Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nyilván nem költözött be tegnap a többiekkel az irodába. Ennek számos indoka lehetne, ilyen az idő, a kedv hiánya, Gabrielnek viszont nincs oka beszámolni erről a munkatársainak; éjjel a faluban lévő szállóban aludt és most az egyik varjúval előreküldte a pakkját. Ő csak néhány percre fog benézni - amíg átnézi, rendben megérkezett-e minden és amíg elborzad azon, milyen undorítóan kényelmetlen ágyakkal rendezték be az iroda alvófülkéjét. Mindig ez van.
A kastélyba már elegánsan, kifogástalan ruházattal lép be; a cipője fénylik, a haja selymes, az öltözéke vasalt, a kezében pedig egy jókora hamburgert tart - de ez nagy eséllyel bőven elfogy, mire az irodába ér. Utána azonban indulnia kell az évnyitóra, amivel aztán hivatalosan is megkezdődik itteni alkalmatla...munkájuk.
Bár a kastélyt meglehetősen bonyolult felépítésűnek gondolják, valójában nem az. Nem valószínű, hogy eltéved - az utóbbi hetek, melyek a kastély előzetes át/felülvizsgálatával teltek, már engednek némi rálátást az épület felépítésére. Ha tartani kell valamitől, akkor inkább attól, hogy a hamburger undorító befalása után nem tud majd eleget enni a vacsorából. Miközben az intézmény gazdasági adatait nézte át, folyamatosan csak arra gondolt, mennyi pénzt költenek itt feleslegesen ezekre a drága ételekre, melyeknek a fele se fogy el. Pazarlás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Hello. - Oldalról bukkan fel a falnál várakozó Ricsi mellett. Az imént elhaladt egy nagy csoport diák között, akik leplezni se próbálták bámulásukat, bár az okok nem tisztázottak; lehet, hogy elkezdett terjedni annak a híre, hogy tegnapelőtt megviccelték Cupidot, vagy lehet, hogy csak a mugli ruhája és a fülébe dugott fülhallgató teszi. Utóbbit csak a fiú előtt veszi ki, amellett, hogy beleköpi túlhasznált rágóját a lépcső mellé kihelyezett kukába.
- Feigler Gabriel. - Baseballsapkája és a legkevésbé se hivatalos ruházata ellenére rendkívül udvariasan nyújt kezet Ricsinek, hovatovább még el is mosolyodik. Azt most hagyjuk, honnan ismerős neki rögtön az arca - de úgy tűnik, pontosan tudja, ki áll vele szemben.
- Merkovszky-t várod, mhm? Már nagyon kíváncsi vagyok rá. - Ennek alátámasztására szét is néz a folyosón, látja-e közeledni a helyi atyaúristent  - mikor ez nem történik meg, visszapillant Ricsire. Elvigyorodik.
- Talán nem is baj, hogy még nem érkezett meg. Miért nem mentél be? - Mert ez a szabály, Gabriel...persze, persze, pontosan tudja. Mindenesetre ő azért elindul a lépcsőn felfelé.
- Gyerünk. Ott jobb lesz, legalább magunk leszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem adja semmi jelét, hogy boldogítaná vagy idegesítené a fiú illetődött viselkedése. Felsétál előtte a lépcsőn, érdeklődve nézelődik és a tanterembe érve se fordul rögtön vissza a gyerekhez - körbejár, kinéz az ablakon, csak úgy kedélyesen ténfereg erre-arra. Eltelik néhány másodperc anélkül, hogy megszólalnának - aztán Feigler csak visszakanyarodik a korábbi témájukhoz.
- Ott voltunk, igen. De eddig csak néhány szót tudtam vele váltani...még mielőtt idejöttünk. - Válaszolja egy kicsit vontatottan, visszafordulva és -ha már így van, mellesleg- tekintetét alaposan végigjártatva Ricsin.
- Azt még soha nem láttam, milyen, mikor használja az elemét. - Elmosolyodva bólint egyet, itt szükség van némi korrekcióra.
- Pontosabban az elemeit. Neked csak az aeromágiád van, igaz? Hogy haladsz a tanulmányokkal? Jó tanár ez a Merkovszky? - Mint valami érdeklődő nagybácsi, úgy dől neki az egyik asztalnak és fonja össze a karjait maga előtt - immár teljes testével Ricsi felé fordulva. Tulajdonképpen akár bátorítónak is lehet nevezni a viselkedését, legalábbis...
Egy adott ponton lekapja magáról a baseballsapkát, hogy párszor végigsöpörhessen barna haján, míg a válaszokra vár. Semmi pánik...talán csak a várakozásukat akarja kitölteni ezzel a céltalan csevegéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Őt nem zavarja, hogy a fiú némileg elhúzódva tőle vizsgálgatja, bár gesztusai azt támasztják elő, hogy próbálja oldani az idegenek között mindig fennálló folytonos feszültséget. Voltaképp felszabadultan és kényelmesen mosolyog, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogyha nem is látványosan, vagy direkt módon (vagy ki tudja) de már a beszélgetésnek egészen a legelején felé billent a dominancia - mindez a körülményeket és a köztük lévő különbségeket tekintve teljesen normális.
- Hát igen, nem is teheti meg, hogy ne legyen alapos. - Elgondolkozva nyugtázza az elhangzottakat. Úgy tűnik, elégedett ezekkel a semmitmondó válaszokkal.
- Szerintem egyikünk se akarja elképzelni, mi történne, ha egy ilyen hatalmas erővel rendelkező ember ne lenne rendkívül körültekintő...vagy ha nem tanítaná így a hasonló kvalitásokkal bíró diákjait. - A 'rendkívüli' szó felesleges és túlzó megnyomása után rábiccent a gyerekre, ezzel is hangsúlyozva kiemelt szerepét és mikor a szemébe néznek, rögtön megjelennek elmélyült, régi mosolyráncai. Elvigyorodik.
Felegyenesedve az asztallap mellől tesz néhány lépést a fiú felé, majd elkanyarodva megint az ablak elé áll.
- Szerencse, hogy ő itt van irányítani benneteket. - Apró megjegyzése üres, mint egy gondolatmenet halk, kiragadott darabja. Kényelmes ringatózása a vidám témák és a kérdezgetés között azt a nehezen megfogható érzést keltheti, hogy voltaképp a legkevésbé se akarja csökkenteni a fiúban lévő bizonytalanságot...vagy nem kelti.
- Ne aggódj, a legkevésbé se fogok zavarni. Én csak...tudod, nézni foglak titeket. - Most ő néz Ricsi szemébe.
- Van esetleg bármi kérdésed a munkánkkal kapcsolatban? A zavart úgy tudjuk legjobban eltüntetni, ha világosan láttok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Gabriel megvárja Ricsi kérdését, és csak utána szusszan egyet. Aprót, mélyet, gondterheltet - utána hátat fordít neki, mintha össze kéne szednie mindazt a rengeteg dolgot, amit el kéne mondani a fiúnak és mindazt a keveset, amit valóban közölhet. Akkor kezdi el, mikor már éppen unalmassá válna a nagy hallgatása. Kezdetben a beszéde látványos monotonná válása lehet furcsa, utána az is, amit mond;
- Ezékiel 25:17 Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. - Megremeg a hangja, ahogy szépen lassan visszafordul a fiú felé. Felemelt állal, komoly arccal néz felé, miközben tesz néhány lépést - keze pedig a zsebébe húzódik, ahol minden bizonnyal ott lapul a pálcája is.
- Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok! - Hangja emelkedik, majd halkul, de van, ahol szinte ordibál; ő maga pedig szépen lassan elkezdi előhúzni a varázseszközt...de a leszámolás elmarad. Talán mert a végén elneveti magát - jellegzetes, feltűnő röhögése betölti a termet és kell is neki jó pár hosszú másodperc, hogy elapadjon. Gabriel behunyt szemmel, jókedvűen heveri az előadását - kezét elveszi a varázspálcájáról és arrébb söpör egy tincset a homlokáról.
- Ahh...ne haragudj, ez a kedvenc baljóslatú monológom. - Újfent nekidől egy asztalnak. Csak addig sétált el, ahonnan a legutóbb felkelt. Szórakozott szemekkel mustrálja a gyereket.
- A boszorkány- és varázsló megfigyelő szakosztályon és a korrupció és gazdasági bűnözés elleni osztályon dolgozom és végzek el különféle munkákat. Semmi érdekes. - Semmi érdekes, semmi érdekes...
- Ezzel a munkával kapcsolatban pedig nincsenek érzéseim. - Egy kicsit komolyabbá válik a hangja, éppen csak, éppen csak.
- Kirívóak, úgy értem. Az remek, hogy megismerek érdekes embereket. - Vagy érdekes eseteket - de gondosan ügyel rá, hogy ne ezt a szót használja - Ricsire mosolyog.
- És neked milyen érzéseid vannak a munkánkkal kapcsolatban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nehéz lett volna nem észrevenni, hogy a fiú eleme mozgásba lendült - Gabriel pedig továbbra is olyan szenvtelen (?) udvarias (?) érdeklődéssel néz rá, ahogy eddig végig. Nem úgy tűnik, mintha a fiú bármelyik reakciója kilendítette volna ebből a stabil hozzáállásból; végignézi a kivörösödő arcot, a meredő szemeket, az idegességtől izzadó, lassan kapkodó kezeket és a zavart, majd a dühöt, de gyakorlatilag ezekből semmit nem reagál le. Ezek nem konkrét cselekvések, gyerünk már. De azért cuki a srác.
Ricsi válaszára még elmosolyodik, talán rágóbuborékot is fújna, ha nem...opp. Jó, beveszünk egy rágót. Éppen Ricsi felé kínálja, mikor belép a várva várt férfi.
- Igen. - A bemutatkozásra udvariasan felegyenesedik, ezzel mintegy engedélyt adva, hogy Merkovszkyt úgy hívják, ahogy. Tekintete gyors váltóba kezd a két elemista között, majd az előbbi bemutatkozásához hasonlóan előrenyúl megrázza a férfi kezét.
- Feigler Gabriel. - Finoman bólint, majd visszahelyezkedve újra a fiú felé tolja a rágós kezét, ezúttal Merkovszkyt is belevéve a körbe - utána elrakja a mellzsebébe.
- Igen, nem? Málnás. - A leglényegesebb információk közlése után pár másodpercig hallgat, de talán csak azért, hogy kiélvezze a rágó ízét. Talán mind a hárman így tesznek.
- Kezdjük! Ricsi már alig bírta kivárni az érkezését. - Várakozóan a tanárra néz, hogy kiderüljön, mit fognak csinálni - ez nagyban függ attól, hogy hová fog elhúzódni, nehogy véletlenül megzavarja az óra menetét. Ha Ádám beszélni kezd, vagy elnéz egy pillanatra, egy ügyesen elejtett pillanatban azért cinkosan még rákacsint a fiúra. Nyilván csak támogatni akarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Fehér pólóján a mellkasát vakargatva még a háta mögé is elnéz, mikor megszólítja őt egy kislány. Voltaképpen ő lenne az utolsó, aki meg akar szólítani valakit szombat délután, mikor önhatalmúan úgy döntött, hogy mára végzett a kastélyban, így csak nehezen veszi rá magát, hogy lassítson.
- Hey. - Kezdi tétován, s, hogy valamiféle információt merjen ki a szituációból, gyorsan végignéz a lányon. Utána vágyakozva a rét felé vezető ösvény felé is elnéz, de mire az iskolás mellé ér, ügyesen megáll.  
- Mi az, segíthetek valamiben? - Ez az "akarsz valamit?" szépen csomagolt változata, amihez az a sajátos, barátságos, szép mosolya jár. Újra mocorogni kezd, ezúttal a farmerjéből kerül elő a cigi, amit a pálcájával villámgyorsan meg is gyújt ezen a végtelenül békés, csendes és földöntúli nyugalmat árasztó kertben. Csakhamar a virágok édes illata mellé az ő drága -és finom- dohányának szaga keveredik. Így teljes a hely atmoszférája.
Megszokásból pedig kis híján még az elsőst is megkínálja - aztán csak visszacsúsztatja a dobozt és a pálcát a zsebébe.Már meggyújtotta a cigit, úgyhogy ha más értelme nem is lesz, de ezt kényelmesen elszívja az udvaron - közben pedig békés türelemmel várja, hogy a lány kezdjen valamit a helyzettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ádám teljes körű és kielégítő tájékoztatását valóban nagy érdeklődéssel hallgatja - lelkesen bólogat, mikor kiderül, láthat némi ismétlést és egész szolgálatkészen elnéz az üvegfal felé, ahonnan majd a következő percekben nézheti a játékukat. Üdvös lehet, hogy míg Ádámra figyel, nem is nagyon néz Ricsi felé, aki ekkor amúgy is túlságosan el van foglalva a kusza vérnyomásával. Mosolya és az elejtett 'rendbenek' arra engednek következtetni, hogy elégedett a fel nem tett kérdései megválaszolásával is, mert nem tartóztatja tovább őket - míg férfi a diákjával az elzárt terembe lép, addig Gabriel az üvegfal elé sétál. Nem is próbálja rejtegetni, hogy ezután egy ideig teljesen hidegen hagyják az óra hagyományos kezdeti elemei. A rutin nyugalmával előveszi a pálcáját; a hosszú, néma, ismeretlen bűbájokból álló sorból, amiket vizsgálódás céljából szór a környezetre, belülről jobb híján annyi látszik, hogy az üvegfal különböző pontjaira illeszti a pálca hegyét és néha mozog a szája, motyog - de egyébiránt nem történik semmi kézzelfogható változás, ami megzavarhatná bárki nyugalmát. Talán nem csinálná ilyen látványosan, vagy engedélyt kér volna, ha a kiszórt bűbájok némelyike nem a munkájához kötődne (talán) - ráadásul mikor végez, illetőleg úgy tűnik, a pálca visszakerül a zsebébe, vidáman beinteget Ricsinek. 'Ne aggódj, nem vesztem el, nem kell ám mindig idenézni, Feigler itt van' - üzeni ezáltal. Vagy azt, hogy 'Hello, kapsz már levegőt?'.
Még annyit tesz meg, hogy egy asztalt húz a fal elé, mielőtt törökülésben feltelepülne rá - utána hol hátratámasztott kézzel, hogy a lábán könyökölve, hasonlóképp, mint aki mesét néz, egyelőre, míg lekötik, csak néma figyelemmel kíséri a páros tevékenykedést. Természetesen mindent hall, mert nem szereti a néma meséket - bár azzal ő maga se lehet tisztában, hogy ezt a bentiek tudják-e.