Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ajh, tökre hanyagolva érzem magam. Tuuudooomm, négy év után már hozzászokik az ember az ilyen tökre gázos dolgokhoz, de én nem vagyok hajlandó. Egyszerűen ne-mi-gaz, hogy nincsen alacsony kalóriatartalmú vacsika a Nagyteremben. Arra kényszerülök folyamatosan, hogy a konyhában találjak magamnak vacsorát. A pletyi kedvéért persze ott dekkoltam idáig a Nagyteremben is, de ilyen tökre izé dolog, hogy ott csücsülök, és kénytelen vagyok _éhezni, amíg a többiek tömik a kerek kis pofijaikat. Persze megjegyzést már nem teszek, mert olyan, mintha ezek a kis nyomik tudnák, hogy milyen egészségtelen amivel a legfőbb szentélyüket, kisugárzásuk egyetlen értelmes pontját, az első benyomások ősanyját - a saját testüket tömik, mégsem érdekli őket. Felháborító, cöh. Persze a BFF-em így tökre eljön velem mindig, mert hát természetesen ő is csak diétásat eszik, de sajni most a gyenguszon van, mert pöppikét betegecske, szóval kénytelen voltam egyedül jönni.
 - Ó, sziamia. - köszöntem a fiúnak, akinek látásból ismerős volt az arca. Szerintem a BFF-em háztársacskája, legalábbis a kviddicsmeccsről - ahova szigorúan kviddicses-popsikat nézni járunk ki - úgy rémlett.
 - Ugye tudod, hogy azt a mennyiségű kalóriát ezer kviddicsmeccs sem szentesíti? - mutattam bele csodacuki műkörmözött ujjacskámmal a tányérjába, nyomatékosítva, hogy igen, arra a paradicsomos-tésztás rémálomra gondolok, ami csak úgy tocsog az elhízás-faktortól, és amit éppen a pofikájába töm.
Közben én is így tökre leadtam a rendelésem, ilyen diétás csirkehusis salikát kértem. Pont úgy, mint tegnapelőtt is. Tegnap gyümölcs napom volt, természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Hogy engem miért bánt egyfolytában az élet...?! Már legalább 15 perce ácsorogtam a portré előtt, ebben a rémesen tökundi egyenruhában. Nemrég lett vége az uccsó órámnak, én pedig annnnyira vártam már, hogy végre átvehessek valamit, ami ki is néz valahogy, erre nem megváltozott megint az a hülye belépő? Én már komolyan nem bírom idegekkel ezt a stresszt. Minek kell folyton megváltoztatni? Én nem tudom ezeket a tökhülye feladványokat kitalálni egyedül! Mire végre kiderítem valakitől és így bemagolom, folyton újat ad. Nemigaaaaz, egészen hisztis lettem. Az ácsorgás még egy dolog, főleg ebben az ocsmány lapostalú cipőben nem olyan gáz, nade ebben a ruhában?? Valaki lőjjön le, most.
Idegesen fújtattam, várva, hátha egy Levitás megjelenik végre, aki kitalálja ezt a hülyeséget, és be tudok surranni mögötte. Ha még 15 percet el kell töltenem ebben az undorító egyenruhában, én esküszöm kicsapom a balhét a házvezetőnél, de úgy...! A magassarkúmat a-ka-rom! Egyébként is, mit játssza ez a szfinx a hülyét, négy éve ide járok és itt alszom! Ha tényleg olyan okosak a Levitásak, kezdhetné a szfinx azzal, hogy megjegyzi a fejemet, mert ez már tényleg totálgáz.
Egyedül az mentett meg az instant sírógörcstől, hogy legalább a sminkemet és a hajamat tökélycukira megcsináltam. Ha még az is rosszul állna, én már öngyi lennék... Igaz, ilyen még nem fordult elő. Már az, hogy rosszul állt volna a hajam vagy a sminkem, értitek.
A hátammal a falnak támaszkodtam a portré mellett, összefontam durcán magam előtt a karjaimat, és vártam a csodát, de az idegeim képzelhetitek, már totál taccson voltak. Ember, ebben a szerkóban ép ember nem marad meg ennyi ideig! Örüljenek, hogy a tanítást túlélem benne minden nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Tökre fonti levelet kell feladnom ma. Az egyik barinőm (természetesen nem a BFF-em, hiszen ő is ide jár) kiutazik nemsokára a mágus-divathétre, ezért már hetek óta ilyen tökre lelkesen leveleztünk, hogy eldöntsük, mit fog felvenni. Most tökre úgy érzem, hogy megtaláltam a tökéleteset! A szabászatunk jövő hónapban kikerülő kollekciójából van, és annnnnyira tökély, hogy az valami egészen csodás. Mikor megláttam, éreztem, hogy átmegy rajtam az a valami, az a nagggyon emelkedett érzés, amit az ember csak akkor érez, ha megtalálta a megfelelő ruhát. Dehát gondolom ti is mind éreztetek már így. Az, hogy a barinőm esetében is tudok ilyet érezni, annyira szupcsi, és annyira mutatja, milyen spirituális és mély kötél...kötele... kötelék(!) van közöttünk.
Csakis ezért történhetett meg, hogy én személyesen lejöttem a Bagolyházba, ebbe az undi, büdi, borzadály szagba. Mert sürgős volt az eset. Nehogy aztán nekem megvegyen valami mást, miközben én itt a lelkemet kitettem és megtaláltam azt, aminél jobbat úgysem talál!
A levél természetesen a szokásos marhacuki és menő illatosított papírra íródott, vagyishát személyesen fújtam le a parfümömmel... És rózsaszín boríték, mi más. Meglepődve láttam azonban, hogy valaki más is rózsaszín borítékban adta fel a levelét. Ez már önmagában, egy lánynál is felháborító lenne, hiszen annyira tökre totál egyértelmű, hogy engem másol... Nade egy fiú? Kicsit jobban megnézve pedig fel is ismertem benne a háztársamat, ezen pedig mégjobban meglepődtem.
- Árpi, ez tökre nem menő! Tisztázzunk két dolgot. Egyrészt, a rózsaszín borítékot én stipistopiztam le ebben a kastélyban. Kettő, ez annyira múlt-évtized! Rózsaszín borítékban szerelmeslevél? Jézi, te a gyászjelentéseket is feketében küldöd?! Egyébként meg, ki a csaj? - tettem fel a végén természetesen a legfontosabb kérdést, ugyanis őszintén szólva nehezen tudtam elképzelni, hogy Árpival összeálljon valaki. Úgy értem ember, ez a gyerek folyton olvas. Az olvasás pedig nem szexi. Még csak nem is romantikus. Ugyan miért akarnék olyan pasit, aki halálra untat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ajh annyira buta ez az Árpi. Mármint okos, úgy értve ilyen könyv-okos, de az életről nem sokat tud, az totál látszik abból, amit vakerál. Tökre elveszítette a fejét, mondhatni rám morgott, amit nem is értettem.
- Oh nem kell engedélyt kérned, csak megeshet, hogy leégeted magad. Mondjuk annak már... Namindegy. Jézi Árpi, ne kapd fel a vizet, én csak segíteni akarok! - hitetlenkedtem, miközben elnyomtam egy kun... he (na ezt meg honnan vettem?) nevetgélést, amikor a szerelmem szót meghallottam. Ugyan mit tudhat ő a szerelemről? Együtt szoktak olvasni...? Ah annyira romi, hogy mindjárt elsírom magam. Persze értitek, nem a meghatottságtól. Hanem mert annyira sajnálom szegény csajt. Nem mondhatja senki, hogy nem vagyok ezer százalékig empátiás!
Árpi megjegyzésére csak lenézően elfintorodtam. Bármennyire is szeretem a Glamourt (bár a Cosmo sokkal jobb, mert ott több tipp van a pasikkal kapcsolatban, sokkal cukibb rucik vannak, több a sminkötlet is, ráadásul azok a kitöltős tesztek... ajh, totál imádom!), szóval. Bármennyire is szeretem a Glamourt, mint magazint, ebben az esetben über felháborító, amit képviselnek! Hogy arra buzdítanak mindenkit, hogy a Westendbe menjenek shoppingolni? Hát ki jár oda? A szegények és az ízléstelenek. És főleg muglik. Az a hely maga az ízléstelenség. Ember, még egy vegán kajálda sincs! Hát normálisak ezek?
- A Westendben? Jajj ne butáskodj, én oda nem járok. A feltételezés is sért... Az én ruháimat varratjuk, shoppingolni pedig természetesen Bécsbe járok, rosszabb napokon az Andrássyra, te butus! De egyébként ha már itt tartunk, a Váci utcában is van egy-két egész jó boltocska... - folytattam, egészen belemerülve a lehetőségekbe, amelyek sajnos ebben az országban baromira szegényesek voltak. Komolyan, ilyen kevés márkás boltot... Totál nem a Földön élnek ezek.
Istenem Árpi így annyira... nem ért ehhez. Megdöbbenve néztem rá, ahogyan leszólta a fülbevalómat, szinte a szám is tátva maradt, annyira totálisan felháborodtam.
- Ez fehéraranyból van, kétlem, hogy az unokaakárkidnek ilyenje lenne, már meg is bocsáss. Sajnálom Árpi, de totál előnytelen, mikor úgy teszel, mint aki kicsit is ért a divathoz. Maradj a könyveidnél. - fejeztem be egy értetlen pillantással, hiszen tényleg totálisan hülyeségeket beszélt. Én sem okoskodom a könyveivel kapcsolatban, úgyhogy ő is tökre befoghatná a fülbimmel kapcsolatban. Idióta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hát, Navinés létére nem valami édi. A legtöbb Navis akit ismeretem mindig tökre aranyos meg lelkes meg tökre segítőkész volt meg minden, ez a kviddicses fiú viszont nem igazán volt ilyen. Ezt nem is nagyon értettem, de szerencsére ezen hamar továbbléptem. Arra nem akartam mondani semmit, amit a testével kapcsolatban mondott. Mármint így izé, annyira nem volt vész, de azért lehetett volna még kidolgozottabb... Dehát jézi, egy morcos Navis... Nem akartam még tovább mérgesíteni, nem tudok mit kezdeni egy morci Navissal.
Így aztán szenvedéseim folytatódtak, kénytelen voltam végignézni ahogy tömte a fejébe az egészségtelenebbnél egészségtelenebb falatokat. Uram. Isten. És emberek így leélnek egy életet. Egy rövid és elhízott életet. Undi.
Szerencsére a pillanatot megmentette a tökéletes salim, amit egy cukker manócska hozott a kezében. Na végreee, már azt hittem éhenhalok. Szépen illedelmesen, ahogy az úrihölgyhöz illik megköszöntem a vacsikámat, aztán elegánsan megforgattam a villát az ujjaim között – ember, hogy én ezt mennyit gyakoroltam! – majd nekiláttam. Eddigre már jó fél perce nem szólalt meg sem ő sem én, ami kezdett tökre gázul érinteni, mert hát ki a francos fene bírja ezt a hosszú és totálkínos csöndet... De szerencsére a fiú dumcsizni kezdett velem. Büszkén emeltem kicsit meg a fejemet, úgy válaszoltam a kérdésére.
- Egy idő után megszokja az ember. Ezért - mondtam, miközben jobb kezemet az oldalam mellett végighúzva végigmutattam a már szinte kínosan sovány, ám rendkívül csini testemen - bizony meg kell szenvedni. - bólogattam nagy lelkesen, nagyban ismételve a női magazinok 100%-ában megtalálható közhelyet, ami természetesen szupcsin leírja a nők helyzetét, és mint minden közhely, totál igaz.
- Amúgy is, már a tudat laktat, hogy amit eszem, az egészséges. - nevettem fel, de már lusta voltam újabb rosszalló pillantást vetni a fiú vacsijára.
- Egyébként Noémi vagyok. - mutatkoztam be. Na persze tökre nem azért, merthogy ne tudta volna a nevemet, hanem inkább célzásként, hogy még nem mondta meg az övét. Utálok névtelen emberekkel dumcsizni, az olyan... Furi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Úristen, ennek az embernek még a nézése is olyan ke-gye-tle-nül sok. Hamar el is kellett róla kapnom a pillantásomat, mert úgy éreztem, mintha minimum tökre egy kínvallatás közepén lennék. Hogy lehet valakinek még a nézése is ilyen... Fárasztó? Egyébként is mit bámul ez? Jajj ne, tudom, hogy fényévekkel jobban nézek ki, mint az a csaj akinek a levelet küldözgeti, de remélem nem esett belém! Az annnnyira kínos lenne!
- Na végre, butus! - mondtam elismerően, hiszen kivételesen úgy reagált, ahogy bármelyik értelmes ember tette volna. Bár az meglepett, hogy az én szavaimmal mondta a dolgot, így pár pillanatra ki is ült az arcomra egy kis értetlenség. Ajh biztosan csak igyekszik, mert szeretne annyira menő lenni, mint én! Szegény nem tudja, hogy az nem úgy megy... Előbb a ruhatárát meg a fodrászát kellene lecserélnie, de tökre! Meg az arcát. Na jó, nem. Azzal talán még lehet kezdeni valamit, magában még nem is olyan übergázos.
A következő meglátása és tisztára meglepően okos volt. Tudtam én, hogy Árpi okos, de végre úgy is viselkedik! Serényen bólogattam, miközben a jobb kezem mutatóujjával az egyik szőke tincsemet csavargattam. Ajjjjh annyira szuperpuha a hajam, hogy az annyira klafa! Hát lehetne az ember ennél boldogabb?
- Jajj de kis vicces vagy! Nekem arra nincs időm! - nevettem fel teljesen őszintén, hiszen tényleg nagyon édi volt tőle a feltétlezés, hogy bármikor időt tudnék szánni olvasásra. Fúj, még mitnem. Szegény Árpi, tényleg mintha másik bolygón élne...
- Egyébként talán a barátnőd is jobban örülne valakinek, aki képes... Namindegy. - folytattam gyorsan egy párkapcsolati tanáccsal, hiszen ki érthetne szuperebbül a kapcsikhoz, mint én? Jézi, volt már belőle vagy ezer, annyi de annyi párkapcsolatom volt már...! Mindent tudok róluk. Persze semmi csúnyaságra nem gondoltam, amire úrinő nem gondolhat... Hupsz, vagy mégis? Hihihi. Remélem Árpi értette a célzást, mert különben szegény barinője tényleg a béna könyvei között fog meghalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kezdtem végre pöppikét jobban érezni magam, mert láthatóan tökre kezdtünk Árpival egy hullámhosszra kerülni, most, hogy végre méltóztatott egyetérteni velem. Elvégre tökre egyértelmű, hogy totál igazam volt, így aztán szupcsi volt, hogy ezt véééégre ő is belátta.
- Jaj olyan butákat beszélsz! De azért édi vagy. Igazad van, a szépségápolás valóban minden időmet leköti, a tanulással nem igazán marad időm foglalkozni, _természetesen - mondtam, kicsit furán is nézve rá, hiszen a feltételezése így... Meglepett. Persze tudom én, hogy okosabbnak tűnök, mint amilyen vagyok (azt mondják a csudikülönleges arcszerkezetem miatt van), de azért ennyire túlzásba esni, és azt feltételezni, hogy én erre időt szánok... Eh. Mindenesetre hirtelen eszembe jutott amit a legutóbbi Cosmo-ban olvastam, ezért übergyorsan rávágtam még:
- De persze megértem, hogy például téged az jobban érdekel. - Dehogy értem meg. Amikor helyette annyi mindent kezdhetne például az arcával, vagy a körmeivel, eljárhatna gyúrni... Még a végén tökre helyeske lenne. Ettől függetlenül totál büszki voltam magamra, hogy eszembe jutott ez a hozzáállás és el is mondtam, mint aki nagyon ügyesen megtanulta a leckét. Csak hogy lássa, mennyire tökre megértő vagyok, mert hát ugye?
- Jajjci, hát én mindig Levitás akartam lenni. A többi ház színe elég gagyi, meg hát itt olyan jófej mindenki... Bár a Navisokat is szeretem... Namindegy, szóval már elejétől Levitás akartam lenni, és így... Az lettem. - Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy az akartam lenni, és az is lettem. Dehát számomra tulajdonképpen az is, sosem volt ez máshogy... Az élet így működik, csak igazán akarni kell és megkapod. Mindent. A vonzás törvénye, meg minden. Annyira zsír.
- Jajj tudom, így tökre, te is észrevetted? - lelkesedtem fel rögtön az észrevételén tökre, de aztán rájöttem, hogy igazából tök gázosan viselkedik. Ilyet csak az mondhat, aki csinin öltözködik, vagy átlagosan, de nagyon szép/helyes. Vagyis bárhogy nézem, Árpi nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Eskü egyre szimpikébb nekem ez az Árpi. Ha egy kicsit levonnánk a stréberkedéséből és pöppit hozzádnánk az öltözködéséhez... Áh nem, bejönni akkor sem jönne be, de legalább lehetnénk barik. Hevesen bólogattam, mert végre teljes volt az egyetertés. Legalábbis egy mondat erejéig.
- Ajjh, na végre, kezded érteni, butus! Te tényleg tök okos vagy - mondtam kissé elcsodálkozva, mintha most merült volna fel bennem először, hogy az olvasáson kívül talán valamilyen használható dolog is van a fiú fejében. Várjunk csak... Hihi, tényleg most merült fel először, hupszi.
A kövi mondatára azonban csak így elfintorodtam, bár gyorsan abba is hagytam, mikor rájöttem, hogy hogyan nézhetek ki közben. Előnytelenül. Pfúj. Ráadásul olyan ráncok mélyülnek ilyenkor, amelyek rendkívül fontosak az arc összesített kinézete szempontjából... Jézi, nem is értem hova gondoltam, mikor fintorogni kezdtem! Ettől függetlenül viszont totál nem jött be amit vakerált, és ezt nem is féltem kimutatni.
- Te bajod - vontam meg végül a vállam, ráhagyva a dolgot, ahogyan a Cosmoban is volt. Ő más mint én, aminek szvsz (ajh annyira kircsi ez a rövidítés) semmi értelme, dehát állítólag ezt meg kell tanulni elfogadni. Gyűűűlölöm ezt a szót, utálok bármit is elfogadni. Olyan mintha nem az lenne amit én akarok. Pedig mindig az van, mint azt már az előbb is említettem.
A következő mondatával viszont megint tökre egyetértettem. Bármennyire is meglepő lehet számára, minden szavát értettem, ugyanis a ruhák anyagainak nevei a sminkcuccok mellett az egyetlen olyan témakör voltak, ahol még az ilyen bonyi szavak jelentését is tudtam.
- Ajj tudom, a poliésztertől totál kikészül a bőröm, halálos. Az egész nap egy hatalmas hisztiroham számomra, amikor ezeket kell viselnem, undorító. - A hagomban megvetés, nem is kevés. Ez a téma számomra kimeríthetetlen, hiszen mindennapos probléma, hogy mikre nem kötelez ez a rémes iskola... Felháborító.
- Viszont nekem mennem kell, sürgősen meg kell fésülnöm a hajam, mert a nyirkos levegőtől kezd totál kikészülni - mondtam a totál szót jó marha erősen megnyomva, majd kecsesen intettem Árpinak.
- Pusz-pusz, majd tali! - köszöntem el, és végre kiléptem a nyirkos és bűzös levegőből, mielőtt még beállt volna a teljes katasztrófa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Totál tökéletes volt a mai nap egy kis alakformáló sétához, amelyet aztán természetesen egy alacsony kalóriatartalmú ebéddel terveztem zárni. Annnyira szupcsi volt, mert pont most volt szabad hétvége, ráadásul a napocska is kisütött, úgyhogy már hajnali kilenckor befejeztem a beauty-sleepemet, hogy aztán egy rövidke másfél órás készülődés után lemenjek a faluba. A közös találkát lekéstem, mert teljesen érthetetlen és butus módon nagyon-nagyon koránra szervezték. Úgy értem ember, ezek nem szoktak időt szánni az öltözködésre? Szégyen. De nincsen gond, nagykorú vagyok, úgyhogy csak tök simán így lejöttem magamtól. Meg hát tökre nem voltam egyedül, mert az én kis édibédicukimuki kutyuskám, Füles is elkísért. Már hipernagyon egy hullámhosszon voltunk az én kis édesemmel. Mindig tudtam, hogy a manók mikor adnak neki enni, amikor pedig így ráértem, még sétálni is elvittem. Senki nem mondhatja, hogy nem vagyunk tökéletesek egymás számára!
A sétával már végeztem, és egy padon ücsörögtem egy jegyzetfüzettel, amelybe természetesen azt rajzolgattam éppen bele, melyek a lehetséges outfitek a holnapi shopping-körútamhoz, amelyre a BFF-emmel fogunk menni. Már egy egész hete nem voltunk, és éreztem, hogy mindkettőnknek nagyon rosszat tett ez a hiány új rucikból és ékszerekből, úgyhogy szerveztünk egy közös kis kiruccot Bécsbe. Már csak az volt a nagy-nagy kérdés, hogy mit fogok viselni.
Ekkor azonban nagy csobbanás, majd nedvesség a hajamon. Úristen! Nedvesség a hajamon! Nedvesség a ruhámon? Nemnemnemenemenem.
- Jézi, jézi, jézi, jézi! - pattantam fel, és visítottam ahogy a csövön kifért, mert teljesen felháborodtam. Ugráltam is kicsit hozzá mérgemben, hátha attól eltűnik ez a rengeteg undormány, de nem. Ráadásul a távolban éppen egy jólöltözött fiú is engem figyelt, úristen, hát lehet valami ennél cikibb? Most biztosan teljesen idiótnak fog nézni, hogy csak így le tudtak engem fröcskölni! A pálcám egyelőre eszembe sem jutott, csak megsemmisülten álltam a szökőkút mellett, és még egy könnycsepp is kicsordult az egyik szememből. Remek, most tönkre fog menni a sminkem is! Add Istenkém, hogy a vízálló spirált használtam ma reggel! Hát mi lehet ennél rémségesebb? Valaki lőjjön le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Atyavilág, atyavilág, atyavilág. Ha most nem halok meg, akkor bizti-bizti soha. A sok sár éreztem ahogyan bemegy a hiperdrága műkörmeim alá, én pedig annnnnnyira szuperdühös voltam, hogy legszívesebben megütöttem volna valakit. Ajjci, hogyan is tanultam a szuperkirály jóga órámon? Szúúszáá, levegő be, levegő ki. De persze csak minél kevesebb feltűnéssel, mégsem nézhetek ki úgy, mint egy hiperve.. ventillátor? Vagy mi? Na mindegy, hülyén, az a lényeg. Jézi, hogyan járhatnak szabadlábon ennyire botrány emberek? Szinte már én szégyelltem volna magam, ha akár csak egy pillanatig is el tudtam volna magam képzelni egy mondaton belül is ezekkel a hülyékkel. Tökre gázos az egész szitu.
Ráadásul itt van még ez a helyes fiú is. Hetek óta az első olyan ember, akiről el tudom képzelni, hogy értelmes környezetből jön, ahol legalább azt meg tudják mondani az emberek, milyen napszakban mit érdemes és illendő hordani. Jajj végre, már azt hittem nem maradt egy társam sem ezen a világon. El is gondolkodtam volna rajta, mennyire spirituális, hogy végre így tökre összefutottunk... Csak hát mégsem volt velem túl kegyes a sors (ez bizti a karma), hogy pont ilyen állapotban látott meg. Kisebb (oh Jehovám dehogy, nagyobb!) hisztiroham kerülgetett, és éreztem, ahogyan a  cukrom (de hogy miért pont cukor....? végül is, minden rossznak az az oka) zuhanni kezdett, és csak pillanatok választottak el attól, hogy bepózoljak egy kecses ájuláshoz.
Aztán ezt valahogy tökügyin elkerültem, valószínűleg azért, mert a srác tök édin viselkedett.
- Szióka! Jajj ne is mondd, menten elájulok! Hát nincs ezeknek szemük?! A házuk nem kerül annyiba, mint ez az outfit. Botrány! - fakadtam ki, miközben szánakozó pillantást vetettem a hűlt helyük irányába. Meg-ha-lok. Kezdett rámszáradni ez a rémség.
Kicsit ráncoltam a szemöldököm, mikor Jézinek hívott, nem igazán tudtam hova tenni. Az elismerő pillantásainak viszont a lelkem mélyén örültem, bár ennek természetesen semmilyen jelét nem mutattam, ahogyan azt minden magazin előírja. Hát nem vagyok én egy akármilyen rút kiskacsa, hogy minden ismeretlennek az elismerésétől hasraessek! Tény ami tény, ő úgy nézett ki, mint aki legalább látásból ismeri a divatot. Már pont rá akartam szólni, hogy ne bámulja a dekoltázsomat, de így tökre hamar abbahagyta, pont elég hamar, hogy még inkább hízelgő legyen, mint illetlen. Ajh, nocsak, ez egy jófej fiú!
- Oh köszimöszi, a te outfited is tökre el van találva! És te legalább nem vagy tiszta trutyi. Úristen, ha még egy percet el kell így töltenem, valaki meghal. -
Jajj hát perszi! A pálcám! Ritkán még ennek is hasznát veszem. Kicsit ügyetlenkedtem, de másodikra sikerült egy bűbájocskával az egész rucimat letisztítani. Meghatottan sóhajtottam, ahogyan a tiszta rucimon végignéztem. Annyira totál tökély. Pont, mint én.
- Amúgy Vittman Noémi vagyok - nyújtottam felé a kezem kecsesen, kicsit megnyomva a vezetéknevem. Csak hogy tisztában legyen azzal, amivel kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Szinte a mennyekben éreztem magam, tisztára mint egy reklámban, annyira tökély volt ez a salika! Nekem nem hiányoztak kicsit sem a tocsogós zsírós undi cuccok, mert még ha majdnem minden nap ugyanazt is ettem, lássuk be, már maga az érzés, hogy szuper-egészségesen eszem, sokkal-sokkal boldogabbá tett, mint bármilyen izé... Ízek. Persze most éppen bűnöztem, mert csirkés salit kértem, pedig amúgy tökre vegán voltam már ezer éve, csak hát... Egy kis zsírszegény csirkehusi néha becsusszant. Hupszi. És valahogy erre a Navis kviddicses fiúka rá is jött, mert rögtön le is leplezett. Jajj ne már, mintha nem éreztem volna magam eddig is eléggé gázul emiatt az egész miatt. Ajj de gázos. Ne már. Na persze nem mutattam, hogy zavarban vagyok, csak egy még szélesebb és csinibb mosolyt villantottam rá. Mindenki tudja, hogy ilyenkor ezt kell csinálni, ugyebár?
- Hát izéke... Van sajni. Pedig amúgy tökre vegán vagyok, tényleg... Csak hát néha elgyengülök. A BFF-em bizti azt mondaná, hogy most teszem tönkre hónapok munkáját, és tisztára igaza van - húztam el a számat, majd félre is toltam a tányéromat. El is ment az étvágyam mára, ahogyan magam elé képzeltem Fanni arcát. Ekkor jutott eszembe, hogy Gellértel tutibizti ismerik egymást, mert hát ugye háztársak... Hát én majdnem elájultam, eskü.
- Jézi, ugye nem köpsz be neki? - kérdeztem, a kelleténél kicsit talán hevesebben, így aztán rögtön halkabbra is vettem a hangomat, mert hát tökre nem úrihölgyhöz méltó, hogy itt kiabálok...
- Cserébe én sem árulom el a CSK-dnak, hogy itt mérgezted magad - kacsintottam rá, hogy tényleg bizti lehessen benne ő is, hogy mi most tökre szövetséget kötöttünk. Huh jajjci, még tiszta szerencse, hogy eszembe jutott, hogy nekem is lenne mivel beköpnöm őt, így azért totál más a helyzet. Jobban fogok aludni. Közben intettem az egyik házimanónak, hogy vigye előlem ezt a csirkehúsos borzalmat. Ma már nem vacsizok, az amúgy is jobbat fog tenni a derekamnak, mostanában mintha kicsit vastagabb lenne... Ajh, miért én?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hallgattam a fiú mondandóját, de közben csak egy elnézően ráztam a fejemet. Jajjci, hát annyira látszik, hogy sosem olvasott még egyetlen vegán bloggertől egyetlen posztot sem, hogy ennyi erővel már a homlokára is kiírhatta volna! Perszi én sem voltam túlzottan oda ezekért a mugli dolgokért, de azért lássuk be, az internet igazából tökre szupcsi dolog, főleg a sok szép képpel, ami fent van rajta. Jajj, annnnyira királyak.
- Nem-nem. Csak meg kell inni mellé egy-két bájitalt, azok pótolnak mindent, amit a husiból ennél. Meg amúgy is, nagyon jól lehet pótolni a husit sok mindennel. Nem gyengülsz le tőle, csak meg kell szokni és ügyesen kell csinálni. -
Az a helyzet, hogy én tökre ritkán szoktam így bármit magyarázni ebben a kastélyban másoknak, főleg mert általában mindig inkább a tananyagokról szoktak magyarázni a többiek, az pedig engem totál hidegen hagy. Viszont ebben a témában így tökre király vagyok, úgyhogy végre én is kisegíthettem mást. Egész szupi érzés volt.
- Oh köszimöszi - szemeimmel a távolodó salátás tányéromat követtem, ahogy Gellérttől aztán átkerült egy manóhoz, majd végül eltűnt a konyha mélyén. Ajh, igazából tökre tudtam volna még enni. Még szerencse hogy hamar elvitte, így legalább nem tartott túl sokáig a kísértés. Tökre hihetetlen, hogy hány éve foglalkozom már a helyes táplálkozással, és még mindig milyen gyengusz tudok lenni! Tisztára borzalmas.
- Pár éve tértem át az egészséges táplálkozásra - nyomtam meg jóóól az "egészséges" szócskát, szánt szándékkal. Kezdtem úgy érezni, hogy ez a fiú nem hisz nekem, sőt, nem ért egyet velem. Hát milyen Navinés Ő? Tökre nem is ari.
Arra már végképp nem tudtam mit mondani, hogy nem tudott Fanniról. Elvégre még így háztársak is voltak meg minden, és nem tudta kiről beszélek? Ráadásul folyton együtt voltam vele... Hát én nem is értem, bizti csukott szemmel járkál ez a srác a kastélyban, más magyarázata ennek aztán nem lehet. Miután döbbenten pillogtam rá pár másodpercig, úgy döntöttem inkább nem foglalkozom tovább ezzel a furisággal. A stressz árt a szépségnek, ezt mindenki tudja.
- Jaaaj igen, őt tökre vágom! Nagyon durvi az a srác, ilyen tökre... Nagy. - furi hogy vannak itt ilyen félóriások meg ilyesmik, egyébként sem nagyon tudtam elképzelni, hogy a félóriások mégis hogyan készülnek, mármint a méretkülönbségek... Hát bizti fura lehet, én tutira nem próbálnám ki, dehát ki mit szeret a hálószobájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy fekete, földig érő, aszimmetrikus ruhában pompázik, és láthatóan naggggyon-nagyon elégedett önmagával. Ma minden jól sikerült. Passzol a ruha, passzol a táska, passzol a cipő - és csak potom négy és fél órát töltött el készülődéssel! Dehát az ilyesminek csak meg kell adni a módját, nem minden nap mutathatja meg az ember lánya, hogy mi minden van a gardróbja mélyén! Várjunk... Ez nem igaz. Noémi számára minden nap bálozásból áll, és ruhatára tartalmának villogtatásával. Akkor miben különbözik ez a nap a többitől? Csak annyiban, hogy kivételesen a többiek is próbálkoznak, hogy kinézzenek valahogy. Ennek pedig mérhetetlenül örül a (mostanában már) Navinés. Az év 364 napján szörnyű szenvedéseknek van kitéve, amiért azt kell éreznie, a világ igénytelen, az igazi értékekkel (vagyis a szépségápolással) nem törődő emberekből áll. Ilyenkor viszont kerek minden.
Éppen csak egy bökkenő van, az viszont hatalmas. A partnere sehol, pedig már ezer éve mellette kellene feszítenie, mint a bál legbüszkébb hím tagjának. Mégis hol a fenében van?!
Noémi szinte dühöng, de természetesen megőrzi a hidegvérét. Mind tudjuk, hogy a dühtől eltorzult arc mihez vezet. Ráncokhoz. A ráncok pedig? Azok természetesen egyenlőek a halállal. Így aztán keres egy szimpatikus ülőalkalmatosságot, miután felmarkolt egy diétás-kólát, amelybe a saját kis retiküljéből előhúzott rózsaszín, bolyhos végű szívószálat belehelyezte. És most itt fog duzzogni, amíg meg nem jön az ő görög-félisten partnere. Vagy amíg kedvet nem kap hozzá, hogy utána menjen és kislányt varázsoljon belőle. Nem igazi varázslatról beszélünk, ahhoz sajnos túl ügyetlen, inkább a barbár mugli módszerekhez fog folyamodni, amennyiben elég ideig váratják. Persze ez is csak üres fenyegetés. Nem tenne ilyen szörnyű soha...! Akár még a körme is letörhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Halálosan izgatottan várja, hogy végre bejelentsék, hogy ő lett a bálkirálynő. Már a beszéde is megvan, ezer éve megírta természetesen, elvégre tökéletesen biztos volt benne, hogy semmilyen más opció nem létezhet, csakis hogy ő nyer. Hiszen ő a legszebb ebben az egész iskolában, ezt mindenki tudja! Esetleg még Rami kelhet vele versenyre. Amúgy vannak még más szép lányok is, de Noémi meglátása szerint ők teljesen igénytelenek. Felérhetnének hozzá, ha csak az adottságaikat néznénk, de sosem fognak, mert itt nem csak arról van szó. Tudni kell öltözködni, tudni kell sminkelni, tudni kell megjelenni. Nem elég nyerni a genetikai lottón, ahogyan azt sokan gondolják. Rémesen bosszantónak tartja az olyan lányokat, akik akár szépek is lehetnének, de egyszerűen mondjuk ki, nem törődnek ezzel. Nincs nagyobb bűn, mint az ilyen potenciált elvesztegetni.
Eljön a nagy pillanat, kihirdetik a győztes párost, ő pedig Colgate-mosolyát felvéve áll fel az asztal mellől, és csak mikor már majdnem elindulna, akkor esik le neki - nem az ő neve hangzott el. A világ forogni kezd vele, ő pedig rögtön vissza is zuttyan az asztal mellé. Teljes sokkban van, legszívesebben sírni és reklamálni kezdene, de annyira ledöbbent, hogy még erre sincsen ereje. Pedig sírhatna ám nyugodtan, mert mindenre gondolt, így az örömkönnyekre is, úgyhogy extra-tartós vízálló spirált tett fel, annyira készült! És mégis miért?! Hogy így megalázzák? Ez mindenképpen csakis egy összeesküvés lehet ellene. Fel van háborodva, de halálosan. Még a mellette ülő lány is szebb, mint az a babaarcú Czettner kislány, az ég szerelmére! Nem is bírja ki szó nélkül, valakinek ki kell öntenie a lelkét.
- Én ezt nem értem. Mi ezerszer szebbek vagyunk meg minden, a ruhánk is tökre sokkal csinibb. Én meg fogok halni a szégyentől, szerinted is tuti csak engem akarnak megalázni, ugye? - néz a mellette ülő Abriannára bánatos szemekkel, mint aki tényleg mindjárt sírni fog. Kész, vége. Itt most összedőlt a világ. És az a nyomorult partnere sincs sehol.