keze ügyében, Manó arra is ránézett, hátha felfedez különbségeket. Csak most, ahogy tüzetesebben megnézte, vett észre egyéb részleteket az eredeti ábrából. - Ezek a betűk mit jelentenek? - mutatott a kézfejen lévő két-két betű felé. - És a kínai jelek ott fent? Aztán mikor észre vette magát, mocorogni kezdett a széken. Nincs útban? Nem zavar? A tetoválómesterre nézett, mit szeretne, és hogyan ne akadályozza ebben Manó.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. október 26. 21:09
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
a talár alattRengeteg diák jár ide. Most először látja őket így egyben, eddig csak körülbelül kétszer fordult meg a kastélyban, és akkor nem ekkora dózisban kapta a gyerekáradatot. Az ő iskolájába maximum ha húszan jártak, sosem volt tumultus. Most néhányan meg is lökték a hátát, ahogy elvonultak az asztalok között, a helyükre igyekeztek. Manó ezt csöndben tűrte, szerencsére ritkán fordult elő, és senki nem inzultálta komolyabban a belső szerveit, ha neki is ütődött. Így viszonylag kényelmesen elnézegethette az arcokat és a talárok alól kivillanó ruhákat, miután a díszletet rendesen szemrevételezte. Ahogy lassan eltűntek a fejek, ahogy leült a tömeg java, a tanári asztal körül gyűlő felnőtteken is elidőzhetett. Az igazgató még nem volt ott, de felismerte Merkovszky Ádámot. A többiek idegenek voltak még, azt a másik, fiatal tanárnőt nem látta. Nem sokára befutott Rabbot Portnipper, szinte észrevétlenül bukkant fel az emelvényen. Manó körülnézett a navinés asztal körül, felmérte, hogy állnak az ülők: elhelyezkedett-e már mindenki, kezdődhet az évnyitó? Egyik oldalára egy vörös hajú lány került, aki épp akkor kapta el a pillantását, amikor Manó ránézett, így nem volt alkalma bemutatkozni. Másik oldalán egy nagydarab gyerek dobolt az asztalán, maga elé meredt, a szőke nem akarta zavarni. Vele szemben is csupa idegenek ültek. Hol van Mat vagy Ágoston? - Manó ültében nyújtózkodott, de nem látta egyiküket sem a közelben. Remélte, meg fogják keresni, és mellé ül legalább egyikük, de nem így történt. Elég unalmas volt így a várakozás, de végre az is elérkezett, hogy az igazgató felállt, és belekezdett mondókájába. Csak egy részét mondta el, és Manó úgy érezte, neki semmi köze az elhangzottakhoz, de azért udvariasan tapsolt, amikor ez volt terítéken. Hogy a valódi terítékről is szót ejtsek, ez hamarosan - varázsütésre! - megtelt százféle étellel. A sok fogás közül rengeteg időbe került, míg a fiú kiválasztotta, mit egyen. A levest meghagyta másoknak, az ő tányérjára párolt zöldségek és egy fűszeres csirkemell került. Evés közben - csúnya dolog vagy sem -, igyekezett mások beszélgetésébe belekagylózni, így ő is valamennyire elszórakozott, míg végre túlestek a vacsorán, és jött az igazgatói beszéd második része. Ezt őrült sok taps szaggatta szét, megint csak mindenféle díjak kerültek kiosztásra. Manó hallgatta a nyertes személyek vég nélküli sorát, és legalább a navinések említésénél próbálta a kisétáló diák arcát és nevét jegyezni. Meglepetésére az egyik díjnál - Manó már akkor elfelejtette, melyiknél, amikor Portnipper befejezte a szót - kis késéssel a mellette ülő lány pattant fel. Törte a fejét, mit is kapott most ő, ahogy nézte, amint átveszi az oklevelét odakint. Aztán visszajött, és ahogy az asztalra helyezte a díszes lapot, a fehér hajú leolvashatta róla a címet: iskolaelső. Az mi?Mielőtt méltathatta volna a teljesítményt, a lány maga fordult hozzá, és megbökte. Az új fiú egy mosollyal indított, nem tudta, mi az oka a bökdösődésnek, de nem akadt fenn rajta. - Gratulálok! - mondta tompított hangerővel, hiszen az igazgató még sorolt valamit. Aztán, nem tudván, hogy ezt világosan elmondták korábban, mikor ő már elveszett az érdektelen szavak és hangok tengerében, szégyenérzet nélkül, még mindig barátságos mosollyal rákérdezett a lánynál: - Hogy lesz valakiből iskolaelső? VB meglepetés!
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetNem tud megszabadulni a rossz érzéstől, hogy útban van. De hát a fickó mondta, hogy ül jenek le, így, többesszámban. És erre mutatott. Manó fél popóval, ugrásra készen kuporog a sámlin, ám a tetováló - Nándor - nem zavarja el, egy másik széket húz magának oda. Manó csak akkor nyugszik meg, mikor munkához lát a művész. Ekkor viszont teljes figyelmét leköti a munka. Sosem látott még ilyet, és falja szemeivel a látványt: hogy készül egy tetoválás. Olyan, mint egy kiállítás, egy különleges előadás, amit most megnézhet, és még személyessé is teszi a tény, hogy egy ismerőse ül abban a székben. Különleges eszközt vesz kezébe Nándor, és megkezdi a beavatkozást. Matt mosolyog, de arcának rándulása elárulja Manónak, vagy legalábbis azt sejteti a szőkével, hogy nem felhőtlen érzés. Azt még Manó is tudja, hogy ez a procedúra bizony fájdalmas. - Nem fáj? - kérdezi azért, így Matnek lehetősége van elmismásolni a dolgot, ha nem szeretné kimutatni fájdalmát. Majd hogy elterelje a srác figyelmét, visszakanyarodik egy korábbi témájukhoz. - Mit szeretsz az ázsiai kultúrában? Nem akarja kizárni Nándort a beszélgetésből, de neki úgyis van most egy fontos dolga. Ők pedig mindannyian hosszú ideig fognak itt ülni, valószínűleg kész sem lesz rögtön első alkalommal az egész. Ezt mondjuk Manó még nem sejti. Tenyerébe támasztott állal figyeli hol a kezet, hol Mat arcát.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
a talár alattA lány hosszan fixírozza őt ahelyett, hogy válaszolna. A meglepett ábrázatot Manó eddig a váratlan siker érzésének tudta be, de most feltámad benne a gyanú, hogy a díjazott sem igazán tudja, mit ünnepelnek itt. A vörös hajú diáktárs végül szólásra nyitja a száját, és a harmadik szónál... - vagyis a másodiknál, de nagyon hosszan tartott ez a két szó is - Manó első gondolata: ó, szegény. Dadog.Reméli, nem lehet leolvasni arcáról a sajnálatot emiatt, ellenőrzi arcizmait, ezzel el is kalandozik a figyelme, de így sem marad le a mondanivalóról, hiszen a lányka még csak ekkor fejezik be a következő szót. Nem tűnik bosszúsnak, amiért beszéltetik, így Manó a második gondolatát, miszerint biztosan utál megszólalni, elveti, és úgy dönt, folytatja a csevegést. Ekkor taps harsan fel - lemaradtak a kviddics eredményhirdetésről. Jobb is, így Manó nem hallotta, hogy a Navine tavaly valamiféle szabotázs miatt mondta le a játékot. A zaj miatt beszélgetésre nem fordítható időt szomszédja a papírja fixírozásával és döbbent és tanácstalan arckifejezések váltogatásával tölti. Mikor az igazgató újra szövegelni kezd - ezúttal a friss tanárokról -, a lány is újra megszólalhat. - Dehogy is, te kaptad, ott a neved - bök rá Manó az oklevélre, mikor navinés társa azzal a furcsa ötlettel áll elő, hogy visszaszolgáltatja a díszlapot. Érzi, hogy elkél egy adag bátorítás a kishölgynek, hát kifundál valamit, miről is szólhat az iskolaelsőség. - Biztosan nagyon büszke rád az igazgató. Talán megnyertél egy versenyt, vagy kitűnő lett a bizonyítványod? Lemaradt Merkovszky professzor igazgató-helyettesé ütéséről is, de az orkán erejű örömteli diákhangokra és tapsra felkapja a fejét, és a tanári asztal felé fordul. Már csak azt látja, ahogy a két férfi elengedi egymást. - Mi történhetett? - kérdezi a fejét forgatva, de azt sem akarja, hogy újdonsült háztársaira rossz benyomást tegyen azzal, mennyire nem figyel az első évnyitóján, így inkább nem kezd faggatni külön egy asztaltársat sem. Portnipper úr ekkor fejezhette be a hirdetős etapot, mert váratlanul megint megrakódik az asztal: rengeteg színes édesség, sütemény, mindenféle desszert jelenik meg a tányérokon.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözet- Kemény vagy, mint a kád széle! - nevet levelezőtársára Manó, ahogy az éppen tetovált viaskodik az arcizmaival, és bevallja, hogy piszkosul fáj neki a procedúra. - Van, aki élvezi ezt a fájdalmat, azt mondják - ezt a fehér hajú halkabban teszi hozzá, mintha nem is Matnek, hanem magának mondaná. Eltűnődik egy kicsit azon, milyen érzés lehet. Azt latolgatja, szeretne-e egy örök jelet a bőrén, amit nyolcvan évesen, aggastyánként is hordania kell. Lassan megcsóválja a fejét. Mat pedig átmegy bolondozóba, amint mesélni kezdi a kapcsolatát a japán kultúrával. - Tudom, mi az az anime... Van egy osztálytársa, akinek szinte minden cuccán a nagy szemű, színes hajú emberek és hasonló lények virítanak. - ...de még sosem láttam egyet sem. Megmutatod a kedvencedet? - kicsit félszegen teszi hozzá a kérdést, hiszen ez azt jelenti, meginvitáltatja magát Maték házába, vagy éppen fordítva, ő a saját házukba. Persze már beszélgettek eleget - ha írásban is - ahhoz, hogy felmérjék, milyen mértékben baltás gyilkos a másik, de mégis... ez újabb lépés előre! Ezután még további egyszerű dolgokról beszéltek. Mat megdicsérte Manó haját, aki elmesélte, hogy mennyire utálja az eredeti színét, és hogy úgy döntött, az élete fontos változásával megengedi magának ezt a fajta kilengést. Nándor előtt a Bagolykőről nem beszélhettek, ha meg is említették, csak úgy, hogy mugli fülnek ártalmatlanul hangozzék, és közben titokban cinkos pillantásokat váltottak. Manónak igaza volt, tényleg nem lett kész egyszerre a teljes tetoválás, no de sebaj! Így van még lehetőségük újra eljönni erre a helyre.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetJól indult a nap Manó számára. Egyrészt szombat van, ami azt jelenti, hogy nincs iskola, és hogy holnap délutánig nem is kell izgatnia magát a hétfői tanulnivalókon. (Ez kicsit sántít, mert nagyon is szokta magát izgatni, ugyanis nem elég, hogy megbukott, és egész nyáron gyakorolt, továbbra sem tud egy épkézláb bűbájt sem összehozni. A volt iskolájában legalább sikerülgetett egy-két varázslat... mióta a Bagolykőn van, semmi.) Másrészt nem sokkal ebéd után rátalált egy elsős levitás, aki csapata fogója lesz. Aprócska lány, Manó rögtön megértette, hogy került ebbe a pozícióba. A lány - Bogi - megkérte, hogy segítsen neki a kviddiccsel, Manó pedig szívesen egyezett bele. Jó lesz az ebédet lemozogni. Bemelegítettek (rengeteg futással, utána pedig alapos nyújtással), aztán vagy egy órát a levegőben töltöttek. Ekkor a Rellon csapata érkezett a pályára, az ő edzőidejük volt, így Bogi és Manó eltakarították magukat a helyszínről. De addig is a fehér hajú navinés kellemesen megmozgatta tagjait, és új ismerőst szerzett. Manó elbúcsúzott a lánytól, mostanra beért a kastélyba, de Bogi úgy tűnik, még nem akar elválni, pedig a navinésnek égető szüksége volna egy zuhanyzása - egyedül -, mielőtt teljesen megundorodik magától. (Igazából hiába izzadt meg, nem bűzlik, de neki már ez is sokk.)
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözet- Igen, nagyon ügyes voltál, szuper fogó leszel! - hunyorít Manó Bogira, és egy kicsit arrébb húzódik tőle a séta közben. Utál izzadtan mások társaságában lenni. A lánynak is meg kéne értenie, hogy ráadásul két izzadt ember együtt, az már igazán gusztustalan. - Mióta iskolába járok, kviddicsezem, a Bagolykőn tavaly kezdtem. Itt jóval keményebbek az edzések és a mérkőzések is, úgyhogy most fejlődök csak igazán. - Te fogsz játszani az első levitás meccsen - betéve tudja a csapatok összetételét -, hogy sikerült bejutnod a kezdőbe rögtön? Izgulsz miatta? Manó beletörődik, hogy a fürdőig biztosan folytatniuk kell a beszélgetést. Aranyos lány, és sajnálja, hogy le kell pattintania, de... tudjátok, miért. Kopognak a lépteik a folyosón, tesznek még két kanyart, és végre a kviddics csapatkapitányi fürdő ajtaja elé kerülnek. Hogy, hogy nem, Manónak történetesen megvan a fürdő jelszava. És ezt szereti is kihasználni, mert itt anélkül fürödhet, hogy stresszelnie kéne azon, hogy valaki meglátja. - Figyelj, szeretnék lezuhanyozni... - kezd bele óvatosan. Osztozkodnak még egy ideig az ajtó előtt, és Manó szívesen megígéri a lánynak, hogy újra együtt gyakorolnak. Ez neki is jól jön, mert kevés barátja van itt a Bagolykőn, és minél több fogó ellen gyakorol, annál ügyesebb lesz ő is. Azután sikerül elbúcsúzniuk, és a fehér hajú végre belemerülhet rég áhított forró fürdőjébe. - Bogi kérésére lezártam.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 23. 13:34
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetKáposztát reggelire? Fú, ezt nem gondolhatták komolyan. Manó felállt a hosszú navinés asztaltól a nagyteremben, és úgy döntött, nem esik nehezére kihagyni a reggelit. Utálja a káposztát. Furcsállta, hogy a Bagolykő konyhásai ezzel az egyféle étellel készültek. Azt tapasztalta eddig ugyanis, hogy mindig nagyon sokféle a menü, mindenki talál kedvére valót. De ma csak káposzta. Még a tejben is az volt, ahol általában müzli szokott lenni. Korgó gyomorral battyogott a klubhelyiségbe. Nem volt rá jellemző a reggelizés, de előző nap Szendrei Ella, az egyik elemi mágus sorstársa úgy kifárasztotta, hogy most muszáj energiát szereznie valahonnan. Este természetesen már nem evett, az egyenlő lenne egy öngyilkossággal. Úgy képzelte, folytatja a tanulást, de a szobájába érve rájött, hogy szükséges tankönyvei bogolyfalvi "legénylakásán" maradtak. A plafonra nézett, szemét forgatta, és megállapította, hogy ez a nap pocsék lesz. Ez már a második bosszantó jelenség kilenc óra előtt, és lassan bebizonyosodik, hogy fel sem kellett volna kelni. A lépcsőkön lefelé összeütköztek egy másik navinéssel, aki fejét csóválva figyelmeztette, hogy valamelyik diák az összes kaját káposztává változtatta a nagyteremben. "Így már értem" - gondolta Manó, megköszönte az információt, és a nagytermi zsongást maga mögött hagyva kilépett a bejárati csarnok hatalmas ajtaján. Fél óra sem telik bele, már a műterme előtt áll. Be ugyan nem lát a földszinti lakás hatalmas ablakain - úgy tervezték ezeket -, de hamarosan elővadássza kulcsát (ha megszakadna sem tudna elvégezni egy alohomora bűbájt, Manó személyes tragédiája, hogy a legmuglibb az itteni varázslók között), és bejut az ajtón, illetve a folyosón át az egy szem, tágas, csupafény szobába.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 7. 19:08
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetA kulcscsomó megvolt, már csak az egyetlen ajtónyitót kellett megtalálni a további kulcsok, fityegők, bizgentyűk és lógó izék között, amely a műhely zárjához illett. Épp mikor meglett a hiányzó elem, a karika az összes kulccsal csilingelő zörgés közepette a kövezetre esett. A csilingelést ugyan senki nem hallhatta a felhangzó robbantgatások zajában, ami a fehér hajú megijedését, és így a kulccsomó hullását okozta. Két taláros fiú kergetőzött a parkban, ők okozták a hangos pukkanásokat, ahogy pálcáikkal egymásra lőttek. Manó a csöndessége és az idilli környezet miatt választotta ezt a Boglyas térhez közeli helyet a lakásbérlésre, az eset nem volt mindennapos, a negyedikes, bukott diák csak hozzácsapta a "miért fejezzük be a mai napot most azonnal?" listájához. Felvette a leejtett fémhalmazt, végigpörgette a megfelelő kulcsért, és végre bejutott. Megkönnyebbülten csukta be maga mögött az ajtót, és hátával neki is dőlt néhány másodpercre. Ma aztán nem tanul. Itt nyugalom van, és senki sem fogja keresni. A mai nap a festésé - határozta el. Ekkor hallotta meg a gyanús zajokat, és ahogy valaki félelmetes, nyöszörgő hangon furcsa szavakat mormol. Manó holtra vált arccal egy öreg boszorkányt vizionált. Elővette zsebéből a pálcáját. Nem, mintha fenyegetést jelentett volna akár egy csigára is "fegyverével", de ellenfele ezt nem tudja. Mocorgás és újabb varázsige. "Invetel" - hangzott furcsa, vontatott hangsúlyozással. Manó nem ismerte ezt a latin szót. Talán hívnia kéne valakit, aki eléri a 60 kilót, pálcája többet jelent, mint egy hagyományos faág, és akad vér a pucájában. De a lába már vitte előre: halkan lépdelt el a folyosón a balra lévő átjáróig. Varázs(?)eszközét görcsösen szorítva bedugta a fejét a hálószoba-nappali-festőterembe. A sarokban lévő matracon valaki feküdt. Se máglya, se kondér, se vénséges vén boszorkány. Hamarosan az is kiderült, ki aludt az ágyacskában: Ella ült fel álmosan. Az az Ella, aki tegnap ugyanitt próbált neki segíteni az elemi mágiával, és aki - határozottan emlékszik - vele hagyta el Manó lakását. Az alsóbb éves navinés, arcán mélységes döbbenettel, próbálja elképzelni azt a szituációt, amelyben Ella véletlenül az ő zárt lakásába téved, és bevackolja magát az ágyába. De csak ennyit mondott, továbbra is megrökönyödött fejjel, mert a különös varázsigeverziók folytatódtak: - Sajnos nem értem, amit mondasz.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 8. 17:00
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetA lány nem érezte feszélyezve magát, amiért más ágyában alszik. Talán hajléktalan - futott át az ajtóban ácsorgó Manó agyán. Nagyon szívesen segített volna neki, hiszen Ella is segített neki az elemi mágiában (még ha csekély eredménnyel is, az nem rajta múlt), ezt illik valamivel viszonozni. De hogy odaadja a lakását? A szülei idegbajt kapnának. Már csak ezért is megérné. Na de mégis, a kéregetőknek a kisujját nyújtja az ember, és az egész karjuk kell neki. Nem adhatja oda a lakást néhány napra, ki tudja, mitől kell megválnia később...? Önkéntelenül eszébe jutott, amit egy könyvben olvasott nemrég. Fogalma sem volt, igaz-e, de hajlamos volt elhinni: Angliában, ha egy bizonyos ideig, talán 15 évig élsz valaki más lakásában, aki nem használja az ingatlant, onnantól a tiéd a ház. Ella kérdéseire elterelődött gondolatai miatt elmulasztott válaszolni, viszont szemérmesen elfordult, amikor megpillantotta, miért kepeszt éppen a lány: a földön heverő nadrágjáért. A tudatáig azért eljutottak a kérdések, mert míg hátat fordított, a szomszédos kicsi konyhafülkét fürkészte, milyen ételre is lelhet ezen a helyen. Csak egy-két dolog és semmi romlandó, vagy ha igen, akkor az már megromlott. Ha evésre vetemedett, a kastély nagytermében vagy a Navine konyhájában tette ezt. "Tegnap este eszembe jutott valami ám" - hangzott, és Manó visszafordult, de a nadrág még mindig nem került a helyére, hát a fehér hajú elpirulva elnézett oldalra. Elkészült és félkész, megunt festmények voltak a falnak támasztva azon az egyetlen felületen, amit nem ablak borított. Egy üres vászon is állt egy állványon a szoba azon felén, mellette beszáradt festékek egy palettán. Ella most már fel volt öltözve, de nem kötötte az orrára, mi jutott eszébe. Manó, mivel nem örökölte apja üzletember-beszélőkéjét, úgy döntött, későbbre hagyja annak firtatását, hogy hol tervez lakni Ella a jövőben. Ehelyett átlépett a szomszéd helyiségbe, benézett a hűtőbe, és beleszagolt egyetlen tartalmába, egy csökkentett zsírtartalmú tejbe. Elfintorodott, és újra bedugta fejét a szobába. - Zabpelyhem van és fél doboz romlott tejem. Kinyitott egy fiókot. - És van "kettő in egy". Ez volt ráírva az instant kávé csomagolására.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetNem ismerte olyan behatóan a mestertanoncot, de az addigi dolgai, és a mostani potyaalvás után a romlott tejhez való hozzáállása már nem is annyira lepte meg Manót. - Ezt... ennek megállapítását rád bízom - ezzel átengedte Ellának, hogy megkóstolja a fehér trutymót. - Még nem hallok csatakiáltásokat odabentről - próbált ő is vicces lenni. Jó házigazdaként elővett egy bögrét, és megtöltötte vízzel. - Varázsolhatsz, ha szeretnél, nekem itt nincs vízforralóm vagy ilyesmim. Meg... az a fém... tégely sem. Varázslófalu lévén bérelt lakásában gáztűzhely nem volt. De aki a lábosnak vagy fazéknak a nevét sem tudja, annak valószínűleg ez kifejezetten életmentő körülmény. A doboznyi zabpelyhet is elővette, Ella pedig tálat keresett hozzá, amit az egyik felső szekrényben meg is találhatott. Manó a konyhapultnak döntött fenékkel hagyta, hogy a lány reggelit készítsen magának. Aztán elővegye a kényes témát. Fehérhaj megkönnyebbülten sóhajtott, hogy nem neki kell kezdeményeznie. Rövid szünet után, melyben kitalálta, mit mondjon, válaszolt. Valami egész mást. - Nem probléma, örülök, ha segíthet...ett. A lakás. A cipője orrát bámulta, amit elfelejtett levenni a bejárati ajtónál, mikor meghallotta Ella ébredezésének hangjait. Aztán felsandított. - De ez csak ilyen egyszeri volt, ugye...? A szüleim nem örülnének... - úgy döntött, egyszerűbb az anyjára és apjára kenni a dolgot. - Na, ehető a tej? - váltott témát. - Képzeld, ma a reggelinél a suliban valaki minden ételt káposztává változtatott!
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 8. 23:40
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
öltözetElőször Ella nem válaszolt, de hát hogy is társaloghatna úgy, hogy közben állva eszik, mint az egyszarvúk? Manó követte saját szobájába, és szintén leült a padlóra, ő a beszáradt festékek mellé. Egy kékesszürke folyadékkal telt tálkából egy ecsettel locsolgatott vizet a száraz, színes gubacsokra. Azért akkor felnézett, mikor meghallotta a falatozás csámcsogó hangjait közvetlenül az után, hogy a lány bejelentette, pocsék a romlott tej. Épp nyitotta volna a száját, hogy ha annyira durva, talán mégsem kéne, gyomorrontás, hasmenés, de úgy látszott, háztársát a legkevésbé sem érdeklik a következmények, annyira éhes. Az undor után a megkönnyebbülés következett. Nyugtázhatta ugyanis, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Ella hívatlanul beállított. Így nem kell keresnie senkit, aki valami bonyolultabb varázszárat bűvöl a lakására. Egy kicsit gonosznak érezte magát, amiért ilyeneken gondolkodik, de hát... ez a dolgok rendje. A másiknak kéne udvariatlannak éreznie magát amiatt, hogy betört a lakásába. Nem hitte, hogy Ella valaha is udvariatlannak érezné magát bármiért. De azért szórakoztató lány, és segítőkész, és okos - tette hozzá magában, nehogy csak rosszat gondoljon róla. - Azt nem tudom - mármint, hogy mekkora volt a visongás -, amikor eljöttem, még azt hittük, a konyhások hibája. Legalábbis Manó ezt hitte. És erre a mondatra megkordult a gyomra is. Be kell néznie az étterembe egy kis reggeliért, akármennyire is szeretné elodázni az evést. Ha elájul, és ez valamelyik barátja fülébe jut, megtömik, mint egy kacsát. Fenyegették már ilyesmivel. - Én is elég éhes vagyok, de... és félre ne érts, hálás vagyok... a tej elfogyott. Ha befejezted, indulhatunk? - kérdezte, remélve, Ella nem dönt úgy, hogy inkább itt maradna. Az kínos volna.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
Soó AnnaöltözetFehér haja, az üres vászon azóta sem kapott színt. Lázadása jele volt ez a szokatlan festés, közvetlenül Bagolykőbe jövetele előtt változtatta meg üstökét szülei nem kis rosszallására. Megújultan, más emberként akarta átlépni új iskolája és lakhelye küszöbét. Hátrahagyta a múltját - ő ezt hitte legalábbis -, hogy most tiszta lappal kezdjen. Apja közbenjárásával került csak negyedik évfolyamba, pedig a volt sulijában történt kínos eset óta, ami eleme megjelenésére és menekülésre, iskolaváltásra késztette, egyetlen varázslatot sem tudott végrehajtani. A bűbájtan és hasonló pálcás tárgyakkal szemben elemi mágiából legalább senki nem várta el tőle, hogy négy év tananyagát betéve tudja. Ebben az ágazatban újszülöttnek számított. Pontosabban már egy évesnek kellett volna lennie, hiszen tavaly óta próbálja fejleszteni magát, eddig szinte semmi eredményt nem sikerült felmutatnia. Merkovszky Ádámmal eljutottak némi vízmegidézésig (Manó szerint csak izzadt a tenyere, a tanár pedig nagyvonalúan ezt tulajdonította sikernek). Bármilyen feladatot szorgalmasan megcsinált, ami nem gyakorlati volt, így az elementálja alakján legalább már gondolkozott, de persze ennyi eredménnyel nem engedhették át a következő évfolyamba. Egy alkalommal ijedtében jéggé változtatta a klubhelyiség díszéül szolgáló aranyhal vizét, és utána Farkas barátja segítségével, jó sok szuggerálással és forró dolgok elképzelésével sikerült visszaolvasztania azt. De ezt sem újságolta senkinek lelkesen, mert a) nem akart azzal dicsekedni, hogy majdnem megölt egy halat; b) szerinte csak a szobahőmérséklet miatt olvadt vissza a jószág, arra pedig, hogy hogy lett egyről a kettőre a jégből víz, a "csoda" magyarázatot adta. Tehát Manó nemigen hitt magában és képességeiben, és hiába gondolta, hogy itt elbújhat régi világa elől, magával hozta keresztjét, ezért képtelen volt varázsolni. Elemi mágia tanára küldött neki egy baglyot, hogy a mai órát egy helyettese fogja tartani. Tehát az abbéli szorongását, hogy gyakorlati tárgy lesz hiába oldotta volna fel Ádám megértő jelenléte, most mégis izgult, az új tanár mit fog szólni tehetségtelenségéhez. Addig agonizált ezen szobájában, hogy végül el is késett az óráról. Négy perc késéssel, lihegve érkezett meg a terasz vízmágusoknak fenntartott részéhez. - Jó... napot... kívánok - lehelte szaggatottan, pedig előtte néhány levegővételnyi ideig igyekezett megregulázni tüdejét.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
Soó Annaöltözet- Elnézést a késésért! - szabadkozott Manó rögtön a bemutatkozás után. Abban a pillanatban elfelejtette a nő nevét, amint az a következő mondatra tért. A "pancsolni" kifejezéstől remegős, bizonytalan mosoly került ajkára. A kedves szótól kicsit jobb közérzete lett, de újra aggódni kezdett, amikor a babzsákok felé mutatott a hölgy. Át kell mennem anélkül, hogy vizes lennék! - Manó rémeket látott. Semmi ilyesmit nem kértek tőle, a vizsgáztatás elnapolódott. Bátran használhatta a kis átjárót, és leülhetett. Egy szerény köszönömmel elfogadta a tegeződés lehetőségét, mielőtt egy nagy levegővétellel rákészült volna arra, hogy mesélnie kell. Bármit gondolt a tanárnő a Manó arcán megjelenő pír okáról (hogy kínosan érzi magát, amiért nincs összhangban az elemével, vagy hogy nem mostanában próbálkozott elemi mágiával a fiú), igaza volt. Mostanában nem gyakorolt, igaz, alig múlt két hete, hogy ezt utoljára megtette. Sok tantárgya volt, és szinte mindegyikből faragnia kellett lemaradásán. A gyakorlatot sikerélmény hiányában, gondolván, hiába strapálja magát, hajlandó volt újabban komolytalanul venni. - Hát... mikor legutóbb próbálkoztam, nem sikerült - ütötte el a pontos válaszadást. - Kaptam segítségül egy sunkit, de még csak ismerkedünk egymással. A víz és levegő elemű mágikus lény nehéz jellemnek bizonyult. A gőgös állatka bár megtűrte környezetében, egyelőre távolságtartó volt Manóval. Talán csak a fiú képzelte ezt be, esetleg kivetítette rá bűntudatát, hogy képtelen neki nevet találni.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
Soó AnnaöltözetMinél több időt tölt a fiatal tanerő társaságában, annál inkább érzi, az illető csak segíteni szeretne, és nem fog ítélkezni felette. A görcs belsejében így kicsit oldódni kezd. Csak eszébe ne jusson újra az a rengeteg dolog, ami miatt szégyellenie kell magát. A tanárnő azt állítja, elemi mágikus lényének vonzódnia kellene hozzá. De nem vonzódik! Na tessék, eddig tartott a nyugalom. Mégis megpróbálja erővel eltolni ezt a gondolatot. Az óra után komolyabban veszi a kapcsolatépítést a kis sunkival. Nevet választ neki, ami a macskalénynek is tetszik, azután együtt fognak gyakorolni. Nyitott ajtónál, mert azért lehetőséget akar adni az állatkának arra is, hogy elmenjen, ha nem szereti őt. Akkor visszaadja Merkovszky profnak. Egyszerre válik szomorúvá és önutálóvá erre a gondolatra. Na, de most tényleg lezárja a sunki felé vezető utat az agyában, és arra figyel, amit oktatója mutat. Kapva kap a lehetőségre, hogy kérdéseket tegyen fel. Már hozzászokott, hogy inkább az elméletbe temetkezik, ha a varázslás nem megy. Addig is elodázhatja a felsülést. Próbál olyan kérdéseket feltenni, amik közelebb vihetik a gyakorlat megvalósításához. Hiába hallotta már a válaszokat a kérdések legtöbbjére, még mindig nem érzi. - Milyen érzés a víz előhívása? Mit kell éreznem? Mire gondoljak? - először lassan, de aztán egyre felbátorodva ontja őket. - Az lehet a baj, hogy mindig is féltem a víztől? Nem tudok úszni. - Bár most már legalább hajlandóságot mutat arra, hogy megtanulja. Ha előbb biztos lehet abban, hogy képes kezelni a vizet. - Nincs egy egyszerűbb feladat...? - kérdezi végül, pedig maga is sejti, ez az a minimum, amire már most képesnek kéne lennie, mindenféle előképzettség nélkül. - Én tényleg nagyon kezdő vagyok.
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
Soó AnnaöltözetVannak vizek, amikre szívesen gondol az eleme megjelenése óta, mióta tudja, hogy ez az elem nem fogja megölni. A mély, cápákkal, medúzákkal és azokkal a borzasztó uborkákkal teli nyílt tenger nem tartozik a kedvenc vizek közé, bár látványra az is gyönyörű. Igen, volt a tengernél, ezt meg is osztja tanárával. Motyogva pedig hozzáteszi, hogy a bokájánál mélyebbre nem merészkedett bele. Neki a parti napozás a tökéletes nyaralás, nem a vízben lubickolás - ez csak a magyarázat, nem pedig valami, amit szintén megoszt a mentorral. Szívesen nyújtja kezét a tanárnak, mert örül, hogy nem kell egyedül csinálnia. Mikor tenyerei már a nőében vannak, nagyon figyel arra, történik-e változás a kezei körül, vagy a levegőben. Valamit éreznie kell! Az instrukcióknak megfelelően becsukja a szemét (minden segítséget megad magának), mélyeket lélegzik, megpróbál minden gondolatot száműzni. Aztán megjelenik az agyában egy patak képe, egy sötétzöld fákkal teli erdő közepén. A hely nem barátságtalan, a fény beszűrődik a lombok között, és megcsillan a tiszta ezüst színű erecske hullámain, láttatni engedi a fehéres szürke köveket, amin vándorol a víz. Csuklója alatt, ahol összeér a két kéz, ott a forrás. A víz pedig tenyérét simogatva, az ujjai között csorog lefelé. Mint ahogy a lapos föld szélén folyik le az óceán. Valahogy így tanulták, mit gondoltak az emberek még Kolumbusz előtt.* Ezt képzeli lehunyt szemmel, és annyira élethű a fantáziája, hogy fél szemmel kipislant tenyereikre, mi történik ott. *Valójában már az ókori görögök is tudták, hogy a föld gömbölyű, de nekem így tanították általános iskolában.:)
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 25. 11:07
|
|
|
|
|
|
|
Regős Manó INAKTÍV
RPG hsz: 151 Összes hsz: 428
|
Soó AnnaöltözetCsalódott volt, hogy nem azt látta, amire számított. Még ha nem is alakult takaros gömbbé tenyerén a víz, igazán megjelenhetett volna. Hiszen látta maga előtt. De a tanárnő így is elégedett, ő optimistán látja a helyzetet. És szavai alapján Manó meg is érti, mi volt a probléma. Hagyta elfolydogálni a patakot, pedig épphogy meg kellett volna őriznie. Rajta volt a sor, egyedül. Becsukta a szemét. Így jobban tudott koncentrálni, mintha a csupasz tenyerét nézve próbálja elhitetni magával, hogy ott mindjárt folyadék lesz. Visszatért az erdőbe, de most nem hagyta elszökni a patakot az avarban, a kövek és ágak között. Egy kis földbe vájt medencébe érkezett a víz, ott kavargott tovább. Így képzelte a csuklóból kifutó patakocskát, és a tenyerét mint medencét. Próbálta összeegyeztetni a két képet, majd elvonatkoztatni az erdőtől, és a tenyerére összpontosítani. A gondolatai így már elcsámborogtak, ő erőnek erejével igyekezett mederben tartani őket. Úgy, mint a vizet. Úgy, mint a vizet. Újra kihunyorított csukott szemén át, és most tényleg megtörtént a várva várt hatás! Úgy megörült ennek, hogy rögtön el is engedte a vizes képeket és a koncentrációt.
|
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. május 27. 12:49
|
|
|
|
|
|
|