Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Természetes, hogy elsőre nem sikerül neki, nagyjából ezt is vártam. Nem mintha Kivának nem lenne tehetsége, csak éppen ez egy igen nehéz feladat, nehéz elmagyarázni is, rá kell érezni, ez pedig mindenkinek a saját ütemében megy. Van, aki úgy érzi, hogy hirtelen megjött az isteni szikra, míg mások sokáig megmaradnak a feladatnál.
- Komolyan? Tizenegy - vigyorgok rá, az első sikertelen kísérlet után, de nem azért, mintha örülnék annak, hogy nem jött össze neki, csak éppen tényleg elég viccesen fest. Engem a mesterem egy hétre kitett valami különösen havas és jeges helyre - máig meg vagyok győződve róla, hogy valamelyik sarkkör környékére, és hiába tagadja, ezt a gyanúmat fenntartom -, és ott hagyott, hogy mire visszajön, perfektül menjen a gyakorlat, különben maradok még egy hetet. Nem mondom, hogy egyet értek az oktatási stílusával, de az biztos, hogy úgy megtanultam már az első héten a melegítést, hogy azóta is ez az a gyakorlat, ami a legjobban megy a tűz elemmel.
Persze én soha nem tennék ilyet a tanoncaimmal - a diákjogok egészen megváltoztak az óta, mióta én kijártam az iskolát -, így hát marad a jégtömb és a sok gyakorlás. Azért próbálok neki segíteni, elvégre az nem jó tanári magatartás az én szememben, hogy csak állok, nézem, ahogy szenved, és néha felröhögök. Pedig egyébként számomra az is igazán jó program lenne.
- A tűz egyben energia is, próbáld meg ezt az energiát a tenyereidbe koncentrálni, aztán képzelj el forró dolgokat, hátha az segít a fókuszálásban. De az is könnyebbé teheti, ha kicsit körkörösen mozgatod a kezed, mintha dörzsölnéd a jeget.
Ennél többet nem igazán mondhatok jelenleg, helyette kijavítom a jég esett károkat, és felkérem új próbálkozásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az első sikertelen próbálkozás után a lány megpróbálja hasznosítani a tanácsaimat, és nem is rossz eredménnyel. Érzem a mágia áramlásából, hogy ezúttal jól fog sikerülni a gyakorlat, és nem telik el sok idő, hogy lássam, nem kell csalódnom az érzékeimben.
- Nagyon jó! - kiáltok fel sokkal őszintébben, mint ahogy az óra eleji gyakorlatsort dicsértem meg, Kiva valóban nagyon gyorsan tanul, így talán tényleg sikerülhet egy évbe belesűríteni kétévnyi tanulnivalót. Viszont meg kell próbálnom elérni, hogy ez a feladat menjen neki mozgás nélkül is, előtte azonban biztosabbnak is kell lennie a technika használatában, ez pedig csak gyakorlással érhető el. Általában sok időt igényel ez, azonban mi nem ragadhatunk le itt. Ahhoz, hogy könnyebben elsajátítsa ezt a fajta gyakorlatot jó módszer, ha a lehető legkisebbre szűkítjük az energia helyét és még többet mozog, mint eddig. Ez talán bonyolultan hangzik, de egészen egyszerű a feladat hozzá, legalábbis általában könnyebben szokott menni mindenkinek.
- Rendben, akkor most próbáld meg ezt az energiát az egyik mutatóujjadba gyűjteni, és próbálj meg valamit beleégetni a jégbe. Mindegy, hogy firka, vagy betű, a lényeg, hogy érd el, hogy csak az ujjhegyed forrósodjon fel, szintén láng nélkül - adom ki az újabb feladatot, majd várom az eredményét.
Ha már egyszer valaki ráérzett hogyan is kell létrehozni a hőt magában, könnyebben hozza elő újra. Persze ez még csak az első lépés, itt még a hőnek nincs igazi célja, ráadásul még csak a saját testét, illetve közvetlenül mellette lévő tárgyakat képes melegíteni. Később, mikor már magabiztosabb és gyakorlottabb lesz, képes lehet rá, hogy vacogó ismerőse testét melegítse a nappaliban, miközben felforralja a konyhában a vizet és leolvasztja a jégvirágokat az ablakokról. Igencsak hasznos lehet ez a képesség a mindennapokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Igazán jól haladunk, és még, ha nem is fog minden beleférni a mai órába, szeretnék minél több mindent megmutatni neki, hogy aztán a gyakorlatot ismerve otthon maga is próbálkozhasson, hiszen ismétlés és gyakorlás nélkül nincs tudás, amihez azonban idő kell. Épp ezért jobb az ilyesmit házinak kiadni, elvégre az ember csak tud naponta egy órát az elemére összepontosítani. Néhány unalmasabb tanóra keretein belül is akár, ha viszonylag észrevehetetlen az adott feladat. Csak a kollégák meg ne tudják, hogy ilyesmikre buzdítom a tanulókat.
Bár az ujjgyakorlat már sokkal bizonytalanabb kivitelezésű, de elsőre nem is lehet tökéletes. Mindazonáltal igencsak érdekes, hogy Kiva most is egy alapformát választ. Bizonyára, ha pszichológus lennék, levonhatnék ebből valamiféle következtetést, de ilyen irányú érdeklődésem sosem volt, így aztán képesítést sem szereztem, ezért csak megjegyzem magamban az információt, hátha később még hasznos lesz.
- Itt fogom hagyni neked ezt a tömböt, te pedig gyakorolhatsz rajta. Mivel a jég, pláne az ilyen nagy tömegű lassan olvad, így elég sokáig meg fog maradni, főleg, ha néha rá is segítek. Szóval az egyik feladatod ez lesz a héten: próbáld meg a tested különböző pontjait annyira felforrósítani, hogy azzal formákat tudj olvasztani a jégbe! Most térjünk át a következő feladatra!
A pálcám segítségével elénk varázsolok egy kisebb kosárnyi tyúktojást, amit még reggel kértem el a manóktól. Mivel a tojások már nem éppen frissek, a konyhában már nem tudták volna felhasználni, de nekünk gyakorláshoz pont jók lesznek. A kosarat a földre helyezem, majd előveszek belőle egy tojást, és finoman a tenyerembe szorítom.
- A gyakorlat lényege, hogy a testeden kívül hozz létre hőt. Jelen esetben a tojás belsejében. Fontos, hogy ne hirtelen akard megsütni, mert a gyorsan áramló sok energia szét is feszítheti belülről, ami sajnos tojásos felsőt eredményez. Az energiát, és a meleg középpontját a tojás közepén próbáld létrehozni, mintha belülről sütnéd meg! Lassan, hullámokban terjedjen az energia, fokozatosan legyen egyre melegebb, de közben a kezed ne forrósodjon fel!
Közelebb lépek a lányhoz, majd kinyújtom felé a tojásos kezem.
- Kérlek, érintsd meg a héját, illetve mellette a tenyeremet! - szólok, majd, ha ezt megtette, finoman melegíteni kezdem a tojás belsejét. Érezheti, ahogy a meszes héj egyre forróbb lesz, miközben a kezem végig ugyanolyan hőfokú marad. Végül hátrébb lépek és erősen összeszorítom a tenyerem ezzel széttörve a tojást, hogy megmutassam, már valóban nem nyers.
- Vegyél egy tojást, és kezdj el gyakorolni! Akkor sincs gond, ha néhányat felrobbantasz, van elég. Ami pedig a ruhádat illeti... ígérem, kitisztítom, mielőtt elmész - vigyorgok rá, de a mosást komolyan gondolom, elvégre egy kis víz, majd levegő elemi mágiával egészen gyorsan megoldható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem éppen a legegyszerűbb feladat egy külső pontba koncentrálni az energiát, ráadásul ott hőt fejleszteni, és csak bonyolítja a dolgot, hogy nem szabad egyszerre, hirtelen melegíteni, hanem fokozatosan, hullámokban terjedő forróságot kell generálni. Persze, ha őszinte szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy még ez is csak a kezdet, hiszen még mindig nagyon távol vagyunk a végcéltól, az emberi test és úgy általában az élőlények melegítésétől. Valójában a pyromágusok harmadikos anyaga sokkal nehezebb a végzősnél, de mivel az utolsó évben olyasmit tanulnak, ami támadásra kitűnően használható, nem meglepő, hogy a minisztérium oktatásért felelős részlegén biztosabbnak ítélték, ha a tűzlabda fejlesztést minél később sajátítják el. Ennek azonban az a következménye, hogy a megerőltetőbb feladatokat, a testek melegítését már harmadéven meg kell tanítani a tanoncoknak.
Kiva sem kezdi profiként, ráadásul hamar fel is kapja a vizet, de én megpróbálok türelmesen állni a helyzethez, így hát a cipőm tojással bevonását is csak egy legyintéssel intézem el. Látom a lányon, hogy mindent megtesz a tökéletes gyakorlat teljesítéséért, de még nem igazán érzett rá a dologra. Amint rájön a trükkre, már sokkal könnyebben fog menni neki, és még a reggelijét is gyorsabban fogja tudni elkészíteni.
Megvárok még egy próbálkozást, majd úgy gondolom, épp ideje befejezni a mai órát.
- Ez már egészen jól sikerült - veszem jobban szemügyre a lány kezében tartott tojást. - Mindenesetre erre is ráfér még a gyakorlás, szóval a következő alkalomig a melegítést kellene gyakorolnod. Egyrészt a jégen a saját tested különböző pontjainak felforrósítását, ennél próbáld meg minél kisebb pontra összpontosítani az energiát, másrészt egy külső pont melegítését.
Miközben magyarázok és kiadom a feladatokat, rátérek az ígéretemre is. Vizet hozok létre, külső szemlélő számára a semmiből, de valójában a levegőből vonom ki a nedvességet, majd a folyadékkal letisztítom a kettőnkre ragadt tojásdarabkákat, és egy könnyű, meleg szellővel meg is szárítom a lány ruháját. Adok még néhány tanácsot a feladatokkal kapcsolatban, megbeszéljük a következő alkalom időpontját, majd elköszönök Kivától, és elhagyom a termet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az, hogy nő lettem egyre inkább akadályt jelent számomra, bár nem azért, mert a nők elméletileg gyengébbek, hanem egyszerűen azért, mert nem ehhez vagyok szokva. Minél többet vagyok női testben, annál ingerültebbnek érzem magam, hiszen vannak olyan dolgok, amiket nem tudok, vagy nem úgy tudok csinálni, ahogy már évtizedek óta mindig is tettem. És most nem a WC használatra gondolok elsősorban.
Az olyan végtelenül egyszerű helyzetek idegesítenek fel, mint amik például a magasságomból adódnak. Folyton fel kell néznem mindenkire, és a legtöbb magasabban található tárgy megszerzéséhez pálcát kell használom. Nem is olyan régen elég volt, ha csak kinyújtottam a kezem. Emellett sok dolog kényelmetlen, olyan mintha bezártak volna egy szűk szobába, ahol nem tudom mozgatni a végtagjaimat. Erősen korlátozottnak érzem magam, és ez feldühít. A düh pedig a legjobb módszer a tűz előhívására. Kezdő pyromágusok legalábbis a legtöbbször így szembesülnek először az elemükkel.
Én azonban már lassan harminc éve, hogy elkezdtem megtanulni a lángok irányítását, és bár nem ez a fő elemem, de egyértelműen és könnyen tudom kezelni. Legalábbis tudtam, amíg nem történt ez a... dolog. Mostanában egyre többször érzem, hogy muszáj kirobbannom, elszabadítanom a bennem rejlő tüzet különben olyan helyzetbe kerülhetek, amikor már nem tudom uralni a lángjaimat.
Most is éppen úgy érzem magam, mint a ketrecbe zárt nagyvad, ami nyugtalanul fel-alá jár a rácsok mellett, vicsorog, morog, és lesi az alkalmat a szabadulásra. Egyszóval kényelmetlen a helyzet, de ma kapóra jön, hogy pyromágus tanonc jön hozzám gyakorolni. Úgy tervezem, hogy ezt az alkalmat nemcsak Noel fejlődésére, de a nyugtalanságom enyhítésére is fel fogom használni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkovszky tanár úr(?)

Nap, mint nap gyakorolja képességét azóta, hogy a titkos könyvtárban először kirobbant belőle. Sárával éppen vitatkoztak, és a hallottak, na meg az őt ért vádak miatt a rellonos olyan testet-lelket felemésztő haragot érzett magában, hogy kigyúlt szíve pillanatok alatt pusztító tűzzel árasztotta el ereit. Mérge végül fizikai megvalósulásban ért véget, kezei lángra kaptak, ő pedig meredt tekintettel utasította el félelmében kiáltozó nővérét és annak segítőszándékait. Noel gyomra nem bírta megemészteni, hogy a legkedvesebb testvére elcsábította tanárát, s a csalódottság, az emiatt benne ébredő düh megszülte az ezidáig csöndes rejtekében szunnyadó tüzet. Világéletében kötődött a vöröslő erőhöz, szívesen gyújtogatott - festményeket kiváltképp -, hirtelen haragú volt, problémamegoldása is azok felégetésével kezdődött. Egyetlen hidat sem hagyott maga mögött, ha úgy döntött továbbáll, akkor kész volt megszüntetni mindent, ami az elhagyhatóhoz kötötte. Egyedül volt, ha voltak is mellette, ő akkor is csak magára számíthatott. A tűz, ami egész idáig benne éledezett, most csak még inkább kitörni vágyik. Noel igazi, augusztusi születésű oroszlánként él, aki királyként képes járni a többiek között, ám ezzel együtt óvja és védelmezi is az övéit. Képes bölcs döntéseket meghozni, és bár fiatal még, tökéletesen időben érzi magát ahhoz, hogy korán elsajátítsa isteni adományát, és pár éven belül a legjobb pyromágusok egyike - ha nem a legjobb - lehessen.
Egész éjszaka fent volt, könyvet olvasott és elméje ösvényein járt. Olyasmiken gondolkodott, amit eddig rosszul tett, amit nem tud, pedig meg kellene változtatnia, majd jövőjére terelte foszlányait. Céljaira és vágyaira koncentrált, egyfajta láthatatlan listát állított össze magában, aminek első pontjaként ez szerepelt: erő és ész együttes hatalma. Nem elég erősnek, vagy olykor erőszakosnak lenni, olyanná kell válnia, aki higgadt állapotában is tökéletes ura marad legfontosabb ajándékának. Teremtőként a tűzzel bármit elérhet, igazi, legyőzhetetlen pusztítóvá válhat, akinek útjába csak az állhat, ki egész hátralévő életében vergődve szeretne feküdni betegágyában. Ő eléget, nyomorba dönt, hatalmat szerez. Pezsgő vére, az adrenalin folytonos nyomása nem engedte nyugovóra térni, a hajnali fényeket mint mindig, most is a bejárati lépcsősoron várta. A rellon színeibe öltözve ült, és a pirosló pirkadatban saját, tüzelő lelkét látta viszont. Ma végre találkozik Merkovszky tanár úrral, aki közös útjuk során remélhetőleg minden titokról lerántja a leplet, hogy a másodéves rendjén elsajátíthassa azokat. A felfelé törekvő Nap útja végére ér, mire Noel összedörzsöli tenyereit, és feláll. Gondolatai szabadok, elméje tiszta, a kviddicsedzések miatt teste erősebb, mint valaha. Szívén sem ül már a viszonzatlan szerelmet hirdető madár, így ennél összeszedettebb, ha akarna, sem lehetne. Lezárt mindent, ami hátráltatta, és kész cselekedni biztos jövője érdekében.
- Tanár úr? - nyit be az elemi mágia tanterembe, de egyelőre nem látja mesterét. Helyette viszont bent talál egy nőt, akivel még sohasem találkozott. Felvonja szemöldökét, közelebb lép hozzá, és kezet nyújt neki. Valószínűnek gondolja, hogy a nő is tanulni jött, csakúgy, mint ő. - Szia, Ombozi Noel vagyok. Te is Merkovszkyt várod? Vagy csak nézelődni érkeztél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A fiú végre megérkezik, én pedig kezdeném az órát, csak éppen Noel értetlen tekintetét nem tudom hová tenni. Mikor elém lép és bemutatkozik, végre leesik a tantusz. Elfelejtettem, hogy nincs mindenki tisztában az állapotommal, hiszen nem igazán reklámoztam. Bár azért reméltem, hogy a tanoncok kommunikálnak annyira egymással az órákon kívül, hogy ez már elterjedjen köreikben. A kialakult helyzet azonban felveti annak lehetőségét, hogy hazudjak. Azt is mondhatnám, hogy helyettesítő tanár vagyok, az nem annyira gázos, mint, hogy ideiglenesen nővé változtam. Az elemi mágia azonban veszélyes, ezért az oktató és a tanonc között, ha nem is feltétlen bizalom, de azért kölcsönös megértés szükségeltetik. Eddig még nem hazudtam egyiküknek sem, nem fogom most elkezdeni csak azért, hogy ne tűnjek szánalmasnak.
- Helló - rázom meg a felém nyújtott kezet, majd elhúzom a szám afféle kínos vigyorra. - Én téged vártalak, ugyanis én vagyok Ádám. - Zavaromban megpróbálom felborzolni a hajam, mint mindig, de most nem olyan hajzatot találok a fejemen, amivel ez könnyen kivitelezhető. Bosszankodva leeresztem a kezem, majd próbálom megvilágítani Noelnek a helyzetemet.
- Úgy tűnik, hogy ebben az iskolában mindig történik valami furcsaság. Most éppen többen egy olyan átok hatása alatt állnak, velem együtt, ami ellenkező nemű testet kölcsönöz nekik. Elméletileg keresik rá a megoldást, de nekem addig tanítanom kell, szóval kezdjünk is neki az órának!
Eredetileg az első évben olyan egyszerű feladatokat végeznek a tűzmágusok, mint például a tűzgyújtás, vagy a lángképzés arra alkalmatlan környezetben. Ezt a legtöbben felettébb unni is szokták, hiszen egy pyromágusnak nincs is egyszerűbb annál, mint, hogy tüzet hozzon létre. Természetesen fontos, hogy képesek legyenek kordában tartani a lángokat, de ez talán könnyebben megy nekik, ha ismerik a határaikat. Emiatt, és mert rám is rám fér egy kis gyújtogatás, egészen érdekes ötlet ködlik fel bennem.
- Mit szólnál hozzá, ha párbajoznánk? Persze csak alap szinten, és én először csak védekezni fogok. Nyugodtan ess nekem a legerősebb és legnagyobb lángokkal! Tudom, hogy menni fog, hiszen a pyromágusoknak általában a visszafogással van gondjuk nem a tombolással. Oh, és ne aggódj, csak mert nő lettem, még ugyanúgy tudom használni a mágiámat, nem fogsz tudni megsebesíteni.
Utolsó mondatommal nemcsak megnyugtatni, de hergelni is akarom. Ha van benne legalább egy kicsi versenyszellem vagy büszkeség, akkor felmerülhet benne a gondolat, hogy "Majd meglátjuk". Bár előszörre úgy tűnhet mintha az egész gyakorlat arról szólna, hogy bemutassam milyen nagy romboló ereje van a tűznek, de valójában igenis fontos feladat ez. Látnia kell, hogy mire képes, hogy hol vannak a határai, hogy érezze mekkora erőt kell visszafogni. Na, meg mert a pyromágia szinte másról sem szól, mint önkontrollról. Az ember sosem lehet igazán dühös, sosem veszítheti el az irányítást, mert sokkal pusztítóbb ereje van, mint a többi elem mágusainak. És, ha az ember egész életében csak uralkodik magán, könnyen elszakadhat a cérna. Éppen ezért fontos, hogy a tűzmágusok néha ellenőrzött környezetben ténylegesen kitombolhassák magukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkovszky tanár úr

Bolondul azt hitte, hogy csak a diákokra érvényes ez a különös járvány, amitől a lányok fiú, a fiúk pedig lánytestben élik tovább napjaikat. Ő örülhet, mert kimaradt ebből a szörnyűségből, ami a Leonie testében töltött hosszú hetek után valóságos megkönnyebbüléssel tölti el. Szereti a másik nemet - főként kívülről csodálni -, de mióta megtapasztalta hormonjaikat, vérzésüket és az akkortájt jellemző agybajukat, minden nap hálát ad Istennek, amiért ő a jobbik nembe született. Merkovszky tanár úr bemutatkozásakor pillanatnyi meglepettségében felszalad szemöldöke, hiszen egyáltalán nem számított erre a fordulatra. Cseppet sem zavarja, hogy nőtől kell tanulni, egyrészt a lelke férfié, másrészt pedig ismer kitűnő nőket, akik erősek, okosak és szilárd jelleműek. Némán bólint, amikor a tanár úr elmagyarázza az iskolában zajló helyzetet, amivel ő maga is pontosan tisztában van, de tisztelete jeléül csak bólint, jelezvén, hogy megértette, és nyugodt szívvel rátérhetnek az őket érdeklő részre.
- Tessék? - kérdezi azonnal, meg sem várva, hogy Ádám befejezhesse mondandóját. Megrázza fejét, egyáltalán nem tetszik neki amit hall, nem tartja magát felkészültnek ahhoz, hogy kiforratlan, megformázatlan lángjait mutogassa egy olyan embernek, aki a világ legjobbjai között műveli a mágia ezen ágának mindegyik elemét. Ahogy a női testbe szorult férfi tovább beszél, a rellonos elneveti magát, és zavartan megvakarja halántékát. - Rendben van.
Zöldjei a szép arcú nőt figyelik, majd egy pillanatnyi gondolkodás után némán lecsatolja karóráját, kigombolja mélyzöld ingét, és levetve azt a terem ajtajánál helyezi el. Drága óráját tetejére ülteti, haját összefogja, majd a hátára tetovált sárkányra összpontosítva a férfi provokáló szavaira gondol. Mennyi minden van, amit utált ebben az évben! Mennyi mindentől szenvedett ebben az évben! Utálta, hogy nem tud szakadni Michelle-től, és utálta, hogy apja még mindig fölötte áll, amit legutóbbi hazalátogatásakor újfent bebizonyított neki. A kínzás, amit az Ombozi család fejétől kapott ott ég lelkében, és testének múló foltjaiban egyaránt. Tiszta elméje pillanatok alatt telik meg fájó gondolatokkal, melyek dühöt és haragot ébresztenek benne. Szívében hamarosan érezni kezdi az aggasztó, kirobbanni vágyó tüzet, s az ereiben szétfolyó forróságot. Lehajtott fejjel, behunyt szemekkel áll a tanerővel szemben, s mikor tenyerei lángra gyúlnak, eltorzult arccal néz fel rá. Mindenkit Ádámban lát, Michelle-t, az apját, még Sárát is egy pillanat töredékére, akit nem tudott megvédeni a bűn elkövetésétől. Kezeit felemeli, támadó pozíciót vesz fel velük, és a tanerő felé uszítja kezdőlángjait. A tűz hasítja bőrét, az emlékek és érzések pedig minduntalan, soha el nem múlóan táplálják azt. Tekintetében lángok ülnek, hogy újabb csóvákat küldhessen Merkovszky felé. Felrémlik előtte egy kép, és egy női hang, ahogy azt mondja neki boldog kacajjal: "Ugyanolyan vagy, mint édesapád!"
- Nem! - kiáltja, és egy az előzőnél sokkal nagyobb láng formálódik tenyereiből.  Ha olyanná válna, mint Farkas, elveszne minden cél, amiért érdemes élnie. Odalenne minden, nem volna értelme születésének. Az pedig nem lehet! Halántékáról arcába folyik a sós izzadtság, ajkai szenvedő vicsort formálnak, úgy dobálja egyre erőteljesebb, olykor gömböt formáló lángjaival a nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bár amikor beszélni kezdek, Noel arcán még hitetlenkedés és vonakodás látszik, a végén beleegyezik a feladat végrehajtásába. Ennek kifejezetten örülök, mert tudom, hogy néha jól esik az embernek, ha minden dühét rázúdíthatja valakire, és ez jobb esetben egy olyan személy, aki képes elviselni annak a súlyát. Minden elem egyben használóját is jellemzi, és egyes esetekben sorsát is kijelöli. A terromágusok szilárdak, nemcsak erejükben, de jellemükben is. Mozdíthatatlanságuk nem sebezhetetlenség, de könnyebben lépnek túl a nehézségeken és társaiknak biztosabb támaszai lehetnek. A földet leginkább nyugodtan és magabiztossággal telve lehet irányítani. A hydromágusok alkalmazkodóak, bárkihez és bármihez hozzá tudnak szokni, ugyanakkor vágynak az érzelmi szilárdságra. A tengerhez hasonlóan kedélyük hullámzóan változó, de dühüket képesek más energiává formálni. A vizet a pozitív gondolatok, a váltakozó érzelmek segítségével a legegyszerűbb befolyásolni. Az aeromágusok lételeme a szabadság, a kötetlenség, a száguldás. Szeretnek mindent, ami a valóságtól elrugaszkodott, veszélyes és humoros. Imádnak viccelődni, ritkán veszik komolyan a dolgokat, mindazonáltal magabiztosak és bátrak. A levegőt túláradó képzelettel és adrenalinlöketekkel lehet formálni. A pyromágusok azonban dühösek.
Furcsa, de a legtöbb tűzmágus, akit ismertem nehéz és bonyolult családi háttérrel rendelkezett, de ezeken felülemelkedve képes volt szinte bármivel megbirkózni. Aki egész életét a benne fortyogó vulkán elfojtásával tölti, annak nem jelent gondot, hogy fájdalmait elrejtse, és túllépjen a gondokon, akadályokon. De hogy mégis a pyromágusok azok, akik a legtöbbször balesetet okoznak, azt mutatja, hogy a tüzet dühvel, félelemmel lehet a leghatásosabban felszabadítani. Ezért veszélyesebbek a többieknél, ugyanakkor erősebb személyek, mint bárki.
Mikor Noel rám támad, szinte a bőrömön érzem a dühét. Látom, hogy bár engem néz, tekintete nem rám fókuszál. Álltam már hasonlóan figyelő szemek előtt, és bár nem tudhatom, hogy most mire gondol, sejtem, hogy amint vége lesz az órának, sokkal jobban fogja érezni magát. Sokan mondják, hogy a harag nem jó tanácsadó, és igazuk is van. De a sok elfojtás sem vezethet jóra. Így hát kiállok a fiúval szemben, megvetem a lábam és kivédek mindent, amit rám küld.
- Próbáld meg irányítani közben! - kiáltok rá, mikor látom, hogy kezdi teljesen elveszíteni a kapcsolatot a valósággal, velem. - Akarj tényleg megsebezni! Ne csak esztelenül dobáld a tüzet, próbáld forróbbá, erősebbé, nagyobbá tenni! Ne csak a dühödet érezzem benne, de az erődet, a képességeidet is. Legyen stratégiád! Vedd tényleg párbajnak!
Egyelőre nem tervezem, hogy rátámadjak, de, ha csak így tudom elérni, amit akarok, még ez is szóba jöhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkovszky tanár úr

A terem és Ádám adta lehetőségek, hogy szabadon gyakorolhatja elemét, olyasfajta szabadságérzettel tölti el, amivel ezidáig nem találkozott. Sem otthon, sem a kastélyban nem tüzeskedhet, főleg nem büntetlenül, mások testi épségére pedig kiváltképp ügyelnie kell, ha nem akarja magát rövidtávon iskolán kívül, újfent Székesfehérváron találni. Tenyereiben ügyesen formálja a lángokat, azok tetszés szerinti, akaratos alakba öntése már egészen jól megy neki, köszönhetően annak, hogy minden nap szorgalmasan gyakorol - a könyvtárban, amit Ádám és mások előtt is mélyen titkol. Merkovszky tanár úr megsebzése viszont, még annak ellenére is, hogy tudja, nem képes bántani mesterét, gátolja tudatát, és a tűzcsóvák dobálása minduntalan hasztalanok maradnak, egyszer sem érnek célt. A rellonos tekintete fátyolos, a női alaknak csupán körvonalait látja, míg apja és a többiek képzete kristálytisztán jelennek meg előtte. Halántékáról útnak indul néhány verejtékcsepp, majd lassan mellkasán és hátán is gyöngyözni kezd az izzadtság. Fizikailag megterheli a megállás nélküli munka, a düh pedig, ami élteti ereiben az ki nem hunyó tüzet, lüktető fejfájást idéz elő.
Amikor meghallja Ádám hangját, elveszíti a felidézett emberekkel való kapcsolatot, eltűnnek a fájó emlékek, ismét két lábon áll tanára előtt, néma tisztelettel hallgatja segítő szavait.
- Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá, félek, hogy valóban megsebzek valakit - mondja komoly hangon, közelebb lépve a nőhöz. Közben égnek fordítja tenyereit, és apró, vörösen égő gömbformát idéz bennük. - Tudom, hogy önt nem bánthatom, de ha megtanít arra, másokat hogyan... akkor... bántani fogom őket.
Szívében nagy dilemmát érez, ha arra gondol, elemi mágusként micsoda erő lakozik benne, de tudata visszatartja attól, hogy megcselekedje amit mások szerint meg kellene. Rellonosként rengeteg külső és belső elvárásnak kell eleget tennie, azzal pedig, hogy vérében eszeveszett tűz lobog, ami által bármikor a másik fölé kerekedhet, széthúzó erőként szolgál akarata és tudata között. Akarja, de nem teheti, mert illemtudó, a hétköznapokban szerényen élő ember, aki nem kérkedik azzal, amit birtokol, de ha elszakítják türelme cérnáját, feldühödött oroszlánként képes támadni olyat is megcselekedvén, amit egyébként nem akarna. Jobbjában kialszik a tűz, ujjaival megtörli homlokát, majd merev arcvonásokkal felnéz a nőre, és csak őt figyelve kezdi gyűjteni magában az erőt. Senkit nem képzel a helyébe, gondolatai tiszták, fejét folyamatosan üríti, hogy csak a jelennel foglalkozzon. A düh helyét koncentráció veszi át, kezeivel támadó pozíciót vesz fel, hogy hamarosan nagyobb, erőteljesebb lángokat küldjön tanítója irányába. Szemeit közben lehunyja, belülről mégis tisztán látja a termet, saját magát, csóváit és tanárát, akit remélhetőleg most már elérnek a lángok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Érzi megállni a levegőt közöttük, ahogy a szavakat is besűrűsödni. Nem úgy indultak neki a tanulós mesének, hogy rögtön párkapcsolat lesz belőle. Belegondolva ezért Michelle minimum hajtóvadászatot indít majd Lin után, ahogy ő is tenné, ha a nővérét bevarrná egy teljesen ismeretlen. Egyszer sem beszélt még Linről a testvérének, számít majd valamiféle idegrohamra Mich részéről, de üsse kő, ami jönni akar, nem jó visszafogni és az özönvizet ráér később kiapasztani. Lin mellett letáborozni? Nyugodtan, majd kiderül, hogy bírják az elkötelezettséget, vagy inkább ő hogy bírja. Nyakát tenné rá, hogy ha megéri, szó nélkül kiáll majd bármilyen tűzpróbát. Van egy olyan gyanúja, hogy Linnek ez így is úgy is profibban megy majd és néhányszor fülhúzással ébresztheti fel Csipkejózsikát a csúnya, eltévelyedett álmaiból.
- A legkomolyabban. - Ennél többet nincs érkezése mondani, mert a lány szó szerint befogja a száját. Az időérzéke kiesik megszokott ritmusából és az egyszerű másodperc megnyúlik egész percekké. Egy pillanatra elszakadva megkerüli az asztalt, kezei közé zárja Lint felhúzva őt a székről és nem kevesebb vehemenciával viszonozza a megkezdett csókot. Valahol az agya mélyén ott dorombol a gondolat, hogy milyen jó érzés birtokolni hivatalosan, amit eddig hol akart, hol nem, de most teljes bizonyossággal állíthatja, hogy kell neki Lin. Frenetikus lesz szembemenni a barátaival (ismert a közvélemény: pszichiátriára veled, ha rellonos létedre egy levitás után futsz) , kiharcolni a jogot, hogy megtarthassa a nőjét. Vannak itt azért íratlan dzsungeltörvények, ám másfelől külön mesének ígérkezik a közös pontok megtalálása egymásban; nem biztos, hogy megállja majd röhögőgörcs nélkül a folyamatot, ezzel viszont csak holnap foglalkozik: éppen leköti, hogy Lint a két karjába zárja és ne engedje ki onnan egyhamar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem kellett sokat gondolkoznia, szinte egyértelmű volt az az egy dolog, amit még tényleg szeretne tanulni, amire időt akar fordítani, amivel megéri foglalkoznia. Veleszületett képességét nem akarja elhanyagolnia, így is éppen elég idő ment el, amíg távol volt. Bár az ereje akkor sem felejtődött el, mert külön ügyelni kellett rá. Borzalmas pusztítást is véghez tudott volna vinni, de ez nem történt meg. Piros pont érte, hála és hasonlók, bár Lottit igazán nem zavarta volna, sokkal egyszerűbb lett volna neki úgy egybe kiadni magából mindent, és könnyebben megnyugodott volna. Nem tehette meg, nem is csoda. Mostanra már van egy pár dolog, amit nem tehetne meg, és amit nem is tesz. Változott, abban az elhatározásban viszont nem, hogy a tűz elemét megtanulja használni, úgy, ahogy kell.
Ezért kereste fel Ádámot, és magyarázta el neki a helyzetét. Nem volt benne biztos, hogy mindenről tud, de hogy valamit mégis, abban igen. Mint oktatója kijárt neki, hogy tisztában legyen néhány dologgal.
Van egy év lemaradása ugyan, ezt pedig be szeretné hozni, amin valljuk be az elméleti tudás sokat nem segít. Ott az alap, de akkor is gyakorolnia kell, amit nem is egyszer tesz meg naponta, egyre több dologra használja a pyromágiát, hogy könnyítse saját dolgát. Azonban elengedhetetlenek számára a gyakorlati órák, amik közül az idei elsőnek az időpontját már egyeztette is tanárával. Éppen oda sietett volna fel, direkt előbb, ha Jace-ből nem tört volna ki a hisztiroham. Nem egy nyugodt gyerek, de még a csöppséget is megnyugtatta egy másik kisgyerek közelsége. Hanna sokszor nővérére is ilyen hatással van, ezzel azonban neki már nem volt ideje foglalkozni, bátyjára hagyta addig a kisfiút, amíg vissza nem ér.
Jól ismerte már az utat a terem felé, sietett, holott még nem is volt késésben. Pontosan érkezett, kopogott, és amint arra engedélyt is kapott, benyitott.
- Heló! - köszönt az 'e'-t elnyújtva. Ő aztán sosem vallaná be, de most lepleznie kellett az idegességét, ami még maga sem tudja miért tört rá. Szerencsére ha sok mindenhez nem is ért igazán, a színészi teljesítménye az csodálatos, senki meg nem mondaná, hogy arcán csak dísz az a mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ismerőseim és főként tanáraim közül sokan megkérdőjeleznék döntésemet miszerint hagyom egy pyromágusnak teljesen kiélni és elszabadítani az indulatait, de szerintem fontos az érzelmek felszabadítása. Barátom és volt évfolyamtársam, John volt az, aki mindig azt mondta, hogy az elemeket nem csupán a mágikus erőnkkel irányítjuk, kell hozzá a lelkünk, elménk és testünk egysége. Akinél ez az egység megbomlik, nem fogja tudni a képességét teljes mértékben kihasználni, és, ha valamelyik a háromból súlyos sérüléseket szenved, oda a kontroll, és amikor ez megtörténik, az ember már csak az akaraterejére számíthat. A legtöbbször csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen a katasztrófa.
Az elemi mágus tanoncok teste folyamatosan edzésben van, hiszen a mozdulatok ismétlése, a kemény gyakorlás és az erős koncentrálás fizikálisan is terhelő. Persze utóbbi főleg mentális teher, amihez hozzájárul minden iskolai és társadalmi nyomás is. De a lélek... azt a legnehezebb edzeni vagy irányítás alá vonni. Ha valakit lelkileg törnek meg, már sosem lesz ugyanaz az ember, aki volt. A tinédzserkor ebből a szempontból igen veszélyes, hiszen a gyerekek sokszor kegyetlenek egymással, ami nemcsak azt sebzi meg, akit bántanak, de a bántó is megsínyli az esetet.
Nem tudhatom, hogy Noelt milyen gondok nyomasztják, de meg sem kell kérdeznem ahhoz, hogy tisztában legyek vele, nagy terhek nyomják a vállait. Szeretném, ha kisebb lenne rajta a nyomás, de az okot nem tudom megszűntetni. Helyette hagyom, hogy kitombolja magát, hogy minél később jöjjön el az a pillanat, amikor azt mondja, nem bírja tovább. Éppen ezért nem engedhetem meg neki, hogy elmerüljön a fájdalmában, dühének célt akarok mutatni, hátha rájön, hogy a benne feszülő tengernyi energiát építően is felhasználhatja. A haragja lehet olyan erő, ami folyamatosan löki előre, hogy elérjen bármilyen célt, amit kitűz maga elé.
Rászólok, hogy figyeljen jobban, próbálom irányítani őt, hogy meglássa a lehetőségeket, aztán egyszerűen bízom benne, hogy új tudását akkor használja majd, amikor kell. Válasza nem lep meg. Bár mind a négy elem olyan erő, amivel számolni kell, általában csak a pyromágusok félnek a maguk által megidézett erőktől. Szavaiban érzem az igazságot, de meghökkent az, amit kihallani érzek belőlük. Meglepettségemet azonban elfojtom, helyette én is közelebb lépek hozzá, hogy érezze, itt vagyok, támogatom, amiben csak kell.
- Akár megtanítalak rá, akár nem, lehetőséged van bántani másokat. Most, a jelenlegi erőddel is képes vagy egy embernek súlyos sérüléseket okozni. Ha ennek ellenére még nem tettél semmi helyrehozhatatlant, én hiszek benne, hogy később sem fogsz bántani senkit. - Hagyom, hogy kicsit leülepedjen benne a mondandóm, majd kijavítom korábbi szavait. - Én nem azt akarom megmutatni, hogyan sebesíts meg másokat, hanem, hogy hogyan urald, irányítsd a tüzet. Ha már pontosan tudod, mi az, amit nem tehetsz, könnyebben is kerülöd el.
Várom, hogy a fiú összeszedje magát, és újra nekiveselkedjen a feladatnak. Mikor rám néz, már valóban engem lát. Most már van értelme a védekező póznak, így hát előkészítek pár levegő- és vízgömböt. Magam körül lebegtetem őket, majd a közelgő tűzcsóváknak hajítom. A termet hamarosan gőz és füst teríti be, így kérek egy kis szünetet Noeltől. Ahogy ránézek, látom, hogy rá is fér az, az öt perc, amíg újra beszívhatóvá teszem a helyiség levegőjét.
- Pihenj egy kicsit, aztán célba dobással folytatjuk! - utasítom, és már tervezem magamban, hogy mit és hogyan kell majd eltalálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Francia autómárkák, legtöbbször említett mugli szavak. Rendben, ezeket eddig Elena tudja, ami azt jelenti, mégsem olyan analfabéta ebből a nyelvből mint azt gondolta. Haladás! Gwen igazán jó tanár, azon se lepődne meg, ha ez lenne a hivatása majd az iskola elvégezte után. Bár... lehet erről tévedek. Gwen igaz jól tanít, de nincs ínyére több gyerek pesztrálása egyszerre. De kitudja, mit hoz addig a sors.
Fürgén jegyzetel a pergamenre, majd mikor végez, rajzolni kezd a pennával. Teljesen elfelejti a kinti világot, így esetünkben arra sem figyel, hogy barátnője mit mondogat neki. Először egy nagy ábrával kezdi, majd egyre kisebb motívumokkal díszíti. Mire nagyjából összeáll a mű, körülbelül két perc is eltelt az utóbbi beszélgetésük óta. Mikor ez a tudat Elenában is összpontosulni kezd, zavartan felkapja a fejét, és megpróbálja nagyjából összerakni az eddig elhangzott mondatokat. Kisebb nagyobb sikerrel.
 - Igen, egy nyalóka jól esne! - Válaszol kissé zavartan, ám a szemében egy csillanás látszódik. Nyalóka! Elena imádja a nyalókákat. Nem csoda, hogy a falu édességboltjában is sűrűn mutatkozik. Igaz, most nem kéne ilyeneket ennie, mivel afféle elvonáson van a múltkori csetepatéja után. Nem történt semmi említésre méltó, épp csak annyi, hogy cukorkómába vonult, annyi édességet megevett. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor három kartonnyi cukorkát rendelt, amire elköltötte az összes megtakarított pénzét. Sőt! Még a nagymamája ékszereit is zaciba csapta, csakhogy legyen elegendő pénze kifizetni a nyalánkságokat. De ez már három hónappal ezelőtt történt, szóval felejtsük is el.
 - Anyának a testvéréhez mennénk. Párizsban lakik, elméletileg divattervező lesz belőle. - Meséli, de az agya már megint nem a beszélgetés fonalára koncentrál. Jelenleg Párizs utcáin sétálgat, és a kirakatokat bámulja. Leginkább az édességeseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Szépen, komótosan sétálva közelítem meg az Elemi mágiás termet, ahol éppen órám lesz. Valahogy olyan furcsa belegondolni, hogy ha minden jól megy, akkor idén lesz az utolsó évem, mint tanonc. Persze, ez sok minden múlik, például azon, hogy hogyan sikerül teljesítenem azt a vizsgát, amiről Ádám még nem beszélt túl sokat, sőt, szinte semmit, csak el lett mondva, hogy lesz és annyi. Ettől mondjuk nem lettem okosabb, így megpróbáltam utána nézni, de az se volt valami sikeres kísérlet, mivel a könyvek sem mondtak semmit. Jó, még van időm addig, nem is kevés, de azért szeretném tudni, hogy mi vár rám.
Mikor végre megérkezem a megfelelő ajtóhoz kifújom magam, majd lenyomom a kilincset és belépek a terembe. Itt egyből a tanáromba ütközöm - persze, nem szó szerint -, aki éppen a földön fekszik és nézi a mozgó növényeket. Eleinte nem értem, hogy a növények hogyan tudnak maguktól olyan gyorsan helyet változtatni, aztán rájövök, mikor meglátom, hogy Ádám keze olyan formákat ír le, mint amilyet az indák felvesznek.
- Hát ez nagyon baró - mondom ki hangosan is, megfeledkezve az első számú illemszabályról, mi szerint köszönni is kéne egy nálam idősebbnek, aki mellesleg a tanárom is. - Ő elnézést, szóval jó napot kívánok - pótlom az elmaradt dolgot, majd egyből a tárgyra térek. - Ezt hogy csinálta? Én is csinálhatok ilyet, mármint egyáltalán ehhez a hydromágiát kell használni? - vonom össze a szemöldököm, mert a növények alapján akár terramágiát is alkalmazhatott a tanár úr.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem tanítottam túl sokáig Sharlotte-ot, mielőtt bizonyos körülmények miatt elhagyta nemcsak az iskolát, de a környéket is. Éppen akörül vettem át a korábbi oktatótól a tantárgyat, még nem igazán rázódtam bele a tanításba. Talán ezért egy kicsit hibáztattam is magam azért, ami Sharlotte-tal történt, illetve nem pont azért, de úgy éreztem, segítenem kellett volna rajta, hiszen a tanoncom volt. Most, hogy visszatért, és mind a ketten kaptunk egy új esélyt, szeretnék mindent megtanítani neki, amit csak tudok. Már csak ez az évünk van, hogy befejezzük az utolsó két év anyagát, és, hogy megfelelően felkészítsem őt is a vizsgára a többi végzőssel együtt.
Kopogtatását hallva kiszólok neki, hogy jöhet, és mikor meglátom, újra megállapítom, hogy sokkal jobb színben van, mint régen. Valószínűleg sokat használt neki a környezetváltozás és az, hogy odafigyeltek rá. Elé sietek, köszönök neki, majd átkísérem a pyromágus tanoncok számára fenntartott helyiségbe.
- A mai órát érdemes lenne egy kis ismétléssel kezdeni. Nemcsak azért, mert régen láttam az erődet, és így kevésbé vagyok tisztában a képességeiddel, de azért is, mert év végén levizsgázol, ott pedig nagyon fontos lesz, hogy minden a legtökéletesebben menjen. Úgyhogy adok is néhány feladatot. Hozz létre egy tűzgömböt, majd formáld kedved szerint, azonban minimum két különböző formát jeleníts meg! Ez után színezd a lángokat, végül hozz létre füstöt, amivel rajzolj valamit a levegőbe! A rajz nem lehet firka, legyen felismerhető az ábra, bár nem várom el, hogy leonardoi szintű mesterművet firkants a levegőbe.
Amíg ő a feladatokon dolgozik, én végig figyelemmel kísérem, mit csinál és hogyan, ezáltal meg fogom tudni állapítani, mi az, amiben gyengébb, mit kell többet gyakorolnia majd. Az óra többi részében pedig melegíteni fogunk, mégpedig tárgyakat, illetve, ha úgy látom, hogy nagyon megy neki, esetleg embereket is, de nem valószínű, hogy ilyen gyorsan eljutna odáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egészen belemerülök az indák mozgatásába, ezért csak akkor veszem észre Ginnie-t, mikor megszólal mögöttem. Hirtelen ülök, majd állok fel, mint egy rosszalkodáson csípett gyerek, rajtakapottságom miatti zavaromban még a hajamat is összeborzolom, mielőtt köszönteném a lányt.
- Szia! Igen, ez hydromágia, bár erősen hasonlít arra, amit a terromágusok csinálnak. Utóbbiak azonban magát a növényt mozgatják, míg a hydromágusok a benne lévő folyadékot. Sok gyakorlással élőlényekkel is meg tudod tenni ugyanezt, de az sokkal nagyobb koncentrációt igényel és sokkal veszélyesebb is. Én például utoljára a mesterem kérésére mozgattam egy embert a benne keringő vér segítségével, de az éppen elég volt egy életre. Valójában nagyon ijesztő érzés, hiszen szinte konkrétan a kezedben van az élete. Ráadásul a minisztérium listát vezet azokról, akik képesek erre, hogy megelőzhessék az ezzel való visszaélést. Na, meg az is igaz, hogy mindenki nem is képes rá. Kisebb állatokat, például egereket mozgatni bármelyik hydromágus képes, de egy embert már alig páran, ők is főleg tetra- és trimágusok. Egy elefántot meg szerintem még senki nem mozdított meg így.
Láttam már olyan hydromágust, akinek arra a gondolatra, hogy emberi szervezetet is képes lehet uralni, felcsillant a szeme, éppen ezért szeretném tudatosítani Ginnie-ben, hogy ez cseppet sem olyan jó "móka", mint amilyennek hangzik. Nekem abból az egy alkalomból, amikor próbálkoztam vele, az maradt meg a legjobban, hogy halálosan ijesztő, számomra merőben undorító, és lehetőség szerint az életben többet nem akarom csinálni.
- Persze ennek is megvan a maga alkalmazási területe, például a gyógyítóknál nagyon hasznos tud lenni az a hydromágus, aki a vér mesterséges keringetésével képes normalizálni a páciens testműködését, vagy éppen szabályozni a szívműködését. De ezekben az esetekben nem próbálják meg magát a testet megmozdítani a benne keringő folyadék segítségével, csupán a folyadékot irányítják magában a testben - magyarázok tovább, hogy Ginnie teljes képet kapjon erről a technikáról, minden oldalát megismerje, aztán maga alkothasson róla véleményt. - Ez utóbbira sokkal több hydromágus képes, bár ahhoz, hogy ezt használják szigorú feltételeknek kell megfelelniük, és külön képzésen megtanulniuk a helyes módot. Csak szakképzett gyógyítók sajátíthatják el teljesen, hogyan is kell mozgatni az emberi test folyadékait. Ha más próbálkozna vele, abba a páciens bele is halna.
Várom, hogy Ginnie esetleg reagál-e az elmondottakra, vagy van-e valami kérdése, esetleg hozzáfűznivalója a témához, majd, ha sikerül lezárnunk, újabbal folytatom.
- Év végén neked, és a többi végzősnek vizsgáznotok kell. Emiatt is kaptok több feladatot, mint a többiek, hiszen folyamatosan ismételnetek kell. Most is ezzel fogjuk kezdeni az órát, de, ha előtte lenne valamilyen kérdésed magáról a vizsgáról, kérlek, tedd fel! - biztatom a lányt, hiszen nekem is jobb, ha a végzősök tájékoztatva vannak, és magabiztosan állnak majd a vizsgabiztos elé, nem pedig rettegve attól, hogy vajon mi vár rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Tetszik ahogy Ashley az elemi mágiához áll. Bár a tanoncok számára ez nem csupán egy tantárgy, hanem egyben egy életforma elsajátítása is, Ashley az, akin látom, hogy szorosan kapcsolódik a földhöz. Minden elementalista számára mást jelent az eleme. Runának már meséltem róla, hogy számomra egyértelműen a szabadságot jelképezi, de nem csupán szimbolizálja, mint ahogy említettem, ez egy életforma is. Nem véletlenül kviddicseztem, és még kevésbé a sors játéka az, ahogyan éltem, élek. Ifjúkori beképzeltségem is leginkább tetramágus mivoltom és a levegő eleműekre jellemző nemtörődöm magatartásom miatt alakult ki, természetesen korán megmutatkozó kviddicstehetségem, és - mit tagadjam - szembeszökő jóképűségem mellett. Hm... Úgy látszik a beképzeltséget nem lehet kinőni.
A tanoncaimon is figyelem a jeleket, próbálom megérteni, számukra mit is jelenthet az elemük. Tudom, hogy Kiva tiszteli a lángokat, ez egyértelműen kitűnik abból, ahogy bánik a tűzzel és ahogy beszél róla. Noel talán még fél tőle kicsit, új még neki a dolog, ráadásul azt minden ember tudja, hogy a tűz nagyon jó eszköz a pusztításra. Egyértelmű, hogy fájdalmat lehet vele okozni. Ő még nem látta meg a lángokban az életet, de szerintem csak idő kérdése. Eris hitetlen, ő még a rácsodálkozás fázisában tart, ilyenkor még minden furcsa és nehézkes, mint ahogy a víz alatt is lassabban vagyunk csak képesek mozdulni, de amint rájön, hogy milyen hihetetlen szerencse érte, szökőár módjára fog elszabadulni. Legalábbis remélem. Runa még mindig okoz meglepetéseket a racionális gondolkodásmódjával, ami a lehető legmesszebb áll az én ösztönszerű felfogásomtól, de általa kezdem én is új oldalait meglátni a levegőnek. Ginnie és Shania már tapasztalt elemhasználók, Sharlotte még talány számomra, Ashleyt pedig mindig öröm nézni, ahogyan a földdel bánik.
Figyelem, ahogy a koncentrálásához az eleme segítségét kéri, nem magába fordul, hanem megérinti a földet, tőle kérve az energiát az összpontosításhoz. A feladatomat nem csak egyszerűen végrehajtja, játszik az elemével. Látszik rajta, hogy nem csak akkor gyakorol, amikor muszáj, és nem csak az órán "mozgatja meg" a képességét, hanem folyamatosan használja. Ez meglátszik abban, hogy mennyire magabiztosan teszi azt, amit kell, ahhoz, hogy minden úgy menjen, ahogy ő szeretné. Mindazonáltal egy gondolat felmerül bennem, amit muszáj megosztanom vele.
- Nagyon ügyes vagy, és örülök neki, hogy ilyen remekül mennek ezek a feladatok, de nyugtass meg, kérlek, hogy nem viszed túlzásba a gyakorlást! Remélem, emlékszel még az elméletre, és tudod, hogy, ha nagyon sok elemi mágikus varázslatot végzel el egymás után, meg is betegedhetsz. - Sejtem, hogy talán még nálam is jobban ismeri a tananyagot, de azért úgy érzem, nem árthat, ha erre emlékeztetem. Nagyon dicséretes az, ha valaki ennyire együtt él az elemével, de nem szeretném, ha túlhajtaná magát. Persze az is igaz, hogy minden embernek máshol vannak a határai, és amikor elér oda, azt érezni fogja, így hát több szót erre nem is szánok, helyette kiadom a mai gyakorlatot.
- Azt kellene megpróbálnod először, amit én is csináltam. A kézmozdulatot láttad hozzá, a fejedben pedig úgy képzeld el, mintha lenne egy olyan kalapácsod, amivel a legerősebb követ is szét tudod törni apró darabkákra. Egyelőre az is elég, ha meg tudod repeszteni valamelyik követ, de jó lenne, ha az óra végéig eljutnánk odáig, hogy porrá is omlik a mozdulatodra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ahogy a pyromágusoknak kialakított részhez közeledtek, már nagyon is sejtette, hogy ismétléssel fognak kezdeni. Nem volt ennek semmi köze a helyhez, egészen egyszerűen odáig még nem gondolkozott el, mit is fognak venni, de belegondolva egyértelmű volt, hogy ekkora kihagyás után nem a haladás lesz az első szempont, de persze az is, csak előbb látni kéne, mi megy eddig biztosan.
Ahogy a feladatait egyben megkapta, csak bólintott, és a megszokott mozdulattal felfelé fordította tenyerét. Nem lenne erre mindenképpen szüksége, de szereti, mert jobban tudja így összpontosítani az erejét. A tűzgömb körülbelül egy alma nagyságú, most nem is szeretne nagyobbat, mert az alakjára koncentrál. Nem akar valami sablonosat, vagy a kerek formához hasonlót, így ami elsőként eszébe jut, az most a célnak pont megfelelő kanál. A tűz szépen nyúlik meg, és alakulnak át a vonalai, hol keskenyebb, hol vastagabb, de élethű háromdimenziós evőeszközt formálva, aminek még Lotti is örül.
Ebből pedig egy alak lesz. Nem esik nehezére a vonalakat karcsúvá és nőiessé formázni, de ez kicsit még növel is a méreteken, hogy tisztább legyen, mit akar. Pár másodpercen belül a kanálból lett nő alakú láng már nagyjából 30 centisen lobog a tenyere felett kicsivel. Színezés. Kreativitásért kiált, mert most sem a vártat hozza elő. Az jut eszébe, hogy ruhát kellene adni a kis játékára. De nem több lánggal, a színekkel. Tekintetével és tudatával is összpontosít a kívánt helyekre, ahol reményei szerint kékes-zöldé változik a tűz, felöltöztetve az alakot.
Sokáig azonban ez sem marad így, mert a feladat további részeire visszaemlékezve, még kell füstöt csinálnia. Megfordul az is a buksijában, hogy a tűzből hozza ki, de a rajzolás miatt inkább úgy dönt, hogy a tüzet előbb eltünteti. Tenyerét összezárva csökkenti, amíg el nem tűnik, aztán vesz még egy mély levegőt a folytatás előtt.
Ahogy a füstre koncentrált, még csak egy formátlan gomolyag keletkezett a semmiből, és ezt be kell vallani nagyon imádta. Mindent, amit csinált, a semmiből jön elő. Ahogy most ez is, de miután már kész felhője van, elindít egy szálat kifelé belőle. Lentről fölfelé halad, egy kulcs alakját rajzolja körbe. Lassan, de biztosan halad, mert itt nem a kész formát kapja meg, neki kell a haladást irányítania. Az pedig tény, hogy papíron könnyebb.
Mindenesetre az utolsó forma is ott van előtte, és valamivel nyugodtabban néz most már Ádámra, mint mikor bejött. Tényleg örül neki, hogy legalább az megy, aminek mennie kellett eddig is, és ezen túl már tanulnia kell. Nem mond vagy kérdez semmit, várja a véleményezést, vagy a további instrukciókat egy kedves mosoly mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Könyvekkel felszerelkezve sétáltam a keleti szárny második emeleti folyosóján. Pontosan három kötetet szorongattam a kezeim között, szorosan magamhoz szorítva őket. A kutyám most nem ugrált körülöttem, a szobámban próbált aludni, de hát neki is nagyon melege volt. Elgondolkozva lépdeltem a tanulószoba ajtaja felé, aztán amikor elértem hozzá, benyitottam. Lassan lépem be a szobába, ahol most meglepően kevesen voltak. Lepakoltam az egyik messzebben álló asztalra, aztán leültem a székre és kinyitottam az egyik olvasmányom. Semmi kedvem sem volt a tanuláshoz, de hát muszáj volt felkészülnöm az év végére, már ha nem akarok megbukni, amit nem akarok.
Fáradt voltam, kedvetlen és roppant szomorú. Pár napja tudtam meg, hogy a lovam elpusztult, ettől napról-napra dühösebb és szomorúbb lettem, ami kihatott a környezetemre is. Rémálmaim voltak, folyton zihálva ébredtem és Vattával is egyre kevesebb időt töltöttem már. Szegény collie pedig minden nap jött és nyüszítve követelte, hogy simogassam, vagy vigyem le sétálni, satöbbi. Nem tudtam, hogy a szobatársaim mit gondoltak most rólam, de biztos voltam benne, hogy ők is érezték azt a feszültséget, ami rajtam érződhetett.
A fejemet fogva ültem az asztalnál és a könyv sorait tanulmányoztam, de nem maradt meg bennem az információ. Fáradtan sóhajtottam, aztán megráztam a fejem, elsimítottam egy tincset az arcomból, aztán felpillantottam. Körbenéztem a helyiségben, hátha látok valami barátfélét, de sehol nem volt senki.  Mérgelődve hajoltam vissza a könyveim fölé, de még mindig nem jegyzetem meg a betűkből alkotott szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy ideig még úgy gondoltam, hogy minden jó lesz, gyorsan bemagolom az anyagot, aztán mehetek tovább, de nem. Nem hittem volna, hogy ma még társaságom is akadt, de hát tévedtem. A lány érkezése előtt még viszont a könyveim fölött görnyedtem, de a betűket nem láttam magam előtt. A pilláim gyorsan rebegtek előttem, kissé be is könnyezett a szemem, a betűk pedig összemosódtak. Képtelen voltam bármit is elolvasni a szavakból, így dühösen becsaptam a könyvemet és beletúrtam a szépen összefont hajamba.
Ekkor lépett be az ajtón az egyik háztársam, azt hiszem, hogy elsős volt. Nem igazán figyeltem rá, éppen arra koncentráltam, hogy ki tudjak olvasni valamit a csukott könyv borítójáról. Idegesen túrtam újra bele a hajamba, amikor a kis gólya mellém lépett, aztán lepakolt és le is ült. Ránéztem a lányra, de nem válaszoltam neki. Megráztam a fejem, szőke loboncom pedig ide-oda himbálózott az arcom körül. Végül megállt ugyan, de én még mindig szótlan voltam.
- Szia - nyögtem ki végül. Most semmi kedvem sem volt beszélgetni, a lány aggódása pedig nem esett jól. Ha most itt elkezdtem volna mondani, hogy igen igen, de utána megint rákérdezett volna, hogy biztos és... és hát ismerem az embereket. Addig nem szállnak le rólad, amíg ki nem fejted nekik szépen, hogy miért is vagy szomorú, vagy ilyesmi. Fáradtan sóhajtottam, aztán kinyitottam az előző könyvemet és gyorsan a megfelelő részhez lapoztam.
- Igen... - csak ennyit mondtam, aztán újra a könyvem fölé hajoltam és próbáltam végre összeszedni magam, hogy valamit meg is jegyezzek belőle. Az éjjel megint nem sokat aludtam, így érthető volt, hogy fáradt voltam, na meg kissé ideges ugye a vizsgák miatt. Egyre kevesebb időm maradt ahhoz, hogy sikeresen megtanuljam az anyagokat a vizsgákra. Már pedig nem szerettem volna megbukni, hiszen tavaly sikeresen levizsgáztam, de most...