Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mikor zavarom, félelmem és dühöm kezdett a tetőfokára hágni, a felügyelő egyszer csak... felém nyújtott egy csomag rágót. Hitetlenkedve pillantottam rá; s ebben a pillanatban meghallottam, ahogy nyikordul az ajtó. Tekintetemet a zaj felé fordítottam, s megláttam Merkovszkyt, akinek ebben a pillanatban úgy örültem, mintha legalábbis a messiás jött volna el. Zavarom és félelmem viszont nem apadt le láttára; ahogy közeledett, csak úgy éreztem meg elemei lassú kavargását. Az én elemem egy visszafojtott, feszülő és helyenként nagyon kilengő idegességgombóc volt ezekben a pillanatokban, s a férfi ereje valahogy nyugtató hatással volt rám, még ha csak kis mértékben is - elég volt ahhoz, hogy ne robbanjak szét, ami már nem volt egy rossz kezdet.
Feiglerre pillantottam, mikor leokézta Merkovszky nevét, majd kezet nyújtott - bemutatkozása után pedig rájöttem, hogy ebben a pillanatban gyakorlatilag az az egyetlen vágyam, hogy sose kelljen többet hallanom a felügyelő nevét. Főleg nem az ő szájából.
- Nem kérek, köszönöm. - mondtam, mikor újra kínált, s ekkor konstatáltam, hogy már meg tudok szólalni, ami egy hatalmas pozitívum az öt perccel ezelőtti helyzethez mérve. Az viszont bosszantott, hogy kívülről valószínűleg úgy hatott ez a válasz, mintha egy óvodás kisgyerek előre betanulta volna. Ah. Mindegy. Csak ne kelljen már egy légtérben lennem ezzel az emberrel.
Merkovszky kérdésére határozottan bólintok, Feigler pedig könnyed és kellemes hangnemben jelenti ki, mennyire vártam már a tanáromat. Valószínűleg fogalma sincs, mennyire igaza van. S mikor Merkovszky beküldött a terembe, én pedig a felügyelőre pillantottam... kaptam egy kacsintást.
Éreztem, hogy a vérem szépen lassan eltűnik az arcomból, a szívverésem pedig hirtelen lassul le, ahogy a tanár úr felé bólintok, majd elindulok befelé a terembe. (Hozzáteszem, nem azért lassult a pulzusom, mert annyira megnyugodtam volna.) Ez az ember figyelni fog, istenem, annyira nem akarom ezt. Minden egyes porcikám tiltakozott ez ellen a szituáció ellen, a gyomromba pedig enyhe görcs állt, ami talán egy kicsit enyhült, mikor átléptem az üvegfal másik oldalára, amíg Merkovszky ismertette, mit is fogunk tulajdonképpen csinálni. Amiről egyébként még nekem sem volt túl sok fogalmam, de ezekben a percekben egyelőre ez izgatott a legkevésbé.
A férfi belépett a terembe, hátrafordítottam a fejem, hogy rá nézhessek. Nem volt semmi jelentőségteljes pillantás sem az ő, sem az én részemről, s olyan volt, mintha egy szótlan megállapodás született volna köztünk, miszerint "erről majd otthon beszélünk". Legalábbis én erre így gondoltam elsősorban.
- Aha. - válaszoltam, próbálván utánozni a kedélyességét, és ez az "aha" nagyon jól esett. Nem volt olyan feszes és kiszámított, mint az eddigiek, és amellett, hogy egyáltalán nem volt udvariatlan a hangsúlyom, mégis valamiféle kilépésként (kellett volna) működnie az előző szituációból. Bár a feszültség még mindig ott pulzált bennem, természetesen.
Az első utasítást csendesen hallgattam végig, raktároztam magamban az információkat, s mikor befejezte, már épp felemeltem a kezeimet, hogy összedörzsöljem őket - ez egyébként egy furcsa szokásom minden gyakorlati óra elején -, habár a koncentrációm egyáltalán nem volt a helyén; periférikus látásommal folyamatosan a felügyelő alakját lestem, s ez teljesen elvonta a figyelmemet a feladatról.
"Kapd el!", hangzott ismét Merkovszky hangja, én pedig hirtelen nyúltam az öklömnyi kőért. Reflexeim szerencsére nem hagytak cserben, a követ a tenyerembe zártam, egy csattanó hang kíséretében. Immár ismét teljesen a férfira figyeltem, amikor ismertette az első feladatomat; enyhén felvontam a szemöldököm, ugyanis az előbb mást mondott, és hirtelen nem teljesen értettem, mi történt azóta. Aztán ismét megszólalt, s az erősségre vonatkozó megjegyzéséből nagyjából megértettem, mit is szeretne tőlem. Oké.
Sóhajtottam egyet, majd előre nyújtottam a jobb tenyerem, melyben a szürke kő foglalt helyet; először megszorítottam, tudatosítottam a felszínét, s nagyjából a súlyát.
Nem túl magasra felhajítottam a követ, majd mielőtt leért volna a kezembe, elemem segítségével (mely még mindig visszafojtott volt és feszült) ismét felhajítottam, most magasabbra, mint az előbb. Aztán elengedtem, megvártam, amíg nagyjából ugyanabba a pozícióba kerül, mint az előbb, s ismét felhajítottam a széllel; gyakorlatilag dobáltam az elememmel. Segített felmérni, milyen nehéz, és egy kicsit odakoncentrálta a figyelmemet.
A harmadik felhajítás után a kő ismét esett a tenyerem felé; s eztán már nem felfelé szállt, hanem egyenesen Merkovszky felé. A feszültség hirtelen kiengedett, s a kelleténél jóval nagyobb széllöket vitte útján a szürke anyagot, mely még a taláromba is erősen kapott bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ugyan már jócskán vége van a vizsgaidőszaknak, Hedda mégis a Tanulószoba felé veszi az irányt. Tulajdonképpen ismételten az unalomból eredeztethető ama vágya, hogy mások orra alá jó sok borsot törjön és jó keményen. A vizes lufi már nem menő, így legutóbbi hazalátogatásakor magával hozta a dudáját, amivel szülei az ő kézilabda meccsein szoktak hangosan drukkolni.
Mondanom sem kell, hogy a lány úgy véli, a legtöbb vérgáz stréber, aki tök nyomi, majd itt tölti az idejét és épp mindenféle filozófiai teóriákat olvas a mágia létrejöttével kapcsolatban. Az ő elképzelései a tanulásról valahol a szótárak végeláthatatlan böngészésénél, idegen nyelvű filmek szüntelen és fárasztó nézésénél, valamint kapura dobások sorozatánál kezdődik. Még hogy bájitaltan, meg gyógynövénytan... Pfuj. Mellesleg nem buta ő, csak tipikusan az az ember, aki szelektálja az őt érő ingereket, amikbe bizonyos tantárgyak is beletartoznak. Speciel az ő számára Felagund egy olyan inger, amitől zsigerből borsódzik a háta, de nyilván van, aki kedveli azt a nyolcvan és a halál között tengődő vénembert.
Síri csendben lép be, nehogy bárkit is megzavarjon a tanulásban. Persze ez csak a látszat. Orcáján ördögi mosoly ragyog, mely sejteti, hogy legalább egy ember, ha nem mindenki halálra fog rémülni, amikor a hangos dudaszó elhangzik. Még azt is tudja, melyik kis nyomoroncra keni majd. Ahogy keresi a megfelelő áldozatot, megpillant egy szőke lányt, aki... Aki nemcsak kívülről hidrogénezett, hanem valószínűleg belülről is. Döbbenten konstatálja, hogy a csaj előtt nem könyvek, hanem szájfények vannak, amiket egyesével párnákra ken és... Uram isten. A tökéletes áldozat. Régóta vágyott már egy plázapincsire, most pedig sajnálni kezdi, hogy nem a vizes lufival jött. No de, ami késik...
Lábujjhegyen merészkedik közelebb majd kinyújtja karját nagyon óvatosan és szinte a levitás füle mellett nyomja meg a dudát. Az olyan élesen és olyan váratlanul szólal meg, hogy kis híján még ő is ugrik egyet. Ezek után megpróbálva átverni a lányt elrejti a bűnös fegyvert és úgy kerüli meg, hogy ne vegye észre. Remélhetőleg mindez nem lesz nehéz. Aggódó tekintettel ül le vele szemben és megcsóválja a fejét.
- Szörnyű, milyen emberekkel kell osztoznunk ezen az iskolán. Felháborító, mi mindent megengednek maguknak - hangja halkan és méltatlankodón cseng, miközben jó pár szúrós szempár rá szegeződik. Pedig ő ártatlan, a tettes arra szaladt el. Nem lesz nehéz megtalálni, mert a fél szemét eltakarja egy szemkötő és sánta is... Nem lát és még menni se tud, biztos bárki utoléri... Aki elhiszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mivel sikerült megint megbuknia gyakorlatilag minden vizsgáján (a nagyjára be se ment), megint negyedikesként kezdte az évet. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne. Végül is, nem olyan rossz hely az iskola, ha az ember nem stresszeli túl. Van külön ágya, szobája, emberekkel van körülvéve, megcsinálják neki az ételt. Ráadásul, amíg diák, addig minden ballépésére, minden rossz döntésére ráfoghatja, hogy "még diák vagyok". Valahogy ez a tény egyfajta erkölcsi mentességet ad - egy ideig, viszont akkor már ezt a mentességet Kornél igyekszik is addig kihasználni, amíg lehet.
Lényeg a lényeg, hogy néhány ismerőse, akik nincsenek úgy ezzel az egésszel, mint ő, elzavarták tanulni.
Kornélt.
Hát ez aranyos.
Mindegy, úgy volt vele, legyen valami sikerélménye azoknak is, akik azt gondolják, rá tudják venni ilyen hasznavehetetlen tevékenységre, el is ballagott egész a tanulóig, aztán a tanulóban egy asztalhoz.
Azóta alszik, de úgy, hogy azt még csak nagyon elrejteni sem kívánja a többi idebenn tanuló számára, a székben hátradőlve, lábait kinyújtóztatva, a támlára hátrahajtott fejjel.

Csendes és békés szunyókálásának egy éles és hangos dudaszó vet véget, ami annyira hirtelen éri álmából felébresztve, hogy mikor megugrik az ülőalkalmatosságon, elveszti az egyensúlyát és le is zúg onnan. Benny Hill sem csinálta volna jobban.
- MI A SZ... ?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Annyira totálkircsi program ez, hogy extrabüszke vagyok magamra. Már jó ideje halogattam, pedig ez ilyen tökre fontos dolog, dehát nekem sem lehet mindig mindenhez kedvem ami divattal kapcsolatos. Ráadásul tök jogi, hogy nem csináltam, mivel tegnapelőttig a gardróbom felújításán fáradoztam, ami lássuk be - még egy ennél is sokkal fontosabb és szupibb feladat. Nade nem baj, most végre itt voltam és a párnácskák egyszerűen tökéletesek voltak! Istenke, tényleg annyira szupcsi módon adták vissza a bőröm tapintását, hogy legszívesebben vettem volna még hatot, az árát nem is nézve. Ó hihi, hiszen már elsőre sem néztem.
Hirtelen azonban egy nagyon hangos ilyen hang zökkentett ki, aminek hatására úgy megijedtem, hogy a szajfényt a párnácska helyett a szoknyámon kentem végig.
- Jézijézijézi! - visítottam teli torokból, hogy lehetőleg mindenki hallhassa, mekkora tragédia ért engem. Meg is fordultam rögtön, hogy jól le tudjam üvölteni annak az agynélküli trollnak a fejét, aki ezt művelte az outfitemmel, de már nem volt sehol, csak egy Rellonos lány jött oda hozzám. Megszólalt, ám egyelőre nekem fontosabb dolgom volt, így felemeltem a mutatóujjamat, jelezve, hogy most bizony várni fog. Előkaptam a pálcám, és a világ legnagyobb rutinjával hajtottam végre az egyetlen bűbájt, aminek tényleg hasznát is vettem - a ruhatisztító bűbájt. Elegánsan leeresztettem az ujjam, és a lányra mosolyogtam. Milyen édes, hogy a szívén viseli a rémes sorsomat. Megérdemel annyit, hogy dumcsizzak kicsit vele, mielőtt folytatom a szájfényezést.
- Ugye?! Nekem mondod? Jézi, ezeket ki kellene csapni... - méltatlankodtam én is, miközben a mellettem levő asztalnál egy fiút is megláttam, akit így tökre felébresztett és megijesztett a dolog.
- Gondolom szerinted is tökre, nem? - mondtam a fiúnak egy szomcsi és együttérző pillantással, aztán visszafordultam a csajszihoz, hogy ilyen panaszosan folytassam:
- Ajh, tökre kizökkentettek! Amúgy Noémi vagyok. - mutatkoztam be, elvégre bár biztosan szuperkíváncsi volt a nevemre. Miért ne lett volna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Will

Az egyik kényelmes, fekete fotelban ücsörgök, a térdemen egy füzet hever, az ujjaim között pedig egy tollat forgatok. Házit kellene írnom, de a gondolataimat teljesen leköti valami más. A fotel karfája például, vagy a cipőm orra. Azon kapom magamat többször is, hogy percek óta egy apró pöttyöt bámulok a plafonon. Semmi kedvem nincs a tanuláshoz. Nem, mintha amúgy lenne, de azért jöttem ide, hátha a többi ember motivál majd, hogy álljak neki a tanulnivalóimnak, de valahogy mégsem vesz rá a lélek. Jobban leköt, hogy azokat nézzem, akik lelkiismeretesen leckét írnak. Irigylem őket, én sosem voltam ilyen szorgalmas.
Habár most nem csak a szorgalomról van szó. Máson se kattog az agyam, mint Ervinen. Hiányzik, rossz nélküle. Most, hogy már nem a kastély lakója többé, alig találkozunk, alig beszélünk, alig van időnk egymásra. Abba a pár órába próbálunk belesűríteni mindent, amikor találkozunk és ez nagyon nem jó így. Nagyon megerőltető számomra ez az időszak és ingerültebb is vagyok az utóbbi időszakban.
Példának okáért ott van a titokzatos, ismeretlen fiú, Will, aki elég idegesítően viselkedett a múltkor. Legalábbis ezzel nyugtatom magamat, hogy tényleg pimasz volt, de újra és újra átgondolva, ez egyáltalán nem igaz. Ő nem akart bántani engem, csak én reagáltam túl. Még olyan is átsuhant a fejemen, hogy megkeresem, bocsánatot kérek tőle, de olyan mérhetetlenül büszke voltam magamra, ahogy lerendeztem. Na meg a büszkeségem nem engedte, hogy én fussak utána. Ha hagytam benne valami nyomot, akkor majd ő megkeres.
Különben meg azon kapom magamat, hogy egyre többet gondolok erre a Williamre. Pedig nem is ismerem, a nevén kívül semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy híres és pimasz. Mert az, igenis pimasz!
Megrázom a fejemet, próbálom összeszedni a gondolataimat, mert muszáj megírnom ezt a valamit, amiről pontosan nem is tudom, hogy micsoda. Kicsit nyújtózkodom, elhelyezkedek a kényelmes, fekete fotelban és neki látok körmölni. Bár még mindig nem tudom, miről is kell írnom pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az olyannyira vágyott pusztítás bekövetkezik. Ruhán elkenődött szájfény, ennek tetejében pedig valami no name srác még le is esik a székéről. Egyszerűen fenomenális az eredmény! Mellesleg az utóbbi eseményen majdnem felröhög, de olyan jóízűen. Nem könnyű visszafognia magát, de nem bukhat le, így csak beharapja alsó ajkát és lenyeli a kikívánkozó mosolyt.
Hazugságát még egy agyi képességeiben nem kifejezetten kiemelkedő aranyhal sem hinné el neki, de mondhattam volna tyúkot is, a lényegen nem változtat: ez a csaj sík hülye. Úgy benyalja, hogy ez az egész nem Hedda hibája, hogy már szinte öröm nézni. Persze arcán továbbra is a megrendültség összes árnyalata fellelhető, hiszen ki az, aki ilyen baromságot csinálna - rajta kívül? Felháborító. A hihetőség kedvéért szívesen felpattanna, hogy segítsen Kornélon, tényleg, csak hát nem érzi helyénvalónak, hogy ennél is nagyobb balekot csináljon belőle. Ugyan a következő kérdést nem felé intézik, valahogy szükségesnek érzi, hogy reagáljon maga is.
- Ja, tökre - kissé furán hatnak az ő szájából ezek a szavak. Meg mi az a jézi? Mindegy, nem egy nyelvet beszélnek. Hedda már megszokhatta volna, hogy a magyar szleng - már ha ezt annak lehet nevezni - nem igazán az ő tudásával egyszintű, így vagy visszakérdez vagy bólogat, remélve, hogy nem épp a veséjét adja kölcsön, mondjuk örökre, csak r****c tájszólásban. Közben kap egy nevet is, amire pislog kettőt, majd felderül arca. Jellemző.
- Hedda vagyok - mosolyogva hajol előre, mintha érdekelné az a sok kacat. Egyébként nem rosszak, tulajdonképpen némelyik éppen a megvásárolható legjobb minőség. Náluk Norvégiában persze olcsóbbak ezek a dolgok, de abban biztos, hogy itt, ebben a kis porfészekben dupla annyiba kerülnek. - Ez a legújabb? - fejével a legszélsőre bök. Eközben rápillant a pofára esett srácra és kedvesen megütögeti a maguk mellett lévő helyet, pontosan az asztalfőn. - Csatlakozol? - végül is ki is sminkelhetnék. Ultimate fail lenne, ha Hedda erre engedélyt kapna. Soha többé nem lenne biztonságban a srác haragjától... Amúgy feltünő, hogy nem kifejezetten bőbeszédű. Nos, nem igen van akcentusa és jól beszéli a nyelvet, de nem kockáztatja meg, hogy gorcső alá vegyék kiejtését. Így is csoda, hogy az ékezetes betűkkel nem áll hadilábon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ahogy az ajtóhoz fohászkodik azért, hogy kinyíljon, ismét villámlik. Most már tisztán ki tudja venni a mögötte álló hatalmas, csuklyás férfit. A léptek, amik egy óriáséi és a hang, ami egy grizzli medvére emlékezteti, a szó szoros értelmében szívszélütést okoznak neki. Szája kiszárad és döbbenten hallgatja az ismeretlent. Milyen megbízók? Miért pont őt? Karma, te biccs, már megint visszaadod azt a sok rosszat (ami amúgy móka), amit elkövet! Igazságtalan vagy vele.
- De én nem csináltam semmit, összekever valakivel - hangja nem remeg meg, noha kezei libabőrössé válnak. Nem keveredett bele semmibe, erre akár az életét is rátenné - és úgy tűnik, rá is fogja. Most határozottan rémült, mert egyszer az életben nem követett el semmit, mégis ő issza meg valakinek a levét. Igen, valakinek, mert nyilván valaki mást keres a férfi és nem őt! Ez lehet az egyetlen logikus magyarázat.
A következő mondatok viszont kiverik a biztosítékot. Mi van, ha valaki azt akarja, soha többé ne kézizzen? Na azt már nem! Őt ennél keményebb fából faragták. Megrogyasztja vállait, mintha megadná magát, majd hatalmas lendülettel fordul meg, és amúgy dobó jobb kezével vágja orrba az idegent. Jelzem, hogy egy kézilabdázó lány izomból baromi nagyot üt.
- Azonnal jelentem az igazgatónak! - rápillant kézfejére, mely kissé sötétlik a ráfolyt vértől, majd a pasasra szegezi tekintetét, ezúttal pálcájával a kezében. Bátortalanul ugyan, de odamegy és lerántja a csuklyát, majd kér egy lumost és... Ki a fene ez? Döbbenten bámul diáktársára és tekintete válaszokat követel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Előre tanulok, a házziállatok témában. Szeretnék egy jó pontot szerezni, mert ha ilyenből összegyűjtök egy csomót, akkor Nina kénytelen lesz beváltani az ígéretét, és egy hatalmas palacsintatortát csinál nekem. Az pedig nagyon sok mindent megér, plusz a tanárnőnél is szerzek pár jó pontot. A nagy helyzet az, hogy egyedül nem nagyon ment nekem ez, így kértem segítséget valakitől. Úgy gondoltam, hogy a Rellonban biztos van segítőkész emberke, úgyhogy az első szembejövő, idősebbnek tűnő srácot megállítottam és olyan kedvesen megfűztem őt, hogy segítsen, hogy ez tökéletesen sikerült. Itt fogunk találkozni majd a tanulószobában, nálam van egy csomó könyv, amit kihoztam a könyvtárból. Abból fogja majd Will kiválogatni, hogy melyik kell. Felmerül a kérdés, hogy miért nem a könyvtárban csinálom ezt... oda nem lehet bevinni rágcsát! Teljességgel elfogadhatatlan, hogy én kaja nélkül tanulgassak, vagy legalább ne legyen a közelemben, hogy ha megéheznék, ne tudjak gyorsan hozzájutni. Most is egy hatalmas vastag varázsropit rágcsálok, aminek sajtos íze van. Persze keresgélek, hátha megtalálok valamit és amiket igen, azokat majd leírom az előttem lévő pergamenre. Az ablak alatti egyik zöld fotelkében üldögélek és hajtogatom a vaskos kötetet, de igazából a fiúra várok, hogy segítsen, és akkor majd igazán belelendülhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is értem, hogy miért mondják, a rellonosok tele vannak gonoszsággal. Ez nem igaz, határozottan nem, hiszen nem gonoszak, csak tudnak helyezkedni, dörgölőzni, megtalálni a legjobb kiskapukat, és a legtöbb esetben nyereségesen kijönni a helyzetből. Ami pedig mégsem nyereséges, hát arról meg simán nem beszélnek. Teljesen ideális.
Így esett meg, hogy egyszer csak előttem termett az ifjú Egerszegi lányka, aki fogalmam sincs, milyen viszonyban van Ninával. Sok pletyka kering, de vagy a húga, vagy az unokahúga vagy az elltitkolt gyereke, aki diákéveiben született, és biztos, hogy Benjamin Krise az apja. Szegény Benji, már lassan annyi embertől van gyereke, hogy a ténylegeseket is meg lehet kérdőjelezni, vajon igazak-e.
Na de szóval, most mát tényleg nézzük mi történt. Szépen mosolyogva, már majd, hogy nem körüludvarolva engem, megkért, hogy segítsek. Ha ennél kevesebbet tesz, akkor is segítettem volna, így viszont még azt is elérte, hogy elmosolyodjak. Ügyesen csavarja a dolgokat ez a lány, vajon a főnököm – elvégre Nina az Edictumnál az – is ilyen ügyes, ha kell valami? Egyszer ki kéne próbálnom, milyen, ha vele kommunikálok, és nem csak Mr. Kensingtonnal.
Megbeszéltük, hogy mikor, és hol, én pedig azon a napon szépen felnyitottam a ládámat, és kiemeltem minden jegyzetemet, beadandóim piszkozatát, beadandóimat, és gyorsan átfutottam őket. Szeretek precízen pakolni, így minden tantárgyam külön pakk, amiben évfolyamok szerint is el vannak választva a dolgok. Három nővel élek együtt, szóval ragadt rám ilyenből nem is kevés. Elégedetten vettem magamhoz a kupacot, és indultam el Rellonos pulcsimban és fekete nadrágban, hogy átadhassam Flórának.
A tanulószoba azonban más izgalmakat is rejtett. Ott volt ugyanis Claire, az eridonos, aki besérült valamin, amit a mai napig sem értek. Biztos rossz passzban volt, vagy valami. A húgaimnál is van ilyen, anya pedig csak annyit mondott rá, hogy ilyenkor ne is figyeljek oda. A legjobb problémamegoldás. Amúgy komolyan, mert miután valamitől elmúlt a hisztériájuk, olyan volt, mintha mi sem történt volna. Azt hiszem nálunk ez már csak így megy. Egymással szemben ülnek, ez azonban nem tántorít el. Odasétálok, biccentek egyet Clairenek, és megérintem egy pillanatra Flóra vállát, jelezve, hogy megérkeztem.
- Ez minden, amit valaha is a témában lejegyzeteltem. Nem olyan vastag mint a könyved, de nem is olyan száraz. A rajzok kicsit bénák benne, de azt szerintem te jobban meg tudod oldani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Will és Flóra

Végre eljutok odáig, hogy valamit felfogjak abból, amit olvasok éppen. Nem valami érdekfeszítő téma ez, és egy mondatot vagy ötször egymás után olvasok végig, mire megértem, miről szól, de azért haladok. A boszorkányüldözés magában oké, meg izgalmas, de most egyáltalán nem tud megfogni vagy lekötni. Igazság szerint azért is tart egy-egy mondat elolvasása és megértése több percekbe, mert valami mindig elvonja a figyelmemet. Mondjuk a plafon bámulása, vagy a hajam végének a babrálása, esetleg egy újabb virágminta rajzolása a jegyzeteim mellé.
Aztán leül a velem szemben álló fotelba egy lány és most ő az, akit sokkal érdekesebbnek találok, mint a firkálva tanulást. Rengeteg könyv van a kezében, amikkel alig bír leülni, de végül sikerül neki. A szájából lóg valami, ami a csámcsogó hangok alapján, nagyon finom lehet. Nagyon szép arca van neki, és eljátszom a gondolattal, hogy ha odamennék hozzá, akkor hogyan viselkedne velem, mit mondanék neki és ő, hogyan reagálna rá. Úgy tűnik, tényleg minden jobban érdekel most, mint a boszorkányok és az őket üldöző muglik.
A gondolatmenetemet egy jóképű srác szakítja félbe, aki most lép be az ajtón, és egy pillanatig le se esik, ki is ő. Aztán koppan egy hatalmasat. Will. Mit keres itt? Nem gondoltam volna róla, hogy az a tanulószobában ücsörgős, szorgalmas fajta diák. Felém veszi az irányt, pontosabban felém és a lány felé, már-már kezdek pánikba esni, hogy mi van, ha hozzám jön, de aztán csak biccent felém egyet és leül a szép lány mellé. Mintha mellbe vágtak volna. Azok után, ahogy viselkedett velem csak egy biccentést kapok. Sértve érzem magamat, és bevallom őszintén, elég hülyénEK is. Miért is gondoltam, hogy majd idejön hozzám? Valahogy már a szép lány sem tűnik szimpatikusnak. Azon kapom magamat, hogy őket bámulom és valahol legbelül féltékeny vagyok.
Tényleg nem vagyok normális, inkább megpróbálok visszatérni a boszikhoz, mert úgy néz ki, Will számára csak egy sértést értem meg és egy biccentést. Minek várok mégis többet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ádám teljes körű és kielégítő tájékoztatását valóban nagy érdeklődéssel hallgatja - lelkesen bólogat, mikor kiderül, láthat némi ismétlést és egész szolgálatkészen elnéz az üvegfal felé, ahonnan majd a következő percekben nézheti a játékukat. Üdvös lehet, hogy míg Ádámra figyel, nem is nagyon néz Ricsi felé, aki ekkor amúgy is túlságosan el van foglalva a kusza vérnyomásával. Mosolya és az elejtett 'rendbenek' arra engednek következtetni, hogy elégedett a fel nem tett kérdései megválaszolásával is, mert nem tartóztatja tovább őket - míg férfi a diákjával az elzárt terembe lép, addig Gabriel az üvegfal elé sétál. Nem is próbálja rejtegetni, hogy ezután egy ideig teljesen hidegen hagyják az óra hagyományos kezdeti elemei. A rutin nyugalmával előveszi a pálcáját; a hosszú, néma, ismeretlen bűbájokból álló sorból, amiket vizsgálódás céljából szór a környezetre, belülről jobb híján annyi látszik, hogy az üvegfal különböző pontjaira illeszti a pálca hegyét és néha mozog a szája, motyog - de egyébiránt nem történik semmi kézzelfogható változás, ami megzavarhatná bárki nyugalmát. Talán nem csinálná ilyen látványosan, vagy engedélyt kér volna, ha a kiszórt bűbájok némelyike nem a munkájához kötődne (talán) - ráadásul mikor végez, illetőleg úgy tűnik, a pálca visszakerül a zsebébe, vidáman beinteget Ricsinek. 'Ne aggódj, nem vesztem el, nem kell ám mindig idenézni, Feigler itt van' - üzeni ezáltal. Vagy azt, hogy 'Hello, kapsz már levegőt?'.
Még annyit tesz meg, hogy egy asztalt húz a fal elé, mielőtt törökülésben feltelepülne rá - utána hol hátratámasztott kézzel, hogy a lábán könyökölve, hasonlóképp, mint aki mesét néz, egyelőre, míg lekötik, csak néma figyelemmel kíséri a páros tevékenykedést. Természetesen mindent hall, mert nem szereti a néma meséket - bár azzal ő maga se lehet tisztában, hogy ezt a bentiek tudják-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mikor megérzem a felém suhanó kő erejét, és a szelet, amit haladás közben kavar, akkor tudom biztosan, hogy jó ötlet volt változtatni a feladaton. Néha az embernek jól esik valamit megütni. Nem kifejezetten azért, mert agresszív típus, egyszerűen valahogy muszáj levezetni a feszültséget.
Remélni merem csak, hogy Ricsi ettől a gyakorlattól kicsit nyugodtabb már. A követ jóval magam előtt állítom meg, majd odalebegtetem magamhoz, és újra elrejtem a zsebembe.
- Vegyél egy mély levegőt, aztán jöhet a következő feladat! - mondom, aztán tényleg megvárom, míg Ricsi eleget tesz a kérésnek. Néha ennyi is elég, hogy kitisztuljon a fej, elvégre az agynak a működéshez oxigénre van szüksége.
- Emlékszel, előbb melegítés, aztán hűtés. Hőség, aztán fagyos hideg. Mindkettőhöz egy-egy hozzáillő illatot is generálj! Ha úgy érzed, kész vagy, kezdheted is.
Ellazult testtartást veszek fel, elemeimet kicsit visszafogom, hogy kavargásuk ne zavarja meg az érzékelésem. Nekem nem látnom kell, amit Ricsi tesz, hanem éreznem. A levegő változásait, az energiákat, amik beindítják és véghezviszik a folyamatot, az éter alakulását, mozgását, szintjének növekedését, csökkenését. Ha valami balul sül el, azt már azelőtt lehet érezni, hogy valóban megtörténne. Persze csak akkor, ha az ember nagyon, nagyon figyel.
A felügyelőre csupán szemem sarkából tekintek rá, nagyrészt igyekszem kizárni őt, és azt is, amit csinál. Felelősséggel tartozom Ricsiért, azért vagyok itt, hogy tanítsam. Ebben a helyzetben nem szabad, hogy bármi elvonja a figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Észre sem veszem, hogy elkezdek jegyzetelni, de sajnos, ahogy gondoltam lassan haladok. Legalábbis ahhoz képest, ahogy én szeretnék haladni, azaz, hogy mire kész leszek addigra fogyjon el a varázsropi. Na, de nem baj, legalább haladok, és néha felpillantok, akkor látom, hogy az ismeretlen lányka nézelődik, nem nagyon mehet neki a tanulás. Nem irigylem, én sem vagyok oda érte, és én is csak a palacsintáért csinálom. Vajon neki is sütnek valamit? Vagy szimpla szorgalomból csinálja? Brrr... sosem tudom ezt megérteni, hogy valaki csak úgy tanul, hogy okosabb legyen.
- Héé, mit ijesztgetsz? - majdnem félrenyelem a ropit, ahogy valaki megérinti a vállam, a fejem pedig bosszúsan az érkezőre fordul. Persze gyorsan vigyori leszek, hiszen Will az, aki azért jött, hogy segítsen. Fel is pattanok és jól megölelgetem, ha szeretné, ha nem.
- Szia Will! - nézek rá, miközben átadja a jegyzetit, ezért még egy puszit is kap, mert olyan rendes vagyok. Majd vissza is huppanok a fotelbe és gyorsan belelapozok a jegyzetekbe. Na, ezt már szeretem! Itt szépen össze van gyűjtve minden - nem túl szép rajzokkal megspékelve -, amire most éppen szükségem van.
- Tyűűű, ez nagy segítség ám! Majd meghálálom valahogy, ha tudom - mosolygok és tényleg vidám vagyok, olyannyira, hogy muszáj a csajszit is megszólítanom.
- Szia, te szereted a palacsintát? Látod, ilyen segítőkészek srácok is vannak, nem olyanok, mint akikről Nina állandóan beszél. Ja, nem is tudod, ki az a Nina, de én Flóra vagyok! Ő meg Will és tök cuki! - rángatom meg neki a ruhája ujját, hogy mutatkozzon már be. Vagy csak úgy megrángatom, mert kell némi cselekvés mindig, nem lehet csak úgy ülni.
- Kértek ropit? - nézek rájuk nagy szemekkel, majd vállat vonok, ha nem kérnek, ha igen, meg megkínálom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Imádom a kislányt, olyan közvetlenül ölelget. Én pedig rendes gyerekként visszaölelem. Sokan azt gondolják rólam, hogy valami borzalmas emberke vagyok, pedig nem. Ráadásul három nővel sikerült szocializálódnom, szóval az ölelés meg a puszi tök hétköznapi számomra, és igen, azt is megtanultam, hogy nem szabad a hajukat összekócolni, mert akkor emberfeletti hangon sikítanak. Mindent egybevetve azonban szeretem a lányokat, így jól tűröm azt, hogy ilyen közvetlen Flóricsek is.
- Na, ennek örülök. Csak komolyan, a rajzok nagyon gázosak. Kivehető, meg érthető. hogy mi van rajta, de ne ezt add be, mert akkor egyből kiderül, hogy segítettek, és az is, hogy én. Ilyen szinten szerintem senki se tud bénán rajzolni.
Tipikus pont, pont, vesszőcske srác vagyok, szóval Flóra tényleg jobban jár, ha inkább rajzol sajátot, vagy lefizet valakit, hogy rajzolja meg neki, mert ha ezt adja be, akkor nem, hogy palacsintát nem kap, de szerintem Nina még plusz házimunkát is ráerőltet, és akkor jaj neki.
- Szia, Will vagyok és tök cuki.
Jegyzem meg nevetve. Tök cuki, na ezt se sűrűn mondják rám, főleg nem a lány, aki velünk szemben ül.
- Ő Claire, aki szerint nem vagyok tök cuki. Jól beolvasott nekem.
Mondjuk szerintem nem jogosan, sőt, elég keményen. Meg is lepődtem, hogy ilyet tud produkálni, hiszen előtte rendellenesen sokat pirult el. Most meg tessék, megkapja egy harmadik féltől, hogy tök cuki vagyok. Háh. Nyertem.
- Tényleg, hogy van Nina? Olyan régen láttam.
Pedig olyan nagyon szép. Hat ám rám a vélamágia, még ha nem is olyan erősen, hogy bármit megtegyek érte, de valahogy azok, akiknek akárcsak egy hangyányi vélavér is van a szervezetükben, egyből nagyon könnyen le tudok nekik engedelmes kisgyerek lenni.
- Én elfogadok egyet, kösz. Van valami mellékhatása?
Kihúzom, aztán bizalmatlanul méregetni kezdem, mert hát a varázsvilágban vagyunk, és itt a legtöbb dolog nem kóser.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az eddig bennem kavargó szél nagy erővel lökte a követ Merkovszky felé; egy pillanatra talán meg is könnyebbültem, hogy a feszültség egy része távozott belőlem, de Feigler felügyelő jelenléte pár pillanat után újra tudatosult. Csupán periférikus látásommal érzékeltem, hogy mozog a túloldalon, de szándékosan nem fordítottam arra a fejem. Ez most nem erről szól, és meg kell próbálnom elfelejteni őt. Csak hogy a Felügyelő olyan, mint egy rémálom - a legrosszabbkor köszönt rád, és annyira szürreális, hogy azt hiszed, ez a véres valóság.
Már éppen nagyot lélegeztem, mikor megkaptam az utasítást erre vonatkozóan; hát kifújtam a levegőt, s a biztonság kedvéért ismét mélyet szippantottam az oxigénből. Valóban kitisztította egy kissé a fejemet - a Felügyelőt az agyam egy belső rejtekébe igyekeztem zárni, hogy majd az óra után foglalkozzak vele. Most azért vagyok itt, hogy gyakoroljam az elemi mágiát, amit pedig nagyon szeretek. Ennyi.
Lehunytam a szemem, egy pillanatig elgondolkodtam, milyen illatot tudnék társítani a forrósághoz. Tudatosítottam magamban, hogy most nem az elemem ellen dolgozok, azaz nem kell elnyomnom, hanem vele kell dolgoznom - vele együtt, ami egy kicsit furcsán hangozhat a kívülállók számára, mert olyan, mintha egy önálló személyiségről beszélnék.
Így máris ezerszer jobban éreztem magam, bár sápadt arcszínem konstans mód megmaradt. Felnéztem Merkovszkyra velem szemben, neutrális, talán kissé még mindig feszes testtartással, majd elkezdtem a feladatot. A hőmérséklet lassan emelkedni kezdett, miközben agyban szinte előbb éreztem a meleget a bőrömön, mint ahogy kívülről is érezhetővé vált - gyakorlatilag az egész belőlem indult, s elmémmel pumpáltam a hőmérsékletet, miközben vettem egy nagyobb lélegzetet, immár az égett gumi szagára számítva, mely a lélegzetvétel utolsó pillanataiban vált érezhetővé. A hőmérsékletet pedig egyre csak emeltem, a levegő pedig szinte mozdulatlanul vált lassanként forróvá - egy szellő sem zavarta meg a feladatot, ez pedig azt jelentette, hogy sikerült teljes mértékben erre koncentrálnom. Viszont amikor ez eljutott az agyamig, s eszembe jutott a túloldalon bámuló férfi, a levegő megrezzent, a szag kissé halványabbá vált, a hőmérséklet pedig megugrott - eztán ezt a hibát kellett korrigálnom. A szag egyre inkább orrfacsaró bűzzé vált, miközben a hőmérséklet is emelkedett, s éreztem, hogy lassan igazi szaunát csinálok a teremből, szóval amennyiben kaptam valamiféle visszajelzést Merkovszkytól, a bűzt eltüntettem (immár sokkal gyorsabban, mint ahogy létrehoztam), s a hőmérséklet is visszaállt az eredeti állapotba.
Hűteni mindig is jobban szerettem (a meleget nem igazán tudom elviselni), s most ez a része következett - enyhe fertőtlenítőszag kíséretében kezdtem el a mutatványt, mely valóban jobban ment, mint a melegítés. Ez részben azért volt így, mert immár sokkal jobban tudtam a feladatra koncentrálni, az arcom is kicsit forró volt (talán visszanyerte a normális színét), s az eddigi hideg verítékem rászáradt a tenyeremre a száraz levegőtől. A hideg viszont nagyon jól esett, valóban visszarántott a valóságba, mintha felébredtem volna egy kicsit a rossz álomból - a fertőtlenítőszag pedig azért jelent meg, mert a hőmérséklet emlékeztetett egy karácsony estémre, amit az ispotályban töltöttem még kiskoromban. Ezt egy szellő sem zavarta meg, tekintve, hogy gyakorlatilag teljesen megfeledkeztem Feiglerről. Ideiglenesen.
Feladatom végeztével pillantásom "élesült", már láttam is a velem szemben állót, nem csak bámultam rá; látómezőmbe ismét beszökött a felügyelő, s ekkor elgondolkodtam rajta, hogy mennyire unhatja ezt az egészet. Két ember áll egymással szemben, és látszólag nem történik semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mielőtt bármit is felfogna abból, hogy megszólították, ezeket a(z egyelőre bonyolultnak tűnő) mentális folyamatokat néhány másodperces rövid processzálás előzi meg. A rendszernek be kell tölteni, lefuttatni a frissítéseket, aztán mehet minden a maga útján. Első körben például feltápászkodik, kissé megütődött könyökét fájlalva.
A tanulás veszélyes. Hiába mondta mindig ezt, valahogy sosem volt egyik ismerősének sem érkezése hinni neki ebben az amúgy lényegi kérdésben. Erre tessék, amikor kiderült, hogy Kornélnak volt igaza, egészen eddig az Ő predikciói érvényesültek - na, akkor nincs itt egy teremtett, árva lélek sem, aki ismerné. Pedig akkor most mindenttudó tekintettel felé fordulhatna, aztán minden brooklyni néger asszonyt megszégyenítő nyakmozgással, és csettintéssel összekötött, széles mutogatással közölje a mélybölcsességet: "Én mondtam, én megmondtam." Helyette marad a dicstelen visszahuppanás a székébe a lányokkal szemben.
Szerencséjére az egész addigi párbeszédről totál lemaradt, ott sikerül bekapcsolódnia, hogy az ilyen hangoskodókat ki kéne csapni az iskolából.
- Jah, sure. - Ásít. Valahogy nem annyira meggyőző a helyeselése, inkább az süt a mozdulataiból, hogy nem igazán érdekli az egész. Még jó is, hogy Hedda nem jön oda hozzá segítő kezet nyújtani, az ilyesféle mézesmázos készségesség mindig sokkal gyanúsabb, mint minden más, épp csak nem ordítana rögtön, hogy "amúgy én voltam". Tudja Kornél ezt nagyon jól, simlis alak felismeri a simlis stratégiákat. Hedda ajánlatára egyelőre nem pattan fel, csak felkönyököl a szomszéd asztalnál, és a párosra pillant.
- Mihez? A Körömlakk Körhöz?
A közelükben az az egy-két tanulni vágyó, akik már a hirtelen nagy hangzavar miatt is eléggé türelmetlenné és intoleránssá váltak, dühös "sssh"-ögéssel adják tudtára, hogy a józsefvárosi piacon ordítson át az egyik pultból a másikba kofaként, ne itt egyik asztaltól a másikhoz. Erre egy jól artikulált, ám kevésbé szofisztikált reakció érkezik.
- Kussmár, tanulás van, akkor foglalkozz azzal. - Még a kezével egy legyező mozdulatot is tesz, mint aki a rossz szellemeket (a szorgalom képviselőit) űzi el a közeléből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza