Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Tészta

A könyvem olvasása közben is állandóan Őt nézem. Nem bírom levenni róla a szememet. Mégis mi bánthatja Őt? Mitől ilyen gondterhelt? A gondolataim mindenfelé kalandoznak. Ki ez a fiú? Még sosem láttam itt. Mi lehet a neve? Fegyelmezem magamat, rögtön térjek vissza a tanulnivalómra, mert Ő megérezte, hogy figyelem. Mintha valami büdöset érezne, úgy fintorog az orrával, majd kipillant a szempillái alól. Észrevett. Úgy teszek, mintha a könyvem nagyon érdekes és izgalmas volna, és még jobban belenyomom az arcomat.
De mégsem bírom ki, óvatosan kikukucskálok a lapok mögül. Vicces, mintha zavarban lenne. Kutakodik a cuccai között, bekap egy rágót és hangosan csámcsogni kezd, közben könyékig túr tovább a táskájában. Aztán hirtelen feláll. Felém jön. Pánikba esem. Ide fog jönni!!! Amikor odaér hozzám, akkorának tűnik, mint egy óriás. Kifejezetten jó képű. Megszólít és bemutatkozik nekem. Udvarias, a hangja csengése megnyugtató, kellemes, hatalmas mosoly terül szét az arcán, mintha egy régen nem látott cimboráját üdvözölné. Lenyelem a hatalmas gombócot a torkomban és kinyújtom felé remegő kezemet. A tenyere meleg és hatalmas, az érintése jól esik az én hideg bőrömnek.
- Claire Anne Livngstone és nem fázom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ervin  

Miután kezet fogtunk, ő leül mellém, meg sem kérdezi, hogy szabad-e a hely, csak magabiztosan, vigyorogva lehuppan a szökőkút peremére. Kicsit arrébb húzódok, hogy elegendő helyet adjak neki, vagy csak azért, mert megrémít egy idegen közelsége. Pláne egy ilyen idegené. Megijeszt egy picit. Olyan szórakozottnak tűnik, mintha nem itt lenne fejben. Akkor meg minek ült le mellém? Mit akar? Míg ő a gondolataiba temetkezik, addig én is. A hangja hirtelen töri meg a csendet, összerezzenek. A kezemre célozgat, hogy hideg, ezért bedugom a két térdem közé. Tényleg hideg, de nem fázik, jól esik. Szeretem ezt az időjárást, hogy kicsit hűvösebb van már. Más embereknek ez már hidegnek számít, de számomra kellemes.
Belenyúl a táskájába, matat egy kicsit és előhúz egy kesztyűt. Egy egyszerű fekete kesztyűt. Azt hiszem, hogy az övé, de amikor odanyújtja nekem látom, ez a kesztyű sokkal kisebb, mint az ő keze. - Talált kesztyű - ezt mondja, és az ölembe teszi. Nagyszerű, egy vadidegen kesztyűvel kínálgat úgy, hogy még csak szükségem sincs rá. Viszont nem akarok udvariatlan lenni, így belecsúsztatom a táskámba.
- Köszönöm, de nem fázik. Szeretem ezt az időt és jól esik.
Ezek után újabb csend következik. Reménykedem benne, hogy ezzel nem bántottam meg.
-Sajnálom, ha ezzel esetleg... de... miért ültél ide mellém?
Csak úgy kicsusszan a számon a kérdés, végig sem gondolom, csak kimondom. Feszengve, várva a kérdést, kikerekedett szemekkel fürkészem az arcát. Várok. Óráknak tűnik, mire választ kapok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ervin  

Érdekes. Ezt mondja. Én? Nem vagyok én érdekes, sőt!
Teljesen zavarban vagyok, és érzem, ahogy elpirulok. A hajam végét babrálom, rossz szokásom, mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok. És most az vagyok. Frusztrál, ahogy rám néz, ahogy méreget, nem érzem jól magamat a bőrömben. Bár meg kell hagyni, kedves hozzám. A hangjában melegség bujkál és mosolyog rám. Próbálok nyugodt lenni, nem értem, miért feszengek.
- Igazad van, ülhetünk együtt is. - mondom neki, egy kicsivel több magabiztossággal a hangomban.
A tanulásról már lemondtam. Abban a pillanatban lemondtam, ahogy észrevettem, hogy itt ül ő is. Szeretném megtudni, mi bántotta őt, mit keres itt teljesen egyedül. De nem tudom, hogy illene-e. Én biztosan morcos lennék, ha valaki egy amúgy is nehéz napon azzal zaklatna, hogy meséljek arról, ami miatt rossz kedvem van. Így csak csendben nézek magam elé, és várom a folytatást.
Szeretnék vele beszélgetni. Szeretnék többet tudni róla. Olyan kíváncsi vagyok a történetére. Mély levegőt veszek hát, de nem jön ki egy szó sem a számon. Sokszori nekifutás után sikerül végre, és felteszem a kérdést.
- Mi bánt téged? - a hangom halk, de próbálom a lehető legkedvesebb hangnemet megütni, nem szeretnék se tolakodó, se pedig illetlen lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ervin  

Tetszik, hogy ennyit beszél. Csak mondja, mondja és mondja, ömlenek belőle a szavak. Jó őt hallgatni, bár, amikor kijelenti, hogy prefektus, egy pillanatra tátva marad a szám. Nem gondoltam volna róla...
Amikor befejezi a mondókáját hümmögök egyet. Az agyam pörög, próbálom feldolgozni ezt a sok információt.
- Szóval prefektus. - jegyzem meg, inkább csak magamnak, semmint neki. - Érdekes. Mármint nem gondoltam volna, hogy az vagy. - mosolygok rá. - Rólam nincs nagyon mit tudni. Én csak azért jöttem ide, hogy tanuljak SVK-ra, most pont van rá egy kis időm, pontosabban volt. Persze ne érts félre, nem azt mondom, hogy zavarsz, mert nem. Szerintem nagyon jó ez az ősz. Én imádom. A színek, az eső illata, a fák suhogása, minden összhangban van, amikor ősz van. Igaz, kicsit előbb sötétedik, állandóan be van borulva, de ez a természet rendje. Próbáld meg élvezni! - tanácsolom neki.
Csak fecsegek összevissza, de már hiányzott a beszéd, hogy hallassam a hangomat. Nem nagyon tudok itt barátkozni. Mindenki furcsának tart. A lány, aki állandóan egymagában ücsörög és dudorászik. Én is bolondnak nézném magamat.
- Egyébként, ha nem tetszik majd ez a prefektusdi, az sem baj. Akkor abba hagyod. Nincs mit veszítened. Legalább akkor majd elmondhatod magadról, hogy te ezt is kipróbáltad. Ha pedig sikerül, akkor mégis többre vagy képes, mint hitted. Szóval mindkét esetben jól fogsz kijönni a dologból, nem gondolod?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ervin  

Szeretem, ha segíthetek. Mindig feldob. Tudom, hogy valakinek éppen most dobtam oda egy mentőmellényt, hogy kievickéljen a mély vízből, hogy rendbe tudja tenni a lelkivilágát. Így az enyém is helyrebillen egy kicsit.
Úgy érzem, és úgy látszik, ezt tettem most is Ervinnel.
Sokszor gondolok arra, hogy milyen lehet prefektusnak lenni. Na nem mintha én az akarnék lenni, csak úgy érdekel. Ránézek erre a fiúra és úgy érzem, nem egy kellemes feladat. Mégis, amikor azt mondom neki, hogy ne adja fel, mintha újra reményt látnék megcsillanni a szemében, és ez boldogsággal tölt el.
Ami végül pánikkal vegyül, hiszen a nagy hálálkodása közepette egyszer csak megragadja a kezemet és a mellkasához nyomja. Kér, hogy igyak meg vele egy forrócsokit. Persze tudom, hogy most éppen csak színészkedik, de azzal, ahogy megragadja a kezemet, azzal, ahogy a bőrömhöz ér, megijeszt.
A kezem a ruharétegek alatt is, de kitapintja, mennyire izmos mellkasa van, a kezem eltűnik az övében. Érzem, hogy elönt a forróság és mérget mernék rá venni, hogy egy paradicsomot megszégyenítően piros most az arcom.
A torkomra forr a szó. Csak bámulok rá, a szeme mélyen az enyémbe fúródik és, mintha megbabonázott volna. Ott ülök vele szembe, ezzel a kedves, hihetetlenül helyes fiúval, éppen a kezemet fogva könyörög, hogy töltsek vele még több időt, én pedig tátogok, mint egy hal. Szólalj már meg! Csak mondj valamit! Bármit!
- Szeretem a teát. - bököm ki végül. - Szóval inkább teáznék, ha lehetne róla szó.
A mondat végén nyelek egy hatalmasat és képzeletben egy díjat nyújtok át magamnak, amin ez áll: A világ legnagyobb lúzerének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ervin  

Ahogy távolodik tőlem, úgy értem meg egyre jobban, hogy mi is történt.
Most már nem csak mérget mernék rá venni, hanem 100%-ig tudom, hogy rettenetesen vörös az arcom.
A szám pedig a fülemig ér. Nem is értem, hogy mégis mi ez a reakció. Nevetséges. Nem is ismerem ezt a fiút, mégis úgy érzem, hogy menten ki tudnék ugrani a bőrömből. Az ijedtségem elmúlt és a helyét átvette a lázas izgatottság. Alig várom, hogy újra lássam, alig várom, hogy a kezeimet újra a kezei közé fogja, hogy újra megcsókolja az arcomat. Az emlékre, ha ez lehetséges, még jobban mosolyogni kezdek.
Kutakodni kezdek a táskámban, előveszem megint a tankönyveimet, de nem bírok most koncentrálni semmire.
Fejben a találkozót tervezgetem. Mit vegyek fel, mit csináljak a hajammal, csupa olyan dolgon jár az agyam, amin amúgy nem szokott. Sosem voltam ez a csajos lány, aki a külseje miatt szenved órákat. Nem is hittem volna, hogy valaha fogok ilyeneken gondolkodni. És most tessék. Néhány pillanat műve volt csak. Csalódtam magamban, de még mindig vigyorgok.
Visszateszem a könyvet a táskámba és felállok. Elindulok, ideje lenne már visszamennem a szobámba.
Egy lépés után viszont visszafordulok. Azt mondják, ennek a szökőkútnak varázsereje van. Miért is ne? Jó azt gondolni, hogy ez nem csak egy közönséges kút. Bár itt semmi sem az.
-Kösz! - súgom oda a kútnak és elsétálok.
Folyton csak Ervinre gondolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ervin  

Hát itt vagyok a Pillangó-varázs előtt. Körül nézek, de őt nem látom. Vajon már bent van? Itt van már? Azt érzem, nem bírok bemenni, mintha földbe gyökerezett volna a lábam.
Egész nap ebben az idegállapotban vagyok. Próbáltam figyelni az órákon, csevegni a többiekkel, de minden gondolatom csak egy dologra fókuszált. Ervinre.
Ervin. Annyira hihetetlen, annyira nevetségesnek érzem magam. Nem is ismerem őt, azt sem tudom, mire számíthatok, mégis egész nap lázban égek.
Vajon miről fogunk beszélgetni? Mit fogunk csinálni? Ugyan olyan ijesztő lesz, mint a múltkor?
Rájöttem, hogy ezekre a kérdésekre csak akkor kapok választ, ha már vele leszek.
Egész éjszaka nem aludtam, mert annyira izgultam. Reggel, amikor felkeltem és a tükörbe néztem, azt hittem rosszul leszek. Az éjszakai ébrenléttől a szemem alatt hatalmas lila karikák éktelenkedtek, úgy néztem ki, mintha beteg lennék. Ez az állapot mostanra sem változott, pedig reggel felkentem a szokásos vörös rúzst az ajkaimra és egy kis púdert is tettem az arcomra. A hajamat kiengedve hagytam, abban reménykedve, hogy így nem fognak feltűnni a kialvatlanságom jelei.
Ez a kísérletem viszont kudarcnak bizonyult, miután ma hárman is megjegyezték, hogy rosszul festek.
Igazából a kinézetem az utolsó, ami most foglalkoztat. Jobban érdekel az, hogy rávegyem a lábaimat a járásra, mert ha itt kint maradok, akkor nem fogom látni ma Ervint, pedig nagyon vártam már ezt a percet. Azóta, amióta csak elbúcsúzott tőlem egy puszi kíséretével.
Mély levegőt veszek, lépek kettőt az ajtó felé, ráteszem a kilincsre a kezemet és belépek.
Bent egy mosolygós lány fogad, megmondom neki, hogy teázni szeretnék és bekísér a teázós részbe. Gyorsan felmérem a terepet, Ő még nincs itt. Egy eldugott, kétszemélyes helyhez vezet a lány, miután megmondom neki, hogy várok valakit. Leültet, de még nem kérek semmit, majd ha Ervin is megjön, szóval a lány magamra hagy.
Én pedig várok, türelmetlenül várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ervin  

Megérkezett, itt van. Itt ül velem szemben, közel hozzám. Annyira közel, hogy érzem az illatát. A pacsulija biztos egy kicsit megborult a kezében, mert tömény férfi illata van. Nem zavar, édes illatú, csak az én orromnak egy kicsit sok. Majd elpárolog. A fontos az, hogy végre itt van velem. Ahogy az itallapot nézegetem azon kapom magamat, hogy vigyorgok, mint a vadalma, úgyhogy gyorsan össze is szedem magamat és összehúzott szemöldökkel nagyon komolyan a bámulom a különböző ízű teákat. Fölöslegesen, persze. Úgyis tudom, hogy milyen teát szeretnék inni. Pontosabban, hogy melyik az a tea, amit megiszok.
- Zöld teát kérek, nagyon sok citrommal, cukor nélkül. Kicsi korom óta csak ezt az egyfajta teát iszom, ezt szeretem. Bár lehet, hogy szeretnék más fajtát is, de Will bácsikám mindig ilyet készített, így én is ezt ittam. Mindenesetre ilyet szeretnék kérni.
Meglepődök magamon. Az izgalmam, az aggályaim egy szempillantás alatt elmúltak. Úgy érzem, feloldódtam, akárcsak a nyelvem is.
Ervin szívdöglesztően néz ki, ami viszont kissé elvonja a figyelmemet mindenről.
Amikor a pincérlány odakísérte Ervint az asztalhoz, hálája jeléül egy olyan mosolyt küldött a lány felé, amitől ő fülig vörösödött én pedig kis híján leestem a székről.
A póló, amit visel, feszül a mellkasán, a karján. Az arcán hatalmas vigyor terül szét, amikor rám néz. Látom a fogait, nagyon szép fogsora van, ápolt és ez tetszik.
-Te milyen teát iszol majd? - kérdezem tőle.
Sokkal összeszedettebb vagyok, mint amilyen egész nap voltam. A fáradtságom is elmúlt, felélénkültem. Kedvem támadt énekelni és táncolni, olyan nyugalom töltött el, amilyen nagyon régen nem. És mindez azért, mert Ő itt van, mert eljött. Féltem, hogy átver és nem jön el. De megérkezett, itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ervin  

-Rendben, akkor játsszunk ilyet. Mivel te már fel is tetted az első kérdésedet, válaszolok is rá.
Mielőtt elkezdenék mesélni, nyelek egy nagyot.
Hol is kezdjem? Nem tudom, hogy belemehetek-e a részletekbe, hiszen alig ismerjük egymást. Viszont valahol el kell kezdeni az ismerkedést és, ha már ilyet játszunk, minek takargassam az életemet. Szóval belevágok.
- Will az én nagybátyám. Az édesanyám testvére, a bátyja. Amióta elmentek a szüleim, azóta ő viseli a gondomat. Ő nem csak a nagybátyám, hanem az apám, a testvérem és a barátom is egyben. Mindig mellettem van, ha szükségem van rá. Ő tanított meg járni, beszélni, kviddicsezni és főzni is. Mindent, amit tudok a világról, ő tanította. Az életem is kevés arra, hogy ezt megháláljam neki. Szóval igen, eléggé közel állunk egymáshoz Will bácsival.
A mondat végén érzem, hogy összeszorul a torkom. Eszembe jutnak a szüleim is és elfog a szomorúság. Könnyek szöknek a szemembe.
Veszek egy mély levegőt és kifújom. Megtörlöm a szemeimet és Ervinre nézek.
-Sajnálom! - kérek elnézést és baromira kínosan érzem magamat.
Itt ülsz egy hihetetlenül jó sráccal és te sírsz? Gratulálok!
-Te jössz! - terelem rá a szót. - Balázs? Honnan van a második neved? És miért nem ezt használod?
Közben a pincérlány kihozta nekünk a gőzölgő teákat. Egyet letesz Ervin elé, egyet pedig elém és mellé kapunk egy-egy süteményt is.
- Köszönjük! - mondom neki, ő pedig elmegy a dolgára.
A bögrére fonom a kezeimet, az oldala meleg, jól esik. Beszívom a tea finom illatát és felpillantok Ervinre. Várom a kérdéseimre a választ.  /justify]

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ervin  

Miután elmeséli, hogy eléggé rossz szülők mellett nőtt fel rájövök, hogy persze, meg kell ismernünk egymást, de lehet rossz ötlet volt egyből a család témába beletrappolni.
- Sajnálom, hogy a szüleid így viselkedtek veled, de nézd a jó oldalát! Valahogy mégiscsak sikerült összehozniuk egy nagyjából életrevaló fiút, aki még ráadásul prefektus is. Ez azért jelent valamit, nem? - vigyorgok a bögrém mögül, amit most a számhoz emelek inni. Próbálom egy kis viccel terelni a komoly témát.
- Egyébként nekem személy szerint jobban tetszik a Balázs név. Inkább Balázsos vagy, mint Ervines. Szóval lehet, hogy mostantól inkább Balázs leszel az Ervin helyett. Ó, és két születésnapod van. Nem mindenki ilyen mázlista, mint te, hogy kétszeresen ünnepeljen, vagy dupla ajándékot kapjon.
- Viccet félretéve, sajnálom, hogy ilyenek a szüleid. De biztosan téged és a testvéredet nagyon szeretik és ez a legfontosabb!
Mindenemet odaadnám azért, hogy legyenek szüleim. Még akkor is, ha utálják egymást és ez rossz, de akkor is. Életben vannak, lélegeznek, mellettem vannak.
- Nagyon sokszor szoktam énekelni. Bár ezt nem csak a szabadidőmben teszem, hanem állandóan. Imádok énekelni. Olyan sokat szoktam, hogy elég sűrűn berekedek a nap végére és akkor pár napig csak tátogok, de teljesen megéri. Régebben jártam zenetanárhoz, az szabadidős tevékenység volt, de sajnos a hölgy már túl idős és most világ körüli utazáson vannak a férjével.
- Főként olvasni szoktam, verseket. Nagyon szeretem őket. Vagy pedig kötök és horgolok. Nézd csak ezt a sálat! - a székem támlájáról leakasztom a piros és arany színű sálamat. - Én horgoltam. Nagyon jó kikapcsolódás és hasznos dolgokat lehet készíteni saját kezűleg.
- Van plüss állatod? -bugyuta kérdés, de rettentően érdekel a válasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Látom, hogy sikerült őt megbántanom az életrevalós megjegyzésemmel, pedig egyáltalán nem állt szándékomban bántani őt. Néha mondják, hogy sajátos a humorom és csak én értem a viccet. Én kifejezetten szeretem, hogy nem feltétlenül szembetűnően poénkodok, így fejtörést tudok okozni másoknak, hogy mit miért mondtam. Nem vagyok így annyira egyszerű és felszínes.
- Ne haragudj, Balázs! Nem akartalak megbántani, ezt csak viccnek szántam. Sokszor mondják, hogy rosszak a vicceim, de hidd el, ha meg akarlak sérteni, arról tudni fogsz. Szóval elnézést kérek!
- Szívesen csinálok neked sálat, ha szeretnéd. Örömet okozok neked ezzel és én is jól szórakozom közben. A házad színeiben kéred? Mert akkor holnap akár már neki is állhatok, úgyis jön a sálas időszak.
- Szóval egy bagoly? Nagyon aranyos lehet, azzal is alszol vagy csak kuporog szegény az ágyad végében? Én nagyon a szívemen viselem a plüssök sorsát, nagyon jó barátok tudnak lenni, ők aztán senkinek nem mondják vissza a titkaidat. - lehet ezt nem kellett volna mondanom, hiszen ez úgy hangzott, mintha egy bolond mondta volna. - Úgy értem, hogy nagyon aranyosak a plüssök. - próbálom menteni a menthetőt, de ez nem igazán jön össze.
Szégyenlősen lesütöm a szememet és arra koncentrálok, hogy ne piruljak el. Kortyolok a teámból egy jó nagyot és utána folytatom csak.
- 10 év múlva szeretnék már a család alapítás szélén állni. Szeretnék gyerekeket, annyit, amennyit csak lehet. Talán ezzel próbálnám meg kompenzálni, hogy az én családom csonka. Szeretnék majd életem szerelmével összeházasodni és boldogan éldegélni valahol messze innen a hegyekben életünk végéig. Tudom, ez kissé idillien hangzik, de tényleg erre vágyom a leginkább. Munka tekintetben pedig szeretnék én is auror lenni, akárcsak a szüleim. Úgy érzem, hogy emiatt büszkék lennének rám és biztos vagyok benne, hogy látni fognak onnan fentről.
- Mesélj Durmstrangról, kérlek! És így nem kettőt kérdeztem, mert a plüssös rész kérdés volt, de ez felszólítás szóval nem köthetsz belém! És nyugalom, ez megint csak vicces megjegyzés volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Meghökkenek, amikor egyetért a véleményemmel a plüssállatokról. Azt hittem, abban a minutumban megköszöni a teát, fizet és elfut. Jól esik, hogy végre találkoztam valakivel, független attól, hogy fiú vagy lány az illető, aki egy kicsit hasonlóan gondolkozik, mint én. Nem hittem volna, hogy akad ilyen.És mégis! Na, már megérte eljönnöm.
- Örülök, hogy jól bánsz a baglyoddal. Bár a szögre akasztás kicsit morbid nekem, de hát mégiscsak egy madárról beszélünk. Ők szeretnek a magasban lenni.
- Valahogy nem tudlak elképzelni picinek és ducinak. - állapítom meg. Ő valahogy nem az a fajta, az ember azt hinné, hogy egy ilyen fiú már az anyaméhben ennyire tökéletes volt. - De, ha az is voltál. Sosem értettem, miért kell ezért cikizni valakit. Ez nem ok arra, hogy lenézzünk másokat. Fogszabályzód volt, de legalább tettél az ellen, hogy szépek legyenek a fogaid például. Nem születhet mindenki tökéletes génekkel, bár, ahogy elnézlek, neked csak idő kellett, hogy elbújjanak azok a gének.
Nem hiszek a saját fülemnek. Ezt tényleg kimondtam. Pórbálok mosolyogni, hogy ne vegye észre a kétségbeesésemet, de ez a mosoly inkább hasonlíthat vicsorgásra valószínűleg. Egyre jobban mászok elő a kis csigaházamból és ez lehet neki nincs az ínyére. Gyorsan témát váltok és válaszolok a kérdésére.
- Nos, erre még nem gondoltam. Talán előbb kiaurorkodom magamat és, majd csak utána a gyerekek. Azért egy kviddics csapatnyi lurkót nem szeretnék, aztán ki tudja. Ezt majd az életem alakítja. Ahogy esik, úgy puffan. Nem szoktam az életem minden percét megszervezni. Erre vágyom, ezt mindenféleképpen szeretném és törekszem is arra, hogy megvalósítsam. Az időzítés és a hogyant, azt majd az életem alakítja. Szeretek úgy gondolni a jövőmre, hogy egy izgalmas utazás lesz.
Fejben meg is van a következő kérdésem, de nem tudom, feltegyem-e neki. Félek, hogy direkt nem fejtette ki jobban azt a durva esetet, amiről beszélt. Viszont az a vállvonogatás valahogy nem tűnt túl valódinak. Úgy érzem, mintha nem lett volna őszinte és, ha elmondja, hátha le tudok venni egy púpot a hátáról. Szóval úgy döntök, hogy megkérdezem tőle.
- Mi volt az a durva eset, amiről beszéltél? Persze, ha nem akarsz, nem kell válaszolnod rá, nem szeretnék erőszakos vagy túlságosan kíváncsi lenni. Ha erre nem szeretnél válaszolni, akkor áruld el kérlek a baglyod nevét! Én az összes plüssömnek adok nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Egy képet tol elém, hogy megmutassa nekem a családját. Az ember azt hinné, hogy ez a család egy nagyon boldog és kiegyensúlyozott család. A képen mind a négyen mosolyognak, boldognak tűnnek.
A kis srác Balázs mellett egy vékonyka, de nagyon tündéri gyerek.
Egyik szélen az édesapja áll, mosoly és elégedettség ül ki az arcára.
Másik szélen édesanyja, szintén boldognak tűnik.
És ott van a kis duci, fogszabályzós Balázska is. Erőlködöm, de nem tudom visszatartani a mosolyomat. Aközött a kisfiú és a mostani nagyfiú között csak annyi a hasonlóság, hogy egyforma hajuk van. Tényleg teljesen máshogy nézett ki akkor, de véleményem szerint elbűvölő gyerek volt már akkor is.
- Tündéri! - jegyzem meg halkan, de nem hiszem, hogy hallotta volna, egyébként is, elég volt mára a bókokból.
- Ha nem szeretnél beszélni róla, nem kell. Egyáltalán nem kell. Ne haragudj rám, nem akartam tolakodó lenni. - és innentől kezdve lezártnak tekintem ezt a témát. Majd, ha készen áll rá és el akarja mondani, úgyis elfogja. Jól esik minden embernek, ha elmondhatja valakinek, mi nyomja a szívét.
Én is ilyen vagyok, mindig Will bácsit, vagy a nagyszüleimet találtam meg minden egyes apró problémámmal, gondolataimmal. A nagypapám ekkor mondta mindig azt, hogy olyan vagyok, mint a papám. Őt sem lehetett lelőni, állandóan csak beszélt és beszélt.
Sokszor ejtettek el ilyen morzsákat a nagyszüleim és Will is, hogy olyan a hangom, mint a mamámé, az orromat is tőle örököltem, meg a szépségemet. A papámnak köszönhetem, hogy olykor forrófejű vagyok és azt, hogy mindig kiállok az igazamért, és hasonlók. Ezzel erősítették meg bennem mindig a szüleim jelenlétét az egész életemben.
- A legkedvesebb plüssöm egy ütött-kopott, vajszínű ülőmaci. A papámtól kaptam, amikor megszülettem és kisbabaként valami olyasmit gügyögtem neki, hogy bumm-bumm, szóval a neve Bumm. Kreatív, mi?!
- Aztán van még egy, amit a nagyszüleimtől és Will bácsikámtól kaptam, az egy hatalmas medve. De komolyan, nagyobb, mint te. Azzal a macival sokat aludtam együtt, pontosabban rajta, mert akkora nagy. Még ma is kényelmesen elférnék rajta, szerintem. Az ő neve Benjamin.
- Akkor ott van még Géza, ő egy panda. Hisztis, aki azért kapta a nevét, mert olyan morcos képet vág, mintha hisztizne. Nelly, Pufók, Zénó, Hanga és még tudnám sorolni. Összesen 67 darab plüssmedvém van. Külön szobájuk is van, képzeld csak el!
- A süti amúgy jól hangzik, bármi jöhet, mindent megeszek. Olyat kérek, amilyet te, csak ne azt a pillangósat, mert azt nincs szívem megenni.
- Hogy hogy van nálad egy kép a családodról? Nem félsz, hogy elveszíted esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Borzalmasan örülök, hogy felállt az asztaltól a sütik miatt, mert egy kissé megdöbbentett a kijelentése, miszerint, ha ráfeküdnék, elférnék rajta.
Miért mondott ilyet? Ilyenek járnak a fejében? Azt akarja, hogy ráfeküdjek? Nem túlságosan korai ez? Mégis mit jelent az, hogy ráfeküdni?
Érzem, hogy megint kerülget a pánikroham. Hatalmas gombóc van a torkomban és a szívverésem annyira gyors és hangos, hogy félek, az egész teaház hallja.
Ezzel a mondatával beleültette a bogarat a fülembe.
Ahogy odamegy a pincérlányokhoz végig őt figyelem, hogy mennyire szép tartása van, milyen szépen jár. A hátán feszül a pólója és kirajzolódnak az izmok a hátán.
Felsóhajtok mélázásomból és rájövök, egy ilyen srác, aki ennyire szép, mert hát igenis szép ez a fiú, nem fog leállni egy olyan lánnyal, mint én. Egy olyan kaliberű barátnőt fog keresni magának, amilyen ő, nem egy szürke kisegeret.
Na meg különben is. Hova gondolok? Hiszen nem is ismerjük egymást, lehet, hogy ha mélyebben megismerem, akkor nem is fog tetszeni, amit látok, nem is tudom, hogy beengedném-e őt az életembe. Teljesen fölösleges ilyeneken gondolkoznom, habár a ráfekvős ötlettől kissé mámorosak lettek a gondolataim.
Visszarángatom magamat a földre, mire visszaér.
A kezében kettő tányér és azokon kettő, valami hihetetlenül ronda, színes sütemény.
- Úr Isten! - tör ki belőlem a nevetés. Nem tudom, miért, de egyszerűen nevetségesen néz ki ez a süteménynek nem mondható színkavalkád.
De azért megkóstolom, miután a hirtelen jött röhögőgörcsnek vége.
- Hm, ez tényleg nagyon finom. - motyogom teli szájjal.
Csendben elfogyasztjuk mind a ketten, lenyelem az utolsó falatot is. Kortyolok egyet a teámból, mert a cukortól összeragadt a szám is és folytatom a csevegést.
- Ha valaki azt kérdezi tőled, mit szeretsz a saját házadban, akkor az olyan, mintha a saját számodra jó tulajdonságaidat mondanád el, nem? Mármint azért kerültem az Eridonba, mert olyan vagyok, amilyen. Mindegy, a lényeg, hogy szeretem benne azt, hogy annyi vakmerő ember jár ide. Hogy mindenki szeret versenyezni, mindenki kiáll a maga igazáért. Nem is a házat magát, hanem azokat a jellemeket szeretem, akik szintén Eridonosok. Dióhéjban így ennyit.
Azt nem teszem hozzá, hogy még azért is szeretem, és reméltem, hogy ebbe a házba kerülök, mert a mamám és az egész családja is Eridonos volt. Persze, ha Rellonos lettem volna, akkor sincs semmi baj, de nagyon reméltem, hogy méltó leszek az Eridonhoz. És így lett végül, legnagyobb megkönnyebbülésemre, na meg persze a családoméra.
- Egyébként biztosan elférnék rajtad, ha rád feküdnék. Kipróbáljuk? - ez elég vakmerő volt tőlem, de ha már egyszer Eridonos vagyok, na meg már kimondtam, nincs visszaút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Végre nyeregben érzem magam. Ilyen vagyok én, nehezen mászok elő a csigaházamból, de ha egyszer megteszem, akkor aztán kihozom magamból a maximumot.
Ahogyan most is. Eleinte féltem, hogy mi fog történni és még magamat is megleptem, hogy ennyire hamar kinyílt a szám. Túlságosan is hamar. Bár fiúval még sohasem ismerkedtem ezelőtt, legalábbis nem így. Nem tudtam, mire számítsak, se tőle, sem pedig magamtól. Viszont a helyzet most úgy áll, hogy Balázs az, aki megszeppent, szóval kihasználom az alkalmat addig, amíg ilyen bátor vagyok.
- Még sohasem láttam Willt kezében egy ásóval. Ezt főként a nagypapám szokta csinálni, de csak azért, mert ő még a régi időkben élt, amikor az emberek nem egyből a pálcájukért nyúltak, ha valami nehézséggel álltak szemben. De Will tud gödröt ásni a pálcájával, ha ezt lehet így fogalmazni, méghozzá elég mély gödröket. - értettem a kérdésben a célzást, szóval most próbálok ráijeszteni.
Egyszer Will bácsi tényleg ásott egy hatalmas gödröt a pálcája segítségével, de csakis miattam. Abból a sok homokból, amit kiásott, egy hatalmas várat építettünk, volt vagy 10 tornya, 2 bejárata és 4 alagútja. Egyébként nem, nem tud gödröt ásni, pontosabban neki nem fog gödröt ásni, hiszen miért tenné? Nem tett semmi rosszat az unokahúga ellen.
- Szóval azt mondod, hogy a párnák kényelmesebbek lennének? Mondasz valamit. Mondjuk, ha az asztalra feküdnél fel, az mókásabb lenne szerintem.
Igazság szerint maga az ötlet, hogy ráfeküdjek már az egészen mókás, nem ha még ezt az asztalon gyakorolnánk, na az aztán abszurd lenne.
A következő kérdés már megfogalmazódott a fejemben, csak a végrehajtásától félek. Nem szeretném, ha azt hinné, ennyire merész vagyok, mert ez nincs így. A szívem a torkomban dobog, ahogy ránézek és gondolatban még mindig szitkozódom, mert nem bírom felfogni, miért vált ki belőlem ilyen érzést.
Aztán döntök. Pontosabban nem is döntök, egyszerűen csak cselekszem.
Ledöntöm az utolsó kortyot, ami maradt a teámból, majd felállok.
- Na, akkor átülünk? - és barátságos mosollyal nyújtom felé a kezemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Hihetetlen!
Olyan gyorsan történik minden, hogy időm sincsen felfogni.
Megragadja a kezemet, a párnákhoz vezet, leül, húz magával, majd megragadja a derekamat és hopp, már az ölében is ülök.
Az agyamig sem jutottak el a történések és máris azon kaptam magamat, hogy Balázs ölében ülök.
Nem is gondoltam még pár órával ezelőtt, hogy ez lesz a vége egy teázásnak. Legmerészebb álmaimban sem fordult meg a fejemben.
Az agyam tiltakozik ez ellen, hiszen összességében alig pár órája ismerem ezt a fiút, és nekem ilyenben még sohasem volt részem. Még sohasem ültem egy fiú ölében, pláne nem egy ilyenében.
Ahogy itt ülök, közel hozzá, érzem a leheletét az arcomon. Tea illatú, kellemes. Így, ennyire közelről, sokkal szebbnek tűnik. De komolyan, gyönyörű ez a srác. Hibátlan arcbőr, hibátlan fogak, szép és barátságos mosoly, gyönyörű szemek. Ki tudna ellenállni neki?
Az agyam tiltakozik, de a testem nem. A kezét a derekamon pihenteti és az érintésétől bizsereg a derekam, az érzés végig száguld minden egyes porcikámon. Annyira megrészegít ez az új és ismeretlen érzés, hogy nem vagyok képes tisztán gondolkozni.
- Kényelmes így. - suttogom neki, nem jön ki hangosabb szó a torkomon, olyan izgatott vagyok.
- Nem érdekel, azt hisz mindenki, amit csak akar.
Sohasem érdekelt, hogy ki, milyen véleménnyel van rólam, vagy a dolgaimról. Csak azoknak a véleményére adok, akik hozzám közel állnak, akikben megbízom. Legtöbbször sajnos megyek a saját fejem után, a saját hibáimból tanulok, és most is ezt teszem.
Tudom, hogy butaság, hogy nem szabadna ezt tennem, de ebben a pillanatban csak mi létezünk ezen a világon. Nincs itt rajtunk kívül senki, a teaház üres, az egész világ üres. Csak ő és én. Nem jutnak eszembe józan érvek, se a következmények.
Közel hajolok, annyira, hogy összeér az orrunk, és halkan megkérdezem tőle:
- És neked jó így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ricsi

Ma kaptam egy baglyot a nagyapámtól. Szokatlan, sosem kaptam még. Pontosabban persze, kaptam már, de úgy, hogy a nagyival közösen írták. Elmesélték, mi van otthon, mi van a bácsikámmal, küldtek sok-sok finomságot, pár kedves szót és ennyi. De nagyapa külön sosem írt még ezelőtt.
Megijedek, amikor meglátom rajta a nevét, csak az övét, nagyiét nem, így hát, mint egy őrült, úgy bontom fel a levelet.
A levél elolvasása után sokáig csak ültem az ágyamon és bámultam a szemközti falat. Azután egy hirtelen ötlettől vezérelve felvettem a papucsomat, köntösbe bújtam, és már kívül is voltam a klubhelyiségből.
Ezelőtt soha nem csatangoltam éjszaka az iskolában, hiszen szigorúan büntetik az ilyet, de most nem érdekel.
Megyek és megyek, magam sem tudom, hová tartok, csak pakolom magam elé a lábaimat, nagyapa levelét még mindig a markomban szorongatom.
Egyszer csak megtorpanok, mély levegőket veszek.
Nem lesz semmi baj! Semmi baj! Semmi baj! Semmi baj! Semmi baj!
Leülök a padlóra a hátamat a hideg kőfalnak vetem.
Próbálok lehiggadni, de rettegek, rettegek a gondolattól...
Behunyom a szememet és jó erősen összeszorítom. Ez biztosan csak egy álom. Hirtelen nyitom ki újra, de még mindig a sötét folyosón, a hideg kövön ülök, egy lenge kis pizsamában, nagyapa levelét szorongatva. Amikor rosszat álmodok, akkor szoktam ezt csinálni, hogy felébredjek. De ez most a valóság.
Amikor újra behunyom a szememet, motoszkálást hallok. Összerezzenek, gyorsan körülnézek. Fogalmam sincs, hol vagyok. A lélegzetemet visszafojtva hallgatózok, de semmi. Biztosan csak képzeltem, különben is olyan sötét van, hogy bárki is jönne erre, nem látna meg. Na, de én sem őt.
Újra behunyom a szememet, muszáj gondolkoznom, nem szabad pánikba esnem, de újra hallok valami zajt, most már sokkal közelebbről, mint legutóbb.
Feláll a hátamon a szőr, de körülnézek megint és kis híján felsikoltok, amikor pár méterre tőlem meglátok egy alakot.
Kint zuhog az eső, ezt csak most hallom meg. Eddig, mintha kizártam volna a külvilág minden zaját, hogy a fejemben és nagyapa levelében legyek.
Villámlik és ekkor ki tudom venni, hogy ez az alak itt mellettem egy fiú, nem egy tanár, és valószínűleg nem is prefektus, ha csak így álldogál egy ablak előtt.
Feltápászkodom, közben próbálok egy kisebb zajt kelteni, hogy felhívjam magamra a fiú figyelmét, és odaköszönök neki.
- Szia! - suttogom.
El is osonhattam volna, de segítség kell, mert tényleg fogalmam sincs, hogy hol vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ricsi

Kissé tolakodónak érzem magamat, mert úgy tűnik a fiú nagyon bele volt merülve a saját gondolataiba. A néhai villámlások miatt olykor látom az arcát. Egyáltalán nem ismerős, de azt tisztán látni rajta és a tekintetéből, hogy ő is ugyanannyira elveszett ebben a pillanatban, mint én. Szomorú arccal mered rám, de egy kis kíváncsiságot is észreveszek a szemében. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy egy másodikos lány, éjnek éjjelén, mit keres a sötét, kihalt folyosókon, amikor nem szabadna itt lennie?
És ő vajon mit keres itt? Vagy mégis kit keres itt?
- Igen, keresek. Pontosabban nem keresek, csak úgy itt vagyok. - félek bevallani neki, hogy eltévedtem, és a saját dolgaimat nem akarom egy idegen vállára rárakni. No meg nem hinném, hogy kíváncsi rá.
Előre-hátra billegek a sarkamon és egy kicsit összébb húzom a köntösömet. Igaz, hogy nem látunk a másikból semmit sem, de egy kissé hűvös van itt, pláne, hogy ilyen lengén vagyok öltözve.
- Te keresel itt valamit? - a kérdés csak véletlenül csusszan ki a számon, miért is érdeklődöm, hiszen én szólítottam meg, semmi közöm hozzá.
- Na jó, ne haragudj, hogy megzavartalak csak... szóval... nem tudom, hogy hol vagyok. Úgy értem, hogy nem figyeltem, merre jövök és olyan sötét van, hogy semmit sem látok, nem tudom besaccolni, hol lehetek.
Nem mintha vissza akarnék menni most a szobámba, nem akarok más emberek között lenni. Egyedül lenne a legjobb, hogy kitaláljam, hogyan tovább.
Utazzak haza, hogy tudjak segíteni? De akkor mi lesz az iskolával? Viszont, ha itt maradok, azt örökké bánni fogom. Úgy érzem, szétdurran a fejem.
Villámlik egy hatalmasat odakint és egy hosszú pillanatig fénnyel tölti be a folyosót.
Mégiscsak ismerem ezt a fiút. Sokszor szoktam őt látni órák között. Ha jól emlékszem R betűvel kezdődik a neve. Erre nem, de az arcára tisztán emlékszem.
Leülök a földre, nem bírok állva maradni. A bőgés határán állok, de hogy ezt elkerüljem inkább bemutatkozom neki, mert biztos, hogy nem tudja a nevemet.
- Egyébként Claire vagyok és most tudtam meg, hogy a nagymamám haldoklik.
Ezt muszáj volt kimondanom hangosan is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ricsi

Nem valami együtt érző ez a fiú, de nekem nem is erre van most szükségem, hanem arra, hogy kimondja valaki az igazságot. És ő kegyetlenül megtette.
Igen, az emberek meghalnak, ezt jól tudom, jobban is, mint egy átlagos ember. Na de, hogy a sors ennyire igazságtalan legyen hozzám. Elvette tőlem a szüleimet, mielőtt még megismerhettem volna őket. Most pedig készül elvenni tőlem megint valakit, aki a világon az egyik legfontosabb ember a számomra. Hogy lehet ilyen kegyetlen az élet? Miért mindig azokat az embereket veszi el, akik nem érdemelnék meg? A nagymamám a világon a legkedvesebb, leggondoskodóbb ember, miért vinné őt el a halál idő előtt?
Végig folyik egy könnycsepp az arcomon, gyorsan letörlöm, nehogy a fiú meglássa. Nem mintha ebben a sötétben látnánk bármit is a másikról.
- Ígérem mindjárt eltűnök innen, csak adj nekem pár másodpercet, hogy összeszedjem magamat. - kérlelem őt, és reménykedem benne, hogy megérti.
- Sajnálom, hogy idegenként neked mondom el a bajaimat, csak... a fejemben nem tűnt valóságnak, hallanom is kellett.
Ricsi. Tudtam, hogy R betűs neve van. Sokszor szoktam őt látni, a folyosókon. Abból, amit látni szoktam belőle ő olyan kis magának valónak tűnik.
Örülök, hogy van itt valaki rajtam kívül. Ha egyedül lennék biztos nem tudnám visszatartani a kitörni készülő hisztériát. De így könnyebb lenyelni a könnyeimet és arra koncentrálni, hogy nem szeretnék bőgni és sajnáltatni magamat egy idegen előtt.
- Na, jobb lesz, ha megyek. - suttogom, de nem tudom mozgásra bírni a lábaimat. Itt most jó, itt úgy érzem elbújhatok a szörnyű valóság elől.
- Ha nem keresel itt semmit, akkor miért vagy itt? - kérdezem, inkább az ő bajaival lennék elfoglalva, mintsem a sajátommal. Bár nagyapa arra kér a levélben, hogy mielőbb válaszoljak neki, de biztosan megérti majd, hogy csak egy kis időre volt szükségem, hogy átrágjam a dolgokat. - Vagy te olyan fajta vagy, aki szereti feszegetni a határait?
Magamban azért esdeklem, hogy válaszoljon és beszéljen, mert nem akarok innen felállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Borzalmasan nagy bizalmat ad, hogy látom rajta, mennyire megijedt tőlem. Pontosabban nem is megijedt, hanem nem tudja hová tenni a hirtelen jött magabiztosságomat. Ez még jobban késztet arra, hogy folytassam a játékot és, hogy Balázst még jobban hergeljem.
Úgy érzem, én már egyáltalán nem félek, hajt előre az adrenalin és a kíváncsiságom. Kíváncsi vagyok, meddig húzhatom ezt a dolgot nála. Vajon ő fog leállítani engem, vagy én torpanok meg?
Fölösleges ezen gondolkoznom, lesz, ami lesz.
- Nagyon is kényelmes itt. - suttogom neki még mindig olyan közelről, hogy összeérjen az orrunk. - De tudod mit? Így azt hiszem kényelmesebb lenne. - és az egyik karomat a mellkasára teszem, a másikkal pedig átkarolom a nyakát. Az orrom már nem az ő orra hegyéhez ér hozzá, hanem az arcához.
- Nem jobb így? - suttogom, de ekkor már a fülébe, az ajkam szinte súrolja a fülcimpáját.
Ha most a családom, a barátaim, azok, akik komolyan ismernek látnának...nem hinnének a szemüknek. És én is alig hiszem el. Soha senki nem volt ilyen hatással rám, mint Balázs, így soha nem is kerültem ilyen közel senkihez. Mármint testileg. És ilyet sem csináltam még, mégis mintha ösztönből jönne, hogy hogyan csavarjak egy pasit az ujjaim köré. És, ahogy Balázsra nézek úgy veszem észre, hogy ez sikerül is.
Ahogy itt ülök az ölében, érzem az illatát ( ami mostanra már nem olyan tömény, kifejezetten finom illatú ), érzem a tenyerem alatt a bőre melegét, olyan érzés, mintha már minden egyes porcikáját, minden gondolatát ismerném ennek a fiúnak, mégis kiszámíthatatlan, mert nem tudhatom, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Ledob magáról, megköszöni az estét és elmegy, vagy pedig még közelebb húz magához.
Vajon ő is azt érzi, amit én?
Elhúzódok tőle, mélyen a szemébe nézek. Próbálom kitalálni, mire gondolhat, mi jár most a fejében.
A gyönyörű szemei belefúródnak az enyéimbe és majdnem olyat teszek, amit talán nem kellene, de az utolsó pillanatban megállok. Újra közel van az arcunk egymáshoz, közel van a szám az övéhez.
- Mi legyen most, Balázs? - kérdezem, hiszen még mindig játszunk, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ricsi

Van valami ebben a Ricsiben, ami rettenetesen megfogott, kíváncsivá tett. Olyan zárkózott próbál lenni, de valahol, mintha látnám rajta, hogy valójában szívesen beszélne valakivel, csak nem meri. Talán azért, mert fél. Sokszor érzem azt én is, hogy mások biztosan nem értenének meg, hiszen a többiek nem olyanok, mint én, ezért jobb csendben maradnom. Viszont olykor muszáj kiadnom, mert tudom, hogyha nem tenném, akkor egyszerűen szétdurrannék tőle.
- Tudom, milyen érzés, amikor tele van a fejed és a szíved, de inkább nem mondanál semmit. De hidd el, ez nagyon rossz út! Tapasztalatból mondom ezt. Bár nyilván egy lánynál másmilyen, de egy idő után biztos, hogy te is besokallnál a sok kimondatlan szótól. - próbálok valami okosat mondani.
- Viszont, ha nem akarod elmondani, nem kell. Én sem vagyok valami beszédes kedvemben.
- Mit szólnál, ha ideülnél mellém és csak csendben ülnénk egymás mellett? - vetem fel neki az ötletemet. - Olykor, még ha nem is mondasz semmit, jó, ha van melletted valaki. És nekem most nagyon jó lenne, ha nem kellene egyedül lennem. Ráadásul kifejezetten kényelmes itt.
Lehet, hogy most kicsit furcsának gondol, de ez vagyok én, mindenki ezt hiszi rólam. Viszont annak tényleg örülnék, ha nem hagyna magamra, mert bár nem ismerem, mégis jó lenne nem egyedül ücsörögni itt.
Eszembe jut Balázs, hogy elfogom mondani neki holnap, mi történt velem az éjszaka, aztán meggondolom magam. Ő prefektus, nem örülne, ha ilyeneket tudna rólam, hogy éjszaka a kastélyban császkáltam. Pedig olyan jó lenne, ha most ő lenne itt velem.
De Ricsivel kell beérnem, amivel semmi problémám, talán még jobb is, mintha Balázs lenne itt.
- Egyébként nem kell elmondanod nekem semmit, de ha szeretnéd, szívesen meghallgatlak. - előbújik belőlem a segítőkész énem és egy pillanatra - de csak egy pillanatra - sikerül elfelejtenem a saját problémámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Egy pillanatra megijedek, mert szinte kilök az öléből engem, hogy elvegyen a legközelebbi asztalról egy étlapot.
Most komolyan. Egy étlapot, ilyenkor? Vagyis itallapot.
Viszont nem tudja tagadni, hogy valójában majd' kiugrik a bőréből, mert éreztem, hogy dobog a szíve, amikor a kezem a mellkasán volt.
Kissé lesújtva ülök mellette, úgy érzem visszautasított, de a keze még mindig nem ereszti a derekamat.
Összezavarodtam. Udvarias talán, ezért nem enged el? Vagy csak tényleg megijedt tőlem? Pont ő? Hiszen egy nőcsábász ezzel az isteni mosollyal a képén. Akkor meg velem van a baj?
Próbálom összeszedni magamat és nem mutatni a csalódottságomat. De miért is lennék csalódott? Hiszen ez tényleg egy elég merész lépés volt tőlem, de mostantól visszafogom magamat. Hiba volt ennyire előre szaladnom és megmutatnom, mi játszódik le a fejemben, mit tennék vele.
Visszakalauzolom magamat a valóságba és az itallapra pillantok, amit a kezében tart. Összefolynak a betűk, túlságosan is magam alatt vagyok, hogy válogassak, ezért úgy döntök, még egy teát kérnék.
- Egy ugyanolyan tea, amit most ittam, tökéletes lesz. - motyogom alig érthetően.
Kissé kihúzom magamat és mély levegőt veszek. Próbálom kitisztítani a fejemet és a megsértődött képet lemosni az arcomról.
Viszont a következő mondatára akaratlanul is, de elmosolyodok.
Mégiscsak érdekli őt, mi volt ez az előbb. És rosszul gondol rá. Játszani akartam, igen, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna igaz. Ahogy az ölében ültem ellenállhatatlan vágyat éreztem a közelségére, ezért tettem, és úgy éreztem egy pillanatig, mintha ő is akarná. Tévedtem. Újra lángra lobban bennem a sértődöttség.
- Már miért lenne színjáték? - kérdezem egy kis éllel a hangomban. - Nem ismersz, nem vagyok olyan, mint a "többi lány". Teljesen igazi és a valóság volt az, amit az előbb tettem.
Fészkelődök egy kicsit, úgy érzem rossz fordulatot tettünk, lehet ideje lenne visszavonulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Meg akarlak csókolni.
Sohasem mondott ilyet senki nekem. Vagyis, de. Egyszer. Egy öt éves kisfiú, aki a nagymamámék szomszédjában lakott. Ez pár éve történt, a születésnapomon. Meleg nyári nap volt és a nagyszüleim kerti bulit tartottak a tiszteletemre. A kisfiú és az anyukája is ott voltak. Thomas, a kisfiú neve, odajött hozzám, a kezembe nyomott egy csokor fadarabot és így szólt: Meg akajjak tókolni. Annyira édes volt, hogy az elmondhatatlan. Odanyújtottam neki az arcomat és ő nyomott rá egy nagy, nyálas puszit.
De most Balázs mondja ezt. Az a srác, akit alig pár napja szúrtam ki a szökőkútnál, akitől egy kissé meg voltam ijedve, aki egy félisten, mert hát az. Ő. Ő meg akar csókolni engem.
Amit ezek után mond már szinte nem is hallom. Teljesen lezsibbad az agyam, az érzékszerveim, a testem minden porcikája.  
Biztosan befejezte a mondandóját, mert most csendben van és kérdőn néz rám.
Nem bírom levenni róla a szememet. Azon gondolkozom, vajon milyen lehet a csókja.
A szájára téved a tekintetem. Olyan szép íves és ápolt is. Annyira vonz. Milyen lenne az első csók? Érzéki vagy durva? És én vajon, hogy csókolok? Még sohasem csókolóztam. Ettől megijedek. Mi van, ha borzalmas vagyok?  
Meg akarlak csókolni.
Ez valahogy visszaadja az önbizalmamat. Valahol el kell kezdeni ezt a csókolózós témát és úgy néz ki, eljött az idő.
A szívem a torkomban dobog, remeg mindenem és a gyomrom kisebbre zsugorodott,  mint egy üveg golyó. De újra közel hajolok hozzá.
- Akkor csókolj! - adom az utasítást alig hallható hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Mosolyog. Azzal az ellenállhatatlan, fogkivillantós mosolyával mosolyog. Fogalmam sincs, hogy jót mondtam-e, azért teszi, vagy csak kinevet. Izgatottan várom, mi fog történni.
Ekkor felemeli a kezét és megfogja az arcomat. Az érintése lángra lobbantja a bőrömet ott, ahol megérintett és az egész testemet. Egy idegen, de fantasztikus érzés terjed szét bennem. Ezt hívják vágynak?
Kinyitja a száját egy pillanatra, most fog megtörténni, de végül visszacsukja. Ismét megrémülök. Talán éppen azon töri a fejét, miként utasítson vissza kedvesen, hogy ne bántson meg.
Megnyalja az ajkát és ebből valahogy már tudom, meg fog csókolni. A nagymamám mindig azt mondta, hogy egy nő megérzi, ha egy férfi közeledni akar felé. És tessék. Olyan biztos vagyok abban, hogy meg fog csókolni, mint abban, hogy itt ülök az ölében.
Viszont, ahogy erre rájövök, jön a felismerés és szívem szerint inkább elfutnék.
Én nem vagyok az a nagy csókolózós fajta. Én még soha senkit nem csókoltam meg. Mi van, ha nem fog tetszeni neki?
De nincs sok időm ezen rágódni, mert a másik kezével felemeli az államat és már meg is történik.
Az ajka finoman hozzáér az enyémhez. Olyan lágy, olyan forró a csókja. Csak egy pillanatig tart, mégis mintha ezer év telt volna el. A fejem teljesen kiürül, nem foglalkozom sem a külvilággal, sem azzal, hogy mások megláthatnak, hiszen itt van Ervin, éppen most csókol. Titkon erre várok, amióta megláttam.
Amilyen gyorsan jött, olyan hamar abba is marad. Sokáig csukva tartom a szememet, kiélvezem még a pillanatot. Aztán kinyitom és ő néz rám. Megkérdezi, hogy ez lesz-e az első. Elpirulok és bólintok.
Igaza van, ez csak egy szájra puszi volt inkább, mintsem csók, de ez is elég ahhoz, hogy felébredjen bennem a nő és én vegyem át az irányítást.
A kezem felcsúszik a nyakáról a hajához és egy kicsit közelebb húzom a fejét az enyémhez. A másik kezem elengedi a mellkasát és a nyakára téved.
- Most én jövök!
És már csókolom is, tényleg csókolom. Próbálok nem arra gondolni, hogy ügyetlen vagyok, csak rá koncentrálok és az érzésre. A szánk újra összeér, közre fogom az ajkaimmal az övéit és elveszek benne egy érzéki csókolózás közepette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ricsi

Szinte lélegzet visszafojtva várom, hogy leül-e mellém vagy sem, mert ha visszautasítja az ajánlatomat, akkor nincs mit tenni, mint visszavonulni. Bár sok kedvem nincs ahhoz, hogy ágyba bújjak és lefeküdjek aludni, hiszen úgysem tudnék. Ahhoz meg végképp nincs kedvem, hogy máshová csatangoljak, félek, hogy esetleg észrevesz valaki.
Így nagy kő esik le a szívemről, amikor kis morfondírozás után, de leül mellém.
Azon gondolkozom, hogy vajon mi bánthatja őt ennyire, hogy ilyen reményvesztettnek tűnik. Azt mondja, hiányzik neki valaki, de csak emiatt nem lehet ennyire maga alatt. Hacsak nem valami tragikus dolog történt.
Tudni szeretném, mi van vele. És nem azért, mert kíváncsi vagyok, hanem azért, mert segíteni szeretnék neki. Jobb érzés lenne neki is, hiszen kibeszélhetné magából, tanácsot kapna, amit esetleg felhasználhatna, és jobb lenne nekem is. Egy kis jó cselekedet ma, és legalább már volt értelme annak, hogy felkeltem reggel, vagy egyáltalán annak, hogy kilógtam a körletemből.
Viszont érzem rajta, hogy nem szeretne beszélgetni, nemhogy a bajáról, hanem semmiről, így csak bólintok egyet és csendesen nézek magam elé.
Nem tudom, hány percig ülünk így, mire megszólalok.
- Gyakran szoktál kiszökni éjjelente? - kérdezem, hiszen nem bírok lakatot tenni a számra.
- Valahol mindig is csodáltam azokat, akik kimertek jönni. Mondjuk sosem értettem, hogy miféle plusszot adhat ez az embernek, de most már kezdem felfogni.
Próbálok másról beszélgetni, mintsem a bajáról, ha nem akarja elmondani, nem feszegetem, nincs közöm hozzá.
Abban viszont teljesen igaza van, hogy a kastély másmilyen ilyenkor. Egy másik oldalát mutatja meg, és gyönyörű, csodálatos.
- Meddig szoktál ilyenkor kint lenni? Nem félsz, hogy elkapnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Felnevetek. De abból a harsány és hangos fajtából. Megcsókolt, megcsókoltam, és a jelek szerint tetszett neki, hiszen levegőt alig kap és látszik rajta, mennyire szétszórt. És én is így érzek, csodálatos volt! Mindig is egy ilyen csókra vágytam, ami eleinte óvatos, majd átcsap szenvedélyesbe. És - bár nem tudom, pontosan milyen is - ez bizony szenvedély volt a javából. Erre kitör belőlem a röhögőgörcs. Nem vagyok normális!
De nem bírom visszafojtani. Annyira abszurd a kérdése, annyira hihetetlen. És szívem szerint rögtön a karjaiba ugranék és követelném, hogy vegyen el, mert egyszerűen ő a tökéletes pasi, de valami a háttérben azt súgja, ne ennyire gyorsan. Tényleg nem vagyok normális!
Miután nagy nehezen megnyugszom, próbálom komolyra venni a témát.
- Ne haragudj, csak ez a kérdés olyan... - de a torkomra forr a szó. Most hirtelen valami azt súgja, mégiscsak meg kellene próbálni.
- Te szeretnél kapcsolatot? - dobom vissza a labdát, mert nem tudom, mégis milyen választ vár tőlem.
Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet lenne - mondja a józan ész. Hiszen nem is ismerem, ki tudja, mi sülhet ki belőle, talán rosszra is fordulhatnak a dolgok, amit nem szeretnék. Nem sűrűn szokott jó származni a túl gyors döntésekből és lépésekből.
Viszont egy láthatatlan, megfoghatatlan szál már most hozzá köt. Miért ne próbálhatnám meg? A szívem azt diktálja, hogy igenis létezik szerelem első látásra. És, ha ez az, akkor nem akarom elszalasztani.
Viszont azt sem tudom pontosan, mi is az a szerelem.
Epekedve várom a válaszát és csak reménykedni tudok benne, hogy ő szeretne engem. És nem csak egy-egy délutánokra csókolózni, hanem mások előtt is, felvállalni szeretne.
- Én szerintem ez nem csak egyszerű, jelentéktelen csók volt. És nem csak azért, mert számomra ez volt az első. Mert igen, neked a sokadik, de úgy éreztem, neked sem volt közömbös. Jól éreztem?
Furcsa. Így kell ezt egyáltalán. A nagy, első csók után megbeszéljük, kinek, milyen érzés volt? Mert, ha már itt tartunk, számomra ez egy olyan emlék lesz, amire életem végig emlékezni fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Olyan ez, mint egy tündér mese. Tegnapelőtt még éltem a normális, szürke hétköznapjaimat. Csak egy lány voltam a sok közül, aki itt él, itt tanul, itt cseperedik fel. Aztán tegnap megismertem egy szintén itt élő, tanuló, nem éppen szürkének mondható srácot. Tegnapelőtt még az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy szóba álljon velem, most pedig...
Azt mondja, hogy legyek a barátnője. Mármint nem az a barátnő, aki csak egy szimpla barát, hanem a lány, aki mindig mellette van, aki mindig fogja a kezét, akit átölel, akit megcsókol, akihez hozzá bújhat hideg éjszakákon. Álmodom.
A józan ész azt mondja, sőt inkább követeli, hogy álljak fel és sétáljak el innen. Nem bízhatok meg vakon bárkiben, hiszen nem ismerem még annyira a világnak ezt az oldalát, könnyen megsérülhetek. És őt sem ismerem.
Míg az agyam ezen okoskodik, addig a szívem már ki is mondja a szám segítségével azt, amit akar.
- Akkor szeretnék valamiben én is az első lenni neked.
Úgy döntök, hogy lezárom az agyamnak azt a részét, amelyik a bolondságokat mondatja velem. Hiszen azok, csak sületlenségek. Itt ez a fiú, aki először is, az első pillanattól fogva udvarias velem. Másodszor pedig okos, hiszen prefektus, és ahogy beszél, a modora, ebből mindezt le lehet vonni, tehát nyilván nem a szívtörő kategóriában szerepel. És harmadszor, teljesen tökéletes!
Bár egy pillanatra felvillan az agyamban, hogy Hé! Az meg hogy lehet, hogy volt már másokkal, de kapcsolata még sosem volt? viszont ezeket a gondolatok jó mélyre rakom az agyamban, ahol már nem hallom őket.
Ad egy csókot a vállamra. A pólóm nem takarja teljesen, így a bőrömhöz, nem pedig a ruha anyagához ér a szája. Beleborzongok. Már, hogy a viharba ne akarnék mellette lenni, ha ilyen érzéseket vált ki belőlem.
Addig fészkelődöm az ölében, míg szembe nem kerülök vele. Azt hiszem, így becsúsztam a két lába közé, és terpeszben ülök, de nem érdekel. Csak az érdekel, hogy lássam őt szemtől szemben.
- Komolyan engem akarsz? - kérdezem tőle és még mielőtt válaszolhatna adok neki egy újabb csókot.
Nem bírok betelni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Amikor a kérdésemre először azt a választ adja, hogy nem, lefagyok. Olyan mérhetetlen ijedtség fut végig rajtam, amilyet még sohasem éreztem ezelőtt. Az agyam zárt része persze egyből az előtérbe furakodik és mást sem hallat, csak azt, hogy én megmondtam, én megmondtam!
Aztán elvigyorogja magát, közelebb húz és lenyom egy cuppanósat a homlokomra.
Most pedig olyan nyugalom jár át, amilyet szintén még sohasem éreztem. A rossz hangok visszahúzódnak a fejemben és nem hallok mást, csak a boldogságot.
Mint egy igazi pár. Mintha már ezer éve lennénk együtt. Annyira ismerős, annyira magától értetődő minden mozdulat, mindent szó.
Mégis olyan új és izgalmas. Sosem éreztem még magamat ennyire elevennek. Úgy érzem, most akár el tudnék futni a világ másik végére is, anélkül, hogy kifáradnék.
Azt tanácsolja, menjünk a karácsonyi vásárra. Én nagyon szívesen benne vagyok, kissé elültem már a fenekemet, és jó lesz felállni végre. Teljesen elgémberedtek a lábaim.
- Rendben, menjünk.
Felállunk, Ő felsegít engem. Felvesszük a kabátjainkat - az enyémet Balázs rám segíti - és elindulunk, hogy fizessünk.
Én már nyúlnék a pénzemért, de Balázs nem engedi, hiszen az első kikötése az volt, hogy Ő fizet.
A mosolygós felszolgáló lánynak odaadja a pénzt, a visszajárót nem kéri el. Elköszönünk és kilépünk az ajtón. Ám mielőtt még átlépném a küszöböt visszafordulok, és csak ennyit mondok:
- Kösz mindent!
Ha nincs ez a teaház, talán ez a nap meg sem történik. Én teljes mértékig hiszek abban, hogy mindennek oka van. Ahogyan annak is, hogy létezik ez a teaház.
Elindulunk kéz a kézben, mint egy pár, a karácsonyi vásárba. És boldog vagyok!
Sohasem akarom, hogy véget érjen ez a nap!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ervin  

Hatalmasat dobban a szívem, amikor a vonat begurul az állomásra.
Már az ajtóban állunk, leszállásra készen. A vonat megáll, az ajtó kinyílik és mi leszállunk. Pontosabban leesünk a peronra, mert annyi cucc van nálunk, mintha hónapokra jöttünk volna ide, pedig csak pár napra.
Osztozkodunk még a táskákkal pár percig, majd kéz a kézben, elindulunk. Természetesen az elosztásban Ervin kapta a nehezét. Én hősöm!
Közelebb lakik, mint gondolnám, abban reménykedem pedig, hogy az út és a hideg kissé lenyugtat. Ervin mellettem vacog, de nekem jól esik a hideg. A vonaton eléggé meleg volt és nagyon régóta utaztunk már. Rettegek a családi látogatástól, de már alig vártam, hogy leszálljunk.
Az út utolsó órái azzal teltek el, hogy Ervin mesélt a helyről, ahol él. Érdekes dolgokat mondott róla és tényleg gyönyörű ez a hely. Lehet, hogy csak a hó teszi, de nagyon szép.
Séta közben olyan erősen csimpaszkodom a kezébe, hogy érzem az izmait a vastag kabátján keresztül. Nem is csak a családtól tartok, hanem tőle is. Ez lesz az első, hogy együtt töltjük az éjszakát és ez szerintem bőven ad okot az izgalomra.
Aztán hirtelen megtoppan. Egy hatalmas ház előtt állunk meg. Pontosabban palota előtt. A mi házunk kétszer beleférne.Kitűnik a többi, átlagos ház közül. Hatalmas nagy és elegáns, nem tudom benne elképzelni Ervint, vagy a szobáját, ami úgy jelenik meg előttem, hogy egy nagy ruha halmaz, amit 4 fal vesz körül.
Egy hang sem jön ki a torkomon, de nem tudom eldönteni, hogy a csodálkozástól, vagy attól, hogy még jobban izgulok. Én nem vagyok ilyen elegáns családból származó. Mi, amikor otthon vagyunk, maci naciban flangálunk fel-alá és nyitott ajtónál pisilünk. De ez a ház, ahogy kinéz... A bent ülőket fűzőben és öltönyben tudom elképzelni.
De borítóról könyvet ne!
Ervin bátorítóan megszorítja a kezemet, rám néz és így szól:
- Gyönyörű vagy!
Ettől megnyugszom. Mitől félek? Hiszen pont ott vagyok, ahol lenni akarok.
Vele!
- Oké, menjünk be, mindjárt megfagysz.