Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem vagyok kreatív, nem vagyok kivitelező, sem gyakorlatias. A beszerzésről sem tudok semmit. De valamennyire konyítok a bájitaltanhoz. Valamiért tetszik ez az egész kotyvasztás. Bizonyára azért, mert régebben olvastam egy könyvet, amiben a főszereplő boszorkány bájitalokra specializálódott, és hihetetlen izgalmas történetei voltak. Ebben reménykedek én is; hogy egyszer talán érdekes leszek. Ha nem is mindenkinek, de legalább egy embernek. Akivel elmehetek randira, aki mellett szépnek érezhetem magam, aki megtanítja, hogy milyen is az, amikor bármikor számíthattok egymásra. Mélyet sóhajtok. Arcomon mégis széles mosoly terül szét Bence gondolatára, majd gyorsan felrázom magam, és Dana felé fordulok.
– Csúcs – mosolyom már a helyzetnek és a lánynak szól. – Tényleg – állok fel a fotelből, és kapom vállamra táskámat. – Ez baromi izgalmas lesz – hajolok kicsit közelebb a lányhoz, miközben izgatott ajkamba harapok. Hangom csilingel a boldogságtól, hiszen végre talán valami hasznos dolgot fogok csinálni. S talán új barátra is lelhetek Danában. Amikor meghallom, hogy partnerem jó a beszerzésben, elégedetten bólogatni kezdek.
– Jaj, de jó – játékosan megtörlöm a homlokomat jelezve megkönnyebbülésem. Nem vagyok jó az ilyen dolgokban. Anyám még egyszerű bevásárláshoz sem küldött szívesen soha. Tej helyett kis dobozos kefirt vettem, zeller helyett karalábét… és még sorolhatnám. Ezért igazán hálás vagyok Danának, hogy ő talpraesettebben viselkedik a helyzetben. Az asztalra pillantva kapom fel az ott maradt könyveimet, majd egy széles mosollyal biccentek a lány szavaira. – Alig várom! Írj, amikor tudsz – vigyorgok, majd miközben elsétálok mellette, barátságosan megsimítom a karját. – Szia Dana! – búcsúzom, és ugráló léptekkel távozom a tanulószobából. Izgalmas feladat lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Milan
Úgy hallottam, hogy a legtöbben azért járnak ide, hogy megtanulják kontroll alatt tartani az elemüket, nos, velem nem pontosan ez a helyzet. Nekem inkább abban kell a segítség, hogy merjem megszólítani, előhívni, ne féljek elfogadni, hogy egy-egy gondolatomra milyen pontosan képes reagálni. A máskor oly kényelmes önfegyelmem elvileg előny, ám itt úgy néz ki szükségem lenne valamilyen szenvedélyre (ha színpadias szeretnék maradni mondhatom azt is, hogy tűzre) ahhoz, hogy ne csak álljak mint egy fadarab, várva a csodát, hanem az tényleg be is következzen. Lassan el kéne hinnem, hogy ez a valóság, meg kéne birkóznom vele, de a mai sem lesz ennek a napja, még ha sokkal nyugodtabban is sétálok ki az apró szobából. Lehet nem is lesz napja. Csak lassan elfogadom, és elfogad, anélkül, hogy napokhoz tudnám, vagy akár akarnám kötni.
- Nem tudtam, hogy keresel - szeppenek meg, hirtelen nem tudván mi is az ami olyan fontos, hogy kutatni kelljen utánam. Következő szavai azonban megnyugtatnak, ha bármi extra történt volna akkor azzal kezdi, nem köntörfalaz. - Egyre jobban - vonok vállat az igazságnak megfelelően, de nem állok neki részletesen kifejteni a viszonyomat az elememmel. Nem szoktam. Egyrészt még én sem érzem igazán, másrészt ez talán valami olyasmi amit inkább magamban kell lerendeznem, nem pedig hangoztatnom. Mondhatnám, hogy milyen jól megy, és rajtam kívül senki nem tudná, hogy nincs így - azaz Olviér de. De neki az is a dolga, hogy az ilyesmit tudja. Iridis valóban nincs elragadtatva az ingyensimi gondolatától, inkább pihen le nem messze, és figyel minket onnan mint akinek nincs jobb dolga. A becézésre csak megforgatom a szemem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy zavar - valahol nosztalgikus, valahol megszoktam már.
- Sokkal jobb mint vártam - pislogok meglepetten a hirtelen jött kérdésre, számon könynedén csúsznak ki az őszinte szavak. - Persze, más mint eddig, de nem érzem magam ott rosszul, vagy bármi ilyesmi ha emiatt kérdeznéd.
Hogy is ne gyanakodnék, amikor annyira ellenezte ezt az egészet. - Még mindig fújsz rá? - utalok Bercire félredöntött fejjel, erősen sugallva, hogy a válasz őszinte legyen, akkor is, ha az éppen egy igent jelentene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Bölcs gondolat, de ha kaszálni akar, akkor itt érdemes elkezdeni. A két kölyök, ott Erik és Gábor, mindent megtennének azért, hogy ne kelljen áttanulniuk a nyarat. Nem hülyék, csak lusták, ám jelenleg nem állnak annyira se jól, hogy legalább vizsgára bocsáthatóak legyenek.
Miközben beszélek feltűnésmentesen, de jól behatárolhatóan megmutatom neki, hogy melyik két delikvensről van is szó. Bizony bizony, ott bújnak meg a fiúcskák, a két piszkosszőke, kék szemű fiú, akin látszik, hogy testvérek. A szemük sem áll jól, és nagyon nehezen maradnak a fenekükön. Nyilván jobb lenne inkább kviddicsezni, de sosem nézhetik el a lustaságot azzal, hogy “de jól játszanak”.
Viszont, bár tanárként nyilván nem kéne ilyenre buzdítanom egy diákot, felelősségteljes felnőttként igazán megtehetem, hiszen ez sem más, mint egy befektetési lehetőségeket és pénzkereseti megoldásokat rejtő lehetőség. Nem? De! Szóval teljes nyugalommal mondom el neki, amit tudnia kell.
- Ha pedig terjeszkednél, akkor Livit kell megkörnyékezned. Ő az orrpiercinges lány. Ha neki elhinted a dolgot, a megfelelő emberek körében marad, mégis eljut mindenkihez, akihez el kell. Nagyon profi, rákérdez, hogy hány embert bírsz el, mely tárgyak az erősségeid, nem kér lehetetlent.
Nagyon kemény, hogy ezeket tudom, de hát nekem is megvannak a magam képességei, még ha az annyiban is merül ki, hogy tudom, hogyan kell smúzolni egy diákkal úgy, hogy szépen elmeséljen mindent, amit tudni szeretnék. Sosem mondtam, hogy jó ember lennék.
- Oh, ennek sokkal önzőbb oka van. Önként jelentkeztem.
Hogy is volt ez? Épeszű ember ilyet nem csinál. Valóban nem, de ez is többrétű problémafelvetés okozta megoldás, így helyet foglalva a lány mellett, szigorúan kifordított és ellentétesen megült széken, felvázolom, hogy miért is vagyok én itt.
- Gondoljon csak bele abba kedves, hogy ehhez a társasághoz beküldik Poulain, Rosales vagy Fisher tanárnőt. Szerintem mind a hármuknál fogadást lehet kötni, hogy melyik percben sírják el magukat. Túlbuzgók, de még fiatalok. Nem kéne sok tanárt vesztenünk az év végén.
Ez ugye a kegyesebbik ok, amit kezeimmel gesztikulálva vázolok, a felsorolásnál ujjaimmal jelzem őket, és amikor a veszteségről beszélek, csuklóm lehanyatlik. Nyilván ez nem az önzésem oka, az nem egy túl szép történet, de ha már felhoztam, elmesélem.
- A másik pedig, hogy a feleségem gyereket akar, ami egy teljesen jogos lépés, főleg, ha az ember nőből van, csak az a baj, hogy nekem ezt a tényt hét év alatt nem sikerült megszoknom, szóval igazából kicsit bujkálok előle az ilyen alkalmakkor. Nem túl szép dolog, de tudom, hogy hamarosan kapok egy csinos kis csomagot, benne a ténnyel, hogy apa leszek. Szóval ezért vagyok itt.
Ennyit arról, hogy legalább valaki gondolja azt, hogy de kedves vagyok, hát védem itt az ifjú tanerők józan elméjét. Szó sincs erről. Viszont én erős vagyok, várom is a kritikát, hogy mennyire nem szépen cselekszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Szóval Erik és Gábor. Alaposan megjegyzem az arcukat, nem nehéz, hiszen a két szőkeség majdnem egyformának hat. Nem mondom, hogy nem látszik meg egy kisebb korkülönbség, de távolról mintha csak ikerek volnának. És ha emellé épp ugyanolyan lusták is, na hát az kész főnyeremény lehet szegény szüleiknek. Livit könnyebb észrevenni, harsány ruhák, élénk hajszín és piercing az orrban. Tipikus lázadó feje van. Integet, mikor rápillantok, mire én kedvesen viszonzom a gesztust. Ha ezentúl üzleti partnerek leszünk nem árt jó kapcsolatot ápolnunk egymással.
- Micsoda lovagias gesztus - jegyzem meg épp csak annyi éllel a hangomban, amennyi talán sértő lehet, de még épp szemet hunyhat felette. Az évek során sikerült kifejlesztenem ezt a hangsúlyt, amivel kifejezhetem ellenvéleményem, de mégsem vádolhatnak meg tiszteletlenséggel. Komolyan, aki nem bírja a kiképzést minek áll tanárnak? Ettől ezerszer rosszabb helyzetek is akadhatnak, azokkal akkor hogy birkóznak meg, ha néhány renitens diákkal sem bírnak el? De igaza lehet, azért nem biztos hogy ilyen érzékeny lelkű, törékeny emberekre kellene bízni őket. Ők túl befolyásolhatóak, túl lágyszívűek ehhez. De még mindig nem értem, ez azért nem elég indok arra hogy önként bevállalja. Na de amit ezután mond, az mindent megmagyaráz. Végül is így elég jó oka van arra, hogy meneküljön az asszony elől.
- Igazából teljesen megértem. Mármint nem mindenki akar gyereket, vagy ha akar is, akkor nehéz elfogadnia a tényt, miszerint lesz - vonom meg vállaimat. Most előadhatnám, hogy milyen rossz férj akkor és ezért milyen borzasztó apa lesz, de el kell fogadni, hogy ilyen is van a világban. Egyelőre én sem tudom elképzelni, hogy öt éven belül gyereket szüljek, de még a tíz éves terveben is nehéz lenne elhelyeznem. Na nem azért, mert nem akarok saját családot, szimplán szeretnék előtte élni egy kicsit és nem úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy milyen kár, hogy meggondolatlanul gyereket vállaltam. Bár gondolom, hogy tanár úr nem egészen ilyen okokból fél ettől a hírtől, de ki vagyok én, hogy itt a lelki dolgaiban turkáljak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Őszinte és pimasz mosolyra húzódik a szám, amikor meghallom az enyhe élt. Valóban éppen, hogy nem sértő, de azért az érzékenyebbek biztos, hogy megjegyeznék ezt a bánásmódot. Nos, van ilyen is. Azt hiszem, belőlem elég sok érzelem hiányzik, vagy működik rosszul, ami nem túl szerencsés, tekintve, hogy tanár vagyok és férj, illene talán kedvesebbnek lennem. Illene, illene, igen, én is nagyon jól tudom. Ez persze nem jelenti azt, hogy leszek is, sőt, mintha az évek előrehaladtával egyre csak rosszabbodna a helyzet. Kellemetlen.
- Igen. Nem azt mondom, hogy ne legyen, mert, amikor egy óvónőt vettem feleségül tudtam, hogy kelleni fog az a gyerek, csak hamar eltelt hét év, és már túl két költözésen, egy kávézónyitáson, nem nagyon találok már okot arra, hogy azt mondjam most ezért vagy azért nem lesz.
Különben is, lehet, hogy már úton is van. Megmondtam, hogy lehet - köszönjük pálinka -, és ha kicsit is ismer az asszony, akkor nem nagy bejelentések közepette teszi, hogy akkor ő mától nem védekezik a gyerek ellen sehogy sem, mert, hanem csak úgy sunyiban elhagy mindent, és szépen terhessé válik. Mert higgye el mindenki, ha nem így jár el, akkor nem tudom, hogy hogyan hiszi, hogy össze fog jönni, mert olyan stresszt szerintem ember nem élt még meg. A kötelező teljesítés eléggé vad, és nem szeretek igásló lenni. Amikor úgy éreztem, hogy megfelelő egy-egy lépés, akkor megtettem. Egyik tett követte a másikat, volt eljegyzés, házasság, házvásárlás, vidékre költözés, újabb házvásárlás, biztos munkahelyek, szóval most már semmi sem akadályozza meg a dolgot.
- Mondjuk ön még fiatal a felnőtt problémákhoz, ne is akarjon nagyon felnőni.
Mostanában minden lány felnőtteset játszik, amit nem is értek, hogy miért szeretnek. Addig jó, amíg nincsenek ott a súlyok, a kötelezettségek, amíg tényleg szabadon lehet hülye az ember, mondhatnék ezer jó okot, hogy miért ne, de helyette inkább lepillantok a könyvére.
- Iskolaelsőnek készül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Megforgatom a szemeimet a feleletét hallva. Nem tudta, persze, hogy nem tudta. Nem szoktunk rendszeresen összetalálkozni, elcseverészni egymással. Tisztes távolból követem figyelemmel az életét, de nem járok a nyakára. Ahogy ő sem az enyémre. Sok időt töltöttünk egymástól távol, talán ez is teszi. Meg az is, hogy tudom hogy meg tudja magát védeni. Ritka tehát, hogy keresem őt. És talán kissé ijesztő is, hisz tessék, most is megszeppen, rögtön feltételezi, hogy valami van. Valami baj.
- Az jó. Nehéz az elemi mágia, de minél többet gyakorlod annál stabilabb lesz a kapcsolatod az elemeddel – a válaszából kiveszem, hogy még nem profi, bőven van mit tanulnia, szóval automatikusan jönnek ezek a megnyugtató, bíztató szavak. – Legalábbis ezt hallottam.
Egészen pontosan utána jártam ennyire, mert hát azért az nagy dolog, hogy az ember kishúga irányítani tudja valamelyik elemet. Nem árt kissé belemélyedni a témába. Hátha egyszer kiselőadást szeretne tartani belőle. Na meg inkább ebbe legyek képbe, mint hogy például a különféle divatirányzatokba mélyedjek bele. Ha arról óhajtanak csevegni, akkor igencsak sietősen magára hagynám a fenébe. Azt beszélje csak meg a férjével.
- Jobb? Mit vártál? – érdeklődöm kíváncsian. Mégis mire számított vajon? A magyarázatra biccentek csupán, naná, hogy más. Hiszen férjezett asszony vagy miafene. Háztartásvezetés meg ilyesmi na. Azt, hogy nem érzi magát rosszul az sejthető volt, elcsevegtem én Bercikével, tudom, hogy tisztességesen bánik Edittel. De engem az ő véleménye, meglátása is érdekel. Hogy ő hogy éli meg a dolgot. Már tenném fel a következő kérdéseimet, amikor hirtelen visszadobja a labdát.
- Melyikükre gondolsz? – kérdezek vissza gyanúsan kedvesen, ártatlanul. Jó, sejtem én, hogy nem apánkra, de menjünk azért biztosra, mielőtt azt mondanám, hogy nem. Mert őrá nagyon, sőt, egyre jobban, egyre inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Érdekes, hogy így áll a gyerekvállaláshoz. Vannak szülők, mint például az enyémek az én esetemben akik nem is akartak gyereket. Aztán vannak azok, akik várták a gyereket - ugyancsak saját példát tudok felmutatni Bálint és Virág esetében. De ez a közöny, hogy oké, lesz gyerek általában nem jellemező a leendő anyukákra és apukákra.
- Szerintem tanár úr jó apa lesz. - Talán megnyugtatásnak szánom szavaimat, pontosan én sem tudom, hogy miért mondom ki őket. De szerintem tényleg jó apa lehet belőle, ha egy kicsit ráfekszik erre a témára. Tipikusan olyannak tűnik, aki megtanítja a gyereket a csínytevések minden titkára, de emellett azért elvárja, hogy tisztelettudóan viselkedjen a felnőttekkel és azért tanuljon is, hogy ne maradjon a nyakukon vagy kössön ki egy híd alatt. Persze lehet, hogy rosszul ítélem meg, de úgy érzem ez néhány éven belül úgyis kiderül.
- Nem mindenki akar felnőni. - Én sem akartam. De anyáék úgy döntöttek, jobb lesz ha nem rontom otthon a levegőt, így elég hamar meg kellett tanulnom mindent elintézni magamnak. Addig volt kínos egy kicsit, míg nem rendelkezhettem én magam a dolgokhoz és szülői engedélyre volt szükségem valamihez. Nem sokszor fordult elő, de ilyenkor vagy aláírta helyettem a bátyám, vagy meghamisítottam néhány aláírást. Azóta is bűntudatom van az ilyen esetek miatt, de mégsem állíthattam haza azok után hogy a saját szüleim lemondtak rólam, csak mert nem vagyok olyan, mint amilyennek elképzeltek. Persze tudom, hogy Bálinttal sem békéltek meg igazán, de őt legalább hagyták gyereknek lenni - már amennyire a kórházból ki kórházba be életmód ezt engedte neki.
- Mint minden évben. Bár ez épp a francia nyelvvizsgámhoz kell - fordítom felé a könyvet, hogy jól láthassa a példamondatokat. Az elmúlt években is rendszerint az iskolaelső címre pályáztam, de most végképp igyekeztem belehúzni. Nem tudom, hogy én vagyok-e az egyetlen az iskola fala között aki nem a kényelmes fordítóbűbájokkal ellátott kütyükre esküszik, hanem a valódi tudásra, de azt hiszem, igen. Miért is szenvednének ennyit egy nyelv megtanulásával, ha néhány galleonért ki tudja, hány nyelven beszélhetnének folyékonyan? De ez a gyengék módszere, én ennél jobb vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Halványan elmosolyodom arra, hogy jó apa leszek szerinte, és be kell vallanom, én magam is szeretnék eljutni oda, hogy azt tudjam mondani teljes nyugalommal, hogy úgy érzem, jó apa leszek. Mondhatnánk, hogy most még csak neki kell rugaszkodni a dolognak, aztán hónapok vannak még felkészülni, de a hónapok, a negyven hét is olyan hirtelen eltelő. Nyilván nem az anyának, aki gömbölyödő pocakjától egyre nehezebben végez dolgokat, de nekem az lesz. Viszont nyilván, nem igazságos halogatni a dolgot. Szerencsére a feleségem jó anya lesz, és ennek köszönhetően, ha én nem is leszek olyan jó apa, akkor is kiegyenlítődik a dolog. Mire az első gyerekem húsz lesz, én hatvankettő, furcsa ebbe belegondolni azért. Nem olyan szerencsés, mint korábban hittem. Régebben kortalannak véltem magam, mostanra meglepő a tény, hogy halandóbb nem is lehetnék. Derékfájás, szuszogás hegymenetben, morgolódás, minden apró tünetet produkálok.
- Remélem igaza lesz, különben negyvenkilenc százalékra buktatom, mindegy mit ír a vizsgalapra.
Felelem egy huncut vigyorral az arcomon. Az igazság az, hogy eszemben sincs ilyen felagundi eszközökhöz nyúlni, pusztán csak oldani szeretném a téma súlyát, kicsit enyhíteni azon, hogy egy diákra zúdítottam az éppen aktuális drámámat, de Boglárka jó hallgatóság, még a végén egészen megjön a kedvem ahhoz, hogy hazaérve azt mondjam az asszonynak, teherbe eshet, készen állok. Tudom, nagy csoda lenne, meg hosszú az út Bogolyfalváig, de hiszem, hogy megvalósulhat a projekt. És igen, ez már egy durva szint.
- Nyelvvizsgázik is? Maga aztán nem vesztegeti a diákéveket.
Nem mindenki akar felnőni. Mégis, ő eléggé céltudatos. Határozott tervek, egyéniség. Valaki, aki a jég hátán is megél. Kedvelem a csínytevőket is, de az ő fajtáját is, akik szeretik rendben tartani az életüket. Nem lengnek ki, hanem van egy igazi céljuk. Összességében szeretem a gyerekeket, nem is értem, mi a baj a saját témával.
- Mi szeretne lenni, ha mégis bekövetkezik az az elkerülhetetlen és mocsok felnőttkor?
Lövésem sincs, hogy mit fog válaszolni, belőle sok minden lehet a gyógyítótól elkezdve a minisztériumi osztályvezetőn át a bártulajdonosig. Mindent kinézek belőle, és szörnyen érdekel, hogy ő igazából mire vágyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Annabella

Az íróasztaloknál kezdtem, de most már a babzsákok egyikén heverek. Hogy mit keresek itt? Csak a szokásos. Küzdök a bájitaltannal, mint disznó a jégen. Ezen kuncognom kell. Ez a kedvenc kifejezésem, annyira vicces. Muszáj elképzelnem egy jégen kapálozó disznót minden alkalommal, hogy elém kerül a hasonlat. Hangom talán hisztérikusan csenghet, mintha nem lenne helye a tanulószobában, de ellenkezőleg. Nem is olyan ritka a kényszeredett nevetés errefelé. Azért néhány Árpád-házi királyt sokkal könnyebb bevágni, mint hogy hány szál mooncalf-szőr kell a bizalom elixírjébe, vagy ilyesmi. (Három. Három szőrszál kell. És 2 db bagolyköpet és 2 dkg doxyszőr porítva.)
A bájitalrecepteket magolom éppen. Mivel képtelen vagyok követni őket, az a tervem, hogy megjegyzem az egészet. Talán úgy könnyebb végigvinni a leírásokat.
Csakhogy a bájitalreceptek egyáltalán nem érdekesek. Elmondhatatlanul, visszataszítóan unalmasak. Ezért is hever mellettem egy könyv a haikukról, amit viszont sokkal érdekesebbnek találok. Néhány ilyet olvasgatok két tanulási próbálkozás között, felfrissülésképpen. Ha sikerül végigmondanom egy receptet, azzal jutalmazom magam, hogy megpróbálkozhatom egy saját haikuval.
Elterülök, széttárt karokkal-lábakkal a babzsákfotelben, mint egy tengeri csillag.
- Az előre megmelegített futóféregnyálba öntjük a harmatfű-őrleményt és a doxyszőrt. Időnként megkavarva tíz percig főzzük, míg nem kap szürkészöld színt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Felemelem a fejem, érdeklődve pislogok körbe, bemérem a hang forrását.
- Szia, persze - válaszolom, azzal tengericsillag-búrám visszahanyatlik a babzsák oldalára.
- Miután a kívánt árnyalatot elérte, hozzáadjuk a kolibritollat - motyogom most már halkabban, hogy ne zavarjam újdonsült szomszédomat.
Aki nem tanulni jött. Őszintén, ezért nem hibáztathatom, én is szívesen csinálok bármi mást.
- Azt - nyögöm fájdalmasan. - Nem egyszerűen nehezen megy. Botrányosan. Egyelőre Hitványra állok. Csak azért nem trollra, mert egy bájitalhoz a hozzávalókat legalább körülbelül tudom. De még egyet sem sikerült helyesen megfőznöm, viszont már kilyukasztottam három üstöt. Anyukámék azzal fenyegetnek, hogy nem kapok semmit karácsonyra, mert ebbe ölik az ajándékra szánt pénzeket.
A panaszáradat elapad. Eltereli a figelmem a bekötött kéz, amivel épp egy hajszálat tűr a füle mögé. Nem tudom, illik-e ilyenekre rákérdezni, de teszek egy próbát.
- Mi történt a kezeddel? Persze ha nem akarsz, ne válaszolj - teszem hozzá rögtön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mivel a eleségét nem ismerem, így nem állíthatom száz százalékban, hogy jó családba érkezik a poronty, de szerintem lesznek nagy gondok. Legalábbis nem hiszem, hogyha mondjuk kvibli lenne a gyerek kitennék hazulról, mert nem olyan, mint aminek várták. Ha szóba kerül a család téma, esetleg a gyerekvállalás egyszerűen képtelen vagyok túl tenni magam az engem ért sérelmeken.  Mindemellett rettegek, hogy belőlem is olyan pocsék szülő lesz, mint anyámékból. Na nem azért, mert nem fogadnám el olyannak amilyen, egyszerűen csak a maximalizmusom lehet visszacsapna és ő inná meg a levét. Azért meg nem kell nekem gyerek, hogy szenvedjen.
- Nem is járok tanár úr óráira – válaszolok vigyorogva. Tavaly még lett volna esélye megbuktatni, de sajnos így járt, túlnőttem az óráin. Bár lehet el tudná intézni, hogy meghúzzanak néhány tárgyból, de tudm, hogy cska viccel. És különben is, mégis ki akarna Rentai Boglárkának bármiből bukót adni? Amennyire utálnak annyira szeretnek a tanárok, egyszerűen képtelenek lennének nem átengedni. Túl jól tanulok ahhoz.
- Angolból már van, most a másodikra gyúrok. – Valóban, nem vesztegetem a diákéveimet. Mikor máskor tanulnék, ha nem most? Főleg ha tényleg tolmács akarok lenn, akkor az egyetemi tanulmányaimhoz – mert nyilván mugli egyetemre fogok járni, ha tényleg ezt választom – szükségem lesz a valós tudásra. Ráadásul kihívások nélkül dögunalom lenne az életem, és mint tudjuk csak a buta emberek unatkoznak. Nem is tudom mikor éreztem utoljára olyan kifejezett tömény unalmat.  Jó néhány éve lehetett, ha ennyire nem rémlik egyáltalán.
- Bérgyilkos – vágom rá olyan gyorsan és határozottan, mintha egy percet sem gondolkodtam volna a hazugságon, hanem tényleg ez lenne az álmom évek óta. Várok néhány másodpercet, kíváncsi vagyok, milyen arcot fog vágni. – De ha esetleg nem jönne be a biznisz akkor tolmács vagy átoktörő – egészítem ki végül ártatlan képpel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy kéne csinálnom, mintha rettenetesen sajnálnám, hogy megsérült az esés közben, de az esetek nagy részében elfelejtek figyelni az arckifejezésemre. Szerintem ezek a dolgok inkább izgalmasak, és - bár ki nem mondom, legfeljebb halvány mosolyom árulkodik róla - tüneményesnek találom az ügyetlenségét.
Persze rajtakapom magam, hogy megint elfelejtettem együttérző lenni, és gyorsan korrigálok.
- Ó, sajnálom.
Jó, nem zengtem ódát, de tényleg őszinte a hangom. Még dolgozok rajta.
- Nagyon fájdalmas?
Bár biztos nem az. A mágia egyik nagy előnye, hogy bájitalokkal és bűbájokkal szintre bármit el lehet érni.
Apropó bájitalok.
- Nekem az a bajom, hogy minden idegszálam ellenkezik azzal, hogy hajszálpontosan kövessem az utasításokat. - Közben feljebb tornászom magam, mert ebből beszélgetés lesz. - Bárcsak mindegy lenne, hogy mi van a jegyzetben! Miért nem elég belerakni, ami kell, mint a normális ételekbe? Beleszórod a hagymát, a húst, a krumplit, a répát, egy kis fűszer és bumm! Gulyásleves - nevetek.
Félrerakom a bájitalos könyvet a földre, és inkább kihúzom a kicsi haikusat a combom mellől. Nem, mintha ráérnék most kinyitni.
A lány a bal kezét nyújtja, pedig pont az a sérült, de egy másodperc alatt kapcsolok, és szintén a balommal óvatosan megfogom a kis kezet, nehogy fájdalmat okozzak.
Izgatottságán megint mosolyognom kell. Vajon úgy nézek ki, mint egy idióta? - próbálom elhessergetni a gondolatot.
- Demeter Hunor, Levita, szintén első. De már nem sokáig! Persze erről még lesz egy köröm Felagunddal...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Egyszer fenyegetek meg valakit, és ő közli, hogy még csak nem is jár az órámra, hát az eszem megáll.
Játékos elégedetlenkedéssel, ciccegve csóválom meg a fejem, sőt még a szemem is megforgatom erre a tényre. Hát komolyan mondom, az eszem megáll. Én itt végre nekiállok keménykedni, erre tessék, az egyetlen ember, akiben látom a potenciált jelen pillanatban, hogy talán még meg is hatná a kijelentésem, közli, hogy nyugodtan, mert ő úgysem tanulja a tárgyam. Na most akkor kérdem én, hogyan legyek jó tanár? Fel kéne szednem egy diákot. Koromból adódóan inkább mestertanoncot, akkor biztos, hogy rendben lenne a tanárérzetem. Ahj, ma is de bunkóra sikeredtem. Kedvelem a kollégáimat, de tényleg.
Éppen megjegyezném neki, hogy a sok tanulás és nyelvtudás mihez illik a legjobban, de aztán ő már válaszol is a kérdésemre, és olyan hitelességgel, hogy megdermedek a mozdulataimban. Hosszan nézek rá, és elképzelem, ahogy éppen megöl valakit. Simán látom magam előtt a dolgot, még azt is, ahogy egy halvány mosoly húzódik ajkaira, mert kijátszotta a másikat, mert sokkal okosabb volt megint.
- Megvallom őszintén, elhittem, hogy tényleg bérgyilkos szeretne lenni.
Még bólintok is az ötlet és a hitelesen előadott produkció kettősének adózva. Mondanám, hogy színésznek az ilyen nőszemélyt, de valljuk be, ő tipikusan az lenne, akiért kár volna. A színészek nagyon okosak, tehetségesek, de szerintem ő nem találná meg a helyét abban a világban, neki más kihívás kell. Kicsit talán elszomorít viszont, hogy az átoktörőn gondolkozik. Van egy ilyen hobbim, hogy szeretem megtippelni, kiből mi lesz. Mondjuk eddig vegyes sikereim vannak, de van, akit például nagyon el tudtam találni, és arra eléggé büszke is vagyok.
- Vaaagy, mit szólna a nemzetközi máguskapcsolatokhoz? Szerintem a maga képességével és tudásával elég hamar eljuthatna a konzuli posztig, és képviselhetné hazánkat nemzetközi vizeken. Szerintem testhezálló lenne.
Nem akarom persze rábeszélni, csak ez egy olyan terület, amin lehet, hogy nem gondolkozott el. A minisztérium állítólag a fiatalítás útjára kíván lépni. Új mágiaügyi miniszter, új szabályok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Először tényleg arra gondolok, hogy hülye, aki szenvedni akar, de mond valamit.
- Igazad lehet - fontolom meg a választ. - Hallottam róla, milyen veszélyes, amikor az ember nem érzi a fájdalmat, mert lehetséges, hogy nagy baja van, mégsem megy soha orvoshoz, nem derül ki, és bele is halhat.
Visszaemlékezem arra, amikor majdnem eltört a kezem, hogy leestem a seprűről. Jó volt, hogy kicsit tompán még fájt, mert így mindig tudtam, milyen szögben ne tartsam.
- Nem nézlek bolondnak - mosolyodom el. A következőkben meg már nevetek.
- Szia, Hunor vagyok! - ismétlem meg, hogy megjegyezhesse a nevem. - Említettem már, hogy Hunornak hívnak?
Látom, hogy észreveszi a könyvemet, de nem kérdez rá, én meg jobbnak látom nem ráönteni a levitás szóáradatot arról a dologról, ami lehet, teljességgel hidegen hagyja. Mivel eridonos, pláne valószínű, hogy nem hatják meg a versek. Inkább én kérdezek.
- És te mit tanulsz? Vagy csak beszélgetésre vágytál?
Ezt magam sem hiszem. Mármint, hogy a gyanútlan tanulni kényszerülők esélyeit akarja nyírbálni. De ebből egy jó poén is lehet.
- Vagy a gyanútlan tanulni vágyókat akarod ellehetetleníteni, hogy így nyerd el az évfolyamelső címet? - leplezem le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Igazán sajnálom, hogy ilyen csalódást kell okoznom - sóhajtok fel drámaian, mintha szánnám-bánnám el nem követett bűnömet. Na hát igen, ilyen az, mikor rossz emberbe próbálnak belekötni, még ha csak poénból is. Egyébként meg szégyellje magát, hogy nem emlékszik, hogy minden óráján ott ültem az első padban és olyan házi dolgozatokat írtam neki, hogy a szava is elállhatott. Nem az én hibám, hogy csak ötödévig lehet felvenni az óráit na.
Azt hiszem, épp valami hasonló reakcióra számítottam. Az elképedés és megdöbbenés benne van abban a tekintetben, amivel néz rám ledermedve. Aki egy kicsit is ismer jól tudja, hogy nem kenyerem az erőszak, de néha olyan jó érzés zavarba ejteni másokat az ilyen véletlenszerű dolgokkal. Tény, hogy jól elő tudom adni maga, így nincs nehéz dolgom azzal, hogy tényleg elhitessem velük amit akarok.
- Nos, ezt bóknak veszem - vigyorodok el megtörve eddigi rideg álarcomat. Jó némi pozitív megerősítést kapni a színészi tehetségemről. Bár sosem érdekelt különösebben a színpad azon oldala, azért jó tudni, hogy valamit sikerült összeszednem a rengeteg darabból amit az évek során láttam.
- Nem akarom feltétlenül itt hagyni Magyarországot. Konzulként az időm nagy részét külföldön kéne töltenem. Persze attól lehet elvégzem, aztán ha nem jön be itthon a tolmács élet kiköltözhetek valahová. - Annyira itthon érzem magam itt, hiába tekinthetnék Koreára a szülőhazámként, de az csak a szüleimre emlékeztet. Az értelmes gyerekkorom nagy részét itt töltöttem és bár el tudom képzelni, hogy valamikor innen is tovább álljak, de nem a közeljövőben. Majd ha elmúltam ötven és már a gyerekeim - akik remélem azért akkora már felnőnek - kirepülnek talán akkor. De nem akarom, hogy az egész életük ezzel teljen, hogy innen oda, onnan ide költözünk mert anyuci munkája ezt kívánja. Nem való ilyen gyerekkor senkinek sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy drámai sóhajtás nekem is belefér, mert valljuk be, eléggé szomorú, még ha közben mókás is, hogy végre itt megfenyegetek valakit, és akkor tessék, az a reakciója, hogy nem is tanulja a tárgyam, hát az eszem megáll. De ugyanakkor meg nagyon vicces, jó vele beszélgetni, így azt hiszem a tényt, hogy nem tanulja a tárgyam sokkal szomorúbbnak gondolom és sokkal jobban bánom, mint, hogy céltalan volt a fenyegetésem. Azért jó kis fenyegetés volt, de úgy vélem, másodszor ellőni már nem lenne olyan izgalmas, mint először, még ha jól pofára is estem miatta.
- Ez mondjuk igaz, a konzulok elég gyakran vannak távol.
Mondjuk én mennék szívesen, de a magam nyughatatlan lelkét nem vetíthetem ki másokra, nem lenne igazán igazságos. Sokszor voltam kívülálló, sőt, vagyok is, mert esetleg másra vágyom, máshogy gondolom a dolgokat, mint mások. Már a mixelt vallásomból akadó esetlegesen eltérő gondolkodás is okozott számos ellentétet. Jó kedélyű ember lévén, a harcaim többnyire belső harcok, nem tudok olyan embert mondani, aki nem szívesen töltene velem huzamosabb időt, nyilván mert ebben a pillanatban még nem mondhatom el magamról, hogy Francesco Bianchi rendre utasított, hogy mit tehetek és mit nem tehetek a feleségével, aki még csak nem is a felesége. Csak egy apró, de szórakoztató félreértés egy termékenységi szoborral kapcsolatban, amit én nem úgy gondoltam, ahogy ő gondolt, hogy gondoltam.
- Szerencséje van, még pár perc és a léhűtő banda távozóra fogja. De javaslom kisasszony, ha szeretné megragadni a lehetőséget, akkor komolyan mondom, hogy Líviához menjen, mert benne van a legnagyobb potenciál.
Nem tudom, hogy végül megtörténik-e a dolog, vagy sem, de úgy vélem, velük csak jól járhat. Ha másra nem, a nyelvvizsgáira simán összegyűjtheti a pénzt.
- Amúgy, ha szeretne belehallgatni néhány egyetemi előadásba, csak szóljon, vannak kapcsolataim, és szerintem vannak órák, amik érdekelnék.
Ez a legkevesebb, amit a tudás átadóiként tehetünk, nem igaz? Szeretem megragadni a lehetőségeket, és ez is egy olyan lehetőség, amit kár lenne nem felajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ha itt végeztem mindenképp beszélek vele. - Nem tudom melyik házba jár, bár a feje alapján azt mondanám, hogy Eridon vagy Rellon, ott vannak ilyen léhűtő tagok, mint ő is. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a kékek táborát erősítem, mert közöttünk alig, vagy soha nem fordulhat elő, hogy ilyen ügyek miatt kössünk ki büntetőmunkán. Az már más kérdés, hogy a tudásunk és tájékozottságunk könnyedén bajba tud sodorni. Hát én tehetek róla, hogy rossz évszámot hajtogatott nekem mágiatörin? Én csak felívtam a figyelmét, hogy az a kobold lázadás bizony nem akkor volt, erre kizavart az órájáról és még büntit is kaptam. Jó, lehet nem azt kellett volna mondanom, hogy ezt mindenki tudja aki nem egy dilettáns barom, de igazán nem kellett volna úgy magára vennie.
- Köszönöm az ajánlatot, megragadnám a lehetőséget. - Rendes tőle, hogy ezt felajánlja. Kacérkodtam már a gondolattal, hogy beszökök néhány órára, de így gyakorlatilag hivatalosan is lesz rá engedélyem, ami megkímélhet jónéhány kínos szituációtól. Nem szeretem megszegni a szabályokat, legalábbis azokat, amikről tudok.
Míg mi ilyen kedélyesen cseverészünk az egyik rendbontó úgy gondolja, nincs kedve a maradék tíz percet itt töltetni, inkább lelép, ha már a tanár úgysem rá figyel. Pechjére én viszont látom, hogy mire készül, így teketóriázás nélkül megátkozom.
- Levicorpus! - Használhattam volna a lábbilincselő vagy a sóbálvány átkot is, de az nem lett volna ennyire vicces. Legalább mindenki látja, hogy így jár az, aki szökni próbál. - Bocsánat - pislogok kedvesen az előttem álló férfira. Addig nem engedem le a levegőben lógó srácot, míg tanár úr el nem dönti, mi legyen vele. Én biztosan újabb büntetőmunkára küldeném, de mondjuk a bagolyház kitakarítására, vagy ilyen alja munkára. Kicsit gonosz vagyok, lehet, de könyörgöm, ha eddig kibírta a fenekén akkor ez a tíz perc sem okoz neki gondot már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Klaudia sosem kedvelte a késést - munkájában és magánéletében is azt az elvet vallotta mindig, hogy a rendezettség, a tudatosság az, amely végül mindig meghozza a gyümölcsét. Egy hirtelen, szétszórt ember nehezen tervez, nehezen viszi végbe módszeresen a terveit. Nem is csoda, hogy már a megbeszélt időpontjuk előtt jó negyed órával a teraszon van, és a Sára eddigi tanulmányi előmeneteléről és mágikus aktivitásáról készült eredményeket bújja. Semmi igazán titkos nincs benne, inkább csak támpontként szolgálhat majd, mivel haladjanak tovább. Klaudia magas, vékony, tekintélyt sugárzó asszony - hajának barna árnyalata az a fajta tónus, amely első pillantásra kellemes, meleg árnyalatú, és néha, ahogy a fény rá-rávetül, mintha vörösesen megcsillanna.
Áh, elég is a száraz számokból és elemzésekből. A lényeg úgyis magától a lánytól fog elhangozni. Annyira azért még az ő oktatási módszere sem feszes, hogy csak úgy, minden szó nélkül munkára fogja a lányt, előtte úgyis beszélgetni szeretne. Erre a célra egyébként mindenféle kiegészítő mágiával és természetesen a kastélyban dolgozó manók hathatós közreműködésével berendezett a lépcső tetején lévő "terasz"-szerű területen egy kisebb beszélgetősarkot. Kényelmes, párnázott, fonott kertiszékekkel, alacsony asztallal, rajta ebben a nagy nyári melegben talán kellemesen hűsítő kívánság-kancsóval, amelyre pálcával csak rá kell ütni, a kívánt italra gondolva, s a következő pohár tartalma a vágyott ital lesz. Így várja Sárát, egyik lábát kényelmesen átvetve a másikon, szénsavmentes ásványvizet kortyolgatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Remélem, hogy ennek a beszélgetésnek a vége nem az lesz, hogy valaki hallotta, és vénségemre az igazgató engem küld majd büntetőmunkára, mert valljuk be, az nagyon kellemetlenül jönne ki, együtt takarítani a wc-t a renitensekkel. Nem mintha én más lennék, itt ajánlgatok olyan pénzszerzési lehetőséget, ami nem éppen törvényes, viszont igazán jövedelmező. Így hát, amikor azt mondja, mindenképpen beszél vele, elégedett mosolyra húzódnak ajkaim. Erről van szó.
- Tudtam én, hogy nem hiába lenne a felajánlás, akkor minde...
És akkor az átok. Egy pillanatra meglepődök, és csak lassan fordulok a levegőben levegő Tomika felé, aki kapálózva próbál szabadulni. Istenem, hogy jutott el ilyen magas osztályba? Néha annyira nem értem az emberek vajszívűségét. Egy hosszú pillanatig még elgyönyörködöm a szerencsétlen kölyök látványában, majd tekintetem lassan emelem vissza Boglárkára, szemeimben vidáman csillan meg a büszkeség fénye, és ajkaimon is elégedett mosoly pihen. Tomika jó helyen van, mert így nem tud szökni, a többieknek meg nincs kedve követni. Valószínűleg Lívia ebben a pillanatban fedezi fel, hogy Boglárka nem hülye, és talán benne is éppen az fogalmazódik meg, amit én javasoltam a lánynak, vagyis, hogy kölcsönösen használják ki egymást.
- Szóval, ahogy az előbb szerettem volna elmondani...
Ezzel figyelmen kívül hagyom azt, hogy bocsánatot kért, elvégre semmi szükség rá, helyesen cselekedett, és vicces a látvány, szóval igazán nincs okon haragudni.
- ... elintézek mindent, ami kell hozzá, és bagolyban küldöm majd az engedélyeket, így ön viszonylag szabadabban járhat be az egyetem területére, ülhet be órákra és lehet részese az ottani életnek. Még egy kis kreditelismertetést is megpróbálok kicsikarni.
Talán mindent nem lehet, de hátha. Ha csak pár tárgy kreditjét tovább tudná vinni, akkor már kényelmesebben tanulna az egyetemen. Viszont vészesen közeleg az óra vége, ő pedig megérdemli, hogy végre nyugalma legyen.
- Engedje szabadon Tomikát, had fusson.
Kacsintok is egyet rá, majd elfordulva a fenekükön maradtakra pillantok.
- Oszolj!
Ahogy ők kiviharoznak, mint egy állatcsorda, észreveszem, hogy Lívia kínosan lassan pakol. Na hát akkor jobb, ha lépek, innentől ez az ő bulijuk.
- Szép napot, kisasszony!
Intek búcsúzóul, mielőtt kilépnék a helyiségből és hazaindulnék. Felnőtt férfi vagyok, meg kell hoznom a magam áldozatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem akart elkésni, így ahogy kicsengettek az utolsó órájáról gyakorlatilag sprintelt a megbeszélt helyszín felé. Bár az utóbbi időben kissé elhanyagolta az erősítést, de az elmúlt, aktív sporttal eltöltött évek hatása érződött a teljesítményében. Valószínű, ha kellemes kényelmes sétatempóban indult volna el nem ér oda időben, túl nagy volt a kastély ő meg még a hosszú lépteivel is túl lassúnak bizonyult volna.
Kicsit lihegve ugyan, de cseppet sem kifulladva érkezett meg végül a másodikra. Kifújta magát, mielőtt belépett volna az ajtón, megigazította az egyenruháját, a csuklóján talált hajgumival összefogta a haját és megállapította, hogy még így is maradt két perce. Tökéletes. Kész csodának számított, hogy nem tartották fel, bár valószínű ez leginkább azért lehetett, mert túl gyorsan elrohant ismerősei, barátai mellett, így egy szia elmotyogásán kívül amúgy sem lett volna idejük másra. Izgatott volt, mint minden ilyen óra előtt, elvégre ez azért elég nagy dolog volt neki.
Lenyomta a kilincset és belépett az ajtón, tekintetével automatikusan oktatóját kezdte keresni. Nem volt nehéz megtalálnia, tekintve, hogy ketten voltak ott mindösszesen és sejtette is, hogy merre kellene keresnie.
- Jó napot! - köszönt arcára vidám mosolyt varázsolva, ahogy megállt az asztal mellett. Addig nem ült le, míg nem kapott rá engedélyt. Épp annyira szigorúnak tűnt az oktatója, hogy ilyeneket nem mert megengedni magának. Holott tudta jól legbelül, hogy Klaudia nem vérengző szörnyeteg, aki letépi a fejét, ha esetleg hibázik, de annyira meg akart felelni, hogy inkább nem kockáztatott ilyenekkel. Arca még mindig piros volt kissé a futástól, más jele azonban nem látszott annak, hogy futott volna idáig. Hangja egész magabiztosan csengett, már amennyire képes volt magabiztosságot sugározni ebben a helyzetben. Benne volt azért a félsz, hogy mst mi következik, de inkább csak kíváncsi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Milan
Rengetegszer hallottam már, nehéz, szeszélyes, idegen, bár nem gondoltam, hogy tőle is fogom. Tuti utánanézett, bukkan fel a fejemben a gondolat, annyira, nem is tudom, tankönyvesen hangzik amit mond. De nem bánom, mert ez azt jelenti, hogy kutatott azért, hogy megérthessen nem? Még ha számomra az elemem irányítása nem is jelent különösebb nehézséget... Elvégre megragadtam az elfogadásnál. Haha. Lassan alkalmazkodok talán, van aki szerint az elememhez képest túlságosan merev vagyok, és már rég fel kellett volna vennem a fonalat. Elbizonytalanít ha erre gondolok, ugyanakkor nem akarom siettetni a megbékélést, inkább vagyok óvatos most, de később tudni fogom miről van szó. - Köszi, igyekszem - mosolygok fel rá, mit is tehetnék amikor ilyen aranyos? Oké, ha tudná, hogy aranyosnak neveztem tuti tök pipa lenne.
- Hát például azt, hogy összezárnak egy idegennel, akivel kínosan kerülgetnünk kell egymást, beszélgetni a politikáról - elfintorodok -, szépen mosolyogni meg ilyenek... - már nyitnám a szám, hogy elmondjam, akkor viszont mi az ami lett a félelmeim helyett, de végül nem teszem, elvégre nem kérdezett. Talán harapófogóval kell belőlem kihúzni a közös életünkre vonatkozó dolgokat, de nem tudom hogy szokás, illik beszélni az ilyesmiről. Mi az ami túlságosan bensőséges, mi az ami nem, mi az ami titkok kifecsegése, mi az ami még szabadon tudható? No meg nem is biztos, hogy akarja tudni, tudom mennyire ellenére van ez az egész.
Összevont szemöldökkel pillantok fel, hogy egyáltalán milyen többes számról beszél itt. Ah, hogy Apa. - Bercire gondoltam, de ezek szerint egyikükkel sem békéltél meg?
Vigyázz, cselesen kérdezek, ha már felhoztad, hogy ketten is vannak, azt sugallod mindkettejükkel fasírtban vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ahogy Sára alakja még pont időben megjelenik a bejárati kapuban, nem messze a lépcső aljától, elégedetten elmosolyodik, és kedélyesen int a lánynak, hogy jöjjön csak.
- Szia Sára, örülök, hogy látlak, foglalj csak helyet. Valami frissítőt? - Amíg a lány leül, ha kér valamit, a nő lerakja a mappát maga elé, és a kancsóért nyúl, hogy töltsön mindkettejüknek belőle. Kissé kipirult a lány, nem árt, ha visz be némi folyadékot. Nekik erre - legalábbis némelyiküknek figyelni kell. Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtek, illetve a lánynak is volt ideje, alkalma szusszanni egyet, Klaudia mintegy csevegő hangon megszólal.
- Kaptam egy összegzést az utóbbi időben történt mágikus aktivitásodról.. - kezdi némileg komolyan, de nem szigorúan, ám ezt a komoly felütést aztán egy rövid sóhaj hamar meg is töri.
- De mint mindig, arra kellett rájönnöm, hogy száraz számadatokból továbbra sem lehet mindig hagyatkozni, főleg az elemi mágia esetében.
Magához veszi a poharát, amelyben kristálytiszta víz csillog, nem vitte túlzásba az igényeit. Belekortyol, mielőtt folytatná.
- Szóval inkább téged kérdezlek. Beszélgessünk, mielőtt bárminek nekiállunk. Hogy érzed magad? Sikerült már megszokni a gondolatot, hogy egy olyan adottság birtokában vagy, amelyről eddig nem nagyon volt tudomásod?
Ez a legfontosabb. Neki, oktatóként, tudnia kell, ha a tanoncainak diszkomfortérzetet jelent az új helyzetük, mert befolyással van arra, mennyi kontrolt tudnak fenntartani az elemük felett. Akármilyen ragacsosan és Coelhosan hangzik, mindennek az alapja, hogy harmóniában legyenek az elemükkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Olyan szépen ült le arra a székre, hogy egy illemtanár megirigyelhette volna. Egyenes háttal, bájos mosollyal, keresztbe tett lábbal, mint ahogy egy jó lányhoz illik.
- Igen, köszönöm - fogadja el udvariasan a felajánlást. Bár fogalma sem volt, mi van a kancsóban, ránézésre víznek tűnt, így végül is nem látta értelmét a visszautasításnak. Különben is, a futkorászás után ráfért némi hidratáció.
Elég komolyan hangzott, hogy összegezték a mágikus aktivitását. Kicsit olyan érzése támadt tőle, hogy minden egyes lépését megfigyelték és számon tartották, majd ezt megosztották másokkal is. Persze tudta jól, hogy azért nem egészen ez a helyzet, de a gondolattól nehezen tudott szabadulni. Kicsit meglepte, hogy a számok ez esetben nem segítettek túl sokat, bár azt sem tudta pontosan, mégis miféle számokra kellene gondolnia. Hogy hányszor varázsolt? Hogy milyen volt a sikeres és sikertelen műveletek aránya? Teljes sötétségben tapogatózott. De végül is nem biztos, hogy mindenről feltétlenül tudnia kellett. Mielőtt válaszolt volna a kérdésre nagyot kortyolt az eléje tett pohárból, kicsit pótcselekvésként is, míg átgondolta, mit is mondjon.
- Azt hiszem, még sosem voltam ennyire boldog és kiegyensúlyozott. Jó, ez kicsit talán túlzás, de abszolút jól érzem magam. Megszokás helyett inkább a megbarátkozás szót használnám, de azt hiszem már sikerült úgy teljesen felfognom, mit is jelent, mivel is jár. - Boldog szimbiózisban életek együtt kettecskén, főleg mostanában, mikor minden helyrejött. boldog volt Zsomborral, Lilla leállt a szekálásával, a nagymamája állapotában javulást mutattak és kapott egy lehetőséget, amely ugyan még nem volt biztos, de már a felkérés is nagy megtiszteltetésnek számított. Összességében tehát pontosan olyan jó volt a helyzete, mint amilyennek lefestette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Igen, utánanéztem. Még jó. Ez nem olyan dolog, hogy a kishugom úgy döntött ezentúl barbie-kat fog gyűjteni, vagy átalakul pillangóvá. Ez egy veleszületett dolog, amivel foglalkoznia kell. Ha tetszik neki, ha nem. Nem gondolom azt, hogy nagy nehézséget jelentene neki az irányítása, igazából gőzöm sincs, hogy így van-e. Egyszerűen csak tudom, hogy nem éppen a legkönnyebb ága ez a mágiának. És most jöhetne jogosan a kérdés, hogy akkor melyik az. De, én, mint nem képességbirtokos szerintem igenis hogy mondhatom azt, hogy nehéz az elemi mágia. Nekem baromira az, mert lövésem sincs, hogy milyen együtt élni ezzel, meg kezelni meg akármi.
- Abban biztos vagyok. A saját kis módodon, tempódban de megteszel mindent – bólintok egyet, hiszen ez így is van. Nem tudom milyen gyorsan halad, vagy hogy kéne neki, de Edit mindig is a maga feje után ment. Mondhatták neki, hogy kört jobbról balra rajzolunk, de ha neki egyszer a másik irányba volt jobb, akkor ő úgy tette. Dunsztom sincs, hogy rajzol kört egyébként. Nem érdekelt sose. De példának megteszi, nem?
- Szóval, nem kerülgetitek kínosan egymást, nem beszélgettek politikáról, nem kell kirakatbábuként vigyorognod – hát ez aztán eléggé egy nesze semmi fogd meg jól válasz volt kedves Edith. Elégedetlen vonásaim hűen tükrözik is ezt a gondolatom. Nem várom, hogy részletesen beszámoljon nekem mindenrről. Merlin szakállára, ugyan dehogy! Kíméljen meg az olyanoktól. De azért ennél többet kell mondania, és szerintem ezt ő is tudja. – Akkor mi van?  Jól kijöttök? Vagy csak éltek egymás mellett, mint két idegen?
Egy pillanatra megállok, mert már majdnem túllőttem a célon és olyat kérdeztem, amit nem biztos, hogy kellene. Aztán el is terel a kérdésével. Pont arra a fószerre nem akartam volna most gondolni.
- Sejtettem, hogy rá gondoltál. De javíts ki ha tévedek, apánk kényszerített bele ebbe az egészbe, vagy nem? Még jó, hogy nem békéltem meg az öreggel. Bercike … amíg nem ad rá okot addig igyekszem jól viselkedni, ez így megfelel? – dehogy fogom neki azt mondani, hogy nem haragszom a férjére, sem pedig azt, hogy vele már beszéltem. Nem mondom, hogy jóbarátok vagyunk, talán nem is leszünk soha, de képesek vagyunk totál normálisan viselkedni egymás társaságában. De figyelem, ha megbántja a húgomat, akkor neki vége. És ezt ő is tudja. Edit még ráér megtudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Koncentrálj erősen! - pálcámat kezemben tartva ücsörgök egy széken, és figyelem, ahogy szegény elsős háztársam küzd a feladatával. Az átváltoztatástan az egyik kedvencem, így mikor Tami megkért, segítsek neki felkészülni a vizsgára, örömmel igent mondtam neki. Na meg addig sem a sajátomon izgulok. Az elsőssel az étkezés alkalmával ismerkedtünk meg, mikor egymás mellé keveredtünk, és beszélgetni kezdtünk. - Képzeld el, hogy megváltozik a színe - tanácsolom neki. Egy fehér lepedőt szereztem, azt próbálja átszínezni a lány. A tavalyi vizsgán ezt a bűbájt kellett bemutatnunk, gondoltam ezzel a legérdemesebb kezdeni.
Sosem tanítottam még senkit semmire. Nem is kicsit izgultam ma reggel, nehogy érthetetlen rébuszokban sikerüljön magyaráznom Tamarának. Szerencsére eddig jól haladunk, és ahogy reméltem, a tanulószoba is csendes. Rajtunk kívül egy idősebb srác, és egy navinés lány - akit órákról ismerek - ülnek a teremben. Ők is csendesen tanulgatnak csak, így nem zavarjuk egymást.
- Milyen színűre szeretnéd változtatni? - kérdezem, mikor a második próbálkozás után is fehér marad a lepedő. Egyáltalán nem az ügyetlenségére utal a dolog, hiszen az átváltoztatástan nehéz tárgy. Mikor a tavalyi vizsgára készültem, még a kezem is remegett, és egy óráig nem sikerült beszíneznem a poharat, amin gyakoroltam. - Próbáljuk meg egyszerre, jó? - az ötlet hirtelen jut eszembe, de rögtön fel is pattanok, megragadva pálcámat. Talán könnyebb lesz Taminak a dolog, ha én is a saját lepedőmre koncentrálok, és nem érzi a tekintetem a hátán. Egy erőteljes mozdulattal letépek egy darabot a már eddig is szakadt lepedőből, és lerakom magam elé az asztalra. - Készen állsz? - kérdezem, pálcámat a fehér anyagdarabra szegezve. Fejemben élénken megjelenik a piros szín, amit a lepedődarabra akarok varázsolni. Megvárom háztársam válaszát, majd ha készen áll, kimondom a varázsigét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hatalmas cseppekben hullik odakinn az eső. Körülbelül hat óra lehet, lassan vacsoraidő, de megbeszéltem egy felsőbb éves rellonossal, hogy gitárleckéket veszek tőle. Addig sem kattog az agyam. Természetesen az idefelé után csipogott a telefonom, amiben az üzenet szerint nem ér rá mégsem ma, mert… mert nem. Ettől függetlenül gitártokomba bújtatott hangszerrel a hátamon sietek a tanulószoba irányába, hogy az egyik rejtett sarokban próbálkozzak a vásárolt munkafüzet alapján. Nem számítok nagy társaságra, mert – mint említettem – mindenki lassan a Nagyterem felé veszi az irányt, hogy elfogyaszthassa a vacsoráját. Mostanság nekem nem túl nagy az étvágyam. Inkább azt mondanám, hogy nem is emlékszem, hogy egy alkalomnál többször mikor ettem. Picit lefogytam, de annyira nem is ártott. Szerencsés alkat vagyok, a nővérem is ilyen. Arányosan fogyok mindenhonnan, így valójában nem is nagyon lehet észrevenni, hogy mennyi a leadott kiló. Maximum megjegyzik, hogy ma valamivel csinosabb vagyok. De ennyi. Izmomból is veszítettem az energiaszegény életmódnak köszönhetően, ezért szinte azonnal elmondok egy imát, amikor elérek a tanulószobáig. Már majd’ leszakadt a karom és a hátam, s úgy lihegek, mint egy frizbi után koslató eb.
Szokásomhoz híven nem nézek szét a helyiségben. Célirányosan indul el az egyik sarok felé, ahol a legközelebbi fotelbe hajítom a gitártokot, majd magamat a mellette lévő másikba. Hoznom kellett volna vizet. Úgy terülök el az ülőalkalmatosságban akár egy mesefigura; teljesen belesüllyedek, két karom pedig lomhám lóg a két karfa mellett. Már csak az hiányzik, hogy rózsaszín kis nyelvem lógjon. Kis idő elteltével megemelem jobb kezemet, és letörlöm a hideg izzadtságot homlokomról. Nem sokon múlt, hogy elájuljak. Talán mégis jobb lenne, ha visszaszoknék a háromszori étkezésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem megy, nem megy, nem megy. - A francba már! - csattantam fel haragosan, s még a kezemben tartott ceruzát is dühösen vágtam a papírlapra, amire már a közelemben ücsörgő, s éppen olvasó srác is morcosan kapta fel a fejét. Egy kicsit hasonlított Márkra, ő is olyan túl komoly, túl okos formának tűnt, s láthatóan sikerült őt megzavarnom a könyvvével való romantikázásban. - Bocs - sóhajtottam,  mert jó modorra neveltek, s egy ilyen helyzetben mindig elvárták tőlem, hogy viselkedjek tisztelettudóan. Pedig most legszívesebben hozzá vágtam volna, hogy ha nem tetszik, akkor ülj máshova olvasgatni a flancos könyvedet. Legalábbis volt már bennem annyi indulat, hogy ezt csak így hozzávágjam, de mégis győzedelmeskedett rajtam az a fránya modor, amit hosszú évek alatt sulykoltak belém a szüleim.
Az előttem álló feladathoz azonban továbbra sem éreztem erőt, Johannes Faustusról kellett volna írnom egy esszét az okkultizmus kapcsán, de akárhányszor is kezdtem bele, a mondatok teljesen összezavarodtak a fejemben, a korábbi tanulmányokból szinte semmi nem jutott az eszembe, és úgy éreztem, hogy képtelen vagyok teljesíteni a feladatot. Nem tudtam koncentrálni, hiába próbálkoztam, hiába vettem a kezembe újra a ceruzát, hogy erőt vegyek magamon és végre megkezdjem az első mondatot, állandóan máshol jártak a gondolataim. Szívás volt ez a suli, egy kicsit már kezdtem besokallni a ránk nehezedő nyomástól, a szülők elvárásától. Nekem mindig jól kellett teljesítenem, most is ezt várták tőlem, de mi van, ha én nem ezt akartam? Semmi kedvem nem volt ehhez az esszéhez, de őszintén szólva máshoz sem. Mióta pár napja Bence tudatta velem, hogy nem, azóta nem tudtam mit kezdeni magammal. Hiányérzetem volt, rosszul éreztem magam a bőrömben, szó szerint nem volt kedvem semmihez.
A srác közben úgy tűnt, nem tudta tovább elviselni a szenvedésem, így összeszedve a holmiját, egyedül hagyott a tanulószobán. Hála Merlinnek, talán majd így jobban megy!
Ismét nekiveselkedtem a feladatnak, ám amint a ceruzám hegyét a papírlapra illesztettem, hogy újra kezdjem a korábbi mondatom, hallottam, hogy nyílik az ajtó, s valaki becsörtet rajta. Talán még lihegett is, vagy csak a levegőt vette, mindenesetre mikor hátrafordultam, már azt láttam, hogy valaki elterült az egyik fotelban. Mi van, ha rosszul lett? Ó, a fenébe is! Ennyit a feladatról.
Nem örültem annak, hogy ismét megzavartak, de fene a gondoskodó formámba, azért csak felpattantam, s odasétáltam, hogy megnézzem, nincs-e rosszul.
- Hahó, jól vagy? - léptem mellé, ám ekkor vettem csak észre a lányt, a hozzá párosuló arcot. - Aőhhh - valami értelmetlen szó szökkent szárra ajkaimból, miközben döbbent arckifejezéssel néztem a lányra, s már kétszer is megbántam, hogy felálltam, és odalépdeltem hozzá.